Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877398#post877398][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.22. 11:09[/b][/url]

A férfi szavaira kiül arcomra az a fajta "na ne szórakozz már velem"-kifejezés, melyet a legvadabb ügyfélszolgálatos történetek hallgatása alatt szokás elképzelni, igaz, csak a magam finom módján. De mégis, ez nevetséges, hiszen tudjuk, hogy van egy másik jóslat, s most azonnal letagadják?
Már éppen szólnék, mikor a papírköteg hangos zörejjel ér az asztalra, s utána Zalán kezében landol. A férfi nem szakítja el tekintetét rólam, ám én állom azt: idegességem felvértezett az ehhez szükséges tartással, így emelt fővel viselem a szempárbajt.
A másik dolog? Zalánra pillantok. Annyira elegem van a titkokból, hogy elmondani nem tudom.
Bár most ismét itt van az alkalom, hogy megszólaljak, ellenkezzek, és szólásra is nyitom a szám, Hollósi nemes egyszerűséggel elindul, meg sem várva, hogy azt tegyem, amiért idehozott: határozott legyek és képviseljem az érdekeit. Két hosszan tartó pillanatig még a férfi szemébe nézek, nem engedem el a pillantását, ám utána én is megfordulok, hogy Zalán után siethessek.
Ha ők nem akarják ugyanis elmondani, hogy mi szerepel abban a jóslatban, van más út. Lavovec András. Türelmetlenül nyomom meg a lift megfelelő gombját, hogy aztán gyorslépésben induljak meg egy hopp-pont felé, mikor kinyílik az ajtó.
- Angliába megyünk. Tudok egy helyet, ahol nyugodtan tudunk beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877400#post877400][b]Hollósi Zalán - 2024.04.22. 11:30[/b][/url]

Berzsenyi némán figyelte, ahogy a lift mutatja, épp melyik emeletnél járnak Hollósiék, s csak akkor szólalt meg, mikor már jópárat maguk mögött hagytak.
 - Nézzen utána a kölyöknek, mit tudhatunk róla.
 - De hát... már megírta a...
 - A másiknak.

 Kihasználta, hogy pillanatnyilag nem volt más rajtuk kívül a liftben - nem mintha érdekelte volna különösebben ezek után -, és fejét nem túl erősen, ám jól hallható koppanással verte az ajtóba, miután az rájuk zárult.
 Nem fogta fel, hogy beszélnek hozzá, még képtelen volt a helyén kezelni azt a rengeteg új információt, amivel nyakon borították. Csak akkor fogott rá Theo egyik vállára, mikor érzékelte, hogy nagyon célirányosan lódul meg valamerre. Nem tudta szavakba önteni, de kékjeivel mintha könyörgött volna érte, hogy lassítsanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877405#post877405][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.22. 12:30[/b][/url]

Lilla
- Május -

Érthető okokból nem szoktam a vendég bejáraton érkezni, de így, hogy Lillát kísérem, kicsit más a helyzet. Tagadhatatlanul egy okos döntés volt felmondania és külön büszke vagyok rá, hogy segítséget kért a továbblépéshez. Igen, én mondtam neki, hogy jöjjön hozzám, ha szüksége van támaszra, de mindig magán az emberen áll, elfogadja-e a kinyújtott kezet, vagy halad tovább önerőből? Lilla pedig úgy döntött, elfogadja, ez külön megmelengette a szívem.
- Meglátod, Anitáék nagyon kedvesek, és lesz dolgod is bőven, nem fogsz unatkozni. - Az biztos, nem hinné az ember, mennyi teendő akad most a Varázshasználati Főosztályon is. A digitalizációs projekt elindult, de valószínűleg még két-három évünkbe fog telni, hogy mindent töviről-hegyire bevigyünk az adatbázisokba, és például a jóslatfejtő részlegnek lehet, több is lesz az, annyi jóslatot tárolnak odalent állítólag. Kár, hogy sosem láthattam, csak a szóbeszédeket hallottam.
Beterelem Lillát a főbejáraton a magas csarnokba, egészen a biztonságis ellenőrzőpontig. Ferenc, az ügyeletesünk nagyon kedves, vidám ember, mindig örül az új arcoknak.
- Kézcsók a hölgyeknek! - Még a baseball sapkáját is feljebb tolja azon a megkopaszodott fején, mintha attól jobban látna. Talán erősebb szemüveget kellene hordania, de azt elmondja majd otthon neki a felesége. - Mi járatban ma itt nálunk? -
- Jó reggelt neked is, Ferenc. Megcsinálnád a vendégfelvételt Lillának? Ő lesz az egyik új diák a Varázshasználati Főosztályon, első napra jött.-
- Vagy úgy, vagy úgy! - Bősz bólogatással fordul Kamillához kézrázásra, csak hogy nagyon komolyra váltson a vigyorgásból. - És azt tudod, miért terjedt el Magyarországon a póker? - Jajj, Ferenc, kezdi, én pedig máris nem bírom ezt a megrázkódtatást!
- Mert nem tudták Kordában tartani! HAHAHA! - Édes jó lélek, olyan jóízűen tud a saját poénján nevetni, nem tudok rá haragudni ezért a borzalmas humoráért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877409#post877409][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.22. 12:52[/b][/url]

- ... aztán képes volt eljönni hozzám vádaskodni, csak mert a rokona elvileg kevert. Na, ott mondtam neki, hogy nekem ehhez semmi közöm, és amúgy sem vagyunk barátok, és nem is akarok a barátja lenni, ezt a hisztit meg inkább a leendő menyasszonyával folytossa le.... aztán kitettem - mesélem nagy büszkén. Mert ez így volt. Jó, talán nem pontosan így, de hasonló volt, csak olyan gyorsan történt minden, az ember agya hajlamos elsiklani a részletek felett.
- Szóval abszolút nem érdekel már. Egy igazi köcsög - és nem, nem a sértettség mondatja ezt velem, nem is nézek rá a telefonomra, hogy nincs-e véletlenül lehalkítva. Istenem, de jól esett ez. Valakinek csak úgy szidni, és úgy, hogy tudom, Karina egyet fog velem érteni, és még büszke is lesz rám. Én is az vagyok magamra.
- Fú de nagy ez a hely - jó, azért megtorpanok, és megint jön a bizonytalanság. Itt se tudom, mi keresnivalóm van. Mármint na. Mégis csak a Minisztérium. Egyszer voltam itt, látogatáskor, de ennyi.
Mosolygok Ferencre, mint kiderült, de kicsit meg vagyok szeppenve. Ez is csak addig tart, míg hitetlenül el nem nevetem magam. Hát ez... nagyon rossz. Imádom.
- És azt tudja-e, hogy miért spirituális állat a macska? - és ezzel főleg az a bajom, hogy belemegyek. Mindig belemegyek, mert a nagyapámmal ez már rituálé. Ha otthon vagyok, még dél sincs, és nagyi már lefárad. Persze kihívóan nézek a férfira.
- Mert kiereszti a karmát - és utána közvetlenül bocsánatkérőn Karinára.
- Ne haragudj, nem bírom megállni, hogy ne... szörnyű, és biztos, hogy lefogom tagadni, de rengeteget ismerek - ennek ellenére teljesen jókedvűen nevetem el magam. Valahogy nincs bennem az első nap okozta feszültség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877426#post877426][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.22. 14:52[/b][/url]

Hiába rángatnám magammal, megérzem érintését a vállamon, ami megállásra késztet. Visszafordulok, és meglátom nagyra nyílt szemeket, a kétségbeesett tekintetet. Ahogy ott szorongatja azt a mappát, izmos alkata ellenére hirtelen kicsinek tűnik, vagy kisebbnek, mint szokott.
- Oké, semmi baj. - Mondom, nyugalmat erőltetve a hangomba. - Túl vagyunk rajta. Túl vagy rajra, oké?
A Minisztérium aulájának zsivalya áll be közénk, és hagyom, hogy vegyen pár levegőt, mielőtt minden elméletemet és pluszinformációmat ráborítom, meg kikérdezem arról, hogy mégis mit látott az ajtó mögött.
- Gyere... menjünk innen. Hova akarsz menni? - Fogalmazom újra a dolgot, meghúzva kissé táskám szíját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877435#post877435][b]Illés Karina Gréta - 2024.04.22. 21:29[/b][/url]

Lilla
- Május -

- Nagyon szép, jól tetted! - Mondtam én, hogy ez a lány tud, ha akar, és csak az elcsábulás tudná meggátolni az ésszerű döntések meghozatalában. Milyen jól tette, hogy még idejében számot vetett a helyzetével és döntést hozott! Jó, persze később tudjuk lemérni a döntéseink helyességét, de ha minden tényleg így történt, ahogy előadja, nagyon büszke vagyok rá!
- Ugye? Vendégül kell lásson kilenc emeletet és a pincét. Szükség volt a térre. - És még így is egy merő labirintus ez a hely. Kiliánnal már eltévedtünk itt egyszer-kétszer, de egyik kalandozásunk sem tartott vagy tíz percnél tovább. Még biztos nem láttuk a minisztérium rejtett zugait, pedig...
... itt volna az ideje, hogy megszökjek és eltévedjek, mielőtt ezek ketten még jobban egymásra találnak, ugyanis Ferenc harsogó nevetéssel jutalmazza Lilla még borzasztóbb viccét. Lehet, véletlen olyan arcot vágok, mint akit orrba ütöttek, de ezek ketten kriminálisak. Lehet, rosszul tettem, hogy elkísértem Lillát, de ahelyett, hogy ennek hangot is adnék, inkább csak megrázom a fejem egy elnéző félmosollyal, hogy hagyja csak. Ferenc elemében van legalább, jár a keze, miközben a szája is, elkéri Kamilla pálcáját átnézésre, mivel ez a protokoll.
- Jól van, érted a viccet, ez nagyon fontos! Enélkül az emberek savanyú citromnak néznének ám. És azt tudod, melyik állatnak a legjobb a kedve? Na! Hát persze, hogy a juhé, hahaha! - Na jó, na jó, ez már elég lesz, ideje Ferencnek is tovább vizsgálódnia, mert most pont úgy nézek rá, hogy értsen belőle.
- Ne nézz ilyen csúnyán Karinácska, nem tesz jót az arcodnak. -
- Jajj Ferenc, hidd el, a késés sem tesz jót nekünk. Hogy állsz azzal az űrlappal? -
- De türelmetlen vagy már korán reggel-
- Délelőtt kilenc van, kedvesem. -
- Na akkor pont annyi. Tessék, Kamillácska, írjad csak alá ott a pontozott részen, ha stimmel minden adatod. Úgy ni. - Odarakja az összesítő pergament Lilla elé, rajta a lány alapadataival, látogatásának céljával, a pálcája adataival, és mellette ott egy látogatóknak fenntartott azonosító kártya, nyakba akaszthatós. Ha Lilla tényleg mindent átnézett és aláfirkantotta, mehetünk is. Ferenc ugyan sajnálkozik, végre megtalálná a társát a viccekben, de lesz még alkalmuk együtt kávézni, nem féltem ettől a diákom.
- Nem gondoltam volna, hogy dad joke-szakértő vagy. - Hát lehet, a fél szemöldököm valahol a homlokom közepén van már a meglepettségtől? Nem kizárt, ahogy az sem, hogy beszállunk a liftbe, és irány a Varázshasználati Főosztály, azon belül is Anitáék részlege.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877441#post877441][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.22. 22:36[/b][/url]

Akkor is jól esik, ha én tisztában vagyok vele, hogy annak a beszélgetésnek így kellett volna zajlanak. Nem, nem így zajlott, és akkor azt hittem, azt legalább annyira jól teszem. Most érzem csak, hogy marhára nem tettem jól.
- El fogok tévedni. Nagyon sokszor elfogok - nyikkanok vékony hangony és magam elé pislogok. Nem tudom palástolni a megszeppentségem, hiába szeretném annyira.
Ferenc valamit segít azonban, Karina feje meg külön megér egy misét. Oké, ezzel én tényleg nem dicsekszem, de még a juhos poénon is nevetek, míg a pálcám nyújtom. A nőre nézek, csak hogy megbizonyosodjak róla, ez teljesen rendben van, és nem most láttam utoljára. Mármint a pálcám.
Genetika, hogy kicsit tovább időzök a papír szemre vételével, mielőtt még aláírnám. Ahogy megtanultam olvasni, megtanultam azt is, hogy mindent el kell. Még az apró betűket is.
Elbúcsúzok a férfitől, hogy aztán a lifthez menjünk.
- A nagyapám. Iszonyú fárasztó ember - forgatom meg a szemem, mint egy magyarázatot adva, de nem tudok rá haragudni. Azt sajnálom, hogy apuból kiveszett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877772#post877772][b]Martin Romberg - 2024.04.29. 19:50[/b][/url]

Baglyom érkezett, amelyben a kézírás nem, de az aláírás annál ismerősebbnek rémlett. Óvári... Ha jók az értesüléseim, idéntől a Bagolykőben is tanít, de egyébként ő volt az a tehetséges ereklyekutató, aki alattam járt, és aztán úgy éreztem, hogy mindenhova követett. Mert régész- és ereklyekutatónak tanult, a magyarok szűk táborát erősítette a svédeknél, aztán később Pécsett is feltűnt a látókörömben, majd a faluban, és ezek szerint a minisztériumban sem kerülhető meg. Hát, végül is szűk ez a piac. Mindig is tudtam róla, hogy elhivatott, és sokra fogja vinni, de nem gondoltam, hogy a riválisomként kellene rá tekintenem. Én azóta a tárgybűvölésügyin sajátos ügykörökre specializálódtam, és a párkapcsolatom mellett nehezen tehetem meg, hogy alkalmanként a szabadúszó vágyaimnak is élve terepre menjek, de nem mondtam le róla teljesen. Ő meg, ahogy hallom, még maradt az ereklye vonalon. A lényeg, hogy újból keresztezni készültünk egymás életútját, bár úgy sejtettem, hogy a múltkori anyaggal kapcsolatban lesznek kérdései. Az aurorok ugyanis találtak az egyik helyszínelés során egy tárgyat, amit mi vizsgáltunk be, s mint később kiderült, ereklyére bukkantunk, ezért áttettük az ügyet. Nem olyan régen alakult meg az Ereklyegyűjtemény, ők foglalkoznak vele. Fene ebbe a sok átszervezésbe... Így is néha lehetetlen megjegyezni ezt a sok hosszú nevű szervezeti egységet. Egy biztos, a beosztottjaim nem aktakukacok, hanem érdemi munkát végeztetek velük. Nincs helye a lazsálásnak.
Szóval Detti találkozni akart velem. Én a megadott időpontban már az irodámban nyugtalankodva bámultam ki az ablakon. Bekészítettem teát, kávét és vizet, meg egy kis rágcsa is mindig akad, úgyhogy azt is. A poharak a tálcán pihentek. Elhelyeztem az asztalon minden szükséges előzményt, ha kell, s utána gondosan átlapoztam őket, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877889#post877889][b]Óvári Bernadett - 2024.04.30. 22:21[/b][/url]

A bagolyban ígért időponthoz képest még korán is érkezik. Ez azonban nem csoda, sokkal inkább szokása, mert kevés dolgot utál jobban a késésnél. Haját kócos kontyba fogta a feje tetején, a tincsek ezerfele igyekeznek szabadulni a hajgumi alól, de csak kevés jár belőlük sikerrel. Detti ezúttal is a tőle megszokott módon farmert visel, ezúttal szürkét, és egy fekete-fehér kockás inget egy ujjatlan, testhezálló fekete felső fölött. A kellemesen felmelegedő idővel magyarázható, hogy bakancs helyett már csak sportcipőt húzott ezúttal. Az iroda ajtaja elé érve nem is húzza az időt fölöslegesen. Határozottan kopogtat az ajtón, jó hangosan, háromszor, majd megismétli még egyszer a műveletet, aztán a kilincset is lenyomja. Előre egyeztettek, mikor lesz jó, így ő a maga részéről csak ehhez tartja magát. Talán mégsem találja szembe magát semmivel, amivel nem kellene, ha ilyen előzékenyen előre kommunikált, nem csak berontott szó nélkül, mintha csak otthon érezné itt magát.
- Romberg - szólítja a nevén köszönés helyett a férfit, akire inkább emlékszik a Svédországban töltött évekből, semmint itthonról, noha megvan valahol a fejében a tény, hogy Martin már akkor idekerült mestertanoncként, amikor ő még éppen a VAV előtt állt még. Utána pedig Stockholmban találkoztak a későbbiekben, bár azt nem mondhatja el, hogy különösebben összebarátkoztak volna valaha is, inkább csak ismerősök. Becsukja maga mögött az ajtót, és egyből a téma közepébe is vág, közben kényelmesen elhelyezkedve, mintha csak kínálták volna hellyel is. Bal lábát keresztbe rakja a jobbon, hátra dőlve, olyan magabiztosságot árasztva, mintha legalább a paradicsom kulcsát jött volna átnyújtani.  - Van neked egy ajánlatom, szerintem érdekelni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=877976#post877976][b]Martin Romberg - 2024.05.02. 00:49[/b][/url]

Hallottam, amint valaki a folyosón az irodám felé közeledett, majd megállt az ajtaja előtt. Micsoda hatásszünet... Kopogott hármat, először azt hittem, csak kettőt fog, és már nyitják is, mert ugye ki milyen jellem. Itt nagyon nincs mire rányitni, semmi olyat nem csinálok az irodámban, amit titkolnom kellene, talán csak arra vagyok allergiás, ha valaki az irataimat olvasgatja. Na meg, azért ne mászkáljon itt senki, ha nem vagyok bent, de olyankor meg működnek a riasztóbűbájok, mert reflexből szórom ki őket munkaidő után, és meg már azon is elgondolkodtam, hogy rúnáztatnom kellene a szobát, vagy valami időszakosan aktiválódó varázskört keríttetni rá. Aztán már szólni akartam, hogy nyitva, jöjjön, de kopogott még újabb hármat. Fel is mordultam, hogy akkor vajon harkály költözött-e ide, vagy valóban egy belépni készülő látogatóm akadt. Túlságosan sok ideig persze nem tudtam bosszankodni ezen, mert bár éppenséggel erélyes hangon engedélyt adtam a belépésre (magyarán közöltem, hogy szívesen látom, mi másként is tehettem volna, ha már meg volt beszélve az időpont), az ajtó mögül feltűnt Detti, és elterelte a gondolataim a megszólalásával.
- Óvári? - feleltem vissza. Kissé felvittem a hangsúlyt, mert ennyire hivatalos indítással nem számoltam, azt inkább a nagyon formális delegációk érkezése során szoktam meg. Olyan volt, mintha valami halasztást nem tűrő ügyben jött volna. Egy kissé bevallom, feszélyezni is kezdett a viselkedése. Baljósan helyet foglalt az egyik széken, meg se várva, hogy hellyel kínáljam. Nem sértődtem meg ezen, mert nem a dolgozószékemben ült le. Amint az ajánlat szó elhagyta a száját, felcsillantak a szemeim, és a bejáratra néztem, hogy nem maradt-e nyitva az ajtó. Mintha valami titkos és tiltott dolgot hoztunk volna fel, pedig még fogalmam sem volt, hogy mire akart célozni. Érdeklődően leültem vele szemben a dolgozószékemben, s ha már ennyire köntörfalazás nélkül a lényegre tért, nem akartam, hogy tovább tartsa magában az ajánlatát.
- Ezek szerint nem a múltkori ereklyéről lesz szó. Hallgatlak... - ráérősen rendezgetni kezdtem magam előtt a papírokat, elkezdve elpakolni őket a mappájukba, de igen sűrűn pillantottam fel Dettire, jelezve figyelmem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=878187#post878187][b]Ivanich R. Benett - 2024.05.05. 22:48[/b][/url]

Korgó hassal ugrok neki az ebédidőnek. Egy újabb nap a Közlekedésügyi Főosztályon. Akárhányszor a kezembe veszem az igazolványomat, mindig szemet szúr ez az elnevezés, mert olyan különlegesnek gondolom. Biztos kell még egy kis idő, hogy hozzászokjak a helyzethez. Egyúttal megtisztelő, hogy itt dolgozhatok. Igaz, csak néhány napot töltök az épületben, mert a hét többi részében az iskola falai között oktatok. Úgy érzem, az időbeosztásomat tekintve sikerült egy jó arányt találnom a két álláshelyem között. Változatos, meg kell hagyni. De lényegében a hoppanálás körül forog az életem. Ki tudja, talán egyszer a varázslatelmélet-vonalon lesz egy újabb lehetőségem továbblépni. Ahhoz még egyelőre kiélvezem, hogy többé már nem vagyok egyetemista.
Nagy nap a mai, mert úgy tudom, hogy Petya is visszatért Magyarországra, és a minisztériumban kapott állást. Levelezgettünk néha, amióta elsodort minket az élet. Mikor volt már, hogy összeakadtunk a folyosón. Fájó emlék... Mély nyomot hagyott bennünk. Aucs... Aztán a kondi. Hát, az sem volt szenvedéstől mentes, az égető izomláz után mozdulni nem tudtam. De remélem, hogy ide már csak jó emlékek fognak kötni. Azóta felnőttünk, egy csomót változtunk. Igazából azt sem tudom, hogyan fog viselkedni személyesen. De biztos vagyok benne, hogy még mindig tele van energiával, laza és vidám, eridonoshoz méltóan. Úgyhogy szóltam a kollégáknak, hogy ma kivételesen nem velük ennék, és igyekeztem még a csúcsidőszak előtt felrohanni a kantinba, hogy legyen hely valamelyik asztalnál. Ha minden igaz, bármelyik pillanatban feltűnhet a srác, aztán nyúlhatunk a tálcánkért, hogy kikérjük a mai menüt, amit még szintén nem volt időm szemügyre venni. Annál fontosabb volt, hogy rendezetten, jól fésülten, izgatottságomat valamennyire leplezve fogadhassam őt a menza bejáratánál, mint visszatérő barátomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=878335#post878335][b]Óvári Bernadett - 2024.05.11. 19:50[/b][/url]

Nem zavartatja magát, helyet foglal, mielőtt még lehetősége lenne Martinnak egyáltalán azzal kínálni, majd a téma közepébe vág minden köntörfalazás és felvezető nélkül.
- Nem arról - közli megrázva a fejét, bár tény, hogy nem gondolkodik rossz irányba a másik, valójában mégiscsak onnan indul az egész történet. Viszont a legkevésbé sincs kedve Ádámtól és Évától kezdeni a mesét, ez ugyanis csak felesleges bevezető lenne, amikre amúgy sincs ideje sem. Ujjait beletúrja a hajába, majd az egészet hátra is tűri, körbe hordozva tekintetét az irodában.
- Kényelmes kis iroda... ez nem biztos, hogy lenne, na de... a lényeg az, hogy ugye te is tudsz a Nemzeti Ereklyegyűjteményről, nem kell bemutatnom. Amikor idekerültem, még eléggé gyerekcipőben járó, frissen alapított háttérintézmény volt csak, gondolom, ez is megvan, nem is untatnálak vele különösebben. Azóta kinőtte magát, és most munkatársakat keresünk. Még elég sok ereklye akad, aminek nyoma veszett vagy éppen magántulajdonban van, ezeket kellene visszaszerezni meg levadászni... a kurátor szeretne egy egész csapatot erre, és gondoltam, hátha érdekel. Mondjuk, ha ragaszkodnál az irodához, van más nyitott pozi is éppen, de valamiért úgy gondolom, hogy inkább érdekelne téged is a kaland - magyarázza, mit is keres itt. Amint a végére ért a kis beszédének, kérdés helyett csak felfele tartott tenyérrel int a férfi felé, átadja a szót, ha éppen kérdése vagy kommentárja lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=878559#post878559][b]Martin Romberg - 2024.05.18. 16:58[/b][/url]

Hagytam, hogy előadja nekem a monológját, amit minden valószínűség szerint többször elszajkózott már a potenciális jelölteknek ebben az időszakban, főleg azért, mert azt mondta, vannak más nyitott pozíciók is. Nem tudom, hogy ennyire bajban vannak-e, és hogy neki mennyire érdeke a felvétel, vagy valamelyik felettese sózta rá a toborzást, ha van egyáltalán neki olyan. Nem szakítottam félbe, még az arcmimikám is változatlan maradt. Mondandója felénél megtorpantak ujjaim az egyik akta fölött, és csak a végén eresztettem le azokat az ölembe. Nem először kaptam állásajánlatot. Hogy váratlanul ért-e? Egy kicsit, mert másra számítottam. Hogy elfogadjam-e? Ennyi információból biztos, hogy nem. Először szeretném ezt a dolgot jobban körbejárni, más forrásokat is megkérdezni, aludni rá néhány napot. De azt gondolom, mindenképpen több izgalom lenne benne, mint a mostani osztályvezetősdiben, amit nem is feltétlenül akartam, csak kineveztek jobb jelölt híján. Amint végzett, arcom kisimult, és egészen hízelgőnek kezdtem érezni, hogy megkeresett a lehetőséggel. Mindig nagy öröm számomra, ha valaki emlékszik még arra, hogy az első felsőfokú végzettségem a régész és ereklyekutató volt.
- Hallottam róla, természetesen. Érdeklődve figyelem a tevékenységüket, mert szerintem is fontos cél, hogy az ereklyéket megfelelően tartsák nyilván, és hogy minél több feketepiacon keringő ereklyét begyűjtsenek - vezettem fel a válaszomat. - Jól sejtem, hogy ez egy beosztotti munkakör? A vezető-koordinátor pedig a kurátor lenne? Egyébként hány fős csapatról van elképzelés? - tettem fel kérdéseimet, aztán a kancsóért nyúltam, és töltöttem magamnak forró vizet az egyik bögrébe, egy filter citromfüvet elvéve. Közben Dettinek is intettem, hogy ha nem is kell szóvá tennem, kért-e bármit az asztalról enni-inni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=878598#post878598][b]Óvári Bernadett - 2024.05.19. 10:34[/b][/url]

- Milyen kis... nem is tudom, mi a jó szó... mindig ilyen körülményesen udvarias szoktál lenni? Vagy csak a minisztériumi munka hozta? - kérdezi meg. Nem sértésnek szánja, inkább egyszerű ténymegállapítás, szűrő nélkül, aztán majd Martin úgyis eldönti, miként szeretné fogadni és esetleg reagálni rá. Az ilyen extra köröket Detti egyébként is feleslegesként éli meg, hiszen pontosan tudja, miről szól a munkája és mi a jelentősége, ahogy azt is, hogy ezt a másik is tudja, hiszen időről időre már működött együtt velük az elmúlt három évben.
- A kurátor a tényleges munkába terepen nem szól bele, amíg tudunk eredményt felmutatni. Eddig is békén hagyott, csak végezzem a dolgom - közli, mielőtt némi fejszámolgatásba kezdve előre dőlne ültében, és bal bokáját a jobb térdére helyezve rátámaszkodik a lábszárára. - Nos... mivel legalább egy képzett átoktörőre is szükségünk van, legalább három emberes csapat kellene kezdetnek, de ez idővel bővülhet még a keret és a projektek függvényében. A koordinációt és az adminisztrációt pedig szívesen átengedem, nem vágyom ilyen babérokra, nekem pont elég a biztonságért felelni. Szóval?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=878616#post878616][b]Martin Romberg - 2024.05.19. 18:58[/b][/url]

Szemöldököm felszaladt kommentárjára. Úgy látszik, semmi se jó soha. Ha az ember próbálja megadni a tiszteletet a másiknak, akkor azt teszik szóvá, míg ha maradok a szokásos nyers stílusomnál, akkor azt fogják kifogásolni. Azt hiszem, a jelenlegi munkahelyemen valóban túl sok időt töltöttem emberek között, és a kifejezésmódomban sokak által mondott javulás volt tapasztalható. De ezek szerint, erre még mindig nincs mindenhol szükség. Megforgattam a szemem, miközben a válaszon gondolkodtam, aztán végül úgy döntöttem, hogy nem rejtem véka alá a véleményemet.
- Értékelem a kíváncsiságodat, de azt tartsd meg inkább a terepmunkára, pláne ha még te jössz ide megkeresni valamivel. Nem szeretek finomkodni egyébként, de amennyire ismersz, ezt neked is tudnod kellene már - feleltem arrogánsan az elemezgetésére, amit gondolom nem sértésnek szánt, ha már azt akarja, hogy dolgozzunk együtt, s megkeres, mint egy porszívóügynök. Védekezően összefontam magam előtt a karjaimat, és úgy hallgattam tovább.
-  És átoktörői vagy ereklyekutatói mivoltomban számítanátok rám? Esetleg mindkettő? - szóval, szóval, persze, majd azt várta, hogy én itt kész tényeket fogok neki mondani, stílus ide vagy oda. Derült égből villámcsapásként ért az ajánlata, és nem tudom hol élt, ha azt hitte, hogy az életemet ennyire könnyen felforgatom fenekestül. Azért itt másra is gondolni kell. Mérgesen pillantottam fel rá, aztán a bögrémre. Kortyolni akartam a teámból, de még túl forró volt, így aztán ajkaimat kissé megégetve kaptam el onnan az italt, ami miatt csak még mérgesebben pillantottam vissza Dettire.
- A papírmunkától könnyen szabadul az ember. Egy vezetői széktől már kevésbé - persze mindennek megvan az ára, mint mondják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=878748#post878748][b]Óvári Bernadett - 2024.05.22. 21:29[/b][/url]

- Te kezdted - válaszolja szenvtelenül, karjait összefonva a mellkasa előtt. A maga részéről ennyivel le is tudva a témát jelen pillanatban. Ő igazán nem az udvarias köntörfalazásért jött, és nem is azért, hogy itt vázolgassák neki, kinek is dolgozik, mintha nem tudná. Sosem szerette ezt ezekben a hivatalokban és főleg a hivatalnokokban, hogy meglehetősen gyakran ilyen sajátos stílusban kommunikálnak, mintha nem lehetne azonnal a lényegre térni. Elhangzó szóban fizetik őket, vagy mi a szösz? A körülményeskedés a munkaköri leírás része? Nyugodtan megtarthatják maguknak, neki ez a sallang nem kenyere.
- Képzett átoktörőnek számítasz több évnyi tapasztalattal terepen? - teszi fel a kérdést, fejét kissé oldalra döntve, sandán méregetve a férfit. Bár emlékei szerint Martin inkább az ereklyekutatásban rendelkezik gyakorlattal és alapos tudással, azért megvárja a kérdésére a választ. Úgy véli, kiegyeznek gyorsan egy nemleges válaszban és majd vagy megpróbálja megkörnyékezni Ákost, bár túl nagy reményeket nem fűz a dologhoz, vagy kér ajánlást az ismerősei körében, hátha valaki ismer valakit, akit ez érdekelne.
- Ereklyekutatói minőségben merült fel a neved, de ha tudsz átoktörőt, az se jönne rosszul. Nem tudom, Kállay mennyire akarna visszatérni terepre, hiába gondoltam rá - válaszolja aztán, és vállat von az adminisztráció kapcsán. - Akkor majd meghagyjuk a harmadiknak, nekem belefér. A vezető beosztásról meg nem engem kell meggyőzni, hanem a kurátort, de felőlem azt is csinálhatja más teljesen nyugodtan.