36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 1. 22:06 | Link

Márk

Egy kis édességre van szükségem. Azonnal. Nem tudom miért, de úgy érzem belepusztulok, ha nem eszek valami édességet. Persze a manókat nem akarom megint zaklatni, mert tegnap is voltam a konyhában, és a végén még kizavarnának, vagy valami ilyesmi. És mivel van egy kis spórolt pénzem, így jobbnak találom, hogy a cukrászdába menjek. Úgyis rég voltam ott, és már hiányzik az ottani finom édesség. Egy piros topban, rövid farmernadrágban, és szintén piros tornacipővn indulok útnak, természetesen a hajamba, a ruhámhoz illő piros rózsát tűzöm. Az arcomon egy nagy mosollyal megyek végig a folyosókon, és az utcákon. Vagyis kicsit talán gyorsabban a szokásosnál, de köt érdekel? Csak minél hamarabb ott legyek. Mikor odaérek, sietősen benyitok, és körülnézek, van-e valahol hely. Szerencsére nincsenek sokan, így kiválasztom a legmegfelelőbb helyet, az ablak mellett. Amint leülök, azonnal jött is egy pincér és megkérdezi, mit szeretnék.
- Kérek egy milkshake-et, két extracsokis muffint és egy nagy tál fagylaltot. - mondom, egy barátságos mosoly kíséretében.
- Rendben, és milyen fagylalt legyen? - kérdez vissza a pincérnő.
- Öhm... Vanília, csoki, és citrom. - vágom rá hamar, majd nézem ahogy elmegy a rendeléssel.
Míg várom hogy megjöjjön, kinézek az ablakon, és figyelem az embereket.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 1. 22:35 | Link

Keiko

Az utolsó szabadnapok egyike a mai, közeleg a vizsgaidőszak, így Márk a tanulásnak való nekiveselkedés helyett inkább a falut választotta. Azzal nyugtatta magát hogy megérdemli, végtére szorgoskodott pár pontnyit és bűntetés veszélye jó ideje nem fenyegette. A hátralévő idő még így is rengeteg, hitegeti magát ezzel, akárhányszor befürkészik ezek a sötét gondolatok. Igaz, minden nap miután lefekszik, forgolódik néhány percet a lelkiismerettől furdalva, de ezen báránykákkal átlépdelve aztán elnyomja az álom. Na ez az előtörténete a mai kiruccanásának, igaz akad komolyan oka is hogy ne a könyvek fölött görnyedjen. Kisebb bevásárlások, mint pergamen amiből már úgy kellett kölcsönöznie, egy két hozzávaló a bájitalkészletéhez, ki tudja vizsgán rendelkezésre bocsájtanak iskolai anyagot, valamint saját szórakozására vett egy pálcafényezőt. Múltkor szúrta ki mikor Jhoonyval először összefutott.
Táskája így egészen megtelt és kitűzött feladataival is végzett, de ha már erre járt, gondolta beugrik egy krémesre meg valami hűsítőre. Talárja nélkül is érzi a hatvan fokot, fehér pólója se sokat taszít a napsugarakon. Megváltásként élte meg hogy újra fedél alá érkezett amint belépett a cukrázdába. Előbb a pulthoz ment, tudta mit akar, nem szeretett volna túl sokat várakozni. Valahogy mindig az az érzése támadt ilyen helyeken, hogy sose jönnek akkor amikor kéne. Vagy túl korán lépnek hozzá, hogy mit kér, ilyenkor persze sose tudja, vagy túl sokat kell várakoznia. Így ahogy már belépés előtt kitalálta, kikérte a krémet bubis vízzel, s csak azután nézett asztal után. Rögtön kiszúrta Keikot a vörös összeállításában, egyedül, Rufust nem látta most mellette hacsak nem a mosdóban van épp. Valószínüleg a rendelésre várt, vártak még ha ketten vannak. Odasétált a lányhoz és kérdezés nélkül ledobta magát szemben, csak mellőzheti már az udvariaskodást.
- Na mizu, hogy tetszett a napforduló? Láttalak titeket Rufussal, csak akkor nem akartam betrollkodni, úgy láttam nem igényeltek nagyon társaságot.
Eléggé messze voltak ők ketten a többiektől, ezért gondolta úgy ahogy. Közben Márk már hozzá is látott saját krémeséhez és kipillant ő is az utcára az ablakon át.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 1. 23:32
Hozzászólásai ebben a témában

12
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 2. 11:12 | Link

Márk


 Szeretek itt lenni, ha tehetném, minden nap eljönnék ide. Szerintem itt nagyon kellemes a légkör, és a sütemények is írtó finomak. Mindig az ablak mellé ülök, hogy ki tudjak nézni, mert szeretem figyelni, ahogy az emberek mennek mindenhova gyerekeikkel, vagy épp párjukkal. Néha jobb a tömegből kiválni, és csak külső szemlélőként figyelni őket. Gondolataimból egy hang zavart fel, ami kimondottan váratlanul ért. Zavartan pillantod fel, a hang gazdájára, ki nem más mint Márk. Első találkozásunkkor nem épp kellemes élményem volt vele, így nem igazán szeretnék most vele beszélni. De megbántani nem szeretném, nem hiányzik nekem egy ellenség, főleg nem a saját házamból. Azt azért egy kicsit faragatlanságnak tartom, hogy még csak meg sem kérdezte, hogy leülhet-e, hanem csak szó nélkül kényelembe helyezkedett. Na de mindegy, nem fogok ezen kiakadni, mert ilyen emberek is kellenek.
- Szia. Nincs semmi különös, elvagyok. - Mondom teljesen közömbös hangnemben, majd a pult felé nézek, hogy mikor hozzák már ki a rendelésem. - Egész jó volt, bár nem maradtam ott olyan sokáig. Igen, egész jól elbeszélgettünk Rufusszal. - Felelem, és egy halvány mosoly látszik az arcomon. Azok az emlékek először nem töltöttek volna el boldogsággal, de mióta mindent megbeszéltünk ketten a madárfészekben, azóta mindent másképp látok. Sőt, talán még Rufus nevétől is mosolyra húzódik a szám. Végre megjött a pincérnő, kezében a rendelésemmel, arcán egy barátságos mosollyal.
 - Elnézést a késésért de itt van a rendelése. - mondja és leteszi elém. Miután megköszönöm, és kifizetem az egészet, elmegy. Kortyolok egyet a milkshakeből, majd ránézek Márkra nézek.
- És te hogy vagy? Milyennek látod eddig az iskolát? - Kérdezem, s míg hallgatom a válaszát megeszem a muffint.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 2. 13:02 | Link

Keiko

Ki nem csattan attól hogy kellemes volt a lányék éjszakája, de azért inkább örül hogy ilyen választ kapott tőle. Közben a rendelése is megérkezett, pillantása átsiklott a kinti mozgalmasságról a kiszolgálóra. Arrébb húzta saját tányérját, valamint az asztal lábánál heverő táskáját feltette maga mellé, hogy ne legyen útban neki. Esés, törés s zúzás, minden rossz nélkül sikerült háztársának letudni a kifizetést. Mire ő hozzálátot, Márk sajátjának már a nagyját bepuszilta. Száját megtörölte a szalvétával majd hátradőlt a szépen, egyik kezét a támlán pihentetve, másikkal a poharat markolva.
- Ne is kérdezd, csak a vizsgák ne lennének... - Enyhe színpadi túlzás, kortyolt rá egyet. - Vagyis a pontverseny jobban érdekel, állítólag mi vagyunk az a ház ahova a legszorgalmasabbak kerülnek, erre meg folyton ott vannak a nyakunkon a navisok.
Na igen, ha egyszer komolyan beleszállt a versengésbe, akkor szeretné ő is ha megnyernék. Nem kínosan, de azért jobban odafigyel nehogy bármilyen büntetést a nyakába varrjanak és ezzel csökkentsék háza pontjait. Egész jól kordában sikerült tartania így a káros szenvedélyét. Szorgalmán is - magához képest - meglátszik az elszántsága, s olyan sok már nincs hátra. Ezt a pár napot kell csak igazán meghúznia.
- Egy két beadandót még elakarok küldeni. Írok Mózes botjáról Elfeledett Varázslatokra, talán a mugli ismerőseimről is. Bár az olyan furcsa és alig tudom elkezdeni.
Ráncokba szedi a homlokát és egy pillanatra elkalandozik az újonnan belépőkön, pedig semmi apropója nem volt rá, hogy felfigyeljen rájuk. Gyors visszatér saját fejébe.
- Tehát elemezni mit miért csinálnak úgy ahogy, ami szinte már nekem is hétköznapi. Hogy mi a metro, a mozgólépcső. Az egyértelműsége miatt olyan nehéz. Vagy most csak mondtam két olyan szót is amiről fogalmad sincsen?
Kérdezte mielőtt újra előrehajolt a tányérja fölé, az múltkor nem derült ki, ki milyen származású, vagy csak egyszerűen nem emlékszik rá.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 2. 13:02
Hozzászólásai ebben a témában

12
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 2. 21:44 | Link

Márk

Úgy látszik nagyon otthonosan érzi már magát Márk itt, Bagolyfalván. Legalábbis a viselkedéséből ezt lehet leszűrni. Bár nem is csoda, mert nagyon kellemes egy hely, sokkal jobb itt élni,mint a nyüzsgő nagyvárosokban. Az igaz, hogy eddig egy nagyvárosban éltem, és szeretek is ott lenni, de itt, vidéken, valahogy jobb. Jobb a levegő is, és nincs annyi ember, akikkel összefuthatsz az utcákon.
- Hát pedig a vizsga az muszáj, ha nem akarsz ismét elsős lenni. - felelem, és ismét kortyolok egyet a milkshakeből. - Na ja, a Navinések is elég szorgalmasak, ha akarnak. Én is be szeretnék még küldeni valamilyen szorgalmit, bár én inkább rajzmágiából. - mondom, s elmosolyodom. Azért ha elszánja magát Márk, akkor ő is tud valamit nyújtani, bár nem hiába lett levitás. Ezek után ismét kifelé bambulok, közben már az olvadozó fagylaltot eszem. Nézem a ki, és beáramló embereket. Nagy forgalma lehet ilyenkor, bár ez meg is látszik. Nem csoda, hisz itt bármit kérsz, megkapod. Egyrészt ezért is szeretek ide járni, másrészt meg itt mindig felvidulok.
Teljesen elkalandoznak a gondolataim, még azt is elfelejtem, hogy van itt előttem valaki. Persze ha Rufus lenne itt, biztos nem történt volna meg, de nem ő az aki velem szembe ül, így nem is nagyon figyelek rá.
Kérdésétől kicsit ledöbbentem. Azt hiszi, nem tudom mi az a metró, vagy mozgólépcső? Talán ilyen hülyének nézek én ki? Na ezen most kicsit kiakadtam, bár lehet, ok nélkül, mert valószínű csak én értettem félre, de első reakciómat szóban is kifejtem.
- Nem vagyok hülye, tudom mi az a mozgólépcső, és metró. - Mondom kicsit talán barátságtalan hangnemben, de hamar észbe kapok, és már normálisan teszem hozzá. - Én is mugli környezetben nőttem fel. - Nem tudom, hogy fakadhattam ki ennyire, ez egyáltalán nem jellemző rám. Talán ragadt rám valami apám Mardekáros mivoltából, bár ezt kétlem, mert ő és én két külön világ vagyunk. Lehet ezért nem is jövünk ki olyan jól egymással.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 2. 22:31 | Link

Keiko

Váratlanul érte a lány erősebb hangszíne, ki se nézte eddig belőle, főleg azok után, ahogy múltkor megszeppent a prefi és Réday láttán. Pillanatokig csak a szemöldökét felvonva tudott csak reagálni, kellett a nyugodtabb megnyilvánulás Keiko részéről hogy valamelyest elhessegesse Márk furcsállását.
- Szerinted az arcodra van írva kinek a fa... fia borja vagy hmm? - Kérdez vissza gúnyosan, ugyan honnan tudhatná ki aranyvérű, ki fél, vagy mugli. Még idejében megakasztotta a nyelvét hogy fattyút mondjon, az azért erős lett volna, hát még úgy hogy nincsenek haragban. Hiszen egyáltalán nem egyértelmű ki hogyan viszonyul a muglikhoz. Saját unokanővére állandó vendég Márkéknál, akinek akad néhány olyan származású barátja, be is mutatta nekik, gondolván Dani tetszhet neki. Még is, még a szakterületéből kiindulva - gyógyítónak készül a lány - sincs semmi de semmi affinitása a muglikhoz. Előítélete nulla, de akkor sem.
- A lényeg akkor is az, hogy erről hogy írj, ahogy szorgalmikban kellene? Hiába élvezem a tárgyat, akkor is úgy érzem szívok vele rendesen.
Inkább ezen mérgelődve kapta be a maradék krémesét is, hiába, fiúból van és nem tart egy óráig nyámmognyi rajta, mint egy lánynak. De maradva a témánál felmerült benne egy két kérdés és Keiko biztosan tud rá válaszolni, ettől a szeme azonnal felcsillant.
- De ha már mugli környezetben nőttél fel, Pest belvárosba tudsz valami olcsó mugli helyet? - Ez a lehetőség igazán foglalkoztatja, mugli barátai is inkább vidékiek ahogy ő, számukra is idegen eléggé a város a pályaudvarok plázáin kívül. - Gondolom ott laksz, ahány város mugli részében jártam, csak bépén láttam sok kínait. Fuu tényleg, oda is elakarunk menni, esetleg van éttermetek nektek is?
Na az előítéletek most szépen elő jöttek, de Márknak aki keleti, az a nagy számok törvénye alapján csakis kínai lehet, mi más? Sietve előkotort egy tollat valamint papírt hogy lejegyezhesse a címet, nehogy elfelejtse ha eljut odáig hogy bandázzon a haverjaival. Miután ezzel megvolt türelmetlenül várta a címeket.
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 2. 22:33
Hozzászólásai ebben a témában

12
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 2. 23:18 | Link

Márk

Látszik Márk arcán a meglepettség, és ez nem is csoda, és is meglepődtem saját magamon, hogy így beszéltem. Azonnal meg is bántam, amint kimondtam, de a kimondott szavakat már nem lehet semmissé tenni. Sajnos. Pedig most olyan jól jönne. A fiú reakciójától gyakorlatilag a sírás kerülget, de visszatartom. Ha az előbb így tudtam válaszolni, akkor biztos van bennem annyi bátorság, hogy ugyanígy folytassam. De nincs. Nincs bátorságom, de még könnyeimet tudom tartani, hogy ne kezdjek el sírni, mert az elég rosszul jönne ki, főleg most. Hirtelen még az étvágyam is elment, és eltolom magam elől a tálcát, amin még ott van majdnem az összes fagyi, meg a másik muffin ott van.
- Hát... nincs...- mondom,de közben egyszer sem nézek fel Márkra, szemem az asztalra szegezem. Jó, igaza van, hogy ezt nem lehet eldönteni, de akkor is. Nem kéne előítéletnek lennie egy olyan emberrel szemben, akit mégcsak nem is ismer.
- Akkor minek vetted fel azt a tantárgyat? - nézek rá kérdőn, s még a szemöldököm is felhúzom. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy minek vett fel olyat amit talán nem is élvez. Ha tanulnia kell, akkor legalább olyat tanuljon, amit szeret is. Legalábbis nekem ez a véleményem.
- Én.... én nem Pesten nőttem fel. Sőt,  is az országban. - Válaszolom már teljesen közömbös hangnemben. most komolyan, mielőtt elkezdene ilyenekről kérdezősködni, előtte inkább informálódjon egy kicsit. De ezen az utolsó Mondatán akadok ki a legjobban. Oké, azt felfogom, hogy a japánok és a kínaiak kinézetre hasonlítanak. de könyörgöm, azért megkérdezhette volna, hogy milyen származású vagyok. Ettől újra rámtör a sírógörcs, de most kevésbé hatékonyan tudom elfolytani, és néhány könnycsepp legördül az arcomon. Neki biztos az összes ázsiai nép kínai, és én ezeket az embereket nem igazán tudom megérteni. Azokat, akiknek Ázsia Kínát jelenti.
- Én.... én nem vagyok kínai. Japán vagyok. A kínaiakhoz semmi közöm. - fakadok ki a tőlem nem megszokott hangnemben. Ezzel nálam teljesen elásta magát Márk, jobbra már nem hiszem hogy fog fordulni a köztünk lévő kapcsolat, szóval erről ennyit. - Szóval teheted is el azt a papírt, mert egyáltalán nem ismerem Pestet. - fejezem be, s ekkor már végképp nem tudom magam tartani, fejem a kezembe temetem, és csak hagyom, hogy könnyeim hadd záporozzanak.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 3. 00:02 | Link

Keiko

Már a nyelve hegyén volt a válasz, hogy ő tényleg szereti a mugliismeretet, kattogtak agyának fogaskerekei valami meggyőző válaszon, amikor a lány elpityeregte magát. Na ezen aztán igazán megütközött, okés hogy neki teljesen mindegy hogy ilyen vagy olyan keleti, de hogy ezzel bunkó lett volna, ezt mindezek ellenére se tudta beismerni. Persze utólag könnyen okos a levitás, biztosan nem így mondta volna ha sejti milyen reakciót vált ki háztársából. Biztos menstruál és az a baja, na akkor törheti magát rendesen, ennél ésszerűbb okot nem tudott megállapítani.
- Na azért nem kell ennyire érzékenykedni... - motyogott valamit megnyugtatásul és vadul keresgélni kezdett a zsebébe papírzsebkendő után. Persze hogy ilyenkor nincs nála, pedig annyiszor megfogadta, hogy lesz nála pár darab, mert a lányoknak minden ok nélkül kelhet, s akkor milyen kis igényesnek tűnhet. Jellemző...
- Ha tudtam volna hogy japán vagy megölellek! - Na jó ez azért túlzás, de sietve felelevenítette a japánokról való ismereteit. - Elvégre nyelvrokonok vagyunk... azhem... meg szeretem a Chichibu-i Aranysárkányok kviddics csapatát is!
Ez tényleg igaz, otthon még egy képük is van róla, mikor a kontinentális győztesek kupája zajlott két éve akkor nekik szurkolt mert kedvenc európai csapat nem jutott ki Barcelonába. Ennél meggyőzőbbre azonban nem telt a tudása s kezdte egyre feszélyezettebben érezni magát, hogy őket figyeli az a néhány vendég és már a pult mögül is. A végén kipaterolják innen. Jöhetne valaki aki kisegítené, mert tényleg ő lesz az aki elszalad bocsánatkérések közepette, megelőzve az előbbi sejtését.
Eltüntette a rossz emlékű papírt és tollat, de hogy is lett volna a táskájában is zsebkendő...
- Na most komolyan, nézz a szemembe! Hidd el tényleg nem akartalak megbántani, bocsánat!
Utoljára módosította:Varjassy Márk, 2013. augusztus 3. 00:06
Hozzászólásai ebben a témában

12
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 3. 00:27 | Link

Keiko, Márk


olyan rossz érzésem van, hibásnak érzem magam, mert a madárfészekben elmondtam Keikonak az igazat, amit leeht, hogy nem kellett volna, hisz eléggé felzaklattam őt, de legalább a bálra velem jön, ami megnyugvást ad, de akkor is bűntudatom van, mintha rosszat tettem volna, és hibásnak érzem magam. Emiatt nem is tudok egy helyben ülni, gyorsan kiosontam a kastélyból, hogy még véletlenül se lássanak meg, most nincs kedvem senkivel se jópofizni, feldúlt vagyok és ilyenkor csak az édesség tud megnyugtatni, amit tudom, hogy nem sokan ajánlanak, bár a csokit szomorúság ellen ajánlják, de elég sok kalóriát tartalmaz. Elindulok Bagolyfalvára a cukrászdába, hogy egyek egy kis édességet. Nagyon meleg van, ezért egy fagyira gondoltam, rövid keresgélés után megtaláltam a cukrászdát és be is megyek, nincsenek sokan, de a bent lévők nagy része egy asztalnál ülő két velem egykorú diákot néz, ezért én is a asztalnál ülők felé tekintek. Keikot egyből észrevettem és megismertem, de a vele szembe ülő srácot akinek csak a hátát látom, nem ismerem fel olyan könnyen. Odamegyek hozzájuk és csak ekkor veszem észre, hogy Keiko sír.
-Keiko...mi a baj?-teszem fel a lánynak a kérdést riadt arccal, majd a beszélgetőpartnerére tekintek, aki nem más, mint Márk, nem úgy ismerem Keikot, aki csak úgy magától elkezd sírni, ergo Márk mondott neki valamit, vagy csinált valamit.
-Mit csináltál?-szinte üvöltve kérdezem meg a sráctól, és egy lépéssel közelebb léptem felé, ökölbe szorított kézzel. Most már biztos, hogy mindenki minket néz.
-Nem elég, hogy bajba sodortál minket azzal, hogy cigiztél a kastélyban, de most valamivel elérted azt, hogy sírjon. Nem tudom, hogy mit tettél, de ha még egyszer meglátlak a közelében nem állok jót magamért, és nem érdekel, ha kirúgnak akkor se engedem, hogy Keikonak árts bármi módon is. Értetted?-hangomban még mindig lehet hallani, hogy mérges vagyok Márkra, pont én aki eléggé nyugodt természetű vagyok, de a srác túllőtt a célon, nem érdekel, hogy kinek mit mond vagy mit csinál, de Keikoval nem teheti akármit, hisz szeretem őt, és fontos nekem a lány, nem engedem, hogy bárki bántsa őt.
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 3. 01:01 | Link

Márk és Rufus Kiss


Nem érdekel már semmi sem, csak minél hamarabb el tudjak menni innen. Bár nem nézek fel, de érzem az emberek tekintetét rajtunk, és ez nem sok jót sejtet. Ezt már nem fogom tudni olyan könnyen elintézni. Jó igaz, hogy elsétálhatnék csak úgy, mintha mi sem történt volna, de a lábam nem mozdul. Egyszerűen úrrá lett rajtam a sírás, és nem tudok elmenni, csak ülök, zokogva. Persze ezek után már teljesen más hangnembem beszél hozzám, de olyan érzésem van, hogy ez csak álszenteskedés, hogy fejezzem be a sírást. Ilyennel már sokszor találkoztam a régi sulimban. Sokszor csinálták már ezt meg velem, hogy megbántottak, és néhány kedves szó után természetesen megbocsájtottam nekik, de újból hátba támadtak, és kezdődött minden elölről. Ezt a hangnemet már nagyon is jól ismerem, de a következmény mindig is ugyanaz lett, így már nem igazán hiszek az ilyen szavaknak. Nem szeretnék rá felnézni, s nem is szólok már hozzá, inkább elmennék most rögtön, de a hangtól, amit meghallok muszáj felnéznem. Mintha Rufust hallottam volna. De az nem lehet, mikor jött volna ide? Sejtésem igaznak látszik, valóban Rufus az, ki nem épp túl nyugodt. Csak nézem őt, nem szólok semmit, bár nem is tudnék, egyrészt, mert Rufus egyből Márkra pillant, másrészről pedig a rémület miatt, nehogy valami örültséget csináljon.
- Rufus. - szólalok meg elhaló hangon, de ezt ő talán meg sem hallotta, sőt biztos vagyok, hogy nem hallotta meg. Most már valóban mindenki minket néz, és ez aggaszt, így a lehető leghamarabb el szeretnék innen menni, menekülni. De nem egyedül. Rufust is magammal viszem, nehogy távozásom után kárt tegyen magában. Veszek egy mély levegőt, hogy egy kis bátorságot merítsek, és hangosabban szólaljak meg.
- Rufus! -mondom ezt már hangosabban, és hogy biztos legyek abban, hogy rám figyel, még a kezét is megfogom. - Hagyd,nem számít. Inkább menjünk innen. - mondom végig Rufus szemébe nézve, szeme csillog a sírástól. Majd felállok, és Rufus kezét fogva, szó nélkül elmegyek. Erről most nem szeretnék vele beszélni, s remélem.nem is fogja még egy darabig felhozni a dolgot. Most csak vissza szeretnék menni a kastélyba, és kipihenni magam.
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Varjassy Márk
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 1095
Írta: 2013. augusztus 3. 01:19 | Link

Keiko s Rufus

Mikor valakire gondolt akkor mindenkire csak Rufusra nem. Elfojtott magába egy káromkodást majd felszegett fejjel és némán állta a rázúduló fenyegetéseket, igaz nem az üres szavaira figyelt hanem saját gondolataira, valamint hogy pálcáját gyorsan kitapogassa ha védekezésre késztetnék. Ennél nagyobb és több bocsánatkérést biztosan nem fog megejteni, amit illett ő megtette, Keiko lelkét meg akkor ápolgassa a fiú. Végtére is inkább már Rufust sajnálja semmint a lányt, hogy ilyen ne bánts virágot tüntet ki a figyelmével. Átsiklott rá a tekintete, gesztusait figyelte, aki majd elalélt a megjelenő lovagjától, látszott fátyolos szemein.
Azt pedig helytálló jelzővel kifejezve romantikus túlzásnak érezte, hogy olyan nagy bajba kerültek a múltkori eset folytán. Neki kellett büntető feladattal küszködni - az más kérdés hogy hamar megoldotta és csak egy sörébe került - nem nekik, még vállalta is a dolgot ahogy visszaemlékezett. Hogy ne találkozzanak ezután is, az szinte elkerülhetetlen dolog házuk és évfolyamuk okán.
Végül úgy oldodott meg a dolog ahogy mindhármuk számára a legkényelmesebb. Miután elhagyták a cukrászdát, kicsivel később követte ő is őket kifele. Még a tányérját se vitte vissza amit máskülönben szokott, fölös megjegyzéseket meg nem kívánt hallgatni. Az eladó srácnak még megrázta a fejét, mintegy nem értvén az előbbit, aki csak vigyorgott hozzá, ő legalább levágta a szitut. Végtére is Rufus is megérthető, bár Márk ezzel törődött a legkevésbé. Amúgy is nem egyszer megkapta hogy túlságosan foglalkoztatja őt mások véleménye, a miértek.
Na mindegy, a friss levegő ha épp ugyanolyan meleg volt, mint a sütizés előtt, akkor is jól esett neki. A párossal ellentétes irányba indult, inkább tervbevett egy sétát, nehogy szapora lépteivel hamar utolérje őket.
Hozzászólásai ebben a témában

12

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed