Lopva közelíted meg a földszint ezen környékét, hiszen a Tanárok nem szeretik, ha zargatják a manókat munka közben. Mikor eléred az ajtót, megkönnyebbülsz, hogy senkivel sem futottál össze, és hogy a portrék sem szóltak rád. Belököd az ajtót, majd belépve a szemed elé tárul egy hatalmas helyiség. Olyan, mintha valami karácsonyi műhely lenne, már csak a télapó hiányzik, és a játékok. Bizony, az ételek fantasztikus gyárába kerültél, ahol vagy ezer manó sürög-forog, mindegyik valami tálcát visz, vagy tányért pakol, esetleg a tűzhelynél áll, talán mosogat. Körülnézel a bámulatos helyiségben, melyben szembe veled a mágikus hűtőszekrényt találod. Igen ám, csakhogy mielőtt elérnéd vágyaid tárgyát, még át kell verekedned magad egy hatalmas asztalon, csakhogy az apróságok rengetegéről már ne is beszéljünk, akik jöttödre azonnal felfigyelnek, s kezüket-lábukat törve rohannak teljesíteni a kívánságodat.
Kicsit hátrahőkölsz a nagy buzgóságban, ennél talán még egy tanárral, is jobban jártál volna. Az előtted álló asztalhoz vezetnek, leültetnek, és minden szavadat lesik. A helyiség jól világított, s egy lengőajtó van jobb oldaladon, ahonnan finom illatok, s újabb manók tömegei törnek elő. Mire kimondanád, mire fáj a fogad, már eléd hordtak mindenféle finomságot, így csak választanod kell. Balra találsz egy hatalmas szekrényt, melyben mindenféle evőeszköz található, továbbá poharak és tányérok. A kredenc fából készült, s színét az eredeti mahagóninak meghagyták.
A falak fehérre vannak festve, hiszen a lecsapódott pára miatt, mely a főzés következtében belengi a termet, sűrűn kell a pálcáért, vagy a hengerekért nyúlni s újrameszelni. Balra a sarokban található egy ajtó, amely titokzatosságával, és egyedüliségével hívogatóan kacsint rád. Leugrassz a székről, s elindulsz felé. Az ajtógombot elfordítva egy még az előzőnél is nagyobb helyiséget látsz, amelyben ezerféle kis kamrácska tűnik fel. Egy manó áll középen, mint valami felügyelőtiszt, s apró karjaival körös-körül integet, jelezve, hogy melyikbe mit tegyenek. A kis mágikus fém dobozkák szállítják az ételt a Nagyterembe a diákoknak.
Visszakanyarodsz, s észreveszel egy eddig nem látott ajtót. Remekül elrejtették a kíváncsi tekintetek elől, annyi szent. A folyosóról belépve nem láthattad, hiszen a kredencnek ezen oldalán található. Odalopakodsz, most nem igen figyelnek rád, s benyitva egy kamrát találsz, ahol bizony elég sokféle dolog található, csak kívánnod kell! Azonban a manók ezen helyet féltve őrzik, rájuk lett parancsolva, így gyorsan ki is tessékelnek onnan, mielőtt megragadhatnál valamit is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=818456#post818456][b]Palotás Polli - 2020.10.03. 19:39[/b][/url]

Nem nagyon volt kedve enni, amikor ebédre került a sor, meg amúgy sem nagyon szereti a legtöbb főtt kaját, valahogy mindegyikkel van valami baja. Vagy az íze, vagy az állaga, vagy csíp, vagy van benne valami olyan összetevő, amit ki nem állhat, úgyhogy egyébként is nagyon nehéz olyat találnia, amit szeret.
De ma különösen nem volt kedve semmihez. Azt hallotta tavaly év végén, hogy eljegyezték Emilyt, de azt meg sem álmodta volna, hogy egészen Olaszországig megy a férje után. Kimet meg tudja a csoda, hogy mi lelte, de ő is cserbe hagyta őket. Most két férfi a házvezetőjük, akiknek egyáltalán nem örül, most már egészen más világ jön. Ők biztosan nem lesznek olyan kedvesek és elnézőek vele, mint Emily és Kim. Már arra is gondolt, hogy átkéri magát a Likőrös bácsihoz, Emily megígérte, hogy átmehet, ha nem tetszik itt neki. De az Emily volt, nem pedig Rudolf.
Rudolf ide, Hege oda, ma le sem ment ebédelni, viszont ez azzal járt, hogy délutánra csak megéhezett egy kicsit. Szomorkásan, a legpuhább bő kapucnis pulcsijában (szigorúan elbújva a kapucnija alá), melegítőben és kényelmes tornacipőben indult meg a konyha irányába, hogy magához vegyen némi elemózsiát, amivel reggelig kihúzhatja. Mert ő vacsorán sem akarja a két férfit látni, az egészen biztos. Annyira nem félt a tanárokól, hogy rászólnak, máskor is járt már ide pirítóst zabálni, olyan kis soványka, valószínűleg örülnek neki, ha végre valamit eszik.
- Sziasztook, csak a vajas pirítosért jöttem, nem zavaroook! – Köszön be a kis manóknak, akik között már szinte gyakorlottan mozog. Tudja, hogy már javában készül a vacsora, nem akarja őket megakasztani. Néhányan visszaköszönnek neki, már megjegyezték, hogy ő nem várja el a körbe ugrálást. Szerencsére a vacsorához már volt elkészítve pár szelet vágott kenyér, így azt könnyen meg tudja magának pirítani, a vaj meg kés helyét pedig már könnyen megtalálja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=425&post=823790#post823790][b]Palotás Polli - 2020.12.29. 22:53[/b][/url]

Nagyon sok mindenre fel volt készülve, hogy meg fog történni az iskolában. Magány, egyedüllét. Csúfolódás. Talán a kirekesztettség érzésétől nem is félt olyan nagyon, hiszen elég jól elvan magában is, bár tudja jól, hogy elég társas lény, noha nem mindig a megfelelő módon közelít az emberek felé. Szeretné érteni őket, szeretne mindent úgy csinálni, hogy az jó legyen, azonban ez nem mindig sikerül. Ahogy mondták, mindig egy lépéssel a probléma előtt próbáljon járni.
De hogy előzze meg azt a gondot, amikor a két kedvenc házvezetőjét egyszerre veszíti el és kap helyette két teljesen ismeretlen férfit? Bezzeg a többieknek ugyanaz maradt.
Nehezen ismeri be magának - és ennek nem a korgó gyomor az oka - de Bájitaltanon, így az első óra után egyáltalán nem bánja a változást. Figyelte a fiatal férfi minden mozdulatát, s egyáltalán nem bánta, hogy finomabb,  halkabb, mint a morcos elődje. De ez még nem jelenti azt, hogy kedveli és azt, hogy örül neki. Maximum a Bájitaltan idejére.
A manócskákkal sosincs problémája, ők mindig nagyon kedvesek vele. Talán túlzottan is, még jobban elkényeztetik, mint otthon, amikor egészen kislány volt. De egy kis pirítóst igazán meg tud csinálni magának, nem szükséges a segítsége, ezért csevegve, lehet a normális hangerőnél kicsit hangosabban utasítja el őket. A konyhai hangokat és a manók, sípoló kis beszédét egy mélyebb, rémisztőbb hang hasítja ketté, amire a lány nem is számított. Ösztönösen összerándul, majd a csörömpölésre ugrik és sikolt egyet. Ő maga sokszor hangosabb a kelleténél és észre sem veszi, azonban a hirtelen éles hangokra, a feszültségre nagyon rosszul reagál. Nagyokat pihegve, lassan a hang irányába emeli a fejét, s egy fiút talál ott. Nem meri megbámulni, szinte attól fél, hogy fel fog robbani. A manók bátran tüsténkednek körülötte, bizonyára jól ismerik már. - Megijesztettél. - Préseli ki halkan a fogai közül. Hangja magasabb, mint máskor, a szíve egészen hevesen ver. Finoman távolodni kezd a fiú irányából. - Hangos voltam... nagyon? - Tekintetét a manók és a fiú térde között ingatja, azonban senkinek nem néz a szemébe, nem tudni egészen pontosan, hogy kitől kérdezi. Kezeivel köldök magasságban idegesen kalimpál. A szíve már a torkában dobog. Nem szokta meg, hogy lekiabálják, az éles hangoktól pedig mindig szorongós lesz, ezért szokta a fülvédőjét felvenni.