Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872932#post872932][b]Song Jiyun - 2024.01.28. 18:53[/b][/url]

Néma WOW hagyta el ajkait, ahogy belépett az irodába. Valóban nem volt semmi extra, mégis az egésznek a hangulata teljesen elvarázsolta a levitást. Kíváncsian lépett be, azonban óvatos volt. Nem lenne szerencsés bármire rátaposni, eltörni vagy felborítani. Kezei szorosan simultak törzséhez, kihúzva magát állt a többiek közt, akár egy szürke kisegér és tekintete jobbra-balra cikázott. Természetesen hosszan elidőzött azon a bizonyos könyvön középen. Egyszer az ő neve is bekerülhet oda, ha elég ügyes és kitartó lesz.
- Song Jiyun vagyok, nagyon örvendek - rázott kezet a középkorú nővel apró meghajlásokkal együtt, hogy kifejezhesse tiszteletét Paula iránt. Kedvesnek és beszédesnek tűnt számára. Talán túlságosan is, de nem csoda. Ha valaki ennyire extrovertált - amilyennek a hölgy tűnt Jiyunnak -, talán hiányolhatja a nyüzsgést ebben a csendes, egyhangú irodában. Mondjuk levitásunk vígan lenne itt magában. Csend és békesség.
- Nem... ne - kezeit maga elé felemelve rázta, hogy ne is foglalkozzon megkínálásukkal. Gyorsan táskájába belökte az idáig szorongatott palackozott vizét, nehogy valami kárt okozzon, ha kiborul. Nem, mintha nem lehetne megoldani egy nedvszívó bűbájjal. De jobb, ha betartja a szabályokat, addig sem hoz bajt a professzor úr fejére. Biztosan nagyon elfoglalt a hölgy, kész csoda, hogy tudta őket fogadni.
- Esetleg... esetleg meg... meg szabad nézni a könyvet? Úgy tudom, szabadon látogatható a nyilvántartás - kérdőn pillantott Pauláról Antalra. Amennyiben megengedik a kukucskálást, még valószínűleg Ramónát is megkérdezi, nem-e nézné meg vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=873016#post873016][b]Hollósi Zalán - 2024.01.31. 01:55[/b][/url]

Nem sokszor látta belülről a minisztériumot, és azokról az alkalmakról is homályos emlékei vannak. Még kicsi volt, fel sem fogta, hogy a szülei miféle ügyintézések okán jöttek ide. Gyorsan át is villant egy gondolat benne, hogy szerencsésebb volna, ha itt lenne a családja. Valaki, aki talpraesettebb nála, aki érti, hogy megy ez, aki nyugtatja őt azzal, hogy ez nem más, csak unalmas papírmunka, nem fog megváltozni tőle az ember élete. De mindent összevetve, Theodore jó választásnak tűnt. Már ott bebizonyosodott, hogyha nem volna itt, Zalán már fülét-farkát behúzva ment volna vissza Nekeresdre Borisz bácsikájáékhoz.
 A portán túlérve lelassított, de kivételesen nem azért, mert berezelt, hanem mert azt hitte, csak gyerekként fog ilyen nagynak tűnni az előcsarnok. Boszorkányok és varázslók töltötték be az egész teret, némelyikük egyértelműen a biztonságiakhoz tartozott, hisz egyentalárban feszítettek a fal mellett. Mások lesem tagadhatták volna, hogy hivatalnokok, az arcukra volt írva, hogy ők itt most dolgoznak. És volt egy harmadik típus, mellyel Zalán is tudott azonosulni. A többiekhez képest elveszettnek tűntek kissé, legalábbis a nagy részük. Sorba rendeződve álltak a recepció előtt.
 Idegességében gyűrögetni kezdte a papírokat a kezében, míg vártak a sorukra. Próbált minden erejével nem odafigyelni az előtte tébláboló boszorkány kalapjára. Tele volt csicsás virágokkal, ami önmagában nem lett volna gond, ha nem árasztottak volna olyan intenzív illatfelhőt magukból. A fiú arca grimaszba fordult, úgy motyogta oda Theonak.
 - Mi is ilyenek leszünk, ha valaha elkezdünk dolgozni...? Megunjuk az életünket? - Nyakát nyújtva nézett át a soron, és sajnálkozva bámult a nyúzott arcú varázslóra az ablak mögött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=873069#post873069][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2024.02.01. 21:32[/b][/url]

- Minisztériumi látogatás | Animágus Nyilvántartó Iroda -

Csendben figyeli, ahogy bemutatkoznak a lányok, akárcsak Paula, aki most is a megszokott lelkesedésével pörög-forog. Amolyan rokonlélek ő is, aki egy ilyen helyen igazán elemében érzi magát, éppen úgy, mint ő a kérvények rengetegével nézve farkasszemet az irodájában. De hát mégiscsak vérpezsdítő érzés, amikor elutasíthat egy kérvényt formai hibák miatt vagy éppen elégtelen indoklásra hivatkozva. Aki kísérleti bűbájok jóváhagyását kérvényezi, hogy széles körben használhatóvá válhassanak, annak igazán alaposan fel kell kötni a gatyáját. Nézelődik kicsit, olyan ábrázattal, hogy már szinte várná az ember, hogy mindjárt fütyörészni is kezd, de azért időnként a lányokra téved a tekintete. Nem azért, mert arra számítana, hogy valamelyik mindjárt lángra lobbantja a nyilvántartást, inkább csak megszokásból, na meg, hogy lássa, mennyire sikeres ez a tanulmányi kirándulásnak költői túlzásokkal nevezhető kirándulás. Van még azért egy meglepetése, csak az érdekesség kedvéért, amennyiben majd a lányok is vevők a dologra, addig azonban még mindig hagyja elsősorban Paulát érvényesülni, hiszen itt ő van hazai terepen, hadd válaszolgasson minden felmerülő kérdésre.
- Ó, persze, nyugodtan. Ha tudja, kit szeretne megtalálni benne, akkor elég mondania a nevet, és oda lapoz a könyv. A családnév is elég tud lenni, mivel ábécé sorrendben vezetjük. Mármint mutatom is... nézzék csak. Fáy - magyaráz, majd az álványhoz közelebb lépve mondja ki a nevet, mire a lapok maguktól fordulnak egészen az F betűig, ahol több ilyen nevű animágus is található egymás alatt sorban. - Látják? Auguszta a nagymamám volt, de itt van Ida húgom is, majd én. Nyugodtan próbálják csak ki, nem igényli az én hangomat vagy ilyesmi. Csupán azért bűvölték meg pár évtizede, hogy ne károsítsa a pergament, ha sokan lapoznának bele. A vezetéséhez pedig öníró pennát használunk. Van ugyan belőle másolatunk, és a kérvényeket is megőrizzük, csak 99 év után kerülnek az archívumba, de ez mégiscsak történelmi emlék is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=873094#post873094][b]Adam Bergstein - 2024.02.02. 14:18[/b][/url]

Tervezés és kivitelezés. Adam nem az a fajta férfi, aki olyan nagyon elkapkodná a dolgokat. Szép lassan, tudatosan építkezik. Egész életében figyelt annak részleteire, hogy mi mi után következik. Nem szeretett elébe menni a dolgoknak, ám ha valami érdekelte, és esetünkben ez a férfi nagyon is érdekes volt a számára, akkor fontosnak érezte azt, hogy szépen mindent megtervezzen. Ezért is bámulja hosszabban a névjegyet, míg végül szépen a zakó belső zsebébe nem csúsztatja. A többi üzenet könnyedebb, gyorsan átforgatja őket, és elköszönve a kisasszonyoktól, indul vissza az irodájába. Három egész lépés erejéig, amikor is leszólítják.
- Jó napot! Szívesen segítek, ha tudok. - válaszolja kellő nyugalommal, miközben nem kerülhette el a figyelmét az a tény, hogy milyen katonásan beszél a nő, és ahogy lopva végigpillant a teljes képen, már be is tudja azonosítani, hogy miért, hiszen auror. Ennek megfelelően pillant rá, úgy sejti, új lehet még ebben az épületben, korábban nem találkoztak, noha őt a munkájából adódóan kevés aurornak mutatták be személyesen, így valószínűleg nincs közös pont a hivatásukban, így, ha mégis régebb óta van itt, ez lehet az oka, hogy nem találkoztak. Azt viszont mindenképpen előre kívánta bocsátani, hogy nem biztos, hogy eredményes lesz a segítségnyújtás szándéka, de azért türelmesen figyel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=873096#post873096][b]Artemisia D. Rubya - 2024.02.02. 14:32[/b][/url]

Szerencsére nem kapott visszautasító választ. Mert ennyi erővel a megszólított hivatalnok éppen siethetett is vola valahová. Ezt azért jó ómennek érzi. Nem rest azonnal fel is tenni az első kérdését. - Szeretnék eljutni a külföldi kapcsolatok főosztályára. Azt mondták nekem, hogy ott tudnak felvilágosítani az áthelyezési kérelmemmel kapcsolatban - beszél nyugodt, de továbbra is hivatalos hangnemben. Fahéj szín szemeit a férfi arcán tartja. Tekintete nem mozdul el róla. Végignéznie rajta tiszteletlenség volna. Azt viszont észerveszi, hogy őt a vele szemben álló azért megszemlélte. Az egyenruha teszi biztosan. Sokakra van ilyen hatással, ezt már megtapasztalta. Az más kérdés, hogy ő sajnos csak nagyon ritkán ölthette ezeddig magára. Különleges alkalmakkor. Delegációk érkezésekor, évnyitókon és évzárókon. Ezeken túl ott pihent a szekrényében, várva a következő esélyre. Reményei szerint, innentől kezdve ilyen lehetőségei sűrűbben adódnak majd. Sárkányölősként szinte mindennapi viselete lesz és betölti végre valódi funkcióját. - Ezen felül az auror továbbképzési koordinátort is ebben az épületben kellene felkeresnem, hogy lejelentkezzek nála - egészíti ki mondandóját és megint megenged magának egy lágy mosolyt -Bocsásson meg, hogy ezt mind Önre zúdítom, de amikor megkaptam az útbaigazítást még nem volt rajtam a fordító gyűrűm és egy szót sem értettem abból, amit a portán mondtak - magyarázza meg totális tudatlanáságát remélve, hogy ezzel nem avatta be túl sok érdektelen részletbe jótevőjét, aki talán irányt tud majd számára mutatni. Egyáltalán nem áll szándékában feltartani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=873160#post873160][b]Adam Bergstein - 2024.02.03. 12:22[/b][/url]

Ms. Rubya

Az ügy, amiben a segítségét kéri, egy helyben tapasztaltabb alkalmazottnak nem okozna gondot, ám olyannak, aki csak néhány hete van itt, még bizony van mit okulnia. Ebből kifolyólag nem tudhatja mindenre a választ, ám amire mégis, azzal készségesen ellátja a hölgyet. - Jelenleg a nyolcas szinten vagyunk, a Nemzetközi Máguskapcsolatok az ötödik szinten található, véleményem szerint ott tudnak felvilágosítást adni Önnek az áthelyezéssel kapcsolatban. - habár ő nem ezekért a dolgokért felel, de hallott már ilyen üggyel kapcsolatos mondatokat, és mutattak be olyat, aki a szinten dolgozik és az áthelyezésekkel foglalkozik. - Semmi probléma, szívesen segítek, ha tudok, és sajnos az aurorokkal kapcsolatban nincs tapasztalatom. Mintha ők a második szinten lennének, vagy talán egy külön szárnyban. Az aurorparancsnokkal és a helyettesével már találkoztam, de nem jártam még az ő szintjükön. A hölgyek a pultnál jobban tájékozottak, mint én, ha biztosra szeretne menni, inkább őket kérdezze. - Adam kezével a széles pult irányába int, ami mögött négy hölgy is ül, és éppen másokat igazítanak útba. Sokszor kér ő is tőlük segítséget, ha nem biztos benne, hogy merre kellene indulnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=873163#post873163][b]Artemisia D. Rubya - 2024.02.03. 13:27[/b][/url]

Feszült figyelemmel hallgatta az iránymutatást. Megjegyzett minden szót és fejben már azt kezdte tervezgetni mit is fog mondani az ottani hivatalnokoknak, ha végre rájuk talál. Közben néha azért biccentett, de meg nem szakította a férfit beszéd közben. - Értem. Köszönöm szépen - fejezi ki háláját, mert annyit megtanult, hogy ebben az országban ezt ilyen formán szokás. Mielőtt megérkezett próbált megismerkedni az országgal, ami az ő megítélése szerint kicsit hasonlíít saját hazájára. A vendégszeretet és a jó ételek, nameg a borok terén mindenképp. Közben segítője a következő kérdését válaszolja meg, ám az ő fülét megüti egy elejtett félmondat. - Oh...Milyennek találja őket? Már úgy értem, hogy a Parancsnokot és a helyettesét? - hull le róla hivatalosságának egy része, hogy helyébe az aggódó újonc lépjen, aki tartva feletteseitől mindent meg szeretne tudni róluk a nagy találkozás előtt. Elpillant azután a négy nő felé, akikhez majd amikor itt végzett, oda fog menni a vele szemben álló javaslatára. Előttük egy vázában vörös rózsákat látva arra gondol, hogy valamelyiküknek biztosan udvarolnak. Vagy csak a dekorációért felelős mágus nem ismeri a virágok titkos nyelvét. Egyébként viszont mind átlagos minisztériumi arcok. Talán más klisés apróságokat is felfedezhetne rajtuk, ha akarna. Viszont most sokkal jobban érdekli ennek az embernek a véleménye leendő főnökeiről. De vajon ki lehet Ö, aki ennyire bennfentes? Elgondolkozik ezen. - Ne haragudjon, el is felejtettem bemutatkozni, Damiana Rubya vagyok - nyújtja jobbját az úriember felé, hogy egy huszárvágással megtudja annak nevét. Sajátját a fordító gyűrű ellenére, továbbra is fordított sorrendben használja. Valahogy nem áll rá a nyelve az ebben az országban helyes verzióra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=873278#post873278][b]Adam Bergstein - 2024.02.05. 07:14[/b][/url]

- Igazán nincs mit. - biccentve lépne el, hogy folytassa az útját saját irodája felé, de váratlanul újabb kérdés érkezik felé, ami ugyan meglepi egy kissé, azonban nem suhan át értetlenség vagy megütközés az arcán. Természetes, ha az ember izgul, és Adam hagy is magának egy pár pillanatot, átgondolni a választ, mielőtt felelne. - Emberszerűek és Aurorszerűek. Olyanok, akikre ránézve pont ez a hivatás jut először az ember eszébe. - ez a legtejesebb válasz, amit adhatott róluk, és a legőszintébb is, mert valóban pont így néznek ki. Emberiek és aurorszerűek. Magasak, vállasak, szigorú tekintetűek, akik valószínűleg nem viselik túl jól a tényt, hogy megkérdezik, milyenek is. De ő, Adam, ezzel nem igazán foglalkozik, elvégre tőle igazán távol áll az auror lét, vagy az, hogy megjegyzéseket tegyen egyes emberek természetes emberi reakcióira.  
- Adam Bergstein - viszonozza a kézfogást Adam is, közepes határozottsággal, mert túl azon, hogy a szemben álló auror, mégiscsak nő, és túl azon, hogy nő, ő maga mégiscsak egy domináns pozíciót betöltő férfi. .- Ne aggódjon, minden jól fog menni, és észre se veszi, máris hónapok telnek el a mai naphoz képest. - most nem biccent, nem indul el, megvárja, hogy a hölgy szeretne-e mondani még valamit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=873996#post873996][b]Theodore Julias Ebony - 2024.02.24. 11:54[/b][/url]

A minisztérium a maga kellemes ismerősségében köszönt, még úgy is, hogy angliai testvérintézményéről van csupán rengeteg emlékem - hiszen kis túlzással a fél gyerekkorom bent töltöttem. Hivatalnokok egy csoportja gyors tempóban szeli át az előcsarnokot, mely fellengzőssége ellenére sem szebb, mint a londoni. A sort is hamar kiszúrom - párszor már jártam itt Magyarországra költözésem okán, ám teljesen más volt a hangulatom akkor, mint most.
Ahogy Hollósival beállunk a boszorkány mögé, tekintetem még mindig a termen járatom, s hamarosan egy bólintásra leszek figyelmes, ahogy anya egyik barátja üdvözöl. A legutóbbi vacsoráról mintha még az arca is rémlene, s a neve is itt van a nyelvem hegyén. Gyorsan viszonzom a gesztust, majd inkább Zalánra fordítom a tekintetem.
- Én biztos nem - csóválom meg a fejem. - Bármire is esik majd a választásom, remélhetőleg nem fogom elunni az életem közben. Szeretem a közeget, amiben dolgozni fogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874005#post874005][b]Hollósi Zalán - 2024.02.24. 16:52[/b][/url]

Előrébb mozdult a sor, így Zalánt rövidesen kétszer olyan erősen csapta arcon a parfümillat. Hangosan eltüsszentette magát és vállait összehúzva próbált úgy tenni, mintha az imént nem miatta vert volna visszhangot a csarnok.
 - Ó, igen? - kérdezett vissza gunyorosan, amikor újra levegőhöz jutott, addig sem kellett figyelnie a rá szegeződő szempárokra. - Ami azt illeti, pont el tudnálak képzelni itt. Jól szoktad rejtegetni az életkedvedet - motyogta maga elé meredve. Merlin tudja, hogy nem volt képes észrevenni a pulttól távolódó varázslót, aki egy sötét lepellel letakart kalitkát cipelt nagy serényen a liftekhez, másik kezében egy friss papírossal. Pedig megérte a látvány, mert a textil alól sűrű füstfelhő gomolygott elő, eltorzult ábrázatot varázsolva a mellette elhaladó hivatalnokok arcára.
 Hangosan lélegzett fel és támaszkodott egyik tenyerével a recepció pultjára, mikor hosszú percek után az illatozó boszorkány is eltűnt előle, majdnem annyira, mintha már túl lettek volna a procedúra nehezén. A velük szemben ülő varázsló unott tekintettel figyelte Zalán nyűglődését.
 - Jó napot - kapott észbe gyorsan a levitás, majd a kezdeti sietséget szép lassan felváltotta a bizonytalanság - Amiatt... szóval az a helyzet, hogy elméletileg nekem jelentkeznem kéne, hogy... jövendőm... látnoki képességet szeretnék regisztráltatni - bökte ki nagy nehezen, de ez csak azt eredményezte, hogy a recepciós a szemét kezdte forgatni.
 - Ha tudná, hogy csak a mai napon hányan jöttek már ezzel a mesével. Nem áll módunkban bejegyeztetni olyat, akinek elméletben van valamilyen képessége, uram.
 - De... - akadékoskodott Zalán, pedig nehezen tudott napirendre térni afelett, hogy vannak, akik önként hangoztatják magukról hogy látnak dolgokat. Leterítette a pultra a papírköteget, de csak egyet halászott ki közülük, amit egyből a férfi orra alá dugott. - Kiértesítettek. - Ahogy elvették tőle az iratot, a fiú Theodore-ra nézett kérdőn, és lassan reménykedő pillantással jegyezte meg a hivatalnoknak. - Úgy érti, hogy mégsem kötelező, ha nem ak...
 - Alagsor, misztériumügyi főosztály - vágtak bele határozottan a szavába és visszatolták neki az értesítést egy kisebb papírfecnivel együtt, amin nyomtatott számsor virított. Olyan hirtelen jött komolysággal tették, hogy Zalánnak beletelt pár pillanatba, mire felfogta, hogy a liftek felé mutogatnak neki, jelezve, hogy itt végeztek. Halkan köszönte meg a segítséget és vágott utat maguknak.
 - Miért pont az alagsor? - kérdezte Zalán bizonytalanul. Még a hívógombot is elfelejtette megnyomni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874025#post874025][b]Theodore Julias Ebony - 2024.02.24. 22:39[/b][/url]

Zalán gúnyos hangsúlyára szimpla vállvonással válaszolok, majd egy fintor fut át az arcomon.
- Látod? Abszolút tökéletes munkahely a magamfajtának. - Helyeslek inkább hanyagul, s a pár perccel ezelőtti kávézós jelenet akaratlanul is felrémlik előttem, kissé hidegebbé varázsolva ezt a mondatot.
Hamarosan azonban már sorra is kerülünk; udvariasan köszönök én is a pult mögött elhelyezkedő varázslónak, ám hagyom Hollósit érvényesülni. Csak mikor azt emlegeti: ha nem muszáj, akkor ő itt sincs, lépek majdnem a lábára, ám a férfi velünk szemben megelőz, és a levitás szavába vágva navigál el minket a következő úticélig. Végigfut a gerincemen a hideg, s szemeim kissé nagyobbra is nyílnak, a Misztériumügyi főosztály emlegetésére, mint következő állomás - ide csak úgy senki sem léphet be, és annak ötlete, hogy én ezt most megtehetném, sokkol kissé.
A látogatóknak, kísérőknek járó kis kitűzőért nyúlok, melyet a varázsló át is ad, ám nem tartom biztosnak, hogy ez fel fog hatalmazni arra, hogy a liftnél tovább kísérjem Hollósit.
Erről persze Zalánnak nem kell tudnia. Még a végén visszafordulna, és akkor még csak el sem tudná mondani, mit látott odabent.
- Mi a bajod az alagsorral... - csóválom meg a fejem, s mikor látom, hogy emberünk csak bután megállt a lift előtt, gyorsan hívom azt magunkhoz, és remélem, hogy valahogy én is lejutok majd a kívánt emeletre. - A Misztériumügyi főosztály nagyjából a legérdekesebb hely a világon. Mindent jól jegyezz meg, amit bent látsz. - Tájékoztatom a fiút, remélve, hogy tényleg annyira az eszébe vési, hogy nekem is be tud számolni róla, ha nem kap a nyakába valami titoktartó bűbájt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874026#post874026][b]Hollósi Zalán - 2024.02.24. 23:22[/b][/url]

- Mondjuk kevésbé lenne frusztráló, ha esetleg láthatnám valahogy a napfényt, miközben... - elhallgatott, mert nyílt a lift ajtaja és egy maréknyi varázsló és boszorkány szállt ki belőle, majdnem fellökve őt. Nyilván, mert úgy állt ott középen, mint egy szerencsétlen, akire sóbálvány átkot szórtak. Az új csoport már végigzongorázta úticélját a gombokon, Zalán pedig utoljára tette ezt meg, csalfa reményként, hogy még tudja hova odázni a dolgokat.
 - Ha szeretnél még több olyan dologgal találkozni, ami a fejedben van, akkor mehetsz nyugodtan turistáskodni, amíg engem nyúznak odalent az aláírnivalókkal - ezt már suttogva jegyezte meg neki, s magához ölelte a diagnózisát, hogy helyet adjon másoknak is. Nem vallotta magát klausztrofóbiásnak, de az a pár perc, amit a liftben töltött, csak fokozta benne a feszültséget.
 Látva, hogy megérkeztek, vonakodva szállt ki, pedig első látásra nem tűnt annyira érdekesnek a hely, mint ahogy Theo azt felvezette neki. Egy újabb csarnokba értek, de az eddig látott osztályokkal ellentétben, ahol korábban mások kiszálltak, ez majdhogynem teljesen üres volt. Egy széles íróasztal terpeszkedett csupán a közepén, ami mögött egy meglepően fiatal kinézetű boszorkány ült. Az arcán tükröződő meglepettségből következtetett arra Zalán, hogy már a recepciónál az emberek többsége fennakadt a rostán, és nincs lehetőségük lejönni ide. Neki épp szándéka nem volt rá, és ez róla is leolvasható volt. A nő nyitotta előbb szólásra a száját.
 - Azt hiszem, rossz helyet keresnek - mosolygott erőltetetten és aggódó, halk nyögést hallatott, mikor a lift ajtaja már bezárult. - A varázsjátékok és mágikus sportok főosztálya a hetedik emeleten van.
 Zalán lefagyott, mert sokféle fogadtatást képzelt már el fejben, de erre nem volt forgatókönyve.
 - De mi nem...
 - Ó, de igen! - vágta rá a hölgy és végigpörgetett maga előtt egy rongyosra gyűrt noteszt. - A Hollósi esetek előreláthatóan oda futnak be. - Olyan hangsúlyban beszélt, mintha inkább már magát bizonygatná, nem is a fiúkat. Fontoskodva megigazította szemüvegét és torkát köszörülve nevetgélt egy sort, mert nem találta meg, amit keresett. - Jajj, Marócsik még le sem adta ma az... előrejelzését... - motyogta magának alig hallhatóan és elkezdte módszeresen feltúrni az íróasztal tartalmát. - Egy pillanat.
 - Ha érdekes dolgok alatt arra gondoltál, hogy hibbantakkal van tele, akkor igazad volt. Csak ne felejts el fotózni majd. - suttogot megint Theodore felé hajolva, csak hogy oldja némiképp a feszültséget, ami már görcsösen szorította a gyomrát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874027#post874027][b]Theodore Julias Ebony - 2024.02.24. 23:50[/b][/url]

- Hallgass már Hollósi - motyogom neki hirtelen indulattal, ahogy a fejemben lévő dolgokról sutyorog nekem egy boszorkányokkal és varázslókkal teli liftben. - Engem itt ismernek.
Érthető persze, hogy Zalán leginkább saját magára koncentrál ebben a pillanatban, de attól még, hogy az ő titka lelepleződött, az enyém nagyon is hétpecsétes. Bár a liftben nem látok ismerős arcot, ki tudja, ki kinek a kije, ugye.
Lélegzetemet is visszafojtom, mikor kitárul előttünk a lift ajtaja, s meglátom a hatalmas csarnokot, melynek mértani közepén egy íróasztal foglal helyet, mögötte egy pultos boszorkánnyal. A hely sötétsége és hideg, majdhogynem félhomályos atmoszférája nem kelt épp jó érzést bennem, ahogy lábam mozgásnak indul, Zalántól épp csak fél lépéssel lemaradva. A boszorkány mögött jópár ajtó sorakozik a falon, mindegyik feketére festve. Azt hiszem, majdnem semmit sem akarok igazán jobban, mint mindegyiken besétálni, hogy megnézzem, mi van mögöttük.
Lépteink egészen addig visszhangot vernek a csarnokban, míg a nő meg nem szólal. Azonnal elutasítóan reagál, közölve: rossz helyet keresünk. Zalán hiába is ellenkezik, majd a hölgy valami Marócsikot emleget. A levitás kis megjegyzése azonban felviszi annyira bennem a pumpát, hogy - várva, hogy a másik követ - közelebb menjek az íróasztalhoz, s az előtt megállva mosolyogjak rá a nőre.
- Csakhogy az úr nem a Hollósi seprűmodellek miatt érkezett. Jó napot, Theodore vagyok, Hollósi Zalán kísérője, aki nem seprűügyben érkezett, hanem Hollósi a családneve, és a Minisztérium felszólítására kereste fel az önök ügyosztályát, odafent pedig a recepción a kolléga sorsszámot is adott neki. - Intek finoman a levitás kezében lévő papirosra. - A Minisztérium felszólítására érkezett potenciális látnoki képességeit bejegyeztetni, s ide irányítottak minket. Rossz helyen járunk? - Érdeklődöm, mert lassan elegem lesz a tökölésből, és abból, hogy itt mindenki ezer esélyt akar adni Hollósinak, hogy megpróbálja megúszni a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874028#post874028][b]Hollósi Zalán - 2024.02.25. 00:18[/b][/url]

A boszorkány szemei nagyra nyíltak, úgy látszott számtalanszor belevágna Theo szavába. Mégsem tette, mintha a fiú kisugárzása egy felettesére emlékeztette volna. Ha nem ilyen körülmények közt látta volna a jelenetet, Zalán elnevette volna magát. De egy elismerő pillantást azért nekiszegezett a fiú hátának. Tényleg elmehetne hivatalnoknak a gyerek. Mikor a sorszám került szóba, Zalán nem volt rest a nőnek odatartani azt.
 - Ó. Óh! - hebgte a boszorkány és rácsapott az asztal szélén egy papírrepülő halomra. Féredobta a saját jegyzeteit és elkezdte széjjelhajtogatni valamennyit, hogy kutakodni kezdjen köztük. Tényleg nem normális, futott át Zalán agyán a gondolat. - Úh, igen! - sikkantott fel örömében a sikerélménytől, és kikapta a levitás kezéből nem csak a sorszámot, de az összes iratot és pofátlanul elkezdte átlapozni azokat.
 - Áh, ígéretes, igen - mosolygott egyre lelkesebben. - Mármint én nem vagyok szakértő, de elhihetik, hogy nem mindennap látunk rendes diagnózisokat. Jajj, ez annyira izgalmas! Ezt ki kéne töltenie, amíg bejelentem önt az ügyintézőjénél.
 Egy vaskos mappa került az asztalra az egyik fiókból, amitől Zalán először hasonló nyögést hallatott, mint a nő egy percel azelőtt. Riadalma csak addig tartott, amíg a mappából ki nem emeltek három papírlapot és egy tollal együtt át nem nyújtották azt neki. Nem tudta honnan, de mire felnézett, addigra egy szék ütődött a térdhajlatának, arra késztetve őt, hogy leüljön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874032#post874032][b]Theodore Julias Ebony - 2024.02.25. 10:43[/b][/url]

Egyenes háttal magyarázom a boszorkánynak, hogy ittlétünk bizony nem céltalan, s úgy tűnik, még értő fülekre is találok a kis monológommal. Már épp megköszönném, hogy hajlandó az üggyel foglalkozni, mikor kutatni kezd a papírjai közt, s szinte már mániásan keresgél, majd hirtelen sikkant fel, mire arcizmaim ösztönösen rándulnak össze kissé.
Ígéretes, ezt a szót süti rá Zalánra, miután a srác aktáját is megkaparintotta. Tekintetem oldalra rezzen, hogy a másik arcát figyeljem, miközben a nő folytatja a diagnózisok ritkaságával. A hirtelen jött felindulásom nyom nélkül tűnik el, hogy aztán úgy érezzem, mintha kissé még bele is süppedtem volna a talajba. Gyomrom kellemetlenül süllyed ahogy a levitást vizslatom. Én is lehetnék most a helyében, jut eszembe akaratlanul is. Elképesztő butaság lenne erre vágyni, persze, főleg ha figyelembe vesszük, mit fogunk igazolni azzal a papírral. De mégis... eszembe jut.
Inkább a papírokra siklik pillantásom, melyek most az ő kezébe kerülnek. Csak a szokásos: töltse ki az adatait, az őt kezelő gyógyító nevét... nyilatkozzon arról, hogy a titoktartási egyezményt nem sérti a látomása...
Kezem a zsebembe mélyesztem, hogy aztán pecsétgyűrűmet forgatni kezdjem az ujjamon, közben pedig finoman leereszkedek a Zalán melletti párnázott székre, mely mögöttem is megjelenik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874070#post874070][b]Hollósi Zalán - 2024.02.25. 21:32[/b][/url]

Ujjai kissé remegve szántottak végig a betűkön, ahogy próbálta felfogni őket. Lassan haladt a kitöltéssel, néha rendesen meg kellett álnnia, mire gondolhatnak benne.
 - Alulírott nyilatkozik róla, hogy... jószagú griffgané, van, aki ilyeneket is lát? - szörnyűlködött és kissé megdöntötte keze tartalmát, hogy Theodore is el tudja olvasni. - Bűncselekményre utaló jelek és szimbólumok. Még fel is sorolja. - Illegális bűbáj-, eszköz- és/vagy szerhasználat. Testisértés, abúzus. Tovább haladt a minisztériummal kapcsolatos pontokra. Hivatallal való visszaélés, korrupció. Ez egyre elkeserítőbbnek hangzott, ám elgondolkodott rajta, vajon jobban járt-e volna vele, ha hasonló dolgok kínoznák, de nem érintenék őt személyesen, semmint a saját tragédiája.
 Túlvolt azon a kérdésen is, hogy volt-e már igazoltan beteljesedett látomása. Egy nyilatkozaton arról, milyen tevékenységek tiltottak számára a regisztrációt követően.
 Az utolsó oldal már az ügyintézőjének szólt, épp csak elkezdte átfutni, mi áll benne, amikor az egyik ajtó mögül furcsa, kattogó hangok szűrődtek ki. Egy férfi lépett rajta keresztül a helyiségbe, kisugárzása szöges ellentéte volt a titárnőnek. Szinte ügyet sem vetett rá, szemét egyből a fiúkra szegezte. Zalánt kirázta a hideg, úgy nézett rájuk, mintha már ismerné őket. Mégis hideg hanggal szólalt meg.
 - Erre legyenek szívesek - intett kezével az ajtó felé, ahonnan érkezett.
 - Csak az egyikük az - vágott közbe kissé feszengve a boszorkány, de még nem felejtett el mosolyogni. A férfi most egyenként mérte végig, először Zalánt, majd Theodore-t. A rellosnak talán pár pillanattal több időt is szentelt, ami Zalánt arra késztette, hogy felálljon minél hamarabb, és inkább rá figyeljenek. Az lett az eredménye, amire számított. Odatartotta a kitöltött iratot a nőnek, aki az utolsó felét átadta kollégájának. Már nem volt mosoly az arcán.
 - Addig megnézzem, szerepel-e már valahogy a neve a nyilvántartásban? Említés vagy tulajdoni szinten?
 Nem tudta értelmezni, mire gondolhattak, bár a kérdés nem is neki szólt. A férfi bólintott, azt követően pedig elvette a fiú sorszámát és abba a tenyerébe temette, amivel aztán újfent ráfogott az ajtó kilincsére. Megint furcsa kattogás hallatszott és egy szűk folyosó tárult fel előttük. Zalán aggodalmasan pislogott vissza Theodore-ra. Remélte, nem kell kérnie hangosan, hogy várja meg őt, mert momentán egy hang nem tudott volna kijönni a torkán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874072#post874072][b]Theodore Julias Ebony - 2024.02.25. 22:05[/b][/url]

Persze, mikor az opciókat olvasom, mint abúzus és testisértés, s Hollósi még hangosan meg is ismétli őket, megborzongok. Azonban Zalán szörnyülködése mellett szinte már komikus a reakcióm a következőkre - én csak közelebb hajolok a papírhoz, s olvasom tovább a felsorolást. Hivatallal való visszaélés, korrupció. Én ezt nem látom... túlságosan borzalmasnak. Ami azt illeti... inkább lehetőségként tekintenék rájuk, ha az Ebony örökségként engem kísérő nagyravágyás beszélne belőlem.
- Hihetetlen... - motyogom azért, hogy legalább látszani ne látszon rajtam semmi az előzőkből. Közöm sincs semmi látnoksághoz, ugye. Már Zalánon kívül.
Szorgalmasan olvasom az összes papírt, mely a levitás elé kerül; egyrészt, hogy tudjam, velem mi történne, ha az ő helyébe kerülnék egy nap, másrészt pedig némi elborzadásból is. A tiltott tevékenységek tételes listája, a beteljesedett látomás mind... ijesztő dokumentumok, melyek alján ott fog szerepelni a neve.
A kattogásra persze azonnal felkapom a fejem, s a kisétáló férfi szögletes arca egy pillanatig megrökönyödésre késztet. Bár nem ismerem, mégis mindkettőnket szólít fel, hogy kövessük - s az utána tartó, kényelmetlenül hosszú szemkontaktus megrémít. Tudhat valamit?
- Kísérőként jöttem - mutatok gyorsan a kitűzőmre, ám Zalán már fel is pattan. A boszorkány kommentárja azonban megzavar kissé. Miről... beszél? Ugye nem rólam?
Hamarosan ismét furcsa, kattogásszerű hangot hallok: tekintetem az ajtóra szegeződik, s a szűk folyosóra megnyúlik kissé arcom, szemeim el sem tudom szakítani róla, egészen addig, míg fel nem fogom, hogy Hollósi engem néz.
Pillantását viszonzom, s felismerni vélem benne a félelmet. Bólintok neki. Ez remélhetőleg mindenről biztosítja: hogy minden rendben fog zajlani, hogy itt leszek, mikor kilép azon az ajtón, és hogy nem kell aggódnia.
Mikor a két alak egymás mellett eltűnik az ajtó mögött, csak sóhajtok egy aprót, s hátradőlök a széken. Tekintetem a boszorkányra szegezem.
- Mi fog most történni vele? - Teszem fel az egyértelmű kérdést, a gyomromban az imént megszülető görcs pedig szép hangsúlyt ad ennek a mondatnak. Természetesen Zalánért is aggódok, hiszen mégis csak sorstársam. De az is kifejezetten aggaszt, hogy kinek és miért akarja a nevét valamiféle nyilvántartásból kikeresni a fiatal boszorkány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874074#post874074][b]Hollósi Zalán - 2024.02.25. 22:41[/b][/url]

A nőnek is kellett pár pillanat, hogy összeszedje magát, mikor az ajtó bezárult. Hátradobta kócos haját, mintha ez segített volna bármit abban, hogy ne lógjon a szemébe legalább egy a temérdeknyi göndör fürtből. Felnyitotta az íróasztal egy újabb fiókját, ami tömve volt cédulákkal. Elkezdte serényen böngészni azokat.
 - Megbeszélik vele a bizalmasabb dolgokat - válaszolt közben félvállról. Nem lehetett eldönteni róla, hogy direkt nem akarja-e részletezni, vagy ő maga sem tudja pontosan, mi szokott ott történni.
 Csalódott arcot vágott, mert még csak az A betűvel jelölt céduláknál járt, de keze már csuklóig elmerült az asztallap alatt. Megelégelte a nyűglődést és egy pálcaintéssel rásegített a dologra. A fiók irreálisan hosszúnak bizonyult és majdnem a falon koccant a fogantyúja, amikor megállt.
 - Há. He... Hollósi, hol van, Merlinre...

 - Berzsenyi Endre - kezét készült nyújtani a fiúnak, de még gyorsan meglengette azt, hogy valamit lerázzon a tenyeréről előtte. Zalán homlokráncolva konstatálta, hogy sorszám már nem, csupán hamu éktelenkedett a bőrén, de nem tette szóvá, jobbját nyújtotta ő is. Szokatlanul gyengén szorított vissza, de enélkül is ki lehetett találni, mi jár a fejében.
 Egy sokkal kisebb szobába vezették, vélhetően a férfi irodája volt az. Ott is hellyel kínálták, majd a hivatalnok felzárkóztatta magát pár pillanat alatt Zalán diagnózisából, majd a frissen kitöltött papírból is.
 - Lenne még pár kérdésem. Önhöz... - fel sem nézett a papírból, de már el is kezdte kitölteni a hiányzó részeket. Amit Zalán furcsának talált, mert úgy emlékezett rá, hogy oda is az ő válaszai kellenek.
 - Maga legilimentor? - kérdezte óvatosan.
 - Nem - vont vállat egyszerűen a férfi és egyelőre egy hurkos tollvonással fejezte be a mozdulatát. - De egyértelmű, melyik fázisban jár éppen.
 - Fázisban? - ismételte értetlenül. Mintha a kérdéseket itt nem megválaszolnák, hanem csak átforgatnák az ő fejébe.
 - Képes koordinálni a mozdulatait, még meg tudja különbözteti az idősíkokat, és a kora is arról árulkodik, hogy ez még új magának. Képes az összefüggő beszédre? - nézett rá a férfi, mintha csak egy hanyag gesztust tenne azzal, hogy tényleg kérdez valamit tőle.
 - Persze - motyogta megsemmisülten, de elméjét ezer gondolat rohamozta meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=875029#post875029][b]Máltai Ramóna Emese - 2024.03.15. 20:27[/b][/url]

Ritka az, mikor Ramóna idegen helyen kényelmesen érzi magát. Itt mégis így van. Nincsenek sokan, ráadásul rend van és viszonylag csend. Érdeklődve pislog körbe. Róla is el vannak rejtve itt a kellő adatok? Nem nagyon néz Paulára, de ez nem azt jelenti, hogy nem figyel arra, amit mesél. Az is épp úgy érdekli, mint az iroda látképe.
Mikor pedig engedélyt kapnak rá, kérdés nélkül követi társát az emelvényre, a nyilvántartást rejtő könyvhöz. A navinés nem ismer más animágusokat, csak azt egy-két híresebb nevet, akikről olvasott. Kíváncsian figyeli, hogy Jiyun kit is szeretne megkeresni. Szemeiben látszik az ámulat, amint a könyv öreg lapjai mágikusan átfordulnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=875478#post875478][b]Artemisia D. Rubya - 2024.03.26. 10:11[/b][/url]

Megkapta a legmegnyugtatóbb választ amit ebben a helyzetben kaphatott. Nem akarta ezután feltartani a férfit, így megköszönte neki a segítséget. Zavarában még tisztelgett is egyet. Náluk szokás a szalutálás. Ebben az országban lehet, hogy nem kellett volna, mert csak a nála magasabb rangú aurorok felé jár ez a tisztelet, mégis helyesnek érezte. Ezután a férfi iránymutatásának megfelelően, csakhamar eljutott céljáig. Az előljárói pedig valóban olyan ember és aurorszerűek voltak, akikre pillantva lerí mi a hivatásuk. Az ügyintézés végeztével Damiana elégedetten távozott, s magában megjegyezte nem csak segítője nevét de azt is, hogy itt majdnem olyan rendesek az emberek, mint soanyolhonban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=875507#post875507][b]Tóth E. Krisztián - 2024.03.28. 15:18[/b][/url]

Képtelen megunni a kis irodista piszkálását. Minden nap, mindig menetrendszerűen megjelenik az auroroknál, ahol egyébként az égvilágon semmi keresnivalója sincs, és leáll tíz percre idegesíteni a lány agyát. "Tudtam, hogy ma kékben leszel, hozzád öltöztem." , "Ugyan, Médi, ne legyél már karótnyelt, csak egy kávé az egész.", "Hoztam neked munkát, hogy ne unatkozz, kislány." . Nem mintha a mágiaügyi miniszter unokája speciális bánásmódot követelne meg, de Eddie annyira sem tiszteli a lány személyes határait, mint a többi itt dolgozó.
- Emeljük a tétet: ebéd, te meg én, egy óra múlva? - Tudja, hogy egy ideje házas a Radetzky-lány. És? Sehol nem látja a férjét, sem azt a tízezer wattos vigyort és elszálltságot az arcán, amit más házasoknál szokott. Szóval szabad rablás, nem igaz? De!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=875508#post875508][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.03.28. 15:20[/b][/url]

Nem kellett protekció ahhoz, hogy az irodában dolgozzon. Ahhoz viszont kellene, hogy ezt a nagyarcú szőkét eltávolítsák már innen. Médi minden egyes nap abban a reményben jön be, hogy talán ma békén lesz hagyva. Persze ez egy álom, nem több, ugyanis arról fogalma sincs, ki ez az ember, mégis megint belibben, érkezik a mai adag "na, Médi".
- A férjemmel ebédelek - szögezi le egy elég ronda nézés kíséretében. Egyébként nem, ahogy máskor sem. Köztudott, hogy a lány szívesen tölti itt az idejét, még az ebédet is két papírmunka között dobja be az asztalánál. - Nyomatékosan megkérem rá, hogy ne zaklasson tovább, különben... Következményei lesznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=875509#post875509][b]Tóth E. Krisztián - 2024.03.28. 15:21[/b][/url]

- Megint? - Elhúzza a száját a nemtetszése jeléül, Hallotta már ezt a szöveget és akkor sem volt igaz, most sem hiszi, hogy az lenne. Médi munkamániás, ezt már leszűrte, még a vécészüneteit is munkára használja el, ami önmagában lenyűgöző, ha tényleg igaz a mendemonda.
- Igazán? - Ez csak még inkább arra sarkallja, hogy rossz legyen. - Mesélj, milyen következményei lesznek? Szólsz a nagyapádnak? - Pofátlan. Etikátlanság felhozni ilyesmit. - Vagy a férjednek, aki sosincs sehol a közeledben? Ugyan már... Csak egy ebéd, és ígérem, nem te leszel a főfogás. Nincs kedved a szemembe olvasni négyszemközt, mennyire nem bírsz? Még fizetek is érte. - Micsoda úriember, igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=875510#post875510][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.03.28. 15:23[/b][/url]

Nagyon sokáig, éveken át örült volna, ha a szőke herceg megérkezik fehér lovon és végre valahára elhívják randizni. Nem történt meg, bezzeg most, hogy a gyűrűt hivatalosan is az ujjára húzták, legyeskedni kezdett körülötte ez a muslinca.
- Meglehet - bólint is hozzá és tényleg elgondolkodik azon, hogy szólni fog a nagyapjának. Más úgysem venné komolyan, de a munkahelyi zaklatás nem vicc. Megemelkedik a szemöldöke, talán ez a szemtelen férfi azt feltételezi, a gyűrű csak hazugság? Esze ágában sincs magyarázkodni arról, a férje hol tartózkodik, ahogy a közös ebédhez sincs kedve.
- Mi a célja ezzel? Fizetésemelés? Előléptetés? Sajnálattal közlöm, de egyikre sincs kihatásom. Nincs Önnel problémám, amíg békén hagy és inkább a saját dolgával foglalkozik az enyém helyett - Médi, Médi, ennél hivatalosabb és ridegebb aligha lehetnél. Máris azon jár az esze, hogy fogja ezt elmesélni Adélnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=875511#post875511][b]Tóth E. Krisztián - 2024.03.28. 15:24[/b][/url]

Hát, a jó dolgok akkor jönnek, amikor nem is várjuk őket, ő legalábbis erről meg van győződve. Az unalmas napjait feloldó tökéletes hobbi is akkor csöppent be a küszöbön, mikor már elgondolkodott, hogy megtanul golfozni, az is jobb lenne a semminél.
- Az a célom, hogy végre tegezz. És eljöjj velem ebédelni. Megmutathatnám, hogy nem vagyok egy borzalmas alak és nem kell a fizetésemelés sem. Na, tényleg nem foglak keresztben lenyelni, Radetzky kisasszony. - Szándékosan ignorálja a tényt, hogy a lány Felagund-Radetzky néven fut már a köztudatban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=875512#post875512][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.03.28. 15:25[/b][/url]

Médit tisztelettudónak nevelték, ráadásul a tenyerén hordozta az egész család. Hozzászokott, hogy megkapja az őt megillető tiszteletet és figyelmességet. Hát ezt most nem kapja meg és kezdi úgy érezni, az tehet róla, hogy férjhez ment. Hisz előtte nem voltak ilyen gondjai.
- A nevét sem tudom - ingatja a fejét, kissé még csücsörít is a haragtól. Azt észre sem veszi, hogy nem a férjezett nevén szólítják. - Ha most Önnel tartok, békén fog hagyni a jövőben? - Kezdi beadni a derekát, ám még nem mozdul. Talán egy ebéd még belefér...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=875513#post875513][b]Tóth E. Krisztián - 2024.03.28. 15:26[/b][/url]

- Csak ennyi kell? Király, akkor bemutatkoznék, a nevem Tóth Krisztián, szolgálatodra. - Még meg is hajol kissé, hogy imitálja a régmúlt inasait, akik uraik előtt ekkora tiszteletet mutattak. - Lehetséges. Tudod, sosem fogod megtudni, ha nem teszed próbára a szerencséd. Ugyan már, Médi, nem veszíthetsz semmit. A számlát én állom, és te nevezed meg a helyet. Na? - Már csak a hecc kedvéért is csinálja, hetek óta fűzi a lányt, és eltökélt szándéka, hogy házas nőt cipeljen ebédelni. Izgalmas, új, felkorbácsoló, hogy ennyire kéreti magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=875514#post875514][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.03.28. 15:27[/b][/url]

Ráncba fut a homloka, még hátra is hőköl meglepettségében. Aztán egy grimaszra is futja, mert Krisztián igencsak túljátssza magát.
- Nem tűnik Krisztiánnak. Talán inkább Vince vagy Péter - jegyzi meg, ezzel megmagyarázva a reakcióját is. - Nem értek egyet, értékes időt veszítek azzal, ha félbehagyom a munkát. Ám legyen. Sushizni megyünk. Szereti? - Nagyon reméli, hogy nem és meggondolja magát. Médi viszont összerendezi a papírjait és feláll az asztaltól, fejét kissé oldalra billentve lép közelebb a férfihoz. Idegesítő, csak egy finom nigiri mellett tudná elviselni. - Ne gondolja, hogy ebből rendszert csinálhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=875515#post875515][b]Tóth E. Krisztián - 2024.03.28. 15:30[/b][/url]

- A Vincét elvetették a szüleim, mert olyan inasos hangzása volt, a Péter meg túl paraszti. - Igen, belemegy a játékba szemérmetlenül, és borzasztóan élvezi a kisebb, aprócska hazugságok megalkotását. A szülei teljesen tudatosan választották a Krisztián nevet neki, azt akarták, hogy könnyedén be tudjon olvadni a közösségbe és véletlen se cikizhesse a többi gyermek. - Sushi, hogyne! Válassz éttermet, azonnal leofglalom. - Lehet, hogy ennyi hét után végre célt ér? Csak neeem? Hahh, Felagund tényleg nem fordít fikarcnyi időt sem erre a lányra. Semmi gond, majd ő elszórakozik vele. - Nem gondolom. Tudom. - Öntelt, idegesítő, és ütnivaló a vigyora. Tipikus Eddie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876377#post876377][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.06. 21:07[/b][/url]

A minisztériumban általában csend van reggelente, az az álmos fajta csend nyugalom idején, amikor nincs riasztás, nem ég a ház, és mindenki csak kavargatja a kávéját, szisszenti az energiaitalát, és próbál napirendre térni az ébredés és munkába jövetel traumája felett. Csak egyetlen ember nagyon fitt és naprakész, lazán pörög Felagund-Radetzky Médi székében ráérősen pötyörészve a telefonját és várva, hogy Médi megérkezzen. Tóth Eddie. Láthatóan nem érdekli, hogy egy-két auror már a fejét csóválja, hogy megint itt van. Mit érdekli őket? Nem is hozzájuk jött. Médi pedig méd mindig sehol.