28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Janey Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2013. július 24. 15:50 | Link

Jeff


 - Köszönöm! De te elég ramatyul festesz. -
Csak őszintén, látom Ifensen, hogy bizony nagyon, de nagyon nincs rendben nála semmi sem, ezért is terelem egy szót egyből rá. Na, meg azért, mert én nem nagyon tudok mit mesélni, amit tudnék azt meg titokban tartom.
 - Uhh... -
Hirtelen csak ennyit tudok kinyögni a tömény mesére, hogy mi is van vele. Egy húg, egy gyerek és egy feleség, aki nem Eli kicsit tömény fordulópont. Nagyon lemaradtnak érzem magam Jeff életében. Pár pillanatig hallgatok, ekkor fejti ki kicsit bővebben a dolgokat. Még pár pillanat hallgatás, de aztán végül is megszólalok.
 - Huh, hát elég sok minden történt veled. Gondolom anyukád lánya, és nem az apád egy elveszett gyereke került elő. -
Kezdem a legegyszerűbbel, majd azért folytatom én tovább is a mondandómat, bár erre nem könnyű bármit is mondani. Biztos nagyon nehéz lehet neki, hogy a gyermekétől távol kell élnie, még ha az éppen egy faluban lakik is majd vele.
 - A kislány csodás dolog, és biztos Eli megengedi majd, hogy sok időt tölts vele, hiszen a kicsinek is érdeke az, hogy legyen egy apja. Annak pedig örülök, hogy megállapodsz, de ki is ez a Violetta? Még nem hallottam róla. Nem sietitek el egy kicsit a dolgokat? Elivel egyébként biztos, hogy esélytelen a jövőtök? Mármint érted a gyerek miatt, és annyira szeretted őt. Ezt még azért át kell mindenképpen gondolnod. -
Odanyújtom a kezemet és megfogom az övét bátorításképpen. Egy bátorító mosolyt is küldök neki, bár ez biztos nem fogja őt igazán megnyugtatni. Sajnálom, hogy amikor kezdene révbe érni az élete, éppen akkor történik valami, ami felhőssé teszi a felhőtlen boldogságát.
 - Én éldegélek, most éppen nagyon boldog vagyok. Trsitan szépen növekszik, Gergővel is ismét rendben van a kapcsolatunk. Szóval boldog anyuka vagyok. -
Igen, boldog anyuka, de nem boldog feleség vagyok. De boldog szerető annál inkább. Ádám jelenléte bearanyozza az életemet, mondhatjuk, hogy ő az én cikeszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 28. 16:32 | Link

Eric
ruha

A nagy melegben öngyilkos gondolat, hogy az ember kimerészkedik a házából, vagy éppen a kastélyból egy kicsit, de ha dolgozni kell, akkor kell. Márpedig neki a cukrászdában van egy stabil kis állása suli mellett, Vera tanítja, mert ők ketten munkálkodnak a konyhában lényegében, ők csinálják a sütiket, azokat az édes finomságokat, amiket a vevők rendelnek. Óriás feladat ez neki, de legalább az idejét elfoglalja, meg leköti a figyelmét is valamivel.
Most azonban nem ez a fontos, egy kicsit elkérte magát a főnöktől, merthogy fontos dolga, egészen pontosan megbeszélnivalója lenne. Azért mégsem szándékozott messze menni, így Ericnek előre szólt, hogy ide tessék fáradni, méghozzá délután négy órára. Olyan sokáig remélhetőleg nem tart majd, hogy Vera addig ne tudja vinni az üzletet, amíg elrendezi a dolgokat. Főleg, hogy ő sem ül ki addig várakozni, amíg meg nem érkezik a fiú, hanem éppen úgy dolgozik, és csak akkor fárad ki, mikor már ott ül valamelyik asztalnál. Külön megkérte egyik kollégáját, hogy jelezze neki, és amikor ez megtörténik, akkor már jelez is az exnavinésnek, és kötényét levéve indul meg előre. Nem olyan nehéz kiszúrnia a levitást, ezért minden habozás nélkül indul oda hozzá. Nem bonyolít túl semmit, noha tudja, milyen horderejű döntést hozott.
- Szia! - nagyjából ennyi a köszönés, kedven hangon, de egyébiránt teljesen közömbös vele, nem öleli meg, csak mosolyog, ahogy szokott, aztán leül vele szembe.
- Öhm.. kérsz valamit? - ezt még muszáj megkérdeznie, amivel el is intézi egyik társa munkáját, és ha elmondta a srác, akkor újból fel is pattan, hogy hozza neki, amit kért. Azt nem tudja, hogy a másik tisztában van-e vele, hogy neki ez a munkahelye, de már nem igazán érdekli, majd kiderül minden egyszer segítség nélkül is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. július 28. 17:54 | Link

Lotte


A szokásostól eltérően időben indultam el a Cukrászda felé. Fekete-fehér kockás inget, és bordó nadrágot viseltem, kalappal, és napszemüveggel. A megbeszéltek szerint négyre kell a cukrászdában lennem. Így, hogy fontos, és kevésbé kellemes dologról kell beszélnem vele, gondoltam gyorsan lerendezem, és később azt csinálok, amit akarok. Már ha Lotte jól fogadja, és nem fog a cukrászda közepén hisztizni. Nem tudom, hogy fog reagálni, de lehet nem a legjobb helyet választotta ehhez a beszélgetéshez.
A szokásosnál gyorsabb tempóban sétáltam, ami talán az idegességnek köszönhető. Tény, hogy kissé ideges vagyok, de mondjuk ez normális. A fejemben összeállítottam pár lehetőséget, hogy mit fogok mondani, de egyik se tetszett. Mindegyik nagyon sablonos volt, így inkább kiürítettem a fejem, és gondoltam majd improvizálok.
A cukrászda küszöbét átlépve Lotte-t kezdtem keresni, de mivel nem láttam, inkább leültem egy asztalhoz. Különös érzés előbb érkezni, ez velem ritkán fordul elő. De talán ha sokat várok, megértem, hogy miért is utálják, ha elkések. Bár ez nem jelenti azt, hogy mostantól pontos leszek. Nem kellett sokat várni a lányra, aki hátulról támadott. Direkt figyeltem az ajtót, de a lány nem onnan jött, ami kicsit meglepett. Talán csak nem vettem észre.
- Szia. -Viszonozom a köszönését, egy nagyon halvány mosoly kíséretében. Nem jött oda megölelni, vagy ilyesmi, így én sem tettem.
- Nem kérek, köszi. -Felelek. Úgy viselkedik, mintha itt dolgozna. Vagy csak udvarias akar lenni? Ezt nekem kellett volna megkérdeznem. Kicsit megrázom a fejem, hogy ezek a gondolatok elmenjenek. Ez jelen pillanatban nem létfontosságú dolog, így inkább most hagyom.
- Beszélni akartál velem. Hallgatlak -Néztem a lányra. Lehet, hogy ez bunkóság volt, és nekem kellett volna kezdenem, de ő hívott ide, biztos valami fontosat akar. Nekem végül is mindegy, hogy mikor avatom be a dologba. Meg érdekel is, hogy miért akart velem beszélni.  
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. július 28. 17:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 30. 13:29 | Link

Eric

Jól van, ha nem kér semmit, akkor ő nem erőlteti, de azért nem szeretné olyan színpadiasan tudatni a sráccal, hogy itt dolgozik, hogy lendületesen odasétáljon a pulthoz és hozzon magának valamit. Ő szomjas, mert be kell vallani meleg van, de ezt későbbre hagyja, amikor majd még annyira se fog számítani, mint most.
- Oké - azért ennyivel még elrendezi, muszájnak érzi, hozzá pedig a lehető legkedvesebben mosolyog. Ez olyan egyfajta "nem is sejted mi lesz itt" mosoly, persze ő nem akar jelenetet rendezni. Már magában letisztázott mindent, ezért a legnagyobb nyugodtsággal áll a fiúhoz, főleg amikor felhozz a témát, hogy beszéljen. Semmi mély levegő, semmi visszakérdezés, csak a szemkontaktust keresi, aztán meg is szólal.
- Megcsaltalak - aztán bevág egy angyali vigyort. - és nem bánom. Rájöttem mit érzek. Irántad... már semmi olyat, ami hozzád láncolna. És... már azt is bánom, hogy elvetettem a kisbabámat - színtelen hang, kifejezéstelen arc, és a fiúéba fúródó tekintet. Már ha eddig a pillanatig képes tartani a szemkontaktust, vagy éppen nem kerül magán kívül, tör ki hisztiben, kiabál vagy bármi mást csinál. Annyira ismeri, hogy egy okéval nem fogja lerendezni.
- Nos.. biztos nem kérsz semmit? Én szomjas vagyok - néz rá ártatlanul, mintha csak azt közölte volna, hogy milyen unalmas a napja, aztán meg sem várva a reakciót indul a pulthoz, hogy egy poharat magához véve engedjen bele vizet. Valami más jobb lenne igaz, de ez is megfelel, mert sokáig tartana. Ha a srác véleménye változott, akkor természetesen megkapja, amit akart, mert ez a dolga lényegében. Utána csak lazán visszasétál az asztalhoz, lecsüccsen és újra beszélni kezd.
- Rajtad viszont látszott, hogy valami nyomaszt. Talán te is akartál valamit mondani? - lazán odavetett kérdés, mintha a másik soha az életben nem jelentett volna neki semmit. Pedig ott a tetoválás kezén, ami mindig emlékeztetni fogja arra az egy évre, de ez van, az emlékek olyanok, amiket senki sem vehet el az embertől, hiába szeretné. Az pedig már más téma, hogy ki hallotta, vagy mit gondol, nem számít neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. július 30. 20:59 | Link

Tris

Joe simán kerülgette az asztalokat, besegített, ahol tennivaló volt: összeszedte a kiürült tányérokat, letörölte az asztalokat, kivitte a rendeléseket, sőt, fel is vette őket, ha úgy adódott. Igazi őrültek háza volt, és a lány már alig várta, hogy megérkezzen a segítsége. A cukrászdában különböző műszakokban dolgoztak az alkalmazottak, de Veronika a csúcsidőre általában több embert osztott be mindig, hogy biztos minden zökkenőmentesen menjen. Körülbelül egy órája váltotta Kivát, és most Mary váltását várták. Persze ez nem úgy nézett ki, hogy üldögéltek csöndben az egyik sarokban, és fagyit ettek, hanem pörögtek, ahogy csak tudtak. Ha a tömeg nem csökken, lehet, Marynek még így is maradnia kell egy kicsit, mert ez bizony nem két emberes meló volt!
Jojo másfél hete látta meg a munkát hirdető cetlit a cukrászda ablakában, mikor hazaugrott látogatóba. Sokáig gondolkodott rajta, de végül jelentkezett és be is került, hivatalosan is pincér(nő) lett belőle! Mikor otthon elmesélte, az apja közölte, hogy ennél kevesebbet nem is várt tőle, mire az anya sietett kihangsúlyozni, a munkának mennyi nemesítő hatása lesz Joan lelkére. A lány csak megforgatta a szemét erre, és inkább kihívta Mereditht egy vízipisztoly csatára. Mivel otthon szinte közmondás számba ment, hogy "A munka csak akkor van elvégezve, ha a pank le van takarítva!" Jojo igyekezett komolyan venni a családi mottót, és ezt a munkamorált a cukrászdában is prezentálni.
Éppen az egyik bejárathoz közeli asztalt törölte át, mikor az ajtó csilingelve kinyílt, és egy számára régen látott, de ismerős alak lépett be. Joe kezében megállt a rongy, de az álla csak akkor esett le igazán, mikor a sötét hajú fiú a pult mögé sietett, és elkezdett rendezkedni.
- Jól vagy, kedveském? - kérdezte Joet egy mellette megálló tündéri öregasszony.
- Persze, igen, csak... elbambultam - ismerte be suta mosollyal, miután becsukta a száját és az előtte álló pöttöm hölgyre koncentrált és megkérdezte, hozhat-e valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Tristan Blackwood
INAKTÍV


Tris "NemRunatesója" Blackwood
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 126
Írta: 2013. július 30. 22:55 | Link

Joe

Én tényleg időben el akartam indulni, de a problémák már a hálószobaajtónál kezdődtek.
A hajléktalanszálló - közismertebb nevén Gólyalak - nem az a helyiség, ami méltán felszegelhetné az ajtóra a kellemes ciánkék "tiszta udvar, rendes ház" táblát, főleg nem a fiúfronton, ahol ezúttal valaki irdatlan mennyiségű mindenízű drazsét hagyott a negyven foknak elfogyasztásra. Az időjárás meg is tette a magáét, és az említett édességipari műremek hamarosan folyékony állagúvá vált, amivel semmiféle probléma nem lenne alapvetően, amíg csak géniuszunk ágyát díszítené - no de mikor elkezdett mozogni! A délután nagy részét hősiesen fegyverzetbe ugorva (konyháról lopott műanyag villákkal és késekkel felszerelve) töltöttük, hogy eleget téve az evolúciós hívásnak, csapatban próbáljuk levadászni a mozgó szubsztanciát.
Öt óra tíz perckor pedig, mikor a lilás anyag hullámba rendeződve folyt az őt követő fiúbanda elől körbe-körbe - akik indiánüvöltéssel próbálták növelni a hatékonyságot -, ráébredtem, hogy nekem bizony tíz perce a pult mögött kellene állnom.
Csatlakoztam az indiánüvöltőkhöz, de a trutymó helyett a folyosó irányába vetettem magam, és rohanni kezdtem, hogy valamivel csökkentsem a késés mértékét, úgyhogy meglehetősen ziláltan esek be a cukrászda üvegajtaján.
- Bocsi a késésért - lihegem kifulladva, miközben gyorsan keresek valamit, amivel elfoglalhatom magam - nem kell sokáig kutatni, ugyanis rengeteg a vendég, úgyhogy az állás megfordul, és inkább a munka üldöz engem, mint én őt. Maryvel megegyezünk, hogy még marad egy kicsit, mert a nyári meleg csak úgy vonzza az embereket, és egyre többen telepednek le az asztalokhoz, hogy kérjenek valami hűsítőt, ketten pedig nem lehet kiszolgálni ennyi embert.
Beállok a pult mögé, s amíg nem érkezik újabb rendelés, gyorsan feltöltöm a hiányzó szelet sütiket és mikor Mary visszatér az elvégzendő feladatokkal, nekilátok a két epres turmix megkomponálásához - igen, ez ennyire komoly feladat -, tekintetemmel a másik pincért keresve. Joe?
Valami hideg folyik végig a hasamon.
- Hogy az erkling vitte volna el még gyerekkorában azt, aki ezt kitalálta! - szitkozódok félhangosan, mégis miért kellett ilyen alakúra csinálni ezt a poharat?! Egyébként is ronda, és mint láthatjuk, nem is túl praktikus (mert egyértelmű, hogy a pohár hibája az egész, nem az enyém.)Próbálom menteni a menthetőt egy suvickussal, de a siker nem maradéktalan - szó szerint -, mégis kénytelen vagyok beérni ennyivel egyelőre, mert rohanás van.
 
Utoljára módosította:Tristan Blackwood, 2013. július 31. 01:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. július 31. 16:34 | Link

Tris

A néni kedvesen megveregette Joe pofiját, majd motyogott valamit holmi szerelmes fiatalemberekről - ez utóbbi megjegyzést Jojo semmibe vette - és kisántikált az ajtón. Joan pedig megrázta a fejét, abban a reményben, hogy könnyebb lesz visszatérni a jelenbe (nem lett, ez az egész fejrázósdi ökörség!), majd maga is dolga után látott. Miközben felvette a következő három asztal rendelését, fél szemmel a pultnál lévőket tartotta szemmel. Mary szerencsére maradt segíteni, de Tris nem boldogult valami fényesen.
- Hagyd, majd inkább én - suttogta a mellette lévőnek és megpróbálta kivenni a kezéből az eszközöket, úgymint a poharat és a jéggé fagyasztott gyümölcsös kanalat. Csakis az otthon tanult munkamorál lehet az oka a viselkedésének, hiszen, amúgy miért állt volna le szóba ezzel az infantilis, pontatlan, megbízhatatlan és munkájához nem értő gyerekkel? Ó, igen, Joe emlékezett, hogy mikor utoljára találkoztak, Tris milyen csúfosan kibabrált vele. Ő pedig naivan még fél napig az arcára rajzol firkákkal mászkált, és nem értette, miért röhögött rajta mindenki. Ez az incidens napokra visszavetette a korábban otthon olyan jól felépített magabiztosságát. A legjobban az fájt neki, hogy Tris ok nélkül cselekedett, nem voltak korábban haragban, nem vesztek össze, Merlinre, még csak nem is ismerték egymást! Melyik elme roggyant mászkál a kastélyba azzal a céllal, hogy másoknak keresztbe tegyen?!  
Meglepő módon végül ez volt az a gondolat, ami segített Jonak. Mit húzza fel magát azon, hogy más milyen hülye? És ha már hülye, segíthet is neki, még mielőtt felkeni az összes jeget és fagyit a ruhájára. Ezért volt kötelező a kötény viselete munkában, csak hát, ugye, aki késik...
Miután befejezte a feladatot, gyorsan ellépett Tris mellél, és azzal a lendülettel az ujjain lévő maradék fagyit sikerült feltűnés mentesen a pólója hátuljára kenni. Jo sosem állította, hogy szent lett volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. augusztus 1. 18:11 | Link

Lotte


A széken hátradőlve egyik kezemet az asztalra helyezem, a másikat pedig az ölembe ejtem. A lány szemébe nézek, aki így már kezdi is a mondandóját. Először azt gondolom, hogy valami, szépet, kedveset fog mondani ártatlanul, mint a ma született bárány, de már az első szava ennek az ellentettjére utal. Szóval megcsalt. Lereagáló reakcióként hitetlenül elnevetem magam. Erre mégis mennyi esély volt? Félig-meddig mosolyogva nézek újra a lány szemébe, várva a folytatást.  A "mit érzek irántad?" részt egy bólintással lereagálom, utána viszont az arcomra fagy a mosoly.
-Basszus! -Arcomat a tenyerembe döntöm, majd pár pillanat után a hajamat végigsimítva engedem le. -Te komolyan eltitkoltad a gyereket? -Hangomban csodálkozást, meglepettséget és egy kevés ijedtséget lehetett érezni, valemennyi dühvel keveredve. Nem pontosan tudtam, hogy mit mondjak, ilyen még nem fordult velem elő, és őszintén szólva nem is számítottam rá. Lotte nálam sokkal nyugodtabb volt. Velem ellentétbe az ő arca kifejezéstelen volt, mint aki már előre kitervelte, hogy ezt hogy vázolja fel, és már fel is fogta a tényeket.
Újabb kérdése lassan jutott el a tudatomig.
- Biztos. Nem kérek. Kösz. - Rá csak egy pillantást vetettem, amúgy az asztalt néztem, és magamban nagyon kattogtam. Amikor visszajött úgy tűnt magában már lerendezte és lezárta a dolgot. Úgy kezdett velem beszélni, mintha már mióta "öribarik" lennénk. Újra a szemébe néztem, aztán belekezdtem.
- Aha. Szóval ez kicsit abszurdan fog hangzani, de én is megcsaltalak. Viszont én nem vetettem el semmilyen gyereket... -Az elején még kicsit bizonytalanul beszéltem, a vége felé viszont nagyjából visszanyertem az eredeti énemet, és kicsit halkabban, de normálisan tettem hozzá, amit még akartam. Közben végig a lányt figyeltem, valami reakciót keresve. Mert végül oké, ő tudta, hogy megcsalt engem, azt viszont nem, hogy velem mi van.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. augusztus 1. 18:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 1. 22:06 | Link

Márk

Egy kis édességre van szükségem. Azonnal. Nem tudom miért, de úgy érzem belepusztulok, ha nem eszek valami édességet. Persze a manókat nem akarom megint zaklatni, mert tegnap is voltam a konyhában, és a végén még kizavarnának, vagy valami ilyesmi. És mivel van egy kis spórolt pénzem, így jobbnak találom, hogy a cukrászdába menjek. Úgyis rég voltam ott, és már hiányzik az ottani finom édesség. Egy piros topban, rövid farmernadrágban, és szintén piros tornacipővn indulok útnak, természetesen a hajamba, a ruhámhoz illő piros rózsát tűzöm. Az arcomon egy nagy mosollyal megyek végig a folyosókon, és az utcákon. Vagyis kicsit talán gyorsabban a szokásosnál, de köt érdekel? Csak minél hamarabb ott legyek. Mikor odaérek, sietősen benyitok, és körülnézek, van-e valahol hely. Szerencsére nincsenek sokan, így kiválasztom a legmegfelelőbb helyet, az ablak mellett. Amint leülök, azonnal jött is egy pincér és megkérdezi, mit szeretnék.
- Kérek egy milkshake-et, két extracsokis muffint és egy nagy tál fagylaltot. - mondom, egy barátságos mosoly kíséretében.
- Rendben, és milyen fagylalt legyen? - kérdez vissza a pincérnő.
- Öhm... Vanília, csoki, és citrom. - vágom rá hamar, majd nézem ahogy elmegy a rendeléssel.
Míg várom hogy megjöjjön, kinézek az ablakon, és figyelem az embereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 1. 22:35 | Link

Keiko

Az utolsó szabadnapok egyike a mai, közeleg a vizsgaidőszak, így Márk a tanulásnak való nekiveselkedés helyett inkább a falut választotta. Azzal nyugtatta magát hogy megérdemli, végtére szorgoskodott pár pontnyit és bűntetés veszélye jó ideje nem fenyegette. A hátralévő idő még így is rengeteg, hitegeti magát ezzel, akárhányszor befürkészik ezek a sötét gondolatok. Igaz, minden nap miután lefekszik, forgolódik néhány percet a lelkiismerettől furdalva, de ezen báránykákkal átlépdelve aztán elnyomja az álom. Na ez az előtörténete a mai kiruccanásának, igaz akad komolyan oka is hogy ne a könyvek fölött görnyedjen. Kisebb bevásárlások, mint pergamen amiből már úgy kellett kölcsönöznie, egy két hozzávaló a bájitalkészletéhez, ki tudja vizsgán rendelkezésre bocsájtanak iskolai anyagot, valamint saját szórakozására vett egy pálcafényezőt. Múltkor szúrta ki mikor Jhoonyval először összefutott.
Táskája így egészen megtelt és kitűzött feladataival is végzett, de ha már erre járt, gondolta beugrik egy krémesre meg valami hűsítőre. Talárja nélkül is érzi a hatvan fokot, fehér pólója se sokat taszít a napsugarakon. Megváltásként élte meg hogy újra fedél alá érkezett amint belépett a cukrázdába. Előbb a pulthoz ment, tudta mit akar, nem szeretett volna túl sokat várakozni. Valahogy mindig az az érzése támadt ilyen helyeken, hogy sose jönnek akkor amikor kéne. Vagy túl korán lépnek hozzá, hogy mit kér, ilyenkor persze sose tudja, vagy túl sokat kell várakoznia. Így ahogy már belépés előtt kitalálta, kikérte a krémet bubis vízzel, s csak azután nézett asztal után. Rögtön kiszúrta Keikot a vörös összeállításában, egyedül, Rufust nem látta most mellette hacsak nem a mosdóban van épp. Valószínüleg a rendelésre várt, vártak még ha ketten vannak. Odasétált a lányhoz és kérdezés nélkül ledobta magát szemben, csak mellőzheti már az udvariaskodást.
- Na mizu, hogy tetszett a napforduló? Láttalak titeket Rufussal, csak akkor nem akartam betrollkodni, úgy láttam nem igényeltek nagyon társaságot.
Eléggé messze voltak ők ketten a többiektől, ezért gondolta úgy ahogy. Közben Márk már hozzá is látott saját krémeséhez és kipillant ő is az utcára az ablakon át.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 1. 23:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 2. 11:12 | Link

Márk


 Szeretek itt lenni, ha tehetném, minden nap eljönnék ide. Szerintem itt nagyon kellemes a légkör, és a sütemények is írtó finomak. Mindig az ablak mellé ülök, hogy ki tudjak nézni, mert szeretem figyelni, ahogy az emberek mennek mindenhova gyerekeikkel, vagy épp párjukkal. Néha jobb a tömegből kiválni, és csak külső szemlélőként figyelni őket. Gondolataimból egy hang zavart fel, ami kimondottan váratlanul ért. Zavartan pillantod fel, a hang gazdájára, ki nem más mint Márk. Első találkozásunkkor nem épp kellemes élményem volt vele, így nem igazán szeretnék most vele beszélni. De megbántani nem szeretném, nem hiányzik nekem egy ellenség, főleg nem a saját házamból. Azt azért egy kicsit faragatlanságnak tartom, hogy még csak meg sem kérdezte, hogy leülhet-e, hanem csak szó nélkül kényelembe helyezkedett. Na de mindegy, nem fogok ezen kiakadni, mert ilyen emberek is kellenek.
- Szia. Nincs semmi különös, elvagyok. - Mondom teljesen közömbös hangnemben, majd a pult felé nézek, hogy mikor hozzák már ki a rendelésem. - Egész jó volt, bár nem maradtam ott olyan sokáig. Igen, egész jól elbeszélgettünk Rufusszal. - Felelem, és egy halvány mosoly látszik az arcomon. Azok az emlékek először nem töltöttek volna el boldogsággal, de mióta mindent megbeszéltünk ketten a madárfészekben, azóta mindent másképp látok. Sőt, talán még Rufus nevétől is mosolyra húzódik a szám. Végre megjött a pincérnő, kezében a rendelésemmel, arcán egy barátságos mosollyal.
 - Elnézést a késésért de itt van a rendelése. - mondja és leteszi elém. Miután megköszönöm, és kifizetem az egészet, elmegy. Kortyolok egyet a milkshakeből, majd ránézek Márkra nézek.
- És te hogy vagy? Milyennek látod eddig az iskolát? - Kérdezem, s míg hallgatom a válaszát megeszem a muffint.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 2. 13:02 | Link

Keiko

Ki nem csattan attól hogy kellemes volt a lányék éjszakája, de azért inkább örül hogy ilyen választ kapott tőle. Közben a rendelése is megérkezett, pillantása átsiklott a kinti mozgalmasságról a kiszolgálóra. Arrébb húzta saját tányérját, valamint az asztal lábánál heverő táskáját feltette maga mellé, hogy ne legyen útban neki. Esés, törés s zúzás, minden rossz nélkül sikerült háztársának letudni a kifizetést. Mire ő hozzálátot, Márk sajátjának már a nagyját bepuszilta. Száját megtörölte a szalvétával majd hátradőlt a szépen, egyik kezét a támlán pihentetve, másikkal a poharat markolva.
- Ne is kérdezd, csak a vizsgák ne lennének... - Enyhe színpadi túlzás, kortyolt rá egyet. - Vagyis a pontverseny jobban érdekel, állítólag mi vagyunk az a ház ahova a legszorgalmasabbak kerülnek, erre meg folyton ott vannak a nyakunkon a navisok.
Na igen, ha egyszer komolyan beleszállt a versengésbe, akkor szeretné ő is ha megnyernék. Nem kínosan, de azért jobban odafigyel nehogy bármilyen büntetést a nyakába varrjanak és ezzel csökkentsék háza pontjait. Egész jól kordában sikerült tartania így a káros szenvedélyét. Szorgalmán is - magához képest - meglátszik az elszántsága, s olyan sok már nincs hátra. Ezt a pár napot kell csak igazán meghúznia.
- Egy két beadandót még elakarok küldeni. Írok Mózes botjáról Elfeledett Varázslatokra, talán a mugli ismerőseimről is. Bár az olyan furcsa és alig tudom elkezdeni.
Ráncokba szedi a homlokát és egy pillanatra elkalandozik az újonnan belépőkön, pedig semmi apropója nem volt rá, hogy felfigyeljen rájuk. Gyors visszatér saját fejébe.
- Tehát elemezni mit miért csinálnak úgy ahogy, ami szinte már nekem is hétköznapi. Hogy mi a metro, a mozgólépcső. Az egyértelműsége miatt olyan nehéz. Vagy most csak mondtam két olyan szót is amiről fogalmad sincsen?
Kérdezte mielőtt újra előrehajolt a tányérja fölé, az múltkor nem derült ki, ki milyen származású, vagy csak egyszerűen nem emlékszik rá.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 2. 13:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. augusztus 2. 17:22 | Link

Eric

Egy kicsit talán hevesebb reakciót várt, hisztit, kiabálást, vagy akármit. De úgy néz ki, még ha belül nem is, kívülről minden eljutott tudatáig, felfogta, és nem is akad ki rajta. Talán félreismerte, vagy csak az egy év alatt megtanult ő is álca mögé bújni? Hát amint a gyerek témára áttér ez is kiderül. Itt már nem mosolyog, de nem is dühöng. Fejét a kezébe temeti, de csak annyit mond, hogy basszus. Ő bizonyára mást is mondott volna, de csak egy más helyzetben, máskor és másképp. De most ez van.
- De el ám - kedvesen mosolyog, talán még lenézőnek is hathat, vagy enyhén gunyorosnak. Ez viszont csak azért lehetséges, mert őt már nem érdekli, és most lazán a fiú nyakába zúdít mindent. Ettől függetlenül semmi mást nem fejez ki arca, továbbra sem, de tekintetével a másikét keresi. Égető tud lenni ilyenkor a szemkontaktus, de ha már ő szenvedett, akkor Ericnek is kell. Éspedig a levitásnak fogalma sincs róla, hogy mi mindenen ment keresztül, hogy eljusson idáig, és meghozza ezt a döntést, de megcsinálta, és büszke magára. Akkor már pedig szinte sugárzóan boldog, amikor a srác is elmondja, amit az elején is akart. Csak most igazán határozott és ijesztően édes a mosolya.
- Remek, jól tetted. Jó volt legalább? Remélem nem bántad meg - igazából ötlete nem volt, hogy miért csalta meg a másodéves is, mert nagyon látszott rajta, hogy szerette - vagy épp szereti. Nem mint ez akadály lett volna, hiszen amikor Daniellel újra találkozott még bele volt esve az asztalnál ülőbe. De ez megváltozott. Egyiket sem szereti, csak rá kellett jönnie, hogy kihasználta őket. Nem bánja, örül is, hogy megtette és nem szalasztotta el őket.
- Nos, szóval, valami még? Mert részemről.. itt vége - mintha visszhangzana fejében a vége. Elég érdekes, hogy ezt ilyen határozottan kimondja, de el kell fogadni. Eric hiába szeretné visszacsinálni, innentől szabad ember, mert Lotti már eldöntötte, hogy ő is az, és azt csinál amit akar. Ha esetleg volt valami, amit még a volt pasija fontosnak tart elmondani, azt csendben mosolyogva végighallgatja, aztán feláll.
- Ha megbocsátasz, nekem most mennem kell vissza dolgozni. Érezd jól magad, legyen szép napod, ja és igyál sokat, mert baromi meleg van... - mindezt pedig oltári aranyos hanglejtéssel, mintha csak anya mondaná a gyermekének, és jó tanácsokkal látná el a útra. Talán kicsit cinikus is, de hát ő ezeket tényleg nem azért mondja, mert idegelni akarja a srácot. Azaz de, csak borzasztóan jól el tudja játszani, hogy nem, és így teljes mértékben úgy tűnhet, hogy ilyen boldogan válik el a másiktól. Csak ez nem így van, mert semmit se érez.
Szóval, ha még végignézte a bármiféle momentumot, amit erre a búcsúzásra produkált egykori szerelme, meg is fordul lendületesen és poharával együtt visszatér a konyhába a sütikhez. Azt legalább élvezi, még a hőségben is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 2. 21:44 | Link

Márk

Úgy látszik nagyon otthonosan érzi már magát Márk itt, Bagolyfalván. Legalábbis a viselkedéséből ezt lehet leszűrni. Bár nem is csoda, mert nagyon kellemes egy hely, sokkal jobb itt élni,mint a nyüzsgő nagyvárosokban. Az igaz, hogy eddig egy nagyvárosban éltem, és szeretek is ott lenni, de itt, vidéken, valahogy jobb. Jobb a levegő is, és nincs annyi ember, akikkel összefuthatsz az utcákon.
- Hát pedig a vizsga az muszáj, ha nem akarsz ismét elsős lenni. - felelem, és ismét kortyolok egyet a milkshakeből. - Na ja, a Navinések is elég szorgalmasak, ha akarnak. Én is be szeretnék még küldeni valamilyen szorgalmit, bár én inkább rajzmágiából. - mondom, s elmosolyodom. Azért ha elszánja magát Márk, akkor ő is tud valamit nyújtani, bár nem hiába lett levitás. Ezek után ismét kifelé bambulok, közben már az olvadozó fagylaltot eszem. Nézem a ki, és beáramló embereket. Nagy forgalma lehet ilyenkor, bár ez meg is látszik. Nem csoda, hisz itt bármit kérsz, megkapod. Egyrészt ezért is szeretek ide járni, másrészt meg itt mindig felvidulok.
Teljesen elkalandoznak a gondolataim, még azt is elfelejtem, hogy van itt előttem valaki. Persze ha Rufus lenne itt, biztos nem történt volna meg, de nem ő az aki velem szembe ül, így nem is nagyon figyelek rá.
Kérdésétől kicsit ledöbbentem. Azt hiszi, nem tudom mi az a metró, vagy mozgólépcső? Talán ilyen hülyének nézek én ki? Na ezen most kicsit kiakadtam, bár lehet, ok nélkül, mert valószínű csak én értettem félre, de első reakciómat szóban is kifejtem.
- Nem vagyok hülye, tudom mi az a mozgólépcső, és metró. - Mondom kicsit talán barátságtalan hangnemben, de hamar észbe kapok, és már normálisan teszem hozzá. - Én is mugli környezetben nőttem fel. - Nem tudom, hogy fakadhattam ki ennyire, ez egyáltalán nem jellemző rám. Talán ragadt rám valami apám Mardekáros mivoltából, bár ezt kétlem, mert ő és én két külön világ vagyunk. Lehet ezért nem is jövünk ki olyan jól egymással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 2. 22:31 | Link

Keiko

Váratlanul érte a lány erősebb hangszíne, ki se nézte eddig belőle, főleg azok után, ahogy múltkor megszeppent a prefi és Réday láttán. Pillanatokig csak a szemöldökét felvonva tudott csak reagálni, kellett a nyugodtabb megnyilvánulás Keiko részéről hogy valamelyest elhessegesse Márk furcsállását.
- Szerinted az arcodra van írva kinek a fa... fia borja vagy hmm? - Kérdez vissza gúnyosan, ugyan honnan tudhatná ki aranyvérű, ki fél, vagy mugli. Még idejében megakasztotta a nyelvét hogy fattyút mondjon, az azért erős lett volna, hát még úgy hogy nincsenek haragban. Hiszen egyáltalán nem egyértelmű ki hogyan viszonyul a muglikhoz. Saját unokanővére állandó vendég Márkéknál, akinek akad néhány olyan származású barátja, be is mutatta nekik, gondolván Dani tetszhet neki. Még is, még a szakterületéből kiindulva - gyógyítónak készül a lány - sincs semmi de semmi affinitása a muglikhoz. Előítélete nulla, de akkor sem.
- A lényeg akkor is az, hogy erről hogy írj, ahogy szorgalmikban kellene? Hiába élvezem a tárgyat, akkor is úgy érzem szívok vele rendesen.
Inkább ezen mérgelődve kapta be a maradék krémesét is, hiába, fiúból van és nem tart egy óráig nyámmognyi rajta, mint egy lánynak. De maradva a témánál felmerült benne egy két kérdés és Keiko biztosan tud rá válaszolni, ettől a szeme azonnal felcsillant.
- De ha már mugli környezetben nőttél fel, Pest belvárosba tudsz valami olcsó mugli helyet? - Ez a lehetőség igazán foglalkoztatja, mugli barátai is inkább vidékiek ahogy ő, számukra is idegen eléggé a város a pályaudvarok plázáin kívül. - Gondolom ott laksz, ahány város mugli részében jártam, csak bépén láttam sok kínait. Fuu tényleg, oda is elakarunk menni, esetleg van éttermetek nektek is?
Na az előítéletek most szépen elő jöttek, de Márknak aki keleti, az a nagy számok törvénye alapján csakis kínai lehet, mi más? Sietve előkotort egy tollat valamint papírt hogy lejegyezhesse a címet, nehogy elfelejtse ha eljut odáig hogy bandázzon a haverjaival. Miután ezzel megvolt türelmetlenül várta a címeket.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 2. 22:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 2. 23:18 | Link

Márk

Látszik Márk arcán a meglepettség, és ez nem is csoda, és is meglepődtem saját magamon, hogy így beszéltem. Azonnal meg is bántam, amint kimondtam, de a kimondott szavakat már nem lehet semmissé tenni. Sajnos. Pedig most olyan jól jönne. A fiú reakciójától gyakorlatilag a sírás kerülget, de visszatartom. Ha az előbb így tudtam válaszolni, akkor biztos van bennem annyi bátorság, hogy ugyanígy folytassam. De nincs. Nincs bátorságom, de még könnyeimet tudom tartani, hogy ne kezdjek el sírni, mert az elég rosszul jönne ki, főleg most. Hirtelen még az étvágyam is elment, és eltolom magam elől a tálcát, amin még ott van majdnem az összes fagyi, meg a másik muffin ott van.
- Hát... nincs...- mondom,de közben egyszer sem nézek fel Márkra, szemem az asztalra szegezem. Jó, igaza van, hogy ezt nem lehet eldönteni, de akkor is. Nem kéne előítéletnek lennie egy olyan emberrel szemben, akit mégcsak nem is ismer.
- Akkor minek vetted fel azt a tantárgyat? - nézek rá kérdőn, s még a szemöldököm is felhúzom. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy minek vett fel olyat amit talán nem is élvez. Ha tanulnia kell, akkor legalább olyat tanuljon, amit szeret is. Legalábbis nekem ez a véleményem.
- Én.... én nem Pesten nőttem fel. Sőt,  is az országban. - Válaszolom már teljesen közömbös hangnemben. most komolyan, mielőtt elkezdene ilyenekről kérdezősködni, előtte inkább informálódjon egy kicsit. De ezen az utolsó Mondatán akadok ki a legjobban. Oké, azt felfogom, hogy a japánok és a kínaiak kinézetre hasonlítanak. de könyörgöm, azért megkérdezhette volna, hogy milyen származású vagyok. Ettől újra rámtör a sírógörcs, de most kevésbé hatékonyan tudom elfolytani, és néhány könnycsepp legördül az arcomon. Neki biztos az összes ázsiai nép kínai, és én ezeket az embereket nem igazán tudom megérteni. Azokat, akiknek Ázsia Kínát jelenti.
- Én.... én nem vagyok kínai. Japán vagyok. A kínaiakhoz semmi közöm. - fakadok ki a tőlem nem megszokott hangnemben. Ezzel nálam teljesen elásta magát Márk, jobbra már nem hiszem hogy fog fordulni a köztünk lévő kapcsolat, szóval erről ennyit. - Szóval teheted is el azt a papírt, mert egyáltalán nem ismerem Pestet. - fejezem be, s ekkor már végképp nem tudom magam tartani, fejem a kezembe temetem, és csak hagyom, hogy könnyeim hadd záporozzanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 3. 00:02 | Link

Keiko

Már a nyelve hegyén volt a válasz, hogy ő tényleg szereti a mugliismeretet, kattogtak agyának fogaskerekei valami meggyőző válaszon, amikor a lány elpityeregte magát. Na ezen aztán igazán megütközött, okés hogy neki teljesen mindegy hogy ilyen vagy olyan keleti, de hogy ezzel bunkó lett volna, ezt mindezek ellenére se tudta beismerni. Persze utólag könnyen okos a levitás, biztosan nem így mondta volna ha sejti milyen reakciót vált ki háztársából. Biztos menstruál és az a baja, na akkor törheti magát rendesen, ennél ésszerűbb okot nem tudott megállapítani.
- Na azért nem kell ennyire érzékenykedni... - motyogott valamit megnyugtatásul és vadul keresgélni kezdett a zsebébe papírzsebkendő után. Persze hogy ilyenkor nincs nála, pedig annyiszor megfogadta, hogy lesz nála pár darab, mert a lányoknak minden ok nélkül kelhet, s akkor milyen kis igényesnek tűnhet. Jellemző...
- Ha tudtam volna hogy japán vagy megölellek! - Na jó ez azért túlzás, de sietve felelevenítette a japánokról való ismereteit. - Elvégre nyelvrokonok vagyunk... azhem... meg szeretem a Chichibu-i Aranysárkányok kviddics csapatát is!
Ez tényleg igaz, otthon még egy képük is van róla, mikor a kontinentális győztesek kupája zajlott két éve akkor nekik szurkolt mert kedvenc európai csapat nem jutott ki Barcelonába. Ennél meggyőzőbbre azonban nem telt a tudása s kezdte egyre feszélyezettebben érezni magát, hogy őket figyeli az a néhány vendég és már a pult mögül is. A végén kipaterolják innen. Jöhetne valaki aki kisegítené, mert tényleg ő lesz az aki elszalad bocsánatkérések közepette, megelőzve az előbbi sejtését.
Eltüntette a rossz emlékű papírt és tollat, de hogy is lett volna a táskájában is zsebkendő...
- Na most komolyan, nézz a szemembe! Hidd el tényleg nem akartalak megbántani, bocsánat!
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 3. 00:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 3. 00:27 | Link

Keiko, Márk


olyan rossz érzésem van, hibásnak érzem magam, mert a madárfészekben elmondtam Keikonak az igazat, amit leeht, hogy nem kellett volna, hisz eléggé felzaklattam őt, de legalább a bálra velem jön, ami megnyugvást ad, de akkor is bűntudatom van, mintha rosszat tettem volna, és hibásnak érzem magam. Emiatt nem is tudok egy helyben ülni, gyorsan kiosontam a kastélyból, hogy még véletlenül se lássanak meg, most nincs kedvem senkivel se jópofizni, feldúlt vagyok és ilyenkor csak az édesség tud megnyugtatni, amit tudom, hogy nem sokan ajánlanak, bár a csokit szomorúság ellen ajánlják, de elég sok kalóriát tartalmaz. Elindulok Bagolyfalvára a cukrászdába, hogy egyek egy kis édességet. Nagyon meleg van, ezért egy fagyira gondoltam, rövid keresgélés után megtaláltam a cukrászdát és be is megyek, nincsenek sokan, de a bent lévők nagy része egy asztalnál ülő két velem egykorú diákot néz, ezért én is a asztalnál ülők felé tekintek. Keikot egyből észrevettem és megismertem, de a vele szembe ülő srácot akinek csak a hátát látom, nem ismerem fel olyan könnyen. Odamegyek hozzájuk és csak ekkor veszem észre, hogy Keiko sír.
-Keiko...mi a baj?-teszem fel a lánynak a kérdést riadt arccal, majd a beszélgetőpartnerére tekintek, aki nem más, mint Márk, nem úgy ismerem Keikot, aki csak úgy magától elkezd sírni, ergo Márk mondott neki valamit, vagy csinált valamit.
-Mit csináltál?-szinte üvöltve kérdezem meg a sráctól, és egy lépéssel közelebb léptem felé, ökölbe szorított kézzel. Most már biztos, hogy mindenki minket néz.
-Nem elég, hogy bajba sodortál minket azzal, hogy cigiztél a kastélyban, de most valamivel elérted azt, hogy sírjon. Nem tudom, hogy mit tettél, de ha még egyszer meglátlak a közelében nem állok jót magamért, és nem érdekel, ha kirúgnak akkor se engedem, hogy Keikonak árts bármi módon is. Értetted?-hangomban még mindig lehet hallani, hogy mérges vagyok Márkra, pont én aki eléggé nyugodt természetű vagyok, de a srác túllőtt a célon, nem érdekel, hogy kinek mit mond vagy mit csinál, de Keikoval nem teheti akármit, hisz szeretem őt, és fontos nekem a lány, nem engedem, hogy bárki bántsa őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 3. 01:01 | Link

Márk és Rufus Kiss


Nem érdekel már semmi sem, csak minél hamarabb el tudjak menni innen. Bár nem nézek fel, de érzem az emberek tekintetét rajtunk, és ez nem sok jót sejtet. Ezt már nem fogom tudni olyan könnyen elintézni. Jó igaz, hogy elsétálhatnék csak úgy, mintha mi sem történt volna, de a lábam nem mozdul. Egyszerűen úrrá lett rajtam a sírás, és nem tudok elmenni, csak ülök, zokogva. Persze ezek után már teljesen más hangnembem beszél hozzám, de olyan érzésem van, hogy ez csak álszenteskedés, hogy fejezzem be a sírást. Ilyennel már sokszor találkoztam a régi sulimban. Sokszor csinálták már ezt meg velem, hogy megbántottak, és néhány kedves szó után természetesen megbocsájtottam nekik, de újból hátba támadtak, és kezdődött minden elölről. Ezt a hangnemet már nagyon is jól ismerem, de a következmény mindig is ugyanaz lett, így már nem igazán hiszek az ilyen szavaknak. Nem szeretnék rá felnézni, s nem is szólok már hozzá, inkább elmennék most rögtön, de a hangtól, amit meghallok muszáj felnéznem. Mintha Rufust hallottam volna. De az nem lehet, mikor jött volna ide? Sejtésem igaznak látszik, valóban Rufus az, ki nem épp túl nyugodt. Csak nézem őt, nem szólok semmit, bár nem is tudnék, egyrészt, mert Rufus egyből Márkra pillant, másrészről pedig a rémület miatt, nehogy valami örültséget csináljon.
- Rufus. - szólalok meg elhaló hangon, de ezt ő talán meg sem hallotta, sőt biztos vagyok, hogy nem hallotta meg. Most már valóban mindenki minket néz, és ez aggaszt, így a lehető leghamarabb el szeretnék innen menni, menekülni. De nem egyedül. Rufust is magammal viszem, nehogy távozásom után kárt tegyen magában. Veszek egy mély levegőt, hogy egy kis bátorságot merítsek, és hangosabban szólaljak meg.
- Rufus! -mondom ezt már hangosabban, és hogy biztos legyek abban, hogy rám figyel, még a kezét is megfogom. - Hagyd,nem számít. Inkább menjünk innen. - mondom végig Rufus szemébe nézve, szeme csillog a sírástól. Majd felállok, és Rufus kezét fogva, szó nélkül elmegyek. Erről most nem szeretnék vele beszélni, s remélem.nem is fogja még egy darabig felhozni a dolgot. Most csak vissza szeretnék menni a kastélyba, és kipihenni magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 3. 01:19 | Link

Keiko s Rufus

Mikor valakire gondolt akkor mindenkire csak Rufusra nem. Elfojtott magába egy káromkodást majd felszegett fejjel és némán állta a rázúduló fenyegetéseket, igaz nem az üres szavaira figyelt hanem saját gondolataira, valamint hogy pálcáját gyorsan kitapogassa ha védekezésre késztetnék. Ennél nagyobb és több bocsánatkérést biztosan nem fog megejteni, amit illett ő megtette, Keiko lelkét meg akkor ápolgassa a fiú. Végtére is inkább már Rufust sajnálja semmint a lányt, hogy ilyen ne bánts virágot tüntet ki a figyelmével. Átsiklott rá a tekintete, gesztusait figyelte, aki majd elalélt a megjelenő lovagjától, látszott fátyolos szemein.
Azt pedig helytálló jelzővel kifejezve romantikus túlzásnak érezte, hogy olyan nagy bajba kerültek a múltkori eset folytán. Neki kellett büntető feladattal küszködni - az más kérdés hogy hamar megoldotta és csak egy sörébe került - nem nekik, még vállalta is a dolgot ahogy visszaemlékezett. Hogy ne találkozzanak ezután is, az szinte elkerülhetetlen dolog házuk és évfolyamuk okán.
Végül úgy oldodott meg a dolog ahogy mindhármuk számára a legkényelmesebb. Miután elhagyták a cukrászdát, kicsivel később követte ő is őket kifele. Még a tányérját se vitte vissza amit máskülönben szokott, fölös megjegyzéseket meg nem kívánt hallgatni. Az eladó srácnak még megrázta a fejét, mintegy nem értvén az előbbit, aki csak vigyorgott hozzá, ő legalább levágta a szitut. Végtére is Rufus is megérthető, bár Márk ezzel törődött a legkevésbé. Amúgy is nem egyszer megkapta hogy túlságosan foglalkoztatja őt mások véleménye, a miértek.
Na mindegy, a friss levegő ha épp ugyanolyan meleg volt, mint a sütizés előtt, akkor is jól esett neki. A párossal ellentétes irányba indult, inkább tervbevett egy sétát, nehogy szapora lépteivel hamar utolérje őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

12
Szalai Roland
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 13
Írta: 2013. augusztus 9. 21:37 | Link

Már legalább 12 órája nem evett, nagyon éhes volt, de a nagy melegben nem volt kedve meleg ételhez. Úgy gondolta ha elfogyaszt egy sütit attól jobb lesz, így hát bement a cukrászdába ahol leült a sarokban lévő asztalhoz.
A pincér jött is egyből.
 - Jó napot! Mit hozhatok?
 - Hello. Egy colát és egy franciakrémest kérek.
 - Rendben. Most fizetsz vagy később?
 - Most.
 - Akkor hozom a colát, a krémest és a számlát.
 - Oké, köszi.- és vadító mosollyal nézett a pincérnőre, amire az el is pirult.
Jobb vagyok mint azt hittem, már egy nálam idősebb hölgy is elmosolyodik ha rávigyorgok. ~ Gondolta magában.
Pár pillanat múlva már ott is volt a hölgy aki az imént felvette a rendelését.
 -A cola, a krémes és a számla.-mondta és csintalan mosoly ült ki az arcára.
 - Köszönöm. - elővette a pénzt és tökéletes mosollyal borravalóval együtt odaadta a lánynak.
A lány távozott, hogy egy másik vendéget szolgáljon ki.
Roland elkezdte enni a krémest és kortyolgatott a colából, míg a végén mind a kettő elfogyott. Az ifjú úgy érezte ül még egy kicsit a hűvösön aztán továbbáll de végül is hűsölés nélkül felállt, elindult, biccentett az ott lévőknek majd kilépett az ajtón.
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 19:10
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 15. 17:58 | Link

Húgi <3


Szeretem ezt a helyet, a nyüzsgést, ahogy az emberek beszélgetnek, nevetgélnek vagy csak valakit nézni, amint csendesen elüldögél és elmélkedik az élet nagy dolgairól. Jó ide jönni, letenni az iskolával járó sok terhet és kikapcsolni egy ideig, üdítő érzés. Közben nézni, hogy ki mit eszik, vannak, akik csak teáznak, mások sütiznek is. Van, aki sokat és van, aki kevesebbet rendel, én szeretek mindig mást enni. Így nem unok meg semmit, mindig hat rám az újdonság varázsa. Viszont, a mai nap után valami szokványosat rendelek, hogy kompenzálja ezt a furcsa napot. Kíváncsian figyelem, hogy mit rendel Kat, a csoki torta jó választás. Éjféli turmix? Új specialitás? Nahát, feltétlenül ki kell próbálnom.
-Majd kaphatok egy kortyot?-Kérdezem meg Katet. Ekkor feltűnik, hogy mennyire bámulja az én kis húgom a pincér fiút.
-Oh, tetszik a srác?-Súgom halkan az asztal fölött. Nem szoktam senkit se ugratni, de most helyén valónak tűnik.  Ezt még tuti visszakapom, de ez nem is baj ez is velejárója a dolognak. Amikor a testvérpárokat figyelem, ők is jó sokszor tréfálnak egymással. Ami, nem bántó, inkább vicces, de, szeretetből csinálják, ami elveszi a dolog bántó élét és egy jó nevetés lesz belőle. A kedvenc filmemet hallva, már meg se lepődök, ennyi erővel magamat is kérdezhetném.
-Szereted a musicaleket? Ha, választani kellene, Peeta vagy Gale?-De, az utóbbi kérdésben biztos vagyok. Erre, nem lehet mást mondania, mert annyira hasonlít rám. A legtöbben Galet mondják, mert lázadó, nekem viszont pont ez az ellenszenves benne. Ahogy a könyv is írja, én a pitypangot, a megújulást szeretem, szóval az én válaszom Peeta, remélem az övé is. A kérésemre megmerevedik, de nagyon remélem, hogy válaszolni fog, mert különben sosem tudom meg, hogy min ment keresztül és így megérteni sem tudom őt igazán. De megkönnyebbülésemre lassan elkezdd beszélni. A története mélyen megindít.  Miközben mesél, megjön a rendelés, megvárjuk, míg a pincér leteszi a sütit meg az italokat az asztalra, majd Kat folytatja a történetet. Annyira figyelek, hogy még a süti se érdekel. Minden más megszűnik, körülöttem csak egy ember marad benne, aki most velem szemben ül. Ahogy Kat mesél, szinte magam előtt látom őt is és Milot is, a gondtalanságot, majd a halálfélelmet.
-Nagyon sajnálom!-Suttogom, majd közelebb húzom a székemet és a hátát simogatom, majd elterelem a szót, hogy kicsit felengedjen. Legnagyobb örömömre igent mondd, erre a szóra a fantáziám is elszabadul. Írnom kell a szüleimnek, biztos fognak nekünk örülni, meg azért is, hogy szerezzünk egy lovat Katnek, a közös lovaglásokhoz.
-Tudsz lovagolni?-Kérdezem ártatlan képpel, mert, azt tudom,hogy szereti a lovakat, de,ha még nem tud lovagolni, akkor majd most megtanítom.
-Jó neked, én is mindent tudok, de attól még görcsben áll a gyomrom!-Nevetek, úgy irigylem az ilyen magabiztos embereket. Én miért nem kaptam? Biztos, amikor osztogatták, akkor én a sor végén álltam és már elfogyott mire odaértem, vagy mit tudom én! Ez van, nem baj, kaptam mást, legalábbis ezzel nyugtatom magam.
-Szinte biztos vagyok benne, hogy a kedvenc könyved a Hunger games, ha magamból indulok ki. De, azt nem tudom, hogy szereted a vöröspötyös könyveket? Ha, igen melyikeket olvastad? Milyen témájú könyveket szeretsz?-Kérdezem meg, ez egy olyan téma, amiről bárkivel, bárhol, bármikor el tudok beszélgetni. A könyveknek varázserejük van. Köztük az is, hogy lehet róluk beszélgetni...
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 20:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 17. 13:54 | Link

Nővér:)


Amikor beértünk a faluba nem tudtam merre nézzek hirtelen, annyi látnivaló volt. Ahogy végighaladtunk az utcákon azon gondolkodtam ennek mégis mennyi az esélye? Annyira titokzatos, varázslatos és rejtélyes már maga a születésünk is. Aztán persze az örökbeadásom a következő, amit komolyabban kellene boncolgatni és felfedezni körülötte minden tényt. Akkor ott van a nagybácsim halála... Ami után - minden bizonnyal valamitől félve és féltve - a nevelőanyumon kitört a paranoia és muszáj volt bedugnia ide. Nyilván nem egyszerű baleset eredményeként nem láthatom többet a nagybácsim, nem ölelhetem meg. Nincs!
És akkor viszont kapok valamit az életembe. A mélyponton... A semmi kellős közepén felbukkan a nővérem!
"Katniss, Elisabeth" - elgondolkodva mondogatom magamban a nevét és csaknem könnyes lesz a szemem.
"Bleeee!" - utálok nyálas lenni...
Otthon is mindig kőkemény voltam. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy én voltam a menő csaj, aki mindenkivel kavart és tetkókat, meg piercingeket szerzett be és minden héten más színű volt rongyosra, szálkásra vasalt haja. Egyszerűen arról van szó, hogy mindig szó nélkül tűrtem a rám záporozó rossz dolgokat. Sosem mutattam ki mit érzek... (Kivéve néhány szélsőséges esetet) Inkább mindig megvártam, míg hazamehetek, aztán kiszaladtam a város végére, a kis forráshoz, amit annyira szerettem, leültem és kisírtam magam. Nem volt sok barátom, nem vagyok mézes-mázos típus. Bár sokan mondják, hogy jobban ki kellene tárulkoznom, mosolyognom és kihúznom magam.
Jót mosolygok magamban, amikor eszembe jut, hogy a rólam készült képeken - mármint azokon, amelyek pillanatképek - is mindig morcos voltam, annyira, hogy még saját magamnak is feltűnt...
A díszítések gyönyörűek, az illatok mennyeiek, és először - mióta itt vagyok - őszintén elmosolyodom, miközben az asztal fényes lapját simogatom.
Ebben a pillanatban megérkezik a pincér, kicsit meglepődik, mikor két iker néz vele szembe, de azért gyorsan összeszedi magát, köhint egyet és megkérdezi, mit hozhat. Szóra nyitom a számat, megszoktam, hogy én vagyok az első - mindenben. De Kat megelőz és leadja a rendelést. Gyorsan visszacsukom a szám és félmosolyra húzva az ajkam várom, hogy felém forduljon a pincér figyelme. De miközben várok, nagyon is elmélázom, nővérem kérdése szakít ki a fantáziavilágból, kipukkad, mint egy szappanbuborék.
- Én is egy csokis tortaszeletet, inni meg... hmm.. Nem is tudom - elgondolkodva ütögetem az állam, miközben az itallapot olvasgatom. - Legyen ez! - bökök rá az egyik feliratra. A pincér felém hajol… hmm! Egész cuki a srác…. majd felfirkantja a lapjára: Éjkék turmix
Még dünnyög is hozzá! De édes!
Kicsit megdöntöm a fejem és úgy mosolygok fel rá. Visszamosolyog, majd elviszi a rendelést.
A nővéremre nézek.
 -  Kedvenc filmem? Nos... Szeretem az Éhezők viadalát, könyvben is tetszett. Klasszikusok közül nekem nagyon tetszett a Romeo és Júlia színházi előadásban és könyvben is! És mik a te kedvenceid?- nézek fel, elpirulva.
"Olyan szégyenlős vagy! "- szidom magam... -"Hisz ő a testvéred!"
Mikor megkérdezi mi történt Milo-val, megmerevedek ültömben.
"Lehet, hogy máris sor kerül az első veszekedésünkre?" - fut át az agyamon, de gyorsan elhessegetem a gondolatot. Túl fájdalmas, de elmondom neki. Meg, ha nem is mondanám el, akkor is megértené, vagy nem?
Nagy levegőt veszek és belenézek a tükörképem arcába. Megköszörülöm a torkom és beszélni kezdek:
- Milo anyu testvére volt, az öccse. Imádta a varázslást és az erdőt. Mindig kijártunk együtt a közeli folyóhoz. Abba folyik az a forrás, ahol általában megtalálhatsz, otthon - szomorúan elmosolyodom. - Amikor a baleset történt, akkor is az erdőben bóklásztunk... - kis szünetet tartok, megvárom, még a pincér lerakja elénk a tányérokat, poharakat. Hirtelen már nem is érdekel annyira a felszolgáló srác. Folytatom:- Éppen gallyakat és ágakat szedegettünk, miközben Milo néha-néha megjegyezte, milyen kemény lesz a tél. Meg beszélt a gyerekkoráról is. Az ő gyerekkora irigylésre méltó, lovai voltak, kutyái, sőt egy időben egy elefánt is megszállt a házuk udvarán. Hatalmas ház volt, hatalmas terület helyezkedett el mögötte. Csak egyszer láttam azt a csodavárat, de csak kívülről, mert amikor anyu megmutatta már nem az övéjük volt, eladták, potom pénzért, mert a szüleik vállalkozása csődbe ment. Akkor költöztek fel a Kárpátokba. Oh, csak beszélek meg beszélek, nem mondom a lényeget. - mondom szégyenkezve és kortyolok egyet a turmixból.
Hmm... nagyon finom!
" Azt hiszem többször is meglátogatom majd ezt a helyet."- gondolom, miközben felveszem a villám és levágok egy kicsit a tortából, majd bekapom. Közben elgondolkodva vizslatom tesóm arcát, mit reagál.
- Szóval az erdőben gyűjtögettünk, vadásztunk, bár azt inkább Milo csinálta a pálcájával, nagyon ügyes volt benne! Aztán zajt hallottunk, mint amikor letörik egy ág, vagy rálépnek egy gallyra, majd egy hófehér villanás és Milo összeesett. Ott hevert a földön előttem én pedig hiába szólongattam... Hirtelen megjelent anyu. Most is úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. Az egész olyan volt.. - kerestem a megfelelő szavakat. - mintha lassított felvételt néztem volna. Csak emlékképeim vannak. Milo mozdulatlan teste, a hosszú hajam, ahogy a szél fújja, majd a szemembe hullik. Nos... ez történt!  - bököm ki gyorsan és lesütöm a szemem. Szótlanul eszem a sütit, nagyokat nyelek, könnyek csípik a szemem.
Kicsit felvidulok, mikor meghív hozzájuk, és habár picit korainak tartom a kérdést, egy pillanatnyi habozás után rávágom:
- Persze, miért is ne? - ahogy kimondom, elönt a félelem. Találkozni fogok az igazi szüleimmel! Megsimítom a medált az egyszerű ezüstláncomon.
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 19:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 19. 10:56 | Link

Húgi Cheesy


Szeretem ezt a helyet, a nyüzsgést, ahogy az emberek beszélgetnek, nevetgélnek vagy csak valakit nézni, amint csendesen elüldögél és elmélkedik az élet nagy dolgairól. Jó ide jönni, letenni az iskolával járó sok terhet és kikapcsolni egy ideig, üdítő érzés. Közben nézni, hogy ki mit eszik, vannak, akik csak teáznak, mások sütiznek is. Van, aki sokat és van, aki kevesebbet rendel, én szeretek mindig mást enni. Így nem unok meg semmit, mindig hat rám az újdonság varázsa. Viszont, a mai nap után valami szokványosat rendelek, hogy kompenzálja ezt a furcsa napot. Kíváncsian figyelem, hogy mit rendel Kat, a csoki torta jó választás. Éjféli turmix? Új specialitás? Nahát, feltétlenül ki kell próbálnom.
-Majd kaphatok egy kortyot?-Kérdezem meg Katet. Ekkor feltűnik, hogy mennyire bámulja az én kis húgom a pincér fiút.
-Oh, tetszik a srác?-Súgom halkan az asztal fölött. Nem szoktam senkit se ugratni, de most helyén valónak tűnik.  Ezt még tuti visszakapom, de ez nem is baj ez is velejárója a dolognak. Amikor a testvérpárokat figyelem, ők is jó sokszor tréfálnak egymással. Ami, nem bántó, inkább vicces, de, szeretetből csinálják, ami elveszi a dolog bántó élét és egy jó nevetés lesz belőle. A kedvenc filmemet hallva, már meg se lepődök, ennyi erővel magamat is kérdezhetném.
-Szereted a musicaleket? Ha, választani kellene, Peeta vagy Gale?-De, az utóbbi kérdésben biztos vagyok. Erre, nem lehet mást mondania, mert annyira hasonlít rám. A legtöbben Galet mondják, mert lázadó, nekem viszont pont ez az ellenszenves benne. Ahogy a könyv is írja, én a pitypangot, a megújulást szeretem, szóval az én válaszom Peeta, remélem az övé is. A kérésemre megmerevedik, de nagyon remélem, hogy válaszolni fog, mert különben sosem tudom meg, hogy min ment keresztül és így megérteni sem tudom őt igazán. De megkönnyebbülésemre lassan elkezdd beszélni. A története mélyen megindít.  Miközben mesél, megjön a rendelés, megvárjuk, míg a pincér leteszi a sütit meg az italokat az asztalra, majd Kat folytatja a történetet. Annyira figyelek, hogy még a süti se érdekel. Minden más megszűnik, körülöttem csak egy ember marad benne, aki most velem szemben ül. Ahogy Kat mesél, szinte magam előtt látom őt is és Milot is, a gondtalanságot, majd a halálfélelmet.
-Nagyon sajnálom!-Suttogom, majd közelebb húzom a székemet és a hátát simogatom, majd elterelem a szót, hogy kicsit felengedjen. Legnagyobb örömömre igent mondd, erre a szóra a fantáziám is elszabadul. Írnom kell a szüleimnek, biztos fognak nekünk örülni, meg azért is, hogy szerezzünk egy lovat Katnek, a közös lovaglásokhoz.
-Tudsz lovagolni?-Kérdezem ártatlan képpel, mert, azt tudom,hogy szereti a lovakat, de,ha még nem tud lovagolni, akkor majd most megtanítom.
-Jó neked, én is mindent tudok, de attól még görcsben áll a gyomrom!-Nevetek, úgy irigylem az ilyen magabiztos embereket. Én miért nem kaptam? Biztos, amikor osztogatták, akkor én a sor végén álltam és már elfogyott mire odaértem, vagy mit tudom én! Ez van, nem baj, kaptam mást, legalábbis ezzel nyugtatom magam.
-Szinte biztos vagyok benne, hogy a kedvenc könyved a Hunger games, ha magamból indulok ki. De, azt nem tudom, hogy szereted a vöröspötyös könyveket? Ha, igen melyikeket olvastad? Milyen témájú könyveket szeretsz?-Kérdezem meg, ez egy olyan téma, amiről bárkivel, bárhol, bármikor el tudok beszélgetni. A könyveknek varázserejük van. Köztük az is, hogy lehet róluk beszélgetni...
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 20:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 13:07 | Link

Nővérkéém:)
Tulajdonképpen tetszik ez a hely, annyira varázslatos. Régebben elítéltem ezt a környéket, szürkének, zömöknek tituláltam teljesen alaptalanul. De mivel nem szeretem, ha nincs, igazam ezért azt bizonygatom magamnak, hogy nem egészen alaptalan feltételezés volt. Amikor még nem ismertem ezeket a csodálatos helyeket és csak néhány aprócska szeletkét láttam belőle, amikor mindig visszahúzódtam szürke szobámba joggal feltételezhettem ezt.
Az Éjkék turmix mennyei, nem csodálom, hogy Katnek is megtetszett, már a látványa is megfogja az embert. Habár természetünknél fogva idegenkedünk megenni/inni valamit, ami kék, ez az ital megcáfolja, az tuti.
A kis, karcsú, mégis nagy űrtartalmú pohárka könnyedén simul az ember tenyerébe. Az ital egy ujjnyival a perem fölött véget ér. Kékesfekete, sűrű massza húzódik meg a pohárban, a pohár széle apró fehér-kék-fekete cukorral van bevonva. Az egyik szélén kis zöld mentalevél díszeleg. A szívószál pedig hosszan, kéken tekereg spirál formában a pohárba és a vendég szájához. Már a látvány is varázslatos.
Szó nélkül tolom a nővérem elé a poharat és elmosolyodom. Miközben beszélek, sokatmondóan kacsintok is:
- Persze, iszonyat jó ez a cucc!
Elpirulok, amikor a srácra célozgat. Körülpillantok a teremben, a srác éppen két csajt szolgál ki, az egyik platinaszőke, a másik fekete hajú. Vidáman nevetgélnek, a srác pedig velük nevet.
Hirtelen elmegy a kedvem az egésztől.
- Nem rossz...-motyogom.-De mindegy, úgysem tudom felvenni a versenyt ilyen...-keresem a megfelelő szót, de végül feladom.-...lányokkal!-nyögöm ki végül.
-Musicalek? - megköszörülöm a torkom.-Nincs velük bajom, nem láttam még túl sokat, de amit igen, azt imádtam.
Gyorsan kortyolok, amíg felteszi a következő kérdését.
-Hogy lehet ilyet kérdezni? Persze, hogy Gale.-vágom rá, és figyelem a reakcióját. Úgy tűnik iszonyatosan meglepődött. Felnevetek:
-Csak vicceltem! Még jó, hogy Peeta! Team Peeta forever! A fiú a kenyérrel! Imádoom!-ömlengek, közben pedig hevesen gesztikulálok a kezemmel.
Aztán, elmondja, hogy nagyon sajnálja, ami történt a nagybácsimmal. Nos, igen én is sajnálom, akarom mondani, de csöndben maradok, nem akarok szomorú lenni. Fel is dob, amikor rögtön továbbugrik egy másik témára.
-Tudok... Valamennyire! Tudok ügetni! Nagyjából megy mind a tanulóügetés, mind a könnyű. De ez minden.-sütöm le a szemem, nem szeretek a hiányosságaimra gondolni. Mindig is meg akartam tanulni lovagolni, meg szerettem volna egy saját pacit is. De nem lehetett, hol pénzhiány miatt(amikor Anyu édesapjának vállalkozása tönkrement) vagy pedig helyhiány miatt. Pedig már a neve is meglenne.
"Shadow"-gondolom álmodozóan. De persze csak akkor nevezném el így, ha illene rá.
Amikor elmondja, hogy a vizsgák miatt mennyire izgul megsimítom a karját és bátorítóan ezt mondom:
-Biztosan ügyes leszel! Ha magamból indulok ki!-ezt az egoista megjegyzést viccnek szántam. Remélem nem érti félre.
-Vörös pöttyös! Igen! Szeretem őket. Miket olvastam már?-egy pillanatra elgondolkodom.-Az Twilight Saga-t, érdekes, hogy a könyv ezerszer jobb, mint a film... najó-nevetek-...ez túlzás, csak tízszer jobb! Néhány ponton hiányolja a regény az ésszerűséget. Legutóbb az Obszidiánt olvastam, nekem tetszett, de nem annyira, hogy levegő után kapkodtam, és azonnal akartam volna a második kötetet(ez állt a borítón). A Bíborhajú is tetszett, bár kicsit nyögvenyelősen ment. Összefoglalva vannak nagy dobásaik, de néhány elég gyenge, példa: Tündérdallam 1. A látó szerelme.-hadarom el.
-És te miket olvastál legutóbb?-teszem fel a kérdést, majd kibámulok az ablakon át a városra, amíg a válaszát várom.
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 20:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 19. 16:08 | Link

Húgi Cheesy


-Köszi.-Mondom, majd belekortyolok az italba-Te, ez tényleg nagyon finom.- Miközben azon gondolkodom, hogy miből készülhet, elmerülve bámulom a kékesfekete sűrű folyadékot.  Már a látványa is izgalmas, de az íz világa az fenomenális.  Legközelebb ilyet fogok rendelni, döntöm el magamban. Mikor szóba hozom a srácot, legnagyobb meglepetésemre az én kicsi húgom elpirul. Jaj, de édes! Hangosan azért nem mondom ki, nem akarom leégetni az egész cukrászda előtt. Felmérem a fiút, barna hajával és mélykék szemével tényleg csinosan nézz ki. Éppen két csajt szolgál ki, még beszélget is velük. A mugliknál mindig furcsálltam, hogy a pincérek, miért olyan merevek. Alig akad olyan, aki mosolyog, gondolataimból Kat rideg válasza rántott ki.
-Ez nem igaz Kat. Simán fölveszed bármelyik lánnyal a versenyt, különben is, szerintem a belső fontosabb, mint a külső. A másik, hogy szerintem csak a munkáját végzi, azért beszélget velük. Tudod, ez itt megszokott.-Magyarázom neki. Sokszor voltam itt, társasággal és egyedül is egyaránt. Volt már olyan, hogy egyedül voltam és a pincér leállt velem egy két rendelés között csevegni. Ez itt normális, mindenki beszélget mindenkivel, kivéve talán a rellonosok, azok elvannak saját magukkal.
-Miket láttál? Ha, akarsz,sokat láthatsz ezen túl, ugyanis anyu musicalszínész és ingyen bevisz, ha akarjuk. Engem már nagyon sokszor bevitt. Imádom a musicaleket. Egy nap én is musicalszínésznő szeretnék lenni. Neked mik a terveid a jövőre nézve?-Érdeklődök. Kicsi korom óta színház a mindenem. Szinte minden este megkértem anyut, hogy vigyen el, mikor játszott egy darabot. Olyan büszke voltam, hogy én vagyok a lánya. A kollégái is tök jó fejek, meg, plusz előny, hogy beengednek a kulisszák mögé is. Látni a díszleteket, meg, hogy milyen munka folyik a háttérben, egyszerűen lenyűgöző.  Néha még otthon is megkérem, hogy énekeljen nekem ebből vagy abból a darabból. Szeretem őt hallgatni, olyan jó hangja van! De, elég az álmodozásból, ideje visszamenni a valóságba. Alig észrevehetően megrázom a fejemet, hogy kitisztuljon, azonban rögtön le is esik az állam. Micsoda? Az nem lehet. Biztos, hogy a testvérem? Ő is Gale párti? Hova fajul ez a világ! Ekkor meghallom a csilingelő kacagást és rájövök, hogy csak vicc volt. Huh, szerencsére. Mikor elkezdi Peetát dicsérni, mosoly terül szét az arcomon.
-Peeta forever. Nekem a pitypangos hasonlat tetszik. Hogy ő a megújulás.  Az a kedvenc jelenetem, amikor kiviszi a fecsegőposzátás helyről és utána nyugtatja.  Tudod, a második kötetben, ahol van az  óriás aréna. Meg a végén, amikor megkérdezi, hogy szeretsz engem.-Magyarázom-Neked melyik a kedvenc Peetás részed?-Kérdezem izgatottan. Teljesen belemelegedek a témába. Annyira imádom Peetát. Mikor kicsi voltam, mindig arról álmodtam, hogy eljön a szőke herceg fehér lovon, és a szőke herceg nem más, mint Peeta. Álmok, gyönyörűek, vannak, amelyek egy idő után elszállnak, mint a szél fújta homok, és vannak, amelyek meggyökereznek benned, mint az erős fák, melyet téphet a vad vihar, de azok mégis szilárdan állnak.
-Király!-Kiálltok fel, de a gondolat szárnyain már egy zöldellő dombon járok Ezüst Holddal, mellettem pedig egy éjfekete paripán Kat lovagol. Eszembe jut, milyen jó érzés, mikor a lovam sörényébe merítem az ujjaimat, milyen, mikor puha pofáját a kezembe rakja és orrával belelehel a tenyerembe. De jó, hogy hamarosan szünet, már nagyon hiányzik nekem. Ő is, meg a három kutyám is. Kis öreg Hipike, a túlbuzgó Oszkár és az én örök mutatványos Surdám. Persze, ha ez még nem lenne elég, akkor hozzám dörgölőzzik még Zolika is, az én gyönyörű szürke macskám. Az ablakomban pedig Ébenke, mint fekete árnyék fekszik. Honvágyam van.  Hiányoznak nagyonak, de örülök, hogy Hedvig bárhová jöhet velem. Fehér baglyom elengedhetetlen bárhol. A mugliknak a facebook, nekem pedig a baglyom. A vizsga szó hallatán ismét összeugrik a gyomrom, de már kezdem megszokni, hiszen, nincs is más téma. Még a csapból is ez folyik.
-Köszi.-Nevetem el magam a poénon. A hasamban levő gombóc már fel is oldódik. A nevetés mindenre jó gyógyszer. Ez egy örök igazság.
-Szeretem a Twilightot. A kedvencem Jacob és Carlise és neked?-Na, a másik kérdés, amiben eltérek az átlagtól. Mindenki Edwardért van oda. Hát, ez van. Egyedi az ízlésem. Ezért vagyok különleges.
-Az Obszidiánt még nem olvastam, de szeretném. Nálam a Bíborhajú sorozat, az Éhezők viadala után van közvetlen, ha rangsorolom a könyveket. Annyira megfogott, Kellan, mint szereplő. Elnyerte a tetszésem. Igazából, elég sokakat olvastam, az Easyt, a Szárnyak sorozatot, az Evernight sorozatot, Az időutazó sorozatot, amiben van a Gwendolin-veszek egy mély levegőt, mert közben a kifogyott belőlem a szusz-Csitt,csitt trilógiát, a Bree Despain által írt sorozatot,Fallen sorozatot,a Halhatatlanok sorozatot,a Fényemberek könyvet, a Baltazart, Az eperszedőt, a Vértestvéreket,természetesen a twilight sorozat összes kötetét, meg a kiegészítő könyveket is. Azt hiszem ennyi, de,ha még eszembe jut, akkor később mondom.-Fejezembe az elég hosszúra sikeredet válaszomat. De,hát, mit csináljak, a vöröspötyös könyvek a gyengéim. Egyszerűen kihagyhatatlanok!
-Mik a kedvenc zenéid?-Szóba került már könyv, film. De, nagyon fontos dolgot hagynánk ki, ha nem jönne szóba a zene. A filmeket annyira nem szeretem, de a könyv é a zene számomra minden pénzt megér! Nélkülük üres volna az élet...
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 21:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 20:56 | Link

Kat<3
Örülök, hogy ízlik neki amit választottam. Szeretem azt hallani, hogy valamit jól csináltam vagy jól döntöttem valamiben. Megfelelési kényszer... Vagy valami hasonló.. Maximalizmus...igen! Mindig mindenben, mindenkinek a legjobbat akarom nyújtani. És szeretem hallani ha dicsérnek! Hát én már csak ilyen vagyok! Magamban elmosolyodom.
Kat biztatni kezd, azt mondja ez a pincér munkája és a belső fontosabb mint a külső.
-Persze, persze én is úgy gondolom, hogy  a belső fontosabb, de ő -intek a szememmel a srác felé.-Ő lehet nem így gondolja! Bár lehet, hogy igazad van és csak a munkáját végzi.-mosolygom egy kicsit bátrabban.
-Huh, de jó, hogy anyud, izé...-megzavarodom egy pillanatra, sőt el is szomorodom.-... anyunk  be tud vinni téged ingyen egy darabra, sőt a kulisszák mögé. Hát én a Romeó és Júliát láttam, de azt sem élőben. Nem is tudom láttam-e valaha színházban musicalt.-kicsit szégyellem a dolgot, de nem volt sok lehetőségem ott, ahol laktam.- Abban Mercutio a legeslegjobb, imádtam, ha eljönne és megkérné a kezem, igent mondanék!-nevetek a szavakon, amik elhagyják a saját számat. Valami furcsa dolog történik velem olyankor, ha olyan emberekről beszélek, akikért rajongok.
-A terveim? -elpirulok és lélekben felkészülök a kacagására, tuti ki fog nevetni.- Nos egyetemre Angliába menni, utána pedig Amerika és filmszínésznő leszek.-mosolygok félénken és lesütött pilláimon keresztül rápillantok és várom a reakcióját.
Sokan kinevetnek ezért, de ha másnak is megvalósult egy ilyenfajta álma akkor nekem miért ne?
- Peetának annyi jó jelenete van. Imádom az összeset! Nekem például az tetszett, amikor a hatodik körzetből jött morflingosokat nyugtatta, amikor haldoklottak. Az is a második kötetben van, az azért tetszett, mert a szivárványról beszélt és ugyanaz a színész játszott egy másik filmben, még mikor kicsi volt, és akkor neki mondták, hogy a szivárvány csak egy percig tart, meg se lehet figyelni, mégis milyen gyönyörű. -kis szünetet tartok.-Tudod, nagyon otthon vagyok a színészek témában, ugyanúgy  a magyar szinkronszínészeknél, sokat felismerek közülük, meg érdekel is a dolog. De visszatérve az is nagyon tetszett, mikor a harmadik kötetben Katniss mondta neki, hogy: "Festő vagy és pék, szeretsz nyitott ablaknál aludni, soha nem teszel cukrot a teádba és mindig dupla csomót kötsz a cipőfűződre" Aztán bebújik a sátrába, nehogy elsírja magát. Annál a résznél könnybe lábadt a szemem és összeszorult a torkom- fejezem be mosolyogva a nagyon hosszú, de tartalmas válaszom.
-Huh, Twilight... nem vagyok nagy fan, de szeretem Jaspert, Edwardos vagyok...bár, nem igazán, mert nem mélyedtem annyira bele, nem is választottam, nem tartottam fontosnak, de Carlisle nekem is tetszett. Ahogy Emmett sem rossz.-nagy levegőt veszek, annyi mindent meg kell beszélnünk.
Bólogatok és mosolygok, miközben felsorolja mi mindent olvasott. Helyeslek, de a nagy részéről még nem hallottam, sebaj, majd bepótolom.
-Fuh, nos... mindent meghallgatok, igazából jobban szeretem a filmeket a zenénél, a könyveket is jobban szeretem a zenénél.-vallom be és sejtem, hogy ez az első dolog amiben eltérünk. -Nálam a rangsor  a következő: 1.filmek, első helyen kétségtelenül és kizárólag, utána a könyvek és utána a zene.-mosolygok.- Úgy látom, te viszont nagyon szereted a zenét, miket hallgatsz?-kérdezem őszinte érdeklődéssel, mert szeretném minél jobban megismerni a tesóm, aki nemsokára a szobatársam lesz.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 19. 20:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 20. 09:23 | Link

Kat-Kat


Srácok, nagyon bonyolult lények. Kiszámíthatatlanok, az IQ-juk, nem áll olyan magasan, mint a nőknek, de mégis, elég villantaniuk egy kis mosolyt és elvarázsolnak. Lehet, hogy tudnak valamit, amit mi nők nem? Miközben ezeket a gondolatokat fogalmazom meg magamban, az én kis hugicám, még mindig tépelődik a helyzeten. Sohasem voltam még szerelmes, akiket pedig láttam, azoknak elvette az eszét. Mivel a tanulmányaim most fontosabbak, ezért nem is szeretnék egy darabig fiú ügyletekbe kavarodni.
-Biztos vagyok benne. De, miért nem beszélgetsz vele?-Teszem fel neki ezt az egyszerű kérdést. Ha, annyira akar vele beszélgetni, menjen oda és szólítsa le. Hiszen, a srác vagy diák, vagy pedig itt lakik a faluban. Ezen a helyen, mindenki közvetlenebb. Az újakkal azért, hogy beilleszkedhessenek, a régiekkel meg azért, mert már jó barátok. Közben tovább beszélgetünk Kattel. Nagyon fáj, mikor hallom a hangjában, a szomorúságot. Tisztában vagyok vele,hogy soha se fog elmúlni. De, talán, jobb lesz neki, ha megismeri őket.
-Amikor nálunk leszel, bevihetünk. Nálunk jobb is, mint a mugliknál, mert a látvány világban segít a varázslat-somolygok-de, a mugli színházak is bámulatosak.  A kedvenc mugli színészem Bereczki Zoltán és szerintem ő játszotta abban a felvételben Mercutiot.Az egyik legnagyobb rajongója vagyok és, ha egyszer megkérné a kezem, akkor szerintem belehalnék az ámulatba.-Jelentem ki határozottan. Rengeteg mugli színészt kedvelek, de ő kiemelkedik mind közül. A hangja, mint a puha bársony simogatna. Egyszerűen lélegzetelállító. A mozgása pedig, olyan könnyed és mégis tele van energiával. De, elég az ömlengésből. De, mit tehetek, ez van, ha az ember, pontosabban a varázsló lánya rajongó.
-Az tényleg nagyon szép jelenet.-Helyeslek,közben eszembe jut, ahogy a könyvben olvastam. Szomorú, de mégis olyan megható, ahogy Peeta kezében fekszik az egyik morflingfüggő, ő pedig mondja, hogy milyen festeni és, hogy mihez milyen színeket használ.
-Tényleg? Az melyik film? De, van azzal a színésszel még egy film. Az utazás a rejtelmes szigetre. Tök tetszett nekem. Láttad már?-Igazság szerint, nagyon megkedveltem a Peetát alakító színészt. Tehetséges és még helyes is. Pláne szőkére festett hajjal. Ilyenkor szokták az emberek kritizálni az ízlésemet, de már megszoktam.  Bár, helyesebb az a kifejezés, hogy ilyenkor is. De, nem érdekel, így vagyok pont jó és különleges. Nem szeretnék beállni a sorba és mások másolata lenni. Az már nem én lennék. Az Elisabeth című musicalben i van egy dal, aminek ez a címe és teljesen igaza van.
-Akkor te úgy vagy a szinkronhangokkal, mint én a musicalszínézekkel.-Szúrom közbe viccesen. Egyébként ez igaz. A kedvenc énekeseimet é musicalszínészeimet, bármikor, bárhol felismerem. Aztán visszatérünk, a Hunger Gameshez is. Én is elmosolyodom, mikor Kat idéz a könyvből. A harmadik kötet, számomra nagyon szomorú volt sokáig. Főleg Peeta miatt is. De,azért is, mert ez volt a finálé ott derült ki, hogy ki nyer, és nem csak egy helyen folyt csata. Viszont, a három könyv alatt nem egyszer dobogott a torkomban a szívem é nem egyszer hatódtam meg. Ebben a trilógiában az érzelmek széles skáláját át lehet élni. Ezért is olyan kiváló sorozat.
-Én se, ne aggódj, szívesen beszélgetek róla meg minden, de azért annyira nem szeretem, hogy posztereim meg cuccaim is legyenek. Viszont a Hunger Gamest! Nos, hát a szobámban az én felem tele van ilyen cucokkal.-Nevetek, mert ez teljesen igaz. Remélem el lehet intézni, hogy Kat a szobatársam legyen. Akkor nem egyedül képviselném Az éhezők viadalát a falamon.
-A filmekben is van zene.-Mosolygok. A családban is mindenki a filmeket szereti jobban. Kat biztos tőlük örökölte a filmek iránti vonzalmát.
-Akkor megtaláltuk az első dolgot, amikben különbözünk. Nálam a zene az elő, aztán egy hajszállal lemaradva a könyv és végül a filmek.-Ez nem is baj, valamiben kell különböznünk is. Az már túl unalmas lenne, ha semmiben sincs semmi vélemény eltérésünk. A kijelentésre felütöm a fejem.
-Nekem a zene és a tánc a mindenem. A kedvenc zenei stílusom, a pop és természetesen a musical. De, van egykét rockosabb szám is, amit szeretek, bár nem vagyok oda a stílusért. Még a klasszikusban is szívesen barangolok. A kedvencem a River flows in you. El is tudom játszani, csak adjatok egy zongorát.-Jegyzem meg viccesen.  Az a darab, mindig olyan, mint ha a lelkemből szólna. Mindig megfog, mikor hallom, de, amikor játszom az egy teljesen más érzés. Mintha dalban elmondhatnám az összes érzésemet, fájdalmamat.
-Szereted a táncot? Nem olyat, mint amit a bulikon nyomnak, hanem az igazi táncot. Tudsz hangszeren játszani?-Kérdezem. Hirtelen annyi kérdés jutott az eszembe, de visszafogom magam, hogy csak szépen lassan, egymás után tegyem fel, hogy esélyt adhassak neki a válaszadásra. Ekkor arra fele sétál a fiú. Beugrik, hogy én még nem is ettem, így míg, hagyom Katnisst válaszolni, addig harapok pár falatot a sütiből. Huh, de finom. Majd, leöblítem a falatokat a kakaóval.
-Voltál már szerelmes? Mit gondolsz a témáról?-Kíváncsi vagyok, hogy a tesóm vajon romantikus lélek, vagy már a gondolattól is rosszul lesz. Én személy szerint valahol a kettő között helyezkedek el. Aranyos, amikor párokat látok sétálni, de nem tudnám magamat elképzelni, ahogy egy srác kezét fogom és andalogva sétálunk az utcán. Kivéve talán eggyel.  Az álmaimban látott sráccal, Kelannal. De, ő egy másik birodalom tagja. Sajnos! De, majd egyszer eljön az én időm is. Apu mindig ezt mondogatja. Kellan gondolatára elpirulok, de remélem Kat nem vette észre. Hogy is magyarázhatnám meg ezt a valamit, mikor még magam sem értem teljesen az egészet. Nem baj, türelmesen fogom várni, hogy értem is el jöjjön az én világomban lévő nagy Ő...
Utoljára módosította:Katniss Flechter, 2013. augusztus 20. 09:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 20. 14:06 | Link

Elisabethee:)

Úgy döntök nem fordítok több figyelmet a pincérsrácra, egyébként is, nem az én súlycsoportom, nem is tudom mire vagy inkább kire vágyok igazából. Imádom a barna haj barna szem párosítást. Talán majd egyszer a férjemnek is olyan lesz, vagy az enyémnél vakítóbb és tisztább zöld szem. Ábrándosan képzelődöm, miközben eszegetem a csokis tortát, ami lassan elfogy. Feljött a fiúk téma is. A szerelem. Ezt sem tudtam soha senkivel  megbeszélni, már nem mintha olyan sok dologról kellett volna beszámolnom, vagy olyan sokszor kerültem volna "olyan" kapcsolatba srácokkal... Lényeg a lényeg, ha akadt is pár nem tudtam tanácsot kérni senkitől és nem panaszkodhattam senkinek. Hogy miért nem? Anyu sohasem volt otthon, ahogyan apu sem . Milo vigyázott rám mindig, ugye mondanom sem kell miért volt ő teljesen alkalmatlan ezeknek a dolgoknak a megbeszélésére. Lily-t pedig más kötötte le... meg nem is voltam vele olyan jóban. Nem tudom, hogy a nővérem mennyire van otthon a témában, de végül úgy ítélem meg, hogy mindegy is, nem azért jöttem ide, hogy bepasizzak és tojjak a tanulnivalóra.
Így amikor Kat megkérdezi miért nem megyek oda hozzá inkább megrázom a fejemet:
- Majd talán később!-adok kitérő, de nem teljesen nemleges választ.
Mosolyogva hallgatom ahogy ő is dicsérően beszél Zoliról, az utolsó megjegyzésén pedig tiszta szívből nevetek.
- A Little Manhattan, Manhattan kicsiben, de sohasem voltam elragadtatva a magyar címektől, csak hogy egy példát említsek. Van egy sorozat, az eredeti címe Dr. Who.... és a magyar címe... -hatásszünetet tartok.-Ki vagy, doki? Bleeee!-elhúzom a szám és olyan képet vágok, mintha a szavak pengék lennének és fájt volna a kimondásuk. De mos komolyan emberek!! Annyira ki tudok ezeken néha akadni, néha  már már önmagamnak is túlságosan dühbe jövök, de ez van! Ha valakinek van egy munkája, akkor végezze társadalmilag elfogadhatóan.
Iszok egy kortyok, hogy lehiggadjak, valószínű Kat is észrevette mennyire felhúz az ilyesmi, kíváncsi vagyok mit fog hozzá szólni.
-Egyébként láttam az Utazás a rejtelmes szigetre, annak az első részében is ő játszik az Utazás a Föld középpontja felé, meg majd a jövőre készülő Utazás a holba, abban is szerepelni fog! -kacsintok sokatmondóan.- És igen, tetszett a film!
Örülök, hogy neki is van valami, amibe annyira belemélyedhet, hogy a témához kapcsolódó embereket felismeri. Ő a musicalszínészeket, én a színészeket meg a szinkronszínészeket. Olyan jó, amikor nézek egy filmet és nem kell utánanéznem, hogy ki a magyar hangja...Bár van egypár ami egészen hasonlít egymáshoz... Akkor mégiscsak segítségért folyamodok, hogy tanuljak belőle. Szerintem, ez az a téma, amit soha nem fogok megunni.
Örülök, hogy nem egy Twilight-mániákus a tesóm, valahogy nem olyan nagy durranás a film, nem mintha nem olvastam volna el a Sagát és nem néztem volna meg a belőlük készülő filmeket, de ez minden! Néhány ponton tényleg kevés benne a logika.
- Az jó, imádom azt a filmet, meg a könyvet is, a fecsegőposzátás kitűző remek kiegészítője a szobának!-mosolygok és tényleg örülök, hogyha beköltözöm nem kell majd számomra utálatos dolgokat bámulnom elalvás előtt a szemközti falon. Jó is lesz Peeta komoly arcára elaludni! A gondolatra mosolygok, amióta a nővéremmel beszélek egyre többet mosolygok.
- Persze, hogy van bennük zene. De némelyiknél, még milyen csodálatos zene! valamikor leszedem a filmzenéket! Akad olyan amelyiktől kiráz a hideg, zseniális aki ilyeneket tud írni, bár ma már a technikával minden megoldható!-magyarázom lelkesen, én személy szerint úgy gondolom, hogy a filmzene nagyon fontos, nélküle nem mindig van meg a feeling, ezért volt olyan furcsa, hogy az Éhezők viadalában-legalábbis szerintem- nem sokat ért a lagymatag, csöppet sem hidegrázós zene.
-Igen, megtaláltuk, de nem is baj, ha nem vagyunk tök egyformák, mindenki egyéniség és ez így van jól.-mondom komolyan majd kinézek az ablakon a  városban mászkáló emberekre.
-Huhh River flows in you-felszisszenek. Gyorsan meg is magyarázom, hogy miért, mert nem akarom, hogy azt gondolja hülyeségnek tartom a darabot.- Az egyik barátnőm annyit játszotta, hogy már meguntam, meg az Alkonyatban is benne van nem? Egyébként én is zongoráztam hat évig, balettoztam is, ha már így szóba jött a tánc, azt is hat évig.-mondom egy icipici büszkeséggel a hangomban.
- Tudok zongorázni, van egy gitáron, majd viszem magammal a szobánkba is, de azon nem igazán megy a játék, majd keresek egy helyet, ahol meg tudom tanulni, tudok furulyázni is, de az nem olyan nagy dolog.-újra kortyolok, majd a számhoz emelem a villám, rajta az utolsó falat tortával.
Szerelem... nos... nagy levegőt veszek, hogy megfelelő választ tudjak adni:
- Voltam már, de viszonzatlan volt, ami talán nem is akkora baj. Nem ez a legfontosabb még, inkább tanulok, persze ez nem azt jelenti, hogy nem érdeklődöm a srácok iránt, lásd az iménti példa.-bökök a szememmel a pincér felé.- Csak... ha nincs olyan aki minden  téren támogat, engem tart a legszebbnek, nem csal meg, és szán rám elég időt, akkor nem is érdemes...-fejezem be.- És mi a helyzet veled? Biztosan van egy fiú...-hümmögök mosolyogva.- Vagy tévedek?
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 20. 14:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katniss Flechter
INAKTÍV


KitKat
offline
RPG hsz: 206
Összes hsz: 1229
Írta: 2013. augusztus 21. 16:50 | Link

Leyla Cheesy


Katniss kitérő válaszára megrántom a vállam. Ha nem, hát nem. Hiszen, ki vagyok én, hogy rákényszerítsek valami olyat, amit nem akar? Hagynom kell, hogy saját maga tempójában haladjon az ismerkedéssel. Ráadásul, én hogy is kezdtem itt? Alig mertem bárkihez is szólni. De, szerencsémre kaptam a mikulástól a ládikámat, meg aztán ott volt Alex, Odett, Niki és a többiek. Sokkal lógok nekik. Hirtelen, mint ha sötét szobában lámpát kapcsoltak volna fel eszembe jutott valami.
-Hallgasd meg!-Nyújtom oda neki hőn szeretett ládikámat. Még mindig gyönyörű. Minden cuccom elfér benne a tértágító bűbájnak köszönhetően és bomba biztos lopás ellen is. Nem mintha itt szükség lenne rá. Kívülről a nevem gyönyörűen bele van írva. Kinyitom immár a húgom kezében heverő kincsemet. A muzsika azonnal kiáramlik, ellazítva az izmaimat. Ez mindig beválik. Kíváncsian nézem a testvéremet, míg nem bekövetkezik az eredmény. A tartása elernyed, könnyedebbé válik. Mosolyogva figyelem, mert most látom először ellazultnak őt. Érdeklődve hallgatom az új információkat arról a színészről, akit Peetaként, majd pedig egy másik szerepben kedveltem meg.
-Ja ezzel, teljesen egyetértek. Nagyon gagyi!-Nevetek szívből. Nem tudom, hogy azon, mert tényleg elég béna a hangzása, vagy Kat cinizmusa ennyire megnyerő. Jó színésznő lenne belőle az biztos. Hiába, ő is azokból a génekből örökölt, amelyekből én is. Viszont észreveszem, hogy Katet mennyire bosszantja a dolog. Van, aki nevet és van, aki mérges az ilyenektől. Apa és anya esete. Általában apa nevet és anya mérgelődik. Vicces, ugyanezt eljátszani.
-Lesz harmadik része, mikor?-Csillan fel a szemem. Csak a másodikat láttam, de már tervbe van az első rész megnézése, de akkor ezzel együtt a harmadik rész is. Huh, hosszú egy levelet kell írnom otthonra. Hosszabbat, mint amikor nagy bevásárlás előtt listát írunk.
-Egyetértek. –Tényleg, úgy néz ki a szobám, mint egy Hunger Games őrültnek. Még igazuk is van. Tényleg a szó szoros értelmében imádom, de azért kiegészül egy kis Bereczkivel meg Narniával. Ebből kettővel nem lesz baj, az már kiderült, a harmadikat, meg nem lehet nem szeretni szerintem.
-Persze, képzeld el, ha mindenki egy klón lenne. A gondolat is borzalmas. Ketten buli, de amikor mindenhol csak magaddal találkozol, az elég hátborzongató.-Beleborzongok a gondolatba. Csak bábuk lennénk, egyen érzésekkel és gondolatokkal. Nem tudnánk egymásnak segíteni, hiszen mindenkinek ugyanaz lenne a hibája és a gondja. Szerencse, hogy különbözőek vagyunk.
-Én is már anyuék agyára mentem vele. Egyébként ez tévedés. Nagyon sokan azt hiszik, de valójában, amit a filmben játszanak annak a címe Bella’s dream. Megvan otthon a kottája, de még nem volt időm átbogarászni, itt meg még nem akadtam rá egy zongorára se.-Jegyzem meg. Bár, már abbahagytam a tanulást, a balesetem miatt, de attól még néha leülök játszani, de, ha érzem, hogy fáj abbahagyom.
-Nahát, én is meg szeretnék tanulni gitározni, de még nem találtam senkit, aki megtanítson.  Most viszont igen! Egyébként én is tanultam furulyát.-Minő meglepő. Az egész arcomon szétterül egy nagy mosoly. Még a hangszertudásunk is nagyjából egyezik, azzal a különbséggel, hogy ő még gitározni is tud. Kíváncsi vagyok, hogy szólna egy négykezes.
-Majd lenne kedved megtanulni velem egy négykezest? Izgalmas páros lennénk, mint látványban, mint játékban-Jegyzem meg humorosan, majd jelentősen rá majd magamra pillantok. Körbenézek egy kicsit, miközben nyelek pár falatot. A nyüzsgés most is jelen van. Tőlünk nem messze egy párocska turbékol, a másik oldalon egy diák éppen az anyagot magolja, bár nem tudom, hogy mennyit tud ebben a zajban felfogni a tanulni valóból.
-Teljesen egyetértek. Ilyenkor még felesleges, elveszi az időt a fontosabb dolgoktól.-Jelentem ki határozottan. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy jégkirálynő vagyok és apácaként szeretnék meghalni valami eldugott zárdában, csak annyit láttam az ezekből maradó fájdalmat, hogy félek, hogy én is a mosdóban fogom végezni egy százas zsepi csomaggal a kezemben. Kinek kell ez, mert nekem nem! Ám, a következő kérdésre megmerevedek. Erre most, hogyan válaszoljak?
-Igen.-Majd pár perc habozás után hozzá teszem.-és nem is. Ez egy nagyon kacifántos történet. –Hogy is magyarázhatnám el anélkül, hogy ne nézzen totál lököttnek? Hogy megtetszett egy srác, aki valójában egy másik birodalomban él, ahova az álmaimban léptem be, kétszer az egész életembe...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed