31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!


Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Katniss L. Clare hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 17. 13:54 | Link

Nővér:)


Amikor beértünk a faluba nem tudtam merre nézzek hirtelen, annyi látnivaló volt. Ahogy végighaladtunk az utcákon azon gondolkodtam ennek mégis mennyi az esélye? Annyira titokzatos, varázslatos és rejtélyes már maga a születésünk is. Aztán persze az örökbeadásom a következő, amit komolyabban kellene boncolgatni és felfedezni körülötte minden tényt. Akkor ott van a nagybácsim halála... Ami után - minden bizonnyal valamitől félve és féltve - a nevelőanyumon kitört a paranoia és muszáj volt bedugnia ide. Nyilván nem egyszerű baleset eredményeként nem láthatom többet a nagybácsim, nem ölelhetem meg. Nincs!
És akkor viszont kapok valamit az életembe. A mélyponton... A semmi kellős közepén felbukkan a nővérem!
"Katniss, Elisabeth" - elgondolkodva mondogatom magamban a nevét és csaknem könnyes lesz a szemem.
"Bleeee!" - utálok nyálas lenni...
Otthon is mindig kőkemény voltam. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy én voltam a menő csaj, aki mindenkivel kavart és tetkókat, meg piercingeket szerzett be és minden héten más színű volt rongyosra, szálkásra vasalt haja. Egyszerűen arról van szó, hogy mindig szó nélkül tűrtem a rám záporozó rossz dolgokat. Sosem mutattam ki mit érzek... (Kivéve néhány szélsőséges esetet) Inkább mindig megvártam, míg hazamehetek, aztán kiszaladtam a város végére, a kis forráshoz, amit annyira szerettem, leültem és kisírtam magam. Nem volt sok barátom, nem vagyok mézes-mázos típus. Bár sokan mondják, hogy jobban ki kellene tárulkoznom, mosolyognom és kihúznom magam.
Jót mosolygok magamban, amikor eszembe jut, hogy a rólam készült képeken - mármint azokon, amelyek pillanatképek - is mindig morcos voltam, annyira, hogy még saját magamnak is feltűnt...
A díszítések gyönyörűek, az illatok mennyeiek, és először - mióta itt vagyok - őszintén elmosolyodom, miközben az asztal fényes lapját simogatom.
Ebben a pillanatban megérkezik a pincér, kicsit meglepődik, mikor két iker néz vele szembe, de azért gyorsan összeszedi magát, köhint egyet és megkérdezi, mit hozhat. Szóra nyitom a számat, megszoktam, hogy én vagyok az első - mindenben. De Kat megelőz és leadja a rendelést. Gyorsan visszacsukom a szám és félmosolyra húzva az ajkam várom, hogy felém forduljon a pincér figyelme. De miközben várok, nagyon is elmélázom, nővérem kérdése szakít ki a fantáziavilágból, kipukkad, mint egy szappanbuborék.
- Én is egy csokis tortaszeletet, inni meg... hmm.. Nem is tudom - elgondolkodva ütögetem az állam, miközben az itallapot olvasgatom. - Legyen ez! - bökök rá az egyik feliratra. A pincér felém hajol… hmm! Egész cuki a srác…. majd felfirkantja a lapjára: Éjkék turmix
Még dünnyög is hozzá! De édes!
Kicsit megdöntöm a fejem és úgy mosolygok fel rá. Visszamosolyog, majd elviszi a rendelést.
A nővéremre nézek.
 -  Kedvenc filmem? Nos... Szeretem az Éhezők viadalát, könyvben is tetszett. Klasszikusok közül nekem nagyon tetszett a Romeo és Júlia színházi előadásban és könyvben is! És mik a te kedvenceid?- nézek fel, elpirulva.
"Olyan szégyenlős vagy! "- szidom magam... -"Hisz ő a testvéred!"
Mikor megkérdezi mi történt Milo-val, megmerevedek ültömben.
"Lehet, hogy máris sor kerül az első veszekedésünkre?" - fut át az agyamon, de gyorsan elhessegetem a gondolatot. Túl fájdalmas, de elmondom neki. Meg, ha nem is mondanám el, akkor is megértené, vagy nem?
Nagy levegőt veszek és belenézek a tükörképem arcába. Megköszörülöm a torkom és beszélni kezdek:
- Milo anyu testvére volt, az öccse. Imádta a varázslást és az erdőt. Mindig kijártunk együtt a közeli folyóhoz. Abba folyik az a forrás, ahol általában megtalálhatsz, otthon - szomorúan elmosolyodom. - Amikor a baleset történt, akkor is az erdőben bóklásztunk... - kis szünetet tartok, megvárom, még a pincér lerakja elénk a tányérokat, poharakat. Hirtelen már nem is érdekel annyira a felszolgáló srác. Folytatom:- Éppen gallyakat és ágakat szedegettünk, miközben Milo néha-néha megjegyezte, milyen kemény lesz a tél. Meg beszélt a gyerekkoráról is. Az ő gyerekkora irigylésre méltó, lovai voltak, kutyái, sőt egy időben egy elefánt is megszállt a házuk udvarán. Hatalmas ház volt, hatalmas terület helyezkedett el mögötte. Csak egyszer láttam azt a csodavárat, de csak kívülről, mert amikor anyu megmutatta már nem az övéjük volt, eladták, potom pénzért, mert a szüleik vállalkozása csődbe ment. Akkor költöztek fel a Kárpátokba. Oh, csak beszélek meg beszélek, nem mondom a lényeget. - mondom szégyenkezve és kortyolok egyet a turmixból.
Hmm... nagyon finom!
" Azt hiszem többször is meglátogatom majd ezt a helyet."- gondolom, miközben felveszem a villám és levágok egy kicsit a tortából, majd bekapom. Közben elgondolkodva vizslatom tesóm arcát, mit reagál.
- Szóval az erdőben gyűjtögettünk, vadásztunk, bár azt inkább Milo csinálta a pálcájával, nagyon ügyes volt benne! Aztán zajt hallottunk, mint amikor letörik egy ág, vagy rálépnek egy gallyra, majd egy hófehér villanás és Milo összeesett. Ott hevert a földön előttem én pedig hiába szólongattam... Hirtelen megjelent anyu. Most is úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. Az egész olyan volt.. - kerestem a megfelelő szavakat. - mintha lassított felvételt néztem volna. Csak emlékképeim vannak. Milo mozdulatlan teste, a hosszú hajam, ahogy a szél fújja, majd a szemembe hullik. Nos... ez történt!  - bököm ki gyorsan és lesütöm a szemem. Szótlanul eszem a sütit, nagyokat nyelek, könnyek csípik a szemem.
Kicsit felvidulok, mikor meghív hozzájuk, és habár picit korainak tartom a kérdést, egy pillanatnyi habozás után rávágom:
- Persze, miért is ne? - ahogy kimondom, elönt a félelem. Találkozni fogok az igazi szüleimmel! Megsimítom a medált az egyszerű ezüstláncomon.
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 19:37 Szál megtekintése

