Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Kicsit ellentmondásos vagy, nem gondolod? - halkan nevetek, tényleg. Még csak nem is zavaróan, épp csak le tudom rakni az egyik forró csokit, és nyúlni érte. Nem hiányzik, hogy miattam itt padlót fogjon, akkor aztán tényleg le nem mosom, hogy véla vagyok. Csak tudnám, ki kezdte el terjeszteni ezt a hülyeséget, bár... még mindig jobb, mintha azt terjesztenék, herpeszem van. Bár... azt meg úgyse hinné el senki, még hogy nekem herpesz, egyetlen apró mitesszerem nincs, ne vicceljünk.
Azért aggódva nézek a lányra, mert... tényleg nem fest túl jól. Nem, igazából nem akarom tudni, mi történt. Lehet kapott egy szeletet a karma tortából.
- Megmaradsz? - kérdezem meg pár pillanat múlva, csak aztán engedem el, ha helyesel. Felsóhajtok, mert már várom, hogy a fejemhez vágjon valami... rá jellemzőt, amitől tudom, hogy tényleg minden oké, és az univerzum is visszabillent a mederébe, de nem.
- Lassabban Sallow. Forró csoki. Forró - most már nem bírom ki, felnevetek, ahogy látom, úgy húzza le, mintha valami rövid lenne, aztán már csak a fejem rázom. Flúgos ez a lány.
És ebben egyre biztosabb vagyok, mikor fog és cibál. Tisztázzuk, ha nem sokkolódnék le annyira, hogy köpni-nyelni nem tudok hirtelen, rendesen kikérném magamnak, mert nem vagyok én rongybaba. Így most csak pislogás nélkül meredek rá, a kérdést hallva pedig a táblára mutatok az ajtó mellett, amin dr. Thorsten Löwenherz neve áll.
- Apukám... - és még csak nem is hazudok. Tényleg hozzá jöttem.
- Figyelj, én aztán nem akarok beleszólni, de... ha szarul vagy, tényleg jobb lenne, ha megvárnád... Domi seggét később is szétrúghatod, tudom, hol szokott lógni - eresztek meg egy halvány mosolyt, mert valahol sejtem, hogy a következő napirendi pontja az lenne.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Már két napja vesztegelek a gyenguszon, holott hamarosan vizsgaidőszak. Habár nem vagyok a tanulás mintapéldánya, azért most én is érzem, hogy pár órával többet kéne tanulni. De nem tudom mit ehettem és hol, mert már két napja itt fekszem dögrováson. Ami amúgy nem baj, mert pihenni jó, de gondolkodni és fájni nem annyira. Főleg az utóbbi a gondom, hogy a hasfájás nem igazán akar elmúlni. Zsanna faterja azt mondta, hogy nyílik valami virág, aminek a hatóanyaga jó lesz és már mehetek is. Csak pont elfogyott és várni kell, hogy az üvegházban kifejlődjenek. Szerencse, hogy vigyázott rám Mr. Löwenherz és azt mondta, hogy ma már tutira lesz és addig inkább pihenjek, ha kell, akkor meg ad valami altató szerű cuccot. Így aztán két napig ki voltam ütve, szinte csak a muszájhoz keltem fel, egyébként aludtam. talán nem is baj, mert így csak ma tudtam az élet nagy kérdéseiről gondolkodni hülyeségeket. Most viszont megint kínlódok és eszem ágában sincs felkelni. Oldalra nézek, hátha lesz valaki itt a közelben, aki segít nekem. Például jól esne egy pohár víz, de félek, ha felállok, rögtön összeesek, mint valami rongybaba. Mák, hogy mellettem egy ismerős lányra bukkanok, Atalára, aki az egyik Navinés évfolyamtársam. Csak azért tudom ennyire, hogy ki, mert tudom, hogy jelnyelven beszélget, azaz, ha most hozzá is szólnék, vélhetően nem hallaná. Viszont a metamorfságom ad egy kis segítséget... megnyújtom a mutatóujjam és megbökdösöm, hátha észreveszi, hogy majd szomjan halok. Kár, hogy nem ismerem a jelnyelvet, pedig apám már egy csomószor mondta, hogy ideje lenne megtanulni azt is. Mintha nem tanulnék mindenféle "sohanemkellmajd" dolgot. Kivételesen igaza lett, mert sokkal jobb lenne, ha most tudnék a szőkéhez "beszélni", vagy ahogy ők "mondják" jelelni. Közben az ujjam elkezdem visszaváltoztatni, hogy nehogy túlságosan megijedjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Igaz, kicsit hülyén veszi ki magát, hogy elküldöm a francba, de közben meggátolom benne azzal, hogy belé kapaszkodom, de utóbbi ösztönös, előbbit pedig mindenképp a tudtára próbálom adni, hisz más se hiányzik, mint, hogy miatta itt ragadjak.
De az indulat a hangomban, és a tekintetemben a magam megerősítésére is kell, hiszen arról szó sem lehet, hogy egy fikarcnyi hálát is érezzek a csaj irányában, hiszen egy idegesítő, kényes kis... na jó, nem sárvérű, de előszeretettel csinál úgy, ami majdnem annyira rossz.
Sűrűn bólogatok, csak engedjen már el, és kapom ki a kezéből az italt. Figyelmeztetése ellenére is megégetem kissé a szájpadlásom, leginkább azért, mert régen elkésett vele, másodsorban pedig mert amúgy se hallgatnék rá. Harmadrészt pedig, mert amúgy se érek rá, mert a szökésre koncentrálok.
Kell aztán néhány pillanat, hogy a névtábla és az eridonos prefektus közt járatva tekintetem összerakjam a dolgokat, pedig konkrétan elmondja, amit realizálnom kellene itt.
- Thorsten Löwenherz az apád? - nézek rá elképedve. - Baszki, és fel is vállal?
Nem vagyok szemétkedésre alkalmas állapotban, ez most abszolút véletlenül és őszinte csodálkozással hangomban szalad ki számon, de nem nagyon bánom, főleg mert ő is nekiáll azt taglalni, milyen szarul nézek ki, és talán maradnom kéne.
- Sokkal többet segítene az ágyban fetrengésnél, ha szétrúghatnék egy segget, köszi - morgom, miközben az ajtónak dőlve fülelek, vajon kijön-e valaki utánam a folyosóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Hát olyan so-so, kicsit bírom, de nem szoktam túlzásba esni vele. Ha rendes mexikói chillit raknának elém, sírás lenne belőle. - Vagy csak én nem ismerem a nemcsípős variánst, de akkor valaki mutassa be szerény személyemnek, hogy potrohot növeszthessek chillit zabálva!
Na de ne csak a szánk jár, sürög-forog a kezünk is kérem! Júlia is darabol, én is, meg keverek-kavarok, fél kézzel előkészítek, a másikkal kavarok, nagyon intenzív ez főzés. Egy percre nem nézel oda és leég a kajád vagy akár a konyhád is, szóval legyetek figyelmesek, gyerekek!
- Vagy - és ezt teljesen komolyan mondom - minden klubhelyiségbe raknék egy ajtót, ami ide nyílik, a konyhába. Gondolj csak bele, mennyire lerövidítenénk az utat az éjszakai nassoláshoz! És ez szabad zóna lenne. - Lehet, hogy az arcom már-már túl vágyakozó, illetlenül nyálcsorgató, de hát most komolyan, szagolj bele a levegőbe, és merd azt mondani, hogy a paradicsompürében és borban rotyogó zöldséges-húsos-fűszerezett ragu nem isteni! Mert ez a bolognai abszolút isteni lesz!
- Van kedved megfőzni a spagettit? - Közben kavarok még néhányat jobbra, aztán balra az egész kotyvalékon jó kis alányúló mozdulatokkal, hogy mindent átforgassak.
- Amúgy tiszta hamar ráhangolódtál a meggyőzésére. - Egyrészt elismerés cseng a hangomból, másrészt jelentőségteljesen bökök a konyha másik vége felé, ahol Morgó néha feltűnik, matat, aztán továbbáll. - Tanulsz valamiféle retorikát vagy önismeretin vagy Hollóvölgyi tanárnőnél? - Jó, nem ritka, hogy ennyire gyorsan kapcsoljanak az emberek, csak nem igazán találkoztam még magunk korabeli emberrel, akinek ennyire jó ráérző készsége van. Persze nem valami egetrengető dologról volt szó, de jólesett, hogy olyan hamar a segítségemre sietett szóban, és amúgy is, valahogy be kell rúgni azokat a fránya első beszélgetéseket, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Persze hogy csak pislogok, hisz tökre nem értem, mi lelte a rellonost. Mármint érted, elküld a francba, de a két lábán nem bír megállni. Én meg csak nem vagyok akkora görény, hogy így egyedül hagyjam, noha kétség kívül megérdemli egyébként.
Teljesen normális magyarázattal szolgálok arra, mit keresek én itt, az ösztönös kérdésére még jól fel is fújom magam. Igen, kicsit azért fáj.
- Nem, Sallow. Képzeld az én apám imád engem, és büszke rám - pedig én tudom... mármint Theonál tanultam abból, hogy ilyesmi ne hagyja el a szám, de ha egyszer ő sérteget, én miért ne okozhatnék neki fájdalmat?
- Az anyám is - tetézem hát, épp csak nem téve hozzá, hogy ők ezt külön-külön teszik, mert az meg engem nem zavar. El nem tudom képzelni, hogy anyu és apu sértetlenül legyenek egy fedél alatt. Apu szerintem pikkel anyura, anyu meg szerintem nem becsüli túl sokra az apámat, de... ez még mindig jobb, nem?
- Felőlem aztán. Viszont egy valamit tudok. Nem fog egy gyógyító se utánad szaladgálni egy három oldalas kérvénnyel, hogy legyél kedves megmaradni ott a seggeden, ha szarul vagy. Okkal kerültél ide, gondolom. És most mázlid volt, de lehet a következő lépcsőfordulóban nem lesz, hanem valaki szépen végig fogja nézni, ahogy padlót fogsz... amennyire bájos jelenség vagy - nem bírom megállni, a végére csak odaszökik a gúnyos mosoly az arcomra, sőt még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, úgy dőlök a falnak.
- Gyerünk. Menj csak - biccentek a fejemmel a folyosó felé, de egy tapodtat se mozdulok. Vele nem fogok tartani, könyörögni se azért, hogy kivizsgáltassa magát. Ha szenvedni akar, ki vagyok én, hogy elvegyem tőle a lehetőséget?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Már a másik eridonossal való szóváltás és kvázi harc is kimerített, nem állok készen egy újabbra, és kedvem sincs a szőkét bántani, kivételesen tényleg szándékomon kívül vagyok paraszt, és erre pont most hibázok rá, és találok ott be, ahol fáj. Láthatóan megbántódik, és nyomban ellentámadásba lendül, ami viszont szabályos arculcsapásként ér.
Ez a csaj.. ez a csaj eddig is képes volt olyanokról tudomást szerezni, amiről baromira nem kellene tudnia, mert rohadtul nem hirdetem fennhangon, hogy a családom magasról szarik a fejemre. Márpedig bármilyen kótyagos is vagyok, amit mond, az nálam is csont nélkül betalál.
- Hát... gratulálok hozzá! - mondom végül gúnyosan, de annyira erőltetetten, hogy kedvem lenne elsüllyedni, amiért ennél többre nem futja. Brutál mód megmondtam neki, szép volt, Sadie!
El is fordulok, nehogy meglássa az arcomra kiülő, haragba vegyülő csalódottságot. Rohadjon meg, de főleg az anyám meg apám, mert ez egyes egyedül az ő hibájuk, és az eridonosnak még igaza is van. Tudja magától is, megerősíteni nem fogom azért.
Egyelőre nem jön utánunk senki, épp csak elindulni nehéz, még gyűjtenem kell az erőt, és ezt a másik is tuti látja rajtam, mert arról próbál meggyőzni, hogy jobban tenném, ha maradnék. Bár őt aztán nem érdekli.
- Mit szólsz bele, ha nem is érdekel? - kérdezem tőle bosszúsan, felé fordulva, a másik csésze forró csokit fixírozva néhány pillanatig. Valami zseniális, hogy sikerült nem kilötyögtetni az egészet a fenébe.
- Jól van már, megyek mindjárt, csak... had üljek egy kicsit... le - morgok tovább, szép lassan, az ajtónak dőlve lecsúszva a kőre. Mondom, csak erőt kell gyűjtenem. Valai biztos elhagyott egy keveset a földön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nagyon megviselte a telihold, és erre valószínűleg rátett egy lapáttal a Stephennel való váratlan találkozás ijedtsége is. A gyógyítók legalábbis úgy néztek rá, mint aki halni készül, mikor beesett az ajtón. És kivételesen igazából nincs is ellenére a pihenés és hogy körbeugrálják. Bár szívesebben lenne otthon, de talán ma már hazaengedik, és akkor végre ismét a saját ágyában alhat. Félig ülő, félig fekvő pozícióban mered jelenleg a verses füzetére, amit a beszélgető füzetével együtt első dolga volt felhozatnia. Mégsem töltheti kizárólag alvással ezeket  anapokat! És bár okosabb lenne, ha inkább a tanulásra koncentrálna így a vizsgaidőszak alkalmából, de az túl megterhelő lenne.
Teljes bambulási állapotban van, amikor valami, vagy inkább valaki megböki. Riadtan rezzen össze és kapja körbe a fejét, míg meg nem látja maga mellett az évfolyamtársát. Füzetet cserél, hogy megértsék egymást. - Halálra ijesztettél. Egyáltalán hogy csináltad? És miért? - mindemellé igyekszik igencsak szúrós pillantásokat vetni a fiúra, mert tényleg rettenetesen ráijesztett ami azt illeti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Akkor azt ma kihagyjuk. - Legalábbis a nagy közös főzésből mindenképpen, aztán hogy a sajátjába véletlen cseppen-e majd egy kis csípős szósz, az már a jövő zenéje.
- Ez a legjobb ötlet, amit valaha hallottam. De komolyan, istennő vagy. - Ez sokkal jobb ötlet, mint az a kis konyhának csúfolt dolog ami a toronyban van. Persze, érti. Szabályok meg minden, meg hogy vészhelyzet esetén teljesen jó az is, de azért az, amit Ella javasol fényévekkel menőbb gondolat.
- Naná! - Azzal a lendülettel már fogja is a lábast és engedi tele vízzel. Tésztafőzésben már nagyon rutinos, az volt az első dolog, amit megtanult megfőzni, mert az életmentő lehet a vészhelyzetekben is, és nagyjából bármivel elfogyasztható. Az anyukája okos nő, meg kell hagyni.
- Ó nem, egyik sem. Ez csak a színészképzés mellékhatása. - Igazából nem, ez a jellemének a mellékhatása, a beszélőkéje egész életében nagyon jó volt, és általában tudja, hogy mit kell mondjon ahhoz, hogy elérje amit szeretne. - Ez az én szuperképességem, ha úgy vesszük. - Nem biztos, hogy a legmenőbb, de hogy a leghasznosabbak között van, az egészen valószínű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kicsit messzebb ültünk a kandallótól, nincs az az isten, hogy közelebb merészkedjek hozzá! Az abból kiáramló meleg nem tesz jót a bőrnek, és a végén még ráncosodni kezdünk! Jéééézike! Csak azt ne! Túl fiatal és szép vagyok, hogy Kaki néni-féle banya legyek!
- … és akkor megláttam, hogy az alapozóját…NEM KONTÚROZTA! - ijedten felsikítottunk szánkhoz kapva kezeinket Zsüli meséjén, amit látott valamelyik nap a faluban. Most komolyan, a kontúrozás olyan alap sminkeléskor, mint az azt megelőző face care. Még akkor sem akadtam volna ki ennyire, ha mondjuk rossz árnyalatot használt volna vagy rosszul mosta volna el. Komolyan, nekem kell megtanítani mindenkit sminkelni?!
Ekkor nem várt hangok ütötték meg a fülemet. Gyanakvón irányába pillantottam, felmutatva mutatóujjamat a csajsziknak, hogy fogják be a pofájukat, mert hallani szeretném. Szemeim jobban szűkültek, ahogy megláttam a két ribancot Zsolnát köpködni közvetlenül előtte megállva. Anyám, de pofátlan szarok, Zsoli meg miért nem reagál? Miért tűri? Attól, hogy tehetős a családod, nem kell elviselned a bárányok bégetését. Kezembe kellett vegyem az ügyet. - Gyerünk hölgyim, mutassuk meg ezeknek, ki a főnike! - azzal fogtam magamat és hárman odalibbentünk egy pillanat alatt a trióhoz. Összefont karokkal álltunk meg Zsolna és a két ribanc között. Feszengve néztem rá a levitásra, hogy vajon fel fogja-e emelni a fejét vagy sem, aztán lealacsonyító pillantást vetettem a másik kettőre.
- Hé! Ő a testvérem és nem ribi, de én igen! - előhúzva a pálcámat, a hozzám közelebbit megajándékoztam egy Urticaria bűbájjal, ami hétköznapi nevén: Csalánártás. Zsüli és Maja a második csajra szegezte pálcáját, míg én az elsőre.
- Én a helyetekben eltakarodnék divatszakértőhöz, mert az egy dolog, hogy egyenruhában vagyunk, de komolyan… rózsaszín, szőrös hajgumi? Mi ez, kilencvenes évek? Sem stílusérzéketek nincs, sem pedig gerincetek, ribanc! - vetettem oda még lekezelőbben, de a pálcám nem ereszkedett meg egy percre sem, már nyelvem hegyén volt egy újabb rontás, de megadtam nekik a lehetőséget. Vagy párbajoznak ellenünk, vagy elfutnak. Még jó, hogy az utóbbi mellett döntöttek, mire diadalittasan meghajoltam - ha volt közönség -, aztán Zsolna felé fordultam.
- Ne törődj velük, a helyes, ego sértett pasik pletykásabbak, mint a nők. Jól vagy, csajszim?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tudom, hogy le kellene lépnem, és hagyni a rellonost, had szenvedjen csak magának. És tényleg. Sokkal szívesebben ecsetelném Bálintnak, hogy Blair miért menőbb, mint Serena, és Georgina Sparks miért akkora red flag. Szavam nem lehet, mert a fiú tisztességesen szenved mellettem, mostanában egyre gyakrabban. Barátok vagyunk.
Nem veszem fel a gúnyt, inkább elkönyvelem, hogy Sallow tényleg nincs jó passzban. Egy ilyen kijelentés után az ember lánya, minimum azt várja tőle, hogy pálcát ránt, erre meg... és még a hangja is szar.
- Nem érdekel, csak nem vagyok egy rohadék - széttárom a karom, nem kell itt komoly lelki vívódásokra gondolni. Gondolhat rólam bárki bármit, azért egy embert, aki láthatóan alig áll a lábán, csak nem fogok egyedül hagyni. Már ha ugye észreveszem, mert az akarva-akaratlan megesik velem, hogy átsiklik rajta a figyelmem, hát most is annyi minden kavarog a fejemben, hogy kész mission impossible Sallow szurkálódására koncentrálni.
- Tessék. Meg bírod inni normálisan is? - nyújtom neki a forró csokit, de kapok az alkalmon, hogy egy kicsit én is gúnyolódhassak. Annyit megér az két pohár.
- Nagyon szarul csinálod, ugye tudod? - töprengek ám, mielőtt egy nagy sóhaj kíséretében, elhúzva a szám, de leguggolok mellé. Nem, ülni nem fogok. Bőven elég, hogy az undi falnak kell vetnem a hátam, azt nem tudnám benyelni, hogy a fenekem a padlóhoz érjen. Tökre nem higiénikus.
- Mármint.. ez a... Sün. Ideig-óráig működik. Hogy élből löksz el mindenkit. Eleinte még ott a kihívás, főleg egy eridonosban, hogy majd ő megmutatja, és bejut a falak mögé. Tényleg. De ha folyton visszapattan, egy idő után fel fogja adni. Mások talán még sokkal előbb. És akár hiszed, akár nem.... egyedül lenni piszok szar és félelmetes, nem tudod... mert mázlid van, és mindig akad az utadba valaki, aki felül a vonatra - nem nézek rá, és halkan is beszélek. Nem mintha tudnám egyébként, miről beszélek, csak... gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Időnként szeretek direkt rá is játszani a fekete bárány szerepre, amit a családom rám aggatott. Szeretném azt hinni, hogy lázadok ellenük, hogy ha már ők így állnak énhozzám, akkor én is úgy rúgjak beléjük, ahogy tudok, de aztán valahogy mégis mindig azon kapom magam, hogy próbálok megfelelni nekik. A jegyeim kifogástalanok, prefektus vagyok, dolgozom is (igaz, alantas munka, de akkor is), és nem okozok bajt. Nem csinálom a fesztivált, ahogy errefelé mondani szokás.
És valahányszor próbálom megfejteni, hogy miért is igyekszem megfelelni azoknak, akiket nem érdeklem, arra jutok, hogy ezt én akarom. De hiába bizonygatom, valahogy hamisnak tűnik.
És már kezdek belefáradni. Akárcsak abba, hogy mindenkivel harcolok. Nem érzem magam jobbnak, többnek tőle, hogy valakit megalázhatok, ha pedig visszanyal a fagyi, csak még nyomorultabb vagyok. De aligha javítana a helyzeten, ha elismerném a szőkének, hogy igaza van.
- Nem, így szeretem csinálni - vágok gúnyos képet, de mégis elfogadom a másik felkínált italt is.
Belekortyolok, ezúttal óvatosabban, de a mellém guggoló csaj persze csakazértis kötekszik, így muszáj felhúznom magam. Mielőtt azonban magamból kikelve, a forrócsokit a ruhájára vagy a hajába öntve megkérdezhetném, hogy na akkor mégis hogy kell inni, folytatja, és így már egyértelművé válik, hogy valamivel továbbgondolta, hogy mit is csinálok annyira szarul.
- Nem akarom, hogy bárki felüljön. Mert csak lelök róla, mikor nem figyelek - mondom néhány pillanat hallgatás után. - Gondolod jó nekem egyedül? Egy szart jó! De még mindig jobb, mint elhinni, hogy nem vagyok egyedül, és aztán pofára esni, mikor mindenki ellök magától!
Eléggé felemelem a hangom, alig egy kevésen múlik, hogy nem kiabálok, de nem is maga a hangmagasságom, inkább az lep meg, hogy egyáltalán ilyen őszinte vagyok ezzel a... csajjal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Sokkal könnyebb lenne az élete, ha nem kellene Scheffler Bálint aka Big B faszságai miatt most neki bekommandóznia a rellonos lányok térfelére. Mióta Klaudiával összeszűrte a levet, aztán lepattintotta, az a csaj kész rémálom. Eddig se bírta, de most hatványozottan szeretné elkerülni, mert a végén még ráuszít egy gurkót. Fogalma sincs, hány pár új zoknit kell vegyen ezután, de az a kőkos felzabálta legalább a fele zoknikészletét, és még úgyis kicsit megbökte, amikor kijött a lányhálóktól. Életveszélyes megpróbálkozni a védvonal átlépésével, de egyeseknek néha sikerül.
Szóval Bálint jegyzetei nála vannak, sikeresen visszaszerezte annak a diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás 3D csodának a macskakaparását, de szinte biztos benne, hogy valami csaj telefonszámát írta fel valahová a lapokra, és amiatt kellett ennyire az ÁVT jegyzet. Lúzer idiótája.
Amire persze nem számított, az az egyszerű tény, hogy fellökhet valakit, miközben lapozgatja a jegyzeteket, hogy tényleg minden megvan-e.
- 'sszameg…- Nem túl hangos, de kb érthető kis szitok, amit akaratlan elengedett. A puffanásból ítélve a másik fél rosszabbul járt.
- Egyben vagy? - Végre ránéz az elkaszált áldozatára… és fogalma sincs, ki ez. De őszintén. Lehet, egy elsős? Szegény gyerek, nem akarta bántani, tudja magáról, hogy mióta Myra edzi, túl izmos lett a saját korosztályának, Bálint úgyszintén; fájhatott az a koccanás. Kinyújtja a kezét, hogy legalább ennyiben segítsen csóri áldozatán, hogy felhúzza a földről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Arra ébredt, hogy diszkréten nyálcsíkot húzott az egyik olvasmányára, mely fölött sikerült bealudnia. Többnyire pedig élvezte az olvasást, sőt, egyik kedvenc elfoglaltságának számított, most viszont, így a vizsgák előtt talán túl sok energiát fektetett ebbe és emiatt elfáradhatott. Az első felocsúdást követően aztán észbe kapott, hogy a könyvekkel bizony vissza kell érnie a könyvtárba, mert azokat időpontra ígérte, ugyanis mások is vártak már rá. Emiatt rohamosztagos módjára kapta fel cipőit, majd az asztalán már korábban felsorakoztatott könyveket és sietős léptekkel iramodott le a levitából, hogy a lehető leghamarabb érjen vissza azokkal a könyvekkel azoknak tárába. Menet közben kikötődött a cipőfűzője, éppen azt vizslatta , de csak nem tetszően csettintett egyet a nyelvével, majd nem törődve a szabadon szálló fűzőkkel, sietve szaladt tovább, s így történt meg, hogy a sarkon túl nem vette észre az érkezőt, és annak kemény mellkasáról vissza is pattant, majd egyensúlyát vesztve hullott a földre, a könyvek után. Még a feje is koppant a padlón, ettől grimaszba futott az arca, sajgott is a tarkója. Kinyitva a szemeit már csak arra lett figyelmes, hogy egy szőke srác nyújtózik felé, egy szőke herceg. Legalábbis, az egész olyan volt, mintha korábbi olvasmányaiból lépett volna elő a fiatal férfi, hozzá tudta volna hasonlítani leginkább. Ez a felismerés pedig olyannyira magával ragadta, hogy nem is reagált a kérdésre, először csak pislogott. Az érintés aztán villámcsapásként érte, s olyan elemi erővel hatott rá, hogy ugyan nagy nehezen felkászálódott a földről, még mindig nem szólalt meg, csak továbbra is fogta a kezét és mélyen nézett azokba a gyönyörű szemekbe. Kellett néhány másodperc, mire észbe kapott, s hirtelen ekkor rántotta el tőle a kezét.
-Nem! Vagyis, igen, igen igen! Basszus, mit csináltam?- nézett körbe, és most látta, hogy nem csak a könnyvei, de a srác papírjai is szanaszét hullottak, ezért sietve ment is vissza a földre, s négykézláb kezdett a fiú lábai közt matatni, hogy összekapkodja a lapjait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A jegyzetek úgy, ahogy vannak, szétterültek körülöttük. Remek. Nyilván nem a kiscsaj hibája, bárkivel megtörténhet, egyszerűen csak olyan blöehh összeszedni őket. Eleve ez Bálint sara lett volna, hogy összekapja Klaudiától a saját holmiját. Na mindegy is, inkább a kiscsaj felsegítésével foglalkozik, mert az édesanyukája megtanította a tisztességre: visszapattantak róla, az a minimum, hogy segítő jobbot nyújt a feltápászkodáshoz.
- Semmit, csak kicsit neked mentem, sorry érte. Biztos nem ütötted meg magad? - Nem mintha annyira aggódna, de az illedelmesség úgy kívánja, hogy odafigyeljen másokra.
- Hagyd, csak majd felszedem. - De le is térdel, mielőtt itt megint baleset lesz a dologból, és ő is elkezdi szedegetni a papírokat szinkronban.
- Neked semmid nem esett le? Nehogy összekeverjük. - Ha össze is keverik, max elkéri mindjárt a nevét, házát, évfolyamát és odaadja neki holnap vagy holnapután, nem tragédia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Persze, hogy megütötte magát, még mindig sajog is a tarkója, ám még sem ettől van ennyire megzavarodva, sokkal inkább ettől a sráctól. Soha életében senki nem zavarta így meg, most meg olyan esztelenül kapkod a lapok után, mint egy félnótás, aki nem tudja, hogy épp hol is van. Pedig csak a stressz az oka mindennek, így próbálja leplezni a zavarát, azzal, hogy lefoglalja magát némi pót cselekvéssel. Mert ez még mindig jobb, mint hogy fogja a srác kezét, vagy netán kiadjon magából valami idióta sípoló hangot, igaz?
Közben ahogy nyúlkál a lapok után, keze megint összeakad véletlenül a srácéval, erre fel úgy kapja el, minta áram rázta volna meg.  
- Nem kell, majd én - mintha csak hadakozna, aztán felpillant a srácra, és az egész olyan, mintha ismeretlen nyelven szólnának hozzá. Látja, hogy mozognak a fiú ajkai, hallja is, amit mond, csak épp megint leblokkol. Ne bámuld. Ne bámuld.
S hogy rájön, hogy bámulja, vörösödni kezd, aztán csak bólint, végül elkapva a tekintetét átnyújtja a srác felé a lapokat, aztán a saját könyveit kezdi összekapdosni a földről, s hogy ha megvannak, fel is kászálódik onnan. Tudja és érzi, hogy kéne valamit mondania, mert ez irtó gáz. Lili pedig kismillió könyvet olvasott már, nagyon szépen tud fogalmazni, a nyelvészetről is sok mindent tud, sőt, még régi szónoklatokat is tanulmányozott, mégis olyan nehéznek érzi, hogy kibökjön egy elnézést, vagy egy szia, hogy hívnak-ot? Ennél még a sötét varázslatok kivédése is egyszerűbb.  - Brönté - kezd bele zavarosan, amikor észreveszi azt a könyvet, majd felkapja pillantását a srácra és hadarva, vörösödve folytatja. - Emily Jane volt a teljes neve, de tulajdonképp mindenki Emilyként ismeri. Ez pedig 1847-ben íródott…Üvöltő…szelek…a lábad között - bök közben lefelé, egy pillanatra nyújtózik, aztán megáll a mozdulatban és inkább visszarántja a kezét,  mert oda már végképp nem mer nyúlni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Ooooké…. - Hát, ha valaki ennyire lelkes, ő aztán nem fogja elrontani az örömét, és belerondítani a jegyzetek és könyvek összeszedé- . De, belerondít, hát tétlenül nézni nem járja. Elkezdi ő is összekapni a lapokat, és mikor mindent sikerült egy paksamétába rendezni, kb akkor üt be a kékhalál. Kékhalálnak nevezem, mert a random információ, ami elhagyja a lány száját, egy pillanatra abszolúte leblokkolja. Emily Brönté? Whattt?
- Ja… JAAAA! - Végre neki is leesik a tantusz, hogy a kérdéses kis monológ a könyvnek szólt a lábánál. Minden világos, gyors mozdulattal lenyúl a kötetért, leporolja és úgy adja vissza a lány kezébe.
- És miért Üvöltő szelek? Nagyon drámainak hangzik. - Nem ért a regényekhez, úgy értem, elolvasta a kötelezőket, képben van nagyjából Mikszáth-tal, Jókaival, Móricz-cal, de sosem kötötték le igazán. Ellenben dugjanak az orra alá szakkönyveket a sárkánytartásról, hippogriff-nevelésről, stb. na az már bőven leköti. Az anyja fog is egyet nézni, hogy bestiakutatóira megy tovább a kviddics helyett, de hát kellenek a tartalék tervek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Próbálja tartani a szemkontaktust, de akármikor elkapja a másik pillantását, mindig zavartan süti le a szemét, közben a haját illeszti a füle mögé és irtó sokat magyaráz. Alapból is szeret beszélni, ha egyébként számára kedves témáról van szó, a könyvek különösen azok, most viszont valahogy muszáj a srác tudtára hoznia, hogy van valami a lábai között, ami neki kell. Csak úgy nem nyúlhat a könyv után, vagyis tehetné, de inkább nem térdel le elé, helyette csak próbál utalni arra, hogy egy számára fontos kincs rejtőzik odalent. Bizony, Brönté az egyik kedvenc írója, ez a könyv pedig az egyik legkedvesebb olvasmánya, amit már legalább háromszor végig olvasott, tudja is a történetet oda és vissza.
Szemei még inkább akkor csillannak fel, amikor ez a helyes srác visszakérdez, ráadásul a kedvencéről érdeklődik. Merlin és Albus Dumbledore mindenségire! Milyen remek is ez!
- Ó ez látod nagyon érdekes! A mű eredetileg a fő helyszínről kapta a nevét, a magyar cím expresszív szókapcsolata, előrevetíti az érzelmek és a természeti erők együttes tombolását, mely valamilyen szinten érthető is, ha abból indulunk ki, hogy ez a mű az ember társ utáni vágyáról, a szeretet iránti igényéről szól, tomboló bosszúvágyról és elemi szenvedélyekről – utóbbinál teljesen belelendül, már-már maga is szenvedélyesen beszél, de amint erre ráeszmél, elhalkul és teljesen elvörösödik. Annyira beleélte magát, hogy észre sem vette, mennyit is fecserészik, ezzel valószínűleg halálra untatva a srácot.
- Bocsánat – szabadkozva süti le a tekintetét, majd újra rápillant, remélve, hogy visszakapja a könyvet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ha eddig csak pislogott, most egyenesen elképedt fejet vág a kisebb litániára. Ez a lány imád beszélni, aztán megállítani önmagát, és ez egyben zseniális és ijesztő is első ránézésre, de inkább zseniális.
- Te titkon irodalom tanárnak készülsz, valld csak be. - Az anyja előkészítős tanár, húsz méterről kiszagolja, ha valakiben van tanítási affinitás, ez a lány meg imád magyarázni.
- Nem, viccelek, de nagyon menő, hogy ennyire lekötnek a regények és így tudod értelmezni őket. Nekem a max az a kákalagok megfékezésénél fullad ki jelenleg. - Hát aki bestiakutatóira készül, annak még a futóférget is ismernie kell, nem csak a sárkányokat.
- A végén még kiderül, hogy mindenből így vág az eszed. Hányadikos is vagy? - Mert tuti nem ötödikes, akkor látta volna a lányt a hoppanálási felkészítő órákon, vagy bármi más általános kurzuson, de végképp nem rémlik a feje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Én nem, áh dehogy – zavarában legyint egyet, aztán megint hátra simítja a haját, soha eddig nem babrálta annyira, mint ezen a napon. Igazság szerint eddig észre sem vette nagyon, hogy van haja, legfeljebb akkor, ha feltekeredett a ceruzája végére, akkor aztán percek teltek el, míg kibogozta onnan. Most meg mosolyog folyamatosan, közben rettentően zavarban van és attól fél, hogy erre az egészre fény derül, ha elkapja azt a kék pillantást. A lelkének viszont kimondottan jól esnek ezek a dicsérő szavak, Lili így éli meg ezt a néhány kedves szót, melyekre nem is igazán tudja, hogyan is kellene reagálnia. Ehelyett ismét egy heherészés csusszan ki belőle, szörnyű. Az egyik bestia hallatán aztán csak sikerül egy picit visszatérnie a való életbe, érdeklődve csillannak fel szemei.
- Érdekel a Bestiakutatás? Van egy nagyon jó könyvem róluk, száz bestiát tartalmaz, képekkel és Emett Besson kutató részletes leírásaival, ha akarod, kölcsönadhatom legközelebb – legközelebb? Albus Dumbledore szakállára Lilien! Mégis, miről beszélsz? Nem lesz legközelebb, nem fogsz újra nekiütközni a folyosón, amúgy is, még csak az hiányozna. Ismét csak lesüti a tekintetét és csak a kérdést hallva emeli fel. - Harmadikos – feleli, mondjuk fogalma sincs, hogy ez most jót, vagy rosszat jelent, mindenesetre a kezében lévő könyveket egyre jobban szorítja magához. - És igen, nem láthattál. Folyton a könyvtárban vagyok és bulizni sem járok és csak harmadikos vagyok – és ha jobban belegondol, szánalmas az élete ilyen téren. Már a barátai is megmondták neki, hogy egy kicsit lazítania kellene, vagy kimozdulnia, mert végül tényleg csak az írók és a regényekben szereplő hősök alkotják majd a társaságát.
- Te ötödikes vagy, ugye? - drága Lilien, ismerkedésből elégtelen. Troll. Zéró. Nulla. Menekülj inkább és ásd el magad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem nagyon beszélünk, legalábbis én nem erőltetem különösebben meg magam, míg a klubhelyiségből a konyhába érünk Theony-val. A sötét, csendes folyosókon sétálva egyébként sem szívesen ébreszteném fel a halkan szuszogó portréalakokat. Ha valamit még jobban gyűlölök, mint az élőlényekkel való társalgás, az a holtak sápítozásának hallgatása.
A konyhában aztán persze lerohannak a házimanók. Ilyenkor a többségük nekik is alszik, csak néhány munkamániás kis eszelős van ébren, az ilyen éjszakai baglyok kedvéért, mint mi, és csak annyit kell mondanom, kávé, és már szaladnak is teljesíteni a kérést.
Ledobom magam az egyik asztalhoz, és megvárom, míg a másik is helyet foglal.
- Nem direkt vagyok egyébként mindig ilyen - próbálkozom meg valamiféle bocsánatkéréssel, épp csak kínosan kerülve, hogy valóban kimondjam azt, hogy sajnálom. - Néha csak a megszokás beszél belőlem. Szóval.. annyira nem is nézel ki szarul.
Tálcán, kiskanállal, cukros és tejszínes edénnyel érkezik a kávénk, egy kis tányérkán még kekszet is kapunk mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Aha, hogyne, nem hiszi. A lány fixen ilyen tanár típusnak tűnik, amivel egyébként nincs baj, sőt! Csak felnőtt korában nehogy megegyék a kolerikus személyiségű diákok.
- És tessék, még értékes könyvei is vannak. - Kicsúszik egy halk-prüszkölős-féle nevetés a száján, még a fejét is megcsóválja kicsit, de látszik, hogy jól szórakozik a helyzeten. - Ezt már nem mosod le, hogy tanár leszel. - Kész, erre most befizetne. Ez a lány olyan felkészült, mint a könyvtáros kis költői túlzással.
- Oké, megköszönöm, ha kölcsön tudod adni kedves... - Mert a nevéről halvány lila dunsztja sincs így a hirtelen jött ismeretségük hajnalán, de nem ártana tudnia, kitől kérje kölcsön a következő átbogarászandó könyvét.
- Óh... Ja igen-igen, most lesz a VAVunk meg minden, még vadásszuk a jegyzeteket hozzá. - Megvakarja a tarkóját, meg lenéz a kezében dagadó, zilált papírkötegre. Bálint hisztis lesz, de tesz rá magasról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Pislogva pillantott a fiúra és ismét érezte, hogy elönti a pír az arcát, először nem értette, hogy miért nevet, de aztán már ő maga is mosolygott.
- Lehetséges, vagy asztrofizikus, környezetmérnök, esetleg ügyvéd - toldotta meg, mert ezek mind a listáján szerepeltek, csak egyelőre még maga sem tudta, hogy melyik lesz számára a tökéletes pálya. Ezt azonban még bőven ráért kitalálni.
- Lilien, Várkonyi - zavarában egyre vörösebb lett, mert hogy a srác szerint kedves, tehát bókol neki, és eddig még soha nem kapott bókot, így azt nem is tudta kezelni.
- Igen tudom, hogy ki vagy - hogy is ne tudta volna, már korábban is látta, akkor is megakadt rajta a pillantása, csak valamiért sosem merte megszólítani, most viszont összeütköztek, nem is maradt más választása. Azonban hajlamos volt túl őszintén túl sok információt megosztani, és erre csak most döbbent rá, ettől pedig úgy érezte, hogy nyomban el kell sietnie, még mielőtt olyan kérdéseket kapna, hogy honnan ismersz, vagy honnan tudod, hogy milyen pólót viseltem múlt szerdán. Mert hogy az a kék póló rendkívül jól állt Leventének, kiemelte a szemeit és ezt Lili is megjegyezte magának.
- Sok sikert! - hadarta, aztán sietve fordult sarkon és ahogyan tervezte, el is szelelt, majd felbukva a szemetesben, de végül csak eltűnt a folyosó végén, mint a kámfor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lilien

Ha már végre igazán ráér, kiélvezi, hogy rengeteg időt tölthet a könyvtárban. Nem mondhatná, hogy a gemmológia a szakterülete, hiszen csak pár éve kezdte el tanulni Hellától, és ezt az egészet is a nő kérésére vállalta el, amíg ő éppen kényszerpihenőn van személyes okokból adódóan, így hát a kapott tantervvel és a vaskos jegyzetfüzettel mostanság meglehetősen gyakran költözik be ide, hogy az egyes témákhoz mindent elolvasson, amit csak talál a polcokon. Noha most is a gemmológia és az ereklyetan szekció metszőpontjában található asztalok egyikénél ül egy, a jegyzeteinél is jóval vaskosabb könyv fölött, éppen nem gemmológiát olvas. Útban ide teljesen véletlen akadt meg a szeme egy mágiaelméleti kiadványon, és valahogy annyira érdekesnek tűnt a gondolat, hogy belenézzen, hogy levette a polcról és most már lassan második órája azt bogarássza egészen elmélyülten. A jegyzetelést most nem látja kifejezetten fontosnak, főleg nem annyira, hogy szisztematikusan tegye, csupán néhány szót firkant le egy üres oldalra, ha éppen valami igazán izgalmas felvetést talál, amiről úgy gondolja, hogy a későbbiekben töprenghet még tovább mindenféle vonatkozásban az alkalmanként hosszúra nyúló álmatlan éjszakákon. Újabb húsz percig még folytatja az olvasást, mire arra az elhatározásra jutna, hogy mégiscsak kénytelen lesz felkelni és megkeresni a legközelebbi mosdót, mert sajnos a zennek nincs azon a szintjén, ahol ostoba földi szükségletek fölé emelkedhet, teljességgel ignorálva azokat. Visszafele meg a nagyteremből vagy a konyhából valami innivalót sem ártana szerezni akkor már, úgyhogy a dolgait az asztalon hagyva eltűnik legalább negyedórára, talán húsz percre is, végül egy üveg vízzel a kezében tér vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Könyvekkel felpakolva érkezett meg, mosolyogva intett mögüle a könyvtárosnak, és jelezte felé, hogy nem szükséges mozdulnia, mert szívesen helyére pakolja a könyveket. Ugyan nem dolgozott a könyvtárban, de olyan sokat lógott itt, hogy szinte ez volt a második otthona, nagyon is jól tudta, hogy minek hol is van a helye. A kupaccal egyik sorról a másikra haladt, gondosan tette vissza a könyveket oda, ahonnét korábban elvette azokat, és miután végzett, úgy döntött, hogy pár könyvet kivesz magának. Be is fordult a következő soron, és épp az ereklyetan könyvei közt kotorászott, amikor észrevett egy, az asztalon árválkodó mágiaelméleti könyvet, és néhány jegyzetet. Körbepillantott, de nem látott senkit, ezért óvatosan lépdelt oda, és csak az asztal mellett állva, kíváncsian nézett bele a jegyzetekbe. Azon viszont olyan érdekességek szerepeltek, hogy Lili bizony letelepedett az üresen ácsorgó székre, és fellapozta a könyvet, amiből a jegyzet készült, majd lelkesen kezdte olvasni a sorokat. Annyira belemerült, hogy észre sem vette, valaki másnak a helyét foglalta el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lilien

Mivel tudja, hogy hamarosan visszatér, egészen természetesnek tűnik nem elpakolni a dolgait. Egyébként sincs kifejezetten nagy tolongás a könyvtárban, amikor a legtöbb diák órán van, és ha netán még lenne is, eddig senki nem nyúlt a dolgaihoz. Holmi ostoba diákcsínyek áldozatának is rég szemelték ki szerencsére, s a maga részéről egész nyugodtan hagyja el a már elfoglalt helyét, hogy hozzávetőlegesen húsz perccel később arra térjen vissza, hogy a továbbra sem túlzsúfolt könyvtárban valaki éppen azt az egy helyet találta meg, ahol ő ült még nemrég. Mi több, a leányzó a mágiaelméleti könyvet olvassa egészen elmélyülten.
- Khmm - köszörüli meg a torkát, amikor már az asztalhoz ér, de tekintve, hogy van üres szék még, három is, úgy dönt, hogy kihúzza a legközelebbit és leül.
- Érdekes? - kérdezi meg végül, közben a vizesüveg kupakját csavarva le, majd amíg belekortyol, a jegyzetei után nyúl, hogy azokat mégiscsak maga elé húzza. Az eléggé vaskos füzetben ugyanis a gemmológia jegyzeteinek jutott a legtöbb hely, azokra pedig még nagy szüksége lesz a mágiaelmélettel ellentétben, amit puszta kíváncsiságból emelt le a polcról egyébként is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem először vetem be magam a könyvtárba délután, hogy erős túlzással kiraboljam a zárolt részleg egy részét a saját szórakozásomra. Azt mondják, a jó pap holtáig tanul, nos én kivételesen csak azért rabolok be mindent, ami az érdeklődési körömben mozdítható, mert megőrült a tornyunk. Így kell jól kezdeni az évet: bolond ajtókkal, amik össze-vissza nyílnak. Sőt, ma délben még jelentést is kaptam a manóktól, hogy egy-két ablakot le kellett mosniuk, mert furcsán vízfoltosak lettek? Nem tudtam mire vélni a manó ficergését, úgy hogy csak megköszöntem a jelentést és... ennyi volt. Tényleg, lehet, én vagyok túl naiv.
- Lilla kedves, ezeket még hozzám tudnád írni, kérlek? Egyelőre hétfőig szeretném őket kivenni. - Látszik rajtam szerintem, hogy kissé zilált vagyok, mert a Levita tornyából kavarodtam ki potom háromnegyed órája előtte húsz perc forgolódással és legalább hét különböző helyiséget megjárva. Agyrém, ami odafent van, nem csoda, hogy pityeregnek az elsőseink. Megkértem a szfinxünket, hogy legyen elnézőbb, és akit felismer, engedje csak be, hagyjuk most kicsit a találós kérdéseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ha van valami, ami tényleg hiányzott, akkor az ez a hely. Képes vagyok töménytelen időt eltölteni itt, még zárás után jóval is itt maradni, és csak rendezgetni. Most is ezt teszem, és... jó ez így nekem. Mert nincs telefon, ami megrezzen, nincs üzenet, ami elvonná a figyelmem. Most igazán van időm elgondolkodni azon, milyen rossz ember is vagyok, és mivé válhatok, ha nem húzom be a kéziféket. Ilyenkor minden olyan tiszta és világos... és üres. Szörnyen üres azok után, amiket az elmúlt időszakban átéltem.
Most is megfogom a könyvet, most is beteszem a helyére, de... valami hiányzik. A lelkesedés. Már nem lelkesít. Már gyűlölöm a gondolataim, és nem akarom őket. Eddig nyugodt szívvel merültem el bennük, mert az töltött fel, most csak lehúznak.
- Hogy tessék? - felkapom a fejem, és a hang irányába fordulok.
- Hogyne, persze - már megyek is az asztalhoz, közben leejtem a kezemben lévő kötetet, és gyorsan fel is veszem, épp csak morgok. Nos, a tanárnő pont az, akinek ez furcsa lehet. Rendszerint kétszázon pörögnék, és ajánlanék neki még hármat mellé, ez azonban elmarad.
- Még mindig káosz van? - nézek rá együttérzőn, holott megkockáztatom, jelenleg hasonlóan jól nézünk ki. Csak nekem közöm sincs a levitához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hoppá, hát ez a kislány milyen kedvetlen. Általában nem ilyen szokott lenni, még engem is meg tud lepni, milyen hasznos könyveket ajánl Lilla. Mi lett ezzel a gyerekkel?
- Az, sajnos. Még nem jöttünk rá, mi okozta ezt a felfordulást, most próbálok dokumentálódni hozzá. - Igen, hogy kell megjavítani ősöreg, hisztériától szenvedő kastélyajtókat az átlagos varázslatok hatástalanságakor. Valahogy egyszerre nem arra fókuszálok, hanem az előttem ácsorgó, önmaga árnyékaként funkcionáló lányra. Még a könyveket is félretolom egy kicsit, hogy rendesen láthassam őt.
- Valami baj van? Olyan... nem is tudom, kedvetlennek tűnsz. Mint akivel valami súlyos történt. - Ha nem tudnám, milyen általában, azt hinném, depressziós alkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Hmmm... van eeeeeegy - kutatni kezdek a hatalmas stóc között. Igen, mind arra vár különben, hogy visszakerüljön a helyére, de meglesz az. Most viszont van egy probléma, amire fókuszálhatok, és az jó, mert nem a sajátom. Igen, erre van szükségem, azt hiszem. Nem tudom.
Amint megvan a könyv, diadalittas mosollyal nyújtom a tanárnőnek.
- Szóval ezt Valuska professzor hozta, igazából még nem néztem bele, de hátha... elvileg régebbiek a benne lévő bűbájok, mint az iskola, szóval lehet van rá megoldás. De én azért körbenéznék a diákok között. Saint-Venant igencsak kreatív tud lenni, a múltkor is két hétig takarítottam utána, de mégse akarják kitiltani innen - csak egy nagyon picit vagyok bosszús a fiúra. És nem, nem segít, hogy a malőr nem a helyre irányult, hanem a személyre, aki itt tartózkodott.
- Ja igen. Nem.. nem igazán, de majd elmúlik - nem szoktam olyasmiről füllenteni, amiről egyből levágják, hogy füllentek. Márpedig azt állítani, hogy teljesen jól vagyok, olyasmi, amit még az arc nélküli festmény se hinne el a folyosó végén. Viszont mosolygok, mert tudom, hogy minden rendben lesz. Mert el fognak múlni ezek a dolgok, napok kérdése az egész. Csak húzta volna már rá az ujjára azt a nyamvadt gyűrűt....