38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 32 33 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Péter Fanni
KARANTÉN


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 3450
Írta: 2015. április 14. 21:42 | Link

Zsanii. :3
Ruhácskaa

Ahogy felértem  épp tenném le a popómat egy piros babzsákra. A Fejemen a fekete színű fejhallgatóm van és épp a megbűvölt mp4-emről próbálok kikeresni egy zenét, amikor egy lány hangjára leszek figyelmes. Megüti fülem az akcentusa majd csak furcsa testtartásomat rendbe rakva, kihúzva magam és megfordulok. Egy sötétbarna hajú lány pislog vissza rám. -Oh bocsánat! -kezdek hevesen bele, hisz nem akartam ráülni. Egy lépést hátrálva, kínomban mosolygom rá majd le is vágódom mellé. Akarva, akaratlanul, de oldalra néztem. Láttam, hogy rajzolgat, mosolyogva figyeltem, ahogy bele mélyül tevékenységében. Szeretek másokat figyelni amikor rajzolgat. Ezekkel ugyanúgy tanulhatok színezési technikát, bár annyit nem mintha én csinálnám. De ez is sokat segít, főleg nekem mert vizuális típus vagyok. Majd csak elkapom a fejem. Nem akarom, hogy egy kukkoló idiótának nézzen ha netalán oldalra néz, és azzal találja szembe magát, hogy egy idióta hatalmas kikerekedett szemekkel figyeli ahogy dolgozik. Fogalmam sincs, hogy erre mit is válaszolhatnék, ha ez meg történne. Sajnos túlzottan is kíváncsi típus vagyok, ennek köszönhetően gyakran pórul is járok. Így nem bírtam tovább és ismét oda néztem, Láttam ahogyan a tulipánokat színezte. Végig néztem a fáján, aminek erős törzse és szerkezetet rajzolt. Nem bírtam meg állni, hogy ne közöljem vele azt amit gondolok.-Tetszik a fa, ahogy megrajzoltad olyan... erőteljes! Tetszik! -mosolyogva fejtem ki véleményemet az irányába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 12:16 | Link

Tüszőfűi Lilith
Ruha | Dal

Túl sok, túl hangos ember van a kastélyban. Én meg értem, hogy mindenki elakarja mondani a barátjának/barátnőjének mi csinált Madagaszkáron, de mért kell ezt a tőle számítót negyedik embernek is hallania.
A fejemet ingatva sétálok az erdőben. Mennyivel másabb itt a természetben, csönd van. Emiatt is indultam el nem rég a faházba, az erdő közebén lévő házikóban biztos nem fog senki zavarni.
A fák között sétálva már is jobb a hangulatom, Madagaszkáron annyira megszoktam, hogy minden hol növény van és most egy kicsit hiányzik ez.
Néhány ágat félre hajtva meglátom a magasban a házat. Elégedett mosoly jelenik meg az arcomon, mivel nem voltam biztos benne, hogy jól emlékszem az útvonalra.
Pillanatok alatt fel szaladok a lépcsőn és miután egyszer körbe sétáltam a teraszon belépek a belépek a faházba. Ahogy számítottam rá nincs itt senki rajtam kívül. Odébb rakok néhány hálózsákot és babzsákfotelt, aztán kiveszem a talárom zsebéből az apró zongorám, aztán elhelyezem a felszabadított hely közepén. Elhátrálok, majd előveszem a pálcám és gyakorlott mozdulattal rá bökök a zongorára.
-Perfroméra la méra!
Amint, megnő a zongora oda sétálok hozzá kiveszek néhány kottát a zongora székből, átlapozom, aztán egy kellemes darabot kiválasztok, miután elraktam a többit elhelyezem a kottatartóra és elkezdek játszani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. július 22. 12:36 | Link

Állai Szipenni

Sétáltam a kastélyban. Egy piros színű pólót viseltem, rajta egy épp tüzet okádni készülő sárkány volt. A nadrág egy kék színű térd felé érő fajta volt. Valahogy nem találtam a helyem. Hiányzott Madagaszkár. Hiányzott a nyugalom.
Itt az ember a saját gondolatát sem hallja meg.
Mintha a nyugalom fogalma eltűnt volna. Oké, mindenki elakarja mondani, hogy mi történt vele a barátjának, de azért nem kellene ennyire hangosan, hogy a hetedik határban is hallják. Mintha egy állatkertben vagy egy cirkuszban lennénk, nem egy iskolában.
Kimentem a kastélyból, majd az erdő szélén vettem észre egy dolgot. Ami miatt belefejeltem az előttem lévő fába. Nem volt rajtam cipő. Mezítláb voltam. Tiszta hülye vagyok. Inkább vissza fordulok egy szandálért.
Majd meggondoltam magam. A szandál várhat. Majd később felveszem. Tovább sétáltam. Mintha mi sem történt volna. És megláttam valamit. Egy hatalmas fát amin egy lépcső vezetett felfelé. Elkezdtem felsétálni, miközben hallgattam a kiszűrődő zongora szót. Gyönyörű volt. Mikor felértem a házhoz, csendben benyitottam. Leültem az egyik babzsákra és hallgattam. Figyeltem, füleltem. De csendben. Nem akartam megzavarni a zongorázó lányt. Úgy tűnik, nem vett észre. Elkezdtem dúdolni a dallamot. A következő pillanatban a lány abba hagyta. És megfordult. Szimpatikusnak tűnt elsőre.
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. július 22. 12:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 13:33 | Link

Tüszőfűi Lilith

Fél perc sem kell és elnyel a zene. Boldogan mosolygok és az ujjaim szinte szálnak a billentyűkön. Hiányzott már ez, Madagaszkáron nem tudtam gyakorolni, mivel oda nem vittem magammal a zongorám. Hosszú kihagyás után ez az első alkalom, hogy végre újra játszhatok.
Valószínűleg emiatt nem hallom meg a lányt aki a dal vége felé lépbe a házba.
Csak az utolsó akkordnál észlelem a hátam mögül érkező dúdolást. Emiatt majd nem elrontom a dal végét. Kissé mérgesen fordulok a hang irányába.
Amint szembe kerülök az ismeretlen dúdolóval, meglepetten bámulok a a fiatal lányra, amint sikerül legyőznöm az első sokkot köszönök neki.
-Szia.
Végig mérem és ami elsőre felteltünk az a sárkányos póló, ami enyhe rokonszenvet kelt bennem. Ez kiegyenlíti beosonás miatti haragom, ezért végül úgy döntök, hogy nem küldöm el melegebb éghajlatra.
Fel állok és előveszek még néhány kottát amíg a lány válaszát várom. Pakolás közben, azért szóváteszem a lopakodása iránti ellenszenvem.
-Legközelebb köszönhetnél vagy kopoghatnál, mielőtt rátörsz valakire.
Azt már nem teszem, hozzá hogy ha nem lepődtem volna meg ennyire, akkor biztos elátkoztam volna...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. július 22. 13:46 | Link

Úgy tűnik, hogy megbántottam. Pedig nem akartam.
-Bocsánat, ha megijesztettelek, vagy megbántottalak. Gyönyörűen zongorázol. Én csak egy kicsit tudok gitározni. Nem akarsz zenésznek állni? Te jó ég, milyen neveletlen vagyok. A nevem Tüszőfűi Lilith. Most vagyok elsős. És te? Téged hogy hívnak? Hányadikos vagy? - Várom a válaszát miközben először egy bűntudat hullám fogott el, majd egy izgatottság felhő temetett be maga alá.
-Amúgy nyugodtan kitalálhatsz nekem bármilyen becenevet. Nem nagyon szeretem azt a nevet, hogy Lilith, de a dédinagymamámnak erről tilos tudnia! Tudod, nem akarom megsérteni - a lány eközben a kottáit pakolja.. Én meg vigyorogva beszélek. Ha izgatott vagyok, vagy frusztrált akkor ömlik belőlem a szó.
- Kérlek, zongorázz még! Tényleg nagyon szépen játszol, nem csak viccnek mondtam az előbb. Én meg majd csendben hallgatom, oké?- Remélem, eleget tesz a kérésemnek.
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. július 22. 13:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 14:36 | Link

Tüszőfűi Lilith

A köszönésemre nem reagál, amikor leszidom elkezd beszélni. Én pedig már a harmadik mondatnál megbánom, hogy megszólaltam. A lányból csak úgy ömlenek a szavak.
Nem sokkal az után, hogy elkezdek pakolni. A lány elkezd kérdezősködni és kicsit csendben marad. Halkan felsóhajtok, közel álltam már hozzá, hogy rá szóljak. A feltett kérdésekre nem válaszolok azonnal, mivel kiélvezem, hogy éppen nem beszél.
-Állia Szipenni vagyok, ötödikes.
Amint befejezem a mondatott újra beszélni kezd. Elfintorodom, túl sokat beszél, főleg egy elsőshöz képest. Tapasztalatom szerint, ha egy friss diák egy nála nagyobbal találkozik, akkor szinte meg se mer szólalni, de ő csak mondja és mondja folyamatosan.
Befejezem a kották pakolását és leülök Lilithtel szembe. Körülbelül ezzel egy időben ő újra abba hagyja a beszédet és várja a válaszomat. Jegesen reagálok.
-Kösz, de nem.
Miután befejeztem ezt a rövidke mondatott, elkezd nyaggatni. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, de egyenlőre még nem egyezem be az ajánlatába. Egy ilyen beszédes lányból nem nézem ki, hogy hosszú távon csendben tud maradni. Emellett pedig jobban szeretek egyedül gyakorolni.
Rá nézek a lány reménykedő arcára és ügy döntök, hogy egy szám erejéig maradhat.
-Egy dal és után hagysz gyakorolni, megegyeztünk?
Nem is tudom mért vagyok vele ilyen kedves. Talán a zongorázás miatti örömem miatt...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. július 22. 15:01 | Link

Miközben hallgattam, hogy mit mond, gondolkoztam. Ismerős volt ez a név. Állai. Ha jól tudom, akkor a dédinagymamámmal járt egy évfolyamba egy Szipenni. De lehet, hogy rosszul tudom. Ki tudja. Ezt csak nem fogom tőle megkérdezni.
- Oké! Akkor csak egy szám. Brühühü! Szívtelen! Pedig simán mehetnél versenyekre is! De akár kezdheted is! - Miután beleegyeztem, elkezdtem síni. Majd azt mondtam rá, hogy szívtelen. Végül megnyugodtam, és úgy tettem, mintha semmi sem történt volna.
Igen, azt hiszem ez az a hely amit Bagolykőn kerestem. Ahogy Pen újra végig mért, majd rám nézett mintha azt fontolgatná, hogy tényleg nem vagyok normális, megszólaltam.
- Amúgy a dédim a Rellonba járt. Még évekkel ezelőtt. Nagy baj, ha Pennek foglak hívni? Szólj nyugodtan, ha zavar valami, nem lesz semmi baj.
Miközben fecsegtem, leültem a földre, és felnéztem rá.
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. július 22. 16:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 16:06 | Link

Tüszőfűi Lilith

Lilith nagyon-nagyon furcsa elsős... Értetlenül nézem a reakcióját és már majd nem rá szolok, hogy hagyja abba a hisztizést amikor, mintha misem történt volna ugyan olyan vidám lesz, mint néhány perccel ezelőtt.
Elgondolkozva nézem a lányt, vajon mitől vannak ilyen gyors hangulat változásai?
Nem is tudom mért, de lepillantok a lábára. Meglepetten állapítom meg, hogy nincs rajta szandál.
A hangulat változásai mellett ez apróság, de így belegondolva nyugodtan lehet egy diliházból szökött lány is aki diáknak adja ki magát előttem.
Magamban elmosolyodom, esélytelen, hogy az legyen, valószínűleg egy elkényeztettet kis kölyök. Csak én szeretném érdekesebbnek látni.
Vissza fordulok a zongora felé és majd nem elkezdek játszani, amikor újra megszólal. Én pedig döbbenetemben félreütöm az első három hangot.
Pen?! Egy ideig csak értetlenül néztem magam elé. Megszólalni se tudtam a döbbenettől.
Aztán, amint túl jutottam az első sokkon egy rövid, de cifra angol káromkodás után gyilkos tekintettel megfordultam.
-Vagy a Keresztnevemen szólíts vagy hozzám se szólj.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. július 22. 16:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. július 22. 16:20 | Link

Állai
 
Meglepődtem. Az emberek többsége nem szokott ilyen tárgyilagos lenni.A lány eléggé megijesztett. De rögtön el is múlt az ijedtség.
 Ha azt gondolja rólam, hogy elkényeztetett vagyok, akkor az hülyeség. Évente nagyjából összesen ha találkozok egy hónapot a szüleimmel.  A dédim pedig mindig rám bízza a tyúkok és a kiskert ápolását, gondozását. Alig vannak barátaim. Jó, jó, ezek után érthető szerintem, hogy miért vagyok most épp ilyen. Barátkozni szeretnék, viszont nem tudom, hogy hogy kell. Ebben reménytelen esett vagyok.
-Bocsánat Állai. Sajnálom, ha zavar az a becenév, hogy Pen. Pedig tök jól hangzik! Amúgy nem járt véletlenül rokonod ide egy amolyan nyolcvan-hetven évvel ezelőtt? Amúgy eldöntöttem, hogy ha nagy leszek sárkányokkal fogok foglalkozni. És neked van valamilyen álmod?
Válaszul egy eléggé dühös pillantást kaptam.
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. július 22. 16:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 18:58 | Link

Tüszőfűi Lilith

Jeges tekintettel figyelem a lányt.Nagyon idegesít, hogy itt van, nem azért gyakorolok itt, mert társaságot szeretnék, de egyenlőre még nem tudom eldönteni, hogy elküldjem-e a f*nébe vagy kinevessem. Úgy, hogy egyenlőre várok. Közben pedig bosszúsan dobolok a széken magam mellett.
Miután Lilith végre abba hagyja a beszédet bosszúsan kijavítom.
-Állia vagyok, szótagoljam neked?
A nevemet sokan mondják rosszul, mivel rajtam kívül egy Állia sincs a kastélyban sem Bagolyfalván. Ettől függetlenül engem nagyon zavar.
Arra, hogy szerinte jól hangzik a Pen becenév nem reagálok. Már magát a gondolat ott is felháborítónak találom. A rokonaim utáni kérdésre pedig nemet intek. Mikor az álmaim után érdeklődik válaszként elnevetem magam.
Még, hogy álmok..., nekem céljaim vannak és azokat el is fogom érni.
Vissza fordulok a zongorámhoz és amíg a lány reakcióját várom lejátszok néhány egyszerű, de kellemes dallamot.
Közben pedig azon gondolkozom, hogy elmenjek-e és keresek valahol más hol helyet ahol gyakorolhatok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. július 22. 19:27 | Link

Állai

Felhúztam a térdemet miközben hallgattam a lányt. Nem tetszik neki ahogy viselkedem. Szerintem ez a baj. Miközben hallgattam, azon gondoltam, hogy milyen lehet neki. Gyönyörűen zongorázik, bár máshoz van szokva. Ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy Rellonos. Akasszanak fel, ha nem. Reménykedem, hogy sose hagyja abba a zongorázást. A dallama elbűvölő. régi emlékeket idéz fel az ember. Mikor utoljára voltam a szüleimmel együtt otthon, akkor is ez szólt a rádióból.
 Észre sem veszem, és már csorog a könnyem is. A sokéves felgyülemlés, amikor elfojtottam magamban a túlzott sírást, szomorúságot, magányt, most jött ki. Kitűnő. Mégis, hogy fogom ezt kimagyarázni, hogy nem miatta sírok? Sehogy. Össze gubóztam, és engedtem, hogy sírjak. Nem érdekelt, hogy mit gondol. Miközben játszott tovább, egyszer sem szólalt meg. Volt egy olyan érzésem, hogy ezek után nem leszünk jóban, de nem érdekelt. A pillanatért kell élni, nem a jövőért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 25. 19:27 | Link

Emily Blue

Misi már alig várta, hogy vége legyen a vacsorának, és kiszabadulhasson a Nagyteremből. A percek csigalassúsággal teltek, és amint úgy érezte, hogy már nem illetlenség fölpattania az asztal mellől, már ott se volt. Gyorsan fölszaladt a szobájába, felhúzott egy tornacipőt, és már indult is kifelé, kezében a levéllel. Eredetileg az volt a terv, hogy kimegy a kviddicspályára, és ott olvassa el, de ez sajnos meghiúsulni látszott, amikor már 20 perce barangolt az udvaron, és még mindig nem sikerült megtalálni az óriási pályát.
Már múltkor is így járt, de remélte, hogy azért azóta sikerült megjegyeznie valamit az útvonalból. Sajnos ez nála reménytelen volt. A sok bolyongás után, már nem is számított neki, hogy megvan-e az a pálya vagy sem, csak találjon végre egy nyugis helyet, ahol kibonthatja édesanyja küldeményét.
Meglepte, hogy ilyen hamar megérkezett a válasz otthonról, és csak remélni tudta, hogy ez nem azt jelenti, hogy baj van. Misi ilyenkor mindent bele tud képzelni a dolgokba, és ebből néha adódnak kissebb-nagyobb problémái. Egyszer például az egyik osztálytársával megbeszélték, hogy találkoznak iskola után. A fiú már vagy 20 percet késett, Misi pedig emiatt olyan stresszes állapotba került, hogy körbekérdezte az egész tanári kart, hogy nem látták-e, majd szerencsétlen srác szüleit is felzargatta a munkahelyükön. Mindenki el tudja képzelni, hogy milyen idegesek lettek a szülők, amikor kiderült, hogy az osztálytárs csak elaludt a kulcsra zárt ajtó mögött, és fogalma se volt róla, hogy a fél falu őt keresi.
Na emiatt nem szerncsés késni, ha valaki Misivel szeretne találkozni. Egyébként meg nem egy paranoiás fiú, csak nagyon tud aggódni azokért, akik fontosak neki.
Tehát ebben az aggodalomban rótta most a köröket a kastély körül, amikor egyszer csak megpillantott néhány méterrel távolabb egy hatalmas fát, aminek az oldalán egy kicsit rozoga lépcső vezetett felfele. Misi rögtön célba vette a különleges építményt, és közelebb érve rájött, hogy mi is a lépcső valódi funkciója. A fa levelei között egy nagyobbacska kunyhó rejtőzött, amit messziről egyáltalán nem lehet észrevenni, viszont ha fönt van az ember, akkor onnan feltehetőleg az egész környéket belátja. Misin annyira úrrá lett a gyermeki izgalom, hogy már szinte el is felejtette, hogy miért is jött ide. Széles vigyorral, és teljes átéléssel szaladt oda a fához, majd fölkapaszkodott a törzs mentén. Amint fölért, a szeme elé tárult gyermekkora paradicsoma.
- Ó, de király! - Ennyit tudott kinyögni, és csillógó szemekkel nézett körbe. Már majdnem engedett a csábításnak, hogy kimásszon a korlátra, de hirtelen eszébe jutott a levél, ezért gyorsan lehuppant az egyik babzsák fotelbe. Előhúzta a borítékot, és türelmetlenül feltépte.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 25. 19:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 20:03 | Link



A bő pulcsiban, melegítőgatyában, és tornacipőben olyan kényelmesen érezte magát, de hamar váltania kellett egy szűkös ruhára, elvégre nem így kéne lemenni vacsorázni. Gyorsan magába tömte a lekváros kenyerét, aztán elindult az orra után. Igen, történetesen a házába ment volna, csak épp eltévedt. Így még a kastélyból is kikeveredett, és "ha már itt vagy menjél, nézz körül" címszó alatt nem fordult vissza. Ő is elérte azt a fát, de nem vetett rá különösebb figyelmet. Leült a szomszéd fa tövébe, és nézegette a bokorban rejtőző rigót. Hirtelen észrevett egy fiút, és elkezdte szemével követni. Mikor az felért a faházba, lassan felkelt, és közelebb lépett a fához. Csöndesen lépkedett, néha itt ott koppant balerinacipőjének talpa, de azon kívül nesztelen volt. Mikor felért, lassan, kikerülve a fiú látószögét, leült egy babzsákra, és csendesen nézte a másikat. Egész szép fiú, meg kell hagyni. Elővett egy ceruzát, és halkan elkezdett rajzolgatni egy földön talált cetlire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 25. 20:35 | Link

Emily Blue

Misi kifejezetten örült, hogy nem találta meg a kviddicspályát, mert ez a hely sokkal inkább arra lett kitalálva, amit ma estére tervezett. Kényelembe helyezte magát, majd felbontotta a borítékot, és kivette belőle a levélpapírt. Rögtön megismerte édesanyja kézírásást. Kapkodva nyitotta szét a levelet, majd elkezdte olvasni.

"Drága Kisfiam!

Nagyon örülök, hogy ilyen jól érzed magad az új iskoládban! Kívánom, hogy sok szép élményben legyen részed, és végre megkapd azt a szabadságot, amire olyan régóta vágysz. Tényleg megérdemled, hogy kicsit elszakadhass itthonról, hiszen már nagyfiú vagy. Az igaz, hogy már most nagyon hiányzol nekem, de tudom, hogy jó helyen vagy, és ebben megtalálom a békémet, és nyugalmamat.
Kisfiam, azt kérem tőled, hogy ha lehetséges, akkor a lehető leghosszabb ideig maradj Magyarországon. Itthon nem épp úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztük. De ne aggódj miattam, a bátyád most itt van velünk, és segít megoldani a helyzetet. Majd mindent elmagyarázok, de ha számít neked a kérésem, akkor most próbálj az iskoládra koncentrálni, és ne törődj az itteni problémákkal.
Nagyon szeretlek!

Édesanyád"

Misi legalább háromszor végigolvasta a sorokat, és közben egyre feszültebb lett. Hogyan kérhet ilyet tőle? Hogy legyen ő nyugodt, amikor nyilvánvalóan valami nincs rendben otthon? Hogy tudjon teljesen a tanulmányaira gondolni, ha érzi, hogy az édesanyjának szüksége lenne rá? Ő erre képtelen! Neki ez nem fog menni! Muszáj valahogy hazajutnia... De mégis hogyan? Azt se tudja, hogy mikor lesz leghamarabb szünet. Alig ismeri még az itteni rendet, fogalma sincs, hogy kitől kérjen tanácsot...
Szegény fiú anniyra összezavarodott, és kétségbeesett, hogy teljesen elvesztette az önkontrollját. Hatalmasat csapott maga mellé a földre, majd a testi és lelki fájdalomtól egyaránt, kigördült egy könnycsepp a szeméből. Leejtette maga elé a levelet, és felpillantott... Akkor pedig észrevette azt, amit ebben a helyzetben egyáltalán nem akart látni: Misi nem volt egyedül.
- Mi a...?? Te mióta vagy itt? Vagy.. mi? Ki vagy? -
Idegességében felpattant a helyéről, és egy gyors mozdulattal letörölte arcáról érzékenysége nyomait. Értetlenül bámult a sarokban ülő lányra, akiről fogalma se volt, hogy hogy került oda, ez pedig kicsit megijesztette.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 25. 20:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 21:00 | Link



Hallgatott, amíg kész nem lett a rajz, ami egy kisbabát ábrázolt; történetesen Angelo-t. Újra elkezdett a fiúra figyelni, így láthatta, milyen idegesen olvassa a levelét. Még egy könnycsepp is kicsordult... Persze ezért nem veti meg, és nem is neveti ki a fiút. Sokszor el lehet érzékenyülni. Dél körül például ő is ezt tette, amikor végignézte anyja halálát. Ekkor a fiú észrevette őt, és eldobta a levelet. Em felkapta a levelet, majd mosolyogva odanyújtotta a fiúnak, mit sem törődve annak ingerültségével.
- Nyugalom, Nyugi. - Kicsit lekezelőnek tűnhetett, de ő kedvesen szólt a fiúhoz.
- Három dolog: Egy. Kicsit kedvesebben is megszólíthattál volna, örültem volna egy sziának, esetleg egy hellónak... - A lány csak mosolygott, viccesnek találta a fiú zavarodottságát.
- Kettő. Nem rég jöttem. Láttalak, ahogy feljöttél. Én már hamarabb a fa közelében járkáltam. - Őszintén szólva tényleg hamarabb volt itt, ott gubbasztott a bokornál, csoda, hogy a zöld között nem vette észre a fiú a kék ruhás lánykát.
- Három. Nem mi, hanem ki. Lehetne még kicsit korrigálni az udvariasságodon... Azon belül is, a "Ki vagy?" helyett jobban tetszett volna egy "Hogy hívnak?" vagy netán véletlen egy "Mi a neved?". Ezek csak apróságok, de fel tudják dobni a beszélgetést. - Felnevetett, igazából észre sem vette, hogy megijesztette a fiút. Azon is csak nevetett, amikor a fiú próbálta eltüntetni a sírás bizonyítékait.
- Alice Greenwood vagyok. Esetleg lenne jogom megtudni a te nevedet?     - A nevelő szüleitől úgy tanulta, hogy először így mutatkozzon be. Ő csak a barátainak mondja el az igazi nevét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2015. július 25. 21:26 | Link

Emily és Mihály

Milyen szép nap ez a mai! Egy szívtelen rellonos diák sem fogott ki rajta, nem ütötték el gurkóval, nem találkozott semmi negatív dologgal. Boldogan lebeg hát a kastély körül, árgus szemekkel figyeli a kastély lakóit, biztosan boldogak-e, keres minden alkalmat, ahol segíteni tud.
Éppen a faház felé kalandozik. A vadőrlak felől jött, úgy gondolta, meglátogatja Radúzt, múltkor is olyan jó volt figyelni. Annyi szeretet van benne a természet iránt, hogy az figyelemre méltó, még ő sem csinálná jobban. Szereti néha, csak úgy követni és figyelni őt. Mivel ez ijesztő lehetne, titokban csinálja, hogy véletlen se jöjjön rá.
Viszont ahogy bepillant a faházba, látja, hogy két fiatal éppen belemerül a beszélgetésbe. Annyira aranyosak, pufók arca széles mosolyra húzódik. Ábrándos sóhajt hallat. Látja, hogy ők ketten igazán passzolnak, és elég nagyok, éppen ideje az első, nagy szerelmek! A gyönyörű, édes, ártatlan kis kamaszszerelem a kedvence, már most megdobogtatja apró szívét.
Közelebb repül kicsit, de ügyesen rejtőzködik, hogy véletlen se lássa egyik fiatal. Ijesztően gyakorlottan és pontosan lövi ki a két nyilat, az egyiket Emily, a másikat Mihály kapja. És ahogy egymásra pillantanak, máris tovaszáll az aprócska fájdalom, máris őrült szerelemre gyúlnak egymás iránt. Nem bírják elviselni, a közöttük lévő távolságot. Gondolataik kiürülnek, gondjaik megszűnnek egy pillanat alatt és máris csak egymásra tudnak figyelni, gondolni. Az édes szerelem elemi erővel tör rájuk. De sajnos minden csoda csak öt napig tart, behatározatlan idő múlva elmúlik majd a varázs és a két fiatal eldöntheti onnantól mit csinál majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 25. 22:03 | Link

Emily/Alice

Misi nagyon meglepődött, amikor észrevette a lányt, ezért hirtelen, és talán egy kicsit durván, és udvariatlanul regált. Általában nem szokott ilyen nyers lenni, csak zavarba jött amiatt, hogy egy ismeretlen sírni látta. Ez nagyon ritkán fordul elő vele, márminta  sírás, az meg, hogy ez közönség előtt történjen... szinte soha.
Azonban már a lány első mondata után rájön, hogy milyen illetlen volt, és borzasztóan elszégyelli magát.
- Jaj... Kérlek ne haragudj! Nagyon nagy bunkó voltam. Meglepődtem, és... öhm... nem tudom... Tényleg bocsánatot kérek.-
Misi lehajtja a fejét zavarában, majd elveszi a felé nyújtott papírt.
- Köszönöm! Ez csak... Szóval nem pont erre számítottam. Mindegy! Kezdhetnénk új lappal? -
Misi nem érti, hogy mi történik vele, de hirtelen melegség tölti el egész bensőjét, ahogy a lányt figyeli. Eddig fel se tűnt neki, hogy milyen csinos a másik, ráadásul az egész etikett leckét is mosolyogva adja elő, ami miatt a fiú is meg tud nyugodni egy kicsit.
- Nagyon örülök Alice! Köszönöm szépen az illemtan órát, tényleg rám fért. Nem volt valami fényes a bemutatkozóm, de ha adnál még egy esélyt, akkor megpróbálnék ezen változtatni!-
Atyaég! Misi, mi a fene történik veled? A fiú maga se értette, hogy mi ez az egész, de percről percre egyre jobban megnyugodott, és valamiért nagyon furcsán érezte magát.
- Én Fodor Mihály vagyok, de inkább csak Misi, ha lehet. -
Természetesen az előbbi kirohanása után Misi igyekszik a lehető legudvariasabban viselkedni, mivel kialkult benne valami szokatlan rettegés amiatt, hogy esetleg Alice már leírta őt. Soha nem szerette, ha rossz az első benyomás, mert a szüleitől azt tanulta, hogy azt már szinte lehetetlen helyrehozni, vagy nagyon sok, és kemény munkába kerül.
- Egyébként, hogy lehet, hogy nem vettelek észre? Ááá tudom már! Biztosan repültél! Lebuktál! - Most már újra önmaga volt. Elterült a jól ismert Misi-vigyor az arcán, és kedvesen nézett iskolatársára.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 25. 22:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 22:20 | Link

Misi

Hirtelen felfoghatatlan érzésben merül el, és különösen helyesnek találja a fiút. Mintha az eddig gát mögé rekesztett túláradó pozitívum keresési kényszer most kirobbantotta volna a gátat, és elborította Emily egész testét, a feje búbjától a kis lábujjáig.
- Én kérek bocsánatot. Nem kéne ilyen illetlenül közölnöm valakivel, ha nem tetszik a bemutatkozása. Én is úgy gondolom, hogy jobb lenne tiszta lappal indulni. Különösen azért... Mert Emily Blue... A hivatalos nevem. Pontosabban Emily Laura Olivia Alive Blue, de beceneveket örömmel fogadok. - Előtört a lányból az a kedves-fecsegési kényszer. És hirtelen eszébe jutott, hogy erős vonzódást érez a fiú iránt. Nagyon-nagyon erőset. Jó lenne közelebbről megismerni a fiút, és akkor talán tisztább lesz ez a dolog. Vagy épp alábbhagy. Ki tudja.
- Misi! Gyönyörű név! Bár engem hívnának így! Persze.. Csak... Ha... Ha fiú lennék... - Hogy zavarát oldja, elkuncog ott magában, mert tudja, hogy  bukta ez az egész. És ez a féle bukta sajna nem az a fél szilvás-bukta, szóval... Mi? Hagyjuk.
- Jártam. De az majdnem olyan mint a repülés... Nem de bár? Tetszik a vigyorod. - Igazán viccesnek találta tényleg a dolgot, de miközben hallgatta a fiút, teljes erővel azon koncentrált, hogy hogyan kerülhetne közelebb a fiúhoz. Megvan! Elviszi a bálba! De hát az a fiúk dolga, szóval áthúzva... Adjunk neki csokit vagy virágot! Áthúzva, fiúk dolga... Itt semmit sem csinálhat a lány? Ez igazságtalan!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 25. 23:30 | Link

Akkor hivatalosan is Emily Wink

Ahogy telt az idő a fiú egyre inkább zavraban érezte magát. Ő pedig nem ehhez volt hozzászokva. Náluk Erdélyben az a szokás, hogy a jó székely gyerek nem mutatja ki ha elgyengül, sem azt ha előtörnek az érzelmei. Ez egyszerűen nem szokás, és eddig elég jól is ment neki. Most viszont képtelen rá. Nem tud olyan kemény és távolságtartó maradni, mint egyébként kéne neki. Persze ez is őrültség, mert ki várná el egy kamasz fiútól, hogy ne legyenek érzelmei? Hisz mikor, ha nem most?!
- Nem, tényleg semmi gond. Teljesen igazad volt! - Misi hevesen bólogatott, hogy ezzel is igazolja mondandóját. A lány tényleg nem tehett semmiről. Viszont a következő mondata nagy meglepetést okozott a fiúnak.
- Hm.. Emily Blue? Ezt most nem igazán értem... Hogyhogy hivatalos? Az Alice az mi volt? Művésznév? Jóóó, csak viccelek... Komolyan, hogy van ez? -
Ha eddig nem volt összezavarodva, akkor most már biztosan. Egyáltalán nem értette, hogy mi ez az egész név mizéria, de nagyon foglalkoztatta a dolog. Lehet, hogy Emily először nem bízott benne annyira, hogy megmondja az igazi nevét? De ennek mi értelme? Itt nem nagyon tudna visszaélni az információval.
- Hú.. Köszi! Aranyos vagy! A te neved is tetszik, bár elég hosszú, úgyhogy van miből válogatni. Viszont ha nem gond, akkor én maradnék egy egyszerű Em-nél. Persze ha nagyobb kreativitást szeretnél, akkor még erőlködöm egy kicsit, de nem igazán a becenév alkotásban szoktam kiélni a művészi énemet. -
Mostanra már rendesen megeredt a nyelve a srácnak is, bár nála ez a megszokott. Legtöbbször le se lehet lőni, annyit beszél. Sőt néha már idegesítően sokat is. Ugyanis vannak olyan helyzetek, amikor jobb lenne csendben maradni, csak hát Misi ilyenkor is képtelen befogni a lepénylesőjét.
- Háát... Azért van különbség szerintem. Szoktál egyébként repülni? Mármint seprűn? - A bók hallatán még szélesebb lett a vigyor Mihályunk arcán. Egy normál ember valószínűleg képtelen lenne ennyi ideig mosolyogni, de a fiú most különösen jól érezte magát, ezért képtelen volt abbahagyni.
- Nagyon zavarna, ha odaülnék melléd? Kicsit kényelmetlenül érzem magam, hogy itt állok, és kénytelen vagyok lenézni rád. Bár.. ha jobban belegondolok, akkor inkább térdelnem kéne előtted, az iménti viselkedésem miatt. -
Misi mindig is nagyon spontán ember volt, ezért most se teketóriázik sokat, rögtön térdre veti magát a lány előtt. Sajnos nem bírja sokáig komolyan játszani a bűnbánó lovag szerepét, és elneveti magát.
- Jaj bocsi, bocsi.. Próbálok komoly lenni, csak még soha nem térdeltem lány előtt...- Megköszörüli a torkát, majd oldalra pillant, hogy abba tudja hagyni a vigyorgást. Mikor visszafordul már teljesen komoly arccal néz Emilyre. - Hölgyem, kérem nézze el a tahóságomat. Hogyan tehetném jóvá? -
Néhány pillanatig mélyen a másik szemébe néz, majd újra elvigyorodik. Nem megy ez neki... Sebaj!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 26. 08:17 | Link

Misi

Lassan úgy érezte, hogy arcán már rántottát lehetne készíteni, annyira elpirult. Ő még sosem találkozott ilyen fiúval.  Misi az ő szemében olyan más, és most nem a szimpatikusságról beszél. De tetszik neki ez a személyiség. Szívből utálja ezt a pót-szülőkkel járó pót-nevet, de amíg nem bízik meg valakiben, addig tilos elmondania neki az igazit. És ezt a szabályt nem ő találta ki, hanem a szülei. És lassan Emily-nek rá kell döbbennie, hogy a szülei zavarban vannak, mert őt örökbefogadták. Csak tudná miért. Csak a szűkcsalád tudott eddig az igazi nevéről, és a rokonoknak is Alice-ként mutatták be. Nem tudja, hogy ezt jónak vegye-e, vagy rossznak.
- Árva gyerek vagyok. A nevelőszüleim ezt tagadják mások előtt, és a saját családnevükkel egybefűzve elneveztek Alice-nek. De te most kiváltságos vagy, meg a barátom. Legalábbis remélem, hogy már haveroknak tekinthetjük egymást. - Vagy többnek. De ezt most hagyjuk. - Igazából tetszik is az Alice név, csak... - Utálja a Greenwood vezetéknevet. Nincs benne semmi kreativitás. Zöld, fa. Vége a mesének, nem lehet továbbgondolni. Blue... Kék mi? Kék gomba, őzike, repülő, bármi! Meg egyébként is, a kék sokkal szebb, mint a zöld. Ez egyszerűen így van. Szép még a lila, mert az minden, csak nem zöld. A piros és a kék keveredése. Az olyan szép!
- A kedvenc becenevem az Em. Bár csak kettő becenevem van, az Emily-ből kifolyólag... Vagyis három, de a harmadik csak a barátnőmnek használatos. Nincs nagy választék. - Szeret új beceneveket kapni, de ha a fiú nem akar kitalálni újat, vagy nem tud, akkor ó lesz így is, ő nem erőlteti. Örül, hogy Misi is kezd kicsit beszédesebb lenni. Ez számára egy szépnek mondható nap alapköve, akkor is, ha már az "építkezés" végén kerül be a napba.  Repülni... Seprűn? Jó, jól indult, itt fog berekedni a beszélgetés.
- Bocsánat, de... Mugliivadék vagyok. Bár láttam már jó pár seprűt. A varázslók azzal repülnek? Megtanítanál? Mármint... Te tudsz? - Emily ha meghall egy új dolgot, akkor rögtön elkezd róla kérdezősködni. Nyomulós. Csak reménykedni lehet, hogy ezzel nem sérti meg a fiút.
- Ó, bocsánat, nyugodtan ülj le! Várj egy picit... - Gyorsan felpattant, hogy a szoba másik sarkából hozzon egy másik babzsákot, és odavigye a fiúnak, majd hellyel kínálta.
- Figyelj... Felejtsük el azt... Te meg le ne térdelj itt elém! Nem vagyok én bárónő! - Felnevetett, majd egy cinkos mosoly kíséretében dorgálta meg a fiút, aki mégis csak letérdelt. Igen vicces így a fiú... Ő a jókedvű lovagokat szereti!
- Jajj, Sir Misi lovag, "bűne" első bocsánatkéréssel semmivé foszlott számomra! - Ő is nevet, mert valahogy a fiú kihatással van rá, és nem bírja megállni. De amíg van min nevetni, addig nincs baj, ha nevet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 27. 19:50 | Link

Domokos



  A lágy szellő szelíden simította végig Lala arcát és hívta lassú keringőbe ezüst szálú haját. A lány megállt, lehunyta szemeit és hagyta, hogy a természet illatai beszökjenek orrába. Mélyen beszívta ezt az illatot, mely gyermekkora óta bölcsőjében ringatta, és melytől el kellett búcsúzni, mikor Madagaszkárra ment. Az ottani dzsungel illata, nem ilyen. Az is igazán kellemes, de ehhez képest semmi. Még egy utolsó pillanatot várt, majd ismét útjára engedte lábait, hogy oda vigyék amerre csak akarják.
  Már rég nem sétált csak úgy, céltalanul bolyongva, éppen ideje volt egy napnak melynek délutánját csak erre szánja. Dúdolva haladt előre, lassan, hogy minden egyes apró részletet meg tudjon nézni magának. Az apró virágok tarka népét, melyek a bokrok tövében leltek maguknak menedéket, a hatalmas óriásokat, melyek faként élik életüket, a nasugarak játékát, ahogy a faleveleken egymást kergetve ugrándoznak, gyermekek módjára.
  Titkon még abban is reménykedett, hogy nincs egyedül. Hogy valamelyik törzs mögül kikandikálva megpillanthat egy pettyes őzgidát vagy az ágakon dalra fakadó madarak népének képviselőit. De egy apró sündisznócskának is örülne, mely félve szúrós páncélba öltözve bújik el, vagy csak egy csigát látna a lányt, mely nyájas lassúsággal kúszik fel az egyik bokor apró szárán.
  Halk sóhajjal jelezte elégedetlenségét, mikor kis idő múlva sem látott semmit, ami megmozdult volna. Azonban felemelve fejét hirtelen elkerekedett szeme.
A magas fa ölén, az ágak fátyla közepette egy faház terpeszkedett békén pihenve. Izgatottság csillant végig égkék szemén, ahogy elkezdett a házikó felé rohanni. Fel akart mászni, hogy onnan lássa panorámában az erdőt.
  Azonban a lépcsőnél ledermedt. Nem tűnt valami újnak az egész kóceráj, és ez a lépcsőről is lerítt. Kicsit félve lépett rá az első fokra, remélve, hogy apró súlya alatt nem szakad le az egyik korhadt faléc és nem zuhan alá a mélybe, nyakát törve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 27. 19:54 | Link

Taylor Stark
Ruha, Táska

Már megint elaludtam. A változatosság kedvért ma a rúnatan könyvem fölött. Egy sóhajtás kíséretében becsukom a könyvet és bedobom a táskámba. Aztán utána küldök még néhányat, miközben eldöntöm, hogy kimegyek kis friss levegőt szívni. Persze, mivel rengeteg tanulni valóm van, ezt némileg átkorrigálom és a faházba indulok, hogy ott tanuljak, amíg elég fény van, majd miután megnéztem a csillagokat vissza jöjjek. Gyorsan átöltözöm, a jó idő miatt egy lenge fekete ruhát választok, amiben remélhetőleg könnyebb lesz visszaosonni, ha takarodó után jönnék.
Felkapom a táskám, halkan nyögök a súlya alatt, aztán elindulok az erdő felé. Az erdő széléig vezető út elég eseménytelenül telik. A fák közé belépve enyhe félhomály fogad, ami sejtelmessé teszi a faházig vezető utat. Emiatt arra a következtetésre jutok, hogy biztos nem lesz senki a faházban már. Vidáman dúdolgatva haladok át a fák között, majd sétálok fel a lépcsőn.
Ahogy gondoltam, a ház üres. Az egyik babzsákfotel mellé ledobom a táskám és kisétálok az erkélyre. Beszívom a friss erdei levegőt, elmosolyodom milyen kellemes itt. Elnézek az iskola felé és mintha a fák között egy közeledő alakot látnék, de mire jobban megnézném eltakarja néhány testesebb fa. Egy kicsit még figyelem a fákat, aztán vállat vonva besétálok a faházba. Megkeresem a táskám és leülök a babzsákfotelre, találomra kiveszek egy könyvet, miután megnézem mit (Repüléstan) elkezdek tanulni.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. augusztus 16. 10:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 27. 20:39 | Link

Lanetta


Mosolyogva sétálgatott az erdő félhomályában, élvezve, hogy a kellemes meleg simogatja a bőrét. Iskolai egyenruháját még nem vette át, ki akarta élvezni, hogy normális ruhát viselhet. Szürke farmernadrágja szorosan simult lábaira, magas szárú szürke cipőjében hangtalanul sétált végig az erdőben. Zöld hosszúujjú pólója kiemelte halvány izmait, így akár erősnek is lehetett volna nézni. Fekete hegedűtokját a hátán átvetve viselte, így haladt végig a lombok árnyékában. Néha megállt, és körbenézett, hátha meglát egy-egy állatot, de még egy kismadarat sem. Így aztán eseménytelen sétáját csak a faház felfedezése szakította meg. A kissé rozoga épület azonnal felkeltette Domi érdeklődését, így egy laza hegedűtok igazítás után nyomban elkezdett felfelé mászni. Fent körbenézve két dolgot vehetett észre, hogy a hely tele van babzsákokkal, és a rajta kívül ott lévő személyt, egy korabeli lányt. Mosolyogva fordult felé, és köszönt rá.
- Szia! Én Cseke Domokos vagyok. És te?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 27. 21:33 | Link

Domokos


Amint meglátta a faházat, azonnal tudta, hogy fel kell rá másznia. Azonban mégsem tűnt olyan egyszerűnek a dolog, hisz már a lépcsők is ijesztően rémesen néztek ki. De ha nem kockáztatott volna, akkor néhány pillanattal később kénytelen lett volna feltenni magának azt a kérdést, hogy : Ki ő egész pontosan? Mert, hogy Vér Lanetta nem, az is biztos.
 Ahogy tört egyre feljebb a hatalmas fa mentén futó lépcsőn hangosan sikítottak a lába alatti fokok, és valóban volt, aminek széle már az évek alatt le-letöredezett néhol.
  Amikor meglátta az ajtót egy halk imát mondott el, hogy nem zuhant le és nem törte nyakát, majd benyitott.
 Odabenn, mintha egy teljesen más házba lépett volna be. A romos külső alatt igazán klassz, klubbház hangulat lapult, hatalmas babzsákokkal, és hálózsákokkal, melyeket valószínű a házikóban éjszakázó diákok felejtettek itt. Lala vigyorogva nézett körbe, és legszívesebben az egyik ablakhoz rohant volna, hogy kinézhessen rajta. Vagy kisétált volna az apró erkélyre, hogy még a szellőt is érezhesse ismét, ám erre nem volt ideje. Az ajtó ismét nyílt, majd csukódott háta mögött, és mikor megpördült egy fiút pillantott meg. Magas volt, meglepően magas, ám arcvonásaiból ítélve nem lehetett sokkal idősebb nála. A másik is észrevette a fehér hajkupacot, hisz nemsokára kedélyesen köszöntötte őt, és még a nevét is elárulta.
- Szia - bólintott vissza Lala - A nevem Vér Lanetta - mutatkozott be ő is, hogy mégse tűnjön udvariatlannak. - Eridonos elsős diák - tette még hozzá, hogy a fiú tudja őt hova tenni, hisz jelenleg egy sima farmert és egy fehér toppot viselt, így nehéz volt besorolni akármelyik házba is. Talán egyedül a dereka köré csavart kockás vörös ing hirdethette volna a házát, ám azt inkább húzta divatból mintsem jelzésképpen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. július 27. 21:48 | Link

Adam Kensington

Egy össze fogott barna hajú lány sétál a faház felé. Egy pizsama pólót és nadrágot viselt, még varázspálca se volt nála. A nadrág fekete volt, foszforeszkáló holdakkal díszítve, míg a póló szürke, feliratos. A felirat pedig a következő volt: Nincs semmi bajom a vámpírokkal, csak ne szívják ki a vérem. Mezítláb volt, mintha nem zavarja  az, hogy a föld hideg. Nos igen. Ez vagyok én.
A kilógás a suliból könnyű volt. Csak a szokásos. Ha minden jól megy, akkor ma sem lepleznek le. De, még nem iszok a medve bőrére. Majd elkezdek énekelni.
-My shadow's the only one that walks beside me. My shallow heart's the only thing that's beating. Sometimes I wish someone out there will find me. 'Til then I walk alone - igen, a Boulevard Of Broken Dreams-t éneklem a Green day-től. Majd megunom.
Mindjárt odaérek. A faházhoz. És elkezdek valami mást.
- When the days are cold. And the cards all fold. And the saints we see. Are all made of gold - Imagine dragons-tól a Demons.  
A célomhoz érve leülök a faház fájának tövébe.
- Olyan jó lenne most egy gitár. Vagy egy gitárkíséret. Kár, hogy nem tudom hogy hol van az enyém.
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. július 29. 11:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 27. 21:54 | Link

Linetta


Kicsit körbefordult a faházban, megszemlélve a babzsákokat, és hálózsákokat. Úgy látszik mások is felfedezték a helyet maguknak. És jól is érezhették magukat. Volt néhány szeretlek felirat a falon. Domi kissé elmosolyodik, és vissza fordul a lány felé.
- Te is eridonos vagy? Én is idén kezdtem. És, felfedezted már a kastélyt?
Mondja, miközben a lerakja a hegedűt a babzsákra, és ő maga is lehuppan mellé. Figyeli a szőke ciklont, nézi a mozdulatait, az arcát, a testét, a derekára kötött pulcsit... Majd szeme nyomban visszavándorolt a lány tekintetére, és folytatta kérdéseit.
- Honnan jöttél? Én Pécsről.
Reméli, hogy nem zavarja a lányt a folyamatosan beszéde, ő az első akivel találkozott, nem ártana megismernie a háztársait, főleg, ha azok szép lányok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 27. 22:12 | Link

Domokos



A lány is követi társát és hamar helyet foglal egy babzsákon a fiúnak szembe, hogy mégiscsak lássák egymást. Ám az ablakokon beszűrődő erős fény a lány szemébe sütve megakadályozta ezt, így kénytelen volt hosszú perceket avval tölteni, hogy felálljon és a függönynek szánt megtépázott rongyot arrébb húzza.
- Nem, eddig nem sikerült. Persze szeretném, de amint megláttam mekkora, véltem egyedül akármerre elmozdulni, mert a végén még úgy eltévedtem volna, hogy aztán bottal üthette volna a nyomomat az egész iskola - nevetett fel saját bénaságán majd az ablaknak támaszkodva fordult ismét a fiú felé, a következő kérdésre kicsit feszengve megvonva a vállát.
- Eger környéki vagyok - jelentette ki. Azt nem akarta hozzátenni, hogy egy hatalmas birtokon élte le eddigi életét, és hogy annyi embert nem látott, mint most ebben az iskolában. Néha úgy érezte magát ott, mint egy toronybazárt hercegnő, akit még avval is büntettek, hogy nem egyedül hanem családjával zárták össze.
- Amúgy tudsz hegedűzni? - bökött a hegedűtokra izgatottan. Amint a fiú belépett első amit kiszűrt a fekete tok volt. Szerette a zenét, pláne amit hangszereken szólaltatnak meg. - Mióta játszol rajta?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Cseke Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 21
Írta: 2015. július 27. 22:38 | Link

Lanetta


Már éppen ugrott volna fel, hogy segítsen a lánynak, ám az már össze is húzta a függönyt, és visszaült vele szemben. Amikor a tájékozódási képességek teljes hiányáról esik szó, kissé felnevet, majd körbemutatva a kis házikóban jelenti be.
- Nekem itt is sikerülne elvesznem.
Eger környékén még nem nagyon járt, így aztán nem tud viszonyítani, kérdezné is, hogy milyen vidék, azonban a téma gyorsan az egyik kedvenc tárgyára terelődik, így csillogó szemekkel kezd magyarázni a hangszerről.
- Igen, nagyon sokat szoktam zenélni. Kiskorom óta hegedülök folyamatosan. Ha szeretnéd játszok is valamit.
Mosolyog, és már cipzározza is ki a tokot, veszi elő a hegedűt, megszorítja a vonó szőrt, és megemeli a hangszert.
- Szóval, mit szeretnél, mi legyen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2015. július 28. 18:16 | Link

Tüszőfűi Lilith

Úgy döntöttem, felugrok az Edictum szerkesztőségbe. Végre hazatértek a tanoda lakói Madagaszkárról, így pedig jóval nagyobb élmény ide jönni. Nem mondom, különleges volt az iskola több hetes kihaltsága. Az, hogy a helyen, ahol emberek tömegének kéne lennie, alig van bárki. Most viszont, amint a birtokra lépek, megannyi nesz, látvány, illat áramlik felém. Ki-ki alszik már rég, mások még nagyban pusmognak körleteikben. A kastély eleven, még így este is. Igen, ennek így kell lennie.
Az iménti felsorolásból természetesen sokakat kihagytam, így azokat az illetőket is, akik nem hogy nem alszanak, még csak nem is készülődnek az alváshoz, hiszen éppen el vannak foglalva azzal, hogy tilosban járjanak. Sok a prefektusok munkája erre felé, lássuk be. Főleg ilyen rutinos kiosonókkal, mint ez a lányka is, akit a magaslati faház alatt pillantok meg.
Lassítok hosszú lépteimen, mikor megakad a tekintetem a pólója feliratán. Szemöldököm felszökik kissé és így is marad, ahogy a diák énekelgetésbe kezd, és tárgyal kicsit magával arról, milyen jó lenne ehhez kíséret. Felismerem a számokat, amiket dalolgat és ha nálam volna a gitárom, azonnal teljesíthetném is a vágyát. Dehát miért volna nálam? Meg különben is.
Folytatom ráérős sétámat a tanoda felé. Hosszú, sötét alakom csaknem az éjszakába vész. Fehér bőröm az, ami mindig felfed, mindig kirikít a feketeségből. El-el nézek olykor a lányka irányába. Most érek nagyjából mellé, dehát jó pár méterre haladok tőle. Nem megyek túl közel.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 28. 18:51 | Link

Domokos



A megjegyzésre Lala halkan felkuncogott.
- Akkor úgy tűnik nem csak én vagyok ilyen béna, de majd ha eltévedsz a faházba, segítek megtalálni az ajtót - mosolyodott el kedvesen.
Amint végzett a függöny megigazgatásával, és kicsit kifújva neki dőlt, már indult is vissza, hogy aztán a babzsákba süllyedve helyezze kényelembe magát. Kell neki egy ilyen a szobájába, eddig nem is gondolta volna, milyen tökéletes kényelmet lehet eléri egy ilyen furcsa kinézetű szörnyszülött tárggyal.
Ezután a fiú tokját kezdte nézegetni. És csakhamar fel is tette a kérdéseket, amiken eddig gondolkodott.
-  Az jó lenne, szeretem a zenét - vigyorodott el - és a hegedűszónál nincsen szebb - tette még gyors hozzá, majd figyelte ahogy a fiú kicipzározza a tokot, majd előhúz belőle egy gyönyörű kis hegedűcskét.
A lány hátradőlt, szinte belesüllyedt a babzsákba, hogy a lehető legkényelmesebb helyet találhassa meg. A zenehallgatásnak is meg kell adni a módját. Szemével még mindig Dom mozdulatait követte, ahogy felemeli kedves kis tárgyacskáját és a hozzá tartozó vonót is.
- Valami gyönyörű - vágta rá a kérdésre felülve, hogy a fiú szemébe tudjon nézni. - Játszd el azt, amit a legjobban tudsz, a legszebb dalaidat szeretném hallani - kuncogott fel ahogy kezével megtámasztotta saját magát, és kicsit előre dőlt.
Biztos volt benne, hogy a fiú tudása a hangszer iránt igazán hatalmas, és ilyenkor kicsit el is pirult belegondolva, hogy míg vannak akik ilyen ügyesek addig ő alig tud megszólaltatni valamit. Egyedül a zongorát, azon is a boci-boci tarkát, mert megunta gyerekkorában az oktatóját, és otthagyta mint Szent Pál az oláhokat. Nem volt kíváncsi a tanító vinnyogó hangjára, és nevetséges hisztirohamaira, ám most már kezdte megbánni akkori tettét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 32 33 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék