31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 28. 16:32 | Link

Eric
ruha

A nagy melegben öngyilkos gondolat, hogy az ember kimerészkedik a házából, vagy éppen a kastélyból egy kicsit, de ha dolgozni kell, akkor kell. Márpedig neki a cukrászdában van egy stabil kis állása suli mellett, Vera tanítja, mert ők ketten munkálkodnak a konyhában lényegében, ők csinálják a sütiket, azokat az édes finomságokat, amiket a vevők rendelnek. Óriás feladat ez neki, de legalább az idejét elfoglalja, meg leköti a figyelmét is valamivel.
Most azonban nem ez a fontos, egy kicsit elkérte magát a főnöktől, merthogy fontos dolga, egészen pontosan megbeszélnivalója lenne. Azért mégsem szándékozott messze menni, így Ericnek előre szólt, hogy ide tessék fáradni, méghozzá délután négy órára. Olyan sokáig remélhetőleg nem tart majd, hogy Vera addig ne tudja vinni az üzletet, amíg elrendezi a dolgokat. Főleg, hogy ő sem ül ki addig várakozni, amíg meg nem érkezik a fiú, hanem éppen úgy dolgozik, és csak akkor fárad ki, mikor már ott ül valamelyik asztalnál. Külön megkérte egyik kollégáját, hogy jelezze neki, és amikor ez megtörténik, akkor már jelez is az exnavinésnek, és kötényét levéve indul meg előre. Nem olyan nehéz kiszúrnia a levitást, ezért minden habozás nélkül indul oda hozzá. Nem bonyolít túl semmit, noha tudja, milyen horderejű döntést hozott.
- Szia! - nagyjából ennyi a köszönés, kedven hangon, de egyébiránt teljesen közömbös vele, nem öleli meg, csak mosolyog, ahogy szokott, aztán leül vele szembe.
- Öhm.. kérsz valamit? - ezt még muszáj megkérdeznie, amivel el is intézi egyik társa munkáját, és ha elmondta a srác, akkor újból fel is pattan, hogy hozza neki, amit kért. Azt nem tudja, hogy a másik tisztában van-e vele, hogy neki ez a munkahelye, de már nem igazán érdekli, majd kiderül minden egyszer segítség nélkül is.
Hozzászólásai ebben a témában


Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. július 28. 17:54 | Link

Lotte


A szokásostól eltérően időben indultam el a Cukrászda felé. Fekete-fehér kockás inget, és bordó nadrágot viseltem, kalappal, és napszemüveggel. A megbeszéltek szerint négyre kell a cukrászdában lennem. Így, hogy fontos, és kevésbé kellemes dologról kell beszélnem vele, gondoltam gyorsan lerendezem, és később azt csinálok, amit akarok. Már ha Lotte jól fogadja, és nem fog a cukrászda közepén hisztizni. Nem tudom, hogy fog reagálni, de lehet nem a legjobb helyet választotta ehhez a beszélgetéshez.
A szokásosnál gyorsabb tempóban sétáltam, ami talán az idegességnek köszönhető. Tény, hogy kissé ideges vagyok, de mondjuk ez normális. A fejemben összeállítottam pár lehetőséget, hogy mit fogok mondani, de egyik se tetszett. Mindegyik nagyon sablonos volt, így inkább kiürítettem a fejem, és gondoltam majd improvizálok.
A cukrászda küszöbét átlépve Lotte-t kezdtem keresni, de mivel nem láttam, inkább leültem egy asztalhoz. Különös érzés előbb érkezni, ez velem ritkán fordul elő. De talán ha sokat várok, megértem, hogy miért is utálják, ha elkések. Bár ez nem jelenti azt, hogy mostantól pontos leszek. Nem kellett sokat várni a lányra, aki hátulról támadott. Direkt figyeltem az ajtót, de a lány nem onnan jött, ami kicsit meglepett. Talán csak nem vettem észre.
- Szia. -Viszonozom a köszönését, egy nagyon halvány mosoly kíséretében. Nem jött oda megölelni, vagy ilyesmi, így én sem tettem.
- Nem kérek, köszi. -Felelek. Úgy viselkedik, mintha itt dolgozna. Vagy csak udvarias akar lenni? Ezt nekem kellett volna megkérdeznem. Kicsit megrázom a fejem, hogy ezek a gondolatok elmenjenek. Ez jelen pillanatban nem létfontosságú dolog, így inkább most hagyom.
- Beszélni akartál velem. Hallgatlak -Néztem a lányra. Lehet, hogy ez bunkóság volt, és nekem kellett volna kezdenem, de ő hívott ide, biztos valami fontosat akar. Nekem végül is mindegy, hogy mikor avatom be a dologba. Meg érdekel is, hogy miért akart velem beszélni.  
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. július 28. 17:54
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. július 30. 13:29 | Link

Eric

Jól van, ha nem kér semmit, akkor ő nem erőlteti, de azért nem szeretné olyan színpadiasan tudatni a sráccal, hogy itt dolgozik, hogy lendületesen odasétáljon a pulthoz és hozzon magának valamit. Ő szomjas, mert be kell vallani meleg van, de ezt későbbre hagyja, amikor majd még annyira se fog számítani, mint most.
- Oké - azért ennyivel még elrendezi, muszájnak érzi, hozzá pedig a lehető legkedvesebben mosolyog. Ez olyan egyfajta "nem is sejted mi lesz itt" mosoly, persze ő nem akar jelenetet rendezni. Már magában letisztázott mindent, ezért a legnagyobb nyugodtsággal áll a fiúhoz, főleg amikor felhozz a témát, hogy beszéljen. Semmi mély levegő, semmi visszakérdezés, csak a szemkontaktust keresi, aztán meg is szólal.
- Megcsaltalak - aztán bevág egy angyali vigyort. - és nem bánom. Rájöttem mit érzek. Irántad... már semmi olyat, ami hozzád láncolna. És... már azt is bánom, hogy elvetettem a kisbabámat - színtelen hang, kifejezéstelen arc, és a fiúéba fúródó tekintet. Már ha eddig a pillanatig képes tartani a szemkontaktust, vagy éppen nem kerül magán kívül, tör ki hisztiben, kiabál vagy bármi mást csinál. Annyira ismeri, hogy egy okéval nem fogja lerendezni.
- Nos.. biztos nem kérsz semmit? Én szomjas vagyok - néz rá ártatlanul, mintha csak azt közölte volna, hogy milyen unalmas a napja, aztán meg sem várva a reakciót indul a pulthoz, hogy egy poharat magához véve engedjen bele vizet. Valami más jobb lenne igaz, de ez is megfelel, mert sokáig tartana. Ha a srác véleménye változott, akkor természetesen megkapja, amit akart, mert ez a dolga lényegében. Utána csak lazán visszasétál az asztalhoz, lecsüccsen és újra beszélni kezd.
- Rajtad viszont látszott, hogy valami nyomaszt. Talán te is akartál valamit mondani? - lazán odavetett kérdés, mintha a másik soha az életben nem jelentett volna neki semmit. Pedig ott a tetoválás kezén, ami mindig emlékeztetni fogja arra az egy évre, de ez van, az emlékek olyanok, amiket senki sem vehet el az embertől, hiába szeretné. Az pedig már más téma, hogy ki hallotta, vagy mit gondol, nem számít neki.
Hozzászólásai ebben a témában


Eric M. Chabot
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 594
Írta: 2013. augusztus 1. 18:11 | Link

Lotte


A széken hátradőlve egyik kezemet az asztalra helyezem, a másikat pedig az ölembe ejtem. A lány szemébe nézek, aki így már kezdi is a mondandóját. Először azt gondolom, hogy valami, szépet, kedveset fog mondani ártatlanul, mint a ma született bárány, de már az első szava ennek az ellentettjére utal. Szóval megcsalt. Lereagáló reakcióként hitetlenül elnevetem magam. Erre mégis mennyi esély volt? Félig-meddig mosolyogva nézek újra a lány szemébe, várva a folytatást.  A "mit érzek irántad?" részt egy bólintással lereagálom, utána viszont az arcomra fagy a mosoly.
-Basszus! -Arcomat a tenyerembe döntöm, majd pár pillanat után a hajamat végigsimítva engedem le. -Te komolyan eltitkoltad a gyereket? -Hangomban csodálkozást, meglepettséget és egy kevés ijedtséget lehetett érezni, valemennyi dühvel keveredve. Nem pontosan tudtam, hogy mit mondjak, ilyen még nem fordult velem elő, és őszintén szólva nem is számítottam rá. Lotte nálam sokkal nyugodtabb volt. Velem ellentétbe az ő arca kifejezéstelen volt, mint aki már előre kitervelte, hogy ezt hogy vázolja fel, és már fel is fogta a tényeket.
Újabb kérdése lassan jutott el a tudatomig.
- Biztos. Nem kérek. Kösz. - Rá csak egy pillantást vetettem, amúgy az asztalt néztem, és magamban nagyon kattogtam. Amikor visszajött úgy tűnt magában már lerendezte és lezárta a dolgot. Úgy kezdett velem beszélni, mintha már mióta "öribarik" lennénk. Újra a szemébe néztem, aztán belekezdtem.
- Aha. Szóval ez kicsit abszurdan fog hangzani, de én is megcsaltalak. Viszont én nem vetettem el semmilyen gyereket... -Az elején még kicsit bizonytalanul beszéltem, a vége felé viszont nagyjából visszanyertem az eredeti énemet, és kicsit halkabban, de normálisan tettem hozzá, amit még akartam. Közben végig a lányt figyeltem, valami reakciót keresve. Mert végül oké, ő tudta, hogy megcsalt engem, azt viszont nem, hogy velem mi van.
Utoljára módosította:Eric M. Chabot, 2013. augusztus 1. 18:12
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. augusztus 2. 17:22 | Link

Eric

Egy kicsit talán hevesebb reakciót várt, hisztit, kiabálást, vagy akármit. De úgy néz ki, még ha belül nem is, kívülről minden eljutott tudatáig, felfogta, és nem is akad ki rajta. Talán félreismerte, vagy csak az egy év alatt megtanult ő is álca mögé bújni? Hát amint a gyerek témára áttér ez is kiderül. Itt már nem mosolyog, de nem is dühöng. Fejét a kezébe temeti, de csak annyit mond, hogy basszus. Ő bizonyára mást is mondott volna, de csak egy más helyzetben, máskor és másképp. De most ez van.
- De el ám - kedvesen mosolyog, talán még lenézőnek is hathat, vagy enyhén gunyorosnak. Ez viszont csak azért lehetséges, mert őt már nem érdekli, és most lazán a fiú nyakába zúdít mindent. Ettől függetlenül semmi mást nem fejez ki arca, továbbra sem, de tekintetével a másikét keresi. Égető tud lenni ilyenkor a szemkontaktus, de ha már ő szenvedett, akkor Ericnek is kell. Éspedig a levitásnak fogalma sincs róla, hogy mi mindenen ment keresztül, hogy eljusson idáig, és meghozza ezt a döntést, de megcsinálta, és büszke magára. Akkor már pedig szinte sugárzóan boldog, amikor a srác is elmondja, amit az elején is akart. Csak most igazán határozott és ijesztően édes a mosolya.
- Remek, jól tetted. Jó volt legalább? Remélem nem bántad meg - igazából ötlete nem volt, hogy miért csalta meg a másodéves is, mert nagyon látszott rajta, hogy szerette - vagy épp szereti. Nem mint ez akadály lett volna, hiszen amikor Daniellel újra találkozott még bele volt esve az asztalnál ülőbe. De ez megváltozott. Egyiket sem szereti, csak rá kellett jönnie, hogy kihasználta őket. Nem bánja, örül is, hogy megtette és nem szalasztotta el őket.
- Nos, szóval, valami még? Mert részemről.. itt vége - mintha visszhangzana fejében a vége. Elég érdekes, hogy ezt ilyen határozottan kimondja, de el kell fogadni. Eric hiába szeretné visszacsinálni, innentől szabad ember, mert Lotti már eldöntötte, hogy ő is az, és azt csinál amit akar. Ha esetleg volt valami, amit még a volt pasija fontosnak tart elmondani, azt csendben mosolyogva végighallgatja, aztán feláll.
- Ha megbocsátasz, nekem most mennem kell vissza dolgozni. Érezd jól magad, legyen szép napod, ja és igyál sokat, mert baromi meleg van... - mindezt pedig oltári aranyos hanglejtéssel, mintha csak anya mondaná a gyermekének, és jó tanácsokkal látná el a útra. Talán kicsit cinikus is, de hát ő ezeket tényleg nem azért mondja, mert idegelni akarja a srácot. Azaz de, csak borzasztóan jól el tudja játszani, hogy nem, és így teljes mértékben úgy tűnhet, hogy ilyen boldogan válik el a másiktól. Csak ez nem így van, mert semmit se érez.
Szóval, ha még végignézte a bármiféle momentumot, amit erre a búcsúzásra produkált egykori szerelme, meg is fordul lendületesen és poharával együtt visszatér a konyhába a sütikhez. Azt legalább élvezi, még a hőségben is.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed