32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Palotás Polli
KARANTÉN


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. december 29. 22:53 | Link

Kiss-Herczeg Domonkos


Nagyon sok mindenre fel volt készülve, hogy meg fog történni az iskolában. Magány, egyedüllét. Csúfolódás. Talán a kirekesztettség érzésétől nem is félt olyan nagyon, hiszen elég jól elvan magában is, bár tudja jól, hogy elég társas lény, noha nem mindig a megfelelő módon közelít az emberek felé. Szeretné érteni őket, szeretne mindent úgy csinálni, hogy az jó legyen, azonban ez nem mindig sikerül. Ahogy mondták, mindig egy lépéssel a probléma előtt próbáljon járni.
De hogy előzze meg azt a gondot, amikor a két kedvenc házvezetőjét egyszerre veszíti el és kap helyette két teljesen ismeretlen férfit? Bezzeg a többieknek ugyanaz maradt.
Nehezen ismeri be magának - és ennek nem a korgó gyomor az oka - de Bájitaltanon, így az első óra után egyáltalán nem bánja a változást. Figyelte a fiatal férfi minden mozdulatát, s egyáltalán nem bánta, hogy finomabb,  halkabb, mint a morcos elődje. De ez még nem jelenti azt, hogy kedveli és azt, hogy örül neki. Maximum a Bájitaltan idejére.
A manócskákkal sosincs problémája, ők mindig nagyon kedvesek vele. Talán túlzottan is, még jobban elkényeztetik, mint otthon, amikor egészen kislány volt. De egy kis pirítóst igazán meg tud csinálni magának, nem szükséges a segítsége, ezért csevegve, lehet a normális hangerőnél kicsit hangosabban utasítja el őket. A konyhai hangokat és a manók, sípoló kis beszédét egy mélyebb, rémisztőbb hang hasítja ketté, amire a lány nem is számított. Ösztönösen összerándul, majd a csörömpölésre ugrik és sikolt egyet. Ő maga sokszor hangosabb a kelleténél és észre sem veszi, azonban a hirtelen éles hangokra, a feszültségre nagyon rosszul reagál. Nagyokat pihegve, lassan a hang irányába emeli a fejét, s egy fiút talál ott. Nem meri megbámulni, szinte attól fél, hogy fel fog robbani. A manók bátran tüsténkednek körülötte, bizonyára jól ismerik már. - Megijesztettél. - Préseli ki halkan a fogai közül. Hangja magasabb, mint máskor, a szíve egészen hevesen ver. Finoman távolodni kezd a fiú irányából. - Hangos voltam... nagyon? - Tekintetét a manók és a fiú térde között ingatja, azonban senkinek nem néz a szemébe, nem tudni egészen pontosan, hogy kitől kérdezi. Kezeivel köldök magasságban idegesen kalimpál. A szíve már a torkában dobog. Nem szokta meg, hogy lekiabálják, az éles hangoktól pedig mindig szorongós lesz, ezért szokta a fülvédőjét felvenni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Ötödikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 376
Írta: 2021. január 4. 23:25 | Link


#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe



Érdeklődve hallgatta a magyarázatot. Tehát a magyarok is minimum annyira oda vannak az ivásért, mint az északi országok. Csak ők nem valószínű, hogy versenyt rendeznek belőle, mint ahogy ők teszik. És vajon náluk a sör az számít? Mert akkor biztosan a dánok nyernének.
- Ha nem tudnám, hogy ez lehetetlen, akkor azt hinném kezdesz kiismerni - mosolygott a lányra Marina, miközben átvette a cetlit. No nem azért mondta, mert nem hiszi, hogy Amélia elég okos lenne hozzá, hanem mert szimplán még ő maga sem tudta bizonyos időközönként, hogy mit csinál. Csak vitte a lába, a keze, a mindene. - Köszönöm - gyűrte a lapot a zsebébe.
- Cefrézünk - ismételte meg a szót. Azt tudta, hogy a végén az -ünk az arra utal, hogy ők kettén végzik azt a cselekvést de... - Mi az a cefréz? - mondta ki hangosan a kérdést, és közben leugrott az asztalról, hogy elmenjen megmosni a gyümölcsöket, ahogy Amélia kérte. Végre hasznos lesz valamiben.

Alig pár óra elmúltával már egészen jól ment neki. Mármint véletlenül sem a dallam, sokkal inkább a szöveg. Mert hát ez elég sok memorizálandó szó magyarul, aminek ha őszinte akart lenni nem minden részét értette.
- Pálinka szerelemem légy az enyém - próbálta újra a barna. - Gyümölcsfáim tetején - illesztett hozzá egy sort, ami legalább rímelt, és tudta, hogy valahol benne van a dalban, csak azt nem tudta, hogy jó helyre rakta-e. Vagyis. - Várj! Ne segíts. Fordítva igaz? - kérdezte egy sóhaj közepette. Az ideg miatt már fel-alá járkált az üst mellett. Olyan meleget csináltak a konyhában, hogy barna pulcsija már az egyik pult tetején terült szét, és haját már laza kontyba kötötte.
- Megint elfelejtettem... - vallotta be őszintén, és leroskadt egy székre. Sose lesz Loki büszke rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


lelki hipochonder
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 429
Írta: 2021. január 7. 11:29 | Link

Újdonság a konyhában
[Marina / ne less]

A barna mosolyog, az agyam egy hátsó zugában beindul egy kósza gondolat. Azt hiszem soha, senkit nem sikerült még kiismernem. Nem a megfigyeléssel volt a gond, csak a magam módján értelmezve a jeleket a legtöbbször talajt fogok, így aztán már mindketten tudjuk, hogy kiismerni valakit, a részemről valóban lehetetlen próbálkozás.
 Hiába nyitom szóra a számat, visszacsukom. Meglep, hogy elhagyja felmelegített helyét és a csaphoz lép, na meg az is, hogy van még remény, ha nincs tisztában a kifejezéssel. Ezek szerint a barátja ilyesmire nem tért még ki, ami nyilván azért lehet, mert normális tizenhat évesek, de ezt a magyarázatot élből visszautasítom. Így is szürreális a napom. Felteszem az ujjam és a könyvbe kukkantok. -  Amikor szeszes italt főznek, általában az alapanyag melegítése közben a hő – az erjedés sem lehet Marina szótára része – cukrossá teszi. – fejezem be magamtól. – A magyarok emiatt szokták mondani, hogy "cefreszag" van – ujjaimmal a levegőt karmolom - amikor erős alkoholt isznak. Szerintem mindjárt érezzük mi is. Bár, még nem volt ilyenben részem.

Néhány óra múlva a falak közti teret fel is tölti ez a bizonyos technokol szag, ami okkal nem illatnak lett keresztelve. Mellé párosul Marina melódia szegény éneklése, de legalább már magyarul. Ő adja a talpalávalót, én pedig a szűréshez készítem elő a terepet. Csapatmunka a köbön. De nem bánom, így legalább minden az én kéz és észjárásom szerinti rendben zajlik. Épp a csuklómmal igyekszem egy arcomhoz tapadt hajtincset arrébb simítani, amikor Marina a vállát nyomó hatalmas problémákkal huppan a székre. Világos, szinte szürke szemem árnyalata a vacillálásommal változik. – Amikor kicsi voltam, azt énekeltem: „Álmaim kék vőlegény”, ahhoz képest neked jól megy a szöveg – nyomom meg a mondandóm végét. Apró sóhaj szökik ki ajkaim közt a felmelegedett levegőbe. – Álmaim kéklő egén, gyümölcsfáim tetején… - kezdek bele, a dallamot követve az első két sor végéig. – Most te jössz – biccentek és visszafordulok a fazékhoz. Megvárom Marina mit reagál, majd folytatom újabb két sorral. A Pálinka dalt tanítva főzök sört, egy jámbor, ámbár kerge dánnak. Valaki felkelthetne, ha pedig ezek után nem járok sikerrel, lőjön is le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Ötödikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 376
Írta: 2021. január 7. 13:50 | Link


#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe



Igazából nem nagyon értette meg a barna a másik magyarázatát. Legalábbis nem először. De pár óra múltán már mind a ketten az erős szagok között dalolásztak, mintha csak attól a bizonyos cefrézéstől is be tudtak volna rúgni. Marina minimum olyan hamis is volt.
- Kék vőlegény? - kuncogott a lány. - Szóval űrlények az eseteid. Nem is kell többet mondani - nevetett a barna, ahogy elképzelte a szöszkét egy kék csúnya lény karjai - vagy még inkább csápjai - között. - Majd karácsonyra csinálok neked ilyen... papír...alakot... - keresgélte a szavakat, mert hirtelen csak dánul jutott eszmébe a helyes kifejezés. - ..amit majd kirakhatsz a szobádba - vigyorgott rá, mint a tejbe tök. Ha Lokival beszélt volna valószínűleg valami plusz viccet is hozzátett volna, de hát nem akarta rögtön zavarba hozni a szőkét.
- Pálinka szerelmem, légy az enyééém - énekelte tovább szinte már teljes átéléssel. Neki jutott a könnyebb szöveg, azt meg kell vallani. Aztán hagyta, hogy Amélia átvegye a szót, és utána újra elénekelte ugyanazt a sort. Csupa haszon ez a lány, elénekli helyette azokat a részeket, amik nem mennek neki, és közben még sört is csinál neki. Ha igazak a számításai, és tényleg van valami közte meg Loki között, akkor be kell fenyítenie barátját, nehogy elrontsa neki ezt.
- Hogy állunk? - lépett közelebb a lány. Alig várta, hogy megkóstolhassa már az édes nedűt. Nem tetszett neki, hogy ebben az országban ennyire szabályozva vannak a fiatalok. Hát mikor fogják kipróbálni ezeket a dolgokat, ha nem most?
- Arra gondoltam, hogy ha jól sikerül, küldök egy üveggel a gyárnak. Hogy lássák milyen kreatív elmék bújnak meg manapság az átlag emberek között. Lehet még fel is vesznek minket oda. Fuck... képzeld el milyen lenne egy sörgyárban dolgozni - csillantak fel a lány szemei már csak a gondolatra. - Dream come true.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


lelki hipochonder
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 429
Írta: 2021. január 11. 14:17 | Link

Újdonság a konyhában
[Marina / ne less]

A plafonról vezetem vissza a tekintetem Marinara, arcomon helyet engedve véleményemnek. Egyértelműen látszik rajta, hogy szórakoztatja, amit kicsi kori énemről meséltem. Horkantás szerű hang hagyja el az ajkaim, mielőtt halkan elnevetném magam az asszociáción, ami automatikusan végbement a fejemben. Nem is tudja, milyen jól fején találta a szöget. Vagyis… - Ha nem lennél, nem is tudnám, hogy van esetem – a kezem a csípőmről a homlokomhoz szalad, hogy megdörzsöljem, amíg ő kigondolja a karácsonyi ajándékomat. Mondanám, hogy inkább védjük a környezetet és ne pazaroljuk a papírt, de a vigyora miatt meggondolom magam – Neked milyen az eseted Marina? – kérdezek rá, éppen csak oldalra biccentve a fejemet.
 Marina sok minden, de konyhatündér semmiképp. Miközben azt kívántam bár bot fülem lenne, a dalolászását hallgattam és egy újabb pipát kanyarodik részletes folyamatábrámra. - Nyújtsd hát a karod felém, - és a Magna Cum Laude éppen telibe is találta. Kellenek a kezek a sör szűréséhez, amit azonnal Marina-val is megosztok.
- Még két óra a terv szerint. – ujjamat pörgetve számolok. – De gyorsíthatok a folyamaton – sandítok rá, ahogy közelebb lép. – Ardai órája nem véletlenül az egyik kedvencem – mosolyodok el, hiszen a tanárnő csupa hasznos anyagot ad le. Az átváltoztatástan hallatán mindig aprót csillan a tekintetem. – De még most kell eldöntenünk, mert az élesztőnek meg kell hagyni azt az egy órátvarázslát nélkül – attól tönkre mehet, és én biztos nem kockáztatom meg.
- Elképzeltem – nevetek jóízűen, képzeletemben a csomagoló részlegen vagyunk – Te inkább felülnél a szalagra és bepalackoztatnád magad ahelyett, hogy mellette állj és pakolj. - erről eszembe is jut. Üvegeket kell keresnünk.
Abszurd ötletnek találtam eleinte ezt az egészet, aztán túl nagy falatnak éreztem, most viszont rájöttem, hogy feleslegesen kattogtam rajta, mert… igazából jól szórakozok. - Azt hiszem örülök, hogy hozzám fordultál – mondom a lánynak tétován.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Ötödikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 376
Írta: 2021. január 20. 00:22 | Link


#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe



A kép még mindig túl élénken égett a fejében ahhoz, hogy ezt elrontsa, de mégsem hagyhatta, hogy ez a remek lehetőség elvesszen. Mintha valami titokzatos belső erő kényszerítené, hogy szekálja a másikat a még nem is biztos, hogy crusha miatt. De igazából hazudok. Nem is olyan titokzatos. Ez csak szimplán egy Marina Darik vonás.
- Most az űrlényre, vagy Lokira gondolsz? - vetett rá pimasz mosolyt. Azonban azonnal lefagyott, amikor meghallotta a következő kérdést. Mielőtt még kijavíthatta volna a nevét, egyszerűen minden eltűnt a fejéből, csak nagy fehérség maradt. Esküszöm, ha most látta volna Keserű prof, nagyon büszke lett volna rá. Csakhogy Mae annyira nem tudta ezt értékelni.
- Mondjuk azt, hogy nincs esetem. Vagy... csak nem sétált még szembe velem. - Hazugság. Pontos név van rá. Ombozi Boróka. Azokkal a telt ajkakkal, a csípős stílussal és a folyamatosan fürkésző szemekkel. Már a gondolatba is belesajdult a mellkasa, de semmiképpen nem merte kimondani. Hogy nézne rá a másik, ha tudná?
Az éneklés szerencsére valamennyire elvette a figyelmét az összes aggálya felől, bár a tüzes rellonosról kevésbé tudta. Ámbár kezdte megszokni, hogy valahogy mindig ott bujdos az agya hátsó részében valahogy.
- Igen, ő nem is vészes tanár. Bírom benne, hogy nem erőlteti rám a magyar varázslást, hanem jó neki, ha az angol varázsigét mondom néha - bólintott rá, bár ennél többet nem nagyon értett a tantárgyhoz, szóval ezt a részt is ráhagyta a szőkére. Igazából ő csak a zseni volt, aki kitalálta ezt az ötletet, meg elmondta mitől különleges a sör. Ezért nem is értette, hogy Amélia miért a csomagolón képzelte el őket. Hiszen láthatta a saját szemeivel mennyire hajlandó igazi kétkezű munkát végezni.
- Jajj nem Csibe. Ha mi odakerülünk, akkor nem pakolgatunk meg ilyesmi. Mi a kreatív osztályon lennénk. Kitaláljuk az ízeket, posztereket meg reklámokat gyártanánk. Csupa olyan hasznos dolgot, amit az átlag emberek képtelenek elvégezni, mert egy kis dobozkában élnek. Minket, barátnőm, nem lehet skatulyába csúsztatni - bólintott elégedetten a barna, mintha csak egy Martin Luther King beszédet mondott volna el.
- Ezt örömmel hallom, mert szerintem is veled van a legnagyobb esélyem arra, hogy meglegyen ez a sör. Pontos adatot nem ígérek, mert rettentő rosszul tippelek - jelentette ki magabiztosan. Igazi számolásokról pedig egyszerűen csak nem beszélt. Hát komolyan, ki az a mazochista, aki szereti a számmisztikát?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


lelki hipochonder
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 429
Írta: 2021. január 30. 16:15 | Link

Újdonság a konyhában
[Marina / ne less]

Egyre sűrűbben érnek olyan pillantok, amikor magamra sem ismerek. Ez is egy ilyen pillanat volt, hiszen nem vagyok olyan hülye, hogy ne tudjam megjegyzésemmel hova fogunk elkanyarodni. Az agyam hátsó zugából suttogta egy direkt hang, bár én foglaltam szavakba, kezem mégis megáll a homlokomon, sőt, egész testemmel kérdőn pásztázom Marina arcát. Mosolyog, biztos jól szórakozik a kis teóriáin, ami nálam idegszaggató agyalásokig fajult. Szemforgatás a válaszom, semmi több.
 Ugyan kiül valami érzelem az arcára, de ember legyen, aki le is tudja azt fordítani, tehát kissé csücsörítve várakozom, majd bólintok. – Ez az egész túl van értékelve – nyúlok a konyharuháért. - Ráérünk, most vannak fontosabb dolgok, kihívások, mint… - el sem hiszem, hogy ezt mondom – a dzsulebrid? – és őszintén szólva jelenleg tényleg nem érdekel más. Teljesen rákapcsolódok ennek a receptúrának a folyamatára, az agyam járását a bájitaltanon megszokott pályára állítom, hiszen annyira nem ütköznek meg. De most más mágiához folyamodok és pálcámat elővéve rásegítettek a sör készülésére.
 Nincs helye felesleges szavaknak, pedig szívesen beszélgetnék még a tárgyakról. Helyette percekkel később megrökönyödve hallgatom a karrierista beszédét. A rajzfilmekben ilyenkor emelik a karaktert pódiumra, növelik meg a fejét, ilyesmi és ebben a pillanatban Marinat pontosan így képzelem el, ami széles mosolyra késztet. Az is benne van, hogy minden rám vetülő pillantás skatulyába tesz abban a bizonyos dobozban, és itt ez a lány, aki nagy lelkesen életemben talán először egészen mást mond. Ezt az ajtót nem nyitom ki, kulcsra zárom és ignorálom mielőtt melankóliába csöppennék, miközben, őszintén, most jól érzem magam. – Ez így nem is hangzik rosszul – töröm a fejem. – Én írnék szlogeneket, te pedig képzeld csak el, ha levezényelhetnéd a karácsonyi sör szezonját.
Még az hiányozna, pontos adat az esélyeire, amihez fel kellene érnem. – Jobb is így – ujjammal a jegyzetemre bökök és a pipák mentén követem azt a rengeteg mindent, amit az utóbbi órákban véghezvittünk. Az újabb szűrésen túlesve, már nem maradt más csak megfigyelni, hogy az élesztő hatott e. – Marina… - kezdem, szemem lassan engedi el a gömbölyded betűimet, hogy lássam a lány figyel e és nem egy másik univerzumban duzzog vagy dolgozik a kreatív osztályon. – Mindjárt kész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 234
Összes hsz: 467
Írta: 2021. február 1. 09:39 | Link

Zayday
Utóvacsora
A talár alatt

A Bagolykő Mágustanodában töltött majdnem három évem alatt, még nem fordult elő velem, hogy lemaradtam volna a vacsoráról. Nem vagyok lusta természet, nem okoz gondol a pontosság sem, így mindig időben megérkeztem az étkezésekre.
A mai este azonban regényemmel a mellkasomon ébredtem. Körülbelül vacsora előtt egy órával telepedtem az ágyamra, kezemben a könyvvel, hogy a szabad órácskámat eltöltsem. Úgy tűnik viszont, a hosszú keddig nap jobban megviselt, mint gondoltam. Az időt meglátva azonban azonnal kiment a szememből az álom. Korgó gyomromat hallgatva nem tudtam viszont ott maradni. A taláromat felkaptam az egyszerű melegítőmre, és úgy indultam, vagy inkább rohantam a konyha felé. Már nem volt sok időm a takarodóig, azzal együtt pedig a járőrözésig sem, így sietnem kellett.
A konyha felé haladva elkapok egy-két rosszalló pillantást néhány portrétól, ám zajt szerencsére egyikük sem csap. A lehető legcsendesebb léptekkel haladok a folyosón, és már épp kezdek örülni, hogy nem futottam össze senkivel. Az örömöm azonban korainak minősül, mert ahogy a konyha ajtajához érek, majdnem belefutok a Navine felől érkező lányba. Zavarodottam megrázom a fejem, de aztán alaposabban megvizsgálom a lányt. Felismerem, mert a múltkor egymás mellett ültünk átváltoztatástanon. A neve is ott van valahol, valahol az agyam mélyén.
- Hello - nyögőm esetlenül. Közben megpróbálom kicsit rendbe rakni az elaludt hajamat. - Hát te? - mert egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy mit keres ilyenkor a konyha előtt. Nyilván azt ami én.
Közben még mindig a neve után kutatok, hiszen be is mutatkoztunk a múltkor. Igaz ami igaz, nem szóltunk sokat egymáshoz az óra alatt. Lopva az órámra pillantok. A kismutató vészesen közeledett a tízes felé, nekem meg egyre jobban kellett sietnem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zayday Hudson
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Animágus, DÖK tag, Színjátszós, Ötödikes diák


the house bunny
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 306
Írta: 2021. február 2. 11:04 | Link

Betti

Néha napján jó egy kicsit settenkedni. Otthon, miután mindenki nyugovóra tért, elkapott egy érzés: éhes vagyok. Leszaladtam, kinyitottam a fridzsit, kivettem pár nasit és gyorsan felszaladtam a szobámba. Anyu másnap megkérdezte, hol vannak bizonyos dolgok. Én nem hazudtam, meg mondtam megettem őket este. Kicsit leszidtak, éjszaka ne tejszeleteket hanem banánt egyek, vagy inkább semmit. „Nem fog tudni jól aludni kislányom!”. Hányszor hallottam ezt. A mai estén keveset vacsoráztam, és még le sem feküdtem. A klubhelyiségbe gubbasztottam a sötétben, más társaságom nem is volt, csak a pattogó tűz. Némán merengek, amikor megkordul a pocakom. Jézus, rosszabb vagyok Micimackónál. Egyébként a génjeim jók, ehet bármennyit, egy dekát sem hízok. Ellenben az unokatestvéremmel Laurent-el. Annyit mondja hogy kövér, hiába mondom hogy tök jól néz ki, nem figyel rám. A belső a fontos. Na mindegy, lapozzunk. Szóval megéheztem, ezért elhatároztam magam meglátogatom a Konyhát. Te jószagú, rettentő régen jártam már lent. Most ennek is eljött az ideje. Pár perc múlva, éppen ki is lépek. A szívemhez kapok, mert meglátok egy árnyat a bal szemem sarkából. Biztos valami macska. Miután lenyugodok, el is indulok. Néptelen a folyosó, szinte meg sem lepődnék ha a falak visszavernék a járásom hangját. Várjunk, visszaverik. Azért nem is hallom, mert nem figyelek oda rá. Annyira tanakodok, hogy hirtelen sikkantok egyet. Persze, nem örömömben. Majdnem nekimentem egy lánynak, aki szintén a konyhához érkezett.
- Hőőő, mi a … ? – kezdek bele megrémülten.
- Jaj, hello. Ne haragudj, nem számítottam rád… – kapok a mellkasomhoz.
- Hogy én? Ja! Én csak megéheztem, gondoltam lejövök a kis angyalokhoz. Hőő, istenem! – lihegek, mint aki mindjárt infarktust kap.

Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Ötödikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 376
Írta: 2021. február 4. 19:53 | Link


#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe



Túl van értékelve. Igen, ezt Mae határozottan érezte minden egyes alkalommal, amikor Boróka közelében volt. A szervezete, a gyomra, a mellkasa, az agya, egyszerűen minden fizikai része túlértékeli a nőt. Hiszen mit adott neki, amit más ne tudna? Elfogadást. Szenvedélyt. Izgalmat. Túl van értékelve. Jól mondta barátnője.
– Majdnem, csak d helyett g-vel a végén – bólintott a lány határozottan, mintha minimum olyan hatalmas kérdéseket tárgyalnának meg, minthogy bolognai vagy a milánói a finomabb étel. Vagyis.. pontosan ugyanaz volt a kategória. De mind a kettő lényeges.
Elnevette magát Amélia felvetésén. Lehet, hogy még nem beszélgettek olyan sokat ők ketten, de abban a pillanatban valahogy úgy tűnt, hogy ők mégis képesek klappolni valahogy. Talán Kiscsibe nem is volt olyan unalmas könyvmoly, mint ahogy Loki meséiből tűnt neki.
– Oké, ezt az ötletet nagyon adom. Olyan jó főnök lennék, mint senki. Egyrészről folyamatosan haladna a munka, mert folyton ott lennék és ösztönözném őket, másrészt pedig egy csomó közös programot szerveznék nekik, hogy összeszokjanak. Például a pénteki szünnapok helyett beiktatnék egy közös iszogatást szles játékot. Két csapatra osztanám őket, hogy legyen vetekedés is köztük – agyalt a lány, és csak úgy dőltek belőle a szavak, ahogy szoktak. És még csak nem is érezte magát rosszul.
Neve hallatán azonnal ránézett Améliára. – Inkább csak Mae vagy Rin. Vagy bármi, amit kitalálsz nekem. Csak a szüleim meg a tanárok szoktak a teljes nevemen szólítani, és pont ezért nincs pozitív csengése – magyarázta meg, amit már egyszer meg akart, csak akkor éppen le volt döbbenve a kérdés miatt, amit a szőke ráküldött, mint egy atombombát. Totális pusztítást is végzett…
Ahogy a lány ajkait elhagyta az a két szó, a barna azonnal pattant is le az asztalról, ahol eddig ücsörgött, hogy belenézzen a mágikus kondérba. Mélyet szippantott a gőzből, mintha egész addig nem azt szaglászta volna. – Jó illata van, nagyon is – bólogatott hevesen, teljes lázban. – Mit kell csinálni még? Kellek hozzá? Úristen, nem hiszem el, hogy megcsináltad – szorította magához – ma már másodszor – a szőkét Marina örömében.

Utoljára módosította:Marina Darik, 2021. február 9. 18:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Maya S. Castle-Rochard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2021. február 5. 17:15 | Link

Zselyke

Mayának nem volt könnyű dolga azzal, hogy megszokja az iskolai házirendet - legfőképp az étkezések időpontja okozott neki gondot. Otthon Khalil legjobb igyekezete ellenére sem sikerült soha betartania a családnak, hogy legalább megközelítőleg azonos időben üljenek le enni minden nap, itt viszont ha nem ért oda tálalásra, akkor a siserehad könnyen elhappolta előle a legjobb falatokat.
Ezen az estén is korgó gyomorral indult el a konyha felé, maga mögött hagyva a pincét és a többi rellonost. Most nem csak, hogy finom falatok nem maradtak neki, hanem egyenesen meg is feledkezett a vacsoráról, így nem nagyon maradt más választása, mint hogy meglátogassa a konyhát és egyenesen a manóktól kérjen segítséget.
Még talárban volt, mert a klubhelyiségben merült bele korábban egy könyv tanulmányozásába, és nem volt érkezése átvedleni, mielőtt a gyomra elkezdte volna jelezni, hogy túl sok idő telt el ebéd óta.
Igyekezett észrevétlenül megközelíteni a konyhát, mert úgy tudta, hogy nem igazán szeretik a tanárok, ha a diákok betévednek ide, de túl éhes volt ahhoz, hogy nagyon komolyan érdekelje egy esetleges büntetés. Mikor benyitott azonnal egy csapat manó jelent meg a térde magasságában.
- Öhm, üdv... - próbált köszönni, de közben már kézen is fogták és elvezették egy asztalhoz. - Hát, izé... szóval ennék vala... - Mire eddig jutott a szorgos kis kezek már elé is tettek egy-egy tányérral a vacsoráról maradt választékból. - Köszönöm. - mondta Maya, és gyors mérlegelés után úgy döntött, hogy a lasagne tökéletes lesz mára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Molnár Zselyke
Diák Eridon, Harmadikos diák


Várffy-Zoller Vándordíjas 2021 <3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 109
Írta: 2021. február 5. 18:52 | Link

Maya

Nagyon nem ment, hogy lefoglalja magát a hálókörletben. Annyi minden várt itt felfedezésre, hatalmas ez az iskola, és hát… Zselyke kíváncsi természet, ott lapult benne a felfedezhetnék, ki nem hagyott volna egy ilyen túrát. A konyháról már hallott, és végre el is talált ide.
- Oh… öhm… helló! – köszönt zavarában véletlenül kínaiul, amikor meglátta, hogy már volt ott valaki, aki nem házimanó. Elsőre megrémült, mert nem szívesen botlott volna egy épp járőröző prefektusba.
- Kisasszonyom! – sipítozott az egyik manó, és nemsoká őt is beterelték, és alaposan agyontraktálták mindenféle finomsággal. – Micsoda öröm!
- Izé… Zselyke vagyok – mutatkozott be végül, mert a nagy rohanásban elfeledkezett cseppet róla egy percre, hogy nem egyedül tartózkodott ott. Na, jó, a kajaillat is sikeresen elvonta a figyelmét, nem csak a manók lelkesedése.
A manók unszolására aztán megkóstolta azt az ételt, amit tálaltak neki: madártej. Még soha nem evett, úgyhogy először meresztett is nagy szemeket rá, hogy ez meg mi a  csoda.
- Melyik madártól van? – érdeklődött, gyanakodva turkálva a kaját, megfeledkezvén az illendőségről.
- Ó! Hát a kisasszony még nem evett ilyet? – Aztán felvilágosították, hogy a madártej csak az étel neve, és hogy valójában miből is áll.
- Ó, de hát akkor ez nem is hangzik olyan rosszul! – csillant fel a szeme. Aztán be is habzsolta az adagot. - Köszi.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maya S. Castle-Rochard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2021. február 5. 19:58 | Link

Zselyke

Nagyon finom volt a manók főztje, Maya nem s nagyon fogta vissza magát, ami a mennyiséget illeti - amúgy is, a tinédzserek még könnyen lemozogják a kalóriákat, vagy eleve meg sem ragad rajtuk.
Ennek következtében majdnem félrenyelt, mikor nyílt a bejárati ajtó, ugyanis azt hitte, hogy épp egy tanár vagy prefektus érkezik. Ehelyett azonban csak egy fiatal lány lépett be, akinek az első szavait ugyan nem értette, de mivel az előbb ő maga is épp ilyen zavartan viselkedett, feltételezte, hogy köszönés hangzott el.
- Szia! - szólt hát, miután lenyelte a falatot, és bár még néhányat pislogott a lány háta mögé, hogy biztosan egyedül van-e, azért csakhamar visszatért a vacsorájához.
- Én Maya - mosolygott a másikra, mikor bemutatkozott. Igazán kedves lánynak tűnt, a Zselyke név pedig különlegesen szépen csengett Maya számára. Nem sűrűn hallotta eddig.
Fél szemmel követte csak, ahogy a manók sürögtek-forogtak a másik körül, a madártejes kis intermezzot pedig meg is mosolyogta, miközben a konyhai személyzet elmagyarázta az édesség mibenlétét.
Várt egy percet azért, mielőtt megszólalt volna.
- Figyu, kérdezhetek valamit? - próbálta felkelteni a másik érdeklődését kedves, kíváncsiskodó hangon. Ha a másik igennel felelt, akkor folytatta: - Hogy lehet, hogy magyar neved van, de nem ismered a madártejet? - érdeklődött. Ha a másik esetleg nem akart beszélgetni, akkor persze ő is csendben evett tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


lelki hipochonder
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 429
Írta: 2021. február 9. 17:29 | Link

Újdonság a konyhában
[Marina / ne less]

Marina Darik tökéletesen helyt áll a cápákkal teli akváriumban, amit másnéven iskolai státusz hierearchiának is nevezhetnék. A lány vicces a maga humorával, abszolút komolytalan, - mégis, a fülekbe bogarat ültető elejtett megjegyzésekkel - kreatív, laza, elkényeztetett és egyértelműen gyönyörű. Mindenki maga szájízének sorolja ezeket pró vagy kontra oldalra. Gondolhatnánk, hogy a hirtelen rám ereszkedő féltékenység legjobb barátja személye miatt ered, ez nem így van, mert más a fontos, sem nem egy kéretlen crush után sóvárgó tini hisztije. Ez a lány ismeri önmagát. Látszik rajta, hogyha kétségei akadnak, fényévekkel hamarabb rendezi azokat, mint én tenném. Ezért érzek féltékenységet, amelyet kontrollálni képtelen vagyok, mégis arcomon halvány mosoly jelenik meg, ahogy Marina felnevet. Vajon milyen lehet úgy megszólalni, hogy nem félsz a szavaid következménye miatt?
Na, ő aztán nem aggódik, dől belőle a mondandó, folyamatosan beszél a fiktív munkájáról, mindeközben én tényleg azzal foglalkozom. A munkával. A feladattal, mert sikerülnie kell. Elfordulva megengedek magamnak egy szemforgatást, de korábbi mosolyom egyre csak szélesedik alatta. - Pénteki szünnap? - kérdezem, megragadva a levegővételének csendjét. - Ez is hipotetikus, vagy Dániában van ilyen?
Kezem jár, a dolgokkal foglalkozom, ahogy helyesbít a megszólításon. Rosszban lehet a szüleivel? Hiába igyekszem magamat emlékeztetni: “mindenkinek meg van a maga baja, légy kedves”, néha megfeledkezem róla. Lehet fel kellene tűznöm egy pergamenttel a tükrömre. Mindegy is, ezt a kérdést nem teszem fel. - Lássuk csak... - húzom végig kezeim közt a konyharuhát. - Nagycsibe? - fél szemöldököm szórakozott ívet vesz fel, majd hümmögök. Biztos, hogy nem fogom Rinnek hívni. A Marieról pedig mindig a Macskaarisztokraták jut eszembe, ahogy kibál a kisegér, hogy “kiscicák, kiscicák!”. Erre igazán nem szeretnék asszociálni. A Mae pedig... ‘mé... fonetikusan olyan furcsa, nem áll rá a szám. Hosszú agyalásom eredményeként bólintok - Akkor, Rin, amíg nem jön valami találó becenév.
-Igazán? - pislogok. - Dehát olyan kesernyés, meg... - ez büdös. Orrom hegye ide-oda zizeg tőle, ezzel most nem foglalkozom, ha azt mondja jó, ez esetben el is hiszem. Azt már nem, hogy újra magához ölel. Gondoltam, hogy fontos neki, na de, hogy ekkora örömöt okozzon néhány liter folyadék! Megszeppenve viszonzom az ölelést. Még ő is felém magasodik! Ez elképesztő...
-Keressünk valamit, amibe kiszedhetjük - érkezik megkésett válaszom. - Aztán csak annyi a dolgod, hogy vársz. Néhány nap - azzal újabb pipát a helyén tudok listámon. - Jaj, és ha megkóstoltad, pontosítsunk a recepten - emelem meg a füzetet. - Tudod, csak a sörfőző karrierista tervekhez.
Rin Darik magasról tesz az iskolai státusz hierarchiára, ahogy én is. Ez az egyetlen, aminek sosem vágyok megfelelni. Talán ezért is mondhatom, hogy a konyha falai közé beszorult büdös gőzben szereztem egy új, hamisan dalolászó barátot. Mindig van értelme ráharapni a kihívásokra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Molnár Zselyke
Diák Eridon, Harmadikos diák


Várffy-Zoller Vándordíjas 2021 <3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 109
Írta: 2021. február 11. 18:30 | Link

Maya

Úgy tűnt, hogy ez az este jól fog végződni. Még ugyen nincs takarodó idő, de azért nem ártana időben vissza is érni, tekintve, hogy az Eridon torony elég messze esett innét. És akkor persze, a kalóriák miatt se kell aggódnia, meglesz a napi testmozgás bőven, mire felér a hálókörletükbe, a napi izgalomról nem is beszélve, hogy el ne kapják itt őket.
- Ó, üdv – vigyorgott, de csak miután lenyelte azt a falat mártást a madártejből. Ezt  a kaját mostantól gyakrabban fogja követelni otthon, ideje lenne apucit is a konyhába ereszteni, bár ő is megtanulhatná, ha lenne a suli meg a sport mellett ideje erre is.
- Naná! – felelte. Miért ne kérdezhetne a másik lány, Maya? Ki tiltja meg? Ha meg olyan stílusban is teszi fel, akkor még szívesen válaszol is rá.
- Ja, félig kínai vagyok, és otthon inkább az ázsiai konyha dívik, anyu uralkodik a konyhában – kuncogta, belegondolva, hogy hányszor próbálta már apja otthon átvenni a főzést, ám anyuci nem engedett. Meglehetősen akaratos természet, aminek a vége mindig az lett, hogy az apja inkább elvonult és talált más elfoglaltságot magának. Így lehet, hogy modellezett hobbiból az apukája, és helyenként egész szép dekorációk sültek ki belőle. Például Zsezsi kedvence a puzzle-földgömb, azt nagyon bírja, ha tehetné, egy kis varázslattal felturbózná, hogy forogjon is, de ugye, a szabály az szabály, na, nem mintha most betartaná a szabályokat éppen. – És te? Te honnan jöttél? Amúgy sok ételt nem ismerek még, de hé, arra van az élet, hogy felfedezzem őket. Van még sok időm bőven hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maya S. Castle-Rochard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2021. február 14. 10:59 | Link

Zselyke

Felkeltette az érdeklődését a szemben ülő, több okból is: egyrészt tudta, hogy a saját édesapjának a német mellett kínai és japán vér is csörgedezik az ereiben, másrészt az, hogy valaki nem ismeri a madártejet, valami egészen elképzelhetetlen dolognak tűnt számára. Szerencsére a lány hajlandó volt válaszolni neki, így hamar fény derült a rejtélyre.
- Ó, és miket szokott főzni? Mi a kedvenced? - kérdezte Maya, mikor a másik elmesélte, hogy főleg az ázsiai származású anyukája főz otthon. Maya apja időnként meglepte őket otthon egy-egy finomsággal, például a tamagoyaki rendszeres reggeli volt, de Khalil egyszerűbb onigiriket is készített néhanapján.
- Én Aachenből, Németországból érkeztem ide, de mikor kicsi voltam, akkor itt laktunk a kastélyban a szüleimmel - válaszolt a lánynak. Nem akarta túlságosan hosszúra fűzni a mondandóját, ezért kihagyta a két végpont közötti kanyarokat, vagyis a többi helyet, ahol életvitelszerűen megfordultak a családjával.
- Ebben teljesen igazad van - vigyorgott a lányra, mikor az kijelentette, hogy előtte az egész élet, hogy felfedezze a legfinomabb ételeket. Maya mondjuk nem volt igazán nagy ínyenc, messze nem érdekelte annyira a főzés és az ízek világa, mint mondjuk Arvidot, de azért tudta élvezni az elébe kerülő kiváló falatokat.
Ilyen volt egyébként a lasagne is a tányérján. Nem akarta hagyni kihülni, ezért mikor egy pici csend állt be a beszélgetésben, gyorsan visszatért az étkezéshez, egészen addig, amíg eszébe nem jutott valami más is.
- Olyan ismerősnek tűnsz, nem lehet, hogy találkoztunk már valamelyik összevont órán..? Én elsős rellonos vagyok - nézte a lány arcát elmélyülten. Esküdni mert volna rá, hogy valahol már látta, de ha Zselyke nem elsős, akkor könnyen lehet, hogy csak a folyosón akadt meg rajta a szeme, vagy egyszerűen összekeveri valakivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Ötödikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 376
Írta: 2021. február 15. 23:21 | Link


#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe



Mi sem jobb, mint egy random délutánt arra szánni, hogy sört főz a kastély konyhájában egy csomó manóval körbevéve, és közben azon agyalni, hogy milyen karriert tudnál így befutni. A legjobbak egyike volt, bár Marina elég sok ad hoc ötlettel szolgált környezete számára szinte mindig.
- Hát ha jól megy a munka, akkor igen. Ha kicsit rosszabb, akkor péntek délelőtt még bent kell lenni, de fontos, hogy meg legyen mindenkinek a hygge. Szóval nem nagyon szoktunk öt teljes napot dolgozni - magyarázta a lány. Feltűnt már neki, hogy a magyarok nem tudnak pihenni, de csak pár hete jutott az információ birtokába, miszerint vannak akik nem hogy a pénteket, de még a szombatot is végigdolgozzák. Hát azoknak aztán semmi életük nem lehet. Ráadásul lelkileg is kifacsart citromok lehetnek.
A lány prüszkölve felnevetett. - Nem éri felhasználni a saját beceneved rám. Pláne nem még rosszabb hangzásban - ingatta a fejét, mert tudta, hogy Amélia van ennél normálisabb, mintsem tényleg ezen a néven szólongassa majd. És hát nem is hagyná. Idegesítőnek tartaná.
Összeszűkült szemekkel méregette Csibét egy fél percig. - Kezdem azt hinni, hogy te még nem ittál sört - osztotta meg a lánnyal a feltételezését. - Add hogy ne ez legyen az elsőd. Bízom benned meg a főzési képességeidben, de ezzel nem vesztheted el a sörszüzességedet! - tágultak ki Marina szemei - és rögtön őt követték a manóké is, csak épp más indokból.
- Poharak, edények - bólintott a barna, és a kis konyhai segédekre nézett. - Van bármi ötletetek? - mosolygott rájuk. Teljesen kezdtek rá hangolódni a kis lények. Már nem voltak folyton láb alatt és nézték minden egyes kis mozdulatukat, hanem megértették, hogy Marina amúgy is túl úri gyerek ahhoz, hogy bármit egymaga keressen meg ebben a konyhában. Szóval azért felügyeletként ott voltak az ilyen alkalmakért, de amúgy tették a saját dolguk. Most pedig azonnal elmentek beszerezni a szükséges eszközöket.
- Pár nap? Nem elég egy sima hőmérsékletcsökkentést elvégezni rajta? - fordult vissza a szőke felé Marina. - Egy olyat, amit Ardainál tanultunk. Az nem is nehéz, és akár az egészre meg tudom csinálni - mutogatott a nagy kondér felé. Imádta meginni az alkoholt, de a legkevésbé sem értett hozzá. - Csak egy kicsit sem lehet megkóstolni? Csak hogy tudjuk, hogy egyáltalán jó-e az, amit csináltunk. Vagyis csináltál, mert én többnyire csak néztem - helyesbített azonnal a lány. Ő volt az agy. De sose venné el más érdemét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Harmat Betti
Prefektus Levita, Ötödikes diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 234
Összes hsz: 467
Írta: 2021. február 22. 13:01 | Link

Zayday
Utóvacsora
A talár alatt

Csak próbálom kidörzsölni az álmot a szememből, ahogy haladok a folyosón. Halála csend van, még cipőm sem csak nagy zajt a kövön. Ezért nem is számítok rá, hogy találkozom bárkivel is. A konyhához befordulva így még jobban meglep, sőt megijeszt kicsit a navinés. Ahogy kis híján beleütközöm, arcomban találom göndör hajkoronáját, míg a sajátom kócosan szálldos a fejem felett. Kócos hajamba túrok bele esetlen köszönésem közepette, amit valószínűleg nem hallott a másik, mivel ő is abban a pillanatban szólalt meg. Én is csak lihegek, akárcsak ő, és zavartan birizgálom egyik kócos hajtincsemet.
- Aha - sikerül végre felnéznem rá, így most már a barna szempárt fürkészem. - Én... öhm... lemaradtam a vacsoráról - nem is tudom, miért érzem úgy, hogy magyarázkodnom kell, azt meg pláne nem, miért érzem úgy, van szégyellni valóm - Sietnünk kell - pillantok az órámra, ezzel elintézve, hogy ne kelljen a lányra néznem. - Mindjárt takarodó - teszem hozzá, bizonyítékképpen pedig felé fordítom a csuklómat, hogy lássa az időt.
Végül én indulok meg, és nyitom ki a konyha ajtaját. Odabentről kiszűrődik a sürgölődő manók zaja. Tányércsörömpölés és a vékony hangocskák egyvelege egy szinte már idegesítő szimfóniának hangzik. Az ajtót kitárva megvárom, hogy a navinés belépje rajta, majd én is követem. A manók egyszerre fordulnak felénk. Van, amelyik morcosabban néz, és inkább a helyiség másik felébe húzódik, mások viszont már fogják is a nagy tálakat, bennük a vacsora maradékával. Jobbomon feltűnik egy idősebb manó, és akár akarom, akár nem, kezembe nyom egy tányért, hogy az előttem álló másik már tegye is rá a frissen melegített csirkét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Molnár Zselyke
Diák Eridon, Harmadikos diák


Várffy-Zoller Vándordíjas 2021 <3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 109
Írta: 2021. február 25. 09:26 | Link

Maya

Nem is gondolta volna, hogy ekkora szám lenne az, hogy ő személy szerint most evett életében először olyat, hogy madártej. Őt az döbbentette le, hogy a másik ennyire nem tudott ezen napirendre térni, hogy van bizony olyan dolog, amit Molnár Zselyke, nos, finoman szólva is nem ismert.
Pedig több ilyen is van, elvégre ahány ház, annyi szokás, tartja a mondás, azonban, azt be kellett látnia, hogy ez a magyar édesség kimondottan finom, akár otthon is beújíthatnák.
 – Hát, az én kedvencem a pirított gőzgombóc, de a vonton levest is nagyon szeretem – adott választ Maya kérdésére két falat között. – De a tavaszi tekercs is nagyon finom. És én is meg tudom csinálni ezeket az alapételeket, ha gondolod, egyszer főzőcskézhetünk közösen.
Zselyke is leejti az állát helyenként, képletesen szólva, mert gondol rá, hogy a másik esetleg nem kíváncsi őrá belülről is ilyen értelemben, a másik leányzó is szolgáltat érdekes információkkal. – Aachen? Az melyik tartományban is van? – gondolkodott picit hangosabban is tán a kelleténél, miközben fejben próbálta földrajzilag helyre pakolni Aachen városát.
 – De ez tök jó! Akkor te biztos sokat tudsz a kastélyról – mosolygott lelkesen, szemében is apró kis csillanás jelezte, hogy hallani akar, még többet, mint amit Maya így elsőre elmondott. A másik felvetésre, miszerint ismerős neki, nem túl meglepő, elvégre volt pár közös órájuk. – Bűbájtanon melletted szoktam ülni. Én pedig eridonos, szintén gólya. Neked melyik rész a kedvenced a kastélyból?
Utoljára módosította:Molnár Zselyke , 2021. február 25. 09:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


lelki hipochonder
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 429
Írta: 2021. március 11. 21:02 | Link

Újdonság a konyhában
[Marina / ne less]

Mindig is érdekesnek találtam a kultúrák közötti különbségeket és azzal, hogy a lány elejtett egy megjegyzést automatikus rá is hangolódott a kíváncsiságom. Figyelmesen hallgatom, amit az otthoni, dán munka szokásokról mesél nekem, néhol bólintok egyet, neki is és magamnak is jelezve, hogy értettem és megjegyeztem. - A hyggéről már olvastam - mondom neki halvány mosoly mellett. - Te is a szerint élsz ezek szerint? Mármint, gondolom érdekel - teszem hozzá nehogy félre értse esetleg mi után érdeklődöm, de így se biztos, hogy úgy csattan majd benne, mint én azt szeretném.
Miután a beceneveket tisztázzuk még mindig némileg furcsán érzem magam attól, hogy Rinnek neveztem, hangosan. Szinte hallom, ahogy a Tökfej kiejti a nevet a hangsúlyával és egyszerűen nem érzem úgy, hogy nekem ez feküdne. De majd még később gondolkodok ezen, a fő, hogy megtudtam, nem kedveli, ha Marinanak nevezik.
Fél szemöldökömet emelem rá, ahogy szarkasztikus mosoly kerül ajkamra. - Pedig, nem ittam még - bólintok és rögtön közben akadok el, ahogy a szűzesség szó fülemet üti. - A micsodát? - Kikerekedett szemekkel pislákolok fel a lányra. - Nem is terveztem, csak elkészítettem, számításaim szerint megfelelően - mondom határozottan, ugyanis, nem szándékoztam egy két kortynál többet inni ebből a gyümölcsös, ámbár büdös dologból.
Ajkam belsejébe harapok, ahogy átgondolom amit mond. Biztos vagyok benne, hogy a tanárnő nem éppen ezek miatt oktatok minket a hőmérséklet változtatására és bármennyire is szívesen mondanám most Marinanak, hogy bizony, megkóstolhatjuk, nem a hőmérséklet a fő problémánk. - Össze kell állnia, nem elég, ha csak lehűtjük. Sajnálom, de nem ronthatjuk el éppen a  végén - rázom a fejem, ahogy hajgumival szorosabb copfba kötöm a hajamat. - Később fog kiderülni, hogy sikerült e - közlöm, mert sajnos, nem sajnos, ez a helyzet. Addig nem is fogom sikeresnek tekinteni, amíg nem történt meg a teszt. Halkan szusszanok végül, ugyanis meglepően elfáradhat az ember ilyen procedúrákban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Zayday Hudson
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Animágus, DÖK tag, Színjátszós, Ötödikes diák


the house bunny
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 306
Írta: 2021. március 15. 12:26 | Link

Betti
(zárás)

Jó szerencsémre már sikerült magamhoz térni a kis infarktusból. Jó, persze hogy nem az volt de még is egy kicsit az volt, vagy legalább annak készült. Úgy fogom a mellkasomat mint valami gyászhírt halló özvegy. Ez egy kicsit furcsa hasonlat volt, na de megteszi. Mi ütött belém, nem tudom. Ennyire nem szoktam rémüldözni, lehet valami meghibásodott bennem? Gyári hiba nem lehet, inkább használat közbeni. Elromlott bennem egy szelep, ami segített hogy ne sikoltozzak minden saroknál, amikor belebotlok egy diákba. Szemmel láthatóan én nem hoztam a halált a lányra. Ez örvendetes hír, de még is elkeserítő hogy én vagyok csak ilyen nyuszó. Mindenképpen javítanom kell ezen a viselkedésen, hiszen én a Hudson lány nem viselkedhetek így. Bátornak kell lennem mint a szőke hercegnőnek, merésznek mint a hét fejű sárkánylánynak és vakmerőnek mint egy ogrenőnek.  Persze azért nem szeretnék a dzsungel királynője lenni, de na. Fellélegezve összeszedem magam, lerázom a kezeim, és egy ragyogó mosollyal válaszolok:
- Értem. Én pedig keveset ettem, és muszáj volt lejönnöm ugye érted! – mondom kacsintva, hiszen semmi szégyelnivaló nincs abban ha valaki éhes.
-    A sietség az nem árt, gyerünk. – válaszolok gyorsított tempóban majd követem a lányt a konyhába.
Kicsit meg fájdult a fülem olyan váratlanul ért az egész. mindenhol zakatolás, ami abban merül ki hogy ezernyi tányér csörömpöl, száz pohár koccan, az evőeszközök pedig sisteregnek. Te jó ég, ezek a manók nem vesznek meg ebben a nagy hangzavarban. Biztos hogy én két doboz fájdalomcsillapító nélkül nem vállalnám a munkájukat. Fájdalmas nyöszörgésem közepette csak két manó zökkent ki, akik tányért nyomnak a kezembe majd a pástétomot hozzák hozzák közelebb. Figyelmeztetem őket hogy inkább egy kis amerikai palacsintát rakjanak a tányérra dzsemmel, mire egyikük lekapja a kezemből a porcelánt és elrohan a másik sipítozásától megrémülve.
-    Tudom nem a legalkalmasabb, de a nevem Zayday. Téged hogy hívnak? – udvariaskodom a lány felé fordulva.
Utoljára módosította:Zayday Hudson, 2021. július 17. 10:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Diák Rellon (H), DÖK tag, Ötödikes diák


#Móriczcsaja
offline
RPG hsz: 241
Összes hsz: 376
Írta: 2021. március 18. 17:02 | Link


#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe



Igazából mondhatná a barna, hogy meglepődött azon, hogy Amélia tudta mi az a hygge, de mégsem. Az a lány annyit olvasott, hogy az lett volna furcsa, ha erről fogalma sem lett volna. Pláne, hogy a svédek is ellopták tőlük ezt a kifejezést és életérzést. Pathetic...
- Hát... - húzta el a száját Marina. - Ez egy lélekállapot. Nem azon múlik, hogy aszerint élek-e, ez nem egy vallás. És ebben a kultúrában nőttem fel, szóval érdekelni se érdekelhet úgy, mint téged például. Mármint... - próbálta kifejezni magát a lány. Amennyire könnyen ment a hygge, annyira nehezen lehetett ezt elmagyarázni. - Szóval az a lényeg, hogy mi nem olvasunk róla. Mint nálatok a paraszti élet. A... az az ünnep, amikor disznókat kaszaboltok. Senki nem magyarázza el, hogy ott mi történik, vagy hogy mit csináltok. Én olvastam róla, de nem teljesen értem a lényegét. Legalábbis azt hiszem ezek hasonlóak - húzta el baloldalt a lány a száját. Honnan is tudhatna ilyet? És őszintén. Abból, amit olvasott, nem is akart róla tudni.
Marina csak a levegőt kapkodta elképedésében. - Hány éves vagy? - vonta össze szemöldökét értetlenkedve a barna, de erre a tíz se lett volna helyes válasz. Ő maga talán ha hat volt, amikor először meghúzta az üveget. Igaz, nem szándékosan adták a kezébe, de ha minden felnőtt azt issza, csak nem lehet olyan rossz nem? Na ugye. - A sörszüzességed. Amikor először próbálod ki milyen a sör - magyarázta meg a - szerinte - teljesen egyértelmű dolgot.
- Pedig meg fogod kóstolni - ingatta a fejét mindentudóan Marina. - Tudod miért? Mert akármennyire el akarod adni, hogy te csak a nagykönyvet követed, az experience része, hogy meg is kóstolod a műved - osztotta meg gondolatát Marina. - De ahhoz, hogy tudd jó lett-e, muszáj, hogy legyen összehasonlítási alapod. Szóval... - vezette be bejelentését, és ki is húzta magát, és tartott egy pillanatnyi szünetet. - ... hajlandó vagyok az utolsó üveg sörömet megosztani veled - bólintott, és úgy nézett ki, mint aki most várja az ovációt.
Komolyan elszomorodott a lány egy pillanatra a hír hallatán. Közben a manók már nagyba intézkedtek körülöttük, mintha Marina egyetlen szavával felbolygatta a hangyabolyt.
- Azt javaslom, ezt a részt hagyjuk rájuk - fogta meg barátnője vállát, és kezdte el kifelé terelni a konyhából. - Addig is, lesz időnk megkóstolni a sört - mosolygott. Ha ő hajlandó elengedni a Julebryg gondolatát, akkor Csibe is képes elfogyasztani vele egy átlagos sört.
- Köszönjük szépet a segítséget, nélkületek nem sikerült volna - fordult még vissza az ajtóból Marina, és egy puszit lőtt a levegőbe az összes manónak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Kőszegi Róza Amélia
Diák Levita (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Edictum szerkesztő, Pro Levita-díjas, Negyedikes diák


lelki hipochonder
offline
RPG hsz: 254
Összes hsz: 429
Írta: 2021. április 2. 21:20 | Link

Újdonság a konyhában
[Marina / ne less]

Igyekszik a tudtomra adni a jelenség lényegét. Őszintén, igazán próbálom megérteni mégis miről beszél és ezt a lehetetlen hasonlatot, amit sikerül összehoznia Marinanak, szerencsére nem is bukok el benne vészesen. -Az néphagyomány, és a disznóvágás mondhatni a szeánsza, de annak nincs köze a lélekállapothoz - ráncolom a szemöldököm. - De azt hiszem értelek. Te inkább arra próbáltál rávilágítani, hogy hiába magyarázol most róla, ha egyszer ezt inkább megélni lehet - apró bólintás után sandítok felé, hogy jól gondolom e.
Nem számítottam a hiperventillálás jeleira attól, hogy még nem ittam sört, azonban a lányból mégis kiváltom, én pedig csak pislogok rá. - A korom itt nem releváns - mosolyodom el, de lesz az egyre kurtább meghallva ezt a sörszüzesség dolgot. - Szerintem ilyen szó, akkor sem létezik, de a sörszüzességem teljesen jól van, köszöni - emelem meg mindkét kezem és rázom mellé fejemet. Ki van zárva, hogy újra alkoholizáljak azok után, hogy a Tökfejet ölelgettem. Káros. Amúgy is, de rám nézve meg főleg.
Mindenáron meg akarja velem kóstoltatni a kreálmányunkat, amire én összepréselt ajkakkal fordulok felé. Kemény pillantásom enged fel, ahogy érvel nekem. Értelmes érvet kapok, amitől meglepetten szalad feljebb szemöldököm. Hiszen vártam a Tudod miért után a “csak mert”-et és igazán kellemes meglepetés, hogy az végül elmaradt. - Legyen. Megkóstolom, de mindössze egy kortyról lehet szó - mutatom is az ujjammal magam mellett. Orrom ráncolódik, ahogy a kondér felé hajolok. Mégis mit műveltem én magamnak? Vigasztaljon a tudat, hogy kaptam érte két ölelést. Kéne, hogy vigasztaljon, igaz?
- Ez remek! - enyhe szarkazmussal hangomban indulok meg, hiszen barátnőm irányba állít. Nekik meg van ez a rángatós, tologatós szokásuk, amiért most aprót moccannak vállaim, majd lépek Marina mellé. - Jó, de valami finomat válassz nekem, Rin - szögezem le.
Vállam felett pillantok hátra megköszönni a segítséget, de Marina hamarabb szól, mint én, nem meglepő módon, tehát csak megerősítse őt bólintok egyet. Részemről a puszi elmarad, fejben pedig már azon gondolkodom, hogy pontosan hány napot várjunk mire kiderül, hogy sikeresen teljesítve lett e maga a kihívás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

one day . . .   i'm gonna make the onions cry
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 270
Összes hsz: 539
Írta: 2021. május 7. 20:54 | Link

Berry kisasszony
meg a konyha buzgó, éji népe és a búcsú ideje

Rendhagyó az aurori pálya, azt meg kell hagyni, igen. De nem hiába az. Minden esetre, ha adrenalinlöketre vágyik, nevezzen inkább seprűversenyekre, mágustusákra, esetleg segítsen be egy sárkányrezervátumban!
Emelt fővel, mindenféle nyivákolás vagy arcvágás nélkül fogadja a büntetését a navinés. Igazából egy prefektustól ez valószínűleg el is várható, azonban akkor is kellemes, hogy nem kell magas frekvenciát hallgatnom és a manók sem sodornak el, ahogy zsebkendőt kínálva rohannak egy zokogó lány felé.
- Érdekes. Igazán érdekes - bólogatok homlokráncolva, mintha valami tudományos értekezésen lennénk, pedig csak gúnyolódom azon, hogy még mindig azt ecseteli nekem, miért a pizzát választotta és hogy mit evett ma meg mit nem. Legyünk őszinték, ha van valami, ami messze áll az érdekestől, az ez.
- Ó, csodálatos - lelkendezek posztomat illetően, mikor elkezd faggatni igazgatóságomról - Az az egyik legjobb benne, hogy ha egy tilosban járó diák még tetézi is a helyzetet azzal, hogy tovább akar csacsogni velem, miközben őrjáratoznia kéne, akkor nem kell a dirihez küldenem, hiszen a diri már itt van! - részletezem kedélyesen, micsoda előnyei vannak egy ilyen tisztségnek.
- Mármint csak volt. Eddig. Mennem kell - zárom rövidre, felhajtom az utolsó korty kávémat - Meg neked is, úgy tudom - utalgatok rá egyáltalán nem burkoltan, hogy fejezze be a lakomáját lassan mostmár és eredjen a dolgára.
- És ne feledd: te, konyha, mosogatás - emlékeztetem címszavakban bűntetőmunkájára, rá is mutatva mindig az adott dologra, személyre. - Most meg jó éjt! - intek neki és kibaktatok a manóbirodalomból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Elsős mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 98
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 8. 00:31
| Link

x


Halvány egy lila de gőzöm nincs, hogy hogyan voltam képes eljutni a konyhába. Mármint most komolyan, egyetlen útvonalat, termet, szobát, semmit nem ismertem ebben a büdös nagy kastélyban. Persze nem rosszabb mint a Roxfort, csak ott azért már megszoktam a járást. De hogy az orrom vitt, vagy csak az érzékeim, azt nem lehet tudni. A lényeg, hogy rövid időn belül megtaláltam a konyhát. Igen, pontosan tudtam, hogy nem szabadna ott lennem. Igen, gonoszan néztek rám a manók. De könyörgöm, ki nem? Egész Bogolyfalva pikkel a családomra a pletykák miatt, pedig magunkhoz mérten most tényleg egészen... emberien viselkedünk. Eddig. Azért befelé menet lekopogtam ezt egy fafelületen háromszor.
Mintha csak haza érkeztem volna csúsztattam le karomon a talárt, hogy végre ténylegesen levegőhöz jusson a bőröm. Legszívesebben beugrottam volna a hűtőbe, ha ilyet lehet. Írország sokkal hidegebb hely ennél. Ott az ember meg tud maradni ruhában.
- Mi a fene? - morogtam magam elé, ahogy elkezdtem rángatni az egyik ajtót. Pár manó felém kapta a fejét, de már kinézetem miatt is lányos zavarukban elkapták a fejüket. Na szép, ennyit az azonnali segítségről. Na persze nem mintha tudnám, hogy mi van a másik oldalon, de valószínűleg kaja. Talán fagyi. Vagy valami hideg. Igazából bármi, ami eltereli a figyelmemet erről az ítéletidőről így a nap közepén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Intuitív Díva - Hollósi
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 330
Írta: 2021. július 8. 01:23 | Link

Autumn

 
Egy katasztrófa volt a mai edzése a kviddics pályán. Zalán nem játszott egyik csapatban sem, igazából maga miatt csinálta mindig az egészet. Mert egyszerűen élvezte a repülést. A szülei már hat éves korában seprűt ajándékoztak neki, azóta már beépült heti rutinjába, hogy pár alkalommal leugrik a pályára. De a mai nap...
  Nemhogy manővereket nem sikerült szépen végrehajtani, de a seprűn is alig tudott megmaradni. A tenyere folyamatosan megcsúszott a seprűnyélen, a tűző nap folyton a szemébe sütött. Egyszer majdnem nekiütközött a kommentátori emelvénynek is. Ott volt az a pont, amikor elismerte, hogy ez így nem fog menni. Ilyen dögmelegben kinek van annyi esze, hogy kimegy röpködni? Hát persze, hogy csak neki. Védőszemüvedét feltolta a homlokára, a seprűjét a vállára csapta, majd csalódottan indult vissza a kastély fele. Érezte, hogy ha nem siet gyorsan árnyékba, még hőgutát is kap bónuszként.
 Jól esett volna neki valami hideg innivaló, futott át az agyán, amikor átment az előcsarnokon. Viszont benézve a nagyterembe, meg is gondolta magát. Ide ugyan be nem megy. Az elvarázsolt terem ugyanolyan izzó napsütést árasztott, mint odakint. Talán a konyhában talál valami finomat, anélkül hogy szarrá pörkölné őt a nap.
 Már a folyosón látott sertepertélő házimanókat, akik mit sem törődve vele rohantak a dolgukra. Benyitván a konyhába, kissé meglepetten konstatálta, hogy más is van ott a manókon kívül. Nem sokat tudott még az iskola személyzetéről, de abban biztos volt, hogy az illető nem konyhai kisegítőként ténykedik ott. Két okból is.
  Egy: ilyen csinosan öltözni - és nem utolsó sorban ilyen lengén - egy itteni dolgozót sem látott még. És kettő: ha jártas lett volna itt, akkor nem kezdte volna őrült módon feszegetni az egyik, feltehetően éléskamrába vezető ajtót.
  Zalán ajkára akaratlanul is vigyor kúszott, majd óvatosan, hogy ne tartson fel egy manót sem a munkájában, odalépett a lány mellé. Egy pillanatig figyelt, felmérte a helyzetet, majd megszólalt.
 - Megengeded? - kérdezte udvariasan. Nem akarta lehántani a lány kezét a kilincsről, így amíg az lenyomva tartotta, enyhén megpróbálta előre tolni az ajtót a tenyerével. Csodák csodájára befelé nyílt.
 És valóban, a kamra volt a túloldalon. Tele mindenféle finomsággal. Zalán szeme egyből ráfókuszált a gyümölcsökre - Jackpot - mondta még mindig mosollyal az arcán. Visszanézett a lányra, majd intett egyet a kezével, jelezve, hogy előreengedi őt - Csak utánad.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 8. 01:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Elsős mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 98
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 8. 18:04
| Link

