Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=179155#post179155][b]Cupido - 2013.10.02. 22:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=422259#post422259][b]Cupido - 2014.11.17. 10:52[/b][/url]

Brüü. Rázza meg a fejecskéjét, ahogy végigfut a hideg pufók kis karocskáin Cupido. Egyszerűen még mindig nem tartozik slágidőszakai közé az ősz vége és a tél közeledte. De, nagyon fontos tényező, így sem maradhat senki egy kis móka, kacagás, melegség és kellemes szeretetérzés nélkül! Van, amiért meg kell szenvedni…
Ennek nyomán kapta fel nyilacskát a hátára, jól betankolt belőle, íja pedig bal kezében pihent még végigreppent a kastélyon. Nem igazán akadt munka, vagy nem érezte kellően mókásnak az előkúszott lehetőségeket így kénytelen volt tovább szállni. Nem is akárhová. Vissza a hidegbe, meg sem állva az eldugott kis zugokig, ahol párocskákra lelhet. Ilyen az Erdei menedék, amit üresnek látott, de a Madárfészek után, már egész határozott fény csillant szemeiben. A Faház, az lesz az igazi ma! Odaérve, kicsit hallgatózott, és érzékelve, hogy a lehetőség adott, kapott is az alkalmon! Előhúzott egy nyilacskát, és a kis ablakocskán keresztül engedte útjára első szeretetlöketét, majd a másodikat is. Viszont egy nagyobb széllöket nem tett túl sok jót a koncentrálásának, ugyanis a fiú helyett a lány kapta az első után a másodikat is. Hajjaj, ez aztán erős lesz. Megvakarászva zavarodottan a homlokát, inkább nem is próbálkozik tovább, csak elrepül valami melegebb helyet keresve, remélve, hogy itt pedig lesz egy kis móka és kacagás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=500019#post500019][b]Cupido - 2015.07.25. 21:26[/b][/url]

Emily és Mihály

Milyen szép nap ez a mai! Egy szívtelen rellonos diák sem fogott ki rajta, nem ütötték el gurkóval, nem találkozott semmi negatív dologgal. Boldogan lebeg hát a kastély körül, árgus szemekkel figyeli a kastély lakóit, biztosan boldogak-e, keres minden alkalmat, ahol segíteni tud.
Éppen a faház felé kalandozik. A vadőrlak felől jött, úgy gondolta, meglátogatja Radúzt, múltkor is olyan jó volt figyelni. Annyi szeretet van benne a természet iránt, hogy az figyelemre méltó, még ő sem csinálná jobban. Szereti néha, csak úgy követni és figyelni őt. Mivel ez ijesztő lehetne, titokban csinálja, hogy véletlen se jöjjön rá.
Viszont ahogy bepillant a faházba, látja, hogy két fiatal éppen belemerül a beszélgetésbe. Annyira aranyosak, pufók arca széles mosolyra húzódik. Ábrándos sóhajt hallat. Látja, hogy ők ketten igazán passzolnak, és elég nagyok, éppen ideje az első, nagy szerelmek! A gyönyörű, édes, ártatlan kis kamaszszerelem a kedvence, már most megdobogtatja apró szívét.
Közelebb repül kicsit, de ügyesen rejtőzködik, hogy véletlen se lássa egyik fiatal. Ijesztően gyakorlottan és pontosan lövi ki a két nyilat, az egyiket Emily, a másikat Mihály kapja. És ahogy egymásra pillantanak, máris tovaszáll az aprócska fájdalom, máris őrült szerelemre gyúlnak egymás iránt. Nem bírják elviselni, a közöttük lévő távolságot. Gondolataik kiürülnek, gondjaik megszűnnek egy pillanat alatt és máris csak egymásra tudnak figyelni, gondolni. Az édes szerelem elemi erővel tör rájuk. De sajnos minden csoda csak öt napig tart, behatározatlan idő múlva elmúlik majd a varázs és a két fiatal eldöntheti onnantól mit csinál majd.