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 13:07 | Link

Nővérkéém:)
Tulajdonképpen tetszik ez a hely, annyira varázslatos. Régebben elítéltem ezt a környéket, szürkének, zömöknek tituláltam teljesen alaptalanul. De mivel nem szeretem, ha nincs, igazam ezért azt bizonygatom magamnak, hogy nem egészen alaptalan feltételezés volt. Amikor még nem ismertem ezeket a csodálatos helyeket és csak néhány aprócska szeletkét láttam belőle, amikor mindig visszahúzódtam szürke szobámba joggal feltételezhettem ezt.
Az Éjkék turmix mennyei, nem csodálom, hogy Katnek is megtetszett, már a látványa is megfogja az embert. Habár természetünknél fogva idegenkedünk megenni/inni valamit, ami kék, ez az ital megcáfolja, az tuti.
A kis, karcsú, mégis nagy űrtartalmú pohárka könnyedén simul az ember tenyerébe. Az ital egy ujjnyival a perem fölött véget ér. Kékesfekete, sűrű massza húzódik meg a pohárban, a pohár széle apró fehér-kék-fekete cukorral van bevonva. Az egyik szélén kis zöld mentalevél díszeleg. A szívószál pedig hosszan, kéken tekereg spirál formában a pohárba és a vendég szájához. Már a látvány is varázslatos.
Szó nélkül tolom a nővérem elé a poharat és elmosolyodom. Miközben beszélek, sokatmondóan kacsintok is:
- Persze, iszonyat jó ez a cucc!
Elpirulok, amikor a srácra célozgat. Körülpillantok a teremben, a srác éppen két csajt szolgál ki, az egyik platinaszőke, a másik fekete hajú. Vidáman nevetgélnek, a srác pedig velük nevet.
Hirtelen elmegy a kedvem az egésztől.
- Nem rossz...-motyogom.-De mindegy, úgysem tudom felvenni a versenyt ilyen...-keresem a megfelelő szót, de végül feladom.-...lányokkal!-nyögöm ki végül.
-Musicalek? - megköszörülöm a torkom.-Nincs velük bajom, nem láttam még túl sokat, de amit igen, azt imádtam.
Gyorsan kortyolok, amíg felteszi a következő kérdését.
-Hogy lehet ilyet kérdezni? Persze, hogy Gale.-vágom rá, és figyelem a reakcióját. Úgy tűnik iszonyatosan meglepődött. Felnevetek:
-Csak vicceltem! Még jó, hogy Peeta! Team Peeta forever! A fiú a kenyérrel! Imádoom!-ömlengek, közben pedig hevesen gesztikulálok a kezemmel.
Aztán, elmondja, hogy nagyon sajnálja, ami történt a nagybácsimmal. Nos, igen én is sajnálom, akarom mondani, de csöndben maradok, nem akarok szomorú lenni. Fel is dob, amikor rögtön továbbugrik egy másik témára.
-Tudok... Valamennyire! Tudok ügetni! Nagyjából megy mind a tanulóügetés, mind a könnyű. De ez minden.-sütöm le a szemem, nem szeretek a hiányosságaimra gondolni. Mindig is meg akartam tanulni lovagolni, meg szerettem volna egy saját pacit is. De nem lehetett, hol pénzhiány miatt(amikor Anyu édesapjának vállalkozása tönkrement) vagy pedig helyhiány miatt. Pedig már a neve is meglenne.
"Shadow"-gondolom álmodozóan. De persze csak akkor nevezném el így, ha illene rá.
Amikor elmondja, hogy a vizsgák miatt mennyire izgul megsimítom a karját és bátorítóan ezt mondom:
-Biztosan ügyes leszel! Ha magamból indulok ki!-ezt az egoista megjegyzést viccnek szántam. Remélem nem érti félre.
-Vörös pöttyös! Igen! Szeretem őket. Miket olvastam már?-egy pillanatra elgondolkodom.-Az Twilight Saga-t, érdekes, hogy a könyv ezerszer jobb, mint a film... najó-nevetek-...ez túlzás, csak tízszer jobb! Néhány ponton hiányolja a regény az ésszerűséget. Legutóbb az Obszidiánt olvastam, nekem tetszett, de nem annyira, hogy levegő után kapkodtam, és azonnal akartam volna a második kötetet(ez állt a borítón). A Bíborhajú is tetszett, bár kicsit nyögvenyelősen ment. Összefoglalva vannak nagy dobásaik, de néhány elég gyenge, példa: Tündérdallam 1. A látó szerelme.-hadarom el.
-És te miket olvastál legutóbb?-teszem fel a kérdést, majd kibámulok az ablakon át a városra, amíg a válaszát várom.
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 20:33 Szál megtekintése

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 20:56 | Link

Kat<3
Örülök, hogy ízlik neki amit választottam. Szeretem azt hallani, hogy valamit jól csináltam vagy jól döntöttem valamiben. Megfelelési kényszer... Vagy valami hasonló.. Maximalizmus...igen! Mindig mindenben, mindenkinek a legjobbat akarom nyújtani. És szeretem hallani ha dicsérnek! Hát én már csak ilyen vagyok! Magamban elmosolyodom.
Kat biztatni kezd, azt mondja ez a pincér munkája és a belső fontosabb mint a külső.
-Persze, persze én is úgy gondolom, hogy  a belső fontosabb, de ő -intek a szememmel a srác felé.-Ő lehet nem így gondolja! Bár lehet, hogy igazad van és csak a munkáját végzi.-mosolygom egy kicsit bátrabban.
-Huh, de jó, hogy anyud, izé...-megzavarodom egy pillanatra, sőt el is szomorodom.-... anyunk  be tud vinni téged ingyen egy darabra, sőt a kulisszák mögé. Hát én a Romeó és Júliát láttam, de azt sem élőben. Nem is tudom láttam-e valaha színházban musicalt.-kicsit szégyellem a dolgot, de nem volt sok lehetőségem ott, ahol laktam.- Abban Mercutio a legeslegjobb, imádtam, ha eljönne és megkérné a kezem, igent mondanék!-nevetek a szavakon, amik elhagyják a saját számat. Valami furcsa dolog történik velem olyankor, ha olyan emberekről beszélek, akikért rajongok.
-A terveim? -elpirulok és lélekben felkészülök a kacagására, tuti ki fog nevetni.- Nos egyetemre Angliába menni, utána pedig Amerika és filmszínésznő leszek.-mosolygok félénken és lesütött pilláimon keresztül rápillantok és várom a reakcióját.
Sokan kinevetnek ezért, de ha másnak is megvalósult egy ilyenfajta álma akkor nekem miért ne?
- Peetának annyi jó jelenete van. Imádom az összeset! Nekem például az tetszett, amikor a hatodik körzetből jött morflingosokat nyugtatta, amikor haldoklottak. Az is a második kötetben van, az azért tetszett, mert a szivárványról beszélt és ugyanaz a színész játszott egy másik filmben, még mikor kicsi volt, és akkor neki mondták, hogy a szivárvány csak egy percig tart, meg se lehet figyelni, mégis milyen gyönyörű. -kis szünetet tartok.-Tudod, nagyon otthon vagyok a színészek témában, ugyanúgy  a magyar szinkronszínészeknél, sokat felismerek közülük, meg érdekel is a dolog. De visszatérve az is nagyon tetszett, mikor a harmadik kötetben Katniss mondta neki, hogy: "Festő vagy és pék, szeretsz nyitott ablaknál aludni, soha nem teszel cukrot a teádba és mindig dupla csomót kötsz a cipőfűződre" Aztán bebújik a sátrába, nehogy elsírja magát. Annál a résznél könnybe lábadt a szemem és összeszorult a torkom- fejezem be mosolyogva a nagyon hosszú, de tartalmas válaszom.
-Huh, Twilight... nem vagyok nagy fan, de szeretem Jaspert, Edwardos vagyok...bár, nem igazán, mert nem mélyedtem annyira bele, nem is választottam, nem tartottam fontosnak, de Carlisle nekem is tetszett. Ahogy Emmett sem rossz.-nagy levegőt veszek, annyi mindent meg kell beszélnünk.
Bólogatok és mosolygok, miközben felsorolja mi mindent olvasott. Helyeslek, de a nagy részéről még nem hallottam, sebaj, majd bepótolom.
-Fuh, nos... mindent meghallgatok, igazából jobban szeretem a filmeket a zenénél, a könyveket is jobban szeretem a zenénél.-vallom be és sejtem, hogy ez az első dolog amiben eltérünk. -Nálam a rangsor  a következő: 1.filmek, első helyen kétségtelenül és kizárólag, utána a könyvek és utána a zene.-mosolygok.- Úgy látom, te viszont nagyon szereted a zenét, miket hallgatsz?-kérdezem őszinte érdeklődéssel, mert szeretném minél jobban megismerni a tesóm, aki nemsokára a szobatársam lesz.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 19. 20:57 Szál megtekintése

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 20. 14:06 | Link

Elisabethee:)