x


Hát nézze meg az ember. Csak egy kis hidegre vágyik a lány, de ezek a magyar reteszek olyan nehezen nyílnak, hogy kész erőbedobás kell hozzájuk. Vagy egy kis ész. Ami úgy tűnt, hogy egészen hiányt szenvedek belőle, pedig amúgy nem. Vagyis nem gondolnám. Inkább csak túlságosan szétszórt voltam.
Meglepődve néztem oldalra, tekintetem végigsiklott a segítő karon, fel a pirosló arcra, és a répa fürtökre. Ahogy az ajtó engedett, úgy csúszott le kezem a kilincsről, hogy ezért fel-alá kezdett pattogni. - Ohh... - nyögtem ki végül a nagyon értelmes mondatnak se mondható hangot. Tovább fixíroztam a srácot, láttam, hogy beszél, meg értettem is, de egyszerűen nagyon nem az kötött le.
- Mond csak, te nem sülsz meg ennyi rétegben? - tértem rögtön a lényegre. - Piros vagy mint a paradicsom, lehet jobb lenne, ha nem csinálnál szaunát a testedből - tanácsoltam megsimítva egy ujjal a puha arcbőrét, aztán beléptem az éléskamrába. Odabent újabb manókkal néztem farkasszemet, egy pillanatra át is suhant a meglepődés az arcukon, hogy mégis mi a fenét keresünk ott, de aztán mintha csak elfogadták volna a tényt.
- Kéne valami... hideg. Frissítő - motyogtam magam elé, ahogy felmértem a helyet. Rengeteg gyümölcs, pékáruk, liszt és cukor sorakozott a polcokon, de semmi nem tűnt elégnek.
- Tudsz csinálni fagylaltot? - kérdeztem a sráchoz fordulva. - Az arcodra is kenhetnénk belőle, hogy egy kicsit megnyugtassa a bőröd - mosolyogtam rá kacéran, aztán felkaptam három almát, és zsonglőrködni kezdtem velük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Intuitív Díva - Hollósi
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 330
Írta: 2021. július 9. 00:20 | Link

Autumn

Mindenféle reakcióra számított, csak erre nem. Próbálta feldolgozni a lány megjegyzését, amit az öltözékére tett. Gyorsan végigmérte magát, mert megfeledkezett arról, hogy még a védőfelszerelését sem hámozta le magáról, annyira sietett ide, nem beszélve a hosszú ujjú felsőjéről. Úgy tervezte, hogy csak beszalad valamiért a konyhába, utána meg beáll a hideg zuhany alá. Épp ezt készült elmagyarázni, amikor megérezte, hogy a lány egyik ujjával végigsimít az arcán. Először furcsa bizsergést érzet, amit követett az égő fájdalom. A meglepetéstől majdnem kiesett a seprű a kezéből.
  Nem érezte általában zavarban magát a lányok közelében, de gyorsan kellett alkalmazkodnia a másik közvetlenségéhez, hogy ki tudjon nyögni valami válaszfélét. Nem nagyon találta még magát ilyen helyzetben.
 - Hát, szívesen hordanék ilyesmit - utalt a másik öltözékére -, de tudod, nekem fele annyira nem állna jól, mint neked - viccelődött.
 Érdeklődve figyelte, ahogy a lány körbenézett. Hamarosan rájött, hogy mindketten ugyanazért jöttek. Óvatosan nekitámasztotta a seprűjét a falnak, majd ő is belépett a kamrába.
 - Őszintén szólva én nem vagyok egy konyhatündér... - kezdte lassan, miközben felkapott egy kosárnyi meggyet és egy pár citromot. Egy szerény mosollyal nyugtázta az utolsó mondatot. Már szinte biztos volt abban, hogy az illető sokkal idősebb nála, azért vannak ilyen flörttel is felérő megjegyzései. Bár nem tartotta valószínűnek, hogy a talpig izzadt, palacsintára sült feje annyira imponáló lenne, hogy indokolt legyen a bók, így ezt csak a lány puszta jellemének tulajdonította. Amikor úgy érezte, megtalált mindent a polcokon, bátran a lány szemébe nézett, miközben szemrebbenés nékül ellopta az egyik levegőbe dobott zsonglőr-almáját, hogy a többi gyümölcséhez dobja azt - De tele van velük az egész konyha, szóval mázlink van.
  Kilépett a kamrából és odaállt egyik hatalmas konyhapulthoz, ahova lepakolhatta a rakományát. Mintha az egyik házimanó hallotta volna, mit mondott az imént, toporzékolva lépett oda mellé és megrángatta Zalán pólójának a szélét, jelezve, hogy figyel rá.
 - Szervusz - mondta Zalán ugyanolyan udvariassággal a hangjában, ahogy a lányhoz is beszélt - Ebben ti vagytok az igazi mesterek. Segítenél, kérlek?
  A manó, mintha csak erre várt volna, hevesen bólogatni kezdett és csettintett egyet ujjával. Hangos pukkanás hallatszott és egy pillanattal később a gyümölcskupac helyén két hatalmas kehely termett, bennük kristályosan hideg gyümölcsfagylalt-tornyokkal.
 - Zseniális vagy - jegyezte meg Zalán boldogan. A manóról sütött, hogy nem kicsit büszke a munkájára. Úgy látszik, jobban örültek annak, ha az emberek rájuk hagyják ezeket a munkákat és nem próbálnak felfordulást csinálni azzal, hogy maguknak kotyvasztják össze, amit épp megkívánnak. Zalán kihúzott a pult alól egy magasabb széket, hogy a lány leülhessen.

Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 9. 22:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Prefektus Eridon, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Elsős mestertanonc


A Nemes
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 98
I'm on the inside in the summer heat
Írta: 2021. július 11. 18:16
| Link

x



Aranyos volt, ahogy megpróbált bókolni. Biztos voltam benne, hogy előbb vagy utóbb női szíveket fog meghódítani az ehhez hasonló szövegekkel. És hogy össze is fogja őket törni. Hiszen minden férfi ezt csinálja. Maximum nem fogja olyan keményen űzni az ipart, mint ahogy Winter teszi.
- Biztos? Pedig biztos vagyok benne, hogy találnánk a te méretedben is – vigyorogtam rá vissza. Talán el is pirult a megjegyzéseimre, fogalmam sincs. Ilyen vörös arcnál nehéz megmondani, hogy mit váltok ki belőle én, és mit a mai vakító napsütés sugarai.
Szemeim végig pásztázták a kamra tartalmát, de közben fél füllel végig az ismeretlent hallgattam. Őszintén megvallva én magam is csak a kocsma konyháját ismertem többnyire. Régebben az összes ilyesmit anya csinálta, és miután elment nem is volt rá szükség, hogy bárki megpróbálkozzon vele. A lakás kiürült.
Elkaptam a maradék két almámat, és érdeklődve néztem a vöröske ügyködését. Épp figyelmeztetni akartam, hogy a manók nem olyan kedvesek ám, mint ahogy azt ő gondolja, amikor a kis segéd egy pillanat alatt odarittyentette neki a két csupor fagyit.
- Hogy….? - néztem megrökönyödve a fiúra. Úgy tűnik a csábereje nem csak a lányokra van hatással, de a kis lények se tudnak neki ellenállni. Kihúztam egy széket az asztal alól – természetesen nem volt rá szükségem, hogy valaki más megtegye ezt helyettem, nekem is van két szép kezem rá -, és levetődtem rá. - Tudod, ha én kértem volna meg őket, akkor a fülük botját se mozdították volna. Áruld el a titkod - suttogtam az utolsó mondatot, csak hogy egy pillanattal később elnevessem magam. Aztán fogtam a kiskanalat, és megkóstoltam az isteni fagylaltot. Úgy olvadt szét a nyelvemen, mint ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Zseniális volt.
- És mond csak én hősöm, neved is van esetleg? Vagy szimplán hívjalak manószelidítőnek? - kérdeztem nevetve. Most hogy már volt valami, ami hidegen tartott, könnyebb volt a srácra koncentrálni, meg az ő leégett bőrére. – Szeretnéd, hogy segítsek rajta? – kérdeztem, és a saját arcom előtt leírtam egy kört, hogy értse miről beszélek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Intuitív Díva - Hollósi
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Másodikos diák



offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 330
Írta: 2021. július 11. 20:04 | Link

Autumn


  Zalán nem vette zokon, hogy a lány kiszolgálja magát szék-ügyileg. Lehuppant így arra, amit már kihúzott. Nem tétovázott ő sem, és egy kanálnyi fagyi már landolt is a szájában. A kis jószág rendesen kitett magáért, nagyon finomra sikerült. Pár hosszú pillanatig csak nézte a másikat. Szerette, ha valaki ilyen önfeledten tud nevetni. Egy szép mosoly öltözteti legjobban az embert és valószínű ezt a lány nagyon is jól tudta.
 - Megtisztelő titulusnak hangzik a manószelidítő, de a Zalán is megteszi - mondta nevetve, majd tartott egy kis szünetet, hogy a másik is bemutatkozhasson, ha szeretne.
 - A házimanók egyébként kissé félreértett lények. Szeretik csinálni azt, amit csinálnak. Mármint a legtöbbjük. Nap mint nap értünk dolgoznak, miért sértődnének meg azon, ha szemtől szemben kérünk valamit tőlük? És persze az sem mindegy, hogy bánnak velük. A kérem és a köszönöm a legjobb varázs szavak. Biztos vagyok benne, hogy neked sem tudnának úgy nemet mondani. - Én sem tudnék, ha így mosolyogsz, tette hozzá magában. Saját kósza gondolatától kissé zavarba jött. Látszott, ahogy a fülei elvörösödnek, úgy próbálta folytatni - De tegyél egy próbát! Kérj az egyiküktől mondjuk egy kis jeget erre. - mutatott a leégett arcára - És akkor elfogadom a segítséget.
 Őszintén szólva tényleg ráfért valami hideg a pofázmányára. Most még nem fájt annyira, de ha nem csinál vele semmit, akkor később meg fogja bánni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 28 ... 36 37 [38] 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint