A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=860591#post860591][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.12. 00:15[/b][/url]

Habár az előcsarnokban azt mondtam Zalánnak, hogy a vizsgákat fél lábbal is megtudom csinálni, miután megkaptam a levelemet a minisztériumtól már sokkal komolyabban akartam venni. Nem voltam szerves része a kutatásnak, csak amennyire eddig is jutottam. Jegyzeteket és könyveket adtam Zalánnak, remélve, hogy Kornéllal sikerül haladniuk, míg a tantárgyaim nagyját letudom. És mivel ez megtörtént, ott voltam. A totál átlagosnak tűnő terem előtt.
- Hát... egyszer kétszer benéztem már ide járőrözés közben, de csak pár percre. Miért, mi olyan különleges benne? - kérdeztem vissza azonnal összevonva a szemöldökömet. Értettem, hogy Zalánnak segítség kell, de még nem teljesen értettem benne a szerepemet. És ha valamit nem szerettem az az, ha nem tudok dolgokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=860594#post860594][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.12. 00:55[/b][/url]

Egészen mozdulatlanul hallgatom a fiút, értelmezve minden kimondott szót. Aztán ahogy ő megmozdult, úgy én is. - Láttat és hallat. De... ez hogyan segít nekünk? Mármint ha te a látomásodat látod, én meg Írországban találom magam, az nem lesz hasznunkra - próbáltam egy egyszerű példát felhozni az övéinek fényében. Ha mindenki a saját világába menekülhet egy ilyen szobában az nagyon hasznos, csak éppen nem csapatmunkához.
Beléptem a terembe, és magunkra csuktam az ajtót. - Próbáljuk meg. Mit veszíthetünk, nem igaz? - vontam meg a vállamat, ahogy én is helyet foglaltam a kanapén. - És most? Fogjuk meg egymás kezét, és képzeljük magunkat a látomásodba? - ironizált a lány kissé szkeptikusan. Hallat velem dolgokat. Honnan tudhatom, hogy azok pontosan megegyeznek a látomással, és nem másítja meg őket a szoba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861351#post861351][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.26. 19:25[/b][/url]

Ingerülten csaptam keresztbe a két lábamat, és azokon könyökölve vártam, hogy mit hoz ki Zalán a helyzetből. Vagy a szoba. Vagy mind a kettő. Sokat jósoltan. És segíteni is akartam. Mégse éreztem, hogy ez a módszer majd előrébb visz minket a megfejtéshez.
Aztán lassan megváltozott körülöttünk minden. Mélyebbet szippantottam a levegőből, mintha csak felszabadult volna a mellkasom a rabság alól. Aztán a csilingelő hangok. Kicsit arra emlékeztettek, amikor régen Narniásat játszottunk a tesóimmal. Zalánék most pont olyanok. Ártatlanok.
- Ez a húgod? - kérdeztem az ismeretlen, fiatalabb lányhangra. Szofit tudtam, hogy ki. Ismertem is. Ahogy Zalán hangja is ismerős volt már eléggé. - Ez már a jóslat? Otthon történik? - kérdeztem összevont szemöldökkel, és hol a szoba egyik, hol a másik felébe néztem. Még nem tudtam teljesen értelmezni az új atmoszférát, amiben magamat találtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861362#post861362][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.26. 20:12[/b][/url]

Ahogy megváltozott a szoba hangulata, úgy kapcsoltak be a vészjelzőim. A nyakam libabőrözni kezdett, és lábam lecsúszott a padlóra, kisebb csattanást okozva a helyen, még baljóslóbbá téve azt.
Zalán hangja hallatán nem tudtam nem ellágyulni. Hiába voltam eddig kétkedő, jegessé fakult kékjében tükröződött a félelem, amit lassan állandó társának tudhat. És én azért voltam ott, azért akartam segíteni, hogy tudja nem ez az egyetlen, aki minden lépését kíséri.
Közelebb vackolódtam, és óvatosan keze alá csúsztattam a sajátomat. - Nem hagylak magadra - jelentettem ki, hátra dőlve a kanapén, lehunyva a szemeimet, mintha ettől könnyebben el tudnám képzelni a látomást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861389#post861389][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.26. 22:54[/b][/url]

A hangos szívdobbanások egy pillanatra teljesen kizökkentettek, de ahogy megéreztem az ujjak kicsúszását a markomból, megértettem. A mellkasomban valami üresség, sötét folt kezdett terjedni, de nem volt ideje kiteljesedni. Nem hagyhattam, hogy a saját érzelmeim eltereljék a szobát, és vele együtt engem. Mélyeket szippantottam a levegőből, érezve az eső illatát, a szél fuvallatát. A tömeg tombolt, miközben éreztem, hogy a vihar összes jele az arcomba tolul anélkül, hogy valóban látnám.
A mellettem levő mocorgásra kinyitottam a szemem, és aggódva Zalánra néztem. Ám csak akkor vált igazi félelembe az érzés, mikor a fuvallat feldobta a rakoncátlan tincseket és babahajakat a fejem tetejére. Pontosan tudtam, hogy ez mit jelent. Ez az a pont, amitől mindig féltem, mikor seprűn kellett ülnöm. Az alattam tátongó mélység. A zuhanás, ami végtelen. Ami miatt az ember pulzusa az egekbe szökik, és amiért jelenleg is gyorsan süllyedt és emelkedett a mellkasom. Aggódva néztem Zalánra, láttam, hogy szenved. Mégse mertem még hozzáérni. Van még valami, amit tudnom kell?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861393#post861393][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.26. 23:54[/b][/url]

A varázslatot most hallom másodszor, de elsőre nem tudtam a jelentését. Most minden lélekjelenlétemre szükségem volt, hogy ne próbáljak valamit tenni a megakadályozásáért. És akkor ott volt. A saját hangom. Igen, biztosan az enyém volt a többi mellett. És ettől csak még ijesztőbbé vált az egész. Az árnyat követtem a szememmel, aztán vissza Zalánra, és újra az árnyra. Ide-oda kapkodtam a pillantásom, míg az meg nem állapodott a barátomon. Láttam, hogy szenved, de féltem hozzáérni. Emlékeztem, hogy mi történt legutóbb, mikor felvertem a katatón állapotból. Gyorsan kellett kitalálnom, így az egyetlen dolog maradt, ami hirtelen eszembe jutott. Lehunytam a szemem, és egy közös emlékre gondoltam. Erősen, próbálva elfelejteni egy pillanatra az összes borzalmat, amit jelenleg éreztem. A mellkasom még mindig fel-alá járt, de közben magamban az egyetlen élénk emléket mantráztam, ami segíthetett jelenleg.
-  Nem erre valók a barátok? Hogy ott legyenek, amikor úgy érzik, szükség van rájuk - hallatszott Zalán hangja, miközben a vihar múlni kezdett, és helyét halk zene vette át, ami egyre erősödött.
- Nagyon bugyután táncolsz - csilingelt Autumn hangja a távolban, szinte hallani lehetett, hogy mosolygott. A lány felnyitotta szemét, a szoba sokkal hívogatóbb színeket vett magára. A tömeg morajával eggyé vált a beszélgetés, poharak csilingelése, és sütik illata szállt, ahogy aggódva barátjára nézett a lány. Aztán ahogy újra az emlékre koncetrált, úgy erősödött fel újra beszélgetésük hangja is.
- Miért? - hangzott a tétova Rue hang pár évről ezelőttről.
- Egyetlen okot mondj, hogy miért ne - jött a válasz Zalán hangján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861402#post861402][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.27. 00:50[/b][/url]

Egy pillanatra megijedtem, hogy talán még sem sikerült. Láttam a feltörő könnyet, a fájdalmat Zalán arcára kiülni, és majdnem fel is adtam a próbálkozást, mikor levegőért kezdett kapkodni. Boldogan, reszketegen engedtem ki az addig bent tartott szusszanást, ám elveszítve a koncentrációm az emlék is elveszett. A tömeg zsivaja vette át a teret, majd lassan az is alakulni kezdett. Összevontam a szemöldökömet, nem értettem mi történik. Hirtelen teljes csönd lett, és sötét. Aztán csak a hangomat lehetett hallani. Tisztábban, mint bármelyik emlékfoszlányban.
- Tudod nekem mi szokott segíteni, ha nem tudok aludni? A versek. Ez a kedvencem. Akarod, hogy felolvassak belőle? Angolul van, de... úgy is azt mondtad, hogy szeretnéd hallani a hangom... - Hirtelen pattantam fel, dobbantva a lábammal, mikor rájöttem, hogy mi történik.
- Elég - szóltam, majd visszagörnyedtem a kanapéra, mikor a szoba elkezdte az emléket feloszlatni. Biztos a megkönnyebbülés hozta elő. Ugyanaz volt, mint mikor először hallottam rémálomból felsikítani Zalánt. Az aukció estéjén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861422#post861422][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.27. 10:54[/b][/url]

Megdermedtem. Teljes testem reszketegen észlelte a körülöttünk történő változásokat, amelyeken Zalán mélykék szavai sem segítettek. Kiszáradt a szám, nyelni is alig bírtam a mellkasomat megtöltő érzelmek kavargásában.
- Én... - kezdtem alig hallhatóan, szinte el is veszett a szoba atmoszférájában. Ijedt tekintetemet Zalánra vetettem, régen éreztem ennyire sebezhetőnek magamat. Régen mutattam ki akaratlanul ennyi érzelmet. Beharaptam alsó ajkam, és ahogy lassan újra elengedtem, tekintetem úgy vándorolt a padló felé.
- El kéne mennünk - jelentettem ki, és megköszörültem a torkomat. - Keresni egy olyan helyet, ahol át tudjuk beszélni a történteket - jegyeztem meg, még mindig úgy, mint akit fejbe vertek. Szaggatott mozdulatokkal felálltam, és várakozón lassan Zalánra sandítottam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861433#post861433][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.27. 14:53[/b][/url]

A tompaság, ami hirtelen ütött be az agyamba, nem is engedte, hogy felfogjam a körülöttem zajló történéseket. Menekülni akartam, de közben...
- Megígértem, hogy nem hagylak magadra - ültem vissza a kanapéra lassan. Egy pillanatra elhallgattam, próbálva kizárni a szoba adta hangulatokat, amiket olyan erősen elnyomtam. Nincsenek ott. Nem lehetnek ott. Erősen hunytam le a szemem, majd nyitottam ki eltökélve magam.
- Na jó, akkor beszéljük meg itt. Azt már tudjuk, hogy hatalmas vihar van, ami alapjáraton rossz ómen. Seprűre még jó időben sem ülnék fel, nemhogy viharban... - morogtam. - Viszont a kérdés, hogy... hogy ki volt az árny. Esetleg őt a látomásokban látod? - kérdeztem, próbálva magabiztosságot erőltetni a mondandómba, mintha egyáltalán nem történt volna az elmúlt percekben semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861460#post861460][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.27. 23:13[/b][/url]

Fejemben millió és egy kérdés kavargott, némely nekem szólt, ám sok közül annak a pár szónak, amit épp az imént hallottam. Maradni akartam, mert ha elmegyek, az olyan, mintha választanék. Mintha nem keresném a választ minden feltett kérdésre. Pedig a tudás hatalom. Ám ezeket a kérdéseket féltem feltenni. Azóta féltem, hogy az erdőben a csillagokat figyelve először kimondtam valakinek, hogy szeretlek. Azóta féltem, hogy nem hallottam viszont.
Lassú, szaggatott mozdulatokkal indultam el a kijárat felé, mikor a szobában egy apró fuvallat söpört végig a gondolataim mentén. A hely lassan éjszakai sötétbe váltott. Nem olyanba, amiben nem lát az ember, hanem amelyet bevilágít a csillagok és a Hold fénye. Kezem kinyúlt a kilincsért, mégis képtelen voltam még megragadni.
- Fontos vagy nekem - szólaltam meg halkan, alig hallhatóan. A szavak túl igazak voltak. - Nem akarlak elveszíteni. Nem így - pillantottam végül vissza félénken a vállam felett. - És...és nem is úgy - esett pillantásom még mindig elernyedt lábaira. Égett a torkom minden egyes kimondott szótól, mert a bensőmet is valamilyen tüzes érzelem marta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861537#post861537][b]Autumn Rue Danvers - 2023.03.29. 19:56[/b][/url]

Dermedten vártam a válaszát, ám az jobban fájt, mint minden, amit előtte mondott. Mert tudtam, hogy én képtelen leszek azt a lépést megtenni, hogy az életemben tartsam. Pláne nem ilyen kondíciók mellett. Arcomra kiült a bánat összes árnyalata, és tekintetem elhomályosodva nézett egy pontot a szobában.
- Sajnálom, hogy nem vagyok elég barátnak - erőltettem még nyugalmat a hangomba, mielőtt kiléptem volna az ajtón. Tekintetemben egyre szikrázóddá vált a napsütés, ahogy átszűrődött a könnyeken. Aztán meghallottam, hogy a folyosó végén valaki a nevemet szólítja, és gyors pislogásokkal szorítottam vissza az összes visszafojtott érzelmemet, mielőtt a hang tulajdonosa odaért volna.