Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

- Beszélgessünk akkor kicsit. Emlékszel, nagyjából mióta áll fent ez az állapot?
 - Talán... talán tíz éve kezdődött. Legalábbis arra már emlékszem.
 - Mennyi idős voltál akkor?
 - Kilenc. Talán nyolc.
 - És milyen gyakorisággal történt?
 - Alkalmi. Először csak alkalmanként. Aztán pedig...
 - Semmi baj.
 - Most ezt mondja, de szerintem annak is ezt hazudják, akit ELMÉ-be akarnak dugni a mágikus defektjei miatt.
 - Biztosíthatlak, hogy ennek nem áll fenn a veszélye.

 Zalán a karóráját mustrálta, ujjaiban egy kisebb köteg papírt szorongatott. A minisztérium épülete vetette rá hatalmas árnyékát, de most örült is neki, hogy nem a tűző nap kínozza, amíg vár. Még Borisz bácsiék baglyával küldött levelet Theodore-nak, amikor pár napja megérkezett hozzájuk Nekeresdre. Nem merte túlságosan részletezni, miért akart találkozni vele, mert Szofi folyamatosan a nyakán lógott és azt a mindenlébenkanál-formáját ismerve sosem szabadult volna el a kérdésáradat elől, de annyit azért leírt, hogy fejleményei vannak és talán Ebonynak is haszna származhat belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872309#post872309][b]Hollósi Zalán - 2024.01.19. 11:30[/b][/url]

Végre felszakadt belőle az a bizonyos megkönnyebbült sóhaj. Szóval nem kell tovább magyarázkodnia a rellonosról, ezek szerint ő is ismeri már valamennyire ezt az oldalát. Kelletlenül ismerte el magában, de valahol tényleg összeillőnek tűnt a kettő. És talán így a látomás témát is bizalmasabban kezeli, ha egyszer együtt vannak Theodore-al. Na tessék, csak tiszta fejjel le kell ülni és megbeszélni. Hol itt a gon...
 A ráncok Zalán homlokán egy pillanat alatt hatványozódtak. Persze, nem sokat beszéltek egymás családjáról, de ez egy eléggé meghatározott topik volt, amikor éppen lefektették az elején az alapvető információkat egymás közt a képességeikről.
 Már szinte túl is tette magát ezen a furcsaságon, hiszen Ebony lezártnak tekintette a témát. Ezt tudatosítva magában hajolt a fiúnak adott papírok után, mert úgy érezte, itt már nincs mit tovább bonyolítani.
 Megint homokszem került a gépezetbe, Zalán pedig már majdnem biztosra ment, hogy napszúrást kapott. Nem tudta értelmezni Theodore szavait. Most már annyira sem.
 Elengedte a táska szíját, amit már fel akart venni és olyan megrökönyödéssel vetette magát a háttámlának, hogy hallhatóan puffant.
 - Nos, azt mindjárt gondoltam, ha egyszer erről volt szó - vonta össze szemöldökét, ahogy vontatottan préselte ki magából a reakciót. - Vagy csak valamit félreértettem. Azt hittem, hogy ő a barátnőd. És ezért buktál ki rám, hogy... azt hiszem, összezavarodtam. - Nyögte ki végül megadóan, teljesen tanácstalan pillantással méregetve a vele szemben ülőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872322#post872322][b]Theodore Julias Ebony - 2024.01.19. 14:45[/b][/url]

Zalán szavai tovább fokozzák az értetlenségem. A számla már rég rendezve, üres poharaink az asztalon, de addig úgysem tudunk felállni innen, míg ezt az egészet meg nem értjük.
- Mi? - Kérdezek vissza, hiszen pont abból, amit mondott az imént, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy ez az információ egyértelmű számára. De aztán csak még rosszabb és zavarosabb lesz minden. - A barátnőm? Te mégis miről besz-... Várj, te most kiről beszéltél? Zalán, nem értem - közlöm vele, ahogy még mindig figyelem a hozzám hasonlóan zavart arckifejezését.
Kell egy pár pislogás, amíg leesik valami.
- Zalán, te most Alteáról beszélsz? - Kérdem, és még az állam is leesik. És valami olyan történik ekkor, amit talán egy kezemen meg tudok számolni, hányszor esett meg eddig velem: arcomon érzem, hogy pirulni kezdek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872326#post872326][b]Hollósi Zalán - 2024.01.19. 17:19[/b][/url]

Annyira nem figyelt oda magára, tátva maradt a szája. És nem akart visszacsukódni a fiú makogása hallatán sem, sőt. Ha lehetőség lett volna rá, az álla a földön koppant volna.
 - A nevét nem tudtam eddig, de feltételezem, hogy igen? - emelkedett meg fél oktávval a hangja. Kínosan lassan jöttek neki a szavak. Mindenki mást név szerint ismert abból a társaságból. Még Gréta nevét is tisztázta vele Dorián utólag, kizárásos alapon így kell legyen.
 Zalán szemei gyanakodva szűkültek össze, hisz a káosz a fejében nagyobb volt, mint valaha.
 - Te ki a francról beszélsz akkor? - faggató aurája ütközött Theodore szégyenkező kisugárzásának, amikor közelebb hajolt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872330#post872330][b]Theodore Julias Ebony - 2024.01.19. 19:53[/b][/url]

Szóval a nevét se tudta? És azt hitte, hogy a barátnőm?
A pír egyre csak erősödik az arcomon, hát még amikor rákérdez, hogy én kiről beszéltem. Még a szemem is lesütöm, ahogy végül kínomban elnevetem magam.
- Merlinre - sóhajtom, és még a fejem is megcsóválom. - Nem, semmi, mindegy... ah... Kornélról beszéltem, Zalán. - Adom meg magam inkább. - Amit Agárdi mondott a tábortűznél, hogy... tudod.
Bár ez után a beszélgetés után annyi eszem lehetne, hogy nem bocsájtkozom feltételezésekbe, én mégis megteszem, pusztán azért, mert nem akarom kimondani, igazából beszélni sem akarok róla. Az egészről.
- Amit most véletlen elmondtam... maradjon köztünk, jó? - Kérem inkább, a számlát gyűrögetve a mutató- és középső ujjaim közt. - Senki sem tudja rólam, hogy mi a helyzet, és azt akarom, hogy így maradjon. Én azt hittem... rájöttél valahogy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872338#post872338][b]Hollósi Zalán - 2024.01.19. 20:52[/b][/url]

Honnan a bánatosból kéne tudnia, Kornélia mi a francokat pofázott el, amíg ő... Aha. Így már érthető.
 - Theodore, nem tudom, mit kéne kezdenem ezzel az infóval. - Rázott egyet a fején. Végre képes volt rendesen megmozdítani a többi tagját is, hamar vállán landolt a táskája, szabad kezében pedig a diagnózisa. - Végig azt hittem, valami látomással kapcsolatosról hadoválsz. Mert hogy mi csak azzal foglalkozunk, nem igaz? - Emelte meg kérdőn egyik szemöldökét, majd a hajába túrt, mert egyre nehezebben viselte a meleget. Már úgy volt vele, hogy inkább a minisztérium, mint még egy ilyen mellébeszélés Ebonyval.
 - Kornél meg semmi extra. Megtörtént, na és akkor? Talán probléma? - jött félvállról az utolsó kérdés, mert nem érezte, hogy amiatt magyarázkodnia kellene. Amúgy is csupán költőinek szánta. Főleg mert az agya lehetetlen feladatként könyvelte el, hogy kapcsolatot találjon azon eset és Theodore-é között, és ennek hangot is adott. - Dunsztom sincs arról, ez hol kéne zavarjon téged.
 Felpattant a helyéről, hogy véletlenül se halljon választ erre, majd megpróbálta belőni, honnan érkeztek. Nem volt túl sok lélekjelenléte akkor, hogy megjegyezze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872349#post872349][b]Theodore Julias Ebony - 2024.01.19. 22:05[/b][/url]

- Semmit, csak... ne szólj senkinek - mondom halkan, tulajdonképpen lemondóan.
Mozdulok Zalán után, hogy én is a vállamra vehessem a táskám, mire kérdez. Némiképp azért elnehezedik a mellkasom rá, magam sem tudom, miért.
- Persze. Csak azzal - bólintok, ahogy kezeimet a zsebembe mélyesztem. Ez mégsem bizonyul túl kényelmesnek, így a jobbot kivéve a hajamba túrok, majd ismét zsebre vágom, hogy végül a táskám szíján állapodjon meg.
- Nem probléma, nem - csóválom meg a fejem finoman, ám Zalán a következő mondatával már abszolút lenulláz.
Jó pár pillanatig csak csendben haladok vele a minisztérium felé, ha kell, irányba állítva magunkat, mikor megszólalok.
- És téged hol érdekel, hogy Alti a barátnőm-e? - Teszem fel a kérdést halkan. - Csak hogy tudd, szerintem tud rólad.
A kényelmetlen érzés a mellkasomból a gyomromba vándorol, mint ahogy a bal kezem is a hátizsákom másik oldalára. A teljes elutasítással ebben a formában még nem találkoztam, akkor sem, ha véletlenül nyíltam meg a levitásnak. És nagyon, nagyon megbántam.
Eddig sem csináltam túl gyakran ilyesmit. Ez után sem fogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872355#post872355][b]Hollósi Zalán - 2024.01.19. 22:54[/b][/url]

Szemét nem vette le az előtte elterülő utcáról, de azért megejtett pár értetlen pislogást még. Most meg miért beszél úgy, mintha valami katasztrófa történt volna? Éppen most sikerült közös nevezőre jutniuk. Merlinre, ki érti ezt...
 - Hát ha az elejétől kezdve ugyanarról beszéltünk volna, akkor felfognád, hogy pont ezt próbáltam végig elmagyarázni. - Türelmes lassúságba váltott a magyarázata, mégis megfűszerezte egy hangyányi gúnnyal. - Még régebben történt, de... elég sokmindent kitalált magától abból, amit látott. Majdnem lebuktam a gyengélkedőn, mert közel jártam, hogy kiüssön egy roham. Azt hittem, emiatt vagy bepöccenve, na meg azért, mert bunkó voltam vele. Meg azért, mert hallgattam róla. Ami egyébként csak féligazság, mert tulajdonképpen el is felejtettem, hogy az a lány létezik. Nemhogy valaha lesz még újra relevanciája. Nem izgat, hogy jársz-e vele vagy sem, csak ne legyél dühös azért, amiket anno a fejéhez vágtam.
 Megtorpant egy pillanatra, hiszen kikívánkozott belőle az igazi ok, amiért sütött belőle a zaklatottság.
 - Igazából frusztrál, hogy nem az én döntésem, ki tudja meg vagy sem. Egyszerűen csak összerogyok, utána meg nekem szegezik a kérdéseket. Ha meg nem akarok még nagyobb bajt, vagy érzéketlen bunkónak látszani, akkor beszélnem kell. Sosem én választhatom ki, ki tudhat róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872357#post872357][b]Theodore Julias Ebony - 2024.01.19. 23:32[/b][/url]

Semmi új sincs a nap alatt: Zalán csipkelődése nem lep meg, de most épp nem is esik jól, így csak egy sóhajjal válaszolok. Hallgatom a történetet, hogy Altea hogy fedezte fel a másik tüneteit, hogy hogyan pöccent be. Tekintetem elkalandozik, a velünk szembejövő és az utca másik oldalán haladó embereket figyelem, miközben beszél.
Mielőtt válaszolhatnék neki, hamar vált tónust, sőt, meg is áll. Én rápillantok, úgy hallgatom, majd bólintok is.
- Igen, ez... elég frusztráló - mondom, azzal a halvány felismeréssel az agyam hátuljában, hogy nálam is ugyanez volt a helyzet. - Ezért fontos a meditáció, hogy jobban tudd uralni a helyet és az időt. - Ajándékozom meg jótanácsommal, visszatérve a régi fámához. - Remélem, gyakorlod a nyáron, ahogy megbeszéltük.
Ismét elindulok, hogy közelebb jussunk a Minisztérium épületéhez - bármennyire is nem előnyös, hogy egy látóval mutatkozok, mégis túlságosan érdekel, mire fel ez a nagy hajcihő, ami az egyik titkomba került. És ha már eljöttem, meg fogom tudni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872358#post872358][b]Hollósi Zalán - 2024.01.19. 23:48[/b][/url]

- Tudom jól - felelte halkabban, hogy aztán ismételten mozgásra bírta a lábait. - Hát... ami időm marad a költözés mellett. Dolgozom rajta. Csak egyelőre még nincs eredménye - hajtotta le fejét szégyenkezve.
 Ez azért ebben a formában nem volt teljesen igaz. Év eleje óta annyi hangulatingadozáson ment keresztül. Ha nem találkozott volna Theodore-al, eléggé valószínű, hogy reménytelenségbe hajszolta volna saját magát. Talán még a VAV-ig sem jutott volna el.
 - De, ami jó hír - kezdte aztán kissé bizalomgerjesztőbb hanggal. - Hogy nem leszek messze jövőre sem. Felvettek mesterképzésre. Most már Kakasi sem tud belekötni. - Szerényen meglóbálta kissé kezében a papírokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872549#post872549][b]Theodore Julias Ebony - 2024.01.22. 10:55[/b][/url]

Már az is meglep, hogy Zalán mutat némi hajlandóságot a meditáció gyakorlására. Igaz, az, hogy mostanra hivatalos megerősítést is nyert ennek legitimitása a gyógyítóktól, biztos segített abban, hogy némi motivációt adjon Hollósinak, ha már én nem tudtam.
- Úgyis lesz. Nem baj, ha lassan... de haladj vele, amikor tudsz.
Valahogy alapvetésnek vettem, hogy Zalán jövőre is ott fog ténferegni a kastély körül, hiába értesültem róla, hogy Kakasi a nyomában van.
- Ez jó hír. - Bólintok is. - Milyen szakra is mész tovább? Általános? - Kérdem még mindig enyhe feszültséggel a gyomromban.
Akaratlanul is eszembe jut, hogy mi lenne, ha Zalán nem lenne közel, én pedig egyik éjszaka a játszótéren találnám magam egy alak társaságában, ez pedig tovább fokozza a kellemetlen érzést. Igaz, hogy nem sokat tudna tenni, hogy megakadályozza, ha valami borzalmas történne, de... legalább utána ott lenne... talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872608#post872608][b]Hollósi Zalán - 2024.01.23. 14:39[/b][/url]

Normális mondatok hagyták már el a száját, amiért hálásnak kellett volna lennie Zalánnak, mégis valami sántított. Ahogy beszélt. Tanakodva fordította Ebony felé fejét, mikor szembesítették a kritikus kérdéssel.
 - Tehetséggondozó - préselte ki magából nagy nehezen, s ha ez nem lett volna elég, újra árnyékot vetett rájuk a minisztérium épülete. A fiú lefékezett és megrökönyödve mérte végig úticélját.
 - Tudod mit, lehet majd jövő héten visszajövök - hadarta rémesen tettetett könnyedséggel és megpróbált újonnan sarkon fordulni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872642#post872642][b]Theodore Julias Ebony - 2024.01.24. 09:27[/b][/url]

Zalán válaszára lefut a keresztvíz a hátamon. Tekintetem lassan emelem rá, és ahogy rápillantok, valahogy már nem is őt látom: mintha egy, a végzete felé száguldó, megállíthatatlan gép lenne; mintha a szabad akaratától valamilyen hatalmas kéz teljesen megfosztotta volna, hogy beválthassa ígéretét.
- Gondolom, nem lettél hirtelen elemista - jegyzem meg halkan, hiszen a kviddicseseken, seprűlovasokon kívül az egyetlen tehetséggondozó az elemi mágusoknak van fenntartva ebben az iskolában. Tudom, mert én is szakválasztás előtt leszek jövőre. - Szuper. Remek hír.
Lehet, hogy Zalán épp a halálos ítéletéről beszélt. Jó hír, hogy felvettek mestertanoncira. Hát mondhatom, tényleg fantasztikus. Készítenem kellene a fekete dísztalárt?
Mérgem és be nem vallott aggodalmam, kétségbeesésem akkor sem párolog el, mikor Zalán már fordulna el - gyorsan kapok a csuklója után, hogy visszarántsam, ha már el is indulna.
- Hollósi, te most bemész abba az épületbe és aláírod a papírjukat. - Nézek a szemébe, ahogy megszorítom egy picit. - Akarsz seprűn repkedni a hülye Tehetséggondozón? Máshogy nem fogsz tudni, csak ha aláírod azt a pergament.
Az irónia. A sors konkrétan a bolondját járatja vele. De ezen a ponton már velem is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872643#post872643][b]Hollósi Zalán - 2024.01.24. 10:01[/b][/url]

Sunnyogó hozzáállását megindokolni látszott Theodore reakciója. Nyakát húzta be a szarkasztikus kifakadástól, majdnem ugyanannyira, mintha az anyja hegyibeszédét kellene végighallgatnia ugyanezen hír hallatán.
 Ennek tetejébe pedig még lelécelni sem hagyták őt. Őszinte meglepettséggel konstatálta, hogy nem tud mozdulni és Theo csuklójára fonódott, vékony ujjait mustrálta, hogy felfogja teljesen.
 Majdnem egy éven át hordott maszkja hullott le az arcáról, amit addig a fiúnak mutatott. Persze eddig is tudott volt, hogy aggódik a saját jövőjét illetően, de idáig csupán egyszer láthatott rajta a másik ilyen mértékű bizonytalanságot, riadalmat és kétségbeesést. Aznap, a kviddicspályán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872644#post872644][b]Theodore Julias Ebony - 2024.01.24. 10:22[/b][/url]

A másik arca valami ritka egészséges érzelmet tükröz: a félelmet. Ha még most sem félne, komolyan megijednék tőle - de az nem segít, hogy bennem is valami hasonló kavarog, még ha csak az árnyéka is annak, amit ő érez.
- Tudom, hogy baromi ijesztő - mondom halkan, egészen más tónust megütve, mint az előbb. Nem viszem túlzásba, sőt: az én hangomon is hallatszik a félelem. - Tényleg az. De most csak egy dologra kell koncentrálni, hogy bemenj, és odaírd a neved a pergamen aljára. A többivel később fogunk foglalkozni.
Igaz, hogy megoldani így sem fogjuk tudni. De... az az igazság, hogy nem tudok semmilyen motiváló, megnyugtató dolgot mondani neki. Nem jut eszembe semmi. Erre ugyanis... nem lehet mit mondani. Pontoan tudjuk, hogy meg fog történni. És több, mint valószínű, hogy előbb, mint utóbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872645#post872645][b]Hollósi Zalán - 2024.01.24. 10:59[/b][/url]

Tiltakozás torlódott a nyelve hegyére, mégsem vitte rá a lélek, hogy tagadja a ténymegállapítást. Igaz volt minden szava, kár volna tagadni. Mély levegővel igyekezett újfent nyugalmat erőltetni magára, talán ennyi elég lesz. Egyelőre. Szemét sütötte le, mintha nem lehetne bármi másról leolvasni azt az érzelemáradatot, ami végigsöpört benne az imént.
 - Theodore - motyogta óvatosan, baljában pedig enyhén feszített az izmain egyet, hátha a másik észreveszi, hogy még mindig azt fogja, pedig már nem szándékozik elfutni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872648#post872648][b]Theodore Julias Ebony - 2024.01.24. 11:43[/b][/url]

Nem kell túl sokat beleképzelni a dologba: kezem Zalán csuklóján maradt, ahogy magyaráztam neki, s erre pár lélegzetet követően fel is hívja a figyelmem.
- Nem futhatsz el, mert túl fullasztó ez a hőség ahhoz, hogy utánad rohanjak - mondom, s ezzel már el is engedem a levitást.
- Induljunk - bökök állammal az épület felé, s rögtön teszek is pár lépést, hogy végre talán Zalánt is mozgásra bírjam.
De mindeközben is csak azon jár az agyam: hogy lehet, hogy pont úgy jött ki, hogy a másiknak épp azt kell aláírnia, hogy látomása valósággá válhat - s csak ezzel a papírral emelkedhet majd fel ismét a levegőbe? Enyhén megcsóválom a fejem, ahogy ezen gondolkozom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=873016#post873016][b]Hollósi Zalán - 2024.01.31. 01:55[/b][/url]

Nem sokszor látta belülről a minisztériumot, és azokról az alkalmakról is homályos emlékei vannak. Még kicsi volt, fel sem fogta, hogy a szülei miféle ügyintézések okán jöttek ide. Gyorsan át is villant egy gondolat benne, hogy szerencsésebb volna, ha itt lenne a családja. Valaki, aki talpraesettebb nála, aki érti, hogy megy ez, aki nyugtatja őt azzal, hogy ez nem más, csak unalmas papírmunka, nem fog megváltozni tőle az ember élete. De mindent összevetve, Theodore jó választásnak tűnt. Már ott bebizonyosodott, hogyha nem volna itt, Zalán már fülét-farkát behúzva ment volna vissza Nekeresdre Borisz bácsikájáékhoz.
 A portán túlérve lelassított, de kivételesen nem azért, mert berezelt, hanem mert azt hitte, csak gyerekként fog ilyen nagynak tűnni az előcsarnok. Boszorkányok és varázslók töltötték be az egész teret, némelyikük egyértelműen a biztonságiakhoz tartozott, hisz egyentalárban feszítettek a fal mellett. Mások lesem tagadhatták volna, hogy hivatalnokok, az arcukra volt írva, hogy ők itt most dolgoznak. És volt egy harmadik típus, mellyel Zalán is tudott azonosulni. A többiekhez képest elveszettnek tűntek kissé, legalábbis a nagy részük. Sorba rendeződve álltak a recepció előtt.
 Idegességében gyűrögetni kezdte a papírokat a kezében, míg vártak a sorukra. Próbált minden erejével nem odafigyelni az előtte tébláboló boszorkány kalapjára. Tele volt csicsás virágokkal, ami önmagában nem lett volna gond, ha nem árasztottak volna olyan intenzív illatfelhőt magukból. A fiú arca grimaszba fordult, úgy motyogta oda Theonak.
 - Mi is ilyenek leszünk, ha valaha elkezdünk dolgozni...? Megunjuk az életünket? - Nyakát nyújtva nézett át a soron, és sajnálkozva bámult a nyúzott arcú varázslóra az ablak mögött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=873996#post873996][b]Theodore Julias Ebony - 2024.02.24. 11:54[/b][/url]

A minisztérium a maga kellemes ismerősségében köszönt, még úgy is, hogy angliai testvérintézményéről van csupán rengeteg emlékem - hiszen kis túlzással a fél gyerekkorom bent töltöttem. Hivatalnokok egy csoportja gyors tempóban szeli át az előcsarnokot, mely fellengzőssége ellenére sem szebb, mint a londoni. A sort is hamar kiszúrom - párszor már jártam itt Magyarországra költözésem okán, ám teljesen más volt a hangulatom akkor, mint most.
Ahogy Hollósival beállunk a boszorkány mögé, tekintetem még mindig a termen járatom, s hamarosan egy bólintásra leszek figyelmes, ahogy anya egyik barátja üdvözöl. A legutóbbi vacsoráról mintha még az arca is rémlene, s a neve is itt van a nyelvem hegyén. Gyorsan viszonzom a gesztust, majd inkább Zalánra fordítom a tekintetem.
- Én biztos nem - csóválom meg a fejem. - Bármire is esik majd a választásom, remélhetőleg nem fogom elunni az életem közben. Szeretem a közeget, amiben dolgozni fogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874005#post874005][b]Hollósi Zalán - 2024.02.24. 16:52[/b][/url]

Előrébb mozdult a sor, így Zalánt rövidesen kétszer olyan erősen csapta arcon a parfümillat. Hangosan eltüsszentette magát és vállait összehúzva próbált úgy tenni, mintha az imént nem miatta vert volna visszhangot a csarnok.
 - Ó, igen? - kérdezett vissza gunyorosan, amikor újra levegőhöz jutott, addig sem kellett figyelnie a rá szegeződő szempárokra. - Ami azt illeti, pont el tudnálak képzelni itt. Jól szoktad rejtegetni az életkedvedet - motyogta maga elé meredve. Merlin tudja, hogy nem volt képes észrevenni a pulttól távolódó varázslót, aki egy sötét lepellel letakart kalitkát cipelt nagy serényen a liftekhez, másik kezében egy friss papírossal. Pedig megérte a látvány, mert a textil alól sűrű füstfelhő gomolygott elő, eltorzult ábrázatot varázsolva a mellette elhaladó hivatalnokok arcára.
 Hangosan lélegzett fel és támaszkodott egyik tenyerével a recepció pultjára, mikor hosszú percek után az illatozó boszorkány is eltűnt előle, majdnem annyira, mintha már túl lettek volna a procedúra nehezén. A velük szemben ülő varázsló unott tekintettel figyelte Zalán nyűglődését.
 - Jó napot - kapott észbe gyorsan a levitás, majd a kezdeti sietséget szép lassan felváltotta a bizonytalanság - Amiatt... szóval az a helyzet, hogy elméletileg nekem jelentkeznem kéne, hogy... jövendőm... látnoki képességet szeretnék regisztráltatni - bökte ki nagy nehezen, de ez csak azt eredményezte, hogy a recepciós a szemét kezdte forgatni.
 - Ha tudná, hogy csak a mai napon hányan jöttek már ezzel a mesével. Nem áll módunkban bejegyeztetni olyat, akinek elméletben van valamilyen képessége, uram.
 - De... - akadékoskodott Zalán, pedig nehezen tudott napirendre térni afelett, hogy vannak, akik önként hangoztatják magukról hogy látnak dolgokat. Leterítette a pultra a papírköteget, de csak egyet halászott ki közülük, amit egyből a férfi orra alá dugott. - Kiértesítettek. - Ahogy elvették tőle az iratot, a fiú Theodore-ra nézett kérdőn, és lassan reménykedő pillantással jegyezte meg a hivatalnoknak. - Úgy érti, hogy mégsem kötelező, ha nem ak...
 - Alagsor, misztériumügyi főosztály - vágtak bele határozottan a szavába és visszatolták neki az értesítést egy kisebb papírfecnivel együtt, amin nyomtatott számsor virított. Olyan hirtelen jött komolysággal tették, hogy Zalánnak beletelt pár pillanatba, mire felfogta, hogy a liftek felé mutogatnak neki, jelezve, hogy itt végeztek. Halkan köszönte meg a segítséget és vágott utat maguknak.
 - Miért pont az alagsor? - kérdezte Zalán bizonytalanul. Még a hívógombot is elfelejtette megnyomni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874025#post874025][b]Theodore Julias Ebony - 2024.02.24. 22:39[/b][/url]

Zalán gúnyos hangsúlyára szimpla vállvonással válaszolok, majd egy fintor fut át az arcomon.
- Látod? Abszolút tökéletes munkahely a magamfajtának. - Helyeslek inkább hanyagul, s a pár perccel ezelőtti kávézós jelenet akaratlanul is felrémlik előttem, kissé hidegebbé varázsolva ezt a mondatot.
Hamarosan azonban már sorra is kerülünk; udvariasan köszönök én is a pult mögött elhelyezkedő varázslónak, ám hagyom Hollósit érvényesülni. Csak mikor azt emlegeti: ha nem muszáj, akkor ő itt sincs, lépek majdnem a lábára, ám a férfi velünk szemben megelőz, és a levitás szavába vágva navigál el minket a következő úticélig. Végigfut a gerincemen a hideg, s szemeim kissé nagyobbra is nyílnak, a Misztériumügyi főosztály emlegetésére, mint következő állomás - ide csak úgy senki sem léphet be, és annak ötlete, hogy én ezt most megtehetném, sokkol kissé.
A látogatóknak, kísérőknek járó kis kitűzőért nyúlok, melyet a varázsló át is ad, ám nem tartom biztosnak, hogy ez fel fog hatalmazni arra, hogy a liftnél tovább kísérjem Hollósit.
Erről persze Zalánnak nem kell tudnia. Még a végén visszafordulna, és akkor még csak el sem tudná mondani, mit látott odabent.
- Mi a bajod az alagsorral... - csóválom meg a fejem, s mikor látom, hogy emberünk csak bután megállt a lift előtt, gyorsan hívom azt magunkhoz, és remélem, hogy valahogy én is lejutok majd a kívánt emeletre. - A Misztériumügyi főosztály nagyjából a legérdekesebb hely a világon. Mindent jól jegyezz meg, amit bent látsz. - Tájékoztatom a fiút, remélve, hogy tényleg annyira az eszébe vési, hogy nekem is be tud számolni róla, ha nem kap a nyakába valami titoktartó bűbájt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874026#post874026][b]Hollósi Zalán - 2024.02.24. 23:22[/b][/url]

- Mondjuk kevésbé lenne frusztráló, ha esetleg láthatnám valahogy a napfényt, miközben... - elhallgatott, mert nyílt a lift ajtaja és egy maréknyi varázsló és boszorkány szállt ki belőle, majdnem fellökve őt. Nyilván, mert úgy állt ott középen, mint egy szerencsétlen, akire sóbálvány átkot szórtak. Az új csoport már végigzongorázta úticélját a gombokon, Zalán pedig utoljára tette ezt meg, csalfa reményként, hogy még tudja hova odázni a dolgokat.
 - Ha szeretnél még több olyan dologgal találkozni, ami a fejedben van, akkor mehetsz nyugodtan turistáskodni, amíg engem nyúznak odalent az aláírnivalókkal - ezt már suttogva jegyezte meg neki, s magához ölelte a diagnózisát, hogy helyet adjon másoknak is. Nem vallotta magát klausztrofóbiásnak, de az a pár perc, amit a liftben töltött, csak fokozta benne a feszültséget.
 Látva, hogy megérkeztek, vonakodva szállt ki, pedig első látásra nem tűnt annyira érdekesnek a hely, mint ahogy Theo azt felvezette neki. Egy újabb csarnokba értek, de az eddig látott osztályokkal ellentétben, ahol korábban mások kiszálltak, ez majdhogynem teljesen üres volt. Egy széles íróasztal terpeszkedett csupán a közepén, ami mögött egy meglepően fiatal kinézetű boszorkány ült. Az arcán tükröződő meglepettségből következtetett arra Zalán, hogy már a recepciónál az emberek többsége fennakadt a rostán, és nincs lehetőségük lejönni ide. Neki épp szándéka nem volt rá, és ez róla is leolvasható volt. A nő nyitotta előbb szólásra a száját.
 - Azt hiszem, rossz helyet keresnek - mosolygott erőltetetten és aggódó, halk nyögést hallatott, mikor a lift ajtaja már bezárult. - A varázsjátékok és mágikus sportok főosztálya a hetedik emeleten van.
 Zalán lefagyott, mert sokféle fogadtatást képzelt már el fejben, de erre nem volt forgatókönyve.
 - De mi nem...
 - Ó, de igen! - vágta rá a hölgy és végigpörgetett maga előtt egy rongyosra gyűrt noteszt. - A Hollósi esetek előreláthatóan oda futnak be. - Olyan hangsúlyban beszélt, mintha inkább már magát bizonygatná, nem is a fiúkat. Fontoskodva megigazította szemüvegét és torkát köszörülve nevetgélt egy sort, mert nem találta meg, amit keresett. - Jajj, Marócsik még le sem adta ma az... előrejelzését... - motyogta magának alig hallhatóan és elkezdte módszeresen feltúrni az íróasztal tartalmát. - Egy pillanat.
 - Ha érdekes dolgok alatt arra gondoltál, hogy hibbantakkal van tele, akkor igazad volt. Csak ne felejts el fotózni majd. - suttogot megint Theodore felé hajolva, csak hogy oldja némiképp a feszültséget, ami már görcsösen szorította a gyomrát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874027#post874027][b]Theodore Julias Ebony - 2024.02.24. 23:50[/b][/url]

- Hallgass már Hollósi - motyogom neki hirtelen indulattal, ahogy a fejemben lévő dolgokról sutyorog nekem egy boszorkányokkal és varázslókkal teli liftben. - Engem itt ismernek.
Érthető persze, hogy Zalán leginkább saját magára koncentrál ebben a pillanatban, de attól még, hogy az ő titka lelepleződött, az enyém nagyon is hétpecsétes. Bár a liftben nem látok ismerős arcot, ki tudja, ki kinek a kije, ugye.
Lélegzetemet is visszafojtom, mikor kitárul előttünk a lift ajtaja, s meglátom a hatalmas csarnokot, melynek mértani közepén egy íróasztal foglal helyet, mögötte egy pultos boszorkánnyal. A hely sötétsége és hideg, majdhogynem félhomályos atmoszférája nem kelt épp jó érzést bennem, ahogy lábam mozgásnak indul, Zalántól épp csak fél lépéssel lemaradva. A boszorkány mögött jópár ajtó sorakozik a falon, mindegyik feketére festve. Azt hiszem, majdnem semmit sem akarok igazán jobban, mint mindegyiken besétálni, hogy megnézzem, mi van mögöttük.
Lépteink egészen addig visszhangot vernek a csarnokban, míg a nő meg nem szólal. Azonnal elutasítóan reagál, közölve: rossz helyet keresünk. Zalán hiába is ellenkezik, majd a hölgy valami Marócsikot emleget. A levitás kis megjegyzése azonban felviszi annyira bennem a pumpát, hogy - várva, hogy a másik követ - közelebb menjek az íróasztalhoz, s az előtt megállva mosolyogjak rá a nőre.
- Csakhogy az úr nem a Hollósi seprűmodellek miatt érkezett. Jó napot, Theodore vagyok, Hollósi Zalán kísérője, aki nem seprűügyben érkezett, hanem Hollósi a családneve, és a Minisztérium felszólítására kereste fel az önök ügyosztályát, odafent pedig a recepción a kolléga sorsszámot is adott neki. - Intek finoman a levitás kezében lévő papirosra. - A Minisztérium felszólítására érkezett potenciális látnoki képességeit bejegyeztetni, s ide irányítottak minket. Rossz helyen járunk? - Érdeklődöm, mert lassan elegem lesz a tökölésből, és abból, hogy itt mindenki ezer esélyt akar adni Hollósinak, hogy megpróbálja megúszni a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874028#post874028][b]Hollósi Zalán - 2024.02.25. 00:18[/b][/url]

A boszorkány szemei nagyra nyíltak, úgy látszott számtalanszor belevágna Theo szavába. Mégsem tette, mintha a fiú kisugárzása egy felettesére emlékeztette volna. Ha nem ilyen körülmények közt látta volna a jelenetet, Zalán elnevette volna magát. De egy elismerő pillantást azért nekiszegezett a fiú hátának. Tényleg elmehetne hivatalnoknak a gyerek. Mikor a sorszám került szóba, Zalán nem volt rest a nőnek odatartani azt.
 - Ó. Óh! - hebgte a boszorkány és rácsapott az asztal szélén egy papírrepülő halomra. Féredobta a saját jegyzeteit és elkezdte széjjelhajtogatni valamennyit, hogy kutakodni kezdjen köztük. Tényleg nem normális, futott át Zalán agyán a gondolat. - Úh, igen! - sikkantott fel örömében a sikerélménytől, és kikapta a levitás kezéből nem csak a sorszámot, de az összes iratot és pofátlanul elkezdte átlapozni azokat.
 - Áh, ígéretes, igen - mosolygott egyre lelkesebben. - Mármint én nem vagyok szakértő, de elhihetik, hogy nem mindennap látunk rendes diagnózisokat. Jajj, ez annyira izgalmas! Ezt ki kéne töltenie, amíg bejelentem önt az ügyintézőjénél.
 Egy vaskos mappa került az asztalra az egyik fiókból, amitől Zalán először hasonló nyögést hallatott, mint a nő egy percel azelőtt. Riadalma csak addig tartott, amíg a mappából ki nem emeltek három papírlapot és egy tollal együtt át nem nyújtották azt neki. Nem tudta honnan, de mire felnézett, addigra egy szék ütődött a térdhajlatának, arra késztetve őt, hogy leüljön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874032#post874032][b]Theodore Julias Ebony - 2024.02.25. 10:43[/b][/url]

Egyenes háttal magyarázom a boszorkánynak, hogy ittlétünk bizony nem céltalan, s úgy tűnik, még értő fülekre is találok a kis monológommal. Már épp megköszönném, hogy hajlandó az üggyel foglalkozni, mikor kutatni kezd a papírjai közt, s szinte már mániásan keresgél, majd hirtelen sikkant fel, mire arcizmaim ösztönösen rándulnak össze kissé.
Ígéretes, ezt a szót süti rá Zalánra, miután a srác aktáját is megkaparintotta. Tekintetem oldalra rezzen, hogy a másik arcát figyeljem, miközben a nő folytatja a diagnózisok ritkaságával. A hirtelen jött felindulásom nyom nélkül tűnik el, hogy aztán úgy érezzem, mintha kissé még bele is süppedtem volna a talajba. Gyomrom kellemetlenül süllyed ahogy a levitást vizslatom. Én is lehetnék most a helyében, jut eszembe akaratlanul is. Elképesztő butaság lenne erre vágyni, persze, főleg ha figyelembe vesszük, mit fogunk igazolni azzal a papírral. De mégis... eszembe jut.
Inkább a papírokra siklik pillantásom, melyek most az ő kezébe kerülnek. Csak a szokásos: töltse ki az adatait, az őt kezelő gyógyító nevét... nyilatkozzon arról, hogy a titoktartási egyezményt nem sérti a látomása...
Kezem a zsebembe mélyesztem, hogy aztán pecsétgyűrűmet forgatni kezdjem az ujjamon, közben pedig finoman leereszkedek a Zalán melletti párnázott székre, mely mögöttem is megjelenik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874070#post874070][b]Hollósi Zalán - 2024.02.25. 21:32[/b][/url]

Ujjai kissé remegve szántottak végig a betűkön, ahogy próbálta felfogni őket. Lassan haladt a kitöltéssel, néha rendesen meg kellett álnnia, mire gondolhatnak benne.
 - Alulírott nyilatkozik róla, hogy... jószagú griffgané, van, aki ilyeneket is lát? - szörnyűlködött és kissé megdöntötte keze tartalmát, hogy Theodore is el tudja olvasni. - Bűncselekményre utaló jelek és szimbólumok. Még fel is sorolja. - Illegális bűbáj-, eszköz- és/vagy szerhasználat. Testisértés, abúzus. Tovább haladt a minisztériummal kapcsolatos pontokra. Hivatallal való visszaélés, korrupció. Ez egyre elkeserítőbbnek hangzott, ám elgondolkodott rajta, vajon jobban járt-e volna vele, ha hasonló dolgok kínoznák, de nem érintenék őt személyesen, semmint a saját tragédiája.
 Túlvolt azon a kérdésen is, hogy volt-e már igazoltan beteljesedett látomása. Egy nyilatkozaton arról, milyen tevékenységek tiltottak számára a regisztrációt követően.
 Az utolsó oldal már az ügyintézőjének szólt, épp csak elkezdte átfutni, mi áll benne, amikor az egyik ajtó mögül furcsa, kattogó hangok szűrődtek ki. Egy férfi lépett rajta keresztül a helyiségbe, kisugárzása szöges ellentéte volt a titárnőnek. Szinte ügyet sem vetett rá, szemét egyből a fiúkra szegezte. Zalánt kirázta a hideg, úgy nézett rájuk, mintha már ismerné őket. Mégis hideg hanggal szólalt meg.
 - Erre legyenek szívesek - intett kezével az ajtó felé, ahonnan érkezett.
 - Csak az egyikük az - vágott közbe kissé feszengve a boszorkány, de még nem felejtett el mosolyogni. A férfi most egyenként mérte végig, először Zalánt, majd Theodore-t. A rellosnak talán pár pillanattal több időt is szentelt, ami Zalánt arra késztette, hogy felálljon minél hamarabb, és inkább rá figyeljenek. Az lett az eredménye, amire számított. Odatartotta a kitöltött iratot a nőnek, aki az utolsó felét átadta kollégájának. Már nem volt mosoly az arcán.
 - Addig megnézzem, szerepel-e már valahogy a neve a nyilvántartásban? Említés vagy tulajdoni szinten?
 Nem tudta értelmezni, mire gondolhattak, bár a kérdés nem is neki szólt. A férfi bólintott, azt követően pedig elvette a fiú sorszámát és abba a tenyerébe temette, amivel aztán újfent ráfogott az ajtó kilincsére. Megint furcsa kattogás hallatszott és egy szűk folyosó tárult fel előttük. Zalán aggodalmasan pislogott vissza Theodore-ra. Remélte, nem kell kérnie hangosan, hogy várja meg őt, mert momentán egy hang nem tudott volna kijönni a torkán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874072#post874072][b]Theodore Julias Ebony - 2024.02.25. 22:05[/b][/url]

Persze, mikor az opciókat olvasom, mint abúzus és testisértés, s Hollósi még hangosan meg is ismétli őket, megborzongok. Azonban Zalán szörnyülködése mellett szinte már komikus a reakcióm a következőkre - én csak közelebb hajolok a papírhoz, s olvasom tovább a felsorolást. Hivatallal való visszaélés, korrupció. Én ezt nem látom... túlságosan borzalmasnak. Ami azt illeti... inkább lehetőségként tekintenék rájuk, ha az Ebony örökségként engem kísérő nagyravágyás beszélne belőlem.
- Hihetetlen... - motyogom azért, hogy legalább látszani ne látszon rajtam semmi az előzőkből. Közöm sincs semmi látnoksághoz, ugye. Már Zalánon kívül.
Szorgalmasan olvasom az összes papírt, mely a levitás elé kerül; egyrészt, hogy tudjam, velem mi történne, ha az ő helyébe kerülnék egy nap, másrészt pedig némi elborzadásból is. A tiltott tevékenységek tételes listája, a beteljesedett látomás mind... ijesztő dokumentumok, melyek alján ott fog szerepelni a neve.
A kattogásra persze azonnal felkapom a fejem, s a kisétáló férfi szögletes arca egy pillanatig megrökönyödésre késztet. Bár nem ismerem, mégis mindkettőnket szólít fel, hogy kövessük - s az utána tartó, kényelmetlenül hosszú szemkontaktus megrémít. Tudhat valamit?
- Kísérőként jöttem - mutatok gyorsan a kitűzőmre, ám Zalán már fel is pattan. A boszorkány kommentárja azonban megzavar kissé. Miről... beszél? Ugye nem rólam?
Hamarosan ismét furcsa, kattogásszerű hangot hallok: tekintetem az ajtóra szegeződik, s a szűk folyosóra megnyúlik kissé arcom, szemeim el sem tudom szakítani róla, egészen addig, míg fel nem fogom, hogy Hollósi engem néz.
Pillantását viszonzom, s felismerni vélem benne a félelmet. Bólintok neki. Ez remélhetőleg mindenről biztosítja: hogy minden rendben fog zajlani, hogy itt leszek, mikor kilép azon az ajtón, és hogy nem kell aggódnia.
Mikor a két alak egymás mellett eltűnik az ajtó mögött, csak sóhajtok egy aprót, s hátradőlök a széken. Tekintetem a boszorkányra szegezem.
- Mi fog most történni vele? - Teszem fel az egyértelmű kérdést, a gyomromban az imént megszülető görcs pedig szép hangsúlyt ad ennek a mondatnak. Természetesen Zalánért is aggódok, hiszen mégis csak sorstársam. De az is kifejezetten aggaszt, hogy kinek és miért akarja a nevét valamiféle nyilvántartásból kikeresni a fiatal boszorkány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=874074#post874074][b]Hollósi Zalán - 2024.02.25. 22:41[/b][/url]

A nőnek is kellett pár pillanat, hogy összeszedje magát, mikor az ajtó bezárult. Hátradobta kócos haját, mintha ez segített volna bármit abban, hogy ne lógjon a szemébe legalább egy a temérdeknyi göndör fürtből. Felnyitotta az íróasztal egy újabb fiókját, ami tömve volt cédulákkal. Elkezdte serényen böngészni azokat.
 - Megbeszélik vele a bizalmasabb dolgokat - válaszolt közben félvállról. Nem lehetett eldönteni róla, hogy direkt nem akarja-e részletezni, vagy ő maga sem tudja pontosan, mi szokott ott történni.
 Csalódott arcot vágott, mert még csak az A betűvel jelölt céduláknál járt, de keze már csuklóig elmerült az asztallap alatt. Megelégelte a nyűglődést és egy pálcaintéssel rásegített a dologra. A fiók irreálisan hosszúnak bizonyult és majdnem a falon koccant a fogantyúja, amikor megállt.
 - Há. He... Hollósi, hol van, Merlinre...

 - Berzsenyi Endre - kezét készült nyújtani a fiúnak, de még gyorsan meglengette azt, hogy valamit lerázzon a tenyeréről előtte. Zalán homlokráncolva konstatálta, hogy sorszám már nem, csupán hamu éktelenkedett a bőrén, de nem tette szóvá, jobbját nyújtotta ő is. Szokatlanul gyengén szorított vissza, de enélkül is ki lehetett találni, mi jár a fejében.
 Egy sokkal kisebb szobába vezették, vélhetően a férfi irodája volt az. Ott is hellyel kínálták, majd a hivatalnok felzárkóztatta magát pár pillanat alatt Zalán diagnózisából, majd a frissen kitöltött papírból is.
 - Lenne még pár kérdésem. Önhöz... - fel sem nézett a papírból, de már el is kezdte kitölteni a hiányzó részeket. Amit Zalán furcsának talált, mert úgy emlékezett rá, hogy oda is az ő válaszai kellenek.
 - Maga legilimentor? - kérdezte óvatosan.
 - Nem - vont vállat egyszerűen a férfi és egyelőre egy hurkos tollvonással fejezte be a mozdulatát. - De egyértelmű, melyik fázisban jár éppen.
 - Fázisban? - ismételte értetlenül. Mintha a kérdéseket itt nem megválaszolnák, hanem csak átforgatnák az ő fejébe.
 - Képes koordinálni a mozdulatait, még meg tudja különbözteti az idősíkokat, és a kora is arról árulkodik, hogy ez még új magának. Képes az összefüggő beszédre? - nézett rá a férfi, mintha csak egy hanyag gesztust tenne azzal, hogy tényleg kérdez valamit tőle.
 - Persze - motyogta megsemmisülten, de elméjét ezer gondolat rohamozta meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876642#post876642][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.09. 10:25[/b][/url]

A nő szavai egy feszült sóhaj és szemforgatás kombinációjának hirtelen visszafojtását küzdik ki belőlem. Nem mondod, hogy bizalmas dolgokat osztanak meg vele...
- Aha... ez azért nem hangzik túl biztatóan... - motyogom válaszul, kissé reménykedve, hogy talán tovább beszéltethetem a boszorkányt. Persze, Hollósi is el fogja mondani, mi történt odabent, de... kár lenne tagadni, hogy azon túl, hogy elképesztően kíváncsi és olykor türelmetlen természet vagyok, azért egy részem talán aggódik Hollósiért.
Annál jobban aggódok azonban a mappákkal kapcsolatban, amik között turkál a boszorkány - hamarosan azonban meghallom, hogy a levitás nevét keresi, nem az enyémet, mely azért hoz némi megnyugvást.
- Ezek... micsodák? - Utalok a szokatlanul hosszú fiók tartalmára, mert terveim szerint nem csak Hollósi közvetít majd nekem, hanem én is elmondom, amit nekem sikerül kiszednem a recepciós boszorkányból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876856#post876856][b]Hollósi Zalán - 2024.04.13. 21:07[/b][/url]

- Óh, ez ööhm... - a boszorkány megállt a kereséssel, és váratlanul kihúzta magát. - A nyilvántartásunk névjegyzékei - válaszolta ismételt lelkesedéssel, s mikor visszafordult a fiókhoz, nagyot kiáltott. Mohón kapott ki egy kártyalap méretű címkét onnan. Hátoldalán a minisztérium logója terebélyesedett, bár nem sok látszódhatott belőle, mert elégedetten meglóbálták azt Theodore orra előtt. A nő szája szólásra nyílt, mintha szívesen venné a másik érdeklődését, de hamar meggondolta magát és látványosan beharapta ajkait. Szégyenlősen lesütötte szemeit, hogy elolvashassa a papírkát.
 - Tavaly iktatott dokumentum - engedte le kezeit és meredt pár pillanatig maga elé, mintha egy elfelejtette volna, hogyan tovább. Vagy kérette magát, hogy tovább faggassák őt.

 - Eszerint - emelte meg Zalán papírjait Berzsenyi - a vizsgálat pillanatában még nem teljesült be a látomása. Történt azóta változás? - Ismét úgy hangzott, mintha a válasz már tudott volna. Zalán hajlott afelé, hogy kételkedjen a legilimenciát illetően.
 - Nem - felelte tömören. - Akkor már...
 - Nem volna itt, persze - mondta hidegen a férfi.
 - Talán ennyire gyakran jönnek magához haldokló emberek? - szökött ki a fiú száján, még ő is meglepődött, milyen bátran. Zavarta, hogy lenézés sugárzott a hivatalnokból. Pedig sosem tepert a szimpátiáért másnál sem, mikor a rémálmokról volt szó.
 - Talán nem egyértelmű? - ismételte el, ami Zalánban már elsőre is kényelmetlen érzéseket bolygatott meg. Egyértelmű. Mi egyértelmű ebben? Rég nem érezte ennyire butának magát. - Ereje és tehetsége teljében lévő, vakmerő gyerek, aki hirtelen eltűnik a hírnév felé vezető ösvényéről. Mi sarkallná erre ha nem a saját maga tragédiáját látná megvalósulni? De a minisztériumot nem érdeklik ha- és talánok. Túlélhető?
 Kedve támadt volna megint visszakérdezni, valami mégis arra késztette, hogy csak ússzon az árral, úgy talán gyorsabban túlesnek ezen.
 - Kedves a minisztériumtól hogy aggódik az életemért. Ha nem tűnne annak, maga szerint abbahagytam volna a repülést? Egyértelmű pedig - szúrta oda még azért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=876858#post876858][b]Theodore Julias Ebony - 2024.04.13. 21:30[/b][/url]

Kissé előredőlök, ahogy látom a nő izgatott gesztusát, s azt, hogy mindjárt végre elkezd beszélni - ám reményem ezúttal nem igazolódik be, végül úgy dönt, mégsem szólal meg. Rájött, hogy hol van, és miért nem mondhat semmit.
- Nyilvántartás... de hát a barátomat csak most fogják felvenni a nyilvántartásba, nem? Hiszen most fogják bejegyezni, mint... látó - suttogom végül az utolsó szót, s igyekszem legalább annyira értetlennek tűni, hogy ez felpiszkálja a kijavítási vágyat vagy legalább a sajnálatot a boszorkányban. Kék szemeim nagyra is nyílnak, sápatag arcom valamelyest megnyúlik, várva a nő válaszát.
Tavaly iktatott dokumentum. De milyen dokumentumot őrizget tavaly óta a Misztériumügyi főosztály Hollósiról, ha most fogják csak bejegyezni? Rögtön az emlékfoszlányra gondolok, melyet üvegcsében rejtegetett a Nagyteremben egy alkalommal. Valamit titkol előlem, ez biztos, de ennek is ahhoz lenne köze?