Halloween, már este, a temető után
Zawi

Amira nagyjából tudta, hogy mi lesz a halloween bálon, de leginkább azzal volt elfoglalva, hogy diákönkormányzatosként a lehető legjobban vezesse le a temetős játékot. Igazán élvezte, a légkör is jó volt, na meg jókat nevetett a diákok "balesetein". Önként vállalta, hogy nem csokit csal, hanem játékot vezet, ugyanis nem tartotta jó ötletnek, hogy egy csomó csokival térjen vissza a kastélyba, és megegye egy ültő helyében.
Szóval estefelé, amikor már lejárt az egész napon át tartó csokiszerző játék, a rellonos leányzó is a rét felé vette az irányt. Kíváncsi volt a bálra, és szívesen táncolt volna már egy jót azon kívül is, hogy Yaristával eltáncolgat a próbákon.
Leo lomhán ballagott mellette, ő nagyon elfáradt a gazdi mellett unalmasan eltöltött órákban. Amennyire Mira élvezte, annyira utálta a kis oroszlán a nagy hajcihőt, de legfőképpen azt, hogy nem volt játszótársa.
A helyszínre érve megpillantotta a nagy töksátrat, ami nem volt nagy meglepetés számára. Ezzel tisztában volt. Itt már csak az volt a fő szempont, hogy el is jusson odáig anélkül, hogy bármilyen szellem, vagy mumus az útjába állna. Magabiztosan lépkedett, de nem nézett le a földre, így amikor egy töklámpás a semmiből felbukkant előtte, Leoval együtt ijedten megtorpantak. Mira hangosan felnevetett, aztán a fejét csóválva haladt a bejáratok felé.
Úgy döntött, hogy annak érdekében, hogy ne legyen tiszta pókhálós a menyasszonyi ruhája. Elég rajta a sok vérfolt, na meg a vörös haj eléggé feldobja. A bejáratot őrző hóhér tálkájába beledobta a haját tartó kis hullámcsatot, így simán betudott lépni a sátorba.
Elégedetten nézett körbe, igazán jól össze lett hozva a bál helyszíne. Első körben nem nézett nagyon szét, hanem egy-két félelmetes kísértetet kikerülve az asztalhoz ment, ahol egy piros színű italt vett magához. Körülbelül öt másodperc alatt megitta a pohár tartalmát, ami után egy furcsa mentolos íz maradt a szájában.

Mira jelmeze

Halloween, már este, a temető után
Zawi

Amira nagyon sajnálta a kis Leo-t, amiért már csak cammogni volt kedve. Próbált kedvesen beszélni hozzá, de hiába, az oroszlánka csak fújtatott párat, és követte a gazdáját.
A sátorhoz érve már mindketten megkönnyebbültek, Amira azért, mert végre enyhíthet a szomján, Leo pedig azért, mert lepihenhet a fűben.
Sikeresen átjutottak a bejáraton, és a tömegben elvegyülve elértek az asztalig, ahol elég sokfajta ital és étel volt. Mivel a rellonos nem szereti a töklét, egy ismeretlen eredetű löttyöt ivott.
Amint letette a poharat, és megfordult, szembetalálta magát egy eléggé csúnya maszkkal, na meg az alóla megszólaló hanggal. Nem csak erről, a fiú kezéről is megtudta állapítani a leányzó, hogy kivel van dolga.
-Porzott a nyelvem már -mondta nevetve, majd elfogadta a felé nyújtott kezet. -Akár többre is -bólintott illően mosolyogva, aztán Leora nézett.
-Maradj az asztal alatt, aludj csak, majd érted jövök -elhadarta neki az utasítást, de láthatóan Leo megértette, ugyanis engedelmesen az asztal alá bújt, és lefeküdt.
-Ügyes voltál a játékban -Amira már cseppet sem haragudott barátjára, így a kedves hangnem is a kisujjából jött. A táncparkett közepéhez sétáltak, ahol egyből átfonta karjaival a srác nyakát, hogy a banda által játszott dülöngélős dalra lépkedjenek.
-Ugye tudod, hogy borzalmas volt nélküled ez a pár nap? -hiába nézett zöld szemeivel rá, nem igazán látta a fiú arcát, mivel a maszk eltakarta. Rövidet sóhajtott csak.

Halloween, már este, a temető után
Zawi, és Samu barátom

Zachary nagyon udvariasan kérte fel Amirát táncolni, amit egyébként a lány pár nappal korábban még nem éppen úgy fogadott volna, ahogy a bálon. Leo-t biztonságba helyezte, ugyanis nem szereti, amikor nekiállnak a diákok körülötte lebzselni. Az övé, más ne is érjen hozzá, főleg ne nyúzza, mert attól a falra mászik.
Kedvesen mosolygott, és teljesen természetesen karolta át a srác nyakát. Kezdésnek, és hangulatindítónak tökéletes volt az a zene, amit játszottak, de a tánc közben a fiatalok beszélgetni is kezdtek.
-Köszönöm szépen, élveztem is -széles mosolyra húzódott a lány szája. Tényleg nagyon élvezte a temetőben való tartózkodást, na meg a játék levezénylését is. Az volt a kedvence, amikor rá voltak mérgesek amiért nem úgy sikerült egy feladat, ahogy szerették volna. Olyankor csak nevetett, és legyintett.
Aztán felhozza a témát, ami mellett nem lehet mégsem olyan könnyen elmenni. Mégiscsak nemrég üvöltötték le egymás fejét, és kaptak össze nagyon csúnyán...utána eléggé rossz passzban voltak mindketten.
Még mielőtt bármit mondott volna az ismétlődő bocsánatkérésre, egy hirtelen meglepetés érte. Megjelent felettük egy régi ismerős, akihez kellemetlen pillanatok fűződnek.
-Ne már, Samu! Megint?! -mérges hangnemre váltott, szemöldökét ráncolva pislogott a szellemre. Sikerült már kellemetlen perceket okoznia neki, és Viktornak, amit nem fog elfelejteni. Pont a Zacharyvel való szakításuk után volt az a kis jelenet a könyvtárban. A véletlenek, ugyebár...
-Meg ne próbáld... -alig, hogy kimondta a felesleges felszólítást, már repült is a nyakukba valami cucc, ami egyenesen a ruhájának dekoltázsrészébe esett. Úgy csiklandozta, hogy alig tudta kiszedni onnan a cukorkát. Mérgesen dobta az elrepülő szellem után, aztán kirázta a hajából is a maradékot.
-Hát...kibékültünk Kristóffal. Most együtt vagyunk. Remélem sokáig, hiszen...öhm... -pontosan tudta, mit akar tenni. Csak egy kicsit szerette volna megviccelni barátját, és ez így, a lassú, és szomorú dal közben éppen kapóra jött. A nyakát karolta, majd odabújt hozzá.
-Babánk lesz -szomorúan mondta ki a kis hazugságot, és még a szemei is könnyesek lettek. Zach szemébe nézve lepottyant egy könnycseppje is, és teljes átéléssel, ajkába harapva figyelte a reakcióját.

Zawi


Ez a lassúzás jónak indult, habár Samu, a kevésbé barátságos szellem elég rendesen megtréfálta a két rellonost. Amira kiakadt, utálja, ha megzavarják abban, amit csinál. És bár most nem volt túl nagy a beszélgetés, azért mégis szeretett volna inkább arra figyelni, mintsem a cukrokra, amik a ruhájába estek.
Aztán elővette a kis szemét énjét, meg a tökéletesre csiszolt színészi tehetségét, és miután elmondta Zacharynek, hogy Kristóffal végre tényleg egymásra találtak, jöhetett a feketeleves. Látta a srác szemében, hogy elevenem tud nagyon örülni a kapcsolatuknak, na de hát ha egyszer legjobb barátok, csak megérti.
Azonban lehet, hogy a terhesség bejelentése kicsit el lett túlozva. Teljesen más reakciót várt, várta, hogy kiabálni kezd, vagy otthagyja a fenébe, és inkább lelép, mert nincs hozzá pont halloweenkor türelme, sőt, azt is eltudta volna képzelni, hogy örülni fog a hírnek, hiszen szereti a kisgyerekeket. Na de az, hogy a hír hallatán megkapaszkodik benne, és pár másodperccel később a földön köt ki...hát álmában sem gondolta volna. Nagyra tágult szemekkel nézett le rá, nem tudta, mit kéne csinálni. Majd végül letérdelt hozzá. Ebben a menyasszonyi ruhában kissé nehézkesen ment csak, hiszen valamelyik része rá akart lógni egyfolytában vagy a srácra, vagy pedig a körülöttük futkározók lába alá akart kúszni.
-Zach! Basszuskulcs... Zach... -fogalma sem volt, hogy ilyen helyzetben mit kell tenni, csak annyira volt képes, hogy pofozhassa finoman, aztán felkelt a földről, és ijedten kifutott a sátorból.
A szívéhez kapta a kezét, majd eszébe jutott, hogy csak egy eldugottabb kis helyet kellene keresnie, és máris magához vehetné a ruhájába rejtett szál cigarettát.

Samu, Viktor

Csodálatos dolog másokra a frászt hozni, na de ennyire azért mégsem... Mármint persze, vicces mikor egy srác lazán hanyatt vágja magát a bál közepén, de nem akkor, ha a legjobb barátjáról van szó az embernek.
A magához térítést Amira nem vállalta, gondolta, biztos akad majd ott valaki, aki elvégzi helyette a piszkos munkát. Tegyük hozzá, azért meg is rémült, nem csoda, hogy keze ügyébe került a cigi, és az öngyújtó. Pedig már tényleg jó ideje nem gyújtott rá, méghozzá az eset óta, amikor totálisan maga alatt volt.
A sátor előtt állt, vagyis már ment volna arrébb, amikor megint Samu hangjára lesz figyelmes. Alig, hogy feldolgozza a hirtelen jött szellem jelenlétét, az még szimplán át is suhan rajta.
-Ó hogy az a... -a hideg szaladt végig a lányon, egyáltalán nem volt kellemes érzés. Haragosan nézett a szellemre, bár tudta, felesleges. Ellene aztán nem lehet mit tenni.
-És sikerült szájból szájba lélegeztetni? -kérdezett vissza gúnyos hangon. Cseppet sem fűlött hozzá a foga. Bármit megtett volna azért, hogy békén hagyja, és szépen nyugodtan lenyugodhasson.
-Ó, gratulálok, akkor már életmentőnek is elmehetnél, nemde? -kérdezte felvont szemöldökkel, miközben öngyújtójából a maradék kis tüzet is kicsalogatta.
Alig, hogy meggyújtotta a cigaretta végét, felpillantva egy olyan jelenségre lett figyelmes, amivel nem számolt. Meg is ijedt a felé közeledő valamitől -illetve valakitől-, hátrált pár lépést. A közeledő hangja viszont ismerősen hangzott, kíváncsian meredt rá.
-Drága ám a jó édes... Viktor! -a felismerés akkor hasított az agyába, amikor már elég közel voltak egymáshoz ahhoz, hogy rendesen kivegye az ismerős arcformákat.
Elfintorodott a jelmezre nézve, de azért örült neki, és üdvözlésképpen megölelte, majd egy puszit nyomott a szemüveges kis barátja pofijára.

Halloweenezők, a DÖK nevében

A két rövidebb-hosszabb történet közepette a réten Amirának újabb dolga akad, ami még jó, hogy eszébe jutott. A fejéhez kapva rohant be a sátorba miután lecsillapodtak a kedélyek, és egyenesen a zenekarhoz ment. Leintette őket, majd az emelvény elejéhez sétált. Végigsimított a ruháján, majd kisöpörte a haját a szeméből, így szedte össze a gondolatait.
-Egy kis figyelmet kérnék -szólalt meg határozottan. -Sziasztok! Remélem mindenki jól érzi magát, és senkit nem kapott még el a titokzatos vámpír, vérfarkas, zombi, akárki. Elmondanék egy-két fontos információt. Az első, hogy a bál további részében lehetőségetek van szavazni a Halloween legvéresebb királyárára, és királynőjére. Ezt ennél a két doboznál tehetitek meg -itt megállt egy pillanatra, és az emelvény mellett álló papírokkal, és két dobozkával kitöltött asztalkára mutatott.
-A második pedig, hogy természetesen a csokicsaló játék nem záródott le, még mindig lehet versenyezni, méghozzá itt a töksátorban. Láthatjátok ott a bájitalok kirakva az asztalon, aki amennyit eltalál, annyi csokit kap. A jelmezverseny, és a csokicsaló verseny egyszerre záródik, még van egy órátok hátra. Hajrá! -ezzel be is fejezte a mondandóját, és egy mosoly kíséretében távozott a figyelem középpontjából.

//A szavazást természetesen megtaláljátok a Szavazások témában (kicsit később).//

Szabályszegők

Hogy hogy is lehetséges az, hogy három idétlen kölyök takarodó után kint kószáljon egyedül a réten, és ezt senki ne vegye észre? Úgy, hogy igazándiból volt, aki észrevette, méghozzá a Rellon egyik prefektusa, Amira személyében.
Már egy órája ücsörgött ott kint, egy doboz cigivel a zsebében, mikor megjelent a két jómadár. A hangokból nem nagyon ismerte fel a személyeket, de aztán beszélni kezdtek egymáshoz, hallotta a nevüket is. Sharlotte, akit már jól ismer. Illetve a jól ismer durva kifejezés, büntette már meg a lányt, és a DÖK jóvoltából kénytelen ismerni. A másik valami fiú volt, akinek még a nevét sem hallotta. Vagy csak annyira nem érdekelte, hogy még ezt is elfelejtette. Halkan felkelt a földről, lábai teljesen elzsibbadtak. Hogy tudjon menni, kicsit mozgatni kezdte. És milyen jó, hogy nem támadta le őket azonnal! Itt kezdődött a mozizás. A fiatalok belepottyantak egy gödörbe, és sipákoltak össze-vissza. Mira kénytelen volt befogni a száját, hogy ne nevessen fel hangosan. Kissé közelebb ment hozzájuk, de a sötétben úgy eltudott rejtőzni, hogy képtelenség lett volna észrevenni. Minden szavukat hallotta, már ott tartott, hogy valahonnan szerez magának egy adag popcornt. Jobb mint egy színház!
Nem lépett közbe, ugyanis megakarta várni, hogy az idiótái kimásszanak onnan egyedül. Vagy ha nem tudnak, majd reggelig jól átfagynak. És hogy ne álljanak meg az események, jött a nagy megmentő, a vöröske személyében. Amira egy néma "Merlin szerelmére..." mellett a homlokához nyúlt, és behunyta a szemét. Jobb csapatot nem is foghatott volna ki magának így az este. Kíváncsian várta az eseményeket, már tényleg kezdett izgulni rajta, hogy vajon hogyan fognak ezek kimenekülni onnan. Megfordult a fejében hogy majd Leonie megint hozza a katonát felmentőseregnek...
Lotte ügyesen kimászott, és elindult segítségért. Mivel eléggé bicegett, nehezen jutott volna el gyorsan valakiért, tehát a prefilánynak bőven volt ideje még nézni, ahogy Zsolt szerelmet vallott a lánynak. Halkan kuncogott, nem bírta ki. Aztán amin nem csodálkozott, hogy ennek hallatán a vöröske is elfutott, hátrahagyva az ájult kisgyereket.
Persze ennek lesz böjtje, most viszont a lány elővette a pálcáját, aminek végén a hasznos kis fényecske jelent meg. Odasétált a fiúhoz, letérdelt mellé. Tényleg vérzett, de az volt a legkisebb baj.
-Valetudo! -a fiú fején levő sérülést ezzel rendbe tudta hozni, az ájulásból viszont egyelőre visszahozni...hát majd negyedikben. Ezért próbálkozott inkább olyan módszerrel, ami valamelyest segítségére lehet. -Wasser!
Ha bevált a dolog, akkor magához tért, ha nem...hát akkor Mira úgy hagyta ott, mint a pinty.

Tif, gyereknap

Néha, de csak nagyon néha muszáj teljesen megbolondulni, és gyereknek lenni. A DÖK ismét alkotott, egy szuper vidámparkot hoztak össze a rétre. Ezt Amira sem hagyhatta ki, részese akart lenni, hogy egy napig kiforduljon önmagából, és megnézze, mennyire tudja még a kicsi énjét produkálni.
Kristóf nem volt vevő a témára, hogy együtt menjenek, ezért a lány duzzogva egyedül robogott ki a szabadba. Talál majd ő magának valakit, akivel elszórakozhat.
Annak ellenére, hogy haragudott párjára, vidáman lépett be a park kapuján. Látta már a végleges verziót, ám a futkározó gyereket még csak elképzelte. Most azonban ő is velük együtt kezdett futkározni. Találkozott a mostohaöccsével, akivel nevetve kergetőztek pár percig, de aztán a kissrác továbbállt az évfolyamtársaihoz. Na nem bánta ám ezt a feketeség. Hajfontából előreboruló tincseit a füle mögé tűrte, és beállt a vattacukros stand sorába. Egy egyszerű rózsaszínt kért, ezt csipegetve állt be görkorizni a betonpályára.
Elég gyorsan megunta, a tíz perc korizás után jöhetett a társaságkeresés. Nem nagyon látott olyat, akivel szívesen töltötte volna a napját, aztán végül kiszúrt egy ismerőst. A vattacukor pálcikáját kidobta, és vigyorogva odafutott Tifhez.
-Sziaaa -eléggé furcsa látványt nyújthatott a rellonos társának. Már majdnem hozzátette, hogy "ezt el ne tanuld, mert megütlek", de csillogó szemekkel a magasba emelkedő hullámvasútra pillantott.
-Gyere -elkapta a lány kezét, mert bizony ő nem fogja kivárni a sorát. Nem érdekelte, hogy beszóltak nekik amiért előre tolakodtak, beállt elsőnek, és szépen el is foglalta a helyét.  

Ruha

HALLOWEEN KÖSZÖNTŐ
aztán Milan ^^
Jelmez, a sikító lufikkal

A hetek gyorsan teltek mióta Mira kimászott a gödörből. Még mindig nincs a toppon, de ezt a külső szemlélők nem igazán vehetik rajta észre, büszkesége nem engedi, hogy sejtsék, milyen állapotban volt. Rengeteg hülyébbnél hülyébb pletykát hallott vissza magáról, de a hivatalos sztori, hogy otthon volt. Éjjelente mikor kimozdult, amúgy sem találkozott senkivel, akivel nem kellett volna, akik meg tudták az igazat, nem valószínű, hogy elmondták bárkinek is.
A Halloweeni bulira csak azért indult, mert főszervező. A tavalyira jóval lelkesebben készült, a jelmezét is sok ideig tervezte. Meg is nyerte a jelmezversenyt, amire idén nem lát nagy esélyt, nem is érdekli. A halált játssza csajban, egy apróbb extrával, ami nem más, mint az a pár darab lufi, amit a kezére van kötve. Ha ember van a közelben, előszeretettel repkednek oda a fülükhöz, és sikítanak bele vérfagyasztó hangon. A ruhája egyszerű, még a mindennapokra is felvenné -fátyol nélkül-, az arcfestése meg annyira élethű, hogy mindössze a smaragdzöld szempárról lehet felismerni, meg a hajáról, ami mint legtöbbször, hullámosan, kiengedve omlik a vállára.
Napközben sokat mászkált be a temetőbe, hogy a díszlettel játszadozzon, meg a zenekart irányítsa el, és csak egy órája maradt rá, hogy felfusson a szobájába elkészülni, aztán vissza, hogy kapunyitásra már bent legyen, és várja a diákokat. Viccesebbnél viccesebb jelmezeket látott a tömegben, és pontban fél kilenckor fellépett a Szellemes Szellemek énekese mellé, hogy köszöntse a népet.
-Üdvözlök mindenkit az idei Halloween bulin. Igyekszünk a mai estét izgalmassá és feledhetetlenné tenni a számotokra. Az este folyamán párbajozhattok, faraghattok tököt, találtok egyéb játékokat, szavazhattok a legjobb jelmezekre, és legjobb faragott tökökre, és segítséggel még thesztrált is etethetek. Az önjelölt szellemeink pedig arra is vállalkoztak, hogy célbadobóst játsszanak veletek. Ötven pont ha eltalálod a fejét. Illetve aki a legtöbb pontot dobja, jutalomban részesül. Nemsokára pedig a Bagolykő színjátszósait láthatjátok egy különleges darabbal, ám amíg készülődnek, hallgassátok a Szellemes Szellemeket. Jó szórakozást -mindössze öt percig tartott a köszöntője, a végén pedig olyan Mirásan rámosolygott az énekesre, aki aztán lesegítette a lebegő koporsóból, és amíg ők zenélni kezdtek, a feketeség a svédasztal italos részéhez igyekezett.

//Hogyha kijátsszátok a thesztrálokat, vagy a szellemdobálást (+a párbajt!), mindenképpen dobjatok egy baglyot róla, hogy ha kell, megtudjunk jelenni a Szervezői Mesélővel!//