37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint
Konyha - Maya S. Castle-Rochard hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Maya S. Castle-Rochard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2021. február 5. 17:15 | Link

Zselyke

Mayának nem volt könnyű dolga azzal, hogy megszokja az iskolai házirendet - legfőképp az étkezések időpontja okozott neki gondot. Otthon Khalil legjobb igyekezete ellenére sem sikerült soha betartania a családnak, hogy legalább megközelítőleg azonos időben üljenek le enni minden nap, itt viszont ha nem ért oda tálalásra, akkor a siserehad könnyen elhappolta előle a legjobb falatokat.
Ezen az estén is korgó gyomorral indult el a konyha felé, maga mögött hagyva a pincét és a többi rellonost. Most nem csak, hogy finom falatok nem maradtak neki, hanem egyenesen meg is feledkezett a vacsoráról, így nem nagyon maradt más választása, mint hogy meglátogassa a konyhát és egyenesen a manóktól kérjen segítséget.
Még talárban volt, mert a klubhelyiségben merült bele korábban egy könyv tanulmányozásába, és nem volt érkezése átvedleni, mielőtt a gyomra elkezdte volna jelezni, hogy túl sok idő telt el ebéd óta.
Igyekezett észrevétlenül megközelíteni a konyhát, mert úgy tudta, hogy nem igazán szeretik a tanárok, ha a diákok betévednek ide, de túl éhes volt ahhoz, hogy nagyon komolyan érdekelje egy esetleges büntetés. Mikor benyitott azonnal egy csapat manó jelent meg a térde magasságában.
- Öhm, üdv... - próbált köszönni, de közben már kézen is fogták és elvezették egy asztalhoz. - Hát, izé... szóval ennék vala... - Mire eddig jutott a szorgos kis kezek már elé is tettek egy-egy tányérral a vacsoráról maradt választékból. - Köszönöm. - mondta Maya, és gyors mérlegelés után úgy döntött, hogy a lasagne tökéletes lesz mára.
Szál megtekintése



Maya S. Castle-Rochard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2021. február 5. 19:58 | Link

Zselyke

Nagyon finom volt a manók főztje, Maya nem s nagyon fogta vissza magát, ami a mennyiséget illeti - amúgy is, a tinédzserek még könnyen lemozogják a kalóriákat, vagy eleve meg sem ragad rajtuk.
Ennek következtében majdnem félrenyelt, mikor nyílt a bejárati ajtó, ugyanis azt hitte, hogy épp egy tanár vagy prefektus érkezik. Ehelyett azonban csak egy fiatal lány lépett be, akinek az első szavait ugyan nem értette, de mivel az előbb ő maga is épp ilyen zavartan viselkedett, feltételezte, hogy köszönés hangzott el.
- Szia! - szólt hát, miután lenyelte a falatot, és bár még néhányat pislogott a lány háta mögé, hogy biztosan egyedül van-e, azért csakhamar visszatért a vacsorájához.
- Én Maya - mosolygott a másikra, mikor bemutatkozott. Igazán kedves lánynak tűnt, a Zselyke név pedig különlegesen szépen csengett Maya számára. Nem sűrűn hallotta eddig.
Fél szemmel követte csak, ahogy a manók sürögtek-forogtak a másik körül, a madártejes kis intermezzot pedig meg is mosolyogta, miközben a konyhai személyzet elmagyarázta az édesség mibenlétét.
Várt egy percet azért, mielőtt megszólalt volna.
- Figyu, kérdezhetek valamit? - próbálta felkelteni a másik érdeklődését kedves, kíváncsiskodó hangon. Ha a másik igennel felelt, akkor folytatta: - Hogy lehet, hogy magyar neved van, de nem ismered a madártejet? - érdeklődött. Ha a másik esetleg nem akart beszélgetni, akkor persze ő is csendben evett tovább.
Szál megtekintése



Maya S. Castle-Rochard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 18
Írta: 2021. február 14. 10:59 | Link

Zselyke

Felkeltette az érdeklődését a szemben ülő, több okból is: egyrészt tudta, hogy a saját édesapjának a német mellett kínai és japán vér is csörgedezik az ereiben, másrészt az, hogy valaki nem ismeri a madártejet, valami egészen elképzelhetetlen dolognak tűnt számára. Szerencsére a lány hajlandó volt válaszolni neki, így hamar fény derült a rejtélyre.
- Ó, és miket szokott főzni? Mi a kedvenced? - kérdezte Maya, mikor a másik elmesélte, hogy főleg az ázsiai származású anyukája főz otthon. Maya apja időnként meglepte őket otthon egy-egy finomsággal, például a tamagoyaki rendszeres reggeli volt, de Khalil egyszerűbb onigiriket is készített néhanapján.
- Én Aachenből, Németországból érkeztem ide, de mikor kicsi voltam, akkor itt laktunk a kastélyban a szüleimmel - válaszolt a lánynak. Nem akarta túlságosan hosszúra fűzni a mondandóját, ezért kihagyta a két végpont közötti kanyarokat, vagyis a többi helyet, ahol életvitelszerűen megfordultak a családjával.
- Ebben teljesen igazad van - vigyorgott a lányra, mikor az kijelentette, hogy előtte az egész élet, hogy felfedezze a legfinomabb ételeket. Maya mondjuk nem volt igazán nagy ínyenc, messze nem érdekelte annyira a főzés és az ízek világa, mint mondjuk Arvidot, de azért tudta élvezni az elébe kerülő kiváló falatokat.
Ilyen volt egyébként a lasagne is a tányérján. Nem akarta hagyni kihülni, ezért mikor egy pici csend állt be a beszélgetésben, gyorsan visszatért az étkezéshez, egészen addig, amíg eszébe nem jutott valami más is.
- Olyan ismerősnek tűnsz, nem lehet, hogy találkoztunk már valamelyik összevont órán..? Én elsős rellonos vagyok - nézte a lány arcát elmélyülten. Esküdni mert volna rá, hogy valahol már látta, de ha Zselyke nem elsős, akkor könnyen lehet, hogy csak a folyosón akadt meg rajta a szeme, vagy egyszerűen összekeveri valakivel.
Szál megtekintése



Konyha - Maya S. Castle-Rochard hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint