36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 126 127 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. május 7. 16:15 | Link

Haru

A kellemetlen hangulatát még fokozza, hogy Haru igen megértőnek bizonyul, ami szöges ellentéte a belépőjének. Így már persze más a helyzet, biztos benne Yarista, hogy az ifjú nő csak hirtelen felindulásból ütötte meg. Persze, ezt még mindig nem tudja teljesen feldolgozni, és egyre nehezebben is teszi Haru hozzáállásbeli fordulata után.
- Igen át kellett volna gondolnom, csak nem tudtam. Egy bizonyos időpillanatban jöttem rá én is az egészre… de ezt később elmesélem – nyugtatta meg Harut, és ezzel el is vágva a kérdezősködés útját. Tudja jól, hogy ez a magyarázat nem lesz valami fényes, vagy bármilyen, de az biztos, hogy kérdéseket fog szülni, szinte az egyiket a másik után. Egy gyors fordulat után, ami alatt frissítőt szerez kettőjüknek, újra szembetalálja magát a problémával és Viko narancs hajú barátnőjével. Azt mondjuk díjazza, hogy Roli nem próbálta meg letámadni a vendéget, amíg nem volt a szobában, de a sárkány sosem cselekedett botor módon a gazdájához képest. Megdicséri Harut, de a köszönömre már csak bólint, kár lenne tovább dicsérgetni egymást, nem ezért vannak itt.
Megadja az esélyt a narancshajú hölgynek, hogy kérdezzen. Ahogy hallgatja rájön, hogy Viko vagy nem úgy adta át az egészet, ahogy történt, vagy Haru értetett félre dolgokat. Jobb tisztázni mindent, de nem akarja, hogy Vikonak ebből baja legyen, mert esetleg félreérthetően magyarázott, és azt sem akarja, hogy Harunak kelljen a bocsánatát kérnie. Kemény helyzet, de megpróbál kijönni belőle tisztességesen, még ha fájdalom nélkül nem is fog.
- Ö, ez nem egészen így volt. Összefoglalom, illetve elmondok még valamit rólam, amit kevesen tudnak, és jó lenne, ha ez így is maradna. Nem szégyellem, de nem szeretném közkinccsé tenni. Szóval nekem van egy mágikus alkoholérzékenységem. Egy nagyon kevéstől is – értsd úgy, hogy akár egy kortytól is – elveszítem a kontrollt, és kilépek önmagamból, a fegyelmemből és bármiből. A helyzettől függő, hogy éppen mit teszek, vagy mit nem. Van, hogy vicces vagyok, van, hogy őrült, van, hogy meggondolatlan, van, hogy veszekedek, és a mi még fontos, egy ideig nem is emlékszem rá, a memóriám csak később tér vissza – mondja el egy szuszra, de hagy egy kis időt Harunak, hogy feldolgozza az információt.
- Úgy kezdődött, ahogy már egyszer máskor is megtörtént, hogy Viko eltűnt, és én nem találtam sehol – kezd bele, majd rövid gondolkodás után folytatja. – Megbeszéltük, hogy bármi van, értesítjük egymást, ez most nem történt meg. Azt hittem elhagyott és nem meri elmondani, vagy ilyesmi. Ezért aztán elmentem a pubba és ittam egy keveset, ahol verekedni kezdtem… valakivel – azóta sem tudja, hogy miért irritálta a férfi vörös szakálla, de jobb is, ha ez már örökre titok marad,
- Ekkor esett be az én kedves barátom, az általad is említett Kati, aki elhurcolt engem ide, hogy ne okozzak több kárt, se magamban, se másban. Na, ott én eléggé kiosztottam, meg minden, csoda, hogy nem ment el. Gyakorlatilag bevágott a kádba, én pedig lezuhanyoztam – szakítja meg egy újabb kis szünetre az egészet. Igaz, történt még egy két dolog, de mivel ez nem befolyásolta a későbbi történetet, kihagyja az így is elég hosszúra nyúlt előadásból.
- Szóval, – folytatja tovább – az első alkohol az agressziót hozta ki belőlem. Azután Kati megkínált, és én ittam is, amire elájultam. Amikor felébredtem, éppen újraélesztett, vagy ilyesmi, azt hitte, hogy annyira kiütött az ital, hogy… - sóhajt egy nagyot. – Viszont az alkohol más húrokat pendített meg bennem, és akkor… a szőnyegen végeztük. Amit még hozzátennék, hogy azokban a percekben, órákban semmi sem jutott el a külvilágból hozzám, azt sem tudtam, hogy kviddicsezem, vagy, hogy Viko elhagyott-e, vagy sem, szóval csak annyi volt meg, hogy ott vagyok a lakásomban, Katival, akihez vonzódom. Nyilván az sem jutott el hozzám, hogy ez milyen rossz hatással lehet a barátságunkra… - fejezi be, de mivel még nem ért véget a történet, gyorsan folytatja is.
- Aztán pár nap múlva megjött Viko levele a mugli postán, hogy Afrikában van. Ekkor viszont nem emlékeztem semmire, sem Katira, sem a verekedésre, csak addig, amíg a pubban el nem kezdtem inni. Nem mondom, hogy jó volt tudni, hogy azt sem tudtam, hogy mit csináltam egy napig nagyjából. Sikerült óriási szerencsével megtalálnom Eperlányt, nagyon örültünk egymásnak, meg minden, boldogok voltunk. Egészen addig a pontig, amíg vissza nem tértek az emlékeim. Akkor igazán összezavarodtam, és rájöttem, hogy óriási hibát vétettem, ami számomra nem megbocsájtható. Elmondtam neki, hogy megcsaltam és… leléptem, mert túlságosan szégyelltem magam előtte, nem tudtam a szemébe nézni, túlságosan nagy sokk ért mind a kettőnket. Nem volt valami lovagias elhoppanálnom, hibáztam. Nagyjából ennyi a történet, azóta egyik lánnyal sem találkoztam, nem is tudom, hogy kinek mit kellene mondanom. Azt sem tudom, hogy hogyan kéne éreznem, azóta ezen rágódom. Nem akarom magam védeni, teljesen felesleges, az én hibám volt – ismeri el, mert szerinte ő a legfőbb felelős, hogy így alakult a történet, ahogy alakult. Az más kérdés, hogy talán mindenki hibás volt valamilyen szinten, ki kisebb, ki nagyobb hibát vétett, hogy kialakuljon ez a helyzet. Persze, ha nincs az alkohol… Igen, így már magára tudja fogni az egészet. Letörten üldögél, idegesen forgatja a közben magához vett poharat, és az ajkait harapdálja.
- Nem tudtam, hogy Viko megsérült, különben már biztosan meglátogattam volna, bármi is legyen a találkozásból… - néz a szemébe a másiknak. Egy kicsit megkönnyebbült, hogy végre elmondhatta valakinek, de azért túlságosan nem, még mindig sok érzés kavarog a lelkében ahhoz, hogy meg tudjon nyugodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Gabriel Garaf
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 23. 15:45 | Link

Nathaniel
[Románia, sárkányrezervátum]

Türelmesen vártam, hogy összeszedje a gondolatait, nem szólalva meg többet, amíg ő nem találta meg a keresett szavakat. Tényleg nem a nyelv okozhatta a nagyobb gondot, hanem az, hogy nem sűrűn elmélkedett ilyeneken - ez magában nem rossz, de ebben a helyzetben nem árt, ha kicsit eltöpreng, legalább annyira, hogy érezze, itt szükséges gondolkodni.
- Ha nekem valami átértelmezi a világom és a feje tetejére állítja az életem, japp, szokásom. Sárvérű vagyok, így először sokként ért, hogy varázsló vagyok, utána pedig jött az elementármágia, ami szintén életre szóló. Lehetőségek, szabályok, felelősségek egész sora jár mindkettővel, ráadásul azt jelentette, hogy egyik pillanatról a másikra már nem az vagyok, aki voltam.-*Kicsit sem sarkítottam, mert életemnek három olyan pontja volt, ami óriási útelágazást jelentett, ahol le kellett ülnöm és elgondolkodni, mit szeretnék. Lehet, hogy végül a döntésnél az intuíciómra hagyatkoztam és az érzéseim vezéreltek, de sosem csak úsztam az árral, ahhoz túl sok álmom és vágyam volt. Az pedig, hogy elfogadjuk ezeket a váratlanul kapott erőket, a kulcsa annak, hogy uraljuk - ha valami idegennek tekintjük, amihez nem is akarjuk, hogy közünk legyen, akkor önmagunk egy részét tagadjuk, ami az esetek 99%-ában csúnyán visszaüt.
Ha lassan is, de megértette, mit takar az árnyalatnyinak tűnő különbség, de komoran hallgatva lépett át a témán. Ez az elzárkózás gondot fog jelenteni - nem erőltettem a témát, mert az elkövetkező napokban számtalan lehetősége lesz megtapasztalni, hogy amit mondtam, igaz. Nem első este kell meggyőznöm, hanem az egy hét alatt, amit itt tölt, ami épp elég időt ad, hogy semmit se kelljen erőltetnem.
- Aa! Helyes megfogalmazás.-*Emeltem fel a kezem.*- Az ember a veszélyes. Nem a pálca, nem az elem, nem a fegyver, hanem az, aki a kezében tartja.-*Kijelentésemhez képest meglehetősen komolytalannak hatott, ahogy a párnának dőlve, a kezemben tartott csupor teát kortyolgatva ilyen szavakkal dobálózom, de csak a látszat volt megtévesztő. Végképp nem vettem félvállról ezt a beszélgetést, és Nathaniel reakcióját látva, nem jártam messze a probléma gócpontjától - viszolygás ült ki az arcára, majd néhány lélegzetvétellel később eltűnt, vagy inkább, elnyomták. Újra elfojtást láttam és éreztem, ami olyan, mint a kukta alatt szítani a tüzet, apránként növeli a nyomást és ha nincs szelep, akkor a végén robban. Ez hozta meg a döntést, hogy mégsem engedem el csak úgy, mert ez a viselkedés veszélyes, rá és mindenki másra nézve is.*
- Mi történt voltaképp?-*Piszkáltam meg Pandóra szelencéjének fedelét, ostoba, kíváncsi gyerekként feszegetve az azt lezáró pántot - valóban nem sokat tudtam azon kívül, hogy balesetet okozott és ez annyira megrázta, hogy egy időre elvesztette a varázserejét, amit azóta sem tud maradéktalanul kihasználni. Azt hiszem, a prof körültekintésén kívül egy Lyrának is köszönhető, akivel hasonló körülmények közt ismerkedtem össze és vadidegenként is tudtam valamennyit segíteni, bíztak a képességemben. Ez a helyzet azonban egészen más hozzáállást követelt meg, egyre inkább éreztem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. június 5. 19:24 | Link

Írország - Ardmore

Egy különleges útinapló margójára


 A szirt szélén állva karomat enyhén már gömbölyödő pocakom köré fonva állok. Előttem a tenger mögöttem a zöld dombok ölelte vidék. Hajnal van, a szél lágyan leng körül és simogatja arcom, ahogy a víz felől érkező sós permet is egyként vele. A nap kelet felől lassan bújik az ég felé, ahogy szerető párjához édesdeden. Magam vagyok, szeretek egyedül sétálni és közben gondolataimon mint csónakon sodródni messze-távol a nyüzsgő világtól.
 Mostanság sok bánat és sok öröm ért, s most és itt jött el az ideje, hogy magamban rendezzem ezekből adódó érzelmeimet. Sikerült is talán, mert már nem fáj semmi és mosolyogva nézem a tájat, ahová mindig is visszavágytam. Gyermekként éltünk itt úgy egy évet, de már akkor megfogadtam, hogy eljövök újra és beváltottam ígéretemet. Bakancslista, volt, van és lesz is. De már sok dolgot kihúzhattam róla, ami jó.
 Ádám még aludt amikor kiléptem a kis házból, amit egy domb tetején vettünk ki nem messze innen. A karját féltőn körém fonta, alig tudtam kikecmeregni az ágyból, de szerencsére nem ébresztettem fel. Egy cetit hagytam a párnán, hogy aggodalmát,ami mostanság egyre erősebb valahogy lenyugtassam. Kellett egy sóhajnyi magány, egy könnycseppnyi igazi magány, amit én választottam.
 Egy dal jutott az eszembe, amit nem régen hallottam először és azóta az elmémben motoszkált, nem hagyott nyugodni. Nem tartva a lámpaláztól elkezdem dúdolni, ám alig hagyja el ajkam az első pár akkord távolról, mintha csak kíséretet akarna adni, egy furulya szólal meg mögöttem. Hátrapillantok gyorsan, de egy lélek sincs az ég egy adta világon rajtam kívül a vidéken. Nem ijedek meg, hiszen ez a varázslatos Írország, ahol mindennaposak a rejtelmek és az apró csodák. Folytatom hát tovább a dúdolást és élvezem a végtelen nyugalom eme véges és értékes pillanatát. Közben eszembe jut egy ötlet, amire remélem Ádám is helyeslően reagál majd, ha felvetem neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 5. 20:42 | Link

Riell
[Románia, sárkányrezervátum]

Készségesen végighallgatta amit Riell mondott, de nem volt hozzáfűznivalója. Igazából elmondhatta volna, hogy számára még az sem volt nagy megrázkódtatás, hogy kiderült, varázsló, hiszen a testvéréről már előbb kiderült és nem volt számára nagy szám, hogy neki is ereje van. Valójában sosem irigykedett Tristanra ezért, Nath sokkal földhözragadtabb volt ilyen tekintetben, még ha el is fogadta, hogy létezik ilyesmi, annak ellenére sem vágyott rá igazán már nyolc-kilenc évesen sem, és hogy mégis így esett, azt is csak vállrándítással fogadta el. Az elemi mágiának felnőttebb fejjel már tudott örülni is, eleinte nagyon bírta a dolgot, most viszont már csak púp a hátán. Neki maximum az jutott néha eszébe, hogy jobb lenne muglinak lenni, mert noha már legalább valami bimbózó motivációja volt a jövőt illetően, de ez még koránt sem volt cél. Ahogy ezidáig soha semmi.
És aztán újabb szavak következtek, újabb mondatok és gondolatok, Nathaniel pedig egyre inkább magába burkolózott. Nem akarta ezt az egészet megbeszélni ezzel az idegennel. Nem akart itt lenni sem igazából, sem pedig azt, hogy bárki is megmondja neki, hogy mit kell tennie, vagy hogy kioktassa őt, és bármennyire is igyekezett, hogy ne látszódjon rajta, biztos volt benne, hogy kiültek az arcára a gondolatai, ő egyszerűen olyan típus volt.
Megint nem válaszolt. Nem tetszett neki az irány, amerre haladtak, és mivel továbbra is biztos volt benne, hogy nem akasztották csak úgy valakinek a nyakába anélkül, hogy beszámolót adtak volna neki a történtekről, nem is értette az egészet. A pohár pedig akkor telt be, mikor ennek ellenére a férfi kerek-perec rákérdezett a dologra.
- Már elnézést, de ehhez az ég világon semmi közöd - közölte villámló tekintettel még a testbeszédével is szinte falat vonva kettejük közé, minden rezzenésével azt sugallva, hogy ha folytatják a kérdezősködést, annak nem lesz jó vége. Most még nem volt hangos, visszafogta magát, de ez érzékeny pont volt számára, kellemetlen téma, és baromira nem akart belemenni. Nem most, nem itt, nem vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. június 5. 21:48 | Link

Írország - Szerelmem <3

Lassan ébredek, bár általában nem jellemző rám az, hogy ébredés után még sokáig lustálkodnék az ágyban. A hajnalt jelző első napsugarakkal szoktam kelni, hogy aztán futhassak az erdőben, hol kutya, hol emberi alakban. Ma azonban tovább tart, míg agyam az álom ragadós mélyéről végre felkecmereg a felszínre, ahol körültekintve újra elbódítja a levegőben terjengő tengerillat, a reggeli sápadt fény és az ágy kényelmes melege.
Ez a nyugodtság azonban csak addig tart, míg fel nem tűnik, hogy kinyújtott karom hiába próbálkozik Temi megérintésével. Olyan hirtelen ülök fel, mintha egy a fejem felett repdeső cikeszt akarnék elkapni, majd fordulok jobbra, ahol menyasszonyom feküdt még az este. Az első, amit megpillantok egy cetli a párnáján. Elolvasva szavait, megnyugszom valamennyire, bár most elkap egy másik nem kevésbé kellemetlen érzés: szintén aggodalom, de másfajta.
Mostanában túl sokat idegeskedek, és talán túlságosan is féltem Temit szinte mindentől, amit persze egy olyan erős és önálló nő, mint ő alapból nem sokáig viselne el. Az, hogy még nem szólt rám, hogy ne ugráljak folyton körülötte, azért lehet, mert szeret, valamint a terhesség során felszabaduló hormonok is lehet, hogy toleránsabbá teszik ez ügyben, mint amilyen egyébként lenne.
Sóhajtva felkelek az ágyból, felkapok pár ruhadarabot, majd szerelmem után indulok a szirt felé. Lábbelit nem veszek, hagyom, hogy a fű, a föld és a szikla, vagyis valójában a föld elem ellazítson, érzem erejét, biztos tartását. Sokszor magától a földtől szerzek önbizalmat, szeretnék olyan biztos alapja lenni kialakulóban lévő családomnak, mint amilyen a talaj egy háznak.
Nem kell sokat sétálnom, hogy megpillantsam Temit, és meghalljam hangját, amit a szél sodor fel hozzám a domboldalra. Mosollyal az ajkaimon érek oda mögé, és karolom át hátulról.
- Szép reggelt! - csókolom meg a nyakát, majd hagyom, hogy orromat megtöltse az illata, elmémet pedig a tudat, hogy velem van, mint szívemmel a szerelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. június 6. 20:59 | Link

Írhon - Ádámom

 Ajka a nyakamhoz ér, átjár az a jóleső bizsergés ami hónapok óta mindig. Örülök, hogy utánam jött és most átölel. Szemem  a tengerre függesztem, miközben köszönök neki, majd elmosolyodom, hogy azután kisvártatva elé tárjam az imént elmémből kipattant ideát.

- Neked is szépet, Álomszuszék...Házasodjunk össze! Itt, ma vagy holnap! Tudom korán van és még kávét sem ittál, de ennél szebb hely és jobb alkalom sosem adódhat. Csak mi ketten, semmi cicoma és családegyesítés...

 Felé fordulok, hogy lássam vajon sokkot kapott-e vagy sem és, hogy pillantásom erejével hassak rá, persze csak finoman lágyan, hiszen a szabad akarata fontos nekem és tiszteletben tartom azt is, ha nemet mond.
 Sosem vágytam nagy esküvőre, erről látott álmaimban is inkább megszöktem a férjemmel a násznép elől és elszáguldottunk egy motoron a naplementébe úgy menyasszonyi és vőlegényi díszben. Így hát adta magát a dolog, hogy ha már itt vagyunk miért ne válthatnám valóra egy részét álmaimnak.

- Azt hiszem, most aztán elvetettem a sulykot. Ramóna elájulna ha nem lehetne örömanya, ahogy az Apám sem repesne, hogy nem ő vezetett oltárhoz, de ez a mi életünk...

 Mondom halkan és nagyon, nagyon óvatos hangon mert mindkét említett arca megjelenik lelki szemeim előtt, ahogy közöljük velük, hogy már házasok vagyunk. Persze látom kedves öcséim elfojtott vigyorát is és Ádám Apjának helyeslő arckifejezését is és persze Anyuét.
 Ő tudja mi ebben a kérdésben a véleményem és mint eddig mindenben ebben is a pártomra állna a konokokkal szemben, de majd kiderül mi lesz, ha Kedvesem végre felocsúdik és válaszol. Gyomromat enyhe görcs rántja meg, és az a bizonyos émelygés is elfog kissé, de legyőzöm mindkettőt.
Utoljára módosította:Artemisia Rubya, 2014. június 7. 12:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2014. június 7. 10:12 | Link

AZ ESKÜVŐ
Róma, Loveguard Birtok, a házban egy szobában
2014. 06. 14. 14:15


Nos, itt vagyok. Nem is tudom, milyen szóval lehetne jellemezni a lelki állapotom ebben a percben; azt hiszem, a sokk hatása alatt állok. Sikerült szinte egyedül megszerveznem ezt az egészet, hogy Mira a gyerekekkel tudjon foglalkozni és ne idegeskedjen - sikerült egy kicsit az ő fejével gondolkodnom, hogy minden úgy legyen, ahogy ő azt elképzelte (ez már a színeknél is látszik). Aztán sikerült megbékélnem a szüleivel, sikerült nem elhívni az enyéim - tény, hogy anyám nemrégiben hunyt el, így hát nem is nagyon lett volna kit, hisz Antalt semmi pénzért sem hívnám. Egy szóval ezek sikerültek. És most itt vagyok.
Tudom, hogy nekem kéne a határozottnak lenni, hiszen én vagyok a férj, a pasi, meg minden ilyesmi, de ebben a szobában állva, kerülgetve a találkozást a tükörképemmel valahogy olyan földöntúli idegesség fogott el, mint még soha. Hirtelen rájöttem, hogy mi vár rám, azt hiszem. Huszonkét éves vagyok, hamarosan huszonhárom, és ma van az esküvőm. Erre sosem számítottam volna - hogy találok egy ilyen nőt, mint Amira (illetve hamarosan már csak Mira, Földesyné Mira), akivel össze tudom kötni az életem. Rendben, tudtam, hogy egyszer el fog jönni. De hogy ilyen hamar...
Itt állok huszonkét évesen kétgyerekes apukaként és vőlegényként. Ez azért kicsit durva. Nagyon meredek. Erre rájönni egy életérzés. Izzad a tenyerem a szemem pedig teljesen fekete, nem tudom, miért van ez, hiszen nem ideges vagyok, mármint nem abban az értelemben, inkább csak feszült.
Alapjáraton fel-alá járkáltam a szobában, mint valami ideges hisztis nő. De mikor megtorpantam, találkozott a tekintetem a tükörképemével, hiszen a szobában egy hatalmas tükör állt a sarokban, lehetetlenség volt nem belenézni. És amikor megláttam magam, öltönyben és puccosan - szinte sosem volt még rajtam ilyen öltöny - akkor egy kissé ideges lettem. Nem mérges, csak ideges. Annyira még sosem voltam feszült, hogy remegni kezdjen a kezem, de most megtörtént. Nagy sóhajjal néztem a reszkető ujjaim. Kristóf, szedd már össze magad az ég szerelmére!
Leültem az ágyra, hogy megnyugodjak kicsit. Szemeimet lehunytam, megpróbáltam rendet rakni magamban. Koncentrálni, koncentrálni.
Mikor jön már Dave?! Neki kell szólnia, hogy mikor mehetek le az átkozott emeletről, mikor nem látom már Amirát. Mirát. Mert hogy a menyasszonyt a férjnek nem szabad látnia addig, amíg. Átkozott szabályok. Tudom, hogy csak akkor nyugszom meg, ha Mira már ott lesz mellettem. Elvégre ezt az egészet együtt csináljuk. Ez a lényege az esküvő-dolognak.
Megérintettem a nyakláncom, a lyukas kört, amin az ötös szám található. Öt, mert Amira neve öt betűből áll. Fogalmam sem volt, hogy a nyaklánc párja, a teli kör a kővel és a hetes számmal ott függ-e kedvesem nyakában; az enyém is csak az ing alatt volt, amolyan jelzésszerű, magamnak. De hamarosan lesz még valami, ami összeköt minket. E gondolat hatására eltűntek a ráncok a homlokomról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Földesy Mira Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. június 7. 15:11 | Link

Az esküvőnk
Róma, Loveguard birtok
2014. június 14.

Ikrek
A ruha, és a csodahaj

Eljött a Nagy nap. Az esküvőjét minden lány tökéletesnek képzeli el, és igyekszik olyan szervezőbrigádot felfogadni, akik mindenben a kedvére tesznek, hogy ez az Ő tökéletes napja legyen. Na, hát ez több esetben is eltér attól, mint amilyen a Loveguard-Földesy esküvő. Az első eltérés az, hogy Mira a szervezésben nem sokat segíthetett, csak az elején. Aztán ahogy kiderült, hogy terhes, Kristóf már nem hagyta neki, hogy újabb idegeskedésnek tegye ki magát, és baja legyen a két kis ikernek. A vőlegény nagyon kitett magáért az utóbbi hónapokban. Egyszerre volt négy helyen, és csinált hatvanféle dolgot, és még mindig nem zavarodott bele. Főnyeremény.
Az esküvőt szépen meg is szervezte, csak azzal nem számoltak, hogy ez az a stresszes nap, amikor jó meginni pár nyugtatófőzetet, mert az lesz, ami Mirával...
Egész éjszaka nem aludt, részben a háromhetes kisfiúk miatt, részben meg hát amiatt, hogy már javában kattogott az agya, és hajnalban már az erre felbérelt emberek elkezdték felállítani a díszítéseket, meg mindent ami kell. Ébreszteni sem kellett, Krisi előtt felkelt, és lezuhanyozott, hogy ezzel is előrébb legyen. Muszáj volt valami ételt kétszer is magába tuszkolnia a kicsik, meg az ájulás elkerülése végett, de alig várta, hogy ott üljön a szobájában, és az utolsó simításokat végezzék rajta.
A sminkes és a fodrász egymást váltva dolgoztak, varázsolták gyönyörűvé a feketeség egész fejét, mindeközben Mira próbálta elkerülni, hogy lebőgje a szemfestékét. A gyomra görcsben volt, és az sem segített ezen, hogy mellette pár méterrel Ali próbálta nyugtatni keresztfiát, Domit, amire persze Valentin is rákezdett.
- Add nekik a cumit, attól elhallgatnak - szólt oda fáradtan barátnőjének.
A sírás nyöszörgéssé csendesült, az ajtón kopogtattak. A virágokat intéző nő lépett be, maga előtt lebegtetve a koszorúslányok, és a menyasszony csokrát. Ezt Amira a tükörből látta meg, de olyan gyorsan állt fel, mintha végig ott lett volna, a nő előtt.
- Kisasszony, megho...valami baj van? - ijedten pillantott a lányra, ugyanis egy cérnaszálra volt tőle, hogy Amira megölje pusztán a szemeivel.
- Valami baj?! Ez mi a varangy? Mintha a fiaim pelenkáját fűzték volna a csokorba - hangját csak egy kicsit emelte fel, esze ágában sem volt kiabálni, de érezni lehetett az élt benne. Mielőtt még bármi mást mondott volna, az anyja megragadta a nő vállát, Aliyaah pedig a menyasszony kezét, ezzel szétválasztva őket.
- Ali... - lehunyta a szemét, és mély levegőt vett. Nem akart sírni.
- Mi a bajod Mirus? Mindjárt hozzámész álmaid férfijához - Aliyaah volt jó ideje a lány Nagy Ő-je, csak lányban és barátként, így a szavaira kicsit megnyugodott, és elmosolyodott. Karba tett kezekkel nézett körbe a szobában, az órára pillantva. Kettő óra.
- Ó Merlin, negyed óránk van, és még a ruhám sincs itt, se a gyerekeké...köntösben kell az oltárhoz mennem? - soha nem látszott még ennyire kétségbeesettnek. Csodaszép volt, a szemén mégis csak a riadtság tükröződött.
A szobájában ki és be futkostak az emberek, a sminkes, a fodrász, a virágos, a családtagok...egy perc nyugta se volt a lánynak, és még azt sem hagyták, hogy a kezébe vegye a fiait, akik torkuk szakadtából üvöltöttek már. Érezték ők is a feszültséget az anyjukon, aki nem ment abba bele, hogy ők a saját szobájukban várják meg, és majd lent láthatja őket.
Se Ali, se Mich nem tudták teljesen lecsillapítani őket, és a menyasszony is egyre idegesebb volt, mert már eltelt negyed óra, lassan kezdeni kell, de ő még mindig ott ül egy köntösben, míg a koszorúslányok már régen a ruhájukban mászkálnak. Fél három előtt tíz perccel nyitott be a szobába Mira apja és Maxie, akik egy dobozt, és három eltérő nagyságú ruhás zsákot vittek be. Ebben rejlett a kis Nóri, Daniel, az ikrek, és Mira ruhája, amiket a szabó az utolsó pillanatra hagyott.
- Visszük a gyerekeket, te pedig segíts a lányomnak az öltözésben, rendben? - Eric kérdőn pillantott Alira, majd kivitték a kisfiúkat, Nóri és Daniel pedig a folyosón vártak. A feketeség egészen addig a kedvesétől kapott nyaklánccal szórakozott, míg barátnője ki nem csomagolta a gyönyörű ruhát.
- Remélem, hogy ezzel nem lesz baj, különben nem tudom mit csinálok - mondta egykedvűen, aztán odasétált, hogy megnézze a ruhát. Mosoly ült ki arcára, pontosan olyan, mint ahogy elképzelte.
A tükör előtt állt, talpig fehérben, lábán a magassarkú szandáljával, és a hasát behúzva hagyta, hogy kissé rángassák a fűző megkötése miatt. Végig bámulta magát, de csak az ismeretlen ürességet látta a szemében. Leblokkolt. Az a reccsenés zökkentette ki, amit a háta felől hallott. Szemei kikerekedtek, a tükörből látta, hogy tanúja szemei szintén.
- Ne, mondd, hogy nem...ne... - mereven nézett előre, és már nem tudta megállni, hogy el ne sírja magát. A kezét az arcához emelve potyogtatta könnyeit, és a mellette levő fotelra rogyott. Már nem tudta a két kezén sem megszámolni, hogy hány hiba, vagy feszültségkeltő pillanat volt ezen a napon. Újabb percek teltek el azzal, hogy a menyasszony telesírta a zsepiket, de eközben a ruha ügy simán megoldódott, csak Ali pálcájára volt szükség. Még néhány mély levegő és szipogás, és Mira újra tükörbe nézett. A sminkje egy cseppet sem kenődött el, de nem látta magát olyannak, mint ahogy elképzelte. Boldognak.
A szoba ajtaja elől hangos vitatkozás, és babasírás hangja szűrődött be. Amira ezzel már nagyon felhúzta magát, és az ajtót kivágva lépett ki az apja elé, aki az anyjával és Daviddel vitatkozott, kezükben a síró Domival.
- Add ide azt a gyereket - mordult rá az apjára, és elvette tőle a fiát, akin tökéletesen állt a babaöltöny. A karjába fektetve próbálta nyugtatni, de csak magát hergelte, és ez ment perceken keresztül, mígnem Mira elindult a folyosó végén levő szoba felé, ahol Kristóf készülődött.
- Nem mehetsz be Mirus! Kristóf nem láthat az esküvő előtt - David a lány után futott.
- Nem érdekel, David. Az én férjem lesz, az ő fia bőg a kezemben, és ha be akarok menni, akkor bemegyek - nehezen fogta vissza az újabb könnyeket. Néhány pillanatig farkasszemet nézett a sógorával, majd lenyomta a kilincset, és maga után egyből be is vágta.
- Kristóf?
Utoljára módosította:Földesy Mira Léna, 2014. június 7. 15:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. június 11. 16:31 | Link

Róma, Loveguard birtok, szent fogadalom


Elérkezett hát a várva várt nap, amikor a két szerelmes szív sorsdöntő igennel felel egymásnak. A leendő férj, Kristóf igazán kitett magáért, menyasszonyának semmivel sem kellett törődnie várandóssága idején, azon kívül természetesen, hogy gyermekei és ő maga is kitűnő egészségnek örvendjen. Most, hogy a csemeték már három hete gőgicsélnek, éjszakánként ébren tartják szerető anyukájukat, a fiatal nő vőlegényének figyelmességére bizonyára hálásan gondol vissza. Mint minden kislány, így az ő lelki szemei előtt is lejátszódott már ez a csodálatosnak képzelt nap, látta saját magát selyemruhájában, látta szemeit a fátyol alatt, érezte ujjait rászorítani csokrára. Tökéletesnek képzelte ezt a napot, magát pedig felhőtlenül boldognak. Azzal persze nem számolt annak idején - ahogy a többi kislány sem -, hogy a boldogság mögött megannyi feszült pillanat, ideges szó fog megbújni.
Az esküvő előtti napok kusza zavarát csak fokozta a nagy nap kora reggele, amikor a birtokra érkező szorgalmas embersereg elkezdte felállítani a sátrakat, behordták a székeket és asztalokat, dobozok százaival hozták a törékeny poharakat, ezüstétkészleteket, és mindenféle díszítőelemet. Kristóf ötletei nyomán azok tökéletes munkát végeztek, és az egyébként is gyönyörű kastély kivirult. A pompa mégsem keltett giccses, csicsás érzetet nézőjében, a maga nemében egyszerű, nemes és káprázatos volt egyszerre. A domináns szín a fekete-fehér párosa volt, melyet itt-ott zöld foltok tettek még egyedibbé, emlékeztették a vendégeket arra, hogy a menyasszony melyik házhoz tartozik.
A kastélyt körülölelő vidék zöldjében itt-ott fehér léggömbök mutatták az utat az esemény szívébe felépített szabadtéri ceremóniához, ahol több száz szék várakozott arra, hogy mindenki kényelmesen helyet foglalhasson, és megérkezzen a szerelmespár. A székek között fehér szőnyeg futott végig -  melynek zöld szegélyén virágszirmok pihentek -, a virágokkal díszített boltívig, amely alatt a korosodó pap várta az ifjú párt. A ceremónia utáni ünnepség egyik helyszíne odabent várta a vendégeket. A színek ott is hasonlóak voltak a kültéri elrendezéshez, a résztvevők fekete-fehér díszletet láthattak, csodás függönyökben gyönyörködhettek, melyek enyhe hullámukkal a plafont is befedték. Asztalok, és székek voltak mindenfele, hogy a nagyszámú vendégsereg kényelmesen elférjen. A pár, és a hozzájuk közelállók egy, a terem végében, a többivel merőlegesen elhelyezett hosszabb asztalnál ülhettek le. Az esküvői ételek mellett svédasztal volt két oldalt, köztük elvarázsolt gramofon és egy kisebb tánctér. Természetesen a ceremónia szabadtéri helyszíne is ünnepségre készen állt, kint is szólt a zene, megjelentek a mindenféle finomsággal telepakolt svédasztalok, és egy nagyobb rész volt kitalálva a táncra. Az asztalokon pihenő tányérokon mindenki névre szólóan megtalálhatta kártyáját, amely jelezni óhajtotta az illető helyét. A tányérokon fekete szalvéta, a szalvétán kártya, melyen fekete gyöngybetűk és selyemmasni kívánta magára vonni a figyelmet. A már boldog házaspár asztala különleges volt, hiszen az ő tányérjuk mellett nem egyszerű üvegpohár állt, hanem felöltöztetett, kifejezetten ünnepi díszben feleség, s férj megnevezésű poharak várták, hogy italt töltsenek beléjük. Az esküvői torta a házaspár előtt lett felállítva, és gyönyörű ezüsttálcán hirdette a nagy nap ígéretét: örökkön-örökké. Bevonata hibátlan marcipán, íze fenséges csokoládékülönlegesség volt.

A birtok látványát csak még inkább impozánssá teszik a kis Nóri által szórt gyönyörű zöld virágszirmok, és a gyertyák, melyek itt-ott feltűnnek, ám varázslat miatt sohasem égnek csonkig. A figyelmes vőlegény mindenről gondoskodott, a menyasszony bár otthon van, maga körül tudhatja a nagy múltú Rellon ház hangulatát is. A felsorakozó meghatódott mosolyú koszorúslányok ruhája is e színben pompázik. Karjukon hófehér virágdísz, nyakukban ékes nyaklánc pihen. Nórika ruhája az ártatlanság színét kapta alapnak, melyen zöld minta és vékonyka öv van. A kislány - Mira és Kristóf után  talán a legizgatottabb résztvevője az ünnepségnek. A fiúk fekete öltönyük alá egyformán fehér inget, s zöld nyakkendőt vettek. Az esküvőn a több száz vendég között helyet foglal Aliyaah - Đominik, Nina - David, Luca - Maximilian, Tiffany - Daniel, és Michelle - Mihael is.

A díszletek tökéletesen állnak, a vendégek elfoglalták helyeiket, a pap az oltár előtt várja, hogy kezdődhessen a ceremónia.

Jó szórakozást kívánunk mindenkinek!
Utoljára módosította:Mesélő, 2014. június 11. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2014. június 11. 18:12 | Link

AZ ESKÜVŐ


Hallom a gyerekek sírását, hallom ahogy Amira rohan és azt is ahogy benyit. Harsan a nevem, én pedig reflexből becsukom a szemem. A tükör előtt állok. Nem láthatom, ez szabály, és én betartom ezeket a szabályokat. Ilyen esküvőt szeretnék, hagyományőrzőt, ha már zárt körű és családias nem is lesz.
- Amira... - bele se kezdtem a szemrehányásba. Inkább csak sóhajtottam egyet. - Add ide azt a gyereket. Dominik az, ugye?
Csukott szemmel elég nehéz lett volna látni, na meg félelmetes a hasonlóság két porontyunk közt. Csukott szemmel fordultam hátra, s nyújtottam ki a kezem a kicsiért, s hamarosan megéreztem a karomon a kicsi súlyát. Gyengéden ringatni kezdtem, s halkan, megnyugtatóan próbáltam beszélni hozzá.
- Kis csirkefogó vagy, remélem tudod... anya és apa most házasodik össze, kicsi Domi. Nyugodj meg, nincs semmi baj. - a hátát simogattam, el is mosolyodtam, s próbálkoztam megnyugodni, hogy a még mindig síró fiúcska is ezt tegye a karomban. Ő persze csak azért is rákezdett. - Domikám, hát ne kelljen mérgesnek lennünk rád. Semmi baj sincs. Csss.
Nem. Persze hogy nem, miért is nyugodna le? Gondoltam, hogy Mira kezd ideges lenni, ezért egyik kezemmel megállj jelet mutattam neki, hogy még nem fejeztem be, még van egy tippem, hogy hogyan fogom lenyugtatni. Tudom, hogy giccses de énekelni kezdtem. Szörnyű hangom van, David a megmondója, hiszen részegen már nem egyszer hallotta a kornyikálásom, amikor teli torokból üvöltöm a dalokat. Nem is szeretek énekelni, nincs hozzá tehetségem, és nem is tudom kifejezni magam ebben a műfajban, de ez tűnt az utolsó mentsvárnak. Azt a dalt énekeltem, amit anyám egyetlen egyszer elénekelt nekem kiskoromban, de megjegyeztem a szövegét. "Csija, csicsija rózsa, csicsija mályva..."
A második kör felénél a kis Domi észrevette hogy énekelek, gondolom, mert abbahagyta a sírást, s szemeit rám szegezte, gondolom. Nagyon szívesen kinyitottam volna a szemeim, hogy megnézzem arcát, de nem tehettem, hiszen sejtettem, hogy Mira még mindig ott áll.
"A nagyfülű kutya kérdi, rózsa, rózsa, mit csinál? A nagy orrú kutya kérdi, mályva, mályva mit csinál?"...
Dominik rám dőlt, immár nyugalmi állapotban pihent a kezemben, én pedig ringattam, és dúdolgattam neki a dallamot. Mikor már biztos voltam benne, hogy elaludt, leálltam a végtelenített dallammal, s odasuttogtam Mirának:
- Így jó lesz, szerelmem? - Apai önérzetem kissé fényezte, hogy nekem sikerült elaltatnom, az anyjának meg nem, de persze ez nem verseny vagy ilyenek, csak kifejezetten jól esett, hogy elaludt a karjaimban. - Most pedig irány a szobád, kedvesem. Lent találkozunk.
És elfordultam. Tudom, hogy meg kellett volna csókolnom, de az igen előtt nem akartam, olyan bűnös dolognak éreztem volna, vagy nem is tudom. Így hát, mikor a művelet már lezárult, s David megadta a jelet, kinyitottam a szemeim - addig valahogy nem ment - és lesétáltam a lépcsőn, hogy elfoglaljam helyem az oltár mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Földesy Mira Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
A MIÉNK *-*
Írta: 2014. június 12. 20:26
| Link

Az esküvőnk
Róma, Loveguard birtok
2014. június 14.

Ikrek
A ruha, és a csodahaj, csokor

Könnyes szemekkel, idegességtől mogyorónyira zsugorodott gyomorral vette kezébe kisfiát a hófehér ruhában tündöklő menyasszony, és legyőzte a rossz érzés, muszáj volt bemennie a párjához, hogy a kis lelke megnyugodjon. Meg hát részben az is benne volt, hogy a "biztos ez?" kérdésre választ kapjon magától.
Ahogy belépett és Kristófot szólította, a visszaszólásból hallotta, hogy nem kellett volna bemennie, ennek ellenére Ő nem akar most vitatkozni, csak elkérte a gyereket.
- Nem bírom ami itt folyik - jegyezte meg halkan, és átadta az apukájának Domit, így volt pár másodperce arra, hogy végignézzen a vőlegényen, és szíve a lehető leggyorsabban dobogjon. Gyomrában az idegesség helyét átvette az ezernyi pillangó érzete. Egy pillanatra sem gondolkodott tovább azon, hogy mi a válasz a kérdésére. Főleg így, hogy Krisi kezében ott feküdt az egyik ikrük, és a lehető legédesebb módon próbálta csitítani. Mira csak állt mellettük tökéletes ruhájában, amit párja nem látott a csukott szeme miatt, és nézte őket, hallgatta a nyugtatást, majd az éneklést. Utóbbin nem kicsit meglepődött, mert még nem igazán hallotta a hangját így.
- Köszönöm - súgta oda mosolyogva, igazán boldogan. Finoman végigsimított Domi fejecskéjén, és nyomott rá egy puszit, aztán nagy nehezen, de elindult kifelé, vissza a szobájába, hogy az utolsó simításokat is elvégezzék.

- Menjünk - bólintott Amira amikor Ali benyitott a szobájába újra. A tükör előtt állt eddig, virágjával a kezében, és nézte, mit fognak látni a vendégek. A több száz vendég.
Lassan, ruhájára odafigyelve indult el kifelé, a lépcsőn különösen figyelve. Egy fotós már ott elkezdte a fényképek gyártását, követve minden lépését. A lépcső alján várta édesapja, és a koszorúslányok a párjaikkal, hogy elindítsák a sort. Elsőként a két és fél éves Nóri, és a négyéves Daniel mentek, virágszirmokat szórva a többi páros, és a menyasszony-édesapja páros elé.
A zene felcsendült ahogy a menyasszony édesapjába kapaszkodva megindult vőlegénye felé. Lassan, mosolyogva nézett előre, egyenesen vőlegényére, szíve csak úgy zakatolt. Az egyáltalán nem érdekelte abban a pár percben, hogy kik veszik körül, és hányan lesik minden mozdulatát.
Eric mondott valamit Kristófnak amikor odaértek, de ezt a feketeség nem hallotta. Igazából már nem gondolt rosszra, remélhetőleg szülei teljes mértékben megbékéltek a kapcsolatukkal - mást nem is tudnak csinálni -.
- Szia - súgta oda széles mosollyal a vőlegényének, majd szembeállt vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Lengyelország
Írta: 2014. június 14. 18:45
| Link

Petre, válás

Ma hivatalosan is, ismét Mrs. Flaviuból Ms. Krise lesz a megszólítása. Ma elválnak. A házasságuk eleve kudarcra ítélt dolog volt. Petre nem házasságpárti, ő pedig túl görcsössé vált benne. Szeretné hinni, hogy mindaz, ami régvolt még most is meglehet, ehhez pedig nem is kell mást tenni, csak elválni, hogy újra visszaszerezzék a szabadságukat. A dolog jó lenne, ha ilyen egyszerű lenne.
A családjaikkal nem is közölték, mert nem akarták hallgatni a sápítozást, majd talán néhány hónap múlva, amikor csak úgy felmerül. Hamarosan úgyis házassági évfordulójuk lenne, a nyolcadik, biztos felmerül majd, hogyan szeretnék ünnepelni. Tíz év kapcsolat, nyolc év házasság. Ahhoz képest, hogy bukásra volt ítélve a dolog, egész jól kihúzták.
Járt ma Helennél is, jó volt kicsit beszélgetni vele. Ő is babát vár, ezzel hivatalosan is megint ők kerültek fölénybe. Boris pedig boldog, mindig örül az újabb gyereknek a háznál. Néha kicsit irigy volt rájuk, meg  arra, hogy milyen könnyen meg tudják oldani a problémáikat ennyi év után is, nekik viszont ez a képességük az évek során folyamatosan romlott, a vége pedig ide vezetett. Mondott azonban valamit Helen, nem szándékosan, csak úgy kicsúszott, ami nagyon megbotránkoztatta, és nagyon sok köze van a bizalomhoz, ami ezek szerint kezdettől fogva nincs meg a kapcsolatukba.
Mostanra már lehiggadt, ám mégis kicsit erélyesebb léptekkel közelíti meg az épületet és azon belül is a már várakozó Petrét. Külön jöttek, hiszen a Helennel való csajos beszélgetést Petre úgyis csak unta volna, egészen addig a pontig, ami ki nem tudódott most, és ami miatt az utolsó pár méteren a fejét rázza.
- Nem hiszem el, komolyan nem.
Halkan beszél, úgy, hogy lehetőleg más ne hallja, ez kettejük között is elég kellemetlen lesz. Eleve nem nagy nyilvánosan válnak, és akkor még ez is. Egyszerűen nem tudja elhinni a dolgot. Egész közel áll meg a férfihez, gyűrűs ujját, és rajta a gyűrűjét felé mutatva, mintha most látná a férfi először.
- Komolyan, nyomkövetőt tettél a gyűrűmbe, hogy mindig tudd, hol vagyok? Nem én vagyok az kettőnk közül, aki folyamatosan más nőkkel volt, és mégis te nem bíztál bennem? Miért? Mire volt jó ez az egész?
Ennyit arról, hogy több meglepetés már nem érheti Petrével vagy a házasságukkal kapcsolatban. A válasz viszont akkor is érdekli, nem számít, hogy évekig élt így.


Ruha
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. június 18. 21:08 | Link

Mira és Krisi esküvője
Katimmal <3

Az utolsó simításokat végzi az arcán, tulajdonképpen, csak nézegeti magát. A szőrtől az animágiával megszabadult, tökéletesen sima képpel várja, hogy elinduljon a szobájába, hogy felvehesse a ruháját. Nem is vár soká, ő már megfürdött és egy kellemes illattal bevonta magát itt-ott, így alsónadrágban szambázik ki a szobájába, ahol Kati várakozik rá. Mivel továbbra sem nagy a svéd bérelt lakás, kénytelenek egymásra várni, de Yarista megmondta, hogy ő megy be előbb, hiszen ki tudja, hogy Kati meddig fog bent maradni a fürdőben.
- A fürdő előállt hölgyem – viccelődik és egy lágy csókot ejt az édes barnák tulajdonosának ajkaira, majd követi tekintetével a barátnőjét. Mikor becsukódik az ajtó, még elidőzik a nyílászárón, odaképzelve kedvesét, majd visszafordul, és elkezd öltözködni. Ma Amirának és Kristófnak van az esküvője, kimenőt kapott edzésről is – amit persze valamikor önszorgalomból úgyis be fog pótolni -, izgatottan várja az agilis lány egybekelését a magyar fogócsodával. Nem beszélve arról, hogy Kati mostanában nagyon nőiesen kezdett öltözködni, és már alig várja, hogy megpillanthassa a meseszép ruhájában. Az is igaz, hogy majdnem mindegy, hogy miben van, az utóbbi időben teljesen beleszerelmesedett az őzike szemekbe, harmonikus életet kapott a párjától. Kati pedig tovább nyúzza a Bagolykő tanárainak idegeit, sokszor Yarista irigykedve gondol az ő életére. A sajátja Katin kívül elég nyögvenyelős, bár imádja a kviddicset, mostanában egyre gyilkosabb edzések vannak, és szinte hullafáradtan vetődik be az ágyba, amikor hazatér, pedig Kati majdnem minden nap ott alszik vele, de egyszerűen nem bír fent maradni. Sokszor kényszeríti magát, hogy fennmaradjon, kevés sikerrel. Talán beleszokik majd újra a keményebb edzésekbe, Legra nagyon sokat segít neki. Amikor pedig van egy kis szabadideje Katival van, és hallgatja a történeteit, főleg az Auror képzés érdekli a kviddicsest. Most viszont nemsokára indulniuk kell, hogy kényelmesen megérkezzenek. Mivel ő már járt a birtokon nem lesz nehéz odahoppanálni, ezzel is jó sok időt spórolnak majd meg. A nadrágja után az élre vasalt ingje következik, majd a zakója. A nyakkendőt különös műgonddal hajtja a helyére, eszébe jut a nevelőnője, MissMiss biztosan büszke lenne rá. Még mindig nem szokott le erről a megszólításról, Mr. Palarn neje pedig egy ideje már nem szól érte. Még egy kicsit igazít magán, hogy minden rendben legyen, majd kimegy a konyhába és önt magának egy kis narancslevet. Leül és kortyolgatja azt, de Katinak nem akaródzik kijönnie.
- Ha belefulladtál mindenképpen szólj! Valahogy el kell tüntetni a nyomokat! – mondja nevetve, majd a faliórára pillant, ahol egy kis sárkány lép egy újabbat a következő percre. Roli is megérkezik, az asztalon landol – ezt a manőverét Kati eléggé utálja, mert félti a drága asztalt -, Yarista pedig megsimogatja őt.
- Te is jössz, de be kell tegyelek egy kis táskába, ne haragudj -  mondja kedvesen, a kis sárkány pedig horkant egyet. Yarista közben elfogyasztja az italát, az indulási idő veszélyesen közeledik.
- Na mi lesz már… - pattan föl és indul el a fürdő irányába, amikor Kati belép hozzá a konyhába. Nem is hallotta, hogy mikor jött ki a fürdőből, így teljesen meglepődik. Nem beszélve a ruháról és magáról a lányról, Yar egy pillanatra meg is kapaszkodik, majd becsukja a száját.
- Csodálatosan nézel ki – mondja összeszoruló torokkal, és megvillan a fejében egy másik esküvő képe, de gyorsan magához tér. Odalép Katihoz nagy mosollyal az ajkain és csodálja őt.
- Azt hiszem mehetünk! - ha nem kap a maradásra utaló jelzést, akkor elhoppanál Katival és a közben kisebb táskába – ami az ajándékot is rejti - tett Rolival együtt.
A birtok elé érkeznek, ahol már elég nagy a tömeg, ő pedig kézen fogva igyekszik bejutni csodás barátnőjével. Átnyújtja a meghívót és természetesen beengedik őt. Annyian vannak, hogy senkit nem ismer fel hirtelen, még a szülőket sem látja sehol, ezért elindul a nekik foglalt székekhez.
- Képzeld, egyszer voltam itt, amikor eljátszottam, hogy még együtt vagyok Amirával. A szülei és a tesói meg voltak értem őrülve, nagyon kedvesek voltak. Kérsz valami frissítőt, mielőtt leülünk?
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2014. június 18. 21:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
<3
Írta: 2014. június 22. 18:54
| Link

Írország - Szerelmem <3

Az ébredező nap velem együtt pislog rá környezetére, de jelenleg szerintem az én helyzetem sokkal irigylésre méltóbb az övénél. Karjaim között ugyanis azt a nőt tartom, akivel életem még hátralevő részét el szeretném tölteni. Az ölelést és a csókot gyönyörű mosolyával köszöni meg, majd megszólal, és amit mond... hát, igen, attól pislogok még egy darabig.
Na, nem mintha ellene lennék a dolognak, de azért fel is kéne ébredni az ilyen horderős döntések meghozatala előtt. Meg egy fenét! Minek gondolkodnék olyasmin, amire kapásból bármikor válaszolni tudnék? A felém forduló nő arcát kezeim közé veszem, és hagyom, hogy pillantásával fogva tartsa az enyémet.
- Az még hagyján - nevetek fel feltételezésén, amivel egyébként mélyen egyetértek, anyám nem kicsit lenne kiakadva, ha meglépnénk a dolgot -, de mit fog szólni Runa, ha megtudja, hogy nem lehetett koszorúslány.
Még mindig vigyorogva menyasszonyom szájára hajolok és amennyiben nem tiltakozik túlzottan óráknak tűnő percekig nem is eresztem el. A gondolat, amit felvetett már bennem is megfordult párszor mióta itt vagyunk. Talán a romantikus szóval leírható környezet az oka az egésznek, de mindegy is, hiszen bárhol is vagyok, ő mindig ott van velem, ha máshogy nem, hát gondolatban. Szeretem, és nem érzem úgy, hogy ez a szerelem csökkent volna bármennyit is mióta ismerem, sőt egyre erősebb lesz, így hát a házasság nemcsak vágyott, de logikus lépés is a kapcsolatunk szempontjából.
- Jól mondod, ez a mi életünk - suttogom egészen közelről neki, majd homlokon csókolom és ránevetek. - Szóval, hol is van az a pap?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. június 22. 21:38 | Link

Roxforti cserediákoskodás
június 22.

Kellemes, napos időben szedelődzködtek a diákok és kísérőik, hogy elérjék a vonatot, ami az első ahhoz, hogy eljuthassanak a híres, hatalmas, és távoli Roxfort kastélyba. A kétfordulós kvízen Keiko, és Mínea remekeltek, így az övék lett a megtiszteltetés, hogy egy teljes héten keresztül roxfortos diákok legyenek.
A két kísérő, Wickler igazgató, és Rubya tanárnő büszkén és örömmel vállalták, hogy a két fiatallal tartanak. Mind a négyen időben odaértek a megbeszélt helyre, az iskola kapujához, ahonnan szép egyenletes tempóban haladva bőven elérték a vonatot.
Az út eléggé unalmas volt, hisz csupán annyiból állt, hogy vonatoztak, aztán hopp-porral a King’s Cross pályaudvarra mentek tovább. Itt akadt az első bökkenő, ugyanis Samu nagyon viccesnek gondolta, hogyha meglovasítja a tanárnő jegyét, ami nélkül nem utazhat. Azért valljuk be, vicces látni az elképedt diákok arcát amikor azzal szembesülnek, hogy van tíz percük megoldani a helyzetet, vagy a következő fordulóval visszamennek az iskolába.
Végül a lányokat Rubyával hagyta, hogy a kastély falain belül a helyére rakja a kopogószellemet, és visszavegye tőle az ellopott jegyet. Így a napi bakiadagot ellőve még az utolsó percekben felpattantak a vonatra, hogy elkezdődjön az órákon át tartó unalmas út.
Keiko és Mínea magukra lettek hagyva, de a vonaton még voltak fiatalabb diákok, akik év közben érkeztek az iskolába, vagy külön kérésre haza lettek engedve, és most mennek vissza. Úgy az út negyedénél hallatszott először a folyosóról a kocsi, és az azt toló nő hangja, aki az édességeken kívül hűsítő italokat is kínált.
Kinek hogy, de ez a nap is elment, és a lányok már csak arra lettek figyelmesek, hogy a vonat fékez, az ablakból pedig megpillanthatták a kis falu, Roxmorts pályaudvarát. A vonatról leszállva három, egymástól teljesen különböző nőt, illetve lányt fedezhettek fel, akik egyből kiszúrták a négy érkező idegent.
- Üdv itt, Roxmortsban - mosolygott rájuk a nő, aki talpig fekete talárban volt, az iskola címerét ábrázoló kitűzővel a mellén. - Josephine Hock vagyok, a Sötét varázslatok kivédését tanítom a kastélyban, az Igazgató engem küldött a lányokkal kísérőnek - a szőke hajú nő kedves, és nyitott volt a vendégek felé. A mellette álló Hollóhátas leányzó vállára tette a kezét, majd folytatta. - Ők pedig a lányok, akik a Ti pártfogóitok lesznek, vagyis szobatársak lesztek, és együtt fogtok órára járni, és a többi.
- Szép estét - a tanárnőhöz közelebb álló lány bátortalanul pillantott rájuk. - Florence Rosemary Clifford vagyok, a Hollóhát prefektusa. 14 éves vagyok, harmadéves, és gondolom Te leszel a pártfogoltam - fejét oldalra döntve nézett egyenesen Keikora.
- A nevem Doris Marie Arkwright, Mardekáros prefektus vagyok, 16 éves, ötödéves - a fekete hajú lánytól ennyi telt, nem épp a legkedvesebb, de legalább komolyan veszi a szabályokat.
- Fáradjanak velünk, csónakkal fogunk átmenni az iskolához, érdemes körülnézni, nagyon szép így estefelé a táj. Áh, de vigyázzanak, közvetlenül a vízbe nézni tilos, ha nem akarnak a tó fenekén aludni.
Az SVK tanárnő határozottan elindult a rájuk várakozó csónakok felé, hogy mindél előbb felérjenek a kastélyba, hisz már a Nagyteremben várják a vendégeket a tanulók, és tanárok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. június 22. 22:06 | Link

Ádámom <3

 Beszéd és csók mindkettőt szeretem és mindkettő kell nekem, s most amit mond talán jobban mint puha ajka sajátomon. Beleegyezett, hogy összeházasodjunk, s bennem máris ezer kérdés és megoldandó ügy képe gyülekezik hadseregként állva csatába hevesen dobogó szívem ellen.

- Adj nekem hat órát, addig szerezz egy öltönyt meg két gyűrűt és légy a város főterén álló templom előtt pontban kettőkor.

 Rákacsintok Kedvesemre és szenvedélyes csókot adok neki mielőtt beszaladnék a házba, hogy ott gyorsan magamra kapjak egy farmert egy pólót és egy kardigánt, majd belebújjak túracipőmbe. Ismét kilépve a házból varázspálcám segítségével egy vasparipát kreálok magamnak, majd gyakorlott mozdulattal pattanok fel a motorra. Mindig is imádtam nyeregben lenni, tudtam ezt a szabadságot mugli körülmények között, ahol nem célszerű hoppanálni, semmi sem adhat.
 Persze a szüleim kitértek tőle a hitükből, de mivel az öcséimnek van jogosítványuk nem aggodalmaskodtak tovább. Öles gázzal farolok ki az útra és már száguldok is a város felé, hogy ruhát, cipőt és ehhez hasonló csacskaságokat szerezzek, valamint, hogy legszebb mosolyomat előszedve a talonból rávegyem Ardmore papját, hogy bár a magam részéről nem vagyok megkeresztelve, de eskessen össze bennünket Ádámmal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. június 22. 23:10 | Link

Írország - Szerelmem <3

Sosem láttam még ennyire energikusnak Temit, és ez felettébb mulattat. Általában én vagyok az, aki kora reggel pörög, kilométereket fut, mire a többiekben egyáltalán felmerül az ébredés gondolata, és mire családja nőtagjai - szerelme és fogadott lánya - benéznek a konyhába, kész reggeli és kávé, valamint kakaó várja őket.
Ma azonban úgy látszik fordul a kocka, míg én egy teknős és egy lajhár mentalitásával állok szerelmem mellett, ő már rohan is papot szerezni az esküvőhöz. Hangosan felnevetek miközben a szeretett nő alakját figyelem, ahogy motorjával együtt eltűnik az úton. Hajamat előbb egy szellő, majd a kezem borzolja össze, mielőtt visszaindulnék a házhoz, hogy én is megtegyem a szükséges előkészületeket.
Temivel ellentétben én a mugli módszerek helyett inkább varázsláshoz folyamodok, így, amint eltűnök az esetleges kíváncsi szemek elől, felkapok pár hétköznapibb ruhadarabot és dehoppanálok. Pár pillanat múlva már Üstösd utcáit járom, ahol bizonyosan fogok találni mindent, amire szükségem van. Az öltöny fellelése alig negyed órát vesz igénybe, de a megfelelő gyűrű csak nem jön elém.
Az egész délelőttömet ékszerboltokban válogatva, piaci standoknál ácsorogva és régi, poros üzletekben keresgélve töltöm, míg végül sikerül rálelnem a tökéletes gyűrűkre. A legtöbb embernek valószínűleg nagyjából mindegy, hogy mit húz kedvese ujjára, de én azt szeretném, ha minden tökéletes lenne, vagy legalábbis a lehetőségekhez képest hozzuk ki az alkalomból a legtöbbet.
A találkozó előtt még arra is jut időm, hogy megkóstoljam Üstösd egyik leghíresebb éttermének specialitását, hogy ne a a ceremónia közben kezdjen el korogni a gyomrom. Egyébként az étel meg is érdemli a különlegesség nevezetet, el is fogom oda vinni Temit, szerintem neki is ízlene a konyhai remek.
Pontban fél kettőkor harci díszben, zsebemben a gyűrűkkel meg is jelenek a templom környékén egy árnyasabb helyen, hogy ne tűnjek fel senkinek. Már csak a menyasszony és a pap hiányzik az esküvőhöz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. június 22. 23:48 | Link

Egyetlenem

 A gépet leállítottam a templom mögött, majd bementem és átöltöztem, szerencsére az Ír vendégszeretet a papra is jellemző volt, így egy hatalmas kacagás és egy jóféle barna sör ajánlata mellett az esküvő után elvállalta a szertartás lebonyolítását. Magas volt, negyven év körüli és vörös haja kócosan meredt mindenfelé mint egy szalmaboglya, de rendkívül jó lelkűen állt hozzám, ami tetszett. Most hogy átöltöztem, a sebtében bérelt ruhámba és megszépítettem magam pár egyszerű fodrász és sminkbűbájjal kisétálok az épület elé. Nyomban észreveszem Ádámot.

- Én készen állok, ha Te is.

 Lépek oda hozzá és megfogom a kezét. Sajátom egy kicsit hideg, ha izgulok ez általában így van. Remekül fest, csodásan áll rajta az öltöny, amit választott, ha nem lennék belé szerelmes, most biztosan totálisan beleszeretnék. Remélem ő is hasonlóan érez irántam, mert igencsak kitettem magamért, már ami a ruhát és a többi kiegészítőt illeti. Szerencsére Dublinban mindent meg tudtam szerezni, a legutolsó hajtűig és még egy csodás diadémot is tudtam venni egy antikvitásban. Míg várom, hogy elinduljunk körbepillantok és látom páran már figyelnek bennünket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. június 23. 19:37 | Link

Roxfortozás - június 22.

Eszméletlenül fárasztó, és hosszú nap áll mögöttünk. Legalább az időjárás kellemes volt, amíg kora reggel még bedobáltam pár dolgot a hatalmas utazótáskába, mert bár mindig átkozom magam miatta, de szokásom mindent az utolsó pillanatra hagyni, húzni-halasztani. A két kísérőtanár mellett rohantuk végig az utat, az egész napot, kivéve a vonatozást, ami abban a pillanatban még felüdítő és kifejezetten örömteli volt, amikor leülhettem végre. Fél óra elteltével pedig már kezdtem unatkozni, amire rátett egy jó nagy lapáttal az izgatottság, hiszen nem épp a szomszédba készülünk így négyesben, hanem egy világhírű varázslóiskolába!
Vittem könyvet, de még ennek sem sikerült lefoglalnia utazás közben. Folyamatosan kifelé bámultam az ablakon, és tízpercenként képes lettem volna feltenni a kérdést, hogy ott vagyunk- e már. Persze a sietség és kapkodás, ami az egész napunkat végigkísérte, megviselte kissé mindünket. Ha aludni nem is volt kedvem, legalább nem éreztem folyamatos késztetést arra, hogy össze-vissza szenvedjek, amiért sehogy sem volt kényelmes a zsibbadó hátsó felemnek, hiába helyezkedtem.
Amikor lehetőségünk volt, vásároltam egy nagyobb adag édességet, és jéghideg frissítőt, amit készségesen megosztottam Keikoval, ha már csak ketten vagyunk cserediákok, illene összekaparnom azt a kevéske kedvességem. Bár ha társalgásra kerül sor, akárkivel megteszem a kötelező köröket és talán még jól is érzem magam, amíg nem muszáj mélyebbre ásni és nem a tanulás a téma. Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez utóbbit el is felejthetem annak fényében, hogy egy Levitás az útitársam, és a tanárnő is a kékek házvezető helyettese volt. Valahogy csak hozzászokom. Megbeszéltük, hogy ki mit vár legjobban, mire a legkíváncsibb és a nagy kétségbeesésben még varázsolni is elfelejtettünk, amikor Rubya tanárnő jegye lábra kelt.
Megkönnyebbült sóhajjal ugrok le a vonatról, amikor megérkezünk és diszkréten kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat, még mielőtt megpillantanám a három nőnemű, ránk várakozó egyént. Követem a többieket, közben pedig azon gondolkodom, hogy az izgalom és a fáradtság mennyire nem előnyös párosítás, tekintve, hogy még el kéne jutnunk a kastélyig és ki tudja, mi a terv a későbbiekre. – Jó estét! – köszönök, elővéve illedelmesebb énem. Szimpatikusnak tűnik ez a nő, örülök, hogy nem rögtön a legmufurcabb tanárokat zúdították ránk. Csak akkor szólalok meg, amikor az én pártfogómra kerül a sor, biccentek egyet és viszonzom a bemutatkozást, annak ellenére is, hogy valószínűleg ők többet tudnak rólunk, mint mi róluk. Az ehhez hasonló intelmek pedig, miszerint ne nézzek a tó vízére, nagyobb kísértést ébresztenek bennem, mint félelmet, de azért megfogadom a tanácsot.
Helyet foglalok a csónakban, és csendben hagyom, hogy az útitársaim átvegyék a szót, ők valahogy beszédesebbnek tűnnek, mint én, és kétségtelenül több kérdésük is van az elkövetkezendő hetekkel kapcsolatban. Én pedig a Mardekáros lánnyal szimpatizálok közben, remélve, hogy kibírjuk ezt a pár napot anélkül, hogy kárt szándékoznánk tenni a másikban.

Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2014. június 23. 19:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Mira & kristóf esküvő
Írta: 2014. június 24. 01:20
| Link

Yaricsbogyó

Fekszek az ágyon és bámulom a plafont. Hallgatom, hogy Yar készülődik odabent a fürdőszobában. Ha akarnám, biztos lenni valami készülődni való, amit csinálhatok, amíg bent van. De nem akarom, csak sajnálkozom, hogy nem nagyobb a fürdőszoba. De valószínűleg semmivel sem haladnánk gyorsabban, ha együtt mentünk volna zuhanyozni. Sőt. Úgyhogy várok. Pedig szerintem nekem kellett volna előbb bemennem. Pont azért, mert ő gyorsabban elkészül, tehát ha kicsit meg is csúszunk az idővel, neki mindegy lenne. De nem akartam vele vitatkozni, inkább ráhagytam. Végeredményben úgyis mindegy.
- Ideje is volt - lehelem Yar ajkai közé, melyekkel a következő pillanatban rövid csókká forrnak össze az enyémek. Ezzel be is veszem magam a fürdőszobába, ahová egyébként már egészen berendezkedtem az utóbbi időben. A kezdeti fogkefe és tusfürdő kombó már sok mindennel bővült. Lezuhanyzom, hajat mosok, pakolást is teszek rá meg leápolom a végeit, aztán egy darabig csak folyatom a vizet, mert jó. Kijövök a kádból, fogat mosok, körmöt vágok, nézegetem magam a tükörben. Szerencsére sosem voltam kifejezetten pattanásos tini, fura belegondolni, hogy lassan már ki is növök abból az időszakból.
- Nem vagy vicces! - kiabálom ki a fürdőszobából Yarnak. Most sem olyan vészes a fejem, de azért egy arctisztító bűbájt mégiscsak megejtek. Az sosem árt. Nézegetem a vizes hajamat, sok mindent ki lehetne belőle hozni, de inkább nem volt kísérletezek a szépítkezési bűbájok területén, úgyhogy csak egyszerűen megszárítom, hogy szép lágyan, hullámosan omoljon a vállamra. Egy szál törölközőben megyek vissza Yar szobájába, ahol vár rám a gyönyörűséges ruhám. Fura mód mostanában kifejezetten szívesen hordok ruhácskákat, bár ez valószínűleg azért is van, mert itt a nyár. Gyorsan belebújok a finom anyagba, sminkelek - kicsit erősebben, mint általában szoktam - , igazgatom egy picit a hajam meg a nyakláncom, cipő, táska, mehetünk.
- Nem is tollászkodok sokáig - tagadom a fiú ki nem mondott vádjait, ahogy belépek a konyhába.
- Köszönöm - mosolyodok el szégyenlősen, és szinte lubickolok Yar tekintetének fényében.
- Okés, mehetünk - bólintok, miközben gondolatban sorra veszek mindent, ami kell, Yar, Én, Roli, ajándék, meghívó. ~ Valamit itt fogunk hagyni~
Nekem fogalmam sincs, milyen a Loveguard birtok, még sosem jártam ott, úgyhogy Yarra bízom, hogy ne hagyjam itt valamelyik szervem. Épségben meg is érkezünk a helyszínre, ahol már nyüzsög a násznép, de egyelőre egyetlen ismerős arcon sem akad meg a tekintetem.
- Képzelem. Nem, kösz - megfejthetetlen grimasz suhan át az arcomon. Nem vagyok rá kíváncsi, miért és mikor, hogyan és hogy nem, játszották ezt el Mirával. Vagy is, valójában veszettül kíváncsi vagyok. De inkább nem akarom tudni. Az a múlt. És egyébként is, csak eljátszották. Nevetséges vagyok. Csak valahogy szeretném néha elfelejteni, hogy Yarnak kis túlzással a volt évfolyamunk felével van közös múltja.
- De ezt most nem értem. Miért kellett ezt eljátszani? - bukik ki belőlem a kérdés miközben a násznép beszélgető kis csoportjai közt lavírozva a székeinkhez tartunk. Remélem ott azért találunk majd ismerős arcot, legalábbis feltételezem, hogy a barátokat nagyjából egy kupacba ültették.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. június 25. 11:07 | Link

Roxfotozás - Június 22.


Végre eljött ez a nap is. Annyira vártam már, mióta kiderült, hogy mehetek. Akkor is nagyon boldog voltam, de most, hogy már indulunk, még inkább. Le sem lehet vakarni az arcomról azt a vigyort, nagyon örülök. És ez egy kis izgalommal is társul, nem is csoda, hogy már nagyon korán fent voltam. Még a nap sem kelt fel, de én már teljes harci öltözetben vártam, hogy elinduljunk végre. Persze szokás szerint még az utolsó pillanatban eszembe jut, hogy nem raktam el a fogkefém, és a fésűm sem, így azt még gyorsan bedobtam a táskám elülső zsebébe. Előtte még persze elmentem a konyhába, hogy egyek valamit, bár nem sok kedvem volt hozzá, de Dasha már így is eléggé kioktatott, hogy miért nem szoktam reggelizni, pedig az a nap legfontosabb étkezése, és blablabla... Aranyos, hogy ennyire figyel arra, hogy mit, és mikor eszem, de köszönöm, én így is jól vagyok.
Szóval az út... Kicsit nagyon hosszú volt, de nem telt el annyira unalmasan. A Rellonos lánnyal egész jól elbeszélgettünk, és a tanárnő jegye is sikeresen visszatalált a gazdájához. Igaz, hogy Levitás vagyok, de annyira azért talán mégsem, hogy még itt is a tanulásról beszélgessek. Sőt... Ha jól tudom, akkor önszántamból nem is szoktam arról beszélni, csak ha nagyon muszáj. És akkor sem én hozom fel azt témának. A tanulásról bőven elég a tanórákon beszélni, meg mikor tényleg tanulunk. De most nem ez a helyzet, szóval Míneának nem kell félnie, egy árva szót sem fogok mondani, ami a tanuláshoz kapcsolódik.
Mikor leszálltunk a vonatról az maga volt a megkönnyebbülés. Nem bírom nagyon az ilyen hosszú utakat, de egyszer, egy évben még elviselem. Három nő vár ránk, pontosabban két diák, és egy tanár.
- Jó estét! - köszönök én is illedelmesen, ahogy kell, majd csendben hallgatom a bemutatkozásokat, és csak biccentek. Szóval azzal a kicsit félénk lánnyal kell együtt lennem majd. Biztos ő is izgul emiatt az egész miatt, amit meg is értek.
Ne nézzünk a vízbe... Hát oké. Így azért kicsit nehezebb lesz türtőztetnem magam, hogy szóltak, hogy ne. De nem nézek bele, inkább a kastélyt nézem. Nagyon szép. Már várom az elkövetkezendő napokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. június 25. 21:03 | Link

Yar
Svédország, Stockholm, Yar lakásában

Átgondolni... Ez a szó, amit kivett a srác mondatai közül elégé megütötte a fejét. Nem csak azért, mert jelenleg ő rá is illet... hanem úgy alapjáraton. Bár... már éppen csak egy kevéssé sajgott az ökle..mégis, hogy már lenyugodott, döbbent csak rá, hogy valóban eltúlozta a dolgot. Nem így kellet volna... Most már nem változtathat ezen...s nem is kell.
Persze az egész nem tükröződött jelenleg az arcán, szinte csak egy gyors minutumban járatta végig elméjének különböző szegleteiben, mialatt igyekezett inkább a másikra koncentrálni.
A kérdései, amelyeket igyekezett határozottan kínálni a másik felé, úgy tűnt célt is értek, s valóban megnyitja a másik száját. Bármit is fog hallani Haru...elsődlegesen a barátnője miatt van itt. Ám ha tudja az igazságot, akkor úgy tudd állni az egészhez, hogy, ha nem is teljesen, de részben segíthesse az eperlányt. Amióta ott volt..... hiába lépett néha előre, ha lelkileg mindig utána vissza tett két lépést. A narancs nem akarta ezt látni, mert fájdalmas volt szembesülnie azzal ami ismételten megtörtént... Még ha nem is ugyanúgy, mint régebben. Szemeivel hosszan nézett a másikra,s míg várta, hogy ténylegesen formát alkosson szavaival az elmúlt eseményekről, rájött, hogy Yar jóval nagyobb nála. Elmondhatóan erősebb is, így nem lett volna meglepő, ha nem úgy alakul az egész, ahogy történt. Ahogyan erre, egyre jobban, minden egyes másodperccel rájött, zavart mosoly hagyta el ajkát. Szembesült azzal, hogy nem csak szerencséje volt, hanem egyenesen mázlija.
Ajkához emelte jobb kezét, mialatt halk köhintéssel tüntette el a mosolyt, s reménykedett abban, hogy az egész szinte észrevétlen maradt. Kissé megdöntött fejjel hallgatja az elejét, bár nem teljesen azt kapja amire számít. A védőbeszéd, sokkal inkább azzal kezdődik, hogy ő maga rontott el valamit...... Valóban, ha belegondol, akkor az információk elégé hiányosan jutottak hozzá. Két szipogás, könnyáradat közül szedte csak össze egészen azt, amit később próbált egybe ragasztani. Így valóban lehettek apró lyukak, félreértések. Éppen ezért nem kérdezett, s nem is tett semmilyen mozdulatot afelé, hogy közbe kívánna szólni.
Aztán hirtelen az egész rázúdult, néha olyan apró információ részletekkel is, amikre úgy igazán nem volt kíváncsi.... bár szerencséjére Yar ezt még időben észrevette, így maradt csak annyi, amennyit fel is tudott dolgozni. A végén, kék szemei lepetten mérték fel az előtte lévőt, majd dörzsölgetni kezdte az orrnyergét.
Az ő története sem volt könnyű dolog....de így..ez....
Mielőtt bármilyen reakciót is tehetett volna, lehunyt szemmel intett, hogy egy kis időt kér. Át kellet gondolnia, hogy mégis mit mondhatna. Mit mondjon? Egyáltalán, hogy tehetne itt bármennyire is pontot valaminek a végére? Nem is neki kellene ezt megtennie.... nem.. nem teljesen ezt akarta.
- Tudod, még mindig úgy gondolom, hogy ezt át kellene beszélnetek. Mindkét lánnyal... az, hogy elbújsz csak időt ad, de nem segít.
Próbált rápillantani nyugodtabban, halkan sóhajtva figyelte, hogy a másik letört, mint a bögre füle.
- Megígéred... hogy rövid időn belül beszélsz Vikoval?
Azt, hogy azzal a lánnyal beszélsz e...nem rám tartozik. A harmadik sosincs kellemes fényben, akkor sem, ha nem is teljesen tehet a dolgokról.
- Szeretném, ha megtennéd. Magatok miatt.
Nézett rá komolyan.
Utoljára módosította:Haru Smith, 2014. június 25. 21:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2014. június 25. 23:16 | Link

Roxforti kiküldetés

 Az utolsó feladat, amit ellátok mielőtt várandóssági szabadságra megyek. Már lemondtam a Levita házvezető helyettesi posztjáról, a folyamatban lévő egyéb iskolai ügyeimet lassan sikerül lezárnom, férjhez mentem néhány héttel ezelőtt és gyermeket várok a férjemtől. Ennél jobb már nem is lehet az életem és ez tényleg boldoggá tesz. Ez a kirándulás is inkább izgalommal mint aggodalommal tölt el, pedig Ádám kicsit ezt is túlaggódja, de imádom őt és csak mosolyogtam tegnap este is amikor arról beszélt mennyire hiányzom pedig még el sem mentem. Néha picit besokallok de olyankor ott a Kastélybeli lakom. Most is innen indultam el a felügyelő tanári tisztem betöltésére. Egykori fogadott gyermekem Keiko Sama és egy Rellonos leányzó a két szerencsés, akik eljuthatnak a Roxfortba ebbe a méltán világhírű intézménybe, melyre én magam is kíváncsi vagyok.
 A jegyemnek lába kélt, de minden megoldódott, s ha ez nem következett volna be sem estem volna pánikba, hiszen Blas öcsém vasutas így én magam is elég jól kiismerem magam a sínbohócok világában és tudtam volna valahogy jegyet szerezni, magamnak de szerencsére nem kellett bevetnem eme ismereteim széles skálájú tárházát. Tehát nem volt más hátra mint az út, amit szokásom szerint félre vonulva,-a diákokat szemmel tartva persze- fülemben megbűvölt zenelejátszómra feltett zenéim hallgatásával és olvasással töltöttem el. Szerencsére egyszerre több dologra is oda tudok figyelni és még pihentetni is tudom közben az agyam, így kipihenten szálltam le a vonatról. A peronon már vártak bennünket és amikor a szerelvény kihúzott mögülünk és túlestünk a kölcsönös tiszteletkörökön, úgy mint bemutatkozás és hasonlók kísérőinkkel elindultunk a csónakok felé, ami nekem kicsit kénye téma mert nem tudok úszni és a víztől is félek, de úgy voltam vele, hogy majdcsak túlélem ezt is valahogy, elvégre a Roxfort megér ennyi szenvedést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2014. június 27. 02:39 | Link

Roxforti cserediákos utazás
június 22.

Az iskolában javában zajlik a tanév, a tanárok és diákok egyaránt nagyon elfoglaltak, ahogy végigballag az igazgató a folyóson egyik-másik ismerős kis lurkónak a fejét megsimítva, elégedetten veszi tudomásul, hogy itt minden a legnagyobb rendben van. Nyugodt szívvel megy a csomagjaiért irodájába, hogy a nevezetes Roxfort falai közé léphessen nemsokára. Még egy utolsó levelet útjára engedett leányának, Zsófinak, majd kilépett az irodájából, kellemes 10 perccel korábban, mint kellene, és el is indult a megbeszélt hely felé, út közben pedig Rubya professzorasszony is, a szfinxek volt házvezető-helyettese is csatlakozott hozzá, akit természetesen udvariasan üdvözölt a tőle megszokott módon. Még a két, nagyon ügyes és lelemény leányka előkerült, akiket kísérnek érdeklődött egy keveset a hölgy mivolta felől, hiszen tud róla, hogy kicsit kevesebbet vállal, hiszen a családi élet fog előtérbe helyeződni nála.
Az eszmecsere végére lassacskán mindenki megérkezett a megbeszélt módon, hogy nekivághassanak az útnak, ami előrevetítve is tudható volt, nem lesz egy gyorsan elmúló dolog. Azonban nem igen volt még olyan utazásban része, ami eseménytelenül telt volna, ez is ezek közé tartozik Samu és a gemmológia professzor jegyei kapcsán, amit a tőle telhető leggálánsabb és legigyekvőbb módon intézett el, szerencséjére sikeresen. Nem is volt sok ideje Samuval tisztázni ezt, de biztosan lesz még dolguk egymással, hogy ezek a szellemek milyenek!
Mindenesetre nagy szerencséjükre mind a négyen teljesen épen, egészben kerültek fel a megfelelő vasúti kocsira, majd értek el a végállomáshoz. Az út alatt végig egy új növénytani könyvet falt serényen útitársát is megfigyelve. Kedvesen mosolygott a két lány közvetlenségére, bár két külön házból, ellentétesnek tűnő jellemmel kerültek ide, mégis az utazás izgalma és a rájuk váró kaland nagyon jót hozott ki belőlük, bájosak. A feltünedező diákok közt pedig egészen el tudnak vegyülni. Próbálta, amennyire a könyv mellett tellett, és a professzorasszony kolleginája igényelte, kellemes társaságként feldobni az unalmas perceket, de biztos volt benne, hogy Mínea és Keiko mellett, Rubya asszony is azt a pillanatot várja, mikor végre leszállhatnak.
Számára az iskolák közti kapcsolattartás miatt egyáltalán nem ismeretlen rendszerbe csöppen, bár információi kicsit pontatlanok voltak a fogadóbizottsággal kapcsolatban, azonban nem csalódott. A hármas hölgykoszorú hamarosan feltűnően pislogott feléjük, amitől biztos lett benne, hogy ez lenne a fogadóbizottság.
- Gróf Wickler György vagyok, a Bagolykő Mágustanoda igazgatója, nagyon örvendek asszonyom. – Ekkor kezet nyújtva lágyan, de határozottan megrázta a hölgy kezét, majd picit előrébb hajolva közel húzta és úriember módjára lehelt csókot rá egy baráti mosoly kíséretében. Ezután a két diákleányt is illően köszöntötte, végigvárta, hogy bemutassa, valamint bemutatkozzanak a fogadóbizottságuk tagjai, majd a kezdeti kellemetlenségeket és feszültséget elkerülvén vette magához a szót.
- Ő itt egyik kedves kollégám, Artemisia Rubya gemmológia és mineropathológia professzorasszony, ők pedig a cserediákok, akik miatt mi is itt lehetünk. – Előbb a szfinxek kiválóságára emelte tekintetét, majd a sárkányokéra. Hiszen ők az esemény fénypontjai.
A lányok ezzel el is kezdték az ismerkedést, még az igazgató és Rubya professzor fogadójukkal, Josephine-nel, akinek szintén bemutatta iskolája büszkeségeit a csónakokig vezető úton.
- Ő Keiko Sama, diákja és prefektusa Levita házunknak, ami a Hollóhát testvérháza. – Próbálta az információkkal is elütni az időt addig, még odaérnek. Mindig is nagyon kedélyes volt az emberekkel, ez most is megmutatkozik, majd Míneához is mondott pár szót, és időközben lecsúszott szemüvegét megigazította. – Ez a hölgy pedig Szelniczky Mínea a kviddics csapat egyik reménysége, a kisasszony a rellonból érkezett, ami az itteni mardekár megfelelője. Bár a hölgyek pártfogóiból sejtettem, hogy ez a remek választás már az önök keze munkáját dicséri.
A csónakos figyelmeztetésre azonnal bólintott, közben a lányokra is tekintett remélve értették azt, majd segítve a hölgyeknek ő is beszállt, hogy a kastélyba érkezhessenek. Ez az út határozottan rövidebb és részben kellemesebb is volt, mint az eddigi bármelyik szakasza a kirándulásuknak, sikeresen meg is érkeztek, a tó fogságát is elkerülve, hogy végre tényleg a Roxfort falai közé lépve a lányok részévé váljanak az itteni diákok nyüzsgő, pezsgő és csodálatos életének.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. július 2. 23:53 | Link

Roxfort
A vendégek fogadása, vacsora


A Nagyteremben szinte vágni lehetett a csendet, miközben sok fej forgolódott az ajtó felé. A vendégek már átlépték a bejárati csarnok hatalmas ajtaját, és elindultak a terem felé, de az ott várakozók izgatott susorogva dugták össze fejüket, és találgathattak, hogy kik érkeznek, kik lehetnek azok a fontos vendégek, akiket várnak, hisz a nevek nem árultak el sokat. Nem is telt bele pár percbe, mire a gondnok, aki az ajtó előtt várta őket, megragadta a kilincset, és szélesre tárta előttük az ajtót. Minden szempár arra szegeződött, az alacsonyabban még nyakukat is nyújtogatták, hogy jobban lássanak, jobban lássák azt a pillanatot, amikor a bagolykői csapat belépett a terembe. A csendet, izgatottságot taps, üdvrivalgás, és rengeteg üdvözlés fogadta. Az idősebb fiúk, nem hazudtolva meg magukat, máris szebbik mosolyukat küldözgették a két diáklány felé, miközben azok elhaladtak mellettük. Az igazgató, aki eddig hatalmas mosollyal figyelte őket, lelépett pódiumáról, hogy elsőként lépjen Wickler úr elé, és kezét nyújtva, barátságosan köszöntse őt, mint ahogy a régi barátok szokták egymást. De nem nyújtotta el, hamar lépett a tanerő felé, és Rubya professzor asszony kezét finoman megfogva, kézcsókkal köszöntve őt. Ezután lép a diákok elé, kikkel szívélyes mosollyal, és köszöntéssel fog kezet, majd, hátrébb lépve pillant ismét mindnyájukra.
- Hatalmas szeretettel köszöntelek titeket a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola falai között! Nagy örömmel tölt el, hogy a tengeren túlról eljöttetek hozzánk, hogy eltöltsetek nálunk két, gyönyörűséges hetet. Remélem, hogy megannyi kellemes kalandban, szórakozásban lesz részetek, és, hogy mind nagyszerű emlékekkel, barátságokkal feltöltve távoztok majd. Na, de ez még a jövő! – mosolyodott el ismét, majd a diáksereg felé fordult. - Nos, mint már azt nemrégiben, és több alkalommal is bejelentettem, hogy cserediákok érkeznek hozzátok két teljes hétre! Kérlek titeket, hogy a lehető legnagyobb örömmel, lelkesedéssel fogadjátok be őket magatok közé, és bánjatok velük úgy, mintha mindig is a mi diákunk lett volna! De, had mutassam be immáron személyesen is őket nektek! tárja szét karját, majd fellépve a pódiumra, felinvitálja őket maga mellé, sorba állítva pedig, elsőként az professzor asszony felé fordul.
- Az illem úgy kívánja, hogy elsőként a hölgyekkel kezdjem. Így tehát, kérlek, köszöntsétek köreinkben Artemisia Rubya tanárnőt, ki a Bagolykő Mágustanoda falai közt Gemmológiát oktat a diákoknak. Ittléte alatt kérem, hogy tisztelettel bánjatok a tanerővel! – elcsendesülve hagyja, hogy a diákok tapssal fogadják, majd, udvariasan elvezeti őt a tanári asztal felé, és kihúzva neki a széket, hagyja, hogy kényelembe helyezze magát. Eztán siet vissza, és áll az igazgatótársa mellé.
- Másodszorra Gróf Wickler György urat mutatnám be, mint a Tanoda igazgatóját, régi, jó barátomat, és egykori, igaz csak rövid idejű, de elismert mentoromat! – ismét hagy helyet a tapsnak, és fogadtatásnak, majd újabb kézfogással invitálja őt is a tanári asztalhoz, ahol, a roxforti tanerők immáron a két vendéget is szívéjesen fogadják. Végezetül, ismét a diáksereg felé fordul, a két diák közé állva, karját vállaikon megpihentetve.
- És íme, az este, és a két hét igazi nyertesei, mondhatjuk sztárjai. A beosztási ceremónia most rövidke lesz, hiszen, hozzánk hasonlóan az ottani diákok is négy házba kerültek besorolásba, így, immáron csak elmondom, ki hova kerül. Bal oldalamon, Keiko Sama kisasszony, a levita nebulója látható. Nem árulok el sokat, ha azt mondom, Keiko egy roppant éles eszű, jó tehetségekkel megáldott diák. Nem húzom az időt, a kisasszony a Hollóhát falai közt fog lakni ebben a két hétben! – azzal, miután megvárta az említett asztal felöli üdvrivalgás végét, kezet fogott a lánykával, és hagyta, hogy a felé nyúló, gratulálásra váró diákok maguk közé fogadják. Mosolyogva nézi végig, ahogyan helyet foglal, és még pár perc erejéig, ismét magához veszi a szót.
- Nem maradt más hátra, mint végső soron bemutatni nektek Szelniczky Mínea kisasszonyt, a Rellon ház diákját! Ő is, mint Sama kisasszony, rendkívüli tehetségű, éles eszű lány, akire büszke lehet hazája. Az ő háza két hétre a Mardekár lesz! – azzal ismét gratulál, majd útjára engedi őt, hogy Keiko mintájára, belevethesse magát a neki örülő, őt üdvözlő diákok közé. Végezetül, miután mindenki helyet foglalt, ismét a diákság felé pillant.
- Nos, hogy mindenki most már helyet foglalt, az új diákjaink is elfoglalták a helyüket, nem maradt más, mint… a vacsora! Nem húznám az időt, hisz látom, hogy egyesek szeme már kopog az éhségtől, így hát, jó étvégyat! – int, mire minden asztalon megjelenik a többfogásos lakoma, válogathatnak bőven, ő maga pedig, a tanári asztalhoz ülve, elfoglalja helyét, és beszélgetéssel egybekötve, a zsibongó tömeg mintájára, nekilásson a vacsorának.
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2014. július 2. 23:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vasváry Richárd Nándor
INAKTÍV


ricsibácsi.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 846
Belgium, Namur városa
Írta: 2014. július 3. 00:20
| Link

Egerszegi kisasszony
~ egy hangulatos pubban a Sambre partján


Hosszú évek óta most tért vissza először Namurba, ahol anno a tanulóéveit töltötte. De nem tehetett mást, fel kellett keresse korábbi professzorát, ugyanis a Bagolykő könyvtárában egy olyan kéziratra lelt, amelyről eddig még csak nem is hallott. Miután tüzetesen átvizsgálta a kérdéses iratot, rá kellett jöjjön, hogy ezúttal kevés lesz a saját tudománya, így jutott el ahhoz a gondolathoz, hogy visszatér Belgiumba egy rövid kiruccanásra.
Tegnap délután érkezett a nemzetközi hop-hálózat segítségével, éjszakáját egy, a központban lévő felkapott kis szállóban töltötte. Miután a mai napot Lemaire proffal töltötte, úgy határozott, hogy muszáj kicsit kiürítse a fejét, ennek köszönhetően kötött ki a földszinten lévő bárpultnál.
Már a második pohár scotch-csát fogyasztja, azon tűnődve, hogy a holnapi nappal bizony ismét hétfő következik, amikor is neki tanítania kéne - amihez jelenleg semmi affinitása. Annak ellenére, hogy kezdte megkedvelni a tanítást, még mindig sokkal inkább töltötte volna napjait jegyzetei fölött vagy épp egy jó könyv - és szivar - társaságában. De mit volt mit tenni, a szerződését pillanatnyi szeszélye miatt nem fogja felmondani, így kénytelen tudomásul venni, hogy holnap délre már a régi falak között kell legyen, két tucat gyerek figyelmét igyekezvén lekötni.
A kellemetlen gondolatra le is húzza pohara tartalmát, majd int a csaposnak, hogy ne maradjon sokáig üresen az említett. Miután ismét csodálhatja az arany nedűt az üvegen keresztül, pillantását átvezeti a helyiség szélén elhelyezett biliárdasztalok egyikére, történetesen egy olyanra, amelyet jelenleg nem használ senki. Szíve szerint sürgősen változtatna ezen a tényen, azonban játszópartner nélkül nem sokra megy vágyaival. Kelletlen fordítja vissza tekintetét maga elé, hogy aztán hirtelen ötlete nyomán inkább a többi bárnál ülőt mérje fel.
Mennyi az esélye, hogy van olyan szerencséje, és talál egy épp magányosan üldögélő embert - lehetőleg hölgyet -, aki kapható egy kis szórakozásra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 3. 01:25 | Link

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján


    Aznap reggel, mikor férfi lettem, úgy döntöttem soha többé nem fogok nadrágot hordani, ha egyszer visszaváltozom nővé. Az ígéretemet megtartottam, ehhez híven pedig egy hete csak szoknyát hordok. Az a trauma, mikor az ellenkező nembe tartozóként ébredsz fel, részben felbecsülhetetlen, részben pokoli. Felbecsülhetetlen, mert rájössz, milyen olyannak lenni, amilyen nem vagy, de közben pokoli is, mert a hormonális és külső változások teljesen feldúlják a normál és a kapcsolati életedet. Az a pont a végleges megsemmisülés, mikor szeretnéd megcsókolni a párodat és rájössz, hogy ezáltal meleg vagy (amivel önmagában nincs gond, csak ha hirtelen válsz azzá, mikor sosem voltál az). Szóval jah, nem vagyok rajongója a nemváltásnak, de ami történt, megtörtént.
    Mivel szerencsésen visszanyertem minden hiányosságom és adottságom egyszerre, végre eljöttem a fotózásra, amit még a múlt héten kellett volna megejteni. Hosszú napom volt, de minden úgy sikerült, ahogy elterveztük, tökéletes munkát végeztünk. Talán nem bölcs dolog munkaügyben kilógni az iskolából, de senki sem tiltotta meg, vagy ha mégis, nem személyesen. Ezúttal egy kellemesen eldugott helyen szálltam meg, tudván, hogy egy kitűnő kis bár rejtőzik a közelemben. Hiába, van, aki így vezeti le a feszültsséget és üríti ki a gondolatait. Igaz, egy nő jobban teszi, ha csínyán bánik az alkohollal, ezek viszont nem azok az esték voltak. Ilyenkor ünnepeltünk és elkönyveltünk egy újabb eredményes teljesítményt, amire szép mennyiségben inni szokás.
    Nem telt sok időbe és meglátogattam a lenti bárpultot, ahol egy tequilát kértem - kezdésnek. Nem terveztem lerészegedni, az az esetemben úgyis egy vagyonba kerülne, de a hangulatot meghozni ér. Meggyőződésem volt, hogy itt nem futhatok össze egyetlen ismerőssel sem, szóval halálos nyugalommal ücsörögtem, míg a társaság megszemlélése mellett nem döntöttem. Hiba volt. Ahogy szép lassan végigfuttattam tekintetem a jelenlévőkön, egy ismerős arcot fedeztem fel, méghozzá egy tanárt. Lévén nem vagy ijedős típus, csak egy pillanatra merevedtem meg, mielőtt izmaim újra visszazuhantak volna ernyedt magányukba. A tekintetünk, ha nem is sokáig, de összekapcsolódott, én pedig elfordítottam a fejem. Nem tudhattam, hogy megismert-e, de nem fogadtam volna a szenilisségében, így kértem magamnak egy vodka narancsot, hogy oldjam a hangulatom. Talán meg kellett volna mozdulnom, odamennem, de jobb szeretem, ha nem én kergetem a sorsot, hanem fordítva. Amennyiben szívesen elkölti velem estéjét a tanár úr, nem állok az útjába, de kezdeményezni nem fogok. That's life.
Utoljára módosította:Egerszegi Nina Viktória, 2014. július 3. 01:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasváry Richárd Nándor
INAKTÍV


ricsibácsi.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 846
Írta: 2014. július 3. 02:04 | Link

Egerszegi kisasszony
~ egy hangulatos pubban a Sambre partján


A válasz hamarabb érkezik, mint amire számítani mert: sok! Vagy ha nem is sok, most legalábbis bejött az élet, nem is messze tőle egy ismerős arcot pillant meg. Habár a lány elkapja pillantását, miután találkozott a tekintetük, már nem tudja meg nem történtté tenni, Richárd felismeri. Ajkaira szórakozott mosoly ül ki, ahogyan figyeli, amint a hölgy italt rendel magának, majd pedig határoz és a saját whiskyjét felkapva telepszik át, a bagolyköves diák mellé.
Merthogy abban egészen biztos, hogy azzal van dolga, még ha nem is tanítja az illetőt. Hiába, remek az arcmemóriája, nem tud vele mit tenni. A feltehetőleg már mestertanonci képzésen résztvevő lányt volt szerencséje nem egyszer megpillantani a folyosókon, és lévén, hogy férfi, meg is jegyezte magának a kimondottan csinoska arcot.
Hanyagul szól oda a pultosnak, hibátlan franciasággal, hogy ő fizet a hölgynek. Hosszú éveket töltött Belgiumban, aminek köszönhetően a tankönyvi francia helyét átvette a tipikus belga akcentus, amelyet nem is rest megcsillogtatni. Az pedig, hogy ő fizet, természetes, elvégre mégiscsak ő szeretné igénybe venni a hölgy társaságát, ez a legkevesebb, amelyet megtehet cserébe.
Poharába kortyolva függeszti mogyoróbarna szemeit a másikra, kíváncsian fürkészve annak vonásait, várva tettei következményét. A pohár letételét követően pedig, egy pillanatnyi kiváró hallgatás után, meg is szólítja végre a hölgyet:
- Mi járatban ilyen messze kis hazánktól? Már ha nem vagyok indiszkrét..
Az italnak köszönhetően már játékos fény csillog szemeiben, miközben ráhunyorít kérdését követően a másikra. A köszönést, szokásához híven lespórolta, de ennyi modortalanság még szerinte is belefér. Élénk érdeklődéssel várja a választ, közben pótcselekvés gyanánt a poharában lévő jégkockákat forgatja körbe-körbe, hogy aztán pontosan három kör után - mert ugye a három a kommunikáció száma, erre is figyel ám - ismét belekortyoljon a minőségi nedűbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 3. 11:24 | Link

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján


    A lebukásveszély mindig ott lebeg a fejem felett, ezen sosem tudtam segíteni, abban viszont reménykedtem, hogy nem járkálnak ide tömegesen a minket oktató tanárok. Bár őszintén szólva, amíg nem Dwayne Warren jelenik meg az ajtóban, addig nincs olyan nagy baj. Erről szólva hozzá kell tennem, hogy nagyon nem csípem és csúnya dolgok történnek majd vele, ha megbántja Lénát. Mégis csak a legjobb barátnőm, szóval aurori végzettség ide vagy oda, kinyiffantom a tagot. Ebben az esetben viszont a korábbról már megismert tanerő ücsörgött a bárpult másik oldalán. Reménykedve, hogy memóriája ez esetben kihagy, elfordultam tőle, hogy italt rendeljek magamnak, csak tévedtem. Túl jó az emlékezőtehetsége, nekem meg túl peches napom van. Nem úgy ismertem meg, mint aki feldobna ezért az igazgatónál, de sosem lehet tudni, így mindenképpen óvatosnak kellett lennem. Mire elém került a rendelt ital, nagyjából akkor érkezett meg mellém, így kénytelen voltam ránézni. Továbbra is ugyanolyan barna volt a szeme, mint emlékeztem és továbbra is ugyanolyan jól nézett ki, mint eddig. Innen megközelítve a felállást már annyira nem tiltakoztam a társasága ellen. Mikor szólt, hogy fizeti az italomat, azért megeresztettem egy mosolyt. Nem szoktam élni az efféle lehetőségekkel, de jelenleg nem éreztem úgy, hogy van választásom.
- Gondolom, a helyzetem amúgy sem teszi lehetővé, hogy megítéljem, mi diszkrét és mi indiszkrét a tanár úrtól – biccentettem egyet. Ez amolyan köszönésféle volt. Nem terveztem a szokásos felszínes csevegésen végigzongorázni magunkat, de ő sem, így hát kerültem az időjárás témáját. Mert annál amúgy sincs kínosabb. Ettől függetlenül hangom kissé szarkasztikusnak hatott, ahogy az utóbbi időben mindig, ám ezúttal nem óhajtottam provokálni. Csak a szokásos formán meneteltem végig. – Egyébként munkaügyben érkeztem. Holnap utazom haza.
    Belekortyoltam italomba és a poharat kezdtem szuggerálni. Mintha azt vártam volna, hogy felrobban és kiszáll belőlem a feszültség. Tekintetem újra a férfira emeltem, ezúttal viszont egyenesen íriszeibe fúrtam enyéimet. Nem tartottam nagy bűnnek, hogy eljöttem, de nem is kívántam ezt megvitatni senkivel. David miatt vélaerőmet korlátozottan használhattam, legilimenciát alkalmazni egyenesen pofátlanság lett volna, így maradtam az önerejű meggyőzésnél. Hátha.
- És ha szabad tudni, Ön mit keres itt, távol a kastély falaitól? – fél szemöldököm felhúztam, majd ugyanúgy tettem, ahogy ő. Háromszor körbe a jéggel, majd belekortyolni az italba. Gyanítom, ha férfi lennék, akkor elég sokan laposra vertek volna már, többek között modorom, bár nem elhanyagolandóan viselkedésem miatt. Azért reméltem, hogy Vasváry prof nem szándékszik megharagudni rám. Nem erre utazom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasváry Richárd Nándor
INAKTÍV


ricsibácsi.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 846
Írta: 2014. július 3. 16:27 | Link

Egerszegi kisasszony
~ egy hangulatos pubban a Sambre partján


Végképp nem számított arra, hogy ilyen messze Magyarországtól ismerősbe botlik, de ahogy mondani szokás, véletlenek márpedig nincsenek. Miután kiszúrta a pultnál ülő diákot, át is telepszik mellé. Meglehet, hogy épp ezt szerette volna elkerülni a hölgy azzal, hogy elfordította a fejét, de ugyan mióta érdekli Richárdot az, amit a másik akar? Na ugye.
Miután Nina egy mosollyal reagálja le lovagiassága megcsillogtatását az itallal kapcsolatban, az elégedett és határozottan magabiztos mosoly állandóvá válik ajkain. Kérdését is felteszi, amolyan nyitásként, a választól pedig, amit rá kap, kénytelen elvigyorodni. Más tanár talán tiszteletlenségnek venné a kisasszony felvágott nyelvét, őt azonban csak szórakoztatja a nyers őszinteség, amelyet a hölgytől kap. Semmi jópofizás, felesleges körbeudvarlás, amelyet kénytelen volt megszokni a tanulók többségétől. A változatosság pedig gyönyörködtet.
Az más kérdés, hogy ez csak arra ösztökéli, hogy megpróbálja kitapasztalni, meddig tart Nina hűvös nyugalma, de egyelőre elnyomja magában a késztetést erre, elvégre szórakozni jött ide. Nem mintha ez nem lenne szórakozás, de tart tőle, hogy a partnere nem venné jó néven. Sebaj, talán máskor.
A lány találó megjegyzésére csak szórakozottan biccent egyet - touché, gondolja magában -, válasza érdemi részére pedig felvont szemöldökkel reagál.
- Nem kéne túlzásba vinni a munkát ilyen fiatalon - apró mosollyal szája szegletében dörmögi megjegyzését, mellyel arra utal, hogy a lány az említett munka után a vodkanarancsban látta a megoldást. Nem mintha elítélné ezért, az kimondottan álszent dolog lenne pont tőle.
A következő kérdést ő kapja, és nem tudja nem észrevenni, ahogy tulajdon mozdulatai köszönnek vissza, ezúttal a másiktól. Mosolya öntudatlan szélesedik ki, amit leplezendő inkább kortyol még egyet a poharából.
- Ó, én csak egy régi ismerőst jöttem meglátogatni, semmi különös.
Szórakozottan legyint szabad kezével, most nem ő a téma, és azt sem szeretné, hogy ez változzon. Figyelmét nem kerüli el, hogy a kérdést terelésnek szánták, de nem érzi szükségesnek, hogy felvilágosítsa a lányt: őt aztán nem érdekli, hogyha kiruccanásával valami szabályt sértett meg.
Egy néma pillanatig fürkészi Nina arcát, majd tekintetével ismét a szemeit keresi, így próbálván szuggerálni a lányt a neki kedvező válaszra.
- És van valami halaszthatatlan programja a mai estére, amit épp megzavarok?
Ez sincs kizárva, hiába kétli, hogy így lenne, az a fene illem úgy kívánja, hogy előbb meggyőződjön az ellenkezőjéről, csak utána térjen a tárgyra. Mikor aztán megkapja kérdésére a választ, ismét ráhunyorít a lányra, úgy folytatja mondandóját.
- Csak mert az egyik biliárdasztal épp árválkodik, én pedig szívesen segítenék oldani a magányát, ha a kisasszony társamul szegődne - hanyagul int fejével válla mögé, ahol az asztalt sejti, miközben ajkaira szemtelen mosoly húzódik. Hogyne, az asztal magányáról beszélt, mert valaki másra gondolt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 20 ... 126 127 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek