30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Még 2 napig pályázhattok tanárnak vagy házvezetőnek! Részletek a főoldalon! Wink

Március 15-én zárul a karácsonyi vásár és a korcsolyapálya, valamint a két halloween-i téma is, így kérünk titeket, hogy ott futó játékaitokat addig zárjátok! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 37 38 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. április 1. 23:31 | Link

Henry

Henry sejtelmes válasza csak még jobban felcsigázza a lány kíváncsiságát, de nem kérdezősködik tovább. A jégre kiérve, kűrjei befejezése után a partról biztatja  Henryt és ugrálva ujjong a teljesítményén.-Egy műkorcsolyázó veszett el benned, úgy látom.-kiabálja. A Moonwalkon különösen jót kacag Glyniss, mert Henry kitűnően utánozza. Majd a fiú véleményén a szülinapjáról kissé elcsodálkozik. -Nem szereted, ha felköszöntenek? Hát, ha senki nem tudja, akkor nem is fognak, és ha már én tudom, akkor akár kívánhatok neked ma is boldogat, legalább nem kell holnapig várni.-mondja kedvesen mosolyogva. Glyniss csak figyeli Henry korcsolyázását, amikor egyszer csak a fiú elterül a jégen. A lány elég távol áll tőle és gondolkodás nélkül megindul a csúszós felületen keresztül a fiú felé, hogy felsegítse. Ám a nagy lendülettől odaér ugyan a fiúhoz, viszont megállni már nem tud, a jég és a szárazföld közti részen megbukik a cipője orra, így Glyniss a fiún landol.-Upsz, ezer bocsánat.-vörösödik el zavarában .
-Legalább most már nem csak a fejed fáj.-próbálja egy kis humorral elütni a kis balesetet, majd még mindig vörös arccal, lemászik Henryről és leül mellé a földre.-Fel tudsz ülni? Vagy teljesen agyonnyomtalak.–viccelődik ám komolyan érdekli jól van-e a fiú.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. április 19. 18:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Henry Dalgaard
INAKTÍV


Mr. "Szőkeség"
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 53
Írta: 2013. április 2. 11:43 | Link

Glyniss

- Ööö.. hát nem tudom hogy jól vagyok-e. Fáj a fejem. De semmi baj, legalább neked nem lett bajod. - mondja erőltetett mosollyal. Mivel felülni elég necces, ezért odakúszik a fal mellé és annak veti a hátát. - De, azért tudják. Csak nem szeretem a felhajtást. - válaszolja Glynissnek. Azon gondolkozik hogy most csak kicsit vagy teljesen tűnik hülyének hogy a 3° fokban ott fekszik a földön, de annyira nem érdekli mert még egy csöppet sem fázik, szóval elüldögél ott. Bár lassan ideje lenne bemennie, mert hát késő is lesz, és nincs rajta kabát. Megfázni meg nem szeretne. - Lehet el kéne mennem megnézetni magam mert eléggé furán fáj a fejem. - mondja fájdalmas képpel a lánynak. Ekkor megerőlteti magát, és sikerül felkelnie. Nem pont egyenes járással, de odasétál Glyniss mellé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. április 2. 14:36 | Link

Henry

Henry nem néz ki valami fényesen, kissé sápadt arccal dől a közelükben magasodó fa törzsének.-Igen az lesz a legjobb, ha bekísérlek a gyengélkedőre. Gyere segítek felállni.-Nyújtja a kezét, miközben ő is talpra kercmerg.-Lehet szülinapodra kapsz egy könnyű agyrázkódást. Csak, hogy valami bíztatót is mondjak.-teszi hozzá egy félmosollyal. Ha szükséges Glyniss felajánlja vállát, hogy rátámaszkodhasson Henry, ha nem, akkor a fiút szemmel tartva halad a kastély felé egyenesen a második emeletet célozva meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. április 5. 21:54 | Link

Zora


 Tiffany még egy hete sem érkezett meg az iskolába, de már is otthonosan mozgott a falak közt. Sok éjszakai út eredménye képpen egész jól kiismerte a kastélyt, s megtanult hangtalanul és vigyázva közlekedni.
 Az az napi órái is eseménytelenül teltek, számára legalábbis még nem volt semmi érdekes, ami tényleg felizgatta volna. Miután egy fél órát forgolódott a szobájába és a klubbhelyiségbe útnak indult-ezennel a konyha felé. Általános, egyszerű göncöket rángatott fel magára: szoros gatya, laza top és sport cipő. Vörös loboncát kibontva hagyta, így elterítette fehér vállát, s kihangsúlyozta szeplős arcát, jég kék szemeit.
 Hamar leért a keresett ajtózhoz, és pár másodperc múlva bent is volt a sűrgő-forgó manók közt. Egy kisebb csoport azonnal le is rohanta, és pukkedlizve elkisérték a legközelebbi asztalhoz, majd már el is kezdték hozni a finomabbnál finomabb dolgokat. Mikor már fél konyha ki volt pakolva a lány elé, tőle szokatlan kedvességgel megköszönte a kis lényeknek, majd töklé és csokoládés puding mellett döntött. Ezeket maga elé húzta, s elmélázva kezdte kanalazgatni az édességet, miközben az asztalon hagyott ételeket rakosgató manókat nézte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. április 5. 22:29 | Link

Tiffany Elswood

   A mai napom ismételten a megszokott egyhangúságban telt el. Reggel kelés, aztán öltözés, reggeli és órák. Napközben ebéd, aztán még néhány óra, és végül ezek után péntek lévén egy kis pihenés. Egész héten rosszul aludtam, álmatlan éjszakákkal kellett szembenéznem, hogy mi okból, az számomra is ismeretlen. Néhány óra alvással kellett túl élnem az egész hetet, plusz még nem ártott volna egy kissé kinyitni a tankönyveket - nem csak porfogás céljából -, és belelapozgatni, hogy majd ne legyek én is a vizsgaidőszakban a vizsgák körüli őrület megszállottja. A vicces az egészben az, hogy ezt minden tanév elején elhatározom, és pontosan addig tart. Az év elejéig. Aztán az első néhány hétben vagy mindig közbejön valami, vagy szívesebben csinálok mást. Most, amikor éppen időm engedné, olyan fáradtan mászkálok az iskolában, hogy örülök, hogy az órák nagy részét túlélem. Ma délután is, amint a tanítás véget ért, már mentem is vissza a Navine toronyba, és eldőltem, mint egy darab fa, ugyanakkor körülbelül egy óra alvás után megint kipattantak a szemeim a drága diákok zajára. Ezért sem szeretem a tömeget, mindenki megzavar mindenkit, és nem hagynak elég életteret egymásnak az emberek.
   Néhány órán keresztül még szenvedtem, próbáltam visszaaludni, mondanom sem kell, sikertelenül. Mikor aztán a fő közösségi helyszín vacsora után áthelyeződött a klubhelyiségbe, az esélyeim lecsökkentek nullára. Felvettem egy fekete buggyos melegítőt, egy rózsaszín toppot, és a tetejére egy sötétszürke pulcsit egy ugyanilyen tornacipővel párosítva. A konyhába igyekeztem valami ehetőt és természetesen egy bögre kávét keresni, ha már kihagytam az esti étkezést. A manók természetesen mindkettőben szívélyesen a segítségemre siettek, és miután az első bögre kávémon túl voltam, visszanyertem a lélekjelenlétem egy bizonyos százalékát, és körülnéztem a helyiségben. Egy elsős-forma kislány ücsörgött az egyik asztalnál, nem mondom, hogy elveszettnek tűnt, de abban is biztos voltam, hogy nem teljesen találja a helyét. Közelebb sétáltam hozzá, és egy műmosolyt varázsolva az arcomra, megszólaltam.
   - Hát te meg mit keresel erre?
   Ami azt illeti, semmi kedvem sem volt a jópofizáshoz, de legalább a látszat legyen meg, hogy egy segítőkész prefektus vagyok. Majd rájön a kislány később, hogy mennyire nem jókor találkoztunk. Ebben az állapotban nem vagyok képes rá, hogy a kedves-Zora legyek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. április 6. 10:46 | Link

Zora

 Teljes nyugodságban kanalazza a pudingot, mikor egy lány téved be a konyhába. Tiff látja rajta, hogy igen kótyagos, így nem szól hozzá. Mondjuk amúgy sem elegyedne most beszélgetésbe senkivel, főleg, hogy a lány nagyobbnak tűnt nálla, s az egyetlen amiben a vörös reménykedett az az, hogy a másik nem prefektus. Ezen az első héten már a harmadik...vagy negyedik büntetés lenne. Talán sikerült rekordot döntenie: Egy hét alatt szerzett legötbb büntetés. Még büszke is lenne rá. Elvigyorodott e gondolaton, majd arca vissza is komorul, mikor az ismeretlen megszólalt.
- Csak kaja -emeli fel a kis pudingos tálat, és vissza fordul, próbálva "finoman" jelezni, hogy nincs beszélgetős kedvébe. Nincs türelme jópofizni, meg kedves lenni, de tudja, hogy ha túl goromba a végén tényleg kap egy külön díjjat. Így inkább csak belebámul a tálkába, és tovább eszi az édességét.
 Vesz egy mély levegőt, majd végül ugyancsak hamis mosollyal megfordul, és végig méri a jövevényt.
-És te? Mi járatban erre? -kérdi erőltetett kedves hangnembe. Megfordul a székén úgy, hogy mostmár szembe legyen a lánnyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 7. 02:04 | Link

Leonie
beköltözés, 3. felvonás, március 29. éjjel fél 12 és háromnegyed 12 között.

A bejárati csarnok és a folyosó
- Igen-igen, ő lesz az, Zelei Viki. Ő a másod-unokatesóm. - Vidáman bólogat, hiszen ez azt jelenti, hogy a kislány beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és naphosszat fel-alá rohangál a kastélyban, hogy minél több bagolykövessel ismerkedhessen meg. Persze előfordulhat, hogy Leonie-hez már csak a híre jutott el, Keith-t az se érné váratlanul.  
- Találkoztál már vele? - Semmi kétsége nincs afelől, hogy a két lány remekül kijönne egymással; Leonie-t könnyebb a réten babázva elképzelni, mintsem egy unalmas mágiatöri órán a mágusok nemzetközi kapcsolatait magolva.  
Aztán, mikor már a festményeket nézik és Leonie a részletes tárlatbemutatás helyett Keith érdeklődési köréről kezd kérdezősködni, a srác nem áll meg egy aprócska pillanatig tartó csalódott tekintetet, de ezt a Vörös talán már nem is látja, hiszen időközben a titokzatos folyosó felé fordulnak.
- Imádom. Eddig egy művészeti suliba jártam otthon, ezért jöttem csak másodikban...Te foglalkozol valami ilyesmivel? - A hanghordozása az utolsó mondatig őrzi az előbbi mély gyönyörködést, majd egyszerűen hagyja magát továbbrántani és ad a lánynak egy fültől-fülig vigyort. Őszintén reménykedik, hogy fog találni olyan diákot, akivel közösen élhetnek a művészet tiszta szenvedélyének, hozzászokott már ahhoz a társasághoz - de ha Leonie véletlen nem ért ehhez, hát az se baj, majd Keith mesél neki, feltétlenül mesél, mondjuk ha túljutnak a Harsogó portrék folyosóján.
- Mi ez a hely? - Kérdi hangosan, befogva az egyik fülét. Nem túl valószínű, hogy elér a lányhoz a hangja, a portrék kellemetlen ordítozása mindent elnyel. A dumapartijuk különösen sértő most, az éjszaka kellős közepén, és bár Keith töretlen érdeklődéssel megbámul minden festett alakot, mégis kihasználja az első adandó alkalmat, hogy beforduljon egy ajtón.

Konyha

- Imádom ezt a helyet! - Közli lelkesen, az ember az arcára nézve azt várná, hogy ugrálni és tapsikolni kezdjen, de ehelyett folyton csak húúú-zik és vigyorog. Pedig a merész kijelentését még az ajtóból teszi - ahol természetesen már rutinszerűen felkapja a lányt, hogy átlépje vele a küszöböt - az igazi ámulat csak a konyha belsejében éri, mikor két manó fut oda hozzájuk, hogy kielégítsék az igényeiket. Nincsenek most itt sokan, a legtöbben a kastélyt takarítják, a konyhában csak néhány mosogat, meg seper, méretre szabott kis seprűjükkel.
- Leonie, húú! - Be kell vallani, hogy kifejezőképessége mesés, pedig az ezt követő percekben ez csak fokozódik - ügyetlenül hagyja, hogy a bőröndjét a falhoz tolják és, hogy lesegítsék róla a felismerhetetlenségig koszos, hófehér utazóköpenyét, miközben úgy forgatja a fejét, mint egy kisgyerek.
Két perccel később már az asztalnál ül, türelmesen várva a sonkás szendvicsére, a muffinra és a forrócsokira, immár kabát és bőrönd nélkül, a manókat ugyanis lehetetlenség volt lebeszélni arról, hogy felvigyék a cuccát az Eridonba - kis híján szívrohamot kaptak, ha belegondoltak, hogy Keith a sáros kabáttal összekoszolhatja a frissen suvickolt márványlapokat.
Az összes hirtelen bevált változás ellenére Keith továbbra se néz ki teljesen hétköznapinak, legalábbis az emberek általában nem feltétlenül gondolják ezt, ha meglátják őt a mostani élénk színű, furcsa alakzatokkal telenyomott selyemingében, amin ráadásul úgy tűnik, hogy a körök és a szaggatott szélű fogaskerékhez hasonlító minták kedvük szerint pulzálnak és gördülnek erre-arra az anyagon. Ezen kívül csak egy tiszta, igen újnak látszó világos trapéznadrágot visel, néhány pecsétgyűrűt és még néhány nyakláncot, amik a szokásostól kissé eltérő kivágással rendelkező ing belsejébe futnak.
- Leonie, muszáj elvinned a nagyterembe, a trófeaterembe és az erkélyre is! - Közli szenvedélyesen, miközben olyan csillogó szemmel néz az őt épp kiszolgáló manóra, mintha legszívesebben örökbe fogadná.
- Milyen érdekes helyek vannak még? Ismersz bagolyköves történeteket?
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 7. 02:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. április 7. 11:33 | Link

Tiffany Elswood

  Hagyom, hogy a manók kivegyék a kezemből az üres kávésbögrét, és amíg újratöltik, harapok egyet a fánkból. Túl édes... Egy fintorral visszarakom a tányérra, de mikor megkérdezik, nem kérek mást helyette. Lehet, hogy nem is vagyok igazán éhes, inkább csak fáradt. Ránézek az apró manó arcára, és egy széles mosollyal megköszönöm nekik a fáradozásaikat mindkettőnk nevében, majd elküldöm őket pihenni. Úgyis nemsokára kelhetnek, hogy kitakarítsák az egész kastélyt utánunk, diákok után, és annak ellenére, hogy nekik ez a dolguk, erre teremtették őket, úgy gondolom, hogy túl nagy dolog lenne elvárni, hogy még ilyenkor is a mi kívánságainkat lessék. Persze, tudom, nagy örömmel megtennék, de azért ők is élőlények és szükségük van a pihenésre.
   Odasétálok az egyik konyhaszekrény mellé, viszonylag közel a lányhoz,  és nekidőlök a kávémat kortyolgatva. Érzem, ahogy a koffein megteszi a hatását sokkal éberebb vagyok, viszont a hangulatom még mindig nem változott. Nem is vártam, hogy majd a forró italtól fog, a célom az ébrenlét elérése volt.
   - Ugye tudod, hogy az iskolában van vacsora is? Van egy szép, tágas termünk rá, ahova az összes kisdiák egyszerre befér a tanárokkal együtt.
   A magam részéről nem sűrűn látogatom, tekintve, hogy ott általában a legnagyobb a tömeg az egész kastélyon belül. Legtöbbször korán megyek, hogy az elsők között bejussak, és végezzek még mielőtt megtelik, vagy pedig ellátogatok ide. Nem azt mondom, hogy a kislánynak nem szabad, nyilvánvalóan a konyha mindenkié, még ha a tanárok nem is nagyon szeretik látni, hogy külön kiszolgáltatjuk magunkat a manókkal. De az tény, hogy elmúlt a takarodó ideje. És egy ilyen kislánynak nem kellene és nem szabadna egyedül mászkálnia a nagy és sötét kastélyban.
   - Oh, ami engem illet, csak a kötelességemet végzem.
   Meglepően kedvesen mosolygok rá, majd kortyolok még egyet a kávémból. Mostanra az egész konyha elcsendesedett, a manók hallgattak rám, és elvonultak aludni, vagy legalábbis pihenni. Jól tették, nekem is ez lenne az első, amit csinálnék, ha tudnék. Kár, hogy az insomnia nagyon is nagy hatással van rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 7. 19:17 | Link

Keith

-Hogy találkoztam-eee? – Kérdezi szörnyülködve, mintha Keith legalábbis leragadt volna a Föld lapos elméletnél. Hiszen egyértelműbb nem is lehetne, hogy ők ketten Ririvel hatalmas barátnők és játszópajtik. Már csak az hiányozna, hogy odamenjen a sráchoz, és megkocogtassa a homlokát: „Hahó, van odabent valaki?” De a kis vöröskében van annyi lélekerő, hogy visszafogja magát.
-Imádom a kis Szotyit. Legszívesebben hazavinném magammal, de biztos hiányozna az anyukájának, szóval nem tehetem meg. – Igazán elszontyolodik egy pillanatra, amiért nem veheti gondozásába a kislányt, de csak felvillan előtte egy boldogító gondolat, mint úgy általában mindig.
-Úúú! – Mondja. – Úúúúú! – Teszi még hozzá, miközben befarol Herci elé, aki még mindig pont úgy néz ki, mintha belevezették a kettőhúszat. Annyi, hogy nem rángatózik, mint ahogy azt a filmekben látta.
-Legközelebb játszhatnánk együtt! Azt mondta, van új kifestője, és kipróbálhatnánk! – Lelkesen tornázik az úriember auráján, és egészen biztos benne, hogy a srác legalább olyan nagy vágyat érez a közös kifestőzéshez, mint ő. Hiszen látszik, hogy érdeklődik a művészet iránt! A kettő pedig szorosan kapcsolódik egymáshoz, ugyebár…
-Akkor Neked tudnod kell festeni! Majd mutasd meeeg! Anyukám is ilyesmikkel foglalkozik ám, úgyhogy biztos jól kijönnétek. Én kevésbé örököltem a művészi hajlamokat. Leginkább az a baj, hogy nincs türelmem leülni, és szöszmötölni egy képpel vagy szoborral vagy ilyesmi. De táncolni szeretek, csak az sem megy művészi szinten. – Az ő higanymozgása pedig igazán Csillag Születikbe való. Tud almát szedni, búvárkodni, de még permetezni is, és ezeket a figurákat mind kedvenc bátyjától tanulta. Egészen bizonyos benne, hogy egy-egy iskolai bálon hódítani lehetne velük.
-De például jól állok modellt! – Igaz, hogy a harsogó portrék miatt egyetlen szavát sem lehet már érteni, de nem számít, mert ő sem igazán fogja fel, mit kérdez tőle újdonsült pajtása. Ugrik kettőt, amivel éppen a Konyha ajtajához ér, és superwoman pózba vágja magát. Ő így festetné le magát. De mire közölhetné az úriemberrel, mi lenne a teendője, az már fel is kapta, és átcipelte a küszöbön. A kis törpicsek nem állhatja meg, hogy ne visítson örömében, mert ez az egész olyan vicces. Hozzá is tenné, hogy ha már ilyen kedves a srác, akkor repítse egészen az asztalig, de hirtelen annyi manócska tolul a képbe, hogy elfelejti, mit akart, és inkább nevetve próbálja meg mindegyiket külön üdvözölni, s mire feleszmél, már ott ücsörög ő maga is a szőkeség mellett, kakaóra és túrós rétesre várva.
-Aztaaa! Neked milyen jó az inged! – Feltérdel a padra, és teljes testtel Keith felé fordul, majd elkezdi őt tapizni. Nem olyan igazi cukros néni módjára, inkább csak ámuldozva a klassz cuccokon, amit pajtása visel. S mintha a srác ott sem lenne, vagy legalábbis csak egy baba volna, megfogja a kezét, és elkezdi közelről tanulmányozni a gyűrűket, majd meg is próbálja őket leszedegetni. Persze idővel feltűnik neki, hogy legalább engedélyt kérhetne a műveletre.
-Óóó! Izééé… - Kínos kuncogás, és enyhén kipirulva elengedi a kezét. – Felpróbálhatom? – Csak pár másodpercig érzi magát valóban zavarban, amit maga sem tud hova tenni, mivel a szekrénybe már biztosan nem férne be. De mikor végre megérkezik a kívánságuk, újra visszazökken.
-Elviszlek persze! Oda is, meg még egy csomó helyre! Itt minden tele van izgalmas dolgokkal – Ez olyannyira igaz, hogy a vöröske is egyből lázba jön tőle. Mi sem mutatja ezt jobban, minthogy képtelen megülni a hátsóján, és felpattanva, hevesen gesztikulálva kezd beszélni. Ami csak akkor lehetne jobb, ha nem lóbálna egy szelet túrós rétest a kezében, amivel minden egyes mozdulatnál beteríti Keith-t.
-Az iskola környéke a legjobb! Van itt tó is meg erdő, ahol még én sem jártam sosem! Vagy a faluban, képzeld, van kísértet járta ház is! Igaz… - Kap észbe hirtelen – Az tilos a diákoknak! Oda ne menj! – Mindezt akkora szigorral adja elő, amekkora csak telik tőle.
-Kérsz rétest amúgy? – Nyújtja felé a már megrágott darabot, miközben visszahuppan a padra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 7. 20:34 | Link

Leonie
beköltözés, 3. felvonás, március 29. éjjel fél 12 és háromnegyed 12 között.

A lelkes üdvözlő manótömeg feloszlása után a széken ücsörögve, alkarját az asztalra támasztva, ámuldozva vizsgálja a régimódi konyha nagyságát, mikor Leonie másodpercekkel később lehuppan mellé és rögtön alapos tanulmányozás alá veti a ruháját. Keith felvont szemöldökkel, vigyorogva nézi a Vöröst, nem ellenkezik akkor se, mikor a lány a kezéhez nyúl, és a gyűrűit kezdi babrálni.
- Várj...- Kezdi rögtön, mikor a lány ráeszmél arra, mit is csinál, és villámgyorsan elengedi Keith-t, aki reflexszerűen azonnal utána kap a kezének.
- Persze, tessék. - A vigyorból egy szelídebb mosolyra vált, és a lány kezébe adja mind az öt gyűrűjét; a bal kezén hármat viselt, a kis, középső és hüvelyk ujján, kéket zöldet és türkizt, míg a jobb kezén a mutató-és gyűrűsujján pihent egy vörös-narancssárga páros.
- Ha akarod, neked adom az egyiket. - Közli széles-széles vigyorral az újdonsült ötletét. Belegondolva tényleg szívesen adja, de különösebben hiányozni se fog neki, tucatnyi gyűrű lapul még a bőrönd mélyén. Ha boldog, nagyon adakozóvá válik, márpedig ő általában boldog. Folyamatosan újra és újra felvillanyozza Leonie lelkesedése; ő maga is nevet, miközben folyamatosan tisztogatja az arcát és a haját a ráfröccsenő túrótól, aztán könnyedén harap egy falatot a rétesből anélkül, hogy kivenné azt a lány kezéből.
- Hogyhogy nem voltál még az erdőben? Mióta is vagy itt? Majd együtt elmegyünk! Hallottam, hogy hatalmas birtokon terül el a suli. Képzeld csak, micsoda képeket lehet itt festeni! - Lelkesen bólogat, miközben automatikusan ő is a lány felé nyújtja a félig befalt sonkás szendvicsét, ami még a túrós rétes után is finom. Gyorsan eszik, de már elég régen volt vacsoraidő.  
- Te voltál már a kísértetházban? - Kérdezi játékosan csábítgató jelleggel. Egyelőre nem gondolja komolyan, hogy tényleg az lesz az első, amit majd megnéz a faluban, de Leonie-nak maximum az érdeklődését sikerült felkeltenie azzal, hogy elmondta, mennyire tiltott hely.
Néhány korty forrócsoki után, ami a kinti hideg, téli este után kellemes melegséggel árasztja el, jóleső sóhajjal tolja gőzölgő poharát a lány felé. Az a furcsa érzése van, mintha még mindig délután lenne, nehéz, de izgalmas elképzelni, hogy körülöttük mindenki alszik, és maximum néhány ismeretlen, járőröző prefektusnak fognak feltűnni a folyosón rohangálva.
- Nem is tudom, Véda hogy tud megbízni Ririben. Sose téved el a birtokon? Délutánonként biztos vigyáznom kell majd rá. - Ezzel egy kicsit visszakanyarodik az előző témához; akkor az elvárhatóbbnál egy kissé lelkesebben egyezett bele a közös kifestős játékba, de úgy néz ki, hogy Leonie-nak, vagy Leonie ötleteire nem nagyon tud nemet mondani.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 7. 20:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 8. 00:57 | Link

Keith

Minden leánygyermek álma, hogy gyűrűt kapjon. És hogy egyszerre ötöt is? Úgy vigyorog, mintha óriásnyalókát lóbálnának az orra előtt. Persze, sokkal hatásosabb lett volna, ha mindeközben Keith féltérdre ereszkedik, de hát ő sem érthet mindenhez, ugyebár… Leonie így is roppant lelkesen vizslatja meg az ékszereket, és mindegyiket felhúzza jobb kezének ujjaira.
-Ugye szerinted is jól állnak? – Kérdezi derűsen, miközben kicsit megrázza kacsóját, hogy megmutassa, igazából az összes lötyög rajta. Mintha egy kifejlett malamut nyakörvét próbálná egy csivavára rakni. Annyi a különbség, hogy Leonie nem olyan idegesítő, mint az a lábtörlő.
-Tényleg megkapoooom? Úúúú, köszönöööm! – Örömében beleveti magát a szőkeség nyakába, és ezzel egyúttal le is sodorja a padról. Az esés azonban a legkevésbé sem úgy sül el, ahogy azt egy romantikus könyvben ábrázolnák. Ugyan a srácon landol, de sikerül határozottan beletérdelnie a büszkeségébe. A gyűrűk szanaszét gurulnak, és talán Keith más részei is velük tartanának, ha nem lenne rajta nadrág.
-Óóó, te jó ééég! – Sikkant fel ijedten, miközben ma már másodjára mászik le a sérültről. – Jajajj, ugye nem fáj nagyon? Ne haragudj! – Mivel lányból van, maximum csak megpróbálhatja átérezni, de fogalma sincs, mekkora károsodást okozhatott. Remélhetőleg nem szakította meg egyetlen mozdulatával a Coltrane vérvonalat.
-Jajj, kérjek rá jeget? – Hajol egészen közel a sráchoz csupa aggodalommal arcán. Állítólag a jég használ, ha valaki beüti valamijét. – Egyébként a vöröset szeretném. – Teszi hozzá édesen ártatlan mosollyal arcán, miközben a manóktól, akik hamar össze is gyűjtötték az ékszereket, visszaveszi őket. Majd nagy-nagy bocsánatkérő szemekkel, tulajdonosuk kezébe nyomja őket az említett kivételével. Már persze, ha az úr még él, és hajlandó is folytatni a kommunikálást.
-Biztos jól vagy? Van itt indián gyógyító bácsi, aki tud segíteni, ha kell – Valóban aggódik diáktársa sorsáért, vagyis inkább leendő gyermekeinek sorsáért, akik talán meg sem születhetnek eztán… de azért, hogy oldja a hangulatot kicsit, gyorsan áttér a kísértetházas témára, miközben /ha már egyszer felkínálták/ beleharap a szendvicsbe is.
-Én voltam ám a kísértetházban! – Büszkén kihúzza magát. – De el is kaptak, és büntetőmunkáznunk kellett. Pedig nem is csináltunk semmi rosszat, csak játszottunk apa ajándékával. Eleresztettünk egy csomó kiskatonát, és nagyon vicces volt ám, csak Mira nem értékelte... – Méltatlankodik nagyban, mert ő olyan ártatlan volt az ügyben, mint egy ma született fehércápa. S míg az eseten gondolkodik, automatikus elfogadja a felé tolt forrócsokit, hogy bekortyoljon. Roppant idilli a hangulat ahhoz képest, hogy mint felelősségteljes prefektusnak, már régen ágyba kellett volna rugdosnia újdonsült ismerősét.
-Szerintem Véda néni nem engedi el olyan messzire Ririt, hogy elveszhessen. – Vigyorog Keith-re, majd betöm egy jó nagy adag rétest a szájába. Mármint a sajátjába, hiszen Hercit már így is eleget molesztálta.
-É’ ’ívzse’ vigyádnég.. – A lényeg, hogy roppant kulturált a hölgyemény. Gyorsan lenyeli a falatot.
-Vagyis no… én szívesen vigyáznék Ririre délutánonként. Meg kéne enni, olyan aranyos! – Egy pillanatra felcsillan a szeme, mintha valóban elgondolkodott volna az ötleten, de helyette inkább a forrócsoki után nyúl, hogy belekortyoljon. Nem mintha nem állna ott előtte a kakaója.
-Magunkkal kéne vinni az erdőhöz. És akkor Te lefesthetnéd, ahogy mi játszunk – El sem tud képzelni jobb kompozíciót ennél. És el is várja, hogy Keith helyeseljen rá, különben nagyon szomorú volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 10. 20:48 | Link

Mary
Réges régen, egy messzi messzi galaxisban… február 11. éjfél környékén


-Te tudsz sütni? – Ámuldozik egy sort. A vöröske sokkal inkább tartozik e téren az elkényeztetett kategóriába. Ha otthon van, anyuci vagy a mama mindig elé rakja, amit éppen megkíván a hölgyemény. Ha mégsem, akkor rohan bármelyik másik családtaghoz, hogy menjenek el valahova enni. Ehhez persze hozzátartozik, hogy ahányszor csak be próbál segíteni a konyhában, kárt tesz magában vagy a környezetében. Roppant figyelmetlen és béna tud lenni a kis törpe.
-Húúú, csináljunk sütit együtt is! – Ismét felpattan a helyéről, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak. De még inkább azért, mert képtelen egy percig is nyugton maradni, hiába a kései óra.
-Készíthetnénk egy hatalmas adaggal, és körbekínálgathatnánk a folyosón! – Nem szándékszik elvenni az iskolai ügyeletes cukros nénik helyét, de egy kis kedveskedés a diáktársaknak sosem árthat. És Leonie még van is olyan jóhiszemű, hogy úgy gondolja, egy rellonos sem borítaná a fejére tálcástul az ajándékot.
-Jajj, az unalmas büntetőmunkák a legrosszabbak! Azt hiszem, nem lenne szívem olyat adni senkinek – Mélázik el egy pillanatra Mary ötletén. Az élet fricskája, hogy még csak sejtése sincsen róla, második évét már prefektusként kezdheti meg. A felvetés is nevetségesnek tűnik, bár láttunk már szőke nőt autóba ülni, úgyhogy ez sem nagyobb meglepetés annál. Elkalandozásából Mary gonosz kacaja ébreszti fel, amitől neki is nevethetnékje támad.
-Hááháá… há… hát… ez tényleg roppant ijesztő volt! – Veregeti meg kedélyesen a lány vállát, miközben visszapattan az asztalra, és sarkaira ülve fordul a hölgyemény felé. Még mindig rázkódik a válla az elfojtott röhögéstől, mikor a Szőke Herceg életbevágó kérdése felmerül.
-Ahham… saját mese – Bólint nem egészen nagy meggyőződéssel. Nehéz egy olyan embernek megmagyarázni, hogy nem kell megfulladni, mielőtt jön az a bizonyos Herci, aki naponta kétszer elolvassa a Hófehérkét, mióta meg tudja különböztetni a betűket a számoktól.
-Szerintem pedig az lenne igazán csodás, ha egyszer állnék az erkélyen, és a lovagom odalent várna rám. És akkor felkiáltana: „Rapunzel! Rapunzel, ereszd le a hajad!” – Mindezt természetesen szélesen gesztikulálva, fantasztikus színészi játékkal kíséri, egyszer az asztalon pipiskedve, egyszer pedig a földön igazán daliásan, attól függ, kit alakít éppen.
-És akkor én leengedném a hajam! – Ismét felpattan az asztalra, előre rázza loboncát, ami maximum arra lenne elég, hogy egy papagáj felkapaszkodjon a válláról a feje búbjára, de semmi többre.
-Szóval jah… - Lehuppan a hátsójára, és csupafog vigyort ereget meg Mary felé, aki talán már kezdi érezni Leonie őrültségének súlyos mélységeit.
-Igazán romantikus lenne. – Megvonogatja a vállát, miközben áttér a medvés kérdésre.
-Az azééért… - Az első, hogy át kell gondolnia, mennyire avassa be beszélgető partnerét saját kis világába. Végül egy szempillantás alatt sikerül döntenie.
-Szeretem a medvéket – Sóhajt fel derűsen. -Te nem? Már régóta akarok egy ilyen nagyooot! - Kezeit széttárva mutatja, milyen hatalmasat kíván a szíve.
-Olyan jó lenne vele aludni, pedig igazából van egy csomó plüssöm, de nekem akkor is kell még egy... - Nem zavarja, hogy ez a téma látszólag sehogyan sem kapcsolódik az iméntiekhez.
-Neked van medvéd? - Kérdi izgatottan a hölgyet. Ha van, akkor talán belopózhatna hozzá, és ellophatná...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keith Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2013. április 13. 01:56 | Link

Leonie

Egyetértőleg bólogat és tovább majszolja a szendvicsét, pont mint egy szelíd, puha állatka, akinek fogalma sincs róla, mekkora veszélyek leselkednek rá a közvetlen környezetében - pedig Leonie határozottan az egyik legveszedelmesebb ember, akivel összehozhatta a vicces kedvű Sors, és ezt igen hamar kénytelen megtapasztalni, amikor is Gömbvillám úgy dönt, hogy elképesztő hálájának egyetlen megfelelő kifejezőeszköze Keith megcsonkítása. Szóval következik a repülő vörös mókus, ijedt, meghökkent nyikkanás, hangos puffanás, ordítás, fájdalmas sziszegés.  
- Áááááh...- Nyögi elhalóan, némi tehetetlen dühvel a hangjában, miközben elvesztve minden férfiúi büszkeségét, könnybe lábadt szemmel magzatpózba vágja magát, hogy ezzel az egyébként teljesen kiszolgáltatott pozícióval is védhesse a Sebesültet. Leonie aggódásából abszolút nem fog fel semmit, az egyetlen amit érzékel az a fájdalom és az alaktalan vörös hajkupac, ami bosszantóan csikizi az arcát, holott ő hol a hátára, hol az oldalára fordulva igyekszik csökkenteni ezt a hosszú percekig múlhatatlan, ragaszkodó szenvedést.
- Jézusom...- Nyekegi érezhetően magasabb hangon, enyhén kivörösödött arccal, mikor eljut oda, hogy észrevegye a körülötte álló manósereget. Keith ritkán érzi magát zavarban, de igen, igen, ez határozottan egy olyan pillanat az életében, aminek emléke hetek múltán is egy fájdalmas fintorral társul majd.
- Nem. Nem kell jég. - Csak pihegni tud, de a jég gondolata elég rémisztő ahhoz, hogy erőt vegyen magán és a szánalmas fetrengéséből megpróbálja feltornázni a hátát a falra. Őszintén szólva nem túl vonzó terv, hogy egy ilyen letaglózó sokk után még össze is vizezze a nadrágját, hátha azt hiszik, hogy bepisilt.
Mindenesetre némileg kiül az arcára a halálfélelem, amikor Leonie újra felé nyújtja a kezét, benne a gyűrűivel, és tartózkodó testtartással veszi át az ékszereket, lehetőség szerint úgy, hogy véletlenül se érintkezzen a bőrük - a végén legközelebb pestist, vagy maláriát kap tőle, de a legjobb esetben is csak azt tudja elképzelni, hogy Leonie hatalmas, vastag, hegyes körmöket növeszt, amiket aztán Keith mindenféle testrészébe belemélyeszt, hogy garantált legyen a hosszan tartó, kínzó halál. Hiába, egy ilyen eset után minden srác máshogy tekint a bántalmazójára.
A fájdalom mindeközben enyhül, de hangja még mindig kába.  
- Te tuti meg fogsz ölni egyszer. Mit gondolsz, meddig bírom melletted? - Nagyjából ennyi lenne a reakciója arra, hogy Leonie megitta a fél forrócsokiját, elhívta egy közös játszó délutánra Ririvel, és elmesélte a kísértetházas kalandjait. Hitetlenkedve, most először kissé nehezményezve, sötéten, kissé mérgesen néz a lányra, de ahogy csukott szemmel a falnak veti a fejét, enyhén izzadt, az arcába hulló tincsek alatt előmászik egy fájdalmas kis mosolyféle, sőt mi több, aztán egy rövid, gúnyos, prüszkölésbe fulladt nevetés után úgy dönt, egyelőre nem vág Keith-alakú lyukat az ajtón.
Ennek az egyik legfőbb oka nyilván az, hogy nem bír elmozdulni a fal mellől.
- Azon gondolkoztam, hogy Wonder Woman igazából egy szuper képességű amazon, tehát feminista, folyton férfiakat gyilkol, mégis állandóan kirakják a mellét, míg Supergirl, a cukros pompom-lány figurát folyton éretlen libának ábrázolják. - Az, hogy az agya újra felesleges dolgokkal foglalkozik természetesen egyértelmű bizonyítéka annak, hogy kezd magához térni. Talán más értelme nincs is a kijelentésének, de az ő esetében könnyen hozzá lehet csatolni azt a művészi felfogást, hogy most magán érzi a Leonie-t megszálló Wonder Woman férfiakra mért megalázó bosszúját. Ki így, ki úgy.
- Ismerem én az avantgardisták sebezhető férfi modell képét, de kérlek, ezt ne csináld többször. - Elmosolyodik? Most tényleg, még a szeme is nyitva van, és Leonie-t fürkészi vele. Épp azt próbálja elképzelni, hogyan tudná ábrázolni egy elvont kortárs művön keresztül azt a kínt, amivel a megszállt kicsi lány azt imént nyilván puszta ihlet-gyűjtő tapasztalatszerzésből megajándékozta. Lassan a merev, görcsös tartása is enyhülni látszik - kérlelően kinyújtja a karját a forrócsoki után, ő maga azonban a földön marad.  
- Ha védőfelszerelésben kell melletted járnom, kifestőt se tudok színezni, de még a küszöbön is nehezen foglak átvinni...az a minimum, hogy eztán tényleg érdekes helyeket mutatsz. - Tulajdonképpen ideje is továbbállniuk, épp ezért a közeljövőben megvalósítható tervei közé veszi, hogy a forrócsoki elfogyasztása után megpróbál felállni és úgy menni, mint egy normális ember ahelyett, hogy egy furcsa, a nyereg által bántalmazott cowboyt utánozzon.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2013. április 13. 01:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 13. 03:28 | Link

Keith

Sejtelme sem volt róla, hogy ekkora fájdalmat okozhat azzal, ha valakinek egyes szerveit felküldi a gyomrába. Pedig csak egy apró, villám- vagy még inkább kanalamgyors mozdulat volt… ráadásul olyan kis szerencsétlenül fetreng a földön Keith, s bár hölgyünk roppantmód, sőt annál sokkal jobban sajnálja, mégis fel-feltör belőle a kuncogás. Harapdálja is belülről ajkát, és mindenféle égieket hívogat magában, hogy legyenek oly’ kedvesek, és a kávészünetük alatt segítsenek már, hogy ne nevesse ki hangosan az úriembert.
-Tényleg hívni kéne gyógyítót. – Aggodalmaskodik tovább, és még az is átfut parányi agyacskáján, hogy esetleg meg kéne tapogatni, nem tört-e el valamije a Szőke Hercegnek. Nem venné a lelkére, ha miatta érne véget egy ilyen vérvonal. Bár be kell vallani, Keith most kevésbé hasonlít a daliás és méltóságteljes álomképre, ami hölgyünk belső szeme előtt lebeg.
-Jajj, mondd, mit segítsek? – Esetleg lehetne benne annyi tapintat, és arrébb mászhatna egy felet, hogy ne premier plánból bámulja a jelenetet. Eszébe nem jutna, hogy ez most mennyivel zavarba ejtőbb az úriembernek, mint neki. Azt viszont határozottan a szívére veszi, hogy Herci láthatóan megrettent, mikor felé közelített, még akkor is, ha oly’ közeli a gyász. Akarom mondani sokkélmény. Megadóan felemeli kezeit, majd összefűzi karjait maga előtt. Így aztán egy ujjal sem érhet a hadirokkanthoz.
-Úgy sajnálom – Motyogja zavartan maga elé. Valószínűleg nem élné túl, ha Keith most örök haragot fogadna ellene. Egyrészt azért nem, mert a szőke varázserőben jóval felülmúlja, másrészt… az legyen az ő nem túl nehezen kitalálható titka.
-De működik még? Tényleg meg kéne nézetned – Szerencsétlenebb társalgást le sem folytathatna, mint amit éppen művel nagy igyekezetében. Csak Keith mellett még kevésbé tud viselkedni, mint úgy általában.
-Becsszó, nem akartalak megölni. Ha meg akartalak volna, akkor gondolom, akad itt kés a konyhában vagy sütő… - Folytatná tovább is, csak elhangzik egy bizonyos kérdés. Elkerekednek a szemei, és magában lepörgeti az összes Szőke Herceges mesét, amiről valaha hallott. Ott csak az örökkön örökké létezett, mint időbeli fogalom, és már nyitja is a száját, hogy ezt közölje az úrral. De gyorsan befogja. Mármint szó szerint rátapasztja tenyerét a szájára, mintha rosszul lenne, pedig ez nem rókafuttatás ellen szükségeltetik, sokkal inkább a hangos eszmefuttatások ellen. Jesszus… mi ütött belé?
-Áááööhhkmm.. – Nyilatkozza minden cseppnyi értelmét összekaparva. – Iiiizééé… - Teszi még hozzá elmésen, megvillantva kifinomult humorát is.
-Mi? – Teljesen elmerült buta gondolataiban, mikor végre Keith hangja kizökkenti a rózsaszín habpamacsok közül. Eleinte úgy néz újdonsült, megcsonkított ismerősére, mint valami ufóra, de végül csak feléled, és saját kis elmélázós közjátéka után elvigyorodik, mintha mi sem történt volna.
-Akkor nem leszek Wonder Woman. Nem akarok én senkit megölni. – Győzködi tovább legelső áldozatát. Szerencsétlen Coltrane úrfi, vajon sejtette, hogy ilyesfajta beavatási szertartáson kell átesnie, mikor beköltözik az iskolába? Csak híre ne menjen, mert az amúgy is ritkaságszámba menő férfiegyedek inkább délre költöznek, és vissza sem jönnek többé.
-Óóó, ígérem, jó leszek! – Lelkesedik fel igazán, mikor végre kap egy halovány mosolyt, és örömében még meg is szorongatja a srác bokáját egy pillanatra, mivel pont a lábánál ücsörög. Végül aztán felpattan a forrócsokiért, két tánclépéssel az asztalnál terem, majd ugyanilyen hipersebeséggel már bele is nyomja Herci kezébe az italt.
-Óóó, talán csináltathatnánk valami pihekönnyű védőruhát Neked – Kezd bele fesztelen fecsegésébe. – Persze sosem fog többet ilyen előfordulni, de jobb az elővigyázatosság. Csaaak… - Összehúzott szemöldökkel csücsörít egyet. – Azért még átviszel a küszöbön, nem? Mert azt úgy kell! -Szinte már hagyomány vált belőle.
-Ha érdekes helyet szeretnél még ma látni, akkor mennünk kell – Egy ugrással talpon van, és egy vigyorral kinyújtja kezét a kis rokkant felé.
-Mindened megvan? – Oké, egy kis szemtelenség csak kicsúszik még a végén. Bár a földön semmi nem gurult a gyűrűkön kívül, szóval maximum az önbizalmát veszthette el a srác. Apropó gyűrű. A sajátját felhúzta hüvelykujjára, s most úgy parádézik tovább.
-Siessünk, mielőtt még más is elkap rajtam kívül – S szokásához híven húzza maga után a szőkeséget. Nem érdekli, hogy az mennyire van éppen megrettenve a közelségétől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. április 20. 00:50 | Link

Leonie Cheesy

- Hát, igen, egy kicsit. Nem sokfélét, de amit igen, az finom. Szerintem legalábbis. – gondol vissza a csokis sütire, amit még szobatársainak csinált. Pillanatok alatt bekúszik a torta is, amit Sharlotte-al ütöttek össze. Igen, az felejthetetlen, sőt jövőváltó élmény volt, persze ez már nem konkrétan a sütinek köszönhető. Habár, ahogy nézzük… Persze igaz, azt a sütit nem egyedül csinálta, és a lány nélkül kicsit elveszett is lett volna, de végül is összejött a dolog, és már egyedül is elboldogulna vele.
- Jó, benne vagyok! – vigyorog a lányra. Eddig nagyon szimpatikus neki a vicces, és életvidám hölgyemény, akkor pedig biztos süti csinálás közben sem lankadna a kedve. Ami az egészet mókássá teszi, a móka szeretettel van telítve, a nélkül pedig nem jó a süti.
- Hmm… Ez nem egy rossz ötlet! De héj! Akkor már szervezhetnénk egy nyílt napot, ahol lehet versengeni, és ott osztogathatnánk. Tök jó lenne! Vaaagy lehetne nyílt éjjel! Akkor bulisabb lenne az akadályverseny. Mert arra gondoltam. De lehet párbaj is, ezt majd a résztvevők eldöntik, lehetne választani, vagy minden részt venni… Meg mindenféle játék! – sorolja lelkesen hirtelen jövő ötleteit. Végül is, nem lenne olyan rossz egy ilyen nyílt nap… Vagy éjjel. Vagy legyen nyílt huszonnégy óra? Az még jobb lenne! Ráadásul legálisan csavaroghatnának éjjel a szabadban… ~ Hű, ha Leonienak tetszik az eddigi ötlet, felvetem ezt is…~ határozza el magában.
- Akkor valami olyan kellene, hogy nem lesz ideje unatkozni a „bűnösnek”, és akkor az lesz a legjobb bünti a világon – két tekintetben is. – kezd el most már ezen tanakodni. De viszonylag elég hamar elveti ezt a gondolatszálat, helyette inkább bemutatja a vörösnek kacaj-tudományát.
- Tetszett? Örülök, ha megfelelő! – vigyorog a vállveregetésre, és reakcióra. Igazán örül, majdhogynem mindig ilyen reakciót várna, bár nem mindig kapja meg. De arra rájött, hogy bizonyos röhögésformáktól a nővére frászt kap, szóval ha zavarja, csupán nevetnie kell, ezzel egyszerűen kiűzve testvérét a szobából.
- Saját? Na, halljuk! - néz vigyorogva a vörösre, és feszültségmentesen bár, de figyel. A hölgyike mutatványán csak mosolyog, és nagyon élvezi a mókás előadást. Mikor Leonie elérkezik a darab végére, Mary lelkesen - és jó hangosan - tapsolni kezd.
- Bhravó, bhravó, bhravisszimóhóóó! Ilyen tökéletes előhadást még nem látott a világ, mily' megthisztelő, hogy khegyed épp szerény szhemélyemnek vhólt kedvhes bemutatni! - dicséri az elődást, francia akcentust utánozva, teljes odaadással és elragadottsággal.
- Ighen, bizonyhára az vólna. - helyesel bólintással, még mindig az akcentust használva.
- Szeretem a medvégtet, ig... Mármint, igen, a medvéket. Igen. Szóval igen, szeretem őket. - bólogat hevesen. - De az nem nagy kicsit? És ugye nem élőt akarsz, csak plüssöt? Azt be tudsz szerezni szerintem eeeekkorát is... - mutatja ő is a mértéket. A következő kérdésre csak a fejét rázza. - Nem, nekem csak egy kis plüsskutyám van, amit még a nővéremtől kaptam pár éve. - adja meg a választ, és felhörpinti maradék kakaóját. Mivel kérne még, odaszól egy manónak, hogy csináljon még neki - persze szépen kéri, az illem az fontos. Miután megkapta a gőzölgő italt, és megköszönte, ismét a vöröshöz fordul:
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én még nem vagyok álmos, és igazából te se tűnsz annak. Szerinted mit csináljunk? - érdeklődik. Egyedül maradni nem szeretne, így reméli, Leonie nem tervez visszamenni a körletébe, egyelőre legalábbis.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. április 29. 12:23 | Link

Kunigunda

Glyniss nem tudja kivárni a vacsoraidőt egész napos korgó gyomra után, így elindul a konyha felé némi uzsonnára szert tenni. Egyébként is, egész nap a padban ücsörgött vagy éppen rohangált teremről teremre. Nem volt ideje enni sem, persze a reggeliről is lemaradt, mert a lustaság mégiscsak fontosabb, mint az étel maga, így csak darab keksz jutott neki egész napra, amit az egyik csoporttársa nyomott a kezébe, mikor már nem hallotta a tanárt Glyniss korgó gyomrától.
Leérve a konyhaajtó előtt megáll, bekopog, bár a nagy zsivajtól valószínűleg meg sem hallották a benntartózkodó manók, attól függetlenül határozottan benyit az ajtón és üdvözli a bennlévőket. -Szép jó napot kívánok! Hogy vannak?- érdeklődik a manók iránt, akik sürögnek- forognak a konyhában. -Maradt egy éhes diáknak valami apróság?-próbálkozik a manók lelkére hatni egy kis étel reményében.
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. április 30. 21:11 | Link

Mary
Zárás

-Óóóó, milyen jó ötleteid vannak! – Csapdossa össze kezeit okos fóka módjára. Bár a párbaj kivitelezhetőségében kicsit kételkedik, hátha megjelenik valami édesszájú rellonos, és leátkoz mindenkit a talpáról.
-Éjjeli móka? – Csillan fel a szeme hirtelenjében. Neki persze egyből az jut eszébe, hogy egy rakat diákot be kéne vonni, és csoportosan szabályt szegni. Nem ám még engedélyt kérni a tanároktól meg prefektusoktól… (hozzátenném, a kishölgy itt még nem is sejti, hogy egy ilyen ötlettel jövendő státusza alatt vágja a fát)
-Kiszökhetnénk az erdőbe, és az lehetne a feladat, hogy érjenek el hozzánk úgy, hogy nem kapják el őket. Természetesen a végén jutalmat osztogatnánk. Mondjuk túrós rétest! – Már hogyan ne érne meg egy próbálkozást minden diáknak egy adag rétes. Hiszen annál nincsen finomabb a földön! Még a fejük fölött kardként lebegő büntetőmunka sem riaszthatna el senkit.
Közben még gyorsan előad egy kisebb színdarabot, és Mary reakcióján igazán felbuzdulva félig megfullad a nevetéstől. Mókás lány ez Mary, eztán biztos sokat fogja még zaklatni, hogy játszanak együtt. Nem utolsó sorban valósítsák meg együtt világmegváltó… izé… iskolamegváltó terveiket. Érzi a lányban az kellő ambíciót egy ilyen akcióhoz.
-Lehet, hogy egy élő medve könnyen leharapná a fejem – Morfondírozik hangosan, miközben ismét feláll, hogy a hölgyeménnyel szemben helyezkedjen el. Egyszerűen képtelen a hátsóján megmaradni, maximum, ha odaragasztják az ülőalkalmatossághoz.
-Ha lesz egy eeeekkora plüssmedvém – Szintén mutogatja a gigantikus méreteket – Kirakom a Nagyterem elé egy táblával a kezében, hogy „ingyen ölelés” – Egy nyaralás alkalmával ezt élő embereknél látta, hát milyen jó érzés is volt minden ismeretlen körbeölelgetni!
-Nem is tudom Mary… inkább menni kéne! – Teszi hozzá végül sajnálkozva.
-Még ki akarom festeni az egyik szobatársamat álmában – Vigyorogva megvonogatja a vállát. Valamelyikük tuti örülne neki, úgyhogy sietnie kell vele. Odapattog az asztalhoz, és felkapja a megbűvölt is rádióját.
-Jössz Te is? Együtt biztos elég hangosak leszünk ahhoz, hogy elkapjanak a folyosón. – Ha követi Mary, ha nem, ő bizony kipattog a folyosóra, és irány az Eridon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csontváry Kunigunda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 5. 18:50 | Link

Glyniss

A konyha a mai nap folyamán úgy tűnik kimondott népszerűségnek örvend. Többen is megfordulnak itt nassolni való után kutatva, ám az a diák aki a túlbuzgó házimanók kezeire kerül általában nem ússza meg egy kisebb lakomával az ölében. A manók pedig ma igencsak kitettek magukért, pompás étkeket kínálnak és kóstoltatnak.
A kis vörös sárkányt követve nemsokára egy újabb rellonos példány lép a színre. Csak pár napja tartózkodik az iskolában, igazi "friss húsnak" számít, aki még nem igazán tudja hány óra... Tulajdonképpen most is az étkezőt keresi, ám húsz perccel ezelőtt valahol elnézte a fordulót és most itt kötött ki. Amint lépi át a konyha küszöbét egy kifelé iramodó, jól lakott felsőbb évfolyamos diákcsorda kis híján felkeni az ajtóra, de a lány fürgén átslisszan két vihogó kamaszfiú között, erősen védelmezve a fején levő barna kalapot. A kalap szent, a kalap sérthetetlen és ugyanez érvényes a többi harminckilenc darabra is.
Megigazítja tökfödőjét, majd egy árnyalattal világosabb, nagy gombokkal díszitett, térde közepéig érő kabátja zsebeibe süllyeszti kacsóit és körbenéz. Persze, hogy minden normális ember elhagyta már a kabátot és a kardigánt, de hősnőnk valahogy nem tartozik bele ebbe a kategóriába. Csendben nézelődik, ismerkedik a zsúfolt és hangos, de annál finomabb illatú helyiséggel. A nagy sürgés-forgás közepette észreveszi Glyniss-t is, aki ugyan még idegen számára, így azt sem tudja, hogy voltaképp háztársak. Zsebre dugott kézzel odaslattyog mellé. Nem lép túl közel, amolyan tisztes távolságból óvatosan méregeti a lányt. Mivel nem kenyere a tolakodás és a letámadás, tulajdonképpen a barátkozás sem, ezért csak első körben ennyit szól:
- Egy karéj zsíros kenyeret, hogy lehet itt szerezni, nem tudod? Nagyon kajás vagyok. - pislog a lányra mélybarna szemeivel kérdőn, majd egyik kezét kihúzza zsebéből és megkocogtatja egy poharakkal egyensúlyozó manó fejecskéjét aki látszólag már nagyon szenved a számára kiosztott feladattal, de ugyanakkor az is kivehető, hogy velük is szeretne ám foglalkozni, így most mélységes dilemmába keveredve csak ott pattog izgatottan a két lány körül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. május 6. 16:49 | Link

Kunigunda

Épp egy figyelmen kívül hagyott tálca felé settenkedik és lekap róla pár pogácsát, majd ott rögtön falni kezdi. Persze ezt csak előételnek szánta, még vár, hogy manók kezébe nyomjanak valami ehetőt és tartalmasabbat. Persze a sürgés-forgásban már több koboldot leszólított, de mind csak heves bólogatás közepette ígérte, hogy hoz neki valamit, amit azóta is vár. Aztán egy kalapos lány mellé ér, és úgy tűnik, szintén ugyanabban a reményben érdeklődik itt a konyhán.
-Elméletileg, ha kérünk, adnak is valamit a manók. Előbb utóbb majdcsak felfigyelnek ránk. Addig ott egy pár pogácsa, vegyél, ha kérsz. Én önkényesen kiszolgáltam magam. – mutat a tálca felé. –Nem sűrűn járok a konyhába, általában megvárom az étkezést, de a mai nap nem tartozott közé. Azaz semmilyen étkezést nem tartalmazott, úgyhogy kicsit morcos leszek, ha nem kapunk gyorsan valamit. –magyarázza vicceskedő, de mégis kicsit morcos hangsúllyal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 11. 14:28 | Link

Keiko Sama

 Elindultam a konyha felé, hátha maradt valami kis finomság egy kis diák számára. Végig mentem a soha véget nem érő folyosón és néha-néha kikukucskáltam az ablakokon. Besütött a folyosókra a nap sugara, mely meg-megcsillant a páncélokon.
  Mikor odaértem, a konyha ajtajához, óvatosan bekopogtam. Kinyitottam az ajtót és beléptem.
  - Jó napot! - köszöntem. - Elnézést a zaklatásért, de maradt valami kis finomság? - kérdeztem vidáman.
  - Hát persze! - jött a válasz, és már a kezembe is tarthattam az ínycsiklandozó palacsintát és muffint. A kis táskámba egy pléd volt, amit leterítettem és leültem. Nem volt kedvem visszamenni a klubhelyiségbe.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. május 20. 19:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 11. 15:59 | Link

Vanília Perwinkle

Egy kicsit megéheztem, így arra gondoltam, hogy ellátogatok a konyhára, hátha kapok valamilyen ételt. Igaz, hogy elmehetnék a faluba is, de ahhoz most nincs kedvem - vagyis, az az igazság, hogy most pénzem is alig van. Végigmegyek a folyosón, s csak résnyire nyitom ki az ajtót, azon kukucskálok be. Hamar összeszedem a bátorságom, és bemegyek. Most járok először a konyhán, így gondolom nyilvánvaló, hogy elbűvöl az egész látvány. Legfőképpen az, hogy a manók milyen szorgosan dolgoznak a tűzhelynél. Elindulok az asztal felé, ahol néhány manót látok, és mellettük egy tál palacsintát. Nem is figyelek. lábam elé csak megyek előre. Már majdnem elérek az asztalig, mikor megbotlom valamiben. Vagyis inkább valakiben, egy lányban, aki valamiért egy pléden ül itt a földön, és palacsintát eszik. Amint meglátom,hogy kiben botlottam meg, alázatosan meghajolok, és ezt mondom:
- Elnézést, nagyon sajnálom. Nem volt szándékos. Kérlek bocsáss meg!
ezek után nézem a lányt, közben várom a reakcióját. Remélem nem haragszik nagyon rám.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. május 11. 16:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 20. 17:54 | Link

Keiko

  - Semmi baj! Gyere és csatlakozz hozzám - mondtam nyugtatóan. - Te jól vagy? Nem én estem el benned, hanem te bennem. Nekem kellene bocsánatot kérnem amiért kint hagytam a lábam - mosolyogtam rá. Nagyon udvarias lánynak tűnt, hisz azért kért bocsánatot, amiről nem is ő tehet.
  - Még meg se kérdeztem. Hogy hívnak? - kérdeztem tőle. - Levitás vagy, mert láttalak a klubhelyiségben, és elsős, mert ritka az ekkora másodikos, már bocsánat - fejeztem be mondandóm. Örültem, hogy találkoztam vele. Odébb csusszantam és megütögettem magam mellett a helyet. - Na gyere! Csüccsenj le és mesélj magadról! - érdeklődtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 20. 21:40 | Link

Vanília

Megkönnyebbültem mikor mondja hogy nem haragszik rám, hogy nincs semmi baj. Mosolyából is le lehet szűrni, hogy egy kedves lány, amit egy másik mosollyal viszonzok.
- Igen, levitás vagyok, és igen elsős- elnevetem magam mert még senki sem a méretem alapján feltételezte a koromat, bár sokan fiatalabbnak néztek, mert még mindig csak 148 centi vagyok.
Megengedi , hogy leüljek mellé a plédre, és én le is huppanok azonnal.
Hmm... mit is mondjak magamról? kérdezem magamtól, közben kezem az álamra teszem.
- Hmm... hát... öhmm... mit szeretnél tudni?- kérdezem, majd szemem a palacsintákra mered, mikor megérzem a szagukat, és akkorát kordul a gyomrom, hogy csak na. - Kaphatok belőle? - kérdem,közben mutatóujjammal mutatok a palacsinta felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 21. 16:55 | Link

Keiko

  - Na, akkor jól gondoltam! - nevettem. Örültem, hogy van egy nálam picit fiatalabb akivel beszélgethetek. Szeretem a társaságot. Sok embert ismerek, de azok szinte mind nagyobbak nálam. Végre volt itt egy ilyen kedves lány. Ennek nagyon örültem.
  - Hát. Például elmondhatnád milyenek a szüleid mit dolgoznak, milyen származású vagy. Szeretném még tudni, hogy ... mm ... mi a kedvenc ételed, és hasonlóak - fejeztem be. Jó volt vele beszélgetni. - Persze vegyél csak - oda nyújtottam neki a tányért.
  - Hallottál a Bagolykő Mágustusáról? - tettem fel még egy utolsó kérdést. Vártam a válaszra és közben én is vettem egy palacsintát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. május 21. 19:00 | Link

Vanília

Bólintok egyet, mikor megengedi, hogy vegyek a palacsintából, és elveszem az egyiket.
- Anyám japán származású, apám meg magyar. Japánban születtem, és mindig is ott éltem, csak pár hétre látogattunk el Magyarországra. Apám a Mágiaügyi minisztériumnál dolgozik, de vele nem vagyok valami jó kapcsolatban, anyám meg csak egy orvos - veszek egy mély levegőt, majd folytatom tovább. - Ebből már valószínű rájöhettél, hogy félvér vagyok. Hmm... A kedvenc ételem... Hát,nem is tudom, mindenféle japán étel, meg eléggé édesszájú vagyok, így sokféle süti - elnevetem magam, aztán bekapom az utolsó falatot, és folytatom.
- A mágustusáról? Igen, hallottam, de nem valószínű hogy megyek, max szurkolni fogok a levitásoknak.
Sóhajtok egyet, mikor befejezem a mondandómat.
- És veled mi a helyzet? Te mész a Tusára? - kérdezem érdeklődve, s közben az arcát figyelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Vanília Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 21. 19:14 | Link

Kei

  Figyelemmel hallgatom a mondandóját, és figyelek minden részletre. Bár tudtam, hogy nem kérdezte, de azért elkezdtem mesélni magamról.
  - Az apukám magyar. Ciceró Perwinkle, és csillagászattal foglalkozik. Nem varázsló, ahogy anyám se. Ebből következik, hogy én sárvérű vagyok. Ő Betty Burke és író. Van két féltestvérem, Lisa és Leslie ők is Bagolykövesek. Van egy testvérem Kim. Mi négyen tudunk varázsolni a családban. A féltesóimmal már nem nagyon tartjuk a kapcsolatot. Már nem Figyelnek ránk annyira. Talán Leslie ő jobban. A nyarakat mindig együtt töltöttük. Én vagyok a legidősebb. Ők mind elsősök én meg másodikos vagyok. Mind a Levitába járunk - fejezem be. Elgondolkodok a következő kérdésen.
  - A jelentkezési lapot elküldtem már csak várni kell. Van esély, mivel kevesen indultak, így nagyobb az esély, hogy bekerülök- mondtam el. - Valamikor elmehetnénk ketten sétálni a Fő uczára. De azért még maradjunk, mert sok a kaja - nevettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 22. 23:21 | Link

Alexa

Kávé, kávé, kávé! Kell, gyorsan, MOST, különben elalszom.
Szinte beestem a konyha ajtaján, kis híján feltaposva egy manót, ami az én lábméreteim tekintve igen érdekes mutatvány lett volna, de miután meggyőződtem róla, hogy a kis lénynek nem esett különösebb baja, rögtön szalasztottam is a fekete nedűért, majd helyet foglaltam az egyik asztal mellett. Letettem a kezemből a könyvet, ami az utóbbi napokban majdnem oda is nőtt, és nem enyhe undorral toltam odébb az asztallapon. Nem, még mindig nem szerettem meg a pedagógiát, és továbbra is az volt a véleményem, hogy ez abszolút felesleges nekem, tanár szak ide vagy oda. A fejembe verhetem, de nem szándékozom ebben az átkozott papírformában használni.
Közben odaintettem magamhoz egy másik manót is, mert ha már itt voltam, akkor akár meg is vacsorázhattam.
- Tésztát kérek, valami paradicsomos szósszal, de egyébként rád bízom, hogy mit hozol - mondtam neki a rendelést, aztán gyors váltásban már jött is az első a kávémmal. - Köszönöm - vettem át a bögrét, amiben épp az ízlésem szerint elkészített ital volt, hiszen annyit jártam ide kávéért, hogy már megtanulták hogy szeretem.
Ha nem kellett volna éjt nappallá téve tanulnom a holnaputáni dolgozatra, akkor sem hiszem, hogy sokkal többet aludtam volna, mint így. Újra meg újra eszembe jutott, ami ott lent történt az Üvegháznál, meg ami azóta, és még mindig olyan hihetetlennek tűnt, de azért valahol belül boldog voltam a dolgok ilyen fordulatától. Csak még nem nagyon tudtam, hogy ezt hogyan is mutassam ki.
Közben a vacsorám is megérkezett, szóval nekiláttam az evésnek, tüntetőleg rá se nézve a tankönyvemre, ami mintha még röhögött is volna rajtam, pedig nem a mozgó irodalom közé tartozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. május 22. 23:48 | Link

Lyra

A hétre egy határozottan kicserélődött Alexát kapott a diákság. A hosszú hétvégét a kastélytól távolt töltötte, kicsit kikapcsolódott, igazi lányos hétvégét tartott rég nem látott barátokkal. Azonban ezzel a négy nappal, amit kihagyott az is együtt jár, hogy rengeteg lemaradás halmozódott fel, így, amikor a "buli" véget ért, nem haza ment, ahol állítólag minden rendben, hanem a kastélyba, hogy a lemaradása egy részét behozza.
A terv egészen tíz percig tart, amíg el nem ér a szobájáig, ugyanis eszébe jutott, hogy ő éhes, méghozzá határozottan éhes, így aztán az ajtót visszazárva, lábujjhegyen - ami ilyen cipőben szép teljesítmény - indul el, hogy keressen valami vacsorát, esetleg egy kávét és mondjuk áfonyalevet. Igen, az áfonyalére határozottan szüksége van.
Belépve azonnal elmosolyodik, amikor meglátja, hogy nincs egyedül és a társasága sem rossz, hiszen Lyrával mindig öröm találkozni. Közelebb sétálva megérinti a vállát, majd a vele szemközt lévő helyre mutat.
- Szabad?
A lány talán meglepődik a kinézetén, amióta szült azóta nem nagyon hordott szoknyát, illetve a haja sem volt kiegyenesítve, vagy ha igen, kontyba felfogva csak. Most mind a kettőt megtapasztalhatja, amin a valamivel a térde fölé érő szoknyában, és egészen a szoknya végéig érő, dús, szőke hajában a lányra pillant. Miután megkapta az engedélyt, fekete kabátkáját levéve foglal helyet vele szemben, várva, hogy egy manó odasétáljon hozzájuk.
- Üdv, Tejeskávét szeretnék, áfonyalevet és rakott krumplit, ha jól hallottam az is volt vacsorára.
A manó bólint és már el is szalad, hogy elkészítse a kívánt ételt. Egy kicsit néz a manó után, majd a lány felé fordulva rámosolyog.
- Kicsit fáradtnak tűnsz, minden rendben?
Szeret foglalkozni a gyerekeivel és van néhány kiskedvence, mint minden tanárnak. Az egyik ilyen kiskedvenc Lyra, akit már akkor megkedvelt, amikor kék volt, és ezt a zöldülésével csak tovább növelhette.

Ruci:
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 23. 00:22 | Link

Alexa

Már a vacsorám felét megettem, mikor nyílt az ajtó, és hátrafordulva Alexát láttam belépni, akinek nagyon megörültem. Régen találkoztunk, pedig azt hittem, hogy miután a házvezetőm lett, többször fogunk összefutni, de talán mert még mindig nem a rellonban laktam, elkerültük egymást.
- Nahát, nagyon csinos vagy! - szaladt ki a számon, mikor jobban megnéztem őt, aztán bólintottam egyet, jelezve, hogy nyugodtan leülhet. Folytattam az evést, amíg ő is rendelt, aztán a megjegyzésre csak elmosolyodtam.
- Szerintem az évek során ez már megszokott lett, nem? De egyébként minden a legnagyobb rendben, csak ez - böktem a könyv felé -, keseríti az életem.
Leraktam a villát a kezemből, és a kávé után nyúltam, hogy kortyoljak egy kicsit, mielőtt Alexa szeme láttára belefejelek a tányérba.
- Egyébként te hogy vagy? Nekem úgy tűnik, majd' kicsattansz - mondtam neki, az arcát tanulmányozva, ami már rég tűnt ennyire gondtalannak.
Kedveltem a nőt, mert mindig kedves volt velem, még akkor is, mikor jogosan lehetett volna felháborodott és ellenséges, gondolok itt arra az incidensre a kviddicsmeccsen, miután is takarítani kellett utánam a navinéseket. De Alexa jólelkű ember volt, szerette a diákokat, és én is meglepően jól elvoltam vele. Kicsit néha úgy is éreztem, hogy olyan mint egy barát.
Közben a kávém is elfogyott, és miután egy darabig csak bámultam a bögrébe, úgy döntöttem, nagyon sürgősen kell még egy, hát oda is intettem az egyik manót, újratöltést kérve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2534
Írta: 2013. május 23. 00:48 | Link

Lyra

- Köszönöm.
A dicséretre elmosolyodott és kicsit lehajtja a fejét. Mostanában már nem bízik abban, ha mondjuk otthon dicsérik meg. Néha úgy érzi, mintha egy szokásos rutin lenne. Ez akár merült fel először, amikor arra a bűvös "szeretlek" szóra már csak annyit reagált a másik fél, hogy "tudom". Aztán ez valahogy ennyiben maradt. Kicsit jó volt kimozdulni, másokkal lenni és feltöltődni és ez meg is látszik rajta.
- Igen, egy kicsit nosztalgiáztunk néhány ezer éves iskolatárssal. Nem tudom, hogy ismered-e Verona Mystéria vagy Jin Gin Hon-Kong nevét. Velük voltam és kicsit visszafiatalodtam úgymond.
Reméli, hogy ez az energia és nyugodtság, ami átjárja kitart majd jó ideig. Van egy olyan érzése, hogy sok minden fog még történni a közeljövőben, ami miatt erősnek kell majd lennie. Két korty kávéval boldogítja magát, amíg vár a vacsorájára és közben szélesen mosolyog. Egyszerűen nem tud nem mosolyogni, olyan jól érzi magát.
- Oh, nem is gratuláltam még, szinte megtiszteltetés itt ülni most a sötét varázslatok kivédésének jövőbeli tananyagával. Huh, ez érdekesen hangzik.
Próbálta egyszerűbben kifejezni magát, de ez nem ment olyan könnyen. Mivel az elutazása előtt megjelent az Edictum, és mivel ő pakolta össze a cikkeket, így természetes, hogy mindegyiket végigolvasta. Felmerült benne, hogy most már át kéne adnia a terepet másnak, de valahogy még nincs szíve megválni az újságtól. Erre a cikkre viszont határozottan emlékszik és nagyon jópofának tartotta ezt a felvetést.
Megkapja a vacsoráját, amit szintén megköszön és azonnal el is kezdi kiválogatni a tojást, mivel az a kedvenc része. Egyszerűbb lett volna, ha csak főtt tojást kér, de jellemzően későn gondolt bele ebbe az eshetőségbe.
- Történt valami érdekes addig, amíg nem voltam itt? Nem is tudom, Serent elcsábította tőlem valami csábosan mosolygó fiatalabb tanárka vagy ilyesmi? A szívem szakadna meg, ha NLR után őt is elveszíteném.
Na igen, Seren számára egy igen jó fogás, és ha kell megküzd érte mindenkivel, aki rátenné a kezét. Ezekben a tanárokban nem bízhat az ember, hiszen tele van velük az újság. Hamisak, mind. Végre megérkezik az áfonyalé is, amiért igen hálás. Ma tényleg minden összejön neki.
- Ha már csábításoknál tartunk, hallottam hírét, hogy elkelt a következő férjem. Pedig magasságban éppen ideális lett volna a drága Kahlil.
Nem egyszer hangoztatta már, hogy ő mindent tud, és úgy néz ki ez most is igaz. Valahogyan mindig megtudja a dolgokat, az évek során egész jó besúgó hálózatot alakított már ki, akik a napi érdekességeket szolgáltatják neki. Ez pedig érdekesség, határozottan hatalmas érdekesség.
Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2013. május 23. 00:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 ... 15 ... 37 38 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint