36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 25. 19:27 | Link

Emily Blue

Misi már alig várta, hogy vége legyen a vacsorának, és kiszabadulhasson a Nagyteremből. A percek csigalassúsággal teltek, és amint úgy érezte, hogy már nem illetlenség fölpattania az asztal mellől, már ott se volt. Gyorsan fölszaladt a szobájába, felhúzott egy tornacipőt, és már indult is kifelé, kezében a levéllel. Eredetileg az volt a terv, hogy kimegy a kviddicspályára, és ott olvassa el, de ez sajnos meghiúsulni látszott, amikor már 20 perce barangolt az udvaron, és még mindig nem sikerült megtalálni az óriási pályát.
Már múltkor is így járt, de remélte, hogy azért azóta sikerült megjegyeznie valamit az útvonalból. Sajnos ez nála reménytelen volt. A sok bolyongás után, már nem is számított neki, hogy megvan-e az a pálya vagy sem, csak találjon végre egy nyugis helyet, ahol kibonthatja édesanyja küldeményét.
Meglepte, hogy ilyen hamar megérkezett a válasz otthonról, és csak remélni tudta, hogy ez nem azt jelenti, hogy baj van. Misi ilyenkor mindent bele tud képzelni a dolgokba, és ebből néha adódnak kissebb-nagyobb problémái. Egyszer például az egyik osztálytársával megbeszélték, hogy találkoznak iskola után. A fiú már vagy 20 percet késett, Misi pedig emiatt olyan stresszes állapotba került, hogy körbekérdezte az egész tanári kart, hogy nem látták-e, majd szerencsétlen srác szüleit is felzargatta a munkahelyükön. Mindenki el tudja képzelni, hogy milyen idegesek lettek a szülők, amikor kiderült, hogy az osztálytárs csak elaludt a kulcsra zárt ajtó mögött, és fogalma se volt róla, hogy a fél falu őt keresi.
Na emiatt nem szerncsés késni, ha valaki Misivel szeretne találkozni. Egyébként meg nem egy paranoiás fiú, csak nagyon tud aggódni azokért, akik fontosak neki.
Tehát ebben az aggodalomban rótta most a köröket a kastély körül, amikor egyszer csak megpillantott néhány méterrel távolabb egy hatalmas fát, aminek az oldalán egy kicsit rozoga lépcső vezetett felfele. Misi rögtön célba vette a különleges építményt, és közelebb érve rájött, hogy mi is a lépcső valódi funkciója. A fa levelei között egy nagyobbacska kunyhó rejtőzött, amit messziről egyáltalán nem lehet észrevenni, viszont ha fönt van az ember, akkor onnan feltehetőleg az egész környéket belátja. Misin annyira úrrá lett a gyermeki izgalom, hogy már szinte el is felejtette, hogy miért is jött ide. Széles vigyorral, és teljes átéléssel szaladt oda a fához, majd fölkapaszkodott a törzs mentén. Amint fölért, a szeme elé tárult gyermekkora paradicsoma.
- Ó, de király! - Ennyit tudott kinyögni, és csillógó szemekkel nézett körbe. Már majdnem engedett a csábításnak, hogy kimásszon a korlátra, de hirtelen eszébe jutott a levél, ezért gyorsan lehuppant az egyik babzsák fotelbe. Előhúzta a borítékot, és türelmetlenül feltépte.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 25. 19:31
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 20:03 | Link



A bő pulcsiban, melegítőgatyában, és tornacipőben olyan kényelmesen érezte magát, de hamar váltania kellett egy szűkös ruhára, elvégre nem így kéne lemenni vacsorázni. Gyorsan magába tömte a lekváros kenyerét, aztán elindult az orra után. Igen, történetesen a házába ment volna, csak épp eltévedt. Így még a kastélyból is kikeveredett, és "ha már itt vagy menjél, nézz körül" címszó alatt nem fordult vissza. Ő is elérte azt a fát, de nem vetett rá különösebb figyelmet. Leült a szomszéd fa tövébe, és nézegette a bokorban rejtőző rigót. Hirtelen észrevett egy fiút, és elkezdte szemével követni. Mikor az felért a faházba, lassan felkelt, és közelebb lépett a fához. Csöndesen lépkedett, néha itt ott koppant balerinacipőjének talpa, de azon kívül nesztelen volt. Mikor felért, lassan, kikerülve a fiú látószögét, leült egy babzsákra, és csendesen nézte a másikat. Egész szép fiú, meg kell hagyni. Elővett egy ceruzát, és halkan elkezdett rajzolgatni egy földön talált cetlire.
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 25. 20:35 | Link

Emily Blue

Misi kifejezetten örült, hogy nem találta meg a kviddicspályát, mert ez a hely sokkal inkább arra lett kitalálva, amit ma estére tervezett. Kényelembe helyezte magát, majd felbontotta a borítékot, és kivette belőle a levélpapírt. Rögtön megismerte édesanyja kézírásást. Kapkodva nyitotta szét a levelet, majd elkezdte olvasni.

"Drága Kisfiam!

Nagyon örülök, hogy ilyen jól érzed magad az új iskoládban! Kívánom, hogy sok szép élményben legyen részed, és végre megkapd azt a szabadságot, amire olyan régóta vágysz. Tényleg megérdemled, hogy kicsit elszakadhass itthonról, hiszen már nagyfiú vagy. Az igaz, hogy már most nagyon hiányzol nekem, de tudom, hogy jó helyen vagy, és ebben megtalálom a békémet, és nyugalmamat.
Kisfiam, azt kérem tőled, hogy ha lehetséges, akkor a lehető leghosszabb ideig maradj Magyarországon. Itthon nem épp úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztük. De ne aggódj miattam, a bátyád most itt van velünk, és segít megoldani a helyzetet. Majd mindent elmagyarázok, de ha számít neked a kérésem, akkor most próbálj az iskoládra koncentrálni, és ne törődj az itteni problémákkal.
Nagyon szeretlek!

Édesanyád"

Misi legalább háromszor végigolvasta a sorokat, és közben egyre feszültebb lett. Hogyan kérhet ilyet tőle? Hogy legyen ő nyugodt, amikor nyilvánvalóan valami nincs rendben otthon? Hogy tudjon teljesen a tanulmányaira gondolni, ha érzi, hogy az édesanyjának szüksége lenne rá? Ő erre képtelen! Neki ez nem fog menni! Muszáj valahogy hazajutnia... De mégis hogyan? Azt se tudja, hogy mikor lesz leghamarabb szünet. Alig ismeri még az itteni rendet, fogalma sincs, hogy kitől kérjen tanácsot...
Szegény fiú anniyra összezavarodott, és kétségbeesett, hogy teljesen elvesztette az önkontrollját. Hatalmasat csapott maga mellé a földre, majd a testi és lelki fájdalomtól egyaránt, kigördült egy könnycsepp a szeméből. Leejtette maga elé a levelet, és felpillantott... Akkor pedig észrevette azt, amit ebben a helyzetben egyáltalán nem akart látni: Misi nem volt egyedül.
- Mi a...?? Te mióta vagy itt? Vagy.. mi? Ki vagy? -
Idegességében felpattant a helyéről, és egy gyors mozdulattal letörölte arcáról érzékenysége nyomait. Értetlenül bámult a sarokban ülő lányra, akiről fogalma se volt, hogy hogy került oda, ez pedig kicsit megijesztette.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 25. 20:45
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 21:00 | Link



Hallgatott, amíg kész nem lett a rajz, ami egy kisbabát ábrázolt; történetesen Angelo-t. Újra elkezdett a fiúra figyelni, így láthatta, milyen idegesen olvassa a levelét. Még egy könnycsepp is kicsordult... Persze ezért nem veti meg, és nem is neveti ki a fiút. Sokszor el lehet érzékenyülni. Dél körül például ő is ezt tette, amikor végignézte anyja halálát. Ekkor a fiú észrevette őt, és eldobta a levelet. Em felkapta a levelet, majd mosolyogva odanyújtotta a fiúnak, mit sem törődve annak ingerültségével.
- Nyugalom, Nyugi. - Kicsit lekezelőnek tűnhetett, de ő kedvesen szólt a fiúhoz.
- Három dolog: Egy. Kicsit kedvesebben is megszólíthattál volna, örültem volna egy sziának, esetleg egy hellónak... - A lány csak mosolygott, viccesnek találta a fiú zavarodottságát.
- Kettő. Nem rég jöttem. Láttalak, ahogy feljöttél. Én már hamarabb a fa közelében járkáltam. - Őszintén szólva tényleg hamarabb volt itt, ott gubbasztott a bokornál, csoda, hogy a zöld között nem vette észre a fiú a kék ruhás lánykát.
- Három. Nem mi, hanem ki. Lehetne még kicsit korrigálni az udvariasságodon... Azon belül is, a "Ki vagy?" helyett jobban tetszett volna egy "Hogy hívnak?" vagy netán véletlen egy "Mi a neved?". Ezek csak apróságok, de fel tudják dobni a beszélgetést. - Felnevetett, igazából észre sem vette, hogy megijesztette a fiút. Azon is csak nevetett, amikor a fiú próbálta eltüntetni a sírás bizonyítékait.
- Alice Greenwood vagyok. Esetleg lenne jogom megtudni a te nevedet?     - A nevelő szüleitől úgy tanulta, hogy először így mutatkozzon be. Ő csak a barátainak mondja el az igazi nevét.
Hozzászólásai ebben a témában
Cupido
INAKTÍV


Szerelem vesz körül minket (se)
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 164
Írta: 2015. július 25. 21:26 | Link

Emily és Mihály

Milyen szép nap ez a mai! Egy szívtelen rellonos diák sem fogott ki rajta, nem ütötték el gurkóval, nem találkozott semmi negatív dologgal. Boldogan lebeg hát a kastély körül, árgus szemekkel figyeli a kastély lakóit, biztosan boldogak-e, keres minden alkalmat, ahol segíteni tud.
Éppen a faház felé kalandozik. A vadőrlak felől jött, úgy gondolta, meglátogatja Radúzt, múltkor is olyan jó volt figyelni. Annyi szeretet van benne a természet iránt, hogy az figyelemre méltó, még ő sem csinálná jobban. Szereti néha, csak úgy követni és figyelni őt. Mivel ez ijesztő lehetne, titokban csinálja, hogy véletlen se jöjjön rá.
Viszont ahogy bepillant a faházba, látja, hogy két fiatal éppen belemerül a beszélgetésbe. Annyira aranyosak, pufók arca széles mosolyra húzódik. Ábrándos sóhajt hallat. Látja, hogy ők ketten igazán passzolnak, és elég nagyok, éppen ideje az első, nagy szerelmek! A gyönyörű, édes, ártatlan kis kamaszszerelem a kedvence, már most megdobogtatja apró szívét.
Közelebb repül kicsit, de ügyesen rejtőzködik, hogy véletlen se lássa egyik fiatal. Ijesztően gyakorlottan és pontosan lövi ki a két nyilat, az egyiket Emily, a másikat Mihály kapja. És ahogy egymásra pillantanak, máris tovaszáll az aprócska fájdalom, máris őrült szerelemre gyúlnak egymás iránt. Nem bírják elviselni, a közöttük lévő távolságot. Gondolataik kiürülnek, gondjaik megszűnnek egy pillanat alatt és máris csak egymásra tudnak figyelni, gondolni. Az édes szerelem elemi erővel tör rájuk. De sajnos minden csoda csak öt napig tart, behatározatlan idő múlva elmúlik majd a varázs és a két fiatal eldöntheti onnantól mit csinál majd.
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 25. 22:03 | Link

Emily/Alice

Misi nagyon meglepődött, amikor észrevette a lányt, ezért hirtelen, és talán egy kicsit durván, és udvariatlanul regált. Általában nem szokott ilyen nyers lenni, csak zavarba jött amiatt, hogy egy ismeretlen sírni látta. Ez nagyon ritkán fordul elő vele, márminta  sírás, az meg, hogy ez közönség előtt történjen... szinte soha.
Azonban már a lány első mondata után rájön, hogy milyen illetlen volt, és borzasztóan elszégyelli magát.
- Jaj... Kérlek ne haragudj! Nagyon nagy bunkó voltam. Meglepődtem, és... öhm... nem tudom... Tényleg bocsánatot kérek.-
Misi lehajtja a fejét zavarában, majd elveszi a felé nyújtott papírt.
- Köszönöm! Ez csak... Szóval nem pont erre számítottam. Mindegy! Kezdhetnénk új lappal? -
Misi nem érti, hogy mi történik vele, de hirtelen melegség tölti el egész bensőjét, ahogy a lányt figyeli. Eddig fel se tűnt neki, hogy milyen csinos a másik, ráadásul az egész etikett leckét is mosolyogva adja elő, ami miatt a fiú is meg tud nyugodni egy kicsit.
- Nagyon örülök Alice! Köszönöm szépen az illemtan órát, tényleg rám fért. Nem volt valami fényes a bemutatkozóm, de ha adnál még egy esélyt, akkor megpróbálnék ezen változtatni!-
Atyaég! Misi, mi a fene történik veled? A fiú maga se értette, hogy mi ez az egész, de percről percre egyre jobban megnyugodott, és valamiért nagyon furcsán érezte magát.
- Én Fodor Mihály vagyok, de inkább csak Misi, ha lehet. -
Természetesen az előbbi kirohanása után Misi igyekszik a lehető legudvariasabban viselkedni, mivel kialkult benne valami szokatlan rettegés amiatt, hogy esetleg Alice már leírta őt. Soha nem szerette, ha rossz az első benyomás, mert a szüleitől azt tanulta, hogy azt már szinte lehetetlen helyrehozni, vagy nagyon sok, és kemény munkába kerül.
- Egyébként, hogy lehet, hogy nem vettelek észre? Ááá tudom már! Biztosan repültél! Lebuktál! - Most már újra önmaga volt. Elterült a jól ismert Misi-vigyor az arcán, és kedvesen nézett iskolatársára.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 25. 22:04
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 22:20 | Link

Misi

Hirtelen felfoghatatlan érzésben merül el, és különösen helyesnek találja a fiút. Mintha az eddig gát mögé rekesztett túláradó pozitívum keresési kényszer most kirobbantotta volna a gátat, és elborította Emily egész testét, a feje búbjától a kis lábujjáig.
- Én kérek bocsánatot. Nem kéne ilyen illetlenül közölnöm valakivel, ha nem tetszik a bemutatkozása. Én is úgy gondolom, hogy jobb lenne tiszta lappal indulni. Különösen azért... Mert Emily Blue... A hivatalos nevem. Pontosabban Emily Laura Olivia Alive Blue, de beceneveket örömmel fogadok. - Előtört a lányból az a kedves-fecsegési kényszer. És hirtelen eszébe jutott, hogy erős vonzódást érez a fiú iránt. Nagyon-nagyon erőset. Jó lenne közelebbről megismerni a fiút, és akkor talán tisztább lesz ez a dolog. Vagy épp alábbhagy. Ki tudja.
- Misi! Gyönyörű név! Bár engem hívnának így! Persze.. Csak... Ha... Ha fiú lennék... - Hogy zavarát oldja, elkuncog ott magában, mert tudja, hogy  bukta ez az egész. És ez a féle bukta sajna nem az a fél szilvás-bukta, szóval... Mi? Hagyjuk.
- Jártam. De az majdnem olyan mint a repülés... Nem de bár? Tetszik a vigyorod. - Igazán viccesnek találta tényleg a dolgot, de miközben hallgatta a fiút, teljes erővel azon koncentrált, hogy hogyan kerülhetne közelebb a fiúhoz. Megvan! Elviszi a bálba! De hát az a fiúk dolga, szóval áthúzva... Adjunk neki csokit vagy virágot! Áthúzva, fiúk dolga... Itt semmit sem csinálhat a lány? Ez igazságtalan!
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 25. 23:30 | Link

Akkor hivatalosan is Emily Wink

Ahogy telt az idő a fiú egyre inkább zavraban érezte magát. Ő pedig nem ehhez volt hozzászokva. Náluk Erdélyben az a szokás, hogy a jó székely gyerek nem mutatja ki ha elgyengül, sem azt ha előtörnek az érzelmei. Ez egyszerűen nem szokás, és eddig elég jól is ment neki. Most viszont képtelen rá. Nem tud olyan kemény és távolságtartó maradni, mint egyébként kéne neki. Persze ez is őrültség, mert ki várná el egy kamasz fiútól, hogy ne legyenek érzelmei? Hisz mikor, ha nem most?!
- Nem, tényleg semmi gond. Teljesen igazad volt! - Misi hevesen bólogatott, hogy ezzel is igazolja mondandóját. A lány tényleg nem tehett semmiről. Viszont a következő mondata nagy meglepetést okozott a fiúnak.
- Hm.. Emily Blue? Ezt most nem igazán értem... Hogyhogy hivatalos? Az Alice az mi volt? Művésznév? Jóóó, csak viccelek... Komolyan, hogy van ez? -
Ha eddig nem volt összezavarodva, akkor most már biztosan. Egyáltalán nem értette, hogy mi ez az egész név mizéria, de nagyon foglalkoztatta a dolog. Lehet, hogy Emily először nem bízott benne annyira, hogy megmondja az igazi nevét? De ennek mi értelme? Itt nem nagyon tudna visszaélni az információval.
- Hú.. Köszi! Aranyos vagy! A te neved is tetszik, bár elég hosszú, úgyhogy van miből válogatni. Viszont ha nem gond, akkor én maradnék egy egyszerű Em-nél. Persze ha nagyobb kreativitást szeretnél, akkor még erőlködöm egy kicsit, de nem igazán a becenév alkotásban szoktam kiélni a művészi énemet. -
Mostanra már rendesen megeredt a nyelve a srácnak is, bár nála ez a megszokott. Legtöbbször le se lehet lőni, annyit beszél. Sőt néha már idegesítően sokat is. Ugyanis vannak olyan helyzetek, amikor jobb lenne csendben maradni, csak hát Misi ilyenkor is képtelen befogni a lepénylesőjét.
- Háát... Azért van különbség szerintem. Szoktál egyébként repülni? Mármint seprűn? - A bók hallatán még szélesebb lett a vigyor Mihályunk arcán. Egy normál ember valószínűleg képtelen lenne ennyi ideig mosolyogni, de a fiú most különösen jól érezte magát, ezért képtelen volt abbahagyni.
- Nagyon zavarna, ha odaülnék melléd? Kicsit kényelmetlenül érzem magam, hogy itt állok, és kénytelen vagyok lenézni rád. Bár.. ha jobban belegondolok, akkor inkább térdelnem kéne előtted, az iménti viselkedésem miatt. -
Misi mindig is nagyon spontán ember volt, ezért most se teketóriázik sokat, rögtön térdre veti magát a lány előtt. Sajnos nem bírja sokáig komolyan játszani a bűnbánó lovag szerepét, és elneveti magát.
- Jaj bocsi, bocsi.. Próbálok komoly lenni, csak még soha nem térdeltem lány előtt...- Megköszörüli a torkát, majd oldalra pillant, hogy abba tudja hagyni a vigyorgást. Mikor visszafordul már teljesen komoly arccal néz Emilyre. - Hölgyem, kérem nézze el a tahóságomat. Hogyan tehetném jóvá? -
Néhány pillanatig mélyen a másik szemébe néz, majd újra elvigyorodik. Nem megy ez neki... Sebaj!
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 26. 08:17 | Link

Misi

Lassan úgy érezte, hogy arcán már rántottát lehetne készíteni, annyira elpirult. Ő még sosem találkozott ilyen fiúval.  Misi az ő szemében olyan más, és most nem a szimpatikusságról beszél. De tetszik neki ez a személyiség. Szívből utálja ezt a pót-szülőkkel járó pót-nevet, de amíg nem bízik meg valakiben, addig tilos elmondania neki az igazit. És ezt a szabályt nem ő találta ki, hanem a szülei. És lassan Emily-nek rá kell döbbennie, hogy a szülei zavarban vannak, mert őt örökbefogadták. Csak tudná miért. Csak a szűkcsalád tudott eddig az igazi nevéről, és a rokonoknak is Alice-ként mutatták be. Nem tudja, hogy ezt jónak vegye-e, vagy rossznak.
- Árva gyerek vagyok. A nevelőszüleim ezt tagadják mások előtt, és a saját családnevükkel egybefűzve elneveztek Alice-nek. De te most kiváltságos vagy, meg a barátom. Legalábbis remélem, hogy már haveroknak tekinthetjük egymást. - Vagy többnek. De ezt most hagyjuk. - Igazából tetszik is az Alice név, csak... - Utálja a Greenwood vezetéknevet. Nincs benne semmi kreativitás. Zöld, fa. Vége a mesének, nem lehet továbbgondolni. Blue... Kék mi? Kék gomba, őzike, repülő, bármi! Meg egyébként is, a kék sokkal szebb, mint a zöld. Ez egyszerűen így van. Szép még a lila, mert az minden, csak nem zöld. A piros és a kék keveredése. Az olyan szép!
- A kedvenc becenevem az Em. Bár csak kettő becenevem van, az Emily-ből kifolyólag... Vagyis három, de a harmadik csak a barátnőmnek használatos. Nincs nagy választék. - Szeret új beceneveket kapni, de ha a fiú nem akar kitalálni újat, vagy nem tud, akkor ó lesz így is, ő nem erőlteti. Örül, hogy Misi is kezd kicsit beszédesebb lenni. Ez számára egy szépnek mondható nap alapköve, akkor is, ha már az "építkezés" végén kerül be a napba.  Repülni... Seprűn? Jó, jól indult, itt fog berekedni a beszélgetés.
- Bocsánat, de... Mugliivadék vagyok. Bár láttam már jó pár seprűt. A varázslók azzal repülnek? Megtanítanál? Mármint... Te tudsz? - Emily ha meghall egy új dolgot, akkor rögtön elkezd róla kérdezősködni. Nyomulós. Csak reménykedni lehet, hogy ezzel nem sérti meg a fiút.
- Ó, bocsánat, nyugodtan ülj le! Várj egy picit... - Gyorsan felpattant, hogy a szoba másik sarkából hozzon egy másik babzsákot, és odavigye a fiúnak, majd hellyel kínálta.
- Figyelj... Felejtsük el azt... Te meg le ne térdelj itt elém! Nem vagyok én bárónő! - Felnevetett, majd egy cinkos mosoly kíséretében dorgálta meg a fiút, aki mégis csak letérdelt. Igen vicces így a fiú... Ő a jókedvű lovagokat szereti!
- Jajj, Sir Misi lovag, "bűne" első bocsánatkéréssel semmivé foszlott számomra! - Ő is nevet, mert valahogy a fiú kihatással van rá, és nem bírja megállni. De amíg van min nevetni, addig nincs baj, ha nevet.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék