36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 22 23 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 7. 13:16 | Link

Nati

- Akarsz róla beszélni? - kérdezem, az utóbbi időben úgyis lelkiszemetesládaként üzemelek. S engem is megnyugtat valahogy, hogy másoknak is vannak problémái nem csak nekem.
- Ah. De a Choi a vezeték nevem. Jobb szeretem ha Min Jongnak hívnak - felelem, s valahol örülök, hogy ő elmondja újra a nevét, mert nekem nem megy olyan jól az emlékezés, mint neki. Biccentek köszönös képpen, aztán ha már ilyen kedvesen arrébb húzódik akkor leülök a kanapéra. Lerúgom a cipőimet és a lábaimat is felhúzom. Elhelyezkedem nagyon kényelmesen, hátra döntve a fejemet. Határozottan érzem, hogy el tudnék aludni akár itt és most. Aztán persze eszembe jut, hogy nem vagyok egyedül. No hát igen... Nem, nincs baj a memóriámmal, csak a fáradtság.
- Bocsi, kicsit álmos vagyok mostanában... - ülök fel, s fordulok a lányka felé, aztán a kanapéra könyökölök és megtámasztom a fejem. Így kicsit könnyebb.
- Szóval... Mi a baj? - kérdezem meg újra, mert a nagy újra bemutatkozás közben nem igazán jutott el odáig, hogy elmondhassa. A szoba változó színei pedig nem nyugtatnak meg. S bár nem tudhatom biztosan, mégis csak sejtem, hogy valamiféle hangulatérzékelő mágiáról van szó, amit az ő feje felett összecsapó hullámok megzavarnak. Az én belépésemkor a zöld egy pillanatig teljesen nyugodt volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 8. 21:16 | Link

Min Jong

A faggatózás tovább folytatódott, ahogy a szoba színének váltakozása is, ám egy kissé lassabb tempóban, mint a találkozás előtt. Azonban azt se makarta, hogy úgy tűnjön, lelki szemetesnek használná a másikat.
- Hát, ha tényleg nem zavar – pislogott a másikra a lány. Miután a keresztnév-dolgot is megbeszélték, Min helyet is foglalt mellette a kanapén, s a szabadkozás után továbbra sem egnedett tudásvágyából. De hát a Levita táborát gyarapította a tőle két évvel feljebb járó fiú, mit csodálkozott ezen? Semmit, így jobban belegondolva.
- Félek. Azt hiszem, kicsit túlvállaltam magam. Kviddics, tanulás, kutyanevelés. Jó, ez még helyre is hozható, de a magasságom nem. Mégis melyik srác szereti, ha lenéznek rá a magaslatról – öniróniája talán nem volt épp a legjobb, de ő is fáradt volt. Kifejezetten örült ennek a csendes nyugalomnak, mégha csak látszólag is volt nyugodt a környezete.
Végre nem kellett száz százalékon felül pörögnie, hogy behozza a lemaradását testvéreitől, és megfeleljen az elvárásoknak minden téren: ne lógjon ki a családi sorból, de a tanároknak se legyen sok panaszuk rá, és még a barátai mellett is maximális teljesítményt nyújtson. Ja, ó, és persze Maszat is elég sok figyelmet és törődést igényelt.
- Úgy nézek ki, mintha óriás-származék lennék, pedig nem vagyok az. Legalábbis nem tudok róla, hogy lenne óriás a családunkban – csak kicsit kellett noszogatni, bízott a fiúban annyira, hogy nem adja tovább. A fiúk nem annyira pletykás típusok, mint a lányok jó nagy része, tisztelet a kivételnek – például a szobatársai. – Terelői pozícióhoz ez jó, na de… egy egészséges párkapcsolathoz nem éppen. Hogy néznék ki?
Fura és groteszk, hogy épp ilyesmiről dumájon pont ő, aki a legkevésé romantikus, még a lányok kedvence Romeót is ki nem állhatta. – Annyira idegesítő, hogy jön a tavasz, és mást se látni, csak turbékoló gerlepárokat. Bocsi, hogy így a nyakadba öntöm. Biztos full idiótának tűnhetek így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 8. 22:04 | Link

Nati

Lelkiszemetesnek lenni egyáltalán nem rossz dolog. Legfeljebb akkor, ha elfelejtem, hogy nem azért vagyok negyedikes mert 17 éves vagyok, mint a többség, hanem mert 17 évesen kicsaptak a sulimból... Szóval nem gondolok bele, hogy az esetleges problémák, amikkel itt a többség szembenéz, nekem túl komolytalanok. Most is ebbe a hibába esek. Meggyőződéssel közlöm, hogy "nem zavar" és már figyelek is a lányra velem szemben.
Valahol talán a magassága is megtévesztett, de ahogy beszélni kezd már egyértelműen tudom, hogy az élete nagy problémái apró kis semmiségek. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy ezt ő még nem így látja, ezért próbálok nagyon de nagyon megértően pislogni rá és nem elaludni. Mert amúgy tényleg fáradt vagyok. Bocsánat.
- Engem speciel nem zavart sosem, ha magasabb volt a barátnőm - közlöm vele a szimpla tényt teljesen őszintén. Szerintem ez csak a lányoknak valami parája, hogy legyen a fiú magasabb, meg hogy néz az ki? Hát hogy? Nem lehet minden srác 180+ cm. De azért persze meghallgatom a többit is. Mosolygok rajta. Édes, ahogy az óriás származékot említi, de csak megrázom a fejem.
- Határozottan nem hasonlítasz egyetlen óriásra sem - azok ugyanis, szinte mindig rondák. Szerintem. Aztán lehet csak én találkoztam rossz óriásokkal, de hát lényegtelen. Épp egy nagyra nőtt kislányt próbálok megvigasztalni. Abban mondjuk nem vagyok biztos, hogy eljut hozzá, amit mondok.
- Szerintem, ha egy fiú szeret, és te is szereted, akkor pont úgy néznétek ki, mint egy szerelmespár. És senkit nem érdekel, hogy melyikőtök milyen magas. Sőt! A srácnak még az önbizalmát is megdobná, feltéve, hogy az ő fejét is teleültették sztereotípiákkal arról, hogy a férfinek kell magasabbnak lennie.
Felelem neki kedvesen, de érzem, hogy ehhez egyébként nem lesz ma annyi türelmem, mint szeretném.
- Tudod, téged a magasságod zavar, az osztálytársaid, meg azon szenvednek, hogy van egy pattanás az arcukon, vagy hogy van rajtuk pár kiló felesleg. De az igazság az, hogy ha valakinek komoly szándékai vannak, túl lát ilyen apróságokon. Senki sem tökéletes - Fűzöm még hozzá, aztán megvonom a vállam.
- Szóval ne aggódj ezen. Egyébként is vannak nálad magasabb fiúk... - én persze nem tartozom közéjük, de én mindig is alacsony voltam. - Ha szeretnéd bemutatlak az öcsémnek, ő már majdnem két méter...
Toldom meg vigyorogva, ha tényleg ez a legnagyobb problémája ezen nem múlik. Kwonnak amúgy sem ártana egy nő az életébe, bár nem tudom mennyire jönnének ki. De legalább a magasság nem lenne probléma. Az öcsém ugyanis azon nyavalyog, hogy minden lány olyan alacsony... Bár ez lenne a legnagyobb problémám! Boldogabb lennék. De most valahogy ingerült kezdek lenni. Veszek egy nagy levegőt. Lehunyom a szemeimet.
- Csak 5 percig hadd aludjak! - motyogom magam elé, aztán újra Natira nézek, remélem nem bántottam meg. Nyűgös vagyok, és próbálok is kedves lenni vele. Csak nem tudom mennyire sikerül ebben az állapotban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Sheela Lengrond
Írta: 2016. április 9. 19:15
| Link

- Azta... Nem gondoltam ezt. - döbbentem le teljesen. Amikor még nem érkeztem, akkor erről szó sem volt, hogy ennyire korlátozzanak bennünket.
- Egyszerűen...Felfoghatatlan. Hogy lehet egy felügyelőnek olyan joga, mint egy tanárnak?! - akadtam ki. Én főleg azért is jöttem a Bagolykő Mágustanodába, hogy kiélvezzem az itt létet. Nem pedig azért, hogy figyeljék minden lépésem, minden lélegzésem, mindent, amit csak teszek.
- Már értem miért ideges mindenki - dőltem hátra az ágyra. Az arcomba temetem a kezem és nem érdekelt, hogy kinézz hülyének, és ki nem. Nem tudtam mit szólni ehhez. Lehet, hogy a lány is ideges lehetett, mert a hangjában hallottam a duzzogást.
- És a szülőknek ugyan úgy lehet levelet küldeni bagolypostán nemde? Nem ellenőrzik a levél tartalmát ugye? - kérdeztem tőle még mindig hátra dőlve. El akarom mondani a szüleimnek, hogy koránt sem olyan, mint régen volt. Koránt sem olyan, amilyennek anya mesélte. Egyre jobban hiányzott a hely, ahol nem korlátoznak semmibe. Az otthonom.
- Nem! Lucy nem szabad most feladnod! - ostoroztam önmagam. Felejtsünk el mindent, ürítsük ki a fejünket. Azért jöttünk ebbe az iskolába, hogy varázslatot tanulhassunk, azt pedig nem korlátozhatják. Vagy is remélem...
A zene felgyorsult, ahogy az én gondolataim sortüzei is egyre nagyobb lett. Nem tudtam tisztán gondolkodni, akármennyire is akartam.
- Te is érzed, hogy gyorsabb a zene? - hajoltam vissza a partnerem mellé.
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. április 9. 19:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 9. 20:48 | Link

Min Jong

Türelmesen végighallgatta barátját, hisz ő idősebb, tapasztaltabb, és egy fiú azért csak objektívabban látja a körülötte zajló eseményeket, mint egy női egyed. Bár Nati inkább csak nőpalánta még.
Elmosolyodott azon, hogy a fiú nem tartotta gáznak egyáltalán, hogy ilyen fiatalon ennyire megnőtt, s kimondottan feldobta a kedvét az, hogy végre egy srác, aki nem dőlt be annak a sztereotípiának, hogy mindenképp a lánynak kell kisebbnek lennie.
- Megnyugtató tény – nevette el magát halkan. Bár ,ha belegondolt, náluk volt egy negyedóriás fiú, ő kimondottan jóképű volt, egyenesen a csapatkapitánya, Matt. És az egyik lánykával járt a házából, talán Lucával. Vagy Luca Vincével? Áh, már fene se tudja, annyi itt a gerlepárocska, az ember nem tud mindig mindenkit így fejben tartani.
- Kicsit zavarnak a megjegyzések – húzta el a száját, de azért megnyugtató tény, hogy nem egyedül ő szenved ilyen apró problémákkal, és mint tudvalevő, sok lúd előbb-utóbb disznót győz… vagy legalábbis egy Csermey Natália Babettet, ha disznót nem is. – Nekünk a CSK-nk 2 méter 60 centi, negyedóriás. Milyen magas az öcséd?
Kicsit jobb kedvre derült, tényleg, elvégre ázsiai barátjának családjából nem nézte volna ki, hogy ilyen magas  tagja is lehet. Úgy tudta, az ázsiaiak többsége alacsony, alig szokták megütni a százhetvenet, a száznyolcvan felettiek kimondott ritkaságnak számítanak arrafelé.
- Csak nyugodtan, nem fosztalak meg ettől a nemes tevékenységtől – kacsintott rá, majd elhúzta a sötétítőfüggönyöket, tudván, hogy a fiú nem igen szereti a napfényt. – Így azért jobb, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. április 12. 10:45 | Link

Lucy Elliston


Beletörődőn sóhajtottam.
- Én sem akartam elhinni - folytattam a gondolatvonalat - De nem is tartottam valószínűtlennek. Ami azt illeti, várható volt, hogy egy ekkora létesítményt ellenőrizni fognak majd. Csak senki nem gondolt bele abba, mikor jön ez el, és mivel jár - tőlem szokatlan módon közelebb csúsztam az idegenhez. Szívesebben szólítottam volna a nevén, ám mivel egyikünk sem érezte magát remek hangulatban, úgy döntöttem, ejtem ezt a témát. Helyette finoman a vállára tettem a kezem, miközben felnevettem a leveles példán.
- Nem, szerintem a leveleid foglalkoztatják őket a legkevésbé. A kijárásra vonatkozó szabályra érdemes figyelned, meg arra, ami még a hirdetőfalon lóg! Ott van kifüggesztve az ideiglenes házirend változásokról szóló lapocska, amin fel is tüntették mi változott - magyaráztam, hátha így segíthettem neki valamit. Nem kellett volna egyikünknek sem komoly bebörtönzésre gondolnia. Noha ez nehéznek bizonyult... Elvégre ki ne érezné magát fogolynak ott, ahova idegenek törnek be és lépteikkel rögtön új változásokat keltenek életre?
Ismét sóhajtottam.
- Különben feltűnt, de nem lep meg különösebben. Ez itt egy különleges szoba. Ha jobban megfigyeled - mutattam a falra -, nem csak a zene változott - jegyeztem meg, és percekig csendbe maradtam ezután, hogy átadjam magam a zenének.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2016. április 12. 11:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. április 14. 23:33 | Link

Rgnr... Khm, Erik.

Hát komolyan, tökre elképesztő. Az embernek tutikomoly, hogy tíz percig nem lehet nyugta? Eh, biztosan a népszerűségem az oka. El kellett lépcsőznöm egészen eddig a szobáig, és ez annyira tökre nem menő... Ajh, egyetlen dolog csill... csilla? Szóval egy dolog tette jobbá csak az instant hisztirohamomat, mégpedig, hogy legalább a popógyakorlatom letudtam a hétre ezzel.
A csillivilli körömreszelőmet, ami csudivarázslatos és ha kiadom az utasítást, magától kezdi reszelni a körmeimet (pont, mint az otthoni házimanónk), a kezemben szorongattam. Aucs de totálgáz, a házimanó nevét el is felejtettem. Hát miért nem bírt kitalálni egy normálisabbat? Nem lényeg. Szóval, térjünk vissza a fontos dolgokra, vagyis rám. A kezemben szorongattam.
Felmerülhetne a kérdés, vajon miért kell a műkörmöt reszelni, dehát merem remélni itt mindenki olvas Glamourt és Csiniboszik Magazint, szóval ennek a fontosságát csak nem kell már magyaráznom. A mintája extracsini lett ebben a hónapban (az iskola elkezdése miatt bizony kék-ezüst, szfinx mintával), nade azok az élek? Valami botrány.
A szoba falai pinkben tündökölnek. Ezért immmmádom ezt a helyet, mert olyan csini. Eskü tutiziher, csak nekem külön csinálták. Hű, lehet tényleg apu intézte? Az annnyira édi lenne.
Ledobtam magam az egyik ülőizére. Tökre ilyen... ügyes vagyok, mert már figyelnem sem kell, hogy úgy üljek le a minimben, hogy ne villanjon ki semmi. Na nem mintha látná bárki. Nem mintha nem lehetne hálás bárki, ha láthatná. Hát ember, csak nem hiába csinálom a popsitornát?!
Végre egy kis nyugi. Ha valaki miatt elrontom a körmöm ívét, én eskü lehidalok. Aztán kikaparom a szemecskéjét, mert hát a hosszú körmök erre is szupcsik. Bár fúj, utána franc se tisztítaná azt le. Eh. Pozitívan gondolkodommm, pozitívan gondolkodommm. Csudicsini lesz a körmöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 15. 00:41 | Link



Csupán egy csendes helyet keres, ahol nyugodtan rajzolgathat. Ezt a szobát úgy két napja fedezte fel. Tökéletesek a fényviszonyok, nem túl élénkek a színek, még a zene is kellemes, így teljesen természetesnek tűnik, hogy most is ide térjen be. Kincseit - egy agyonhasznált rajzfüzetet, egy vastag könyvet és néhány ceruzát meg egy pennát - mellkasához szorítva siet fel a lépcsőn, arcán félmosollyal, abban a reményben, hogy itt legalább egyedül lehet és nem akar senki belenézni a munkáiba. A társalgóban már azon volt, hogy menten elátkozza azt a roppant kedves iskolatársat, aki állandóan bele akart nézni a rajzaiba. Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, amikor eléri az ajtót, ami mögött a szoba rejtőzik, majd be is nyit, becsukja az ajtót, aztán meg is bánja nyomban, hogy azzal a lendülettel, amivel belépett, nem fordult vissza azonnal a folyosóra. Az egész szoba rózsaszín. Odin fél szemére, hát ki bírja ki ezt az intenzív színt anélkül, hogy ki akarna ugrani az ablakon? A válasz természetesen ott van az orra előtt, pontosabban ott ül és a körmét reszelgeti. Igaz, neki ez attól kezdve, hogy egy lánnyal találta szembe magát, igazán jelentéktelen részlet már. Tulajdonát szorosabban szorítja kicsit és megpróbál szavakat találni, hogy illedelmes legyen, végtére is arra nevelték.
- Öhm... szia - köszön, és kiszemeli közben az ablakhoz legközelebb eső ülőalkalmatosságok egyikét.
- Zavarna, ha rajzolnék... ott, az ablak mellett? - mutat a kiszemelt helyre. Valahogy túléli ezt a sok rózsaszínt, és talán a lányt amúgy is kellőképpen lefoglalja, amit éppen nagyon művel, hogy ne akarjon mindenáron belenézni a munkáiba. Meg aztán, ha belenéz is, nem olyannak tűnik, mint akire rájön a röhögőgörcs, hogy mi a fenéért rajzol ékszereket. Már csak azt kell túlélnie, hogy ne mondjon hülyeségeket nagyon, ha a másik hozzászól. Már persze, amennyiben nem zavar. Addig is, amíg választ kap, álldogál ott türelmesen egyik lábáról a másikra helyezve a testsúlyát, mert attól majd valami is jobb lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. április 16. 23:21 | Link

Örülök, hogy megnyugtatja egy kicsit, amit mondok neki. Persze van más problémája is, ami érthető.
- Megjegyzések akkor is lennének, ha alacsonyabb lennél, vagy épp teljesen normális. Aki beléd akar kötni, az mindig talál majd megfelelő okot - felelem őszintén, aztán mint egy jó tanácsot hozzáfűzöm: - A kérdés az, te hogy reagálsz ezekre. Ha ügyes vagy, még a javadra is fordíthatod.
S bíztatásul kap még egy mosolyt is. Aztán pedig figyelek rá, hogy mi mondanivalója van még. A csk említésére enyhén eltátom a számat. 260??? Hát ő sem ember, az tök tuti. Tátogok kicsit, aztán összeszedem magam.
- Nos, így nézve, nem is olyan magas... csak 191 centi... - de hozzám képest ő is égimeszelőnek tűnik. Elvégre az már két fej különbség... Ah, utálom. De hát ez van. És ez nem változtat a tényen, hogy Kwon az én kis öcsém. Ha nő is még. Akkor is kicsi marad, hiába gondolja ezt ő másképp. De nem is agyalok ezen sokat. Túl nehéz a fejem hozzá. Rettentően lefáraszt az egész heti ébrenlét, figyelés, és próbálkozás. Öregnek érzem magam ahhoz, hogy ilyen szinten tanuljak. Valószínűleg nem is fogom sokáig hajtani magam, csak legyen meg az első jó benyomás a tanároknál, utána lehetek lazább is. Remélem.
A fáradtságom ki is bukik belőlem, s Nati szerencsére nem tűnik mérgesnek emiatt. Még a függönyt is behúzza nekem.
- Kösz - küldök felé egy hálás mosolyt. Nem is tudja, mennyivel jobb így nekem. Veszek egy mély levegőt, aztán lehunyom a szemeimet. De ezt követően arra is rájövök, hogy nem túl szép dolog ez részemről.
- Tényleg csak 5 perc kell... - győzködöm, bár inkább magamat, mint Natit, mindenesetre, nem szeretnék illetlennek tűnni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. április 17. 17:34 | Link

Erik

Totálisan elmerültem, de tényleg. Pedig meg sem kellett mozdulnom, hála az extraszuper körömreszelőmnek. Kényelmesen hátradőltem és behunytam a szemeimet, természetesen azért, hogy a napvégi fáradásukat és pirosodásukat is elkerüljem. Jézi, a kontaktlencse annyira totál így tökre így... Hogy mondják? Kikezd a szemeimmel a nap végére. Asszem ez a jó kifejezés, nemrég hallottam valahol. Nade hogy szemcsit hordjak? Ó jehovám, nincs az a franc. Akkor még a végén azt hinnék, nem adok magamra.
Már tökre total át voltam szellemülve, mikor valaki belépett. Hirtelen felpattantak csinos kis pilláim, én magam  gyorsan oldalra vittem a kezeimet, hogy a körömreszcsi ne zavarjon a kis műsoromban, aztán egy halálosan felháborodott arckifejezést küldtem az jóembernek.
 - Jézi! Megijesztettél! - mondtam kicsit még mindig rosszalóan, a szám sarkában azonban már ott volt egy elégedett mosoly. Mindenki látja, amit én? Ez a csávó totál helyes. Atttyám, hát hol bujkáltak ezek ez illetők idáig. A legjobban a hosszú haja nyűgözött le. Alig volt rövidebb az enyémnél, a hajvégei azonban tejesen rendben voltak. Uramisten hát legaláis ez?! Azonban nyomban feleségül akartam menni hozzá. Úgy értem ember, ha egy ilyen tökéletes hajvégű páros összeáll... Hát mi ez a génállomány?!
 - Persze! - vágtam rá rögtön. Istenke, hát ezek szerint még művészlélek is? Mennnnyire édi már. Behalok. Ráadásul félénk is. Jaaaaj, mint egy kiskutya.
Egy intéssel tettem róla, hogy a körömreszelőm megálljon. Úgyis kezet kellett volna váltanom már lassan, de egyelőre volt egy sokkal fontosabb dolgom. Szépen leporolgattam az ölemet, picit lejjebb huzigáltam a minimet és felálltam, majd pici cuki tipegő léptek kíséretében már a fiú mellett is voltam. A körömreszcsi már a farzsebemben pihizett, én pedig tökéletesre reszelt és manikűrözött kezecském az ismeretlen adonisz felé nyújtottam.
 - Noémi vagyok, de inkább Mimi. - mondtam a szokásos cuki hangleejtésemmel – amit sokan affektálásnak hívnak, de csak azért, mert irigyek rám – miközben vártam, hogy ő is a kezét nyújtsa. Ha még a bőre is puha, végem van. Az már tényleg túl sok lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 17. 21:01 | Link

Min Jong

- Engem nem zavarna, ha nem hinnék azt, hogy lenézek másokat – legalábbis csak gyanította, hogy a magassága szerepet játszhatott abban, hogy ezt gondolták róla sokan, pedig ez egyáltalán nem volt így. Nehhem, ő nem lenézett másokat, ő inkább nehéz pillanatokat okozott az éppen kiszemelt áldozatának az idióta csínytevéseivel, amiket szép csendben és suttyomban követett el.
- És az a vicces, hogy én vagyok a legkisebb a családban. Tudod, a bátyám, meg a nővérem még ide jár, a másik bátyám előző évben kiballagott. Én meg túlnőttem az ikreket, egyedül Dávid égimeszelő nálunk, ezért csodálkozom csak – azért nem ártott némi családi háttér, nem biztos, hogy a levitás prefektus ismerte a közel ördögi ikreket, és talán jobb is így, általában az emberek addig szoktak örülni, amíg nem ismerik a jómadarakat. Tisztelet persze a ritka kevés kivételnek.
- Azért az is szép nagy szám – neki már a saját százhetvenhatja is sok volt bőven, egy tíz centit simán kölcsönadott volna valaki alacsonynövésűnek. Mi kitolás már a kicsikkel, hogy nem érik el, amit szeretnének, mert túl magas teszem azt a szekrény?
A fiú tényleg fáradt lehetett, s Nati vidámabb ábrázattal csüccsent vissza a kanapéra.
- Azért csak jobb így, hogy nem vág az arcodba a napafény – nem sejtette, miért, de mintha az ázsiai származású barátja fényérzékeny lenne. – Figyelj, voltál már orvosnál a fényérzékenységeddel? Észrevettem ám, hogy kerülöd, ha teheted az erős fényt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Sheela Lengrond
Írta: 2016. április 19. 20:24
| Link

- Megnyugodtam - fújtam ki mélyen a levegőt. Ezek szerint, annyira nem kell félnem attól, hogy ne merjem a szüleimnek megmondani. Vagy lehet, hogy tudják? De ha anyu tudta volna, nem engedett volna el. A vállamon éreztem kezeit, amitől bennem egy kis megnyugvás lépett. Éreztem rajta, hogy ideges, hogy úgy érzi magát, akár csak egy kalitkába zárt kis madár, akinek minden lépését figyelik. Így is én voltam. Én szabadságot akartam, nem fogságot...
- És egyáltalán... Minek ezek a felügyelők?! Rosszat tettünk? Vagy micsoda? - sóhajtottam elkeseredetten. Így nem juthattok, ki a külvilágra, nem fedezhetem fel azt amit édesanyám mesélt. A gyönyörű tájak, a gyönyörű csillagos ég esténként.. Így maximum az ablakból nézhetem, de úgy meg nem élvezetes.
- Jó, hogy nem dementorokat küldenek ránk - motyogtam. Már csak azt kellene, hogy a maradék boldogságom, egy Azkabani szörnyeteg kiszívja. Akkor viszont szerintem az iskola is bezárná a kapuit, mondván nincs új diák.
- Amúgy igazad van. A falak is mások lettek. - pillantottam körbe. Igaz alig láttam a sok freskótól, de így is kitudtam venni, hogy a neon kék színről sötét zöld lett. Lehetséges..?
Egy idegig némán bámultam magam elé a lányt néztem, aki a zenének átadta magát, így én is próbáltam megnyugodni, és egy picit a pozitív oldalát is nézni, az itt létemnek.
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. április 19. 20:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. április 22. 14:08 | Link



Amióta itt tanul, rájött, hogy ebben az iskolában legalább kétszer annyi lány van, mint fiú, ha nem háromszor annyi, márpedig az extra szívás az a dologban, hogy folyton belebotlik egy-kettőbe. Sőt, az még hagyján, mert a folyosón mégsem lehet elkerülni őket, nemhogy órán, de a többség még ismerkedni is akar, ilyenkor pedig agyában felcseng egy elkeseredett és hangon "miért". Nem boldogítja a tudat, hogy lehetősége lenne szétidegeskedni magát, miközben megpróbál nem összevissza beszélni, nem sok sikerrel. Azt se érti másrészt, hogy a fenébe lett ennyire béna, mert még ő is annak érzi. Kezdi befészkelni magát agyába a gondolat, hogy van rosszabb a sötétségnél, amitől teljesen ismeretlen helyen még pánikrohamot is képes kapni, és az a valami nem más, mint ha még ahhoz a bizonyos félelmetes sötéthez a lányokat is hozzávesszük. Na mindegy, itt legalább világos van, csak túléli. Félszegen ácsorog addig is az ajtó közelében, amíg a lány felé fordul leintve az önműködő reszelőt. Jézi? Értetlenül pillogtat a szóra, mert ezt se érti, de inkább nem kérdez vissza. Biztos olyasmi, mint amikor ő valami tipikusan skandinávról hadovál.
- Bocsánat, én nem... nem akartam - nyögi ki inkább válaszul a rosszalló kijelentésre, még ha mosoly is társul hozzá. Egész összezavarónak érzi a lányt éppenséggel, de semmi baj. Majd most nagyon bátor lesz, mint ahogy azt egy eridonoshoz illik, és igenis marad. Csak nem eszik meg. Az elhatározásból aztán mégiscsak egy nem túl határozott kérdés születik, feltehetőleg azt a benyomást keltve - hozzátesszük, meglehetősen jogos, ha valaki észrevételezi a dolgot -, hogy ő inkább félénk, semmint bátor. Nem is érti, mit látnak benne, hiszen állítólag ebből adódóan az aurája se valami nagyon vonzó, hogy karizmáról ne is beszéljünk, mert azzal nem is említhetőek egy napon. Még szerinte sem.
- Ühm... akkor én most... - jelenti ki az ablak felé mutatva, és még egy lépést is tesz, de a lány természetesen másként gondolja, akármit is gondol éppen. Kifújja a bent tartott levegőt, vállát előre görbítve kicsit, és még mindig ölelgeti a könyv, füzet és ceruzák hármasát, mintha legalább a plüssmackó lenne, ami aztán megharcol a hétfejűvel. Oké, kézfogás. Ebbe még senki nem halt bele. Bár ki tudja, talán a Borgiákkal kezet fogni mégse volt életbiztosítás, de a kósza gondolat úgy tűnik el a többi között, mint ahogy jött, és máris lefoglalja a szorongás.
- Ö, Mimi, oké...és izé... Ragnar... vagy Erik. Mármint Ragnar Erik, de lehet választani - szedi össze magát bemutatkozás címszó alatt, remélve, hogy az izét nem vette úgy a lány, mint egyet a választható opciók közül, mert saját megítélése szerint úgy is hangozhatott elsőre. Legszívesebben homlokon csapná magát, vagy még inkább verné kicsit fejét a falba, hátha attól kevésbé lesz olyan szánalmas mint amilyennek magát érzi, de az meg hogy nézne már ki.
- Szép a hajad - állapítja meg végül, amint megpróbál kipréselni magából valami értelmeset, de a másik opció meg mégiscsak az lett volna, hogy "tudtad, hogy a rózsaszín egyike a kevés színnek, amit Homérosz megemlít az Odüsszeiában?".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. április 23. 12:15 | Link

Rgnr... Maradjunk az Eriknél.


Jajjci, nem is tudom ezt a fiút hova tenni. Egyrészt nagyon kis aranyos a megilletődöttsége, másrészt azonban tök rémes lehet a barátnőjének, hogyha mindig ennyire határozatlan... Mindenesetre legalább udvarias. Mondjuk még szép, hogy bocsit kér, hát ez a minimum, amikor így totál kizökkentett teljesen izé módon, pedig elég fontos dolgom volt. Szerencsére ezt megteszi, így aztán nem kell sokáig morciznom rá, ami szerencse, mert természetesen csak a hatás kedvéért csináltam. Najó, egy pöppet azért tényleg megijesztett.
Mikor odaléptem hozzá bemutatkozni, egészen úgy tűnt szegényen, mintha ez meglepetés lett volna neki... Jó persze tudom, hogy nem igazán vagyunk egy súlycsoportban - kivéve a hajunkat, abban már majdnem feleannyira szupcsi, mint én - ezért természetes, hogy meglepi, hogy én magam állok fel és megyek oda hozzá kezet nyújtani. Nyilván ő is érzi, hogy ezt azért tökre fordítva lett volna illendő. Mindenesetre részemről nincs hari, mert ennnyire nagylelkű vagyok.
A bemutatkozására kicsit ráncoltam a szemöldököm, mert nagyon furi volt a név amit elsőre mondott, még  egy pillanatra el is bambultam, annyira nem értettem. De hála Jehovának, a Devlának, vagy Istenke se tudja kinek, előállt egy ilyen kicsit egyszerűbb verzióval, úgyhogy gondolkodás nélkül, egy pillanat alatt vágtam rá:
- Aha, oké, akkor Erik. - bólogattam hevesen, mert totál örültem, hogy ezt legalább könnyű kimondani. Na így már is sokkal szimpikébb. Ezt pedig még megkoronázta egy csudiokos és kedves meglátással, én pedig egy pillanatig nagyon büszkének éreztem magam, mert ezek szerint ő is észrevette, hogy mennnyire menő "szuperhajvég"-kötelék van kettőnk között. Hát nem tök totál spirituális?! Egy pillanatra majdnem el is veszítettem a fejemet és megköszöntem volna nagy lelkesen, de aztán sikerült visszaerőltetni magamra a resting bitchface-emet, amit annyit gyakoroltam a tükör előtt, hogy már álmomból felkeltve is ment.
- Ó tudom, de köszike. A te hajvégeid is extra ápoltak! Mit használsz? - vetettem rá magam természetesen azonnal a témára, hiszen végre izgi közös pont jött fel. Annyira örülök, hogy ő hozta fel, és nem nekem kellett! Lehet tényleg tökre lelki társak vagyunk!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 4. 00:07 | Link



Igazán zavarban van, azt se tudja, mit is mondjon. Kezdetnek kissé akadozva kér bocsánatot, de azért jól nevelt aranyvérű módjára igenis megteszi, ha már egyszer megzavarta a másikat, még ha szerinte a körömreszelés azért nem igényel kifejezetten sok koncentrálást. Hangosan ezt azonban már nem jegyezné meg, hiszen a végén még megsértené vele a másikat, hogy leminősíti itt a fontos elfoglaltságot, amire éppen a lány az idejét szánta. Közben megszülető elhatározása ellenére, hogy bátor lesz, mégsem sikerül sokkal összeszedettebben a bemutatkozása sem. Eredményképpen aztán elkezd arca is kipirulni, egyelőre rózsaszínes árnyalatig jutva, de ha Mimi sokáig kínozza, akkor lehet az még olyan vörös is, mint az Eridon címerében használt árnyalat. Ebben legalább biztosan beillik a pirosakhoz, már ha ez is kritérium a ház megválasztása esetén. Elmosolyodik inkább a választást hallva. Itt valamiért mindenki az Eriket választja, noha ő a Ragnarhoz szokott még Svédországban, csak hát éppen nem a legkönnyebb kiejteni, ha az ember nincsen szokva ahhoz az orrhanghoz a közepén. Sebaj, majd megszokja a középső nevét is, abból mégse lesz se Ragacs, se Ragu, se semmi hasonlóan csodálatos becenév. Nem szereti ilyen vonatkozásban a magyar nyelv adta kreatív lehetőségeket, de tenni se tud ellene, inkább csak a dolgait szorongatja tovább, és kiböki az első eszébe jutó normális gondolatot. A válaszon meglepődik kissé, egy pillanatig elkerekedő szemmel pislogva a lányra, de végtére is miért ne tudna a másik a hajvégápolás titkairól, hiszen most állapította meg róla, hogy szép a haja. Tényleg szép Mimi haja, és Erikünk gyomrában a trappoló sróforrú valahogy elkezd megnyugodni, mert lehet, hogy a lánynak mindene a szépségápolás meg a divat - alaposabb ránézés után inkább biztos, hogy az a mindene -, de ez azt is jelenti, hogy vajmi kevés az esélye, hogy itt és most körbe fogja röhögni őt azért, hogy igenis vannak elképzelései ezt illetően is.
- Argánolaj - vágja is rá azonnal a választ, felcsillanó szemekkel. Ilyen hosszú hajjal mégiscsak alap, hogy figyel arra is, hogy ne flangáljon töredezett hajvégekkel. Az annyira ronda. Le is ül aztán a legközelebbi ülőalkalmatosságra egyelőre, ha már ez a téma kerül terítékre. Erről mégse fog marhaságokat beszélni.
- Vagyis általában argánolajjal szoktam, de a méz is sokat tud segíteni rajta. Te mivel ápolod? Tényleg nagyon szép a hajad - ismétli el még egyszer iménti megállapítását, mert azért ez a hajvégápolási titokcsere valami olyasmi, amire egy egész barátságot is lehetne alapozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. május 6. 13:54 | Link

Rgnr... Maradjunk az Eriknél.



Hihi, olyan kis aranyos ez az Erik, ahogy ilyen kis édin meg van illetődve. Szerintem tök jó barik leszünk, máris tökre szimpike. Persze járni sosem járnék vele, elvégre nekem férfi kell, akinek határozott a kiállása, bár tény ami tény... Azért egy ilyen hajnál és pofinál már lehet alkudozni! Mindenesetre azt már most láttam, hogy csevegésre tökéletesen alkalmas. Kicsit messzebb léptem, visszacsücsentem egy közelebbi cuccra miután bemutatkoztunk egymásnak.
A válasza egészen lenyűgözött. Persze azért ha ezt egy csajszi mondta volna nekem, akkor annyira nem lett volna nagy cucc, de így fiúként tényleg totál büszki voltam rá, hogy ilyen dolgokat ismer. Egy pillanatra még a szám is tátva maradt, majd hatalmas és persze tökéletesen fehér és ápolt vigyor terült el az arcomon. Nem is értem miért nem hívtak meg még egy Colgate reklámba, de komolyan. Bár a Vademecumot jobban szeretem, nekik van rózsaszín fogkrémük, és olyan fincsi... Ráadásul édesítős, így a cukorbevitelem miatt sem kell aggódnom, jajj annyira tökély!
- Azti, tök kircsi, hogy ekkora hangsúlyt fektetsz erre - mondtam belesűrítve minden elismerésemet, és tényleg büszke lehet magára, mert én nem szoktam az ilyen bókokkal csak úgy dobálózni. Nem is értem hol volt ez a fiú az életemből eddig, de így komolyan!
- Oh én természetesen a Truffle by Fuente hajápolóját használom, gyémántporral és meteoritdarabokkal. Extra selymes lesz tőle a hajam! Egyszer próbáld majd ki! - ajánlottam nagy lelkesen és reméltem, hogy tényleg megfogadja a tanácsom. Ó az agyát eldobná, annyira csini lenne tőle a hajvége! És még csak nem is drága, ha ilyen fontos ügyről van szó! (Bizony, Noémiben fel sem merült, hogy van olyan gyarló ember, aki ne adna ki 57 ezer forintot egy flakon samponra, és akkor még a kondícionálóról nem is beszélve... - a szerk.)
- Köszke. - Keresztbetettem a lábaimat egymáson, hogy így még csinibb szögben tűnhessenek fel a fiú előtt, aztán újra elővettem a körömreszelőcskémet, és hagytam, hadd végezze a dolgát. Közben azon gondolkodtam teljes erőmmel, hogy hogyan is volt az a bűbáj amelyikkel ide tudtam volna hívni a sellőporomat a körmöm ápolásához, de aztán letettem róla. Annyira nem fonti, majd ha visszamegyek a Levitába.
- Szóval micsi? - kérdeztem rá, hiszen a beszélgetés csak nem halhat meg! Hiszen ő is biztosan érzi, hogy kezdünk tök jóban lenni, szóval bizti szívesen dumcsizik velem. Úgyis épp most kezdett bele valamibe, talán mesél róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ragnar Erik Magnusson
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. május 16. 18:20 | Link



Talán elkönyvelhetné kisebb csodának is, hogy bár feltehetőleg bizonyos érdeklődési köreik nagyon nem egyeznek, ez azért mégiscsak határozottan közösnek tűnik. Mégiscsak olyan széles mosolyt villant rá a lány egyetlen szó hatására, na meg szépet, hogy fogkrémet is lehetne reklámozni vele. Előítéletes lenni mondjuk nem akar, de van az a megérzése - márpedig egy Hækdaelir mindig hallgat a megérzéseire, ezt belenevelték izlandi rokonai -, hogy a könyvek terén legfeljebb az ékszerekről szólók érdekelnék a másikat, azokból is azon becses tulajdonai, amelyeknek a lapjai tele vannak képekkel és nem a mágikus ékszerek készítésének és hatásainak egészen tudományos taglalásai. Természetesen, ettől érheti még meglepetés, nem ez lenne az első alkalom, végtére is ő még csak nem is jóstehetség, csupán erősen bizonytalan megérzésekre tud hagyatkozni. Megjósolhatja reggelente esetleg, hogy ma vagy fog esni, vagy nem. Ettől persze teljes lelki nyugalommal mond jóslatot bárkinek, noha időnként ezzel is csak rontani szokta felmenői hírnevét, végtére is melyik jósnak szokása ötven százalékos tévedési aránnyal dolgozni. Még jó, hogy olyankor azért igyekszik annyira ködösen fogalmazni, amennyire csak bír, abban a reményben, hogy hiszékeny alanyai talán belelátnak valamit mégis az elhangzottakba. Ebben a percben azonban nagyon is precíz, ami a megfogalmazást illeti, szépségápolásról mégse beszélünk úgy, hogy hát esetleg, talán, hogyha, de lehet, hogy mégis... vagy mégse. Nem, ez nagyon is pontos megfogalmazásokat igényel és lényegre törőt, mert nincs azon mit ködösíteni, hogy a hajvégápolásra az argánolaj tökéletes megoldás. Ráadásul a témától még a zavara is elkezd megszűnni, hiszen erről pontosan tudja, hogy nem fog zagyválni, úgyhogy még a görcsös görnyedésre való hajlama is elkezd megszűnni és mindjárt látni lehet, milyen szép magasra nőtt tulajdonképpen.
- Hát... ennyi hajjal elég ronda lenne a töredezett hajvég. Valahogy nézzen már ki - piszkálja meg hosszú szőke tincsei egyikét némileg büszkén is, hogy igen, ő aztán gondol még erre is, hiába mondják, hogy a hímnemű egyedek milyen hanyagok tudnak lenni. Érdeklődve hallgatja aztán a lány válaszát, hümmög is rá elgondolkodva kicsit, mielőtt megszólalna.
- Azt hiszem, hallottam valamit róla, de beérem a természetes alapanyagokkal. A nagynénémnek tök jó receptjei vannak mindenre - válaszolja széles mosollyal. Nem is csoda, hogy ő Krisztina kedvence, hiszen olyan jól el lehet beszélgetni vele is ilyen témákról, hogy csak na. Meg se tudja fogalmazni rendesen, hogy azért mennyire örül, hogy most a nagynénje gyakorlatilag egy kőhajításnyira lakik, nem néhány országgal odébb. Közben lassan még a dolgait is a térdére helyezi, nem érzi szükségét már annak, hogy védekezőn szorongassa, aztán meg éppen a kérdést megelőzően kezdi piszkálni a könyv borítóját, mielőtt még felütné azt. Na, mindjárt kiderül, hogy vajon az ékszerek is befutó téma-e, mert mégiscsak azokkal foglalkozik főprofilban, hátha valakinek mesélni is tudna róluk.
- Ékszereket rajzolok. Tervezek, egész pontosan. Majd szeretnék mágikus ékszereket készíteni a jövőben, ha sikerül, bár ereklyekutatás után lehet, hogy még Pécsen is el kellene végezni hozzá képzést vagy legalább keresni egy ékszerészt, aki felvesz tanoncnak, amíg kitanulom a szakmát - válaszolja egész lelkesen lapozgatva közben a könyvben, ami tele van szebbnél szebb ékszerek képeivel és rajzaival. Mágikus ereklyék gyűjteménye teljes leírással, de ez már csak mellékes információ, főleg, hogy menten a lány orra elé tartja a könyvet egy egész sor képpel.
- Nézd, de szépek - teszi hozzá aztán máris széles mosollyal. - Na és te mit tanulsz? Művészetek? - érdeklődik is azért, hogy ne legyen olyan egyoldalú ez az egész beszélgetés, mégsem sajátíthatja ki magának a szólás jogát, nem lenne szép.
Utoljára módosította:Ragnar Erik Magnusson, 2016. május 16. 22:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. május 25. 07:24 | Link

Lucy Elliston


Sejtettem, hogy őt is felkavarta a hírük. Én sem tapsoltam a kiírás láttán, akkor meg főleg nem, mikor ma igazoltatott egy. Kényelmetlenül éreztem magam, és elkezdtem azon rágódni, hogy mi van, ha mindegyiknek ilyen nyomasztó az aurája?  Míg magánál tartott, folyton remegett a gyomrom, mintha fel akarna jönni a tartalma. De amikor mehettem, ez  elmúlt, és egekig futó, határtalan boldogság futott át rajtam.
 Kicsit örültem, amiért nem voltam egyedül az érzéssel. Kevésbé láttam elhagyatott zombie-nak magam... Mélyen felsóhajtottam, miközben halványan mosolyogtam.
- Azt hiszem én is - mondtam neki. Kissé megkönnyebbültem. Nem szoktam sokat beszélgetni másokkal. Marha ritkán szóltam régen a háztársaimhoz is, nemhogy azon kívül másokon! Most viszont úgy láttam, kifejezetten jól jött ez a beszélgetés kettőnk közt. Ha csodát nem is művelt, elütötte az időt, s talán kevésbé fogott a el pánik minket a felügyelő szó puszta kiejtésétől...
- Képtelenség, hogy megtegyék. Nem elmeroggyantakból áll a vezetőség! - Megpróbáltam visszagondolni arra, hogy tett -e valaki bármit is, de nem hallottam híreket. Pedig a diákok többsége nagyon szeretett és szokott is pletykálni, vagy ha olyan történik, kifüggesztik a Hirdetőfalra.
- Inkább egy általánosabb dologról lehet szó. Felmérhetik, milyen az iskola vezetősége, a diákok miként érzik itt magukat, vagy mit csinálnak - rántottam vállat - De semmiképp se azért lehetnek itt, mert rosszat tettünk volna.
Ezután pillanatnyi csend következett. A szoba hangulatunkhoz híven változni kezdett. Először csak a zene, majd a szoba színe variálódott át. Bizsergető volt újra átélni ezt, mintha nem is mentem volna el innen. Leszámítva néhány dolgot, köztük a barátaim magasabb osztályba való lépését, jellemük megszilárdulását (ha Gwent néztem, kifejezetten igaznak véltem), és azt, hogy magam is változtam valamennyit. Alapjaimban pedig maradtam a régi.
Mély levegővételekkel próbáltam a jó oldalt megfogni. Próbáltam átadni magam a zenének, amiben bíztam, új barátom is követni fog. Amennyiben csak a csendet hallottam magam körül több, mint 3 percen át, felegyenesedtem, nyújtóztam egyet, miközben a háttérben a zene lelassult - valami jazzfélére -, a szoba viszont sötétzöld maradt.
- Hogy érzed most magad? - kérdeztem érdeklődve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. május 27. 10:38 | Link




Gyönyörű napra ébredtem. Odakint olyan szép idő volt, hogy már hiányzott. Utálom a hideget és a telet, szóval ez tényleg nagyon jól jött. Egy erős napsugár ébresztett fel ami a szemembe sütött, és éreztem, hogy jó napom lesz. Elintéztem minden reggeli teendőmet, utána pedig csak céltalanul sétálgattam a folyosókon. Diákok jöttek, és mentek mellettem, kissé még furcsán éreztem magamat a kastély falai között. Mintha nem lennék ide való, pedig nem én vagyok itt az egyetlen új diák, szóval kissé önző hozzáállás ez, de az ember ilyenkor mindig magára gondol, főleg egy olyan ember mint én. Egy levélen is már túl vagyok, írtam haza, hogy megérkeztem és még élek. Gondolom a válaszban csak arról lesz szó, hogy tanuljak rendesen, és semmi másra ne koncentráljak. De ezt nem hagyom.
Gondolataim elkalandoztak, mire visszatértem a jelenbe már azt se tudtam, hogy hol állok. Megtorpantam a folyosó közepén, néztem előre és hátra de sehol senki. Egy hatalmas faajtó előtt álltam meg, kicsit közelebb léptem hozzá, és behallgatóztam, de semmit sem hallottam, így hát lassan beléptem. Kellemes szoba volt, olyan volt akár egy kis zug, ahova bármikor beülhetek gondolkodni és pihenni. Ahogy egyre közeledtem az egyik fotel felé, a szoba egyik pillanatról a másikra megváltozott. A falak olyanná váltak akárcsak valamiféle tökéletes absztrakt festmények. Virágok is megjelentek, meg festékpacnik, a színek folyamatosan váltakoztak, amikor zongoraszó is megszólalt. Csodálatosan szép volt, a szoba olyan volt mint valami szivárvány, ami később olyanná változott, mint egy galaxis. Csillagok, és szivárvány színek együttese. Letelepedtem az egyik fotelbe, körbevettem magamat párnákkal, azokhoz bújtam hozzá és tátott szájjal figyeltem az én kis fényshowmat. Mikor már úgy éreztem eleget láttam, egy percre behunytam a szememet, és most a zenére figyeltem, igyekeztem átérezni minden egyes porcikámmal, hagytam, hogy átjárjon az összes dallam. Életem talán egyik legcsodálatosabb élménye ez.
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. május 29. 20:27 | Link

Nati

- Nem hiszem, hogy ezt hiszik. Bár tény és való, hogy lenézel rájuk - felelem könnyedén, aztán ásítok egyet. Kezem a szám elé kapom. Nem akarok ám érdektelennek tűnni, de fáradt vagyok, pislogok is gyorsan párat, hátha felébredek, de igazából a fény sem szimpi a szobában.
Egyébként szeretném átérezni a problémát, de lássuk be, én alacsonynak számítok a férfiak között... A legtöbb lány magassarkúban jóval felettem pislog... Nincs sok választási lehetőségem. Sokáig zavart, ahogy őt is zavarja, de megtanultam vele élni, s mint említettem, én nem bánom, ha a lány a magasabb. A lányokról ez többnyire nem elmondható, de na.
A családi magasság-kor dolgot, nem teljesen tudom követni. Ha ő a legkisebb, hogy nőhetett túl valakiket? Megrázom a fejem. Nem értem.
- Nem azt mondtad, hogy te vagy a legkisebb? - kérdezek vissza, mert tényleg nem világos, hogy akkor most ki mekkora. - Vagy akkor az ikrek kisebbek? - egyébként nem tudom kikről beszél, mert hát nem is ismerem a családját, de hát mindegy is. Remélhetőleg sikerül elmagyaráznia, hogy értsem, akkor pedig az öcsém is szóba kerülhet. Az ő magassága...Nos igen, az szép nagy szám. Nálam vagy két fejjel több. Bólogatok hát, mert bár az ő háztársa jóval magasabb, mégis csak igaz, hogy Kwon sem alacsony. Aztán az álmosság csak erősebb lesz rajtam, így elnézést és időt kérve, lehunyom a szemeimet, hogy egy keveset pihenjek.
Meglep, hogy behúzza a függönyt, az meg még jobban, hogy észrevette, hogy kerülöm a fényt. Ki is pattannak a szemeim hirtelen, aztán nyelek egy nagyot.
- Öhm... Igen... Persze... Voltam... - kezdem el kissé nehézkesen, de nem igazán tudom, mivel kéne kivágni magam egy ilyen helyzetben. Soha senki nem kérdezett még rá, azt hiszem a többség túl diszkrét ahhoz, hogy szóvá tegye - Nem tudnak vele mit csinálni - mondom végül és megvon a vállam. Ez végül is teljesen igaz. - Meg lehet szokni... - motyogom és le is csukom újra a szemem, miközben ásítok egy újabbat. - Lehetne rosszabb is... - toldom még hozzá, aztán csöndben maradok. Vagy ha kérdez, akkor majd válaszolok. De az is lehet, hogy szimplán elalszom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Vittman Noémi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 110
Írta: 2016. június 8. 22:54 | Link

Rgnr... Maradjunk az Eriknél.


Jézi, annyira tökre bejön nekem, hogy egy fiú ennyire foglalkozik magával! Végre valahára egy értelmes ember a kastélyban. A Levita ilyen szempontból valami rémálom, főleg a szobatársaim... Mégis így hogyan gondolják, hogy  csak azért mert egész nap a butuska könyveik felett csücsülnek, már fel vannak jogosítva arra, hogy ne nézzenek ki értelmesen? Ajh tökre ki lehet engem a világból is kergetni azokkal a fejtetőre felfogott halálira előnytelen kontynak csak nagyon-nagy túlzással nevezhető izébizékkel magukon... Komolyan. És akkor még nem is említettem a rémesen csúnyi hatalmas pólóikat, sőt, jézuskám, kimondani sem merem... A bolyhos zoknit (!) és a melltartó hiányát (!) mikor a körleten belül vannak. Hát azért ami sok az sok, lássuk már be. Istenem nem is értem, miért nem bírnak inkább például rólam példát venni, sokkal jobb lenne így mindnekinek, de most tökre!
- Jajj igen, a természetesség az tökre király! - vágtam rá én is, hiszen tökre egyetértettem minden ilyesmivel, mármint tényleg. Amúgy is vegán vagyok meg így tökre szeretem az ilyen természetes dolgokat, ez nagyon én vagyok. Hevesen bólogattam is mellé, hogy tényleg átjöjjön, hogy mennyire tökre elkötelezett is vagyok.
Így tökre meglepődtem amikor elkezdett mesélni arról, hogy mit csinált éppen. Azt hittem tiszta uncsi lesz, de egyáltalán nem volt az. Ha eddig nem bírtam volna tökre a srác pofiját, hát most! Jézi, egyedileg tervezett ékszerek? Kell nekem. A tanulással kapcsolatos szövegére csak okosan bólogattam, illetve egyet még hümmögtem is. Tisztára nagy rutinom volt ebben, hogy úgy tegyek mintha így figyelnék az ilyen részletekre is, pedig így tökre nem kötött le amúgy. Viszont a képek amiket mutatott tényleg nagyon tetszettek.
- Jézi, ezek nagyon-nagyon szépek! Ilyeneket tudsz majd csinálni? Te nagyon ügyi lehetsz! - mondtam tökre elismerően, és aki ismer az tudja is, hogy tőlem ez már hatalmas dicséret meg minden.
Közben ő is kérdezett tőlem. Jajjci igen, tudom hogy tökre idősebbnek nézek ki a koromnál, ami - egyelőre - így nem is gond meg semmi, dehát azért csak ki kellett javítanom a butust!
- Jajj nem, én még így tökre az alapképzést csinálom, jövőre fogok végezni! - igaz a jegyeim annyira nem szupcsik, dehát csak megoldódik valahogy... Eddig sosem volt túl nagy gond, fontosabb problémák is vannak az életben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 25. 00:53 | Link

Min Jong

Nati köpni-nyelni nem tudott erre a kétértelmű mondatra. Most az egyik legjobb barátja ezt mire értette? Később esett csak le neki, hogy a magasságára gondolt, hát, igen, ezt jól megszívta, de ez legyen a legkisebb problémája. Addig örül, amíg nem kell attól tartania, hogy kilóg a családból, és elszakad tőlük, mert kissé más természet. A Dávid-féle rellon-hatás abszolút ott van, ezen néha csodálkoznak, de aki ismerte a testvéreit is, nem igazán van neki min meglepődi.
- Korban én vagyok a pici, és utálok legfiatalabb tesónak lenni. A nővérem és a fiatalabb bátyám ikrek, eggyel felettem járnak. És sajnos balhékban is überelnek, kivéve magasságban. Dávid az, akihez sose tudok felérni – hát igen, úgy vette észre, mintha kissé megkavarta volna a másikat azzal, hogy ők ilyen sokan vannak. – Magasságra ja, korban nem. Neked milyen érzés bátyónak lenni?
Nem akarta végig a saját életével untatni a fiút, így is majd elaludt, úgyhogy örült, hogy telibe talált a függönybehúzás, máris mintha jobb lett volna a helyzet.
- Nem lehet segíteni… értem. Enni azért eszel rendesen, ugye? - mert ez is egy jó barát ismérve, hogy aggódik a másikért, de nem telepszik rá, ha nem akarja, csak annyira érdeklődik, amennyire szükségesnek érzi. Azon túl, hogy megvoltak a maga bolondosságai, ami a kamaszkornak köszönhető, meg saját, alakulgató jellemének, még rendelkezett jó tulajdonságokkal is, ha a hozzá közel állókról volt szó.
A barátság márpedig egy ilyen kategória, amit nem lehet elhanyagolni.
- Pihend ki magad, nehogy rosszul legyél. Énekelnék altatót is, de ismersz, nem éneklésre teremtették a belső hangszerem – célzott vigyorogva a torkára, miután újra a kanapén csücsült ő is.
A gyanúperrel élt, hogy esetleg valami éjlényekhez hasonló problémája lehet barátjának, de nem merte ráfogni. Sőt, rákérdezni se, mert ha az is lenen – vagy részben -, akkor sem biztos, hogy ezt így konkrétan bevallaná. Világos, ő se merné csak úgy közölni még a legközelebbi családtagjaival sem, hogy „Bocs, vámpír, vagy vérfarkas, stb… stb… vagyok”.  Ezeket a gondolatokat rögtön el is hessegeti magától, nem tartja relevánsnak, legalábbis nem tudná elképzelni Min Jongról, hogy ez lenne a valódi probléma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. június 27. 15:05 | Link

Nati

Megmagyarázza, hogy is van ez, és bár még mindig vannak számomra homályos foltok, azért kezdek képbe kerülni. Remélhetőleg azért ne várja, hogy rögtön megjegyezzem az összes testvérét, meg a neveiket, vagy hogy éppen milyen magasak. Arra ugyanis nincs kapacitásom és nem csak a fáradtság miatt, de az is nagyban közre játszik. Bólogatok inkább, mintha világos lenne s mikor befejezi a mondandóját még szóban is kifejezem, hogy értettem ám - már amit.
- Világos. De akkor most utol akarod érni a bátyád vagy nem? - mert igen, a végére megint megkavar, hogy őt nem fogja lehagyni magasságban, mintha ez cél lenne. De eddig meg azt mondta, hogy zavarja a magassága... Nehéz rajta kiigazodni. Persze nincs ebben semmi fura. Lány. A lányok mind nehezen érthetőek. Egy ideig azt hittem, tudom mikor mire gondolnak, de már nem. A kérdésére meg megvonom a vállam.
- Semmi különös... - felelem, hiszen sosem gondolkoztam rajta igazán. - Jó, hogy van valaki, akit lehet piszkálni és akivel lehet beszélgetni. De nem tudom, hogy mennyire lenne más, ha lenne egy bátyám vagy egy nővérem...
Tényleg nem tudom és már nem is fogom sosem megtudni. Persze van egy halvány emlékem Min Ji-ről, az unokanővéremről, de ő nem volt annyival idősebb és 4 évesen nem is tudja az ember a kort úgy értékelni, mint felnőttként.
Lehet, ha nem lennék ennyire fáradt, akkor beszédesebb kedvemben lennék, de egy újabb ásítást nyomok el és le-leragad a szemem. Ezt pedig Nati is észre veszi, mert kedveseb behúzza a sötétítőt, de azért még kérdezget, ahelyett, hogy hagyna. Igaz nincs jogom panaszkodni, elküldeni vagy csak szimplán megkérni, hogy maradjon már csendben, de azért örülnék, ha lassan megtenné valamelyiket.
- Eszem - motyogom halkan, és helyezkedem kicsit, hogy kényelmesebb, pihenőbb pózba tornázzam magam. A szemem épp csak egy pillanatra nyitom ki, amíg válaszolok neki, de aztán újra becsukom.
- Köszi... Elég ha csöndben maradsz egy picit - mondom immár becsukott szemmel és hogy ne érezze gonosznak a megjegyzésem egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon. Gyorsabban ér utol a fáradtság, mint várnám, már-már félig aludva kérem még meg.
- Maradj itt velem, jó? - aztán ha tényleg kibírja és csöndben marad akkor el is nyom az álom. A szobában pedig az ő dala nélkül is, kellemes nyugtató zene csendül. A légzésem lelassul és egyenletessé válik, az arcom is kisimul. Az ajkaim kissé szétnyílnak. Alszom. Kellemesen, nyugodtan, ahogy napok - talán hetek - óta nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Sheela Lengrond
Írta: 2016. július 7. 17:14
| Link

Úgy őszintén? Jól érzem magam. - mosolyogtam. Annak ellenére, hogy itt létem alatt, nem számítottam olyan szabályokra, attól függetlenül, nagyon is boldog voltam. Eszembe jutott anyukám, amikor mondta, hogy milyen jó lesz itt, milyen szabadok lehetünk..
- Neked nem hiányoznak a szüleid? Rengetegszer visszagondoltam rájuk, és mindig rájövök, hogy mennyire hiányzik a törődés. - sóhajtoztam szomorúan. Akármennyire is döntöttem el, hogy önálló leszek, ennek ellenére nagyon hiányoztak, a szüleim. Az együtt töltött idő, a rengeteg nevetés, a beszélgetések.
A zene hirtelen megváltozott, ahogy a hangulatom is. Most már nem egy gyors szám szólt, hanem inkább egy nyugodt, lassú szám. Behunytam a szemem. Egy mezőre gondoltam, ahol futkorászok szabadon. Senki nem korlátozz, senki nem mondja meg mit csinálok. A friss tavaszi szellő csiklandozza arcomat, a madarak, mintha kommunikálnának egymással..
Gyorsan visszatértem a valóságba. Nem szabad elkalandoznom, akármennyire is szerettem, olykor szabadnak érezni magam. Ha órán történne ez, ott süllyednék el, szégyenemben. Régóta küzdök úgy nevezett "problémával", hogy könnyen elkalandozok. De nem tehettek én arról, hogy szeretem a szabadság érzetét.
- Kemények itt a tanárok? - tettem fel végül egy olyan kérdést, ami terelte, az eredeti témánkat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kumagoro
KARANTÉN


NYÚLvány
offline
RPG hsz: 52
Összes hsz: 883
Írta: 2016. július 8. 16:25 | Link

Csermey Natália Babett&Choi Min Jong

 Bolyongok erre, arra. Nem tudom mitévő legyek, már jó ideje nem voltam társaságban. Szeretnék emberek közt lenni, sőt, beszélgetni. Nem érdekel milyen áron, akár még be is furakodnék egy beszélgetésbe. Ahogy ide, oda megyek a folyosón, rábukkanok a lélekszobára. Nem is tudom, mióta szeretnék ide betérni, most itt az alkalom. Sokat halottam erről a helyről, hogy az aktuális lelkiállapothoz igazodik a fal színe, és olyan zene szól. Benyitok, a lélekszoba falai égszínkékre változik. Egy általam kultikusnak mondott dal csendül fel. Körbenézek. Tekintetemmel társaságot keresek, amit meg is találok egy lány és egy fiú személyében. Oda is lépek hozzájuk, nem teketóriázok.
- Sziasztok! Mi a helyzet felétek? Remélem nem zavarlak titeket annyira? -
 Melléjük telepedek, és egyáltalán nem zavar, hogy akarják e, hogy itt legyek, vagy sem. Megkaptak engem.
- Kumagoro vagyok! Szeretnék ismerkedni érdekes emberekkel, bár ezt még nem tudom, hogy illik e rátok. Remélem igen. -
 Mondom ezt huncut arccal nekik. Várom a reakciójukat. Szerintem a hátuk közepére kívánnak. Ezt akartam elérni náluk. Most enyhe rosszindulat uralkodik el rajtam, amit nem engedek kibontakozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2016. július 12. 10:08 | Link

Lucy Elliston

Válaszára csendben bólintottam. Örültem, hogyha máshoz nagyon nem is értettem, feldobhattam kicsit a kedvét. Reméltem, megértettem vele azért, hogy ez a hely nem börtön. A felügyelők miatt nem kell, sőt, nem is szabadott volna úgy gondolni rá! Kicsit magamba is szálltam attól, hogy miért lenne ez az? Tény, nem mindig fenékig tejfel ami itt folyik. De igazán komoly bajok szerencsére ritkán szoktak történni. A diákságtól gyakran a falra mászom, ezért is szeretem egyedül tölteni az időm, vagy néha kis csoportokban. Ennek ellenére szeretek itt élni. Sokkal jobb ez, mint ami otthon ment Izlandon.
Épp ezért csóváltam a fejem a kérdés hallatán.
- Nekem ez kényes téma. Viszont mivel csak a hiányukról kérdeztél, azt kell mondanom, hogy anyámat nem hiányolom, míg apámat igen. Az előbbi szülőm... Nem volt túl jó ember - Néhány erősebb szívdobbanás között a velünk szemben álló falra meredtem. A mondat végeztével megnyaltam a szám szélét, aztán visszatekintettem a lányra. Kíváncsi voltam, mit szól majd ahhoz, amit elmondtam.
- Nem annyira! - nevettem fel csengőn - Persze tudnak komolyak is lenni, de ezt a felüket inkább azoknak mutogatják, akik nyíltan lázadoznak, vagyis túl hangosak, meg ilyesmi. Ők hogy úgy mondjam... sokkal nyitottabbak mindenre, mint valami hétköznapi iskola oktatói. Így ha csak nem reptetsz pókot a tanár nyakába, vagy lobbantod lángra az óravázlatait, nem kapsz semmi rosszat - magyaráztam lelkesen.
- Van olyan tanár, akit esetleg már jól ismersz? Valaki, akit a kedvencednek mondhatsz? - kérdeztem aztán én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. július 31. 17:05 | Link

Arabella & Mathies & Alex

Ebben a nagy melegben nem igazán megy a tanulás, ezért is gondoltam arra, hogy elmegyek valamerre a kastélyban. Jó ideje csatangolok, valahol erre van a lelkek szobája is. Oda benézek, jó volt ott beszélgetni múltkor. Odaérek az ajtóhoz, benyitok, vannak egy páran, de elmélyülten diskurálnak. Kellemes gitár zene megy, és halovány kékre változik a szoba színe. Ezért is szeretem ezt a helyet. Leülök az egyik kellemes kanapéra, ami még szabad. Biztos lesz, akivel megosszam egy beszélgetésre. Legalábbis reménykedek benne, hogy valakivel el tudok csevegni majd. A tanulás és a meleg nagyon kivette az erőmet. Egy beszélgetésre bármikor tudok időt és energiát fordítani. Melegre rátudom fogni azt is, hogy nincs kedve az embernek bármit is csinálni a lustálkodáson kívül. Jó hangulatom van, köszönhetően a jó időnek, nyáron rossz is lenne, ha nem ilyen lenne az idő. Kilátni innen az ablakon a kastély körülvevő vidékre, bár csak a távoli erdőséget látni innen. Az utóbbi időben nagyon összejöttek a szorgalmi feladatok, és az egyéb tanulmányi dolgok. Navine újságba sem volt időm írni, pedig arra pontot is kapok. Így jöttek ki a dolgok, van fontossági sorrend, most nem tudtam egy-két dolgot megcsinálni.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Kékessy Arabella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 38
Összes hsz: 128
Írta: 2016. július 31. 17:36 | Link

Mathias & Alex & Benedek

Az utóbbi napokban nagyon meleg van. A tanulásra sem tudok annyira koncentrálni, pedig nem ártana. A szüleimnek írtam választ a bagolyra, és időközben barátnőimtől is kaptam levelet Angliából, így nekik is megírtam a nagy hírt. Ma annyira tele van a fejem, hogy úgy döntöttem útnak indulok. Csak bolyongtam a kastélyban, az egyik folyosón meg is láttam egy szépen kidolgozott fa ajtót. Úgy döntöttem benyitok, és egyszer csak a Lélek szobában találtam magam. Belépve szétnézek, nagyon hangulatos hely. Páran vannak itt, és beszélgetnek a nagy, kényelmesnek tűnő kanapékon. A falak kékes árnyalatúak, a zene lágyan szól és a kellemes virágillat is megnyugtat. Jobban szétnézek, és megpillantok egy ismerőst az egyik kanapén ülve. A nemrégiben megismert barátom, Benedek az. Mosoly terül szét az arcomon, és gyorsan oda is megyek hozzá. Örülök hogy megint összefutottunk vele. Gyors puszit nyomok az arcára, és leülök mellé a kanapéra. Tényleg nagyon kényelmes.
- Szia! Jó téged látni! Na mit mondasz, szeretnél társaságot, idejöhetek hozzád beszélgetni?
Örülök, hogy itt kötöttem ki, a szoba is nagyon tetszik, és megtaláltam a megfelelő társaságot, hogy egy kicsit kikapcsolódjak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A mosoly az a kulcs, mely valamennyi ember szívének zárját nyitja.
Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 31. 20:44 | Link

Alex&Benedek&Arabella

Már több, mint egy hete megérkeztem a kastélyba, és azóta alig volt nyugodt pillanatom. Tömegével érkeztek az új emberek, ismerősök, barátok és élmények, és én ezt élveztem! Nagyon is! Az elmúlt időszak nem éppen úgy alakult, ahogy azt szerettem volna, ezért most úgy éreztem magam, mintha a paradicsomba érkeztem volna. Itt nem voltak olyan problémáim, mint korábban, nem kellett minden nap megküzdeni valamivel vagy valakivel, és ami a legfontosabb, hogy biztonságban érezhettem magam.
Mindez a hangulatomon is meglátszott, ugyanis alig tudtam abbahagyni a vigyorgást. Néha már úgy éreztem, hogy teljesen hülyének néznek a körülöttem lévők, de még ez sem tudta elrontani a kedvemet.
A mai napon is vidáman indultam el a hálókörletünkből, hogy egy kicsit megmozgassam a tagjaimat, és körülnézzek a kastélyban. Mivel az esők után végre újra kisütött a nap, a diákok inkább a falakon kívül hesszeltek. Én is gondoltam rá, hogy kinézek a rétre, de végül meggondoltam magam és inkább az Északi szárny felé vettem az irányt.
Felbaktattam a lépcsőn, majd a toronyba érve kiválasztottam a legszimpatikusabb ajtót, és beléptem rajta. Egy számomra eddig ismeretlen termeben találtam magam, ahol már többen ücsörögtek körben a kanapékon. A fal ahogy beléptem mintha megváltoztatta volna a színét, és most halvány narancsárga és piros árnyalataiban tündökölt.
Nem akartam senkit megzavarni, de már csak az egyik kanapén maradt üres hely. Egy fiú és egy lány ült ott, és látszólag nagyon örültek egymás társaságának. A srácot mintha már láttam volna korábban, talán navinés, de a lány teljesen ismeretlen volt. Odasétáltam hozzájuk, majd mosolyogva megszólítottam őket.
- Sziasztok! Bocsi, nem zavar, ha ideülök mellétek? Nem igazán van máshol hely, és még senkit nem ismerek innen. Egyébként Mathias vagyok! -
Utoljára módosította:Mathias Lavoine, 2016. július 31. 20:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alex T. Rainbow
INAKTÍV


cicanyelvű halacska
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 85
Írta: 2016. augusztus 4. 01:39 | Link

Benedek, Arabella, s Mathias
Outfit ( a pulcsi és a napszemüveg nélkül )


Alex mostanában egyre többször merészkedik társaságba....jó, mondjuk azt, hogy rászánja magát, hogy társaságba merészkedjen. Talán ezért is járkál (szabadidejének nagy részét ezzel felemésztve) a kastély folyosóin kísértet módjára. Na, nem mintha sok eredménye lett volna eddig ennek a műveletnek, csak szegény...mondjuk ki a tényeket, elég logikátlan, de mindegy is. Így barangolt viszonylag cél nélkül a folyosókon, míg egyszer csak felfigyelt egy addig ismeretlen, ám csodásan megmunkált ajtóra. Egy életem, egy halálom, gondolta magában (igen, lassan kezdi elsajátítani a magyar közmondásokat) benyitok. Lassan megmarkolta a kilincset, sóhajtott egyet és benyitott. Amint meglátta, hogy a szobában már vannak páran egy pillanatra minden vér kifutott az amúgy is sápadt fejéből. Végiggondolta, mit tehet. Még van esély, esély, hogy nem látta meg senki és még ismeretlenként eliszkolhat. Nem, ez így nem mehet tovább. Nem parázhat örökké. Marad. Maximum idegességében elájul. Még mindig elég sápadt fejjel, mereven beljebb lépett, lassan, a lehető legzajmentesebben becsukta az ajtót és mindent figyelmen kívül hagyva gyorsan beslisszolt a hozzá legközelebb lévő, szabadon hagyott sarokba. Amint helyet foglat, félve a többiek felé pillantott. A szeme sarkából végig nézett rajtuk. Mind idősebbnek tűnt őnála. Összeszedte minden bátorságát, felemelte a fejét, egy halovány mosolyt erőltetve az arcára, felemelte kicsiny kezeit és valami integetés-szerűt produkált, de egy hangot nem tudott kicsikarni a torkából. A hangtalan kudarc miatt, rögtön visszatért az alap-helyzetbe, s várta a reakciókat, nem kevés idegességgel...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 7 8 [9] 10 11 ... 19 ... 22 23 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Északi szárnyÉszaki Torony