Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
|
× tavalyi tanév, vizsgaidőszak × American Horror ×Figyelem, a hozzászólás a nyugalom megzavarására
alkalmas elemeket tartalmaz (kendőzetlen szexualitás, fétis,
pornografikus leírás), így érvényes a 18-as karika.
A folytatáshoz kattints ide.
Mézédes illatot érzek. Nincs forróság, de meleg van - hallom a tűz halk pattogását, mely megtöri a kínzó csendet. Ruha surrog, ahogy igyekszem átlátni a zavaros képen: mintha az ember sivatagi port, vagy álmosságot próbálna a szeméből kipislogni.
Két homályos alak van a szobában. Nincs sok más rajtuk kívül. De az illat elképesztően édes. Minden fekete-fehér, ám olyan sokáig tart a csend, hogy van némi időm magamhoz térni. A meztelen férfi előttem magára vonja a tekintetem. Látom a bőrén futó izzadtságcseppet, melyről a lángok táncoló fénye köszön vissza. Látom a szemén futó bársonyt, és... hallom a lélegzetét. És bár én nem ő vagyok, mégis mintha érezném azt, amit ő: mintha érezném a bőrén nyúló, megtöredező viaszt, mintha tudnám, milyen így várakozni. Kínzó, igen, valahol az, de... nem... "úgy"...
A szőnyeg vágja a térdét.
Ahogy Theodore térdei elengednek a szűk folyosón, kezei sem képesek már senki után kapni, ám Nathaniel szerencséjére (vagy szerencsétlenségére) azok rátalálnak maguktól. Vállának, majd combjának ütődjenek, ha ő nem kap az egyensúlyát vesztő Theodore felé. A fiú nem lát, nem is hall: tekintete üvegesen mered a semmibe, ám keze finom remegése jól kivehető.
És hallom valaki más lélegzetét is. Igyekszem figyelni a székben ülő alakra, de nem egyszerű feladat, mintha a fényképezőm nem lenne képes a távolabbi sziluettre fókuszálni úgy, hogy valami az előterében van.
Mégis sikerül: ahogy próbálom tovább erőltetni, lassan kiveszem az arca elé lógó tincset, és meglátom a szemeit, a tekintetét, melynek egy pillanatra szintén színe lesz - kék. Ám ami mögötte húzódik, az valami olyan, amit én még sosem tapasztaltam. Tekintete csontig hatol, és a fiú ezt sem láthatja, érezheti csupán.
Egy burgundi villanás. A férfin lévő ing makulátlan, csakúgy mint öltözete és ő maga is. Az élére vasalt szövet kiemeli magabiztos és erős alakját, és burgundi színe mindent felemészt.
Theodore már a padlón fekszik, ahogy pár csepp vér lefolyik az orra alatt. Ám Nathaniel, ha hozzá is szólna, hiába tenné. Ahogy telnek a kínzó másodpercek, Ebonynak még több vér gyűlik az orra alá, mely lefolyik az arcán, a nyakán, úgy kúszva lassan talárja és inge felé, mint egy bársonyszalag. Teste ernyedten hever, a folyosón végigfutó keskeny szőnyegről félig a hideg kőre lógva.
Hirtelen kipréselődik azonban tüdejéből a levegő. Arca rezzenéstelen marad.
Éreztem! Éreztem valamit. Mágia lengi be a szobát azokra a másodpercekre, és tudom, mi történik; tudom, hogy nem igazi, és valahogy mégis elképesztően valódi. Mégsem a saját bőrömön érzem... inkább olyan, mintha az elmémen csapódna le a forró lélegzet.
Mozgás. A kép ismét összemosódik, ám próbálok küzdeni a látásomért. Valamelyikük megszólal, az eddigi halk tűzpattogáshoz képest számomra olyan hangosan, hogy úgy érzem, majd megsüketülök. Pedig egyáltalán nem kiabál.
Látom a simítást, és valamelyest mintha érezném is magamon. Mégsem vagyok ott. Mégsem vagyok ott, mert a fiú nem én vagyok... és én különben is itt vagyok, és nem szőnyeg van alattam, nem tűzropogás körülöttem, hanem a kő hidege...
- Nem bírom tovább... - A szavak alig érthetően esnek ki a száján, csak habog, ám érezhetően nincs még öntudatánál. Csak szeretne magához térni. Bár tekintete nem képes fókuszra, annál beszédesebb, ahogy teste kissé összerándul, s vállai merev összehúzódása minden tagját enyhe remegésre késztetik.
Tüdeje hirtelen és hangosan telik meg ismét levegővel: feleszmél. Zilálni kezd, igyekezvén bepótolni az eddig kimaradt lélegzetvételeket, ahogy az első dologba belekapaszkodik, ami a keze ügyébe kerül. Ez azonban nem a szerencsenapja, ugyanis ez a "dolog" nem is lehetne más, csak Nathaniel Krise.
A felismerés jó pár másodperccel az után érkezik el, hogy már megragadta a férfit. Most reflexből engedi el háztársát, s az első olyan érzelem ül ki az arcára, melyet az agya ebben az állapotban produkálni tud, ez pedig a félelem. Na nem azért, mert amit az imént látott, kifejezetten elriasztaná Nathanieltől: hiszen ezt még nem tudja megítélni. Azt sem tudja, hol van, és azt sem, hogy mikor. És Nate aggódó pillantása ezen nem segít. Csömörből vödörbe érkezett.
Arcát ösztönösen eltakarja, nyakát pedig behúzza, ahogy még mindig levegő után kapkod.
Akácméz. Mindenem tiszta méz. Forró méz folyik az arcomon, a nyakamon és a mellkasomon is.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 295
Összes hsz: 376
|
TheonyNa persze, Theodore Ebony, mint a társaság közepe, minden figyelem és csodálat tárgya. Nevetnem kell, és most már kezd aggasztani, mennyire normálisan és nem rosszul, megkockáztatom, jól érzem magam a társaságában. Még a végén megneszelik a manók és elterjesztik, hogy barátok vagyunk.
Mégis, valahogy hiába hat teljesen komolyan vehetetlenül amit mond, elgondolkoztat és miközben rendezni próbálom arcizmaimat, tekintetemmel az arcát fürkészem. Ha nem lennék ilyen kurva fáradt, biztos észre is venném, mi nem stimmel, de most egyszerűen képtelen vagyok rá.
- Szóval ezt is megtudtuk. Nem inferus vagy, hanem mumus. - Elvégre senki se tudja, hogy néz ki, ha nem néznek épp rá egyre, akár semmilyen is lehet, épp, ahogy Theony jellemezte most önmagát.
Szerencsére én is számhoz emelem a csészémet, mielőtt még olyan meggondolatlanság csúszna ki rajta, mint mondjuk, hogy "ezek szerint félek a magas, jóképű srácoktól". Ugyan viccnek szánnám, de persze magamból csinálnék csak bolondot.
Hajam elpakolását követően bágyadtan bólintok egyet, és széttárom a karom.
- Csak akkor, ha senkinek tekinted magad. Hiszen épp figyelsz, nem? - Úgy hangzom, mint valami levitás, meg is borzongok kissé. - Azt hiszem, a tettetés egyik sarkalatos pontja, hogy jól nézzek ki. De te már úgyis tudod, hogy gyönyörű vagyok, szóval kicsit felfüggeszthetem.
Baromira humoromnál vagyok, ha fáradt vagyok.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 295
Összes hsz: 376
|
ZéFelér egy arcon köpéssel, és szabályosan rosszul voltam magamtól, amiért erre vetemedtem, de most már sikerült a szükséges rossz magyarázatával megbékíteni önmagamat. Egy elkobzott fülhallgató figyel ugyanis füleimben, a megvetendő mugli vackok egyike, amit bárkinél észreveszek, minimum halálra cikizem az illetőt, de... nincs is de, elcsábultam, basszameg. Hiszen olyan jó, hogy végre nem kell ezt a zsivajt elviselnem.
Úgyse ül túl közel hozzám senki, a hajam takarásában pedig nem kell attól tartanom, hogy kiszúrnák rajtam. Azt se tudom, miféle bandát hallgatok, a lényeg, hogy sokkal kevésbé irritáló, mint a sok eszelős elsős és még nem megkomolyodott felsőbbéves.
Az asztal végében ülök, így a jobbomra egyébként se tudna ülni senki, a másik oldalon meg mintha valami átok ülne, vagy el lenne rejtve a közvetlen figyelem elől, a lényeg, hogy üresen marad, legnagyobb megelégedésemre. Nyugodtan tudok enni, és közben a könyvembe mélyedni. A zene pedig gondoskodik róla, hogy ne is zökkenjek ki.
Egészen addig, míg valaki mégis úgy dönt, hogy mellettem teszi le magát. Megütközve rápillantok, majd gyorsan kikapom a fülemből a műanyag vackokat, és megpróbálom észrevétlenül zsebre vágni.
- Mondtál valamit..? - kérdezem, mert hiába próbáltam volna leolvasni a szájáról, a fordítóbűbáj nem így működik. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy működik igazából.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1477
Összes hsz: 1792
|
Altea Zalán karótnyelt feje anélkül is elárulta a véleményét a helyzetéről, hogy akár egy szó is elhagyta volna a száját. Mehetett ő aztán ugatni a házvezetőjének, mintha süket fülekre talált volna. Persze, prefektus. Önként és dalolva. Röhejes gondolat. Ez az egész röhejes.
Noha Kori abszurd lelkesedéssel fogadta a hírt, Theodore meg lehetőséget látott benne, a levitás nem tudott eltekinteni attól, hogy Szofi most lépett abba a korszakába, ahol már egyel magasabb szinten űzi a tréfáit. Úgy érezte, kompletten hülyére vette őt a kuzinja, mikor a nevében küldött baglyot Illés tanárnőnek.
Hasonlóan vélekedett arról is, aki mellett már percek óta némán rótta a folyosókat. Meg sem próbálta leplezni, mennyire kényelmetlenül érezte magát a rellonos mellett, de biztos volt abban, hogy ez még mindig jobb, mint megszólalnia.
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 70
Összes hsz: 90
|
HollósiAz élet néha bizarr fordulatokat vesz.
Minden bizonnyal jobban tűrné ezt az új, kékbeszabott szerencsétlenséget, ha még mindig ácsingózna a vezetőség dicséretére, sőt, fontolóra venné, hogy jó kapcsolatot alakítson ki. Azonban háta mögött összekulcsolt kezei és könnyed léptei olyan szintű aggresszív érdektelenségről tanúskodnak, amilyet csak kiábrándult tinik képesek. Másfél-két lépéssel Zalán előtt halad, mint a macskák, amik úgy ülnek le, hogy tökéletes rálátás nyíljon tüntető ignorálásukra. A gyakorlatias magyarázat, hogy így nem kell a fiút éreznie vagy maszkot hordania, és legalább a kastély ódon, furcsán otthonos szagát kiélvezheti.
Derekán halkan csilingel a chatelaine, amin sok apró, csecsebecsének tűnő holmi ringatózik láncokon. A ritmus gondolatainak aláfestőzenéje, amint azon töpreng, mivel tudná a másikat rávenni, hogy az összes mellé beosztott járőrözését cserélje el valaki mással.
Bár ki tudja? Lehet, csak sminkelnie kellene, aztán Zalán megint nem ismerné meg - és erre a gondolatra halkan felkuncog.
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1477
Összes hsz: 1792
|
Altea
Fontolóra vette hogy csak úgy otthagyja. De sajnos az az érzése volt, hogy kétszer annyira bánná meg, mintha most megtesznek egymás mellett egy kört a kastélyban. Noha nem azért, mert hiányolnák egymás társaságát, hanem mert szemmel láthatóan Altea élvezi őt kínlódni látni. És ha Zalán szabályszegésre próbálná adni megint a fejét, nem maradna bosszú nélkül.
Halkan, bosszankodva fújta ki a levegőt. Csak tudná, Theo mit eszik annyira ezen a lányon. Ezen a ponton még értelmes kérdések is felmerülhettek volna benne, például, hogy mennyit tudhat a látomásokról, ha annyira jóban van Ebonyval, vagy hogy honnan a fenéből tudta, miféle hozzávalókat használ Zalán a bájitalaihoz? Igen, lehetett volna ilyesmit is kérdezni. Ha több esze lett volna annál, minthogy elvonja a figyelmét a ritmikus csörgés a lány derekán.
A következő lépcsőfordulónál hirtelen lefékezett, mint akinek valami szöget ütött volna a fejében.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
|
× éjszaka × Bones ×A komolyabb, kissé keserű megszólalásomra adott replikája után eltelik két másodperc, mígnem nevetésben török ki.
- Most lelepleztél - nevetek fejemet csóválva. - Mindenki legnagyobb szociális fóbiája, Julias Ebony, szolgálatodra.
A bögre forrócsoki elém kerül aztán, amit egy mosoly kíséretében köszönök meg a manónak, hogy aztán kissé hideg ujjaim köré kulcsoljam. Jól esik a melegség, és nem számítottam rá, hogy ma valami ilyet halványan belülről is érezni fogok, még ha fel nem is fogom teljesen a fáradtság ködén át.
Ismét pár másodperces szünetet kell azonban tartanom, hogy Sadie következő szavai kellőképp lecsapódhassanak és a megfelelő értelmezési szintre rendszerezhesse őket az agyam.
- Hé, hé, lassíts egy kicsit, mert olyan magasröptű vagy, mint egy benyomott pixi - igyekszem lelassítani kicsit a lány filozofikus gondolatmenetét, mert hirtelen elég gyors ütemben haladt az intellektuális párbeszédben így hajnali fél négykor.
Ismét hangosan nevetnem kell azonban Sadien. Hangosan és jóízűen, őszintén. Merlinre, még a végén kiderül, hogy félreismertem Sallowt? Pontosabban nem is ismertem: anyám elmondta, mit kell tudni róla és a családjáról, és láttam, hogy viselkedik a mardekáros bandájában. Ez pedig épp elég volt nekem ahhoz, hogy berakjam abba a bizonyos skatulyába, s bár még mindig ott helyezkedik el a fejemben, mert abból a fiókból nem olyan könnyű kimászni, azért az biztos, hogy bizonyos elképzeléseimet megkérdőjelezte.
Az az igazság, hogy ha teljes mértékben ébren lennék, lehet, hogy flörtölésnek is venném Sallow viselkedését, de így? Elrepül a fülem mellett, ha van ilyen felhang. Szimplán viccel, és jó benne.
- Megígérem, hogy a sírba viszem magammal ezt a képet rólad - támogatom meg szavait, biztosítva róla, hogy titkos hajviselete biztonságban lesz velem. - Az elmepajzsom legerősebb része védi majd. - Utalok az okklumenciámra, hiszen a lány is pontosan tisztábban van vele, hogy tanulom.
- Egyébként meg nincs semmi baj a hajaddal - teszem azért hozzá, csak a rend kedvéért.
|
|
|
|
|
Illés Karina Gréta
Házvezető Levita, Tanár, Minisztériumi dolgozó
Miss "csak gyakorlatba ültetem"
RPG hsz: 50
Összes hsz: 73
|
Lilla Hát, most én szeretnék pislogni, mert lassan elkezdem a bensőségesebb információkat is megtudni Lilláról, és azért valahol húznom kell egy bizonyos határvonalat tanárként, hogy mi az, ami még rám tartozik, és ami már nem. Az apakomplexusa nem biztos, hogy az én asztalom, sokkal inkább az iskolapszichológusé.
- Arra ne építs inkább kapcsolatot. Fontos része, de nem ettől lennétek egy pár.- Bár akkor sem maradnának együtt, ha nem működne az intimitás része; ördögi kör ez, nem hagyhatod ki az együttlétet, de a kapcsolatteremtést és egymásra hangolódást sem az egyenletből, másként bukik az egész szerelem dolog.
- Ez egy darabig működik, amíg körülötted a csend túl hangossá nem válik, ha hazamész és a négy fal köszön vissza. De egyébként értem, mit mondasz, és hasonlóan vélekedek én is. - Én is egyedül élek Pestseholsén, nem egy nagy érvágás, de néha tényleg túl visszhangzó maga a némaság. Nem mondom, hogy nincsenek rossz napjaim, amikor a letargia eluralkodik, de többnyire elég szocializálódás ér, hogy ez havi két-három napra korlátozódjon.
- Csak ezt. - És benyomom az utolsó kanál fagyi adagom is. Hát ez mennyei, még, ha meg is hízok, teljesen megérte. - Mert nézzük meg csak a tényeket. Bármikor kisétálhatsz valójában az ajtaján, ha nincs semmi komoly közöttetek. Ha ő visszatart, akkor részéről nem biztos, hogy ez ilyen szimpla, ha pedig te hezitálsz kilépni belőle, saját magadnak is füllentesz az érzéseiddel kapcsolatban. - Ennél egyszerűbben nem tudom lefordítani, tényleg. Ha bármelyikük kitangózik egy "Viszlát"-ból, az az ember gyanús, hogy többet érez, vagy gondol a dolog mögé.
- Gyere, kísérj el a tanáriig, be kell fejezzem a másodikosok bejelentetlen dolgozatának kérdéseit. - Nyilván elmondtam nekik, hogy a mai órát gyors dolgozattal indítjuk majd, ennyire szívtelen még nem vagyok. Nem az érdekel, mit nem tudnak, hanem, hogy min javítsak a tudásukat illetően.
|
|
|
|
|
Szentesi Lilla Kamilla
Diák Navine (H), Könyvtáros, Ötödikes diák
the girl next door
RPG hsz: 270
Összes hsz: 309
|
 visszaamókuskerékbe | nemcsakazelsőnapoknehezek | órákután- Nem akarok kapcsolatot. Tényleg nagyon jó az, ami van. Senki nem vár el feleslegesen semmit a másiktól - ezt teljesen őszintén mondom. Ami Damiannal van, főleg kényelmes, és nem értem, miért olyan furcsa az, hogy valaki nem férjet akar meg gyerekeket főleg.
- Van két kutyám, sosincs csend, nagyon nincs is időm gondolkodni, lefoglalom magam és nap végére úgy ájulok be az ágyba - megvonom a vállam, mert tudom, hogy ez valahol szomorú, de... ehhez vagyok szokva. És egész jól is bírom, mint az látszik. Nem tudom, milyen a csend. Biztos nem rosszabb, mint a navinés ágyamban tapasztalva, mikor senkit nem tudtam felhívni, mert honvágyam volt.
- Ééééés. Amint elő kerül a gyűrű, ennek vége - szögezem le mellé, mert számomra ez a legfontosabb. Irtó könnyű így lavírozni, hogy egyébként van egy határidő. Nem mondom, hogy nem furcsa, de sokat segít a tudat, hogy ennek egyszer vége lesz. Még én is gyorsan eszek egy kanállal, még vacilálok is, miközben felállok, hogy ne vigyem-e magammal a fagyit. A fagyi tényleg csodákra képes.
- Nem gondolnám, hogy a tanárnő ennyire kegyetlen, nem ezt hallani - vigyorgok rá, mert nem dőlök be neki. Aztán jó diák módjára kísérem is.
|
|
|
|
|
Markovits Levente
Mestertanonc Rellon (H), Magántanuló, Elsős mestertanonc
Markovits 1.0 | Mennydörgők ifi csapat terelő
RPG hsz: 85
Összes hsz: 92
|
 Ritka értelmesen bámulhat most, mert szinte érzi a saját bambaságát. Annyit tud, hogy az anyja mindig kitessékeli a konyhából, hogy ne jöjjön katasztrófát okozni, így eddig nem tudta megfigyelni, hogyan készül a hagymakarika vagy épp a rántás. Némán végignézi, ahogy Lili lejjebb tekeri azt a gázrózsát, és lelkére, talán még némi bűntudata is van, hogy ennyire nincs benne konyhai életképesség.
- Lehetne valami univerzális sütési cucc hülyéknek, mint én és Bálint. - Ez már csak egy csalódott motyogás az orra alatt, de épp érthető. Sokkal könnyebb lenne mindent egy fokozaton csinálni, csak... semmi sem sikerülne jól, de ezt nem akarja elfogadni.
- Most mit csináltam? - Ma született bárányként pislog le Lilire, tényleg fogalma sincs róla, hogy héjdarabokat hagyott a felvert tojásban. Hát az nem buborék volt? Ezek szerint nem, mert nagyon gyors leállást kap az egész projekt, ő meg ott áll a fakanállal a kezében, mint fasz a lakodalomban, hogy na akkor hogyan tovább? Lili máris diktálja a tempót.
- Na, ennyire nem vagyok azért elveszett! - Finnyásan felhúzza az orrát és rábök a tényleges, jó nagy hagymára, mint aki kikéri magának ezt a sértést! Még véletlen sem ő az a címeres barom, aki az előbb tojáshéjas rántottát akart maximumra feltekert gázon megsütni. Ettől eltekintve tényleg megpucolja azt a hagymát, a cikkezés már más kérdés... volt itt egy próbálkozás, ami leginkább félcenti vastag cikkekben végződik. Több, mint ami elvárható Levitől.
- De hát én is így csi... Nem így csináltam. - Ideje beismerni, jól elcseszte. Az övében a "buborékok" fehérek, kemények és meszesek, tyúkszarosak lettek volna. Pfújmár!
- Geez... Mi lenne, ha inkább beköltöznél hozzánk és főznél ránk? Jó, nem, szanáljuk, ez annyira indokolatlanul középkoriasan hangzott. Nem akarlak kihasználni, de tény és való, hogy anyával a hátam mögött sose fordult meg a fejemben ez a főzőcskézés dolog komolyabban. Hamar elkönyveltük, hogy hülye vagyok benne. - Nem aaaannyira tehetségtelen, de érzik, hogy bárdolatlanok a mozdulatai és nem áll rá a keze a folyamatokra. De a próbálkozás az ott van legalább.
- A vizsgavacsorám az lesz, hogy legközelebb elcipellek Budapesten kajálni. Abszolút megérdemled azok után, hogy ezt el kell viseld tőlem. - Van benne annyi önértékelés, hogy lássa, Lilinek fejfájása lesz egy óra múlva attól, amit ő itt leművelt főzés címszó alatt. - De komolyan, ha ráérsz, ülj be egy meccsünkre és utána elmegyünk kajálni. Általában beülünk Bogiékkal csapatosan valahova. Van kedved jönni, mondjuk a májusira? - Amikor épp nem az iskolában van órákon, meghalni készülnek Bálinttal és Domival együtt a következő meccsükre edzve. Myra kegyetlenül hajtja őket.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 250
Összes hsz: 314
|
Balassa ZomborSokszor van mostanában, hogy nem tudok aludni, úgyhogy előtte fennmaradok hajnal egyig és dalszöveg írásba temetkezem. Legalább három irány közt oszlik meg a figyelmem folyamat: az apám, a tanulmányi utam, a költözés. Fel kell nőnöm egyszer. El kell hagynom a Bagolykövet. De hogy legyek rá képes, ha alig ismerem az otthon fogalmát? Hajnal egykor fekszek. Alszok négy órát... aztán kelek fel. Előző napom rutinja nagyon hasonlóan alakul., azonban ma annyi változatosság van, hogy reggeli után napomat a mosdón kezdem térdelőállásban. Nő rajtam a stressz és nem vagyok hajlandó még magamnak se beismerni. Mit gondolnának rólam, ha beadnám a derekam? Szépen kezdem az évet, igaz? Túlhajtással. Agyalással. Gondolataim pontosan olyan iramban cikáznak bennem, mint a mosogatótálba ömlő víz amivel arcot mosok. Ki kell néznem valahogy és nem eshetek szét rögtön a legelején. Valahogy elvergődöm Kállay átoktörésére. Aztán LLG Haladó. Egész nap olyan sápadtnak titulálnak, mint akit féltenek, hogy mindjárt összerogy. Ott azért nem tartunk, én igyekszem ezt a tanerők tudtára adni, de nem hiszem, hogy különösen bevennék. Ebben a hangulatban slattyogok a Rúnatan terem felé, magam mellett fáradtan lógatott lapát kezeimmel. Fekete hátizsákom hanyagul egy vállra. Beletemetkezem a saját kis világomba és fel se tűnik, hogy elmegyek mellette. Csak az émelyítő morajt hallom, a kellemetlenül hangossá váló sugdolózást amivel a portrék rólam beszélnek. Várjunk csak... Hirtelen megállok. Perifériámból egy magát legyező hölgyemény tűnik fel. Ösztönösen hátizsákom pántjára fogok jobb kézzel. Elkapom tekintetét és farkasszemet nézünk. Rám pislog néhányszor, majd undorodva elfordul, megszakítva a kontaktust. Remélem fennakad egyszer valamelyik fán azzal az ötven kiló gyönggyel a nyakában! Ha ez nem lenne elég, még nekem is jönnek. Arra sincs különösebb energiám, hogy felháborodjak, inkább csak meglepődötten felhördülök amikor a vállaink összeérnek. Lepuffan a táskája is és akkor már ijedtebben nézek oda, mert attól félek, hogy esetleg figyelmetlenségből én mentem neki annak a valakinek, teljesen felborítva. - Ne haragudj! - hebegem kórusban az ő bocsánatkérésével. Nézzük egymást egy darabig. Iskolai egyenruha van rajtam, meg olyan acélbetétes bakancs, hogy szerintem minden lépésemtől berezonál szerencsétlen folyosó. Még a jelvényt is viselem, mivel hát ugye kötelező. Remélem azért nem hiszi azt a srác, hogy megbüntetem. Emberevő se vagyok tudtommal. Megkönnyebbülten fellélegzem - Zombor!Tudom, hogy neki most egész biztos nem fog beleférni, de attól még barátságosan megszólítom, mert én nagyon is örülök annak, hogy láthatom. A soproni koncert másnapján találkoztunk. Ott volt és nézett minket. Aztán leálltunk beszélgetni. Nagyon röhögtem, amikor kiderült, hogy a Bagolykőbe járunk mindketten, de tudod, ott vájkált bennem az egészséges szkeptikusság, egészen a jelenünkig, hogy mi van, ha nem? Van nálam valami, amit adni szeretnék neki, egy lap, de esélyt se hagy, hogy ebbe belekezdjek. Máris fura kéréssel rukkol elő. Némán mérlegelek egy darabig. Jogos a kérése,, és megerősíti előbbi felvetésemet, hogy én lehettem a hibás, szóval arra a logikus következtetésre jutok, hogy a kérése jogos és eleget is teszek neki. - Tudtam, hogy valamit hallottam - lehajolok félig térdelő állásba. Megvizsgálom közelebbről a táskát. Áttapintom ott, ahonnan a fura üvegcse törés jött. A táska elején, viszonylag az alja felé érzek nedvességet. Fintorogva el is veszem onnan a kezem - Hát valami tényleg eltört, de ez nem tinta. Fura szaga van, nézd csak meg!Odatartom elő a kezemet, győződjön meg róla ő. Az ujjaim színtelenek. Ha ez tinta lenne, akkor már feketére vagy kékre színezné. Netalán piros, de ki az, aki a tanárokon kívül azzal ír?
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 295
Összes hsz: 376
|
TheonyHiába kezd aggasztóvá válni, mennyire jól kijövünk épp egymással, ahelyett, hogy behúznám a kéziféket, és szó nélkül faképnél hagynám, együtt nevetünk egymáson és magunkon. Vajon annak idején, a Roxfortban miért nem sikerült ez sose? Én kerültem őt, ő nem közeledett felém - most mégis itt vagyunk.
- A hideg is kirázott - erősítem meg, próbálva komoly fejet vágni, ám testbeszédem és mimikám tökéletesen cserben hagy, de nem számít, hiszen már annak ellenére is tudja, hogy viccelek, hogy azt jeleznem kéne.
Persze meglehet, hogy túlbecsülöm a képességeit, de az se kizárt, hogy csak azért értetlenkedik, hogy elsüthesse nagyon is találó metaforáját.
- Na, kikérem magamnak! Nem is vagyok pixi.
Van, amit tagadni kell, mást pedig szuggerálni, és olyan jóízűen nevet szavaimon, hogy azt már majdnem sértésnek is venném, ha a poénáradat nem folytatódna. Tisztában vagyok a tulajdonságaimmal, úgy hiszem nincs torzulva az énképem sem pozitív, sem negatív irányban túlságosan. Nem fognak sosem bálkirálynőnek választani, nem nyerek szépségversenyeket, de a csúnya jelzőtől több tucat sárkányszárny fesztávolságban vagyok. Mármint egyébként, nem most.
- Azt ajánlom is, Ebony - somolygok rá. - Ha meglátom egy publikus merengőben kavarogni ezt - kőrözök egyet arcom előtt -, tudni fogom, hogy te voltál.
Nem biztos, hogy ötleteket kellene adnom neki, miként járathat le, de ez most már veszett seprű nyele.
- Még az okklumenciáddal sem tudnád elrejteni, mekkorát kamuztál most - nevetem el magam újból, "bókjára" célozva.
|
|
|
|
|
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
bambiraptor
RPG hsz: 70
Összes hsz: 90
|
HollósiAltea - aki inkább Kati, mellesleg - messze nem leli annyi élvezetét Zalán kínzásában, mint amekkora örömet annak teljes abszenciája okozna neki. Sajnos, az élet nem fenékig tejfel - ezt a hasonlatot is olyan találta ki, aki életében nem ivott semmi jót - szóval marad a seggembesavanyú arcú srác és az ábrándozás.
Az öreg festmények többnyire csak a felhalmozódott por, kosz és korom szagát adják, de a hideg kövek és falak nyirkos, hallgatagon ódon illata mellett alig érződik. Azzal szórakoztatja magát, hogy a képek hátterét fürkészi és elképzeli, milyen lenne ott állni benne. Az egyik szendergő portré kezéből kiesett a virág, s ha figyelmesen nézi, szinte érzi az angol rózsákat, a tölgyfa padlót, a keményítővel kezelt csipkét. Egy másik festményen tavaszi erdő látszik az ablakon át, s máris akad egy ehhez illő emléke, tavalyról, amikor valamelyik éjjel az északi toronyban kiállt a csillagvizsgálóba... Merengéséből az zavarja fel, hogy megszűnnek a mögötte csoszogó léptek, mire kelletlenül megfordul, hátrálva folytatva a sétát.
- Egyszerre lépni, lélegezni és pislogni nem tudsz?- veti fel lehetséges magyarázatként, mert Zalán arca olyan szintű összpontosítást tükrözött, ami szinte elképzelhetetlennek tűnt. Csak nem...gondolkodik?
|
|
|
|
|
Hollósi Zalán
Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1477
Összes hsz: 1792
|
Altea Egy cigányasszony képe előtt állt meg. Emlékezett rá jól, hisz valahánsyszor elhaladt mellette napközben, az rikácsolva hangoztatta tehetségét a diákoknak, s úgy dülledt szeme a kristálygömbjére, mintha az volna az egyetlen dolog a világon, amire érdemes rávetnie a tekintetét. Most a portréalak az asztalára borulva aludta az igazak álmát, de a kristálygömbben még mindig olyan intenzíven kavargott a ködszerű gomolyag, hogy a fiúban gondolatok sokaságát indította útjára.
Ujjai ráfonódtak a kavicsra talárja zsebében. Nemrégiben még a nagyapja emlékével csinálta ugyanezt; mintha a mozdulat segítene neki nemvárt megoldásokat a felszíre hozni. Altea hangja azonban kizökkeltette őt.
- Csinálhatok én akármit, akkor s... - kénytelen volt elhallgatni, mert a cigányasszony felhorkant álmában. Felzárkózott inkább a lányhoz, suttogásából is érzékelhető volt az ellenszenv. - Nem tudsz nyugton meglenni senki mellett anélkül, hogy ne tennél megjegyzéseket rá?
Persze volt egy érzése, hogy csak ő ilyen kiváltságos. Bár ha szerencsétlen Bonnie is szokott részesülni a házisárkány beszólogatásaiban, aki aztán a légynek sem tudna ártani...
- Inkább azt mondd meg, mennyi esélyem van rá, hogy egy elviselhetőbb rellonost kapjak magam mellé leközelebb. - Nem volt hajlandó kimondani, de egyértelműen Ebonyra célzott. Rajta kívül csak Kori társaságának örült volna úgy igazán, de ő nem sokban tudott volna most segíteni neki. Hacsak nem tud valamelyik fura rituáléjával szóba elegyedni a holtakkal.
|
|
|
|
|
Balassa Zombor
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák
- Z -
RPG hsz: 17
Összes hsz: 40
|
Stephen. Nem szokása ennyire szétszórt lenni, kivéve akkor, amikor nagyon beleássa magát egy-egy témába, anyagba, és akkor nincs megállás, hajtja magát és nem figyel a világra, önmagára. Most azonban nem ez a helyzet, hiszen épp végzett és nincs új, amire épp ráfüggött volna - kivéve egy regénysorozat, arra nagyon -, szimplán valami nincs rendben. Az meg, hogy elmenjen a javasakárkikhez, még nem fordult meg a fejében, ki tudja, hogy mit mondanának neki. Így marad a kényszermegoldás és a kitartás. Gyanítja, ez csak valami tavaszi fáradtság-nyavalya, elmúlik, amint meglépi az időjárás a küszöböt és akkor majd egy egész hétvégét csak az alvásra fog költeni. Aztán mikor odaér, úgysem így lesz, de szép ígéretek.
Most csak inni kíván valamit, ami felrázza, de a konyha messze, a reggelinek meg vége, hogy kávét szerezzen, a faluba pedig nincs ideje lerohanni. Így marad ez a vacak, amivel többet árt, mint javít, ha hihető a fémpalack oldalán az összetevők listája, de belefér. Azonban ezzel sikeresen koccan bele valakibe és a legkisebb gondja lesz az, hogy az energiaital felrázódik, rosszabb pedig a reccsenés. Miért nem rakta zsebre?! Nem is érti, de most már mindegy...
- Én? - nyögi ki elsőre, sokkal fontosabban érzi most azt, hogy megbizonyosodjon arról, amitől most fél. Jó, nyilván nem fogják elzavarni, ha kér még, de feltűnő is, hiszen akkor mire használta el az első adagot és hasonló kérdések vetülhetnek fel. Ezen ráér még aggódni, most azonban csak fáradtan sóhajt és guggol le végül a másik mellé, aki volt olyan kedves és tényleg megnézte. Nem akarja felszedetni vele a cuccát, mint egy kiskirály, már kezébe is veszi a táskát és csalódott szusszanással nézi a foltot. Hogy magyarázza ezt meg? Végül kapcsol és felkapja a fejét, hogy nincs egyedül.
- Amúgy nem haragszom. Nem figyeltem én se - von vállat, majd akasztja is rá a táska pántját. Az energiaitallal még vár, gyanítja, hogy kirobbanna a dobozból, ha megkezdené. - Szia, Steven... nem, nem. Stephen, bocsi - ugrik be a gyors korrekció a srác nevét illetően, akivel igen érdekes helyen futott össze. Nem szokása sok helyre eljárni, de amire igen, az egy jó koncert. Nem nagyon nézik ki belőle, ahogy a fesztiválozást sem, de semmi sem zárja ki, hogy mindig csak tanuljon és sose érezze jól magát. Szűk társasággal a hatalmas tömegben, pont így a jó. Az már egy kellemes meglepetés, ha olyanokkal találkozik, akik még ide is járnak. Nem emlékszik semmi olyanra, amit szégyellni kellene és megcsinálta, így nem is érzi annak.
- Ahm, kértem egy bájitalt a gyengélkedőn, az törött el. Én balga előre tettem, nem pedig zsebre vagy akárhova. Szóval most mehetek vissza és kérhetek másikat, remélve, hogy nem hisz dílernek, aki szállít. Majd megmutatom neki a táskám, aztán rakom csak rendbe - azért megnézi az kezet, amit felé nyújtanak, majd egy zsepit elővéve, minden szó nélkül fogja meg Step kezét finoman és törölgeti meg a srác ujjait vele, hisz isten tudja, hogy mit okoz a bájital bőrön keresztül. Ha meg semmit, legalább a fura szag eltűnik. Az, hogy már akkor is finom borzongást érzett a saját bőrén körülötte, fel sem tűnik, van ami most kavarogjon odafent.
- Így ni. Bocsi még egyszer, szét vagyok szórva. Veled minden oké? - azon kívül, hogy itt ütköznek meg bájitaloznak.
|
|
|
|
|
Balassa Zombor
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák
- Z -
RPG hsz: 17
Összes hsz: 40
|
Sadie. Lassan kicsi lesz ez a terem is, meg a kastély is ennek a nagy bagázsnak. Hiszen akárhova megy, emberek vannak és szerencse, hogy nincs amúgy emberiszonya, csak nehéz koncentrálni közöttük. Persze, akinek van is, valahogy megoldja, elvégre akármelyik iskolába megy, ott tömeg van, a magánoktatást pedig nehezen adják meg, vagy épp nagyon vaskos összeggel. Így marad az, hogy egyre többször kell vadásznia helyet magának, ha későn kapcsol és nem időben mászik el az ebédért vagy mondjuk egy-egy eseményre, ahol nem ártana látni is valamit. Szerencsére a türelme végtelen, így nem háborog, keres, ameddig nem talál és bár nem titok, hogy nem ez a kedvenc asztala, most senki sem foglalkozik vele. Meg úgy amúgy sem, elvégre már nem elsős, akit cukkolni lehet, vagy ha meg is teszik, a süketet szokása játszani. Úgy néz ki a lány is ezt teszi, hiszen hiába beszél hozzá, választ nem nagyon kap választ felőle. Leül már, mire a lány kapcsol és valamit gesztikulál, amire elsőre nem jön rá, így nem is jegyzi meg. Nem megszokott dolog, hogy errefelé ilyet lát, még ha neki nem is idegen, elvégre van is hasonló eszköze, bár azt fejre kell tenni és nem a fülbe és idebent kevesebbet használja, mint mondjuk egy bűbájt, ami igencsak csendes buborékot von maga köré és máris mindenki békésebb.
- Csak annyit, hogy hello és nem gáz, hogy ideültem-e - foglalja össze röviden, miközben még pakolászik és válogat, hogy mihez is van kedve éppen. Nem finnyás, de van, amit elkerül és amiből nem is kerül a tányérra. - Ja, meg hogy szerinted is egyre többen vannak-e lassan itt a kastélyban. De ez csak ilyen mellékes kérdés volt - legyint egyet, hogy nem is fontos, szinte már-már öregemberes morgás csupán, semmi több. - Amúgy megzavartam valamit vagy bedugaszoltad a füled? Az is egész praktikus, én mondjuk bűbájt használok, ha elegem van a hangokból - mert ugye, ő arra gondol, ami egy kis darab szivacs és nem az, amiből zene is jön. Máris nem annyira kényelmetlen a kérdés, ugyebár. Úgy cseveg, mintha évek óta jóban lennének, nem pedig csak év végén mulatott volna vele, érdekes állapotban. - Ideadnád a kukoricasalátát, ha kérlek? Abba talán nem nyálazott bele senki - mondja, hiszen éppen a vele szemben lévő a pürébe nyomja vissza a kanalat, amit előtte tisztára nyalt. Komolyan...
|
|
|
|
|
Nathaniel James Krise
Mestertanonc Rellon (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 65
Összes hsz: 65
|
Theodore Julias EbonyÉppen elsétálna Theodore mellett, a szokásos módon ignorálva annak szűrós pillantását és jelenlétét, ha az élet nem szólna közbe valami váratlannal. Merthogy nyilván nem nagyon lehet felkészülni arra, hogy a háztársad egyszer csak összerogy melletted a naplementében kiürülő emeleti folyosón.
Érzi, hogy valaki a válla után kap, de a várt szorító erő, amivel kapaszkodna valaki, elmarad. Helyette a félig-meddig nekidőlő test lejjebb csúszik. Lehetnénk költőiek, kedves olvasó, regénybeillő lovagok, akik utánakapnak a másiknak - csodás reflexekkel és még kifogástalanabb balansszal megtartva Theo-t, de..
Az a helyzet, hogy tényleg nem számított semmi ilyesmire, így a reakcióideje sem elég gyors ahhoz, hogy a másik rellonos ne rogyjon a földre. Annyit tud tenni, hogy az utolsó pillanatban még ráfog a válla (majd pillanatokkal később már csak combja) felé nyúló karra - és ellentartva némileg tompít a zuhanáson.
- Mi a franc...
Nyilván tudja amúgy ő is, hogy nem fog választ kapni, ez csak reflexként csúszik ki a száján. Fél térdre ereszkedik, igyekszik oldalfekvésbe igazítani a fiút, főleg akkor, amikor meglátja az orrából szivárogni kezdő vért. Vér. Sosem félt tőle fóbiásan, de nem tölti el sem ismerős, sem kellemes érzésekkel a látványa.
És tényleg aggódik, hogyne aggódna. Persze oda-odaszólogatnak a másiknak, és Theora nagyrészt úgy tekint, mint egy nagy hangú, de kistestű kutyára - de nem kívánt neki semmi rosszat igazán. A háztársa rosszulléte pedig természetes aggodalommal tölti el, azért is néz fel a folyosó falán sündörgő festményekre.
- Mire várnak? Valaki szóljon a gyengélkedőn, hogy egy diák rosszul lett - morran rá a keretek lakóira, akik addig csak összesúgva, rossz birkanyájként szemlélték az elmúlt pár percet. Látja, hogy az egyik buggyosruhás hölgy eltűnik a gyümölcsökkel megpakolt háttere elől. Nice.
Amikor Theodore magához tér, egy kicsit megkönnyebbül ő is, és immár fürkésző tekintettel vizsgálja a másik rellonos pánikszerű reakcióit. Mégis mit nem bír tovább? Ennyire súlyos fájdalmai lettek volna? A fiú ráfog a felkarjára, amin mellette támaszkodott, majd ugyanazzal a hirtelenséggel úgy engedi el, mintha megégette volna magát.
- Ebony. Összeestél. ... Érted, amit mondok? - Először elkezdene beszélni Theohoz, de aztán rájön, hogy lehet feleslegesen tépi a száját, ha a fiú csak eszméleténél vagy, de tudatánál viszont nincs. Megpróbálja lefejteni a rellonos kezét, amellyel az arcát takarja, hogy felmérje, mi a helyzet: mennyire lázas a tekintete, elállt-e már az orrvérzés vagy durvult ésatöbbi. A mozdulata nem erőszakos, sőt, gyakorlottan meg tudja határozni a kellő erőkifejtést, hogyan fogjon rá Theodore csuklójára és milyen szögben húzza el.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
|
× éjszaka × Bones ×Hiába érzem már, mi ennek a beszélgetésnek a dinamikája, mégis ismét nevetést csal elő belőlem Sallow, mikor azt mondja, kirázta a hideg. Furcsa ugyanis, hiszen ismerem őt, legalábbis ismerem valamilyennek, és normál esetben nem számíthattam volna sok jóra egy ilyen kommentár után. Mégis, most csak viccel vele, egyértelművé téve, hogy nem osztozik ezen a véleményen senkivel, pedig van, aki szerint tényleg így van. És ez most váratlan módon igencsak jól esik. Még akkor is, ha Sallowról van szó, valaki olyanról, akivel sosem voltam jóban. Nem ez a fontos ugyanis: hanem az, hogy ismer. És láthatóan ennek ellenére sem gondolja úgy, hogy borzalmas velem egy légtérben lenni.
- Tény, hogy kevésbé vagy kék - egyezek bele egy megengedő bólintással, hiszen ez végülis tagadhatatlan.
A lány azonban nem fejezi itt be, tovább nevettet engem, ami azt eredményezi, hogy a forrócsokit is le kell tennem az asztalra annak érdekében, hogy véletlen se lötyköljek ki belőle. Fáradt, kissé sápadt arcom szinte már bele volt gémberedve abba a kifejezéstelenségbe, mely rajta ült az elmúlt időszakban, s a röhögés már szabályosan fáj, még úgy is, hogy azért nem gurulok a padlón; de tagadhatatlan, hogy mennyire jól esik.
- Az első dolgom lesz, hogy átadjam a kollektív tudatnak a kontyodat - mondom neki, arcom pedig egy komolyanvehetetlen rosszmájú fintort vesz fel. - Sokat fog nekem ezért még fizetni a Modern Boszorkány. - Emlegetem fel annak a magazinnak a nevét, melyet anyám csak azért járat, hogy a kolléganőivel lépést tudjon tartani, s egyébként rendkívül unottan szokta olvasni.
Ismét felnevetek, kezeimet kissé széttárom afféle értetlen gesztusként, hiszen komoly vádak érnek a lány részéről, melyek természetesen abszolút alaptalanok.
- Látod, ez a vád is annyira légbőlkapott, ne is tagadd a pixi-léted - csóválom a fejem nevetve. - És egyébként meg: bármit elrejtek vele. - Védem meg az okklumenciámat még mindig a nevetés határán, a kiskanállal megkavarva az előttem pihenő forrócsokit.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
|
× American Horror ×Az akácméz szaga ég az orromban, csakúgy, mintha valamiféle erős vegyszer hagyta volna ott lenyomatát. Még mindig el-elkap az érzés, hogy nem a hideg kő, hanem valami sokkal puhább van alattam, és lehunyt szemeim ellenére a szemhéjam belső felén felvillan egy jellegzetes burgundi. Kiráz a hideg.
Hallom, hogy beszélnek hozzám, s megérzem az érintést a karomon.
Ellenkezni nem tudok, így arcom fedetlenné válik Krise előtt, akinek a hangját hallottam, s hiába lenne meg immár a lehetőségem, hogy lássak, szemeim még mindig szorosan lehunyom.
- Aha - préselem ki magamból, mert kérdeztek valamit, és valahol mélyen tudom, hogy válaszolnom kell; muszáj, mert hiába vagyok fél lábbal még valahol teljesen máshol, félig itt tartózkodom, és az ittben komoly problémák lehetnek, ha nem adom jelét annak, hogy túl fogom élni azt, ami most történik velem. Igaz, hogy ebben a percben én sem tudnék erre megesküdni, tekintve, hogy a fejem lüktetése lassan vissza fog térni.
- Egy perc - erőltetem ki a szavakat, pont, mielőtt még ismét elöntene a burgundi.
Meg kell nyugodnom. Egy tiszta másodpercben tudatosul bennem, hogy most kellene csak igazán koncentrálnom, összerántanom minden elmekapacitásom, de nem megy; más képek is elém sereglenek, ezer gondolat rohan meg egyszerre. Hogy miért nincs itt pont most Hollósi, hogy milyen a tapintása annak az ingnek, hogy elkéstem-e a VAV-ról, hogy anyám levelére válaszoltam-e, aztán megint megcsap az akácméz. És minden váltásnál csak hangosabban kapok levegő után.
- Felrobban a fejem - adom környezetem tudtára, mindegy, hogy ki hallja. A legjobb, amit tehetnének most velem, az egy jó erős Stupor. Álmodik a nyomor.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 295
Összes hsz: 376
|
ZéMikor már értem, mit mond, hátrafordulok, és nyakamat nyújtogatva nézelődöm, de sajnos valóban eléggé tele van a terem. Igaz, sokan nem csak esznek, hanem könyvekkel érkeztek, vagy azzal a szándékkal, hogy hosszában felfekszenek a padokon elnyúlva, biztosítva, hogy még véletlenül se lehessen másoknak leülni. Persze akad itt-ott, távolabb szabad hely, de megértem, hogy feladta a kóválygást.
Sóhajtva megrázom a fejem, és visszafordulok a tányérom felé.
- Felőlem.
Először meg sem ismerem, de aztán felé fordulok arccal, és egy pillanatra összeszűköl tekintetem, ahogy ábrázatát vizsgálom. Végül a felismerés realizálódik arcomon, és annak tudatában, hogy tudom, ki ő, veszem ismét kezembe a villát. De megállok a mozdulatban, részben azért, mert még mindig beszél hozzám, részben azért, mert rájövök, hogy a felismerés ellenére fogalmam sincs, mi a neve. Valami Zakariás talán? Vagy Zalán?
- Nem dugaszoltam be semmivel - villan rá újból a szemem. - Csak nem figyeltem, oké?
Megfogom a tálat, amit kért, és ha nyúl érte, a kezébe nyomom, ha nem, akkor pedig elé ejtem. Én már szedtem belőle, szóval az se izgatna, ha kiborulna az egész. Az viszont idegesít, hogy nem jut eszembe a neve, hiszen most már rémlik, hogy szilveszterkor bandáztunk. Remélhetőleg neki sincs ennél több emléke, mert szörnyen kínos tudok lenni, ha iszok.
Észreveszem én is a szemben ülő műveletét, mire pálcát húzok, és úgy, ahogy van, az egész tálat belelebegtetem a kajájába.
- A nyáltörvény első pontja alapján, miszerint amibe belekevered, az a tied, ezt most szépen mind megeszed, világos? - Kis elsős vagy maximum másodikos csitri, alaposan meg is szeppen, és bármibe lefogadnám, hogy ha még egyszer ráripakodok, el is sírja magát.
|
|
|
|
|
Nathaniel James Krise
Mestertanonc Rellon (H), Illúziómágus, Bogolyfalvi lakos, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 65
Összes hsz: 65
|
Theodore Julias EbonyNem tudja miért, mert valójában teljesen érthető egy ilyen rosszullét után, de meglepi, hogy mennyire kiszolgáltatott fizikailag a másik. Akkor tudatosul benne igazán, amikor a várakozásaival ellentétben elképesztő könnyedséggel sikerül lefejtenie a kezét az arcáról. Érzett némi ellenállást, de Theodore ebben az állapotban egyszerűen csak túl gyenge volt. Nathaniel pedig nem különösebben érez sem elégedettséges, sem gúnyt ettől a ténytől. Pontosan tudja, milyen kiszolgáltatva lenni, még ha nem is közelmúltból származik az emlék.
Theo még a szemeit is összeszorítja, csak hogy.. csak hogy mi? Fáj az is? Az orra vézik, és Nate továbbra sem tudja felmérni, hogy mégis mi lehet a rosszullét oka, miféle roham ez. Az elnyöszörgött ahában sem vél felfedezni sok tudatosságot.
Hiába tért magához a fiú, a rosszullétnek inkább csak a jellege változik, az intenzitása nem. Sokszor gondozott már rosszullét után másokat, de az különbözik ettől, mert azok a rosszullétek nem ilyenek - és ami még inkább számít: tervezettek voltak. Tudja, hogyan kell megnyugtatni valakit erős érzelmi vagy fizikai sokk után, de fogalma sincs, hogyan kezeljen egy váratlan helyzetet, amelyről azt sem tudja pontosan, mi eredményezte. Jobb híján kézfejét Theo homlokához tartja, mindössze annyi időre, hogy megállapítsa, lázas-e.
- Küldettem a gyengélkedőért, biztos vagyok benne, hogy nemsokára jön valaki. Csak addig kell kibírnod. - Megfontoltan és óvatosan beszél, kissé lekerekítettebb a hanghordozása, mint mikor csak úgy általánosan beszél valakivel. Jobb híján azt a hangot használja, amiről tudja, hogy beválik, ha meg kell nyugtatnia valakit.
|
|
|
|
|
Theodore Julias Ebony
Prefektus Rellon, Jövendőmondó, Okklumentor, Ötödikes diák
× golden child ×
RPG hsz: 254
Összes hsz: 257
|
× American Horror ×Megint egy érintést érzek meg az arcom körül, most éppen a homlokomon, mire megpróbálok elrezzenni. Ösztönösen ki is nyitom a szemem, s ismét Kriseszal találom szemben magam, ahogy finom, nyugodt hangon magyaráz. Furcsa, de a hangja kissé fókuszálja a figyelmem, pár pillanatig még meg is nyugtat, hiszen nincs mibe másba kapaszkodnom. Lassan jut el hozzám a szövegelése értelme, s feldereng, hogy ez nekem nem biztos, hogy előnyös... aztán az is felrémlik, hogy engem ki lehet kergetni a világból ezzel az emberrel.
Irritáltan hunyom le a szemem. Shut up, man.
- Kösz, Krise - azért nyelnem kell egyet, hihetetlen, hogy ennek a mondatnak valaha el kellett hagynia a számat. - De... nem kell gyógyító... mindjárt elmúlik.
Megint megcsap az akácméz illata, mely azt eredményezi, hogy ismét beakad kissé a levegőm; megrázom a fejem kissé, hátha sikerül kitisztítanom. Most kellene koncentrálnom... Ha valaki most akarna legilimentálni, halott ember lennék. Úgy slisszanna át minden védelmi hálómon, még szaltót is vetne közben.
Nagyobb levegőket kezdek venni, s igyekszem figyelmem befelé fókuszálni, eldönteni, hogy hol is vagyok tulajdonképpen. A folyosón, igen; Krise éppen fölém hajol, én pedig fekszem, valószínűleg legalább egy kicsit véresen. Szédülök is kissé, és hiába ez a rohadt akácméz, attól még az iskolában vagyok, és nem egy idióta méhészetben.
- Mióta... fekszem itt? - Teszem fel a következő logikus kérdést, s ráerőltetem magam, hogy szemeim ismét kinyissam fejem ritmikus lüktetése ellenére, hátha a külvilág vizuális ingere segít kicsit lehorgonyozni. Ugyanis még mindig azt érzem, hogy bármelyik pillanatban elragadhat innen valami, és tudom, hogy az ösztönös reakcióm erre az, hogy valakit megragadjak, de Kriseba csak azért sem fogok belékapaszkodni.
|
|
|
|
|
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák
a sallow hallow in the shallow also, a pixie
RPG hsz: 295
Összes hsz: 376
|
TheonyEzúttal csakugyan találó kifejezés a "nem rajtad nevetek, hanem veled", mert valóban szórakozást lelünk a civódásban, és nem csupán gúnyolódunk a másikon - amihez már hozzá vagyok szokva. Ez viszont új, és nevetéstől elszokott arcomon is érzem, hogy rendhagyó eset a mai.
Széttárom kezeim, és szemem is megforgatom, ajkaim pedig összepréselődnek azt üzenve, hogy naugye. Abba már bele sem kezdek, hogy milyen megalázó volna kéknek lenni, de még mindig jobb, mint pirosnak. Ami azonban még kínosabb lenne, ha tényleg közszemlére kerülne jelen külsőm, és hiába viccelődünk, remélem tudja Theony, hogy az életével játszik.
- Mi van, talán pénzszűkében vagy, Ebony? - veszem fel vele a versenyt a undok grimaszolásban. - Adjak kölcsön?
Több, mint valószínű, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki kevésbé van eleresztve, lévén, hogy a családi támogatás megszűnt létezni a Sallowéktól. Persze nagybátyám adna, ha kérnék, de nem az ő felelőssége vagyok. Igazából már senkié sem.
Nem értek a legilimenciához, hogy teszt alá vethessem képességét, de van, amihez egyszerűen nem kell a másik fejébe látnom, hogy tudjam, nem igaz. Persze van némi önkritika is a dologban, ami egyáltalán nem jellemző rám, vagy az, hogy ne tökéletesnek állítsam be magam mások előtt, de köztünk valahol leomlott egy fal, ami ezt a látszatot fenntartotta. Nem kell tovább tettetnem, hogy minden porcikámra büszke vagyok.
- Bármit? Tudod ez most úgy hangzott, mintha elhallgatnál előlem valamit - hajolok közelebb hozzá, fáradt pillantásomat vetem arcára. - Vagy mindenki elől? Van valami nagy titkod talán?
|
|
|
|
|
Várkonyi Lilien
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák
RPG hsz: 22
Összes hsz: 25
|
ᘔOᗰᗷOᖇElmélyülten olvasgatja a kezében tartott könyvet az asztrofizikáról, felmerül benne a gondolat, hogy talán kérhetne egy időpontot Oshiro professzorhoz és akkor megvitathatnák a kérdését, mert hogy ez a könyv nem egy gondolatot vetett fel benne. Éppen az egyiken agyal, amikor Zombor elé tol két igazán finomnak tűnő muffint. - Uh, nem lehetne fele-fele? - pislog lelkesen a fiúra, mert nem tud dönteni. Ugyanannyira szereti a gyümölcsöst, ahogyan a csokisat és abban is biztos, hogy mindkettő nagyon finom. Attól függően, hogy a navinés osztozkodik-e, a hozzá jutó finomságba végül beleharap és jóízűen majszolja, szabad kezét pedig a másik alá tartja, hogy az apró, lehulló morzsákat felfogja, ölében ugyanis könyvtári könyv hever, amit nem lenne jó összekoszolni. - Mert ez szerinted mi? - nevetve mutat az ölében heverő asztrofizika könyvre. - Jó, vegyük úgy, hogy ez pihenés, mert amúgy nem kötelező anyag, csak kíváncsiságból lapoztam fel - még mindig mosolyog Zombira, közben összecsukja a könyvet és félreteszi, hogy minden figyelmét a navinésnek szentelhesse. - Mire vagy kíváncsi? Gondolom, nem a jegyeim érdekelnek - fordul ki felé és egy újabb harapást vételez a finom muffinból.
- Nem tudom amúgy - sóhajt. - Van az a srác, akiről múltkor meséltem. Tetszik, de nem tudom, hogy én tetszem-e neki. Talán nem is kellene ilyesmivel foglalkoznom, most úgyis új év következik és jó lenne még jobb eredményeket elérni. Veled mi újság? - kíváncsi lenne, hogyan is telt a szünet Zombinak, reméli is, hogy a fiú mesélni fog.
|
|
|
|
|
Várkonyi Lilien
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák
RPG hsz: 22
Összes hsz: 25
|
 - Ne mond ezt, nem vagytok hülyék, csak eddig mással foglalkoztatok - mosolyog Levire, ezzel próbálja bátorítani a fiút, hogy ne adja fel már az első buktatónál. - Nem tudom, Te szereted a tojás héját is? - pislog fel bájosan a srácra, ezzel kicsit megsúgva azt, hogy mi is lehet a baj. Utána már adja is tovább az instrukciókat és úgy tűnik, hogy sikerül egy picit meg is sértenie a fiút. Ezen inkább csak felnevet, nem hiszi, hogy tényleg mélyen a lelkébe gázolt, ennyi piszkálódás még talán belefér. - Jól van, ügyes vagy - nevetgél mellette, végül azért elnézést kér, még végig is simít a srác karján, nehogy tényleg komolyan vegye. - Figyelj, elsőre azért nem is olyan rossz, mert a tojáshéjat és azokat a nagyobb darab hagymákat leszámítva, ha megnézed, a tojás összeállt. Csak arra kell figyelni, hogy tisztán dolgozz, kell egy kis rutin és menni fog - még mindig próbálja lelkesíteni, de érződik azért, hogy a rellonos most csatát vesztett. - Anyukám ennek nem hiszem, hogy örülne - jót mosolyog, de egy kicsit azért még el is pirul, tényleg csak az hiányozna, hogy beköltözzön oda, ahol Levente is lakik. Akkor aztán biztos, hogy nem tudna odafigyelni a tanulásra. Most is leckét kéne írnia valakinek, de annyira belefeledkezett az itt töltött időbe, hogy eszébe sem jutnak a vállalt kötelezettségei. Emiatt viszont még kapni fog, az is biztos. - Leviii, már másodszor mondtad, hogy hülye vagy hozzá. Nem vagy az! Csak gyakorolni kell, ahogyan a kviddicset is - ezt próbálja valahogy beletukmálni a srácba, mert ha így áll hozzá, akkor később se fog menni a főzés. Még egy vizsgavacsorával is viccelődik, de ahogy abból értelmezi, félig-meddig meghívás lesz. - Komolyan? - olyan nagy szemekkel néz rá, mert számára még mindig nehéz elhinni, hogy egy ilyen jóképű és sikeres kviddicses miért is áll vele egyáltalán szóba. Azt nem hinné, hogy csak kihasználni akarná, hisz akkor az évnyitón sem telepedett volna mellé. De ha nem emiatt, akkor vajon miért. Ezen már gondolkodik egy ideje, de nem mer rágondolni, mert azonnal pirulni is kezd, ez sűrűn előfordul a srác társaságában. - De igen, szívesen! - végül azért határozottan rá is vágja, közben egy hajtincset illeszt a füle mögé és még elnézné hosszasan a srácot, amikor az egyik évfolyamtársa szól be az ajtón és sürgeti meg Lilit, mondván hogy már várnak rá. - Jajj, ne haragudj, teljesen megfeledkeztem arról, hogy korrepetálok valakit és segítek a házija megírásában. Majd akkor beszélünk! - sietve odahajol, és egy puszit nyom az arcára, de aztán jön csak rá arra, hogy mit csinált. Teljesen elvörösödik és amilyen gyorsan csak tud, már fordul is sarkon és siet ki a konyhából. Egy pillanatra azonban mégis csak visszanéz. - A tojást héj nélkül! - ismétli, hogy nehogy elfelejtse ezt Levi, ha majd Bálinttal gyakorol. Utána azonban már tűnik is el, mint ahogyan a kámfor.
|
|
|
|
|
Várkonyi Lilien
Diák Levita (H), Bogolyfalvi lakos, Negyedikes diák
RPG hsz: 22
Összes hsz: 25
|
 - Rendben, akkor Álmos - mosolyog kedvesen a fiatal tanársegédre, nem sűrűn ajánlják fel neki a tanárok a tegeződést, de nem esik nehezére. Álmos amúgy is fiatalnak tűnik, nem ősz még a halántéka, és már Lili sem olyan kicsi, hogy magázódjon a fiatal férfival. - Tényleg? Igen, többek között ez is érdekel, de tényleg nem akartam bennük kutakodni, csak megláttam és elvonta a figyelmemet arról, ami miatt eredetileg jöttem - mosolyodik el ismét, ezzel is elismerve, hogy bűnbe esett. - Mezopotámia nagyon izgalmas, Hamurappi törvényoszlopairól láttam képeket, egy régész alaposabban is próbálta megvizsgálni és állítólag a táblák alatt mágikus köveket találtak, de az nem bizonyított, hogy Hamurappi is varázsló lett volna, csak egyes találgatások szólnak erről - meséli, amit hallott, szerinte ez izgalmas, csak sajnos tényleg nincs elegendő bizonyíték.
- Te mit gondolsz? - kíváncsian pislog Álmosra, közben lapozgat a könyvben és már előttük is egy kép az oszlopokról. - Olvastam egy másik cikket, miszerint jövőre indítanak egy expedíciót arra a területre, mert állítólag számos kincs rejtőzhet a Tigris folyó mentén. Úgy elmennék egy ilyenre - ekkor már-már ábrándozva pillantott a távolba, aztán mosolyogva újra Álmosra. - Csak persze ott van az a veszély is, hogy mi van, ha átkozott az a terület? Átoktörőkkel mennek szerinted? El nem tudom képzelni, hogyan zajlik egy ilyen munka.
|
|
|
|
|
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc
Pálca eladó, zenekar vezető
RPG hsz: 250
Összes hsz: 314
|
Balassa ZomborAbszurdnak hat, hogy visszakérdez, ezért automatikusan zavart mosolyra húzódik a szám és alig észrevehetően fejemet is megcsóválom. Mást nem ismerek ezzel a névvel és még az egyedi a legszebb szavam rá. Megfordult a fejemben, hogy rákérdezzek, az anyja direkt hagyta-e le az s-t a nevéből amikor adta neki, de biztos bunkóságnak venné, holott csak az őszinte kíváncsiság hajt. Meg egyébként is inkább segíteni akarok, mint az idejét húzni a következő óra előtt, úgyhogy marad az ő oldaltáskájának elmélyült tanulmányozása. Arra azért felpillantok a procedúra közepén, ahogyan a nevemet emlegetni próbálja. Sok minden voltam már az évek során, lassan meg se kottyan, hogy elrontják, ezért vagyok kb. mindenkinek csak Steph. Misi a Rellonba jár (idén lett elsős MT-s) és odahívott a barátainak bemutatni. Nem értettem miért fagytak úgy le a pillanatig, mikor Misi elmagyarázta, hogy Stephanie-ként mesélt rólam Stephen helyett. Egész. Addig. A percig. Not gonna lie, azt hittem ott akkor megfojtom a srácot és fennhangon leüvöltöttem a fejét, hogy ne így próbáljon felvágni, ha meg úgy érzi, hogy barát helyett barátnőre van szüksége, azt Armanddal beszélje meg! Néha el se hiszem, hogy az a gyerek a bandám szent és sérthetetlen tagja. Na de majd én helyre teszem vele amit meg amikor kell, addig csak a rosszakarói maradjanak tőle távol. Végül is háborút nem nyitottunk belőle, még elmentünk Sopronba is, ahol a saját számaink szóltak tiszta szívből. Zomborral kapásból jókat beszélgettem a koncertünk végén. Mivel vele volt néhány tag, nem akartam sokat zavarni, de a köztünk váltott szavak épp elég emlékezetesre sikerültek, hogy azt a pillanatot sose felejtsem el. - Nem para - vigyorodom el. Jobban zavar az ujjaimra került rothadó tojásszag, ezt az isten se mossa le rólam. Zombor szerintem csak ront azzal, hogy az ujjaimról törli le nagy szorgosan zsepivel a löttyöt, viszont a szándékot értékelem. A fehér anyagot hamar átitatja a különös nedv, és a fiú szavaiból az is kiderül számomra, hogy bájitalról van szó. - Köszönöm. Ha azt akarod, hogy higgyen neked, hagyd úgy a táskád, ahogy van. Addig ne is nagyon nyitogasd, különben a végén még kipotyog pár üvegszilánk - mondom ezeket higgadtan, és néha a szemébe nézek, néha leveszem róla, ne érezze úgy, hogy mereven bámulják őt. Közben kifújom magamat. Felegyenesedek. A tekintetemben láthatja a kimondatlan kérdést: Mire kell az neked? Nyugodt és szorgos ember, de nem az akinek tanulási vagy lelki gondjai lennének. Ettől függetlenül mindez nem kizáró ok, hogy ne lehetnének neki is bajai amiről mással esetleg sosem beszélt. Ha még nem állt volna fel magától, nyújtom felé a jobb kezem, hogy felhúzzam magamhoz. - Nem, én is szétszórtan! - röhögök a saját kínomon, haver - Ma reggel nem bírtam tovább és kidobtam a taccsot! Heeey, mi lenne ha összekötnénk kellemest a hasznossal és a közelgő óra előtt elkísérnélek a gyengélkedőre?
|
|
|
|
|
Ohridszki-Füst Álmos
Tanár, Mestertanonc Tanár, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
álomjáró | Vladislav
RPG hsz: 264
Összes hsz: 317
|
Lilien
Biccent, hogy rendben lesznek így már. A professzor megszólítást messze nem érdemelte ki és aligha fogja valaha is, és egyébként is, tavaly még mestertanonc volt itt. Túl nagy ugrás lenne. Ugyan a VAV és az ereklyekutatás szakképzés között eltelt bő tíz év, ez még nem változtat a tényen, hogy az elmúlt tanévet még diákként töltötte itt. Furcsa is volt a tanári asztalnál ülni, miközben Kakasi tanárnő éppen felolvasta az ő nevét is, miután iskolaelsőként fejezte be az utolsó mestertanonci évét is. Válaszol aztán a kérdésre, hogy Mezopotámiáról tervezett olvasni, és egészen élvezettel hallgatja, hogy a lány milyen tájékozottnak bizonyul a téma kapcsán. Iszik még egy korty vizet, majd rászorítja a dugót az üvegre, és félreteszi, távol a könyvtől és a jegyzeteitől.
- Meglepően sok történelmi alak volt mágus, ami azt illeti, szóval nem tartom kizártnak, hogy akár Hamurappi is az lehetett. Gilgamesről tudjuk is, de feltehetőleg Sarukkin is... ha már Mezopotámia... - válaszolja végül. Közben bal bokáját megtámasztja kényelmesen a jobb térdén, egészen lazán helyezkedve el a széken, és figyelmesen hallgatja, mit mesél még a lány. Egészen kellemes élmény ilyen diákkal találkozni, akinek az elmúlt öt perc alapján legalább részben fedi az érdeklődési köre az övét. Kissé oldalra dönti a fejét, miközben végighúzza a tenyerét rövidre nyírt haján, elgondolkodva ezen az újabb témán. - Az ereklyekutatással általában együtt jár legalább egy alapfokú átoktörő képzés. Én is tanultam, de ha többet szeretnél megtudni erről, szerintem Óvárit keresd meg. Most is ereklyevadász, bár már csak itthon, amennyire tudom, de korábban a Közel-Keleten is dolgozott. Biztos tud mesélni, hogyan zajlik egy ilyen túra.
|
|
|
|
|
Balassa Zombor
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák
- Z -
RPG hsz: 17
Összes hsz: 40
|
Lilien. Nagyon nehéz választ kap a kérdésére, olyannyira, hogy nem rest azonnal leülni és keríteni egy arra alkalmas pontot a kis asztalon, ahova leteheti a sütiket. Szerencsére szalvétája van, így arra bontja ki a papírból és felezi el előbb az egyiket, majd a másikat, végül pedig így nyújtja át neki azokat.
- Lásd a jó szívem – mintha valaha irigy lett volna, úgy bárkivel. Nem jellemző rá, így neki aztán bőven jó így, hogy mind a kettőből jut, ha tudja, akkor hoz többet is, de előre nem látott reakció volt ez, így legközelebb majd ügyesebben gondolkodik. Kényelembe helyezve falatozik egyet ő is, majd lágyan csóválja meg a fejét arra, hogy nem valami romantikus regényt lát a lány ölében, vagy egy naplót, amibe a napirendjét írja be, vagy úgy bármit is. Szóval, ugyanúgy pihen, mint Zombor maga, érthető, de nála most tényleg nincs semmi a süteményen kívül. Csak a táskájában.
- Az ennél sokkal de sokkal vastagabb volt és nem volt benne kép – nyúl oda, hogy belelapozzon, majd engedi is el a lapokat és tér vissza a muffinhoz. - Mire vagy kíváncsi belőle? Nem mintha ebbe beleolvastam volna, elkerülte az érdeklődésem – még, mert sosem tudni, mikor kel fel úgy, hogy szüksége lesz rá. Egy újabb falat után von finoman vállat, hogy a jegyek is jöhetnek felőle, de nem, nem ez volt az elsődleges cél. - Mire nem? Mondjuk még nem árultad el, hogy hogyan sikerült a beadandód Átváltozástanból – vagy emlegette? Mindegy, a lényeg, azt együtt írták, szóval valóban érdekli, hogy hülyeséget beszélt vagy sem, amikor odaért, hogy átnézze, mi kell még bele.
- Na – fordul felé féloldalast, bár nem az a pletykás típus, a lány dolgaira mindig kíváncsi, tekintve, hogy míg Lilivel mindig történik valami, saját magánál nem, tökéletes kompenzálás. - Nem szégyen manapság már az, ha a lány hívja el a fiút valamire. Akár megpróbálhatod azt és akkor kiderül, hogy tetszel-e neki vagy legalább szimpatizál-e veled, ilyenek. Ennyi még belefér az új évbe is akár – igen, szokatlan a felállás, de nem ördögtől való, így egy próbát meg is ér, nem? Fogalma sincs, nem történt még ilyen vele, de ami késik, az nem siet. - Velem? Elvoltam koncertezni, kirándulni, meg vettem egy csomó könyvet, ami nem tanulásra van. Egy mugli filmen alapszik, Star Wars. Elég érdekes világ, szóval belekezdtem, csak nehéz meglelni a régieket. Ezen kívül… nem nagyon. Én nem randiztam sikeresen a szünetben – azzal visszatér a maradék süti elfogyasztásához. - Mi is a srác neve, amúgy?
|
|
|
|
|
Balassa Zombor
Diák Navine (H), Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák
- Z -
RPG hsz: 17
Összes hsz: 40
|
Sadie. Akárhogy nézi, nem hazudott, valóban nem hazudott, tele van minden vagy éppen át kellene vágni egy-egy csoporton, de akkor bizony sosem érne oda, hogy kellemesen leülhessen és úgy bármit is csináljon. A saját asztala népszerű, sokan gyűltek oda, bizonyára máshonnan is, ami nem meglepő, elvégre nem harapnak és nem is zavarnak el senkit, így Zombor sem tett ilyet, hogy valakit felállítson a maga kényelme végett.
- Szuper – mert nem szívesen állt volna tovább, így a tiltakozás ellenére is udvariasan maradt volna a seggén, ameddig úgy nem érzi, hogy jól is lakott. Nem tudja elsőre, hogy a tény, amivel szembesíti kérdés formájában vagy más akasztja meg, de csak finoman ívelődik felfelé a szemöldöke arra, ahogy reagál rá. Nem olyan nagy dologra kérdezett rá, melyet tagadni kellene HA létezne egyáltalán, aztán eszébe jut, hol is van. Ebben a világban, egyesek sok dolgot tartanak a Sátántól valónak, amit azok használnak, akiknek nem csak a mágia a világuk. Zombor is abban nőtt fel, nyitott azonban rengeteg mindenre, lévén, hogy nem a szent és a jó ég tudja milyen áldásban részesült elit családok egyike, de sok minden van, amire ő is igencsak rácsodálkozik.
- Értem, értem, értem. Akkor csak igazíts meg a hajad, mert úgy áll ki, mint valami antenna – még mutogat is, nyilván mikor odanyúlt, akaratlanul is beleakadt és úgy is maradt. Az antenna egyike azoknak, amiket mutattak neki, igaz csak képen és azokat a régi fajtákat, amikkel ábrázolták sematikusan a televíziókat: kétfelé állnak és amúgy azt már nem tudja, hogy mit is vesznek. Erre nem jött rá, de egyszer, majd ha olyan kedve lesz. Nyugodtan pakolászik, szeletel, minden kínos és fura emléket lenyelve, mintha csak régi jó ismerősök lennének egy szakkör miatt mondjuk, ez így lesz a jó. Arra azonban, ahogy a lány reagál arra a kis szerencsétlenre ott szemben, felvont szemöldökkel ráncolja a homlokát.
- Jaj hagyd el, már csak az hiányzik, hogy elsírja magát vagy idehányja az egészet – legyintget, mert már így is akkora szemekkel néz felénk, mint az egyik kerek ablak a tornyon, miután egy egész adag püré landolt a tányéron. - Értem én a prefektusi jelvény lényegét, de együnk békében – íme, a két ház közötti szöges ellentét, hiába sztereotip, annyira élesen rajzolódik ki most, hogy az a lányka azt se tudja, mit csináljon, csak gyorsan susmorog valamit a barátnőjének. Zombor addig is mer magának egy jó adag salátát és enni kezd. Ezért jött, nem?
|
|
|
|
|
