A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

Rengeteg kutatómunka. És az eredmény: a nagy büdös semmi. Semmilyen történetet nem talált a múltban, ami azt ecsetelné, hogyan lehet TÉNYLEG elemezni egy látomást. Az elején álmoskönyveket túrt fel. De ez nem álom volt, nem elég elvont. A folyóiratok egésze szemét számba ment, de... Kornéllal így is jutottak valamire. És tudta, hogy Rue történetesen konyított valamicskét a látomásokhoz, így ha ő valamit képtelen lesz kibogozni, mert elsodorja őt az élmény, Autumn talán képes lesz jobban megérteni.
 - Jártál már itt? - kérdezte kíváncsian a lányt, még mielőtt benyitott volna a szobába. - Csak hogy elmagyarázzam és ne érjen meglepetésként. Amikor megtaláltam, a frászt hozta rám a hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=860587#post860587][b]Hollósi Zalán - 2023.03.11. 23:45[/b][/url]

Rengeteg kutatómunka. És az eredmény: a nagy büdös semmi. Semmilyen történetet nem talált a múltban, ami azt ecsetelné, hogyan lehet TÉNYLEG elemezni egy látomást. Az elején álmoskönyveket túrt fel. De ez nem álom volt, nem elég elvont. A folyóiratok egésze szemét számba ment, de... Kornéllal így is jutottak valamire. És tudta, hogy Rue történetesen konyított valamicskét a látomásokhoz, így ha ő valamit képtelen lesz kibogozni, mert elsodorja őt az élmény, Autumn talán képes lesz jobban megérteni.
 - Jártál már itt? - kérdezte kíváncsian a lányt, még mielőtt benyitott volna a szobába. - Csak hogy elmagyarázzam és ne érjen meglepetésként. Amikor megtaláltam, a frászt hozta rám a hely.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=860591#post860591][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.12. 00:15[/b][/url]

Habár az előcsarnokban azt mondtam Zalánnak, hogy a vizsgákat fél lábbal is megtudom csinálni, miután megkaptam a levelemet a minisztériumtól már sokkal komolyabban akartam venni. Nem voltam szerves része a kutatásnak, csak amennyire eddig is jutottam. Jegyzeteket és könyveket adtam Zalánnak, remélve, hogy Kornéllal sikerül haladniuk, míg a tantárgyaim nagyját letudom. És mivel ez megtörtént, ott voltam. A totál átlagosnak tűnő terem előtt.
- Hát... egyszer kétszer benéztem már ide járőrözés közben, de csak pár percre. Miért, mi olyan különleges benne? - kérdeztem vissza azonnal összevonva a szemöldökömet. Értettem, hogy Zalánnak segítség kell, de még nem teljesen értettem benne a szerepemet. És ha valamit nem szerettem az az, ha nem tudok dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=860593#post860593][b]Hollósi Zalán - 2023.03.12. 00:41[/b][/url]

- Ez... láttat veled dolgokat. Hallat veled abból kiindulva, amit érzel. Ami érezni akarsz. Nekem emlékeket elevenített fel a nagyanyámról. Kornélnak az abraxánjairól. Az elején fura volt, de egészen gyorsan hozzá lehet szokni, amikor már tudod, mit csinál és miért. - Megerősítést várt pillantásával, ahogy óvatosan benyitott. Üres volt szerencsére. - Segíteni akartál megfejteni az álmot. Olyasmit észrevenni, ami felett talán elsiklottam... amire eléggé nagy esély van. - ecsetelte, ahogy odalépett az egyik kanapéhoz.
 - Szóval? A válasz az lesz, hogy "Zalán, nem tudom, honnan hortál össze ennyi hülyeséget", vaaaaagy "Zalán, kivételesen van egy épkézláb ötleted, próbáljuk meg"? - Látszott rajta, hogy feszeng, másképp nem venné ennyire félvállról a dolgot. De közben felsejlett valami abból a gyermeki  szórakozottságból, amit a látomások egy ideje kiöltek belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=860594#post860594][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.12. 00:55[/b][/url]

Egészen mozdulatlanul hallgatom a fiút, értelmezve minden kimondott szót. Aztán ahogy ő megmozdult, úgy én is. - Láttat és hallat. De... ez hogyan segít nekünk? Mármint ha te a látomásodat látod, én meg Írországban találom magam, az nem lesz hasznunkra - próbáltam egy egyszerű példát felhozni az övéinek fényében. Ha mindenki a saját világába menekülhet egy ilyen szobában az nagyon hasznos, csak éppen nem csapatmunkához.
Beléptem a terembe, és magunkra csuktam az ajtót. - Próbáljuk meg. Mit veszíthetünk, nem igaz? - vontam meg a vállamat, ahogy én is helyet foglaltam a kanapén. - És most? Fogjuk meg egymás kezét, és képzeljük magunkat a látomásodba? - ironizált a lány kissé szkeptikusan. Hallat velem dolgokat. Honnan tudhatom, hogy azok pontosan megegyeznek a látomással, és nem másítja meg őket a szoba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=860596#post860596][b]Hollósi Zalán - 2023.03.12. 01:07[/b][/url]

Önkéntelen volt a lelkes mosoly, ami szétterült az arcán, hallva a beleegyezést és kész volt tovább győzködni a lányt.
 - Csak gyere és megmutatom. Érteni fogod. - ledőlt a hatalmas kanapé egyik sarkába és lehunyta a szemét. Bár azért egy pillanatra fél szemét kinyitotta, hogy megbizonyosodjon arról, Rue szkepticizmusa nem üldözte-e el őt máris a teremből.
 Kisvártatva zajok csendültek a szobában és annak ellenére, hogy beltérben voltak, fák lombjai zörrentek. Az addigi porlepte levegőt felváltotta az erdőszéli hűvös fuvallat. A fények meleg színbe öltöztek. Nevetés szállt keresztül a helyiségen és egy gunyoros replika Zalán hangján anélkül, hogy neki ki kellett volna nyitnia a száját.
 - Csak mellépattant. Simán túlrepült volna a tiednél.
 Aztán egy csilingelő kislány hangja is becsatlakozott.
 - Láttam, hogy Szofi csalt.
 - Nézz oda, amikor már ő véd be engem, az jelent valamit. Visszavágót...
 - Az erősebb gondolatok és érzelmek dominálnak. Remélhetőleg nem kavarodik össze a tiéddel. Kornél emlékei csak akkor jelentek meg, amikor mesélni kezdett. A családjáról. - Itt elhallgatott, mert nem érezte illendőnek kiteregetni a legjobb barátja személyes dolgait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861351#post861351][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.26. 19:25[/b][/url]

Ingerülten csaptam keresztbe a két lábamat, és azokon könyökölve vártam, hogy mit hoz ki Zalán a helyzetből. Vagy a szoba. Vagy mind a kettő. Sokat jósoltan. És segíteni is akartam. Mégse éreztem, hogy ez a módszer majd előrébb visz minket a megfejtéshez.
Aztán lassan megváltozott körülöttünk minden. Mélyebbet szippantottam a levegőből, mintha csak felszabadult volna a mellkasom a rabság alól. Aztán a csilingelő hangok. Kicsit arra emlékeztettek, amikor régen Narniásat játszottunk a tesóimmal. Zalánék most pont olyanok. Ártatlanok.
- Ez a húgod? - kérdeztem az ismeretlen, fiatalabb lányhangra. Szofit tudtam, hogy ki. Ismertem is. Ahogy Zalán hangja is ismerős volt már eléggé. - Ez már a jóslat? Otthon történik? - kérdeztem összevont szemöldökkel, és hol a szoba egyik, hol a másik felébe néztem. Még nem tudtam teljesen értelmezni az új atmoszférát, amiben magamat találtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861358#post861358][b]Hollósi Zalán - 2023.03.26. 20:01[/b][/url]

Honvágya tükröződött a nosztalgikus mosolyból, amit bólintás kísért.
 - Ez csak egy emlék. A szoba többnyire a vágyaidat tükrözi, meg jobb kedvre akar deríteni. De... - ő most teljesen mást akart a helytől és csak remélni tudta, hogy működni fog.
 Nem pazarolta tovább a szót, inkább erőtt vett magán és megint lehunyta a szemét. Próbálta letisztázni magában, hogy mire is van most szüksége.
 Meg akarom fejteni a látomást. Láttatni akarom azt, amit én látok. Tudni akarom, mi történik velem...
 A szobára szinte nyomban félhomály borult. A meleg színek megfakultak s a szellő levetkőzte hívogató álcáját, hogy valami sokkal baljóslatúbb áramlat kapjon bele Autumn hajába.
 - Itt maradsz, ugye? - kérdezte félve a lánytól. Bele sem mert gondolni, mi történik vele, ha efféle idegen mágia magával sodorná és nincs mellette senki, aki kirámgassa belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861362#post861362][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.26. 20:12[/b][/url]

Ahogy megváltozott a szoba hangulata, úgy kapcsoltak be a vészjelzőim. A nyakam libabőrözni kezdett, és lábam lecsúszott a padlóra, kisebb csattanást okozva a helyen, még baljóslóbbá téve azt.
Zalán hangja hallatán nem tudtam nem ellágyulni. Hiába voltam eddig kétkedő, jegessé fakult kékjében tükröződött a félelem, amit lassan állandó társának tudhat. És én azért voltam ott, azért akartam segíteni, hogy tudja nem ez az egyetlen, aki minden lépését kíséri.
Közelebb vackolódtam, és óvatosan keze alá csúsztattam a sajátomat. - Nem hagylak magadra - jelentettem ki, hátra dőlve a kanapén, lehunyva a szemeimet, mintha ettől könnyebben el tudnám képzelni a látomást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861368#post861368][b]Hollósi Zalán - 2023.03.26. 20:37[/b][/url]

Sosem próbálta meg magától előcsalogatni a látomást... most sem ezt tette, bár érezte, hogy ennyi hozzá kapcsolódó inger már szédülésre késztette őt. Sóhaj szakadt fel belőle az érintéstől, ami egy pillanatra valami más hangulatot adott a szobának. Két röpke szívdobbanás zaja dübörögte túl a szelet, tisztán elütött a rémálomtól. Zalán óvatosan elhúzta a kezét Autumn-tól és erre jó oka volt: elterelte a figyelmét olyan irányba, amit nem mert a lánynak megmutatni. Mégegyszer nem.
 Hasznosnak bizonyult, mert eső illata terült szét a levegőben. Bár a valóságban nem volt ott, Zalán érezte a bőrén az esőcseppeket. Emberek moraját. Hogy valami süvít a levegőben.
 Légzése elnehezült, mert már maga elé is képzelte a jelenetet, ahogy száguld a seprűn. Most csak úgy idézte fel, mint egy emléket, éppen ezért próbálta minél jobban rekonstruálni. Most nem akart tenni ellene, bármennyire is fájdalmas lesz.
 Villanást érzékelt szemhéjának fátyla mögül, feje kissé megrándult az élménytől. Ez új volt. Viszont a reccsenés hangja, ó nem. Azt már nagyon jól ismerte.
 - Merlin, segíts meg... - motyogta magának, talán csak ő hallotta meg ekkora zaj mellett. Épp, amikor kiejtette ezt a száján, ujjai remegni kezdtek és testét olyan érzés fogta el, mintha ismét súlytalanságba zuhanna. Ez már nem emlék volt. De végig kellett csinálnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861389#post861389][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.26. 22:54[/b][/url]

A hangos szívdobbanások egy pillanatra teljesen kizökkentettek, de ahogy megéreztem az ujjak kicsúszását a markomból, megértettem. A mellkasomban valami üresség, sötét folt kezdett terjedni, de nem volt ideje kiteljesedni. Nem hagyhattam, hogy a saját érzelmeim eltereljék a szobát, és vele együtt engem. Mélyeket szippantottam a levegőből, érezve az eső illatát, a szél fuvallatát. A tömeg tombolt, miközben éreztem, hogy a vihar összes jele az arcomba tolul anélkül, hogy valóban látnám.
A mellettem levő mocorgásra kinyitottam a szemem, és aggódva Zalánra néztem. Ám csak akkor vált igazi félelembe az érzés, mikor a fuvallat feldobta a rakoncátlan tincseket és babahajakat a fejem tetejére. Pontosan tudtam, hogy ez mit jelent. Ez az a pont, amitől mindig féltem, mikor seprűn kellett ülnöm. Az alattam tátongó mélység. A zuhanás, ami végtelen. Ami miatt az ember pulzusa az egekbe szökik, és amiért jelenleg is gyorsan süllyedt és emelkedett a mellkasom. Aggódva néztem Zalánra, láttam, hogy szenved. Mégse mertem még hozzáérni. Van még valami, amit tudnom kell?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861390#post861390][b]Hollósi Zalán - 2023.03.26. 23:20[/b][/url]

Interveno momentum...
 Visszahallotta saját könyörgő sirámát s már ő maga is motyogta a mágikus visszhanggal egyetemben. Ismételni kezdte újra meg újra. Újra meg újra.
 - Sajnálom- derengett fel egy ismeretlen hangfoszlány a szobában. Zalán ebből már mit sem érzékelt, minden izma megfeszült, ahogy felkészült a becsapódásra. Az a sok inger önkívületbe kergette, amiből már nem tudott kiszakadni.
 Torz reccsenés hangzott, a helyiségben tömeg morajlott fel. Egy nő sírt fel hangosan, hangja egyre közelebbinek hatott. És még egy fiatalabb hang, a nevét ismételgették szüntelen.
 Zalán feje rándult egyet, s a mozdulatot nyomban követte az egész teste is. Elakadt a lélegzete, s akármennyire próbálkozott, a tüdeje nem akart engedelmeskedni az akaratának.
 - Sajnálom - ismétlődött megfakultan. A szoba végében egy árnyék futott át a falon, melyel egy időben Zalán látomásában is felderengett a homályos alak. Nem segít neki. Mindenki más hangja egyre közelebbinek hatott, de ő csak ott állt. Figyelte, ahogy a fiú vérét mossa össze a sárral az eső.
 Ujjai görcsösen feszültek, már-már groteszk módon, hiszen a lidércnyomásban mozdítani próbálta őket. De képtelen volt rá. Itt kéne, hogy vége szakadjon. Miért nincs még vége?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861393#post861393][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.26. 23:54[/b][/url]

A varázslatot most hallom másodszor, de elsőre nem tudtam a jelentését. Most minden lélekjelenlétemre szükségem volt, hogy ne próbáljak valamit tenni a megakadályozásáért. És akkor ott volt. A saját hangom. Igen, biztosan az enyém volt a többi mellett. És ettől csak még ijesztőbbé vált az egész. Az árnyat követtem a szememmel, aztán vissza Zalánra, és újra az árnyra. Ide-oda kapkodtam a pillantásom, míg az meg nem állapodott a barátomon. Láttam, hogy szenved, de féltem hozzáérni. Emlékeztem, hogy mi történt legutóbb, mikor felvertem a katatón állapotból. Gyorsan kellett kitalálnom, így az egyetlen dolog maradt, ami hirtelen eszembe jutott. Lehunytam a szemem, és egy közös emlékre gondoltam. Erősen, próbálva elfelejteni egy pillanatra az összes borzalmat, amit jelenleg éreztem. A mellkasom még mindig fel-alá járt, de közben magamban az egyetlen élénk emléket mantráztam, ami segíthetett jelenleg.
-  Nem erre valók a barátok? Hogy ott legyenek, amikor úgy érzik, szükség van rájuk - hallatszott Zalán hangja, miközben a vihar múlni kezdett, és helyét halk zene vette át, ami egyre erősödött.
- Nagyon bugyután táncolsz - csilingelt Autumn hangja a távolban, szinte hallani lehetett, hogy mosolygott. A lány felnyitotta szemét, a szoba sokkal hívogatóbb színeket vett magára. A tömeg morajával eggyé vált a beszélgetés, poharak csilingelése, és sütik illata szállt, ahogy aggódva barátjára nézett a lány. Aztán ahogy újra az emlékre koncetrált, úgy erősödött fel újra beszélgetésük hangja is.
- Miért? - hangzott a tétova Rue hang pár évről ezelőttről.
- Egyetlen okot mondj, hogy miért ne - jött a válasz Zalán hangján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861401#post861401][b]Hollósi Zalán - 2023.03.27. 00:33[/b][/url]

Könnyek törtek át csukott szemhéjának résén, arca eltorzult a fájdalomtól s bár a kép homályosodni kezdett, nem érződött az, hogy véget akarna érni. Csupán a homlokán serkenő vér mosta el szeme világát.
 Az oxigén tiltakozott, hogy éltető manaként szálljon Zalánba, mikor hangok törték át elméjének falát. Olyan abszurd volt, annyira váratlan... És Merlinre, milyen csodálatos volt belekapaszkodni abba a hangba, amely őrangyalként karolta fel, hogy kiemelje a sárból.
 Felbukkant a mélyből, levegőért kapkodott, mellkasa emelkedett és süllyedt, akárcsak egy riadt madárnak. Megint hátravetette a fejét, visszahunyta szemét és belefeledkezett az emlékbe, amely oly kedves volt neki, de szinte már el is felejtette. Nyakán vándorolt már a sós könny, de ajkában reszkető mosoly tükrözte, hogy meghatódott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861402#post861402][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.27. 00:50[/b][/url]

Egy pillanatra megijedtem, hogy talán még sem sikerült. Láttam a feltörő könnyet, a fájdalmat Zalán arcára kiülni, és majdnem fel is adtam a próbálkozást, mikor levegőért kezdett kapkodni. Boldogan, reszketegen engedtem ki az addig bent tartott szusszanást, ám elveszítve a koncentrációm az emlék is elveszett. A tömeg zsivaja vette át a teret, majd lassan az is alakulni kezdett. Összevontam a szemöldökömet, nem értettem mi történik. Hirtelen teljes csönd lett, és sötét. Aztán csak a hangomat lehetett hallani. Tisztábban, mint bármelyik emlékfoszlányban.
- Tudod nekem mi szokott segíteni, ha nem tudok aludni? A versek. Ez a kedvencem. Akarod, hogy felolvassak belőle? Angolul van, de... úgy is azt mondtad, hogy szeretnéd hallani a hangom... - Hirtelen pattantam fel, dobbantva a lábammal, mikor rájöttem, hogy mi történik.
- Elég - szóltam, majd visszagörnyedtem a kanapéra, mikor a szoba elkezdte az emléket feloszlatni. Biztos a megkönnyebbülés hozta elő. Ugyanaz volt, mint mikor először hallottam rémálomból felsikítani Zalánt. Az aukció estéjén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861407#post861407][b]Hollósi Zalán - 2023.03.27. 03:14[/b][/url]

Fejét rázta, mintha túl jó lett volna az emlék ahhoz, hogy megtörténtként tekintsen rá. Autumn csodaszép volt. Azzal a csodaszép lánnyal neki egyszer megadatott, hogy táncolhasson. A könnyek tovább patakzottak, amit nem értett, hiszen már nem a zuhanás járt a fejében.
 A hirtelen váltástól kinyitotta megint a szemeit, s meglepetésére csak sötétséget talált. Nem mert levegőt venni, noha még mindig sóvárgott érte, jobban lekötötte, hogy mi fog vajon most következni. Hiszen ezeket az emlékeket nem ő idézte fel. Már ezt is furcsállta.
 Amikor először hallotta ezeket a szavakat, szégyent érzett és végtelen szomorúságot. De most nem tudott másra gondolni, minthogy a lányt, aki mellette ül, egyszerűen magához vonja és véget nem érő ölelésbe zárja. Amikor kivilágosodott és meglátta Rue-t fölé magasodni, az érzés csak erősebb lett. Még az arcáról leolvasott zaklatottság sem tudott ezen enyhíteni.
 Elködösült tekintetével kereste a másikét, hogy választ kapjon arra, mi történt az imént. A szoba mágiája nem engedte, hogy kedvükre idézzenek fel jelentéktelen emlékeket az életükből. Ezek a pillanatok neki is jelentettek valamit, pont ezek, ahol Zalán úgy érezte, hogy elmosódott valamiféle határ kettejük közt, amit barátságnak neveztek meg.
 - Sosem lehet elég - találta meg rekedten a hangját végül. Szavai hatására egy jellegzetes illat erősödött fel a levegőben. Autumn érzelmekkel teli sóhaja verődött vissza kísértetiesen a falakról, melyre a mágia festette ezernyi árnyalatát a zöldnek. Rue íriszének palettáját. Ritmusos lüktetés koronázta az érzékek kavalkádját, ami pontosan azt az ütemet adta, amit Zalán érzett a lány kezét fogva a kviddicspálya lelátóján. -Belőled nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861422#post861422][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.27. 10:54[/b][/url]

Megdermedtem. Teljes testem reszketegen észlelte a körülöttünk történő változásokat, amelyeken Zalán mélykék szavai sem segítettek. Kiszáradt a szám, nyelni is alig bírtam a mellkasomat megtöltő érzelmek kavargásában.
- Én... - kezdtem alig hallhatóan, szinte el is veszett a szoba atmoszférájában. Ijedt tekintetemet Zalánra vetettem, régen éreztem ennyire sebezhetőnek magamat. Régen mutattam ki akaratlanul ennyi érzelmet. Beharaptam alsó ajkam, és ahogy lassan újra elengedtem, tekintetem úgy vándorolt a padló felé.
- El kéne mennünk - jelentettem ki, és megköszörültem a torkomat. - Keresni egy olyan helyet, ahol át tudjuk beszélni a történteket - jegyeztem meg, még mindig úgy, mint akit fejbe vertek. Szaggatott mozdulatokkal felálltam, és várakozón lassan Zalánra sandítottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861426#post861426][b]Hollósi Zalán - 2023.03.27. 12:23[/b][/url]

 A hangok bár kissé tompulni kezdtek, a színek és az illatok ugyanúgy hatottak Zalánra. Már emlékezett, miért sír még mindig.
 Elfordult Autumn-tól, mintha az is bűn lenne, ahogy ránéz. Valószínűleg tényleg az volt. Ebben a pillanatban sebezhetőnek érezte magát és nem tudta visszahúzni azokat a falakat, amiket ígéretekkel épített maga köré. Csak a falat bámulta, melyen még mindig úgy táncoltak a fények, mintha ólomüveg ablakon keresztül szűrődnének át.
 - Nem megy - nyelte vissza az újabb könnyeket. Lába felé bökött enyhén fejével, ami remegett, mintha fagy mardosta volna. Meg is toldotta a magyarázattal. - Fantomfájdalom.
 Közben valami sokkal fájóbb mardosta belülről, de erőt vett magán, hogy kijelentse.
 - Nem kell ittmaradnod.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861433#post861433][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.27. 14:53[/b][/url]

A tompaság, ami hirtelen ütött be az agyamba, nem is engedte, hogy felfogjam a körülöttem zajló történéseket. Menekülni akartam, de közben...
- Megígértem, hogy nem hagylak magadra - ültem vissza a kanapéra lassan. Egy pillanatra elhallgattam, próbálva kizárni a szoba adta hangulatokat, amiket olyan erősen elnyomtam. Nincsenek ott. Nem lehetnek ott. Erősen hunytam le a szemem, majd nyitottam ki eltökélve magam.
- Na jó, akkor beszéljük meg itt. Azt már tudjuk, hogy hatalmas vihar van, ami alapjáraton rossz ómen. Seprűre még jó időben sem ülnék fel, nemhogy viharban... - morogtam. - Viszont a kérdés, hogy... hogy ki volt az árny. Esetleg őt a látomásokban látod? - kérdeztem, próbálva magabiztosságot erőltetni a mondandómba, mintha egyáltalán nem történt volna az elmúlt percekben semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861438#post861438][b]Hollósi Zalán - 2023.03.27. 17:48[/b][/url]

- Ez így nem megy. Nekem nem megy. - ismételte, de már másra értette. Gondolhatott volna arra, hogy nem tud most tisztán gondolkodni, annyi egymásnak ellentmondó érzés kerítette hatalmába, hisz ez is igaz lett volna. De a hangjában valami sokkal súlyosabb csendült.
 Azt hitte, a látomások rémsége lesz ma a legmegrázóbb, amit ebben a szobában találni fog, s fogalma sem volt róla, hogy amit elnyomott magában Rue iránt, ilyen könnyen a felszínre tud törni.
 Mikor újra megszólalt, hangja a körülményekhez képest nyugodt volt. Szeretettel teli. És emiatt szomorú.
  - Menj el, kérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861460#post861460][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.27. 23:13[/b][/url]

Fejemben millió és egy kérdés kavargott, némely nekem szólt, ám sok közül annak a pár szónak, amit épp az imént hallottam. Maradni akartam, mert ha elmegyek, az olyan, mintha választanék. Mintha nem keresném a választ minden feltett kérdésre. Pedig a tudás hatalom. Ám ezeket a kérdéseket féltem feltenni. Azóta féltem, hogy az erdőben a csillagokat figyelve először kimondtam valakinek, hogy szeretlek. Azóta féltem, hogy nem hallottam viszont.
Lassú, szaggatott mozdulatokkal indultam el a kijárat felé, mikor a szobában egy apró fuvallat söpört végig a gondolataim mentén. A hely lassan éjszakai sötétbe váltott. Nem olyanba, amiben nem lát az ember, hanem amelyet bevilágít a csillagok és a Hold fénye. Kezem kinyúlt a kilincsért, mégis képtelen voltam még megragadni.
- Fontos vagy nekem - szólaltam meg halkan, alig hallhatóan. A szavak túl igazak voltak. - Nem akarlak elveszíteni. Nem így - pillantottam végül vissza félénken a vállam felett. - És...és nem is úgy - esett pillantásom még mindig elernyedt lábaira. Égett a torkom minden egyes kimondott szótól, mert a bensőmet is valamilyen tüzes érzelem marta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861465#post861465][b]Hollósi Zalán - 2023.03.28. 01:32[/b][/url]

- Ezt eddig is tudtam. De képtelen vagyok tovább színlelni neked, hogy elég egyszerűen a barátodnak lenni. Merlin lássa lelkem, hogy megpróbáltam. De ez már fáj nekem és később csak mégjobban fog, ha most nem vagyok őszinte veled. - Körbe akart mutatni a szobán, ami továbbra is Autumn illatával bódította elméjét, de még mindig úgy érezte, hogy a bőre alatt szilánkosra tördelt csontjai fúródnak mélyebbre az ujjaiban. - Fájdalomból már így is elég kijutott.
 Legszívesebben elfordult volna, mert szégyellte mindazt, ami az arcán tükröződött, de volt benne annyi kurázsi, hogy Rue szemébe nézzen, már amennyire a sötét engedte. Hogy megjegyezze magának. S hogy egyben búcsút intsen neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861537#post861537][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.29. 19:56[/b][/url]

Dermedten vártam a válaszát, ám az jobban fájt, mint minden, amit előtte mondott. Mert tudtam, hogy én képtelen leszek azt a lépést megtenni, hogy az életemben tartsam. Pláne nem ilyen kondíciók mellett. Arcomra kiült a bánat összes árnyalata, és tekintetem elhomályosodva nézett egy pontot a szobában.
- Sajnálom, hogy nem vagyok elég barátnak - erőltettem még nyugalmat a hangomba, mielőtt kiléptem volna az ajtón. Tekintetemben egyre szikrázóddá vált a napsütés, ahogy átszűrődött a könnyeken. Aztán meghallottam, hogy a folyosó végén valaki a nevemet szólítja, és gyors pislogásokkal szorítottam vissza az összes visszafojtott érzelmemet, mielőtt a hang tulajdonosa odaért volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861570#post861570][b]Hollósi Zalán - 2023.03.30. 13:31[/b][/url]

Nem akarta megmagyarázni, úgy érezte, hogy Rue-nak már pontosan tudnia kéne, miért nem akar a közelében lenni. Egy óvatlan pillanat, mint az előbbi elég lett volna, hogy megszegje a saját ígértetét és csókkal hintse be a lány arcát. Hogy kezét kulcsolja össze vele, a hajával babráljon, karjaiba zárja. Elég lett volna, hogy szó nélkül otthagyjon mindent és elvigye Autumn-ot Írországba, hogy a honvágyát csillapítsa, hogy elhalmozza neki tetsző versekkel, táncolni kérje fel, úgy nevettesse meg, ahogyan egy szerelmes és nem egy barát teszi.
 De mire lett volna elég? Hogy megint zavarba hozza és megbántsa a lányt, akit szeret. Az sokkal nagyobb fájdalommal járt volna, mint most Autumn szavai, ami nagy szó volt, hiszen Zalán így is úgy érezte, mintha cruciatus átok szaggatná őt belülről.
 Amint becsukódott az ajtó, a szoba Rue hangján kezdte szajkózni az egyetlen kívánságot, ami most a fiúban égett.
 Nem hagylak magadra.
 Mellkasa fantomfájdalomtól lüktetett és csak rontott a helyzeten, hogy szakadozottan kezdte venni a levegőt. A szoba mágiája mindent megtett azért, hogy jobb kedvre derítse, de sajnos ez azt eredményezte, hogy olyan dolgok ütötték szíven, amit csak attól kaphatott volna meg a valóságban, aki épp most sétált ki azon az ajtón.
 Teste még ültő helyében is elnehezült, a mellette heverő platánpálca szikrákat hányt a kanapén s valami vadmágia kavarta fel körülötte a levegőt, ami elkeseredetten próbálta süvítésével elnyomni Autumn hangját. De már mindegy volt. Zalán fejében visszhangzott tovább.
 Nem hagylak magadra.