Clotan

Eléggé bepunnyadtam az utóbbi időben. Valahogy nem volt kedvem semmihez, se a tanuláshoz, sem az emberekhez, így inkább hazautaztam egy kicsit, és meglátogattam a családot. De nem sokáig maradtam, mert beszélni akartam valakivel, méghozzá Ryannel, de azóta sem találkoztam vele. Rengeteg idő, talán már 2 hónap is eltelt, mióta utoljára beszéltünk, és ez kicsit kezdett aggasztani. Bár teljesen megértem, neki is meg van az új élete, nekem is, nem is akarom zargatni. De olyan lelkesnek tűnt, és tényleg talán azt gondolhattam, hogy szeretné megismerni. Bár lehet így van, csak kell neki egy kis idő, amíg feldolgozza ezt a rengeteg információt. Ha egy kicsit okosabb lettem volna akkor, milyen szép életem lehetne most... Milyen szép. A gyomrom abban a pillanatban görcsbe rándult,  és inkább el is hessegettem azt a gondolatot, és úgy döntöttem, hogy inkább kimegyek egy kis friss levegőt szívni. Gyorsan magamra kaptam egy farmer, meg egy vastagabb pulcsit, meg a szokásos sapka-kabát-sál kombót, és már kint is voltam a szabadban. Jól esett a friss, hideg levegő. Alapjába véve nem szerettem soha a hideget, de ilyenkor elmondhatatlanul friss a levegő. El is indultam a rét irányába, hogy kicsit mozogjak, és ne fagyjak meg. Nem sok ember járt kint, volt egy tippem, hogy mindenki aludt még a tegnapi kis halloween-i móka után. Meg is értem. Én inkább kihagytam ezt a lehetőséget, és aludtam. Túl öreg vagyok én már az ilyenekhez. A réten azonban megpillantottam egy alakot, aki egyedül volt, és gondoltam talán jól jön majd egy kis társaság. Elég fiatalnak tűnt, legalábbis hozzám képest biztos, de nem zavart, így hát odamentem hozzá.
- Szép estét. Nem fagysz meg itt kint, így egyedül álldogálva? -mosolyogtam rá kedvesen.