Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Átlagos nap, mikor csak saját magamat szórakoztatom, és újra ABC sorrendbe teszem a könyveket. Először azokat, amiket segítség nélkül is elérek, mert utána hamar vált kikapcsolódásból bosszankodássá, én meg vagyok annyira makacs, hogy akkor se hagyom abba, pedig addigra már nem szórakoztat.
Néha kiveszek egyet-egyet, aminek érdekesnek találom a borítóját. Van, hogy félre is teszem, mert benyúlom. Tartom, hogy életem döntése volt jelentkezni ide, akármennyire is tűnik olyan stréber dolognak.
- Segíthetek? - látszólag hirtelen fordulok a levitás felé. Nem nehéz őt felismerni, tesz róla, hogy pletykáljanak róla, na meg nem elhanyagolható, hogy szeretem a bandáját. Így bár határozottan az a célom, hogy megijesszem, arcomon csak a jól szórakozott mosoly játszik. Nem, nem vagyok vak, észre vettem én azt az óvatos közeledést, egyszerűen csak nem tudom mire vélni. Nem szoktam embereket enni.
- Vagy tudod mit? Te nekem. Leveszed azt? - mutatok egy könyvre, pofátlanul és meglehetősen gátlástalanul használva ki a magasságát.
- Meg azt is, mert hozzá tartozik - oké, ezen a ponton már azért szépen pislogok, mert túltolni mégse szeretném, de hát... mit tehetnék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Óh, nagyon köszönöm, átlapozom még ma este! - Imádom a ritka és öreg könyveket. Annyi hasznos régi praktikát rejtettek el bennük, amit valamiért mára elfelejtettünk. Nem is értem, hogy lehet ilyesmiket a fejlődés rovására lemorzsolni.
- Saint-Venant? - Nocsak? A nyolcadikosomról egyelőre csak annyit tudok, amennyit az újságok megírtak: problémás az édesapja. Vele sem fogok szülői értekezleten találkozni egyhamar.
- Majd utánajárok... De előbb mesélj, ha szeretnél. Mi a baj? Olyan lekókadt az arcod, mintha összeomlott volna a világ. - Esküszöm, amikor a mindig vidám és hiperaktív könyvtárosunk ilyen esőre álló hangulatban dolgozik, már tényleg el tudom hinni, hogy jön a világvége.
- Azt mondják, ha kiadod magadból, az segít. - Lehet, hogy picit buzdítom, de csak picit, mert a Lilla-féle embereket megmérgezi a visszafojtás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mosolyogva biccentek, aztán neki is látok gyorsan az adminisztrációnak, noha semmi nem indokolja, hogy nekem sietni kelljen, hisz nincs az a nagy tömeg. Év elején sose, meg úgy év közben sem. Év vége az általában, mikor mindenki hirtelen akarja megváltani a világot.
- Nem velejéig romlott... csak... nem is tudom, valahogy csinál valamit, ami aztán rosszul sül el - megvonom a vállaim, mert a tanárnő arcát látva, úgy érzem segítenem kell, hogy nehogy téves következtetéseket vonjon le. Azt is hamar megállapítom, neki is jár az Igéző. Lafayette-t meg tényleg nem tartom problémásnak, csak... szertelen?
- Neeeem, semmiség... de tényleg, csak... fiú gondok - keresem a megfelelő szavakat, és örülök is, hogy megtalálom. Mert momentán ebben az egy jelzőben vagyok biztos Damiannal kapcsolatban. Ő egy fiú.
Aztán meg abban is biztos vagyok, hogy a tanárnőt ez nem érdekli, vagy ha most mégis, utána nem fogja, én meg... nem is tudom. Ella van csak, akivel tudnék erről beszélni, de érthető, ha nem akarom szerencsétlen lány lufiját is kipukkasztani, ő még nagyon nincs erre felkészülve. Tulajdonképp én sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Az a megtiszteltetés érte, hogy felkérték őt konyhafőnöknek, a séfkabátot pedig maga Levente húzta rá, aki utána hosszan megcsókolta őt. Ilyen klassz álma volt a leányzónak, aki már nagyon várta a mai napot, hisz a srác valóban segítséget kért tőle a konyhai teendők kapcsán, a többit már Lili tette fejben hozzá. Volt benne egy kis izgalom, de nem azért, mert nem tud főzni, hanem mert mégis csak Levivel találkozik, mellette meg mindig így érzett.
- Szia, itt vagyok - lépett be lelkes mosollyal a konyhába, majd a pulthoz lépdelve megtámaszkodott és végig pillantott a srácon. - Szóval akkor valami nagyon egyszerűt szeretnél? Reggeli vagy inkább ebéd, vacsora?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Talán úgy tűnhet, hogy túl szigorúra váltottam egy potenciális rendbontó hallatán, pedig nem, ez a koncentráló arcom, de majd megszokják, ha eleget hangoztatom, hogy nem kell félni, nem kapok szét senkit, mint egy bizonyos gyerek a meséskönyvet. Az információt mindenesetre egy biccentéssel elraktároztam, de most sokkal jobban érdekel, mi nyomja a kedvenc könyvtárosom lelkét?
- Óh, szívem... - Na igen, ebben a korban a férfi problémák még sokat nyomnak a latba és képesek az ember egész napját vagy hetét elrontani, főleg, ha érzelmesebb típus vagy. Úgy tűnik, Lillácska az.
- Tett vagy mondott valamit, amivel megbántott? - A tinédzser fiúk erre hajlamosak. Még emlékszem Winter hirtelen hangulatváltozásaira, az sem volt egy sétagalopp azért.
- Próbáltatok beszélni róla? - Nagyon remélem, mert amennyit már láttam ebből a leányzóból, képes higgadtan megtárgyalni mással a gondjait, csak hát... ha ez nem csak kis vonzalmacska, hanem szerelem, az keményebb dió lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Úgy cirka húsz perce Hay Dayezik a telóján és várja Lilit, közben megetette a teheneket, learatta a paradicsomot, nagyon mundane kis feladatokat csinált meg extra pénzekért, de szépen fejlődik a farmja.
Az a helyzet, hogy Bálinttal most már külön költöztek egy budanekeresdi bérelt lakásba önállósodni... ennek pedig része lenne a kaján való spórolás, de mint tudjuk, Levi bármihez hozzáér a konyhában, az robban, szétesik, tönkremegy, kakukk.
Az anyjához már nem akar visszaszaladni, de egy barátot bármikor megkérne, hogy kupálja ki olyasmiből, amihez ő nem ért, de a másik hátha igen. Így aztán szegény Lili megnyerte magának ezt a roppant hálátlan feladatot, oktatni egy antitalentumot.
- Hey, kösz a segítséget előre is. - Fog még több köszönömöt is mondani, főleg, ha nem csinál valami fatális hibát, mint mondjuk levágni a saját kezét egy késsel véletlenül. Közben felpattan a székről besorolni Lili mellé.
- Reggeli és vacsora is lehet, bármi igazából, ami nem párizsis kenyér. Bálint is hülye a konyhában, én is, és ez annyira nem király, csak... hogy is mondjam... Eddig bármit próbáltam, az totálkatasztrófában végződött, szóval a türelmedet nagyra fogom értékelni, akárhogy is alakuljon ez a mai próba. - Elég alacsony elvárásokkal indul önmagával szemben, van annyi kritikai érzéke, hogy felismerje, ő egy született lúzer a konyhában, de talán fejleszthető. Kiderül.
- Irányíts, mester. - Fogalma sincs, mihez kellene kezdjen elsőként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Majd inkább a végén, mert lehet, hogy én sem tudok főzni, arra nem gondoltál? - elneveti magát a lány, de most is csak viccel, azért már nagyon sok mindent főzött, hisz anyukájával ketten éldegélnek és gyakran együtt sütnek-főznek.
- Okés - bólint, majd ellökve magát a pulttól a hűtőhöz lép, és megnézi, hogy egyáltalán mihez is foghatnak. El is kezd kipakolni onnan, zöldségeket, szalonnát, tojást.
- Oké, akkor először egy rántottát fogunk megtanulni, ez alap, finom és jól is lehet vele lakni, mehet reggelire és vacsira, de még akár ebédre is. Szóval, szükségünk lesz egy serpenyőre, kérlek vegyél elő egy serpenyőt és önts bele egy pici olajat, nem kell sok - most tényleg tanárnőnek érzi magát, ismét megtámaszkodik a pulton és egyelőre nem is akar mozdulni, azt szeretné, ha Levi mindent maga csináljon, mert így fogja csak igazán megtanulni az alapokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Éreztem én, hogy ebbe nem kellene belemenni. A kérdések bár egyértelműek és jogosak, mégis zavarba hoznak annyira, hogy inkább az előttem lévő könyvekkel foglalkozzak.
- Nem... mármint...nem semmi. Igazából csak egy barát, semmi ilyesmi - azért ezt gyorsan próbálom letisztázni, de most még nem is zavar, hogy az arcomba lóg a hajam. Mégis csak egy tanár, nem kellene hogy itt téves következtetéseket vonjanak le.
- És tényleg semmi baj nincs, hamarosan eljegyez valakit - igen, kapaszkodok ebbe, a tanárnőre is biztatóan mosolygok, mert tudom, hogy az majd megoldja ezt a kusza helyzetet, amibe keveredtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Szívem... - Merlinre, szegény lány, fáj a szívem látni, hogy a tinédzserek szerelmi problémái őt is utolérté... TESSÉK?
- Parancsolsz? Fussunk neki még egyszer, Lillácska... Eljegyez valakit? - Ez sokkal komplikáltabbnak hangzik, mint hittem. - És ez a valaki... nem te vagy ezek szerint. - Nem akarom még jobban elkedvetleníteni, de a tények azok tények. Nem lógatná az orrát, ha ő volna a szerencsés menyasszony.
- Melyik házba jár ez a fiú? Mi a neve? - Mert, ha az enyémbe, lehetséges, hogy utánanézek, mi ez az egész. Gyerekek házasodnak? Na, azért van az a bizonyos határ. Amíg ebbe az intézménybe jár, tanuló, és mint tanár, felelősséggel tartozok iránta, ha a házam lakója vagy tanítom, vagy szimplán, mert diák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Pontosan - a tanárnő nagyon jól kihámozza a lényeget. Nem fogom azért hibáztatni, mert nem érti a lelkesedést a hangomban. Tényleg... tényleg nem fogom telesírni a párnám, amiért nem jegyez el. Jó ég. Eszemben sincs ilyesmi, szerintem még arcomra is kiül a pánik hirtelen.
- Igen, valaki mást fog. Csak tette volna már meg - sóhajtok fel, mert nem gondolom, hogy ez mostanra sokkal érthetőbb, mégis könyörgőn nézek a levitás házvezetőre, mintha... mintha ő el tudná intézni, hogy rá legyen húzva valaki ujjára az a nyamvadt gyűrű.
- Hogymi? Jajj.... nem... nem... jár az iskolába - beharapom az ajkam, mert tényleg már csak az hiányozna, ha még itt is belebotlanék. Ezen a ponton már megmasszírozom az orrnyergem, mert... a segítő szándékot tényleg látom, és tudom, ha akarok valamerre jutni, akkor bizony nevet kell mondanom. De az nehéz. Ha nevet mondok, akkor minden olyan valóságossá válik.
- Damian.... Flaviu... - sóhajtok egy nagyot, az előttem lévő könyv borítóját nézve. Hát mennyire érdekes már, és milyen jól néznek ki ezek a motívumok. Nekem ez miért nem tűnt fel eddig.
- És tényleg semmi... rossz dolog. Csak nem tetszik, hogy olyasmiket teszek, amiket egyébként nem tennék - igen, a legnagyobb problémám ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Akkor el sem vállaltad volna. - Na, be akarják húzni a csőbe? Szép, szép, nem hagyja magát olyan könnyen. Ennyit már leszűrt Lili jelleméből, hogy ha nem lenne magabiztos abban, amit tanít, el sem vállalná.
- Jó, ez szimpla... kellene legyen. - Aha, hogyne. Próbálkozz, Levi, próbálkozz csak. Végül is maximum leégeted a konyhát, nem nagy gond.
Az instrukcióknak megfelelően előbányász egy serpenyőt a sok közül, meg olajat. Az már nem megy, hogy rendesen felmérje a "pici" fogalmát, ugyanis a serpenyőbe jó két kanálnyi olaj kerül, és a gázláng is maxon ég. Oda fog égni, mint a szemét.
- Oké, ez megvan. A tojásokat szedjem elő? - Ha Bálint és a tesói itt lennének, záporoznának a tojásos viccek. Köcsög bagázs. Ezért kért privát oktatást Lilitől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hát ez.... fenomenális. Kicsit mintha déja vu érzésem lenne Winter és a saját korkülönbségem és különböző élethelyzetünk miatt régebbről. Az egy viharos szerelem volt, az is biztos.
A név nem cseng ismerősen, valószínűleg, mert nem mozgok aranyvérű körökben és nincs honnan tudjam, hogy az iskola egyik valaha volt legkiválóbb tanárnője egy Flaviuhoz ment hozzá.
- Szereted? - Ez a legelső és legfontosabb kérdés szerintem. Mert a vonzalom és a szerelem két teljesen más lapra tartozó kérdés, amit fontos különválasztani és külön is kezelni egyes esetekben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ebben ne legyél olyan biztos - mosolyogva elenged egy kacsintást, nocsak mi történt Lilike? Aztán persze ahogy rájön, bele is vörösödik kicsit. Adja az instrukciókat, figyeli a fiút, nem akar segíteni és azért megnyugszik, hogy a serpenyőt felismeri. Vannak, akik még azt is összekevernék egy kuktával.
- Várj-várj, ne ilyen nagy lángon - inkább odanyúl és lejjebb tekeri. - A tojásokat törd fel egy tányérba, tegyél bele egy pici, mondom pici sót és verd fel, közben besegítek - mivel talált a hűtőben előre felcsíkozott hagymát, így a dobozból csak szór valamennyit az olajra. - Először picit a hagymát pirítjuk, nem kell túl nagy lángon, mert akkor megég. Kavarni sem kell, csak ha már látod, hogy barnulna a széle - aztán míg Levi töri a tojásokat, addig Lili gyorsan egy késsel aprít a szalonnából néhány csíkot. - Ez szalonna, ebből is dobunk rá kicsit, nem kell sok. Egyébként más zöldségeket is lehet, de szerintem most egy ilyen alap bőven jó lesz. Ha kész vagy, akkor öntsd rá a tojást, és azzal a fakanállal óvatosan tologasd ide-oda. Érezni fogod, ha már jó lesz, mert a süléstől össze fog állni. Aztán már ízlés dolga, hogy mennyire sütöd meg a tojást, van, aki krémesen szereti, van aki meg egészen jól átsütve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nem. - ezt teljesen határozottan, és hirtelen és köntörfalazás nélkül tudom állítani. Márk. Őt szerettem, ő akkor is tökéletes volt első barátnak, mondhat bármit. Jó érzéssel gondolok rá, és nem szomorkodom amiatt, hogy vége lett, csak azt kívánom, legyen boldog. És ezt neki is el tudtam mondani.
- De rettegek attól, hogy fogom - ez már inkább kétségbeesett, és halk és sebzett. Mert tudom, hogy nekem az nem kell, hogy nekem az csak fájni fog, és megint átjár a düh, mert én ezt tudom, és mégis csinálom a hülyeségeim. Egy pofon. Az kell nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Őőő, nem mindegy, mekkorára állítom? - Említettem már, hogy Markovits Levi egy masszív konyhai antitalentum? Igen? Akkor szeretném megismételni: ha nem akarod, hogy leégjen a konyhád, ezt a gyereket NE engedd be a konyhádba, köszönöm!
- Okké...? - Még elég bizonytalan, látszik rajta, de a hűtőt seperc alatt megkurtította négy tojással. Nos... egy perc múlva egy lábasban hever a négy tojás feltört, romokban heverő holtteste apróbb tojáshéjakkal kiegészítve. Csodás látvány, abszolúte, hogy még tojásokat se tud héj nélkül összetörni. Persze a só kimaradt.
- Óh... ÓÓÓÓÓHHHH! - Szalonna. Hány éve nem evett ilyesmit? Jó rég. Oké, ezt, ha kihagyja, nagy baj nem történhet, ugye? Majd Bálintot megkérdezi, annak szokott a húga főzni, Ella. Az ilyen kis konyhazseni, mint Lili.
Végül az instrukciók szerint ő belekanalazza a héjas, felvert tojásmasszát a serpenyőbe. Hát ez minden, csak nem gusztusos, főleg, amikor összekavarja és fehér héjdarabok kandikálnak elő a végtermékből.
- Ez így kellene kinézzen? - Barbié nem ilyen. Hát mindjárt finnyázni kezd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Kicsit összepréselem a szám, mert ismerős az érzés, még ha csak futólag is. Aligha tudom eltüntetni az együttérzéssel vegyes aggodalmat az arcomról, de ez szerintem csak mutatja, hogy aggódok a diákjaim mentális épségéért a testi mellet.
- Néha... Néha át kell gondolni, mi a jó az embernek. - Hezitálok? Igen, pont mert ez egy másik ember élete és nem biztos, hogy kér a kéretlen tanácsból. Másfelől Lilla egy fiatal, intelligens lány sérülékeny korszakban, amikor még minden kudarc a világ összedőlésével egyenértékű.
- Jól gondold meg, és ezt teljesen komolyan mondom. Ha úgy érzed, megégetheted magad, talán okosabb elsétálni, és ezt nem rosszból mondom neked. Ha már most kételkedsz, azt jelenti, rengeteg intő jelet felfedezhettél, ami óvatosságra késztet... Mennyire komoly ez, Lilla? Őszintén. - Anyáskodok, igen, de inkább ez, mint hogy szegény lány egy reggel felébredjen mondjuk egy pozitív terhességi teszttel, és fogalma se legyen, mihez kezdjen onnantól kezdve, csak mert szerelmes volt egy nem túl kompatibilis emberbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Tapasztalat? - nem bírom megállni, hogy ne kérdezzek rá. Láttam az arcát, és nem elhanyagolható a tény sem, hogy mégsem siklik át efelett olyan könnyedén, mint én azt hittem. Ezzel csak az a baj, hogy nekem még továbbra is beszélnem kell erről, pedig annyira szívesen berugdosnám a sarokba, és nem törődnék vele. Mert igen. Most. Most könnyű.
- Ha már csak azt vesszük, hogy aranyvérű én meg.... nos... nem, borítékolható a tűzvész - és sose hittem az ellenkezőjében, esküszöm. Egyszerűen fogalmam sincs, mi és hol csesződött el ennyire, hogy olyas valakiről beszélek, aki pár hete még a hajam fogta, mert annyira vállalhatatlanra ittam magam. Lehet, hogy pont ott. Nem kellett volna szót fogadnom, és felhívnom aznap reggel. Csak ki kellett volna sétálnom abból a nyomorult panzióból, és köddé válni. Mennyivel könnyebb lenne most minden. Felsóhajtok.
- Nem tudom. Semennyire. Barátok vagyunk. Néha lefeküdtünk, de... közöltem vele, hogy ezt a játékot nem játszom. Én nem leszek az, akivel a menyasszonyát csalja, még akkor sem, ha ez náluk bevett szokás... állítólag - megvonom a vállam, hogy biztosítsam a tanárnőt, ugyanarra a döntésre jutottam, amit ő is javasolt.
- Most már csak azért könyörgöm, hogy húzza az ujjára a gyűrűt, mert akármennyire nem szeretném, mégis játszom ezt a játékot - és igen, elérkeztünk kérem a probléma valódi forrásához. Viszont határozottan jól esett valakinek kiborulni, aki nem akadt ki már eleve azon, hogy egy Flaviuról beszélünk. Ez igazán....jó érzés.
- És most neki dolgozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Bizony... - Mostanra elértem odáig, hogy nosztalgiával gondoljak vissza a kapcsolatomra Winterrel, még a félmosoly is a szép emlékeknek szól, de nem volt ez mindig ennyire zökkenőmentes.
- Az aranyvérnek nem mindig van ehhez köze. Ha veled akar maradni, addig próbálkozik, míg talál erre megoldást. - Az emberek még modern korunkban is ezen akadnak fenn, pedig ez számomra felfoghatatlan. Bele kellett volna születnek egy ilyen családba ahhoz, hogy megértsem a koncepció fontosságát.
Oh holy... Igen, ez tényleg sokkal komplikáltabb, mint hittem. Nagyon komplikált.
- Lilla... Ha le akarsz róla válni, nem az a legjobb módja, hogy neki dolgozol. Sőt, ez a lehető legrosszabbak közül való, és nem ő állna vesztésre egy vitás helyzetben. - Úgy tűnhet, teljesen ellene vagyok az egész szerelmi történetnek, mégpedig okkal: ha már munkáltató-munkavállaló viszonyba megy át az egész, rizikós talajra lép a lány, és felesleges feszültséget szülhet benne, hogy még mindig a se veled se nélküled "barát"hoz van láncolva.
- Nincs más hely, ahol dolgozhatnál? Vagy távmunkában esetleg. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- És tud azok után így mosolyogni? - döbbenet ül ki az arcomra, mert ha tényleg volt hasonlóban része, egyszerűen nem tudom, hogy tud mosolyogni. Mármint ez nem megjátszott, és nem mű. Én erre már most képtelen vagyok, ami elkeserítő egyébként.
- Nem gondolnám, hogy bármit is akar, aminek köze van hozzám - gondolkodom el, hisz semmi jelét nem adta ennek soha. Jó persze, beleláthatnék olyasmiket, amik nincsenek, de az, hogy azok a dolgok megtörténtek, az is miattam van. Ki okolna valakit azért, mert él a lehetőséggel?
- De biztos. De jobban fizet, mint az előtte lévőek, és nincs is mindig ott. Semmi nem indokolja, hogy felmondjak... ráadásul... mögöttem nincs egy stabil családi háttér, így nem igazán tehetem meg, hogy pattogok - de azt belátom, hogy talán egy cseppet meggondolatlan voltam, amikor olyan egyszerűen rábólintottam.
- Ezzel tényleg nem lesz gond, soha nem feküdnék le valakivel, akitől a fizetésem kapom. Ez elég visszatartó erő - még biccentek is mellé, mert meginghatatlan vagyok ebben. Igen. Most. Most nagyon megy nekem ez a határozottság. A gondok ott kezdődnek, mikor egy légtérben vagyok vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Idő, távolság, és önreflexió. Újra ki kellett találjam, ki vagyok. - Ezekre szükségem volt, miután olyan hevesen váltunk el Winterrel. Újra fel kellett fedezzem önmagamat és megtanulni a saját értékeimet. Nem volt egy elnyomó kapcsolat, de mint mindegyikben, valakinek végül engednie kellett, és ő lett a dominánsabb fél, én pedig folyton próbáltam ezt megdönteni valahogyan. Viharos és érzelmes egy viszony volt ugyanolyan viharos véggel.
Az alapján, amit Lilla vázol, nekem határozottan úgy tűnik, hogy ebből bajok lesznek. Onnantól, hogy egy munkaviszonyba bekerülnek magánéleti elemek is, amik nem állnak meg egyetlen éjszakánál, az esetek 90%-ban katasztrófához vezet.
- Egyvalamit ígérj meg: hallgass a megérzéseidre, hangozzék ez akármilyen ostobán is. Általában a megérzések olyan jelekre alapulnak, amit a tudatalattid felfogott már és figyelmeztetni akar. Ne ignoráld őket, és mondj fel, ha szorultnak érzed a helyzetet. Segítek neked más állást találni bármikor, csak kérlek, mérlegelj, rendben? A pénz mozgatja a világot, de nem minden a pénz. - Persze lenne egy sornyi ember, aki ellentmondana a véleményemnek, és megvan minden joguk hozzá, de tény, ami tény, a kiégést, a mentális összetörtséget nem a pénz javítja meg, hanem mondjuk a megelőzés és a józan gondolkodás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Annyira elmélyedt az olvasásban, hogy már csak a torokköszörülésre kapja fel a fejét, ahhoz meg nem kell sok, hogy rájöjjön, a professzor helyét sikerült elfoglalnia, és épp az ő jegyzetei felett olvasgat.  - Elnézést kérek professzor úr - vágja rá azonnal, látszik hogy zavarba jött, ugyanis ez kicsit kellemetlen. Nem szokása egyébként mások holmija fölött kutakodni, és esze ágában sem volt az, hogy beletúrjon azokba a jegyzetekbe, egyszerűen csak a kíváncsiság és a tudásszomj hajtotta.  - Nagyon, ez egy kimondottan érdekes rész a mágiaelméletről, de épp a végére értem - mosolyog, és visszacsúsztatja a könyvet eredeti olvasójának. - Direkt nem árulom el a végét - nem szívesen venné el Álmos professzortól ezt a kis élvezeti részt.  - Azok amúgy órai jegyzetek? - Lili bizony kíváncsi, látta, hogy a professzor gyorsan húzta el a lapokat, érdekli is őt, hogy miféle tanulmányon dolgozik épp a professzor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Lilien

- Na még csak az kéne - dünnyögi a professzor megszólításra. Ő csak egy alkalmi helyettes, még csak tanárnak sem mondaná magát, legfeljebb tanuló gemmológus, aki igyekszik továbbadni a még frissen szerzett tudását, amíg mestere kipihen mindenféle fizikai és mentális fáradalmat. - Az Álmos megteszi, nem vagyok professzor - közli aztán megvonva a vállát, miután maga elé húzza a jegyzeteit, helyet foglalva az egyik üres széken.
- Van még benne pár érdekes tanulmány, ha foglalkoztat a téma - közli, közben meg szorosan rácsavarja az üvegre a kupakot, és odébb teszi, nehogy véletlenül is bántódása eshessen a könyvnek vagy éppen a gondosan rendszerezett jegyzeteinek.
- Igen, ez főként gemmológia. Mezopotámiáról akartam olvasni, ha már az a következő téma, hátha találok valami olyat is, ami nem csak engem érdekel, mielőtt még halálra untatnám a társaságot - válaszolja, közben fellapozva a szóban forgó jegyzeteket. Igazság szerint nem különösebben figyel a közönségére, ha rajta múlna, alhatnának is, amíg elmondja, amit el akart, de már panaszkodtak néhányan, hogy az Egyiptomról szóló tanóra meglehetősen tömény volt és nehezen követhető. Első körben ugyan erre csak vállat rántott, de mivel otthon is szóba került, a nővére megpróbálta meggyőzni arról, hogy hallgasson a visszajelzésekre. Mivel úgyis karnyújtásnyira van a gemmológiáról szóló könyvekkel tele polc, szét is néz azon ültében, hátha megakad valamin a szeme, de egyelőre még nem lát semmi érdekeset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyáltalán nem hangzik jól, amit a levitás házvezető mond, és ez akaratlanul ki is ül az arcomra. Eljutok hamar arra a pontra, mikor már csak körbenézek, merre is terelhetném el a témát, mert az hagyján, hogy kényelmetlen, de.... én ilyen mélységekbe nem gondoltam bele.
Egyszerűen nem tudom ennyire mélyen látni, hiszen pár nap, és úgyis gyűrűt húz valaki ujjára, ez a probléma meg megszűnik.
- Megijeszt - vallom be ennek ellenére suttogva, és lehajtva a fejem, kezdem a könyveket rendezgetni. Tényleg megijedek. Én... nem akarok mentális kaktusz lenni, sem újra megtalálni magam, mert ezt, ami most vagyok is irtó nehéz volt összekaparni. Még ha nem is fiú miatt, éltem már át hasonlót, és nem volt túl jó érzés. Most sem az. Most is sírnék, de rég megtanultam, hogy a könnyek aztán az égadta világon semmit nem oldanak meg.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ajajj, elszaladt velem a ló. Nagyon remélem, hogy tényleg semmiség az egész és az a férfi békén fogja hagyni Lillát, amint eljegyezte a másik leányzót. Ezek az afférok senkinek sem tesznek jót, de az sem, hogy ráhozom a frászt az egyik diákomra.
- Sajnálom, nem akartam. Írd a mikromanagelős természetem számlájára, hogy mindenütt apró részleteket és buktatókat keresek. Tényleg ne haragudj. - Jóhiszeműen megpaskolom a kezét, mielőtt tényleg itt szívbajt kap ijedtében. Nem akartam a legrosszabbat felvázolni, de lám, csak sikerült.
- Azt viszont sose felejtsd el, egy darabig még megtalálsz a levitások között és a tanáriban. És kérlek, tényleg keress, ha segíthetek, oké? - Eddig feszítettem a húrt, lehet, már így is elpattintottam elnézve Lilla arckifejezését. Olyan hamar tudok nulláról a százra ugrani, borzasztó.
- Most pedig mit szólnál, ha kitennéd azt a "Mindjárt jövök" táblát és lemennénk a konyhába mondjuk... fagyiért? - A fagyi mindenre megoldás, az élet legnagyobb gondjaira is. Persze, ha nem akar jönni, nem kötelezem, de örülnék, ha csatlakozna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A kastély folyosói, ahogy kell, üresen tátonganak az éjszakában, ahogy csendes léptekkel a konyha felé vesszük az irányt Sallowval. A helyiség meleg fénybe borul, mikor belépünk, s a pár túlórázó házimanó azonnal lesi is a kívánságainkat. Saide már ki is adja nekik az utasítást, mire ketten el is szaladnak, a manótrió harmadik tagja azonban vet rám egy ferde kis pillantást, szinte már kérdőn, mire én csak finoman megcsóválom a fejem.
Mikor leülök, már meg is hallom Sadie hangját magam mellől, s mondandójára talán kissé meglepve emelem fel rá a tekintetem, végül pedig csak egy halvány, fáradt mosoly jelenik meg arcomon; az a fajta, ami elárulhatja a lánynak is, hogy ezt a beszélgetést sem fogom világgá harsogni.
- Lehet, hogy csak aznapos inferus vagyok - utalok a klubhelyiségben elhangzottakra, kicsit talán lazítva a helyzet komolyságán. - Kösz, Sallow.
Még mielőtt folytathatnám azonban, a manók odahozzák elénk a tálcát - a saját bögrémbe egy szem kockacukrot ejtek, majd kis gondolkodás után még egyet, hogy kevergetni kezdhessem.
- Jól áll, mikor ilyen vagy, mint most - nyilvánítom még ki. - Én sem akartam bunkó lenni. Ne haragudj... de ezek a vizsgák... néha már nekem is sok, bármilyen hihetetlen. - Még azért egy saját magamon szórakozó, ironikus mosolyt megengedek magamnak, hogy Sadie tudja: ez még véletlenül sem komolyanvehető.
Végül beleiszok a kávéba. Nem olyan jó, mint a kedvencem, "a szokásos", amit az az itt dolgozó manó néma párbeszéddel ajánlott fel: a cikóriakávé... de megteszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Többnyire nem szeret a nagyteremben ebédelni. Nem azért, mert a manók olyan rosszul főznének, inkább csak ez a nyílt tér, amelyben mindenki egyszerre eszik számára túl zajos. Nem ehhez szokott otthon, és ez egy olyan megszokás, amit több évnyi ilyen-olyan iskolákban töltött idő sem küszöbölt ki.
Ma azonban rákényszerült, az év végi hajtás, a fakultációs foglalkozások és egyebek olyannyira feltolultak, hogy a mai nap nem volt alkalma megtenni szokásos túráját a faluba. Így kötött hát ki a Nagyteremben a Rellon asztalánál. Sajnos ráadásul csúcsidőben. Sikerült találnia egy helyet, ahol legalább az egyik oldalán nem ül senki és annyival több személyes teret tudhat magáénak az evőeszközök csörömpölésében és az ebéd közben egymással beszélgető diákok alapzajában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A nagyterembe beérve kerülöm tekintetemmel mind az Eridon, mind a Levita asztalát. Mondjuk… a Navinével sem kivételezek, végül is, van jobb dolgom is annál, mint hogy a többi diákot vizslassam, ez pedig az, hogy gyorsan végezzek az ebédemmel, ugyanis…
Gondolatmenetemet megszakítja a dugig tömött Rellon asztal, ahova nem sok eséllyel fogok tudni leülni. Rövid pásztázás után azonban meglátom a gyakorlatilag egyetlen üres helyet: Krise… Hát persze…
Nincs azonban más választásom, egy kis sóhaj után nagy lendülettel huppanok le mellé.
- Szép napunk van - szólok oda neki a hangomból azért egyértelműen kivehető elégedetlenséggel. Kriseon keresztülnyúlva már veszem is magam elé a húst, hogy minél gyorsabban túllegyünk ezen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ennyit a személyes térről, amit nehezen megszerzett magának - de azért nem teljesen unreasonable ő sem, látja a két szemével maga is, hogy kis híján teltház van. Theodore mondjuk nem is titkolja nem tetszését a kényszerhelyzet felett. Felvonja a szemöldökét erre a nyílt kelletlenségre, és elgondolkodik, vajon viszonozza-e. Többnyire nem ilyen tónusú az emberek hozzáállása, pont ezért is készteti arra, hogy kimozduljon a szokásos semmitmondó, őszintétlen udvariasságból, és hasonló attitűddel viszonozzon mindent.
- Valóban szép napunk van.
Már éppen arra jutna, hogy hagyja is inkább, mikor azzal egyidőben nyúlnak el előtte, hogy ő előrehajolna szájához emelni egy falatot. Szerencsére még időben megáll a mozdulatban, de a elhatározásán, mi szerint udvarias lesz, nagyban változtat.
- Kivárom. - Kurta, de bariton hangjában némi türelmetlen szúrósság vegyül. Kicsit olyan, mintha magának mondaná, de nyilvánvaló, hogy valamennyire Theodorenak is szól, másként nem mondta volna ki hangosan. Addig tüntetően le is engedi a kést és villát tartó kezeit, hogy még hangsúlyosabb legyen az amúgy nyilvánvalóan nem szándékos vétség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Krise megszólalása nem késztet többre, mint egy bólintásra. A lehető leggyorsabban nyúlok hát ki az áhított étel irányába, ám Nathaniel egyetlen szava egy pillanatnyi megtorpanásra sarkall. Ebben a rövid pillanatban egy oldalpillantást is megengedek magamnak, ám ez nem segít a másikhoz való hozzáállásom finomításában. Evőeszközei csörrenése a tányérján még az egyébként tömött nagyterem zsivalyán át is tisztán hallható számomra.
- Begging your pardon - válaszolom lassú, nyugodt tónusban, és a lehető legkevésbé szarkasztikus hangnemben, ahogy még egy kicsit oda is hajolok, hogy jobban hozzáférjek a tányérhoz.
Így már nem kapkodom el, ráérősen - ám épp nem túl lassan - kiszedek magamnak két szeletet, hogy aztán visszaülhessek a helyemre. A srác arca amúgy is általában fenntartja az egészséges pulzusszámom: ez most sincs másképp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egyébként gondolkodott már rajta és nem egészen érti, hogy mi Theodore beefje vele, pontosabban a Krise családdal, de elkönyvelte valamiféle családi aranyvérű vetélkedésnek. Ehj, ha tudná a másik, hogy rossz emberrel cicaharcol - Nathaniel nem tervek évek múlva a Krise család tiszteletbeli fője lenni. Ez nem teszi kevésbé irritálóvá ezt a blatant modortalanságot.
Mit lehet ezzel kezdeni? Engedje el? Reagáljon? Ha elengedi, csak elkapatja magát a fiú, és nem ahhoz szokott, hogy csak úgy szó nélkül maradjon a brat attitűd. És sajnos bizonyos szobáktól és helyzetektől eltérően ebben semmi "amusing" nincs.
- Nincs szükség kérésre. Nem szokásom olyasmit számonkérni, ami nyilvánvalóan nem realisztikus. - Például jólneveltséget várni Ebonytól. Még csak meg sem emeli a hangját és indulatos lendület sincs benne, ettől függetlenül a szándék mögötte nyilvánvaló és nem kedves. Miután Theodore kiszolgálta magát, ismét megemeli a villáját.