36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 126 127 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 3. 17:36 | Link

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján


    Úgy tűnik, hogy megtaláltam az első olyan tanárt, aki értékeli a humoromat. Ez a zseniális felfedezés abban nyilvánult meg, hogy a mellettem ülő igen széles mosolyra húzta száját, ezzel következtetni engedte, hogy nem különösebben zavarja, mint inkább szórakoztatja enyhén felvágott nyelvem. Azért nem terveztem magam túlságosan elengedni, biztos, ami biztos alapon. Bár nyilván mókás lehet az idegein táncolni, kiforgatni minden szavát és belekötni, mégis tartogattam ezt még egy kicsit. Egyikünk sem ivott még annyit, hogy ez kivitelezhető legyen. Az utazás azonban szóba került, így én mondtam először mi szél fújt errefelé.
- Talán épp azért kell túlzásba vinni, mert még fiatal vagyok – töprengve vizslattam a plafont, mint aki elgondolkodott a dolgon, de valójában csak az örök ellenzék szerepét öltöttem magamra, így ha azt mondja, kék az ég, valószínűleg azt is megcáfolom. Ettől függetlenül igaznak éreztem, hogy amíg erőm teljében vagyok, tegyem a dolgom, később is ráérek pihenni. A modellkedés pedig nem az a műfaj, ahol agyban fáradok le, sokkal inkább fizikailag megterhelő egész nap talpon lenni és tűrni a körülöttem nyüzsgőket.
- Egy régi… - folyamatosan döntöttem lefelé a fejem, mintha éppen húznám ki belőle az információt. – Hölgy ismerőssel? – szemtelenül pislantottam rá és mosolyom elfedése érdekében belekortyoltam italomba. Az a legyintés részéről volt terelés, én pedig ki akartam próbálni, meddig mehetek el. Tökéletes alkalom egy tökéletes trükkre. Egyébként pedig akár félreérthető is lehet a kérdésem, hiszen mi is régebbről ismerősök vagyunk, ám utalhatok egy számomra ismeretlenre is. Többfunkciós rejtvény RULZ.
    A fürkésző tekintetnek engedve belenéztem íriszeibe és finom mosoly ült ki arcomra. Úgy tettem, mint aki erősen töpreng, program után kutatva, kissé még szemöldököm is összehúztam, csak hogy hihetőbb legyen. Aztán kisimult arcom és szélesebbre engedtem a korábban rajta ülő görbét.
- Nos, bár igen erősen kutattam emlékeimben, egyetlen olyan teendőt sem találtam, ami megakadályozná, hogy az este további részét Önnel töltsem – biccentettem egyet és hallva ajánlatát az asztalok felé pillantottam. Nem tűntek azért annyira nagyon magányosnak, még az az egy sem, ami épp üresen állt, de úgy voltam vele, hogy mehet a menet. Feltételem mondjuk akadt hozzá, de nem olyan fontos, hogy annak teljesítése nélkül ne jöhetne szóba a játék.
- Hát akkor ne várakoztassuk tovább azt a szegény asztalt. Viszont ha nem kellemetlen Önnek, lehetne, hogy tegeződjünk? – ezt általában az idősebbek szokták felajánlani, jelen esetben pedig főleg, hiszen tanárról is van szó, de nem az iskolában vagyunk, hogy halálba udvariaskodjam magam. – A kastély falai között természetesen nem lenne érvényes ez az engedély – azért ott már gyanús lenne csak úgy egy kósza „csá”-t odavetni a tanerőnek, de ha már szórakozunk, akkor abba nem tartozik bele a magázódás. Ráadásul azért annyira nem tartom öregnek – bár fogalmam sincs hány éves -, hogy adott esetben lebácsizzam… Méltó ellenfelei lehetünk egymásnak billiárdban, no meg verbálisan is. Meg amúgy is kíváncsi vagyok a laza Vasváry profra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vasváry Richárd Nándor
INAKTÍV


ricsibácsi.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 846
Írta: 2014. július 3. 21:46 | Link

Egerszegi kisasszony
~ egy hangulatos pubban a Sambre partján


Habár eleinte csak egy jó játék reményében csatlakozott Ninához, már az első pár mondat után rá kellett jöjjön, hogy már a lány társasága is kimondottan üdítő. El nem apadó derűvel hallgatta a másik szinte már pimasznak is beillő válaszait és hasonló derűvel beszélt maga is. A whisky egyre fogyott poharában, már csak egy kortyra elegendő maradt alul - ezzel arányosan növekedett az ő jókedve is. Ilyenkor már nem lehetett zavarba hozni semmivel, társ volt az adok-kapokban.
Nem szállt be a lány csendes merengésébe, nem vitatkozott vele ezúttal, nem tudta volna meggyőzni, hogy később úgysem tudja elkerülni a munkát, ezért érdemes kihasználnia azt az időszakot, amíg még csak tanulnia kell. Egy pillanatra elmerengett saját múltján, majd inkább elhessegette a gondolatot - épp elég vénnek érzi magát a nosztalgiázás nélkül is.
Hiába remélte, hogy elkerülheti, hogy rá terelődjön a téma, Nina azonnal lecsap a kiejtett információra, ami csak tovább növeli vidámságát. A tipp pont annyira magától értetődő, mint amennyire helytelen, csak ezt még a lány nem tudja. Azonban nem száll ki a játékból, rendezi vonásait, majd utánozva az előbb látott mozdulatokat ő is lassan lefelé dönti a fejét, poharával elrejtve kikívánkozó mosolyát. Kivár egy pillanatot, majd..
- Nem.
Szemei megfejthetetlenül csillognak, hogy a másik még véletlenül se tudja megállapítani, hazudott-e, vagy csak az agyát akarja húzni a kis műsorszámmal.
Az igazság persze az utóbbi, Lemaire prof a maga 62 férfias évével minden volt, csak hölgy nem, de erről nem kellett tudnia a kíváncsi hölgyeménynek.
Az elkövetkező pillanatokban, kérdését követően megcsodálhatta társasága színészi képességeit, ahogyan eltúlzott mimikával gondolkodást színlel, majd rávágja a várt választ. Richárd persze erre már képtelen visszatartani jókedvét, halkan felnevet és a fejét csóválja, miközben kipréseli válaszát.
- Ezt örömmel hallom. - A mosoly immár végképp letörölhetetlen arcáról, pontosan tudja, hogy nem fog unatkozni az este folyamán, erről a vele szemben ülő gondoskodik majd.
Már felállt a székéről, mikor meghallja ismét Nina hangját, aki - a változatosság kedvéért - egy szemtelen kérdést szegez neki. Egy pillanatnyi hezitálás után azonban csak ismét felnevet, elvégre ezzel a pimaszsággal már ki is érdemelte a kiváltságot.
- Legyen, tegezhetsz. - Szórakozottan húzza le itala maradékát, majd rögtön int is a csaposnak, hogy töltse újra a megüresedett poharat. Szüksége lesz rá.
Amint ismét tele a pohara, újfent Nina felé fordul, hogy végre elinduljanak a biliárd felé.
- Csak utánad - dörmögi, majd maga is megindul a lány után. Amikor aztán megérkeznek az asztalhoz, a kezébe veszi az irányítást, szerez két dákót, krétát, ami csak kellhet, majd a golyókat is elhelyezi. Eközben végig figyeli fél szemével Ninát, amolyan megszokásból, majd miután végez, magához veszi az addig az asztal szélén pihenő poharát és felteszi következő kérdését:
- Játszottál már?
Utoljára módosította:Vasváry Richárd Nándor, 2014. július 3. 21:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Projektmunka
Írta: 2014. július 14. 17:06
| Link

Sharlotte - Projektmunka 1. nap, 8:40, Megérkezés, körbevezetés, eligazítás
Anglia, Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézet (pontos helymeghatározás nem lehetséges)

A csendes angliai kisvárosban általában nem történik semmi érdekes. Megközelíteni vonattal - természetesen a mágikusabb fajtával - a legegyszerűbb, mert olyan eldugott helyen van, ahol még a kandallók sincsenek a hop-hálózatba kötve. A mugliktól teljesen elzárva található, így aztán a közúton közlekedő mágikus buszok, autók is igencsak nehézkesen találnak utat ide. Aki pedig seprűn vagy valamilyen lény hátán lovagolva próbálja megközelíteni a falut, a határán megállítják és igazoltatják.
Elsőre talán furcsának tűnhet a hely ilyetén biztosítása az idegen szemektől és fülektől, de, aki tudja, hogy itt található az Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézet, az ezen cseppet sem csodálkozik. A hely igazgatója és egyben alapítója, John Stiles professzor egyébként éppen egy vonatot vár, jobban mondva egy fiatal lányt, akinek a következő menetrend szerinti járattal kellene megérkeznie. Ezen a nyáron ő már a második látogatója a férfinak, ami igencsak nagy meglepetést okozott a faluban, és természetesen az állomáson dolgozó igazoltató hivatalnokok is össze-összesúgtak. Egyikük sem tudhatta, hogy a közeli dombon álló intézmény ebben az évben gyakornokokat is fogad, akik egy teljes hétig az igazgató úr vendégszeretetét is élvezik.
John egyébként szokásos ragyogó mosolyát villogtatja a rá ferdén néző vasúti alkalmazottakra, majd szinte felkacag, mikor meglátja az érkező szerelvényt. Ez a jókedv nem szokatlan nála, de a hivatalnokok mindig is gyanúsnak tartották. Persze amilyen emberek ott az intézményben vannak, nem csoda, ha az igazgatójuk megbuggyant, gondolják, és ezzel számukra minden meg is van magyarázva.
Pedig Stiles professzor mentálisan teljesen egészséges, csupán szereti a napos oldalát látni az életnek. Szerinte az élet egy kaland, és nekünk csak annyi a dolgunk, hogy kiélvezzük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2014. július 14. 19:45 | Link

1. nap, 8:40
Anglia, Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézet


Ritka, hogy Lotti tanítson bármit is Alexnek, de most ezzel telt el pár napjuk. Muszáj volt mindent elmagyarázni neki a kicsivel kapcsolatban, mert bár fájó szívvel, de tudomásul kellett vennie, hogy többet ártana, mint használna, ha a kisbabát elvinné a gyakorlat helyszínére. Még neki sem egy felüdülés lesz, mert hallott már a helyről, sőt, tananyagba van foglalva. Úgy érezte, ez a leginkább neki való a választhatók közül, nem is volt kérdés, hogy John Stiles professzor mellett szeretne gyakorlatozni.
Kora reggel, mielőtt elindult volna, még egy utolsó eligazítás, és vagy fél óra, amíg nem volt hajlandó elengedni a kisfiút, és még az állomáson se tudott másra gondolni. Út közben persze már inkább az járt a fejében, hogy ki kell bírnia, meg az, hogy soha többet nem hagyja egyedül.
Sikerült egy kicsit az útra is figyelnie, a megszokottakat látta egy jó darabig, mert Londonig rendszeresen utazik. Most azonban ment tovább. Pontosan, hogy hol is van az, azt nem tudta, csak, hogy ott fog megállni, és a professzor fogja várni.
Ahogya vonat befut már látja a kérdéses személyt, és leszállva rögtön felé vette az irányt. Abban nem volt biztos, hogy a másik fél is tisztában van azzal, mit kell keresnie, de ez a gondolat lényegtelenné vált, amikor tudatosult benne, hogy csak hárman szálltak le, és egyik utastársa sem épp diákkorú.
Az egy hét erejéig tanítójává vált férfi előtt kedves mosollyal állt meg. Ösztönösen jött ez, mert így várt rá.
- Szép reggelt, Mr. Stiles! - na hát, hogy hirtelen ez jött, nem is akart tovább elgondolkozni, mit köszönhetne. Igazából borzasztóan örült, hogy találkozhatott az intézet vezetőjével, annak pedig még inkább, hogy most ott vendégeskedik, és tőle tanulhat. Igaz, hogy levegő a fő eleme, de tetramágus, így teljesen mindegy, nem ezért választotta. Sokkal inkább a kutatóintézet milyensége miatt, és őt is kezelték.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. július 14. 21:07 | Link

Sharlotte - Projektmunka 1. nap, Megérkezés, körbevezetés, eligazítás
Anglia, Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézet (pontos helymeghatározás nem lehetséges)

Nem esik nehezére a professzornak felismernie a lányt az állomáson, főleg, hogy a többi leszállót ismeri is. Odaköszön a furcsa idős néninek, aki macskák helyett nyulakat tart, de abból aztán rengeteget, és mindegyiknek fejből tudja a nevét, majd a mellette sétáló középkorú úrnak is, aki magántanárként ténykedik aranyvérű máguscsaládoknál, de átlagos hétköznapjait jobb szereti ebben a furcsa, eldugott kis faluban tölteni.
John ruganyos léptekkel siet a lány elé, majd köszön és bemutatkozik. Halvány szemeivel áthatóan szemügyre veszi leendő gyakornokát, de közben a mosolygást egy pillanatra sem szünetelteti. Ha Sharlotte megengedi neki, elveszi tőle a csomagjait is, ha nem, akkor azok nélkül indul el felfelé a domboldalon, mutatva az eltéveszthetetlen utat a lánynak az intézet felé.
- Bár kértünk szülői beleegyezést, amit gondolom Ádám meg is kapott, igazából nem szándékozom neked olyasmit mutatni, ami túlságosan felkavaró lenne - kezd közben beszélni, hiszen muszáj eligazítania a lányt, hogy később a munka gördülékenyen menjen. - Ennek ellenére persze megtörténhet, hogy látsz olyasmit, amire nem vagy felkészülve, mindazonáltal én próbállak majd a súlyosabb betegektől távol tartani. Ennek megfelelően az épület nyugati szárnyának harmadik emelete számodra tiltott lesz, de ezzel nem leszel egyedül, mert a dolgozók nagyobb részének tilos oda menni, és a legtöbben nem is szeretnék megszegni ezt a szabályt.
Vesz egy mélyebb levegőt, elvégre az út most már meredeken felfelé vezet, a kapuig szünetelteti is a beszédet, és majd csak ott folytatja tovább az ismertetést és az idegenvezetést.
- Ha innen lenézel kelet felé – kezdi, és közben mutatja is, hogy egyértelmű legyen az irány -, ott láthatod a házamat. Az a magas, lila tetős az, ami előtt az a hatalmas fa áll - magyaráz tovább, nehogy Sharlotte véletlenül eltévessze az épületet. A ház egyébként nemcsak magas, de széles is, egy tízfős család kényelmesen ellakhatna benne. - A következő egy hétben ott fogsz lakni nálam, ahogy a dolgozóim közül többen is. Vannak, akik nem a környéken laknak, és nem szeretnének minden nap bejárni, ők is az én házamban tartózkodnak, amikor szünetük van. A szobádat majd este megmutatom, most inkább körbevezetnélek.
Szól, majd előreengedi a lányt a kapuban. Egy rövidebb séta után a kertben, elegánsra nyírt bokrok és illatos rózsák között lépkedve, megérkeznek az ajtóhoz, mely hatalmas, kétszárnyú juharfaajtó. John elé lép és halkan megszólal, miközben szemeit a sast ábrázoló kopogtatóra szegezi:
- Lepkeszárny - a jelszót hallva könnyedén kitárulnak az ajtószárnyak utat engedve a két belépőnek. - Jegyezd meg ezt a jelszót, mert máshogy nem fogsz tudni bejönni. Eléggé szigorúak a szabályok, mert a bentlakók egy jelentős része főleg köz- és nem önveszélyes. Nem engedhetjük, hogy csak úgy ki-be járkáljanak itt az emberek. Általában hetente váltjuk a jelszót, szóval neked elég lesz, ha ezt az egyet tudod.
Átadva az újabb ismereteket, beljebb lép a nagy előcsarnokba, mely egy hatalmas kör alakú terem, körben oszlopokkal. Középen egy ovális alapú pult áll, mögötte két fiatal nő. Hozzájuk lép most John, majd int Sharlotte-nak, hogy, ha gondolja, itt leteheti egyelőre a táskáit, vagy, ha nála vannak, ő maga helyezi el őket a pult mögött.
- Szeretném bemutatni neked azt az embert, akivel a következő egy hétben dolgozni fogsz. Kérlek, kövess! - mondja, a találkozás óta most először komolyan, majd elindul egy folyosón, néha hátranézve a lányra, hogy az követi-e még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Házas lettem *__*
Írta: 2014. július 17. 17:14
| Link

Írország - Szerelmem <3 - Zárás

Megérkezésem után nem sokáig maradok egyedül, csak pár perccel sikerült megelőznöm kedvesemet, akinek láttán olyan hevesen kezd el dobogni a szívem, hogy, ha egy gyógyító hallaná, biztosan a legközelebbi ispotályba küldene. Pedig nem betegség gyorsítja fel szívverésemet, vagy, ha mégis az, hát felettébb kellemes tünetei vannak. Menyasszonyom mindig gyönyörű, bármit is csináljon. Szépnek találom, mikor kócosan, félig még az álom hullámain járva reggelente rám pillant. Ragyogóan sugárzónak, mikor dolgozatokat javítva órákig egy asztal lapja fölé görnyed, és a rossz válaszok láttán enyhén ráncolja a homlokát. Mindig, minden helyzetben gyönyörű, de most, mikor rápillantok, el sem akarom hinni, hogy ez a mennyei nő engem választott, hogy éppen nekem nyújtja a karját, és bár tudom, hogy a nevét mégsem egy görög istennőről kapta, mint ahogy korábban sejteni véltem, mégis úgy gondolom, hogy illik rá az égi név.
Csodálatos a ruhája, a sminkje, az ékszerei, de ami igazán ragyog, az a szeme, és szépsége nem külsejének csinosításából fakad elsősorban, hanem bensőjének ragyogásából, vagyis emberibb nyelvre lefordítva: láthatóan igazán boldog. Felém nyújtott kezét nem vagyok rest elfogadni, majd eltüntetni saját tenyeremben, melynek melegével próbálom hevíteni hideg ujjait. Szinte észre sem veszem, hogy többen igencsak kíváncsian pislognak felénk, helyette csókot lehelek az imádott nő kézfejére, majd elengedem, de csak azért, hogy felajánlhassam neki karomat, és bevezethessem a templomba.
A pap már az oltár előtt vár minket, bennem pedig csak egy pillanatra, de felsejlik családtagjaim arca. Tudom, ki hogyan fog reagálni arra, hogy lemaradtak erről a fontos eseményről, némelyek esetében talán sajnálom is, hogy így történt. Elsősorban talán lányaimnak örülnék most, tudom, hogy anyám bosszankodva, de meg fogja érteni, apám pedig egyenesen örülni fog neki, hogy nem kell egy nagy társasági eseményen bájolognia. Ő úgyis azt tartja, hogy ez rajtunk és az égieken kívül másra nem tartozik.
A ceremónia csendben, meghitten telik, lassan közeledik a végéhez. Elmondjuk fogadalmainkat, és kapaszkodunk egymásba, akárha ez lenne az utolsó alkalom, hogy érinthettük a másik karját, pedig tudjuk, hogy ez még nagyon is a kezdet, vagy legfeljebb egy közbülső állomás. A pap szavaira előkerülnek a gyűrűk is, és végül megcsókolhatom újdonsült feleségemet. Feleségem. Ez az egy szó visszhangzik a fejemben, mert folyamatosan ismételgetem magamnak, próbálgatom, hogy hangzik.
Amikor kiérünk az épületből, a faluban lakó gyerekek rózsaszirom esővel fogadnak. Bizonyára látták, amikor bementünk, és Temi ruhájából azt is kikövetkeztethették, hogy miért igyekeztünk a templomba, és gondolták, meglepnek minket. A rózsának - a korai fajtáknak - éppen szezonja van, nem is lehetett nehéz szirmot szerezni. Néhányat röptében elkapok, majd egy kis varázslat segítségével, amit bűvészmutatványnak álcázok, egy kisebb virágot alkotok belőlük, amit az egyik kislány barna hajába tűzök, majd kézen ragadom a feleségem és a motorhoz sietek vele, végül a gyerekek kacajától kísérve lépünk meg a helyszínről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. július 20. 17:24 | Link

Vasváry tanár úr
~egy pubban késő este a Sambre partján

A találós kérdéseket mindig is szerettem, főleg akkor, ha nyertem is. Itt nem volt különösebb tétje a dolognak, csak szórakoztam, épp ezért üdítőnek találtam, mikor Vasváry ugyanazokkal a mozdulatokkal válaszolt kérdésemre, természetesen nemmel. Akkor sem vallotta volna be, ha tényleg hölgy lett volna a dologban, csakhogy az alkohol mennyiségének fogyásával az esély hazugságra folyamatosan csökkent. Szóval úgy voltam vele, hogy elhiszem, de azért egy kaján mosolyt megengedtem magamnak. Higgye csak azt, hogy kételkedem a szavában és tagadásnak veszem. Lényegében teljesen mindegy, hiszen az igazat csak ő tudhatja, nem tartottam gyertyát, vagy ilyesmi…
Az estémet magányosan terveztem elkölteni, ahogy finom koktélokat iszogatok, fittyet hányva a munkára, az emberekre, az összes ügyes-bajos dolgokra, de nem sikerült. Már megtörtént a találkozás, az elkerülhetetlen beszélgetés és nem is sült el rosszul a dolog. Így hát mikor nekem szegezték azt a rendkívül egyszerű, de annál egyértelműbb kérdést, már rég tudtam a választ, mikor még mindig csak színleltem a heves agymunkát. Az este további közös folytatásának útjába nem álltam, ez pedig a profot se különösebben hervasztotta le, így végül végleg egymás mellé sodródtunk. Persze még egy merész felajánlást tennem kellett a teljes boldogság megkaparintása érdekében, itt pedig úgyszintén kedvező eredménnyel zártam.
- Köszönöm – biccentettem egyet, majd felkeltem és az asztalhoz sétáltam, tekintve, hogy az elsőbbség még ekkora pimaszság után is maradéktalanul az enyém volt. Eddig is szimpatikus volt a tanerő, ezzel pedig csak emelt a megítélésén. Az italomat szorongatva és bele-belekortyolva figyeltem, ahogy a férfi mindent előkészít, kérdésére pedig olyan természetességgel füllentettem, mintha legalábbis egy nyitott könyvből olvastam volna fel. Nem szép dolog, de nagyon érdekelt a reakció.
- Sajnos nem. Úgyhogy simán elversz – tártam szét a karomat. Túl egyszerű lenne, ha én nem tudnék biliárdozni, az meg nagyon vicces, ha meg akarna tanítani. Erről szólva, mindig is bírtam az érdekes szituációkat, úgyhogy teljesen ártatlan szemekkel pislogtam rá, miközben újabb szavak hagyták el számat. – Esetleg meg tudnál tanítani? Mindig is érdekelt… - kissé le is biggyesztettem ajkamat, hogy eddig még nem sikerült elsajátítani. Mintha ez igaz lenne és még el is szomorítana. Nagyon kevesen ismerik fel, ha hazudok, ezzel pedig remélhetőleg Vasváry így van, különben megint túl mókás lesz a helyzet, csak ezúttal az ő javára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Projektmunka
Írta: 2014. július 25. 10:47
| Link

1. nap
Anglia, Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézet


Megérkezés, köszönés, bemutatkozás, azok a dolgok, amiket tudta is, hogy biztosan így lesznek, mert ez a természetes. Bár már akkor benne volt, hogy ez az egy hét más lesz.. A férfi szavaira bólintott, Ádám valóban megkapta a szülői beleegyezést, apjának semmi kifogása nem volt ez ellen, tudta, hogy ha a lánya ezt szeretné, úgy is ez lesz.
A férfi segítségét elfogadja, és miután megköszönte átnyújtja a csomagjait, aztán indulnak is. John rögtön a tiltott résszel kezd, ami meg is érthető, nem szándékozik megszegni a szabályt. Arra a gondolatra kezd el kattogni az agya, hogy sokan tényleg nem is szeretnék, és kíváncsiságát egy kicsit azért ez fel is kelti, de hagyja inkább. Dombon sétálnak felfelé, csak nem amíg a kapunál a férfi újra megszólal, amire Lotti egyértelműen a mutatott irányba néz, és ki is szúrja a lila tetejű házat. A több dolgozó hallatára eszébe jut rögtön, hogy talán lesz ideje meg kedve majd beszélni velük, ha esetleg találkoznak ott is. Az intézetben pedig valószínűleg találkoznak úgy is.
A kapun túl a kertbe érve, és azon átsétálva, valahogy egy pillanatra el is felejti, hogy milyen helyen van, a csodás növényzetről nem ez ugrik be neki, sokkal inkább megnyugtatja. Apja birtokát juttatja eszébe, de csakhamar eljutnak a bejáratig, így ebből ki is zökken. Figyelmesen hallgat továbbra is, így a jelszót is megtudja, meg azt, hogy hetente van váltás. Neki ezzel nem lesz problémája..
Lepkeszárny.. Ismételi magában halkan, csak, hogy biztos megmaradjon emlékezetében, mert ilyen egyszerű dolgot is képes elfelejteni.
A hatalmas kör alakú előcsarnokba érve ő egy pár másodpercre meg is áll körbenézni, amiből már csak a következő mondatok zökkentik ki. Tehát megismerheti azt, akivel dolgozni fog. Ez őszintén kíváncsisággal tölti el, meg már előre örül neki, így egy szó nélkül meg a professzor után. Belegondolva, elég sok folyosót lát, ami most, hogy van ki után menni nem probléma, de később valami alapján el kellene igazodni... Még mindig csendben van, ha kérdése lesz majd felteszi, egyelőre a hallgatás és információgyűjtés, a megfigyelés résznél tart, aztán ha minden megvan ő szíve szerint belevetné magát a dolgokba rögtön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
Írta: 2014. július 28. 14:16 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



Egy csikorgással kísért éles villanás, fájdalom az alkarján, üvegek csörömpölése.
A nyári fű éjszakai illata, ahogy az arca hozzáér, ismeretlen súly a mellkasán, a szájában a vér és epe keserű ízével.
Villogás és hangok, az erőtlenség, amivel próbálja megemelni a fejét, néma fohászkodás majd semmi.
Ez minden, amire Petre Flaviu emlékszik abból a kritikus éjszakából. Előtte és utána semmi, csak könnyed, tudatlan lebegés. Egy mugli szemtanú állítása során jóval gyorsabban hajtott a kelleténél a zápor utáni nyálkás, csúszós úton. A reflexei tompák, a hangulata pedig túláradó volt, ahogy lenni szokott, az árok pedig túlságosan közel... maradjunk annyiban, ez nem az első eset a lengyel örökös életében. Ha járna díj a szélvédőn való kifejelésnek, minden bizonnyal nem egyszer megkapta volna.

Az ébredés azonban minden alkalommal ugyanannyira fáj.
Szédül és hányingere van. Ez a kettő, amit teljes bizonyossággal megért. Egy ideje érzékeli a körülötte kavargó zajokat és mozgást, néha mormogott is ezt-azt, most először jelentheti ki azonban biztosan, hogy érzi, hogy életben van. Úgy érzi, hogy a fejére egy ólálka telepedett, kábán próbálja lesöpörni onnan, ezzel azonban mindössze azt éri el, hogy sínbe kötözött alkarjával erőteljesen fejbe vágja magát. A hirtelen, éles hájdalomtól felnyög, nyel egyet, egy hosszú, lengyel káromkodás töredékeit szűri ki a fogai közt. Tőle ennyi telik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2014. július 28. 18:00 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



Az elmúlt órák, talán napok is elég eseménydúsak voltak. Reggel szóltak neki, így a gyerekeket összekapva indult el Lengyelországba. Alina múltkor is, amikor itt jártak hisztizett, ami jogos, hiszen az apjáról van szó, de túlzás is, hogy így viselkedik, zavarva másokat, így aztán azt mondták, a nagyapához kell menniük, mert anyuék elutaznak. Apu már várja is őt, szóval nem maradhat. Utál hazudni a gyerekeinek, de ez olyan jól sikerült, hogy kivételesen semmi ellenkezés nem volt.
Onnan egyenesen ide jött, és azóta itt van. Amikor az orvosok vizsgálják elmegy egy kávéért, nyújtózik egy kicsit, próbálja ébren tartani magát. Könyvet és magazint olvas, hatodszorra is átfonja a haját, ami eleve nem kis munka, még altatódalt is dúdolt, hogy ébren maradjon. Ez utóbbi ugyan nagyon ellentétes dolog, de működött.
Volt ugyan egy nehéz időszak, amikor el-elaludt, azonban nagyrészt ébren volt, mert amikor mégis lehunyta a szemét, egyből látta, ahogy a férfi nekicsapódik valaminek és felborul, ez pedig nem olyan dolog, ami mellett kellemesen lehet pihenni. Abban a pillanatban, hogy Petre kinyitja a szemét, ösztönösen felpillant rá és hiába képzelte el vagy ötven féle módon, hogyan osztja ki Petrét a hülyesége miatt, most mégis csak felkel, és óvatosan, hogy ne fájjon neki nagyon, végigsimít az arcán.
- Üdv újra köztünk.
Bármennyire is igyekszik, hogy az arca nyugodt maradjon, mégis könnyessé válik a szeme, ami szinte mindent elmond arról, mit is érez odabent.
- Szólnom kell az orvosnak, hogy nézzen meg, addig ne csinálj semmi hülyeséget, jó?
Egy puszit is nyom a férfi homlokára, mielőtt kisétál, és vár kint egészen addig, amíg megvizsgálják, és visszaengedik. Addig igyekszik helyretenni magát, hogy határozottabban nézzen ki, ne úgy, mint aki minden pillanatban elsírja magát, mert az most pont nem segít a férfin.
- Miért csináltad ezt Petre? Egy vörös vagy barna mondott neked nemet? Tudod, hogy egy nő sem éri meg, hogy ennyire szétcsapasd magad. Mit fognak szólni az gyerekek, ha ezt megtudják, hm?  


Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
Írta: 2014. július 28. 19:20 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



Vissza-visszasüllyed a kényelmes tudattalanságba, azonban felismeri a nő hangját és ez valahogy könnyed biztonságérzettel tölti el őt. Ha az éjszaka közepén felriad, félálomban néha a mai napig keresi a feleségét, pedig több, mint egy éve élnek külön és négy hónapja kimondták a válást. Az a makacs tudatalattija azonban még mindig nem tudja elfogadni ezt.
Kurtán bólint, szólásra nyitná a száját, az ajtó azonban becsukódik a nő mögött. Leengedi a kezét, a plafonra hunyorog, rezignáltan tűri, hogy a gyógyítója bejöjjön, tapogassa és kérdezgesse, mint ilyenkor mindig. Különben a szobája egyáltalán nem rossz - ez már a pénzével jár, különben ki is használja, amennyi baleset érte ebben az életében. az őrangyalának kijárna egy vállveregetés.
A gyógyító a nővér segítségével óvatosan segíti felültetni, hogy párnákkal kitámasszák a hátát. Fintorogva tűri a fájdalmat, ami így a vállába és a karjaiba sugárzik ki, majd végigfut a gerince mentén. Sokkal rosszabb is volt már, nyugtatja magát ezzel tompán, amíg hallgatja a gyógyító magyarázatát, bár nem igazán figyel rá oda. Törés, törés, zúzódás, szakadás... a feje zúg és sajog, a szeme könnybe lábad, kénytelen behunyni. Mire pedig kinyitja, már nem az orvos, hanem a volt felesége áll mellette.
   -  Szőke - böki ki kurtán, megpróbál arrébb húzódni, a próbálkozása azonban fájó grimasszá válik. A jobb kezét felkötözték, így a ballal képes megtörölni a homlokát, azt is meglehetősen ügyetlenül.
   -  A kocsim... ki lett a kocsimmal?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2014. július 28. 23:22 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály


- Várj, segítek.
Ellenkezésnek helye nincs, az ágy üres részére ül, táskájából, mint jól felkészült anya vesz ki nedves törlőkendőt, aminek hűsítő, kellemes illata nyugtathatja a férfit. Finom mozdulatokkal, óvatosan törölgeti az arcát, vigyázva, hogy ne okozzon neki nagyobb fájdalmat, mint amekkorát muszáj.
- Szóval egy szőke, pedig te a barna nőket szereted.
Nem is értette, hogyan vette el mégis őt, hiszen se nem magas, se nem vékony, se nem barna, és mégis leéltek egymás mellett majdnem tíz évet, ami nem rövid idő, főleg ha a házasságuk még négy gyermekkel is megajándékozza. Azt pedig senki se mondhatja, hogy nem Petre gyerekei, annyira hasonlítanak rá mind, hogy inkább az anyjuk lehetne kérdéses, ott csak a szülés ténye segít. Kicsit elhúzódva kidobja az elhasznált kendőket, kezét óvatosan a férfi kezére helyezve.  
- És mit szól a szőkéd ehhez?
Érdeklődik tovább, a férfi arcát vizsgálva, némi éllel a hangjában. Neeem, nem féltékeny, miért is lenne, hiszen ő kezdeményezte a válást, nincs rá joga, hogy most itt féltékenykedjen, csak mert a férfi továbblépett. Egy szőkével. Látatlanban is utálja a nőt, pedig valószínűleg nem tehet semmiről.
- Szegény Melanie… hát ő nincs jó bőrben.
Tudja, hogy a férfi mennyire szereti az autóit, mennyire odafigyel rájuk, és szinte már szerelmeiként tekint rájuk, így azt is tudja, hogy fáj, ha el kell veszítenie egyet, márpedig ez igen gyakran megesik.
- Elszállították azt, ami megmaradt belőle. Nem sok minden, nem is nagyon van értelme reménykedni belőle, hogy menthető, csoda, hogy te az voltál. Apád elhozta a visszapillantó tükröt, otthon van. Már ha a gyerekeid nem szedték még szét.
Nyilván feltűnt már Petrének is, hogy nincsenek itt, így gyorsan ezt is hozzáteszi még.
- Úgy tudják, hogy elutaztunk, örültek is neki, így nem kérdezősködtek. Nem akartuk, hogy Alina megint kiboruljon, mint a múltkor.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
Írta: 2014. július 29. 13:21 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



Tényleg nem boldogul az arcára ragadt poros maszattal, amit a gyógyítók előzékenyen nem töröltek le róla. Szenvedve ereszti le a karját maga mellé inkább, valamelyest csillapítva ezzel a vállába sugárzó fájdalmat, hagyja, hogy a nő segítsen neki. Behunyja a szemét, tényleg jó illata van ennek a dolognak, bár kissé olyan, mint a popsitörlő, amitől enyhén kényelmetlenül érzi magát. De legalább tiszta - a hiúsága ugyanis a kórházi ágyon sem hagyja el.
   -  Nem tudom, mit szól.
Oldalra pillantva hárítja el a kérdést, hangsúlyával jelzi, hogy esze ágában sincs beszélni erről, pláne nem a volt feleségével. Mióta elváltak, a kapcsolatuk bár sokkal kiegyensúlyozottabb, ezzel együtt távolságtartóbb is lett, kerülik egymást, ez pedig így van rendjén. A nőügyeit azonban továbbra sem szívesen tárgyalja meg vele.
   -  Áhhh... kár...
Megpróbált jobban felülni, az autója híreire azonban szisszenve dől vissza a párnára. A nyelvével a fogait tapogatja végig, kellemes meglepetésként éri, hogy talán most először, mindegyik megvan. Ingatja a fejét, egy ideig hallgat, láthatóan hosszú ideig tart neki, amíg megemészti szeretett autója újbóli elvesztését.
   -  Aztán remélem jó helyre utaztunk. Csodálom, hogy ezt bekajálták.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2014. július 29. 13:52 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



- Bizony, pedig azt mondják igen szép és drága autó volt.
Jó, hogy az embereknek ilyenek megállapítására is van ideje, viszont a férfi arca most már tiszta, így elégedetten nézhet tükörbe, már ha meg tudná tenni, jelen állapotában a feljebb ülés is megerőltető, a nő pedig jelezve, hogy ne csinálja, finoman a vállára teszi a kezét.
- Szerencséd van, ugrálhatsz még annyit, amennyit csak kedved tartja, de most pihenned kell. Nem szeretném, hogy pont most essen komolyabb bajod.
A férfi válláról a nyakára csúsztatja a kezét, ami egy igen ösztönös mozdulat már nála, és megsimogatja. Alinát is így szokta vigasztalni, amikor valami miatt szomorú. Legyen az az apja hiánya a vacsoraasztaltól vagy az, hogy egy kisfiú mindig meghúzza a haját.
- Tudod, hogy mindig jó helyre utazunk. Aranyosak voltak,, főleg Alina, azt mondta, hogy ha apa elvisz magával egy szép helyre, akkor illik érte puszit adni a szájára, mint régen. Nagyon szeretnék, ha tényleg ez történne, és apád adja még alájuk a lovat. Pedig azt hittem örül, hogy elváltunk.
Érik még meglepetések az embert ezek szerint, nem is kevés, elég csak arra gondolni, ahogy a férfi mondta, hogy nyugodjanak meg, anyu tudja, hogy kell apuval kedvesen bánni, és biztos kedves lesz vele. Azért reméli, ennél tovább nem megy, mert nem szeretné összetörni a gyerekei szívét, sem a sajátját.
- Apád azt mondta, néhány napig vigyázna ő a kölykökre, amíg össze nem szeded magad, és úgy nem nézel ki, mint aki tényleg elutazott csak. Elég komolynak tűnt a szándéka. Nagyon magányos lehet. Nem kellene neki társaságot szerezni? Amióta Rose elment, egyedül van. Biztos jól jönne neki, ha beszélgethetne olykor valakivel.
Bár ennél jobban nem gondolt bele a dologba, pedig lett volna ideje addig, amíg a férfi nem tért magához, de inkább arra fordította az energiáját, hogy pozitív képet próbáljon vágni, és ne lássa rajta Petre, mennyire aggódott érte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
Írta: 2014. július 30. 15:40 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



Helyezkedik egy keveset, amíg a háta mögötti párnát épp kényelmes alakúra nyomkodja. Eléggé kimeríti mindez, kénytelen hosszú pillanatokig behunyt szemmel meditálni az élet értelmén, amíg a szédülése teljesen elmúlik. Ismeri már az agyrázkódás tüneteit és sajnos azt is tudja, hogy sportolói karrierje folytán a gyógyítók nem adhatnak neki bájitalt, amitől azonnal jobban lenne. A fenének hiányzik egy doppingbotrány.
   -  Megmondtam az öregemnek, hogy ne hitegesse szerencsétleneket, de hát tudod, mennyire kemény feje van... majd beszélek vele megint. Nem hiányzik, hogy Alina megint belelovalja magát valamibe, aztán meg pofára essen.
A tarkóját dörzsölgeti ép kezével, a haja alatt kitapint egy nagyobb, érintésre érzékeny púpot. Ha jól sejti ez az a pont, ahol legelőször a füvet érintette, ahogy szokta, koponyával. Még szerencse, hogy az égiek ilyen indokolatlanul kemény fejet ajándékoztak neki, különben az agyállományát söprögethették volna az aszfaltról.
   -  Nem vagyok én kerítőnő - vigyorodik el az ötleten - De mit akarsz, vigyem magammal bulizni az apám? Legyek a szárnysegédje? Na az hiányozna még csak, minden nőt lecsapna a kezemről, aztán a végén hamarabb lenne esküvője, mint nekem. Ha pedig fia születik házasságban, hát tudod, hogy cseszhetem az örökségem.
Jókedvűen meséli mindezt, persze teljesen komolytalanul. Elképzelni az apját egy bárban vonaglani, na több, mint nevetséges vagy zavarba ejtő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2014. július 30. 16:15 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály

- Ez mondjuk igaz.
Sajnálja is a kislányt emiatt. A válás elején lévő hisztirohamok már épp elmúltak, nem kellene visszahozni ezt a divatba megint, szegény ajtó is biztos örül neki, hogy nem csapkodják be minden alkalommal, és Petrének is és Alinának is jobb úgy, hogy most béke van közöttük. Jó és rossz ez az állapot jelenleg, de minden változtatás nagyon kényes lenne.
- Szerintem nagyon édesek lennétek együtt. Apád a birtokból Playboy villát csinál, mindig érdemes lesz hazajárnod, ha legeltetni szeretnéd a szemed, aztán kiválaszt egyet, akit elvesz, aki mondjuk egy tízessel fiatalabb, mit te, és megszüli a gyerekeid nagybátyát, aki legalább egy évvel fiatalabb lesz, mint a legkisebb gyermeked. Legalább nem csak az én családom lenne terítéken, ha veszekszünk.
Nem mintha mostanában erre sor került volna, hiszen amióta elváltak, inkább olyanok mint két ismerős, akiknek merő véletlenségből van négy közös gyerekük is.  Most először vannak ilyen közel és ilyen közvetlen viszonyban azóta, hogy a férfi elköltözött.
- Szóval újra meg akarsz nősülni?
A kérdésre érződik a hangjában némi szomorúság, ami, bármennyire is igyekszik, kiül az arcára és a szemére is. Tekintetét azonban nem kapja el, még akkor sem, mikor a férfi pillantásába belepirul. Nem hitte volna, hogy kettejük között ez a beszélgetés elhangzik, pedig valljuk be, egy harminc alatti férfiról beszélünk, várható volt a dolog. A válasz előtt azonban az ujjai ökölbe rándulnak, majd egy magát is meglepő gyors mozdulattal, ajkai a férfi ajkain landolnak egy rövid csók erejéig, aztán elhúzódva, mint egy kezdő tini, zavartan a füle mögé tűr egy tincset, és igyekszik úgy beszélni, mint akinek nem ég az arca a hirtelen rátörő forróságtól.
- Umm … na és, jó volt a buli?
Igen, néha határozottan gyerekesen tud viselkedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
Írta: 2014. július 30. 16:30 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály




   -  Na hogyne...
A bizarr képek minden bizonnyal addig beleégtek az agyába, amíg él, köszönhetően Alexának. Attól azonban nem kell félni, hogy ez valaha bekövetkezzen. Ferdynand ő maga jóval fiatalabb volt, mint most Petre, amikor egyedül maradt és, bár ennyire nem volt népszerű, nem kellett volna hosszasan keresgélnie, ha új feleséget akar. Erre mégsem került sor soha, az apja pedig még gyerekkorában biztosította felőle, nem is kell ettől tartania. A hozzá hasonló gentleman-ek egy nőt szeretnek, ha hűséges az hozzájuk, ha nem.
   -  Hát...
Egy pillanatra lesüti a szemét a kérdésre. A válasza, nem, nem akarja még egyszer végigcsinálni azt a tortúrát, amit a gyerekvállalás és az azt követő válás jelentene. Pedig biztos, hogy egy korban hozzá illő esetleges menyasszonya is szeretne gyereket tőle, ahogyan az az örökösödés miatt elvárható. Nyűg. Többet ő biztosan nem akarja végigcsinálni azt az egészet, különben meg...
A szájára egy másik száj tapad. Riadtan hőköl hátra, pedig nem biztos, hogy jelen helyzetben ez lenne a megfelelő reakció.
   -  Mi... Krise, mi ütött beléd?
Megrökönyödve bámul a nőre a kötések alól. a nőre, aki először elcsábította, akit feleségül vett, bár sosem akart ilyet, akitől gyerekei születtek, bár világ életében rettegett a gondolattól. Akit annyiszor megcsalt, bántott, cserbenhagyott, megalázott, aki kikényszerítette a válást, majd... itt csókolgatja őt.
Ember legyen a talpán, aki nem riad meg ettől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2014. július 30. 16:57 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



A kérdésre, hogy mi ütött belő, ő maga se tudja a normális választ. Mi ütött belé? Hát az nagyon jó kérdés. Elfordítja a tekintetét a férfiről, szíve szerint el is futna, ha rátudná venni a testét, de azt mintha sóbálvány átokkal küldték volna meg, szinte mozdulatlan marad az ágyon ülve. Vállait kicsit megemeli, mint egy flegma vállvonást, majd a fejét is megrázza hozzá egy kicsit.
- Nem akarom, hogy legyen valaki, aki komoly, hogy elvegyél valakit, hogy gyereked legyen tőle. Nem a pénzed miatt, mert nem érdekel a pénzed, tőlem az egészet elverheted kocsikra, kaszinóban vagy amire jól esik, de, azt hiszem, én téged akarlak.
Azt mondják, ha az ember kimondja, ami a szívét nyomja, megkönnyebbül, hiszen a súly, mely eddig rátelepedett legördül, nem marad más, csak a szabadság. Hát ez kamu. Ő legalábbis egyáltalán nem nyugodott meg, szárnyalni meg aztán végképp nem szárnyal, hiszen fogalma sincs, hogyan reagál a férfi mindarra, amit most elmondott. Ideges és érzi, hogy elkezdett izzadni a tenyere. Ennyit régen nem szerencsétlenkedett már, nem is tudja, hogy kell. Eddig mindig olyan magabiztos volt, most meg semmi, mintha minden, ami eddig meglett volna benne, elpárolgott volna.
- Ha házasodni akarsz, gyere hozzám, vagyis vegyél el engem. Ostobaság volt a válás, elfelejtettük, hogy milyen emberek is voltunk az elején, hogy mibe szerettünk bele. Mind a kettőnknek megvoltak a maga hülyeségei, de nem láttunk túl a saját sértettségünkön. Én is hibáztam, sok hülyeséget csináltam, és te is sokat tűrtél, és tudom, hogy rossz döntést hoztam. Adj még egy esélyt nekem, kérlek. Ott van az a nagy ház, és hiába vannak ott a gyerekek, nem érzem jól magam úgy, hogy te nem vagy ott.
Egy szusszal, mint valami nagy, hazafias kampánybeszédet, úgy adja elő, majd mikor a lendület elfogy, az agya is reagál, és ijedten kapja a szája elé a kezét. Mintha valaki veritaserumot csepegtetett volna az italába.
- Oké, most már nevethetsz, tudom, elég nagy bolondot csináltam magamból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
Írta: 2014. július 30. 17:20 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



A szája kissé elnyílik. Ép kezével feljebb tornássza magát ültében, a kétségbeesett mozdulatsor azonban inkább tűnik menekülésnek. Az utóbbi egy évben ösztönös védekező mechanizmust fejlesztett ki Alexával szemben, ha ilyen feltűnően furcsán kezdene el viselkedni. Ott volt például az az eset, aminek a végén tűt döfött az  oldalába... ha jobban belegondol, az is bizarrul hasonlóan kezdődött, most pedig még csak menekülni sem tud.
   -  Te most szívatsz engem.
Állapítja meg komor magabiztossággal. A keze visszavándorol a fájó dudorra. Biztosan jobban beverte a fejét, mint hitte, most pedig hallucinál. Ez az egyetlen magyarázata mindennek, hacsak a nő nem játszadozik vele... vagy bolondult meg teljesen.
   -  Szerintem elfelejtetted, hogy mi volt egy éve. Vagy két éve. - a torka kiszárad, nyelni próbál, de ez nem igazán megy - Te nem akarhatsz hozzámenni egy ilyen emberhez, aki azokat tette veled. Meg hát a gyerekek is olyan jól továbbléptek már, én pedig...
Elhallgat, elfordítja a fejét, hosszú másodperceken át töpreng. A feje tompán sajog a szívverése ütemére, az ujjai vége pedig zsibbadnak a hosszú eszméletlenségtől.
   -  ... én pedig nem megyek abba az országba. Utálom. Lengyel vagyok, semmi közöm a magyarokhoz. Nem bírom a falut.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2014. július 30. 18:51 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály


- Meg saját magamat is.
Ezt csak halkan teszi hozzá, nem akarja, hogy a férfi esetleg ezen akadjon fent, de hát kibukik belőle, az ilyen csípős megjegyzések mindig kibuknak belőle, hiába próbálja visszafogni magát, az évek meg a rutin, amit a zöldek között elsajátított a mai napig megtalálhatóak.
- Nem, nem felejtettem el.
Azt azért már tudja, hogy nem célszerű kimondani „nem is fogom”, mert azzal bizony minden esélyét eljátszhatja. Már ha van egyáltalán esélye, Petre nem igazán tűnik boldognak, inkább menekülne szíve szerint, és ehhez még csak a fejébe se kell kutakodnia, minden ott van az arcán.
- Nem tudok mit tenni Petre, szeretlek.
Ez a szó pedig pont olyan őszintén cseng, mint a legelső alkalommal, amikor kimondta neki, amikor már biztos volt a dolgában, jóval azután, hogy a férfi elmondta neki, ő hogyan érez a nő iránt.
- Tudod ez sokszor nem racionális. Amikor eszembe jut, hogy milyen féltékeny voltál, ha megnézett valaki, vagy amikor megkérted a kezem, amikor Alinát először a kezedbe vetted, amikor mellettem voltál, pedig szétestem a sok bájitaltól, hogy fiút szülhessek neked, amikor még szinte aludtál, és lejöttél velem a pincébe, mert tudtad, hogy félek a dörgéstől, nem tudok úgy tekinteni rád, mint egy egyszerű emberre. Tudom, hogy sok minden történt közöttünk, ami nem szép emlék, de én se voltam szent.
A gyerekekre csak megforgatja a szemét és megrázza a fejét.
- Ha félnek, az éjszaka közepén, hiába hozzám bújnak, téged keresnek. Vacsoránál neked is terítenek. Nem királylányokról szól a mese esténként, hanem rólad, rólunk, a családunkról. A gyerekek nem léptek túl, azt remélik, hogy amikor „hazamegyünk”, akkor újra minden olyan lesz, mint régen, és nem  csak azért, mert apád ezt mondja.
Az utolsó kijelentésre viszont elneveti magát, na most jutott el oda, hogy kezd felszabadulni, hasonlítani a régi önmagára.
- Francba Bogolyfalvával. Te feladtad az itteni életed értem, most én jövök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
Írta: 2014. július 30. 19:33 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



Csak hallgat. Hallgatja a volt felesége kétségbeesett szavait, ahogy elvegyülnek a feje tompa, bár ütemes zúgásával. A szeme az ablak üvegén állapodik meg, ő azonban figyel, hozzáfűzni azonban sokáig semmit sem tud. Mostanában igyekezett eltemetni magában az elmúlt tíz év emlékeit, úgy gondolta, biztosan könnyebb lesz majd. Lassan rá kellett döbbennie azonban, nem olyan egyszerű eltörölni egy mozgalmas évtizedet, mint hitte. Bármit csinál, ő már elvált apa marad, nem folytathatja az életét onnan, ahol abbahagyta Martinék eljegyzésének estéjén.
   -  Te most komolyan beszélsz?
Bizonytalanul pislog rá, lejjebb csúszik a párnán, hogy sajgó tarkóját is rendesen megtámassza. Valahol mélyen még mindig égeti a gyanú, hogy Alexa játszik vele, pont akkor, amikor a leginkább sebezhető.
Még mélyebben azonban könyörög azért, hogy ez ne így legyen.
   -  Visszajönnél Varsóba? Hisz' utálod...
Emlékszik még a hisztériára, amikor a felesége közölte, hogy ő nem tud abban az országban élni tovább. Akkor még vakította a szerelem, hát követte őt az isten háta mögötti faluba. Még egyszer azonban, szeresse bármennyire - hiszen így van -, ezt nem tenné meg érte.
   -  Elveszlek és mehetünk Németországba, azt mindketten egyenlően utáljuk - motyogja szórakozottan, a kezét a homlokára szorítva - De most asszem hányni fogok, szóval, ha megtennéd...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2014. július 30. 20:29 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály


A feltételezés lehetne akár sértő is, ám most nincs kedve ilyenekkel húzni az időt. Láthatóan romlik a férfi állapota, bár reméli, hogy ez a korábbi balesetének köszönhető, és nem annak, amit éppen mond neki, mert az bizony összetörné a lelkét, ha csak ennyit tudna rá reagálni, és ezt komolyan is gondolná.
- Komolyan. Nem szórakozok veled. Úgy éreztem, hogy az, amit az apád mond, az komoly, és hogy mindenki jól látja, aki hisz bennünk, csak nekünk is hinnünk kéne. Hogy itt az esély, és ha ezt nem ragadom meg, akkor tényleg egy hatalmas ostoba vagyok, és nem akarom, hogy elússzon a lehetőségem.
A Varsóba visszatérés gondolatát még meg kell ugyan emésztenie, tényleg nem szerette, de a férfi is megtette érte ugyanezt, hát miért ne lehetne ez fordítva is így.
- Tényleg visszamennék. Te is utálok Bogolyfalvát, az elmúlt éveket mégis leélted ott velem. A házat szeretném megtartani. Nyári laknak mondjuk, néha kimozdulni, illetve azokkal találkozni, akiket oktatok. Már nem vagyok tanár, de a magándiákjaimat szeretném végigvinni.
- Oh mein Gott, es ist wunderschön. Vagy das. Es…Das… valahogy az agyam, amikor szelektálni kellett, ezt dobta ki először. Nem is értem… Máris.
Nem kap frászt a hányás gondolatától, négy gyerek és egy folyton balesetet szenvedő férj mellett, már rutinos mozdulatokkal látja el a feladatokat, hogy a környezetet a lehető legjobban megvédje.
- Jobb lenne, ha most inkább pihennél, eléggé felzaklattalak, itt leszek, ha felkelsz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Petre Konstantyn Flaviu
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 37
Írta: 2014. július 31. 14:53 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály



Alexa egészen jól beletanult az elsősegélynyújtásba a vele töltött évek során, aminek jelenleg most nagyon is hálás lehet. Ahogyan a tálért is hálát kell éreznie. Kiköpi a nyálkás dolgot, undorodva törli meg a száját remegő kezével, majd visszahanyatlik az ágyra. Visszataszítónak és piszkosnak érzi magát, ez mégis, furcsa elégedettséggel tölti el: ez is biztosítja afelől, hogy életben van.
   -  Lehet, hogy valójában te verted be a fejed, ha velem akarsz lenni - mormogja a fejét dörzsölgetve - De hát tudod, mire vállalkozol, szóval...
Nem igazán veszi komolyan a nő szavait. Biztosan a stressz vagy a hirtelen feltámadt anyai ösztönök (jesszus, mi van, ha megint terhes?) mondatják ezeket vele és hamarosan lecsillapodik, ha rendeződnek a dolgok. Addig nem szívesen lovalná bele magát ilyesmibe, amíg szinte biztos benne, hogy a volt felesége meggondolja magát.
   -  Na látod, megy ez... majd később megbeszéljük, jó?
Oldalra billenti a fejét, a keze először közelebb kúszik a takarón, majd megszorítja a nő hozzá közelebb lévő kezét. Az érintése hűvös és nyirkos, de magabiztos, amennyire tőle telik.
   -  De senkinek egy szót se, oké?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Krise
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2014. augusztus 1. 05:36 | Link

Varsó, Lengyelország
Országos Baleseti Ispotály


A dolog végeztével újabb kendővel kicsit letakarítja a férfi arcát, elvégre nem túl szép látvány ilyenkor az ember, egy másikkal pedig az arca többi részét törölgeti át, ha másra nem is, arra mindenképpen jó, hogy egy kicsit kellemesebb érzést adjon.
- Hát látod, az lehet, de jól van ez így szerintem.
Válaszolja mosolyogva, a férfi haját simogatva. Ritka, amikor baleset után is ennyi van neki, és ezt nem árt kihasználni, főleg, ha inkább azt pártolja, hogy hosszabb haja legyen, mint gyakorlatilag kopasz.
- Igen, tudom.
Arra, hogy később megbeszélik, csak bólint, és felkelve újra elhelyezkedik az ágy melletti székben, ami valószínűleg a nem kevés anyagi hozzájárulásnak köszönhetően ilyen kényelmes. Kezét az ágyon pihenteti még, engedve a férfi érintését, ami most akármilyen hűvös is, jobban esik neki, mint bármi más az elmúlt időszakban.
- Nem is tudnék, hiszen éppen nyaralunk.
Jegyzi meg mosolyogva a férfinek, szabad kezével megsimogatva az övét tartó kezet.
- Szép álmokat Petre…ha felkelsz, itt leszek.
A végét magabiztosan és nyugodtan mondja ki és nagyon reméli, hogy a férfi nem akkor tér magához, amikor kiszalad kávéért. Kezébe véve a magával hozott könyvet, és a könyvjelzőnél kinyitva folytatja az olvasást, amíg el nem nyomja az álom, így valószínűleg, amikor a férfi ismét felpillant, a nő már az igazak álmát alussza az ágyra hajtva fejét.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Pusztí... izé, gyakorlás.
Írta: 2014. augusztus 4. 15:42
| Link

Runa
- előbb a Bagolykő, majd Szlovákia

Szép idő van ma. Nem az a rettentően meleg, rekkenő hőség, a tegnapi nagy eső tett arról, hogy most ne legyen annyira forró a levegő, hanem egy kifejezetten kellemes, ámbár még egy kicsit felhős időjárás a mai. Teljesen tökéletes, bármi is fog ma velünk történni.
Reggel 7 van, de már talpon találhat a lelkes érdeklődő. Halkan dudorászva kezdem meg az öltözködést, kíváncsi vagyok, hogy mi fog majd kisülni ebből a napból. Egy térdig érő farmer, egy nem túl csicsás rövidujjú, zokni. Kész is. Egy simogatás a cicának, egy a rókának és lehet is menni a fürdőszobába kicsit tollászkodni. De ez igazából kimerül egy arcmosás-fésülködés kombóban nálam, nem viszem túlzásba a dolgokat. A dúdolás még mindig kitart, sőt, új dallam kezdődik, mikor a konyhába érve nekiállok reggelit gyártani magamnak. 3 szelet pirítósnál áll meg a tudomány, ennél többre csak szakácskönyvvel vagyok képes, nálunk Manda az agytröszt a fakanál mögött. Nem baj, ez is bőven elég lesz, lehúzok még egy pohár tejet mellé, aztán összepakolok két szendvicset, hogy ne akarjak éhen halni út közben, meg betárazok egy kis üveg vizet is a kistáskámba. Nagyszerű, gyakorlatilag készen is volnék. Még egy gyors kis firkálás a pultra a lányoknak, hogy ma ne keressenek, és minden príma. Cipő a lábra és lehet is indulni.
Az utam a kastélyba, vagyis pontosabban az erdőbe vezet. Annak is egészen a mélyébe. Runának is azt mondtam, hogy ide jöjjön, ha nem talál meg minket, akkor majd elmegyek érte. Amíg nem figyelt, lenyúltam tőle pár hajszálat, tökéletes szagminták. Bent a susnyásban nem nehéz ráakadni egy nem túl nagyra nőtt hippogriffre, ha az ember füttyent is neki, ő meg érti a jelet, akkor meg aztán pláne nem. Sheli gyorsan előkerül a fák közül és üdvözöl, én meg nekiadom azt az útközben talált szarvasbogarat, amit annyira szeret. Miközben nyammog, várjuk lelkesen a Levitást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Repülünk a sz... griff hátán *__*
Írta: 2014. augusztus 4. 18:46
| Link

Kiva
- előbb Bagolykő, majd Szlovákia -

Tegnap nagy dilemmák között vergődve próbált csomagolni némi ruhát, több palack vizet, élelmet és lényegében a fél szobáját is bepakolta volna, ha Greg nem szól rá, hogy húzza be a kéziféket és gondolkodjon szisztematikusan. Ugye számításba vette, hogy borzalmas időjárás lehet (majdnem bevágta a télikabátját is az esernyője mellé), aztán meggondolta, hogy a trópusi hőségben mégis csak a fürdőruha az elviselhetőbb (kedvese ekkor vágott nagyon sötét fejet és morgott valamit a "kibelezem" és "férfi" szavakat egy kontextusba olvasztva), de végül közös erővel bepakolták a váltás felsőt és alsót, valamint az egyéb muszáj holmikat, vizet és néhány szendvics is került a csomagba a konyháról ma reggel. Egy búcsúcsókot hintett a kedves ajkaira (mielőtt elhagyták volna a Levita tornyát, természetesen a lányoktól is öleléssel elköszönt), aztán nekivágott az erdő irányának.
Az egész úgy áll, hogy mióta elemi mágus mivolta felszínre bukott, és végzi a képzést, jobban összeismerkedett más házbéli diákokkal, köztük a végzős Kiva Faraday-jel is. A lány nagy hatással van rá, karizmatikus személyiségnek tartja, követendő példának az EM területén és mit szépítsük, egy ideje eléggé hozzáragadt, ha az ősi elemek uralásáról volt szó. A mostani kirándulás ötlete az eridonos fejéből pattant elő, de Runácska is üdvözült képpel fogadta, hogy menjenek gyakorolni, csak épp a hely van még mindig ködben a fejében. Megbeszélték, hogy az erdőben találkoznak (még ugyan nem tudja, mi okból pont ott), de már a szélén kétségei vannak a dolog sikeressége felől. Nagyon rossz tájékozódó képessége van, s ha ehhez párosítjuk azt a ritka borzalmas egyensúlyát, nos... mire beljebb evickél az erdőben, már gallyakkal van telítve hosszú, ébenfekete haja, és egy esésfolt is éktelenkedik a térdén. Csak a megszokott, igazán... Nagy nehezen végre egy olyan részhez érkezik, ami hangokat is terjeszt, így a feltűnő szárnysuhogás, rágás és Kiva dallamos hangjának oktávjai végre iránytűként szolgálnak, merre haladjon tovább. Még két-három perc szerencsétlenkedés árán szó szerint a lány lábainál landol egy egészséges vágtatásnyi hosszra a patás grifftől, de a lényeg, hogy megérkezett.
- Helló! El... Elkéstem? - Próbál nem nyögni egyet, miközben feltápászkodik hátizsákostól, piszkos lábastól az anyatermészet szintjéről. Nem szereti különösebben az egész természet mesét, de ha tanulhat vele valamit, ám lelke rajta, vállalja a feladatot.
- Hova ké... szülünk? Ő kicsoda? - Szemeiben némi ijedtség villan, mert a hippogriff akárhogy is nézi, nem játék, neki meg nulla érzéke van a bestia szintű állatokhoz. Azért egy karmos lábú, szárnyas paci nem egyenlő egy nyúllal, meg a vállán ücsörgő jégfőnixszel.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. augusztus 4. 18:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Pusztí... izé, gyakorlás.
Írta: 2014. augusztus 4. 23:11
| Link

Runa
- előbb a Bagolykő, majd Szlovákia

Kicsit bűntudatosan vándorlok beljebb és beljebb az erdőbe, mert nem mostanság voltam itt utoljára megnézni, hogy mi is van a griffel. Pedig az enyém. Vagyis hát papírom nincsen róla, úgyhogy hivatalosan ő egy szabad lény, de kétlem, hogy elhagyna. Eléggé ragaszkodó típus, Grétát is szereti, valószínűleg a szakértelme meggyőzte Shelit, hogy jó ember és segíteni akar neki. Én meg... Én meg ugye az első "értelmes lény" vagyok, akit életében először meglátott, valószínűleg az anyjának hisz, vagy valami hasonló. Egy ideig tényleg ilyen funkciót töltöttem be, de miután ki lett téve ide az erdőbe lakni, azóta a maga úrnője, én nem szólok bele az életébe. Eljövök és meglátogatom néha, ha van rá időm, Gréta hasonlóképp tesz, ő talán kicsit gyakrabban a körmére néz az állatnak.
Néhány perc után hathatós zörgésre figyelünk fel mindketten, Sheli pár lépést hátrál, hogy láthassa rendesen, mi történik, majd némi ágropogás és recsegés után előkerül egy alak is a bozótosból, egyenesen elém. A griff kissé idegesen tárja szét a szárnyait, de intek neki, hogy semmi gond.
- Nem maradtál le semmiről, épp felkészülünk az utazásra - mondom és segítő jobbomat nyújtom a földön fekvő felé. Ehm, igen, Runa nem a legjobb mozgáskoordinációval megáldott ismerősök közé tartozik. De ügyesen kezeli az elemét, azt meg kell hagyni.
- Messzebbre. Ja igen, ő itt Sheli, ő lesz ma a szállítónk, ismerkedjetek meg. Tanácsolom, hogy nézz a szemébe, és közben lassan hajolj meg előtte - adom ki az instrukciókat. Enélkül nem fogunk tudni elindulni, szóval megvárom, hogy megtörténjen a dolog, majd kissé feszülten a bestiára pillantok, aki merőben gondolkozik, hogy vajon mit tegyen, de végül viszonozza a meghajlást. Kicsit megkönnyebbülten sóhajtok, majd összecsapom a két tenyerem, és felugrok a hippogriff hátára. Elkapom Runa karját, és őt is felrántom magam mögé, majd egy "kapaszkodj!" instrukcióval elindulunk egy kicsit kijjebb az erdő sűrűjéből. Amint világosabb lesz minden, és megritkulnak a fák is, megkísérelünk egy felszállást. Nem tudom, mennyire fogja bírni, sosem vitt még két embert a hátán, de elméleti síkon van már olyan idős és erős, hogy mindkettőnket elbírja. Jelt adok a griffnek a felszállásra, ő pedig nekifut, és néhány lépés után a levegőbe emelkedik. Hasonlóan nagyszerű érzés griffháton repülni, mint seprűn, ugyanúgy megvan a szabadság jóleső érzése.
- Segíts neki egy kicsit - fordulok hátra a Levitáshoz. - Kavarj levegőt a szárnyai alá, így nem fog olyan gyorsan elfáradni, mintha csak a saját erejéből vinne minket. Ha meg fázol itt fent, szólj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Alex
Írta: 2014. augusztus 17. 14:42
| Link

Mallorca
a szünet első hete


Ez is meg van, letudtunk még egyet, pontosabban az utolsó évét, amit tanulással töltene el. Persze vannak még tervei ezzel kapcsolatban, de hogyha már nyár van, akkor ki kell használni, és nem a tanulásra gondolni, ez egyértelmű. Az első épkézláb gondolata, ami a józan ész határain belülre esett egy nyaralás volt, méghozzá olyan "szedjük össze a kiscsaládot, aztán menjünk" féle, sosem volt az előre lebeszélt dolgok híve, csak spontán. Így tehát bejelentette terveit, és persze nem is talált elutasításra. Alex volt az egyetlen, akinek a szava persze számított is, mert Hanna nagyon örült, akárhova is mentek, ami nem itt volt, Jace meg aztán, na neki mindegy, kicsi a véleményalkotáshoz, látszólag mégis örült neki.
Találtak helyet, azaz hogy én talált, mert imád intézkedni, és persze ki ne szeretné a tengerpartot és a pörgést? Jó, elég sokan utálják, de ez nem a rájuk vonatkozik, ilyen náluk elő sem fordulhat. Tehát a spanyol tudása lévén (meg ott az angol is, azt mindenki beszéli szinte), nem ütköztek semmi problémába, amikor Mallorca felmerült.
Összecuccoltak, és másnap már indultak is, mert miért várnának? Az utat mindenki jól bírta, kivétel nélkül, a kicsi végigaludta, Hanna meg ablak mellett ült, ami pont kapóra jött, és még nem is volt hosszú. Azonnal tudta, hogy a reptérről az alig 2 km-re lévő Platja de Palma lesz majd az a hely, ahol a szálláshelyüket megtalálják. Csupán azért, mert habár évekkel ezelőtt, de ott már járt, és tudja még, nagyjából milyen. Persze úgysem csak ott lesznek, van mit bejárni, előbb azonban le kell cuccolniuk. Taxi, szálloda, szobafoglalás, nem volt semmivel probléma, csak egy kis időbe telt, aztán már pakolhattak is ki. Fontosnak találta, hogy egy helyen legyenek mind a négyen, ezért egy kisebb lakosztály lett a dologból, hát ki kellett hisztizni. Anyagi téren soha semmiből nem szenvedtek hiányt, és ezzel sosem kérkedett, de mindig kihasználta. Most is.
- Remélem tudod, hogy most nem fogsz lepihenni - már rég pakolás közben szólt oda bátyjának, mert ilyenkor eszébe szokott jutni, hogy akkor ő világ off, relax on, a többiek meg mehetnek amerre látnak, így szokták kezdeni a családi nyaralást, de persze most is, mint a amúgy mindig, nem lesz így. Most meg se jegyezheti, Lotti gyorsabb.
- Holnap Magalufra is átnézünk, a Kalóz-show-t nem hagyhatjuk ki, de persze a gyerekbarát előadásban - oké, hogy ő már látta, de akkor is kell még egyszer, ez nem olyan, amiből elég, a testvérei meg csak hallomásból tudhatják milyen is lehet, éljék át vele az interaktív, színházi, kalózhajós előadást. Felejthetetlen élmény lesz.
- Strand? - mutat ki az ablakból az említett helyre, pont jó a kilátás rá - Látod, ott a közelben vannak éttermek is, ha ennél, vagy innál valamit - mert ezt is valószínűsítheti. Addig pedig Hannával próbálja megértetni, hogy a rózsaszín fürdőruhája is éppen olyan nagylányosan aranyos, mint az, amit ő szeretne, de végül is a kis szőkeség saját akarata szerint öltözik fel, addigra pedig nagyon reméli, hogy a nagytesó is összeszedi magát, mert ők ketten Jace-szel már megvannak, strandtáskában minden szükséges, mehetnek is le, a szállodában nem olyan jó.


strandruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Alex Johanson
INAKTÍV


screamer
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 31
Írta: 2014. augusztus 18. 12:40 | Link

Lotti
Mallorca
A szünet első hete





Érdekes, hogy nincs mindig kedve nyaralni. Mehetnek bárhová, tengerparttól, nyaralón át, a panzióig, nem lesz jobb kedve. Sajnos néha előfordul, hogy semmihez nincs hangulata. Bármilyen körülmények lehetnek, eshet az eső, fújhat a szél, a nap is süthet; véletlenszerű a dolog...
De szerencsére most nem ez a helyzet, vidáman pakolt össze még előző este a bőröndjébe, és ma reggel ugyanolyan hangulattal kelt fel. Reggeli tisztálkodás, öltözködés, reggeli. Ez a nap kezdetének rendje, nincs is vele problémája, megszokta az évek alatt. Hamar kész van, gyorsan benéz Hannához, hogy tud-e neki segíteni a pakolásban, de hát ha az illető az állítása szerint már nagy lány, akkor nincs mit tenni, szent a szava. Amikor mindenki kész, elindulnak.
A repülőn azon gondolkodik, hogy miért kellett ennyit szórakozni a jegyekkel, meg az egész procedúrával, amikor hoppanálhattak volna gond nélkül. Na mindegy, ez Alex kis érdektelen sebe marad. A repülő földet ér minden probléma nélkül, majd leszállnak, összeszedik a csomagokat a reptéren és kereshetik is a taxit. Még mindig úgy gondolja, hogy jobb lett volna a mágikus utat választani, de nem szól a véleményéről, mert nincs kedve ezzel is a húgát traktálni. Lotti gond nélkül lefoglalja a szobákat; bátyja büszkén elenged egy mosolyt, de erről neki nem kell tudnia. Minden jel arra mutat, hogy a húga felnőtt. Bizony, eltelt az idő; még szerencse, hogy nem ő az apja és nem kell féltenie, annyira.
- Eltaláltad - leteszi bőröndjét a földre és már ugrik is az ágyra, hogy kipihenje az utazással járó fárasztó tortúrát. Hason fekve hallgatja húga esetleges reklamációját, de túlzottan nem érdekli.
- Zseniális - mondja érzelemmentesen, már felülve az ágyon. Azért ha húga ránéz, akkor egy kis vigyort le tud olvasni az arcáról, miközben a srác elmélázik azon, hogy ezt a nyaralást lényegében Lotti szervezte.
- Jól leszervezted ezt az egészet - mutat közben kicsit körbe a szobán, majd folytatja.
- Büszke vagyok rád - talán ezt a legnehezebb kimondani egy embernek. Alexnek legalábbis biztosan. A húga következő ötlete úgy tűnik, hogy meggyőzi a srácot, hogy másszon le az ágyról.
- Nyertél! - ugrik le, majd bemegy a fürdőszobába és át is veszi fürdőnadrágját és napszemüvegét. Ráteszi bőröndjére a pálcáját, mert a partra nem igazán látja értelmét magával vinni. Nem szívesen teszi, de néha muszáj.
- Az jó lesz majd a tenger után - mondja mosolyogva. Pontosan tudja, hogy mennyire el tudja venni a sós víz az ember energiáját. Főleg, ha baromkodik benne; most a családdal valószínűleg nem ez fog történni. Legfeljebb egyszer-kétszer behúzza Lottit mélyebb részekre és kicsit megkóstoltatja vele a finom, sós vizet. Alex elkészül és indulhatnak is lefelé. Út közben leemeli idősebbik húgáról a táskát és ő viszi le. Elvégre ő a férfi, vagy valami ilyesmi.

ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Alex
Írta: 2014. augusztus 18. 15:30
| Link

Mallorca
a szünet első hete


Egyáltalán nem volt számára meglepő bátyja első lépése, az az ágy biztosan tényleg kényelmes, de aludni és lustálkodni otthon is tudnak, ahhoz tényleg nem kell elutazni sehová. Ez pedig bizony nem az a hely, ahol bármi ilyesmire akár hajlandóságot is mutathatnának, mert akkor ideges lesz, és az senkinek sem jó, ha felhúzza magát. Reméljük nem is fogja, mert most kifejezetten jó kedve van, és ez ritka.
Valahogy érezte, hogy elsőre nem lesz akkora érdeklődés a dolog iránt Alex részéről, de persze, csak most mondja ezt, akkor majd érdekelni fogja. Muszáj, ezt nem tudja majd tagadni, vagy leplezni.
A nagytesónak következiő megjegyzésével sikerül egy cseppet meglepni, de csak mosolyog rajta, mert tudna is mást csinálni?
- Köszönöm - nem azért, mert ezt szokás mondani, ő tényleg így gondolja és érzi. Nem szokták neki ezt mondani, dicsérettel manapság kevésszer találkozik. - Hirtelen ötlet volt, de mindent lehet, csak akarni kell - kivéve a 'p'-t nyitott szájjal kimondani, na azt eddig akárhogyan is akarta, nem jött össze. Ez azonban nem vonatkozik a többi spontán hülyeségére, minden bejött minden. Most sem állt volna le ennyivel, rengeteg ötlete van szórakozás szempontjából, azonban két kicsivel jöttek, és így nehéz. Családi nyaralást szervezett össze gyorsan, de ha az Isten megsegíti majd egy felnőttesebbet is összehoz.
Tudta ő jól, vagy legalábbis sejtette, hogy a tengernek nem fog ellenállni, meg különben sem ment volna semmire a tiltakozással. Ha Lottiról van szó, nincs értelme, de így a könnyebb utat választva, mikor megbizonyosodtak róla, hogy minden rendben, indulhattak is. Annak, hogy a táskáját nem kell cipelnie kifejezetten örült, meg is köszönte, elég neki Jace, mert egyre nagyobb már a kis kölyök.
Egyenesen a partra lemenni sem két perc volt azért, de egy kis gyaloglásba nem halnak bele, ezt út közben is elmondta. Megéri, az biztos.
- Inni kérsz valamit? Én szomjas vagyok, és akkor Hanna sem fogja abbahagyni, amíg nem kap valami színes üdítőt. Tedd le valahova a hátsódat, és légyszi addig vigyázz a gyerekre - édes mosollyal nyújtja át a kisfiút, bízik ő a testvérében, lelépni úgyse fog vele. De persze, ha nem szomjas, hanem megmártózna már a tengerben, Lotti azt is megérti, de akkor is vigyáznia kell Jacere. Ő meg addig a lehető leggyorsabban, a legközelebbi büfét célozza meg húgával és szép színes, alkoholmentes koktélokkal térnek vissza, jól behűtve, na meg Alex esetleges kívánságával. Hannáét már idő közben visszatornászta egy a kislány számára is megfelelő hőmérsékletre, mert jég hidegen azért mégsem lenne neki jó. Ilyenkor nagy szerencséjének tartja az erejét, mint mindig, de a legjobb az egészben, hogy a muglik számára észrevehetetlen, csak kezében tartja a poharat, de ő maga tudja, hogy pyromágiát használ. Még ha talán nem is lenne szabad ott, hát ez van.
      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 126 127 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek