Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ismét a szabályszegők útját járja, ebben az évben körülbelül hatodszorra. Pedig már egyszer megfogadta, hogy abbahagyja, azonban az élet folyton úgy hozza, hogy muszáj legyen megszegnie az ígéretét. A mai alkalommal azonban nem titkos küldetés és éjjeli dilemma miatt szabadult ki ide, hanem mert elszökött a kis csacsija, Iá. A picikét ajándékba kapta az egyik kedves ismerősétől, miután a felnőtt szamárkáját - akit szintén Iának hívtak - visszakellet adnia az eredeti tulajdonosának. A régi barátkáját igazából a múltkor találta az iskola előtt a kapuhoz kötözve, miközben remegő fülekkel kiáltozott valamit szamárnyelven. Erről a tulajdonságáról nevezte el Iának, majd hozta be magával a kastélyba. Szerencsére senki sem vette észre, ahogy egy óriási szőrös állattal baktatott végig a folyosókon. Akadt némi gondja azonban a szőrmókkal, hisz a szobájukba nem vihette be, mert ott hamar kiszúrhatták volna, így kénytelen volt az Eridonosok Pacaszobájában elrejteni a patást. Sok közös emlékkel gyarapodtak ameddig Elena gondját viselhette a szamárkának. Mondjuk amikor a kislány befonta a sörényét virágokkal vagy mikor Iá megpróbálta megenni a lányka vörös hajzuhatagát. Persze ez utóbbi nem volt annyira kellemes, de így visszagondolva csak nevetni tud rajta. Sajnos a nagy csacsi távozott az életéből, mint ahogy már említettem a valódi gazdája jóvoltából. El is volt keseredve jócskán a lányka, még a gumicukrot is megtagadta magától, ami pedig eddigi élete során egyszer sem fordult elő. Így aztán egy szép napon, mikor már megelégelték a többiek a vöröske zombihangulatát, Izó, az egyik Levitás nebuló megajándékozta egy kis aranyossal. A hangulata azonnal felvillanyozódott, és azóta a csöppséggel jár a legtöbb helyre. Ma még a Könyvtárba is vele ment el, látszólag az ottani emberek ennek már nem éppen örültek, de végül is elviselték a kicsikét. Délután közösen mentek volna ki a faluba is, ám az állat megszökött, ezért az egész terv ugrott.
És most jutottunk el ahhoz a ponthoz ahol tartunk. Aggódva keresgéli az állatkát, miközben kislányos hangjának segítségével a csacsika nevét kiáltozza. Benéz minden terembe a Déli szárnyon, ám semmi, Őt elnyelte a Föld. Talán nem tetszik neki az új gazdija, vagy csak több csemegére vágyik? Pedig Elena naponta nyolcszor eteti, bár lehet, hogy a gumicukor mégsem a legjobb választás egy ilyen állatnak. De majd ha rátalál, akkor ezentúl ad neki valami másmilyen nassolni valót is, mondjuk pudingot. Igen, a pudingot mindenki szereti!
A keresést tovább folytatja, és már a tizedik termet futja végig, de a szamárnak még mindig nincs nyoma. Fáradtan baktat ki a Fejetlenség Folyosójának keresztelt terepre, mikor egy ismerős hang csapja meg a fülét. Trappolás! Biztos a közelben lehet Iá! A szamarában reménykedve ugrándozik végig a folyosón, mikor hirtelen belerohan valakibe.      

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Még szerencse, hogy nem vagyok pánikolós típus, vagyis... csak hallottam róla, hogy vannak ilyenek is, mert a közelemben tartózkodókról ezt korántsem mondhatom el. Ezért nem kerülget a szívbaj akkor se, mikor nyílik a tanári, és az egyik prof lép be rajta. Csak egy másodpercre tekintek hátra, annyi bőven elég, hogy megbizonyosodjak róla, idegen az illető. Legalább is számomra, mert engem ziher, hogy nem tanít. Nem, mintha ez kizáró ok lenne, az óráim felére nem járok be, ezt önhatalmúlag döntöttem el, nem hiányzik nekem, hogy egy tucat akárkivel legyek összezárva, így is épp elég elviselni azt az időt, amit a folyosón lépkedve töltök.
Bár tavaly nem hagytam ki a bált, az épp elég meggyőző volt ahhoz, hogy idén ne jelenjek meg rajta, nem beszélve a tényről, hogy a húgom terhes, és még szüksége is van rám.
- Nem kösz, boldogulok - vágom zsebre a papírt, majd már ténylegesen a tanerő felé fordulok. Sejtem, nem erre a válaszra számít, sokan inkább hiszik azt, hogy majd dadogni, meg félrebeszélni kezdek, ha rajtakapnak, de nekem nincs veszteni valóm, és amúgy se állna jól nekem.
- Mit unt meg? Az idegesítő gólyákat, a borzalmas zenét, vagy a végzősöket, akik istenkirály vagyok, komplexusban szenvednek épp? Esetleg az egészet így együtt? - biccentem kissé oldalra a fejem, mert a férfi ruházatáról lerí, hogy merre volt épp. Olyan tanárral még nem találkoztam, aki akkor is szmokingot visel, ha arra semmi szükség. Szabadelvű egy suli ez, nem olyan, mint Schwarzwaldon. Az az egy év volt életem legrosszabb és legjobb éve, na meg, arról az egy évről hallgatok, mint a sír.
Kényelmesen dőlök Felagund íróasztalának, várva, vajon kit fogtam ki. Ha olyan zsémbes lenne, mint a prof, akkor már rég a padlót suvickolnám, gondolom én, szóval nem tudom, mire számíthatok, ami azért egy cseppet idegesítő. Persze, sokkal könnyebb dolgom lenne, ha érdekelne legalább annyira, hogy mi zajlik a suliban, hogy legalább a tanárokkal képbe legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Lénárd
hajnaltájt

Azzal kezdődött az egész séta, hogy az este volt az a csúnya vihar, amitől ugyan nem félt, hiszen tudja, hogy bent, a falaktól és ablakoktól védve biztonságban volt, mégsem igazán tudott aludni. Egészen sokáig forgolódott álmatlanul a mackóját szorongatva, bár nem úgy tűnt, hogy ez segített volna bármiben is. A bolyhos barna plüssmedve már szinte fojtogatássá fajuló ölelése ugyan jó hatással volt a nyugalmára, csak éppen az álmatlanságát elhessegetni nem tudta sokáig. Végül azért csak elfáradt annyira, hogy nagy nehezen elszenderedett, ebből a kis pihenésből azonban rémes álom verte fel, amiben Gregnek baja esett. Fene tudja, miért mászkált kint álmában ebben az időben a bátyja a pályán, de arra pontosan emlékezett, hogy látta a vihar kellős közepén zuhanni, és úgy ült fel, mint akit felrángattak, még majdnem sikoltott is, szerencsére nem igazán jött ki hang a torkán. Abban sem volt biztos, hogy a szoba többi lakója értékelte volna a korai ébresztést. Azonnal az ugrott be az agyába, hogy meg kell tudnia, hogy Greggel minden rendben volt-e abban a percben, így hát gondolkodás nélkül mászott ki a takaró alól, és lépett bele a papucsába, aztán már indult volna is, de még szerencsére eszébe jutott, hogy talán így, ahogy volt, túl feltűnő jelenség lett volna a folyosókon. Farmer rövidnadrágra cserélte az alváshoz tökéletesen megfelelőnek ítélt szürke pizsamanadrágot, a felsőt egy hosszabb fehér pólóra, magára rángatott egy sötétkék kardigánt, de még mindig álmos volt, így fel sem tűnt, hogy a topánok helyett a meleg bolyhos papucsaiba dugta vissza a lábait, úgy indult útnak hóna alá szorítva a Miától kapott mackót, és ujjaival végiggereblyézte haját tűrhetővé varázsolva az alvástól kócos szőke tincseit. Ásítozva sétált át néhány folyosón, majd egészen az alagsorig jutott gondtalanul, amikor rájött, hogy két okból is hülye ötlet volt ez a séta - először is Greget lefoglalja frissen szerzett barátnője, akiről nem tudja, mit művelt vele, de akármi is volt az, Greg nem éppen volt a régi, még az is elképzelhetőnek tűnt, hogy nála lehetett a lány éppen, másodszor Greg nem árulta el, hogy hogyan is lehet bejutni hozzá, ha netán halaszthatatlanul a nyakában csüngeni óhajtott volna, és ezért biztos, hogy még fog egyet hisztizni neki, most azonban semmit sem ért volna el vele. Greg hiányában semmiképp. Durcásan elmormogott pár nem éppen úrilányhoz méltó keresetlen szót előre a bátyjának címezve, mert hát itt aggódott érte, még akkor is, ha csak rosszat álmodott, de az a megátalkodott minta már nem is látná szívesen nála. Pfff. Lemondóan sóhajtott egy nagyot végül, magához ölelte a macit és elindult vissza a saját ágyába, hátha még reggelig sikerül aludni egy icipicit. Ez a folyosó nem is tűnt rossz választásnak, amíg be nem tette a lábát, mert aztán a következő pillanatban már meg is gondolta volna magát az útirányt illetően, ha nem lett volna késő. Papucsát nem vizes terepre tervezték, csúszásgátlómentes talppal pedig nagyon szépen száguldott végig a folyosó egy részén, mintha sokáig gyakorolta volna, pedig ő csak letette a lábát, rá egy termetesebb nedves felületére a talajnak. Lendülete volt még mindig kissé durcásan nagy lépteinek, hát csúszott is menten egyenesen előre, és a végére már a szemét is behunyta és ajkába harapva meg sem mert nyikkanni, vagy visításával felverte volna az egész kastélyt, így meg mindjárt nekicsapódik valaminek. Lehunyta a szemét, magához szorította a macit, aztán rábízta magát a vakszerencsére azt illetően, hogy mire is esik rá.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Lénárd

Hosszú sétát tett meg a semmiért, de végül jobbnak látta, hogy inkább visszatérjen a szobájába mielőtt bárkibe belebotlana. Nem szeretett volna bajba kerülni, igazán nem, még az ügyetlenkedés sem volt a tervei között. Egyáltalán nem is volt ügyetlen úgy általában, ebben a pillanatban pusztán nem látta az aktuális fényviszonyok mellett, hogy vizes volt a padló, és a ráadás az volt, hogy a papucsát sem ilyen terepre találták ki. Hoppácska. Minden gond nélkül megcsúszott azonnal, ahogy elérte azt a vizes területet és pillanatokon belül már szánkázott is végig akaratlanul az egészen. Egyensúlyát eléggé ingatagnak érezte ahhoz, hogy lelkileg felkészüljön egy esésre és néhány szép kis foltra a bőrén majd utólag, így szemét behunyva magához szorította a mackót és meg sem próbálta megakadályozni azt, ami elkerülhetetlennek tűnt. Már majdhogynem várta, mikor ér végére a vizes felületnek, és nem kellett nagyon megerőltetnie magát, hogy elképzelje, tudta ő, hogy amint ez megtörténik, ő a padlón köt ki a hirtelen megnövekedő súrlódás eredményeként, de ehelyett valami teljesen váratlan történt. Meg is lepődött rendesen, amikor valaminek nekicsapódott, pontosabban valakinek, akinek a keze ráadásul az ő derekán kötött ki. Hirtelen az első gondolata Greg volt, elvégre ki más kaphatta volna el csak úgy, mint az ő nagyra nőtt, csúcsszuper őrzőként funkcionáló bátyuskája? Az illata nem éppen olyan volt, mint amilyenre emlékezett, de erre biztos volt jó magyarázat, ez még nem tántorította el a hálapuszi gondolatától, az viszont annál inkább, hogy kinyitotta a szemét és felnézett. A mosolya nem hervadt le ugyan, de visszafogottabb lett azonnal, és fel is szusszant megkönnyebbülten, amint elengedték, a mackót pedig gyorsan a háta mögé rejtette. Már úgyis látta az ismeretlen, de azért még egy próbát megért, gyorsan kihúzta magát, még mindig háta mögött lóbálva a macit félkézzel, másik praclijával pedig kisimította a homlokából kósza tincseit és megköszörülte a torkát hálás mosollyal pislogva megmentőjére.
- Szia. Tanja vagyok, és bocsánat, hogy neked csúsztam... de nagyon szépen köszönöm, hogy megmentettél. Nem vagyok ám ilyen ügyetlen, csak nem vettem észre, hogy vizes a padló - közölte szinte azonnal, és már nyújtotta is a kezét, elvégre éppen bemutatkozott.
