[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=491688#post491688][b]Péter Fanni - 2015.04.10. 16:15[/b][/url]
Zsanii. :3Napok óta nagy a nyüzsgés az iskolában. Néha úgy érzem, kicsit jó volna pihenni kikapcsolódni. Számtalan helyet kerestem ahol kicsit relaxálhatok, de semmi nem volt tökéletes számomra. Próbáltam az ágyam mindenféle pózban, az ablak párkányt, az erkélyen is jártam már. Klubhelyiségünk foteljeit is magamévá tettem, de nem sok sikerrel jártam. Mind addig ficánkoltam az egyik fotelben, amíg fel nem borultam az egyikkel. A zakózás után összetett kezekkel imádkoztam a fotel lámáért. Szerencsére kegyes velem az isten, mert kutyabaja sem volt, így csak felállítottam és elhagytam a tetthelyet.
Ahogy baktattam a folyosón, elmerülve gondolataimba arra következtettem, hogy felfedezem az kastélyt körülvevő vidéket. Ennek következtében el is indultam kifelé kielégíteni a kíváncsiságomat.
Az iskola kapuján túl megfigyeltem, mekkora is a tőle nem messze fekvő rétet, persze itt már jártam, úgyhogy nincs itt semmi érdekes. Tovább menve láttam a kviddics pályát, nem mentem oda, oda sem. Biztos edzéseket tartanak vagy valami hasonló, nem akarok én zavarni senkit, azzal, hogy ott tétlenkedem és meresztem a fenekem a pálya szélén, ráadásul úgy, hogy nem is vagyok csapattag. Elhagyva a pályakörnyékét eljutok a Vadőrlak-hoz. Takaros kis épület, gondolom magamban. Jobban megfigyelve látom a háznak van egy mellék épülete is. Elindultam a kunyhó felé majd, kezeimmel rátehenkedve a kerítés tetejére nézek befele kíváncsian, kis híján beestem a kerítése belülre, de a lábaimat beakasztottam, így nem történt semmi. Leszállva a kerítésről tovább haladtam, amíg el nem értem egy hatalmas öreg és korhadt fához. Felnézve a fa teteje felé egy faház volt oda építve. Azonnal meg tetszett ez a hely. Tudtam, hogy itt senki és semmi nem fog zavarni. A lépcsőhöz sietve fellépkedtem fokonként.
Felfele menet hallottam a nyikorgást, a recsegést. A csiripelő madarak hangját, és a friss levegőt amit annyira szeretek érezni. Mire a "fedélzetre" felértem a falakon véséseket láttam különböző monogramokat szívecskékbe zárva. Körbenéztem, azonnal rájöttem, nem minden a külső. Hisz kívülről ez a faház, annyira elhagyatottnak tűnik, de a belsőkép nem ezt mutatja. Biztos sokat járnak ide a diákok. Körbenézve látok egy-két diákot ahogy épp beszélgetnek, vagy csak egy könyvet olvasnak. Gondoltam követem a példájukat és egy babzsákfotelben elkényelmesedve nézem a plafont, hosszú lábaimat kinyújtva nem foglalkozva azzal, hogy bárki más feleshet benne. Így a nyakamban lévő fejhallgatómat a fejemre téve, bekapcsolom egyik kedven dalom és azt hallgatva pihenem ki a mai napot.