Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Veszítettünk.
Nem tudom, mikor lépek már túl ezen. Mikor legyintek a kezemmel és vonom meg a vállam minden egyes elvesztett meccs után. Senki nem nyerhet mindig. Mégis, az érzés, hogy mi megtettünk mindent és ez nem volt elég - kvázi - semmire, maga alá gyűrt, amint leléptünk a pályáról. De nem éppen volt időm ezzel foglalkozni. Mivel az én csapatomról volt szó és azon szerencsések közé tartoztam, akiknek nem esett komolyabb baja, segítettem a többieknek. Az, hogy én is estem egyet, miután a gurkó kettétörte a seprűmet, már nem számított. Sosem tartoztam a nyafogósok közé. Egy embert támogattam az egyik kezemmel, másikkal pedig Ikimonot segítettem a gyengélkedő felé, nem volt semmi időm azzal törődni, hogy mi fáj és mi nem.
Egyszerű, kemény arckifejezést varázsoltam az arcomra. A gyengélkedő szinte hemzsegett a diákoktól, szegény ápoló azt sem tudta, hova nézzen, mit tegyen, kivel foglalkozzon, akkora volt a kavarodás. Én csak szerényen lehuppantam az egyik székre, ahol az ülni képes, lehetőleg törés, illetve nyílt seb nélküli betegek várakoztak, hogy sorra kerüljenek. Tudtam, hogy nem kéne elmennem, kicsit talán be is ütöttem a fejem. Most, hogy itt ültem a melegben, az arcom egyre jobban elkezdett égni.
Az arcom. A kviddicstalárom szélével megtöröltem. Ugyan jobb esetben már odaszáradt volna rá a vér, de mivel esős meccsben volt részünk, még sikerült egy-két húzással elmaszatolnom. Tovább tisztogattam az arcom, talán úgy nézhetett ki, hogy sírok és éppen a könnyeimet törölgetem. De azt hiszem, ép eszű ember nem feltételez rólam ilyet, vagy aki egy kicsit is ismer. Kemény arckifejezéssel néztem, csak akkor fintorogtam enyhét, amikor nem messze tőlünk Ikimono törött karját látták el. Egy halk sóhaj kíséretében ejtettem le a véres talárt a helyére, majd lecibáltam a kezeimről a sárkánybőr kesztyűket és a földre dobtam, egy laza mozdulattal berúgtam a székem alá. Még csak át sem öltöztem, a félig vizes lófarkam, az összes kóccal csak úgy volt.
Csodás nap. Tetszik, tényleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A Kishölgy ma délután agyát eldobva rohant suhant be a klubhelyiségbe a hírrel, hogy a Mikulás előre szólt, hogy idén jön (nagy meglepi). És valaki a Nagyteremben (valószínűleg a Mikulás, ja) kitett egy hatalmas dobozt, amibe bárki bedobhatja a kívánságát, a Télapó pedig igyekszik teljesíteni a kéréseket az ajándékozás napján.
Összenéztünk Ágoval, és leolvastuk egymás arcáról saját gondolatunkat. Szavak nélkül működött a terv: a következő pillanatban már tepertünk, ki-ki a maga szobájába, pennáért, tollért, és a klubhelyiségben fél perc múlva ismét találkoztunk.
Ezután fél órát tököltünk egymás mellett azzal, hogy kitaláljuk, mit is írunk a papírunkra. Elég extrém ötletek is eszünkbe jutottak, és az ezeken való éktelen röhögés eléggé belassította a valódi kívánságszülési folyamatot.
Érdekes, hogy egy ilyen marhaság, mint a mikulásnapi kívánságláda hogy össze tud hozni két embert. Nem sokat beszélgettem eddig Ágoval, maximum sulis ügyekben, vagy pár szót egyebekről, ha a klubhelyiségben összefutottunk. Most viszont összehangolódtunk, és cirka harminc perc alatt mindkettőnk ráteremtette a papírjára a teljesítendő óhajt. Nem írtam a papíromra nevet. A Mikulás úgyis tudja, kinek kell hozni a szajrét. Höhö.
Szóval komótosan lebattyogtunk - hisz' nem osztanak semmit, hanem gyűjtenek -, és kíváncsian dugtuk be a fejünket a Nagyterem ajtaján. Rögtön a bejáratnál ott figyelt egy tényleg nagy piros doboz feldíszítve. Ez várta a fecniket. Már elég papírdarab összegyűlhetett odabent, pedig még csak most jutott el a hír a diáksághoz. Hacsak Hanna reakcióideje nem túl lassú, de hát már meghalt, megengedheti magának... jó, ez paraszt volt. Hanna rendes és lelkes.
Szóval úgy tűnik volt, akinek nem okozott ekkora gondot kitalálni, mit kérjen Mikulásra. Nekem speciel elég sok minden jönne jól; még szerencse, hogy a Jézuskának listát szoktak írni.
Udvarias gyerek vagyok, ezért előre engedem a hölgyet, hogy belehullajthassa szíve vágyát a doboz nyílásába. Nem tudom, mit kívánhatott Ágo, a végeredményt nem közöltük egymással. Én próbálom nem nagyon összegyűrni a "barátnő" feliratú papíromat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bár én a meccs során egy karcolást se szereztem, mégis követtem a többieket, a gyengélkedő felé, de csak miután megszabadultam a kviddics felszerelésemtől. Az öltözőben lecseréltem a nedves, sáros cuccaim, bedobáltam őket a táskámba az ütőm mellé, aztán indultam is.
A gyengélkedő bejáratától néhány lépésnyire, egy pillanatra megálltam, tekintetemmel végigpásztáztam a diáksereget, amikor pedig végre sikerült kiszúrnom Ikimonot, majd Lorelai-t is, egy kicsit elgondolkoztam. Ahogy láttam a lányok arcán a messziről is jól észrevehető csalódottságot, egy kicsit én is elfintorodtam. Nagyon is bosszantott, hogy hiába tettünk meg mindent, ami csak tőlünk telhető volt, mégis vesztettünk. Én is dühös voltam, csalódott és tanácstalan.
Lori ott ült egy széken, várva a nem is kicsit elfoglalt javasasszonyra, aki láthatólag nem igazán készült fel a sebesült tömegre.
Megpróbáltam rendezni az arckifejezésem, s a lehető legkevesebb érzelem kimutatását produkálni, majd odalépkedtem Lorihoz.
- Egyben vagy? - Kérdeztem a hangomban kevés aggodalommal, közben elkaptam egy széket, és odahúztam a lány mellé, hogy én is letelepedhessek.
- Húzós meccs volt. - Tekintetem Iki irányába fordítottam, akit az ápoló épp akkor látott el.
Elhúztam a szám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Valami össze-vissza dallamot dúdoltam magamban, miközben a folyosón szökdécseltem, ügyelve arra, hogy lábammal ne érintsem a padlóburkolaton kirajzolódó vonalakat. Nagyon koncentráltam a műveletre, nem volt ám könnyű! Éppen emiatt sokaknak ki kellett kerülniük engem, ha nem akartak frontális ütközés résztvevői lenni. Néha pillantottam csak fel, felmérni a terepet, és a rám váró, leküzdendő akadályokat. Egyik ilyen pillanatban, mikor a szemeim nem a földet pásztázták, észrevettem a nagyterem felől kiguruló Alexet és... óóó, már itt is vagyok a célállomásnál? Remek! Azt hittem, sokkal nagyobb távolság állt még előttem.
Szóval Alexet, és... öhm, nem tudom, ki az a lány. Nem is gondolkodtam rajta. Figyelmemet elterelte Alex gurulós székének a pörgő kerekei. Suhh. Olyanok, mint Aletta kerekei, nem teljesen, mert azért valami hiányzik, de majdnem olyanok, igen. Annyira lekötöttek a küllők és a forgás, hogy csak akkor eszméltem fel, mikor Alexék befordultak egy sarkon, és eltűntek a szemem elől. Ó, pedig integetni is szerettem volna. Na, majd legközelebb!
Ekkor vettem észre azt is, hogy egy lábon egyensúlyozok. Úgy, ahogy a mozdulatsor félbeszakadt az ismerősök felbukkanása miatt. Huh, micsoda veszélyes művelet! A cipőm orra majdnem érintette azt a vonalat ott. Az is igaz, hogy ez a másik vonal is igen veszélyes közelségben tartózkodott. Elképzeltem, ahogy a vonalak egyszer csak elindultak felém, könyörtelenül, hogy megakadályozzák a győzelmem. Ám én nem haboztam, szélsebesen szökdeltem el a nagyterem ajtajáig, majd hopp, beugráltam rajta. Aztán ugyanezt megtettem kifelé is, mikor rájöttem, hogy amit kerestem, az a bejáratnál van.
És ezaz! Küldetés teljesítve! Büszkén húztam ki magam, és néztem végig győztes lábaimon. A harisnyám felett viselt egyik térdzoknim lecsúszott. Haboztam, hogy megigazítsam-e, de végül úgy döntöttem, nem kell. Ha így érzi magát jól, akkor hagyom, hadd lazítson picit.
Miért is jöttem? El kellett gondolkodnom ezen. Ja igen! A Mikulás! Ma délután hallottam meg a szóbeszédet arról, hogy a Mikulás várja a kívánságokat. Nekem pedig volt is egy ilyen óhajom, reménykedtem, hogy aki tudja teljesíteni, az a Mikulás. Óvatosan előhúztam a papírdarabkát a zsebemből, és átolvastam még egyszer a girbe-gurba betűket.

Kedves Mikulás bácsi!
Tudod, mit szeretnék nagyon? Egy mókust. De nem akármilyet! Hanem egy beszélő, pici mókust! Arnoldnak nevezném el.

Köszönettel: Abigél (aki jó volt egész évben!)

Gondosan összehajtogattam a papírkát, és bedobtam a dobozba. Majd nagyot sóhajtottam, izgatott lettem a gondolatra, hogy a kívánságom akár teljesülhet is. Álltam még a doboz előtt, míg eszembe nem jutott, hogy órára kell mennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Veronikának, még mindig szeretett nőmnek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Végre képes volt rávenni magát, hogy elinduljon, hogy újra belépjen a kastély falai közé. Az elmúlt időszakról nem szeretne beszélni, sem most, sem máskor, sem semmikor sem. Oké, néhány éjszakával ezelőtt, amikor vörös szemekkel megjelent a faluban, és sírva bújt Adorjánhoz más volt a helyzet, akkor nagyon kikészült és teljesen magába zuhant, azonban a tény, hogy az emberek segíteni akarnak neki, hogy azt szeretnék a hozzá közel álló emberek, hogy boldog legyen elég volt ahhoz, hogy összeszedje magát.
Visszakapta eredeti hajszínét, a lelki békéjét, a föld újra forog, az alkotó elemében van, az élet pedig hihetetlenül csodás. A díszítés csak még jobban dob a hangulatán, így lelkesen sétál be a terembe. Volt egy kis elintéznivalója a kastélyban, itt bent azonban  elég meleg van ahhoz, hogy a hideg folyosók után a pulóverétől, melyen egy fagyöngy és a "Kiss me" felirat díszeleg megszabaduljon és a mikulás felé tanúsított érzelmeit kimutató pólóban, táskájára téve a pulcsiját elinduljon, hogy szerezzen magának néhány cetlit - ha elrontaná a legnagyobb kívánságát -, majd ismerősebb arcra bukkanjon. Ez utóbbi be is jön, hiszen Endrét sok ember közül is könnyen kiszűri. Szélesen elmosolyodva, kiengedett fürtjeit megigazítva indul el a fiú felé, hogy kérdés nélkül lehuppanjon mellé, és a legváratlanabbul puszit nyomjon az arcára.
- Szia.
Persze illendő köszönni is, így ezt is megteszi, táskáját és pulcsiját az ölébe téve. A cetliket maga elé, ahova még kerül csokival töltött csokis fánk és forrócsoki is. Ez a csoki mennyország, ő pedig él a lehetőséggel, hogy egyen. Az első harapás után a papírra is koncentrál. Jobb kezében a toll, melyet mozgat gondolkodás közben és mellyel néha megütögeti Endre kezét is, persze nem erősen és csak véletlenül, a balban pedig a fánkok közül egy, ami szépen lassan fogy.
- Te is kívánsz valamit?  
Érdeklődik a fiúra pillantva, kíváncsian, jó lenne tudni, hogy az emberek milyen kívánságokkal bombázzák a mikulást, mert ő nagyon jót szeretne kívánni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mert ünnep van, jön a szeretet ünnepe. Az egész december arról szól, hogy a szeretetünket átadjuk másoknak. Én most adtam egy darabot neked.
A pulcsi hamar kikerül az öléből és jót mosolyog azon, hogy a fiú megvizsgálja a feliratot rajta. Igyekszik elnyomni a mosolyát, de nehezen megy, hiszen olyan aranyos, amikor kijelenti, hogy most már ő is kíván egyet. A végére egy kis kuncogás is hallatszik, miközben körbenéz a terembe.
- Tudom, mit fogsz kívánni. Egy fagyöngyöt, ami alatt egésznap állsz és minden lány csókot kér majd tőled. Ismertebb leszel ezzel, mint Yarista.
Pedig az a fiú a napi bulvárelit oszlopos tagja, amíg felfelé jött csak három lányt hallott keseregni, mert az a hír járja, hogy a fiú éppen nagyon hűséges kíván lenni egy Bonnie nevű lányhoz. Szegény Yarongók, most kénytelenek lesznek más imádnivaló alany után nézni, vagy reménykedni, hogy ez a kapcsolat sem lesz olyan hosszú életű és akkor reménykedhetnek, hogy megint van valami kis körömnyi esélyük a fiúnál.  
- Persze, van nálam plusz lap is, tudod, ha elrontanám a kívánságot, de nem hiszem, hogy ötször is elrontanám. Szóval leteszem ide a tollat és a papírt és amelyikünknek előbb eszébe jut valami, az lefirkantja, okés?
Számára ez vállalható és reméli, hogy a fiú is így van vele. Még mennek neki a tisztességes ajánlatok, ez határozottan nem egy utolsó szempont. Az utolsó falatokat is elfogyasztja és iszik is egy kortyot, de a forró csokiból, hanem a mellé kitöltött teából. Amikor Endre átkarolja halvány pír jelenik meg az arcán és a fiú felé fordul. Zavarba ejtően közel van most hozzá.
- Néhány hétig nem voltam itthon, még nem pihentem ki magam teljesen, de már ráléptem az útra. Januárig szabin vagyok, aztán megyek vissza dolgozni. Egy kicsit már hiányzik a munka, de azt hiszem, inkább kiélvezem a december nyújtotta örömöket. Építek hóembert, meg jégcsapot eszek, hogy sok teát kelljen innom és rengeteg romantikus regényt fogok olvasni, hogy kellemesen elzsibbadjon az agyam, miközben Juan Carlos Miguel de la Santos átöleli és forrón megcsókolja Esperanza Magdalena Maria öhm fogalmam sincs kit. Ezer éve nem olvastam már a tankönyveken kívül mást, szóval kell a változatosság.
Végtelenül hálás neki, hogy a fiú bizalmat szavaz neki, de még nehéz beszélnie az elmúlt napokról, így inkább a terveiről, rengeteg szabadidejéről mesél, ami most nagyon foglalkoztatja. Végzősként alig van órája, így igen hosszú a hétvégéje.
- Nem tudom, mit kérjek. Sok ötletem van, de egyik sem elég jó. Nehéz dolog kívánni. Neked a fagyöngy mellett eszedbe jutott már valami?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nem, kivéve akkor, ha a dolog természetessé válik.
A barátok végül is megpuszilják egymást, akkor, amikor találkoznak, ily módon, ha ők egyszer nagyon jó barátok lesznek, simán köszönthetik egymást puszival.
- Nem nézem ki, de a fiúk ilyenek. Apukám az egyik évben varázsolt egy fagyöngyöt, ami mindig felette volt. Szabadnapos volt aznap ő is, meg anyu is, és mindig, amikor összetalálkoztak a házban - vagyis egész nap - csókolóztak. Remélem, ha egyszer férjhez megyek, olyan ember lesz, mint az apukám, aki még mindig úgy néz az anyukámra, mintha angyal lenne, akit neki küldtek le. Tudom, ez elég nyálasan hangzik.
Jogos is, mert tényleg úgy adja elő, de más embereket elnézve az ő szülei nagyon szerencsések, hogy egymásra találtak és ő is nagyon hálás lehet, hogy ilyen példa van előtte. Szerinte ez a legjobb felállás, amit egy lány el tud képzelni és legalább azt tudja, hogy az élet ezen területén mit akar elérni. Amíg ezen agyal észre se veszi, hogy a fiú milyen közel hajol hozzá, csak amikor újra ebben a világban köszönthetjük akkor esik le neki, hogy  az a néhány centi nem is olyan sok. Ha most Adorján vagy Áron látná, hát lenne nemulass. Zavartan pillant a komoly arcra, és amikor kimondja mi is a baja szegény lány megkönnyebbülésében elneveti magát.
- Széles "Éppen most kaptam szívrohamot" Veronika Anna. Viszont én is szeretném megtudni akkor a neved.
Azért most határozottan volt egy apró sokk, és némi szívfelgyorsulás, de oké, semmi olyan témát nem érintettek, amilyet nem szeretett volna.
- Igen, úgy volt, hogy január végéig leszek külföldön, de aztán változott a program, viszont van egy kislány, aki néhány hetet ott dolgozik, helyettem, mert szeretne pénzt keresni, én pedig ebben nem akarom megakadályozni, így pihenek egy kicsit.
Beszélgetett is a lánnyal, akin látta azt a lelkesedést, ami meg volt benne is annak idején, amikor elkezdte, így csak természetes, hogy hagyja érvényesülni.
- Nincs baj, ennyi az egész.
Kedvesen mosolyog is hozzá. Már nincs baj, az is igaz, de jelenleg a lényeg a nincsen van. Különben sem akar mást zavarni a saját problémáival, a lényeg, hogy látja a fényt az alagút végén és még csak nem is dudál.
- Az a kocsma veszélyes hely. Fura alakok járnak oda.
Emlékszik még arra, mennyire megijedt elsősként, amikor hazafelé mindig beszóltak neki valami nem túl kedveset, de humorosat, legalábbis az ő ízlésük szerint.
- Viszont a társaságod nagyon jól hangzik. Azt hiszem ezzel a lehetőséggel élni fogok, de te is élj. Tudod hol lakom, általában otthon vagyok, ha nem, akkor otthon leszek perceken belül. Még nem akarok annyira ráfeküdni a tanulásra.
Arra, hogy milyen ötletei vannak, nem igazán mert nyilatkozni,mert bugyutaságok lennének, viszont a másikon jót kuncog megint.
- Szeretnéd, hogy neked adjam a pulcsimat? Amúgy semmi extra. Sikeres vizsga, konfliktusok elsimítása, Adorján barátnője essen teherbe, hogy babázhassak, mert mire Daniel, az örökbefogadott fiúk megnő, addig lehetne egy másik babával babázni. Szóval mind olyan, majdnem az igazi kérések, de mégsem. Problémás dolog ez  mindkettőnknek.