- Amúgy... te sem bírsz aludni, hogy ilyen korán folyosón sétálsz? Vagy... te talán prefektus vagy? - érdeklődött még mindig barátságosan mosolyogva és a nyugalma is teljesen visszatért, ahogy elfeledkezett minden korábbi gondjáról, bajáról a váratlan találkozás jótékony mellékhatásaként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Lénárd

Hiába volt ezer és egy másik fiú még az iskolában, amikor tudatosult benne, hogy elkapták, első gondolata a bátyja volt, de hamar kiderült mégis, hogy tévedett. Egy ismeretlen mellkasának csapódott neki teljes lendülettel, szerencsére a szokásos nyugalma most sem hagyta cserben. Ha ez így történt, akkor ennek így kellett lennie, a véletlenekben nem hitt soha életében. Főleg emiatt nem jött különösebben zavarba az esetek nagy többségében, hát most sem, csak a macit próbálta nagyon gyorsan a háta mögé rejteni, miközben bemutatkozott rövidke magyarázkodással körítve. Hogy egyben voltak-e mindketten? Elkerekedett szemmel pislogott fel egy pillanatra, majd eszébe jutott, hogy tényleg ketten voltak, hiszen a háta mögött szorongatta az ajándékba kapott mackót is. Ismét mosolyt varázsolt az arcára, bár ez most annyira nem ment egyszerűen, mert nem éppen érezte nagyon felnőttesnek, hogy mackóval szaladgált a folyosón majdnem tizenhat éves létére, ám mégis előhúzta az említett plüsst. Kár lett volna rejtegetni próbálni, hiszen a fiú úgyis tudtára adta éppen, hogy látta.
- Igen, köszi, jól vagyunk - válaszolt máris, miközben most már maga mellett lógatta a mackót a karját szorongatva. Annyira nem is volt létfontosságú magával cipelni, pusztán azért számított sokat, mert Miától kapta, és rá emlékeztette. A következő pillanatban mégis magához ölelte fél kézzel, hogy  a fiú is láthassa, mit cipelt magával végig az ágyától egészen az északi torony alagsoráig, onnan meg vissza.
- Óh, ő egyébként Guinevere, de csak Gwennek hívom - mutatta be a macit, majd ismét leengedte a kezét, úgy lóbálta tovább maga mellett, hiszen az nem igazán töltött be amúgy sem védelmező szerepet, hogy folyton ölelgetni kellett volna. Alaposabban végignézett azért a fiún, ha már megkérdezték, úgy nézett-e ki, mint egy prefektus, majd megvonta a vállát.
- Nem igazán. Nincs jelvényed és még nem próbáltál megbüntetni sem - közölte, mit is állapított meg hirtelen, majd türelmesen végighallgatta a folytatást, mielőtt ismét megszólalt volna.
- Óh, értem. Én csak rosszat álmodtam, és meg akartam nézni, hogy minden rendben van-e a bátyámmal, de aztán meg rájöttem, hogy aligha fogok bejutni a Rellonba. Visszatérve ez a túl sok aggódás tényleg nem jó. Tudom, hogy még alig ismersz, de akarsz esetleg beszélgetni? - kérdezte meg hirtelen ötlettől vezérelve, végtére is szeretett ő segíteni is másoknak, és ebben az időpontban úgy gondolta, hogy alvás helyett talán hasznosabban is töltheti az idejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Vasváry prof...

Ekkora szerencsém is nekem lehet csak, komolyan, mindjárt betérek egy templomba. Na jó, azért ilyen végletekig csak nem megyek el, de mindenesetre óriási megkönnyebbülés, hogy nem egy karót nyelt tanerő köszönt be ide. Igen, ezt így pillanatok alatt meg tudom állapítani, nem mintha ezért vesztett volna bármennyit is a neki kijáró tiszteletből, mert igenis tisztelem őket, csak sajátságosan fejezem ki.
Persze ugyanolyan fesztelenül folytatom a cselekedetem, mert Mandáról van szó, ha nem róla lenne, hagynám a francba, mondván annyit nem ér meg, hogy büntetőre küldjenek. Belegondolva, eddig marha okosan játszhattam a kártyáimmal, mert azt a procedúrát valamiért sikerült elkerülnöm. Nem, mintha hiányozna, elképzeléseim szerint, simán kijárom a sulit, ilyen tapasztalatok begyűjtése nélkül is.
Mihelyst végzek a dolgommal, figyelmem már a társaságomnak szentelem, bebizonyítva, hogy nem vagyok annyira pofátlan, arrogáns dög, mint amilyennek beállítanak. Oké, okkal, de ha nincs okom arra, hogy az énemnek a kellemetlenebbik felét mutassam be, akkor nem teszem, ez ilyen egyszerű. Ugyan halványan, de elmosolyodok a válasz hallatán, na meg a tényen, hogy akaratlanul nevetettem meg valakit, ez tényleg nem szerepelt a terveim között.
- Többek közt az, hogy tavaly muszájból át kellett élnem ezt, elhiheti, elég nagy trauma volt ahhoz, hogy idén megkíméljem magam tőle, bár... azért az áfonyás sütiért fontolgattam, hogy letévedek, ha más nem, a kaja legalább isteni - hoppá, hogy én tudok úgy is beszélni, hogy közben nem szitkozódok, és nem érződik a felsőbbrendűség, ami egyébként a jellemem szerves része? Na mindegy, ha ez egyszer kitudódik, biztos, le fogom tagadni. Azért csak felvonom a szemöldököm, mikor inkább beljebb lép, ahelyett, hogy tanári kötelezettségeit végezné, és ez azért nem kicsit imponáló. Valahogy már herótom van az olyan alakoktól, akik tanári mivoltuk miatt kényszerítik az embert, hogy legalább a minimális tiszteletet megadja nekik, ahelyett, hogy megpróbálnának rászolgálni. Hát persze, mert az sokkal bonyolultabb, és fárasztóbb meló annál, mindenesetre, az olyanokat én végképp megvetem, és általában vagyok is annyira pofátlan, hogy ezt ne rejtsem véka alá.
- Sérteget? Rendes rellonos vagyok, kérem szépen. Nem hagyok magam után nyomot. És, ha eddig sikerült megmenekülnöm Felagund haragjától, nem az utolsó éveimben szeretném kiérdemelni - mert bármennyire is legyen ellenszenves a fickó, talán az egyetlen a kastélyban, akivel én se szívesen rúgnám össze a port.
- De megnyugtatom, ennek ellenére is pocsék lesz a biztonsági rendszer, és pimaszok a diákok - vigyorgok rá, "megnyugtatva", hogy a kérdéses tanerőt marhára nem izgatja, ő úgyis szidni fogja, ha ahhoz van kedve.
- Feltételezem, megmenti magát egy esetleges fejfájástól, és nem hangoztatja, hogy itt botlott belém - nézek rá, hangyányit komoly tekintettel. Persze ezt nem várom el tőle, elvégre mégis tanár, szíve joga megbüntetni, vagy épp feldobni.
- Mellesleg csak az ikerhúgomnak segítek, én nem tanulom a tárgyát - osztom meg vele, miközben nemes egyszerűséggel, ráülök az asztalra, ha már lehetőségem adódott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Lénárd

Lénárdnak hála mindketten túlélték baj nélkül, hogy elcsúszott a vizes padlón, és ha már rákérdeztek, a mackót is bemutatta hirtelen. Nem félt ő egyedül megindulni a folyosón, Gwen nem volt a fényes páncélú lovag helyettese, aki megvédhette a sötétségben rejtőző gonosz szörnyektől vagy netán a rellonosoktól, nem véletlen tanítgatta Greg erre-arra, csupán elfelejtette letenni, amikor elindult a szobájából, éppen úgy, ahogy a papucsát is elfelejtette lecserélni. Korán volt még ezekhez a részletekhez.
- Guinevere, Arthur király felesége. Nem tudom, magyarul hogy mondják neki - jelentette ki, ha már a név eredetére kérdezett rá Lénárd. Ez is Mia ötlete volt, ő csak rábólogatott, hogy tökéletes lesz, főleg, mivel könnyen rövidíthetőnek tűnt. A kérésre bólogatott, és szinte azonnal a fiú kezébe nyomta a mackót.
- Amúgy mielőtt azt hinnéd, hogy félek nélküle a sötétben, vagy ilyesmi, ez nem igaz, csak félúton vettem észre, mint a papucsomat - pislogott le a lábára is, majd szája elé emelve a kezét ásított egyet, aztán meg kinyújtózott, tényleg korán volt még, és nem is sokat aludt, ennek a számlájára volt írható az összes oda nem illő részlet. Mint kiderült, egyelőre nem nézett elébe büntetésnek a nem éppen időszerű sétáért, így mosolya töretlen maradt, bár prefektusokkal is szívesen ismerkedett volna, csak nem ebben az időpontban és itt. Ennek ellenére csak összefoglalta, hogyan is került ide, vagyis inkább azt, hogy miért, majd heves bólogatásba kezdett arra a megállapításra válaszul, hogy van egy bátyja.
- Ühümm, van egy bátyám, Greg. De azért te se panaszkodhatsz. Két testvér... akkor te vagy a nagy a háznál, aki példát mutat meg nevelheti őket - közölte mosolyogva, aztán sóhajtott egyet a kérdésre, hogy hogyan is gondolta ezt a másik házba bejutást.
- Annyira nem lehetetlen, ha az ember tudja a jelszót, de Greg nem árulta el. Amúgy igen, másik házban van, rellonos, én meg navinés vagyok, de le merném fogadni, hogy a barátnőjét meg néha becsempészi a komisz. Mindegy. Te melyik házba jársz? - egyetlen pillanatra megint elkezdett felfele araszolni az adrenalin-szintje, csak egy nagyon kicsit érezte úgy, hogy az a lány, akárki is legyen, mert hiszen még nem ismerte, lenyúlja előle a bátyját, és ez nem kecsegtetett semmi jóval, de aztán inkább nagyon gyorsan tért vissza a jelen pillanatba, az mégsem tartogatott ilyen veszélyeket. Visszavarázsolta arcára a mosolyát is, és jobbnak látta teljes mértékben Lénárdra figyelni, ha már azt is felajánlotta, hogy beszélgethetnek, hátha attól kicsit is jobb kedvre derül majd a fiú.
- Dehogy untatsz, szívesen hallgatlak - közölte lelkesen, és pillanatokon belül ő is letelepedett a fal mellé, felhúzva maga elé a lábait, majd átkarolva a térdeit megtámasztotta rajtuk az állát, ölében a macival, és hallgatta figyelmesen, mit is szándékozott megosztani vele a fiú. Ahogy haladt előre a mondanivalójával, neki is jutottak eszébe az emlékei a válásról, meg arról, hogy a bátyját az édesapjuknak ítélték, és nagyon átérezte az egészet, annyira, hogy még a szája sarka is lefele görbült tőle.
- Úgy sajnálom, Lénárd. Mármint tudom, hogy nem volt az, de tudom, milyen rossz, ha elválnak az ember szülei. Az enyémek is elváltak, és a bátyám előre apuhoz került, és az volt életem legrosszabb éve, szóval ha nem is pontosan ugyanaz, de nagyjából átérzem - mondta ki pár pillanatig tartó hallgatás után azt, ami a fejében éppen járt, miközben a fiú vállának dőlt abszolút természetességgel. Hirtelen az a gondolat fészkelődött az agytekervényei közé, hogy na tessék, csak nem volt véletlen, hogy éppen vele találkozott. Legalább úgy ahogy értette, min is ment át éppen a másik. Teljesen váratlanul pislogott fel aztán rá, még mindig nekidőlve, ha eddig nem taszigálták vissza véletlenül a helyére, amiért bemászott a fiú aurájába csak úgy engedély nélkül és megszólalt.
- Hé... tudom, hogy nem egy világmegváltó ötlet, és a családi gondjaid sem múlnak el tőle, de mi lenne, ha valami vidámabbat csinálnánk? Ismered azt a viccet, amikor a nyuszika bemegy a gyógyszertárba? - széles mosolyra húzódott máris a szája, de mielőtt elárasztotta volna szegényt a kedvenc vicceivel, csak megvárta, hogy mégis milyen véleménnyel volt erről Lénárd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Lénárd

Ha már a mackó kérdése előkerült, hiába igyekezett hirtelen elrejteni a háta mögé, hirtelen szükségesnek tűnt némi magyarázat gyorsan, röviden, velősen, mielőtt elkönyvelték volna félős anyámasszony katonájának, pedig ő aztán nem volt olyan, mi több, ha feldühítette valami, még a legijesztőbb alakoktól sem futamodott meg. Lénárd azonban nem volt ijesztő, és mint hamarosan kiderült, azt sem feltételezte, hogy Tanja félős lenne, amit leányzónk megkönnyebbülten vett tudomásul, így barátságos mosolyt villantott a fiú felé.
- Az ember ágyára dísznek nagyszerűek, az biztos, na meg csúnya viharok esetén ölelgetni őket... nem védenek meg, de azért nem rossz dolog - vallotta be azért kézen-közön mégis, hogy azért van, amikor a mackó szorongatása már majdhogynem megnyugtatta, de szerencsére gyorsan más téma boncolgatására tértek rá, és a hallottak alapján még az eddiginél is pozitívabban kezdett a fiúra tekinteni. Hogy is lehetett volna negatív benyomása, amikor eleve a jót feltételezte mindenkitől, aztán meg Lénárd az imént mentette meg és még az is kiderült, hogy nagy testvér a családjában. Ez utóbbi ugyan nem volt különösebben mérvadó információ, ha nem vetette volna össze azonnal azzal, amit otthon látott Gregtől, úgyhogy máris meggyőződött róla, hogy ha az ember nagy testvér, rossz ember nem lehet, annyira. Még akkor se, ha zöld az illető. Bár belegondolva Greg néha nagyon alaposan fel tudta bosszantani, de ez meg a testvéri kapcsolat velejárójának volt tekinthető a szemében, időnként még élvezte is, de ez meg éppenséggel másik történetet igényelt volna, így hát vissza Lénárdhoz, akiről máris csupa jót feltételezett. Mosolyogva bólogatott is a megjegyzésére, majd kicsit kinyújtózott, hogy megszabaduljon az álom maradék foszlányaitól, bár talán az a heves fejbólogatás is megtehette volna, amit arra a kérdésre produkált válaszul nagyon lelkesen, hogy sokat tanult-e Gregtől.
- Ühümm, csomó mindenre tanított, ezért sem félek a sötétben például - vágta rá szinte azonnal, majd kissé elgondolkodott, mit is kellene válaszolni a folytatásra, hiszen éppen az imént duzzogott itt nagyon éppen a bátyja miatt.
- Amúgy jól megvagyunk, bár kicsit messze voltunk utóbb és a levelező viszony után furcsa még közel lenni hozzá, de majd megszokjuk ismét - válaszolta végül töretlen optimizmusáról téve tanúságot, ám a barátnő kérdésköre kapcsán aztán mégis inkább nagy sóhaj hagyta el az ajkait.
- Nem is ismerem, az a legfőbb bajom. Fogalmam sincs, kivel van el, és ez most zavar, mert átiratkoztam Roxfortból, hogy ne legyünk a kontinens két felén, erre ez van és nem szeretem igazán, de... ehhh... majd csak jó lesz, remélem. Mégiscsak a bátyám, és egy testvéri kapcsolat csak nem ér véget egy barátnő miatt, ugye? - egy pillanatra elbizonytalanodva pislogott fel, tényleg úgy érezte, hogy hiába jött ide, ugyanolyan messzinek tűnt a bátyja, mint Roxfortból. Összehúzta magán a kardigánját, és mielőtt elszontyolodott volna teljesen, inkább mosolyt erőltetett magára és próbált jókedvű maradni. Gregnek csak eszébe jut majd, hogy már ő is ide tartozott, még ha nem is a Rellonba járt, ahol folyton szem előtt lett volna. Csak nem felejtette el, az nem létezhetett.
- Azért inkább ne akard tudni, milyen az, amikor feldühítenek - nevette el magát, és az Eridon hallatán elgondolkodott kissé, még nem mindent tudott éppen hová kapcsolni.
- Eridon? Az a piros-arany ház, ami olyan, mint a Griffendél? - kérdezte, hogy biztos lehessen a dolgában, majd ha már előkerültek az aggodalmak, biztosította a fiút, hogy igazán szívesen hallgatja a szavait, nem untatta őt kicsit sem, úgyhogy hamarosan mellette ült a földön és figyelt minden egyes elhangzó szavára. A válás említésétől is elszorult a szíve, és amint Lénárd a végére ért mondandójának, azt látta a legegyszerűbb megoldásnak, ha elmondja, hogy bizony, az ő szülei is elváltak, és bár bizonyára nem volt ugyanolyan a két tapasztalat, jobban érthette a fiút, mint valaki, aki ilyet nem élt át.
- Igen, egy cipőben járunk... aput ritkán látom, és eddig Roxfortban tanultam, Greget se láttam sokat, de legalább majd idővel kevésbé lesz rossz, azt hiszem - közölte, és igyekezett kedves lenni, valami vigasztalót mondani, bár annyira ő sem hitte el éppen a szavait, jobb nem lett a helyzet, csak már muszáj volt megszoknia. Furcsa dolog volt a szemében a felnőttek kapcsolata, már évekkel ezelőtt el is határozta emiatt, hogy férjhez menni sose fog, mielőtt aztán a fiú válni akarna. Nem tűnt érdemesnek.  
- Bármikor máskor is, ha szeretnél még beszélgetni - ajánlotta fel a köszönet hallatán mosolyogva, majd nemsokára megpróbálta valami kellemesebb felé terelni a témát, csakhogy gyorsan rá kellett jönnie, hogy talán nem ez volt a legjobb ötlete ebben a hajnali időpontban.
- Nem muszáj egyébként, tényleg. Nem hiszem, hogy nem kellene beszélni arról, ami fáj, meg zavar, csak gondoltam, hátha kicsit jobb kedvre deríthetnélek. Nem volt jó ötlet, igaz? - pislogott fel még mindig, és kissé bűnbánó lett a tekintete, mert látta azt a szemöldökráncolást.
- Olyan nagyon szomorúnak tűntél, bár amúgy tényleg megértem, még ha nem is teljesen egyforma az, amit megéltünk. Arra emlékszem, hogy akkoriban elég sokat sírtam, főleg, mikor még Greg is elment - mondta már inkább magának a végét kissé halkabbra fogva, aztán még ő pislogott fel meglepetten ismét a reakcióra és hirtelen fülig szaladt a szája.
- Viccet ne... huh, tudod mit? Van B tervem is. Gyere velem. Megkeressük a konyhát, készítünk valami finomat, mondjuk... palacsintát, de alkuképes vagyok és nem szoktam konyhákat robbantgatni... közben meg én is összeszedem a szókincsem, hogy érthető legyek - közölte váratlanul, majd felpattant és megfogva a fiú kezét már húzta is magával, remélhetőleg nem ütközött nagy ellenállásba. Fél kézzel magához szorította a macit, szabad jobbjával meg ugye Lénárd kezére csapott le, aztán ha elég meggyőzően sikerült beszélnie, akkor hamarosan már igyekezett is vele a konyha felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

De hol lehet Iá? Már mindent átkutatott, de a csacsi kis szamárnak mindig nincs semmi nyoma. Még a gumicukros zacskóval is bepróbálkozik, hátha az illatra előmászik a csintalan állat, ám semmi, még egy koppanás sem hallatszik a folyosók padlóján. Talán visszatalált az Eridonba és azért nem leli meg a nyomát? Vagy az is előfordulhat, hogy valamelyik tanteremben csócsálja meg a készleteket. De ha valóban erre készül az Ő kis állatkája, akkor igencsak nagy bajba kerülhet, mivel az iskola tulajdonának megrongálása nagyon nagy bajt hoz maga után. Még akkor is, ha nem Elena, hanem az Ő szamara lesz a hibás.
Hirtelen trappolás üti meg a lány fülét, amire először azt hiszi, hogy a képzelete újabb kitalációja, hisz nincs rajta kívül itt senki, de mikor már egyre hangosabbá válik a zaj, tudatosul benne, hogy valóban járkál erre valaki. A hangokból ítélve pedig ez nem lehet más, csakis Iá! A kis csacsi jelenlétében reménykedve, ugrándozik végig a folyosón, mikor hirtelen belerohan valakibe. Ijedten torpan meg, mivel eddig abban reménykedett, hogy teljesen egyedül van ezen a terepen, de ahogy most itt fekszik egy ismeretlen alak előtt, világossá válik benne, hogy igencsak nagyot tévedett. A hirtelen meglepetéstől azt sem tudja mit mondjon és még a lehervaszthatatlan mosolya is szünetelni kezd egy ideig, mikor észbe kap, hogy a másik még mindig a földön vesztegel. Automatikusan nyújtja Neki a kezét, hogy felsegítse és már kezdene is bele a bocsánatkérésbe, azonban az idegen megelőzi Őt. A szőke hajú lány sebtében felpattan, majd rögtön kérdőre is vonja az ifjú Főnixlánykát. Elena csak hebeg és habog egy darabig, míg végül erőt vesz magán és belekezd a majdnem értelmes mondandójába.
 - Jé! Egy ember! Segítenél megkeresni a szamárkámat? Elveszett és nem találom. Ó, nem is ez volt a kérdésed. Az órát? Nem, nem tudom. Nincs nálam semmilyen időmérő... Miért, Neked van? - Hadarja, közben körülugrálva a látogatóját. Fogalma sincs, hogy most mi lesz, de különösebben nem is foglalkoztatja és már a mosolya is visszatért az arcára. Sejti igaz, hogy ez nem móka, mert alighanem egy prefektussal hozta össze a sors, viszont valahogy képtelen a rettegésre. Csak ugrál és ugrál, mígnem észrevesz egy hosszú fülecskét a folyosó végén, amihez lassan patadobogás is társul. Elena a csacsija  nevét kiáltva rohan tovább, gumicukros zacskóját lengetve, egyenlőre magára hagyva a valószínűleg ledöbbent lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mivel nemrég jöttem, két választásom volt. Lenyűgözöm apámat azzal, hogy átmegyek a vizsgákon, vagy marad az érdekházasság Lyrával. Nem tudom, hogy megéri vesződni egyáltalán az előbbivel, viszont elég későn jöttem ahhoz, hogy ne tudjam az anyagokat. Így egy választásom maradt, meglátogatni a tanári szobát és minden fellelhető vizsgát magamhoz venni, aztán gyorsan lemásoltatni valakivel éjjel és reggel visszatenni, mintha mi sem történt volna. Mivel már elég késő van, a kastély is aludni tért, én fel is kerekedem a kapucnis felsős melegítőmben. Így kevésbé vagyok feltűnő, főleg azért, mert a fejemre is húzom a fekete kapucnit, nehezebben kapnak el a prefik. Nem, mintha tartanék tőlük, de akkor hol marad az izgalom? Lassan megérkezem a tanárihoz, de még lehet benn valaki, szóval előbb körbe kellene néznem. Gyorsan még körülnézek, majd az ajtó közepére irányítom a pálcámat.
- Insidiae! – suttogom határozottan, az ajtón egy kis rész áttetszővé válik, amin be tudok nézni. Odabent sötétség honol, szerencsém van, nincs bent senki sem.
- Alohomora! – a zár halkan kattan, majd megpróbálom lenyomni a kilincset. Csak nem olyan buták a tanárok, hogy csapdát tegyenek az ajtóra. Az ajtó kinyílik, én pedig bejutok végre a tanári szobába. Becsukom az ajtót, majd egy Lumossal gyújtok egy kis fényt. Egy kislámpást is meggyújtok, majd eloltom a pálcámat. Szuper, minden itt van, ami nekem kell. A tanáriban sok asztalon halomban van egy csomó pergamen.
- Invito SVK vizsga! – határozottan és kissé hangosabban próbálom meg a lehetetlent. Nincs sok esély rá, hogy ezzel megtaláljam, de adok egy esélyt az életnek, hogy igazolja zsenialitásom. Nos, úgy tűnik ez még várat magára egy-két napot. Természetesen nem sikerül, dühös is vagyok eléggé, így kénytelen leszek megkeresni Stanwood asztalát. Elindulok, és a névtáblákat kezdem nézni: Vécsey, Maróti, Markovits, Rédey, McNeilly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A rellonosoknak szerintem egyszer kötelező betörniük a tanáriba, amíg ide járnak. Már csak azért is, nehogy elfelejtsék a diákok, hogy milyen is a rellonos lét, folyton arra kell figyelni, hogy a többi rellonos ne nézzen le. Mondjuk, engem hullára nem érdekelnek a többiek, már a nevem többet ér a felénél, a többi meg… ugyan, csak egy-két érdemes van arra, hogy egyáltalán szóba álljak vele. A többieket pedig eltűröm, mégiscsak a zöldeket erősítik. Markovits is megmondta, hogy mindenki bajnok, azon a kerekasztalos megbeszélésen, vagy mi a szösz volt az. A lényeg viszont, hogy bejutottam és már Stanwood asztalánál járok. Sajnos tele van papírral, a fene se tudja, hogy meddig kell kutakodnom ma. Nem hallom, hogy nyílik az ajtó, azt viszont, hogy valaki elesik már igen. A pálcámmal a kezemben fordulok meg hirtelen és lépek egyet előre. Pont rátaposok a vörös hajú, ízléstelen öltözékű lány papírjára, amit esés közben eldobott és elém reppent. ~ Hát, ez se tanár, vagy ha igen, kiiratkozom! ~ Nézem, ahogy felém igyekszik négykézláb ez a szerencsétlen, majd elkezd felmászni rám. Amint meglátom az arcát, már biztos vagyok benne, hogy nem teljesen épelméjű, márpedig a bolondokkal vigyázni kell!
- Amúgy, csak úgy tényleg halkan kérdezem. Te normális vagy? – nézek rá, és ha elég ügyes, kiolvashatja a tekintetemből, hogy mit és hogyan gondolok róla. Ha sikerül neki, nem lesz túl vidám.
- Mindenképpen tanár vagyok, úgyhogy nyomjál le szépen húsz fekvőtámaszt – horkanok fel, majd most már észre is veszem, hogy a rajzát keresi rajtam. Mivel mindenképpen előnyben vagyok vele szemben, lenyúlok a rajzáért és felveszem, csak éppen nem emelem fel a lábamat, elszakítva a rajzot ezzel. A maradékot megnézem, elég szánalmas, szóval össze is gyűröm és elpöckölöm a kezemből valamerre.
- Kár lett volna, talán egy troll felét megért volna, mert használtál rajzeszközt – kuncogok, majd megtaposva a még mindig a lábam alatt lévő cuccot, ellépek a ”rajzról”.
- Megkíméltelek a leégéstől, szóval most már mehetsz is, nekem dolgom van – nézek rá úgy, hogy érzékelje, mennie kell. Aztán visszafordulok Stanwood asztalához és keresni kezdem a dolgozatot, persze nem túl esztétikusan…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem gondoltam volna, hogy ide ilyen emberek is járnak. Emberek? Nem is tudom, hogy minek nevezzem ezt a vörös hajú izét, még szolgának sem fogadnám el. Ismételget, mint egy papagáj, de látszik rajta, hogy nem azért, mert a kedvemben szeretne járni, vagy mert felismert, hanem, mert ő ilyen. Ilyen fogyatékos, aki már csinálja is a fekvőtámaszokat. Komolyan mondom, nem normális. Szórakoztató egy ideig, de gyorsan unalmassá válik. Nincs időm az ilyenekre.
- Nadine-nel értek egyet, bárki legyen is az az éleslátó nő – már az is furcsa nekem, hogy ezt csak egyvalaki vette észre eddig. Biztos cukinak, meg ilyennek tartják ezt a viselkedést, de nekem inkább nyomi, mintsem több lenne. Ez van kislány, mehetsz vissza az óvodába, ott még jól áll.
A rajzával muszáj azt tennem, amit. Kénytelen vagyok megsemmisíteni ezt a ”rajzot”, hogy a világ normális maradjon. Nem való ide ez a kétéveseknek is sértő fércmunka.
- Nem elrontottam, megsemmisítettem. Hogy nézett már ki, ne legyél nevetséges. Akkor troll, mint a ház, bár meg akartalak kímélni, hogy troll fölét adtam elsőre. Vannak bennem is érzések – röhögöm pofán a kiscsajt, tényleg csodálkozom, hogy ő nem veszi észre, hogy milyen béna ez a rajz. Legalább megrajzoltatná valakivel és úgy adná be. Meghökkenek azon, hogy van képe feltételezni, hogy én, Farkas Zétény, leülök vele rajzolgatni, mint egy ovis.
- Röhög a vakbelem, öcsém! Nem vagyok olyan nyomi, mint a barátaid és te, ha vannak egyáltalán haverjaid. Azt lesheted, hogy én valaha(!) leülök veled rajzolgatni, de jobb, ha még  a nagyterembe is a másik végére ülsz az asztalnak, hogy nyugodtan tudjak enni – csak rázom a fejem, majd visszafordulok az SVK tanár asztalrészéhez és módszeresen kutatni kezdek. A kiscsaj természetesen nem tud napirendre térni, és sírni kezd, meg csapkodni a hátamat. Esküszöm nem normális, és mindjárt kap egy taslit is, ha nem hagyja abba. Nem szívesen ütnék meg nőt, még ha csak kizárólag a szervei miatt nő, a viselkedése inkább egy beteg óvodásé, akitől elvették a játékát. Hah, végül is ez történt.
Nem hagy nyugodni és bemászik elém, hogy figyeljek rám. Kezdek kiakadni, az egyik kezem már ökölben van, és eléggé mérgesen nézek rá ahhoz, hogy rájöjjön végre, hogy nincs itt keresnivalójuk.
- Rohadtul nem érdekel a nyafogásod. Azt sem tudom, hogy ki az a Tóni bácsid, mondjuk nem is érdekel, mielőtt megmondanád. Viszont húzzál arrébb, nekem dolgom van – egy mozdulattal megragadom és errébb penderítem, a kung-funak is vannak jó fogásai, a kiscsaj meg könnyű is, nincs túl nehéz dolgom. Visszatérek a munkámhoz és megtalálok egy vizsgasort.
- Bakker, ez az elsősöké! – mérgelődöm és bevágom a többi közé. Az életben nem találom meg ezt a szemét vizsgalapot.
- Na, mi van, te meg mit bámulsz, mint egy rühes sellő, akinek áramot vezettek a tavába? – vigyorodok el, gonosz módon. Legalább hagy szekáljam ki ezt a csajt, ha már nincs szerencsém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A kiscsaj vagy a naivitás mintapéldánya, vagy csak egyszerűen gyagya. Az utóbbinál viszont nem hiszem, hogy ide járhatna, szóval marad az első lehetőség. Szerintem szobrot öntenek belőle, de ő bent fog maradni a belsejében, vagy kiöntik úgy, hogy lenyeletik vele. Az a gáz, hogy még élvezni is fogja, ebben biztos vagyok.
- Nem lesz nehéz ennél a gagyinál egy fokkal jobbat csinálnod – ebben teljesen meg vagyok győződve. Abban nem, hogy sikerülni is fog neki, bár, ha nagyon igyekszik egy havas táj az Északi-sarkon sikerülni fog. Ahhoz, úgysem kell rajzolnia semmit.
- Ja, vannak barátaid? Hova a szent sz..ba kerültem? Szóval nem nyomik mi? – csak lesújtó pillantással és egy hosszú fújtatással válaszolom meg saját kérdésem. Akik ezt szeretik, azok se normálisak, vagy csak kiröhögik, és azért vannak vele. Elég szánalmas egy óvodáson röhögni, de ők tudják.
A kiscsaj azonban nem adja fel, mindenképpen ki akarja belőlem hozni az állatot, mert azt hiszi, hogy én egy szamaritánus vagyok, aki bal lábbal kelt fel. Mondjuk az utóbbi igaz, mert az ágyamból csak úgy lehet.
- Még a nevedet sem tudom, de már ölelgetnél? Még csak véletlenül se érj hozzám, biztos tiszta koszfészek vagy, még elkapnék valamit, vagy összekoszolnád a ruhám. Annál többet ér, minthogy egy ilyen agyament egyáltalán megérintse – idegesen rántom oda a tekintetem és felkészülök a támadásra.  Biztos vagyok benne, hogy már eltervezte ezt az ölelést, és nemsoká meg is fogja próbálni. De aztán megunom, és arrébb penderítem, ő meg elperecel, ahogy kell. Ki is röhögöm a fejem csóválva és visszatérek a dolgozathoz. Mikor feláll, megelőzöm egy kérdéssel, a visszakérdezésen pedig már a falat kaparnám, de csak feldühít ez az egész. Hogy lehet valaki ilyen? Hogy élhet még, aki ilyen?
- Igen láttam, én vezettem bele az áramot, ami bele is döglött. Jó móka volt – húzom fel a szemöldökömet, remélem elég elrettentő példa lesz ez a hazugság. Hamarabb leátkoznék egy sellőt, minthogy undorító mugli módszerekhez nyúljak. Sajnos nem találom meg amit keresek, de van még tantárgy, hátha szerencsém lesz a többivel. Azért még egy kicsit kutakodom, de a kiscsaj lefogja a kezemet. Hozzám ér ez a véglény, öcsém! Hát elment ennek a józan esze? Igen, de már 2 éves korában.
- Na, most vagy elengeded hirtelen a kezeimet, vagy eltöröm a tiédet, öcsém! – fogást váltok és kihúzom a kezemet, ha nem tenné meg azonnal. Előveszek egy afrikai selyem zsebkendőt, aminek az árából kijönne ennek a szobának a tatarozása kompletten minimum, és letörölgetem, ahol hozzám ért ez vörös szörnyeteg. Sajnos ki kell dobnom, mert összepiszkítaná a zsebeimet, úgyhogy inkább gyorsan felgyújtom, még lenne olyan szánalmas valaki, aki kihalászná.
- Te beszélsz illemtan óráról? Te, aki betörsz a tanáriba takarodó után, aztán meg összefogdosol kérdés nélkül egy idegent? Be sem mutatkozol, és ölelgetnél? Amúgy sem járok be unalmas órákra, mert elalszom rajtuk – zárom le a vitakezdeményt, mert tök föleslegesnek tartom tovább ragozni. Továbbmegyek Markovitshoz, az ő asztalán rend van, minden precízen elhelyezve. Itt majd óvatosabban keresgélek, mégiscsak a házvezetőm. Odafordulok a vöröshöz, mielőtt kitalál valami újabb okosságot.
- Na, ide figyelj. Békén hagysz, megcsinálod, amit akartál és nem szólsz hozzám. Nem vagyunk barátok, nem is leszünk, kerülj is el és akkor mindketten továbbra is boldogok leszünk, oksa? – remélem ez használ, egy pillanatnál többet nem foglalkozom ezzel, és a HV asztalát módszeresen túrni kezdem, vigyázva, hogy nagyjából rend maradjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ja, persze. Hány hete? – ingatom a fejem. – Látom, szép tiszta, akár egy disznóé, aki most jött ki a sárból – tényleg nem értem, hogy mit akar, meg azt sem, miért nem érti azt meg, hogy nem akarom látni sem, sőt hallani sem. Viszont megfogja a kezeimet, amit nem tűrök, és tényleg bármit elkaphatok tőle. Csak rá kell nézni, nem akarok agybajt kapni.
- Nem baj, majd törött kézzel szurkolhatsz nekik, hogy ne járjanak úgy, mint te – fogalmam sincs, hogy ki a két hős lovagja, de ha a kiinduló anyagot nézem, nem lehetnek ellenfelek. Biztos két félnótás, akikkel virágot szedhet és elülteti őket a betonba, mert: ott miért nem nőnek virágok? Kábé ennyit tudok elképzelni az ismerőseitől, miközben kihúzom a kezeimet és odébb tessékelem, hogy finoman fogalmazzak.
- Tényleg, milyen butus vagyok. Haggyjá’ lógva – mordulok rá, igazán taknyán tenyerelném már, csak az áldott jó szívem nem hagyja, hogy egy szellemi sérültet összekötözzek a saját kezeivel. Persze, ha tovább erőlteti ezt a baromságot, kénytelen leszek hátulról, tenyér éllel anatómiailag megnyugtatni. De még van türelmem, mert keresem a dolgozatot, amit meg is találok.
- Na, végre, egy – nézegetem, de úgy tűnik Markovits, csak felírta az összes kérdést, amiből szemezgetni fog. Ez sem jó, mert így minimum el kell olvasnom az egészet, hogy kileshessem a megoldásokat. Meg az is lehet, hogy ez csak egy sima dolgozat, ki tudja? Nem írta rá, hogy „igen, Zétény, ez az, amit kerestél!”, pedig imádba foglalnám a nevét. Na, jó, ne essünk túlzásokba.
- Tudom, és a te órádon még csak este nyolc van. Tényleg ennyire naív vagy? – nézek rá tehetetlenül, mert kezd fájni, amit itt leművel. Az pedig semmi jót nem fog kihozni belőlem, mert ha fáj, azt meg kell szüntetni valahogy. Tényleg elég értetlen ez a Leonie, a neve is milyen normálatlan már. Nem is magyar, nem is normális, na mindegy. De megint bemászik elém és az asztalok közé, én pedig igazán csúnyán nézek. Ha szemmel tudnék verni, már kék-zöld lenne, ebben biztos lehet. Az ölelésnél egy ügyes fogással rálapítom az asztalra, szerencsétlen lány, most 90 fokoz szögben van, a lába leér a földig a teste az asztalon, én pedig még hátrébb lépek.
- Markovits professzor nem fog örülni, hogy szétdíboltad az asztalát, rossz vagy – röhögök kissé hangosabban, mint kellene. A pálcámat viszont készenlétbe tartom, és megadom az utolsó figyelmeztetést.
- Ha még egyszer közeledsz, kapsz egy fincsi átkot – megvárom a reakciót, amennyiben nem közelít elindulok az illemtan tanár asztala felé – sajnos a tantárgy nevét is keresnem kell, még nem voltam bent egyik órán sem -, ha pedig közelebb lép, kap egy incarcarendust, és meg lesz kötözve. Akkor legalább nem akar majd ölelgetni, úgy látszik ez az iskola fétise. Mindenestre megtalálom Szikszai professzor asztalát, és újabb begyűjtő munkára késztetem magam. Így is teljes zuhanyzásra lesz szükségem, annyira dohos és büdös itt minden, ezek nem szoktak szellőztetni?
- Van egy ötletem. Te lemásolod ezt a pergament most, és akkor megölelhetsz a végén. Mit szólsz? – jókedvűen vigyorgok rá, nyilván esélye sincs annak az ölelésnek, hiába másolja le Markovits kérdéseit a kis vörös. De egy próbát megér az egész, hátha van olyan hülye és megteszi nekem amit kérek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba