36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 22. 23:21 | Link

Alexa

Kávé, kávé, kávé! Kell, gyorsan, MOST, különben elalszom.
Szinte beestem a konyha ajtaján, kis híján feltaposva egy manót, ami az én lábméreteim tekintve igen érdekes mutatvány lett volna, de miután meggyőződtem róla, hogy a kis lénynek nem esett különösebb baja, rögtön szalasztottam is a fekete nedűért, majd helyet foglaltam az egyik asztal mellett. Letettem a kezemből a könyvet, ami az utóbbi napokban majdnem oda is nőtt, és nem enyhe undorral toltam odébb az asztallapon. Nem, még mindig nem szerettem meg a pedagógiát, és továbbra is az volt a véleményem, hogy ez abszolút felesleges nekem, tanár szak ide vagy oda. A fejembe verhetem, de nem szándékozom ebben az átkozott papírformában használni.
Közben odaintettem magamhoz egy másik manót is, mert ha már itt voltam, akkor akár meg is vacsorázhattam.
- Tésztát kérek, valami paradicsomos szósszal, de egyébként rád bízom, hogy mit hozol - mondtam neki a rendelést, aztán gyors váltásban már jött is az első a kávémmal. - Köszönöm - vettem át a bögrét, amiben épp az ízlésem szerint elkészített ital volt, hiszen annyit jártam ide kávéért, hogy már megtanulták hogy szeretem.
Ha nem kellett volna éjt nappallá téve tanulnom a holnaputáni dolgozatra, akkor sem hiszem, hogy sokkal többet aludtam volna, mint így. Újra meg újra eszembe jutott, ami ott lent történt az Üvegháznál, meg ami azóta, és még mindig olyan hihetetlennek tűnt, de azért valahol belül boldog voltam a dolgok ilyen fordulatától. Csak még nem nagyon tudtam, hogy ezt hogyan is mutassam ki.
Közben a vacsorám is megérkezett, szóval nekiláttam az evésnek, tüntetőleg rá se nézve a tankönyvemre, ami mintha még röhögött is volna rajtam, pedig nem a mozgó irodalom közé tartozott.
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. május 22. 23:48 | Link

Lyra

A hétre egy határozottan kicserélődött Alexát kapott a diákság. A hosszú hétvégét a kastélytól távolt töltötte, kicsit kikapcsolódott, igazi lányos hétvégét tartott rég nem látott barátokkal. Azonban ezzel a négy nappal, amit kihagyott az is együtt jár, hogy rengeteg lemaradás halmozódott fel, így, amikor a "buli" véget ért, nem haza ment, ahol állítólag minden rendben, hanem a kastélyba, hogy a lemaradása egy részét behozza.
A terv egészen tíz percig tart, amíg el nem ér a szobájáig, ugyanis eszébe jutott, hogy ő éhes, méghozzá határozottan éhes, így aztán az ajtót visszazárva, lábujjhegyen - ami ilyen cipőben szép teljesítmény - indul el, hogy keressen valami vacsorát, esetleg egy kávét és mondjuk áfonyalevet. Igen, az áfonyalére határozottan szüksége van.
Belépve azonnal elmosolyodik, amikor meglátja, hogy nincs egyedül és a társasága sem rossz, hiszen Lyrával mindig öröm találkozni. Közelebb sétálva megérinti a vállát, majd a vele szemközt lévő helyre mutat.
- Szabad?
A lány talán meglepődik a kinézetén, amióta szült azóta nem nagyon hordott szoknyát, illetve a haja sem volt kiegyenesítve, vagy ha igen, kontyba felfogva csak. Most mind a kettőt megtapasztalhatja, amin a valamivel a térde fölé érő szoknyában, és egészen a szoknya végéig érő, dús, szőke hajában a lányra pillant. Miután megkapta az engedélyt, fekete kabátkáját levéve foglal helyet vele szemben, várva, hogy egy manó odasétáljon hozzájuk.
- Üdv, Tejeskávét szeretnék, áfonyalevet és rakott krumplit, ha jól hallottam az is volt vacsorára.
A manó bólint és már el is szalad, hogy elkészítse a kívánt ételt. Egy kicsit néz a manó után, majd a lány felé fordulva rámosolyog.
- Kicsit fáradtnak tűnsz, minden rendben?
Szeret foglalkozni a gyerekeivel és van néhány kiskedvence, mint minden tanárnak. Az egyik ilyen kiskedvenc Lyra, akit már akkor megkedvelt, amikor kék volt, és ezt a zöldülésével csak tovább növelhette.

Ruci:
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 23. 00:22 | Link

Alexa

Már a vacsorám felét megettem, mikor nyílt az ajtó, és hátrafordulva Alexát láttam belépni, akinek nagyon megörültem. Régen találkoztunk, pedig azt hittem, hogy miután a házvezetőm lett, többször fogunk összefutni, de talán mert még mindig nem a rellonban laktam, elkerültük egymást.
- Nahát, nagyon csinos vagy! - szaladt ki a számon, mikor jobban megnéztem őt, aztán bólintottam egyet, jelezve, hogy nyugodtan leülhet. Folytattam az evést, amíg ő is rendelt, aztán a megjegyzésre csak elmosolyodtam.
- Szerintem az évek során ez már megszokott lett, nem? De egyébként minden a legnagyobb rendben, csak ez - böktem a könyv felé -, keseríti az életem.
Leraktam a villát a kezemből, és a kávé után nyúltam, hogy kortyoljak egy kicsit, mielőtt Alexa szeme láttára belefejelek a tányérba.
- Egyébként te hogy vagy? Nekem úgy tűnik, majd' kicsattansz - mondtam neki, az arcát tanulmányozva, ami már rég tűnt ennyire gondtalannak.
Kedveltem a nőt, mert mindig kedves volt velem, még akkor is, mikor jogosan lehetett volna felháborodott és ellenséges, gondolok itt arra az incidensre a kviddicsmeccsen, miután is takarítani kellett utánam a navinéseket. De Alexa jólelkű ember volt, szerette a diákokat, és én is meglepően jól elvoltam vele. Kicsit néha úgy is éreztem, hogy olyan mint egy barát.
Közben a kávém is elfogyott, és miután egy darabig csak bámultam a bögrébe, úgy döntöttem, nagyon sürgősen kell még egy, hát oda is intettem az egyik manót, újratöltést kérve.
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. május 23. 00:48 | Link

Lyra

- Köszönöm.
A dicséretre elmosolyodott és kicsit lehajtja a fejét. Mostanában már nem bízik abban, ha mondjuk otthon dicsérik meg. Néha úgy érzi, mintha egy szokásos rutin lenne. Ez akár merült fel először, amikor arra a bűvös "szeretlek" szóra már csak annyit reagált a másik fél, hogy "tudom". Aztán ez valahogy ennyiben maradt. Kicsit jó volt kimozdulni, másokkal lenni és feltöltődni és ez meg is látszik rajta.
- Igen, egy kicsit nosztalgiáztunk néhány ezer éves iskolatárssal. Nem tudom, hogy ismered-e Verona Mystéria vagy Jin Gin Hon-Kong nevét. Velük voltam és kicsit visszafiatalodtam úgymond.
Reméli, hogy ez az energia és nyugodtság, ami átjárja kitart majd jó ideig. Van egy olyan érzése, hogy sok minden fog még történni a közeljövőben, ami miatt erősnek kell majd lennie. Két korty kávéval boldogítja magát, amíg vár a vacsorájára és közben szélesen mosolyog. Egyszerűen nem tud nem mosolyogni, olyan jól érzi magát.
- Oh, nem is gratuláltam még, szinte megtiszteltetés itt ülni most a sötét varázslatok kivédésének jövőbeli tananyagával. Huh, ez érdekesen hangzik.
Próbálta egyszerűbben kifejezni magát, de ez nem ment olyan könnyen. Mivel az elutazása előtt megjelent az Edictum, és mivel ő pakolta össze a cikkeket, így természetes, hogy mindegyiket végigolvasta. Felmerült benne, hogy most már át kéne adnia a terepet másnak, de valahogy még nincs szíve megválni az újságtól. Erre a cikkre viszont határozottan emlékszik és nagyon jópofának tartotta ezt a felvetést.
Megkapja a vacsoráját, amit szintén megköszön és azonnal el is kezdi kiválogatni a tojást, mivel az a kedvenc része. Egyszerűbb lett volna, ha csak főtt tojást kér, de jellemzően későn gondolt bele ebbe az eshetőségbe.
- Történt valami érdekes addig, amíg nem voltam itt? Nem is tudom, Serent elcsábította tőlem valami csábosan mosolygó fiatalabb tanárka vagy ilyesmi? A szívem szakadna meg, ha NLR után őt is elveszíteném.
Na igen, Seren számára egy igen jó fogás, és ha kell megküzd érte mindenkivel, aki rátenné a kezét. Ezekben a tanárokban nem bízhat az ember, hiszen tele van velük az újság. Hamisak, mind. Végre megérkezik az áfonyalé is, amiért igen hálás. Ma tényleg minden összejön neki.
- Ha már csábításoknál tartunk, hallottam hírét, hogy elkelt a következő férjem. Pedig magasságban éppen ideális lett volna a drága Kahlil.
Nem egyszer hangoztatta már, hogy ő mindent tud, és úgy néz ki ez most is igaz. Valahogyan mindig megtudja a dolgokat, az évek során egész jó besúgó hálózatot alakított már ki, akik a napi érdekességeket szolgáltatják neki. Ez pedig érdekesség, határozottan hatalmas érdekesség.
Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2013. május 23. 00:58
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 23. 13:24 | Link

Alexa

- Nem, sajnos nem ismerem őket - ráztam meg fejemet. Már Alexa is tanár volt, mikor én ide kerültem, úgyhogy nem voltam tisztában azzal az évfolyammal, amibe ő járt. - De örülök, hogy ilyen jól érezted magad. Ne haragudj érte, de eléggé nyúzottnak tűntél az utóbbi időben, most viszont szinte szikrázik körülötted az energia - mosolyogtam a nőre, akinek az arcán látszott a vidámság.
A megjegyzésre aztán hangosan felnevettem. Én is olvastam az Edictumban azt az ominózus cikket, és ha a többi részét nem is értettem (Hát kitől is akarnék én jegygyűrűt, úgy mégis? Kész rejtély.), de ez határozottan tetszett, és dagasztotta a májam.
- Na igen, miután ilyen megtisztelő címet kaptam, bizonyára boldogok lesznek a diákok, ha a leendő átoktörés tanárukat viszontlátják a tankönyvben. Szegények, még nem is tudják mi vár rájuk!
Megállíthatatlanul vigyorogtam ezen a gondolaton, hiszen szép képet festett a jövőre. Igazából azt terveztem, hogy mivel jelenleg a mestertanoncoknak nincs SVK, így Seren tananyagának folytatásaként átoktörést és defenzív mágiát tanítanék a felsőbb osztályokban, természetesen csak ha fel is vesz az igazgató. Ha nem, akkor megyek ereklyékre vadászni.
Közben elfogyott a tésztám, és egy manó el is vitte a tányérom, én pedig újra a kezembe fogtam a kávésbögrét, ezt az adagot már lassan kortyolgatva. Az előző szerencsére volt olyan erős, hogy máris érezzem a hatását.
A kérdésre aztán újra megráztam a fejem.
- Seren továbbra is a munkájával áll szoros és rendkívül intenzív kapcsolatban, szóval maximálisan a tiéd. Meg persze Eiriané. Édes az a kislány, ahogy hallottam, még Kont is lefegyverezte, bár ezt azért igencsak feltételes módban hiszem csak el - vigyorogtam egyet a gondolaton.
Tulajdonképpen őrület, hogy mennyire más lett az életünk mostanra. Serennek lánya van, még ha csak fogadott is, Kon három éve van együtt Arviddal, és egy igencsak szép házban élnek együtt, én meg... Én meg az eridonosok legnagyobbjával folytatok kapcsolatot. Csak ne lenne ezt ilyen nehéz még gondolatban is kimondani.
És úgy tűnt, Alexa mindenről tud. Alig hogy úgy döntöttem, tartok egy kis szünetet a beszédben, és iszok a kávémból, máris újabb pletykával jött elő, és volt olyan rellonos, hogy csak a legvégén mondja az alanyt, erőteljes fuldoklásra késztetve engem. Miután sikerült megelőznöm, hogy korai halálom egy korty kávé okozza, kissé eltűnődve néztem fel a nőre, azon gondolkodva, hogy vajon mennyit tud, és azt honnan? Nem hittem volna, hogy ennek ilyen gyorsan híre megy, de láthatóan igaz a mondás, hogy itt még a falnak is füle van.
- Khm....Ig..gen..? - nyögtem ki végül valami olyan hangszínben, ami jelenthetett helyeslést és kérdést is, attól függően, hogy ő mit hall bele, vagy mit tud eleve a dologról.
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. május 24. 03:58 | Link

Lyra

- Vacakul is éreztem magam.
Megsértődni? Ugyan, most semmin sem tudna. Azt hiszem ez az az állapot, amikor azt mondják a szakértők, hogy madarat lehet fogatni valakivel. Azért örül neki, hogy éppen nincsenek fájdalmai, vagy rossz közérzete és, hogy a benne lakó rózsaszín királylány sem veri magát a földhöz minden apróság miatt.
- Átoktörés. Ez tetszik. Kár, hogy nem az én tanszékem alatt lennél.
Ha belegondol, akkor ezt a tárgyat egészen biztos, hogy Felagunk kolléga kapná, mivel ő viszi az átváltoztatástant, a bűbájtant is, ezért biztos benne, hogy, mint gyakorlati mágia ez is oda kerül majd. Hozzá, bár nem szép ezt mondani, de a maradék tartozik, akiket nem tudnak besorolni sehova, igaz itt is nagy arcok vannak, mint például Szendrődy, akivel a kis afférjuk óta egész jó lett a viszonya. Évekig tartó masszív ellenszenvet úszhattak volna meg azzal, ha már korábban lépnek, de lehet akkor csak csalódás lenne a vége.
- Ennek igazán örülök, mármint nem úgy, jó lenne, ha összeszedne valakit, aki szinten tartja, de azért ne vonja el a figyelmet. Áron is, megkapta az Eridon házvezető-helyettesi posztját, erre bumm, apa lett, méghozzá kétszeresen.
Az mondjuk egy külön történet, hiszen a semmiből jöttek a babák, szó szerint, előtte napközben Vera még kiszolgálta őt a cukrászdában, meg is jegyezte neki, hogy valahogy vékonyabb lett, erre éjjel egy holtsápadt Áron veri az ajtaját, hogy valami baj van Verával. Akkor a legrosszabbra gondolt mindenki és amikor kibújt az első meglepetés baba, Ádám, akkor ért el mindenkit a totális sokk. Ez az emlék többször visszatér, főleg amikor nem tud rendesen aludni és tényleg képes sokkolni őt a mai napig.
- Kont is? Na, arra külön befizetnék. Istenem, ha egyszer láthatnám, ahogy tényleg szinte már aranyos, nos, az igen sok pénzt megérne nekem.
Neki eddig csak a baja volt vele, bár valahol mélyen hihetetlenül imádja a srácot, mégis örül neki, hogy kicsit nagyobb a csend a ház körül. Lyra reakcióján elmosolyodik, de nem zavartatja magát, amíg kifulladozza magát, addig eszik néhány falatot, hiszen ma még muszáj ténylegesen dolgoznia is.
- Kérlek, ne sérts meg.
Néz rá komolyan a pohara felett, majd egy korty után folytatja.
- Tizenhárom év alatt hihetetlen információhálózatot alakítottam ki. Megvannak a módszereim ahhoz, hogy könnyedén alkut kössek fesményekkel, manókkal, diákokkal. Amolyan besúgó hálózat. Innen tudok a kis stiklikről, amiket elsunnyognak a diákok és a nagyobbakról, ahol esetlegesen hátsó feleket kell menteni.
Ezért tud mindig a legjobb pillanatokban felbukkanni és menteni a menthetőt, ezt pedig sosem tagadta, hogy sajátos módszerekkel teszi. Kérdőn néz a lányra, várva, hogy meséljen, mi is a helyzet az ő szemszögéből.

Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 24. 21:28 | Link

Alexa

- Valójában ez még elég képlékeny, de gondolom abban egyetértünk, hogy nekem effélékhez van leginkább tehetségem - mosolyodtam el. - Amúgy ha nem jön össze, akkor úgyis elmegyek ereklyékre vadászni. És majd fohászba foglalom, hogy nem akarok Grósz Annával kerülni szembe - vigyorogtam a gondolaton. A lánnyal egyszer volt egy futó párbajunk, ami olyan sehogy se végződött, egyikünk sem nyert igazából, de azért valahogy úgy éreztem, ki tudnám hagyni az életemből az ellene való harcot.
- Ki? És hogy? - meresztettem nagy szemeket Alexára annak a bizonyos Áronnak a neve hallatán, akit felteszem ismernem kellett volna, de meg kell vallanom, hogy bár több jó barátom is a tanári karból került ki, sőt, most még a... Te jó ég, nagyon ciki lenne vajon megkérdeznem Kahlilt, hogy ezek után hogyan is hivatkozzak rá? Na de a lényeg az, hogy nem voltam tisztában a kastély pletykáival, és bizony azoknak a tanároknak a személyével sem, akikkel nem kellett beszélnem.
- Lopózz oda a Gamajun-ház ablakához, és ha egyik alkoholmárkáról elnevezett állat sem esz meg téged addig, akkor less be az ablakukon, mikor Arviddal van - javasoltam somolyogva Alexának, mikor említette, hogy szívesen látna egy aranyos Kont. - Szerintem ilyennel csak és kizárólag Arvid találkozhatott, ha egyáltalán.
A következő téma viszont mélységesen zavarba hozott, ami csak súlyosbodott a nő szavait hallva.
- Ne haragudj, én nem akartalak... - köszörültem meg a torkom, és éreztem, hogy hozzám annyira nem illően az arcomba szökik a vér. - Akkor ugye ne is kérdezzem, hogy honnan tudod? - pislogtam végül Alexára, még ha valójában nem is akartam inkább tudni, egyszerűen csak kellett pár pillanat, amíg összekaparom a gondolataim.
- Nem tudom mit mondhatnék - nyögtem ki végül, nem túl sokat lendítve a helyzeten. - Megkérdezte, hogy nekem mi a véleményem erről, szeretném-e, én meg igent mondtam. Hiszen most, hogy már nem tanít engem... - Folyton elharaptam a mondatokat, mert nehezen tudtam megfogalmazni a gondolataim ezzel az egésszel kapcsolatban. - De most jó nekem így, és azt hiszem, neki is.
Nem voltam egy elsőosztályú jelölt bármilyen emberi kapcsolatról is volt szó, de most tényleg igyekeztem, az ő kedvéért, és magamért is. Tudtam, hogy szükségem van valakire, Kahlil pedig jobb ember volt, mint amit valaha is kívánhattam volna magamnak, de éppen ezért néha fel is merült bennem, hogy talán nem pont egy magamfajtát érdemel, viszont örültem neki, hogy mégis így alakult. Fogalmam sem volt arról, hogy mi lesz a következő lépés, még arra sem tudtam volna válaszolni, hogy holnap mit csinálunk majd, de olyankor, mikor a karjai közé zárt valami furcsa boldogságot és felszabadultságot éreztem. Jó volt mellette lenni.
Utoljára módosította:Lyra Castle, 2013. május 24. 21:30
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. május 25. 18:20 | Link

Lyra

-  Óóóó Annácska. Valahogy megértem, bár én imádtam a stílusát, de valahogy kevésbé félek, hogy rám omlanak az ezer éves falak, mint amikor ő és Kon még itt voltak.
Azóta a ház is elcsendesült, kevesebb a probléma a Rellonosokkal.  A történelem viszont megismétli önmagát, szóval már várja, hogy mikor sétál be egy-egy újabb példány belőlük, tudja, hogy minden nap megjelenhetnek, ő pedig igyekszik kellőképp felkészült lenni az érkezésükre.
- Szendrődy Áron, ő lett az új Eridon HVH. Három évvel járt alattam azt hiszem, pofátlan kölyök volt, igazi híres casanova, aki listát vezetett a lányokról. Szőke, enyhén borostás. fotográfiát tanít, ötödévtől felfelé. Majd egyszer megmutatom. Szóval a lényeg, hogy megkapta a posztot, és minden szép volt és jó, egy Navinés lányka mellett lenyugodott, erre egyik napról a másikra megszülettek az ikrei. Elég horrorisztikus volt, senkinek, még nekik se tűnt fel, hogy Vera terhes. Nem volt hasa, se tünetei, egyszer csak bumm, ott volt két baba. Elég nagy sokk lehetett. Én már attól sokkot kaptam, amikor kiderült, hogy Biancával terhes vagyok.
Apró hiba, mert Blankát szeretett volna mondani, bár Biancával is hasonló volt a helyzet. Mindkét terhességénél már a második trimeszter végén járt, amikor rájött. Az elsőnél éretlen kamaszlány volt, az utolsónál pedig kis híján elvesztette a férjét, majd a rehabilitációs időszak miatt nem figyelt oda az árulkodó jelekre és valljuk be, egyik baba se törekedett arra, hogy a figyelem középpontjában legyen és úgy tűnik, ez az, amit most Bianca olyan nagyon próbál behozni.
- Annyira nem vagyok öngyilkos típus, inkább használom a fantáziám.  
Válaszolja nevetve. Sok hírt hallott már arról a helyről, és inkább hisz a pletykáknak, mint, hogy a saját bőrén tapasztalja meg. Elvégre van három plusz két fél gyereke, nem kellene, hogy árván maradjanak, mivel az egyik fél – nevezzük csak Petrének – igen elronthatja a felelőtlenségével az összes többi példányt, pedig nem kevés energiát ölt már beléjük így is.
- Felesleges lenne, nem adom ki az informátoraimat.  Még a végén visszaél velük valaki, meg azért a tisztesség nem sokat játszik ebben és mégiscsak tanár vagyok, akinek pont ezt kéne továbbadni, és nem biztos, hogy az igazgató pozitívan állna hozzám azok után, hogy gyakorlatilag hatalmas titkokat hallgatok el előle.
Kezdve például azzal, hogy a rendvédelemben elismert, igen nagy hatalommal rendelkező indiai varázsló lányát kicsempészték az országból, visszahozták a faluba, itt rejtegették, majd jól hozzáadták egy magyar emberhez. Ezért még tuti egyszer elkapja valaki.  Valahogy ez még mindig visszatérő rémálma, ami jó lenne, ha csillapodna, hiszen azóta Adorján már feleségül vette, a kis Nóri pedig egészséges, eleven kisbaba.
- Ez a lényeg, a boldogság. Már nem igazán számít. Manapság egyre vékonyabb a réteg a tanári kar és a diákok életkorát tekintve és a fiúk amúgy is később érnek, mint a lányok. Ha meg nem tanít, akkor összefuthattál vele az utcán, beültetek egy kávéra, dumálgattatok, elhívott ebédelni, aztán egyre többször és többször, majd kialakult valami. Attól, hogy valaki tanár, a másik meg diák, de nincs közük egymáshoz, szerintem, nem dől össze a világ. Én is jártam a tanárommal, még a vőlegényem is volt. Szóval nem nagyon ítélkezhetek, és nem is nagyon szeretnék. Nekem első az érzelem, minden más csak másodlagos.

Utoljára módosította:Alexandra Rachel Hanna Flaviu, 2013. május 25. 18:57
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 26. 17:07 | Link

Alexa

- Ilyen egyáltalán lehetséges? - néztem nagyot a történetet hallva. Oké, nem voltam egy nagy szakértő gyerekek terén, pláne ha kisbabákról van szó, de mindeddig azt hittem, hogy ha valaki terhes, pláne ha két gyerekkel, akkor az látszik. Vagy legalább az anya észrevesz magán bizonyos változásokat. Ilyenkor azért örültem neki, hogy nekem nem kell effélétől tartanom, legalábbis egyelőre.
- Biancával? - kérdeztem aztán ismét vissza, újfent bebizonyítva, hogy mennyire nem vagyok képben, ha mások életéről volt szó. Már az is csodaszámba ment, hogy Ophról meg Noelről eljutott hozzám pár dolog, bár utóbbiról inkább csak a cselekedetei híre. Na igen, nagyon úgy tűnt, hogy alakulóban van a következő nagy rellonos generáció.
Aztán a visszakozást hallva elnevettem magam.
- Pedig tényleg nagyon szép házuk van, olyan otthonos. Sosem hittem volna, hogy Kont egy nap ilyen környezetben fogom látni, de illik bele, és örülök, hogy így fordult a sorsa.
Talán negyedannyit sem tudtam a fiúról, mint lehetett volna, ha többet kommunikálunk, de a hírek róla elsős korom óta elértek. Bajos életmód, sebesülések, és persze igencsak aljasnak mondható húzások szegélyezték az útját, én pedig nem voltam hülye, éppen hogy nagyon jól tudtam, hogy miféle előélet tud ilyet kiváltani az emberekből, már persze a hajlamon túl. De mivel a srác nekem már akkor is szimpatikus volt, mikor még nem tudtam, hogy rokon, őszintén tudtam örülni annak, ahogy most Arviddal vannak. Különös páros, azt meg kell hagyni, de szépek.
Aztán az elképedés és a visszakérdezésem után amíg Alexa beszélt, volt időm összeszedni a gondolataim, csak szórakozottan bólogatva arra, amit az informátorokról mondott. Persze hogy nem adja ki őket, nem is akartam igazán, de időt kellett nyernem. Az utána következő monológ pedig ismételten meggyőzött arról, hogy ő aztán nem bánja, hogy mit is csinálunk mi Kahlillal. Persze ez így volt jó, nem akartam, hogy bárki is azzal nehezítse a dolgom, hogy még el is ítél, vagy bármi hasonló, bőven elég volt a falak suttogását hallgatni. Örömmel jelenthetem viszont, hogy ennyi nem tudott eltéríteni a próbálkozástól.
- Hát szóval... köszi - mosolyogtam végül a nőre, lévén fogalmam sem volt, mit fűzhetnék még a dologhoz, hiszen mindent elmondott, amit lehetett, de aztán egy ponton megakadtam. - Jártál a tanároddal? - kérdeztem vissza kíváncsian. - Azt hiszem nekem egy kész rejtély a te életed - böktem ki, mert hát mindig mikor hallottam egy újabb részletet, azt sehogy se tudtam odapasszintani a többihez.
Hozzászólásai ebben a témában
Alexandra Rachel Hanna Flaviu
INAKTÍV


Vajszívű cicamami =^-^=
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 2533
Írta: 2013. május 31. 00:21 | Link

Lyra

- Ezek szerint. Voltak tünetei persze, utólag belegondolva, de akkor senki sem gondolt rá. Testileg semmi változása nem volt, de kívánós volt, jeget kívánt folyamatosan, de fagyit evett, így nem tűnt fel neki, és fáradt is volt, mert a babák mindent elszívtak tőle, csak egy picit hagytak, de ezt meg betudta a záróvizsga miatti stressznek, a hátfájást a sok tanulásnak. Érdekes eset mindenképpen.
Amikor visszakérdez a név kapcsán, egy pillanatra lesüti a szemét. Na igen, bár nagyon hasonlít a két lánya neve, mégis észrevehető, ha valaki odafigyel rá. Az legalább biztos, hogy Lyra odafigyel arra, amit mond.
- Bianca. Az a hiperaktív szőke lány, akit vagy négy prefektus célzott meg néhány hete, amikor takarodó után kint volt. Tizenöt voltam, lassan ő is annyi lesz, folyton az jár a gondolataimban, hogy ne járjon úgy, ahogy én. Amikor fiatal voltam, jóval a többiek előtt jártam, a tanáraim folyton bíztattak, hogy egyre jobb és jobb legyek. Mindenki azt hitte, hogy "név" leszek, aztán terhes lettem.
Itt egy kicsit elhúzza a száját. Nem éppen büszke arra, ami akkor történt, annak ellenére, hogy imádja a lányát, és mindig elmosolyodik, hogy mennyire hasonlítanak. Ennyi idősen ő is égetően rossz volt és meg is lett az eredménye.
- Elisa mindig lányt akart, de csak egy fiúk volt, így megegyeztünk, majd elmondjuk neki, ha felnőtt lesz, addig én leszek a keresztanyja, aztán meglátjuk. De okos gyerek, olyan egy évvel ezelőtt rájött, rákérdezett, és bármennyire is jól tudok hazudni, akkor nem ment. Nem is akartam, az első pillanattól bűntudatom volt miatta, de egész jól kezelte, azt hiszem.
Jó érzés volt elmondani és jó érzés azt is hallani, hogy Konnak van emberi oldala is. Tudta ő, valahol mélyen, hogy kell lennie, csak a cselekedetei miatt az agya ezt mindig elutasította valahogy. Viszont örül, határozottan.  
- Ugyan, ne köszönd, ez csak természetes.
Egy bátorító mosolyt is küld a lánynak, miközben a megmaradt ételt is elfogyasztja. Szereti, ha jó a társasága, szegény szorgalmikat már teljesen elfelejtette.
- Fú, megöl a kíváncsiság, hogy milyen érzés Kahlil párjának lenni, szóval… milyen?
Érződik a hangján, hogy tényleg nagyon érdekli és nem igazán zavarja, hogy ilyen pofátlanul, durr bele a közepébe meg is kérdezte.
Hozzászólásai ebben a témában

Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 10. 21:02 | Link

Alexa

Valójában nagyon elcsodálkoztam, mikor meghallottam, hogy az a szőke lány igazából Alexa gyermeke. Most, hogy így belegondoltam, valóban, hasonlítottak is egymásra, de igazán nem gondoltam volna... Ennek ellenére eszembe sem jutott, hogy elítéljem azért, mert olyan korán szült. Az ilyesmi megesik, és az alapján, amit elmondott, ő jó megoldást talált a dologra, sokkal jobbat, mint azt nagyon sokan tennék.
- Azt hiszem cseppet sem zavarja a tény, hogy a házvezetője egyben anyja is - somolyogtam a bögrém fölött, mert ahogy a gyerek viselkedett, az bizony azt mutatta, hogy nincs tekintettel semmilyen szabályra vagy józanész diktálta dologra, ami ebben a korban tulajdonképp még nem is akkora hiba. Ha pedig okos, akkor tudni fogja, hogyan kerülje el az igazán nagy bajokat.
Aztán a téma az újdonsült kapcsolatom felé terelődött, ami rendkívül zavarba is hozott engem. Mert hát oké, szép és jó, hogy mi együtt vagyunk Kahlillal, én igazán jól is érzem magam ebben a helyzetben, de valaki mással beszélni erről... Na az fura. És mikor már azt hittem volna, hogy letudtuk a témát, akkor Alexa újból kérdezett, méghozzá olyat, hogy újfent majdnem félrenyeltem.
- Hát... hogy milyen érzés? - kérdeztem vissza, próbálkozva az időhúzással, de hiába, a nő továbbra is a válaszra várt. - Öhm... jó érzés, tényleg - sütöttem le zavartan a szemeim. Még Kahlillal is nehéz volt beszélgetnem a kapcsolatunkról, nem hogy másokkal, bármennyire is kedveltem Alexát. Végül azért csak próbáltam magamon erőt venni, és pár szóval kiegészíteni a rövidke választ.
- Tudod, ő nagyon figyelmes, és kedves. És nagyon... magas - szaladt ráncba a szemöldököm egy pillanatra, mert még mindig nem tettem magam túl rajta egészen, hogy mellette állva éppen csak a mellkasáig érek. Ez önmagában nem is zavart volna, de jó pár egyszerű mozzanatatot is elég bonyolultá vagy kivitelezhetetlenné tett, noha ezt bőven ellensúlyozta a tény, hogy mennyire megnyugtató és kellemes érzés volt, mikor ez a hatalmas ember átölelt.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint