A folyosón haladva egy szépen kidolgozott tölgyfaajtócskába botlunk. Külsőleg semmit nem árul el magáról a szoba, aki pedig nem ismerős errefelé, annak elképzelése sem lehet, mi is van odabent. Azonban abban a percben, hogy benyitunk, egyből magunkénak érezhetjük a szobát. A szoba alapvető kinézete a négy ház színeit hordozza magán, a bent lévő bútorzat pedig kényelmet és nyugalmat sugároz. Belépve azt látjuk, hogy körben egy kanapégarnitúra helyezkedik el. A párnák eltérő árnyalatokban pompáznak, van köztük sárga, bézs, fehér és szürke színű egyaránt. Középen egy nagyobb dohányzóasztal található, ami alatt kis rekeszek, azok régebbi Edictum számokat, pennát és pergament rejtenek magukban. A tetőtéri ablakon át beszűrődő fény bevilágítja a teret, de ez sem állandó, mint ahogy itt semmi. Különleges és hívogató szobácskáról beszélhetünk.

A falak színei a belépő ember hangulatát követve váltanak árnyalatot, ahogy a szobán belüli környezet is ehhez alkalmazkodva alakítja magát. Érzelmeinkhez igazodik a bent szóló dallam, vagy esetlegesen a csend, mindamellett, hogy kellemes illatokat is érzünk, ami szintén a mi javunkra válik. Lesz olyan, aki a csoki illatától örömittasan ír meg egy-egy szorgalmit, de lesznek keserűbb napjukon éppen ide menekülő diákok is, akiket valami más, szomorúságuk elillanására létrejövő érzetet kapnak. Szinte minden érzékszervünket megnyugtató kényeztetés veszi kezdetét. A látvány kápráztatja a szemet, az illat az orrunkat még a zene vagy éppen a csend a hallásunkat.

Ám a szoba egyszerre lehet áldás és átok is, hiszen, ha nem egyedül vagyunk bent, akkor azzal mások előtt titkunk is felfedődhet ízlésünkről, de másokat meg megismerhetünk. Ilyenkor valami olyan elegyét kaphatjuk a bent lévő személyeknek, amire még mi sem számítunk, de a szobán ülő varázslatnak köszönhetően ez a keverék olyan lesz, hogy a bent lévők egyikét se kergesse azért őrületbe, mégis megfeleljen mind a kettőjüknek.

Ez az a hely ahová menekülhet bárki, nem túl nagy, mégis tökéletes a léleknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=839249#post839249][b]Athanaczkovics Kornél - 2021.11.21. 17:00[/b][/url]

Úgy eltelt ez a pár hónap, hogy észre sem vettem. Zajlik az élet, néha csak kapkodom a fejemet, hogy mégis mi a franc történik, de egészen helytállok. A magam módján. A szüleimnek nem szólhatok arról, hogyha valami probléma adódik, úgyhogy a legjobb megoldást szoktam választani az ilyen helyzetekre: ha nagyon erősen bízok benne, akkor megoldom egyedül. Az esetek többségében bejön, ami meg nem, arról nem beszélünk. Például arról, hogy a Nagyterem megint mennyire hangos, mert mindenki meghibbant a Halloween miatt. Kicsit tényleg olyan, mintha egy őrültek házában ülnék, és valaki léptem-nyomon mindig meglök, szóval az olvasást már el is vetettem, mint opció. Fejemet emelem fel, miután combom alá csúsztattam a könyvet és látom meg Zalánt, aki szokatlan módon elég erőteljesen elhatárolódott mindenkitől. Szemöldököm megemelkedik ugyan a jelenségtől, de nem vagyok az a fajta, aki ajtóstul ront a házba, szóval… kivárás. Ami másnál egyszerűbb lenne, de amikor Zalán elindul és indulnék utána, rá kell jönnöm, hogy nem vagyok annyira gyors. Ja, a sors fintora. Kissé lihegve fordulok rá a folyosóra, amin barátom áll, de indul is tovább. Hiába kiabálnék, meg sem hallaná az alapzajban. Már-már durcásan szusszanva indulok utána.
- Merlinre mondom, azt hittem soha nem fogsz megállni - támaszkodom jobban a mankóra, majd lépek beljebb a szobába, amiben soha nem jártam még. Kékjeimet körbejáratom a szobában, amik ismét Zalánon állapodnak meg. - Hallottam pár diákot beszélgetni, miközben kergettelek. Valahogy ki lettünk zárva a körletekből, a Rellon van nyitva mindenkinek valami bulival - még pár lépést teszek a szoba belseje felé, ahogy barátomra mosolygok, miközben a könyvet tolom vissza jobban hónaljamba. - Megmondom az őszintét, nem vonzanak a zöldek - húzom el a számat látványosan. Még akkor is, ha egyértelmű, hogy nem mindegyik zöld gonosz, de akkor is van valami a kisugárzásukban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=839316#post839316][b]Athanaczkovics Kornél - 2021.11.23. 20:10[/b][/url]

Értelmet nyer, hogy miért tűnt el mindenki és mindenhonnan a félhomályos folyosókról, amikor a Rellon megint hozza a formáját. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy a portré eltűnéséért is ők felelnek, de ugye nem mutogatok ujjal addig, amíg nincs arra bizonyítékom, hogy valóban ők voltak. Végül is, teljesen mindegy jelenleg, mert ahogy elnézem a mellettem elhaladókat a hatalmas mosollyal arcukon és néhányukon a rögtönzött jelmezzel, komolyan élvezik. Van, akinek zsánere ez. Én nem tartozom közéjük, mint most kiderült, így csak örülök, hogy Zalán nem arrafelé tart. Egy hatalmas kő koppant mögöttem, amit elhagytam a megkönnyebbüléstől.
- Merlinre! - kiáltok fel én is, ahogy Zalán teszi, mert megáll bennem az ütő. Szent isten, erre mi szükség volt? Szemeimhez kapok, dörzsölök rajtuk, amíg szívem újra normálisan kezd el verni, majd osztom meg az információt. A visszakérdezésre bólintok egy aprót, miközben beljebb sétálok a félhomályos szobában. Vállamat is megvonom, hogy nem vagyok vele egyedül. Végül csak megállásra kényszerít, és először csak vállam felett nézek hátra, de ahogy folytatja fordulok vissza teljesen. Fejem biccen félre, ajkaim elnyílnak kicsit egymástól, agyamban pörög az elmúlt pár perc.
- Nem akartalak megijeszteni, bocs - szalad ráncba a szemöldököm. - Figyelj… én nem szólítottalak a neveden. Öm… van itt valaki? - húzom ki magam végül, szúrós tekintettel pillantok körbe, hangomat is igyekszem a lehető legjobban megkeményíteni a kérdés közben. Úgy tűnik hiába, mert válasz nem érkezik. Elhúzom számat. - Mit hittél? Lehetek valami elmebeteg gyilkos, ha az a kívánság - bár elég vicces látványt nyújtanék mankóval és sántán, mint gyilkos, de hát olyan modern világot élünk, talán ez lenne a legkisebb, amin fennakadnának az emberek. - Még amúgy sem döntöttem el mi szeretnék lenni, ha nagy leszek - látványosan forgatom meg szemeimet, mert nagymamám szavai az én számból még komolytalanabban hangzanak, mint amennyire amúgy nem tudom őket komolyan venni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=839323#post839323][b]Athanaczkovics Kornél - 2021.11.23. 22:01[/b][/url]

Vicces vagyok? Mármint most miért? Értetlen nézek barátomra, mert most tényleg elvesztettem a fonalat, ami elég ritkán fordul elő velem, de isten látja lelkemet, nem tudom mi folyik itt. Zalán lepillant, én is fordulok, hogy arrafelé nézzek, amerre vélhetően ő, de semmit nem látok, mikor a szoba ismét érezhetően megváltozik. Borzongás fut végig gerincem mentén, szólásra nyitom a számat, amit azonnal be is csukok, amint homályba borulunk megint.
- Ezt te csinálod? - francokat ő, amikor jön a nevetés! Erősebben fogok a mankóra, kékjeim zizegnek ide-oda a félhomályba borult helyiségen, hátha kiveszek valami alakot, de Zalán sziluettjén tényleg nincs senki a szobában. Mondjuk ez ebben a szituban egyáltalán nem biztató. Lehet a rellonosok találták ki ezt is? Egyáltalán nem vicces, amikor megszólal a női hang, Zalánt szólítja, én meg megmerevedek. Fejemet felkapom, végül sacperra pillantok Zalánra, hátha ő tud mondani valamit, de a kérdéséből kiindulva, aligha.
- Nem - felelem szűkszavúan, még erősebben markolok a segédeszközre, alsó ajkamba harapva mozdulok lassan, amivel egy időben lesz ismét fényes a szoba. Oké. Mérlegeljünk. Hang, ami Zalánt szólítja, sötétség, majd világosság. Mi a fene folyik itt? Mintha… - Te is hallod ezt? - koncentráltabban fülelek a halk zenére, ami agyam hátsó zugából kerül elő egyre hangosabban. Zene is van. Miért van zene, amikor az előbb még valaki szólt? Szemöldököm szalad ismét ráncba, ahogy hümmentve gondolkodom el. Tüzetesen átolvastam a kastélyban található helyiségeket, amikor a házirendet is, a térképet immár kívülről fújom, ez a hely mégsem bukkan fel a megannyi információ között. Várok pár hosszabb másodpercet, mielőtt megszólalnék.
- Tényleg nem én szóltam neked - hangom halk, és tudom, hogy már egyértelmű, de azért szeretném letisztázni, hogy nem én szívattam. Főleg, mert az én hátamon is áll a szőr az egésztől, de eszembe sem jut megmozdulni, hogy elhagyjam a szobát, amíg Zalán nem dönt úgy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=839900#post839900][b]Athanaczkovics Kornél - 2021.12.07. 14:19[/b][/url]

Rendben van, de ha ő semmit, akkor mégis mi folyik itt? Hallottam, ahogy Zalánt szólítja a hang, ami valahogy a semmiből jött - szó szerint -, és a Lumos sem segített. Mármint nem azért, mert amúgy is zizegett mindenfele - kicsit közrejátszhat -, hanem mert rajtunk kívül tényleg senki nem volt a szobában, és ez a fénytől sem változott meg.
A nevetésre kapom fel fejemet, automatikusan nézek körbe, mert ez kezd egyre ijesztőbb lenni, és egyébként nem terveztem ilyen korán elhalálozni. Megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy egyszerűen fogom a mankót és felcsapom, mintha csak egy kard lenne, hogy ha harc, akkor legyen harc, már jobban rá is markolok, de Zalán megszólal. Értetlen nézek rá, majd ismét körbe a helyiségen. Egy szempillantás alatt változott meg minden, az én agyamat is kitöltve a mondandó, az illatok, a hangok. Ez egy ló volt? Még értetlenebbül állok a szoba közepén, mint eddig tettem.
- És a nagyszüleid tartanak lovakat? - kúszik orromba egy pillanatra az egyedi szag, ami csak az istállókban vannak. - Ez most levendula? - szívok egy mélyebbet, majd fordulok teljes testemmel Zalán felé. Hogy a fenébe változhat minden ilyen gyorsan? És mit keresünk Zalán nagyszüleinek a házában? Talán a leglogikusabb lépés az lenne, hogyha rákérdezek, de elfordul tőlem, én meg még nagyobb szerencsétlenségként állok előtte.
- Olyan… otthonos - mondom ki végül. Kékjeim járnak körbe ismét. Bicegve indulok el az egyik szekrény felé, nem tudván, hogy lehet az nem is Zalán nagyszüleié. Amúgy sem tudom mi folyik itt, legalább ne tudjam végérvényesen. - És jó illat van. Gyakran látogatod őket? - mosolyodom el kedvesen hátrafelé, vállam felett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=840307#post840307][b]Athanaczkovics Kornél - 2021.12.17. 14:32[/b][/url]

Szám marad eltátva több pillanatig, mint az indokolt lenne. Csoda, hogy nem fészkel bele valami madár. Mi tartunk. - Szóval… - fordulok körbe. - Keverednek az érzéseink, ezért van mindig más illat és más hangulat - fogalmazon meg megfoghatóbban Zalán elméletét, ami egyébként megállja a helyét. Elmosolyodom, ahogy világosabb lesz a szobába, és végre az én szívverésem is úgy ver, ahogy normális.
- Maxim otthon van, szóval kicsit - fordulok el tőle lesütött tekintettel. A szoba hirtelen lesz ismét sötétebb, mert eddig bele sem gondoltam, hogy valóban rossz érzés, amiért én itt vagyok, míg Maxim otthon van. És hónapok óta nem láttam. Halkat szusszanok. - De Pandáék jobban - nevetek fel halkan, miközben visszafordulok felé, majd széles vigyorral arcomon hallgatom ahogy mesél. Ajkaim ó-t formáznak.
- Szoktál segíteni nagyapádnak? - az én emlékeim kissé már homályosak mindkét nagyapámról. Mindketten eltávoztak már, de annyi megmaradt róluk, hogy mindkettő ugyanolyan vaskalapos aranyvérű volt. Erős kézzel tartották egyben a családot, aligha mert nekik ellentmondani bárki is. - Téli szünetben bepótolod - mosolyodom el visszafogottan. Derekamat döntöm az egyik szekrénynek. - Mert hát… szóval nem muszáj jönnöd a szünetben. Menj haza a családodhoz, legalább, amikor lehetőséged van rá, tölts velük időt - sütöm le tekintetem egy pillanatra, majd érzem meg ismét a szalma illatát, amire felkapom fejemet. Igazán befejezhetné ezt a szoba, de legalább már nincs félhomály, hanem ismét kellemes fényesség van. Viszonylag.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=840492#post840492][b]Athanaczkovics Kornél - 2021.12.21. 09:04[/b][/url]

Komolyan csak kicsit szorul össze a mellkasom a testvérem említésére. Hónapokkal ezelőtt láttam utoljára, a legutóbb küldött bagolyra sem reagált, pedig volt merszem eldicsekedni, hogy szereztem egy barátot, és az egyik mankómat is elhagyhattam. Minimálisan húzom el ajkaimat, mert hát hozzászoktam már, hogy nem válaszol, de mégis... abban reménykedtem, erre talán fog. Legalább a barátra. Most meg otthon van, amit anyától tudtam meg.
- Ez is érdekel? - fordulok végül felé. - Izgalmasnak hangzik, de ne haragudj, nem tudnám elképzelni, hogy te a seprű másik végén legyél, és ne rajta - kuncogok fel halkan. Zalánnak a gyors-repülés olyan, mint nekem a lovaglás. Gondolom. Ott szabadul fel, ott érzi, hogy helyére kerülnek a dolgok, és csak remélhetem, hogy a baleset után ismét lóra ülhetek, ha anya... na, igen. Majd apa lemeccseli vele. Remélem. Ahogy nekem is le kell Zalánnak a szünetet, azonban sokkal másképpen sül el. Már félig lemondtam arról, hogy eljön, hiszen mégis a családjáról van szó, mikor megszeppenve vagyok kénytelen ránézni. Zavartan nevetek fel, tarkómra simul kezem.
- Jó-jó-jó, értem. Anyuká... várj, anyukádnak nem mondtad el, hogy ezek szárnyas lovak? - elképzelhetetlen lenne számomra, hogy másmilyenek, de nem hibáztatom érte az anyukáját. - Ó, remek lesz, ha megtudja. Főleg, ha még fel is ülsz rájuk - nevetek fel halkan, majd ingatom meg fejemet lassan. Igen, valahogy gondoltam, hogy nem fűlik hozzá a foga, majd... nagyot nyelve lököm el magam a bútortól, hogy a kanapéhoz érve üljek le, a mankómat magam mellé támasztva.
- Majd elmondod neki, ha késznek érzed magad rá. Vagy éppen őt - mosolyodom el halványan, csak oldalra sandítva. - Én sem mondtam még el apának, hogy nem érdekel a politika - vonom meg vállamat, pedig ez ennél komolyabb, és tudom, hogy Zalánnak sem fog segíteni. A mamája elment, én meg nem tudom mit mondhatnék, vagy tehetnék...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=840495#post840495][b]Athanaczkovics Kornél - 2021.12.21. 09:55[/b][/url]

Kicsit frusztrál, hogy a hangulatingadozásom, ami most mintha erősebb lenne, Zalán elé van rakva a szoba által. Talán jól is jön, így felesleges szavak helyett beszél helyettünk a szoba, de nem vagyok ezzel kibékülve.
- Akkor megpróbálni sem kell - bólintok határozottat. Tényleg nincs előttem, hogy Zalán seprűket machináljon, mintsem rájuk üljön, szóval felesleges a képzelettel játszani. Kékjeim követik végig a mozdulatsort, ahogy kirakja a kekszet, majd pillantok felé. Kerékpár? Szemöldök ráncolva próbálom követni a történetet. Nem tudom elképzelni milyen lehet mugli szülővel felnőni, mivel az én családom az aranyvérűek táborát erősíti évszázadok óta, és ebből kifolyólag soha be sem merném vallani, hogy mennyire érdekesnek találom őket.
- Engem nem zavar, hogy nem mondtad el. De azért érthető, hogy aggódik, hiszen... neki ezek nem mindennapi dolgot. Én ebbe születtem, ahogy te is, neki ezek furcsák lehetnek - dörzsölöm meg arcomat lassú mozdulattal. - A kerékpár az a két kerekű, vázas valami, amire felülsz, tekered és gurul? - vagy teljesen el vagyok tévedve, és nem érte meg hónapokig küzdeni anyáékkal, hogy felvehessem a Mugliismeretet, mert semmit nem tanultam. Felé fordulok, majd nevetek fel hangosan.
- Valahogy így - értek egyet szavaival. - Anya ellenzi, apa szeretné, hogy én töltsem be a pozícióját, de én... nem is tudom mit csinálnék - lovaspóló vagy hegedű? Bezzeg Maxim már eldöntötte, hogy ő bizony kviddics világbajnokká teszi a csapatot, ahova bekerül. Irigylem ezért a határozottságért.
- Ó, ő... - akadok meg egy pillanatra. - Szóval ő kicsit más, mint én - halkul el hangom a végére. Vajon elmondhatnám, hogy már engem tartanak az örökösnek, mintsem a bátyámat? - Nem nagyon képzeltek el neki semmit - válaszolok végül értelmesen is a kérdésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=840503#post840503][b]Athanaczkovics Kornél - 2021.12.21. 11:52[/b][/url]

- Nehéz lehet megértetni vele, miért szereted annyira a repülést - mosolyodom el halványan. Nálam sem volt probléma addig, amíg le nem rokkantam hónapokra. Azóta anya kicsit feszült lesz, ha a lovaglás jön szóba, és őszintén megértem, de nem győztem hangsúlyozni, hogyha felépülök, akkor lóra fogok ülni, az első adandó alkalommal.
- Gördeszka? - fejemben lapozok, hátha találok róla valami halvány információt, ami segíthet, de semmi, szóval megvonom a vállam. - Klassz cuccoknak hangzik. Én megbűvölt illatgyertyákat szoktam kapni nagynénimtől, hogy elűzze a közelemből a halált - kuncogok fel halkan, mert most, hogy hangosan kimondtam, még abszurdabb, mint ahogy eddig a nőtől hallgattam. Kékjeim esnek a kekszekre, végül előrébb dőlve kaparintok meg egyet magamnak, hogy bele se harapjak, amikor a testvérem jön szóba.
Maxim és én tényleg ég és föld vagyunk, míg Zalánnal most elég sok megegyező dolog lát napvilágot. Ha olyan lenne a testvérem, mint a barátom, akkor vajon anyáék is elégedettek lennének? Biztosan. Zalán kedves és okos, határozott és vicces, tényleg olyan, mint amilyen fiúra szüksége lenne apának. Megáldatott kettővel, egyik mégis rosszabb, mint a másik. Zalán felcsattanására kapom felé fejemet.
- Mert a testvé... - harapom el a mondatot, ahogy lesütöm a tekintetem. Beszélhetek neki erről, ugye? Gondolom. Erre vannak a barátok. - Maxim nem felel meg örökösként, sőt fiúként sem apámnak. Ő szabad szelleműbb, bátrabb és sokkal függetlenebb, mint amit a szüleink kezelni tudnak. Megkerülve őt lettem én az örökös, amit a baleset után közvetlen tudtam meg - na, igen. Ez a kellemetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=841323#post841323][b]Athanaczkovics Kornél - 2021.12.30. 15:22[/b][/url]

Csak egy vállvonásra telik tőlem Zalán szavaira. Hiába mondom, hogy mi fair és mi nem, előbb vagy utóbb el kell fogadnom, hogy az a sorsom, hogy a család örököseként átvegyem apám pozícióját a Minisztériumban. Messze van még, de ha ilyen gyorsan telnek a napok, hamarabb fog eljönni ez az idő, mint azt sejteném.
Megszeppenve pislogok rá, ahogy kifakad. Fájnak a szavai, lehajtom fejemet, ahogy elszégyellem magam. Minden szava igaz, és tudok róla, hiszen nem burokban élek. Van szemem, és látok vele. Kékjeim esnek a lábamra, ami meg-megremeg attól is még, hogy rosszul tartom, így térdhajlatomba nyúlva húzom feljebb kicsit. Hiszen a lábam is…
- Semmi baj - mosolyodom el magam elé, majd fordulok Zalán felé, hogy láthassa: a mosolyom őszinte. - Igazából nem elmenekült, csak közölte, hogy ő nem fog itt továbbtanulni, így anyáék nyugodt szívvel küldték el a Roxfortba. Még talán meg is könnyebbültek - teszem hozzá az utolsó mondatot halkan. - Öm… próbálkozu- próbálkozom jóban lenni vele, de ő más, mint én - mosolyodom el ismét. - Anyáék esélyt sem akarnak neki adni, hogy megmutassa mennyire jó a kviddicsben például. Elvakultan azt látják csak, hogy én milyen jó vagyok a lovaspólóban, vagy milyen szépen játszom a hegedűn - vonom meg vállaimat, ismét magam elé figyelek. A szőnyeg mintái valahogy nagyon érdekesnek tűnnek, főleg most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=841449#post841449][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.01.01. 12:24[/b][/url]

Barátom kérdése telibe talál. Vállaim esnek be egyetlen pillanat alatt, ahogy fejemet hajtom le. Észre sem veszem, hogy a szoba jókedve szinte, mintha levágták volna, úgy tűnik el. Alsó ajkamat rágcsálom, és nem tudom, hogy a válasz ilyen nehéz-e, vagy egyszerűen nem akarom kimondani. Soha nem beszéltem ezekről még senkinek. Nemhogy a szüleimmel nem, de barátokkal meg főleg nem. Erre itt van Zalán - oldalra is sandítok rá -, aki úgy tűnik valóban aggódik és érdeklődik. Halkan nevetve dörzsölöm meg arcomat a hosszú csend után.
- Nincs tervem - vonom meg végül vállaimat. - Mindkettőt szeretem, nekem mindegy melyiket csinálom, és ha apa úgy dönt, én öröklök, nincs beleszólásom - ez a legaranyvérűbb dolog, ami valaha megtörténhet. Jó, a kényszerházasság még idetartozik. Ez a kettő az, amit minden örökös ki nem állhat, de mégis megteszik a családjukért, mert tudják miért születtek meg - azért, hogy fenntartsák a nevet.
Hangosabban, de nem bántóan hangosan nevetek fel.
- Eddig ez a taktika nem jött be - mosolygok tovább rá. - Valamiért Maxim nekik túl sok. Esélyt sem adnak neki - halkulok el a végére, majd rázom meg a fejemet, amit zavartan fel is kapok. Ó, bakker, túl sokat beszélek.
- Inkább beszéljünk másról, kérlek - fordulok felé rendesen. - Mesélsz nekem a nagyszüleidről? - hátha Zalánnak vidámabb történetei vannak a nagyszüleivel, mint eddig nekem. Vagy akár a szüleimmel is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=841576#post841576][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.01.02. 18:51[/b][/url]

Soha nem beszéltem ezekről a dolgokról még senkinek. Kicsit úgy érzem, hogy még magamnak is nehezemre esett bevallani: tartok a jövőmtől. Bár a legtöbb döntést az életemben magam hoztam meg, vagy észérvekkel kiharcoltam a szüleimtől, de ez most teljesen más. Aranyvérűként eleget kell tennem a családom elvárásainak, tovább kell vinnem a nevemet, és méltó utódjának kell lennem a jelenlegi Athanaczkovics család fejének. Véletlen sem nagy teher, dehogy. Pontosan ennek elfelejtése érdekében kérem meg Zalánt, hogy inkább ő meséljen, amit szerencsére készségesen meg is tesz.
Minden figyelmem barátomé, miközben mesél. Halkan nevetek fel, hogy mégis mi volt az unokatesójával a tervük, és bár a rossz érzés minimálisan enyhül a saját családommal kapcsolatban - hiszen nekem nincsenek ilyen vidám emlékeim az unokatestvéreimmel -, azért még bennem van. Lényegtelen, ahogy a történet halad előrébb a szoba úgy világosodik ki, hiszen az érzelmeim is nagyjából a helyükre kerülnek. A háttérben felcsendülő gyermek nevetéssel nevetek én is. Arcomat tenyerembe támasztom, ép lábam térdén támasztom meg könyökömet, amikor folytatja. Lassan, akadozva egyenesedem fel, alkarom esik lábamra, ahogy figyelek. Ajkaim elnyílnak az utolsó mondatra.
- Részvétem - mozdul kezem, hogy Zalán vállára tegyem, rászorítsak kicsit, majd húzzam is vissza azt. Nem szeretnék tolakodó lenni. - Szerintem a nagymamád a jó emlékekre emlékszik. Mi értelme lenne a rosszakon rágódni, ha vannak sokkal jobbak, amikre gondolhatsz? - mosolyodom el kedvesen barátomra. - Ha... ha szeretnél, beszélhetsz róla. A találkozásról. Meghallgatlak - fürkészem arcát. Nem merem azt mondani, hogy segítek is, hiszen nem tudom, hogy tudnék-e, vagy hogy képes lehetek-e rá egyáltalán. Ne ígérgessek a nagyvilágba, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=841874#post841874][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.01.08. 17:06[/b][/url]

Látatlan húzom el a számat, de valószínűleg nem látszik, mert a szoba ismét félhomályba borul. Szerencsétlennek feladjuk a leckét a tinifiús hangulatingadozásainkkal, meg kell mondanom. Kezemet húzom vissza, halkat szusszanok.
- Szerintem menj velük - szólalok meg pár másodperc után. - Vagy, ha nem szeretnéd mindenki előtt, akkor... - harapok alsó ajkamba, a másik irányba fordítom fejemet, majd ismét előre, és szusszanok halkat. - Elkísérlek, ha szeretnéd - végül is, erre vannak a barátok. Nem csak a vidám pillanatokban osztozunk, hiszen nem csak nevetésből áll az élet. És ezt valahogy szeretném éreztetni Zalánnal is: hogy mellette állok akkor is, mikor kicsit felhősebbek a dolgok. Soha nem volt még ilyenben részem, nem tudom mit kellene tennem igazából vagy mondanom, hogy ezt valóban éreztetni tudjam vele, de nem haladhatok olyan rosszul. Végtére is, még nem küldött el maga mellől.
Csendben hallgatom a történetet, és direkt nem nézek Zalánra közben. Talán így egyszerűbb kiadnia magából, mintha az arcába másznék. Ujjaimat morzsolom meg kicsit.
- Bár elolvasni nem tudta, de megírtad azt a levelet. Bocsánatot kértél, és szerintem ő is tudja, hogy nem úgy gondoltad - mosolyodom el halványan, csak felé sandítok. - Benned volt a szándék, aminek már elégnek kell lennie - bólintok aprót, majd figyelek ismét magam elé, ahogy az ismeretlen illatok kúsznak be orromba. - Biztos nem lehet könnyű, mert haragban váltatok el, de... mégis csak a nagymamád. Ismert téged - térdeimre simul tenyerem, kihúzom magam, ahogy halkan mély levegőt veszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=842280#post842280][b]Athanaczkovics Kornél - 2022.01.16. 09:24[/b][/url]

- Ahogy gondolod - vonom meg vállamat. - Tényleg szívesen elkísértelek volna, de megértem, hogy nem szeretnél menni - lehet bűntudata van? Megérteném. Végül is összeveszett a nagymamájával, majd a nagymamája elment, és soha nem volt alkalma bocsánatot kérni tőle rendesen. Nem tudom átérezni, mégis mit érezhet, de enyhíteni talán tudnám. Bár azt nem tudom hogyan, mert annyira nem vagyok expert ötletelésből, mint láthatjuk.
További szó nélkül ülök közelebb. Kezemet a vállára teszem, ismét rászorítok, de most nem veszem el onnan. Másik tenyerembe támasztom államat, ahogy magam elé nézek. Az ismeretlen illatokra koncentrálok, az eső hangjára, az utána lévő illatokra, a zajokra. Óvatos mozdulattal veregetem meg a vállát, majd szusszanva támaszkodom térdeimre és állok fel szavai nyomán.
- Vágom - bólogatok egyetértően. - Nézzük - nyújtózom felfelé kicsit, majd oldalra kinyúlva fogom magamhoz mankómat. - Remélem nem több napos lesz ez az állapot. Kinézem a rellonosokból - nevetek fel halkan, majd Zalán oldalán indulok el a Levita felé. Lassan, de biztosan érünk oda, hogy totálisan felsüljünk. Még mindig nincs esélyünk bejutni, úgyhogy sok más levitással együtt, mi is a körlet előtt ácsorgunk, míg a Rellon bulin történtek futótűzként terjednek. A zöldek érthetetlen módon képesek még így is bulizni, bár még mindig tartom, hogy ők állnak az egész mögött. Nem is lenne meglepő, és szerintem, előbb vagy utóbb, úgy is kiderül, kiállt az egész mögött. De addig is... csak éljünk túl.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861579#post861579][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.30. 16:06[/b][/url]

Nem akartam rávenni magam arra, hogy ezt tényleg megtegyem, de rájöttem, hogyha visszakozom, azzal Bonnie-t is hoppon hagyom. Ha már megígérte, hogy eljön velem, akkor az a minimum, hogy összeszedem magam és végig csinálom.
Bár fogalmam sincs mit várok ettől az egésztől, de hátha tényleg segít a szoba. Egyáltalán nem fűzök ehhez sok reményt, de erősen markolom a Zámboritól kapott naplót ujjaim között. Kékjeim tévednek is le rá, ahogy fel-felbukkannak a már elolvasott mondatok. Mindenkinek más...
Az ajtó előtti falnak döntöm a hátamat, megvan a késztetés, hogy annak mentén csússzak le, és így várjam Bonnie-t, majd inkább be se menjek, de megemberelem magam, és állva maradok. Jár a Merlin-díj ezért. Talán azért is, hogy a bagolyban értelmesen tudtam leírni Bonnie-nak, hol találkozzunk. Nem ismerte a szobát, így a legegyszerűbb volt, hogy itt találkozunk, hiszen képes lettem volna elvinni teljesen máshova, hogy ne kelljen belépnem oda.
Lemondóan sóhajtok. Menthetetlen vagyok. Fejemet hajtom előre, a járólapon lévő repedést kezdem el birizgálni cipőmmel, miközben várok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861582#post861582][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.30. 18:00[/b][/url]

Cipőm gumitalpa fájdalmasan nyikordul meg, ahogy elakad a repedésben. Én is nyekkennék ugyanezen okból, ha meg nem hallom a hangot. Felkapom fejemet, halvány mosoly kerül ajkaimra.
- Szia! Egyáltalán nem - csóválom meg fejemet, mintha nem lennék oltári nagy zavarban. Nem vagyok vak, látom mit visel, és ez így csak... még rosszabb. Zavartan köhécselek párat, elfordítom róla a tekintetem.
- Izé... öm... csinos vagy - bár a megbeszéltek nem indokolják, hogy így kiöltözzön, de biztos volt máshol is ez előtt. Oka van rá, amiért ennyire, nos... szép. Igen, ez lehet. Előtte volt máshol. Oldalvást sandítok vissza rá.
- Szóval... - dörzsölöm meg tarkómat. - Gondolkodtam, és szerintem jobb lenne, ha egyedül mennék be először - sütöm le tekintetem. - Csak jó lenne tudni, hogy valaki olyan vár kint, aki... olyan, mint én. Nem akarlak feleslegesen itt tartani, megértem, ha most elmész - pillantok végül rá komolyan, hogy rendesen át tudjam adni, szavaim is ugyanilyen komolyak, nem csak tekintetem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861584#post861584][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.30. 18:32[/b][/url]

Egy halk, és egyáltalán nem magabiztos ühüm a válaszom a visszakérdezésre. Tényleg az, de azért örülnék, ha gyorsan átöltözne vagy ilyesmi. Gondolom ez nem opció, ha már eddig eljött.
Kékjeim siklanak a vállamra tett kézre, majd onnan arcára, és totálisan megszeppenve várok. Igazából arra, hogy befejezze, szívem nagyot is dobban, de mikor kimondja végül, megkönnyebbülten mosolyodok el.
- Köszönöm, hogy megérted - markolok rá erősebben a kötetre. - Oké. Nem tudom meddig fog tartani, vagy ilyesmi, de... tényleg köszönöm - mosolyodom el még egyszer utoljára, majd lépek el tőle és állok az ajtó elé. Akkor most vagy soha.
Lendületesen lépem át a küszöböt, az ajtót csukom be magam után, és a szobát azonnal betölti a szalma és a széna illatának keveréke, a meleg szelet érzem magamon, ahogy hallom Pandáék halk köszöntéseit. Mindezek ellenére lesz a szobában sokkal sötétebb, mint eddig volt. A boldog emlékek ellenére áraszt el a félelem, mikor a szalma illatát váltja fel a föld illata, a nyerítések hangját a kicsavarodó fák és a hangos robajok. Alsó ajkamba harapok, szemeimet hunyom le gyorsan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=861642#post861642][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.03.30. 22:01[/b][/url]

Mindegy mennyire szorítom össze a szemeimet, az érzés nem múlik. A félelem lesz úrrá rajtam: hallom édesanyámat sikítani, apámat kiabálni, és nem látok mást magam előtt, mint félelemtől sugárzó tekintetüket. Mélyebb levegőt veszek, a szoba, mintha forogna velem, de mikor kékjeim kipattannak, ugyanott állok, a szoba is ugyanolyan. Elfehéredett ujjakkal markolom Zámbori naplóját.
Nem tudom mit keresek itt. Kapkodva a levegőt nézek körbe, de a robajlás nem csitul, és én semmit nem vagyok képes tenni ellene. Hallom a háttérből kiszűrődő hangokat, amelyek varázslatokat kiáltanak, hogy menthessék, ami menthető, hallom a lovak ijedt nyerítését - azt kívánom, Zámbori bárcsak már akkor mellettem lett volna. Azt akarom, hogy itt legyen és segítsen ezen túllendülni. Segítsen valahogy meg nem történtté tenni.
Segítsen, hogy a szüleim ne féljenek tőlem.
Tudom, hogy azt teszik. Folyamatosan magam előtt látom az arcukat. Az a kulcs. Hogy félnek tőlem, és nem akarom, hogy ezt tegyék. Nem elég, hogy én teszem tőle? Miért kell még nekik is? Ők a szüleim, mellettem kellene, hogy álljanak!
A gondolataimmal együtt forgolódok körbe-körbe a szobába, követve a hangokat és illatokat, amik körbe vesznek. Nem volt jó ötlet ez a szoba...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862032#post862032][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.02. 16:15[/b][/url]

Az érezhető feszültség a szüleim és Maxim között soha nem fajult még el annyira, mint amit én érzek most köztük és köztem. Mintha teljesen más világokból érkeztünk volna, és csak belecseppentem volna az életükbe - váratlanul. Nem akarom és nem is vagyok képes elhinni, hogy ez ennyire egyszerű a részükről. Nem ignorálhatnak, azt sem tehetik meg, mintha a félelmük nem létezne.
A felismerés villámcsapásként ér, ahogy újra meghallom anyám sikolyát és Freedom kétségbeesett nyerítését. Én is félek magamtól. Nem csak az elememtől, hogy mire lehetek képes vele, hanem magamtól is. Nem csak a földtől való félelem kerített egészen eddig hatalmába, hanem az, hogy... mi lettem. Elemi mágus. Elemi mágus vagyok. Egy olyan ember, aki képes irányítani a főelemek egyikét, amik az egyensúlyhoz kellenek.
Önmagamtól félek.
Lélegzetem szaggatott lesz, kikerekedett szemeimmel forgolódom körbe-körbe, attól függ, honnan hallom szüleim vagy éppen Maxim hangját. Mellkasomra csúsztatom kezemet, majd lépek hátra párat: sarkon fordulva tépem fel az ajtót, vágom be magam mögött és előtte megállva támaszkodom térdeimre, nehezen lélegezve, mintha lefutottam volna egy maratont.
- Rájöttem - jelentem ki Bonnie-nak, mikor végre képes vagyok felnézni rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862497#post862497][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.09. 15:29[/b][/url]

Kell pár pillanat, amíg képes feldolgozni az agyam az információt: kint vagyok. Nincsenek a múltból hangok, csak a borzongás a gerincem mentén, ami mindig van, amikor Bonnie csak a közelembe ér.
Kikerekedett szemekkel nézek rá, ahogy előttem térdelve simogatja a hajamat, majd ujjai érintik arcomat. Megszeppenve, heves szívdobogással hagyom, hogy csinálja, halványan mosolyodom el arra, hogy jó hír. Kinek mi... végül bólintok egy aprót. Valóban az. Legalábbis remélem.
Lassan nyúlok fel, elveszem arcomtól kezét, hogy szinte öntudatlanul térdeljek le én is elé és csuklóját fogva öleljem magamhoz. Sokkal jobb volt így, hogy várt valaki olyan, akiről tényleg tudom, hogy mellettem van. A kérdésre nem válaszolok, mert nem tudom rá a választ - vele megbeszélni, aki mindig pozitív és támogat, vagy elmondani Ezrának, aki reálisan látja? Kissé reszketegen engedek ki egy sóhajt, fél karral ölelem magamhoz szorosabban, miközben az előttem lévő falat bámulom kikerekedett szemekkel.
A felismerés nem jó dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862503#post862503][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.09. 16:06[/b][/url]

Nem tudom hány pillanat telik el anélkül, hogy pislognék, de mikor végre megteszem, a szemem szúr. Lehunyva tartom, mikor közelebb bújik. Elmosolyodva ölelem szorosabban, államat teszem vállára, és igyekszem mélyeket lélegezni. Már kint vagyok, és próbálok csak arra gondolni, mégis mit fogok Zalánhoz vágni, amikor legközelebb meglátom.
A latolgatásból Bonnie hangja rángat ki és így eszmélek is fel, hogy mi történik éppen. A lány nagyjából a karjaimban ül, miközben én kényelmesen elhelyezkedtem, mintha egy folyosó közepén ez lenne a legtermészetesebb dolog, amivel csak találkozhatsz. Szívem hatalmasat dobban, nagy levegőt veszek - de nem mozdulok még, hogy elengedjem. Nem csinálhatom ilyen hirtelen, az... modortalan lenne. Lassan kezdek eltávolodni, csuklóját magunk közé eresztem, ahogy kissé elpirulok és a padlót fixírozom.
- Köszönöm - szólalok meg halkan. - Igazából mindent. De majd... szóval Ezrával beszélném meg, ha nem baj - hogy adod elő másoknak ezt az egészet úgy, hogy ne nézzenek teljesen hülyének? Alsó ajkamba harapok. Legalább Bonnie büszke rám, bár egyáltalán nincs rá oka. Eddig mindent a terromágiára fogtam, homokba dugtam a fejemet, pedig én magam vagyok a probléma, nem az elem, ami bennem él. Miattam nem vagyunk képesek együtt dolgozni, amit tudtam, de valahogy ez most így... még rosszabb. Mély levegőt veszek, ahogy agyam ismét működésbe lép.
- Elmondod, hogy értetted azt, hogy fontos vagyok neked? - sandítok fel rá féloldalas mosollyal, előreesett tincseim mögül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862533#post862533][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.09. 23:22[/b][/url]

Halkan nevetek fel. Tényleg azok vagyunk. Bár nekem kissé különös, hogy tudok lányokkal is barátkozni, de Bonnie-val egyszerűnek tűnik minden - és eddig bele sem gondoltam abba, hogy lehet a terromágia miatt. Magamban hümmögve fogadom az információt, mert közben a szám gyorsabban mozdul, mint az agyam dolgozik, így már kérdezek is.
Biztató mosolyt küldök felé, végül türelmesen hallgatom. Aprókat bólintok, jelzésképpen, hogy figyelek, de egy ponton a térdeim szétcsúsznak, és lehuppanok a földre kissé elnyílt ajkakkal. Szólni nincs időm, mert folytatja és egy faragott oroszlánt nyújt felém. Akadozva veszem el tőle, mosolyogva forgatom ujjaim között, de az agyamban az előző szavai járnak csak. Simogatná a hajamat, bújna hozzám... ez most egy... érted. Szerelmi vallomás? A furcsa álmok csak megerősítenek valahogy ebben a hitben, mégsem kérdezek rá így, de valahogy a kíváncsiságomat ki kellene elégítenem, különben nem alszok napokig.
- És... - köszörülöm meg torkomat. - Szóval miket szoktál álmodni? - ha már ennyire nyílt lapokkal játszunk, akkor csináljuk rendesen és hadd tudjak meg mindent, hogy miután megdobáltam Zalánt, segítséget is kérjek tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862539#post862539][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.10. 00:06[/b][/url]

A visszakérdezésre alsó ajkamba harapok, lehajtom a fejemet. Nem a lényeget fogtam meg, tudom, de nem tudok mit kezdeni a többivel. Kori is lány, de soha nem mondott ilyeneket, és így... elég idegen a helyzet. Valamit kell mondanom, tudok róla, de fogalmam sincs mit kellene.
Azonban mikor azt kéri, ne kelljen részleteznie felkapom fejemet. Védekezően emelem magam elé kezeimet.
- Én nem... mármint, nem kell részletezned. Ne haragudj, amiért rákérdeztem, igazából nincs hozzá közöm, én csak... - te csak egy barom vagy, fiam, akinek nem esik le semmi - a szerk. - Bocsánat - pillantok ismét a padlóra. A gerincem mentén szaladgál ismét a hideg, ám ez most valahogy mintha mélyebbről jönne - és így sem tudok mit kezdeni vele.
Alsó ajkamat rágcsálva bólintok egy aprót, majd tápászkodom fel. Halvány mosollyal nyújtom neki a kezemet, hogy felsegítsem. Lazán tartva kezeinket nézek le az oroszlánra.
- Köszönöm - emelem feljebb az állatot. - Remélem a hajam nem befolyásolt - küldök felé cinkes mosolyt, lesütött pillákkal nevetek fel halkan, majd engedem el ujjait.
- Szóval... mit szólnál, ha évkezdéskor ejtenénk meg azt a sütit? Öm... - túrok tincseim közé zavartan, kicsit elpirulva. - Kiderült, hogy sok dolgom lesz a szünetben - ha az annak számít, hogy egy hetet töltök Zalánnal, majd előtte és utána is mehetek mindenhova édesanyámékkal, hogy mutogassanak az aranyvérűeknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862560#post862560][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.10. 10:38[/b][/url]

Megértően bólogatok és mosolygok. Tényleg nem kell erről beszélnie, ha nem szeretne. Eddig bele sem gondoltam, de lehetséges, hogy rémálmai vannak, nem? Akkor viszont kéne neki segítenem valahogy, de ha nem szeretné részletezni... Merlinre mondom, sokkal nehezebb másokkal barátkozni, mint Kori és Zalán. Ők tudják mennyire kellemetlen tudok lenni bármikor, és így is állnak hozzám, de Bonnie... ő olyan ártatlan. És még elhiszi, hogy normális vagyok.
Halkan nevetek fel arra, hogy csak egy picit. Ujjaim között forgatom még párszor, majd nadrágom zsebébe csúsztatom az állatot. Ha Bonnie azt mondja megvéd, akkor reméljük tényleg így van, mert arra éppenséggel szükségem lenne a szünetben.
- Mindenki azt mondja, hogy az vagyok, úgyhogy nem aggódom - vonom meg vállaimat. - Megnézzük te elég sárga vagy-e, és kiderülne, hogy inkább Rellon. Micsoda csavar! - nevetek fel hangosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1284&post=862723#post862723][b]Athanaczkovics Kornél - 2023.04.11. 12:18[/b][/url]

Most, hogy már együtt nevetünk a lehetetlen felvetésemen, sokkal könnyebbnek érzem az egészet. Ujjaim akaratlan fonódnak a csuklómon lévő karkötőre, de már nyugodtabb vagyok. Nevetésem lassan csillapodik, de mikor Bonnie elkezdi játszani az eszét, ismét felnevetek.
- Ezt soha többet, kérlek - túrok tincseim közé mosolyogva. Azokat összeborzolva teszem zsebeimbe kezeimet. - A rellonosok ijesztőek. Mármint nem mindegyik, gondolom, de a legtöbben azok - jelentem ki vállamat megvonva. Nem szeretnék előítéletes lenni - bármennyire az vagyok -, de lássuk be, a rellonosokban van valami olyan, amitől megáll benned az ütő. Hozzászólni sem mernék egyikhez sem. Talán akkor, ha kényszerítenek.
- Visszakísérlek a Navinébe - pillantok rá oldalvást, majd indulok el határozottabban a folyosón, hogy Bonnie épségben visszaérjen a sárgákhoz. A körlete előtt elköszönök tőle, és lassú, komótos léptekkel térek vissza a Levitába, hogy a gondolataimat engedhessem szabadjára.
Szünetben átgondolom. Utána beszélnem kell Ezrával. Nem kerülhetem ki.