Úgy döntök nem fordítok több figyelmet a pincérsrácra, egyébként is, nem az én súlycsoportom, nem is tudom mire vagy inkább kire vágyok igazából. Imádom a barna haj barna szem párosítást. Talán majd egyszer a férjemnek is olyan lesz, vagy az enyémnél vakítóbb és tisztább zöld szem. Ábrándosan képzelődöm, miközben eszegetem a csokis tortát, ami lassan elfogy. Feljött a fiúk téma is. A szerelem. Ezt sem tudtam soha senkivel  megbeszélni, már nem mintha olyan sok dologról kellett volna beszámolnom, vagy olyan sokszor kerültem volna "olyan" kapcsolatba srácokkal... Lényeg a lényeg, ha akadt is pár nem tudtam tanácsot kérni senkitől és nem panaszkodhattam senkinek. Hogy miért nem? Anyu sohasem volt otthon, ahogyan apu sem . Milo vigyázott rám mindig, ugye mondanom sem kell miért volt ő teljesen alkalmatlan ezeknek a dolgoknak a megbeszélésére. Lily-t pedig más kötötte le... meg nem is voltam vele olyan jóban. Nem tudom, hogy a nővérem mennyire van otthon a témában, de végül úgy ítélem meg, hogy mindegy is, nem azért jöttem ide, hogy bepasizzak és tojjak a tanulnivalóra.
Így amikor Kat megkérdezi miért nem megyek oda hozzá inkább megrázom a fejemet:
- Majd talán később!-adok kitérő, de nem teljesen nemleges választ.
Mosolyogva hallgatom ahogy ő is dicsérően beszél Zoliról, az utolsó megjegyzésén pedig tiszta szívből nevetek.
- A Little Manhattan, Manhattan kicsiben, de sohasem voltam elragadtatva a magyar címektől, csak hogy egy példát említsek. Van egy sorozat, az eredeti címe Dr. Who.... és a magyar címe... -hatásszünetet tartok.-Ki vagy, doki? Bleeee!-elhúzom a szám és olyan képet vágok, mintha a szavak pengék lennének és fájt volna a kimondásuk. De mos komolyan emberek!! Annyira ki tudok ezeken néha akadni, néha  már már önmagamnak is túlságosan dühbe jövök, de ez van! Ha valakinek van egy munkája, akkor végezze társadalmilag elfogadhatóan.
Iszok egy kortyok, hogy lehiggadjak, valószínű Kat is észrevette mennyire felhúz az ilyesmi, kíváncsi vagyok mit fog hozzá szólni.
-Egyébként láttam az Utazás a rejtelmes szigetre, annak az első részében is ő játszik az Utazás a Föld középpontja felé, meg majd a jövőre készülő Utazás a holba, abban is szerepelni fog! -kacsintok sokatmondóan.- És igen, tetszett a film!
Örülök, hogy neki is van valami, amibe annyira belemélyedhet, hogy a témához kapcsolódó embereket felismeri. Ő a musicalszínészeket, én a színészeket meg a szinkronszínészeket. Olyan jó, amikor nézek egy filmet és nem kell utánanéznem, hogy ki a magyar hangja...Bár van egypár ami egészen hasonlít egymáshoz... Akkor mégiscsak segítségért folyamodok, hogy tanuljak belőle. Szerintem, ez az a téma, amit soha nem fogok megunni.
Örülök, hogy nem egy Twilight-mániákus a tesóm, valahogy nem olyan nagy durranás a film, nem mintha nem olvastam volna el a Sagát és nem néztem volna meg a belőlük készülő filmeket, de ez minden! Néhány ponton tényleg kevés benne a logika.
- Az jó, imádom azt a filmet, meg a könyvet is, a fecsegőposzátás kitűző remek kiegészítője a szobának!-mosolygok és tényleg örülök, hogyha beköltözöm nem kell majd számomra utálatos dolgokat bámulnom elalvás előtt a szemközti falon. Jó is lesz Peeta komoly arcára elaludni! A gondolatra mosolygok, amióta a nővéremmel beszélek egyre többet mosolygok.
- Persze, hogy van bennük zene. De némelyiknél, még milyen csodálatos zene! valamikor leszedem a filmzenéket! Akad olyan amelyiktől kiráz a hideg, zseniális aki ilyeneket tud írni, bár ma már a technikával minden megoldható!-magyarázom lelkesen, én személy szerint úgy gondolom, hogy a filmzene nagyon fontos, nélküle nem mindig van meg a feeling, ezért volt olyan furcsa, hogy az Éhezők viadalában-legalábbis szerintem- nem sokat ért a lagymatag, csöppet sem hidegrázós zene.
-Igen, megtaláltuk, de nem is baj, ha nem vagyunk tök egyformák, mindenki egyéniség és ez így van jól.-mondom komolyan majd kinézek az ablakon a  városban mászkáló emberekre.
-Huhh River flows in you-felszisszenek. Gyorsan meg is magyarázom, hogy miért, mert nem akarom, hogy azt gondolja hülyeségnek tartom a darabot.- Az egyik barátnőm annyit játszotta, hogy már meguntam, meg az Alkonyatban is benne van nem? Egyébként én is zongoráztam hat évig, balettoztam is, ha már így szóba jött a tánc, azt is hat évig.-mondom egy icipici büszkeséggel a hangomban.
- Tudok zongorázni, van egy gitáron, majd viszem magammal a szobánkba is, de azon nem igazán megy a játék, majd keresek egy helyet, ahol meg tudom tanulni, tudok furulyázni is, de az nem olyan nagy dolog.-újra kortyolok, majd a számhoz emelem a villám, rajta az utolsó falat tortával.
Szerelem... nos... nagy levegőt veszek, hogy megfelelő választ tudjak adni:
- Voltam már, de viszonzatlan volt, ami talán nem is akkora baj. Nem ez a legfontosabb még, inkább tanulok, persze ez nem azt jelenti, hogy nem érdeklődöm a srácok iránt, lásd az iménti példa.-bökök a szememmel a pincér felé.- Csak... ha nincs olyan aki minden  téren támogat, engem tart a legszebbnek, nem csal meg, és szán rám elég időt, akkor nem is érdemes...-fejezem be.- És mi a helyzet veled? Biztosan van egy fiú...-hümmögök mosolyogva.- Vagy tévedek?
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 20. 14:10 Szál megtekintése

Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 23. 16:51 | Link

Kat Smiley Nővéér♥

Amikor odanyújtja nekem a ládikát nem tudom mire vélni. Meg is kérdezem tőle:
-Ez micsoda? De pont ekkor kinyitja a fedelét és andalító dallam száll a füleim felé. Hihetetlen mennyire pihentető érzés. Katniss-re mosolygok és tudom, hogy most valószínűleg egy beszívott drogoshoz hasonlítok. De tehetek én róla?
Minden megszűnik, ahogy lecsukom a szemem és az erdőmre gondolok. Majd lassan a légzésem is egyenletessé válik. De hiába nővérem jó szándéka, még ezt is képes vagyok tönkretenni. Hirtelen pattan ki a szemem, mikor a nyugalmas képek közé Milo  mozdulatlan testének képe is bekeveredik. Zihálva kapok az üdítőm után, néhány csöpp az asztalra, sőt az ölembe csöppen, ahogy a szájamhoz húzom és a jéghideg italra számítva próbálom lehűteni magam. Pár perccel később megnyugszom, de mintha  a vendégek felénk kémlelnének.
- Csak... az erdőre gondoltam.-magyarázom zaklatottan.- Aztán bekúszott a képbe Milo és a szél, a halál... én ...-nem tudom folytatni, könnyek görögnek az arcomon.
De tudom, hogy Katniss meg fog nyugtatni, legalábbis remélem, de már így is elégé összeszedtem magam ahhoz, hogy válaszoljak arra amit mond:
-2014-ben. Még várnunk kell egy kicsit, de biztosan jó lesz.-szipogom.
-Oh, tényleg?-ez az új info eltereli a gondolataim és gátat szab a könnyeimnek. A Bella's Lullaby. Ismerem! meg is van kottán, de soha nem tanultam meg. Tudod, a zongora, ...nekem... nos nem vagyok szenvedélyes művész. Nem is igazán.. Najó, szerettem, de nem tudnék megtanulni egy darabot. Illetve lehet menne, csak soha nem próbáltam.-mosolygok rá bátortalanul. Egészen megvigasztalódtam.
- Persze, akármit megtanulok, ha van aki ösztönöz-kacsintok rá. Ha valaki, ő biztosan rá tud venni, arra,h ogy iparkodjak bármiről legyen szó. Másrészről kíváncsi lennék az emberek arcára, ahogy két iker játszik varázslatosan egy zongorán.
Jó érzés tölt el és kiiszom az utolsó csepp italt  a poharamból.
-Hmm, ez finom volt. Máskor is eljövök ide.-fejezem ki elégedettségem.
- Kacifántos? Hmmm, érdekes. Hallani akarom!-követelőzök viccesen miközben átkarolom a vállát.
Nem győzöm elégszer megköszönni őt, az égnek!
Szál megtekintése

Czukorvarázs Cukrászda - Katniss L. Clare hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed