A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867356#post867356][b]Nathaniel James Krise - 2023.09.22. 17:07[/b][/url]

A kőkos említésére elfintorodik. Ez a gesztus olyan egyszerű, annyira fiatalosan átlagos és őszinte, hogy teljesen ellágyítja a karótnyelt úrigyerek képét. Az ilyen alkalmakkor látszik inkább, hogy Nathaniel azért még mindig szemtelenül fiatal ahhoz képest, amit a családja elvárna tőle a mindennapokban. Ahhoz az attitűdhöz, viselkedéshez, ahhoz a teljesítményhez és támadhatatlan kiálláshoz. Holott a nap végén azért, mikor este ledől az ágyába, az élére vasalt ing, a márkás öltözet és gondosan fésült haj nélkül Nathaniel is csak egy fiatal srác.
- Más iskolákban megelégednek egy házszellemmel, elég új volt az itteni állatkert. - Kőkos, húsevő mágikus növény.. még az árnyékkutyákkal tudott a leginkább megértő lenni, de azokkal is csak Nyx, a saját macskája miatt, aki egész hasonló tulajdonságokkal bír. Aztán a kis kitérő után hamar visszaterelődik a szó Williamre. Megértően megingatja a fejét a bocsánatkérésre.
- Nem kell elnézést kérned ilyesmi miatt, Adele - erősíti meg a nőt abban, hogy hallják, itt vannak vele és támogatják, szóval nem kell kifogásokat keresnie, nyugodtan ellazulhat a társaságban. Esther említésére megrándul az arca. Mióta a testvérére vágta az ajtót, nem találkoztak - pontosabban látni látta a lányt, de nem váltottak szót egymással és jobb is így. Ez az egész úgy érzi, hogy megmérgezte a kapcsolatukat és ha egészen őszinte akar lenni: nem akarja megjavítani. Nem akar ismét beszállni abba a mókuskerékbe, amelyben mindig újra és újra vagy félreértik - vagy használni akarják. Vagy mindkettő egyszerre. Végzett azzal, hogy más után takarítson. Elfáradt a bűntudata annyira, hogy ne akarjon felelősséget vállalni a húga minden döntéséért, főleg, ha rendszeresen rossz döntéseket hoz. Tépte eléggé a száját, erőlködött, igyekezett eleget, mindezt azért, hogy aztán egyszer csak Esther azzal álljon a küszöbén (közvetlenül miután Williamnek Madlenhez hasonlította, aminél trükkösebben nem is forgathassa volna meg a kést benne), hogy "helló, takarítsd fel a mocskom".
Valahogy akkor és ott végre, ezekkel a szavakkal akarva-akaratlanul segítettek neki lezárni egy több évet, a gyerekkorát felölelő korszakot. Azt a korszakot, aminek bármennyire igyekezett is leplezni, de az ikertestvére és a saját bűntudata állt a középpontban. - Végre elkezdhet magával foglalkozni. És azzal, ami jelenleg -meggyőződése  szerint megnyugvást hozna neki -: valamiképp visszafizetni Williamnek mindezt.
- Mindenki elfoglalt most a saját dolgaival, azt hiszem, nem nagyon találkozunk vagy beszélünk. Nekem is sok időmet elveszi a bérelt lakás berendezése, még ha csak ideiglenes lakhely is. - Diplomatikusan fogalmaz, mert nem szeretné kiteregetni a szennyest, elkenve a kellemetlen részleteket Estherrel. Így is csodálkozik, hogy William nem dicsekedett el a kis győzelmével Adélnak, hogyan állt ki mellette Esther a saját ikertestvérével szemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867409#post867409][b]Adele Nadia Krise - 2023.09.23. 16:16[/b][/url]

Nathaniel
- Krise-birtok, Egyesült Királyság -

- Évekkel ez előtt még rosszabb volt. Állítólag kivezényeltek hozzájuk egy teljes aurori gárdát, mert az elemistáikat már akkor sem tudták kordában tartani. - Az anyja elvégezte a házi feladatát, hova küldjék a gyerekeket tanulni, és a Bagolykő akkoriban kilométerekkel kiesett a látóterükből a vezetés gyengekezűsége miatt. Azóta átértékelték, hogy jobb a gyereket szem előtt tartani. Speciel ez a szerzemény állítólag a nagybátyja műve, mikor még házvezető-helyettes volt a Rellonban. Egy része felfedezni véli Dwayne sötét humorát a kőkos létezésében.
Az már persze kevésbé humoros, hogy mostanra odajutottak, zsarolnia kell finoman Willt, hogy alapvető hozzáállásbeli változásokat csikarjon ki belőle, mielőtt megszületik a gyerekük egy nem épp problémáktól mentes családba. Láthatóan viszont enyhül az arckifejezése az együttérzéstől- ezt tényleg úgy igényli néha, mint szomjazó ember a vizet. A mosollyal övezet bólintás felér egy "Köszönöm"-mel, s hogy oldja a hangulatot, rögtön új vizekre próbál evezni, bár... lehet, hogy ez nem volt olyan jó ötlet? Egy szót sem szól, míg Nathanielben meg nem formálódnak a szavak, de a tekintete diszkrét-állhatatosan pásztázza a férfi arcát további jelek után. Vajon mi történhetett már megint?
- Érthető... nagyjából két év és végzel, ha megsürgeted, egy év is lehet. Mindegyikünk lassan otthagyja azt a mezővárost. - Gondolatban már az angliai házon és a kulcsokon filozofál, így arra sem vette a fáradtságot, hogy gondosabban megformálja a mondandóját.
- Egyébként... elmozdultatok valamilyen irányba Willel? Úgy értem, a kapcsolatotok... Reméltem, hogy javult valamennyit elnézve, hogy Esther felé megenyhült kissé. - Nem tudhatja, hogy valójában a férje és a sógornője viszonya jóval bonyolultabb, mint azt első ránézésre meg lehetne mondani. Még mindig abban a hitben él, hogy Will egyszerűen csak utálja az ikreket és szívni akarja a vérüket minden egyes találkozással, neki pedig annyi a teendője, hogy hátradőljön és élvezze a műsort. Ha tisztában lenne az igazsággal, valószínűleg már messze menekült volna egy tisztább pillanatában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867716#post867716][b]Nathaniel James Krise - 2023.09.30. 12:07[/b][/url]

A történet hallatán felszalad az egyik szemöldöke, mert erről bár ő is hallott, de minden alkalommal abszurdnak tűnik - és nem a minisztériumi oldalról, ha őszinte akar lenni.
- Mondanám, hogy jobb a helyzet, de a tavalyi évnyitóból kiindulva lehet, hogy kilátásban van egy újabb vizsgálat. - Egyébiránt csak megvonja a vállát a mellékes témára, mert igazából nem sok van már hátra a mesterképzéséből: csak azt a keveset kell túlélnie végzetes katasztrófa nélkül. Ami miatt eredetileg idejött (Esther) eltűnt a szeme elől, de furcsa módon inkább megkönnyebbülést érez. Sajnálja is, persze, de nem tudja letagadni a tényt, hogy könnyebb a lelke. Túlzottan fókuszált a lányra, a felette érzett bűntudatra. Most, hogy nem érzi személyes felelősségének az ikerhúga meggondolatlan és naiv cselekedeteit (minthogy újra és újra, sokadik figyelmeztetés ellenére is visszament Williamhez), az élet is kissé könnyebbnek tűnik.
- Sokminden függ majd még attól is, hogy sikerül gyakornokként elhelyezkedni. Nem különösebben nyűgözött le a magyar hivatal. - Jobb lenne Nagy-Britanniában. Látta a magyar irodát, mikor interjúztatták és nem tett rá túl jó benyomást a szűk kis lyuk, amit az interjú helyszínének jelöltek ki. Még ha az interjú maga professzionális is volt, legalábbis az azt tartó varázsló kiállásával szimpatizált is, ezek a mikrogesztusok, mint a helyszínválasztás majdhogynem ugyanúgy számítanak Nathaniel szemében. Udvariasan vissza is hátrált a lehetőségtől - és valószínűleg az anyaországban keres majd magának pozíciót.
És megint Will. Egyszerre jó, hogy Adél ennyire készségesen hozza fel és beszél róla, így könnyű információt szerezni, ugyanakkor nem tudja elfojtani magában az irritáltságát. Hogy van az, hogy William, az a féreg, aki mást sem tud, mint ártani és pusztítani maga körül, ennyire mindenki figyelmének a központjában van. Hogy ennyien törődnek vele. Adél, Esther, mindenféle itteni ismerőse, valahogy folyton mindenki meg akarja menteni azt a fuldoklót, akit inkább csak le kéne nyomni a víz alá. Irritáltan megrándul az arca a gondolatra, és ezúttal nem próbálja visszafogni a gesztust, elvégre ezer és egy módon lehet értelmezni azt. Jó az, ha Adél látja, hogy ő sem tökéletes - sokkal elérhetőbbnek tűnik úgy. A nők szeretik a sebezhetőséget, ha kinyújthatják a kezüket segítő szándékkal valaki felé.
Abban az egy tévedésben vannak (ahogyan Adél is), hogy ahhoz, hogy segítő kezet nyújts valaki számára, az illetőnek alattad kell lennie.
És Nathaniel nincs senki alatt.
- Nem tudom, hogy mi történik közöttük, őszintén. Esther és William kapcsolata egy dolog, hogy beszélnek-e, hogy miről.. nem tudok és egy bizonyos ponton nem is szeretnék beletolakodni. Ne legyenek illúzióid, ennek a hármas relációnak én a lehető legszélén helyezkedem el.
A legszebb, hogy ezúttal egyetlen szavával sem hazudik. Éppen csak taktikusan a lehető legjobb pillanatban mondta ki az igazságot leplezetlenül. A háttér ismerete nélkül azonban még ez az igazság is úgy hat inkább, mintha Nathaniel szomorú áldozata lenne annak, hogy a testvérei kizárják valamiből. Tudja, elvégre Adél maga mondta neki, hogy sokszor egyedül érzi magát, így szándékosan törekszik arra, hogy a nő felértékelje a kettejük közötti hasonlóságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867748#post867748][b]Kárási-Tóth Zsanna - 2023.09.30. 19:41[/b][/url]

- Nem mered - szűkítem össze a szemeim, és próbálok valami nagyon fenyegető élt megütni, de mosolygok, így a hitelességnek annyi. Már annyira nem is furcsa ám vele lógni, meg nem is olyan merev, mint amilyennek először tűnt.
- És igaz? De mondjuk lehet tényleg jobb, nem? Ha nem is apud, de anyudnak tuti nem hiányzik a sok turista, akik összetapiznak mindent - én ehhez mondjuk abszolút nem értek, csak azt tudom, én se tenném közszemlére a helyet ahol élek, legyen bármekkora is.
- De figyi? Miért nem rejtették el, mint a sulit is például? Akkor nem pletykálnának - gondolom én, hogy ezzel több évtizedes problémát oldottam meg hirtelen.
A kellemes pillanatoknak hamar vége, sose ettem még gyomorgörccsel vacsorát, és tudom, hogy nagyon meg fogom bánni, amiért csak pár falatot sikerült legyűrnöm, de... nem volt jó. Én nem ehhez szoktam. Ehhez a síri csendhez. Gondolom, nincsenek is sűrűn együtt, akkor miért nem beszélgetnek, ha igen? Nem értem őket. Pedig elvileg szeretik egymást. Felnőttek...
Nagyi elhív, bennem meg megáll az ütő hirtelen, de persze ahogy tudom, összeszedem magam. Figyelmesen hallgatom, kényszerítve magam, hogy most aztán mindent megjegyezzek, mert tényleg nem szeretném apust beégetni.
- Nem tudom, mennyire fogja vigasztalni, de anyuék részéről sincs több - osztom meg vele mosolyogva, még csak fel sem fogva, mennyire el vagyok így kényeztetve, hogy nem kell mással osztoznom a figyelmen.
- És fel is venném örömmel, de... Dr. Löwenherznek nem kellene ebbe beleegyeznie? - annyira a nagyira koncentrálok, hogy arra már nem megy, hogy apámat apámnak nevezzem. Még a tarkóm is megvakarom kínomban, mert hát.. nem rajtam múlik.
- Higgye el, én lennék a legboldogabb, ha csak annyi hátrányom lenne, hogy házasságon kívüli vagyok, de... én javarészt muglik között éltem, mert anyus dacolt... még csak a varázslás se megy úgy, ahogy kellene, mert nem szoktunk még össze a pálcámmal, és persze, hogy makacs az is. Meg fogalmam sincs, mit kellene csinálnom, hogyan kellene viselkednem, hogy az jó legyen - sokáig viszont nem bírtam türtőztetni magam, a kezeim is munkába lendültek, gesztikulálok is velük rendesen, és még a nyelvemre se vagyok képes csomót kötni.
- Én csak tartok attól, hogy csalódást okozok - motyogom a végén halkan, mert nem annyira jó érzés ezt beismerni.
- A kastély nagyon tetszik, és már láttam egy manót odakint, nagyon aranyos - a rossz kedvem is hamar elpárolog, ahogy az lenni szokott, újra szikrázóan mosolygok a nagyanyámra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867824#post867824][b]Návay Kristóf - 2023.10.01. 17:40[/b][/url]

Tényleg rég volt. Egy csomó emlék tör rá hirtelen. Egyszerre imádta és átkozta azokat a nyarakat. Szigorú kiképzés, amiért egyre jobban haragudott az apjára, de ezt évekig elfojtotta magában. Korán kelés, rend, fegyelem. Szabályok, amiket generációk kódolt kötelezettségeként fogott fel. Mert másként nem lehetett volna kibírni. És most sem tudna másképpen együtt élni velük. Régi gyerekkori barátságok, amiket életre szólónak hitt, de legtöbbjük felszívódott már. Hiányzik.
- Mindenkinek vannak titkai, csak te jól rejted el őket. Ez is egy túlélési technika. Olyan igazán auroros - már-már hízelgőnek hat, amit mond, azt már nem téve hozzá, hogy valamilyen úton-módon fel tudná kutatni a gyengéit, amit nem is biztos, hogy szeretne. Kristóf kicsit az ellenkezője. Őt már elővették, megtalálták, és mindegy neki, mivel támadják, belefáradt a védekezésbe. Nincs mit veszítenie. Ha kirúgják, talál másik állást valahol. Ha elkergetik, vagy menekülnie kell, intéz lakhatást. Váratlanul szakítanak vele, azt is kiheveri. Sőt, egy családi tragédia után is megy tovább az élet. Neki nehéz újat mutatni, vagy zsarolni valamivel, mert úgy érzi, mindent leszar körülötte. Talán Fanni és Regi az, akikkel lehet őt zsarolni, és hozzájuk is nehezen hagyta, hogy közel kerüljön, többek között emiatt.
- Elfáradtam. Volt mitől... - pontosít, és a nyelvöltést cseppet sem találja viccesnek. Szúrós szemmel néz rá, igaz, csak pár másodpercig. Van, amit jogosnak gondol, hogy az jár neki, és ebben nem tűr kompromisszumot. Keresztül ment már dolgokon. - Nem tudsz mindenkit megmenteni. Aki Darwin-díjat akar nyerni, hagyni kell, hogy jelölje magát - győzködi egy széknek szánt farönkön ülve a tűz mellett.
- Basszus, jó hülyék - szórakozik el a sztorin. - Mennyivel izgalmasabbak azért ezek az órák, mint a padban rohadni - fintorodik el egy pillanatra, visszagondolva arra a sok-sok szenvedős órára a Bagolykőben.
Először legszívesebben lecsitítaná Regit, de szerencséjére pont akkor hozza fel az új témát, amikor türelmetlenül beleharap a kenyérszelet azon csücskébe, amire már kellően sok zsírt csepegtetett. Feszült lesz, mert utál erről beszélni, de látszik rajta, hogy nagyon járatja az agytekervényeit, gondolatai csak úgy cikáznak fejében.
- Hogyne, ügyvédhez is menjek tanácsért, mi? Kinek van erre pénze? És az se biztos, hogy lesz belőle valami. Amíg apámnak van ott befolyása, addig nincs esélyem. Nem akarok beégni azzal, hogy megpróbálom, és elutasítanak, mert kiderül, hogy volt egy kis baj velem - hárít. Fél, félt ettől mindig is. Nagyító alá kerülni, kritikát kapni olyanoktól, akik közé tartozni akart. Ha nem mondják ki hivatalosan a fájó igazságot, legalább nem hallja. A vizsgáit elrontotta, inkább a pontok miatt ne lehessen bekerülni, mintsem egyéb, szubjektív tényezők hiányában.
Megrázza a fejét. Vár, amíg a nyárs tetejére szúrt szalonna és kolbász készre sül, aztán óvatosan lehúzza őket egy szalvétára, és maga mellett, a rönk szélén hagyja hűlni kissé, mielőtt a kenyérre rakva elfogyasztaná.
- Te mikor fogsz már végre a magánéleteddel is foglalkozni a tanulás és a tanítás mellett? - kérdezi, és érezhetően vissza akar vágni a témával az előző miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867898#post867898][b]Adele Nadia Krise - 2023.10.03. 05:24[/b][/url]

Nathaniel
- Krise-birtok, Egyesült Királyság -

Ugyan nem lát bele a minisztériumi osztályok hozzáállásába, mert az anyja nagyon tudatosan szinte soha nem hozott fel munkatémát otthon, előttük, azt el tudja képzelni, hogy a minisztériumon belül is minden osztály másként viseli magát. Míg az anyja részlegére sosem hallotta Magdát panaszkodni, vagy stresszelni miatta, könnyen megeshet, hogy más részlegekre a megfelelő munkaköri légtér megteremtéséhez alkalmatlan embereket válogattak be. Így nem csoda, ha Nathanielt abszolút nem nyűgözték le a látottak. Ez viszont, és a gyakornoki kérdéskör már a sógorára tartozik csakis.
Visszakanyarodnak a férjéhez, és végre mintha meglátna valamit a jólnevelt brit elit álca mögött: egy arcvonaglás, egy pillanatra megrepedező jókedv. Ennyire zavarná, hogy Willel rossz a kapcsolatuk? Végül is... nem elképzelhetetlen, hogy az idősebb testvér mint motiváció, példakép igenis fontos egy fiatal férfi életében. Attól, hogy ő és Will a pokolba kívánják a rokonságuk nagyrészét, még nem jelenti, hogy az említett rokonság is hasonló érzelmekkel viseltet irántuk. Azonban a válasz alapján inkább elkanyarodik a gondolatmenete más irányba. A szavak mintha frusztráltságról árulkodnának. Ő is be akar kerülni a duóba trióként? Zavarja Nathaniel-t, hogy Esther Willen lóg? A végén még kiderül, hogy tényleg kis patkányok, ahogy a férje szokta becézni őket, pedig Nathaniel annyira helyes... Puhatolózzon tovább?
- Esther nagyon szeretett volna közel kerülni hozzá, azt tudom. Többször kifejezte, hogy vágyik a bátyja társaságára... - Ostoba nő. - ... mostanában mintha Will is nyitna felé, ez igaz. Nehéz átlépni a külön töltött éveken, gondolom? Kicsit, mintha egy idegennel próbálnál kapcsolatba kerülni. - Megértés, aggodalom, együttérzés, figyelem. Nathaniel remekül játssza a sebezhető embert, Adél pedig készségesen produkálja az együttérző, támogató sógornőt.
- Lehet, könnyebben összekovácsolódtok majd, ha átköltözünk ide. - Madlennel lassan beszélnie kellene a kulcsok ügyében, még amúgy is be akarja járni a házat, szemügyre venni, mit kell rendbe hozatni rajta, átalakíttatni, gyerekbiztossá tenni. Sok a munka, óh, rengeteg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867904#post867904][b]Solomon Cavanaugh - 2023.10.03. 07:07[/b][/url]

Dia
- egy összejövetel után, este -

- Látod, van ahol az agymosás olyan méreteket öltött, hogy mi azt elképzelni sem tudjuk. - Úgy csóválja a fejét, ahogy a helyzet megkívánja. Persze mindenki foglalkozzon a maga dolgával, de ez a szótárában már borderline domestic abuse-nak számít. Nem tudná elképzelni, hogy korlátozzon valakit, de tisztában van vele, hogy régen tényleg ez volt a szokás. Azóta feltalálták az egyenjogúságot és eléggé divatban van.
- Hm? - Nem tudja, hova fog kifutni ez a játék, ettől még szórakozott jókedvvel bólint és elkezdi kigombolni a mandzsettáit, meglazítani és kihúzni a csokornyakkendőt a gallérból, aztán jó messzire eldobja, hogy ne is lássa.

Tíz perc múlva őszinte kíváncsisággal nyomja le a kilincset... és szinte rögtön össze kell préselje a száját, hogy ne kezdjen el hangosan nevetni a jelenet abszurditásán. Annyira életidegen, annyira prűd, annyira... nem Dia, és mégis milyen jól kifigurázza társadalmuk hátramaradott, káros szokásait.
Javára legyen mondva, őszintén próbálja megzabolázni a vihoghatnékát, de nagyon nehéz, amikor ilyen "szívből jövő" vallomásokat is nekibombáznak. Párszor meg kell köszörülje a torkát, mielőtt a menyasszonya előtt megállva képes megszólalni nyikorgó nevetés nélkül.
- Te tisztátalan lány! Borzalmas bűnt követtél el! - Meg-megremeg a mű-mérges hangja, nagyon nehezére esik tartani a színlelt szigort.
- Ezért megtorlást érdemelsz, el kell fenekeljelek! Hozzám! - Sírni fog a röhögéstől, komolyan, nem sokáig bírja ezt a színjátékot, de hősiesen tartja az egyre vörösödő álcáját. Az egyik keze Dia csuklóján landol, kényelmesen, nem erőszakosan (játék ide vagy oda cibálni nem fogja se most, se máskor), de megfelelően határozottan, és amint leül az ágyra, a térdére húzza ezt a "bűnös jószágot" .
- Bánod, amit tettél? - Első csattanás. Wow, mindig rácsodálkozik, milyen feszes Dia feneke. Egy pillanatra szigorból elismerésbe vált át az arca, hogy utána visszatérjen az eredeti szerepköréhez. Itt most büntetni kell!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867927#post867927][b]Eszterházy Diána - 2023.10.03. 09:57[/b][/url]

Teljes mértékben elégedett magával. Nyilvánvaló, hogy mindketten nagy küzdelmek árán nem nevetik csak el magukat, amit már önmagában sikerként könyvel el. De azt sem hitte volna, hogy a rögtönzött "aranyvérű szűzlány" cosplay ekkora sikert arat. Néhány másodpercre lecsúszik az álarc, amikor Solomon először megfeddi, és kiül az arcára egy széles vigyor. Gyorsan az arca elé kapja a kezeit, hogy eltakarja, és ha már így tesz megpróbálja átforgatni egy szégyenlős megbánó mozdulatsorba a hibát.
- Igazán nem akartam szégyent hozni a családomra, jóuram. - Nagyra nyílt kiskutya szemekkel, könyörgően pillant fel a nála valamivel magasabb Solomonra.
- Tényleg, nagyon tisztelem a... - kicsit akadozik a mondatában, merthogy ezzel párhuzamosan húzzák az ágyhoz és beszéd közben helyezkedik el Solomon térdén. - ... kilencszáz éves varázsló hagyományokat, a belső kiházasítást, minden álmom, hogy a gyerekemnek habsburg álla legyen a vértisztaság miatt. Nagyon bánom!
Mivel nem lát hátra, így teljesen hirtelen éri a csattanás, de ez nem valódi büntetés, a férfi ütése nem erős - meg mintha a visszafojtott nevetéstől kicsit meg-meginogna. Nembaj, mert Dia is nehezen tartja magát. Semmi tehetsége nem lenne a tényleges bdsm-hez, abszolút semmi. Az 'ütésre' aztán tényleg kiszakad belőle a nevethetnék: Solomon érzi, hogy az ölében fekvő lány rázkódni kezd, majd a nevetés élénk hangja követi azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867929#post867929][b]Solomon Cavanaugh - 2023.10.03. 10:11[/b][/url]

Diana Eszterhazy
- Hónapokkal ezelőtt -

- Figyelj, amíg nem léptél be az egyenletbe, én se terveztem házasodni. A szingliségnek megvannak az előnyei: nem isszák meg a kávédat, nem kell sorba állni a fürdőszobába, és nem rúg le senki az ágyról, vagy tehénkedik rád. Az azért... lássuk be, számít. - Vannak prioritásai, és előre kalkulál vele, hogy nem lesz olyan könnyű ez a tranzitálási időszak egyedülállóból házas emberbe, de ha Diana mostani személyisége nem csak cukormáz és külcsín, akkor az is lehet, hogy minimális hozzáigazodásokkal meg tudják majd oldani az egész történetet. Akárhogy is, úgy tűnik, tényleg elindul a kiházasítási folyamatuk.
Onnantól kezdve, hogy Dia "megpecsételi" a kis egyezségüket, valahol sínen érzi magukat, a vigyora ettől töretlenné válik.
- Ámen! - A testvérei hülyét fognak kapni. Alig várja, hogy lássa az arcukat, amikor közli, hogy néhány hónap és nős lesz.
Diát természetesen hazakíséri ezek után, de előtte megeshet, hogy tesznek egy-két kitérőt, mondjuk néhány óra játék belefér bőven.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867932#post867932][b]Solomon Cavanaugh - 2023.10.03. 10:31[/b][/url]

Pokolian vicces, ahogy belecsúsztak a romlott menyasszony-zsarnok vőlegény szerepbe, de kötve hiszi, hogy még néhány percnél tovább bírja röhögés nélkül, annyira nevetséges az egész.
- És mégis megtetted! Hát erre neveltek? Arcátlan! - Itt már hallhatóan megcsuklik a hangja és egy megtört röttyenés is belefonódik a feddő beszédbe. El fogja nevetni, a fenébe is, ezt nem lehet csak úgy bírni cérnával.
Aztán a habsburg áll és röviddel utána az az egy, nyamvadt kis slap-on-the-butt mindent visz, akárcsak a gátat az özönvíz. Úgy elkezd nevetni, mint akit ráznak, és annyira futja csak az eszéből, hogy Diát felhúzza az ölébe, de egyébként folynak a könnyei és kapkodja a levegőt két vihogási hullám között.
- Miért... van neked ilyen... mamaszerelésed? - Sosem látta még ezt a harci jelmezt a menyasszonyán. Van egy bizonyos bája, de a csipke alsói vagy a teljes meztelensége jobban tetszik neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867935#post867935][b]Eszterházy Diána - 2023.10.03. 10:47[/b][/url]

Engedelmesen gördül át egy neki is kényelmesen pozícióba Solomon ölében - majd egyik karját átveti a férfi vállán, félig átkarolva-kapaszkodva. Még ha abba is tudta volna hagyni a nevetést, egy idő után Solomon röhögése nevetteti. Hjaj. Szabad kezével megtörli a szemszélét, ahol már könnycseppek gyűltek.
- Miért, nem tetszik? Az egyik nagynénimtől kaptam még pár éve, hogy "ha náluk vendégeskedek, akkor vegyek fel valami normálisat". Szóval kérlekszépen, te most sértő megjegyzést tettél a normális éjszakai öltözködésre.
Számonkérő hangsúllyal hajol közelebb, és vékony mutatóujját Solomon mellkasához böki.
- Készülj fel, ha hozzádmegyek, előbb-utóbb te is találkozni fogsz vele. Talán te is kapsz majd valami aranyos pizsamát. - Jó, ez utóbbi teljesen kizárt, de azért széles vigyorral elképzeli a jelenetet, ahol Solomon kezébe nyomnak valami szörnyű régies, konzervatív és kényelmetlen férfi hálóruhát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867941#post867941][b]Solomon Cavanaugh - 2023.10.03. 11:22[/b][/url]

A röfögésbe átcsapó röhögése nem segít túl sokat a helyzeten és egy teljes percbe beletelik, mire képes leállítani magát és letörölni a könnyeket az arcáról fél kézzel.
- Aha... Nem, nem fognak rám húzni semmiféle pizsomát. El tudnál képzelni skót kockamintás kisgatyában? Bár... - Megvakarja az állát, mintha elgondolkodna, csak hogy utána játékból rácsaphasson ezúttal Dia combjára. Nagyobb a hangja, mint hogy ténylegesen fájhatna. - ... majd befeszítem az izmaimat. A nagynénéd meg beadja a derekát, hogy abban aludjunk, amiben akarunk. A testemnek senki nem tud ellenállni. - Hogyne, reggelente azért szokott újabban úgy felkelni, mint akinek becsípődött egy idege a derekában, és összetojta magát. Aztán kitornázza fekvőtámasszal és guggolásokkal a merevséget Dia kommentárjaitól kísérve (amikkel egyébként nem tud vitába szállni, validak). Állítja, hogy átlépve a negyvenet már nem ugyanúgy működnek az alkatrészek, kell a finomhangolás.
- De mindenféle esküvő előtt ide kellene költözz. Azt se tudom, bírod-e a horkolásom. - Nem horkol, dehogy horkol, hazudik, aki azt állítja, hogy hallotta. Hangosan veszi a levegőt. - Szóval mikor is hozod át a holmid végleg? Nem csak két bugyit és egy fogkefét. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867973#post867973][b]Eszterházy Diána - 2023.10.03. 16:52[/b][/url]

Amikor a skótkockás pizsamáról kérdezik és hogy el tudja-e benne képzelni, Solomon olyan pillantást kap a lánytól, mintha valami borzasztóan egyértelmű, magától értetődő dolgot kérdezett volna.
- Már meg is történt. Nyakig begombolt, szintén kockás bársonyfelsővel. És kockás alvós sapkában. - Kevés nagyapásabb anyag van a bársonynál, ami azt illeti, ritka ízléstelen tud lenni, és pont ezért társította máris fejben a képhez.
- Te inkább tartogasd csak az izomfeszegetést jobb pillanatokra, ne a nagynénémnek. - A jókedv belengi a helyiséget, és a könnyed viccelődés, adok-kapok teljesen természetesnek hat.
- Kérlek, ha annyira horkolsz, mindig ott van a disaudio, nem igaz? - Kicsit helyezkedik ültében, hogy kényelmesebb pozíciót találjon magának, ami végül szenvtelen szembefordulással végződik, lábát átvetve, két combjával a férfi egy-egy oldalán.
- Miért? Azt hittem, annyi elég. - Arcának egyik felével Solomon mellkasának dől és lebiggyeszti az ajkát, mint akinek most többórányi gondos számításáról közölték, hogy alapjaiban rossz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868155#post868155][b]Nathaniel James Krise - 2023.10.08. 12:36[/b][/url]

Ha látná Adele gondolatait, rondán és minden visszafogottság nélkül nevetne. Röhögne. Igen, a röhögés jobban leírná az autentikus reakcióját. William mint példakép. Ám szerencsére a fiú nem legilimentor és nem is talál bele megérzés szinten sem, hogy ilyesmi forog a nő fejében.
Esther említése és az, hogy most először tényleg kifejtve, harmadik szemszögből hallja, hogy még az ő húga volt, aki koslatott William után.. epét tudna hányni az undortól. Annyi figyelmeztetésó ellenére. És tessék, Esther még arra kis képes volt, hogy őt ócsárolva smázoljon annak a féregnek. Ismét felbugyborékol benne a harag, hogy aztán azonnal igyekezzen lenyugtatni magát. Nem számít. Már nem számít. Esther szabad ember, azt csinál, amit akar, ő nem hajlandó többé bűntudatot és felelősséget érezni iránta.
- Könnyű elsodródni egymástól. Mindenki számtalan nehézséggel és eseménnyel néz szembe. Emmellett nehéz régen tönkrement kapcsolatokat rendbehozni. Főleg, mert sosem tudtuk igazán, mi is William problémája velünk.
Ez egyébként igaz. Sokat gondolkodott, hogy miért is gyűlölheti őket William annyira, olyan mértékben, hogy gyermekként azt érdemelték, amit. Többnyire arra jut, hogy rossz oldalról közelít: nem a gyűlölet mértéke számít. William egyszerűen csak egy beteg pszichopata, akinek bármire ilyen szélsőségesek a reakciói. Ezért lenne jobb helye a börtönben még mindig - vagy hat lábbal a föld alatt.
Felkapja a fejét az utolsó mondatra.
- Ide? Angliába költöztök?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868185#post868185][b]Thorsten Löwenherz - 2023.10.08. 18:00[/b][/url]

Löwenshöhle, Ausztria

- Nem-e? Piszkálod az alvó oroszlánt? - kérdez vissza szemöldökét megemelve. Szája sarka máris mosolyra kunkorodik azért közben. A következő kérdésre aztán már megvonja a vállát, mintha nem tudná eldönteni. Szerinte az apja teljességgel veszélytelen, legfeljebb a saját kis világában veszik el. A bátyjával kicsit már jobban érdemes meggondolni, akarja-e az ember bosszantani, mert nem igazán van a saját ereje tudatában.
- Nem veszélyes, de amíg bárki hisz a pletykáknak, legalább békén hagyják őket - válaszolja. - Mert a családunk nem határolódott el a külvilágtól teljesen. Általában hóbortos arisztokratáknak gondolják őket a legtöbben a környéken. Bizonyára jobb ötlet lett volna egyébként elrejteni a kastélyt, de a Löwenherzek számottevő része ennél jobban élvezte a figyelmet, azt hiszem - folytatja a válasszal a másik kérdésre is. Ez a legtöbb, amivel szolgálni tud, azt már nem is említi, hogy ez a család egyébként is az utolsókat rúgja, most már igazán meg se éri az egész procedúra, arról pedig az anyja gondoskodni szokott, hogy véletlenül se lepleződjenek le. Néha úgy érzi, annak a nőnek semmi nem okoz problémát, még az időjárás is hozzá alkalmazkodik és nem fordítva.
A vacsora már némileg feszült csendben telik, míg Johanna meg nem szólal, hogy aztán elrabolja Zsannát kettesben beszélgetni. Merev tartása, tekintélyt parancsoló aurája bizonyára ijesztő a lánynak, aki most találja szembe magát vele először, még ha a maga módján próbál is ezen tompítani. Hangja legalább kedves, halványan mosolyog is végig. Megpaskolja Zsanna kezét, amikor a lány közli vele, hogy másik oldalon is ő az egyetlen unoka. Tudomásul vette.
- Nem lesz kifogása, kedvesem - jelenti ki már tényként, közben futó pillantást vetve a gyermekre, aki még egyelőre úgy utal az apjára, mintha csak a család gyógyítója lenne. Reméli, ez is változik majd, beszélni fog erről a fiával is.
- Találnunk kell neked egy megfelelő magántanárt - válaszolja, figyelmesen végighallgatva Zsanna mondandóját a hátteréről. - Németül is illene megtanulnod, Thorsten azt mondta, fordítóeszközt használsz, akár ő a magyarhoz. Neki is illene magyarul tanulni, ha már oda költözött - jegyzi meg, miközben arca megrándul kissé. Nem igazán érti, mit is keres a fia éppen Bogolyfalván, amikor Ausztriában is élhetné az életét és gyógyíthatna, ha már ragaszkodott ehhez a szakmához a családalapítás helyett, mindezt azonban megtartja magának.
- Ó, kedvesem... - szólal meg, sóhajtva egyet, amolyan "ha te tudnád" módon, de nem fejti ki, mire is gondol. Nem tudja, mit mesélt Thorsten a testvéreiről, de jobbnak látja inkább nem most hozni szóba a legidősebb fiát. Tudja, hogy nem szép egy anyától, de ha valaki csalódást okozott neki, az mégiscsak Karl. Thorstent sem teljesen érti időnként, Amadea pedig túlságosan is a kedvence, hogy most még a kvibli iránt tanúsított végtelen szerelmét is elnézze egyelőre.
- Néha kissé hűvös tud lenni, főleg éjszaka, de szólj a manóknak, ha így lenne - oszt meg még szerinte fontos információt. - És Thorstent milyennek találod? Jól kijöttök? Azt mondta, majd hozzá költözöl, igaz ez?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868189#post868189][b]Adele Nadia Krise - 2023.10.08. 18:17[/b][/url]

Nathaniel
- Krise-birtok, Egyesült Királyság -

Vajon eljön az az idő, amikor félrevezetés nélkül fognak egymás szemébe nézni? Egyáltalán kiderül majd, hogy mindketten álarc mögé bújtak? Mert szó se róla, ez a helyzet egy csodás, szépen elrejtett Mexican standoff, és a végkifejlete ezen a ponton bármi lehet.
- Bárcsak ne így volna, de tény, hogy nem tudok vitatkozni a nézőpontoddal. Will sosem mondta el igazán, miért tartja ilyen vehemensen a távolságot. - Nagyon megértőre hangolja az arckifejezését, egyébiránt valahol a háttérben somolyog a kisördög a vállán: helyes, ne is akarjon Willhez közelebb kerülni. A testvérekkel mindig csak a baj van. Egyébként is, mostanra van egy olyan sejtése, hogy a testvérekre jellemző féltékenykedés is nagy szerepet játszhatott a férje kritikus hozzáállásában az ikertestvérei felé.
Talán akarata ellenére olyan téma felé terelte a beszélgetést, ami Nate-et sokkal inkább megmozgatja.
- Ó igen. - Nem lát ebben semmi rosszat, hogy meséljen a terveikről, elvégre Nathaniel láthatóan nem is nagyon akar már Will közelébe menni.
- Úgy tervezzük, áttelepülünk az országba, ha megszületett a ... baba. - Hallani azt a rövid kis szünetet és látni a megfeszülő arcvonást- árulkodó jele, hogy a félelmek nem oszlottak szét egyik napról a másikra. - El akarja kérni a régi ház kulcsait; talán ismerős helyen hamarabb ráhangolódik az apaságra, ki tudja. - Mivel az ikrek eddig úgyeem fejezték ki az igényüket a házra, és Madlen a tenyerén hordozta mindkettőt gyerekkortól, kevés esélyt lát rá, hogy Will házigényét megvétózza bárki. Csak némi jogos igényt fejez ki a gyökerei iránt, ennyi az egész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868211#post868211][b]Solomon Cavanaugh - 2023.10.08. 20:25[/b][/url]

- És Bogar bárd meséit olvassam fel pipával a számban? - Ami azt illeti, poénból egyszer biztos ki fogja próbálni. Majd bepózol olyan Poirot-san a rend kedvéért, egyik kezében pipa, a másikban a könyv, a fején az alvósapka, és a következő útja vezethet is a temetőbe, mert olyan öregnek érezné magát.
- Mi az, féltékeny vagy? - Úgy csíp bele Dia derekába, mint valami utolsó suhanc. Dehogy cserélné le őt! Hát hol talál még egy nőt, akinek az ízlése ennyire klappol az övével?
A kezei önálló életet élve nagyon hamar fenékre találnak, amint Dia elhelyezkedett az ölében.
- Igen? - Az egyik keze feljebb mozdul a lány gerincoszlopa mentén. - Az irodámba is bemasíroznál egy szál bugyiban, mi? Igazgató kiskedvence. - Ezen mai napig röhögnie kell, egyeseknek mennyire fáj, hogy az amúgy kompetens menyasszonyát bevették gyakornokira  részlegére. Nyilván suttognak, az emberek élnek-halnak a pletykákért, de annyira nevetségesnek és kicsinyesnek tartja az egészet, hogy csak röhögni tud rajta a négy fal között, Diával karöltve. Nem is vette volna fel, ha a lányban nulla tehetség lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868252#post868252][b]Nathaniel James Krise - 2023.10.09. 12:59[/b][/url]

Sweet summerchild, nem tudják még, hogy nem kell ahhoz a közelben lennie, hogy igazán elevenbe vágó gyomrost vigyen be. Magában hümment egyet. Nem is tudta, hogy William ilyen szentimentális. Számítanak neki az emlékek?
Hát, szerencsétlenségére Nathanielnek is számítanak: égő gyűlölettel dédelgeti az összes emléket, amelyben William megalázta őket a testvérével. Hogy mikre kényszerítette őket, miket mondott nekik... úgy látszik ez valami családi vonás lehet. Ekkora jelentőséget tulajdonítani a múltnak.
- Áh, értem, nem is tudtam, hogy az a ház még megvan. - Sosem gondolt rá, de nem csoda. Az ő gyermekkorának nem igazán volt része, ez inkább olyasmi, ami Williamhez tartozik. Már ha a szentimentális oldaláról nézzük a dolgokat. Gyakorlatilag pedig egyszherűen a Krise család birtoka és mint olyan..
Remek ötlete támad.
- Mindenek előtt a legfontosabb, hogy te egészséges maradj. Minden más jöhet utána. - Ezzel még nem is hazudik, tényleg nem kíván semmi rosszat Adélnak, főleg nem még egy vetélést. Ha igazán velejéig romlott lenne, szurkolna érte abban a reményben, hogy ez már Williamet is rosszul érintse, de.. Nathaniel nem velejéig romlott. Azonban ez a tény nem akadályozza meg kicsinyes és kétségkívül etikátlan döntések meghozatalában.
Az utolsó kortyot is kiissza a teáscsészéből és mosolyogva pillant a nőre.
- Öröm volt beszélgetni, viszont a nagyanyám leszedi a fejem, ha késni merek a találkozónkról. - És mostmár azt is tudja, hogy az általános szépelgés mellett milyen témát hozzon fel Madlen előtt. Felkel a helyéről, még udvariasan megdönti magát Adél előtt, majd a szalont elhagyva rögtön a mátriárka szobája felé veszi az irányt.
Régóta most először fordul elő, hogy alig vár egy beszélgetést Madlennel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868268#post868268][b]Eszterházy Diána - 2023.10.09. 17:48[/b][/url]

- Nem. Ki van zárva. Ebben a szerelésben a teljes kognitív disszonanciára kell menned és whatsappos tizennnyolc plusz pornó fanfictionöket felolvasni. Pipával a szádban.
És akkor csodálkoznak az emberek, hogy miért az egyik leggyakoribb Diának feltett kérdés, hogy "te meg mit szívtál?". De láthatóan nagyon szórakoztatja a saját ötlete. A csípésre megugrik, de nem azért, mert fáj, hanem mert szimpkán csiklandós és a mozdulat nagyon fáratlanul éri.
- Áááuuuhh. - Az ösztönösen fájdalmasnak induló, majd ahogy felfogja, hogy valójában nem fáj, nevetésbe fulladó hangon veti hátra magát, és csak azért nem zúg le, mert tartják is - és ő is még csimpaszkodik a kezeivel. A féltékeny vagy kérdésen nem gondolkodik el, mert ha ebbe a dologba beletapicskolna gondolatban.. hát nem biztos, hogy kész rá. Furcsa lenne, mert sosem volt még az, ugyanakkor azt sem mondhatha biztosan, hogy hát biztos nem.
- Gawd, mekkora lenne! Najó, az egy szál bugyi sajnos túlzás lenne, mégsem csukathatom le magam közszeméremsértésért, DE valami kövi hétfőn mély dekoltázzsal belejtenék. Szerinted mennyire lennének ki?
Már most látja maga előtt, hogy azok, akik nem kedvelik túlzottan, szavakat nem találva hápognának a kis gurulós székeikben. Nem feltétlen mások nyomora szórakoztatja, inkább tényleg a jelenet polgárpukkasztó jellege.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868278#post868278][b]Návay Regina - 2023.10.09. 21:16[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- És ha tényleg nincs mit rejtegetnem? - kérdezem kérdőn emelve meg a szemöldököm. Nem szoktam mindent mindenki orrára kötni, de ha kérdeznek, szoktam válaszolni. Na jó, lehet ezt azért tárgyalni, mert mások titkait nem mondom el, és létezik ugye hivatali titok is, de sajátjaim nincsenek. Legalábbis szeretem azt hinni, hogy ebben is olyan vagyok, mint a bátyám.
- Ó, tényleg, ne is mondd. Kemény öt kilométert jöttünk erőltetett menetben, ez már kész francia idegenlégió - húzom tovább, még mielőtt rátérnénk a túlélés témájára. Azon eleget izgulok egyébként is, mert nem szeretném, ha nálam csinálná ki magát valamelyik diákom.
- Figyelj, ha valaki a saját idejében akar Darwin-díjat szerezni, az mindenkinek a maga problémája. Az óráimon azért nem kellene senkinek kinyíratni magát - válaszolom egy sóhajjal. Az sajnos nekem is komoly következményekkel járna, és ez nem csak papírmunkát jelentene. Kár azonban most ezzel rontani itt a hangulatot, ezért amint lenyelem az éppen rágott falatnyi szendvicset, és még mielőtt újabb falatot harapnék a kenyérből, témát váltok.
- Ez nekem eléggé kifogásnak hangzik - válaszolom, megvonva a vállam. - Tudod, hogy ehhez elég lenne anyu bátyját megkérdezni, aki kétlem, hogy rajtad akarna meggazdagodni. Sőt, ha anyu kérdezi meg, akkor Balázs bácsi csak úgy minden további nélkül is utánajár. Figyelj, apunak ugyan nincs erre befolyása, de ha anyu segítene, én nem haragítanám magadra a helyedben. Te is tudod, milyen... - felelem neki, majd folytatom a vacsorázást. Ő is ismeri a szüleimet, kétlem, hogy ezt tovább kellene magyaráznom. A kérdésre válaszul először is vállat vonok.
- És te? Szerintem még egyikünk se maradt le semmiről amúgy, macskás néni pedig még mindig lehetek, ha bármiről lecsúsznék - közlöm vele. Most egyébként sincs senki olyan a láthatáron, akit kicsit is érdekesnek találnék, tekintve, hogy Arti megint megpályázott valami ösztöndíjat, hogy Kukutyinban tanulmányozzon versenyseprűket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868421#post868421][b]Návay Kristóf - 2023.10.12. 22:38[/b][/url]

- Akkor a szívedben őrzöd a titkokat - hangzik a csattanónak szánt válasza. Azt a legkönnyebb elrejteni. Kivéve a gyakorlott mágiahasználók elől, mint például a legilimentorok. De aki ért a manipulációhoz, annak könnyű dolga van. Kristófnak nem célja, hogy Regi lelkében vájkáljon. Túlságosan felkavarta a nem túl távoli múltban, amikor kvázi megsiratta az unokatestvérét. Van egy határ, amit nem szabad átlépnie, pláne amióta odaköltözött hozzá. Szereti azért tudni, hogy mi történik körülötte. Ha hagyná, hogy a közvetlen környezete vakon menjen a saját feje után, sebezhetőnek, zsarolhatónak érezné magát. Ezért jobb átlátnia a sakktáblát, hogy még idejében lépni tudjon, ha egy olyan figura közelít, aki veszélyt jelent a számára.
- Nem csak, vagyis nem a mai napra gondolok, te gyökér. Azért kirándulunk, mert bírjuk az ilyet. Návay-k vagyunk - szólal meg belőle a katona, a maga lelkesedésével. - Igen, igazad van. Azt nem lenne könnyű elfelejteni. Traumákból volt elég - ásít egyet, csöpögtet, majd eszik egy újabb falatot a kolbászkarikás kenyérből, amint az már kellően kihűlt.
Ideges lesz... Legszívesebben rágyújtana, ha nem vacsorázás közben lennének. Füst mondjuk van körülötte, nem is bánja, ha egy lenge szellő az arcába csapja egy pillanatra. A szag adott. Aztán inkább csak bámul maga elé ültében. A földet, a tüzet, a nyársat, amiről hagyja lecsöppenni a zsiradékot, ami sistergő hangon vív haláltusát.
- Ebben a rohadt világban minden csak protekcióval megy? Miért nem tudok saját magamtól is elérni valamit? - szegez rögtön két erős kérdést Reginek, de inkább csak magában morog. - Te meg tudnád tenni? A neveddel, a kapcsolataid felhasználásával? Mondhatnám, hogy mások mit szólnának, mert szerintem marhára levágós lenne, de én se biztos, hogy tükörbe tudnék utána nézni - rázza meg a fejét, majd egy hosszabb szünet után még folytatja. - Bár... Nem mondom, hogy nem gondoltam még erre. És az se lenne igaz, hogy ne vonzana a lehetőség. De úgy érzem, mínuszból indulok. Nem tudom, megéri-e bolygatni ezt a témát. Annyiszor átgondoltam, átbeszéltük. Nem is értem, hogy jött ez már megint elő - néz rá szúrósan a lányra, és a nyársról a maradék ételt is leszedi, amint késznek véli azokat. - Minden ujjamra jutna valaki a pubból, ha akarnám. Fesztiválra gyűjtök, elvagyok. Mi kell még, mire gondolsz most is? Neked kell lassan családot alapítani, nem? A kor, meg minden... a nőknél hogy is van? - ráncolja össze a homlokát, talán egy kissé erősebb odaszúrással, mint először tervezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868455#post868455][b]Adele Nadia Krise - 2023.10.14. 05:59[/b][/url]

Nathaniel
- Krise-birtok, Egyesült Királyság -

Később még átkozni fogja a saját ostoba száját, ha valaha kiderül, Nate mennyire kétarcú, de addig is elkönyvelte egy zaklatott fiatalembernek, akit meghurcolt az élet, és egyébként egy teljesen fölöslegesen testvéri érzésekkel megpakolt személy, aki valahogy bájosan próbál kapaszkodni a bátyjába. Sosem fogja megérteni ezt a fajta kötődést annyi év masszív utálattal a saját testvére iránt, de ha Nate-nek ez kell, ám kergesse csak a délibábot. Nem fogja lebeszélni róla, mi több, szívesen buzdítja, mert tudja, hogy Will pofára ejti a testvéreit, a "kis csótányokat". Vicces lesz végignézni a szélmalomharcot.
- Múltkor megmutatta távolról. Szépnek tűnik, de ráfér egy teljes tatarozás. - Amihez már készülnek az ötletei. Nem akar még egy hasonló nappalit, mint a bogolyfalvi házukban, az biztos.
- Ahogy mondod. - Vidám bólintással helyesel, ez pedig kivételesen tényleg őszinte. A gyerek egészsége most az első a szemében, ehhez pedig a sajátja is hozzátartozik. Harmadjára szinte az az ijesztő, hogy problémamentes a terhessége. Végre van ideje ilyen jelentéktelen apróságokra, mint csevegés, lakásberendezés, babaholmik vásárlása.
- Örültem, hogy tudtunk egy kicsit beszélni. - Hogyne, ápolni kell ezeket a felszínes, jó viszonyokat. - Néha ugorj be egy teára, ha ráérsz. - Főleg, amikor nincs otthon a férje, majd olyankorra időzíti a kis találkozóikat, hogy aztán felhasználhassa Will idegesítésére, ha megint egymásnak esnek. Egyébiránt nem sokkal Nate távozása után ő is elhagyja a szobát. Nemsokára úgyis találkozik Seth-tel, mert azért nincs teljes vesztegzár alatt a Krise-birtokon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868458#post868458][b]Solomon Cavanaugh - 2023.10.14. 06:01[/b][/url]

- Elismerem, a gondolat hirtelen jobban izgat, mint a gyerekmesék. Bízom benne, hogy van kedvenc válogatásod is? - Diából kinézi, hogy teljes like-gyűjteménye van hasonló posztokból. Nem hiába csipkedi itt az oldalát ennek a született kisördögnek. Elégedetten vigyorogva engedi egy pillanatra még hátrébb Diát, hogy aztán visszahúzza megfelelő közelségben, ahol bőven elérheti a vállát, és beleharaphat játékosan.
- Ha lecsuknak, kiváltalak... egy éjszaka után. Nem mondom, hogy nem látnálak szívesen rács mögött a játék kedvéért. - Már tudja, legközelebb milyen szimulációt futtatnak le a saját szórakozásukra. Mekkora már, ha a leendő feleséged ugyanolyan őrült, ha nem őrültebb, mint te magad?
- You're so mean. Do it again. - Itt már nem állja meg röhögés nélkül, mert valahányszor Dia bemegy az irodájában, utána tapintani lehet a duzzogást egyeseknél, pedig ennyi idő után már láthatták, hogy munka terén abszolút nem kivételez a lánnyal. Odavette? Igen, megtehette. A semmire alkalmazza? Egyáltalán. Dia designjai ugyan az elején még meg-megbicskalottak, azóta látványos fejlődésen ment keresztül. Nem hülye és szívvel csinálja, amit csinál, neki ezek az alapkövek kellene, hogy építeni lehessen az embert magát. A munkahelyen érezhetően előjön belőle amúgy is a munkamániás énje és legtöbbször csak négyszemközt ennyire szemtelenül incselkedő.
- De addig is... - És itt végre átfordítja magukat, hogy Dia kerüljön alulra, ő meg Dia lábai közé. - ... ideje rendre tanítanom téged. A végén még rám szólnak, hogy nem tudom fegyelmezni a menyasszonyom. - Szólna a halál, a húgai örülnek, hogy nem egyedül fog meghalni a bátyjuk. Ha Diának valaha eszébe jutna elhagyni Solomont, valószínűleg a Cavanaugh-lányok testületileg könyörögnének neki, hogy ne tegyen ilyen meggondolatlan cselekedetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868463#post868463][b]Návay Regina - 2023.10.14. 12:02[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Nocsak, egy költő veszett el benned - piszkálom széles mosollyal az arcomon. Olyan ez, mint kamaszkorunkban, bár úgy rémlik, akkor is én élveztem jobban, ő többnyire csak felfortyant és odavágott valamit mérgében.
- Akkor kapd össze magad, Návaykám, mert holnap azt is meg akarom mászni ott és nem akarok nyafogást hallani, ha csatlakozol - válaszolom neki a magam részéről továbbra is egészen jól szórakozva, miközben az említett csúcs felé mutatok. Hozzávágnék valamit én is csak úgy jelképesen, ha már gyökérnek nevez, de mivel csak a szendvics van a kezem ügyében, inkább hanyagolom némi nézelődést követően a dolgot. Talán egy fűcsomóval jelezhetném a szándékom, de kár kitépni ennyiért. Helyeslően bólogatok a megállapítására, miszerint traumából elég volt már, ezzel ugyanis mélységesen egyetértek. Ha valaki ki akarja csinálni magát, legyen szíves nem az én órámat választani rá. Két falat között sikerül témát is váltani aztán, bár ettől is csak ideges lesz. Mondjuk ez nem ér meglepetésként, annyi mindentől lesz ideges, hogy megpróbálni se érdemes lábujjhegyen járni körülötte ezt elkerülendő. Gyakran az az érzésem, hogy egy fortyogó vulkánnal lakok egy házban, ami bármikor bármitől kitörhet.
- Te mondtad, hogy amíg az apádnak befolyása van, esélyed sincs, de ez hülyeség, és ezt te is tudod - válaszolom megvonva a vállam egyelőre. A jó kedvem azonban gyorsan tovatűnik, amikor megint egy szerintem önsajnálós kismonológba kezd arról, hogy mínuszból indul és kár is ezzel foglalkozni.
- Kapcsolatok nélkül nem mész semmire, akármilyen ügyes és okos is vagy. Nem elég csak az egyik vagy csak a másik, de ha neked ez kell, akkor sajnáld magad tovább. Mozdítottad már a kisujjad is azért, hogy legalább kiderítsd, van-e minimális esélyed is? Jaj, pénzbe kerül, jaj, nem tudnék tükörbe nézni, jaj, utálom az életemet, mert nem lehetek auror. Jaj, jaj, jaj... majd szólj, ha befejezted- fortyanok fel, a szabad kezemmel tátogást utánzó mozdulatokat téve közben, csak hogy szemléltessem, most ennyit látok belőle, hogy siránkozik. Idegesen harapok bele a szendvics maradékába. A hirtelen jött düh meg olyan gyorsan múlik el, mint ahogy jött, már inkább csak morcosan válaszolok a kérdésére.
- Nem én viszem tovább a Návay nevet, az ugye megvan? - kérdezek vissza. Persze, lehet rá mód, hogy mégis úgy alakuljon, hogy ha valaha gyerekem lesz, akkor a Návay nevet kapja, de egyelőre nincs tervben. - És anyu se volt már fiatal, amikor születtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868588#post868588][b]Návay Kristóf - 2023.10.18. 15:08[/b][/url]

- Ennyire nyálasan hangzott volna? - kérdez vissza meglepetten, vagy csak talán hangosan gondolkodik. Regi szereti nagyítóval figyelni a szavait. Ha másba nem tud belekötni, akkor a stílusába fog. Akármennyire fáradtak, egymás cukkolására mindig marad energiájuk. Azon pedig rendszerint hatalmas versengés megy, hogy kié legyen az utolsó szó.
- Hétnél előbb nem indulhatunk el - jelenti ki makacsul a csatlakozás feltételét. Ki akarja aludni magát. Valószínűleg fáradt lesz, izomlázzal a végtagjaiban. A megmászandó hegy, amire bökik, csak egy sötét foltnak tűnik már a tűz mellett ülve. Felfelé menet azonban többször is megakadt rajta Kristóf szeme, és eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne a tetejéről visszanézni a vendégházra. Ha látszik egyáltalán. Meredek lesz, sziklásabb, igazi kihívás. De várja már. Hátha még előbb is felér, mint a társa, és akkor visszavágna a maiért.
Elindít egy újabb vitát, amit nem gondolt, s nem is tervezett. Szemeit forgatva sóhajt fel, hogy az unokatestvére már megint felfúj valamit, amit nem kéne. Magára veszi, saját problémájának tekinti, és mentorálni szeretné. Holott csak kifejtette a véleményét. Regi pedig felhúzza magát, mint egy kakukkosóra, és ezt a kiakadást már megint túlzásnak érzi. Nem tudja, hogy jutottak megint ilyen vizekre, de nagyon gyorsan történt. Zárójeles megjegyzés, hogy Kristóf feltehetőleg ugyanígy reagálna, de ezt a kis görbe tükröt nem fogja fel.
- Már megint olyanba ütöd bele az orrod, ami nem a te problémád... - kezdi egy intéssel, és egy kissé a hangját is felemeli a mondat végén. De Reginek mostanában igaza van. Igaza volt a kapcsolatfelvételben, a költözésben, és lehet nem hülyeség, ha hallgat rá ezúttal is. Vonakodva ül, megvakarja az állát.
- Szóval harcoljak újra apámmal? Mutassam meg, hogy én vagyok a király? - egy kicsit lehet, másként értelmezi, kifordítja, sarkítja, de talán így is fel lehet fogni. Ne hagyja, hogy az apja diktáljon. Neki is van néhány kártya a tarsolyában, amit elsüthet. - A jelentkezésem kurvára nem ilyen egyszerű. Lehet, hogy kimaradt pár év, de azért ne gondold magad szakértőnek - teszi helyre, amivel csak arra utal, hogy egy érzékeny téma ez, amibe jobb, ha nem szánt bele mélyen a beszélgetőtársa, mert akkor tényleg felrobban az a vulkán. Egyébként hálásan néz vissza a vörösre, és a szája szélén még egy halvány mosoly is megjelenik, mint aki elégedetten konstatálja a dühöt és a szélsőséges érzelmeket a másikban.
- Oké, értem. De akarsz majd családot, nem? Meg úgy valakit... Aki szeret is. És nem csak, tudod... úgy kihasznál. Mint... mint a filmekben - véletlenül se magára gondol, amit másokkal csinált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868649#post868649][b]Adele Nadia Krise - 2023.10.20. 20:50[/b][/url]

Nathaniel
- Nathaniel Krise lakása -

Az elmúlt napokban, sőt talán hetekben olyan, mintha kihúzták volna megint a lába alól a szőnyeget. Nem elég, hogy Willt visszavették a pubba, amit hevesen ellenzett, de a Madlennél tett most már harmadik látogatás jó volt arra, hogy az öregasszony kedvesen, de egyáltalán nem sajnálkozóan közölje, hogy saaaajnos Nate igényt tartott a lakásra, és hát az ikreknek is igazán jár valami a szüleik örökségéből, nem? Elvégre Will megkapta a fotókat, a családi mementókat, a nagyapja holmiját. Az, hogy Nathaniel pedig a házra formál igényt, teljesen természetes, bármelyiküknek odaadja a kulcsokat, ha elég hamar jelentkezik érte. Érezte, ahogy elönti az agyát a düh, és istenesen türtőztette magát, hogy Madlen előtt ennek szikrája se látsszon, sőt mi több, inkább eltakarta a szemét is, mint aki fejfájással küzd, mert nem volt biztos benne, hogy nem-e pompáznak az íriszei megint vérvörösben a dühtől.
És ím, itt áll, Nathaniel lakásának ajtaja előtt, hogy magyarázatot kapjon a történtekre. A férfi pontosan tudta, hogy ők abba a házba akarnak átköltözni, így joggal hiszi, hogy van miről beszélgetniük.
Három határozott koppantással adja a házigazda tudtára, hogy bebocsátást kér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868656#post868656][b]Nathaniel James Krise - 2023.10.20. 21:29[/b][/url]

Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem elégedett magával. Amikor megkapta a kulcsokat és a ház tulajdonjogáról szóló papírokat, az.. jó érzés volt. Jó érzés volt elvenni valamit Williamtől. A férfi mást sem csinált azóta, mióta csak az eszét tudta, csak elvett tőlük: a büszkeségüket, a méltóságukat, a normális gyermekkort úgy általánosságban. Melyik másik gyereknek vannak rémálmai arról, hogy késsel vág meg valakit parancsra. Vagy hogy a családi kúria padlásterében az idősebb, erősebb testvér vetkőzésre kényszeríti. Vagy...
.. sokminden követhetné ezt a vagyot. Azt hitte, hogy majd idővel csillapodni fog magától a haragja. Hogy majd kevésbé gyűlik keserű epe a szájába, ha a történtekre gondol. Hogy majd lesz idő, amikor nem feszül meg idegesen az állkapcsa a bátyja gondolatára.
De aztán teltek az évek, és a haragja és gyűlölete nem csillapodott. Most végre, mikor beérett hosszú évek engedelmes "eminens gyerek" játéka és kezébe vehette a ház papírjait és kulcsát - végre mintha egy kicsit könnyebbnek érezte volna magát egy-két napra. Rá kellett jönnie azért, hogy ez sem maradandó megoldás. Egyetlen csepp víz nem elég a szomjhalál szélén vergődőnek. De azért nem volt rossz csepp. Ki kell találnia, mit tegyen legközelebb, hogyan élhetné át még egyszer ezt a pillanatnyi könnyedséget. Az egyetlen, amit sajnál, hogy nem láthatja a bátyja arcát, mikor megtudja. Vajon ordítani fog? Vagy bevörösödött szemekkel próbálja majd visszatartani a sírást? Meglátszik majd az arcán? Egyáltalán csupán kis kellemetlenség lesz - vagy ha egy kicsit is, de sikerül összetörni azt a szottyadt, rothadó szívét? Reméli.

A kopogásra a bejárati ajtóhoz lép és az oldalsó amúgy egészalakos tükörben megjelenik az ajtó másik oldalán álló Adél alakja. Nocsak. Nem Will, hanem a felesége? Elnézve a nőt, egészen feszült, de nem tud lelkiismeretfurdalást érezni egy pillanatra sem. Az ő szemszögéből már is csoda, hogy szimpátiát érez, de ha William közvetett bántalmazásának a nő is áldozatául esik, hát... járulékos veszteség.
Félreértés ne essék, egy kicsit rosszul érzi magát - és ha tehetné, akkor kihagyná Adélt ebből. De a nő úgy döntött, hogy nem válik el és emellett a féreg mellett éli le az életét, sőt, gyereket szül neki. Nemigen tudja annyira elvonni, hogy ne legyen érintett. Kék inget és fekete nadrát visel, csak egyszerűen, otthoni öltözékben - a nappaliban hagyott egy egész üveg megbontott whiskyt, amiből már hiányzik valamennyire. Mostanában ünnepel ugyanis. Részegnek bár nem mondható, de hazugság lenne azt mondani, hogy nem érzi kicsit könnyebbnek a gondolatait, ahogy ajtót nyit Adél előtt.
- Helló, mi a helyzet? - Mintha nem tudná, de ezzel az egyszerű, rövid mondattal üti fel a nő érkezését.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868659#post868659][b]Adele Nadia Krise - 2023.10.20. 21:42[/b][/url]

Nathaniel
- Nathaniel Krise lakása -

Leplezni sem próbálja a komorságot az arcán, még akkor sem, mikor kinyílik az ajtó és a sógora mindig barátságos arca előbújik mögüle.
- Szia Nate. Elnézést, hogy előzetes egyeztetés nélkül érkeztem, talán megbocsátod kivételesen. - Rövid biccentés kíséri az érezhetően őszintétlen, inkább formalitásszámba menő excusét. - Tudnál rám szánni egy kis időt most? Fontos dologról szeretnék beszélni veled. Kérlek. - Hogy régen mennyire utálta és haszontalannak tartotta ezt a szót. "Kérlek" . Mintha bárkinek is könyörögnie kellett volna bármiért. Aztán villámgyorsan megtanulta, hogy enélkül sokan bezárják a felnőtt világban az ajtajukat. Improvise, adapt, overcome- megtanulta hát, felvette a szótárába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868664#post868664][b]Nathaniel James Krise - 2023.10.20. 22:31[/b][/url]

Hát ez gyorsan ment, nem is próbálja körbejárni. Ez az első gondolata Adél bevezetőjét hallva - a nő arca nem hagy kérdéseket maga után. Ha teljesen józan lenne, valószínűleg megpróbálná elhajtani, mert nem lenne kedve Adél drámájához. Will idegességéhez inkább. Ebből is látszik, hogy milyen egy gerinctelen kis pondró, hogy a nejét küldi. Felvonja a szemöldökét, aztán oldalra áll az ajtóban, utat engedve a másiknak.
- Hát persze Adél, csak utánad. - Legyenek túl rajta. A negyedvéla majd jól kitombolja magát, aztán.. hátha közben elszólja magát arról is, mennyire felzaklatta a férjét. Reméli, hogy elhangzik majd valami ilyesmi.
Beterelgeti magukat a nappaliba. Ízléses, de nem túlzottan hivalkodó helyiség, praktikus és modern bútorokkal.
- Szóval miben segíthetek? - érdeklődik, miközben újratölti a poharát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868672#post868672][b]Adele Nadia Krise - 2023.10.21. 00:43[/b][/url]

Nathaniel
- Nathaniel Krise lakása -

Nincs értelme kertelnie, sőt erősen kétli, hogy Nathaniel ne számított volna legalább egy vizitre tőle vagy Willtől a ház kapcsán. Vagy csak ő ilyen lobbanékony, persze ez is megtörténhet. Biccent egyet ismét, megköszönve a behívást, és hezitálás nélkül betessékeli magát az ajtón. A kabátjából sem bújik ki, csak annyit vár meg, hogy Nathaniel bezárja az ajtót, közben kibújik a csizmáiból puszta megszokásból.
Mostanában különösen tikkel az alkoholra, mióta Will újból abban a lebujban dolgozik, így a nappaliban hagyott whiskys üveg látványára rándul egyet a szája széle undorodva. Inkább elfordítja a fejét újból Nathanielre.
- Nemrég jártam a nagyanyátoknál. Azt mesélte, hogy igényt formáltál a szülői házra... Érdekes mód ez az igény azután érkezett, hogy beszéltünk. Elmesélnéd, mi ez az egész? - Nagyon figyel rá, hogy végig tárgyilagos, higgadt hangszínnel adja elő a mondandóját. Először tudnia kell, mivel áll szemben, eddig ugyanis jelét sem látta, hogy Nathaniel főzne ellenük valamit. Utálná belátni, hogy Willnek igaza volt, és Nathaniel tényleg egy ármánykodó kis csótány.