31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. július 30. 20:59 | Link

Tris

Joe simán kerülgette az asztalokat, besegített, ahol tennivaló volt: összeszedte a kiürült tányérokat, letörölte az asztalokat, kivitte a rendeléseket, sőt, fel is vette őket, ha úgy adódott. Igazi őrültek háza volt, és a lány már alig várta, hogy megérkezzen a segítsége. A cukrászdában különböző műszakokban dolgoztak az alkalmazottak, de Veronika a csúcsidőre általában több embert osztott be mindig, hogy biztos minden zökkenőmentesen menjen. Körülbelül egy órája váltotta Kivát, és most Mary váltását várták. Persze ez nem úgy nézett ki, hogy üldögéltek csöndben az egyik sarokban, és fagyit ettek, hanem pörögtek, ahogy csak tudtak. Ha a tömeg nem csökken, lehet, Marynek még így is maradnia kell egy kicsit, mert ez bizony nem két emberes meló volt!
Jojo másfél hete látta meg a munkát hirdető cetlit a cukrászda ablakában, mikor hazaugrott látogatóba. Sokáig gondolkodott rajta, de végül jelentkezett és be is került, hivatalosan is pincér(nő) lett belőle! Mikor otthon elmesélte, az apja közölte, hogy ennél kevesebbet nem is várt tőle, mire az anya sietett kihangsúlyozni, a munkának mennyi nemesítő hatása lesz Joan lelkére. A lány csak megforgatta a szemét erre, és inkább kihívta Mereditht egy vízipisztoly csatára. Mivel otthon szinte közmondás számba ment, hogy "A munka csak akkor van elvégezve, ha a pank le van takarítva!" Jojo igyekezett komolyan venni a családi mottót, és ezt a munkamorált a cukrászdában is prezentálni.
Éppen az egyik bejárathoz közeli asztalt törölte át, mikor az ajtó csilingelve kinyílt, és egy számára régen látott, de ismerős alak lépett be. Joe kezében megállt a rongy, de az álla csak akkor esett le igazán, mikor a sötét hajú fiú a pult mögé sietett, és elkezdett rendezkedni.
- Jól vagy, kedveském? - kérdezte Joet egy mellette megálló tündéri öregasszony.
- Persze, igen, csak... elbambultam - ismerte be suta mosollyal, miután becsukta a száját és az előtte álló pöttöm hölgyre koncentrált és megkérdezte, hozhat-e valamit.
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Tristan Blackwood
INAKTÍV


Tris "NemRunatesója" Blackwood
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 126
Írta: 2013. július 30. 22:55 | Link

Joe

Én tényleg időben el akartam indulni, de a problémák már a hálószobaajtónál kezdődtek.
A hajléktalanszálló - közismertebb nevén Gólyalak - nem az a helyiség, ami méltán felszegelhetné az ajtóra a kellemes ciánkék "tiszta udvar, rendes ház" táblát, főleg nem a fiúfronton, ahol ezúttal valaki irdatlan mennyiségű mindenízű drazsét hagyott a negyven foknak elfogyasztásra. Az időjárás meg is tette a magáét, és az említett édességipari műremek hamarosan folyékony állagúvá vált, amivel semmiféle probléma nem lenne alapvetően, amíg csak géniuszunk ágyát díszítené - no de mikor elkezdett mozogni! A délután nagy részét hősiesen fegyverzetbe ugorva (konyháról lopott műanyag villákkal és késekkel felszerelve) töltöttük, hogy eleget téve az evolúciós hívásnak, csapatban próbáljuk levadászni a mozgó szubsztanciát.
Öt óra tíz perckor pedig, mikor a lilás anyag hullámba rendeződve folyt az őt követő fiúbanda elől körbe-körbe - akik indiánüvöltéssel próbálták növelni a hatékonyságot -, ráébredtem, hogy nekem bizony tíz perce a pult mögött kellene állnom.
Csatlakoztam az indiánüvöltőkhöz, de a trutymó helyett a folyosó irányába vetettem magam, és rohanni kezdtem, hogy valamivel csökkentsem a késés mértékét, úgyhogy meglehetősen ziláltan esek be a cukrászda üvegajtaján.
- Bocsi a késésért - lihegem kifulladva, miközben gyorsan keresek valamit, amivel elfoglalhatom magam - nem kell sokáig kutatni, ugyanis rengeteg a vendég, úgyhogy az állás megfordul, és inkább a munka üldöz engem, mint én őt. Maryvel megegyezünk, hogy még marad egy kicsit, mert a nyári meleg csak úgy vonzza az embereket, és egyre többen telepednek le az asztalokhoz, hogy kérjenek valami hűsítőt, ketten pedig nem lehet kiszolgálni ennyi embert.
Beállok a pult mögé, s amíg nem érkezik újabb rendelés, gyorsan feltöltöm a hiányzó szelet sütiket és mikor Mary visszatér az elvégzendő feladatokkal, nekilátok a két epres turmix megkomponálásához - igen, ez ennyire komoly feladat -, tekintetemmel a másik pincért keresve. Joe?
Valami hideg folyik végig a hasamon.
- Hogy az erkling vitte volna el még gyerekkorában azt, aki ezt kitalálta! - szitkozódok félhangosan, mégis miért kellett ilyen alakúra csinálni ezt a poharat?! Egyébként is ronda, és mint láthatjuk, nem is túl praktikus (mert egyértelmű, hogy a pohár hibája az egész, nem az enyém.)Próbálom menteni a menthetőt egy suvickussal, de a siker nem maradéktalan - szó szerint -, mégis kénytelen vagyok beérni ennyivel egyelőre, mert rohanás van.
 
Utoljára módosította:Tristan Blackwood, 2013. július 31. 01:14
Hozzászólásai ebben a témában

Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. július 31. 16:34 | Link

Tris

A néni kedvesen megveregette Joe pofiját, majd motyogott valamit holmi szerelmes fiatalemberekről - ez utóbbi megjegyzést Jojo semmibe vette - és kisántikált az ajtón. Joan pedig megrázta a fejét, abban a reményben, hogy könnyebb lesz visszatérni a jelenbe (nem lett, ez az egész fejrázósdi ökörség!), majd maga is dolga után látott. Miközben felvette a következő három asztal rendelését, fél szemmel a pultnál lévőket tartotta szemmel. Mary szerencsére maradt segíteni, de Tris nem boldogult valami fényesen.
- Hagyd, majd inkább én - suttogta a mellette lévőnek és megpróbálta kivenni a kezéből az eszközöket, úgymint a poharat és a jéggé fagyasztott gyümölcsös kanalat. Csakis az otthon tanult munkamorál lehet az oka a viselkedésének, hiszen, amúgy miért állt volna le szóba ezzel az infantilis, pontatlan, megbízhatatlan és munkájához nem értő gyerekkel? Ó, igen, Joe emlékezett, hogy mikor utoljára találkoztak, Tris milyen csúfosan kibabrált vele. Ő pedig naivan még fél napig az arcára rajzol firkákkal mászkált, és nem értette, miért röhögött rajta mindenki. Ez az incidens napokra visszavetette a korábban otthon olyan jól felépített magabiztosságát. A legjobban az fájt neki, hogy Tris ok nélkül cselekedett, nem voltak korábban haragban, nem vesztek össze, Merlinre, még csak nem is ismerték egymást! Melyik elme roggyant mászkál a kastélyba azzal a céllal, hogy másoknak keresztbe tegyen?!  
Meglepő módon végül ez volt az a gondolat, ami segített Jonak. Mit húzza fel magát azon, hogy más milyen hülye? És ha már hülye, segíthet is neki, még mielőtt felkeni az összes jeget és fagyit a ruhájára. Ezért volt kötelező a kötény viselete munkában, csak hát, ugye, aki késik...
Miután befejezte a feladatot, gyorsan ellépett Tris mellél, és azzal a lendülettel az ujjain lévő maradék fagyit sikerült feltűnés mentesen a pólója hátuljára kenni. Jo sosem állította, hogy szent lett volna.
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus
Tristan Blackwood
INAKTÍV


Tris "NemRunatesója" Blackwood
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 126
Írta: 2013. szeptember 1. 22:49 | Link

Joe

 - Pedig így dizájnos! - Gyenge mentés, és ha nem várnának ennyien a rendelésükre, valószínűleg megmutatnám a srácnak az ő pólóján is, pontosan hogy dizájnos, ám ettől egyelőre kénytelen vagyok eltekinteni. Na de ami késik...
Enyhén degradáló, hogy Joe kiveszi a kezemből az eszközöket, amit engedelmesen hagyok is - azt hiszem, nem kívánok pillanatnyilag több kárt okozni sem magamban, sem a berendezésben, valószínűleg a tulaj legnagyobb örömére -, és mialatt korrigálta amatőr megmozdulásom, megpróbáltam a díszítőelemektől mentesíteni a ruházatom. Nem, a tejes trutyi mégsem mutat olyan jól a kéken, mint azt a naiv griffendéles - pardon, eridonos - hinné.
Mire kiegészülök egy köténnyel, Joe is végez, úgyhogy egy elmormogott köszönöm kíséretében a kész turmixokat kiszállítottam a megfelelő asztalokra és összeszedek néhány koszos poharat, csészét. Jó párszor fordulok még - előbbi alakításomra való tekintettel szerepet cseréltünk, és inkább meghagytam Joe-nak a porciózás feladatát -, mígnem mikor az egyik jegeskávé lelt tulajdonosára, a szomszéd asztalnál ülő nő megböki a könyököm.
 - Nem is tudom, hogy mondjam el... - fog mondandójához, én pedig biztosítom, hogy ha az elején kezdi, az valószínűleg mindkettőnknek meg fog felelni, és némi lelkigondozás után eljutunk a pontra, hogy megosztja velem a féltett titkot, vagyis hogy "valami van a pólója hátulján!".
Amilyen kissé sajnálkozó, de inkább undorodó képet vág, azzal a meggyőződéssel távozom a személyzeti vécére, hogy bizony lapockámra ikertestvért növesztettem, ám szerencsére csak istenadta tehetségem újabb bizonyítéka trónolt a szöveten. Hogy mindez hogyan került ide, és hogy eddig hogyan nem vettem észre, már majdnem olyan rejtélyt képez szememben, mint a Kennedy-gyilkosság elkövetőjének személyazonossága, a Bermuda-háromszög furcsa mágneses tere, vagy hogy hová tűnnek a fél pár zoknijaim. Már-már fizikai képtelenség - könyörgöm, ha az ember leönti magát, a cseppek nem szoktak átrepülni a feje felett és visszaszállni, bár megértem, ha ragaszkodnak.
Olyan hirtelen jön az események utáni megvilágosodás, hogy egészen Sziddhárta hercegnek érzem magam tőle, de legyőzöm a késztetést, hogy vallást alapítsak, és inkább megszakítom viharos kapcsolatom a turmixszal, mondván térre és időre van szükségem - pedig nem vagyok sem fizikus, sem űrhajós -, túlságosan rám akaszkodik.  
Ha harc, ám legyen.
Résnyire nyitom az ajtót, és igyekszem észrevétlenül elvégezni a bűbájt, amellyel a következő feliratot kívánom a feje felé varázsolni szép, olvasható betűkkel: KÜLFÖLDI VAGYOK, KÉREM BESZÉLJEN NAGYON LASSAN ÉS EGYSZERŰEN. A MUTOGATÁS IS SEGÍT!
Abban a reményben lépek ki a helyiségből, hogy Joe munka közben nem a plafont szokta feltűnően bámulni, és nyert ügyem lesz.
 - Most már átveszem - mosolyogtam rá, köszönetképpen igen férfiasan megveregetve a vállát, mert úgy vettem észre, neki különösen fontosak ezek a gesztusok.
Hozzászólásai ebben a témában

Joan Daniels
INAKTÍV


Joe
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 207
Írta: 2013. szeptember 20. 12:55 | Link

Tris

A srác megjegyzését figyelmen kívül hagyva bőszen küzdött az eper turmixokkal, miközben Tris elment öltözködni. Immár kötényben, rendes alkalmazotthoz méltóan szolgálta ki a kedves vásárlókat, miközben Jo a pultnál dolgozott: sütiket rakott tányérokra, fagyi kelyheket készített, tiramisut adagolt. Annyira lekötötte mindez, hogy nem tartotta szemmel Tristant, aki némi külső segítséggel megvilágosodott arról, hogy tulajdonképpen maszatos volt a cucca és gyorsan a mosdó felé vette az irányt.
Joe nem zavartatta magát: volt neki elég dolga a kasszánál sorakozókkal, és az édességek kezelésével, így nem vette észre, mikor érkezett el az édes bosszú ideje. Csak azt konstatálta, hogy egyszerre a vendégek elkezdtek nagyon lassan, jól artikulálva - kiabálni vele. Talán sérelmezte volna a dolgot, ha nem látszott volna a vevők többségén a teljesen jóindulatú arckifejezés. Mintha mindenki megzavarodott volna, és Joe maradt volna az egyetlen normális ember az épületben. Szerencsére Tristan ezt a pillanatot választotta, hogy átvegye a pultbeli munkát.
Joan megkönnyebbült sóhajjal adta vissza a felelősséget, és lépett ki az asztalok közé, felvenni a rendeléseket - ám a helyzet nem lett jobb. Mindenki borzasztó lassan beszélt, mutogatott (ez egyre viccesebb lett, minél távolabb került a pulttól) és meglepően hangos volt.
Az egyik kiemelkedően vicces eset után Joe vetett egy kétségbeesett pillantást a pult felé, ahol éppen Mary és Tris kuncogott feltűnően rajta. Mivel nem tudta mire vélni a dolgot, visszafordult a munkája felé, de egyre gyanakvóbban pislogott körbe. Mikor a következő ilyen alkalom után hátra lesett, Mary a megfelelő kézjelekkel mutatta meg, Jojonak merre kell keresnie a megoldást. A lány kis híján a homlokára csapott a megvilágosodás megérkeztekor. Még felvette a következő rendelést, aztán elkanyarodott ő is a személyzeti mosdó felé, ahol nagy nehezen (Mary pont jókor érkező segítségével) sikerült eltüntetnie a külföldről való származásának félrevezető nyomait.
És felmerült a kérdés: mit csináljon legközelebb. Nem volt semmi világmegváltó ötlete, így - ha már bent volt a mosdóban - arcot mosott, hogy lehiggadjon kicsit. Megdörzsölte a fülét - tuti halláskárosodást szenvedett, annyit kiabáltak vele az elmúlt háromnegyed órában! Érthetetlen, miért hiszi azt minden ember, hogy ha külföldivel találkoznak, hangosan kell beszélni vele - ez aztán nem segíti egymás kölcsönös megértését, az ziher!
Végül a résnyire nyitott ajtó mögül figyelemmel kísérte egy darabig kedves, új barátját. Szerencsére most eléggé egy helyben álldogált, a kassza közelében, így egy csöndben elsuttogott lábbilincselő átok boldog tulajdonosa lehetett. Mint, aki jól végezte dolgát, Joe kilépett a mosdóból, és visszaállt segíteni, és várta, Tris mikor vágódik el.
Hozzászólásai ebben a témában

I'm not impossible... just a bit unlikely.
SVK TS, amatőr aeromágus

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed