35. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Athanaczkovics Kornél
Prefektus Levita, Elemi mágus, Magántanuló, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 301
Írta: 2022. január 2. 18:51 | Link

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Soha nem beszéltem ezekről a dolgokról még senkinek. Kicsit úgy érzem, hogy még magamnak is nehezemre esett bevallani: tartok a jövőmtől. Bár a legtöbb döntést az életemben magam hoztam meg, vagy észérvekkel kiharcoltam a szüleimtől, de ez most teljesen más. Aranyvérűként eleget kell tennem a családom elvárásainak, tovább kell vinnem a nevemet, és méltó utódjának kell lennem a jelenlegi Athanaczkovics család fejének. Véletlen sem nagy teher, dehogy. Pontosan ennek elfelejtése érdekében kérem meg Zalánt, hogy inkább ő meséljen, amit szerencsére készségesen meg is tesz.
Minden figyelmem barátomé, miközben mesél. Halkan nevetek fel, hogy mégis mi volt az unokatesójával a tervük, és bár a rossz érzés minimálisan enyhül a saját családommal kapcsolatban - hiszen nekem nincsenek ilyen vidám emlékeim az unokatestvéreimmel -, azért még bennem van. Lényegtelen, ahogy a történet halad előrébb a szoba úgy világosodik ki, hiszen az érzelmeim is nagyjából a helyükre kerülnek. A háttérben felcsendülő gyermek nevetéssel nevetek én is. Arcomat tenyerembe támasztom, ép lábam térdén támasztom meg könyökömet, amikor folytatja. Lassan, akadozva egyenesedem fel, alkarom esik lábamra, ahogy figyelek. Ajkaim elnyílnak az utolsó mondatra.
- Részvétem - mozdul kezem, hogy Zalán vállára tegyem, rászorítsak kicsit, majd húzzam is vissza azt. Nem szeretnék tolakodó lenni. - Szerintem a nagymamád a jó emlékekre emlékszik. Mi értelme lenne a rosszakon rágódni, ha vannak sokkal jobbak, amikre gondolhatsz? - mosolyodom el kedvesen barátomra. - Ha... ha szeretnél, beszélhetsz róla. A találkozásról. Meghallgatlak - fürkészem arcát. Nem merem azt mondani, hogy segítek is, hiszen nem tudom, hogy tudnék-e, vagy hogy képes lehetek-e rá egyáltalán. Ne ígérgessek a nagyvilágba, ugye?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 977
Összes hsz: 1273
Írta: 2022. január 2. 21:41 | Link

Kornél

- Persze, tudom én - motyogta s ő is észrevette magán, hogy amint kényessé vált a téma, kerülni kezdte Kornél pillantását. A vállára tett kéz azonban megnyugtatta, mert ezt annak vette, hogy barátja nem bánja, hogy nem sikerült annyira vidámra a nosztalgia, mint amennyire szerették volna. - Csak még egészen új. És így kicsit fura ez így halottak napja környkéném. Apáék majd visznek neki virágot. De én nem tudom, mit csináljak.
 Megállt egy kicsit, hogy mély levegőt vehessen. Az otthoni illatokat újra érezni kezdte, azok segítettek valamennyit.
 - Mielőtt eljöttem Bagolykőre, náluk töltöttem pár napot. De valami nagyon nem volt rendben nagyszüleim között. Minden kis lényegtelen dolgon összevesztek. Minden volt az a néhány nap, csak nem kikapcsolódás. És úgy látszott, hogy mindig mamám kezdte. Még akkor is, amikor ott voltam velük a szobában. Egy idő után én is dühös lettem miatta. Mindenfélét a fejéhez vágtam, hogy... miért nem képes felnőttként viselkedni, meg hogy nem akarom látni, ha folyton ilyen, és hogy... szóval inkább visszamentem anyáékhoz. Utána meg jöttem suliba. Innen küldtem neki egy levelet, amiben bocsánatot kérek tőle, de azt már nem tudta elolvasni.
 Hagyta, hogy a szavak leülepedjenek. Hátradőlt a kanapén és a légzését figyelte. Felkavaró volt ezt így kimondani, de közben valamitől könnyebb is lett a lelke. Legalábbis sokkal könnyebb, mintha továbbra is ott maradt volna a nagyterem hangzavarában a zsibongó, gondtalan diákok gyűrűjében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Athanaczkovics Kornél
Prefektus Levita, Elemi mágus, Magántanuló, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 301
Írta: 2022. január 8. 17:06 | Link

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

Látatlan húzom el a számat, de valószínűleg nem látszik, mert a szoba ismét félhomályba borul. Szerencsétlennek feladjuk a leckét a tinifiús hangulatingadozásainkkal, meg kell mondanom. Kezemet húzom vissza, halkat szusszanok.
- Szerintem menj velük - szólalok meg pár másodperc után. - Vagy, ha nem szeretnéd mindenki előtt, akkor... - harapok alsó ajkamba, a másik irányba fordítom fejemet, majd ismét előre, és szusszanok halkat. - Elkísérlek, ha szeretnéd - végül is, erre vannak a barátok. Nem csak a vidám pillanatokban osztozunk, hiszen nem csak nevetésből áll az élet. És ezt valahogy szeretném éreztetni Zalánnal is: hogy mellette állok akkor is, mikor kicsit felhősebbek a dolgok. Soha nem volt még ilyenben részem, nem tudom mit kellene tennem igazából vagy mondanom, hogy ezt valóban éreztetni tudjam vele, de nem haladhatok olyan rosszul. Végtére is, még nem küldött el maga mellől.
Csendben hallgatom a történetet, és direkt nem nézek Zalánra közben. Talán így egyszerűbb kiadnia magából, mintha az arcába másznék. Ujjaimat morzsolom meg kicsit.
- Bár elolvasni nem tudta, de megírtad azt a levelet. Bocsánatot kértél, és szerintem ő is tudja, hogy nem úgy gondoltad - mosolyodom el halványan, csak felé sandítok. - Benned volt a szándék, aminek már elégnek kell lennie - bólintok aprót, majd figyelek ismét magam elé, ahogy az ismeretlen illatok kúsznak be orromba. - Biztos nem lehet könnyű, mert haragban váltatok el, de... mégis csak a nagymamád. Ismert téged - térdeimre simul tenyerem, kihúzom magam, ahogy halkan mély levegőt veszek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 977
Összes hsz: 1273
Írta: 2022. január 10. 13:12 | Link

Kornél

  - Nem, már mondtam nekik, hogy kihagyom. Meg kedves tőled is, de jobban örülnék, ha az első pécsi utad hozzánk kicsit derűsebb okból történne. - Alig láthatóan bólogatott, de ezzel inkább magát próbálta győzködni, mint barátját. Most már úgyis mindegy, nem? Már csak a saját lelkiismeretén tud könnyíteni és nem volt biztos abban, hogy segítene, ha elmenne holnap ahhoz a sírhoz.
 - Annyira váratlan volt, én bele sem gondoltam, hogy... Nem volt beteg, vagy... - nem volt képes folytatni, mert eljutott egy pontra, ahol minden erejét abba kell fektetnie, hogy ne szökjenek könnyek a szemébe. Egyszerűen nem szabad. Kornél előtt sem.
 Ismét sóhaj. Eső zaja csendült fel és nedves avar illata terjengett a szobában. Máskor imádta ezt, mert a hely mégiscsak kedves volt neki. Most keserédesnek tűnt az érzés.
 Bólintott még egyet a másik szavaira. Tudta, hogy nem haragudna rá. De azért jólesett, hogy valaki ezt fennhangon közölte vele.
 - Oké. Azt hiszem, hogy ez kicsit így - a levegőben köröztek ujjai, mert képtelen volt rendesen magyarázni. Arra gondolt, hogy most már kicsit sok az az inger, amit a szoba kreált neki. - Megnézzük, hogy vissza tudunk-e menni már a klubhelyiségbe? Vagy megvárjuk, hogy kijöjjön valaki? Ez így elég volt most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Athanaczkovics Kornél
Prefektus Levita, Elemi mágus, Magántanuló, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 301
Írta: 2022. január 16. 09:24 | Link

Zalán📘⬅
10.31. mindenkinek őrület… mondjuk

- Ahogy gondolod - vonom meg vállamat. - Tényleg szívesen elkísértelek volna, de megértem, hogy nem szeretnél menni - lehet bűntudata van? Megérteném. Végül is összeveszett a nagymamájával, majd a nagymamája elment, és soha nem volt alkalma bocsánatot kérni tőle rendesen. Nem tudom átérezni, mégis mit érezhet, de enyhíteni talán tudnám. Bár azt nem tudom hogyan, mert annyira nem vagyok expert ötletelésből, mint láthatjuk.
További szó nélkül ülök közelebb. Kezemet a vállára teszem, ismét rászorítok, de most nem veszem el onnan. Másik tenyerembe támasztom államat, ahogy magam elé nézek. Az ismeretlen illatokra koncentrálok, az eső hangjára, az utána lévő illatokra, a zajokra. Óvatos mozdulattal veregetem meg a vállát, majd szusszanva támaszkodom térdeimre és állok fel szavai nyomán.
- Vágom - bólogatok egyetértően. - Nézzük - nyújtózom felfelé kicsit, majd oldalra kinyúlva fogom magamhoz mankómat. - Remélem nem több napos lesz ez az állapot. Kinézem a rellonosokból - nevetek fel halkan, majd Zalán oldalán indulok el a Levita felé. Lassan, de biztosan érünk oda, hogy totálisan felsüljünk. Még mindig nincs esélyünk bejutni, úgyhogy sok más levitással együtt, mi is a körlet előtt ácsorgunk, míg a Rellon bulin történtek futótűzként terjednek. A zöldek érthetetlen módon képesek még így is bulizni, bár még mindig tartom, hogy ők állnak az egész mögött. Nem is lenne meglepő, és szerintem, előbb vagy utóbb, úgy is kiderül, kiállt az egész mögött. De addig is... csak éljünk túl.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 977
Összes hsz: 1273
Írta: 2022. január 17. 21:27 | Link

Kornél

Még úgy is felkészületlenül érte, hogy Kornél közelebb került hozzá, miután már egyszer hozzá értek. Megköszönte volna a kedves szavakat és a vigasztalást, de most képtelen volt többet mondani. Csak ült ott, a fiú kezével a vállán és meredt még egy darabig maga elé. Igen. Ennyi határozottan elég volt neki.
 Egy vállrándítással jelezte, hogy ő sem tudja, hogyan tervezték mindezt a rellonosok, csak abban volt biztos, hogy ma este igazán örült volna, ha messze lehetne a többiektől. Felállt ő is, körbenézett még utoljára a szobában, majd elindultak vissza a Levita felé. Próbálta memorizálni a visszautat. Most talán sok volt ez így egyszerre, de vissza akart térni később is arra a helyre.
 Karját összefonta maga előtt, amikor meglátta, hogy kisebb tömeg torlódott fel azóta a Szfinx portréjánál. Kicsit távolabb álltak meg tőlük, úgy várakoztak, bár egy idő után bűntudat ébredt Zalánban, amiért Kornélnak is ott kellett áldogálni vele, fájó lábbal. Szerencséjük volt, mert valaki éppen távozni készült a körletükből, így a bejárat jelszó nélkül is megnyílt előttük. Még szerencse. Nem akart ő már sehova sem menni ezen az estén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bontovich Sára
Diák Eridon (H), DÖK tag, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Mazsola
offline
RPG hsz: 536
Összes hsz: 564
Írta: 2022. december 5. 21:47 | Link

Ádám
A koncert utáni hétfő
__________________________

Én alapjáraton egy pozitív ember vagyok. Szeretek vidám lenni, s bár nem sok társas kapcsolattal jelentkezem, akikkel jóban vagyok, ők pontosan tudják, hogy ritkán van, hogy ne lenne mosolyom. Most mégis halovány a görbe, mely arcomon pihen. A hétvége katasztrófa volt, azt gondoltam, hogy pénteken jól fogom érezni magam. Teljesen oda és vissza voltam, Laura segített ruhát választani, így végre nem öt évesnek néztem ki, izgatottan készültem, de hiába.
Felültetett.
Ott álltam, vártam, emberek jöttek és mentek, de Ádám sehol se volt. Annyira ostobának és dühösnek éreztem magamat, sőt, még mindig ezek az érzések kavarognak bennem, így mikor a Levitás fiút meglátom a folyosón, gondolkozás nélkül indulok meg felé.
- Annyira utállak. Te se vagy más, csak egy aljas kis rohadék - jobb kezemmel, mellkasán lökök egyet-kettőt, amely úgy sikerül, hogy a mögötte lévő ajtón át, bejutunk a lélek szobába. Voltam már itt többször is, szeretem ezt a helyet, általában béke árad belőle, de most vörösben, feketében és bordóban pompázik. A lágy dallamok helyett pedig dühvel és szomorúsággal átitatott melódia hangzik.
- Nem is értem, hogy hihettem neked. Tudtam, tudtam, hogy te csak szórakozol - folytatom tovább a szövegelést, nem is m érve fel azt, hogy a másik milyen állapotban van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 190
Írta: 2022. december 10. 16:14 | Link

Sára

Hiába telt el azóta három nap, még mindig nem sikerült összekotornia magát. Fájt a feje, a szemei vöröslöttek, a kialvatlanságtól meg hatalmas karikák festették sötétre szeme alját. Tulajdonképp azt se tudta, hogy milyen nap van, hogy kellene-e órára mennie, de valószínűleg igen, mert hogy most is épp a folyosón kóborolt, csak épp céltalanul. Hiába kellett volna beülnie a Sötét varázslatok kivédésére, a terem mellett is elsétált, közben mindvégig Leila körül kavarogtak a gondolatai. Megmenthette volna az életét, ha aznap, mikor kihozza a Pramberger térről, akkor azonnal gyógyítóhoz viszi, és jelzi a történteket az iskola vezetésének. Lehet, hogy ezzel kirúgatta volna a lányt a suliból, de akkor most legalább még élne, s nem történt volna az, ami. Igazán azt sem tudta feldolgozni, hogy Leila kárt tett valaki másban, hisz nem így ismerte a lányt. Azt persze tudta róla, hogy harcias, és szabadszájú, de egész egyszerűen hazugságnak titulálta az újságcikkeket, s ha csak meglátott egy példányt az Edictumból, már tépte is szét. Mélyen pedig bűntudat gyötörte, nem volt étvágya, s alig evett valamit az elmúlt időszakban.
Olyan zombiként kóborolt, hogy derült égből villámcsapásként érte, ahogy Sára hirtelen a semmiből feltűnt és lökött rajta párat. Értetlenül nézett lányra, aki már ekkor durván szólt hozzá, Ádám viszont köpni-nyelni nem tudott.
- Mi van már? Ne lökdössél már, hallod? - tört fel belőle végül a kérdés, miközben haragosan pillantott az eridonos leányzóra, s abban a percben eszébe se jutott, hogy miféle szörnyűséget követhetett el, annyira máshol jártak a gondolatai. Erről a szoba is tanúbizonyságot tett, hisz a hófehér helyiség hirtelen színt váltott, először elsötétedett, feketéből vörösen kavargó, végül bordó szín borított minden négyzetcentimétert.
- Sára! Rohadtul nem vagyok jó passzban, szóval mond már el, hogy mi bajod van velem? Ártottam én neked valamit?? - kérdezett rá újra, miközben dühösen fúrta pillantását a lány tekintetébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bontovich Sára
Diák Eridon (H), DÖK tag, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Mazsola
offline
RPG hsz: 536
Összes hsz: 564
Írta: 2022. december 10. 17:40 | Link

Ádám
A koncert utáni hétfő
__________________________

Nem, nem érdekel az, hogy néznek - e minket. Sértett kislány vagyok, aki végre egyszer érez magában kellő erőt azért, hogy szót emeljen.
Finoman lököm, azt gondolnám, hogy meg sem érzi, hiszen nála is kisebb vagyok. Mikor bejutunk a szobába, akkor kissé alábbhagy a vérmességem, de mérges tekintettel nézek rá.
- Ártottál-e? - kérdezem tőle döbbenten. - Tehát még annyira sem tartasz, hogy tudd, miről beszélek.. - hát mindjárt elsírom magamat. Én a pizzázóban tényleg azt éreztem és gondoltam, hogy Ádám nem szórakozik és rendes gyerek. Hát nem az. Ugyanolyan barom, mint a bátyám és a sleppje. Kár. Nagyon kár.
- Pénteken ott álltam a megbeszélt helyen és időben. Folyamatosan mentek el mellettem az emberek, láttam, hogy néhányan méregetnek, hogy ugyan már mit akarok én ott. Volt pár barom, akik be is szólogattak. Istenem, én ruhát kerestem, tök rendben voltam, tudod, olyan igazi csajosan, hogy nevessünk rajta egyet, aztán te meg el se jöttél. Gondolom jól esett.. Remélem legalább egy fogadás volt és sokat nyertél vele - roppantul fáj és meggondolatlanul szórom a szavakat. Nem érdekel, hogy ő nincs jól. Én se vagyok jól, komolyan a takaróm alatt fogom tölteni a tanév hátralevő részét.
- Na mindegy, kösz az élményt - fordulok, hogy itt hagyjam, mert amit szerettem volna, elmondtam. Többet meg remélem nem találkozunk.
Utoljára módosította:Bontovich Sára, 2022. december 10. 17:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fellner Ádám
Mestertanonc Levita (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 190
Írta: 2022. december 10. 18:47 | Link

Sára

Ahhoz képest, hogy mennyire tompa volt alig néhány perccel korábban, most szinte felpattantak a szemhéjai, és még a szemöldöke is magasba kúszott, ahogy hallgatta a lány vádjait. Nem is értette Sárát, hisz tök jóban voltak régóta, meg amúgy is, volt épp elég baja, a szíve majd meghasadt, hogy elveszítette a legjobb barátját, s most még azzal is szembesülnie kellett, hogy egy másik lány, akit kedvel, utálja őt, s ahelyett, hogy kapna egy ölelést, itt veszekszik vele.
Értetlenül is tárta szét a karjait, bár még ez is lomhább mozdulat volt ahhoz képest, ahogy általában működik. - Hát rohadtul nem tudom - vágta is rá, kissé nyersebb mód, ahogyan azt illene, de hát mentségére legyen, betámadták.
Viszont mikor a lány újra megszólalt, azon nyomban bevillant Ádámnak, hogy miről van szó, s egy pillanat alatt ráeszmélt, hogy elhívta Sárát aznap egy koncertre, amire aztán nem ment el, hisz akkor tudta meg Leila halálhírét.
- Basszus…- nyögte ki, de ekkor már látta, hogy Sára fordul is sarkon, ezt viszont nem hagyta, nem akarta, hogy még valakit elveszítsen. - Várj - gyengéden szorított rá a lány karjára, csak épp annyira, hogy visszafordítsa a távozás mezejéről. - Ne haragudj Sára, szó sincs arról, hogy bármi fogadás lett volna! Csak történt egy nagyon szar dolog, és totál megfeledkeztem arról, amit lebeszéltünk. Nem akartalak megbántani, tényleg - mindezt tök őszintén mondta, s remélte azt, hogy Sára elfogadja majd a bocsánatkérését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bontovich Sára
Diák Eridon (H), DÖK tag, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Mazsola
offline
RPG hsz: 536
Összes hsz: 564
Írta: 2022. december 10. 20:35 | Link

Ádám
A koncert utáni hétfő
__________________________

Azt hiszem ott szakad el igazán a cérna, amikor közli, hogy rohadtul nem tudja. Naivan azt gondoltam, hogy léteznek Miksa és a barátain túl, normális egyesek is. De hát tévedtem. Így jártam.
Csak szórom a szavakat, levegőt is alig véve. Érzem, hogy ezerrel pörög a csalódottság bennem, ezzel párhuzamosan a szobában a zene stílusa is változik, mondjuk eléggé vicces, ahogy Ádám és az én érzelmeim között próbál szerencsétlen helység lavírozni.
A kelleténél nem szeretnék több időt itt tölteni. Csak megláttam őt a folyosón, elöntött a harag és muszáj volt rázudítanom. Szóval megyek. Mennék, mert ő nem enged.
Ha őszinte akarok lenni, nem igazán érdekel a magyarázat, mert én már lezártnak tekintem a dolgot. Ám Ádám szemében villan valami, megbánás és láthatóan levertség, fájdalom keveréke, ami végül arra sarkall, hogy ne két szóval zárjam ezt a véletlen találkozást.
- Elmondod mi történt? - ha tud egy elfogadható, normális magyarázatot adni, akkor hiszek neki. Nem fest jól, ezt pedig a haragtól nem vettem eddig észre. De ismerjük már egymást egy ideje, azért hittem neki, így hát háttérbe szorítva a dühöm, látom, hogy Ádám más. Nem mosolyog, nem viccel, nem érzem azt a zavart tőle, amit szoktam. Hinni akarok neki.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 977
Összes hsz: 1273
Írta: 2023. március 11. 23:45 | Link

Autumn


Rengeteg kutatómunka. És az eredmény: a nagy büdös semmi. Semmilyen történetet nem talált a múltban, ami azt ecsetelné, hogyan lehet TÉNYLEG elemezni egy látomást. Az elején álmoskönyveket túrt fel. De ez nem álom volt, nem elég elvont. A folyóiratok egésze szemét számba ment, de... Kornéllal így is jutottak valamire. És tudta, hogy Rue történetesen konyított valamicskét a látomásokhoz, így ha ő valamit képtelen lesz kibogozni, mert elsodorja őt az élmény, Autumn talán képes lesz jobban megérteni.
 - Jártál már itt? - kérdezte kíváncsian a lányt, még mielőtt benyitott volna a szobába. - Csak hogy elmagyarázzam és ne érjen meglepetésként. Amikor megtaláltam, a frászt hozta rám a hely.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 354
Összes hsz: 492
Read between the lines
Írta: 2023. március 12. 00:15
| Link

x


Habár az előcsarnokban azt mondtam Zalánnak, hogy a vizsgákat fél lábbal is megtudom csinálni, miután megkaptam a levelemet a minisztériumtól már sokkal komolyabban akartam venni. Nem voltam szerves része a kutatásnak, csak amennyire eddig is jutottam. Jegyzeteket és könyveket adtam Zalánnak, remélve, hogy Kornéllal sikerül haladniuk, míg a tantárgyaim nagyját letudom. És mivel ez megtörtént, ott voltam. A totál átlagosnak tűnő terem előtt.
- Hát... egyszer kétszer benéztem már ide járőrözés közben, de csak pár percre. Miért, mi olyan különleges benne? - kérdeztem vissza azonnal összevonva a szemöldökömet. Értettem, hogy Zalánnak segítség kell, de még nem teljesen értettem benne a szerepemet. És ha valamit nem szerettem az az, ha nem tudok dolgokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 977
Összes hsz: 1273
Írta: 2023. március 12. 00:41 | Link

Autumn


- Ez... láttat veled dolgokat. Hallat veled abból kiindulva, amit érzel. Ami érezni akarsz. Nekem emlékeket elevenített fel a nagyanyámról. Kornélnak az abraxánjairól. Az elején fura volt, de egészen gyorsan hozzá lehet szokni, amikor már tudod, mit csinál és miért. - Megerősítést várt pillantásával, ahogy óvatosan benyitott. Üres volt szerencsére. - Segíteni akartál megfejteni az álmot. Olyasmit észrevenni, ami felett talán elsiklottam... amire eléggé nagy esély van. - ecsetelte, ahogy odalépett az egyik kanapéhoz.
 - Szóval? A válasz az lesz, hogy "Zalán, nem tudom, honnan hortál össze ennyi hülyeséget", vaaaaagy "Zalán, kivételesen van egy épkézláb ötleted, próbáljuk meg"? - Látszott rajta, hogy feszeng, másképp nem venné ennyire félvállról a dolgot. De közben felsejlett valami abból a gyermeki  szórakozottságból, amit a látomások egy ideje kiöltek belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 354
Összes hsz: 492
Read between the lines
Írta: 2023. március 12. 00:55
| Link

x


Egészen mozdulatlanul hallgatom a fiút, értelmezve minden kimondott szót. Aztán ahogy ő megmozdult, úgy én is. - Láttat és hallat. De... ez hogyan segít nekünk? Mármint ha te a látomásodat látod, én meg Írországban találom magam, az nem lesz hasznunkra - próbáltam egy egyszerű példát felhozni az övéinek fényében. Ha mindenki a saját világába menekülhet egy ilyen szobában az nagyon hasznos, csak éppen nem csapatmunkához.
Beléptem a terembe, és magunkra csuktam az ajtót. - Próbáljuk meg. Mit veszíthetünk, nem igaz? - vontam meg a vállamat, ahogy én is helyet foglaltam a kanapén. - És most? Fogjuk meg egymás kezét, és képzeljük magunkat a látomásodba? - ironizált a lány kissé szkeptikusan. Hallat velem dolgokat. Honnan tudhatom, hogy azok pontosan megegyeznek a látomással, és nem másítja meg őket a szoba?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 977
Összes hsz: 1273
Írta: 2023. március 12. 01:07 | Link

Autumn


Önkéntelen volt a lelkes mosoly, ami szétterült az arcán, hallva a beleegyezést és kész volt tovább győzködni a lányt.
 - Csak gyere és megmutatom. Érteni fogod. - ledőlt a hatalmas kanapé egyik sarkába és lehunyta a szemét. Bár azért egy pillanatra fél szemét kinyitotta, hogy megbizonyosodjon arról, Rue szkepticizmusa nem üldözte-e el őt máris a teremből.
 Kisvártatva zajok csendültek a szobában és annak ellenére, hogy beltérben voltak, fák lombjai zörrentek. Az addigi porlepte levegőt felváltotta az erdőszéli hűvös fuvallat. A fények meleg színbe öltöztek. Nevetés szállt keresztül a helyiségen és egy gunyoros replika Zalán hangján anélkül, hogy neki ki kellett volna nyitnia a száját.
 - Csak mellépattant. Simán túlrepült volna a tiednél.
 Aztán egy csilingelő kislány hangja is becsatlakozott.
 - Láttam, hogy Szofi csalt.
 - Nézz oda, amikor már ő véd be engem, az jelent valamit. Visszavágót...
 - Az erősebb gondolatok és érzelmek dominálnak. Remélhetőleg nem kavarodik össze a tiéddel. Kornél emlékei csak akkor jelentek meg, amikor mesélni kezdett. A családjáról. - Itt elhallgatott, mert nem érezte illendőnek kiteregetni a legjobb barátja személyes dolgait.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. március 12. 01:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 354
Összes hsz: 492
Read between the lines
Írta: 2023. március 26. 19:25
| Link

x


Ingerülten csaptam keresztbe a két lábamat, és azokon könyökölve vártam, hogy mit hoz ki Zalán a helyzetből. Vagy a szoba. Vagy mind a kettő. Sokat jósoltan. És segíteni is akartam. Mégse éreztem, hogy ez a módszer majd előrébb visz minket a megfejtéshez.
Aztán lassan megváltozott körülöttünk minden. Mélyebbet szippantottam a levegőből, mintha csak felszabadult volna a mellkasom a rabság alól. Aztán a csilingelő hangok. Kicsit arra emlékeztettek, amikor régen Narniásat játszottunk a tesóimmal. Zalánék most pont olyanok. Ártatlanok.
- Ez a húgod? - kérdeztem az ismeretlen, fiatalabb lányhangra. Szofit tudtam, hogy ki. Ismertem is. Ahogy Zalán hangja is ismerős volt már eléggé. - Ez már a jóslat? Otthon történik? - kérdeztem összevont szemöldökkel, és hol a szoba egyik, hol a másik felébe néztem. Még nem tudtam teljesen értelmezni az új atmoszférát, amiben magamat találtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 977
Összes hsz: 1273
Írta: 2023. március 26. 20:01 | Link

Autumn


Honvágya tükröződött a nosztalgikus mosolyból, amit bólintás kísért.
 - Ez csak egy emlék. A szoba többnyire a vágyaidat tükrözi, meg jobb kedvre akar deríteni. De... - ő most teljesen mást akart a helytől és csak remélni tudta, hogy működni fog.
 Nem pazarolta tovább a szót, inkább erőtt vett magán és megint lehunyta a szemét. Próbálta letisztázni magában, hogy mire is van most szüksége.
 Meg akarom fejteni a látomást. Láttatni akarom azt, amit én látok. Tudni akarom, mi történik velem...
 A szobára szinte nyomban félhomály borult. A meleg színek megfakultak s a szellő levetkőzte hívogató álcáját, hogy valami sokkal baljóslatúbb áramlat kapjon bele Autumn hajába.
 - Itt maradsz, ugye? - kérdezte félve a lánytól. Bele sem mert gondolni, mi történik vele, ha efféle idegen mágia magával sodorná és nincs mellette senki, aki kirámgassa belőle.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. március 26. 20:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 354
Összes hsz: 492
Read between the lines
Írta: 2023. március 26. 20:12
| Link

x



Ahogy megváltozott a szoba hangulata, úgy kapcsoltak be a vészjelzőim. A nyakam libabőrözni kezdett, és lábam lecsúszott a padlóra, kisebb csattanást okozva a helyen, még baljóslóbbá téve azt.
Zalán hangja hallatán nem tudtam nem ellágyulni. Hiába voltam eddig kétkedő, jegessé fakult kékjében tükröződött a félelem, amit lassan állandó társának tudhat. És én azért voltam ott, azért akartam segíteni, hogy tudja nem ez az egyetlen, aki minden lépését kíséri.
Közelebb vackolódtam, és óvatosan keze alá csúsztattam a sajátomat. - Nem hagylak magadra - jelentettem ki, hátra dőlve a kanapén, lehunyva a szemeimet, mintha ettől könnyebben el tudnám képzelni a látomást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 977
Összes hsz: 1273
Írta: 2023. március 26. 20:37 | Link

Autumn


Sosem próbálta meg magától előcsalogatni a látomást... most sem ezt tette, bár érezte, hogy ennyi hozzá kapcsolódó inger már szédülésre késztette őt. Sóhaj szakadt fel belőle az érintéstől, ami egy pillanatra valami más hangulatot adott a szobának. Két röpke szívdobbanás zaja dübörögte túl a szelet, tisztán elütött a rémálomtól. Zalán óvatosan elhúzta a kezét Autumn-tól és erre jó oka volt: elterelte a figyelmét olyan irányba, amit nem mert a lánynak megmutatni. Mégegyszer nem.
 Hasznosnak bizonyult, mert eső illata terült szét a levegőben. Bár a valóságban nem volt ott, Zalán érezte a bőrén az esőcseppeket. Emberek moraját. Hogy valami süvít a levegőben.
 Légzése elnehezült, mert már maga elé is képzelte a jelenetet, ahogy száguld a seprűn. Most csak úgy idézte fel, mint egy emléket, éppen ezért próbálta minél jobban rekonstruálni. Most nem akart tenni ellene, bármennyire is fájdalmas lesz.
 Villanást érzékelt szemhéjának fátyla mögül, feje kissé megrándult az élménytől. Ez új volt. Viszont a reccsenés hangja, ó nem. Azt már nagyon jól ismerte.
 - Merlin, segíts meg... - motyogta magának, talán csak ő hallotta meg ekkora zaj mellett. Épp, amikor kiejtette ezt a száján, ujjai remegni kezdtek és testét olyan érzés fogta el, mintha ismét súlytalanságba zuhanna. Ez már nem emlék volt. De végig kellett csinálnia.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. március 26. 20:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 354
Összes hsz: 492
Read between the lines
Írta: 2023. március 26. 22:54
| Link

x



A hangos szívdobbanások egy pillanatra teljesen kizökkentettek, de ahogy megéreztem az ujjak kicsúszását a markomból, megértettem. A mellkasomban valami üresség, sötét folt kezdett terjedni, de nem volt ideje kiteljesedni. Nem hagyhattam, hogy a saját érzelmeim eltereljék a szobát, és vele együtt engem. Mélyeket szippantottam a levegőből, érezve az eső illatát, a szél fuvallatát. A tömeg tombolt, miközben éreztem, hogy a vihar összes jele az arcomba tolul anélkül, hogy valóban látnám.
A mellettem levő mocorgásra kinyitottam a szemem, és aggódva Zalánra néztem. Ám csak akkor vált igazi félelembe az érzés, mikor a fuvallat feldobta a rakoncátlan tincseket és babahajakat a fejem tetejére. Pontosan tudtam, hogy ez mit jelent. Ez az a pont, amitől mindig féltem, mikor seprűn kellett ülnöm. Az alattam tátongó mélység. A zuhanás, ami végtelen. Ami miatt az ember pulzusa az egekbe szökik, és amiért jelenleg is gyorsan süllyedt és emelkedett a mellkasom. Aggódva néztem Zalánra, láttam, hogy szenved. Mégse mertem még hozzáérni. Van még valami, amit tudnom kell?
Utoljára módosította:Autumn Rue Danvers, 2023. március 26. 22:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 977
Összes hsz: 1273
Írta: 2023. március 26. 23:20 | Link

Autumn


Interveno momentum...
 Visszahallotta saját könyörgő sirámát s már ő maga is motyogta a mágikus visszhanggal egyetemben. Ismételni kezdte újra meg újra. Újra meg újra.
 - Sajnálom- derengett fel egy ismeretlen hangfoszlány a szobában. Zalán ebből már mit sem érzékelt, minden izma megfeszült, ahogy felkészült a becsapódásra. Az a sok inger önkívületbe kergette, amiből már nem tudott kiszakadni.
 Torz reccsenés hangzott, a helyiségben tömeg morajlott fel. Egy nő sírt fel hangosan, hangja egyre közelebbinek hatott. És még egy fiatalabb hang, a nevét ismételgették szüntelen.
 Zalán feje rándult egyet, s a mozdulatot nyomban követte az egész teste is. Elakadt a lélegzete, s akármennyire próbálkozott, a tüdeje nem akart engedelmeskedni az akaratának.
 - Sajnálom - ismétlődött megfakultan. A szoba végében egy árnyék futott át a falon, melyel egy időben Zalán látomásában is felderengett a homályos alak. Nem segít neki. Mindenki más hangja egyre közelebbinek hatott, de ő csak ott állt. Figyelte, ahogy a fiú vérét mossa össze a sárral az eső.
 Ujjai görcsösen feszültek, már-már groteszk módon, hiszen a lidércnyomásban mozdítani próbálta őket. De képtelen volt rá. Itt kéne, hogy vége szakadjon. Miért nincs még vége?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 354
Összes hsz: 492
Read between the lines
Írta: 2023. március 26. 23:54
| Link

x



A varázslatot most hallom másodszor, de elsőre nem tudtam a jelentését. Most minden lélekjelenlétemre szükségem volt, hogy ne próbáljak valamit tenni a megakadályozásáért. És akkor ott volt. A saját hangom. Igen, biztosan az enyém volt a többi mellett. És ettől csak még ijesztőbbé vált az egész. Az árnyat követtem a szememmel, aztán vissza Zalánra, és újra az árnyra. Ide-oda kapkodtam a pillantásom, míg az meg nem állapodott a barátomon. Láttam, hogy szenved, de féltem hozzáérni. Emlékeztem, hogy mi történt legutóbb, mikor felvertem a katatón állapotból. Gyorsan kellett kitalálnom, így az egyetlen dolog maradt, ami hirtelen eszembe jutott. Lehunytam a szemem, és egy közös emlékre gondoltam. Erősen, próbálva elfelejteni egy pillanatra az összes borzalmat, amit jelenleg éreztem. A mellkasom még mindig fel-alá járt, de közben magamban az egyetlen élénk emléket mantráztam, ami segíthetett jelenleg.
-  Nem erre valók a barátok? Hogy ott legyenek, amikor úgy érzik, szükség van rájuk - hallatszott Zalán hangja, miközben a vihar múlni kezdett, és helyét halk zene vette át, ami egyre erősödött.
- Nagyon bugyután táncolsz - csilingelt Autumn hangja a távolban, szinte hallani lehetett, hogy mosolygott. A lány felnyitotta szemét, a szoba sokkal hívogatóbb színeket vett magára. A tömeg morajával eggyé vált a beszélgetés, poharak csilingelése, és sütik illata szállt, ahogy aggódva barátjára nézett a lány. Aztán ahogy újra az emlékre koncetrált, úgy erősödött fel újra beszélgetésük hangja is.
- Miért? - hangzott a tétova Rue hang pár évről ezelőttről.
- Egyetlen okot mondj, hogy miért ne - jött a válasz Zalán hangján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 977
Összes hsz: 1273
Írta: 2023. március 27. 00:33 | Link

Autumn


Könnyek törtek át csukott szemhéjának résén, arca eltorzult a fájdalomtól s bár a kép homályosodni kezdett, nem érződött az, hogy véget akarna érni. Csupán a homlokán serkenő vér mosta el szeme világát.
 Az oxigén tiltakozott, hogy éltető manaként szálljon Zalánba, mikor hangok törték át elméjének falát. Olyan abszurd volt, annyira váratlan... És Merlinre, milyen csodálatos volt belekapaszkodni abba a hangba, amely őrangyalként karolta fel, hogy kiemelje a sárból.
 Felbukkant a mélyből, levegőért kapkodott, mellkasa emelkedett és süllyedt, akárcsak egy riadt madárnak. Megint hátravetette a fejét, visszahunyta szemét és belefeledkezett az emlékbe, amely oly kedves volt neki, de szinte már el is felejtette. Nyakán vándorolt már a sós könny, de ajkában reszkető mosoly tükrözte, hogy meghatódott.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. március 27. 00:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 354
Összes hsz: 492
Read between the lines
Írta: 2023. március 27. 00:50
| Link

x



Egy pillanatra megijedtem, hogy talán még sem sikerült. Láttam a feltörő könnyet, a fájdalmat Zalán arcára kiülni, és majdnem fel is adtam a próbálkozást, mikor levegőért kezdett kapkodni. Boldogan, reszketegen engedtem ki az addig bent tartott szusszanást, ám elveszítve a koncentrációm az emlék is elveszett. A tömeg zsivaja vette át a teret, majd lassan az is alakulni kezdett. Összevontam a szemöldökömet, nem értettem mi történik. Hirtelen teljes csönd lett, és sötét. Aztán csak a hangomat lehetett hallani. Tisztábban, mint bármelyik emlékfoszlányban.
- Tudod nekem mi szokott segíteni, ha nem tudok aludni? A versek. Ez a kedvencem. Akarod, hogy felolvassak belőle? Angolul van, de... úgy is azt mondtad, hogy szeretnéd hallani a hangom... - Hirtelen pattantam fel, dobbantva a lábammal, mikor rájöttem, hogy mi történik.
- Elég - szóltam, majd visszagörnyedtem a kanapéra, mikor a szoba elkezdte az emléket feloszlatni. Biztos a megkönnyebbülés hozta elő. Ugyanaz volt, mint mikor először hallottam rémálomból felsikítani Zalánt. Az aukció estéjén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 977
Összes hsz: 1273
Írta: 2023. március 27. 03:14 | Link

Autumn


Fejét rázta, mintha túl jó lett volna az emlék ahhoz, hogy megtörténtként tekintsen rá. Autumn csodaszép volt. Azzal a csodaszép lánnyal neki egyszer megadatott, hogy táncolhasson. A könnyek tovább patakzottak, amit nem értett, hiszen már nem a zuhanás járt a fejében.
 A hirtelen váltástól kinyitotta megint a szemeit, s meglepetésére csak sötétséget talált. Nem mert levegőt venni, noha még mindig sóvárgott érte, jobban lekötötte, hogy mi fog vajon most következni. Hiszen ezeket az emlékeket nem ő idézte fel. Már ezt is furcsállta.
 Amikor először hallotta ezeket a szavakat, szégyent érzett és végtelen szomorúságot. De most nem tudott másra gondolni, minthogy a lányt, aki mellette ül, egyszerűen magához vonja és véget nem érő ölelésbe zárja. Amikor kivilágosodott és meglátta Rue-t fölé magasodni, az érzés csak erősebb lett. Még az arcáról leolvasott zaklatottság sem tudott ezen enyhíteni.
 Elködösült tekintetével kereste a másikét, hogy választ kapjon arra, mi történt az imént. A szoba mágiája nem engedte, hogy kedvükre idézzenek fel jelentéktelen emlékeket az életükből. Ezek a pillanatok neki is jelentettek valamit, pont ezek, ahol Zalán úgy érezte, hogy elmosódott valamiféle határ kettejük közt, amit barátságnak neveztek meg.
 - Sosem lehet elég - találta meg rekedten a hangját végül. Szavai hatására egy jellegzetes illat erősödött fel a levegőben. Autumn érzelmekkel teli sóhaja verődött vissza kísértetiesen a falakról, melyre a mágia festette ezernyi árnyalatát a zöldnek. Rue íriszének palettáját. Ritmusos lüktetés koronázta az érzékek kavalkádját, ami pontosan azt az ütemet adta, amit Zalán érzett a lány kezét fogva a kviddicspálya lelátóján. -Belőled nem.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. március 27. 03:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 354
Összes hsz: 492
Read between the lines
Írta: 2023. március 27. 10:54
| Link

x


Megdermedtem. Teljes testem reszketegen észlelte a körülöttünk történő változásokat, amelyeken Zalán mélykék szavai sem segítettek. Kiszáradt a szám, nyelni is alig bírtam a mellkasomat megtöltő érzelmek kavargásában.
- Én... - kezdtem alig hallhatóan, szinte el is veszett a szoba atmoszférájában. Ijedt tekintetemet Zalánra vetettem, régen éreztem ennyire sebezhetőnek magamat. Régen mutattam ki akaratlanul ennyi érzelmet. Beharaptam alsó ajkam, és ahogy lassan újra elengedtem, tekintetem úgy vándorolt a padló felé.
- El kéne mennünk - jelentettem ki, és megköszörültem a torkomat. - Keresni egy olyan helyet, ahol át tudjuk beszélni a történteket - jegyeztem meg, még mindig úgy, mint akit fejbe vertek. Szaggatott mozdulatokkal felálltam, és várakozón lassan Zalánra sandítottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 977
Összes hsz: 1273
Írta: 2023. március 27. 12:23 | Link

Autumn


 A hangok bár kissé tompulni kezdtek, a színek és az illatok ugyanúgy hatottak Zalánra. Már emlékezett, miért sír még mindig.
 Elfordult Autumn-tól, mintha az is bűn lenne, ahogy ránéz. Valószínűleg tényleg az volt. Ebben a pillanatban sebezhetőnek érezte magát és nem tudta visszahúzni azokat a falakat, amiket ígéretekkel épített maga köré. Csak a falat bámulta, melyen még mindig úgy táncoltak a fények, mintha ólomüveg ablakon keresztül szűrődnének át.
 - Nem megy - nyelte vissza az újabb könnyeket. Lába felé bökött enyhén fejével, ami remegett, mintha fagy mardosta volna. Meg is toldotta a magyarázattal. - Fantomfájdalom.
 Közben valami sokkal fájóbb mardosta belülről, de erőt vett magán, hogy kijelentse.
 - Nem kell ittmaradnod.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Autumn Rue Danvers
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


A Nemes
offline
RPG hsz: 354
Összes hsz: 492
Read between the lines
Írta: 2023. március 27. 14:53
| Link

x


A tompaság, ami hirtelen ütött be az agyamba, nem is engedte, hogy felfogjam a körülöttem zajló történéseket. Menekülni akartam, de közben...
- Megígértem, hogy nem hagylak magadra - ültem vissza a kanapéra lassan. Egy pillanatra elhallgattam, próbálva kizárni a szoba adta hangulatokat, amiket olyan erősen elnyomtam. Nincsenek ott. Nem lehetnek ott. Erősen hunytam le a szemem, majd nyitottam ki eltökélve magam.
- Na jó, akkor beszéljük meg itt. Azt már tudjuk, hogy hatalmas vihar van, ami alapjáraton rossz ómen. Seprűre még jó időben sem ülnék fel, nemhogy viharban... - morogtam. - Viszont a kérdés, hogy... hogy ki volt az árny. Esetleg őt a látomásokban látod? - kérdeztem, próbálva magabiztosságot erőltetni a mondandómba, mintha egyáltalán nem történt volna az elmúlt percekben semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

I N T U I T Í V   D Í V A
(Hollósi, 2021)
Hollósi Zalán
Diák Levita (H), Pro Levita-díjas, Ötödikes diák



offline
RPG hsz: 977
Összes hsz: 1273
Írta: 2023. március 27. 17:48 | Link

Autumn


- Ez így nem megy. Nekem nem megy. - ismételte, de már másra értette. Gondolhatott volna arra, hogy nem tud most tisztán gondolkodni, annyi egymásnak ellentmondó érzés kerítette hatalmába, hisz ez is igaz lett volna. De a hangjában valami sokkal súlyosabb csendült.
 Azt hitte, a látomások rémsége lesz ma a legmegrázóbb, amit ebben a szobában találni fog, s fogalma sem volt róla, hogy amit elnyomott magában Rue iránt, ilyen könnyen a felszínre tud törni.
 Mikor újra megszólalt, hangja a körülményekhez képest nyugodt volt. Szeretettel teli. És emiatt szomorú.
  - Menj el, kérlek.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2023. március 27. 17:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 11 ... 19 20 [21] 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony