34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 102 103 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 15. 23:00 | Link

Yaricsbogyó<3

Aprót sóhajtok Yar szavai hallatán. Ízlelgetem a mondottakat, igazán jól esnek a szavai, jó is lenne azt hinni, hogy igaza van. Elhinni, hogy ez az egész nem is volt hiba, vagy legalább azt, hogy egyformán hibásak vagyunk. De a lelkiismeretem azért nem lankad és egyre csak azt susogja, bődületes butaságot csináltam. Csináltunk. Most minden szép és jó, de barátok vagyunk. Még ha Vikot ki is vonjuk a képletből, elbizonytalanodom, hogy ezek után mennyire fogunk megmaradni barátnak. Egyáltalán azt akarom, hogy barátok maradjunk, vagy...?
Már megint, vagy még mindig kuszák egy kissé a gondolataim, legalábbis veszélyes vizekre evezek rajtuk. Félek belebonyolódni a Yarhoz fűződő kapcsolatom ezen szegmensébe. Még szerencse, hogy felhozza az iménti veszekedésünket, ami azonnal visszaránt a valóságba és felvillanyoz. Lelkesen mesélem, hogy milyen nagyon szemét is volt velem. Furcsán keveredik bennem a sértettség, düh emléke meg a helyzet komikuma. Így itt fekve a takaró alatt egyébként is olyan távolinak tűnik az egész. Jobb lenne, ha Yar is emlékezne, mert látom rajta hogy túl komolyan veszi a dolgot. Vagy én veszem túl lazán? Azt hiszem kicsit mindkettőnk értékrendje megborult ma este.
- Hát én sajnálom, hogy nem emlékszel, mert vicces volt. És összességében azt mondom, hogy nevetségesek voltunk - persze, ha ez a veszekedés más körülmények között zajlik, nem valószínű, hogy ilyen megbocsájtó lennék. De most egyrészt könnyíti helyzetet, hogy Yarnak kiestek az emlékei, és más sikerült teljesen elhitetnem magammal, hogy egyikünk sem gondolt semmit komolyan. Ákos nevének említésére egy pillanatra megdermedek, pislogok párat, kifújom a levegőt, és végül nem visz rá a lélek, hogy megcáfoljam a szavait. Tényleg nem akarom őt olyasmivel kínozni, amire nem is emlékszik.
- Nem. De egy...egyébként most nem lennénk itt - motyogom kissé szégyenlősködve. Igazából nem erre gondoltam, amikor a korábbi megjegyzésemet tettem, de ki tudja már mit akartam ezzel eredetileg. Most más másfelé kalandoznak a gondolataim.
- Nyugi már, nem kell azért engem sem félteni - próbálok lazának tűnni, de nem megy olyan főleg, hogy már egyébként is ismer annyira, hogy tudja, konfliktuskerülő típus vagyok, és ha ki is csúszik néha egy-két piszkálódás a számon, azért ez általában nem jellemző rám. Szóval ilyenformán még büszke is lehetne magára, hogy sikerült elérnie, hogy ne tudjak felülemelkedni beszólásain és ne hagyjam egyszerűen faképnél. Kicsit meglep az ölelése, mert úgy tűnt, hogy nem annak indul. Így egymás karjába simulva, azt hiszem tisztáztuk is, hogy túlléphetünk a veszekedésen.
- Holnapra - suttogom vissza gondolkodás nélkül. És ez a döntés nem csak Yarra vonatkozik, hanem rám is. Lesz min gondolkodunk az biztos, de egyelőre nem akarok ezzel foglalkozni. Amikor vannak sokkal jobb dolgok, amikkel most foglalkozhatok.
- Úgy nézek ki, mint aki menni készül? - teszem fel a költői kérdést, s hogy esélye se legyen válaszolni, egy csókkal tapasztom be a száját.

***

- Kérdezhetek valamit...? - töröm meg a csendet, elvégre nem élvezhetjük örökre egymás légzésének fokozatosan a normális felé tendáló ütemét. Picit elhúzódok Yartól, épp csak annyira, hogy kényelmesen felé fordulva felkönyököljek a szőnyegen. Beharapom az ajkam, nem vagyok benne biztos, hogy tényleg fel akarom tenni a  kérdésem. Melyik kérdést is akarom feltenni? Már megint ezer meg egy dolgon jár az agyam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 16. 14:32 | Link

Katkó <3
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

Nagyon rossz érzés, ha az ember nem emlékszik, főleg ha ez nem is olyan régen történt vele. Egyszerűen kiesett pár óra az emlékezetéből, és, hogy idegesítse, néhány képfoszlány ugrik be olyakor, majd el is tűnik, hogy kicsit másképpen nézzen ki, ha esetleg újból felbukkanna. Nem tud mit tenni, csak sodródik az árral, és számba veszi a tényeket, amit a rajta elnyúló Katitól tud. Elhagyta Viko, ezért verekedett, majd Kati megmentette, amit úgy vezetett le, hogy a beszólogatott neki tapló módon, ahogy még soha, majd valahogy kibékültek és most itt vannak a szőnyegen. Ebből konkrétan az utolsó 1 órára emlékszik, amikor Kati egy álomból is megmentette, azonban ott már mindenre. Érzésekre, érintésekre, és a kényelmetlen beszélgetésre, ami csak tovább szedálja a lelkét a korábbi viselkedése miatt, amire nem is emlékszik. ~ Miért vagyok én ilyen? És minek iszik, aki nem bírja? Viko pedig miért hagyott el? Azt sem tudom, hogy megcsalt-e, vagy eltűnt, vagy… semmire sem emlékszem. ~ Dühíti a gondolat, hogy ennyire falak közé zárja, az ital, még akkor is, ha keveset iszik. Mivel ami befolyt egyszer, az ki is folyt, valószínűleg, most többet ivott, mint azon a pár alkalommal, tehát a baj nagy lehetett Vikoval. De nem érti, hogy hogyan, mert ő többet megengedett volna neki szerinte, mint másnak, és őrjítő, hogy nem tudja, hogy mi történt a lánnyal. Az pedig megint csak, hogy ha ő és Kati ilyet csináltak, akkor az végleges lehet. Vagy mégsem? Ebbe fog beleőrülni, hogy nem tudja, hogy mi történt… Kicsit elkalandozott – a tekintete és a gondolatai egyaránt – és nem is igen figyelt már többé a válaszokra, de ha éppen oda is figyelt, csak bólintott, vagy egyéb más pótcselekvéssel helyettesítette a beszédet. Egyvalami jutott eszébe, mindössze az, hogy nem akar most egyedül maradni, több okból is. Túl kényelmes a helyzete, és nem meri magát egyedül hagyni, mert még mindig csinálhat óriási hülyeséget, ha éppen elkattan benne valami. Ezért meg is kéri – inkább lehet könyörgésnek nevezni a dolgot – Katát, hogy maradjon.
- Nem t… - a válasz vége már nem jut ki a szócsövén, mert a lány pontot tesz a kérdés-felelet végére, méghozzá édes kis pontot. Ezután már biztos benne, hogy félre kell söpörnie a gondolatait, és a magvas, vagy éppen kínzó okoskodások a következő napra maradnak majd. Most viszont mással kell foglalkoznia, szó szerint, mert nem árt tudatosítani Katában, hogy ő van otthon, ezért átveszi az irányítást…

***

Kellemesen elfáradva fekszik újra, és bámulja a lányt, aki elhúzódik róla egy kissé, miközben újabb kérdés érkezik Katától. Nem fog neki ódákat zengeni, pedig ha úgy hozná a sors, megtehetné. Mosolya levakarhatatlan, és érdeklődve pillant fel, furdalja a kíváncsiság.
- Persze, nem tilos – vigyorog, de azért az agya nem egészen ért egyet a könnyed beleegyezéssel. Akár mindenféle kínos kérdések is jöhetnek most, bár a szemben lévő kedves, csibészes mosoly nem ezt vetíti előre.
- Tetszik a lakás? – kicsit el is kuncogja magát, mert arról sincs elképzelése, hogy megmutatta-e már jobban, meg elég hülye kérdés. Ő az öklén nyugtatja a fejét, ahogy felkönyököl és szembe fordul féloldalasan Katival, kényelembe helyezi magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. április 16. 22:02 | Link

Yaricsbogyó<3

Hiába próbálok koncentrálni, egyszerűen képtelen vagyok megtartani a gondolataimat. Csak fodrozódnak, néha egyik másik kiélesedik, aztán újra eltompul, elkalandozik a figyelmem. Elterelik Yar rakoncátlan rövid tincsei, a kék szeme, a vigyora. Az előbb még valami fontosat akartam mondani neki. Most már nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt megszólalnom. A engedéllyel együtt azonban egy kérdés is érkezik Yartól, úgyhogy előbb arra próbálok összeszedni valami válaszfélét. Körbenézek a tágas nappaliban, nagyjából tudom mi merre van, noha még csak most vagyok itt másodszor. Miután nagy szakértelemmel felmértem az ingatlant, újra Yar felé fordulok.
- Igen, nagyon, de jobb lesz, ha majd rendesen berendezed. Bár már most is nagyon otthonos - vigyorodom el felborzolva a szőnyeg szálait, majd az ellentétes irányba húzva az ujjam kisimítva azt.
- Szóval amúgy azon gondolkodtam... - próbálom felvenni a korábbi gondolataim fonalát, de elég lassan szedem össze magam, most már elkezdem mintákat rajzolgatni a köztünk lévő szőnyegdarabra. Közben kissé révetegen mosolygok, nem is igazán tudom, miért. Pusztán csak azért, hogy itt vagyok, egyszerűen csak örülök, hogy itt vagyok. Mert annyira jó.
- ... azt szerettem volna kérdezni... - fűzöm tovább a szót, még mindig csak kerülgetve a lényeget, és még mindig a szőnyegre koncentrálva. Az egy dolog, most teljesen jól érzem magam a bőrömben, de azért még tisztáznunk kellene néhány dolgot. Például, hogy milyen barátság ez így.
- ...miért van az, hogy mi... ,hogy te...anno...nem - csak nem sikerül kinyögnöm, hogy mit akarok. Pedig a kérdés egyszerű. Miért van az, hogy anno sosem közeledett úgy felém? Miért van az, hogy mi soha nem voltunk együtt? Azt hiszem ezek teljesen jogos és logikus kérdések tekintettel a ma éjszakára. Tekintettel arra, hogy - még ha meg is ijeszt egy kissé a saját gondolatom - jelenleg úgy érzem, bármikor megkaphatott volna, és ezután is megkaphat. Nem tudok mit kezdeni ezzel a furcsa érzéssel. ~Ez egyébként sem igaz.~ Szólal meg belül egy hangocska, talán az eszem az. Most nem tudom józanul megítélni a helyzetet. Ha most nem is tudom, nyilván oka van, hogy így alakultak a dolgaink. Elvégre nem ment rá a barátságunk arra, hogy ő volt itt a bagolykő Casanovája, soha nem voltam féltékeny egyik barátnőjére sem. Csak néha sajdul meg az a bizonyos tüske a szívemben, hogy amikor annyi lánnyal igen, akkor velem miért nem?
- ... én...velem miért nem...? - kínlódok, nem tudom rávenni magam, hogy értelmes mondatokban beszéljek, de legalább már felnézek a fiúra. Belül ez mind olyan komoly probléma, és félek, hogy kimondva butaságnak hangzana az egész. Azonban elkezd éledezni a racionálisabb felem, és villámként cikázik át az agyamban a gondolat. ~Kihasznál~ Nem tudom, hogy jutott ez eszembe, de már nem tudok tőle szabadulni. Hatalmas súllyal nehezedik rám a gondolat. Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy nagyon nagyon rossz döntés volt ez részemről. Akkor jó voltam, mikor Mirával szakított, most jó vagyok neki, mikor ráadásul csak azt hiszi, hogy elhagyták. Arra jó vagyok eltereljem a figyelmét a problémáról. Egyáltalán, hogy tud ennyire nem gondolni Vikora? Ezt holnap nagyon meg fogja bánni, velem megint nem fog törődni, és nem hibáztathatom. Végtelen keserűség  fog el, a hirtelen hangulatváltozás pedig azonnal meg is látszik rajtam.
- Azt hiszem mégis jobb, ha inkább megyek - jelentem be zavartan pillogva párat.   Kicsusszanok a takaró alól, gyorsan összeszedem a ruháimat és rekordidő alatt felöltözök. Nem akarok semmilyen magyarázatot adni. Úgy érzem nem vagyok rá képes. Kerülöm Yar pillantását, a továbbiakban igyekszem nem foglalkozni vele. Úgy érzem elég lenne egy pillantás, egy szó és képes lenne itt marasztalni. A táskámból még gyorsan előveszem a pálcáját, ledobom a fotelbe, majd egy halk pukkanással hoppanálok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 18. 20:38 | Link

