Hazánk Mágiaügyi Minisztériuma a fővárosban, Rózsadombon található.

Londoni társától eltérően kevésbé rejtett helyen, a város kiemelkedő pontján áll, mely muglik számára is jól látható. Álcázását ugyanis erős bűbájokkal oldották meg, mely az épületet tökéletesen elrejti a varázstalan szemek elől, akkor is, ha a HÉV-en utazna naponta pillantanak fel rá.
A számukra publikus történet szerint az épületet Gyógyüdülőnek tervezték, a munkálatok azonban abbamaradtak. Így, ha mugli pillant az épületre nem is lát mást, mint élettelen, félkész vázat, valódi kinézete számukra rejtett marad:

Bejutás az épületbe: a mágusok számára az épület a főbejáraton át megközelíthető

Érdekesség: időről időre a muglik számára feltűnik az elhagyatottnak látszó épület, a Miisztérium erre szakosodott emberei ekkor látszólagos munkába kezdenek a homlokzaton, az összhatás kedvéért rendszeresen darukat is állítanak fel az épület mellett. Jelenlegi, varázstalan emberek számára felhasználatlan küllemét a mugli kormányokkal való erőfeszítés eredményeképp sikerül megőrizni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=866887#post866887][b]Song Jiyun - 2023.09.10. 09:27[/b][/url]

Izgalom és félelem különös egyvelege járta át testét reggel. Talán a félelem jobban körüllengte, mint az öröm és izgalom. Ugyan borzasztóan várta ezt a lehetőséget, de a legtöbb szociális szorongóhoz hasonlóan, neki is liftezett a gyomra az új emberek miatt. Nem is kétség, hogy a reggelije a mosdóban landolt. A hoppanálás viszont annyira nem rendítette meg, gondolta, lehet a reggeli róka miatt. Kedves professzor kérdése hallatán megemelte kezét bátortalanul.
- Nem pontosan itt, hanem Dél-Koreában - felelte óvatosan, hisz csak félig válaszolt a kérdésre. Lehet nem is kellett volna jelentkeznie? Talán maradhatott volna csendben is. Már mindegy. Követve a társaságot átvette kártyáját egy meghajlással, mely otthon így természetes. Diszkrét és nem igényel fecsegést. Gondosan magára csíptette a Látogató szóval ellátott lapocskát, hogy gond nélkül közlekedhessen a csapattal. A liftbe lépve Rami vonásai láttán szeretett volna odalépni hozzá, de úgyis elég zsúfolt volt helyzetük. Nem szeretett volna senkit sem fellökni vagy épp hozzáérni jobban a kelleténél. Nagy sóhajjal lépett ki a másodikon a liftből, amint levegőhöz jutott. Nem felejtette ám el a navinés lányt, így picit lelassított, hogy megkereshesse és mellé léphessen.
- Minden rendben, Rami? Kérsz egy kis vizet? - kérdezte óvatosan s hangja támogató, melegséget árasztó volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=868947#post868947][b]Song Jiyun - 2023.10.30. 12:28[/b][/url]

Ugyan a professzor nem volt vele nyers, ő mégis úgy érezte. Miért is jelentkezett? Elég lett volna, ha megvárja, amíg elcsendesednek az emberek. Arca egyre vörösebbé és vörösebbé vált, míg a padlóra meredt. Zavarát leplezve csak igenlően bólogatott Antal találgatására a koreai hivatallal kapcsolatban. Ujjait tördelve követte a csapatot, míg zavara le nem csitult és be nem értek a liftbe. Ott figyelmét Rami szorongása keltette fel. Legalább nem csak ő érezte magát feszélyezetten. Szeretett volna odamenni hozzá, de a körülmények ezt nem tették lehetővé számára.
Hatalmas megkönnyebbüléssel lépett ki a liftből, mintha öt kilónyi súlytól szabadult volna meg. Tekintetével ismét a navinés lányt kereste, most már szabadon oda tudott hozzá menni. Hamar fel is ajánlotta neki a táskájában tárolt palackos vizet. Nem tudta hová tenni Ramit és úgy tűnt neki, még el is szégyellte magát az unikornis. Jiyun csak segíteni szeretett volna neki, bár látta, ahogy a másik biccentett a professzornak, ezért elő sem húzta a vizet. Ráhagyta. Ha nem, hát nem.
Ámulva hallgatta a professzort, hiába nem volt nagy szám az iroda, levitásunkat mégis elvarázsolta teljesen. Alig várta, hogy letehesse egyszer sikeresen a vizsgát és bejegyezhessék, mint... mint valamilyen állat.
Megrázta fejét, neki nem volt semmi kérdése. Ellenben nagyon is kíváncsi volt, vajon milyen lehet az ajtó túloldalán. Kezeit tördelve várt az ajtó nyílására.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1584&post=872932#post872932][b]Song Jiyun - 2024.01.28. 18:53[/b][/url]

Néma WOW hagyta el ajkait, ahogy belépett az irodába. Valóban nem volt semmi extra, mégis az egésznek a hangulata teljesen elvarázsolta a levitást. Kíváncsian lépett be, azonban óvatos volt. Nem lenne szerencsés bármire rátaposni, eltörni vagy felborítani. Kezei szorosan simultak törzséhez, kihúzva magát állt a többiek közt, akár egy szürke kisegér és tekintete jobbra-balra cikázott. Természetesen hosszan elidőzött azon a bizonyos könyvön középen. Egyszer az ő neve is bekerülhet oda, ha elég ügyes és kitartó lesz.
- Song Jiyun vagyok, nagyon örvendek - rázott kezet a középkorú nővel apró meghajlásokkal együtt, hogy kifejezhesse tiszteletét Paula iránt. Kedvesnek és beszédesnek tűnt számára. Talán túlságosan is, de nem csoda. Ha valaki ennyire extrovertált - amilyennek a hölgy tűnt Jiyunnak -, talán hiányolhatja a nyüzsgést ebben a csendes, egyhangú irodában. Mondjuk levitásunk vígan lenne itt magában. Csend és békesség.
- Nem... ne - kezeit maga elé felemelve rázta, hogy ne is foglalkozzon megkínálásukkal. Gyorsan táskájába belökte az idáig szorongatott palackozott vizét, nehogy valami kárt okozzon, ha kiborul. Nem, mintha nem lehetne megoldani egy nedvszívó bűbájjal. De jobb, ha betartja a szabályokat, addig sem hoz bajt a professzor úr fejére. Biztosan nagyon elfoglalt a hölgy, kész csoda, hogy tudta őket fogadni.
- Esetleg... esetleg meg... meg szabad nézni a könyvet? Úgy tudom, szabadon látogatható a nyilvántartás - kérdőn pillantott Pauláról Antalra. Amennyiben megengedik a kukucskálást, még valószínűleg Ramónát is megkérdezi, nem-e nézné meg vele.