Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=822889#post822889][b]Marina Darik - 2020.12.10. 22:02[/b][/url]

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

November első péntekén érte az első sokk. Kereste a kis boltokban a szokásos kék feliratos söröket, amelyek aznap estére kerülnek be a boltokba, de nem találta. Abban reménykedett, hogy esetleg másnapig várnia kell, hiszen egy kis városról beszélünk. De nem történt változás. A magyarok el vannak maradva. De hogy ennyivel?
Szinte minden héten legalább egyszer megpróbálkozott vele, hogy lemegy a közértbe, és rákérdez megérkezett-e kedvenc rakománya. De mindig negatív volt a válasz. Most meg valamelyik agyalágyult navinés azt mondta neki, hogy nincs is ilyesmi. Olyan dühös lett hirtelen, hogy kilökte a gyerek kezéből a könyveket, és dánul káromkodni kezdett. Az egész folyosó őt nézte, de hát ez van, ha Marina Darik dühös. Egy igazi északi dühe csap le mindenkire.
- Ungarere sådan en narhats! - kelt ki magából, és tekintetével keresésre indult. - Rend mig i røven - hagyta végül ott eddigi beszélgető társát, és csörtetett egyenesen oda levitás ismerőséhez.
- Kiscsibe. Segítened kell. Most! - ellentmondást nem tűrő hangja még egy ideig visszhangzott a folyosón, de egyáltalán nem tudta érdekelni. A vállánál fogva megragadta a szőkét, és tolni kezdte. - Te okos vagy. Csináltál már sört? - kérdezte meg, menet közben, mintha éppen nem rabolta volna el akárhonnan is. - Mert most azt fogunk csinálni. Pontosabban Julebryg-t - ismertette a tényekkel a lányt, és közben egészen a Konyháig vezette a lányt. Arcán még mindig látszott a frusztráltság, de mivel kitalálta az egyedi módját a helyzet kezelésére, így kezdett egyre nyugodtabbá válni újra. Mosolygásra azért még nem futotta.
Belépve egy rakat manó sietett rögtön oda, mire Marina szinte vicsorogva nézett rájuk. - Ti se tudtok nekem Julebryg-t csinálni, semmirekellők - morogta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=822952#post822952][b]Marina Darik - 2020.12.11. 23:02[/b][/url]

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Az egyáltalán nem zavarta, hogy egy random emberrel beszélgetett a lány, és onnan húzta el. Azonban az megdöbbentette, hogy se fizikai se mentális ellenkezésbe nem kezdett a szőke. Lehet tényleg jó hatással vannak rá Lokival, és kezd hozzászokni a legfurcsább szituációkhoz, amelyekbe belerángatják.
- Nem, egyáltalán nem úgy nézel ki. De ez nem jelenti, hogy nem lehetnek titkaid - vont vállat a lány hanyagul, még mindig a söre körül jártatva az agyát. Soha nem csinált ilyet, sőt abban sem volt biztos, hogy ők ketten képesek lesznek-e rá. Hiszen ezt csak egy cég volt képes eddig elkészíteni rendesen.
- Oké - fújt egyet ki meg be a lány. - Szóval a Julebryg egy karácsonyi sör. A Tuborg gyártja, és mindig November első péntekén kezdi el forgalmazni. Ezért van akkor az ünnepünk, a J-Dag. Mindenki kék színű mikulás sapkát vesz, és elmegy a legközelebbi pubba inni. Mert ez a sör... az életünk. Mindig az első körös ingyenes négyszázba benne vagyok, hála Madam Lykke-nek. De a lényeg. Ezt a sört csak December végéig forgalmazzák. Utána nincs több. És én ki fogom hagyni, ha most nem szerzünk valahonnan - foglalta össze gyorsan az alapokat a lánynak, csak hogy érezze mekkora jelentősége van ennek az egésznek a dánok életében. És így nem is tudja visszaadni milyen is az, mikor meglátják a kék feliratos kamionokat befordulni az utcákba. Mintha Novemberbe jönne a karácsony. - Még egy külön dalunk is, amit akkor éneklünk. Mindenki. Ha ismered az embereket magad körül, ha nem - magyarázta tovább a tényeket, kicsit talán elveszve a részletekben.
- Sajnálom, koncentrálok. Szóval ez egy erős sör. Egy doboztól már boldog vagy - jelentette ki, aztán kezét oldalasan szájához illesztette, mintha valami nagy titkot igyekezne megsúgni a szöszinek. - Ez mondjuk nem jelenti, hogy ott abbahagyjuk - kacsintott. - Van egy kellemes karamellizált íze, mint a Guinnesse-nek, és társul hozzá még a fekete ribizli és édesgyökér is. Főleg ez a három különbözteti meg a többi sörtől a Julebryg-t - fejezte be a meséjét, és reménytelien nézett nemrégiben szerzett barátnőjére. - Szóval segítesz nekem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=823007#post823007][b]Marina Darik - 2020.12.13. 01:32[/b][/url]

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

A barna kicsit elbizonytalanodott a kérdés hallatán. Mindig is kétes érzéseket keltett benne az otthon említése, hiszen a családjához nem szeretett visszajárni. Meg Lokit is itt kellett olyankor hagynia, ami minimum olyan, mintha a másik felétől szakítanák el. Azonban Dániát mindennél jobban szerette, és Madam Lykke is mindig tűkön ülve várta, hogy végre ne csak írásban lássa a lány szeleburdiságát.
- Hát...hát nem tudom. Ha nem kapok meghívót, nem megyek - vont vállat a barna, és karba fonta maga előtt karjait. Tudta jól, hogy ha a szülei komolyan gondolják a hazamenetelét, akkor díszes karácsonyi lapot fognak neki küldeni a ritka, ám gyönyörű füles baglyukkal. Mintha csak ezzel is azt akarnák mindenki tudtára adni, mennyire gazdagok. Azonban mire a lány egyáltalán csak a gondolatai végére érne, a szőkén látta, hogy megfogta a dolog. Hiszen ez egy újabb kihívás, a levitások meg imádják azokat, nem?
Lassan de magabiztosan kezdte felgöngyölíteni a tényeket kedvenc karácsonyi sörével kapcsolatban, de mielőtt belemehetett volna a dánok számára oly nagyon jól ismert történelmi tényekbe - mert bizony azok is vannak -, már látta is Kiscsibe jelzésein, hogy kezdi unni magát. Egyszer tud végre egy kérdésre kimerítő választ adni, és elkezdi untatni az egyik kéket. Hallatlan.
Amélia jó pár percig húzta az agyát, mire - nem egyenesen - választ adott. Marina annyira megörült neki, hogy felsikkantott és a szőke nyakába ugrott, szinte majdnem fel is döntve mind a kettőjüket. Azonban tudatosult benne, hogy valószínűleg a másik nincs hozzászokva ezekhez a hirtelen érzelemkinyilvánításokhoz, szóval gyorsan le is szállt róla, és várta a parancsokat. Egyáltalán nem lepődött meg, amikor azok jöttek is. Átvéve a listát kezét a homlokához emelve tisztelgett a lánynak.
- Aye, aye kaptajn - szólalt meg dánul, majd a listát kezdte olvasni. Pár perccel később már tudta is mi a dolga. Előre lépett, tapsolt kettőt, és egy fokkal hangosabban kezdett el beszélni. - Figyelem manók! Szükségem van egy nagy edényre, és a következőkre - emelte fel a listát, és kezdte el felsorolni lassan a rajta állókat. Olyan volt az egész jelenet, mintha ő lett volna a kiképző tiszt, a kis lények meg a katonák. Bármennyire is csúnya bevallani, Marina élvezte, hogy hatalma van. - A feladat elvégzéséhez összeszedett csapatmunkára van szükségem mindenkitől - fejezte be monológját. - Munkára fel!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=823252#post823252][b]Marina Darik - 2020.12.18. 17:07[/b][/url]

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Kellett neki az otthoni érzés, mert akármennyire is jól érezte magát a magyarok között, nem volt ugyanaz. Hiányoztak neki a mosolygós arcok az utcán, a zöld negyed és a hygge, amire úgy tűnt ez a nemzet képtelen. Kivéve Lokit, de ő egy külön kategóriába tartozott. A szöszke volt az itteni Dánia neki.
Koncentrált a lány szavaira, bár nem tetszett, hogy feltételekhez kötik a boldogságát. Isten tudja miért is viselkedik ez a lány ennyire felnőttesen...
- A kastélyt értem, és az embereket is. De mond csak.. Loki is beletartozik? Mármint ő kvázi én vagyok. Csak fiúban. Olyan, mintha magamban tennék kárt, amit lássunk be elég gyakran teszek ilyen-olyan véletlennek köszönhetően. - Bármennyire is meglepő, éppenséggel nem Kiscsibe türelmét feszegette, csak szimplán ismerte magát annyira, hogy ezt a sztorit ne akarja elmesélni a szöszkének, meg ha még jól is sikerül, akkor itasson is vele. Mert hát nah. Olyan nincs hogy odavarázsolnak egy adag Dániát és csak ketten élvezhetik ki.
- Ezt is tökéletesen értem, és ígérem, hogy csak akkor szólok bele, ha a helyzet megköveteli. Elég furán nézne ki, hogyha egyenesen engem kérdeznének valamiről, én meg kukán állnék - vetette fel, mert ez a lehetőség sosincs kizárva. Főleg, hogy az összes tanár tudja mennyit jár a szája. - Viszont ha elkapnak, akkor fogj rám mindent. Az én ötletem volt, én hajtottam végre és kényszerítettelek, hogy segíts nekem. Gothca? - nézett mélyen a lány kék szemeibe. Az ő háta sokat elbírt. Gyakran került bajba, szóval a tanárok már amúgy is hozzászoktak, hogy valami slamasztika közepében találják. Azonban Csibe olyan embernek tűnt, aki valószínűleg nem hogy egyszer nem került büntetésbe, de nagyon magára is venné.
Ahogy a lány eltűnt az ajtó mögött, úgy vette Marina hatalmába a konyhát... meg a manókat. Kiadta nekik parancsba, hogy mit és hova pakoljanak, majd egyszerűen felpattant az asztalra, és törökülésben egy narancsot kezdett el maga előtt görgetni ide-oda.
- Oh, igen, minden megvan - bólogatott és a manók felé intett a fejével egy büszke mosoly kíséretében. Azok boldogan sertepertéltek a vajling körül, mintha csak valami csodát raktak volna össze. Alig várták, hogy újabb feladatot kaphassanak.
- Ha megcsinálod nekem a sört, akkor felőlem egy egész napot is itt tölthetünk. Megér nekem annyit - jelentette ki magabiztosan a barna, és a felvetésre huncut mosoly kúszott az ajkára. - Szóval zene kell? - kérdezte, és már egy narancsot a kezébe vett, és miközben zsonglőrözni kezdett elkezdte énekelni a hivatalos dán dalt, a "Tuborg Christmas Brew"-t. És nem. A lánynak nincs semmi hangja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=823640#post823640][b]Marina Darik - 2020.12.26. 23:38[/b][/url]

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Szólhatott volna. Úristen mennyi mindent mondhatott volna a lánynak erre a heves reakcióra, de tudta, hogy mivel Csibe az egyetlen lehetősége arra, hogy ténylegesen megízlelhesse azt az isteni sört, így bármennyire is kínozta belülről a gondolatok áradata, visszafogta magát. Meg a második kérdés elvette a rivaldafényt. Hatalmas őrült mosolyt villantott tettes társára.
- Nem is vagy te olyan rossz fej. Örülök, hogy Loki összeszedett a könyvtárban. Háhh... - nevetett fel a lány örömittasan. - Ez volt életem első szóvicce magyarul. Mert hogy szó szerint is, érted - magyarázta meg a totálisan egyértelműt. De jelenleg túlságosan örült magának ahhoz, hogy ez érdekelni tudja. - Hahh, egyre jobb leszek - képedt el saját képességein a lány, hogy nagy nárcisztikus kitörésében az is csak félig tűnt fel neki, hogy a szőke otthagyta a konyhában.
A manók segítségével gyorsabban megvolt a dolgokkal, mint ahogy eleinte képzelte. Azon a kis mütyűrök meg jöttek vissza hozzá, hogy újabb utasításokat kapjanak. Hihetetlen.
Hatalmas mosollyal kezdett el énekelni a lány anyanyelvén, kicsit sem félve, hogy esetleg valaki a volumen miatt megtalálja őket. Mert hát azt a dalt nem lehet csak úúúgy énekelni. Ezt szinte üvölteni kell. Pláne, ha spicces az ember, ami még igaz egyenlőre hiányzott, de csak idő kérdése volt. Legalábbis reményei szerint.
- Guurl - nézett Marina a szőkére, egy kis lenyűgözöttséggel a szemeiben. - It was a good burning. Nem is tudtam, hogy tudsz olyat - képedt el teljesen, és huncut mosolyra húzódott a szája. Eddig nem adtak elég kreditet ennek a lánynak Lokival. Vagyis hát... eddig is felfigyeltek rá, nem azért köröznek körülötte mint a varjak. Csak nem ennyire. Sok rejtett tehetsége lehet.
- Na jó, akkor ha ez nem tetszik, akkor taníts nekem valami magyar dalt. Ismerem a Supernemet, a Honeybeastet meg hallgattam pár Wellhello számot, de nem tetszettek. Valami olyat mondj, amit minden magyar ismer. Mint nálunk a Tuborg Christmas Brew - magyarázott a lány, és közben letette a narancsokat is, hogy koncentrálni tudjon Kiscsibére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=824129#post824129][b]Marina Darik - 2021.01.04. 23:25[/b][/url]

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Érdeklődve hallgatta a magyarázatot. Tehát a magyarok is minimum annyira oda vannak az ivásért, mint az északi országok. Csak ők nem valószínű, hogy versenyt rendeznek belőle, mint ahogy ők teszik. És vajon náluk a sör az számít? Mert akkor biztosan a dánok nyernének.
- Ha nem tudnám, hogy ez lehetetlen, akkor azt hinném kezdesz kiismerni - mosolygott a lányra Marina, miközben átvette a cetlit. No nem azért mondta, mert nem hiszi, hogy Amélia elég okos lenne hozzá, hanem mert szimplán még ő maga sem tudta bizonyos időközönként, hogy mit csinál. Csak vitte a lába, a keze, a mindene. - Köszönöm - gyűrte a lapot a zsebébe.
- Cefrézünk - ismételte meg a szót. Azt tudta, hogy a végén az -ünk az arra utal, hogy ők kettén végzik azt a cselekvést de... - Mi az a cefréz? - mondta ki hangosan a kérdést, és közben leugrott az asztalról, hogy elmenjen megmosni a gyümölcsöket, ahogy Amélia kérte. Végre hasznos lesz valamiben.

Alig pár óra elmúltával már egészen jól ment neki. Mármint véletlenül sem a dallam, sokkal inkább a szöveg. Mert hát ez elég sok memorizálandó szó magyarul, aminek ha őszinte akart lenni nem minden részét értette.
- Pálinka szerelemem légy az enyém - próbálta újra a barna. - Gyümölcsfáim tetején - illesztett hozzá egy sort, ami legalább rímelt, és tudta, hogy valahol benne van a dalban, csak azt nem tudta, hogy jó helyre rakta-e. Vagyis. - Várj! Ne segíts. Fordítva igaz? - kérdezte egy sóhaj közepette. Az ideg miatt már fel-alá járkált az üst mellett. Olyan meleget csináltak a konyhában, hogy barna pulcsija már az egyik pult tetején terült szét, és haját már laza kontyba kötötte.
- Megint elfelejtettem... - vallotta be őszintén, és leroskadt egy székre. Sose lesz Loki büszke rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=824200#post824200][b]Marina Darik - 2021.01.07. 13:50[/b][/url]

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Igazából nem nagyon értette meg a barna a másik magyarázatát. Legalábbis nem először. De pár óra múltán már mind a ketten az erős szagok között dalolásztak, mintha csak attól a bizonyos cefrézéstől is be tudtak volna rúgni. Marina minimum olyan hamis is volt.
- Kék vőlegény? - kuncogott a lány. - Szóval űrlények az eseteid. Nem is kell többet mondani - nevetett a barna, ahogy elképzelte a szöszkét egy kék csúnya lény karjai - vagy még inkább csápjai - között. - Majd karácsonyra csinálok neked ilyen... papír...alakot... - keresgélte a szavakat, mert hirtelen csak dánul jutott eszmébe a helyes kifejezés. - ..amit majd kirakhatsz a szobádba - vigyorgott rá, mint a tejbe tök. Ha Lokival beszélt volna valószínűleg valami plusz viccet is hozzátett volna, de hát nem akarta rögtön zavarba hozni a szőkét.
- Pálinka szerelmem, légy az enyééém - énekelte tovább szinte már teljes átéléssel. Neki jutott a könnyebb szöveg, azt meg kell vallani. Aztán hagyta, hogy Amélia átvegye a szót, és utána újra elénekelte ugyanazt a sort. Csupa haszon ez a lány, elénekli helyette azokat a részeket, amik nem mennek neki, és közben még sört is csinál neki. Ha igazak a számításai, és tényleg van valami közte meg Loki között, akkor be kell fenyítenie barátját, nehogy elrontsa neki ezt.
- Hogy állunk? - lépett közelebb a lány. Alig várta, hogy megkóstolhassa már az édes nedűt. Nem tetszett neki, hogy ebben az országban ennyire szabályozva vannak a fiatalok. Hát mikor fogják kipróbálni ezeket a dolgokat, ha nem most?
- Arra gondoltam, hogy ha jól sikerül, küldök egy üveggel a gyárnak. Hogy lássák milyen kreatív elmék bújnak meg manapság az átlag emberek között. Lehet még fel is vesznek minket oda. Fuck... képzeld el milyen lenne egy sörgyárban dolgozni - csillantak fel a lány szemei már csak a gondolatra. - Dream come true.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=824967#post824967][b]Marina Darik - 2021.01.20. 00:22[/b][/url]

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

A kép még mindig túl élénken égett a fejében ahhoz, hogy ezt elrontsa, de mégsem hagyhatta, hogy ez a remek lehetőség elvesszen. Mintha valami titokzatos belső erő kényszerítené, hogy szekálja a másikat a még nem is biztos, hogy crusha miatt. De igazából hazudok. Nem is olyan titokzatos. Ez csak szimplán egy Marina Darik vonás.
- Most az űrlényre, vagy Lokira gondolsz? - vetett rá pimasz mosolyt. Azonban azonnal lefagyott, amikor meghallotta a következő kérdést. Mielőtt még kijavíthatta volna a nevét, egyszerűen minden eltűnt a fejéből, csak nagy fehérség maradt. Esküszöm, ha most látta volna Keserű prof, nagyon büszke lett volna rá. Csakhogy Mae annyira nem tudta ezt értékelni.
- Mondjuk azt, hogy nincs esetem. Vagy... csak nem sétált még szembe velem. - Hazugság. Pontos név van rá. Ombozi Boróka. Azokkal a telt ajkakkal, a csípős stílussal és a folyamatosan fürkésző szemekkel. Már a gondolatba is belesajdult a mellkasa, de semmiképpen nem merte kimondani. Hogy nézne rá a másik, ha tudná?
Az éneklés szerencsére valamennyire elvette a figyelmét az összes aggálya felől, bár a tüzes rellonosról kevésbé tudta. Ámbár kezdte megszokni, hogy valahogy mindig ott bujdos az agya hátsó részében valahogy.
- Igen, ő nem is vészes tanár. Bírom benne, hogy nem erőlteti rám a magyar varázslást, hanem jó neki, ha az angol varázsigét mondom néha - bólintott rá, bár ennél többet nem nagyon értett a tantárgyhoz, szóval ezt a részt is ráhagyta a szőkére. Igazából ő csak a zseni volt, aki kitalálta ezt az ötletet, meg elmondta mitől különleges a sör. Ezért nem is értette, hogy Amélia miért a csomagolón képzelte el őket. Hiszen láthatta a saját szemeivel mennyire hajlandó igazi kétkezű munkát végezni.
- Jajj nem Csibe. Ha mi odakerülünk, akkor nem pakolgatunk meg ilyesmi. Mi a kreatív osztályon lennénk. Kitaláljuk az ízeket, posztereket meg reklámokat gyártanánk. Csupa olyan hasznos dolgot, amit az átlag emberek képtelenek elvégezni, mert egy kis dobozkában élnek. Minket, barátnőm, nem lehet skatulyába csúsztatni - bólintott elégedetten a barna, mintha csak egy Martin Luther King beszédet mondott volna el.
- Ezt örömmel hallom, mert szerintem is veled van a legnagyobb esélyem arra, hogy meglegyen ez a sör. Pontos adatot nem ígérek, mert rettentő rosszul tippelek - jelentette ki magabiztosan. Igazi számolásokról pedig egyszerűen csak nem beszélt. Hát komolyan, ki az a mazochista, aki szereti a számmisztikát?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=825748#post825748][b]Marina Darik - 2021.02.04. 19:53[/b][/url]

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Túl van értékelve. Igen, ezt Mae határozottan érezte minden egyes alkalommal, amikor Boróka közelében volt. A szervezete, a gyomra, a mellkasa, az agya, egyszerűen minden fizikai része túlértékeli a nőt. Hiszen mit adott neki, amit más ne tudna? Elfogadást. Szenvedélyt. Izgalmat. Túl van értékelve. Jól mondta barátnője.
– Majdnem, csak d helyett g-vel a végén – bólintott a lány határozottan, mintha minimum olyan hatalmas kérdéseket tárgyalnának meg, minthogy bolognai vagy a milánói a finomabb étel. Vagyis.. pontosan ugyanaz volt a kategória. De mind a kettő lényeges.
Elnevette magát Amélia felvetésén. Lehet, hogy még nem beszélgettek olyan sokat ők ketten, de abban a pillanatban valahogy úgy tűnt, hogy ők mégis képesek klappolni valahogy. Talán Kiscsibe nem is volt olyan unalmas könyvmoly, mint ahogy Loki meséiből tűnt neki.
– Oké, ezt az ötletet nagyon adom. Olyan jó főnök lennék, mint senki. Egyrészről folyamatosan haladna a munka, mert folyton ott lennék és ösztönözném őket, másrészt pedig egy csomó közös programot szerveznék nekik, hogy összeszokjanak. Például a pénteki szünnapok helyett beiktatnék egy közös iszogatást szles játékot. Két csapatra osztanám őket, hogy legyen vetekedés is köztük – agyalt a lány, és csak úgy dőltek belőle a szavak, ahogy szoktak. És még csak nem is érezte magát rosszul.
Neve hallatán azonnal ránézett Améliára. – Inkább csak Mae vagy Rin. Vagy bármi, amit kitalálsz nekem. Csak a szüleim meg a tanárok szoktak a teljes nevemen szólítani, és pont ezért nincs pozitív csengése – magyarázta meg, amit már egyszer meg akart, csak akkor éppen le volt döbbenve a kérdés miatt, amit a szőke ráküldött, mint egy atombombát. Totális pusztítást is végzett…
Ahogy a lány ajkait elhagyta az a két szó, a barna azonnal pattant is le az asztalról, ahol eddig ücsörgött, hogy belenézzen a mágikus kondérba. Mélyet szippantott a gőzből, mintha egész addig nem azt szaglászta volna. – Jó illata van, nagyon is – bólogatott hevesen, teljes lázban. – Mit kell csinálni még? Kellek hozzá? Úristen, nem hiszem el, hogy megcsináltad – szorította magához – ma már másodszor – a szőkét Marina örömében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=826376#post826376][b]Marina Darik - 2021.02.15. 23:21[/b][/url]

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Mi sem jobb, mint egy random délutánt arra szánni, hogy sört főz a kastély konyhájában egy csomó manóval körbevéve, és közben azon agyalni, hogy milyen karriert tudnál így befutni. A legjobbak egyike volt, bár Marina elég sok ad hoc ötlettel szolgált környezete számára szinte mindig.
- Hát ha jól megy a munka, akkor igen. Ha kicsit rosszabb, akkor péntek délelőtt még bent kell lenni, de fontos, hogy meg legyen mindenkinek a hygge. Szóval nem nagyon szoktunk öt teljes napot dolgozni - magyarázta a lány. Feltűnt már neki, hogy a magyarok nem tudnak pihenni, de csak pár hete jutott az információ birtokába, miszerint vannak akik nem hogy a pénteket, de még a szombatot is végigdolgozzák. Hát azoknak aztán semmi életük nem lehet. Ráadásul lelkileg is kifacsart citromok lehetnek.
A lány prüszkölve felnevetett. - Nem éri felhasználni a saját beceneved rám. Pláne nem még rosszabb hangzásban - ingatta a fejét, mert tudta, hogy Amélia van ennél normálisabb, mintsem tényleg ezen a néven szólongassa majd. És hát nem is hagyná. Idegesítőnek tartaná.
Összeszűkült szemekkel méregette Csibét egy fél percig. - Kezdem azt hinni, hogy te még nem ittál sört - osztotta meg a lánnyal a feltételezését. - Add hogy ne ez legyen az elsőd. Bízom benned meg a főzési képességeidben, de ezzel nem vesztheted el a sörszüzességedet! - tágultak ki Marina szemei - és rögtön őt követték a manóké is, csak épp más indokból.
- Poharak, edények - bólintott a barna, és a kis konyhai segédekre nézett. - Van bármi ötletetek? - mosolygott rájuk. Teljesen kezdtek rá hangolódni a kis lények. Már nem voltak folyton láb alatt és nézték minden egyes kis mozdulatukat, hanem megértették, hogy Marina amúgy is túl úri gyerek ahhoz, hogy bármit egymaga keressen meg ebben a konyhában. Szóval azért felügyeletként ott voltak az ilyen alkalmakért, de amúgy tették a saját dolguk. Most pedig azonnal elmentek beszerezni a szükséges eszközöket.
- Pár nap? Nem elég egy sima hőmérsékletcsökkentést elvégezni rajta? - fordult vissza a szőke felé Marina. - Egy olyat, amit Ardainál tanultunk. Az nem is nehéz, és akár az egészre meg tudom csinálni - mutogatott a nagy kondér felé. Imádta meginni az alkoholt, de a legkevésbé sem értett hozzá. - Csak egy kicsit sem lehet megkóstolni? Csak hogy tudjuk, hogy egyáltalán jó-e az, amit csináltunk. Vagyis csináltál, mert én többnyire csak néztem - helyesbített azonnal a lány. Ő volt az agy. De sose venné el más érdemét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=827794#post827794][b]Marina Darik - 2021.03.18. 17:02[/b][/url]

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Igazából mondhatná a barna, hogy meglepődött azon, hogy Amélia tudta mi az a hygge, de mégsem. Az a lány annyit olvasott, hogy az lett volna furcsa, ha erről fogalma sem lett volna. Pláne, hogy a svédek is ellopták tőlük ezt a kifejezést és életérzést. Pathetic...
- Hát... - húzta el a száját Marina. - Ez egy lélekállapot. Nem azon múlik, hogy aszerint élek-e, ez nem egy vallás. És ebben a kultúrában nőttem fel, szóval érdekelni se érdekelhet úgy, mint téged például. Mármint... - próbálta kifejezni magát a lány. Amennyire könnyen ment a hygge, annyira nehezen lehetett ezt elmagyarázni. - Szóval az a lényeg, hogy mi nem olvasunk róla. Mint nálatok a paraszti élet. A... az az ünnep, amikor disznókat kaszaboltok. Senki nem magyarázza el, hogy ott mi történik, vagy hogy mit csináltok. Én olvastam róla, de nem teljesen értem a lényegét. Legalábbis azt hiszem ezek hasonlóak - húzta el baloldalt a lány a száját. Honnan is tudhatna ilyet? És őszintén. Abból, amit olvasott, nem is akart róla tudni.
Marina csak a levegőt kapkodta elképedésében. - Hány éves vagy? - vonta össze szemöldökét értetlenkedve a barna, de erre a tíz se lett volna helyes válasz. Ő maga talán ha hat volt, amikor először meghúzta az üveget. Igaz, nem szándékosan adták a kezébe, de ha minden felnőtt azt issza, csak nem lehet olyan rossz nem? Na ugye. - A sörszüzességed. Amikor először próbálod ki milyen a sör - magyarázta meg a - szerinte - teljesen egyértelmű dolgot.
- Pedig meg fogod kóstolni - ingatta a fejét mindentudóan Marina. - Tudod miért? Mert akármennyire el akarod adni, hogy te csak a nagykönyvet követed, az experience része, hogy meg is kóstolod a műved - osztotta meg gondolatát Marina. - De ahhoz, hogy tudd jó lett-e, muszáj, hogy legyen összehasonlítási alapod. Szóval... - vezette be bejelentését, és ki is húzta magát, és tartott egy pillanatnyi szünetet. - ... hajlandó vagyok az utolsó üveg sörömet megosztani veled - bólintott, és úgy nézett ki, mint aki most várja az ovációt.
Komolyan elszomorodott a lány egy pillanatra a hír hallatán. Közben a manók már nagyba intézkedtek körülöttük, mintha Marina egyetlen szavával felbolygatta a hangyabolyt.
- Azt javaslom, ezt a részt hagyjuk rájuk - fogta meg barátnője vállát, és kezdte el kifelé terelni a konyhából. - Addig is, lesz időnk megkóstolni a sört - mosolygott. Ha ő hajlandó elengedni a Julebryg gondolatát, akkor Csibe is képes elfogyasztani vele egy átlagos sört.
- Köszönjük szépet a segítséget, nélkületek nem sikerült volna - fordult még vissza az ajtóból Marina, és egy puszit lőtt a levegőbe az összes manónak.