25. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 47 48 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Hűvösvölgyi Napsugár
INAKTÍV


"Felkelt a Nap!"
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 618
Írta: 2012. szeptember 14. 00:32 | Link



Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.
Utoljára módosította:Annelie Freya Merkovszky, 2017. június 27. 18:09
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 7. 01:17 | Link

Kristóf

Az igazság az, hogy már éppen itt volt az ideje kilépni ebből az egész őrületből, ami engem körül vett. Vissza akartam kapni a régi életemet, csak egy egyszerű lány akartam lenni, akinek az a legnagyobb problémája, hogy áll a haja –ezzel sohasem volt gondom–, mit vesz fel –ezzel még annyira sem– és kikkel barátkozik –ezzel már több. Valamiért sohasem sikerült megtalálnom a közegemet; azokat az embereket, akik hasonlóak, mint én. Azt hittem, Yar ilyen, de őt is sikerült elveszítem, csak, mint annyi embert már előtte. Beléjük akartam látni valamit, ami nem volt ott. Jess teljesen más téma, ahogyan Lanie is. Bennük megbízom.
De egy normális pasit már igazán kifoghatnék!
Olyan, mintha két táborra szakadtak volna a hímnemű egyedek. Az egyik felük teljesen nem normális, a másik pedig még csak a létezésemet sem hajlandó észrevenni. Eddig azt hittem, ennyire nem vagyok gázos, de megeshet, hogy tévedek; sőt több, mint valószínű, hogy én képzelek sokat magamról… ez nem is lenne annyira meglepő; tekintetbe véve a jellememet. Az énképem cseppet megváltozott, mióta betettem a lábamat ebbe az iskolába. Otthon én voltam a tökéletes, mindenki úgy táncolt, ahogyan fütyültem és soha senkinek eszébe sem jutott volna kérdőre vonni semmiért. Ellenben itt rájöttem, hogy ez az egész egy hatalmas álomvilág volt. Semmi köze a valósághoz. Nem tündérmesékben élek, ez a rideg valóság.
Az utóbbi idő egyetlen pozitívuma a beszélgetésem Krisivel. Őszintén, ettől valahogy hétköznapinak érzem magam és közben egy kicsit különlegesnek is. Talán rossz ötlet volt igent mondanom, mivel eléggé szeszélyes vagyok, de már megtettem és egyébként is, szeretnék egy kicsit önmagam lenni. Se több, se kevesebb. Csak egy normális lány; már ha engem bármilyen tekintetben normálisnak lehet nevezni.
A rétet kissé bizarr helyszínnek tartottam az éjszaka közepén, de ő az alkotó, én csak a kellék vagyok, tehát nem akadtam fenn ezen az apróságon. Bár megfordult a fejemben a felakasztás gondolata, miután eszembe jutott, hogy milyen szépen egymásnak estek annak idején Daviddel –mire nem jók a portrék? Gyorsan összekaptam magam, a hajamat kibontva hagytam és a kastélyon keresztül suhogva egészen hamar megérkeztem a kapuhoz. Halkan kilöktem és egy fához sétáltam, majd a fűbe csüccsenve vártam a csapatkapitányom érkezését, miközben a Jessie-től kapott lánccal babráltam.

Ruha
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2012. október 7. 01:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2012. október 7. 10:06 | Link


Könnyed hangulatom, ami az előző éjszaka közepi találkozásnál ragadt rám, azóta kísért. Mindent higgadtabban oldatott meg velem, és sokkal kellemesebb volt, mint mindenen túlstresszelni magamat. Valószínűleg azért lehettem ennyire nyugodt, mert az idegrendszerem felmondta a szolgálatot. Azt hiszem teljes mértékben besokallt... az ember nem hinné, hogy idegösszeroppanást kapni igen kellemes. A felesleges érzelmeket mostanában mellőztem, és nagyon jó volt.
Ismét hűvösebb estét köszönthettünk. Alex, a baglyom az ablakpárkányon ülve figyelte, ahogy összekészítem a lapokat, a ceruzákat. Néha huhogott egyet-egyet; ilyenkor bagolycsemegét adtam neki, és elhallgatott. A Hold már magasan járt az égen, fényével beborította a szobát, megcsillant a madár tollán, és a ceruzákon. Sietnem kellett. Gondoltam, hogy Katherinenek nincs kedve várni éjfélkor a réten még a késésem miatt is. Az is csoda hogy egyáltalán beleegyezett... mondjuk ha nem tette volna, akkor sem lett volna semmi. Maximum kimaradt volna életművemből egy rajz, vagy inkább festmény. Mostanában festeni van kedvem. Lehetséges, hogy ez azért is van, mert mestertanoncként kívánom folytatni a tanulmányaim, elsődlegesen festő szakon, másodlagosan kviddicsen.
A Kastélyra csend hullott, csak a lépteim vertek némi zajt a folyosókon, ahogy távgátam rajtuk. Ha most egy prefektus meglátott volna, biztosan elcsodálkozott volna - mit akar a Földesy fiú egy hatalmas mappával a kezében az éjszaka közepén a folyosón?...
Ahogy kiléptem a természetbe, ismét megcsapott a hideg, friss levegő. Ezek az esti séták jótékony hatással vannak rám. Felnéztem a Holdra; csakúgy, mint múltkor, most is fényesen ragyogott, és a csillagok ismét kirajzolódtak, mint megannyi reflektor. Reflektor... ha ezt Kathnek mondanám, nagyon tágra nyílna a szeme... meg is pillantottam a lányt, aki egy fa tövében ül. Fehér pólója, blúza szinte kirikít a fák sötétjéből; ez a fehérség kissé visszaverődik arcán; ezt is látom, ahogy közelebb érek.
- Szia. - üdvözöltem őt egy halovány mosollyal. - Régóta vársz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Katherine Danielle Averay
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 7. 13:42 | Link

Kristóf

Csak bámultam a Holdat. Minden tökéletesen békés, nyugodt és tiszta volt körülöttem, pont úgy, mint előző este, amikor arra vetemedtem, hogy előbújjak a csigaházamból. Csak egy kicsit. Megnyugtató volt tudni, hogy hétköznapi vagyok, vagy valami ahhoz egészen hasonló. Azt hiszem, nem sok embernek kell rettegnie attól, ami a következő napon rá várhat, de én ahhoz az igencsak kevéshez tartozom, akiknek minden nap áldás. Mégis itt ülök kint a csillagok fényénél. Nem menekülök. Felesleges lenne. Itt nem érhet baj. Egyszerűen csak tudom.
Emlékek ezrei jutottak hírtelen eszembe. Mikor gyermekként az udvarra tévedtem a sötétben mindig féltem egy kicsit valamitől, amit sohasem láttam, de tudtam, hogy ott van és bántani fog. A képzelő erőm határtalan volt és ezt a jó tulajdonságomat a mai napig megőriztem. A fantázia birodalma az egyetlen olyan hely, ahová menekülhet az ember, ha körülötte minden a darabjaira hullik. Velem ez megtörtént. Sokszor.
Rengetegszer szétestem és kapartam össze újra meg újra a maradványaimat, kitartóan, mintha erős lennék. Úgy tettem, mint akit nem lehet megbántani, aki mindenki felett áll, de legbelül éppen olyan törékeny voltam, mint bárki más. Csak egy egyszerű, tizennyolc éves lány, akit kicsivel többször tett próbára az élet, mint az feltétlenül szükséges lett volna.
Hallottam, hogy nyílik a kapu, de nem moccantam egészen addig, amíg Kristóf meg nem szólalt mellettem. Halvány mosollyal az ajkaimon pillantottam fel rá –ami ritka kincs. Úgy látszik kihozta belőlem a legjobbat. Mintha csak az ő nyugalma átragadt volna rám is.
-Szia! –futtattam végig rajta a tekintetemet. –Azt hiszem, olyan öt perce.
Valójában pontosan tudtam, hogy öt perce, mivel megtéveszthetetlen belső órával rendelkeztem, de ez most mellékes volt. Fel sem tűnt, mióta ücsörögtem ott magamban, de így legalább szabad utat engedhettem a gondolataimnak.
-Miket hoztál? –emelkedtem fel egy kicsit, hogy megleshessem a kezében tartott papírokat.
Szerettem volna látni a prefektusok arcát, amikor rajta kapnak minket, hogy az éjszaka kellős közepén a réten ülünk és Krisi portrét készít; rólam. Azt hiszem, az arcuk megérne egy misét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. október 14. 11:52 | Link

Sok időm volt még a következő órámig, ezért úgy gondoltam körbenézek a Kastély környékén. Nem vagyok egy eltévedős típus, de azt nem tudom, hogyan jutottam ide.
Ahogy átléptem a kapun, a csodálatos zöld környezet magával ragadott. Lassan, mindent alaposan megfigyelve, sűrű csodálkozások között elértem az első padig. Leültem, de továbbra is vizsgáltam a természetet.
Mikor végül sikerült kilépnem a kábulatból, elővettem a könyvemet, és egy kicsit beleolvastam az anyagba.
Az az igazság, hogy egyáltalán nem tudtam arra figyelni, amit olvasok, mivel lefoglalt az, hogy a szememmel kövessem az arra járó diákokat. Néha fel-feltűnt egy-egy ismerős, de épp olyan gyorsan el is tűntek.
Végül eltettem a könyvemet, és tovább folytattam a csodálkozást. Erre még sosem jártam. Olyan selymes és élénk zöld volt a pázsit, hogy nem tudtam megállni, hogy belefeküdjek.
Csak néztem az eget és gondolkodtam. Nem tudom már min. Hirtelen annyi minden eszembe jutott.
Az időm sok volt, én szerettem a természetet. Nem akartam onnan elmenni.
Nem tudom, az arra járók mit gondoltak rólam...Több int egy órát, szinte mozdulatlanul feküdtem a fűben. Aztán rápillantottam az órámra. Még 15 perc az óra kezdetéig.
Hirtelen átfutott az agyamon, hogy innen milyen messze van a terem. Abban a pillanatban felpattantam és mentem, ahogy tudtam.
A kapunál még megálltam és vetettem egy pillantást a rétre. De nem az utolsót.
Hozzászólásai ebben a témában


Mesélő
Kalandmester



offline
RPG hsz: 555
Összes hsz: 794
Írta: 2012. október 29. 18:48 | Link

Halloween
2012.10.29.-2012.11.12.
 
A TÖKSÁTOR


Ha jobbra fordul a delikvens, akkor dönt okosan, a bálozás mellett. A kedvelt kis találkozóhely nagy részét egy hatalmas, tök alakú sátor foglalja el. Az örökéj miatt elég nehéz lenne látni, így pókhálós, régi lámpások lebegik körbe, néha forognak is egyet, minden esetre annyi fényt szolgáltatnak, hogy el lehessen találni a töksátorig. Belülről az is meg van világítva, kívülről nem tűnik olyan nagynak, belül viszont tértágító bűbájjal van ellátva. A fűben a mindenféle ijesztő arcot kapott faragott tökök nyugodtan csücsülnek, egészen addig, amíg valaki jelmez nélkül a közelükbe nem megy, vagy nem bántja őket. Ilyenkor ugyanis életre kelnek és "tökfogaikat" csattogtatva kergetik meg a delikvenseket.
A bálozni vágyók az ajtónál ütköznek az első akadályba. Két ajtó közül választhatnak. Az egyikben egy hóhérszobor áll, bárdját lerakva állja el az utat. Egy tál van előtte és egy felirat: "Áldozz fel valamit, ha szeretnél áthaladni. A tolvajok a fejükkel fizetnek." A diákok bármit feláldozhatnak, legyen az megszerzett csoki, vagy egy része a jelmezüknek, ha beraknak valamit a tálba, továbbhaladhatnak. Természetesen a szobor senkire nem támad rá, a fejvesztés csak fenyegetés... de én nem próbálkoznék. Ha nem hajlandók áldozni, a másik ajtót kell választaniuk, amit örök pókháló borít, át tudnak haladni rajta, de jelmezük fél óráig levakarhatatlan pókhálóval lesz díszítve, utána már megszabadulhatnak tőle, ha szeretnének.
Odabent rengeteg, eddig ismeretlen szellem járkál, mindenfelé repkednek, és elég rosszmájúak. Szeretettel ijesztgetik az embereket, bukkannak fel hirtelen pillanatokban. Ezen kívül az emberek között olyan pletyka terjeng, hogy nem minden vámpírjelmez csupán jelmez... és nem éppen Carnage tanár úrra gondolnak. De mint minden pletykának, ennek sincs sok igazságalapja, viszont az ember biztonságérzetét alaposan elveszi. Odabent a lámpások helyett gyertyák lebegnek, és ha az ember nem vigyáz, hamar beleakadhat egy-két pókhálóba. Természetesen faragott tököket ott is lehet találni, ezen kívül denevérek repkednek a sátorban, a legváratlanabb pillanatokban képesek az ember arcába repülni, majd tovaszállni. Élő zene szól, a banda igyekszik minél nyomasztóbb, kényelmetlenebb hangulatot kelteni a buli elején, majd rendesen megtáncoltatja a népet. Természetesen a töksátor közepén van egy tánctér, észrevehetjük, hogy a sátor teteje lyukas, éppen beengedi a tánctérre a telihold fényét, hogy abban táncolhassanak a diákok. Különböző ételek-italok is találhatóak az éhes-szomjas bálozók számára, előnyben részesülnek a tökös, illetve "véres" fogások.

A feladatok:

Különböző feladatok is várják a diákokat a töksátorban. Az első a szokásos tökfaragó verseny. Az asztalnál mindenki kiválaszthatja magának a legszimpatikusabb tököt és minden eszközt, hogy kifaraghassa olyanra, amilyenre ő szeretné. Pálcát használni tilos, semmi mágia!

A másik két feladat egy helyen van. A diákok kellékeket találnak sütőtök sütéshez, a legfinomabbak szintén díjazva lesznek. Emellett egy kis asztalnál találnak pergament, tintát és tollat, ezen kívül egy mágikus dobozt egy kis lyukkal a tetején. Mindenkinek le kell írnia a legegyedibb tökös receptjét, aki nevezni szeretne és berakni a dobozba. Az este végén a doboz kilöki magából a legjobb receptet. Mindent bele!

Az utolsó feladat pedig igazán különleges, a tudást teszteli. Bájital felismerés! Ki van téve pár asztal, mindegyiken egy bájital. Egy lapon fel vannak sorolva a hozzávalók, amiből rá kell jönni, hogy melyik ez a bájital. Hangosan ki kell mondani, és ha valaki eltalálja, az asztalon egy kis tök világítani kezd, és tovább lehet menni. Van három asztal, és akinek a legtöbbet sikerült eltalálnia a legrövidebb idő alatt, az kapja a legtöbb csokit. Megéri gondolkodni, bájitaltant tanulók előnyben!
1. Bájital
2. Bájital
3. Bájital

// Ha valamelyik feladatot meg szeretnéd oldani, kérlek emeld ki a hozzászólásodban! //

A leírást írta: Lorelai K. Riviera
Utoljára módosította:Mesélő, 2012. október 29. 18:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mesélő
Kalandmester



offline
RPG hsz: 555
Összes hsz: 794
Írta: 2012. október 29. 18:57 | Link

Halloween
2012.10.29.-2012.11.12.

A SÖTÉTSÉG



Aki bátor... vagy inkább balga, az nem a töksátor felé veszi az irányt, hanem a különös, sötét rész felé, ahová már nem ér el a lámpák fénye. Hamarosan szembetalálja magát két beöltöztetett manóval, az egyik gonosz bohóc, a másik pedig inas. Mindketten meghajolnak, az egyik jobbra, a másik balra mutat. Mindegy melyiket választja a delikvens, egyikkel sem jár túl jól.

Aki a bohóc felé megy, az egy kisebb erdőben köt ki, ahol pálca nélkül kell haladniuk, vak sötétben. Bátorságpróba? Nevezhetjük annak, bár inkább vakmerőség erre mászkálni. Az összes fa kiszáradt, helyes ágaikat teleszőtték a pókok hálóval. Meglepő, ijesztő hangok hallatszanak mindenfelől, váratlan ágreccsenések, sikolyok a távolból. A manócska még indulás előtt elkéri a pálcákat és jótanácsokkal látja el a vállalkozókat: Maradjanak együtt és éljék túl. Persze senki nem fog odaveszni, de a feladat: kijutni az erdőből és megtalálni a másik oldalon lévő manót, aki egy csomó csokival várja őket ajándékként, amiért átértek. De út közben meglepő dolgokkal akadhatnak össze a diákok...

Aki az inas manót követi, egy labirintus bejáratánál találja magát. Lehetetlen látni, mekkora is valójában a sövényrengeteg, de szintén nem túl biztató. Nem túl ép elméjű, aki vállalja, hogy bemegy. Az utat néha ágak, illetve pókhálók állják el. Az ijesztő, félelmet keltő hangokat itt is lehet hallani. Az ide belépők megtarthatják a pálcájukat, de a komolyabb bűbájok blokkolva vannak, tulajdonképpen csak fényt tudnak csinálni maguknak, bár azzal sem jutnak sokkal előrébb. A manó őket is ellátja tanácsokkal: ha már nem bírják tovább és nem találnak ki a labirintusból, csak mutasson az ég felé pálcájával és villantsa fel a végén a fényt kétszer. Akkor a labirintus leereszkedik, minden ami benne van, eltűnik, a rémálomnak vége.

//Bátran keressétek a mesélőt, ha nem szeretnétek egyedül bolyongani!//

A leírást készítette: Lorelai K. Riviera
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 29. 21:08 | Link

Halloween, már este, a temető után
Zawi


Amira nagyjából tudta, hogy mi lesz a halloween bálon, de leginkább azzal volt elfoglalva, hogy diákönkormányzatosként a lehető legjobban vezesse le a temetős játékot. Igazán élvezte, a légkör is jó volt, na meg jókat nevetett a diákok "balesetein". Önként vállalta, hogy nem csokit csal, hanem játékot vezet, ugyanis nem tartotta jó ötletnek, hogy egy csomó csokival térjen vissza a kastélyba, és megegye egy ültő helyében.
Szóval estefelé, amikor már lejárt az egész napon át tartó csokiszerző játék, a rellonos leányzó is a rét felé vette az irányt. Kíváncsi volt a bálra, és szívesen táncolt volna már egy jót azon kívül is, hogy Yaristával eltáncolgat a próbákon.
Leo lomhán ballagott mellette, ő nagyon elfáradt a gazdi mellett unalmasan eltöltött órákban. Amennyire Mira élvezte, annyira utálta a kis oroszlán a nagy hajcihőt, de legfőképpen azt, hogy nem volt játszótársa.
A helyszínre érve megpillantotta a nagy töksátrat, ami nem volt nagy meglepetés számára. Ezzel tisztában volt. Itt már csak az volt a fő szempont, hogy el is jusson odáig anélkül, hogy bármilyen szellem, vagy mumus az útjába állna. Magabiztosan lépkedett, de nem nézett le a földre, így amikor egy töklámpás a semmiből felbukkant előtte, Leoval együtt ijedten megtorpantak. Mira hangosan felnevetett, aztán a fejét csóválva haladt a bejáratok felé.
Úgy döntött, hogy annak érdekében, hogy ne legyen tiszta pókhálós a menyasszonyi ruhája. Elég rajta a sok vérfolt, na meg a vörös haj eléggé feldobja. A bejáratot őrző hóhér tálkájába beledobta a haját tartó kis hullámcsatot, így simán betudott lépni a sátorba.
Elégedetten nézett körbe, igazán jól össze lett hozva a bál helyszíne. Első körben nem nézett nagyon szét, hanem egy-két félelmetes kísértetet kikerülve az asztalhoz ment, ahol egy piros színű italt vett magához. Körülbelül öt másodperc alatt megitta a pohár tartalmát, ami után egy furcsa mentolos íz maradt a szájában.

Mira jelmeze
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2012. október 29. 22:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 564
Írta: 2012. október 29. 22:02 | Link

Halloween, Amira

Miután véget ér a temetőben lévő csokigyűjtés, úgy döntök, hogy visszamegyek a suliba és táncolok egyet a bálban. Kezemben csokoládék találhatóak és olyan cuccok, amelyeket a temetőben szereztem. Jó móka volt az a dolog. Ahogy láttam még Amira is élvezte.
Tehát a hosszú, lábamig érő köpenyben baktatok Bogolyfalva utcáin. Itt-ott elvétve látok egy-két diákot, bár a legtöbbjük - gondolom én - már a réten van. Álarcomat egy pillanatig sem veszem le. Nehogy megtudják, hogy mégis ki vagyok én. Még a csuklyámat is felrakom. Lassan baktatok a macskaköves utcán, hiszen nem sietek sehova. A holdfénye nagyon halványan világítja meg Bogolyfalvát. Mivel az orrom hegyéig sem látok, pálcámmal teremtek egy kis fényt. Már nem kell sokat sétálnom, hogy megérkezzek a helyszínre. Mikor odaérek, rögtön a rét felé veszem az irányt. Mikor megérkezek, a Töksátorhoz megyek, mert azt mondják, hogy ott van a bál. Ám mielőtt még beléphetnék magába a sátorba, szép kifaragott tököket pillantok meg. Aztán megérkezek az... ajtókhoz?! Azt hittem, hogy csak egy darab ajtó lesz, amelyen keresztül eljuthatok a táncparkettre. Az egyik előtt egy hóhér szobor áll, aki valami tárgyat szeretne tőlem. Inkább a másik ajtót választom. Ám mikor odamegyek az ajtóhoz, meglátok egy csomó pókhálót. Na jó, inkább odaadok valamit ennek a szobornak. Leveszem az egyik fehér kesztyűmet s beledobom a tálba. Ez pont jó lesz neki, gondolom. Úgy tűnik, hogy megelégszik ezzel a kis ajándékkal a szobor, ugyanis beenged a terembe. Mikor belépek, meghallom a zenét és meglátom a gyertyákat. A sátor néhány helyen lyukas, így a hold fénye is beszűrődik. Egész jó... Ekkor meglátom Amirát a menyasszonyi ruhájában. Az álarcom mögött elmosolyodom és odaszökkenek hozzá. Látom, hogy épp valami vörös italt iszik. Miután lenyelte a pohárka tartalmát, megszólalok:
 - Hú, valaki nagyon szomjas volt. Szabad egy táncra? - meghajolok, s a leányzó felé nyújtom a kezem.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 29. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 29. 22:17 | Link

Halloween, már este, a temető után
Zawi


Amira nagyon sajnálta a kis Leo-t, amiért már csak cammogni volt kedve. Próbált kedvesen beszélni hozzá, de hiába, az oroszlánka csak fújtatott párat, és követte a gazdáját.
A sátorhoz érve már mindketten megkönnyebbültek, Amira azért, mert végre enyhíthet a szomján, Leo pedig azért, mert lepihenhet a fűben.
Sikeresen átjutottak a bejáraton, és a tömegben elvegyülve elértek az asztalig, ahol elég sokfajta ital és étel volt. Mivel a rellonos nem szereti a töklét, egy ismeretlen eredetű löttyöt ivott.
Amint letette a poharat, és megfordult, szembetalálta magát egy eléggé csúnya maszkkal, na meg az alóla megszólaló hanggal. Nem csak erről, a fiú kezéről is megtudta állapítani a leányzó, hogy kivel van dolga.
-Porzott a nyelvem már -mondta nevetve, majd elfogadta a felé nyújtott kezet. -Akár többre is -bólintott illően mosolyogva, aztán Leora nézett.
-Maradj az asztal alatt, aludj csak, majd érted jövök -elhadarta neki az utasítást, de láthatóan Leo megértette, ugyanis engedelmesen az asztal alá bújt, és lefeküdt.
-Ügyes voltál a játékban -Amira már cseppet sem haragudott barátjára, így a kedves hangnem is a kisujjából jött. A táncparkett közepéhez sétáltak, ahol egyből átfonta karjaival a srác nyakát, hogy a banda által játszott dülöngélős dalra lépkedjenek.
-Ugye tudod, hogy borzalmas volt nélküled ez a pár nap? -hiába nézett zöld szemeivel rá, nem igazán látta a fiú arcát, mivel a maszk eltakarta. Rövidet sóhajtott csak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Samu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 71
Írta: 2012. október 29. 22:38 | Link

Amira! Zach!

HALLOWEEN!
Ez Samu kedvenc ünnepe. A kedvence! Haha! Valaki meglepődött? Úgy érzi, ez legalább annyira az ő napja, mint az összes többi tisztességes kimúlté, és ilyenkor kétszeresen kötelességének érzi, hogy kifogástalanul (vagy éppen jó sok kifogással) teljesítsen kopogószellemi feladatkörében. A körülmények tökéletesek; ilyenkor sokkal nagyobb a tömeg, a tömeg pedig mágnesként vonzza Samut. Euforikus örömében visongva repdes a folyosókon, úton-útfélen káoszt és zűrzavart kelt; a mai napja például azzal kezdődött, hogy az este kirakott tököket rádobta a kába diákokra, akik megzavarodva császkáltak az elvarázsolt kastélyban, aztán gondos kutatómunka után elárasztotta pókkal az egyik lányvécét. Délután menetrendszerűen lement, és kiborította a leveseket, amiket a manók az ünnepi lakomára főztek, majd dolga végeztével úgy döntött, hogy a bálban is tiszteletét teszi. Egyébként is eljött volna, de most, hogy néhány szellempajtása csúnyán legorombította állítólagos szemtelenségéért, a bál már egyszerűen kihagyhatatlan eseménnyé lépett elő az életében, hiszen az említett kollégák is jelen lesznek. Majd meglátják, milyen is az, ha Samu igazán szemtelen!
Menet közben durcásan megzavart még két szerelmespárt egy sötét sarokban, és legalább négy lány, a bálra gondosan elrendezett hajkoronáját tette tönkre a töklével, amit a nagyteremből cipelt egy hatalmas bólés tálban. Aztán egyszerre kireppent a kastélyból, és a hatalmas, gonoszan vigyorgó töksátor felé vette az irányt. Még kevesen értek le a bálba; a legtöbben még a jelmezükkel bajlódnak, vagy az ünnepi vacsorát ülik örülve, hogy Samu végre továbbhaladt. No de azért akadnak játszópajtások; ilyen például az a szépséges menyasszonyruhába bújt lány, aki a jelek szerint nagyon szeretné elnyerni a bálkirálynői címet, meg a vele táncikáló úrfi.  
- HAHHÓ! Szépségem, hát ilyen rút férjecskét választottunk magunknak? Sok boldogságot az ifjú párnak! - Üvölti felettük, miközben egy nagy adag rizsszerű anyagot szór ki a zsákjából; a pici rizsszerű izék esés közben 5-6 centisre nőnek, és a diákokra érkezve életre nyomban kelnek, hogy megcsikizve őket vidáman bekússzanak a ruhájukba és a hajukba. Ezek egyébként elvarázsolt cukorkák, 5-10 perc múlva elmúlik a virgoncságuk, de utána meg egyenletes, kesernyés szagot kezdenek árasztani. Az ilyen nyalánkságok pont az olyanoknak valók, mint Samu! Nem árt, ha mielőbb eltüntetik őket, a szag nehezen múlik el.
- Táncoljatok, bolondgombák! - Visítja gonoszan nevetve a szellem, majd sietve átszáll a zenészek felé. Ma még rengeteg dolga lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 564
Írta: 2012. október 29. 23:01 | Link

Halloween, Mira, egy kicsit Samu

Miután belépek az iskola területére, egyenesen a rét felé veszem az irányt, hiszen ott folytatódik a halloween parti és még nincs kedvem visszamenni a Monsters-be. Szóval ezért döntöttem úgy, hogy még folytatom a bulizást. Ám most nem a Sötétségbe megyek, mert már nincs kedvem újabb próbákhoz. Inkább a töksátrat látogatom meg, ugyanis onnan lehet hallani a zenét, ami azt jelenti, hogy ott lehet táncolni. Már régóta nem táncikáltam. Ha jól emlékszem Elwood tanár úr óráján táncoltam egyet, de azóta semmit nem csináltam.
Lassan belépek a helyszínre. Mindenhol töklámpásokat látok meg, amelyek megvilágítják az utat. Már meg is érkeznék a táncparkettre, ám két ajtót pillantok meg. Az egyik előtt egy hóhér szobor áll, s az van kiírva, hogy valami tárgyat kell beletenni a tálba. Mivel nincs olyan cuccom, amit szívesen odaadnék a szobornak, a másik ajtóhoz megyek, hátha azon keresztül "ingyen" eltudok jutni a többiekhez. Ám ahogy látom, ott minden pókhálós. Ezért lehúzom a kezemről a fehér kesztyűm s beledobom a tálba. Remélem ez megfelel a szobornak. Nos úgy tűnik, hogy igen, mert beenged. Amint átlépem a küszöböt, meglátom az élőzenét, a gyertyákat, az italokat és a táncparkettet. A DÖK-ösek tényleg kitettek magukért. Körbenézek a sátorban, hátha meglátok egy ismerős arcot. Épp feladnám a keresést, ám ekkor meglátom Amira Loveguardot, aki ott volt a temetőben is. Odamegyek hozzá, s megszólítom.
 - Azt elhiszem - nevetek. A lány biztos elfáradt egy kicsit, hiszen ő vezényelte le az egész temetős dolgot. Ami azt illeti, nagyon jól végezte a munkáját. Mikor Mira megfogja a kezem, megcsókolom a kézfejét, mert ezt így szokás. Vagy tévednék? Még mielőtt felsétálnánk a parkettre, Mira megbeszéli Leoval, hogy mit csináljon.
Végre belépünk a többi táncoló diák közé. Mira a nyakam köré fonta karjait, mire én megfogtam a derekát.
 - Köszönöm - mosolygok. Szerintem is szépen játszottam. Elvégre nyertem egy-két nyalánkságot. - Te pedig nagyon szépen levezetted az egészet - dicsérem a munkáját. Furcsa, hogy pár nappal, ezelőtt még nem is akart engem látni. Meg mérgesen beszélt hozzám, most pedig kedvesen csengett Mira hangja.
 - Nagyon rosszul éreztem magam, elhiheted. Még egyszer mondom, nagyon, de nagyon sajnálom azt, amit mondtam. -
Ám mielőtt még tovább beszélhetnék, valaki megzavar minket. Egy szellem. Elmondja, hogy milyen "szép" a jelmezem, aztán pedig gratulál nekünk. Ingerült hangon megszólalok:
 - Kotródj már innen!
Erre a szellem kiszór valami rózsaszín izét a zsákjából, ami egyenesen ránk esik. Mikor belehull a ruhámba ez a cucc, csikizni kezdi a testem. Megpróbálom kirázni ezeket a valamiket, kisebb nagyobb sikerrel. Pár perc múlva megint Mira felé fordulok, s megfogom a derekát, s jobbra, balra kezdek dőlöngészni, amit én táncnak nevezek.
 - Mesélj valamit, mi újság? Tényleg régen beszéltünk már. -
Leveszem a maszkom, hogy Mira láthassa az arcom. Meg amúgy is kezdett már izzadni a fejem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 29. 23:33 | Link

Halloween, már este, a temető után
Zawi, és Samu barátom


Zachary nagyon udvariasan kérte fel Amirát táncolni, amit egyébként a lány pár nappal korábban még nem éppen úgy fogadott volna, ahogy a bálon. Leo-t biztonságba helyezte, ugyanis nem szereti, amikor nekiállnak a diákok körülötte lebzselni. Az övé, más ne is érjen hozzá, főleg ne nyúzza, mert attól a falra mászik.
Kedvesen mosolygott, és teljesen természetesen karolta át a srác nyakát. Kezdésnek, és hangulatindítónak tökéletes volt az a zene, amit játszottak, de a tánc közben a fiatalok beszélgetni is kezdtek.
-Köszönöm szépen, élveztem is -széles mosolyra húzódott a lány szája. Tényleg nagyon élvezte a temetőben való tartózkodást, na meg a játék levezénylését is. Az volt a kedvence, amikor rá voltak mérgesek amiért nem úgy sikerült egy feladat, ahogy szerették volna. Olyankor csak nevetett, és legyintett.
Aztán felhozza a témát, ami mellett nem lehet mégsem olyan könnyen elmenni. Mégiscsak nemrég üvöltötték le egymás fejét, és kaptak össze nagyon csúnyán...utána eléggé rossz passzban voltak mindketten.
Még mielőtt bármit mondott volna az ismétlődő bocsánatkérésre, egy hirtelen meglepetés érte. Megjelent felettük egy régi ismerős, akihez kellemetlen pillanatok fűződnek.
-Ne már, Samu! Megint?! -mérges hangnemre váltott, szemöldökét ráncolva pislogott a szellemre. Sikerült már kellemetlen perceket okoznia neki, és Viktornak, amit nem fog elfelejteni. Pont a Zacharyvel való szakításuk után volt az a kis jelenet a könyvtárban. A véletlenek, ugyebár...
-Meg ne próbáld... -alig, hogy kimondta a felesleges felszólítást, már repült is a nyakukba valami cucc, ami egyenesen a ruhájának dekoltázsrészébe esett. Úgy csiklandozta, hogy alig tudta kiszedni onnan a cukorkát. Mérgesen dobta az elrepülő szellem után, aztán kirázta a hajából is a maradékot.
-Hát...kibékültünk Kristóffal. Most együtt vagyunk. Remélem sokáig, hiszen...öhm... -pontosan tudta, mit akar tenni. Csak egy kicsit szerette volna megviccelni barátját, és ez így, a lassú, és szomorú dal közben éppen kapóra jött. A nyakát karolta, majd odabújt hozzá.
-Babánk lesz -szomorúan mondta ki a kis hazugságot, és még a szemei is könnyesek lettek. Zach szemébe nézve lepottyant egy könnycseppje is, és teljes átéléssel, ajkába harapva figyelte a reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
KARANTÉN


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7887
Írta: 2012. október 30. 00:26 | Link

Egyelőre Emcy Cheesy

Hát, eljött végre ez a nap is az évben, a Halloween napja. Őszintén szólva én nem tartom igazi ünnepnek, mert mégis mi a frászt ünnepelnek azzal, hogy egy csomó srác beöltözve szaladgál házról-házra és azt mondják, hogy csokit vagy csalunk. Na mindegy, ezt az én agyam nem tudja felérni sajnos, vagy lehet inkább szerencsére.
A szobáinkban magunkra cuccoltuk a jelmezeinket Emyvel, majd együtt szépen komótosan elindultunk lefelé a rétre, mert állítólag ott lesz valami érdemleges történés. Hát majd kiderül hogy érdemes volt e ezt a méhecske cuccot felvennem. Egyelőre kicsit viszolygok a dologtól, nem igazán szoktam magamat ennyire mutogatni, viszont van kis fullánkom, ami tökre szimpi, az nagyon bejön.
Menet közben beszélgetünk mindenféléről, főként én bombázom kérdésekkel a társnőmet, mivel ő már mestertanonc és végigmászta úgymond az osztályokat itt az iskolában, szóval van nem kevés kérdésem.
-De hogy a fenébe bírtad ki? Nem is mentél haza soha? Nem tudom, most már nekem is ildomos lenne kezdenem valamit magammal 19 évesen. Ciki hogy még mindig csak másodikos vagyok.
Megvakarom a tarkómat és kicsit felnevetek. Tényleg nagyon gáz a dolog, de megfogadtam magamnak hogy jövőre tényleg becsületesen levizsgázok.
Időközben elértük a célállomást, vagyis kiértünk a rétre. Vannak egy páran, de szerencsére fele akkora a tolongás, mint amire számítottam. Az Eridonban nagyobb partikat tartottunk anno...
-Merre tovább Emy? Sátor, vagy inkább szeretnél velem elveszni az erdőben?
Kérdezem egy méhecskéhez nem méltó ördögi vigyor kíséretében. Jó, persze, nem akarom kinyírni magunkat, de ezzel szerintem ő is tisztában van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Újdonsült anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 564
Írta: 2012. október 30. 08:03 | Link

Halloween, Amira

Miután meglátom Amirát, odamegyek hozzá és felkérem táncolni. Igaz, hogy nem vagyok valami jó táncos, de hát úgyis mindenki csak jobbra-balra lépked. Akkor észre sem fogják venni, hogy milyen ügyetlen vagyok. Szóval fel is megyünk a táncparkettre. Ahogy felnézek, látom, hogy a sátor egy-két helyen ki van lyukasztva. Azon keresztül pedig beárad a holdfény. Nagyon hangulatos. Itt-ott egy denevért látok a sátorban repkedni, vagy egy szellemcsapatot. De szerencsére hozzánk még egy denevér, sem szellem nem jött. Miután megbeszéljük, hogy milyen volt a temetőben, megjelenik egy szellem. Amira a szellem nevét kimondja, ám Samu az nem hallgat rá, sőt, nem is foglalkozik a lánnyal. Mond valamit, aztán ránk szór rizsszerű rózsaszín izét. Ami beleesik a jelmezembe, meg igazából mindenhova, s csikizni kezdi az egész testem. Addig rázom magam, amíg ki nem jön az utolsó cukor. Miután a szellem elhúzza a csíkot, Mira válaszol arra kérdésemre, amit az előbb tettem fel.
 - Igen? Gratulálok nektek. -
Ám valójában mégsem annyira örülök Amirának meg Kristófnak. Hogy miért? Azt én magam sem tudom. Talán, mert... féltékeny vagyok? Ami azt jelentené... Nem! Már nem vagyok szerelmes a lányba. Régen túlléptem már rajta. Ám amit mond a lánya, az teljesen lesokkol.
 - Te-te-tessék? Terhes vagy? - mondom alig hallhatóan. Teljesen lefagyok, nem látok semmit. A "kép" vibrálni kezd. Lehunyom a szemem, jó erősen megfogom Mira kezét, aztán elengedem. Ugyanis érzem, hogy nem tudom megtartani magam és nem akarom, hogy Amira is elessen. Hátradőlök és elájulok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 703
Írta: 2012. október 30. 14:48 | Link

Kivus - Halloween

A Halloween mindig is a kedvenc ünnepeim közé tartozott. Hogy miért? Milyen muris már, hogy a nép nagy része beöltözik valami idióta jelmezbe és a környéket járja csokit vagy csalunk-at ordítozva.
Pontosan erre készültünk mi is Kivával. Hallgattuk, ahogy jókat kuncogtak magukban a festménylakók, ahogy leszenvedtük magunkat a toronyból. Hozzátenném, hogy a sötétség, amit az egész napra kiterjesztettek, sem volt segítségünkre. Fekete barátosném méhecskének, jómagam pedig Piroskának öltözködve vágtunk neki az estének, na meg a skalpvadászatnak, csak mert miért ne alapon.
 - De, hazamentem. Egyszer. Azóta nem. Tudod, igazából nem is vágyom oda vissza… Csak a rosszat kaptam, meg szépen el is csesztem az életem azzal, hogy rohantam, amikor sikítottak értem.
Arra az egy évre nem szívesen emlékszem vissza. Mindenről lemondtam, amiről csak tudtam, azért, hogy olyanoknak segítsek, akiknek valójában nem kellett volna. Adam elment, Seren is keresztülnéz rajtam… Egyszer volt egy ilyen mese is, de véget ért, mindenkorra. Az új fejezet címe: Dorie újratöltve.
 - Még a végén beállítanak téged holmi pedofilnak, ha a másodikos fiúcskákkal mutatkozol, akár csak tanórákon is. Pedokiva. Igen, ez megfelelő – széles vigyorral a fejemen oldalba böktem, csak reménykedve, hogy nem szándékozik a farára erősített fullánkját belém mélyeszteni.
A rét nem bizonyult valami nagy durranásnak. Pár ember lézengett erre-arra, úgy tűnt, mintha nem igazán tudták volna, merre és mit is kellene keresniük. Mondjuk, nem mintha nekem valami halvány milkalila gőzöm is lett volna.
 - Szeretnék veled a sötét erdőbe keveredni, szóval lássuk a medvét – ha már Piroska, legyen erdő is. Csak farkas ne, vacsora nem szándékoztam lenni az éjszaka folyamán.
Utoljára módosította:Emandorie West, 2012. október 30. 14:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 30. 18:45 | Link

Zawi


Ez a lassúzás jónak indult, habár Samu, a kevésbé barátságos szellem elég rendesen megtréfálta a két rellonost. Amira kiakadt, utálja, ha megzavarják abban, amit csinál. És bár most nem volt túl nagy a beszélgetés, azért mégis szeretett volna inkább arra figyelni, mintsem a cukrokra, amik a ruhájába estek.
Aztán elővette a kis szemét énjét, meg a tökéletesre csiszolt színészi tehetségét, és miután elmondta Zacharynek, hogy Kristóffal végre tényleg egymásra találtak, jöhetett a feketeleves. Látta a srác szemében, hogy elevenem tud nagyon örülni a kapcsolatuknak, na de hát ha egyszer legjobb barátok, csak megérti.
Azonban lehet, hogy a terhesség bejelentése kicsit el lett túlozva. Teljesen más reakciót várt, várta, hogy kiabálni kezd, vagy otthagyja a fenébe, és inkább lelép, mert nincs hozzá pont halloweenkor türelme, sőt, azt is eltudta volna képzelni, hogy örülni fog a hírnek, hiszen szereti a kisgyerekeket. Na de az, hogy a hír hallatán megkapaszkodik benne, és pár másodperccel később a földön köt ki...hát álmában sem gondolta volna. Nagyra tágult szemekkel nézett le rá, nem tudta, mit kéne csinálni. Majd végül letérdelt hozzá. Ebben a menyasszonyi ruhában kissé nehézkesen ment csak, hiszen valamelyik része rá akart lógni egyfolytában vagy a srácra, vagy pedig a körülöttük futkározók lába alá akart kúszni.
-Zach! Basszuskulcs... Zach... -fogalma sem volt, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni, csak annyira volt képes, hogy pofozhassa finoman, aztán felkelt a földről, és ijedten kifutott a sátorból.
A szívéhez kapta a kezét, majd eszébe jutott, hogy csak egy eldugottabb kis helyet kellene keresnie, és máris magához vehetné a ruhájába rejtett szál cigarettát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Samu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 71
Írta: 2012. október 30. 20:44 | Link

Amira! Zawimawi!

Milyen csodás egyszerű, vidám szellemként lebegni a hátul, középen berendezkedett zenekar fölött s nézni, ahogyan minél több és több játszópajtás érkezik! Rengeteg szétrombolható frizura, tönkretehető jelmez, ilyen jó társaságban Samu igazán elemében érzi magát. Úgy dülöngnél előre-hátra a levegőben, mintha ő lenne a bál Királya, és tulajdonképpen az is előfordulhat, hogy ma még megkoronázza magát - mikor elér eddig a gondolatig, gyanúsan körbe is pillant a teremben, hátha meglátja a koronát. Sajnos a DÖK-ös kis bolondgombák számítottak Samu jelenlétére is, így egyelőre eldugták valahová a fejdíszeket.  
Ám ebben a nagy nézelődésben kedvenc házaspárja ismét magára vonja a figyelmét.
- Hát nem tudnak élni nélkülem! - Ordít fel vidáman, és már száguld is a táncparkett felé. Láthatóan nagyon tetszik neki Zachary kiszolgáltatott helyzete, a legkevésbé se aggódik az egészségéért.
- Nicsak! - Szól vidoran, miközben figyeli Amirát, ahogy éppen családon belüli erőszakot követ el. Sajnos mire odaér, addigra a kicsilány felpattan s már félúton jár a kijárathoz. Samu nem rohan rögtön utána, elvégre előtte segítenie kell bajba jutott honfitársán, Billyn.
- Nicsak! - Másodjára már sokkal több gúnnyal és visítással kiált fel. Nagyjából 3 másodpercébe kerül ellopnia az egyik versenyre készített bájitalt, hogy aztán azt az aggódó emberek felett egyenesen a fiú arcába borítsa. Az üst szerencsére újratölti magát, de Samu csak kétszer árasztja el a diákokat a lével. Őszintén, fogalma sincs milyen anyaggal szórakozik, de talán nem lesz belőle gond. Aztán majd meglátjuk.
- Szerelmem! - Trillázza fars hangon, elhajítva az üstöt, nehogy túl könnyű célpontjává váljon valakinek a tömegből. Nem várja meg, hogy magához tér-e a kis ficsúr, a kiáltás után rögtön Amira után rebben.

A szabadban légnemű szellemalakján a Hold különös fényben törik meg; olyan, mintha egy kicsit csillogna. Ám ha egy fa árnyékába húzódik, szinte alig látszik, és Samu már mestere az álcázásnak.
- Hopp...Bolondgomba! - Suttogja, miközben megtalálja a rikító kis menyasszonyt és könnyedén átlibben rajta. Ez bizony nála se párosul kellemesebb érzéssel, mint minden más szellemnél.
- Hát így ott hagyni a férjecskénket...Szegény Samu gondjaira. Szegény Samunak kellett ápolnia. - Mondja tettetett sajnálkozással, egészen közel a lányhoz.
- Persze Samu mindent elkövetett. - Biztosítja kincstári vigyorral, szemtelen hangon, majd elővigyázatosságból a lány felé lebeg. Ma este nem akarja békén hagyni őt.

//A hajlékonysági főzetet öntöttem Zach-re, ő dönti el, hogy a bájital belement-e a szájába, lenyelte-e, hogy egyáltalán hatásos lesz-e//
Utoljára módosította:Samu, 2012. október 30. 20:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2012. október 30. 22:43 | Link

Amira

Az őrült tudós nem áll messzire Viktor alapjellemétől és nem is kellett sok mindent csinálnia magán. Csak összeborzolta a haját, belekent egy kis zöld trutyit, hogy a hatás meglegyen, a szemüvegén is eszközölt némi változtatást így most a szódásszifon alja kismiksa ahhoz képest, amit ez az orra végére biggyesztett. A hatás kedvéért, egy véresnek tűnő, koszos orvosi köpenyt is magára húzott. Fogai is kaptak egy kis trutyit, hogy sárgásan világítsanak. Szeme pedig vörös színt kapott. Kitett magáért a fiú, de rendesen. Szóval a felismerhetőség jelenleg igen esélytelen. Még néhol ráncosnak is hat, meg a bőre is viseltesnek tűnik. Körme alatt kosznak kinéző valami éktelenkedik. Visszataszító. Pedig teljesen higiénikus és egészséges.
Nem úgy, mint a sátor melletti kis akciózása a kis vörösnek. Várjunk csak! Vörös?! Amira! Mit tettél?! A fekete jobban áll neked, az olyan démoni, de megértem a ruhaválasztást. Amira tényleg egy gyilkos feleség. Viktor mégis kiszúrja már most és egy széles vigyorral a képén felé is veszi az irányt. Ha gyorsan átugrok Amira mesélőjéhez, akkor láthatom, hogy ez bizony úgy néz ki ebből a szemszögből, mintha egy pszichopata közelítene felém, aki éppen meg akar ölni. Ijesztő. De én tudom, hogy szó sincs emberevő orvosról, vagy hasonlóról, csak erről a túlméretezett kölökről van szó.
 - Szia drága! - Szólal meg már messzebbről még mindig azzal a széles mosollyal, nézve ahogy a lány próbálkozik az öngyújtójával. A lányról a bagó szagát már megszokta érezni, ezért nem is tesz a dologra megjegyzést, bár ő maga nem cigizik. Nem is bírná a hegymását, ha másképp tenne. Az elég tüdőt próbáló egy hobbi.
A Mira felé repülő szellem pedig idegpróbáló egy valaki. Viktor ki is fújja a benne lévő levegőt miután meglátja a lebegő rémalakot, de folytatja útját a lány irányába.
Utoljára módosította:Radits Viktor Endre, 2012. október 31. 11:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Kiva Faraday
KARANTÉN


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7887
Írta: 2012. október 30. 23:51 | Link

Emy

Egy picit fázok, ezt egy hangos tüsszentéssel meg is erősítem. De a hang mintha nem is egy lányból szakadt volna ki, hanem inkább egy trollból. Hiába, apuféle.
-Bocsi. Van egy zsebkendőd?
Kérdezem alig érthetően Emytől, mert a kezem közben a szám és az orrom előtt van. Inkább megkímélem a környezetemet, nagyon rendes vagyok a mai napon.
-Értem. Hát, én örülök, hogy visszatértél közénk Em, nélküled üresebb lenne az iskola. Meg a kviddicscsapat is.
Mondom miközben jó hangosan nevetek. Tényleg hiányérzetem lenne, ha ez a dilis csaj nem lenne itt közöttünk. Van pár szép és kevésbé szép emlékünk együtt, talán ő az egyetlen ember, aki a régi ismerősi körömből még itt maradt. Emiatt pedig különösképpen ragaszkodok hozzá.
-Pedokiva az öreganyád Emy. Tudom, hogy nehezen vagyok képes már vegyülni, de azért nem ennyire.
Küldök egy szemforgatást is mellé, de aztán elvigyorodok, természetesen nem vettem komolyan amit mondott. Nem is igazán lehet mindig komolyan venni ezt a lányt, maximum akkor, hogyha egy véres baltával áll a kezében és közli veled, hogy megölt valakit. Na akkor lehet. Meg különben is, ez a Piroska szerkó... egy nagyra nőtt gyerek benne.
-Akkor gyere szépen, megyünk erdőt járni.
Belekarolok és elhúzom az erdő felé. Közben a háttérben valamelyik gyógyegér kopogószellem csinálja a hisztit, mindenki szalad kifelé a sátorból.
~Úgy nézem jól döntöttünk. Csak nehogy erre jöjjön. ~ A második mondatot már félve gondolom ki, mert ilyenkor szokott a gondolat életre kelni, nekem meg Hektor óta nem volt dolgom szellemekkel, amit annyira nem is bánok, hogy őszintén megmondjam.
Mikor elérünk a "sötétség széléhez", két manóval találkozunk. AZ egyik valami bohócféle lehet, a másik pedig úgy nézem valami inas. Kérdőn tekintek Dorie-ra.
-És most merre menjünk?
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Újdonsült anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2012. október 31. 10:36 | Link

Samu, Viktor

Csodálatos dolog másokra a frászt hozni, na de ennyire azért mégsem... Mármint persze, vicces mikor egy srác lazán hanyatt vágja magát a bál közepén, de nem akkor, ha a legjobb barátjáról van szó az embernek.
A magához térítést Amira nem vállalta, gondolta, biztos akad majd ott valaki, aki elvégzi helyette a piszkos munkát. Tegyük hozzá, azért meg is rémült, nem csoda, hogy keze ügyébe került a cigi, és az öngyújtó. Pedig már tényleg jó ideje nem gyújtott rá, méghozzá az eset óta, amikor totálisan maga alatt volt.
A sátor előtt állt, vagyis már ment volna arrébb, amikor megint Samu hangjára lesz figyelmes. Alig, hogy feldolgozza a hirtelen jött szellem jelenlétét, az még szimplán át is suhan rajta.
-Ó hogy az a... -a hideg szaladt végig a lányon, egyáltalán nem volt kellemes érzés. Haragosan nézett a szellemre, bár tudta, felesleges. Ellene aztán nem lehet mit tenni.
-És sikerült szájból szájba lélegeztetni? -kérdezett vissza gúnyos hangon. Cseppet sem fűlött hozzá a foga. Bármit megtett volna azért, hogy békén hagyja, és szépen nyugodtan lenyugodhasson.
-Ó, gratulálok, akkor már életmentőnek is elmehetnél, nemde? -kérdezte felvont szemöldökkel, miközben öngyújtójából a maradék kis tüzet is kicsalogatta.
Alig, hogy meggyújtotta a cigaretta végét, felpillantva egy olyan jelenségre lett figyelmes, amivel nem számolt. Meg is ijedt a felé közeledő valamitől -illetve valakitől-, hátrált pár lépést. A közeledő hangja viszont ismerősen hangzott, kíváncsian meredt rá.
-Drága ám a jó édes... Viktor! -a felismerés akkor hasított az agyába, amikor már elég közel voltak egymáshoz ahhoz, hogy rendesen kivegye az ismerős arcformákat.
Elfintorodott a jelmezre nézve, de azért örült neki, és üdvözlésképpen megölelte, majd egy puszit nyomott a szemüveges kis barátja pofijára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zachary Alex Williams Circle
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 564
Írta: 2012. október 31. 12:10 | Link

Halloween egy kicsit Mira és Viktor

Mira meg én már éppen beszélgetnénk egymással, ám valaki közbeszól. Egy szellem. Szerencsére még nem volt alkalmam találkozni ezzel fiú-szellemmel, vagyis Samuval. Legalábbis Mira így szólította. Rá is nézek a lányra, hogy ő mégis honnan ismeri ezt a szellemet. Ekkor Samu ránk szór valami rózsaszín izét. A kis rizsszem szerű valamik beleesnek a ruháinkba és csiklandozni kezdi az egész testem. Gondolom Amiráét is. Miután sikerül kiráznom az összes cukrot a ruhámból, visszafordulok Amirához. Remélhetőleg most már békén hagy minket ez a lény és tudok beszélgetni a lánnyal. Meg is kérdezem tőle, hogy mi újság, mire Mira válaszol is. Azt mondja, hogy kibékült Kristóffal, aminek cseppet sem örülök. Bár próbálom azt mutatni, hogy milyen boldog vagyok-e hír hallatára, de szerintem nem sikerült. Na mindegy... De amit most mond, az teljesen lesokkol. Micsoda? Terhes? Ez meg mégis hogy lehetséges? Ilyen fiatalon? Megfogja tartani a babát? Annyi kérdést szerettem volna feltenni a lánynak, de nem tudtam. Ugyanis elkezdtem szédülni. Éreztem, hogy valami nincs rendjén. Biztos tökre sápadt is vagyok. De meg kell állnom a lábamon, hisz fiú vagyok! De az a tény, hogy a legeslegjobb barátom babát vár, teljesen lesokkolt. Olyannyira, hogy még el is ájulok. Mivel senki nem fog meg, hangosan terülök el a földön. A fejem akkorát csattan, hogy csak na. Szemeim lecsukva, nem hallok és nem is látok semmit. Csak annyit érzek, hogy valaki kevésbé fájdalmas pofonokat osztogat. Aztán ő is abbahagyja.
Ám mikor valami cucc belekerül a számba, kinyitom a szemem. Mi ez a....?! Felkelek, s mielőtt még lenyelném a folyadékot, kiköpöm. Ki tudja, hogy mi ez? Lehet, hogy csak sima víz, de az is elképzelhető, hogy valami egészen más. Ránézek a köpetre és látom, hogy ez nem víz és nem is töklé, vagy gyümölcslé. Ez egészen más. Na, mindegy. Körbenézek, hátha meglátom, hogy ki öntötte bele a számba ezt a valamit. Samut látom kisuhanni a sátorból. Utálom ezt a szellemet. Szemeimmel Mirát keresem, ugyanis biztos vagyok benne, hogy hoz vizet, vagy valamit, hogy felélesszen. Vagy valakitől segítséget kár. De sehol sem látom a lányt. Felállok - pedig elméletileg még ülnöm, vagy feküdnöm kéne még pár percig, mert akkor biztos, hogy nem jön vissza az ájulás, de most nem foglalkozok ezzel hanem - felállok és kimegyek a sátorból. Határozott léptekkel megyek ki a töksátorból. Mikor kiérek, kit pillantok meg, na kit? Amira Loveguardot, aki épp valamelyik pasijával van. Ha ő ájult volna el, akkor én addig maradtam volna ott mellette, amíg ki nem nyitja a szemét. De Mira nem így csinálta. Oké. Nekem most lett elegem ebből a lányból. Pedig már épp kibékültünk volna, de Mira elrontotta. Szúrós szemekkel ránézek a két diákra.
 - Sziasztok! - mondom mérgesen, majd elfordulok és a kastély felé veszem az irányt.
Utoljára módosította:Zachary Alex Williams Circle, 2012. október 31. 12:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Holló I. Rita
INAKTÍV


Inez|Rita
offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2012. október 31. 19:20 | Link

Halloween;Samu, Amira megemlítve:Piroska és a Méhecske

Halloween, halloween, halloween.
Egész héten szinte minden diák erről az ünnepről beszélt. Nem értette Rita, hogy a ezek a "gyerekek" miért beszélnek ennyit erről a napról. Ezért úgy döntött a kislány, hogy ő is utána néz ennek az egésznek. Megnézte a faliújságon, hogy mi is lesz ezen az ünnepnapon. Mikor végig olvasta az egész leírást, elvigyorodott a lány. Már akkor eldöntötte, hogy ellátogat a rétre, ahol ez az egész esemény lesz. Tudta, hogy ez lesz egyik kedvenc ünnepe, a szülinapja után.
Nos eljött a várva várt nap. Látta, hogy minden tanuló izgatottan készülődött az egész dologra. Szinte minden diák beöltözött valaminek. Rita nézte, hogy melyiket kéne megszívatni. De mivel olyan sokan voltak, nem tudta eldönteni, hogy ki legyen. Mellesleg látta, hogy szellemtársai is készültek e nagy napra, ezért arra gondolt, hogy majd becsatlakozik hozzájuk. Bár most egy kicsit fél odamenni a többiekhez. Mi van, ha elzavarják? Végül arra a döntésre jutott, hogy beszélni fog valamelyik szellemtársával.
Rita látja, ahogy az összes kis nebuló halad a rét felé. Na, eljött az idő. Inez átmegy a falakon és végül kijut a rétre. Lilth - a macskája - természetesen vele van. Szerencsére túl élte a kísértet házban történt dolgokat. Bár először haragudott a gazdájára, de aztán megbékélt vele. Igaz, hogy még csúnyább lett, mint volt, de Ritát nem zavarja különösebben. Ahogy szépen lassan halad a réten, meglát két lányt, akik az erdő felé tartanak. Gonosz vigyorra húzódik a szája. Na, ők tökéletesek lesznek. Már épp utánuk suhanna, mikor meglátja Samut, az egyik szellemtársát. Látja, ahogy egy lánnyal beszélget. Hmm... talán el kéne hívni, hiszen egyedül mégsem olyan jó ijesztgetni. Oda is suhan hozzájuk, s mikor Rita közelebb ér, meglátja a lány arcát és eszébe jut, hogy már látta őt valahol. Mégpedig a kísértetházban. Ő volt az a lány, akinek a fejére ejtettem a macskát. Újra vigyorogni kezdek és megszólalok:
 - Szia! - mondja a lány felé fordulva. - Nem ismerős ez az édes kiscica? - kérdezi tőle. Rita kíváncsi, hogy ugyan mit fog reagálni a lány. Hisz' őt nem látta  meg a kísértetházban, ugyanis még épp időben elslisszolt. Végül Samuhoz szól:
 - Gyere, hagyd békén szegény lányt. Így is eleget piszkáltad már. Most láttam két leányzót, akik az erdő felé igyekeztek. Nem kéne meglepni őket? - rákacsint Samura. Végül áthalad az ismeretlen nevű lányon, s elindul az erdő felé.
 - Na, jössz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az a legveszélyesebb, akinek már nincs veszteni valója.../ Come Little Children/Ma született bárány/Samu tanítványa
Rose V. Prescott
INAKTÍV


Rose ~ and the big smile...
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 42
Írta: 2012. október 31. 22:24 | Link

Ádíííííka és a Halloween párti

Hellóóó, Halloween! Ma reggel így pattantam ki az ágyból vidáman, és kezdtem neki a napnak. Szerettem ezt az ünnepet, habár a magyarok nem úgy ünneplik, ahogy pl nálunk szokás, vagy éppen Amerikában, amit sokkal jobban szeretek, az iskola szeret műsort csinálni. Tudom, hiszen egyszer még nekem is kellett szervezni. A régi szép idők. Most azonban semmi ilyen dolgom nem volt, egész nap a jelmezemet pakoltam jobbra-balra, a sminkemen gondolkoztam, meg a hajamon, végül eljött a késő délután, én pedig a zuhany alatt kötöttem ki. Nem láttam Ádámot már vagy egy hete, de lehet több is, ami valljuk be, elég szokatlan, azt tekintve, hogy előtte mennyit találkoztunk. Lehet emiatt nem is tudom pontosan meghatározni, mikor láttam utoljára. Mindegy, nem akarok ezen elmélkedni nagyon, mert most eljön Halloween-ezni, és ez a lényeg, nemde? Zuhany után magamra vettem a jelmezem, ami meg kell hagyni, nem mutatott hülyén rajtam, sőt, még egészen jól is állt. Elővettem a sminkcuccaim, kikerestem a tusom, a szemceruzám, és a szempillaspirálom, és egy full fekete sminket készítettem magamnak, ami kellően nőies. Nem akartam zombinak kinézni, vagy ilyesmi. A hajam kibontva hagytam, csak egy ördögfüles hajráfot tettem bele, de úgy, hogy elül is maradjon néhány tincsem, elvégre így jobban mutat az egész. Kentem fel vörös rúzst az ajkamra, hogy még piros-feketébb legyen az egész kinézetem,majd szó szerint nyakig másztam a  szekrényembe, és kezdtem kutatni a fekete magassarkúmat a kupacokban. A tíz centiset, mert miért is kisebbet? Olyan jó húsz perc keresgélés, és néhány keresetlen szó hangoztatása után végre meglett, így boldogan bújtam bele. Magamra vettem egy hosszú fekete kabátot, ami a térdemig ért, és összegomboltam, hogy ne fagyjak szét. Stílusosan akartam késni, így nem is indultam el rögtön, bár tény, kész sem voltam időben, dehát ez van, mit csináljak. Egy olyan jó fél órás késéssel léptem át a Rét "határát" és vegyültem el a jelmezes diákok között. Mosolyogva figyeltem az iskola szellemeit, és diákjait, egészen addig, amíg Samut meg nem pillantottam. Amióta volt az a kis összetűzésünk, nem kifejezetten kedvelem, sőt mi több. De ahogy látom, még mindig nem tudott leállni mások pesztrálásával, így csak egy fintort elnyomva fordítottam neki hátat, és kezdtem körbe nézni. A DÖK megint kitett magáért. Ez azt hiszem magától értetődő.

Jelmez
Utoljára módosította:Rose V. Prescott, 2012. október 31. 22:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ádikaaa <333
.exprefektus.mentor.fogó csere.Év prefektusa 2011

Fodor Ádám
INAKTÍV


Sportnarrátor, Újságíró, Szóvivő
offline
RPG hsz: 1
Összes hsz: 1
Írta: 2012. november 1. 03:06 | Link

Rose

Ritkán fordul elő, hogy volt bagolyköves diákok már az év első ünnepén visszajönnek régi iskolájukba, Ádám ellenben nemcsak, hogy megtette, de hű gyerek módjára jelmezt is kölcsönzött az alkalomra. Szó mi szó, a faluban néhányan ráordítottak és rácsapták az ajtót, mikor idefele egy kis cukrot próbált kérni a lakóktól, de néhány háznál azért megszánták és nem hagyták éhezni szegény fiút így az ünnepi lakoma előtt. Egyébiránt holnap ünnepnap, meccsek nincsenek és az újság is rég a nyomdában van, magyarán az égvilágon semmi dolga nincs. Itt viszont van ingyen kaja, ráadásul manófőzte, buli, zene, szórakozás, és rengeteg  régi ismerős, többek között ugye Rose. Miatta egyébként is lejött volna Pestről (nem mintha sok választása lenne), így annyi a változás, hogy nem a faluban, hanem a réten találkoznak - már lassan két hete, hogy nem látták egymást.
 A lakomán Ádám már nem is számít a lány jelenlétére, hiszen a kis dagijának mind a 45 kilójával "bele kell férnie a ruhájába," ám ő helyette is bőven megesz minden mozdíthatót. Cseppet sem meglepő módon még így is sikerül hamarabb odaérnie a hatalmas töksátorba kedvesénél, a várakozással töltött időt pedig a sütemények kóstolgatásával és a zenekar bámulásával tölti.
- Szia, édes! Hogy tetszem? Fogadjunk, megint alig van rajtad ruha. - Köszönti vidáman a szokásos fültől-fülig érő pajkos vigyorával, miközben Rose elé siet, hogy átkarolja és egy kissé szenvedélyesre sikerült "szia, rég láttalak" csókot nyomjon a szájára. Tulajdonképpen lehet, hogy ez a köszönés elég is lett volna, de ő azért még a fülébe súgja, hogy reméli, nem szándékoznak túl sokáig maradni. Persze az is előfordulhat, hogy Rose már a srác jelmeze miatt se szeretne órákig bálozni, főleg miután vidáman meglengették előtte a mikrofonfrizurát.
- Egyél! - Mondja komolyan, miután kigyönyörködte magát kedvesében, aztán már tolja is felé a vérpiros muffint anélkül, hogy kiengedné őt a karjaiból. Teljesen tisztában van vele, hogy Rose ma is alig evett, kétéves kapcsolatuknak már szerves része, hogy ezzel piszkálja a lányt.

Jelmez. Igen, a férfi. Mikrofonfrizurával.
Utoljára módosította:Grósz Anna, 2012. november 1. 13:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rose V. Prescott
INAKTÍV


Rose ~ and the big smile...
offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 42
Írta: 2012. november 1. 13:47 | Link

Ádíííííka és a Halloween párti

Nem számítottam arra, hogy máris Halloween lesz. Most papolhatnék arról, hogy milyen gyorsan telik az idő, na de akkor ilyen papolásról is beszélünk? Hiszen az idő csak úgy repül, hogy az ember észre sem veszi. Én is már olyannyira megöregedtem, igazából elgondolkozom, mi dolgom van nekem még itt. Már rég elvégeztem volna az iskolát, ha nem bukok meg kétszer. Azért valljuk be ez elég ciki. Mármint, hogy most vagyok tagja csak a végzős diákoknak. És úgy érzem nem csak testben, de lélekben is kinőttem egy picit a Bagolykövet. Szó ne essék róla, még mindig imádok itt lenni, de már nem igazán találom a helyem. A korombeliek már mind elmentek, vagy mestertanoncokká lettek, egy-két emberről a mostani évfolyamomból már azt sem tudom kicsoda, ami így belegondolva elég durva. Vagy két évvel később kezdett, mint én, pesztrálhattam, hogy pisis, most meg szívok, mert együtt járok vele. Na akkor ki is a béna?
Meglepődtem, mikor Ádám előttem termett, bár nem kellett volna, hisz a  jelmezével meglehetősen kilógott a többiek közül. Na persze, dehát számíthattam volna rá, hogy ilyen kirívó jelmezt fog felvenni, mint egy mikrofonfrizura. Úristen. Letagadom, esküszöm. Azért még hiányzott.
- Esélye sincs annak, hogy ismerlek téged. - mosolyogtam rá kedvesen, majd megbillentettem kicsit a fejem. - A lábamon, és a vállamon kívül minden le van fedve. - kacsintottam rá, majd vidáman csókoltam vissza. Most lehet azt mondani, hogy nyálas szerelmespár vagyunk, de meg kell hagyni, egy több mint két éves kapcsolat közel sem semmi. Sőt, talán durva, de életem eddigi leghosszabb kapcsolata. Amiből még mindig nem akarok kiszállni. Sőt. Sokáig maradás, ki tudja mi lesz még? Azért én kíváncsi vagyok a programok egy részére, imádok félni.
- Nem vagyok éhes. Mielőtt lejöttem, ettem csokit. Na, vidd innen. - jelentettem ki, kicsit húzva a számat. Ezt a mai napig nem tudtam megszokni, hogy etet. Nem szeretem, amikor valaki etetni akar, és ezt még Ádámtól sem viselem el, akármennyire is imádom. Viszont kezdett melegem lenni, úgyhogy mocorogni kezdtem, és egészen addig tekeregtem-mocorogtam, míg végül leszedtem magamról a kabátot. Érdekes, mert általában fázni szoktam, és most mégis melegem van. Hajjaj. - Tessék, íme a jelmezem. - álltam meg Ádám előtt, meghajoltam, majd hozzábújtam, fejemet elrejtve a mellkasában. - Nem fogok enni, ne is mutogasd azt a  muffint. Inkább edd meg te! - fogtam meg jobb kezemmel az ő kezét, elkezdtem tolni az ő szája felé, hogy tényleg nem kérem. Mert nekem abszulúte nem kell most kaja. Nemnem.
Hozzászólásai ebben a témában

Ádikaaa <333
.exprefektus.mentor.fogó csere.Év prefektusa 2011

Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 540
Írta: 2012. november 1. 20:33 | Link

Czettner

Tolland boldogan sétált a rét felé. Egy igen jól sikerült napon volt túl. A java még nem jött el a tanulnivalóknak. Ez az oka a fiú gondtalanságának. Azt hallotta, a réten szoktak ismerkedni az újak. Mivel ő még nagyon friss hús volt az iskolában, úgy gondolta- ha már ideje engedi- lenéz erre a bizonyos rétre.
Sokkal inkább park ez, mint rét -gondolta magában mikor először megpillantotta. Nagyon szép része ez is az iskolának. Nem lóg ki a sorból.
Tolland először csak leült az egyik padra és nézelődött. Azon gondolkozott, milyen rossz lehet a ramórájának, hogy egész nap egy akváriumban van, és nem lehet most is itt gazdájával. Végtére is ő egy hal...
Tolland várt. Nem szeretett várni. Tele volt energiákkal, amiket szeretett volna megosztani valakivel. Ezért jött le a rétre is.
Teltek a percek és még mindig senki nem jött. Már az is megfordult a fejében, ha idő előtt senki nem téved a közelébe, felmászik az egyik fára. Legalább is megpróbál.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 1742
Írta: 2012. november 1. 21:31 | Link

Clotan

Eléggé bepunnyadtam az utóbbi időben. Valahogy nem volt kedvem semmihez, se a tanuláshoz, sem az emberekhez, így inkább hazautaztam egy kicsit, és meglátogattam a családot. De nem sokáig maradtam, mert beszélni akartam valakivel, méghozzá Ryannel, de azóta sem találkoztam vele. Rengeteg idő, talán már 2 hónap is eltelt, mióta utoljára beszéltünk, és ez kicsit kezdett aggasztani. Bár teljesen megértem, neki is meg van az új élete, nekem is, nem is akarom zargatni. De olyan lelkesnek tűnt, és tényleg talán azt gondolhattam, hogy szeretné megismerni. Bár lehet így van, csak kell neki egy kis idő, amíg feldolgozza ezt a rengeteg információt. Ha egy kicsit okosabb lettem volna akkor, milyen szép életem lehetne most... Milyen szép. A gyomrom abban a pillanatban görcsbe rándult,  és inkább el is hessegettem azt a gondolatot, és úgy döntöttem, hogy inkább kimegyek egy kis friss levegőt szívni. Gyorsan magamra kaptam egy farmer, meg egy vastagabb pulcsit, meg a szokásos sapka-kabát-sál kombót, és már kint is voltam a szabadban. Jól esett a friss, hideg levegő. Alapjába véve nem szerettem soha a hideget, de ilyenkor elmondhatatlanul friss a levegő. El is indultam a rét irányába, hogy kicsit mozogjak, és ne fagyjak meg. Nem sok ember járt kint, volt egy tippem, hogy mindenki aludt még a tegnapi kis halloween-i móka után. Meg is értem. Én inkább kihagytam ezt a lehetőséget, és aludtam. Túl öreg vagyok én már az ilyenekhez. A réten azonban megpillantottam egy alakot, aki egyedül volt, és gondoltam talán jól jön majd egy kis társaság. Elég fiatalnak tűnt, legalábbis hozzám képest biztos, de nem zavart, így hát odamentem hozzá.
- Szép estét. Nem fagysz meg itt kint, így egyedül álldogálva? -mosolyogtam rá kedvesen.
Hozzászólásai ebben a témában

Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 540
Írta: 2012. november 1. 22:05 | Link

Czettner

Tolland egészen elképedt. Már kezdett beletörődni abba, hogy egyedül marad, mikor megjelent egy lány. Nem tudta eldönteni milyen idős lehet, de úgy gondolta pár évvel biztosan idősebb nála.
-Szép estét! - válaszolt - Köszönöm a kérdésed, de nem fázom. - igyekezett a lehető legkedvesebb módon válaszolni, hiszen hozzá is kedvesen szóltak. Ez szokatlan volt Tolland számára. Nem gondolta, hogy az iskola lakói annyira szeleburdiak, mint amilyenek. Mikor mégis rájött, úgy döntött "Amilyen az adjon Isten..." alapon, ő is ridegen viselkedik majd a többi lakóval. Örült, hogy ezen elhatározásától épp eltántorították.
- Egyébként Tolland Clotannak hívnak. Elsős levitás vagyok. - mutatkozott be a fiú. Sosem tudta mit tegyen mikor nőknek kellett bemutatkoznia. Szíve szerint nőknek nem nyújtott volna kezet, de tudván, hogy többnyire mégis így tesznek az emberek. Önmagának ellentmondva kezét nyújtotta az érte aggódó lánynak.
Tolland hirtelen kellemesebben érezte magát. A benne szorongó energiák -amik a nap folyamán gyűltek fel- hirtelen elszivárogtak. Úgy érezte végre egy kellemes beszélgetés előtt áll.
Mindig nyitott volt egy jó eszmecserére.

Hozzászólásai ebben a témában
Aliyaah Shankar
INAKTÍV


Kékszemű
offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 71
Írta: 2012. november 2. 01:04 | Link

Édes szerelmem <3

Keresztbe tett ujjakkal ugyan, de megígérte, hogy nem jön ide, hogy vár még egy kicsit, hogy vár még néhány hétig, hogy láthassa, érezhesse a férfi közelségét. Azonban melyik szerelmes nő tud nemet mondani egy jelmezes bálnak? Egyik sem. Ő sem. Akarta, hogy lássa, hogy érezze. Nem akar sokat, igyekszik nem gondot okozni azoknak, akik segítenek neki, és tudja, hogy kell még néhány hét addig, amíg az ember mindent elrendez.
Azzal azonban, hogy Veronika elkotyogta, hogy is néz ki majd kedvenc unokatesója a mai rendezvényen, egyszerűen a kezébe adott egy kulcsot, mely beleillik a zárba, ami a csodás pillanatokat rejti. Nem helyes, amit csinál, ezzel ő is tisztában van, de jelenleg nem érdekli. Egyszerűen csak csinálni akarja. Fel is öltötte azt a tavalyi sötétzöld ruhát, melyet már nem emlékszik, hogy milyen rendezvényre készítetett. A haját, melyet most már visszavarázsolhatott eredeti hosszúságra kiegyenesítve terül el a hátán, egy sötétzöld szalaggal összefogva az első tincseket, hogy ne akadályozzák. Kényelmes cipőt húzott, mely a ruhától úgyse látszik, ám színben illeszkedő saru és mielőtt kilépett volna a házból gondosan felvette maszkját, mely eltakarja az arca egy részét, mégis, ha a másik fél figyelmes, akár fel is ismerheti, hogy bizony ő az. Felérve a rétre nem gondolkodik, hanem egyből cselekszik, célirányosan indul a neki kellő alak felé, hogy se szó se beszéd, határozott és talán egyáltalán nem nőies mozdulatokkal ugyan, de behúzza a táncolók közé.
Nem maradhat sokáig, ezzel tisztában van, de egyszerűen látnia kellett a férfit, mert ha ezt most kihagyja, az biztos, hogy belehal a hiányába. A maszkon át aggódva néz fel a férfire vízkék szemeivel és láthatóan vizslatja, hogy jól van-e. Nem biztos benne, már csak maga miatt sem, hiszen tudja, hogy ő nincs teljesen jól a férfi nélkül. Most azonban, hogy itt van, mindent szeretne egyszerre. Nem érdekli, hogy idegességében néha félrelép, sem, hogy izzad a tenyere. Egyszerre könyörög azért, hogy Adroján felismerje és azért, hogy ne.
- Dorján…
Suttogja csendesen maga elé, ami nem kizárt, hogy a férfi is meghallhassa. Alacsony lányként nem tudja a férfi vállára hajtani a fejét, csak a mellkasára, de most az is több, mint a semmi. Olyan jó lenne így maradni, örökre.


Maszk: http://egyedi-fejdisz-bizsu.hupont.hu/felhasznalok_uj/1/7/177750/kepfeltoltes/zold_csillogos_maszk.jpg
Ruha: http://www.thecastlecloset.com/i/WmnsGwnsDrsses/forest_princess_back_standing_1.jpg
Utoljára módosította:Aliyaah Shankar, 2012. november 2. 01:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 47 48 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék