Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Eskü egyre szimpikébb nekem ez az Árpi. Ha egy kicsit levonnánk a stréberkedéséből és pöppit hozzádnánk az öltözködéséhez... Áh nem, bejönni akkor sem jönne be, de legalább lehetnénk barik. Hevesen bólogattam, mert végre teljes volt az egyetertés. Legalábbis egy mondat erejéig.
- Ajjh, na végre, kezded érteni, butus! Te tényleg tök okos vagy - mondtam kissé elcsodálkozva, mintha most merült volna fel bennem először, hogy az olvasáson kívül talán valamilyen használható dolog is van a fiú fejében. Várjunk csak... Hihi, tényleg most merült fel először, hupszi.
A kövi mondatára azonban csak így elfintorodtam, bár gyorsan abba is hagytam, mikor rájöttem, hogy hogyan nézhetek ki közben. Előnytelenül. Pfúj. Ráadásul olyan ráncok mélyülnek ilyenkor, amelyek rendkívül fontosak az arc összesített kinézete szempontjából... Jézi, nem is értem hova gondoltam, mikor fintorogni kezdtem! Ettől függetlenül viszont totál nem jött be amit vakerált, és ezt nem is féltem kimutatni.
- Te bajod - vontam meg végül a vállam, ráhagyva a dolgot, ahogyan a Cosmoban is volt. Ő más mint én, aminek szvsz (ajh annyira kircsi ez a rövidítés) semmi értelme, dehát állítólag ezt meg kell tanulni elfogadni. Gyűűűlölöm ezt a szót, utálok bármit is elfogadni. Olyan mintha nem az lenne amit én akarok. Pedig mindig az van, mint azt már az előbb is említettem.
A következő mondatával viszont megint tökre egyetértettem. Bármennyire is meglepő lehet számára, minden szavát értettem, ugyanis a ruhák anyagainak nevei a sminkcuccok mellett az egyetlen olyan témakör voltak, ahol még az ilyen bonyi szavak jelentését is tudtam.
- Ajj tudom, a poliésztertől totál kikészül a bőröm, halálos. Az egész nap egy hatalmas hisztiroham számomra, amikor ezeket kell viselnem, undorító. - A hagomban megvetés, nem is kevés. Ez a téma számomra kimeríthetetlen, hiszen mindennapos probléma, hogy mikre nem kötelez ez a rémes iskola... Felháborító.
- Viszont nekem mennem kell, sürgősen meg kell fésülnöm a hajam, mert a nyirkos levegőtől kezd totál kikészülni - mondtam a totál szót jó marha erősen megnyomva, majd kecsesen intettem Árpinak.
- Pusz-pusz, majd tali! - köszöntem el, és végre kiléptem a nyirkos és bűzös levegőből, mielőtt még beállt volna a teljes katasztrófa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Igazán zavarban van, azt se tudja, mit is mondjon. Kezdetnek kissé akadozva kér bocsánatot, de azért jól nevelt aranyvérű módjára igenis megteszi, ha már egyszer megzavarta a másikat, még ha szerinte a körömreszelés azért nem igényel kifejezetten sok koncentrálást. Hangosan ezt azonban már nem jegyezné meg, hiszen a végén még megsértené vele a másikat, hogy leminősíti itt a fontos elfoglaltságot, amire éppen a lány az idejét szánta. Közben megszülető elhatározása ellenére, hogy bátor lesz, mégsem sikerül sokkal összeszedettebben a bemutatkozása sem. Eredményképpen aztán elkezd arca is kipirulni, egyelőre rózsaszínes árnyalatig jutva, de ha Mimi sokáig kínozza, akkor lehet az még olyan vörös is, mint az Eridon címerében használt árnyalat. Ebben legalább biztosan beillik a pirosakhoz, már ha ez is kritérium a ház megválasztása esetén. Elmosolyodik inkább a választást hallva. Itt valamiért mindenki az Eriket választja, noha ő a Ragnarhoz szokott még Svédországban, csak hát éppen nem a legkönnyebb kiejteni, ha az ember nincsen szokva ahhoz az orrhanghoz a közepén. Sebaj, majd megszokja a középső nevét is, abból mégse lesz se Ragacs, se Ragu, se semmi hasonlóan csodálatos becenév. Nem szereti ilyen vonatkozásban a magyar nyelv adta kreatív lehetőségeket, de tenni se tud ellene, inkább csak a dolgait szorongatja tovább, és kiböki az első eszébe jutó normális gondolatot. A válaszon meglepődik kissé, egy pillanatig elkerekedő szemmel pislogva a lányra, de végtére is miért ne tudna a másik a hajvégápolás titkairól, hiszen most állapította meg róla, hogy szép a haja. Tényleg szép Mimi haja, és Erikünk gyomrában a trappoló sróforrú valahogy elkezd megnyugodni, mert lehet, hogy a lánynak mindene a szépségápolás meg a divat - alaposabb ránézés után inkább biztos, hogy az a mindene -, de ez azt is jelenti, hogy vajmi kevés az esélye, hogy itt és most körbe fogja röhögni őt azért, hogy igenis vannak elképzelései ezt illetően is.
- Argánolaj - vágja is rá azonnal a választ, felcsillanó szemekkel. Ilyen hosszú hajjal mégiscsak alap, hogy figyel arra is, hogy ne flangáljon töredezett hajvégekkel. Az annyira ronda. Le is ül aztán a legközelebbi ülőalkalmatosságra egyelőre, ha már ez a téma kerül terítékre. Erről mégse fog marhaságokat beszélni.
- Vagyis általában argánolajjal szoktam, de a méz is sokat tud segíteni rajta. Te mivel ápolod? Tényleg nagyon szép a hajad - ismétli el még egyszer iménti megállapítását, mert azért ez a hajvégápolási titokcsere valami olyasmi, amire egy egész barátságot is lehetne alapozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Hihi, olyan kis aranyos ez az Erik, ahogy ilyen kis édin meg van illetődve. Szerintem tök jó barik leszünk, máris tökre szimpike. Persze járni sosem járnék vele, elvégre nekem férfi kell, akinek határozott a kiállása, bár tény ami tény... Azért egy ilyen hajnál és pofinál már lehet alkudozni! Mindenesetre azt már most láttam, hogy csevegésre tökéletesen alkalmas. Kicsit messzebb léptem, visszacsücsentem egy közelebbi cuccra miután bemutatkoztunk egymásnak.
A válasza egészen lenyűgözött. Persze azért ha ezt egy csajszi mondta volna nekem, akkor annyira nem lett volna nagy cucc, de így fiúként tényleg totál büszki voltam rá, hogy ilyen dolgokat ismer. Egy pillanatra még a szám is tátva maradt, majd hatalmas és persze tökéletesen fehér és ápolt vigyor terült el az arcomon. Nem is értem miért nem hívtak meg még egy Colgate reklámba, de komolyan. Bár a Vademecumot jobban szeretem, nekik van rózsaszín fogkrémük, és olyan fincsi... Ráadásul édesítős, így a cukorbevitelem miatt sem kell aggódnom, jajj annyira tökély!
- Azti, tök kircsi, hogy ekkora hangsúlyt fektetsz erre - mondtam belesűrítve minden elismerésemet, és tényleg büszke lehet magára, mert én nem szoktam az ilyen bókokkal csak úgy dobálózni. Nem is értem hol volt ez a fiú az életemből eddig, de így komolyan!
- Oh én természetesen a Truffle by Fuente hajápolóját használom, gyémántporral és meteoritdarabokkal. Extra selymes lesz tőle a hajam! Egyszer próbáld majd ki! - ajánlottam nagy lelkesen és reméltem, hogy tényleg megfogadja a tanácsom. Ó az agyát eldobná, annyira csini lenne tőle a hajvége! És még csak nem is drága, ha ilyen fontos ügyről van szó! (Bizony, Noémiben fel sem merült, hogy van olyan gyarló ember, aki ne adna ki 57 ezer forintot egy flakon samponra, és akkor még a kondícionálóról nem is beszélve... - a szerk.)
- Köszke. - Keresztbetettem a lábaimat egymáson, hogy így még csinibb szögben tűnhessenek fel a fiú előtt, aztán újra elővettem a körömreszelőcskémet, és hagytam, hadd végezze a dolgát. Közben azon gondolkodtam teljes erőmmel, hogy hogyan is volt az a bűbáj amelyikkel ide tudtam volna hívni a sellőporomat a körmöm ápolásához, de aztán letettem róla. Annyira nem fonti, majd ha visszamegyek a Levitába.
- Szóval micsi? - kérdeztem rá, hiszen a beszélgetés csak nem halhat meg! Hiszen ő is biztosan érzi, hogy kezdünk tök jóban lenni, szóval bizti szívesen dumcsizik velem. Úgyis épp most kezdett bele valamibe, talán mesél róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Kolos egy újabb vigyorral nyugtázta a lány beleegyezését a tanításba. Tényleg nem ártana neki egy kis gyakorlás, az átkozásban valahogyan nem jár az élen. Ráadásul ilyen kellemes társasággal biztosan jobban telne a tanulással töltött idő. Csak ne kérdezne ilyen sokat!
Kész szerencse, hogy a helyszín- és témaváltására nem ellenkezett. Kolos itt inkább érezte magát nyeregben. Ez általában be szokott válni. Sőt, eddig minden egyes alkalommal elérte a célját, és bizony még nem volt panasz rá. Kezdetben pedig úgy tűnt, az ismeretlennek sem kellemetlen a látvány és az érintése.
Aztán a lány ránézett, és Kolosnak egy pillanatra el is ment a kedve a nap további részétől. Bár nem igazán tudta megmagyarázni az okát. Egyszerűen csak olyan kellemetlen érzés fogta el. De aztán az ismeretlen a háta mögé lépett, és végigsimított a hátán, ami gyorsan elaltatta rossz előérzetét, és egy századmásodpercre be is csukta a szemét. Már éppen hátrafordult volna, mikor a lány feje megállította a mozdulatban. Egészen felért a válláig, onnan tette fel a kérdését, és a hangsúlytól kissé megborzongott.
Ez a kérdés valahogy nagyon messze állt az előbbi csicsergéstől, és a fiúban kezdett egyre jobban tudatosulni, hogy bizony ez a találka nem éppen úgy fog lezajlani, ahogyan ő gondolta. Azonban ahelyett, hogy végiggondolta volna a helyzetet, és azt válaszolta volna, amit a lány hallani akart, automatikusan és bizony nem kevés ingerültséggel megtoldva fordult szembe a lánnyal. Ezzel a húzásával persze rögtön az ismeretlen lány kezébe került a pálcája, amit - őszintén szólva - el is felejtett. Lépéshátrányban volt, de ez még inkább táplálta hirtelen haragját.
- Mi a fenét számít, hogy emlékszem-e vagy nem?! Tudod te mennyi emberrel találkoztam már életemben? - Igazából ekkor már fel sem merült benne, hogy megerőltesse memóriáját és kissé elgondolkodjon a múlton. Persze, ismerős voltak a számára a vonások, de ennél többet ne is várjon ez a nőszemély. - Azt hiszed, listát vezetek mindenkiről, akivel valaha is találkoztam?
Fújtatott néhányat, majd egy fokkal nyugodtan hangnemben folytatta.
- Kérem vissza a pálcám - nyújtotta előre kezét. Nem fogja megátkozni, hisz ez egy iskola, nemdebár?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Égette a tenyérnyom, amit a lány hagyott rajta, és egy ideig nem is értette, ahogyan az ismeretlen beszélt. Annyira ledöbbent a heves reakciótól, hogy nemhogy megszólalni nem tudott, de még csak a másik mondandójára sem tudott koncentrálni. Csak fokozatosan tisztult ki hallójárata a visszhangzó csattanástól.
Egy pillanat erejéig még rosszul is érezte magát. Mintha tényleg az ő hibája lett volna a múltban történt eset. Aztán rájött, hogy ez bizony hülyeség. Ezzel pedig a lánynak is tisztában kellett lennie!
- Folyamatosan utaztunk! - tárta szét a karját. - Három hétnél tovább egy helyen sem maradtunk, ezt te is tudhatod! - Folytatta volna még a sort, de aztán a lány ismét megszólalt, és be kellett ismernie, hogy ez viszont tényleg egy övön aluli ütés volt a részéről. Egy hello nélkül elmenni azért tényleg nem szép dolog. De az isten áldja meg, hány évesek voltak? Tizenegy? Tizenkettő? A fene tudja, mikor volt már!
Nem is akart emlékezni rá. Mégis beugrottak neki pillanatok, emléktöredékek. Az érsekkert Egerben. A kis híd a folyónál este, mikor csak ketten voltak. A lány is máshogy nézett akkor még ki. Sokkal hosszabb volt a haja, és valahogy mintha magasabb is lett volna akkor. Létezik, hogy megállt volna a növekedésben?
Nem sokáig hagyta töprengeni a múlton, már emelte is a saját pálcáját Kolos felé, mire a fiú automatikusan mozdult meg. Talán ha időben kinyújtja a kezét, még talán el is vehette volna azt a nyamvadt fadarabot, vagy legalább az átok nem őt érintette volna, hanem az egyik fent repkedő baglyot. De persze nem volt ilyen szerencséje. Ráadásul a hirtelen mozdulat miatt szépen orra is bukott, egyenesen bele az eddig kerülgetett madárürülékbe. El sem tudta képzelni, hogyan találta egy órával ezelőtt ezt a bűzös és undorító helyet romantikusnak.
- Hé, nehogy itt merj hagyni, hallod?! - kiáltotta el magát nem kevés dühvel a hangjában. Aztán ez a kis csitri még egy csókot is dobott neki az ajtóból. És akkor, mint deült égből villámcsapás, Kolosnak beugrott az a név, amit úgy akart hallani a lány. Lanetta. Igen, Lanetta az.
Hallotta a zár kattanását, majd még egyszer, ahogyan duplán forgatta el a kulcsot a reteszben.
- Lanetta, ha itt hagysz... - de már hallotta a távolodó lépteket. - Lanetta! LANETTA!
A cipője kopogása azonban elhalt, és már csak a baglyok huhogtak neki, nagy szemeket meresztve az ürülékükben fetrengő fiúra. Szép estének nézett elébe...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Talán elkönyvelhetné kisebb csodának is, hogy bár feltehetőleg bizonyos érdeklődési köreik nagyon nem egyeznek, ez azért mégiscsak határozottan közösnek tűnik. Mégiscsak olyan széles mosolyt villant rá a lány egyetlen szó hatására, na meg szépet, hogy fogkrémet is lehetne reklámozni vele. Előítéletes lenni mondjuk nem akar, de van az a megérzése - márpedig egy Hækdaelir mindig hallgat a megérzéseire, ezt belenevelték izlandi rokonai -, hogy a könyvek terén legfeljebb az ékszerekről szólók érdekelnék a másikat, azokból is azon becses tulajdonai, amelyeknek a lapjai tele vannak képekkel és nem a mágikus ékszerek készítésének és hatásainak egészen tudományos taglalásai. Természetesen, ettől érheti még meglepetés, nem ez lenne az első alkalom, végtére is ő még csak nem is jóstehetség, csupán erősen bizonytalan megérzésekre tud hagyatkozni. Megjósolhatja reggelente esetleg, hogy ma vagy fog esni, vagy nem. Ettől persze teljes lelki nyugalommal mond jóslatot bárkinek, noha időnként ezzel is csak rontani szokta felmenői hírnevét, végtére is melyik jósnak szokása ötven százalékos tévedési aránnyal dolgozni. Még jó, hogy olyankor azért igyekszik annyira ködösen fogalmazni, amennyire csak bír, abban a reményben, hogy hiszékeny alanyai talán belelátnak valamit mégis az elhangzottakba. Ebben a percben azonban nagyon is precíz, ami a megfogalmazást illeti, szépségápolásról mégse beszélünk úgy, hogy hát esetleg, talán, hogyha, de lehet, hogy mégis... vagy mégse. Nem, ez nagyon is pontos megfogalmazásokat igényel és lényegre törőt, mert nincs azon mit ködösíteni, hogy a hajvégápolásra az argánolaj tökéletes megoldás. Ráadásul a témától még a zavara is elkezd megszűnni, hiszen erről pontosan tudja, hogy nem fog zagyválni, úgyhogy még a görcsös görnyedésre való hajlama is elkezd megszűnni és mindjárt látni lehet, milyen szép magasra nőtt tulajdonképpen.
- Hát... ennyi hajjal elég ronda lenne a töredezett hajvég. Valahogy nézzen már ki - piszkálja meg hosszú szőke tincsei egyikét némileg büszkén is, hogy igen, ő aztán gondol még erre is, hiába mondják, hogy a hímnemű egyedek milyen hanyagok tudnak lenni. Érdeklődve hallgatja aztán a lány válaszát, hümmög is rá elgondolkodva kicsit, mielőtt megszólalna.
- Azt hiszem, hallottam valamit róla, de beérem a természetes alapanyagokkal. A nagynénémnek tök jó receptjei vannak mindenre - válaszolja széles mosollyal. Nem is csoda, hogy ő Krisztina kedvence, hiszen olyan jól el lehet beszélgetni vele is ilyen témákról, hogy csak na. Meg se tudja fogalmazni rendesen, hogy azért mennyire örül, hogy most a nagynénje gyakorlatilag egy kőhajításnyira lakik, nem néhány országgal odébb. Közben lassan még a dolgait is a térdére helyezi, nem érzi szükségét már annak, hogy védekezőn szorongassa, aztán meg éppen a kérdést megelőzően kezdi piszkálni a könyv borítóját, mielőtt még felütné azt. Na, mindjárt kiderül, hogy vajon az ékszerek is befutó téma-e, mert mégiscsak azokkal foglalkozik főprofilban, hátha valakinek mesélni is tudna róluk.
- Ékszereket rajzolok. Tervezek, egész pontosan. Majd szeretnék mágikus ékszereket készíteni a jövőben, ha sikerül, bár ereklyekutatás után lehet, hogy még Pécsen is el kellene végezni hozzá képzést vagy legalább keresni egy ékszerészt, aki felvesz tanoncnak, amíg kitanulom a szakmát - válaszolja egész lelkesen lapozgatva közben a könyvben, ami tele van szebbnél szebb ékszerek képeivel és rajzaival. Mágikus ereklyék gyűjteménye teljes leírással, de ez már csak mellékes információ, főleg, hogy menten a lány orra elé tartja a könyvet egy egész sor képpel.
- Nézd, de szépek - teszi hozzá aztán máris széles mosollyal. - Na és te mit tanulsz? Művészetek? - érdeklődik is azért, hogy ne legyen olyan egyoldalú ez az egész beszélgetés, mégsem sajátíthatja ki magának a szólás jogát, nem lenne szép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Jézi, annyira tökre bejön nekem, hogy egy fiú ennyire foglalkozik magával! Végre valahára egy értelmes ember a kastélyban. A Levita ilyen szempontból valami rémálom, főleg a szobatársaim... Mégis így hogyan gondolják, hogy  csak azért mert egész nap a butuska könyveik felett csücsülnek, már fel vannak jogosítva arra, hogy ne nézzenek ki értelmesen? Ajh tökre ki lehet engem a világból is kergetni azokkal a fejtetőre felfogott halálira előnytelen kontynak csak nagyon-nagy túlzással nevezhető izébizékkel magukon... Komolyan. És akkor még nem is említettem a rémesen csúnyi hatalmas pólóikat, sőt, jézuskám, kimondani sem merem... A bolyhos zoknit (!) és a melltartó hiányát (!) mikor a körleten belül vannak. Hát azért ami sok az sok, lássuk már be. Istenem nem is értem, miért nem bírnak inkább például rólam példát venni, sokkal jobb lenne így mindnekinek, de most tökre!
- Jajj igen, a természetesség az tökre király! - vágtam rá én is, hiszen tökre egyetértettem minden ilyesmivel, mármint tényleg. Amúgy is vegán vagyok meg így tökre szeretem az ilyen természetes dolgokat, ez nagyon én vagyok. Hevesen bólogattam is mellé, hogy tényleg átjöjjön, hogy mennyire tökre elkötelezett is vagyok.
Így tökre meglepődtem amikor elkezdett mesélni arról, hogy mit csinált éppen. Azt hittem tiszta uncsi lesz, de egyáltalán nem volt az. Ha eddig nem bírtam volna tökre a srác pofiját, hát most! Jézi, egyedileg tervezett ékszerek? Kell nekem. A tanulással kapcsolatos szövegére csak okosan bólogattam, illetve egyet még hümmögtem is. Tisztára nagy rutinom volt ebben, hogy úgy tegyek mintha így figyelnék az ilyen részletekre is, pedig így tökre nem kötött le amúgy. Viszont a képek amiket mutatott tényleg nagyon tetszettek.
- Jézi, ezek nagyon-nagyon szépek! Ilyeneket tudsz majd csinálni? Te nagyon ügyi lehetsz! - mondtam tökre elismerően, és aki ismer az tudja is, hogy tőlem ez már hatalmas dicséret meg minden.
Közben ő is kérdezett tőlem. Jajjci igen, tudom hogy tökre idősebbnek nézek ki a koromnál, ami - egyelőre - így nem is gond meg semmi, dehát azért csak ki kellett javítanom a butust!
- Jajj nem, én még így tökre az alapképzést csinálom, jövőre fogok végezni! - igaz a jegyeim annyira nem szupcsik, dehát csak megoldódik valahogy... Eddig sosem volt túl nagy gond, fontosabb problémák is vannak az életben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ebben a nagy melegben nem igazán megy a tanulás, ezért is gondoltam arra, hogy elmegyek valamerre a kastélyban. Jó ideje csatangolok, valahol erre van a lelkek szobája is. Oda benézek, jó volt ott beszélgetni múltkor. Odaérek az ajtóhoz, benyitok, vannak egy páran, de elmélyülten diskurálnak. Kellemes gitár zene megy, és halovány kékre változik a szoba színe. Ezért is szeretem ezt a helyet. Leülök az egyik kellemes kanapéra, ami még szabad. Biztos lesz, akivel megosszam egy beszélgetésre. Legalábbis reménykedek benne, hogy valakivel el tudok csevegni majd. A tanulás és a meleg nagyon kivette az erőmet. Egy beszélgetésre bármikor tudok időt és energiát fordítani. Melegre rátudom fogni azt is, hogy nincs kedve az embernek bármit is csinálni a lustálkodáson kívül. Jó hangulatom van, köszönhetően a jó időnek, nyáron rossz is lenne, ha nem ilyen lenne az idő. Kilátni innen az ablakon a kastély körülvevő vidékre, bár csak a távoli erdőséget látni innen. Az utóbbi időben nagyon összejöttek a szorgalmi feladatok, és az egyéb tanulmányi dolgok. Navine újságba sem volt időm írni, pedig arra pontot is kapok. Így jöttek ki a dolgok, van fontossági sorrend, most nem tudtam egy-két dolgot megcsinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Az utóbbi napokban nagyon meleg van. A tanulásra sem tudok annyira koncentrálni, pedig nem ártana. A szüleimnek írtam választ a bagolyra, és időközben barátnőimtől is kaptam levelet Angliából, így nekik is megírtam a nagy hírt. Ma annyira tele van a fejem, hogy úgy döntöttem útnak indulok. Csak bolyongtam a kastélyban, az egyik folyosón meg is láttam egy szépen kidolgozott fa ajtót. Úgy döntöttem benyitok, és egyszer csak a Lélek szobában találtam magam. Belépve szétnézek, nagyon hangulatos hely. Páran vannak itt, és beszélgetnek a nagy, kényelmesnek tűnő kanapékon. A falak kékes árnyalatúak, a zene lágyan szól és a kellemes virágillat is megnyugtat. Jobban szétnézek, és megpillantok egy ismerőst az egyik kanapén ülve. A nemrégiben megismert barátom, Benedek az. Mosoly terül szét az arcomon, és gyorsan oda is megyek hozzá. Örülök hogy megint összefutottunk vele. Gyors puszit nyomok az arcára, és leülök mellé a kanapéra. Tényleg nagyon kényelmes.
- Szia! Jó téged látni! Na mit mondasz, szeretnél társaságot, idejöhetek hozzád beszélgetni?
Örülök, hogy itt kötöttem ki, a szoba is nagyon tetszik, és megtaláltam a megfelelő társaságot, hogy egy kicsit kikapcsolódjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Alex mostanában egyre többször merészkedik társaságba....jó, mondjuk azt, hogy rászánja magát, hogy társaságba merészkedjen. Talán ezért is járkál (szabadidejének nagy részét ezzel felemésztve) a kastély folyosóin kísértet módjára. Na, nem mintha sok eredménye lett volna eddig ennek a műveletnek, csak szegény...mondjuk ki a tényeket, elég logikátlan, de mindegy is. Így barangolt viszonylag cél nélkül a folyosókon, míg egyszer csak felfigyelt egy addig ismeretlen, ám csodásan megmunkált ajtóra. Egy életem, egy halálom, gondolta magában (igen, lassan kezdi elsajátítani a magyar közmondásokat) benyitok. Lassan megmarkolta a kilincset, sóhajtott egyet és benyitott. Amint meglátta, hogy a szobában már vannak páran egy pillanatra minden vér kifutott az amúgy is sápadt fejéből. Végiggondolta, mit tehet. Még van esély, esély, hogy nem látta meg senki és még ismeretlenként eliszkolhat. Nem, ez így nem mehet tovább. Nem parázhat örökké. Marad. Maximum idegességében elájul. Még mindig elég sápadt fejjel, mereven beljebb lépett, lassan, a lehető legzajmentesebben becsukta az ajtót és mindent figyelmen kívül hagyva gyorsan beslisszolt a hozzá legközelebb lévő, szabadon hagyott sarokba. Amint helyet foglat, félve a többiek felé pillantott. A szeme sarkából végig nézett rajtuk. Mind idősebbnek tűnt őnála. Összeszedte minden bátorságát, felemelte a fejét, egy halovány mosolyt erőltetve az arcára, felemelte kicsiny kezeit és valami integetés-szerűt produkált, de egy hangot nem tudott kicsikarni a torkából. A hangtalan kudarc miatt, rögtön visszatért az alap-helyzetbe, s várta a reakciókat, nem kevés idegességgel...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Magányomban üldögélek, mikor már a szemem sarkából látom, hogy egy ismerős jöhetett be talán a terembe. Odapillantok, és meglátom Bellát. Örülök neki mindig, egy nagyon jó beszélgetést folytattunk le nem is olyan régen.
- Szia! Persze, huppanj csak le mellém. A te társaságod mindig öröm számomra. Kezdtem aggódni, hogy nem fog senki ismerős jönni. Örülök, hogy újra látlak.
 Elég sokan vannak most itt a lélek szobában, de ez a jó. Van élet, pezsgés. Jó látni azt, hogy egy hely ennyire bejön a diákoknak.
- Mi történt veled a beszélgetésünk óta? Nagyon kíváncsi vagyok, mennyi általad érdekes emberrel tudtál ismerkedni. -
 Beszélgetésünk közben folyamatos volt a mozgás a helyiségben, jöttek mentek. Nem is tudnának az újonnan érkezők leülni. Úgy látom, már csak itt nálunk van hely. Persze, ha lesz mersze bárkinek is ideülni. Bella vonzó jelenség, így nagy esélye van annak, hogy nagyobb legyen a társaság.
- Van új hír a testvéredről? -
Kérdezem a lánytól, mert tudom, nagyon örült a hírnek, hogy egy kis testvére lesz neki. Közben egy fiú jön be, és felénk tart. Illedelmesen bemutatkozik, és érdeklődik, csatlakozhat e hozzánk.
- Szia Mathias! Szép hölgy Arabella, engem Benedeknek hívnak. Részemről csatlakozhatsz hozzánk, ha Bella is igent mond. -
 Kérdően nézek Bellára, hiszen nem csak rajtam múlik, hogy csatlakozhat e hozzánk a fiú. Szerintem bele fog egyezni. Közben az egyik sarokba ül egy elég furcsának tűnő srác. Integet felénk, én is ezt teszem felé, nem szól semmit. Kissé fura szerzet, de érdekes személynek tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Szóba elegyedünk Benedekkel, a szobában jó sokan tartózkodnak, nem lepődöm meg, hogy sokaknak tetszik a helyiség.
- Én is örülök a te társaságodnak. De szerintem kár volt aggódnod, amilyen népes most ez a hely, csak találkoztál volna valakivel. De most meg már itt vagyok, így nem fogsz unatkozni.
Kényelmesen ülök a kanapén, a karom az ölemben pihen és rá figyelek, de azért a folyamatos mozgást is látom a szemem sarkából. A szoba egész hangulata jó hatással van rám, remekül érzem magam.
- Nem sok minden történt, mióta találkoztunk. Új embereket még nem ismertem meg annyira, mint téged a múltkor, de már inkább kijárok közéjük.
Folyamatosan érkeznek az emberek a helyiségbe, azonban valószínűleg távoznak is, mert mellettünk még mindig elfér egy-két ember. Körbenézek, és annak hála, hogy már többet járok diáktársaim közé, kezdek ismerős arcokat is felismerni, egy-egy közös óráról.
- A tesómmal kapcsolatos levélre válaszoltam anyuéknak és a barátnőimnek is elújságoltam a dolgot. Azóta még nem kaptam hírt, de gondolom bármikor kaphatok újra levelet tőlük, amiben akár azt is megtudom öcsém vagy húgom  lesz-e.
Épp hogy befejezem ezt a mondatot, társaságunk érkezik. A fiú fiatalabbnak tűnik, és érdeklődik, hogy leülhet-e mellénk.
- Persze, engem nem zavar, gyere ülj csak le ide. Mi már ismerjük egymást, de mindig öröm új emberekkel találkozni.
Eközben egyik pillanatról a másikra, a kanapé másik végén már egy fiú ül, aki idegesnek tűnik. Int felénk, a szája szólásra nyílik, azonban végül egy szó sem hagyja el a száját. Így hát csak ül, és vár a reakciónkra.
- Szia kedves idegen! Gyere csatlakozz te is hozzánk. Mellettem Benedek ül, az itt áldogáló Mathias is éppen csatlakozni fog hozzánk, én pedig Arabella vagyok. Téged hogy hívnak?
Kedvesen mosolygok, remélem ezzel kicsit oldódik benne a feszültség, és kedve lesz velünk beszélgetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

kinézet

Hamarosan vizsgaidőszak, és több, mint valószínű, hogy idén is bukik. Utálta a magániskolát, ahonnan egy - szerencsés vagy szerencsétlen, relatív - véletlennek köszönhetően a Bagolykőre jöhetett. De most már kezdi úgy érezni, hogy itt sincs maradása. Miatta veszítették el a kviddicskupát (igaz, miatta is kerültek ilyen közel hozzá, de ezt Manó hajlamos elfelejteni), és mióta tavaly év elején beíratták negyedik évfolyamba, azóta onnan sem sikerült mozdulnia. Semennyit nem fejlődött, sőt, inkább hülyült a pálcás varázslás terén. Egyetlen sikerélménye az elemi mágia, ami viszont csak idén indult be végre. Talán ez az egy, ami itt marasztalja, még ha harmadszorra is kell járnia a negyedik évfolyamot.
Gyakorolnia kéne, de lelkileg kimerült, képtelen pálcát fogni, nem látja értelmét. Talán az új pálca... majd azzal. Ha valaha elkészül.
Szendrei Ella a műtermében alszik. Ma reggel botlott másodszorra az alvó kupacba. És ki tudja, hányszor csövezett nála úgy, hogy Manó észre sem vette? Kezdi dühíteni a dolog, de túl jól nevelt ahhoz, hogy felébresztette volna a lányt. Ott hagyta Ellát macskaszerű sunkijával, Ecsettel, és inkább duzzogva felvonult a kastélyba. Az északi szárnybeli egyik toronyszobába jött, itt kényelmes, és a fények is szuperek egy kis fotózáshoz.
Ahogy belép, nem az tárul a szeme elé, amit várt. Bent nagyon halk, szomorkás zene szól, mintegy kísérője rossz hangulatának. Az ablak előtt a múltkor látott hosszú, puha pad a sok párnával már nem úgy néz ki, mint akkor. Most a párnák sokkal díszesebbek és élénkebb színűek, és amolyan fészket rakott valaki belőlük az ablak alá. Legalább két személy elfér a hívogató párnakupacban, de ha összehúzzák magukat, hárman is ellehetnek. Manó azonban egyedül jött. Vékony teste alig foglal helyet, ahogy a kellemes környezet miatt egy kis megkönnyebbüléssel lehuppan a jobb oldali ölelő karba. Táskáját maga elé teszi, és kipakolja, amit hozott. Arcfestékek. Elvileg, valamelyest folyékonyak lévén, elemi mágiával is meg tudná változtatni a színeket, de a festék sűrűsége miatt ez kicsit nehéz. Úgy döntött ezért, nem teszi fel művészetét esetleges mágikus sikertelenségére: a fő és mellékszíneket, feketét, fehéret hozott. Az árnyalatokat pedig majd bevállalja ő maga.
Tükör, ecset, fényképezőgép is előkerül, oldaltáskáját pedig valahová maga mögé teszi, a párnákon túlra. Rövid ideig nézi a palettát, mihez volna kedve. A piroshoz nyúl, azt ken szeme alá. Nagy műgonddal, ecsettel formálja a pacát szeme alatt, a tükörben ellenőrzi munkáját. Amikor készen van, rövid időre megáll, és erős koncentrációval élénk rózsaszínné változtatja a pirosat. További percek telnek el, arcán színét változtatja a festék, mikor végre tényleg azt az árnyalatot kapja, amit keresett.
Egy utolsó, kihívó pillantás a tükörbe, majd felkapja a fényképezőgépet. Feje fölé emeli, belenéz, megválasztja arckifejezését, és katt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Ismét sikerült eltévednie. Tudja, már biztos is benne Glenn, ahogy a lépcsőket koptatja felfelé kapaszkodva. De ha már rossz toronyba tévedt a Levita klubhelyisége helyett, legalább megnézi, mi van itt, hátha később még jól jön a tudás. Még az akváriumot sem találta meg, pedig mindennap, az órák után más irányba indult el felfedezőútra.
Van itt minden: Csillagvizsgáló, ahonnan az éjszakai eget nézheti (de most, nappal valahogy nem kimondottan vonzó), bagolyház, ahonnan levelet küldhetne, ha volna kinek, és persze több zárt ajtó is, köztük az házvezető-helyettes szobáját rejtő is. Utóbbiban persze nem volt dolga, reméli ez egyelőre így is marad. Tapasztalatai alapján ritka dolog, hogy egy tanárt a saját szobájában felkeresni kellemes élmény lenne.
Végül is talál egy ajtót, ami semmi ilyet nem ígér látszólag, és még zárva sincs. A környezet pedig több, mint kellemes: megnyugtató színek és fények, és a legtöbb közösségi helyre jellemző nyüzsgés sem kíséri. Csupán egyvalaki van odabent. Egy különös, fehér hajú srác.
Glenn beljebb lép, és finoman beteszi maga mögött az ajtót.
   - Bocsánat, remélem nem zavarok - szólal meg.
Közben jobban is szemügyre veszi a másikat, és jellegzetes külsejéről végül fel is ismeri évfolyamtársát. Manó az, vagy ahogy Glenn tudja mondani "Men-oh".
   - Csak nem selfie-t készítesz? - kérdi érdeklődve, és nem állja meg, hogy ne okoskodjon egy keveset. - Tudtad, hogy nem épp mai találmány? Valamikor az 1830-as években készített egy Robert Cornelius nevű fazon magáról képet, bár az 1970-es évekig nem lett túlzottan elterjedt dolog, tekintve, hogy kevesek engedhették meg maguknak, hogy fényképezőgépük legyen.
Miközben magyaráz, beljebb sétál, körbekémlel. Tetszik neki a hely, olvasáshoz is épp megfelelő, de akár arra is, hogy az embert na zargassák, miközben épp magáról készít képeket. Glenn meg is torpan, és Manó felé fordul, mert bár megkérdezte, hogy nem zavar-e, a választ nem igazán várta meg, és még ha a másik azt is mondta, hogy nem zavar, megeshet, hogy csak udvariasságból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

kinézet

Megnézi, mennyire sikerült a legutolsó képen eltalálnia a szöget, majd újra felemeli a kamerát. Ekkor lesz figyelmes a koccanó hangra. Tudatában annak, hogy színes festékkel könnyek vannak a szeme alá mázolva, odakapja a fejét az ajtóhoz.
Érzi a helyzet kínosságát, de a jövevény - Glenn Grim, az új fiú - olyan természetességgel kezeli a helyzetet, hogy azzal azt a megnyugtató jelzést közvetíti Manónak is: teljesen rendben van, amit csinál.
Hogy a látványnak a művészeti értékét fogta meg Glenn is, arról következő szavai tudósítanak. Manó a kezdeti meglepetésen, hogy folyékony angolsággal beszélnek hozzá, igyekszik magát túltenni, de így csak utólag jut el az első mondatok értelme agyába.
- Oh, wow - viszonozza a tartalmas szavakat. Rég használta angoltudását, de hamarosan még megköszöni volt iskolájának, hogy az üzleti életben is fontos nyelvet már az első években a tanulók fejébe verték. Kicsit keresi a szavakat, de ahogy visszaszokik a helyzetbe, egyre jobban belejön a fogalmazásba.
- Nem tudtam. - Saját butaságát nem fejtegeti azonban. Nem árulja el, hogy ha valaki megkérdezte volna, ki és mikor találta fel a selfie-t, azt mondaná, csinos lányok a 21. században, és a kacsaszájjal való pózolással együtt terjedt el. Jaj, nem is.
- Én egy nőről hallottam, Vivian Maierről, aki a kilencszázas években fotózott, és sosem csinált pénzt a képeiből, csak halála után derült ki, hogy fantasztikus utcai fotós. A pillanat megörökítése érdekelte, nem maguk a képek. Szerintem ez fantasztikus.
Oké, a változatosabb szóhasználatos még dolgoznia kell. Kicsit sok lett a "fantasztikusból" így a végére.
- És te honnan tudsz ilyeneket? Szoktál te is selfie-ket készíteni? Vagy érdekel a fotózás? - szép volna, ha kiderülne, közös hobbijuk van a rejtélyes angol fiúval. Mit is tud róla? Nagyjából semmit. Mivel nem beszéli a nyelvet, órákon ritkán szólítják fel, és - legalábbis a Levita-Navine közös órákon a háztársaival sem látja sokat beszélgetni. Valószínűleg birkózik a tanár szavaival, de az is lehet - hiszen szfinx-gyermek -, hogy imád tanulni, ezért issza az órán elhangzókat. A különleges arcra, szép vágású szemekre Manó rápillantott olykor suttyomban első (jó)néhány közös órájukon, onnan tudja ezeket. Most más megvilágításban látja az idegent: halántékától orcájáig húzódó kék mintával. A fehér hajú elmerül a képzeletében, így elfelejti levenni a tekintetét róla

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Viszonylag hamar megnéz magának mindent Glenn, sosem tölt sok időt ilyesmivel, gyorsan elraktározza tudata, mi merre, hány méter, és még kicsodálkoznia magát is van ideje. A talány, az érdekesség rövid úton lekorlátozódik évfolyamtársára, aki épp művészkedik valamit.
Felé lépdel Glenn, szavain tűnődik.
   - Azt hiszem, hallottam róla - mondja, de nem biztos a dolgában, és inkább az foglalkoztatja, Manó mi a manót csinál. Van nála festék, egy része már az arcán is ráadásul.
   - Nem, dehogy, még fényképezőgépem sincs - rázza meg fejét. Azt nem teszi hozzá, ami átfut a fején, hogy tuképp csak néhány ruhája van, és könyve. Egy zsáknyi holmi mindössze.
Nem akarja zavarba hozni a másikat azzal, hogy túl hosszasan tanulmányozza őt, és kellékeit, ezért úgy tesz, mintha még nézelődne a szobában, miközben letelepszik egy közeli ülőalkalmatosságra.
   - Egy ideig egy fotószalon mellett laktam, még Németországban - meséli magyarázatképpen. - Akadt pár elunt könyv ott, amire rátehettem a kezem.
Visszafordulva Manó felé azt veszi észre, hogy a srác nagyon nézi őt, egész pontosan arcát tanulmányozza. Glenn szemöldöke kissé ráncba szalad, és megdörzsöli bőrét az álla fölött.
   - Van valami az arcomon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

kinézet

Sajnos a Regős és a Grim fiú mégsem fognak fényképezős projektekbe csapni, nem közös ez a hobbi, ahogy Manó sejtette. De az is érdekes kérdést vet fel, ahonnan Glenn az előbbi információit szerezte a fotózásról.
- Nem Angliából jöttél? - a fehér hajú fejében kicsit összekavarodnak a dolgok, amiket a most már vele szemben, a párnafészek túl oldalán, néhány karnyújtásnyi távolságban ülőről tud. Rögtön versenyre is kel arca a rajta található festék rózsaszínjével: nagyon kínos olyan dolgokat felvetni a másiknak, amelyekről nem is beszéltek, csak mástól hallott róluk. Úgy értesült ugyanis, hogy Glenn egy régen ide járt diák rokona, és azt is mondták, honnan valósiak, de az nem Németország volt. Na mindegy, nem részletezi a másiknak azt a katyvaszt, amit róla pletykálnak. Inkább meghallgatja az igazi történetet. Ha az angol fiúnak van kedve elmondani.
A kínos szavai miatti pír akkor halványodik orcájáról, amikor már abba van belemerülve, hogyan kanyarítaná a kék festéket Glenn arccsontján keresztül az álláig. Elkalandozott.
- Jaj, nem, nem - fél kezével integetve, hadarva szabadkozik, amikor évfolyamtársa finoman jelzi, túl sokáig bámulta már.
Mondhatta volna azt, hogy igen, van valami az arcán, Glenn letörli azt a semmit, Manó megnyugtatja, hogy most már minden rendben, és akkor nem kellett volna belemennie abba, hogy...
- Csak elképzeltem, hogy mutatnál kékben. - Ez az, Manó, csinálj úgy, mintha magabiztos fotóművész lennél. - Újabban rákaptam a testfestésre. Arcokat fotózok.
Mutatóujjával a saját szeme alatti, megmerevedett vízeséshez hasonlító, szinte világító rózsaszín pacára mutat. Sűrű pislogása pedig jelzi, egyáltalán nem olyan magabiztos fotóművész, mint ahogy most megpróbálja magát eladni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Kicsit meghökken Glenn, mikor Manó afelől érdeklődik, nem-e az esős szigetországból jött, mert ezek szerint valóban keringenek őróla pletykák. Ilyen ez, ha csendben megpróbál valaki háttérben maradni: épp ellenkezőleg sül el a dolog, és felhívja magára a figyelmet. Persze nem akárkik figyelmét. De a navinését láthatólag igen.
Egy pillanatra bele is zavarodik a válaszba.
    - Nem. Vagyis de, eredetileg. Ott születtem, és éltem sokáig, de az utóbbi években nem jártam otthon.
Nem akar tartózkodónak tűnni, vagy neadjisten bunkónak, mégse mond erről többet, és reméli, Manó nem is firtatja tovább. A srác úgy tűnik zavarba is jön előbbi kérdésétől, úgyhogy Glenn lazán egymásra teszi lábait, és tenyerén megtámaszkodva hátradől kissé, és tovább nézelődik, hogy oldja a kínosnak tűnő helyzetet. Így a másik kedvére nézegetheti tovább, vagy elrejtheti zavarát, ha még van neki. Glenn egyiket se bánta.
Ráadásul érdekelte is évfolyamtársa ténykedése, kíváncsi lett a képeire.
   - A sötét hajam miatt szinte bármilyen szín jól mutat rajtam. Legalábbis egyszer ezt mondták nekem.
Visszafordítja érdeklődését Manó felé, és leplezetlenül megnézi magának a srác mázolmányát az arcán.
   - Jó, lehet, hogy ez nem mutatna. Maradjunk a kéknél.
Egyszerű kíváncsiság kavarog fel benne, nem lát semmi kivetnivalót az ilyen művészetben, noha saját magától biztos nem jutna eszébe. Most azonban készséggel fordítja úgy arcát, hogy kipingálhassák.