Ha nem lenne az az átkozott hidegfront, most nem kéne itt lennem. De már nem tudtam elviselni ezt az iszonyú fejfájást és a vele járó émelygést, az én fájdalomcsillapítóm elfogyott, így muszáj voltam eljönni. Meg ha már itt vagyok megmutathatnám a kifordult bokámat is, ami nem jött helyre némi jegelés és pihentetés hatására, sokkal inkább feldagadt és belilult. Futás közben rosszul léptem, de akkor még nem fájt annyira, hogy megkockáztassam, hogy itt találom a bátyámat. Annyit nem ért, hogy találkozzam vele. De most már igazából semmi nem érdekel, csak legyek végre jobban. Belül azért reménykedem, hogy Bálint helyett mondjuk a nőjével futok össze. Mondjuk hozzá sincs sokkal több kedvem, de ő talán még nem tudja, hogy én ki vagyok, szóval megúszhatnám a kínos bájcsevejt. Elég sok mindent sikerült kiderítenem, az iskola falai között semmi sem maradhat rejtve. Csak innen tudom, hogy azzal a másik gyógyítóval kavar jelenleg, mert nekem egyébként nem szólna róla nagyjából úgy amíg nem jegyzi el. Valószínű, ha nála laknék véletlenül összefutnánk és akkor muszáj lenne színt vallania, de ilyen szempontból valamivel könnyebb neki, hogy a lehető legkevesebb időt töltöm vele. Bár értékelném, ha legalább ennyire venné a fáradtságot és beavatna az ilyen apróságokba, ha már rajtam számonkéri, hogy milyen fiúkkal járok én hova. Hozzátenném, hogy összesen háromszor esett meg eddig, hogy randizni mentem és mind a háromszor ugyanazzal a sráccal találkoztam, de nagyon nehéz volt megértetnem vele, hogy gyakorlatilag felnőtt vagyok, így olyan fiúkkal megyek el bárhová, akikkel akarok, neki nincs beleszólása.
Jelenleg viszont szükségem van a szakszerű segítségre, mert ha nem múlik el a fájdalom tíz percen belül akkor esélyesen a vacsorám is visszaköszön. Gyakorlatilag feltépem a gyengélkedő ajtót és amennyire sérült lábam engedi igyekszem gyorsan megközelíteni a gyógyítói szobát, mert egy-két alvó diákon kívül nem látok mást idebent.
Jelenleg viszont szükségem van a szakszerű segítségre, mert ha nem múlik el a fájdalom tíz percen belül akkor esélyesen a vacsorám is visszaköszön. Gyakorlatilag feltépem a gyengélkedő ajtót és amennyire sérült lábam engedi igyekszem gyorsan megközelíteni a gyógyítói szobát, mert egy-két alvó diákon kívül nem látok mást idebent.