Katkó <3 - zárás
Svédország, Stockholm, Yarista bérelt lakása

Talán kezd kijózanodni? Hirtelen mindenféle gondolat rohanja meg, olyan, mintha kívülről látná a magukat. Igen, biztosan így történt, hiszen eddig ellen tudott állni a kísértésnek, ha olykor elkapta Kata iránt. Mindig meggyőzte magát arról, hogy jobb, ha félredobja a feltörő érzéseit, és csak arra koncentrált, hogy az exkviddicses a barátja, és nem szabad közel engednie magához ennyire. Ennyire mint most, és nem csak egyszer, véletlenül. Bár az, hogy mi mennyire véletlen dolog, nézőpont kérdése. Most például még csak véletlenül sem akarta visszautasítani őt, úgy érezte, hogy nem használja ki a másik állapotát, amikor belement a dologba. Mégis hirtelen szorongás önti el azért, mert fél, hogy többé nem lesznek barátok. Vagy közelebbi kapcsolat lesz, vagy semmilyen, hiszen fura lenne ezt az állapotot, amiben épp állnak barátságnak nevezni. Talán, ha sikerülne megideologizálni neki, talán akkor maradhat a barátság. Egyáltalán nem is érti, hogy miért foglalkozik most ezzel. Egyszer már volt ilyen és azóta is barátok, igaz, akkor még sokkal fiatalabbak voltak és sokkal meggondolatlanabbak. Most viszont nem erről van szó, az egyetlen mentségük, hogy nem józanok, hiszen ahogy oldalra pillant, látja, hogy alig van némi bor az üveg alján. Ami rá nézve elég durva lehet, Katinál nem tudja, hogy mi a határ. A mellette, vagy éppen rajta pihenő mestertanonc viszont nem tudja tovább magában tartani a gondolatait és kérdezni kezd. Ő pedig nem tiltja meg neki, miért is tenné, soha nem tiltotta. Egyébként is egy nyitott könyv a számára a fiú.
- Hmm? – egy jobban érdeklődve figyeli Katit, aki nagyon habozva kezd előhozakodni valamivel. Kicsit furcsállja is, de azért végigsimít a barátja karján, ismét ismeretlen mintákat vésve fel, amik fel sem tűnnek igazán, csak az ő képzeletébe. Furcsa lenne a lányt tetováltan látni, de mégis úgy gondolja, hogy még az is jól állna neki, bár fogalma sincs, hogy hogyan gondolkodik a barátja erről a témáról. Általában teljesen megosztott a vélemény, vagy nagyon ellenzik, vagy kedvelik a tetoválásokat. Yarista nem tudja, nem nézi ki a tetovált embereket, de nem is vágyik arra, hogy megjelölve legyen a bőre. Igaz, itt azért más, mint a mugliknál, hiszen a bőrmegújító varázzsal el lehet tüntetni a dolgot, egészen rövid idő alatt. Végül Kata is megszüli a kérdését, ami kurtán-furcsán ér véget, hirtelen Yarista belassult agya nem is tudja követni, hogy pontosan mire célozgat a lány. Aztán végül leesik neki, bár a kérdést nem érti, hiszen megbeszélték már ezt ezerszer, hogy Yarista azért nem járt még soha Katival, mert fél attól, hogy ha egyszer megszakad a kapcsolatuk – ami a fiúra eléggé jellemző volt ezidáig – és utána nem lesznek barátok. Azt pedig nem akarta és nem is akarja, mert az egyik legbiztosabb pont az életében. Persze nem tagadja, hogy többször eljátszott már a gondolattal, és úgy képzelte, hogy remek páros lennének, főleg, mert Katinak ad a szavára, még akár kordában is tudná tartani a fiút, ha éppen arról van szó.
- Most miért? Ne menj el – kérleli, de a hangulat hirtelen hidegedik meg, érzi, hogy kár a szavakért. Tettlegességhez pedig nem jó a lánnyal szemben folyamodni, ezt tapasztalatból tudja. Csak némán felül és nekitámaszkodik a szekrénynek, miközben magára húzza a takarót. Nézi, ahogy Kata felkapkodja a ruháját, pillantásuk nem találkozik, pedig a fiú keresi a szemkontaktust, de csak egy elszánt arcot lát a barátján kiütközve. Yarista pálcáját a fotelre teszi, majd idegesen elhoppanál.
- Szia – suttogja szomorúan, majd egy nagy sóhajtással feltápászkodik. Ő is felöltözik és felemeli a dísztalárt, majd maga elé tartja, minta beleképzelne valakit. Meg is teszi, még élénk a kép benne, és halványan elmosolyodik a bő taláros Kati felvillanó képére az elméjében. Aztán elővesz egy karfát és beteszi a helyére a ruhát, majd körbenéz, de még látja, hogy rengeteg dolga van. Ezért inkább fogja magát, felvesz egy kabátot és elindul Stockholmba, hogy kiszellőztesse a fejét és elgondolkodhasson a dolgokon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 770
Összes hsz: 1242
Írta: 2014. április 19. 14:52 | Link

Nina, David, és Mihael

A félhomályban csak sebhelyes arcát lehetett látni a nagyfőnöknek. Ütések zaja visszhangzott a a régi ház falairól, illetve a halk sikolyok, melyek csak azért nem hallatszottak, mert kendőt tömtek az áldozat szájába. Aztán az erdő felől egy terepjáró érkezett, és pillanatokon belül bent termett két igen nagy darab, megviselt arcú, mégis viszonylag kirívó öltözetű férfi. Aleksandr Petrov, a maffia vezér figyelme innentől csakis rájuk korlátozódott.
- Megtaláltátok? - állt meg előttük vigyorogva. Végigmérte a két tagot, s már ekkor rosszat sejtett. Mikor meglátta az óvatosan fejrázást, idegesen dobbantott egyet. - Nem megmondtam, hogy ez az eddigi egyik legfontosabb ügyünk? Nem?! - úgy kiabált, hogy egy pillanatra mindenki megdermedt, de ahogy eltelt néhány másodperc, egy nagy levegő vétel után megállt. - Berliavskii! Intézd el ezt a két semmirekellőt. - legyintett idegesen, majd elfordult, és az ablakhoz lépett. Igencsak az éjszaka közepén járt az idő, de a maffia sosem pihen, főleg nem akkor, amikor ilyen idők járnak. A gondolatok, és a koncentráció közepette, mintha mozgást vélt volna felfedezni. Továbbra is a tájat figyelte, mikor egy árnyékot vett észre, amint közeledik a ház felé. Újabb bajok! Már nagyon unta, hogy sosincs egy nyugodt perce. Odaintette hát magához Berliavskii-t, és egy másik, kicsit alacsonyabb, mégis meglehetősen erős felépítésű emberét, majd a sarokba mutatott.
- Fogjatok egy AK47-est, és nézzétek meg, ki, vagy mi van odakint. Nem szeretnék meglepetést. - fordult el, és visszament a terem közepére, hogy megnézze, hogy állnak a többiek. Egy önelégült mosollyal konstatálta, hogy az eddig vert illető már rég nem a földön jár, elernyedt testtel ült a széken, pont mint aki az igazak álmát alussza. Elindult az ajtó felé, amely egy másik terembe vezette, egy különleges szobába. Amint belépett megcsapta orrát az alvadt vér szaga, és egy esetlen test látványa, amint a székhez kötözve ül, fájdalommal küszködve.
- Úgy néz ki, érdekes játszmát hallgathatsz ma végig. - jegyezte meg, majd felnevetett, és ismét a terembe ment. Két emberéből ugyancsak egyik tért vissza, egy lányt tartott a kezében, erősen magához szorítva.
- Hárman vannak, igencsak felfegyverkezve. Őt sikerült elkapnom. - Ezután Ninát a padlóhoz vágta, de olyan erővel, hogy ha nem is zúzódott meg, bizony mégis komoly fájdalom nyilallt az oldalába. A csípőcsontja kellemetlenül bizseregni kezdett, de mielőtt észbe kaphatott volna, hogy bármit is csináljon, újabb széket állítottak fel a terem közepére, és pont ugyanúgy, ahogy előző áldozatukat, kikötözték. A két fiúval már jobban meggyűlt a bajuk, azonban a Bennet fiúnak sikerült meglőni a lábát, Mihael pedig nagy csatát vívott az alacsonyabbik maffiózóval egy közelharc során.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 19. 21:26 | Link

Oroszország
(ÉK-re Szentpétervártól)
David és Mihael + Mesélő

    Biztosan nevetséges, amit mondani fogok, de tudtam. Előre tudtam. Úgy értem, mire számítottam? Nem vakációzni jöttünk ide és mondjak bármit, Davidnek az egy búcsúcsók volt, Mihaelnek meg egy végső simítás. Ha azt gondoljátok, enyhén világvége hangulatom volt, akkor kezditek megközelíteni a valóságot. Megindultunk néma csendben az épületkomplexum felé, de sajnos útközben igen „kedves” társaságunk akadt. Már épp örültem volna, hogy milyen könnyen beosonunk, hahaha, amikor a fejünkhöz szorítottak pár jól szituált AK47-est – amit végtelenül imádok és nem mellesleg a kedvenc fegyvertípusom. Nem hittem soha, hogy le lehet izzadni röpködő mínuszokban, de isten bizony levert a víz. Mivel kezdésnek felráncigáltak a földről, így szintén kezdésnek úgy éreztem, jobb, ha valakit megajándékozok egy talpnyommal a fején. Aha. Meg ahogy azt én elképzeltem. Végtelenül kecsesen és óriási lendülettel suhant a lábam, csak izomagy egy olyan reflexszel kapta el, hogy még én is csak pislogtam. Utána amolyan filmes jelenethez illően kifordította a csavarral rögzített bokámat – köszi bunkókám! – és végtelenül elégedetten vigyorgott rám. Én el voltam foglalva a fájó végtagommal, Davidék azonban nem mondhatták el ugyanezt magukról. Csak a kilátástalan harcot láttam kibontakozni magam előtt, ahogy minden fegyver szép lassan hullik a földre és bár pár vágással gazdagodnak támadóink, alapjáraton röhögve püfölnek vissza.
    Gondoltam, itt az ideje a menekülésnek, végtére is ki nézi, mit csinál egy szerencsétlen pára… Itt megint meg kell jegyeznem, hogy végtelenül naiv voltam, ugyanis visszakézből úgy megrántották a hajam, hogy csak úgy nyekkentem. Ekkor eldördült egy lövés és David a földre hullott. Elkerekedett szemekkel néztem oda és kivételesen én leptem meg ellenfelemet. Olyan sajtost kapott, hogy fel is nyögött. Kár, hogy a fejét is olyan izomréteg védi, hogy egy kalapács kéne a simogatásához. Nem csoda, hogy ezután én is kaptam egy pofont, majd a vállára kapott és úgy cipelt, mint ahogy egy zsákot szokás. Persze ész nélkül püföltem a hátát, rúgtam, kapálóztam, még haraptam is volna, ha láttam volna szabad bőrfelületet.
    Az épülethez érve végre talajt ért a lábam, de mielőtt reagálhattam volna, vasmarok fogott rá csuklóimra és ráncigált be egy szobába, ahol akkorát löktek rajtam, hogy szerencsétlen csípőcsontom a padlótól kapta a másikat. Felnyögtem, mert hiába voltam pehelysúlyú, azért ekkora erőnél baromira tud fájni a landolás. Megakadályozva, hogy szorosabbra fűzzem kapcsolatom a hideg kővel felrántottak, hogy egy székhez kössenek.
- Engedj már el te veszett állat! Hogy törne ketté a gerinced és a varjak kaparnák ki a szemed! – üvöltöttem neki, de mindhiába. Eleve lehetetlen volt a szabadulásom szorításából, ahogy pedig kezeimen horzsolásig húzta a kötelet végképp befellegzett a „fuss, amíg látsz” tervem. David, lábában golyóval, Mihael pedig kissé megtépázottan várhatta a folytatást. Én azért annyira nem voltam kíváncsi a következő lépésre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 19. 23:19 | Link

Nina, Mihael és Mesélő


 Mihael közérzete furcsa mód arról árulkodott, hogy ő már előre be van zsongva és minél jobban ki akarja élni azon ferde hajlamait, amelyek a késekhez és társaikhoz kötik. Ninán már sokkal jobban látszott, hogy szívesebben lenne bárhol máshol a világban, mint itt és most. Egy érzékibb csók után szedtük a cók-mókot és nekiindultunk. Hogy mi volt a terv? Ez igazán egyszerű: bemegyünk, kinyírunk mindenkit és kihozzuk a húgomat. Hogyne, majd akár rögtön oda is adják nekünk és biztosítanak róla minket, hogy egy haja szála sem görbült.
 Valami nem stimmelt. Már legalább 10 perce leállítottam a kocsi mototját, és még mindig sehol senki. Mire gyanúmat felvetettem volna a többieknek, addigra beelőztek minket: Nina fejéhez szépen odapasszintottak egy hosszúcsövest, Mihaelhez is, majd az előbbit a földre küldve nekem - megint - beverték az orrcsontomat. Lassan akár le is operáltathatnám magamról, biztos vagyok benne, hogy eme kiálló végtagom eddig mindig csak hátráltatott a dolgaimban. Megtántorodtam és gyorsan kaptam a másik állat üdvözlését is jobb oldalról a szemem alá. Bőröm felhasadt, arcom pillanatok alatt a normális színből vérvörösre váltott - ezt is lassan átcserélhetném, tekintve, hogy többet lepi vér a testem, mint az eredeti színe. Felálltam, military kést rántottam elő és Mihaelnek indultam besegíteni. Másik izomagyat lefoglalta a vélánk egész jól ráadásul, szóval elég volt eme egy gerinctelen csirkefogóra koncentrálnunk. Kaptunk mindketten rendesen pofonokat, mi meg igyekeztük minél mélyebbre mártani a késünket a másik húsába. Egyszerre valamelyikünk elég mélyre mehetett, mert hangos, egészen állatias üvöltést hallatott, 4-5 másodperccel később a magasabbik barom fegyvere dörrent és szinte azon nyomban a kopár, száraz földet csókoltam meg, ám ezzel lehetőséget adva, hogy felvegyem a korábban eldobatott Remingtonom. Kapva ezen ritka lehetőségen igencsak bele kellett adnom mindent, hogy nyögés nélkül célozzam be a másik nyaki zónáját és süssem is el. Eztán a köpcös, alacsonyabb alak, akivel most Mihael közelharcolt egyedül, nagyon hamar szintúgy a földre ájult/halt. Most hagyta el a torkom egy mélyről hangzó, torz, őszinte üvöltés, magam mellé hajítottam a fegyverem és valahogy ülő helyzetbe tornáztam magam - mindeközben konstatálva, hogy a lányt elcipelte a dickface ürge befelé. Csúcs.
- Csinálj valamit ember, szedd ki, szedd már ki!
 Vinnyogtam a franciának és próbáltam összeszedni magam, hogy ne most veszítsem el az eszméletem. Artériát talált a golyó de csontot nem tört - legalábbis nem érzem. Ha nem szedi ki, akkor van még 5 percig magamnál vagyok, ha kiszedi valahogy, akkor van még fél órám, hogy a vérveszteség miatt összeessek.
- Állat. Tudsz vezetni, ugye? Helyes. Akkor most szépen bevágod a hátsódat abba a kocsiba és belehajtasz minimum 60-nal az épület oldalába. Régi, a téglák már öregek, meg se fog kottyanni. Mozgás!
 Adtam tudomására a B tervem, amely lehet előbb is eszembe juthatott volna. Remélhetőleg miután kihalászta a golyót a lábamból elment az autóért én meg nagyon reménykedtem, hogy találjak valami zsineget, amivel elállíthatom a vérzést. Könnyebb lenne pálcával, de kívül esünk a tartományon; nem használhatjuk eme előnyünket. Természetesen semmit nem találtam magamnál, úgyhogy muszáj volt rögtönözni, amely az övem levételéből és a combomra kötéséből állt. Nagyon reméltem, hogy Mihael legalább beletalál a falba és nem üt el engem is, de mihelyst ezt kivitelezte megindultam én is az így keletkezett lyuk felé a fegyverekkel, amiket közben a földről összekapartam. A csomagtartó az ütközés miatt kinyílt, de jobb is. Másorpercek alatt a gyógyszeres dobozból kikaptam 3 Buprent, magamba tömtem őket és az egyetlen vasajtó felé indultam. Hát, ha sehogysem járunk sikerrel, akkor is egy óra múlva ki leszek ütve. Rendben, ópioid painkiller, de megspékelve a vérzésem erejével ezek egy óra múlva padlóra küldenek.
- Két emelettel feljebb vannak. És mondjuk úgy vannak még 10-en az épületben.. Te menj Nináért, én hozom a húgom.. Ha előbb értek ki innen repítsd a pokolba ezt a kóceárjt. Rendben?
 Pillantottam a mellettem sokkal edzettebbnek festő Mihaelre mialatt a lépcsőn tornáztam magam felfelé egész gyorsan haladva, kettesével szedve a fokokat. Áldom az eszem, amiért végül csak bedobtam azt a pár tablettát a tasakba.
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. április 20. 23:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. április 20. 23:25 | Link

Yar
Svédország, Stockholm, Yar lakása előtt

Ha valaki azt mondja neki még pár hete, hogy hamarosan ismételten újra láthatja átmenetileg elhagyott otthonát, akkor értetlenül nézett volna rá s letagadta volna ezt a feltételezést. Hiszen nem véletlenül hagyta el Svédországot, habár olyan nyomos indoka nem volt, mint előtte Magyarországgal kapcsolatban. Egyszerűen csak hiányzott neki a családja. Persze voltak itt barátai... meg minden, de mégis. Hiányzott neki valami nagyon.
S most mégis itt volt. Megint Stockholmban. Még csak tegnap este érkezett a nagy európai városba. Shanes-el megbeszélte előtte, így tudott maga helyet beugrasztani egy másik munkaerőt az óvodába, de tudta, hogy ezért még sokkal tartozik a főnökének. Előző éjszaka már lepakolt a lakásába... nem tervezte azt, hogy sokáig maradna. Csak pár napig, amíg elintézi azt, amiért jött. Ezért sem ment be egy ideje Vikohoz az ispotályba, így is, amikor először bement hozzá s megtudta miért itatta annyira az egereket a barátnője, eldöntötte, hogy utána jár a dolgoknak. Egy kis kutakodás eprecske noteszében, egy kis nyomozás a régi barátok segítségével itt kint s előbb-utóbb megszerezte ennek a fickónak a címét, sőt azzal együtt azt is, hogy igazából ki is. Kvidicses csillag... Ezen már meg sem lepődött, ha a barátnőjére gondolt, de ettől függetlenül parányi lámpa villogott a fejében, attól tartva, hogy talán jobban őrzik, mint valami fontosabb embert. Talán azonban nem kell neki is 'kém csillaggá' válnia ,hogy a közelébe jusson. Most itt állt az épület előtt s csak nézte. Még egy utolsó pillantás a cetlire, amire a címet firkantotta, még egy utolsó mély levegővétel és bemehet.
Az egész utat tegnap este kipihente, de ma mialatt ide fele tartott elégé sikerült ismételten felhúznia magát. Legalábbis kellően ahhoz, hogy úgy vélje, az igazat megmondhatja a másiknak, amiért az azt tette amit! Na... Nem mintha Haru túl sokat tudott volna az előzményekről, de Vikot látva nem lehetett olyan, ami okozhatta azt, hogy ez a friss csillag éppenséggel egy Kati nevezetű hölgyeménnyel kellemes lepedő akrobata mozdulatokat hajtson végbe, míg az eredeti párja az akrobaták hímnemű tagjának éppenséggel távol volt. Tudta milyen fájdalmas az ilyen, első kézből tudta milyen érzés azon az oldalon lenni ahol az eprecske volt éppen, talán ezért is vette komolyabban fel a dolgokat, s ezért is égett egyre jobban benne a tűz. Hát igen... valószínűleg elégé sikeresen idegesítette magát fel, mindegy egyes lépcsőfokkal egyre jobban, ahogyan a kijelölt helyig eljutott.
Az ajtó előtt még megtorpant... szerencséjére senki nem őrizte. Ennyivel kevesebb gond...
Pár pillanatig elgondolkodott azon, hogy mit is fog mondani ennek a Yarnak. Valami olyasmit talán, hogy?
„ Hoztam egy üzenetet valakitől, akit magad mögött hagytál szavak nélkül?” Nem jó. Viko nem is tudja, hogy itt van.... akkor " Hello! Még emlékszel egy Vikohino Thaihasy nevű lányra?" Egy fokkal jobb.... Na, még törje a fejét egy kicsit.....
Bekopogott s várt. Bármiféle gondolatban állapodott meg mialatt várt, valahogyan az egész hirtelen törlődött az elméjéből, ahogyan az ajtó kinyílt s megmutatta vélhetően a lakás gazdáját. Haru, mint valami begőzölt vadállat ütött. A jobb horgasa gyönyörű volt, talán célt is talált. Bele sem gondolt, hogy netalán egy beszélgetést nem így kellene kezdenie, egyszerűen annyira benne volt a bosszú a barátnője miatt, hogy magától mozgott a keze.
Azonban ezután egy pillanatra meg is fordult a saját tengelye körül. Ha elérte az áldozatát az ütéssel, akkor érezhetően sajogni kezdtek az ujjai, így a másik kezének ujjait fonta rájuk, mialatt ajkába harapva szinte pingvintáncnak nevezhető koreográfiába kezdett. Épp hogy a könnycsepp nem gördült ki a szemeiből, ám ahelyett csak felszisszent az éles fájdalomra, ami nem akart múlni. Miből van ennek az alaknak az arca? Betonból?
Utoljára módosította:Haru Smith, 2014. április 20. 23:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 21. 00:38 | Link

Haru

Csendesen üldögélt a kanapéjában, és egy pohár vizet kortyolgatott. A lakásban végre minden a helyére került, ez a pár nap úgyis csak arra volt jó, hogy elmeneküljön a problémái elől, a Vikohino-Yarista-Katalin nem éppen szuper hármas kialakította helyzetből. Így aztán belefogott abba, ami egyedül is megy. Először is, az edzésmunkát, ha lehet még jobban elvégezte, sőt, minden nap maradt is. A maradék idejében pedig berendezte a lakást, kipakolt, hogy utána hullafáradtan menekülhessen az álomvilágba. Ez egészen jól bevált öt napig, mire végzett, de most már minden a helyén van, ő pedig nem tud menekülni az élet adta szorításból. Úgy érzi összeroppantja valami erő, mert valamit ki kéne találnia, valami nagyon okosat, ami mindenkinek jó. Csakhogy ez a helyzet nem az, amiből mindegyikük jól tud kijönni. A legrosszabb esetben mind a hárman rosszul, ami nagyon nincs ínyére a fiúnak. Elveszítette Vikot, és nincs képe elé menni magyarázkodni, hogy az ital miatt volt. Milyen magyarázat is lenne az már? Aztán ott van a legjobb barátja Kati. Most akkor hogyan is állnak ők egymással? És miért volt ez az egész? Nem elég, hogy összeszűrte vele a levet, előtte még nagyon ki is osztotta, ahogy még életében senkit sem. Pont őt bántotta, akiben a legjobban megbízik, igaz, Kati sem fogta vissza magát, de ezért nem is haragszik rá. Olyan dolgokat mondott, amit soha nem szabadna kimondania a lányra, ez pedig már… Aztán pedig összegabalyodnak? Hát normálisak ők egyáltalán? Viko pedig megint eltűnik, és nem hagy üzenetet? Ráfoghatná, hogy minden az eperlány hibája, de az nagyon nem lenne fair. Neki várnia kellett volna még egy kicsit, és akkor megkapta volna a levelét, nem lett volna semmi ügy. Vagy mégis? Kati iránt többet érez, mint valaha gondolta? Csak elnyomta a barátság kedvéért az egészet? Nagyot sóhajtva dől hátra mennyire csak tud, egyszerűen nem tudja a megoldást. Főleg az zavarja, hogy Viko még alig hagyta el, és máris… ráadásul vele… Oké, biztosan közrejátszott az ital, hiszen egyszerűen olyankor nem önmaga, de mi van, ha mégis? Lehet, hogy nem is szerette igazán Vikot? ~ Nem, ez nem igaz! Szerettem! ~ Dühöng magában, és nagyon csalódott, hogy múlt időt használt. Lehet, hogy most mind a két lányt elveszti emiatt egyszerre? Mérgesen pattan fel, és a vizespalackot átdobja a konyhába, ami hangosan pattan a falról tovább. Ekkor kopogás zaja téríti vissza a valóságba. Fogalma sincs, hogy ki keresheti ilyenkor, de össze kell szednie magát. Elindul az ajtóhoz, majd kinéz a kémlelőnyíláson, egy narancshajú lány álldogál előtte, még sosem látta. ~ Talán csak egy itt lakó. ~ Tűnődik, majd kinyitja az ajtót. De mielőtt még reagálhatna, irtózatos jobbos érkezik, ő pedig nem elég gyors. Bár hátramozdítja a fejét, a nő eléggé jól célzott és a bal szeme alatt heveny véraláfutás következik, éppen csak elkerülve az orrát. Hátratántorodik, és azonnal védekezni kezd. Távol áll tőle, hogy megüssön egy nőt, de ez a példány eléggé felbosszantotta hirtelen, hogy áthágjon néhány szabályt. A fájó arcát tapogatja, a másik kezét a pálcájára fonja, majd elő is veszi, egyenesen a nőre irányítva azt. Kétségtelen, hogy nagyon gyorsan meg tudja átkozni, ha arról van szó, és van rá ideje, mert a nő a kezét fájlalja, és nevetségesen ugrabugrál.
- Jobb, ha távozik, különben kénytelen vagyok elkábítani és kihívni a hatóságokat. De mielőtt elmegy, elmondhatná, hogy ezt miért kaptam… - néz a nőre, mert lehet, hogy mégis megátkozza, ha olyat mond. Bár nem sok ellensége lehet, azért ez most meglepte, hogy egy ilyen kis nőnek mi baja lehet vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. április 21. 20:50 | Link

Yar
Svédország, Stockholm, Yar lakása előtt

Amint véget ért az különleges kis show játéka, megfordult. Habár még javában fájt neki az előző, de igyekezett vissza fogni magát. Hiszen.... valamilyen szinten, vér nélküli vendetára jött ilyen messzire. Ahogy megfordult, még kicsit fájlalva az ujjait, egy pálcával nézet farkasszemet. Ezen már annyira nem lepődött meg, ahogyan a szavain sem. Igen... valahogyan így képzelte. Kihúzta magát, íves szemöldöke most lejjebb csúszott, ezzel is valamennyire elszánt arcot formálva a gazdájának. A másik valóban, még csak nem is sejtette, hogy miért történt ez az  egész? Egyik kezét a derekára fonta, mialatt másik kezével lassan nyúlt a pálcájáért a biztonság kedvéért. Nem félt a férfitól, alapjáraton nem harcolni jött ide..... csak így alakult.
- Haru Smith vagyok, Vikohino Thaihasy barátnője, talán még emlékszel rá, ha az elmúlt esték nem felejtették el veled.
Nem köntörfalazott. Nem lett volna értelme. Egy ilyen dolgot nem lehet szépen, finoman megbeszélni, ha a tárgyalók éppenséggel nem is ismerik egymást.
- Az előzőért nem kérek bocsánatot, habár nem így terveztem, még mindig úgy gondolom, hogy megérdemelted. Viszont szeretnék a barátnőmről, s erről az ügyről beszélni veled. Amit meg valószínűleg, tekintve arra, hogy friss csillag vagy, nem a szomszédok előtt kellene megbeszélni. Így, nem érdekel, ha rám hívod a rendőröket, de.... szeretném, ha előtte bent beszélhetnénk erről. Úgy vélem Viko ennyit megérdemel.....
Figyelte a férfi reakcióját, abból, ahogyan válaszol erre, vagy ahogyan érinti, már lehet következtetni, hogy legalább bánja e azt a dolgot.
- Mellesleg, arra is tudok válaszolni, hogy miért nem ő maga jött. De tekintve a pletykákat rólad s a másik nőről.... nem túl meglepő lenne, ha a mostaninál különbözőbb indoka lett volna erre.
Megjegyzést tett Katira. Nem ismerte, így nem akart a személye ellen lenni, se ismeretség nélkül olyat mondani, ami talán nem állná meg a helyét a valóságban, mégis azzal, hogy ez megtörtént, nem is érez különösebb késztetést arra, hogy megismerje a harmadik félt. A pletykák említésénél jelenleg füllentett... habár nem tudta, hogy igazából valóban beszéltek már erről a hármasról. Az utazás miatt nem olvasott friss újságot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 21. 21:53 | Link

Haru

Váratlanul találja meg a nő jobb keze, tényleg nem számított rá, de mostantól az ő kezében van a kontroll és a pálca. Azért mégiscsak durva, hogy a saját otthonában támadnak rá, és csak azért nem csapta még rá a narancshajúra az ajtót, mert nem átokkal támadott. Érzi, hogy nem csak úgy egy dühös szomszéd lehet, tehát ad egy lehetőséget a javításra a dühös hölgynek.
- Üdv, Haru Smith, Yarista Palarn, de gondolom, ez nem lepi meg – mutatkozik be ő is, de a pálcáját nem ereszti le. Amikor meghallja, hogy a fiatal nő Viko egy barátnője, dühös lesz. Az ilyen kicsinyes bosszúkat szánalmasnak találta mindig is, de Vikoért talán ő is megtette volna akkoriban. Mivel a lány próbálja eltenni a kezeit, ő pedig eleget párbajozott már, tudja, hogy hova indulnak óvatosan azok a szép kis kacsók.
- A kezeit pedig tegye előre pálca nélkül, különben kénytelen leszek rövidre zárni a beszélgetést – mondja elég komolyan ahhoz, hogy a Haru elhiggye. Közben surrogás, szárnycsapás (?) hallatszik a szobából, majd Yarista vállára telepszik egy minisárkány, ellenségesen rárikoltva a hívatlan vendégre. Egyelőre nem támad, látszik, hogy fegyelmezett jószág.
- Nézze Smith kisasszony, igaza van, megérdemeltem. De nem öntől, ebben viszont biztos vagyok. Úgy vélem, hogy nemigen van lehetőséged diktálni a kis bemutatkozásod után. Azonban… Viko miatt, hmm… - elgondolkodik, hogy valóban jó ötlet-e beengedni egy feldühödött barátnőt. Egyrészt bárki megsérülhet, ha túlzásba esnek, vagy lehet, hogy Roli nem fogja elviselni, amit hall és rátámad a narancsszín hajúra.
- Vikot szívesen be is engedném, még ha ugyanezt tenné is, mint a legjobb barátnője, aki nem tudja fékezni magát. Nem tudom, mit szólna hozzá, ha tudná, lehet, hogy szégyenkezne a barátja miatt? – kérdezi, majd int a fejével, hogy jöjjön be a lány.
- Fáradj be, de a pálcádat ott – mutat a bejárati kis szekrényre – hagyod. Különben kint maradsz, bármivel is jöttél – vált át tegeződésre ő is, ha már Haru megengedte ezt magának ismeretlenül. Utat mutat még a két fotelhez is, amik egymással szemben helyezkednek el.
- Rendben, foglalj helyet és majd meghallgatlak. A pletykák pedig már elsős korom óta velem járnak, szóval nemigen hatnak meg az üres vádaskodások. Viko viszont érdekel – várja, hogy Haru megtegye amire kérte, de ha nem teszi meg, amire kérte, egy pálcamozdulattal rácsapja az ajtót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. április 21. 22:54 | Link

Yar
Svédország, Stockholm, Yar lakásában

Észre sem vette, hogy azonnal tegezni kezdte a férfit, ténylegesen annyira erős volt az előbbiekben a köd a fejében, hogy most, ahogyan tisztult egészen más gondolatok kezdték átvenni a helyét. A másik kissé ellenségessé vált, amit nem vett túlságosan meglepőnek. Bár maga, Haru meglepődött azon, ahogyan ő maga viselkedett. Az a mély szeretett amit az eprecske iránt érzett, elhozta ilyen messzire, s olyan dolgokat tett meg, úgy beszél egy számára idegen emberrel szemben, amit alapjáraton nem engedett volna meg magának. Tudta, hogy a barátnője, valószínűleg nem úgy fogja értékelni a cselekedeteit, ahogyan szeretné, de abban is biztos volt, hogy valamilyen szinten, megérti mit, miért tett, tesz még most is. Nem volt elég gyors, így a végén félbe is hagyja a mozdulatot. Elég volt rá egy figyelmeztetés… azért nem akar kikötni a végén valamilyen mágus klinikán - jobbik esetben - ,hiszen itt a férfi volt a sértett, mivel Haru kezdte a ‘vitájukat’. Felemelte a kezeit, mintha megadta volna magát, azzal a kérésnek megfelelően inkább előre emelte. Hát legyen.. Ha ez az ára annak, hogy  beszéljenek, akkor legyen. Halk sóhajt engedett meg… valóban nem a legjobb képet mutatta magáról… tény ami tény. Hol volt most, a régi kis, kedves Navinés lány?
- Mint látod megtettem, nekem sincs szükségem átokra, vagy hasonlókra.
A kis jövevény meglepte, de az még inkább, ahogyan a gazdáját vigyázta. Mint valami őrző-védő kutya.. Madár és gyík  hibrid  csomagolásba burkolva. Nem félt  sárkányoktól, s habár ez maga még egy kisebb példány volt, nem szerette volna össze akasztani a bajszát a házi kedvenccel.
- Nem diktálni szerettem volna, inkább csak tanácsot kívántam adni…. és igazad van, talán nem tőlem kellet volna megkapnod.. De, mint mondtam Viko nem jöhetett el, s az állapotában egy ideig nem is mehet még külföldre.
Szégyenkezne? Egy kis ideig csak nézte a férfit, ahogyan az elindult befelé. Levonta a kezeit a saját teste mellé s elgondolkodott azon amit mondott. Jó… lehet tényleg nem örül majd ennek Viko… de pár év múltán, majd nevetnek rajta…. Már aki. Lehet tényleg messzire ment, sőt nem lehet biztos. De tényleg nem bírta kihagyni…. Nem tervezte, mozgott a keze. Ritka dolog…. Ritka valóban. Lehet régebben, még a sulis évek alatt jól jött volna néha, amikor Hakuron éppenséggel nem hagyta. Akkoriban persze ez nem volt meg…
Beljebb lépet, a pálcáját pedig engedelmesen helyezte el a szekrényre. Abban biztos volt, hogy Yar tartja a szavát. Különben Viko nem nézett volna felé. Szóval attól nem tartott, hogy bántaná, ha rendesen viselkedik. Az ajtót becsukta maga mögött, s úgy lépett tovább a fotelekig. Uh … mint valami kihallgatás… persze most elvileg ő van az előnyösebb részen. Habár úgy tűnt a kis bőrgombóc ezt nem így vélte. Haru nem tudta nem észrevenni, hogy az állat, szinte minden apró mozdulatát figyelte.
- Azt hiszem éhes… nem lenne kellemes, ha belém harapna....
A vádaskodásokra felkapta fejét, kicsit elhúzta a száját.
- Ha vádaskodás lenne, nem hoznám fel ennyire meggyőzően. Első kézből kaptam a híreket, sejtheted, hogy nem túl kellemes azzal találkoznod, hogy a barátnőd az első pillanatban boldogan ecseteli milyen szerencsés, majd amint eszébe jut a kellemetlen részlet is a szeretet másikról, azonmód zokogni kezd.
Tette karba kezeit, komolyan nézte a másikat, határozottan.
- Viko szenved, nem csak az igazságtól ami közted és a harmadik között történt, de attól is amire pontosan nem emlékszik. Magát ostorozza és nem jöhet el Bogolyfalváról, így én jöttem el. Szeretnék enyhülést vinni a szívének. Ha vannak barátaid, pontosan megértheted, hogy ez mit jelent nekem. Nem a legjobb módon üdvözöltelek ez tény… de most nem magam miatt ülök itt, veled szemben.
Dőlt hátra a fotelban, kitámasztva egyik kezével a fejét. Világos kék szemeivel hosszan nézte a másikat, próbált rájönni dolgokra.
Utoljára módosította:Haru Smith, 2014. április 21. 22:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 23. 14:37 | Link

Haru

Úgy néz ki, hogy hatottak a szavai, és a narancs hajú lány is kezd lehiggadni, még a kezét is úgy húzza előre, ahogy azt Yarista kérte tőle. Nagyon rezgett a léc, hogy simán faképnél hagyja, Viko ide, vagy oda, nem szereti, ha kérdés nélkül ugranak a torkának, főleg nem teljesen idegen, bármennyire legyenek is csinosak. Azt meg pláne nem szokta meg, hogy lányok-nők próbálják meg átszabni a csinos ki pofikáját.
- Látom – mondja rezignáltan, miközben megérkezik Roli is, védekező pozícióba helyezkedvén el gazdája vállán. Láthatóan meglepődött Haru, de miért ne tette volna? Ritka látvány egy sárkány, még akkor is, ha ez egy jóval kisebb példány, mint egy telivér.  Még az emberi nyelvet is érti, amit Yarista nem fog a látogatója orrára kötni, rá fog jönni maga is, ha olyat mond, ami nem tetszik majd neki.
Amikor Haru elkezdi ecsetelni jövetele célját, elhúzza a száját. „Az állapotában” - visszhangzik a fejében, el tudja képzelni, hogy milyen rosszul lehet az Eperlány. Gyakorlatilag szégyenszemre elmenekült előtte, de őt is sokkolta a hír, és ez meggondolatlanságra sarkallta. Azóta viszont nagyobb a szégyen rajta, minthogy Viko szeme elé merjen menni, nem beszélve a Kati iránt érzett dolgokról. ~ Nem szerethetek két embert, az lehetetlen! ~ Végül Haru megteszi neki, amit kér, elég fair és bátor dolog a lánytól. Talán rosszul ítélte meg elsőre, ami persze nem véletlen a kezdő lépés miatt. Miután a lány lette a pálcát, ő is leereszti a sajátját, és megvárja, a míg a másik helyet foglal. Roli pedig elreppen a helyére, a kis állványra, ahol kecses kis sziklafészek van neki kialakítva. Azonban most nem hegyezi túlságosan kényelembe magát, hanem figyeli a jövevényt, majd a gazdáját. A szemeit ide-oda mozgatja a két fiatal között, majd felkapja a fejét, amikor Haru megemlíti, hogy szerinte éhes a sárkány.
- Nem, nem éhes. Nem fog bántani vélhetőleg – teljes biztonsággal nem meri kijelenteni, de ezt a kockázatot vállalnia kell annak, aki beveri a képét Yarnak Roli előtt. Haru viszont már nem figyel, hanem arra koncentrál, amiért jött. Vikonak kemény barátai vannak, végül is örül valamennyire, hogy lesz, aki a lelkét gyógyítgassa. Már csak a sajátjával nem tud mit kezdeni, reméli, hogy neki is lesz egy „Haruja”, aki segít neki ebben. Alapesetben Kati lenne az, de most… hát fogalma sincs, hogy mit kéne tennie, vagy kihez fordulnia.
- Sajnálom… - próbál mentegetőzni, látszik rajta, hogy bánja. Nem tudja helyrehozni már a dolgot, lehetetlennek tartja az egészet. Már az is lehetetlen, ahogy megtörtént, akkor hogyan is lehetne visszaállítani az egészet? Közben Haru folytatja, de Yarista továbbra is tanácstalan. Mit mondhatna? Ha még egyszer elmondja, hogy sajnálja, talán Haru megint bever neki egyet, sokkal okosabbat pedig nem tud mondani.
- Megértelek, habár én nem hiszem, hogy rátörnék valakire, de mások vagyunk, nem is igazán hibáztatlak, csak az első felindulásomban tettem ezt. Mondd meg, hogy mit vársz tőlem? Nem tudom jóvá tenni, nem is érdemelném meg. Hozhatok neked valamit? – észbe kap a végén, hogy mégiscsak vendég, még akkor is, ha nem a legkedvesebb neki, de az udvariasság ezt diktálja. Csak ül, és várja szemben lévő narancs hajú lány kérdéseit, vádjait, bármit, miközben ő rosszul van saját magától. Roli közben kényelembe helyezi magát, és lehunyja a szemeit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Gabriel Garaf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 23. 15:20 | Link

Nathaniel
[Románia, sárkányrezervátum]

- A nővéreimen kevésbé látszik. Bár a kastélyban már megszokhattad a keverékeket, akad belőlük bőven.-*A varázsvilágban egyáltalán nem számított ritkaságnak, hogy két, akár igen távoli országból és kultúrából származó mágus kössön házasságot - számukra az utazás nem akkora probléma, így kisebb akadályt jelent. Ráadásul az iskola hírneve is nőtt az elmúlt években, így egyre messzebbről is érkeznek diákok, főleg a különleges képességekkel bírók.
Nathaniel ezalatt kicsit magábaszállt, hagytam gondolkodni, majd kérdez, ha akar.*
- Mielőtt elhagyod Bagolykövet, nem ártana majd egy nyakörvet beszerezni neki. Egy csomó kellemetlenséget megspórol.-*Javasoltam, mert amíg az iskolában vannak, a legtöbben tudják, hogy kihez tartoznak az ilyen egzotikus lények, de a falakon kívül pont úgy nem szeretik az azonosító nélküli lényeket, mint a kóbor kutyákat. A rezervátumokban kifejezetten ügyeltek az ilyesmire, hogy közbe tudjanak lépni, ha az idegen állatok valamilyen betegséget vagy parazitát hurcolnának be magukkal.*
- Itt nincsenek tolvajok.-*Fűztem magyarázatként a nyitott ajtóhoz, Nathaniel meglepetését látva - egyrészt, az itteni felszerelés mindenkinek alapszükséglet, azon túl pedig csak személyes apróságok vannak, azok se mindenkinél. Nálam csak pár fénykép leledzett, egy gitár meg néhány könyv társaságában, bár a hangszer tokján látszott, hogy régóta nem nyúltak hozzá.
- Mondd neki, hogy "Le!" vagy "Lefele!", a földre mutatva vagy letéve, ha nem megy magától. Ha meg a földre kerül, akkor simogasd, dícsérd meg és meg fogja tanulni, hogy ne másszon fel - na persze, csak amíg nem látod.-*Javasoltam, egy többoldalas hivatalos levelet bogarászva, fel sem pillantva, mivel két-három sárfolt kedvéért feleslegesnek tartottam. Mindenesetre, ez egy egyszerű feladat mindkettejüknek, mert Nathnak szüksége lenne némi tekintélyre és következetességre, míg Hanabira úgy általánosságban ráfér a nevelés - kölyökként védettséget élvez, de ha ezt megszokja, akkor később vért fog vele izzadni, mire megtanítja az alapokra. A pár perc, amíg rendbeszedte a holmiját, elég volt, hogy átfussam a maradék postát, sürgősség szerint osztva szét, vacsora utánra halasztva a megválaszolásukat.*
- Akkor menjünk!-*Löktem el magam, hogy átsétáljunk az ebédlőbe - belépve látszott, hogy kényelmesen elfér itt akár néhány tucat ember is, de többnyire csak kisebb csoportok étkeztek egyszerre. Mostanra két-három kolléga ült csak az egyik sarokban, valószínűleg sakkozva, vagy kártyázva, épp csak intettek felénk. A konyhába érve már csak az elmosott, üres kondért láttam, így megtorpanás nélkül léptem a szekrényhez, hogy körülnézzek - valami gyors és egyszerű lett volna a legjobb.*
- Milánói?-*Érdeklődtem, miközben levadásztam a tésztát és megtöltöttem vízzel egy fazekat, csuklóból alágyújtva. A kelleténél jóval több vizet tettem oda - a felét leöntöm teának, bár most csak filteresem maradt, fájdalom. Alapszószunk volt, úgyhogy csak hagymát, fokhagymát és fűszereket szedtem össze pluszba - a hagymát felkockáztam és egy másik edényben rádobtam az olajra pirulni, míg a fokhagymát szinte papírvékonyra szeleteltem és mellé kapartam a deszkáról. Utána jöhetett a szósz, mivel érett paradicsom még nincs, kénytelen leszek beérni friss zöldfűszerrel - ilyesmit az ablakban nevelgetünk, bazsalikomot, rozmaringot, kakukkfüvet, kaprot és sok hasonlót, ezekből válogatok és dobálok még az öntethez. A maradék vízbe -miután leforráztam az earl greyem- sót, némi olajat öntök, mielőtt a tésztát is kifőzném - a szósz addig rotyoghat magának kis lángon, jobban kijönnek az ízek. Végül szűrés és tálalás következik, hagyom, hogy annyit szedjen, amennyi jólesik, a többi pedig nálam landol, mivel egész nap nem láttam meleg kaját.*
- Jó étvágyat!-*Ahogy nézem, kívánni se nagyon kell, tipikus tinédzser farkasétvágyhoz van szerencsém. Mindenesetre, most pár percig valószínűleg felesleges megpróbálnom beszélgetést kezdeményezni, úgyhogy megvárom, amíg ő szólal meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 24. 00:09 | Link

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

- Mhm - nyugtázta a javaslatot lényegében eleresztve a füle mellett, mert lehet, hogy az idegen jót akart, de nem azért ment tanulni, hogy ahhoz kapjon instrukciót, hogy hogyan bánjon Hanabival. Tulajdonképpen akár otthon is hagyhatta volna, de egyelőre jobbnak látta, ha nem hagy felügyelet nélkül egy tűzzel bánó lényt a szobájukban. Mindenesetre ezt a véleményét nem osztotta meg a másikkal, kár lett volna felesleges ellenségességet okozni ilyesmi miatt, úgyhogy csak ment vele tovább, amerre mutatta az utat, aztán az ajtónál a magyarázatot hallva is nehezen tudta eltüntetni a csodálkozó arckifejezését, de végül, miután végiggondolta a helyzetet, csak sikerült.
Odabent nem volt zsúfoltság, sőt, úgyhogy a vörös abban már biztos volt, hogy kényelmesen el fognak férni mind a hárman, anélkül, hogy különösebben zavarnák egymást - pláne mert biztos volt benne, hogy lényegében csak az alvás időt fogják itt tölteni, mert noha Riell nem tűnt egy hajcsárnak, arra azért mérget mert volna venni, hogy jól meg fogja dolgoztatni. Már ha sikerül. De ez csak részben múlott Nath saját akaratán.
Mikor Hanabi bepróbálkozott az ággyal, és Riell ismételten tanácsokkal látta el, először csak összehúzott szemmel bámulta egy darabig a férfi hátát. Továbbra sem tetszett neki, hogy beleszól, de amíg az ő holmiját koszolja a róka, addig nem fog kötözködni, ráadásul amúgy is lement már az ágyról, szóval felesleges az egész. Nem is válaszolt, hangot sem adott, értelmezze a férfi úgy, ahogy csak akarja. Valószínű egyébként, hogy a stresszhelyzet és az új környezet váltotta ki belőle ezt a dacos viselkedést, ami az utóbbi időben a személyiségében történt változások ellenére is a régi, gyerekes Nathanielt idézte.
Persze a tény, hogy vacsorázni indulhatnak, rögtön megenyhítette a hangulatát, és csendes egyetértésben ballagott Riellel a konyháig.
- Az remek lesz - vigyorgott egyet az előkerülő szószos üvegre. - Segítsek valamit? - érdeklődte aztán a férfire nézve. Nem volt egy nagy konyhai talentum, de alap dolgokat rá lehetett bízni, és valószínűleg eléggé kellemetlenül érezte volna magát, ha egy az egyben kiszolgálják, úgyhogy amíg a másik az étel nagyobbik részével foglalkozott, addig a vörös sajtot reszelt, amivel majd megszórhatják az ételt, ha a tányérra kerül.
Miután kész lett, Nath jócskán szedett a finomságból, de előtte még Hanabinak is tálalt, szórva neki egy adag bogárkát, amit magával hozott az etető táljával egyetemben. Aztán ő is nekifogott az evésnek, és elismerően pislogott Riellre.
- Nagyon finom! - összegezte viszonylag röviden a véleményét, közben kíváncsian keresve a tekintetével a választ arra, hogy maradt-e még olyan adag, amire nem tart senki sem igényt. - Abból kérsz még? - nézett Riellre, aztán a maradékot a saját tányérjára púpozta, és meglehetősen hamar eltüntette.
- Köszönöm a vacsorát! - vigyorgott az étkezés végeztével a férfire. - Mosogassak? - ajánlkozott ismét némi házimunkára, pláne, hogy ez azért varázsképességekkel nem volt egy nagy dolog, jószerével hozzá se kellett nyúlnia semmihez a pálcáján kívül.
- Most mi lesz, alszunk? Vagy van még valami látnivaló? - kérdezte aztán, mikor már a folyosón haladtak visszafelé. - De ha adsz valami könyvet, akkor nem zavarlak a munkádban, ha van még dolgod - tette hozzá, mert neki nem jutott eszébe még ilyesmit is bepakolni, és amúgy is akkor már nehéz lett volna a táskája.
Utoljára módosította:Nathaniel Blackwood, 2014. április 24. 00:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gabriel Garaf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 24. 01:07 | Link

Nathaniel
[Románia, sárkányrezervátum]

- Ha kilyukasztod a vasvillatekinteteteddel a kabátom, morcos leszek.-*Közöltem derűsen, mert hatodik érzékem volt arra, ha valaki ingerülten szurkászta a hátamat - talán mert elég gyakran történt, néha csak ismeretségeim elején, néha egész tartamuk alatt. Sajnos, immunis vagyok az ilyenekre, így Nathaniel minden néma rosszallása és daca Don Qiujote volt, ami derűszélmalmommal vívódott. Azonban a vacsora említése és közeledte elég hamar megbékítette, úgyhogy a konyhában már a pult környékén somfordált, amíg kotyvasztottam.*
- Reszelj sajtot, a többivel boldogulok.-*Intettem fejemmel a hűtő és a megfelelő szekrény felé, hagyva, hogy olyat és annyit reszeljen, amilyen tetszik neki. A csöndben halkan dúdolgattam, kitöltve a szavak helyét - a dal egy filmből származott, de mivel nem beszéltem franciául, sosem vállalkoztam a szöveg megtanulására, ezzel kegyelmezve mások fülének. As-tu déjà aimé pour la beauté du geste?
- Ahogy édesanyám mondaná, nem kell jól főzni, csak ritkán.-*Reagáltam le, mert valahol sejtettem, hogy Nath éhsége azért jócskán túlértékeli az egyébként teljesen átlagos spagettit. Relative csendben telt el a vacsora, beszélgetés helyett felváltva őt és a többiek játékát figyeltem, miután szokás szerint belapátoltam a kaját.*
- Ha gondolod, csak tessék.-*Vontam vállat, a mosogatóig vive a cuccok felét, hogy utána a kannához lépve előkeressem a sorból erőst kilógó gigászi bögrémet. Belecsaptam egy evőkanálnyi cukrot, majd nyakon öntöttem a mostanra méregerős teával, némi tejet adva még hozzá. Ez mindennapos kis szertartásom volt, bár nem mindig feketét ittam - útjaim során sokszor tettem kitérőket, hogy a világ minden tájáról hozzak mindenféle teákat, de a nagyobbik részüket nem itt tartottam. Ezen a héten jórészt Nath miatt éjszakázom a rezervátumban, egyébként visszatérek a lakásunkba, hogy legalább pár órát a kedvesemmel töltsek.*
- Sötétben nem sok értelmét látom a körbevezetésnek.-*Feleltem, miközben kezemben a pohárral kényelmesen ballagtam.*- Vár rám pár levél, de szerintem megírom, ha már alszol. Előtte nem ártana beszélgetni kicsit, a mágiádról is, hogy kitaláljam, mivel kezdjünk holnap.-*Vetettem fel, előre felkészülve a várható reakcióra - minden eddigi válasza távolságtartó, ha nem egyenest elutasító volt, bár nem vettem magamra, nem nekem szólt. Egyébként is lepergett rólam minden ilyen, elvégre remek kiképzést kaptam minden Rellonosok legrellonosabbjától. Figyelmeztettek és éreztem is, hogy óvatosan kell közelítenem, de ez mit sem változtatott azon, hogy meg kell törnöm a hallgatást és rávennem, hogy meghallgasson, ha be akarom váltani a tervhez fűzött reményeket. A szobába lépve begyújtottam a kandallóba, majd letelepedtem az ágyamra, kényelmesen elhelyezkedve a bögrémmel.*
- Mi számodra a tűz és a tűzmágia?-*Ennyit az óvatosságról. Azonban ez még nem volt annyira személyes kérdés, csupán egy olyan darab, ami elég váratlan és szokatlan lehetett, hogy ne legyen ideje megint bezárkózni. A teám fölött néztem rá, leplezetlenül, nyíltan nézve és várva válaszát. Nem csak a szavai, a rezzenései, a hangja, a mozdulatai, minden sokkal többet árulhatott el, mint hitte.
Utoljára módosította:Gabriel Garaf, 2014. április 24. 01:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. április 24. 23:03 | Link

Yar
Svédország, Stockholm, Yar lakásában

Egy kis ideig világos szempárja rászegeződik a háziállatra, ami koránt sem olyan gyakori, mint ahogyan itt, ebben a pillanatban tűnik. A kis sárkány úgy viselkedik, mintha mindennapos lenne a jelenléte, mintha mondjuk egy papagáj ülne azon a helyen, ahol most éppen ő. Csakhamar inkább elvonja a szemeit az állatról. Van valami fontosabb, amit jobban hangoztatnia kellene, az meg valamennyire szintén megnyugtatja, hogy nem lesz ma éppenséggel eledel. Na… nem mintha komolyan mondta volna. Nem mintha nem tudna ártani az a kis sárkány, ha nem akarna, inkább csak nem lenne idő rá… bár….
Szeme sarkából az ajtó felé pillantott. A pálcája nélkül valamivel nagyobb esélye lenne a sárkánynak. Mondjuk, ebben a pillanatban, azt sem tudta, hogy éppen ez miért jutott eszébe. A kósza gondolat hamar tovaszállt, ismételten utat engedve azoknak a törekvéseknek, amelyek az eredeti terv szerint kellet volna, hogy teret foglaljanak a nő elméjében. Gondolatai azonban, apró szeszélyessége miatt elkalandoztak. Hiszen azok csak is az övéi lehettek, így néha nem is kellett nagy erő ahhoz, hogy kordában tartsa őket. Most viszont minden erejét arra koncentrálta lényegében, hogy csakis a célja lebegjen a lelki szemei előtt. Nem maga miatt volt itt, így még fontosabbá vált ez az egész.
Szavai végén, mielőtt egy újabb levegővétellel folytathatta volna, a férfi megszólalt. Ekkor inkább becsukta ajkait, ráemelve hosszan a szemeit. Figyeli Yar reakcióit, minden egyes rezdülését, mialatt azt az egy szót kiejtette a száján. Próbálja megérteni, vajon mi is játszódik le a másikban, s azzal együtt mit adhat tovább majd az eprecskének, ha oda jutnak. Hamarosan ismételten átvette a vezetői szerepet a csacsogásban. A helyzet nem úgy állt, mintha maga a “vádlott” túlságosan akart volna bármit is cáfolni, vagy továbbra is mentséget emelni magáért. A lelke üdvösségéért. Aztán mégis ismételten váltanak a kommunikáció ezen vonalán. Immáron inkább kérdések következnek Harunak. A végzett diák azt kéri, hogy ő adjon tanácsot …. Pont ő? Hiszen, ő maga is a másik oldalt gyarapította… fogalma sem volt sosem, hogy vajon mi játszódhat ilyenkor le a másik elmében. Vagyis… egyszer… egyszer, egy jó pár évvel azután, hogy vele történt meg hasonló, az ő bűnöse elmondta ő mit érzet. A fájdalom legalább olyan erős volt, mint a másiké… s egyfajta szégyenérzettel párosult, ami még érdekesebb szimbiózisban jelent meg a jelenlévő személyiségében. Kissé leemelte a pillantását a gondolatok súlyára. Az érzelmek, mindig rettenetes fájdalmat tudnak okozni, éppen annyit, mint amennyi örömöt… de az emberek…sőt maguk a varázslattal élők is gyakorta csak az előbbire képesek pontosan emlékezni. Ez olyan ”átok”, amely talán az emberiség genetikájába ivódott az évek alatt amiket eddig eltöltöttek. Az pedig nem volt kevés. Lassan emelte fel a fejét, mialatt megrázta azt.
- Nem kérek semmit… köszönöm.
Hangja most kivételesen sokkal nyugodtabb volt, mint az előzőekben. Úgy tűnt gondolatai, emlékei ugyanúgy elrabolták azt a dühöt és határozott fellépését, amit eddig adott. Na… nem mintha nem lenne még most is határozott, de mélyebben átnyálazta a dolgot. Jobb kezén lévő ujjait ajkához emelte, mialatt elmélkedett.
- Azt várom tőled, hogy légy őszinte. Tudom, hogy az a legnehezebb ebben a pillanatban, nem hogy mással, de magaddal szemben is… vagy legalábbis sejtem. De azt szeretném, ha szembenéznél Vikoval és őszintén elmondanád neki a dolgokat. Amíg ez nem történik meg, te sem fogsz a láncaidtól szabadulni, ő pedig gyötrelmesen önsanyargatásba kezd, lévén biztosan az ő hibája volt.
Kezét elvonta maga elől, kék pillantását pedig felvonta, a másikéba fúrva.
- Ez lesz a legfájdalmasabb pillanat mindkettőtök számára, de hamarabb gyógyul, mintha csak elmenekülnétek az igazság elől. Akkor évekbe is telne, mire teljesen meg tudnátok bocsátani magatoknak. Én így vélem… bizonyosan boldog lennél azzal, akit akarsz, ha nem Vikot… de árnyként lebegne a fejed felett a múlt. Ha úgy döntesz…nem szólhatok bele, viszont szeretném elvárni, hogy ezt a lépést tedd meg a barátnőmért… azért a személyért, akit elvileg te szerettél.
Az elvileg azért került szájából előadásra, mivel számára furcsa volt, hogy valaki ilyen hamar váltson. Szinte egyik napról a másikra, ami megkérdőjelezheti a másik érzéseit. Habár maga Yar fiatal volt… könnyű ezekben az években összetéveszteni bizonyos dolgokat. Sőt… időnként később is előfordul.
Egy pillanatra megállította a gondolatait, mert csak észrevette, hogy megint úgy kezeli a dolgokat, úgy állítja be, mintha ő már vén csoroszlya lenne. Vén kisasszony talán.. A régi idők szerint.. De a másik azért nem!
Utoljára módosította:Lipovszky Dóra Villő, 2014. május 6. 23:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 25. 00:42 | Link

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

Halkan kuncogott a válaszon, mert ezt a mondást még nem hallotta, de roppant frappánsnak tetszett. Mindenesetre ő személy szerint teljesen meg volt elégedve Riell főzési tudományával, a milánói szintjén egészen biztosan, úgyhogy nem volt oka panaszra.
Miután a srác végzett a mosogatással, amivel a háláját nyilvánította ki a vacsoráért, követte Riellt a folyosón, lassan bólogatva a válaszra. Hát igen, most már valóban nem sokat látott volna, úgyhogy akár le is pihenhetnek, mert ha valaki, akkor ő aztán örülni fog az alvásnak, csak úgy, mint mindig. Aztán Riell mondandójának a második fele némileg megakasztotta, egy fél pillanatra még a járásban is. Sejtette, hogy előbb-utóbb sor kerül erre a beszélgetésre, de azt nem gondolta, hogy ennyire hamar. Nem örült neki, már csak azért sem, mert noha megpróbálta átgondolni, hogy mégis mit fog mondani ilyen helyzetben, mégsem jutott sokra, ráadásul nem is értette a miértjét, mert ő továbbra is biztos volt benne, hogy Riell mindent tud az év végén történtekről.
A szobába érve aztán Nath Hanabival együtt leült a számára kijelölt ágyra, és meglehetősen hasonló arcot vágott ahhoz, amilyet a halálraítéltek szoktak a kivégzésük előtt. Azt hitte, hogy a férfi egyenesen rá fog kérdezni az egész eseményre, legfőképp arra tekintettel, hogy miért is lett Gilbert megégetve, de végül nem ez történt, hanem egy meglepően átlagos, ámde Nath számára nehezen megválaszolható kérdést kapott. Kicsit ezen is meghökkent, mert ahogy jobban belegondolt, a saját véleményét kérték tőle, és nem pedig egy bemagolt magyarázatot, úgyhogy néhány másodpercnyi csend után rájött, hogy ez igenis ingatag talaj.
- Hát... - kezdett bele nem túl gördülékenyen a magyarázatba, és itt is hagyott jó pár másodperc szünetet, amíg legalább valami válaszfélét kapart össze fejben -, öhm... Ezt még sosem gondoltam át - vonta le a konklúziót, de nyilvánvaló volt, hogy igazi választ is várnak tőle, úgyhogy újra nekifutott. - Azt hiszem valami olyasmi, amit meg kell tanulnom uralni. Nem csak azért, mert akkor a hasznomra lehet, hanem azért is, hogy ne legyen más kárára - nézett Riellre, azon töprengve, hogy ez vajon megfelelő válasz-e. Tényleg így gondolta, de nem biztos, hogy a másik ezt akarta hallani.
- Szerintem a tűz alapvetően egy veszélyes elem - tette még hozzá, mert bár jó darabig nem foglalkozott ezzel a részével, most már erre a következtetésre jutott. Kár, hogy elég nagy áldozat kellett hozzá.
Utoljára módosította:Nathaniel Blackwood, 2014. április 26. 01:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gabriel Garaf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 25. 02:02 | Link

Nathaniel
[Románia, sárkányrezervátum]

Határozottan lógott valami a levegőben - valami, amiről nem akart beszélni, amit nem érthettem, de únos-úntalan súroltam és nem hagyhattam csak úgy, gondosan kerülve. Akármi is történt, még mindig görcsként rántotta össze lényét a legkisebb érintésre is, ösztönösen védekezővé válva, s bűntudat tapadt hozzá. A feszült tartás, a mindenre felkészült, elszánt arc vonásai, a sarokba szorított ember tekintete súgta mindezt.
Aztán csodálkozás és kicsivel később felismerés váltotta fel. Talán banálisnak tűnt a kérdésem, de fontos volt, most az egyik legfontosabb, amit feltehettem. Igen, az ő gondolatai kellettek, úgy, ahogy épp megszülettek, ha eddig még nem fogantak volna meg soha a fejében. Az ő darabkái, mert csak azokból rakhattam össze valódi képet, róla, az erejéről. Sokáig keresgélte a szavakat, tapogatózva és nehézkesen, meg-megtorpanva.*
- Ha könnyebb, mondd angolul.-*Javasoltam, mert az anyanyelv mindig hűbb tükröt tart annál, amit csak sokadikként tanultak, s lehet, segített volna megtalálni a megfelelő kifejezéseket. Végül rövid választ kaptam, nyers vázlatát annak, ami először eszébe jutott, ami a legfontosabbnak tűnt számára, komoly, talán komorsággal is árnyalt skiccet. Teámat kortyolva mérlegeltem a hallottakat, az ingoványos talaj miatt igyekezve óvatos maradni, de szócsűrésből és -csavarásból mindig is bukásra álltam.*
- Hmm...Miért?-*Az első válasza kiindulópontot jelentett, mivel Nathaniel elhatárolódott a mágiától - valami külsőként, idegenként kezelte, ami eleve gátat jelentett. Ez azonban kevés, többet kell hallanom, ha igazán érteni akarom a problémáját, mivel egyszerűen nem lettem beavatva a háttérbe, csupán annyit osztottak meg velem, ami elengedhetetlen volt, minden mást rám és Nathanielre bízva. Ő valószínűleg a "helyes" választ kereste, azonban ebben az esetben nem volt ilyen, nem az számított, én mit akartam hallani, hanem hogy ő mit és hogyan fogalmaz meg. Minden mondattal erősítette bennem a kezdeti benyomást, így kezem feltartva kértem szünetet és igazítottam ki.*
- Nem elem, az elemed. A részed és pontosan olyan, amilyen te vagy.-*Ezt valószínűleg kellemetlen lesz hallania, de ez az igazság és jobb, ha elkezdi emészteni, hogy bármi is történt, azért nem az erő, hanem ő maga a felelős. Ez valamennyi fegyverre, varázsra és hatalomra vonatkozott - sosem maga az eszköz, hanem hordozója volt a vétkes. Az előbb magát jellemzte, legalábbis azt, amilyennek jelenleg látja - veszélyesnek, betöretlennek, aki kárt tehet másokban és akinek nincs konkrét célja.*
- Ne hidd, hogy a többi elem nem képes iszonyatos pusztítást végezni. És néha szükség van arra is, hogy porrá és hamuvá legyen a régi, hogy a helyén új születhessen.-*Földrengés, orkán, árvíz tudott olyan félelmetes lenni, mint a féktelenül lobogó lángok, és nemcsak barátaim, a természet is számtalanszor megmutatta nekem az elemek mindkét arcát. Számtalan kérdésem volt még, de vártam, lassítva, hogy tovább tanulmányozhassam és jobban megválaszthassam, merre terelem a beszélgetést. Segíteni akartam, ám ezt nem lesz egyszerű megértetni, vagy inkább elhitetni vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 26. 01:50 | Link

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

Megrázta a fejét, mert úgy volt vele, hogy ha elég ideje van rá, akkor ki fogja tudni fejezni magát magyarul is, hiszen már pár éve ezt használja napi szinten, és valójában a gond nem a nyelvvel volt ennél a kérdésnél. Elég nehezen is ment, hogy valamiféle választ összekaparjon, de azért meglehetősen erősen próbálkozott.
- Nem tudom. Kellett volna? - nézett a férfire kérdőn, érdeklődő tekintettel, mert azért valljuk meg, ezt a kérdést, hogy mit is jelent számukra a mágia, elég kevesen tennék fel magukban, és a vörös végképp nem volt hajlamos az efféle filozofálásra.
Aztán Nath folytatta, de Riell hamarosan megállította, a fiú pedig egy darabig kissé értetlenül nézett rá, miután meghallgatta a szavait. Érezte, hogy van különbség a kifejezések között, de elsőre sajnos végképp nem értette, hogy mire is gondol a másik. Valószínűleg az arcára is kiült, hogy most éppen újabb és újabb köröket fut a dolog körül fejben, míg végül csak eljutott hozzá a mondat mélyebb értelme is.
Az arca ezzel egyszerre elkomorult, és a továbbiakban nem volt hajlandó erről a kérdésről beszélni. Lehet, hogy elvileg olyan, mint ő, pontosabban ő formálja olyanná, mint önmaga, de ebben ő nem tudott hinni.
- A többi is tud, persze - bólintott aztán. - Az összes elemi mágus veszélyes - jelentette ki aztán, mert noha kezdetben nagyon szerette, hogy ilyesmit tanulhat, mostanára rengeteg dolog megkérdőjeleződött benne, kezdve azzal, hogy miért is nem arra mennek inkább, hogy elnyomják ezt a képességet, miközben, mint az ő példája is mutatta, a tanulásával túl nagy hatalom kerül olyanok kezébe, akik nem tudnak kellően megfontoltan bánni vele. Persze épp az lenne a cél, hogy megtanulják, igaz? Neki valahogy mégse ment, és ez lehet, hogy az ő hibája, de nem teszi könnyebbé azt, hogy elfogadja, ami történt.
Egy pillanatra megint azt a heves undort érezte, ami eleinte tört rá, mikor elindult az iskolából, de aztán két nagy levegővel csillapította magát. Ha ilyen indulatos lesz, akkor megint nem fog menni a varázslás, márpedig azt ő is belátta, hogy ezzel kell élnie, akkor pedig irányítani is tudni kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. április 29. 20:28 | Link

Haru

Végül megoldódni látszik a dolog. Haru nevű furcsaszín hajú lány, vagy nő végül mindenbe belemegy, amit Yarista természetesen értékel, nagyon is. Megkínálja ugyan, de nem váratlanul Haru nem iszogatni jött, hanem rögtön a tárgyra tér. Yarista is helyet foglal, és egyre kellemetlenebb neki az egész helyzet. Tudja, mit érezhet a lány, vagy legalábbis van sejtése róla, és azt is tudja, hogy nem helyes, amit tett, de akkor ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. De lehet, hogy inkább ez volt a legegyszerűbb? Sosem derül már ki, és mivel jelenleg fogalma sincs, hogy mi legyen Vikoval, Katival, nem egyszerű a narancshajú hölgy szemeibe néznie. Viszont muszáj összeszednie magát, mert tudja jól, hogy neki kell először.
- Tudom, hogy hibáztam azzal, hogy elmentem, és nem hagytam Vikonak más lehetőséget. Talán igazad van, és szembe kell néznem legalább egyszer még vele. Valóban szerettem, vagy szeretem, magam sem tudom, hogy jelenleg mit érzek. Az a baj, hogy mindent érzek, és nem tiszták az érzéseim, sem az egyik, sem a másik lány irányába. Értsd ezt úgy, hogy nem tudom, hogy hogyan kellene éreznem, mert mindkét lány… közel áll hozzám, és tudom, hogy ez önző dolog. Nem hiszem, hogy megbocsájtható a dolog, amit csináltam, bármennyire is kevéssé tehetek róla. Tudom, ezt nehéz elhinni, vagy nem is lehet, de attól még… Mindegy, nem fogok magyarázkodni, tökéletesen felesleges – hiába is mesélné el Harunak, hogy ha iszik, akkor nem tud a világáról sem, és éppen úgy cselekszik, ahogy akkor kattan az agya. Hiszen, mielőtt megtörtént volna baj, nagyon durvát veszekedett Katával, ami után nem éppen a szőnyegvizsgálat a következő dolog, ami bárkinek is eszébe jutna. Ráadásul nem érzi úgy, hogy ez bármi alól felmentené, ezért sem próbál meg kibújni a felelősség alól, meg ugye azért sem, mert nem akar. Vállalja a felelősséget minden tettért, sosem volt ez másképp. Ekkor viszont feláll.
- Ne haragudj, magamnak hoznék azért valamit – mondja és gyorsan kimegy a konyhába. Roli pedig az egyik szemével figyeli a lányt, pontosan addig, amíg Yarista vissza nem érkezik egy ásványvízzel, és tálcán két pohárral.
- Ha mégis kérnél – mondja egyszerűen, majd tölt magának és meg is issza a felét. Majd visszacsavarja a kupakot, és leteszi a tálcára a vizet is. Nézi a lányt, nem tud mit mondani neki. Eszébe jut az egész, az elejétől a végéig, de továbbra is meg van kötve a keze, és kétfelé húz a szíve.
- El fogok menni hozzá, mindenképpen. Sajnálom, hogy csalódnia kellett bennem, és azt is, hogy veled így találkoztam. Értékes barát vagy – mondja kissé csendesebben, mint szeretné, az arca természetesen szomorúságot mutat. Nagyon kényelmetlen neki a helyzet és nem tud mit csinálni ezzel.
- Ha szeretnél, kérdezhetsz, szívesen válaszolok. De nem fogom tudni megmondani, hogy mit érzek, magam sem tudom. Bármi egyébre viszont tudni fogom a választ, akár az esetről is kérdezhetsz, ha szeretnél, nem fogok nemet mondani – hátradől, és várja az újabb kérdéseket, ha lesznek. Arra azért kíváncsi, hogy vannak-e ilyenek, vagy Harunak ennyi volt a terve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. május 2. 15:42 | Link

Runa - Projektmunka 1. nap, 9:30, Megérkezés, körbevezetés, eligazítás
Anglia, Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézet (pontos helymeghatározás nem lehetséges)

Az álmos angliai kisváros még épp csak ébredezik, de az egyetlen nagyobb dombján álló gyógyintézményben már másfél órája megkezdődött a reggeli műszak. A nővérek már most elkönyvelhettek két hisztériás rohamot, egy depressziós összeomlást és egy, a közre veszélyesebb elementalista is pont ma gondolt arra, hogy jól rájuk hozza a frászt. Általában nem szokott ennyire nagy lenni a nyüzsgés, de ma bizonyára a bennfekvő páciensek is megérezték, hogy valami történni fog. Az itteni betegek amúgy is nagyon érzékenyek a változásokra, még ha azok kisebb volumenűek is, és talán őket nem is érinti. Mindazonáltal észlelhették az előkészületeket, az összesúgó nővéreket és az igazgató úr virágos jókedvét. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a doktor úr, vagy, ahogy kollégái hívják, Stiles professzor mindig igencsak boldognak tűnik, a legtöbbször külső szemlélők számára indokolatlanul. A bennfentesek azonban mindig tudják, hogy épp mitől olyan mosolygós a doki. Általában nem nehéz elérni, hogy fogát mutogatva lágyan felnevessen, és aztán ezzel a kacajjal bearanyozza a saját és mások napját is. Elég egy aprócska figyelmesség, egy jól előadott vicc, vagy egyszerűen csak az, hogy ma is felkelt a nap. Biztos van, akit az efféle mentalitású emberek irritálnak, de az intézet dolgozói és lakói nagyon is kedvelik a doktort, és vallják, hogy sokkal jobb a közérzetük, ha látják őt mosolyogni, mintha a professzor vidámságából beléjük is átszűrődne valamennyi.
Mostanában John Stiles nemcsak boldog, de izgatott is, hiszen egy régi évfolyamtársa hozzá küldi gyakorlatozni egyik tanítványát. Mellesleg elképzelni sem tudja, hogyan lett Ádámból tanár, főleg azok után, hogy milyen zabolátlan diákja volt a Roxfortnak. De azt elismeri, hogy az elemi mágiához már régen is különösen értett, még ő, John is tudott tanulni pár dolgot tőle diákkorukban. Most azonban neki már saját kutatóintézete van, ami egyben boldogságának legalapvetőbb és legfőbb forrása.
John jelenleg azonban nem tartózkodik szeretett intézetében, helyette a település vasútállomásán áll, és a láthatárt lesi szinte kisfiús lelkesedéssel. A vonatot megpillantva széles vigyort villant a közlekedési eszközre, majd türelmesen megvárja, míg az megáll. Most már csak a lányt kell meglelnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. május 3. 10:56 | Link

Projektmunka 1. nap, 9:30, Megérkezés, körbevezetés, eligazítás
Anglia, Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézet (pontos helymeghatározás nem lehetséges)


Elemista képzésének megkezdése óta igyekszik szorgalmasan tanulni és minden apró részletre odafigyelni. Rengeteget olvasott a négy elemről, valamint a keleti és nyugati összehasonlításokról, hogy tisztább kép álljon benne össze saját erejét illetően. Nincs neki sem könnyű dolga (ahogy a többi tanoncnak sem), hiszen Ádám is elmagyarázta már az első órán, hogy a levegő a legszabadabb a négy közül, így elég zabolátlan is. Pusztító mértékét tekintve még mindig a tüzet tartja a legveszélyesebbnek és valahol mélyen örül, hogy nem pyromágia tört fel bensőjéből azon a balszerencsés délutánon édesapja, mostohája és Ádám színe előtt. Azt nehezebb lett volna eltussolni, mert Claire fél a tűztől és biztosan sokkot kap helyben.
Oktatásának része, hogy gyakorlatoznia kell egy hetet egy tapasztalt elemi mágus szárnyai alatt. Az, akihez ő jelentkezett szülői (illetve esetében gondviselői) engedéllyel, ha jól értette, egyfajta pszichológus, vagy inkább pszichiáter a mágikus világban. Az intézet természetéből fakadóan érthető, hogy kellett az engedély, és nagyon is örült, hogy megkapta Ádámtól. Alaposan felszerelkezett az útra: bepakolt néhány súlyosabb könyvet a lelki egészség témaköréből (Tilda nagyon aranyos, megengedte, hogy kivigye őket az iskola területéről egy hétre), egy termosznyi teát, kapott szendvicset és felpakolták a vonatra. Párizsban váltott, Calais-ben ismét, majd Londonban is átszállt és ebben a szent percben gördült be a kis vasútállomásra, ahol John Stiles elméletileg várja.
Gyors mozdulatokkal összeszedi a holmiját, nevezetesen a táskáját (amit Ádám megáldott egy kis tértágítással a könyvei miatt) és a kabátját, majd a többi leszállóval együtt óvatosan letipeg a peronra, hogy a vonat tovább indulhasson: a füttyszó felhangzik, a kerekek görögni kezdenek és a szerelvény előbb csigalassúsággal, majd fokozatosan felgyorsulva kigurul a vasútállomásról. Odahaza volt annyi sütnivalója, hogy megkérdezze Ádámot, nagyjából hogyan néz ki Stiles professzor? A leírás szerint magas, barna hajú, mosolygós férfit kell keresnie, akiből árad a jókedv. Ezt elég pontatlan leírásnak tartja, mert a szemszín, a nagyjábóli testfelépítés és néhány egyedi jellemző, mint a ruházat, értékes szűrőkként funkcionálnának a félreértések elkerülésében. Ádám azonban csak ennyi információra korlátozta le az ismertetést, a többit pedig rábízta. Az egyetlen ember, akire most kapásból illik, hogy derűs a hangulata, magas és barna hajú, ott áll a peronon nem messze tőle és láthatóan senkit nem közelített meg, pedig a vonat már elkezdett haladni. Úgy dönt hát, hogy próba-szerencse alapon megközelíti a férfit és legrosszabb esetben információt kér tőle, elvégre egy olyan faluban vannak, ahol elemi mágusokat kezelnek egy intézetben- nem lehet mindenki mugli, valaki csak ismeri John Stiles-t így vagy úgy.
- Jó reggelt kívánok! Elnézést, ... hogy megszólítom a semmiből, de ... keresek valakit és... nos esetleg hátha ismeri. Helybéli elméletileg, a neve John Stiles professzor.... Volt szerencséje hozzá? – Nagy szemeket mereszt, mint mindig, ha egyszerre információt is kér és zavarban van, ráadásul az egyik lábáról a másikra álldogálás jelzi, hogy tényleg nem érzi komfortosnak ezt a kérdezősdit, sőt ildomosnak sem, de valahol el kell kezdeni a mesét. Tegyük hozzá, hogy eléggé fáradt, ordít ez az arcáról is, mert hosszú vonatozáson van túl, még ha mágikus szerelvényeket is váltogatott, hat óra az hat óra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. május 3. 12:10 | Link

Lin - Párizs környéke

Hosszú egy percig tart a csönd a lány szavai után: egyesek felszisszennek és azt suttogják, „pofátlan” , mások viszont megcsóválják a fejük és somolyogva villantják sunyi tekintetük főnökükre. Nyilván remélnek valamiféle látványos reakciót, de a szőke vendéglátó teljesen nyugodt mosolyra fakad a szünet végén. Előzőleg felült az asztalra a lánnyal szemben, de most mégis lecsusszan és közelebb sétál. Egyetlen kézintéssel jelzi, hogy távolodjon, sőt hagyja el a szobát mindenki; egyedül is le tudná kapcsolni a kisasszonyt, ha szükséges. A férfiak némán engedelmeskednek a fiú kimondatlan parancsának, egyesével elhagyják a szobát és bezárják maguk mögött az ajtót.
- Kérem, foglaljon helyet előbb és próbáljon lehiggadni. – Heveny kézmozdulattal int a fotelek felé, melyből pontosan kettő van féloldalasan egymás felé fordítva, köztük egy kisasztallal kiegészülve. Ő maga szemben helyezkedik el, pálcáját elővéve elővarázsol egy kancsó teát és két csészét, ha mégis kérne a lány valamit, s tölt magának az érezhetően menta illatú, forró folyadékból.
- Tisztában vagyok vele, hogy Monsieur Saint-Venant-nal érkezett és leromboltuk a meghitt pillanataikat. Ezért elnézését kérem, természetesen. A probléma az, hogy az úriembert másképp nem tudom utolérni, ugyanis elzárkózik mereven bármiféle kommunikációtól velem. Kénytelen voltam gyártani egy külön bejáratú meghívót neki. – Jelentőségteljesen pillant Aileenre, hogy éreztesse, mit is ért a meghívó alatt.
- Mennyit tud róla, mademoisselle? – Szemeiben végre némi érdeklődés villan Lin iránt. Hátradől a magas támlájú, karfás fotelben és míg a lány (remélhetőleg) beszél legalább egy keveset, kortyolgatni kezdi a teát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. május 3. 12:49 | Link

Mihael - Valahol Franciaországban

Számítok néhány dologra mondataim után, még egy pofont is belekalkulálok a lehetőségek közé, de végül nem következik be egyik sem az általam vizualizált események közül. Helyette a szőke srác talpnyalói és társai a főnök intésére elhagyják a termet, ami furcsa módon nagyobb aggodalommal tölt el, mintha még kétszázan lebzselnének körülöttünk. Nem tudom, miért, de a fiú társasága nyugtalanít, valamiért rosszabb aurát érzékelek a közelében, mint, ami Mihaelre jellemző. Ez vagy azért lehet, mert a szerelem nemcsak vak, de el is vakít, és emiatt nem látom a rellonos jellemhibáit annyira súlyosnak, vagy, mert a közelemben álló, nyugodtan mosolygó alakot sokkal veszélyesebbnek, és jobb szó híján gonoszabbnak észlelem, mint Mihaelt valaha.
Bár a fickó hellyel kínál, én maradok állva, semmi kedvem közelebb kerülni hozzá, éppen elég, hogy rossz érzéseimtől kezd megfagyni bennem a vér. Melleim előtt összefont karjaim nem engedem le, ezzel is leplezni tudom kezdődő remegésemet. Úgy érzem, nem lenne jó dolog kimutatni a félelmemet, főleg, hogy valójában még nem is csinált semmi olyasmit, amivel megijesztett volna. Mégsem akaródzik közelebb mennem hozzá.
- Nyugodt vagyok, teljesen, és nem kívánok leülni, jó így nekem állva is - utasítom el, rendesebb társaságban kedveskedőnek számító, ajánlatát.
Figyelem, ahogy az asztal mellett tevékenykedik, és továbbra sem kívánom megkóstolni azt a löttyöt, elvégre ki tudja, mi lehet benne. Próbálok higgadtnak tűnni, ami egészen jól is megy, még alig észlelhető remegésem ellenére is, egészen addig, míg meg nem említi a "meghitt pillanatainkat". Még jó, hogy nem iszok, mert biztosan félrenyeltem volna. Érzem, ahogy a vér az arcomba szalad, szinte süt a forróságtól. Legalább megfagyni már nem fogok a félelemtől.
- Egyáltalán nem tölt el örömmel, hogy én lettem a meghívója. Azt meg egyébként sem értem, hogy honnan veszi, hogy érvényes vagyok. Lejárt papírral sehol nem megy sokra.
Kicsit későn veszem észre, hogy milyen ügyesen vágom magam alatt a fát, de ez most már mindegy. Valóban nem értem, hogy miért gondolja, hogy én vagyok a kulcs ahhoz, hogy találkozhasson Mihaellel. Ez az első randink, már, ha annak lehet nevezni egy megegyezés rám eső felének betartását, és korábban nem is nagyon találkoztunk. Valószínűleg semmit nem jelentek neki, csak el akarta ütni valahogy az estéjét, és épp kéznél voltam.
- Semmit nem tudok róla. Igazából itt találkoztunk. Tudja, én angol vagyok, pár napot átjöttem ide turistáskodni. Találkoztam egy helyes fickóval, meghívott egy italra, de semmi több. Valójában még azt sem tudom, hogyan hívják - felnevetek, és összességében próbálom játszani az úri hölgyet, ha már ez a furcsa fiú úriemberesdivel akarja elütni az időt. Annak azonban örülnék, ha valaki megmagyarázná, hogy miért is akarom megmenteni Mihael. Elvégre úgy tűnik, ezt teszem, miközben minden szavammal egyre mélyebb gödröt ások magamnak. Lassan már állva eltemethetnek benne. Lehet, ez is lesz a vége, bár nem vagyok tisztában vele, hogy a francia maffiánál mi a szokás a hullák eltüntetésére. Ha túlélem, lehet, megkérdezem Mihaelt. Csak, hogy tisztában legyek vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. május 3. 13:17 | Link

Lin - Párizs környéke

Őszintén szólva borzasztóan mulattatja, hogy a szőke ennyire meg van ijedve; másképp nehezen értelmezhető a harciassága, a macskaszerű védekezési üzemmódja és az egyéb részletek, mint a le nem ülés az ő közelében és a védelmezően összefont karok. Kár lenne közölni Aileennel, mennyire süt belőle a félelem szaga, ezen felül udvariatlanság is egy hölgyet leforrázni társaságban, még ha az kétszemélyes is. Szándékosan nem tesz fenyegető mozdulatokat, minden egyes cselekedete jól kivehető, artikulált, hogy lassan, cseppenként elaltassa ezt a merev bizalmatlanságot legalább részben. Irritáló, ha egy nő huzamos ideig méregzsákot játszik és pattog, ahogy most a tisztelt vendége is teszi; sajnálná "lenyugtatni" , no nem fizikálisan- vannak erre sokkal kifinomultabb módszerek.
- Ahogy gondolja. - Szabad a választás joga- ebben a témakörben, de ezt inkább nem fűzi hozzá, úgyis magától értetődő, hogy nagyrészt az ő háza, az ő szabályai, de ebbe nem köt bele, ki áll és ki ül. A következő percekben viszont sikerül változást elérnie: a lány kizökken, elvörösödik és egyre meggondolatlanabb kijelentéseket tesz. Csendben, rezzenéstelen macskatekintettel hallgatja végig a szócséplést. Nem mosolyog, nem húzza el a száját, de még csak nem is pislog. Az egész végén iszik még egy kortyot a teából, majd a csészét leteszi az asztalkán levő tálcára társa és a kancsó mellé, ő maga pedig feláll.
- Akkor engedje meg, hogy bemutassam a cáfolataim, Aileen Aurora kisasszony. - Magától értetődően utánajárt Saint-Venant legújabb partnerének; az információs hálózatuk hatékonyan és gyorsan működik, ráadásul nem egy szupertitkos személy adataira volt kíváncsi. Egy nevet és egy heveny származástant egy hét alatt összeszedett a kedves kis Jacqueline. Éljenek a mágikus "hackerek"!
Előveszi a pálcáját, de nem irányítja Aurora kisasszony felé, hanem a közelükben levő -eddig valószínűleg nem is észlelt- állótükörre koppint vele. Szó mi szó, egy teljes perc múlva feltűnik egy nagy adag keletkezett kavargó ködből az utca, amin a lány Mihaellel majd' egy órája végighaladt, a nyüzsgő tömeg, és jól kivehetően maga Mihael, amint a lány kezét fogva haladnak a cabaret felé. Aztán változik a kép, és a téli korcsolyázás jelenetei, az esés, a nevetés élednek fel; megint egy koppintás, megint más kocka: a fiú a folyosón megáll a testvérével együtt, hogy a tőle jóval távolabb elhaladó Aileent bámulja egy darabig. Michelle láthatóan dühös és elrángatni próbálja öccsét, Mihael azonban rá sem hederít, de Aileen sem veszi észre, hogy figyelik, mert a barátaival van és beszélgetést folytatnak.
Még vagy két percig különböző képkockák merülnek fel mozivetítéshez hasonlóan, a végén pedig a tejfehér köd elnyel mindent és a tükörlap visszaáll eredeti valójába.
- Javítson ki, ha tévedek, de egy teljesen érdektelen ember, akivel egy iskolába jár, aligha csábítja külföldi randevúra... Így hát a hazudozást megspórolhatnánk. Nekem ez bőven elég, hogy Ön legyen a meghívó. Teljesen biztos vagyok benne, hogy minden elejtett nyomot megtalál majd és ajtóstól ront be ide Önért már csak büszkeségből is. - Most először enyhén lesajnálóan beszél a mosolygás mellett Aileennel. Éreztetni akarja, hogy nem ma jött le a falvédőről és illene nem a szeme közé hazudni, bolondnak nézni. Egy ideje már űzi az ipart, így jobb félrebeszélés kellene a megvezetéséhez.
- Még mindig szeretne hazugságokkal élni, Aurora kisasszony? -
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. május 3. 13:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Aileen Csillámhercegnő Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. május 3. 19:10 | Link

Mihael - Elrabolva

Félelmem szép lassan elpárolog, és harag veszi át a helyét. Iszonyatosan idegesít, hogy láthatóan mindent úgy tesz, mintha nem akarna ingerelni egy közveszélyes őrültet, vagy éppen nem szeretne elüldözni egy félős nyuszit. Kiszámítottnak tűnő mozdulatai, hanglejtése mind-mind azt a célt szolgálják, hogy megnyugodjak, legalábbis én így érzem, és emiatt kezdek dühös lenni. Komolyan ennyire nyúlbélának tűnök? Mi vagyok én, a hercegnő, aki porosodva várja, hogy majd jöjjön a herceg és megmentse? Meg egy frászt!
Zavarom, amit Mihallel való kettősünkre vonatkozó szavai váltanak ki, tovább fokozza ingerültségemet, lassan már a haragtól remegek, és nem a félelemtől. Persze külső szemlélőnek nem szúrhat szemet a kettő közötti különbség, legalábbis nagyon remélem, hogy azért a fickó nem ennyire jó emberismerő. Különben is honnan tudna rólam bármit is?
A következő pillanatban majdnem leejtem az állam, mikor a nevemen szólít. Ezt meg honnan a búbánatos kutyafüléből tudja? Nem kell sokat várnom, hogy megtudjam, és közben olyan dolgokat is az orromra köt, amit lehet, hogy nem kéne tudnom. Legalábbis nem így, és pláne nem tőle kéne megtudnom. A fiú pálcájának ütése nyomán a közelükben álló tükörben képek jelennek meg. Számára csupán bizonyítékok, illetve egy terv megszületésének részét képezik, számomra azonban többé-kevésbé kedves emlékek. Inkább többé, mint kevésbé. Csodálkozó arckifejezésem elárulhatja számára, hogy néhány képkocka nekem is újdonság. Sosem hittem, hogy Mihael tényleg érdeklődik utánam. A legtöbbször úgy véltem, hogy csupán a véletlen játéka, hogy folyton egymásba botlunk, és csak azért viseli el a társaságomat, mert szórakoztatja a piszkálásom. Na, meg, mert nőnemű vagyok.
A képek azonban mást sejdítenek, ha nem is szerelmet vagy bármilyen más komoly érzelmet, de legalábbis vonzalmat. Még szerencse, hogy a fiú folytatja megkezdett beszédét, nekem addig sem kell megszólalnom. Egyébként nem is tudnék mit mondani ezek után. Ehhez nekem minimum egy hét kéne, hogy megemésszem! Mit akar ez most tőlem? Nem hogy inkább békén hagyna, hogy illően feldolgozhassam a frissen szerezett információimat! Ő meg játszadozhatna valaki mással. Persze nem gondolom, hogy ez mostanában be fog következni, főleg azok után, hogy ügyesen leleplezte a hazugságomat. Na, de hát fogalmam sem volt, hogy ennyit tudnak. Több dologgal vannak tisztában a kapcsolatunkat illetően, mint mi magunk. Ez azért ijesztő, és egyben felháborító is. Akárcsak a lenéző hangnem, amin befejezi végre a locsogást.
- Ezek után minek? - kérdezem vállat vonva, elvégre én is tisztában vagyok vele, hogy lefülelt, ha nem ismerem el a vereséget az nem csak simán gáz lesz, de egyenesen szánalmas. Csak az tarthat ki a hazugságai mellett, akinek a kezében ott virít legalább egy ütőkártya, nekem azonban még lapot sem osztottak, így aztán elég nehéz lenne folytatni a kamuzást. - Azért azt elárulhatná, hogy mit akar Mihaeltől. Legalább addig sem unatkozunk.
Félelmem elszállt, a fiú nem érdekel, minél előbb ki akarok innen jutni, hogy aztán Mihaelnek szegezhessem a kérdéseim, vagy legalább láthassam. Talán még meg is ölelném. Bevallani is nehéz, de hiányzik a sárkánysrác.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. május 6. 10:44 | Link

Runa - Projektmunka 1. nap, Megérkezés, körbevezetés, eligazítás
Anglia, Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézet (pontos helymeghatározás nem lehetséges)

Bár Ádám küldött képet a hozzá érkező lányról, az most nincs nála, talán nem meglepő, hogy bizonyos esetekben nagyon szórakozott tud lenni. Mikor ezt kollégái hébe-hóba a szemére vetik, mosolyogva megjegyzi, hogy, ha nem lenne az élet egyes területein szétszórt, nem is nevezhetné magát igazi professzornak. Persze a kép hiánya nem akadályozza abban, hogy felismerje a tétován ide-oda pillantgató kislányban potenciális gyakornokát. Éppen elindulna felé, amikor láthatóan a lány is őt nézi ki magának, így hát várja, hogy Runa odalépegessen hozzá, és feltegye az őt érdeklő kérdést.
- Hát nem tudom, hogy szerencsének lehet-e nevezni. Tudod eléggé mogorva egy ember, és a legtöbbször kiabálva kommunikál az emberekkel. Szerintem a kollégái is utálják. Ott a domb tetején van az intézete - mutatja meg szeretett intézményének épületét, miközben magában már olyan széles a mosolya, hogy, ha azt most a valóságban is produkálnia kéne, valószínűleg nem állna meg a füleinél, hanem körbeérne a fején. Persze azt még nem is említettem, hogy a prof imád viccelődni, ami miatt az általa kezeltek odavannak érte, a kollégái meg Pókembereset játszva idegileg a plafonon vannak tőle. Na, persze ettől függetlenül kedvelik Johnt, de néha már túl erősnek érzik a "vicceit".
- Ha gondolod, felkísérlek. Vagy netán nem oda készülsz? - néz kérdően a lány csomagjára, és még azt is megkérdezi, hogy viheti-e helyette a nehéznek tűnő táskát. Ha a lány beleegyezik, akkor elvéve tőle, a vállára is dobja azt rögtön. Reméli, hogy nem ijesztette meg nagyon saját maga erősen eltorzított jellemzésével, de persze az is sokat elárul Runáról, ha megrémült a szörnyű emberként lefestett igazgatótól.
Johnt egyedül az komorítja el, ha arra gondol, hogy Ádám akár már fel is készíthette a lányt egy effajta tréfára, elvégre a volt kviddicsesnek is egyik kedvenc stratégiája volt ez, hogy új emberek megismerésekor másnak adta ki magát, közben pedig kiderítette, hogy az illető mit gondol róla. Gyakran voltak belőle aztán sértődések, de ezzel a technikával Ádám könnyen távol tartotta magától azokat az embereket, akik képmutatóak, kétszínűek voltak, és csupán az ő sikerén akartak feljebb jutni az iskolai hírességek létráján. Persze ezekhez az akciókhoz kellett neki egy megbízható ember, meg egy üstnyi százfűléfőzet is, mindkettőt maga John biztosította a srác számára. Csak egyszer buktak le, amikor Ádám úgy döntött, ő fogja megtartani az elsősöknek az első repülésórájukat. Nem lett volna rossz óra egyébként, ha a tanár szerette volna az eperhabos süteményt. Sajnos azonban nem ette meg a többek között altatóval ízesített édes krémest, így hát hamar feltűnt neki, hogy kettő van belőle.
A régi emlékek felidézésétől szélesen vigyorogva a kislány felé fordul, hogy oldani próbáljon Runa megszeppentségén.
- Ha nem túl titkos, megkérdezhetem, hogy mi dolgod van neked azokkal a népekkel? - Direkt veszi olyanra a szerepet, hogy a lány kívülállónak gondolja, kíváncsi rá, hogy mit fog reagálni. Persze ez nem vizsga, vagy valamilyen teszt, Johnnak esze ágában sincs ilyesmit végezni rajta, csupán próbálja megismerni a levitást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2014. május 6. 19:53 | Link

Orosz meló - Nina, David, Mesélő

Elég világvége hangulat uralkodik még a turbékoló galambpáros között is. Nina felől érezhető az „Utolsó vacsora” típusú szellő, hogy tisztában van vele, most viszik mindhárman vásárra a bőrük, David pedig szimplán idegesnek tűnik kívülről és biztosan jobb programot is el tudna képzelni magának, mint a maffia ledarálása. Ő ellenben úgy érzi, mintha beszabadult volna a párizsi karácsonyi nagyvásárlásra: mindent lehet. Jól felszerelkezik a kedvenceivel meg egy-két fémszóróval, hogy lökhesse az áldást majd, akire kell. A fogadó bizottság sem várat magára: tíz perc csend után fegyvercsöveket nyomnak nekik, Ninával kezdik a tisztogatást, őt pedig csuklóból padlóra küldik egy állon öklözéssel, sőt még egy kedves rúgást is bekap. Nagy dulakodás keletkezik, Daviddel aprítanak mindent és mindenkit, ami nem egymás vagy Nina, serényen baletteznek a segédeszközök kiszemeltjeikben.
Mikor a leginkább nem várod az áldást, akkor kell betoppanjon, ez egyszerűen törvényszerű, mert Murphy utálná, ha bármi is helyesen, jól alakulna: Davidet lábon lövik, Ninát megfújják, ő meg ott marad azzal a hájas alacsony kis szeméttel, aki nagyon liheg a képébe. Már elnézést, de semmi affinitása nincs közelebbi kapcsolatba kerülni a hájpacni beszélőkéjével, így jól irányzottan úgy dönt, gyomron rúgja és alkalmazza rajta a kezdetleges szaktudását: be tudja lőni a szív helyét prímán és gyakorlatba átültetve ezt a felhasznált információt, a férfi pillanatokon belül lefordul róla. A takarításhoz a tag ruháját használja fel, majd a nyivákoló Davidhez botorkál. Elég volt ennyi közelharc, hogy a vigyorgása szintet lépjen és már csak a mániákusan kidülledt szemei hirdessék, miért is jött ide. Valaki vagy valakik nagyon fognak még ma visítani, mint a malacok.
- Fogd be a szád. – Szól rá halkan, de egész érthetően. Az agya meglepően tiszta, sorra pörögnek benne az információk: úgyis tudják, hogy itt vannak és valószínűleg erősítésért ment vissza az a pali, aki elvitte Ninát. Davidet meglőtték, el kell látni a sebet. Ugyan valóban artériás sérülésnek tűnik, de akkor másodpercek alatt kivérezne, tehát csak elmehetett mellette a golyó. Ez a jobbik eset tekintve a körülményeket- mindenképpen. A kocsihoz siet, kiszedi az etil származékos üveget, Nina táskájából valami random rongyot, ami a lány sálja lehet, és az öngyújtóját kitapogatja, helyén van-e. Ezek után visszamegy Davidhez és kezébe nyomja az üveget.
- Ajánlom, húzd meg és ne pofázz mindenbe bele kivételesen. – Hangján érződik, hogy van benne annyi bajtársiasság, hogy ne uralkodni akarjon Daviden szavaival (nem is lehetne), hanem figyelmeztetni, hogy tartalékolja az energiáját fontosabb dolgokra, mint például a két lány megmentése. David választhat: ha meghúzza az üveget, valószínűleg eltompul egy kicsit az összetevők jótékony hatásának köszönhetően, de ha mégsem nyúl hozzá, akkor zugdoktorunk jóval többet locsol az anyagra és úgy nyomja rá a sebre, hogy némileg kitisztítsa. Miután nagyjából láthatóvá válik a bemeneti hely, előveszi az öngyújtót és lép egyet hátra, kezébe veszi az egyik pengét és óvatosan markolatnál tartva az öngyújtó tüze alá tartja, hogy némileg sterilizálja a hegyét. Amint ez megvan és David áldását adta, elkezdi kiszedni a golyót. El fog tartani vagy egy-két percig és közben csöppet sem zavarja, ha David szétordítja a dobhártyáját; ez ezzel jár. Ha a fiú mégsem kér a beavatkozásból, elég gáz helyzetben lesz, de Mihaelünk nem szól bele, maximum leszedálja, ha szükség lesz rá.
Amennyiben mégis megesett a beavatkozás, lekötözi a már felhasznált, nedves sállal a lábat és David szíja mellett kicsit beletép az anyagba, hogy meg tudja kötni. A szíj csak elszorítani jó az egész istókot.
Úristen, Dave agya kezd elborulni. Ekkora vadbaromságokat csak az öngyilkos jelöltek mondanak. Elhúzza a száját és inkább felegyenesedik a srác előtt az üveget betuszkolva a hátizsákjába, amit az imént szintén kiemelt a kocsi hátsó üléséről. Van benne egy-két hasznos holmi, amit nem hagyna itt néhány mobsternek.
- Eltolt egy idióta vagy. Ha nekihajtunk a kocsival az épületnek vaktában, csak még nagyobb gázt kavarunk. Attól, hogy tudják, itt vagyunk, még nem kell dobokat verve bemasíroznunk a lehető legnagyobb drámával. – Beszéd közben kotorász egy kicsit a hátizsákban megint egy holmi után, ami segíthetne Daviden. Amint megtalálta, elé tartja, az orra alá dugja. Szabad döntésjog, nem muszáj élni vele, ezt is jelzi, hogy nem erőltet.
- Használd és nem fog fájni, ne használd és elájulsz, mielőtt a húgodat akár megláthatnád. Odabent tízszer ennyien is lehetnek és az lenne a jobbik eset. – Némileg zsarol, de még így sem muszáj a srácnak belevetnie magát az alkalomba, csak hát a hugicát élve kellene kiszedni onnan....
Nos akárhogyan is döntsön David, akármit is tegyen, nem fog könyörögni neki, elég nagy és tapasztalt már az okos döntésekhez, de elindulni ideje lesz már. Ha a srác elfogadja, a hóna alá nyúl és segít neki mozogni egész a bejáratig. Imádja, hogy oroszék nem bíznak a technológia csodájában és a régi jó vasajtókkal menőznek, amiket még fel lehet törni illetve direktbe lelőni. Utóbbi mellett dönt, van elég muníciójuk ennyire. Ideje felmászni a lépcsőkön és közben stratégiát megbeszélni.
- Felrobbantjuk így is úgy is, haver, de Nina engem öl meg, ha megtudja, hogy elengedtelek egyedül a húgodért meglőve. – Egy pillanatra megragadja Dave vállát és maga felé fordítja a lépcsőn. – Ugye nem az jár a fejedben, hogy kinyíratod magad? Ugye?! – Kicsit élesebb a hangja kelleténél, de jelen pillanatban finoman szólva is tesz rá magasról. David és a hős akciói, csak arra nem gondol, mit hagy maga után: tonnányi kulimászt, amit valakinek el kell takarítani, márpedig ő nem fogja a bőgést hallgatni, ha ez az agyatlan degenerált kinyíratja magát csak úgy szórakozásból.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. május 11. 12:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. május 6. 23:08 | Link

Yar
Svédország, Stockholm, Yar lakásában


Szavai után csendben hallgatja a férfi válaszát. Minden pillanatban egyre jobban figyelte meg annak mozdulatait, ami erősen árulkodott a férfi zavaráról, kusza érzéseiről, pontosan úgy, ahogyan azt igyekezett szóba önteni. Jelen pillanatban annyi biztossá vált Harunak, hogy nem lesz egy újabb Shakespeare, s nem fog a szójátékaival imponálni egy jó ideig senkinek sem. Ugyan akkor, ezzel az egésszel, szépen lassan kezdte Yar azt elérni a fiatal nőnél, hogy elhiggye azt, amit a másik mond. Ennyire jó színész nem lehet. A karfára emelte bal kezét, s ugyan abban a pillanatban kitámasztotta a homlokánál a fejét. Szemöldöke finom ívben adta a világ tudtára, hogy nem csak mélyen elgondolkodik az elhangzottakon, de aggasztja is valamennyire. Ez érthető is volt, lényegében ezért jött Európa másik szegletébe.
- Más a magyarázkodás, és más, amikor őszintén elmondod, amit érzel. A kettő között a távolság leheletnyi, de érezhető.
Világoskék szemeit lassan emelte fel Yar felé. Hosszan nézte, mielőtt folytatta volna a mondandóját.
- Nem mondom, hogy nem önző dolog, de nem ritka, hogy valaki ilyen helyzetbe kerül. Viszont mielőtt bármit tettél volna…át kellet volna gondolnod.. vagy megpróbálni. De nem beszélek neked erről, mert nem ismerem a körülmények egyes zömét, s nem akarok csak úgy beszélni.
Emelte szét kezeit, mialatt kihúzta magát, hogy egyenes háttal üljön. Mindenki eljut egyszer arra a gondolatra, hogy talán egy harmadik is fontos lehet a számára…. Egy emberöltő alatt legalábbis biztosan megesik. Ő maga túl volt ezen, de nem kapkodott el semmit, sőt, egy-egy kellemetlenebb gondolat miatt már a bűntudata az égbe kiáltott. A végén, hiába volt mégis jó, nem nyert, mint általában a mesékben a főszereplő a végén. Igaz, azt is hozzá lehet tenni, hogy reményei szerint nem ez volt a vég.
Feláll, majd távozik. Nem meglepő, nem éppen kellemes maga a beszélgetés. Ismételten azon kapja magát, hogy a kis bőrgyík őt méregeti. Most így, hogy lecsillapodtak a kedélyek, s ezt mélyen Haru is kezdte egyre jobban érezni, megengedett egy kis mosolyt az állat felé. Nem mintha nem látott volna ezelőtt sárkányt, de ilyen kicsinek, mint háziállat, mindig meglepte a dolog.
Kék szemeivel az üvegpoharat kémleli, ahogyan most ott áll a tálcán, egy ugyan olyannal együtt. Nem, semmiképpen nem szívtelen. Viko nem tévedett, amikor úgy gondolta, hogy a szívét valaki olyannak adja, mint választottja, csak talán nem ismerte elégé, hogy tudja ő, és a másik is, hogy ez másképp is alakulhat.
- Köszönöm.
A megjegyzésre, miszerint ő értékes barát, azonmód felkapja tekintetét a másikra. Ismételten egy kis mosolyt csal az arcára ez az egész, immár másodjára, persze nem azért, mert éppen bókot kapott. Egyszerűen a helyzet, olyan furcsa volt így, hogy megkövetelte, emellett, nem tehetett mást sem. Kedves gesztust kapott, vélhetőleg őszintét, ő sem olyan savanyú, hogy ezt azért ne értékelje, vagy köszönje meg.
- A barátok ott vannak, amikor kell. Nem csak a jóban, hanem a rosszban is…. Még ha késnek is időnként.
Az ajánlatot komolyabban fontolóra veszi. Jó lenne tudni mindent, hogy könnyebben segíthessen barátnőjén, viszont ez amolyan láthatatlan súly is lenne, ami a vállaira rakódna szépen lassan, s egy idő után már nem tudná, miként foglalkozzon vele. Hiszen, más életében ennyire mélyen turkálni nem illendő, még engedéllyel sem. Ő is hátradől, lassan karba fonja fehéres kezeit.
- Annyit tudok, hogy Viko balesetet szenvedett akkor, amikor utoljára találkoztatok. Ez a saját kis hibája volt, természetesen nem direkt, éppen ezért sincs most itt.
Önt tiszta vizet a pohárba, ahogyan mondani szokás.
- Annyit tudok, hogy talán valamin össze veszhettetek…aztán, hogy megtudta tőled, hogy megcsaltad … - itt elgondolkodott hogyan vehetné szájára a harmadik felet- egy bizonyos Katival. Másról nem tudok. Vagy nem emlékszik, vagy nem szerette volna az orromra kötni, azonban, ezekből az információkból sejtheted miért jelentem meg így… úgy.
Kicsit előrehajolt.
- A kérdésem csupán annyi, hogy mi volt a veszekedésetekben olyan súlyú, hogy utána ne azon kapd magad, hogy megjavítod, ami elromlott, hanem máshol keresel vigaszt bármilyen formában? Más nem lenne, ha megteszed, amire kértelek, és beszélsz vele, akkor nincs más, amit kérhetnék.
Utoljára módosította:Haru Smith, 2014. május 6. 23:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 102 103 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek