Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV
bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
|
 |
|
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos." |
Már attól viszketni kezdett Lilla keze, ahogy ez a barom ránézett. Az a lesajnáló tekintet az önteltségtől túlcsurdoló képén, és a mézesmázas, kedvesnek álcázott hangja olyan szinten taszítóak voltak, hogy a levitás legszívesebben eleget tett volna a kérésének, és otthagyta volna őt is, és a fotelt is, de jó eséllyel az egész társalgót, ha a kastélyt nem is. Azonban túlságosan is felháborította ennek a vásári majomnak a viselkedése, és egyszerűen nem hagyhatta annyiban. Nem igazolhatta a szavait azzal, hogy átadja neki a helyet, csak azért, mert ő azt mondta. Pláne azért, ahogy mondta.
Elővette pálcáját, majd a könyvbe helyezte, és összecsukta azt. Egyrészt könyvjelzőnek, másrészt azért, hogy mutassa, nincs szüksége rá ahhoz, ami most következik.
- Na akkor vegyük sorra. Először is, ha már játszod az agyad, legalább tanulj meg számolni, mert eddig csak kétszer böfögted el, hogy az a tévképzeted, hogy csak csettintesz, és mindenki azt csinálja, amit te akarsz. Az, hogy közölted, hogy nem kívánsz arrébb tenni, nem egy kérés.
Próbálta hangját nyugodt vizeken ringatni, és nem kimutatni szavai mögött meghúzódó indulatait, de csak nehezen sikerült. Nem egyszerűen az zavarta, hogy ez a felfuvalkodott fráter olyasmit követelt, ami nem volt az övé. Ha normálisan megkéri, hogy hagy üljön oda, Lilla szó nélkül átadta volna a helyet, mert ki tudja, bármi oka meglehet rá, de ez a srác egész egyszerűen csak tahó volt, és hozzá volt szokva, hogy minden az ő akarata szerint alakul. Márpedig ez nem járta. Ez így nem volt nomális, kultúrált emberi viselkedés.
- És akkor másodrészt: Meg ne próbálj hozzámérni!
Nem fenyegetőzött, nem helyezett semmit kilátásba, de színtelen hangja, és megfeszülő arcizmai semmi jót nem ígértek. Nem volt szüksége a pálcájára ahhoz, hogy megvédje magát, és ez rezzenéstelen tekintetében is tükröződött, mellyel Zétényt sújtotta. Ha az felé mozdulna, vagy pálcáért nyúlna, Lilla készen állt rúgni, karmolni, harapni, ha kell, még sikítani is, bár egyiket se szerette volna prezentálni a társalgóban összegyűlt, és most már majdnem mind őket figyelő diákok előtt. Nem mintha féltette volna a nemlétező hírnevét, de már tapasztalta, milyen, ha összesúgnak mögötte, és mutogatnak rá, nem szeretett volna újra a figyelem középpontjába kerülni egy beképzelt óvodás miatt.
|
|
|
|
|
Farkas Marcell
INAKTÍV
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
|
Anastasia Strakhova -Atya ég!! Hol vagyok? -Marci kábán hunyorogva pislog ki a takarója alól egy számára teljesen ismeretlen helyen. Hatalmas fényáradat tölti be a szobát, ami teljesen elvakítja az éppen ébredező fiút. Az első gondolata, hogy ez biztos a túlvilág és valami megmagyarázhatatlan módon kerülhetett ő ide, hiszen az utolsó emléke az, hogy leszáll a vonatról... Na de nézzük is az elejéről a történetet. Farkas Marcell egy meglehetősen különleges figura, meglehetősen különleges történettel. A fiú édesanyja mellett nevelkedett, akinek semmi köze nem volt soha a varázslóvilághoz, még csak nem is hallott a létezéséről. Marci anyukája a kamaszkorát hatalmas lázadások közepette élte át, folyamatosan ellenkezett igazából mindennel és mindenkivel, aki körülötte volt, állandóan az utcákat járta, bulizott, ismert mindenkit a városban, és elég gyakran közeli kapcsolatba került különböző férfiakkal. Egy ilyen "kapcsolatban" fogant meg Marci is, de sosem derült ki, hogy ki lehetett a vér szerinti apja. Az anyja 19 éves volt, amikor Marci világra jött és azóta neki szentelte az életét. Felhagyott a bulizással, elkezdett dolgozni, majd pár évvel később az iskolát is befejezte. Marci soha nem tudta megbocsátani neki azt, hogy nem ismerhette az apját, és ezt viszonylag gyakran tudatta is az édesanyjával. Nem volt sosem egyszerű gyerek, furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok történtek körülötte, és ezekről nem is szívesen beszélt másokkal. A haragja ellenére Marcinak mindig is nagyon különleges kapcsolata volt az anyukájával, hiszen ő volt az egyetlen, akire mindig számíthatott, aki nem ítélte el őt és kíváncsi volt a fiú belső világára. A fiú 14 éves korára nagy döntés elé kerültek, ugyanis választaniuk kellett, hogy Marci állami iskolában folytassa-e tovább a tanulmányait (amiben eddig nem sok sikert ért el), vagy beiratkozzon egy magániskolába rengeteg pénzért, ahol talán majd tudnak valamit kezdeni az ő sajátos személyiségével. Marci szerette volna otthagyni a jelenlegi osztályát, de az édesanyja nagyon aggódott a költségek miatt, úgy érezte, hogy ez még nem fér bele nekik. Hiába volt jó állása és egészen korrekt fiztése, a tandíj annyira horribilis összeg, hogy félő volt, hogy az életük vitelére nem maradna pénze. Ebben a dilemmában érkezett meg Marci levele Bagolykőből. Először azt gondolta, hogy ez csak egy rossz vicc, és valamelyik haverja akarja őt hülyére venni, de valahol mélyen volt egy ismerős érzése, egy erős vonzás, ami az iskola felé húzta őt. Sokat veszekedtek a kérdésen az anyukájával, mert ő abszolút hitetlenkedve állt a kérdéshez. Teljesen biztos volt benne, hogy varázslat nem létezik, és hogy ez az egész csak egy nagy humbug, ami elvonja a figyelmüket az igazán lényeges problémáról. Marciban viszont napról-napra erősödött az érzés, hogy meg kell próbálnia, el kell mennie arra az állomásra, és meg kell nézze, hogy valóban indul-e az a vonat. Az édesanyja az utolsó pillanatig ellenkezett, de Marci megmakacsolta magát, és a levélben megjelölt napon hatalmas veszekedés közepette a vállára vett egy hátizsákot, majd elindult az állomás felé. Legnagyobb meglepetésére valóban ott volt a vágány, és perceken belül a vonatot is megpillantotta, ami a Bagolykő Mágustanoda diákjait szállítja az iskolába. Talán még soha életében nem félt annyira mint akkor, amikor fellépett a vonatra. Nem tudta mire vállalkozik, vagy hova tart, csak reménykedett benne, hogy a megérzése nem csal. Titkon abban bízott, hogy talán most lehetősége lesz egy picit közelebb kerülni a vér szerinti édesapja kilétéhez, mert arra már rájött, hogy ha ez az egész valóságos, akkor csakis az apjához lehet köze. Így történt hát, hogy megérkezett a faluba, egy hirtelen mozdulattal lepattant a vonatról, majd a következő pillanatban itt találta magát ebben a fényes szobában teljesen értetlenül és összezavarodva.
|
|
|
|
|
Anastasia Strakhova
INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
|
Marcell Bejárom az ágyakat, hogy leellenőrizzem a kis betegeinket. Kórlapjaikra pillantva hol bólintok, hol a fejemet csóválom meg és van, amelyik papírra pár szót körmölök. Korán van még és én ügyeletem végén tartok. Bezzeg Lex most úgy döntött, hogy az asztalom tetején horpaszt, ahelyett, hogy pusztán terápiás célzattal végiggyalogoljon az ágyakon, felébresztve a benne fekvőknek azon részét, akik éberek. A beáradó őszi napsütést itt az úgymond intenzív részlegen, ami valójában négy, függönnyel lekerített részre rendezett ágyat jelent, az éjjel nappal égve tartott lámpák fénye egészíti ki és teszi vakítóvá és időtlenné. Mivel nem látni az ágyak mögötti ablakokat, így a betegek néha teljesen elvesztik az időérzéküket. Ez teljesen természetes jelenség minden itón, tehát itt sem ér váratlanul, hogy az egyik ágyon fekvő hirtelen ébredve azonnal ijedten kérdi hol van. Odasietek hozzá és már lapozom is fel a papírjaimon az ágy számát, hogy ne csak emlékezetből tudjam miért is került be hozzánk a Farkas Marcell nevet viselő kamasz. - Szia Marcell! lépek közel az ágyához és ártatlan tekintetű kék szemeimet a papírokra vetve átfutom az arra leírtakat - A nevem Strakhova gyógyító - mosolygok le rá megnyugtatóan és elégedetten, mert úgy látom elmúlt a veszély. Természetesen ezt előbb majd még meg is kell néhány vizsgálattal erősíteni, de most az ijedtségét kell orvosolni haladéktalanul - Nincs semmi baj, biztonságban vagy. A Bagolykő gyengélkedőjén, mert csúnyán beverted a fejed - közlök vele néhány fontos dolgot arra kíváncsian, hogy az emlékezetében nem esett-e kár és ki tudja-e egészíteni az elmondottakat például azzal, hogy hol történt a beleset. Csúnya ügy volt. A leírtak szerint rosszabb vége is lehetett volna. A fiú lába beakadt a vonat lépcsőjébe leszállás közben, ő pedig fejjel előre a peronra zuhant. Karjaival hála az égnek még tudta valamelyest tompítani a becsapódás erejét. Ezt támasztják alá a karjain lévő zúzódások és horzsolások meg a tény, hogy csak egy nagy seb éktelenkedett a homlokán és nem tört darabokra a koponyája. Ha nem ilyen szerencsés és a vonat alá esik az induló szerelvény maga alá gyűrte volna és az biztosan az életébe kerül. Az őrangyala ezért száz százalék, hogy kapott pár dicsérő szót odafenn. - Kérsz inni vagy enni egy kicsit? - kérdezem ezt sem ok nélkül. Ha émelygésre vagy szédülésre esetleg fejfájásra agy látászavarokra panaszkodna az annak a jele is lehet, hogy agyrázkódása még mindig nem múlt el illetve tovább kellene vizsgálni az esetleges rejtett agysérülések lehetőségét és mielőbb feltárni azokat. Végszóra megjelenik mögöttem Lex. Hát persze, ki mertem ejteni a számon azt a szót, hogy enni. Macskám bélpoklosabb, mint azt hinnék róla. Imádja a tonhalat és a zöldborsót. Lábamhoz dörgölőzik, majd illedelmesen felugrik a fiú ágyának legvégére. - Ne félj tőle, ő csak a macskám Lex, aki nagyon szeret kíváncsiskodni - mondom lágy, angyali mosollyal és a bűbájokkal teljesen antiallergénné és mindennemű kórokozótól mentessé tett macsek fejére teszem a kezem, hogy búbját kezdjem finoman birizgálni. Imádja. Meg azt ha a fülei tövét vakargatom. Mindkettőért odavan és dorombolás koncerttel hálálkodik. - Most kezdted az iskolát? - kérdezem, mert az évnyitón mintha nem láttam volna az elsősök közt, pedig a kora alapján velük kellett volna lennie. Lehet persze, hogy én nem figyeltem. Ami megeshet főleg mert kicsit sok dolog járt egyszerre a fejemben még így az év legelején. A tanítás, a kutatásom, a verseskötet és Bálint ügye. Mindez így egyszerre. Szóval tényleg valószínű csak elsiklottam afelett a rész felett, amikor őt beosztották a négy ház egyikébe.
|
|
|
|
|
Farkas Marcell
INAKTÍV
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
|
Anastasia Strakhova Marcellnek lassan tisztult a látása. Elkezdtek körvonalazódni körülötte a tárgyak, de továbbra is minden teljesen ismeretlen volt. A fiú érezte, hog sajog a feje, de fogalma sem volt róla, hogy ennek mi lehet az oka. Odanyúlt hát a sajgó pontra, és rémülten összerezzent ahogy megérezte a hatalmas kötést a fején. Már szinte egy pánikroham kerülgette őt, amikor hirtelen bekúszott elé egy arc, amiből szintén nem sokat látott a vakító fényesség miatt, de a hang nagyon megnyugató volt, amin az ismeretlen hozzászólt. -Üdv! És... hogyan kerültem ide? Csak arra emlékszem, hogy leszállok a vonatról, és.. - Marci a fejéhez kap, mert hirtelen iszonyatosan megszédült. Muszáj visszafeküdnie egy kicsit, mert félő, hogy újra eszméletét veszti. Kicsit sután mozog, de azért előre tudja tolni magát annyira, hogy lassan visszaereszkedhessen a fekhelyére. -Igazából nagyon szomjas vagyok!-A fiú hálásan pillanott a nőre, mert érezte, hogy egy pohár víz most életmentő lenne számára. Lassan kezdett kirajzolódni előtte a nő arca. Csinos, kedves tekintetű gyógyítóhoz volt szerencséje, aki továbbra is nyugodt hangon szólt a fiúhoz. Marci a következő pillanatban mozgást érzékelt a terem másik feléből, majd pár másodperc múlva már ott ült a lábánál a hatalmas szőrpamacs. A fiú számára megnyugtató volt, hogy ebben a világban is ugyanolyanok a macskák, mint az övében, és nem valami vérengző fenevad pislog felé az ágy végéből. Marci mindenben kereste a fogódzókat, hogy egy kicsit megnyugtassa magát, hogy jó helyen van, és nem élete legrosszabb döntése volt felszállni arra a vonatra. -Semmi gond, szeretem a macskákat!- Hálásan mosolygott a nőre, de azt semmi pénzért nem vallotta volna be, hogy valójában miért is örül ennyire a szőrmók jelenlétének. - Hát igen... Igazából már szeptemberben el kellett volna jönnöm, csak... nem volt egyszerű elszakadnom otthonról. Tudom... hülye kérdés... De Ön is valamilyen varázsló?-Marci kicsit kellemetlenül érezte magát, mert tudta, hogy a következő néhány hétben rengetegen fogják őt totál idiótának tartani. Pedig eddigi élete során mindig ő volt az, aki másokat lenézett, és azok ennek ellenére is feléztek rá. Nehéz lesz ezt megélnie, de azzal nyugtatta magát, hogy ez csupán csak átmeneti időszak.
|
|
|
|
|
Anastasia Strakhova
INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
|
MarcellA kötés már csak azért van a fején, hogy az általa rárögzített hegyikristály lapocskát a helyén tartsa. Arra programozta a legtisztább erejű követ, hogy finom energiaszálakkal kapcsolódjon a fiú agyhullámaira és mint a mugli EEG jelezze annak változásait. Így a kis belső orvosi szobában lévő másik darab drasztikus változás esetén nyomban felfénylett volna, de erre hála az égnek nem került sor szerencsére. - Beakadt a lábad a vagon lépcsőjébe és fejjel előre kiestél a peronra - mondom miközben megint belepillantok a lázlapba, de csak futólag, hogy feljegyezzem, hogy a fiú memóriája jelen állás szerint rendben van - A varázsmentő hozott be hozzánk eszméletlen állapotban - fogalmazok szabatosan de szakszerűen. Nem olyan kicsi már az ágyban fekvő betegem, hogy ne értené meg szavaimat. Kérdésemre azt feleli szomjas, de a mozgásából arra következtetek, hogy még mindig nincs egészen rendben a koordinációja, feltehetően szédül is még mindig. - Csak pár kortyot ihatsz egyelőre és azt is nagyon lassan! - lépek éjjeliszekrénye mellé és odanyújtom neki a poharat, aminek le van fedve a teteje és egy szívószál lóg ki belőle. Ezen át könnyebb vízszinteshez közeli testhelyzetből innia. Ha kihányná a vizet az is intő jel volna és azonnal megkezdenék egy átfogó diagnosztikai bűbájt, de remélem csak némi kótyagossággal van dolgunk és az is hamar elmúlik majd így, hogy már felébredt. Ekkor érkezik meg az én drága Lexem, hogy ellopja előlem a fiú figyelmét. Ezért majd kap egy plusz haldarabot vacsorakor. Nem hiába lett hivatalosan is terápiás kandúr belőle. Most is tökéletes gondolatterelőnek és aggódásgátlónak bizonyult. - Nyugodtan simogasd meg, azt nagyon szereti - mondom és közben kezem elveszem Lex fejéről, aki hátra néz rám, hogy "na ezt most miért" majd amikor rájön, hogy tőlem már nem számíthat több abajgatásra a fiúhoz oldalog és lefekszik a keze mellé. Ezután betegem a neki feltett kérdésemre úgy felel, mintha zavarban volna. - Nem mindig könnyű - állapítom meg egyetértően bólogatva és ártatlan kék szemeimmel figyelve őt és Lexet. Van aki a ragaszkodás, más épp annak hiánya miatt ütközik nehézségekbe. Gondolkozom el egy kicsit, ám a fiú hangját továbbra is hallom. - Az vagyok, ahogy te is - válaszolom kedvesen és őszinte megértéssel mosolyogva. Ezek szerint mugli születésű, akinek eddig még nem volt semmilyen belátása világunkba. Nem tudom kinek nehezebb a helyzete. Annak aki így belecsöppen ebbe a világba, vagy annak aki félvérként mindkettőben és egyikben sincs otthon igazán
|
|
|
|
|
Rentai Bálint
INAKTÍV
Gyógyító || Vattacukorúrfi
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
|
Bogi
Miért nem lep meg, hogy minden szava olyan, mintha utálna? Pedig én tényleg nem tettem semmi rosszat ellene. Sőt! De hát nem érti még, vagy ha érti akkor csak kamasz még mindig, nagyon, és nem hajlandó mutatni. Nagyot sóhajtok, nem lesz ez sem könnyű menet.
- A fejed? - kérdezek vissza és a kezem a homlokára teszem. Láza nincs, ami megnyugtató. Az hogy hányni akar, már kevésbé. - Ebbe hányj - varázsolok neki egy vödröt és nyomom a kezébe, biztos, ami biztos. - Mióta fáj a fejed ennyire? És pontosan hol fáj? Lüktet vagy folytonos? - kérdezgetem tovább, mert bár gyakorlom, nem vagyok még gondolatolvasó. Bogi meg... nos ő igazán más eset. Aggódom érte és persze tudni akarom, hogy mi is pontosan a baj. - Vettél már be valamit? - faggatom tovább, aminek biztos nem örül, de mégis csak fontos, hiszen nem vehet be mindenféle bájitalt sem csak úgy egymás után. Szóval ha valamit már evett-ivott akkor annak fényében kell keresnem valamit, ami enyhítheti a rosszul létét.
- Szédülsz is? - kérdezem újra, s a válaszait követően felteszek majd még másik ezer kérdést. Tuti ki fog akadni, pedig esküszöm csak jót akarok. Jobb híján a bokáját teszem rendbe, mert hogy én ma innen ki nem engedem, az is biztos. A duzzanatot bekenem egy kenőccsel, ami a borogatást imitálja, így nem kell folyamatosan mellette lennem. Fáslit tekerek köré, és így az legalább már meg van oldva.
- Fel tudsz állni? Mert az a benyomásom, jobb lenne, ha ágyban lennél... - állapítom még meg, és ha hagyja akkor segítek neki eltántorogni a legközelebbi ágyig. Ha pedig válaszolt minden kérdésemre a fejfájást illetően, akkor magamhoz lebegtetek egy apró fiolát, ami remélhetőleg segít majd, elmulasztani a fájdalmat.
|
|
|
|
|
Farkas Marcell
INAKTÍV
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
|
Anastasia Strakhova Marci kezd magához térni, és ezzel együtt az emlékek is lassan kúsznak vissza a fejébe. Az eddig is megvolt neki, hogy a vonat megérkezik az állomásra, még az is, hogy elindul lefelé a lépcsőn, de onnantól kezdve teljes képszakadás. Viszont ahogy a gyógyító felvilágosítja, hogy mi történt, mintha neki is bevillanna egy emlékkép az esésről. - Nagyon köszönöm, hogy segítettek! Lehet valamit tudni már arról, hogy van-e valami komolyabb gond? -A fiú őszintén hálás, amiért ennyire kedves és megnyugtató vele ez a hölgy. A fizikai gyógyítás mellett a lelkének is nagy szüksége van most erre, mert még mindig kételkedik abban, hogy ő valóban varázsló lenne, és nem valami félreértés történt a levelét illetően. Idő közben a cicus közelebb hozzá. Nagyon barátságos kis állat, és látszólag egyáltalán nem tart az idegenektől. A fiú kedvesen megsimogatja őt, amiért hangos dorombolással hálálkodik. Marcinak úgy tűnik, mintha a nő teljesen megértené a helyzetét. Talán már találkozott hasonló sztorival, ami jelen esetben igen bíztató lenne, hiszen ez azt jelentené, hogy nem ő az egyetlen itt, akinek lila gőze sincs a mágiáról. - Megtenné, hogy mesél nekem egy kicsit az iskoláról? Meg erről az egész varázslat témáról? Minden is érdekelne... - A fiú kérlelő pillantást vet gyógyítójára, de érzi, hogy az lenne a korrekt, ha ő is mondana valamit magáról. - Az igazság az, hogy én soha életemben nem találkoztam még mágiával. Amikor megkaptam a levelet nem is igazán hittem el, csak folyamatosan éreztem, hogy meg kell próbálnom, adnom kell egy esélyt a dolognak. Annyit mondtak, hogy a Rellonba fogok kerülni, de ez sem sokat segített rajtam, mivel fogalmam sincs róla, hogy mi is az a rellon. -Marci elneveti magát, mert így kimondva még abszurdabbnak tűnik a helyzete.
|
|
|
|
|
Farkas Zétény
INAKTÍV
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
|
Médeaa helyemen ülsz, kékségem - kinézetTudtam, hogy felpiszkáltam a szőkét, látszik rajta, ahogy kiakad a barom-métere. Pedig ahhoz képest, hogy elküldhettem volna Merlin hátsójába is - még ezt is ilyen szépen írom le, nahát! -, egészen szofisztikáltan és kedvesen kértem meg, hogy üljön el a helyemről. De neeeem, ő itt a kemény és megmondóember, a nőtársadalom szociális vezetője. Hát nehogy már ilyet merjen valaki csinálni, ezen kívül személyeskedik is, ami viszont nálam akasztja ki az eddig voltam kedves-métert.
- Az a baj, hogy tévedésben vagy, kedves számológép. Kértelek, hogy menyjél arrébb. Ha ez neked böfögés, eléggé oda vagy magadtól, meg vissza - teszem karba a kezem, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy még mit fog kiokoskodni a levitás. Mondjuk mit is vártam volna mást, minthogy ne érjek hozzá. Hű! Sokan azt hiszik, hogy azért mert nők, előjogaik vannak és hát felháborító, hogy mit képzel bárki is, ha ezeket csorbítani szeretné. Szerencsére elég felvilágosult vagyok ahhoz, hogy ezeket én ne vegyem figyelembe.
- Miért? Végre megérintene egy férfi? - mosolyom széles, de most nem gúnyos, inkább ilyen velejébe látó. Fogalmam sincs, amúgy, hogy van-e pasija, vagy szűz-e még, de általában jó a szemem az ilyesmikhez. Nagyon felpaprikázódik a kékségem, mert a pálcáját is kézközelbe helyezte - ha tudná, hogy hamarbb el tudnám venni tőle, mint, ahogy odanéz, öcsém... - én csak körbepillantok újra, hogy figyelnek-e.
- Na jó, ha már így kiszámoltad... ülj el a helyemről most - mondom neki bekeményítve a hangomat. - Kérlek - emelem fel mindkét szemöldököm egyszerre, és a kedves hangszínemből immár egy csepp sem maradt. Ha tovább ellenkezne, azonnal akcióba lépek és egy ezerszer begyakorolt mozdulattal, egyszerűen arrébbtessékelem, aminek ha nem figyel, az a vége, hogy összeakadhat a lába és a fenekével sikálja fel a padlót. Hát, reméljük erre nem kerül sor.
|
|
|
|
|
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV
bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
|
|
|
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos." |
Kissé felszaladt Lilla szemöldöke a válaszra. Nem tudta eldönteni, hogy ez a srác tényleg ennyire paraszt, vagy komolyan azt hiszi, sőt, teljes meggyőződéssel állítja, hogy ő kért, és nem követelt. Vajon a saját tudatába másként jutnak el a szavak, melyek elhagyják a száját?
Azon mindenestre mosolyognia kellett, hogy még a rellonos állítja róla, hogy nagyra van magával. Csak azért nem kérdezte meg, hogy nézett-e újabban tükökrbe, mert látszott rajta, hogy mindennap órákat eltölt előtte.
Lilla nem akart a szintjére süllyedni, és sértegetni őt, de csak kicsúszott a száján egy jelző mellyel beszédstílusát illette, ez a barom azonban a következő pillanatban már durván személyeskedni kezdett, és láthatóan elégedett is volt magával, amilyen ilyen szellemesen visszavághatott. Vizsnyiczky legszívesebben letörölte volna a képéről a mosolyt, csak arról nem döntött még, hogy az öklével, vagy egy kellően kellemetlen varázsigével tenné szívesebben.
- Ha te érnél hozzám, az aligha lenne egy férfi érintése - vágott végül vissza nem túl meggondoltan. Nem mintha vágyott volna egyébként akárki érintésére is.
Szerencsére a pumpa nem csak őbenne ment fel egyre inkább, ami legalább némi elégtétellel töltötte el, ha közelebb nem is kerültek ahhoz, hogy a srác észrevegye, milyen tahó módon viselkedik. Viszont végre sikerült kinyögnie a varázsszót, ami pálcát sem igényelt, viszont kapukat nyitott meg.
- Nahát! Nem is volt olyan nehéz, ugye? - kérdezte Lilla széttárva a karjait. - Sajnos nincs nálam csoki, sem nyalóka, de gratulálok, ügyes voltál, életedben először a kívánságodat közölted, és nem a követelésed.
Felállt, de persze ettől nem került szemmagasságba a másikkal. Néha szeretett volna magasabb lenni, de azzal is beérte volna jelen pillanatban, ha a rellonos görnyed össze mondjuk egy csúnya hascsikarás miatt. Mert bár végre kérte őt, hogy adja át a helyet, abban semmi kedvesség nem volt, sem annak látszata, hogy komolyan gondolja. De Lilla beérte ennyivel most, mert büszkesége ellenére szeretett inkább ő lenni az okos, aki enged. Már csak ki kellett innen jutnia, de mivel a sarokban voltak, nem volt túl sok mozgástere a másiktól.
- Elállnál kérlek az útból? - pillantott fel rá, és még egy enyhe mosolyféle is megvillant az arcán, persze csak a gesztus kedvéért.
|
|
|
|
|
Anastasia Strakhova
INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
|
MarcellMivel arcának színe kezd visszatérni, a beszéde tiszta, térben és ahogy szavaiból kiveszem, időben is orientált, így majdnem teljes lelki nyugalommal válaszolhatok kérdésére, míg a köszönő szavakat egy mosollyal viszonzom. - Az állapotod nem ad okot aggodalomra, de ha bármi furcsát érzel, azonnal szólj! Rendben? - adok utasítást kedves, de azért továbbra is gyógyító mivoltomhoz illően határozott hangnemben. Nagyon fontos, hogy figyeljen önmagára és szóljon, ha olyasmit tapasztal, ami szokatlan. Hirtelen hányingert, szédülést, látás-hallás-beszédzavart. Fiatal és erős szervezete van, de nagyon nagyot esett és a fejsérüléseket minden esetben igen komolyan kell venni, már ami az ellátás szakaszait illeti. Az utógondozás is ugyanolyan fontos, mint a megszerzés utáni mielőbbi ellátás. Ezután Lex közbenjárására oldottabbá válik a hangulat. Macskám befészkelve magát a fiú keze alá úgy zörög, mint valami ezeréves motor. Dorombolásának hangja egy pár percig betölti az amúgy igen csendes gyengélkedőt. Betegem pedig, hála ennek a titkos terápiának ismét megszólal. Nem csak kérdez, de mesél is magáról. Megnyílik nekem és ez számomra megtisztelő. Ezért és mivel rajta kívül szerencsére nincs most komoly esetem leülök a mellette lévő ágyra, ahol ha kicsit oldalvást fordul sajátján jól láthat. - Először is tudd, hogy a világ legjobb dolga történik veled - mosolygok bátorítóan a fiúra és ha belenéz ártatlan, nagy és kék szemeimbe láthatja a jóindulatomat, amivel viseltetek iránta - A mágia olyan utakat nyit majd meg előtted, amikről nem is álmodtál, csak higgy magadban. Mert ide senki sem véletlenül kap behívót - magyarázom és még aprókat biccentek is hozzá - Az iskola maga nem sokban különbözik a sima változataitól. Itt is diákok és tanárok vannak, csak a tananyag más egy kicsit, de meg fogsz barátkozni vele, mert sok érdekes dologról fogsz hallani - magyarázom visszaemlékezve saját egykori elsős koromra, amikor beléptem a varsói intézet kapuján. Annak ellenére, hogy az apám mágus volt, sok dolog meglepetésként ért és meg kellett szoknom. Így át tudom érezni a fiú helyzetét - Rellonosnak lenni épp olyan mint bármelyik ház tagjának. A lényeg az, hogy a benned rejlő tulajdonságok alapján oda illesz a legjobban. Tudod, ők a leleményesek, akik megélnek a jég hátán és sokszor ezt kicsit önző módon saját hasznukra fordítják és hajlamosak azok felett pálcát törni, akik nem olyanok mint várják - mesélek eddigi tapasztalataimból és ismereteimből kiindulva - Viszont neked nem kell így tenned és nem szabad visszaélned a képességeiddel, hanem inkább fordítsd majd arra őket, hogy mások javát is szolgálják, mert akkor büszkén járhatod ki a rád váró éveket - nézek bizakodón a fiúra. Az ő helyzetében maga választhatja meg milyen útra lép. Tiszta lap az itteni élete, amire bármit írhat és nem mindegy, hogy szép szavak vagy gonoszak kerülnek a papírra. Jelleme formálódni fog, ez elkerülhetetlen, hiszen egy teljesen új világba, közösségbe csöppent, ami hatással lesz rá az idők során. De ha hallgat a szívére és értékrendje helyes marad, akkor nem téved majd el a számára kijelölt ösvényen.
|
|
|
|
|
Farkas Zétény
INAKTÍV
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
|
Médeaa helyemen ülsz, kékségem - kinézetFelnevetek, tényleg. Oké, mindig vissza kell vágni a másiknak, ez elismerésre méltó. Ehhez hozzájön az is, hogy élvezem ezt a beszélgetést. Tudom én, hogy mérhetetlenül idegesíti a csajt ez a stílus, és még mindig van bennem annyi, hogy simán tudom fokozni, emiatt remélem nem szenved maradandó károsodást majd az agya. Régi emlékek bukkanak fel, hogy milyen is volt az igazi Farkas Zétény, akinek semmi sem volt szent, és mosolyt csal az arcomra, hogy bármikor elő tudom húzni ezt. Még akkor is, ha merőben más vagyok már. De most jól esik mégis, valamiért, talán még sajnálom is kicsit a lányt. Azért annyira nem.
- Aligha - a nevetésem végül elhalkul, és láthatóan hülyének nézem. Az a baj a lánnyal, hogy mindenki más itt a társalgóban nem így vélekedik, de hát az is lehet, hogy ő a lányokat szereti. Emiatt viszont nem tudnám elítélni, én is a lányokat szeretem. Végül megkegyelmezek neki, de ezt sem bírja ki szó nélkül. Azt hiszi, hogy övé az erkölcsi győzelem pedig nem így van. Az én akaratom érvényesült és azt történt, amit mondtam. A körítés senkit nem érdekel, mindig a végeredmény a fontos.
- Hát hogyne - apró mosoly bujkál csak a szám szegletében, majd amint ellép a lány mellőlem, bevágódok nagy lendülettel a fotelbe. Jól felmelegítette a kis pimasz, elhelyezkedem kényelmesen és mindenttudó mosollyal bámulok rá. Ha még nem ment el, megadom neki a kegyelemdöfést.
- Azért tudod, hogy az történt, amit én akartam. De azért örülök, hogy megismertelek szöszke - nekem ennyi volt mára a beszélgetés, remélem számára is ennyi. Azért felkészülök arra, ha esetleg nekem támadna látványosan kiteszem a pálcámat a karfára, hogy ha esetleg meggondolatlanság ra vetemedne, ne legyek védtelen.
|
|
|
|
|
Vörös Ajsa
INAKTÍV
RPG hsz: 22
Összes hsz: 22
|
- De. - felelem lecsapva a lehetőségre, hogy otthagyjuk a mostanra eszeveszett Dámákat. - Hova menjünk? - kérdzem. - Mi lenne, ha a Csendes szobába mennénk, aaa. Hát nem is tudom, hogy az most melyik emelet, melyik folyosója. De a szakács portré van mellette és vele tök jókat lehet beszélgetni kajákról. - mosolyodom el a gondalatra. Hát igen, milyen sokat is beszégettem azzal a portréval amikor nem találtam vissza a vacsorához és nagyon, de nagyon éhes voltam. Bár étellel nem tudott szolgálni nekem, így az éhségem nem csillapodott, de azért akár álmomban is el tudok már készíteni egy sufflet. - kacagok fel.
- Nem tudod, hogy hogyan kell eljutni abba a szobába? - kérdezem kicsit elgondolkodva. - Tudod, azt a szobát keresem ahol találkoztunk. - mosolygok rá boldogan, ahogy eszembe jut az a nap amikor megismertem a csupaszív, bohókás Hunort.
- Csak nem akartok már elmenni? - kérdezi sipítva az egyik Dáma. - Még nem fejeztük be a beszélgetést. Még válaszolnia kell a kérdéseinkre és neked is felelned kell még pár kérdésre.
- Sajnálom, de most más dolgunk van. Majd legközelebb beszélgetünk. - Ígérem a Dámáknak, majd elindulok a folyosón Hunort meg sem várva nehogy még itt ragadjunk pár órára. De azért nem túl gyorsan és magabiztosan, mert ugye nem tudom, hogy hova is akarok eljutni.
|
|
|
|
|
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV
bulbulimia
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
|
|
|
"Olyan vagy, mint a tévé:
nagyképű és homályos." |
Utólag Lilla már úgy érezte, túl hamar engedett, és nem kellett volna az első emberi gesztussal megelégednie, amit kicsikart ebből a felnőtt óvodásból. De ugyanakkor úgy sejtette, hogy többet úgyse nagyon ért volna el ennél, legfeljebb mindketten csináltak volna valami olyasmit, amit nagyon nem kellene, és ha Zétény nem is, ő biztosan megbánna.
A lány visszavágása látszólag inkább szórakoztatta, mint megsértette, de talán csak ezzel palástolta sértettségét, Lilla nem tudta biztosan, de nem is igazán érdekelte. Ami érdekelte, hogy végre végetér ez az értelmetlen, gyerekes vita, amibe sajnálta, hogy belement, de ugyanakkor tudta, hogy újra megtenné. Egyszerűen valakinek muszáj szembeszállnia az ilyen felfuvalkodott hólyagokkal.
Ám ahogy elfoglalta helyét, pont olyan elégedettnek látszott magával, mint aki fölényes győzelmet aratott, és nem csupán engedélyt kapott. Pedig Lilla nem ingyen adta meg neki, amit kért, nem úgy táncolt, ahogy ő fütyült, de mégis, Zétény pont úgy csinált, mintha így lett volna.
- Az történt volna..? - kérdezett vissza a levitás megtorpanva, és visszapillantva. Pedig szó nélkül tervezett elsétálni, és új helyet keresni magának, ahol olvashat. Ehelyett kissé gunyoros mosoly villant fel arcán, és olyan lesajnálóan pillantott a másikra, amennyire csak tőle tellett.
- A helyedben azért előbb megnéztem volna, mibe ülök, de hát te tudod...
Azzal intett egyet kezével, és elsétált. Eléggé sajnálta, hogy ezek persze csak üres szavak voltak, hiszen sajnos nem jutott eszébe ténylegesen valami ajándékot hagyni a fotelben, miközben felállt onnan, de jelenleg az is épp elég elégtételt jelentett számára, hogy erről Zétény nem tudott, és csak úgy bizonyosodhatott meg, hogy nem ült bele valami undorító dologba, ha megnézi. És ha megnézi... nos, akkor Lilla nyert.
|
|
|
|
|
Farkas Marcell
INAKTÍV
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
|
Anastasia Strakhova Marci egyre jobban érzi magát a bőrében. Szerencsére a látása is visszatért, így jobban szemügyre tudja venni az őt körülvevő termet. Valójában egészen hasonló egy sima gyengélkedőhöz, annyi különbséggel, hogy mintha változna a falak színe. Természetesen a fiú úgy gondolja, hogy csak képzelődik, hiszen az ő világában a falak színe nem szokott csak úgy magától átalakulni, így az egészet próbálja a fejsérülésére fogni. - Rendben! Igazság szerint lehet, hogy a látásom még nem teljesen tiszta... -Marci nem meri bevallani a gyógyítónak, hogy mit látott, ezért inkább ilyen óvatosan fogalmaz, aztán ha nagyon szükség lesz rá, akkor úgyis kifejti részletesebben a problémát. A hölgy valóban nagyon kedves, a macsek után ő is leül Marci mellé, persze csak a másik ágyra. A fiú kíváncsi tekintettel fordul felé, miközben folyamatosan simogatja a cicust. - Nagyon köszönöm! Ez így nem is hangzik olyan ijesztően! És honnan fogom tudni, hogy egyáltalán hova kell mennem? Van erre valami rendszer, hogy ki hol lakik?-Marci már nem érzi magát olyan kellemetlenül a helyzetben, hiszen láthatóan a gyógyító egyáltalán nincsen meglepve a fiú tudatlanságától. Ezáltal a félelmei is kezdenek enyhülni, és a helyüket kíváncsiság tölti be. Ahogy hallgatja a rellon ház jellemzését, egészen pontosan megérti, hogy miért is oda került ő, bár az még mindig nem világos számára, hogy ezt honnan tudták, hiszen nem is ismerik őt. - Igyekszem így tölteni majd a következő éveimet. Azt hiszem most még szükségem lesz egy kis időre, hogy tényleg felfogjam ezt az egészet, és elkezdjm megismerni a varázslóvilágot. Erről az oldalról egyelőre olyan az egész, mint egy álom, amiből nem lehet felébredni. -Ahogy hangosan kimondja a szavakat, ő is végre megérti, hogy pontosan mi is történik benne. Ez sokat segít a saját maga megnyugtatásásban, és abban, hogy felszívja magát és szembenézzen az új kihívásokkal. - Azt lehet már tudni, hogy meddig kell még itt maradnom? Nem mintha nem érezném magam jól, csak kíváncsi lettem.- Marci kedvesen mosolyog a gyógyítójára, hiszen valóban jól érzi magát itt, és tudja, hogy örökre hálás lesz neki ezért a beszélgetésért.
|
|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
|
outfit|tűz és vízAtléta, garbó, pulcsi, kabát. Mások úgy vélték volna, hogy egy cseppet túlöltözött a kint uralkodó időjárási viszonyokhoz képest, de ismerte annyira magát, hogy halálra fagyott volna ennyi réteg ruha nélkül, hiába a még kellemesen cirógató napsütés. Minden nap igyekezett lefárasztani Flynnt, akinek úgy tűnt, hogy ahogy nő egyre több energiája lesz és egyre több törődést igényel. Nem bánta, egy cseppet sem, mert minden együtt töltött percet imádott. Ezért is igyekezett megragadni a lehetőségeket, hogyha az időjárás megengedte, akkor kint játszanak, amíg nem köszönt be a tél. A sárkányróka láthatóan sokkal jobban élvezett a levelek közt rohangálni és az erdő szélén kergetőzni, mint bent a hálókörletben bújócskázni. Nem beszélve arról, hogy Sári ilyenkor végre időt tudott tölteni Zsomborral vagy éppen a barátnőivel. A legtöbb ember vevő volt a kis energiabomba szórakoztatására.
Már lassan sötétedett, mikor úgy döntött, ideje lesz visszamenniük. Kipirult arccal, fáradtan vonszolta felfelé magát, ezzel szemben Flynn olyan energikusan lépkedett mellette, mintha nem most rohangálta volna végig a délután. Elgondolkozva kaptatott fel a lépcsőkön, tervezgette, hogy mi mindent fog még csinálni az este folyamán. Úgy döntött, a tanulást pihenteti aznapra, helyette inkább befejezi éppen aktuális regényét végre. Már vagy két hete nyúzta, de még mindig nem ért a végére, és ezen igazán változtatni akart. Aztán eldöntötte, hogy főz magának egy nagy bögre karamellás tejet, minden különösebb alkalom nélkül, csak mert úgy passzolt a kedvéhez. Legalábbis egészen addig így gondolta, míg a dámák folyosójára nem ért. Flynnt talán még sosem látta ilyen idegesnek, amint meglátta a szemebjövő sárkányleopárdot elkezdett morogni és fenyegetően vicsorogni potenciális ellenfelére.
- Flynn! Viselkedj! - szólt rá kedvencére az eridonos. Valahol érezte ő is, amit a sárkányróka érzett, azt a természetes feszültséget kettejük közt, de ezt egy kissé bátortalan mosollyal próbálta leplezni. - Ne haragudj, általában nem ilyen - szabadkozott. Mert egyébként még sosem fordult elő ilyen, hogy valakihez ellenségesen állt volna hozzá. Ferdeszemmel nézett ugyan a nővérére például, de ennyire azért az a helyzet nem volt komoly.
|
|
|
|
|
Anastasia Strakhova
INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
|
MarcellA fiú látászavarokra panaszkodik. Ez lehet az ébredés nyoma, de komolyabb probléma is, mint például egy látóideget nyomó vérömleny. Tudnom kell mit ért azon, hogy "nem teljesen tiszta" a látása. - Mit látsz pontosan? Esetleg nem látsz élesen? Foltot látsz magad előtt, netán olyan az egész mintha egy csövön néznél keresztül? tudakolom tőle, hogy tisztában lehessek a helyzet fontosságával. Ezután letelepszem a mellette lévő ágyra, hogy kényelmesebben beszélgethessünk, míg ő Lexet dögönyözi, amit macsekom békés zörgéssel hálál meg neki. - A házvetetőd vagy a házvezető helyettesed biztosan segíteni fog neked abban, hogy megtaláld a helyed. Sőt szerintem a szobában, ahol majd lakni fogsz, vár is valami üdvözlőcsomag féleség amiben minden szükséges holmit megtalálsz majd - mondom kicsit elmélázva, bár ezt csak gyanítom mert nem igazán ismerem a házak egyedi belső szokásait. De bízom abban, hogy az elsősökkel még mindenütt gondoskodóan bánnak. Marcell ezt követően megosztja velem miként is érez helyzetével kapcsolatban. Szavaira elmosolyodom, olyan szépen fogalmazta meg mi játszódik le benne. - Az ilyen álmok lesznek végül a legszebbek, hidd el nekem - bólogatok aprókat mosolyogva majd folytatom - Van esetleg valami amiben még segíthetek neked? - kérdezem meg egyszerűen, mert tényleg szívesen segítek, ha tudok - Magunk vagyunk, szóval azt is megkérdezheted tőlem, amit mások előtt cikinek érzel - nézek rá minden megértésemmel és együttérzésemmel - Csak az a buta kérdés, amit nem tesznek fel amikor lehetne - rázom meg fejem amitől fonatomból kicsúszó tincseim meglebbennek angyalarcom körül. A gyerekek emiatt szeretnek és bíznak meg bennem, mert ártatlan és jóságos küllemmel áldott meg a genetika. Vagyis mindezt a szüleimnek köszönhetem. - Ma éjszakára és holnap nappalra megfigyelésre benntartalak. Viszont ha ezalatt minden rendben lesz, akkor holnap este már az új rellonos ágyadban alhatsz, ami sokkal jobb mint ez itt - válaszolom kérdésére biztató komolysággal. A fejsérülésekkel nem szerencsés játszani. Nem szeretném sem túl korán elengedni, sem túl soká marasztalni. Senki sem szeret azért itt lenni annyira. Főleg különösebb indok nélkül és ezzel én vagyok a leginkább tisztában.
|
|
|
|
|
Farkas Marcell
INAKTÍV
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
|
Anastasia Strakhova Sajnos pontosan úgy történt, ahogyan Marci várta, és a gyógyítónak nem volt elég annyi, hogy valami gond van a látásával. Így hát kénytelen bevallani a furcsa képzelgését. - Igazából egyik sem... Olyan, mintha változna a falak színe. Eddig simán fehérnek tűnt, most meg felvett egy narancsos árnyalatot. -Marci pislog néhányat, hátha változik a helyzet, de be kell lássa, hogy állandósult a sárgaság körülötte. - Ez jól hangzik! És annak mi a jelentősége, hogy ki melyik házba kerül? Azon kívül, hogy ezek szerint máshol lakunk és más a személyiségünk. -A fiú mindent tudni szeretne. Szinte biztos, hogy a házába érve mindenre választ kapna, de túl kíváncsi ahhoz, hogy addig bírjon várni. Így amíg nem megy a gyógyító agyára, addig nagy valószínűséggel folyamatos kérdésáradatra lehet számítani. - Igen... lenne! Azt szeretném tudni, hogy vannak mások is, akik még nem ismerik ezt a világot? Vagy itt mindenki úgy szokott érkezni, hogy mindig is ebben élt?- Ez a kérdés már a vonatút óta nyomasztotta Marcit. Nem akart ő lenni a különc, aki mit sem ért a körülötte történő dolgokból. Nagyon bízott benne, hogy a helyzete nem olyan extra Bagolykőben, úgy több esélye lenne, hogy elkerülje a lúzer szerepet. - Ez egészen bíztatóan hangzik! Bár szerintem már reggelre is tök jól leszek, és akkor talán elmehetnék... De persze visszajövök kontrollra, vagy bármi! - Huncut vigyor jelenik meg a fiú szája sarkában, ahogy próbál egyezkedni jótevőjével. Ebből már maga is érzi, hogy kezd visszatérni belé az élet. Magabiztosan kihúzza magát, mint akinek kutya baja. Akaraterőből bőven jutott neki...
|
|
|
|
|
Havas-Mezei Margaréta
Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Kis unikornis ... Tündérke
RPG hsz: 307
Összes hsz: 556
|
Úgy vagyok ezzel a cica keresősdi dologgal, hogy így is nagyon sokan furának tartanak már. Bár nem áll szándékomban még egy lapáttal rátenni erre, de nekem tényleg jó program az, hogy segíthetek valakinek megkeresni az állatkáját. Már csak azért is, mert segítek, hasznos lehetek valakinek, talán még barátok is leszünk a közös élmény hatására, plusz tényleg sokkal izgalmasabb, mint a kastélyban téblábolni fel s alá, amíg már annyi kilométer van bennem, hogy mérni sem lehetne már. Sokkalta izgibb.
- Ez valóban jó hír - bólintok egy határozottat, ahogy Marci végez a zokni vizsgálatával. Nem különösebben érdekel a pénztárcám, a lényeg, hogy a zoknija megmenekült a cica éles fogaitól és karmaitól, ha már a nyálától nem sikerült. Teljesen ki vagyok békülve azzal, hogy hátam mögött összekulcsolt ujjakkal sétálok háztársam mellett csendben, el is merülök gondolataimban, miközben figyelem a padlót, a falat, minent, hátha észreveszek valami nyomot, így ennek hatására rezzenek össze kicsit, amikor Marci megszólal.
- Nincs - biggyesztem le alsó ajkamat azonnal. - De nagyon régóta szeretnék cicát amúgy. Vagy teknőst. A teknősök nagyon cukik, és egy narvál is jó lenne, csak nehezen tudnék neki helyet biztosítani - halkítom el hangomat ráncolt szemöldökkel, végül vállat vonva emelem vissza csillogó kékjeimet Marcira. Mosolyogva lépek párat, mielőtt megszólalnék. - Neked van mási- MERLINRE! - kiáltok fel, ahogy meglátom Marcit elvetődni a macska irányába. Vagy rá. Kezeimet kapom szám elé azonnal, mert Marci a kövön koppan, míg Matild nagy vígan szalad el. Azonnal Marci mellé térdelek. - Jól vagy? - hangom aggodalmas, kékjeim is valószínűleg aggodalmat sugároznak. Nem mondhatom, hogy halkat csattant a földön, de azért… - Ezt a vetődést nagyon sokan megirigyelnék tőled - varázsolok elbűvölő mosolyt ajkaimra, ahogy Marcit fürkészem. Sajnálom, hogy nem vezetett eredményre a vetődése, de így, hogy már túl vagyunk rajta, nagyon nehezen fogom vissza a feltörni készülő nevetésem, így alsó ajkamba harapok, hogy valahogy mégis sikerüljön. Nem szeretném kinevetni, és nem is őt nevetném ki, hanem magát a helyzetet lényegében, de akkor sem szabad. Barátokat szeretnék szerezni, nem elüldözni őket.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Sára Össze-összesúgnak a dámák, ahogy haladok át közöttük, aztán hirtelen elnémulnak, amikor társaságunk akad. Azonnal összeráncolom a szemöldököm, és le se kéne pillantanom a sárkányleopárdomra, hogy tudjam bizony az összes létező szőr feláll a hátán. Őszintén szólva az enyém is borsózik. Egyre rosszabbul viselem a dolgot. Amikor még csak kezdtem a tanulmányaimat csak valamiféle megmagyarázhatatlan óvatosság, kellemetlen érzés volt bennem ha összeakadtam egy ellentétes eleművel. Mostanra már feszült leszek tőle, feszült és minden idegszálam pattanásig feszül. Érzem, ahogy bizseregni kezd a tenyerem, mintha a víz, ami óv engem, ami bennem él, ami kitölti a mindennapjaimat, mintha a víz is készültségben lenne. Abban is van, hisz ha úgy adódik, akkor kitör belőlem és megvéd a pyromágustól. Soha nem fordult még elő ilyen eset. Soha. Pozitív kitörésű vagyok eleve, ha valami nagy öröm és boldogság ér, akkor tört belőlem elő időnként, amíg egész jól meg nem tanultam uralni. De ez most más. Ez a lány meg a kis kedvence védekező reakciót indít el bennem, és Benitoban is.
- Hagyd – préselem ki magamból a szót. Felesleges rászólnia a rókára. Nem fog tudni csak úgy megnyugodni. Idővel kicsit lecsillapodik, de teljesen ellazult például sose. A mi társaságunkban nem. Benito lelapul a földre és onnan nézi árgus tekintettel az állatot. Farkával vadul csapkodva jelzi, hogy mennyire ingerült most. – Tök normálisan viselkedik. Nem bírják az ellentétes elemű lényeket. Tűzmágus vagy, láttalak már gyakorolni a teraszon – közlöm a teljesen nyilvánvalót. Futólag láttam csak a lányt az elemi mágusoknak fenntartott részen, akkor nem voltunk közel egymáshoz, hisz ő egy teremben volt, én meg a másikban. Akkor nem volt ott velem Benito sem. Kicsit megrázom a fejemet, hiszen ez azért túlzás. Nem hinném, hogy bevetné ellenem a tüzet a lány, szóval igazán lehetnék egy cseppet udvariasabb. Vagyis hát sokkal udvariasabb. Halkan dúdolgatni kezdek, ami segít kicsit kordában tartani az indulataimat, a gondolataimat, ami megnyugtat. Arcvonásaim enyhülnek és szerencsére a hangom is barátságosabbá válik.
- Laura vagyok, ő itt Benito – mutatkozok be végül, de közelebb nem megyek a pároshoz. Annyira még nem bízom a csodacicában, és a saját nyugalmamban sem egyelőre. - Ő általában is kicsit túlzásba viszi a védelmezést. - eresztek meg egy vigyort - Oké, nem ennyire, az tény.
|
|
|
|
|
Demeter Hunor
KARANTÉN
RPG hsz: 163
Összes hsz: 203
|
Hála a moiráknak barátom sem akar tovább maradni a minden lében kanál portrékkal. Most visszagondolva nem tudnám megmondani, hogy további terveink megvitatásánál a dámák eldugultak, vagy csak én zártam ki a beszédüket. A szorongató vizsga óta először jó hangosan felnevetek, amikor végre felfogom, melyik helyiséget próbálja körülírni Ajsa a maga észleléséből építkezve. Az északi toronyban lévő nyugis szobáról beszél, aminek én másik nevet adtam.
- A tetőtéri kanapés szoba? - kérek megerősítést. - Az balra felé van a toronyban.
Nekem eszembe sem jut köszönni (azt hiszem, elég udvariatlan vagyok). Amikor megegyezünk úticélunkról, már fordulok is el, megfeledkezve a társaságról. Az egyik nő ránk ripakodik, ezzel gondoskodik arról, hogy visszakerüljek a bosszús hangulatba. Szerencsére a navinés intézkedik, és nem kell szavakkal is bizonyítanom udvariatlanságomat. Annyira felhúznak az ilyenek...
No de. Futólépésben követem az elstartoló lányt, a folyosó végén már én vagyok egy fél lépés előnyben: mutatom neki az utat az északi toronyhoz.
- Figyu, az elméleti mágia vizsgáról akartam kérdezni - teszem fel végre az égető kérdést, hangomban némi zaklatottsággal. - A te lapodon sem volt semmi, ugye?!
|
|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
|
outfit|tűz és víz
A hirtelen jött köztük lévő fezsültséget elkezdte magában érezni. Az érzékszervei mintha kiélesedtek volna, a szívdobogása felgyorsult, izmai akaratlanul megfeszültek. Erőszakosan nyugtatta magát, ugyanazt a légzés technikát használta, mint mikor elkapta a pánik. Küzdött a benne munkálkodó elemi ösztönnel, hogy megvédje magát egy be sem következett támadástól. Egyébként is negatív kitörésű volt a vadmágiája, általában akkor nyilvánult meg, hogyha hirtelen jött stresszhelyzet érte, mint az első alkalommal is. Flynnért viszont jobban aggódott. Hiába próbált megnyugodni ő maga, ha az állatot nem tudta lenyugtatni. Nem is tudta eldönteni, hogy ettől rettegett inkább, hogy rátámad a sárkányleopárdra, vagy őrá támadnak rá. Egyiknek sem lett volna kifejezetten boldog vége.
- Azt tudtam, hogy elemista vagy, de azt nem, hogy hydromágus – bólintott egy aprót, hogy ő is képben van. A kettejük közt vibráló levegőből mondjuk kitalálhatta volna már, ha lett volna annyi esze és lélekjelentléte. Túlzottan lefoglalták a pesszimista végkimenetelek, hogy mi minden sülhet el rosszul ebből a kis folyosói találkozásból.
- Én Sára, ő pedig Flynn – eresztett meg egy mosolyt a navinés felé. Egyelőre megbizonyosodott arról, hogy nem lesznek problémák, így már nem volt annyira feszült mint az előbb. Mintha Flynn is visszább vett volna magából. – Még sokat kell tanulnia. Tavaly év végén került csak hozzám – pislogott le sárkányrókájára. Benito sokkal nagyobbnak tűnt, ránézésre úgy sejtette, hogy már jóval régebben van Laura mellett, mint mellette Flynn. Mondjuk ezt a néhány hónapot nem lett volna nehéz überelni. – Mióta van nálad? – kérdezett rá végül, mert csak kíváncsibb volt annál, mintsem hogy visszafogja a kérdést.
|
|
|
|
|
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
|
Margaréta
egy dal neked- Cicát és teknőst is tarthatsz egyszerre, szerintem nagy bajuk nem lenne egymással. – Vagyis véleményem szerint a teknősök meg a macskák jól megvannak egymással, a teknős nyugodt habitusa jól kiegészíti a macskák örök játékosságát. Már ha épp olyan a macsek, mert vannak ám olyan lusta disznók, akiknél még a tekik is sokkal izgalmasabbak és energikusabbak. – Ez a narvál téma tök izgi! Majd ha nagy leszel lehet egy ilyen akváriumszobád, tudod – vigyorgok rá. Mekkora menő lenne már! Esküszöm, állandóan nála lógnék, csak hogy láthassam, hogy hogy úszkál a kis, vagyis inkább nagy állatkája. Szerintem ez valamilyen életcélja lehet neki is, nem lennék meglepve. Mondjuk az szerintem tök menő, hogyha ilyen álmai vannak.
Nem igazán hallom, hogy mit akar kérdezni, mert én mint egy szuperhős repülök rá a macskára, akit egy pillanatra meg is érintek, azonban elszalad, mielőtt ténylegesen magamhoz ölelhetném. Na igen, szép nagyon koppanok, mert a kő kemény amire én ekkora lendülettel ráesek. – Sose voltam jobban – nyögöm félig fájdalmasan félig nevetve. Én az az ember vagyok, aki olyan jókat tud derülni a saját nyomoromon. – Nevess ki nyugodtan, nem fogok megsértődni – kuncogok, miközben ülő helyzetbe tornázom magam. Tudom, hogy most nevethetnéke van, hiszen ki a fenének ne lenne, mikor valaki aki előtte mellette sétált egyszer csak repül egyet majd koppan a kövön? Én olyan gátlástalanul röhögnék ki bárkit miután felsegítem, hogy azt öröm lenne nézni. És nem zavar, hogyha rajtam nevetnek, ha okot adok rá.
Úgy látom, nincs nagy bajom különösebben, csak egy kicsit poros lettem, meg lehet, hogy lesz néhány lila és zöld foltom holnapra.
|
|
|
|
|
Rentai Boglárka
INAKTÍV
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
|
 Most mondjam el, hogy tényleg a fejem? Vajon mindenkivel ilyen értetlen vagy csak velem? Mindegy is, aprót bólintok a visszakérdezésére, hogy a fejem. – Csak vicceltem, nem fogok hányni – jelentem ki makacsul. Nincs annál rosszabb, ezért ha csak nem muszáj nem lovallom bele magam nagyon. Ritkán esik meg, hogy visszaköszön az előző étkezés, nem véletlenül.
Kérdéseit kell néhány perc, hogy ténylegesen fel tudjam dolgozni. A koncentráció jelen pillanatban nem éppen az erősségem. – Azt hiszem úgy három órája, olyan, mintha mindenhol fája de leginkább talán elöl és oldalt és folytonosan fáj, nem csak lüktet – összegzem végül lassan. Nem bánom, hogy faggat, csak éppen az zavar, hogy nem tudok rá értelmesen, azonnal válaszolni. Nem szeretem, hogy így leszedál egy kis fejfájás. – Nem vettem be semmit és egy kicsit szédülök, igen – bólintok ismét. Jobb kedvem nem lesz, de ahogy telik az idő már egyszerűen nincs energiám hogy agresszíven lépjek fel vele szemben. Hálásnak szánt pislogásokkal nézem végig, ahogy kérdezősködés közben nekiesik a bokámnak, hogy legalább annak a végére járjunk. Haladunk, haladunk.
Utolsó kérdésére nem válaszolok, csak óvatosan lábra állok és hagyom, hogy segítsen eltámolyogni a legközelebbi ágyig. Azt hiszem, tényleg jobb lesz hogyha lefekszem, legalább addig amíg a gyógyszer nem érkezik meg. Remélem, hogy ennyi kérdésből már ki tudta találni, hogy mivel tud segíteni rajtam, mert lehet, hogy itt pusztulok el, ha nem. És igen, ahogy a fejem a párnára kerül már lebeg is hozzánk az aprócska fiola, amit ha átnyújt nekem gondolkodás nélkül döntök magamba, hogy aztán visszafeküdjek.
- Köszönöm. – Kivételesen nem esik nehezemre, hogy hálás legyek neki, mert éppenséggel megmentett a további szenvedéstől. Pedig úgy jöttem ide, hogy na majd most hogy megmondom neki, csak azzal nem számoltam, hogy lehet, hogy ez az egész még rosszabb lesz, mire ideérek.
|
|
|
|
|
Anastasia Strakhova
INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
|
MarcellKörbepillantok. Nekem már természetes, hogy a falat kaméleon festék fedi, mely olyan színt vesz fel, ami a napszakhoz és a benn tartózkodók kedvéhez idomul. Elmosolyodom és visszafordulva a fiúhoz tartom barátságos arckifejezésemet - A szemednek nincs baja. Ez a fal tényleg színváltó - mondom megnyugtató hangon. Minden új, minden szokatlan. De izgalmas is egyben. Jó lenne kicsit a helyében lenni. Nem vagyok irigy, mert én is rá tudok csodálkozni még sok dologra, de ennyi friss élmény azért már nem ér engem, pedig az érzés jó nagyon. Ezután újabb kérdésekkel bombáz, megfogadva tanácsomat, hogy addig tegye míg ilyen csend és béke van itt a gyengélkedőn. - Például az, hogy a házadnak pontokat gyűjtesz azzal ha jól tanulsz és egy verseny van ezen az alapon, ami egész évben tart és az évzárón mindenki a győztes házat ünnepli - mesélem a házkupa lényegét - Aztán persze, ha valami butaságot vagy csínyt követsz el, akkor le is vonhatnak pontokat. Szóval inkább ne járj tilosban, vagy legalább ne vegyék észre se a tanárok, se a prefektusok, vagyis azok a diákok, aki mint őrszemek figyelnek rátok, többiekre - magyarázom és kicsit szégyenlem magam, hogy nem tudok szent lenni és csak azt mondani, ami helyes. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy büszke vagyok rá, de anno pár kis kihágásom nekem is akadt. Viszont kihasználva angyali ábrázatomat mindig csak legyintettek rájuk. Ne gondoljon senki nagy dolgokra. Azért az alaptermészetem nem volt sokkal másabb. - Nem alkudozunk! - emelem fel mutatóujjam és összevonom szemöldökömet. Nem nagyon, csak annyira morcosan, hogy tudja itt az én szavam a perdöntő. Szeretek biztosra menni és érezze fekve most magát virgoncul, ha felkel akár össze is eshet a megváltozott gravitáció miatt. Marad a kis fenekén, ez a végszavam. - Az nem kérdés, hogy vissza fogsz jönni - teszem még mellé, hogy ezt is tisztázzuk. Meg kell néznem majd a sebét és legalább arról is mesélhet, hogy milyen volt az első pár napja. Ahogy majd beszámol legalább én is úgy érezhetem, hogy újra diák vagyok. Vicces helyzet lenne, bár amikor ide érkeztem annak néztek. Most is civilben könnyen beolvadhatnék a mestertanoncok közé. Lehet egyszer kipróbálom.
|
|
|
|
|
Farkas Marcell
INAKTÍV
RPG hsz: 21
Összes hsz: 22
|
Anastasia Strakhova Marci nagyon tart tőle, hogy a látászavar miatt azt fogja mondani a gyógyító, hogy még tovább bent kell maradnia a gyengélkedőn. Tényleg jól érzi magát, de nagyon kíváncsi már a kastély többi részére, alig várja, hogy felfedezhesse az egészet! - Ó... Na erre nem számítottam! Akkor ez jó hír! Nincs akkora gond az agyamban.- Marci megkönnyebbülten sóhajt fel. Csak az hiányzott volna, hogy valami maradandó károsodást szenved. Így is épp elég lesz neki a fejsérülését takargatni, nem hogy még a szeme is elromlik. - Értem-értem! Akkor ezeknek még utána kell járnom. -Marci cinkos mosollyal néz a mellette ülőre. Ezek szerint ő sem volt szent diák korában. Ez mondjuk még szimpatikusabbá teszi őt a fiú szemében. Nem godolja, hogy mindenkinek állandóan a rosszaságon kellene törnie a fejét, de azért az jól jön, ha az emberekben van egy kis lazaság. Könnyebben lehet úgy venni az akadályokat, és nem mellesleg iszonyatosan szórakoztató. - Jólvan, jólvan. Akkor holnap este! -Marcinak be kell látnia, hogy teljesen esélytelen a nővel szemben. A szabály az szabály, és ezzel szemben most tényleg semmit nem tud tenni. Meg hát nem is igazán akar. Megéri neki az az egy nap várakozás, annak érdekében, hogy ezt az éppen kiépült jó kapcsolatot megőrizze. - Akkor viszont alszom még egyet, hogy gyorsabban teljen az idő. Nagyon köszönöm a segítségét, de tényleg! Őszintén hálás vagyok!-A fiú összekuporodik az ágyban, és félig lehunyt szemekkel még visszamosolyog jótevőjére. Ilyenkor valóban látszik rajta, hogy minden megpróbáltatás ellenére mennyire fiatal is még ő.
//Köszönöm a játékot!  //
|
|
|
|
|
Havas-Mezei Margaréta
Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Kis unikornis ... Tündérke
RPG hsz: 307
Összes hsz: 556
|
Szólásra nyitom ajkaimat, mert végül is igaza van. Valószínűleg egy teknős tökéletesen kijönne egy cicával, mindössze itt a legnagyobb kérdés az, hogy én elbírnék-e egy cicával. Mert a teknős oké, nem csinálna sok mindent, de azért egy cica kicsit elevenebb, én meg... hát, mint a mellékelt ábra is mutatja annyira nem válok Marci hasznára sem, mint macskakereső szakember. Mondjuk ez még változhat, szóval elrakom talonba az ötletet, és amint lehetőségem van találkozni anyával, neki is felhozom majd. Tuti, ami biztos.
- Úúú - csillannak fel szemeim azonnal az ötletre. - Mekkora menő lenne egy akváriumszoba! Akkor nagyon sok narválom lehetne! - teljesen feldob a téma, míg Marcit inkább ledobja. Vagyis ő dobja le saját magát annak érdekében, hogy elkaphassa a macsekot, de az gyorsabb nála. Aggodalommal telve térdelek mellé, hogy minden rendben van-e, majd amint megállapításra kerül, hogy igen, halkan nevetek fel. Kezemet rakom szám elé, miközben rázkódnak vállaim, igyekszem visszafogni, hogy ne törjön ki teljesen, mert eléggé furán venné ki magát, ahogy a fekvő Marci mellett nevetgélek, mint valami hülye, szóval mélyeket lélegezve rendezem vonásaimat, mielőtt ráemelném kékjeimet.
Mosolyogva követem, ahogy ülőhelyzetbe kerül, pillantásomat veszem el róla, hogy elpillantsak abba az irányba, amerre Matild futott el a zokni másik felével. Nos, ez sokkalta nehezebb lesz, mint elsőre gondoltam volna. Hátrabillentve magamat kerülök guggoló pozícióba, kezemet nyújtom háztársam felé, miközben lassan felegyenesedek. - Segítek - mosolygok rá szélesen, és ha elfogadja a felé nyújtott kezet felhúzom a földről. - Ha sietünk, még utolérhetjük. Addig kitalálok valami becserkészési tervet - bólogatok is párat szavaimra teljesen komoly ábrázattal, mert nem szeretném, ha Marci még nagyobbakat vetődne mellőlem. Mármint nagyon szép vetődés volt, csak talán túlságosan is fájna neki másnap, ha még több sérülést szerez. - Muszáj egy terv, mert ez már háború! - dehogy az, halkan fel is nevetek saját ostobaságomon, majd kissé elpirulva, amiért kimondtam hangosan, fordulok az útvonal felé, amerre Matild eltűnt. Tiszta elszánt vagyok!
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
SáraTény, hogy nem lett volna jó végkifejlete, ha összeméri az erejét a két állatka, vagy éppen mi. Viszont az is tény, hogy Beni nem támadta volna meg a rókát. Már nem annyira érzi úgy, hogy mindenáron meg kell engem védenie, rengeteget tanultam, fejlődtem és ő is. Pontosan jól fel tudja mérni a helyzeteket és csak segítene, ha úgy adódna. Jelen esetben azzal, hogy távol tartaná tőlem a másik elemis lényt, lefoglalná, hogy nekem ne is kelljen törődnöm vele. Én pedig már uralom annyira a mágiámat, hogy ha Sárából ki is törne a tűz, akkor inkább próbálnám meg kivédeni, elhárítani a helyzetet, esetleg helyhez kötni, hogy lenyugodhasson, de meg nem támadnám. Bármennyire is ezt diktálja minden ösztönöm. És remélném, hogy ez elég is lenne. Vagyis hát remélem, hogy nem kell ilyenekhez folyamodni, hogy meg tudjuk oldani civilizált módon az egészet. Noha a dámák tuti élveznének egy elemis csatát itt, a folyosó kellős közepén.
- Hm, az állatod tudta. Majd megtanulod te is érzékelni egy pillanat alatt, hogy ki kicsoda – vonom meg a vállamat. Ez tény. Teljesen mindegy, hogy mi jár a fejében, mit csinál éppen, ösztönösen meg fogja tudni mondani, hogy kinek mi az eleme. Az ellentéteset leghamarabb, aztán sorban jön a többi.
- Meg össze is kell szoknotok, az meg nem megy pár hónap alatt – bólintottam a magyarázatot hallva. A bemutatkozásra nem reagálok, nem mondom azt, hogy örülök, hogy megismerhetem. Nincs nekem semmi bajom a lánnyal, nem arról van szó, de jelen helyzetben erős túlzásnak érezném kijelenteni azt, hogy bármelyikünk is örülne. Beni is lecsillapodik kicsit, noha továbbra is barátságtalanul néz a párosra, de tartása inkább fennhéjázó mint fenyegető. Öntelt macska. – Azóta tudod csak magadról, hogy mi vagy?
Ezt a kérdést simán úgy is lehetne érteni, hogy próbálom kipuhatolni, hogy mennyire tapasztalt az ellenfelem, mennyire lenne vele nehéz dolgom ha mégis megtámadnának. Pedig csak szimplán érdeklődöm. Emlékszem még, hogy mennyire nem könnyű az elemizgetés eleje, hogy minden tök új, rá kell érezni dolgokra, rengeteg munka az egész. Egy kis állatka kiismerése és a vele való összecsiszolódás sem túl könnyű. Aztán átlendül az ember rajta és minden megy mint a karikacsapás.
- Öööö – töprengek el. Jézusom, mióta is? – Talán 5 éve? Azt hiszem. Valahogy így. Az első két évben állandóan zsebtigris üzemmódban volt, aztán lassan leszokott róla. Most már csak támogat és segít, de nem dönt önállóan egy helyzetben arról, hogy meg tudom-e védeni magam vagy sem.
|
|
|
|
|
Nagybátori-Szabó Márton
INAKTÍV
RPG hsz: 69
Összes hsz: 78
|
Margaréta
egy dal nekedLelkesen bólogatok, hogy valóban kevés annál menőbb dolog jut eszembe mint egy saját akvárium szoba. Mármint kérlek, kinek van még ilyen? Azért felvet néhány problémát ez is, például hogy hogy lehetne etetni az állatokat meg takarítani a helyüket, de nem akarom ezzel lerántani a hangulatot, hogy visszarángatom a valóság talajára hülye kérdéseimmel. Így is sikerült viszont ahogy koppanok egy nagyot, de hát ez van. Mint szokták mondani egyszer fent, egyszer lent. Bár én amúgy sem voltam valami fent eddig sem igazából, szóval legalább nem estem olyan nagyot. Vagy valami ilyesmi.
- Igazán köszönöm – fogadom el mosolyogva a felém nyújtott segítőkezet, hogy aztán felállva leporoljam magam. Jó, nincs akkor kosz a folyosókon hogy tényleg indokolt legyen az a mozdulat, de már csak úgy megszokásból is csinálom azt hiszem. – Nos igazad van. Mármint abban is, hogyha sietünk még utólérjük, meg abban is, hogy szükség van egy tervre. – A fogaskerekek úgy kattognak agyamban, hogy kész csoda, ha nem hallja az egész folyosó. Matild leginkább a kaját szereti, meg a simizést. Meg a lányokat. Hát hogy ez miért nem jutott hamarabb eszembe, persze!
- Ez háború, azonban miénk a győztes terv! Csak annyit kell tennünk, hogy előre mész, valószínű a következő folyosón megtalálod és megsimogatod. Onnantól kezdve már a tiéd – vetem fel a csodás ötletet, amiben biztos vagyok, hogy működni fog. Elvégre annyira kedves lány, hogy biztosan hamar a bizalmába fogja fogadni, főleg ha úgy közelít felé, hogy meg szeretné simogatni. A kis szeretetterroristám biztosan nem fog nemet mondani erre, ismerem annyira a szőrgombócot hogy tudjam, mi a jó neki. Az mondjuk már más kérdés, hogy mit szól ehhez Margaréta, de remélem, hogy igent mond a tervre. Az nagyon jó lenne.
|
|
|
|
|
Anastasia Strakhova
INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
|
Bálint  Csendes esténk van Lexel. Sok ilyenünk akad mostanság. Csak ő és én és meg az a néhány ápolt, akit éjszakára kénytelenek voltunk benntartani. Épp újságot olvasok, miközben macskám fejét cirógatom. Hajam fejem tetején kontyba fogva, fehér talárban ülök az ajtónak háttal. Az egyetlen zajt Lex rombolása adja. Betölti a gyógyítói szobát a nyugodt, egyenletes drümmögés. Minden békés. Bennem van némi feszültség. Bálinttal megint alig találkoztunk, pedig megbeszéltük igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Valahogy sosem sikerült. Váltjuk egymást itt a gyengélkedőn. Mellette nekem ott a tanítás, a kutatásom. Talán az én hibám, hogy a maradék időt nem nyomában járva töltöm. Szégyenlem is magam miatta meg nem is, ami azt illeti. Felnőttek vagyunk. Ha ezen múlik a kapcsolatunk, akkor ott már eleve baj van. Ezen gondolkozom és már vagy tíz perce olvasok újra nagyjából három sort egy bizonyos mugli sorozaztról a magát Loisként megnevező író tollából. Nem megy ez ma nekem. Teszem le a lapot a tizenkettedik perc után és magamhoz ölelve macskámat kelek fel, hogy járkálva agyaljak tovább. Angyali ábrázatomon látszik, hogy frusztrált vagyok. Illetve inkább az, hogy szomorú. Kandúrom puha bundájára hajtom arcom. - Úgy hiányzik - suttogom a lágy szőrmébe és tovább folytatom a fel-alá járkálást. Lex pedig néha nyaffantva egyet, tűri a sétálgatást.
|
|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
|
outfit|tűz és vízLehet, hogyha a lánnyal egy kicsivel kiegyensúlyozatlanabb lelkiállapotban találkozik, vagy éppen még nem tudta volna annyira uralni az erejét, hogy képes legyen visszafogni ilyen esetekben az erejét akaratlanul a lányra támadt volna. Önvédelemből, és nem azért, mert ártani akart volna neki.
Bólintott, hogy persze, elhiszi neki. Hiszen első pillanattól kezdve érezte, hogy valami nincsen rendben. Csak azt nem, hogy mi nincsen. De bízott abban, hogy igaza lesz a vele szemben álló lánnyal, és ahogy fejlődik a képessége irányításában úgy fejlődnek majd vele együtt a megérzései is. Bár örült volna, ha ez a képességének megjelenésével együtt jelentkezik, de örült annak, hogy legalább az esély megvolt a fejlődésre.
- Nem sokkal előtte tudtam meg – válaszolt szűkszavúan. Mert valóban, alig néhány hónappal azután került hozzá Flynn, hogy elkezdte megtanulni irányítani a benne lakozó tüzet. És nagyon sokat segített az összpontosításban azzal, hogy ott volt mellette és támogatta, úgy, ahogy a barátai sosem lettek volna képesek. Mert hiába akarták megérteni, hogy milyen ez nem tudták, akármennyire is akarták. – Szóval igen, nagyjából azóta – tette hozzá kis késéssel. Az a néhány hónap már semminek tűnt.
Be kellett vallania magának, hogy megrettent kicsit. Mert ha öt éve volt nála az állat, akkor az azt jelentette, hogy legalább ennyi ideje tudott is a képességéről, vagyis sokkal képzettebb és ügyesebb volt nála. Így ha valóban összecsapásra került volna a sor, Sári tudta, hogy minden bizonnyal a padlóról kellett volna összekaparniuk a gyengélkedőre. Gondosan fenntartott nyugalma egy perc alatt tört össze ennyitől, és érezte, ahogy a meleg szétárad végtagjaiban. Nyugalom, Sára, nyugalom.
- Szerencsére Flynn nem nagyon támad, hacsak nem kap rá utasítást. Ez volt az első amivel elkezdtünk foglalkozni. – És milyen jól tette, hogy ezzel kezdte! Különben lehet, hogy nem merült volna ki ellenséges morgásban a nemtetszés kifejezése.
|
|
|
|
|
