Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ma, miután az óráim befejeztével visszatértem a szobámba, a baglyom, Monkey az ágyamon ülve várt, egy levéllel a csőrében. Amint megláttam, nagy öröm fogott el. Akár a barátaim, akár a szüleim írnak, mindig szeretem olvasni soraikat. Ahogy elvettem és kibontottam a levelem, kiderült, most a szüleim írtak. Gyorsan végigfutottam a levelet, talán túl gyorsan is. Mosolyra szaladt a szám, de nem igazán fogtam fel, ami benne van. Másodszorra is el kellett olvasnom, mire sikerült: KISTESTVÉREM LESZ! Végre, ennyi év után, el sem hiszem! De mielőtt az egész világnak kikürtölném, a nagy örömre nem árt, ha kicsit kiszellőztetem a fejem. Igaz nem ismerem a kastély környékét, de úgy éreztem, mégis el kell indulnom. Így kötöttem ki itt, a Fénylő Lelkek Udvarában. Gyönyörű ez a hely, különleges a félig nyitott, félig zárt mivoltában. Csak elindultam amerre a lábam vitt, és hihetetlen, de itt kötöttem ki. Körbepillantok, látom hogy az udvar közepén egy szökőkút van, amelyben halkan csobog a víz. Az egyik fal mentén meglátok egy padot, melyhez odalépek, ledobom a táskám, amit elfelejtettem a szobámban hagyni, és a levelet még mindig szorongatva, gyorsan leülök. A szökőkút közepén lévő szoborra meredve, szinte azonnal a gondolataimba merülök, melyek a családom jövője körül forognak...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Valószínűleg így üldögélhettem egy jó ideig. Egyszer csak, nem tudom mennyi idővel később, léptekre leszek figyelmes. Először végig is fut az agyamon, hogy remélem nem erre jön. De rögtön el is kezdem magam korholni, nem lehetek ennyire magamba zárkózva. Mindez pillanatok alatt lecseng a fejemben, semmit se vehet észre belőle senki. Azokról a dolgokról, amikről gondolkodtam ráérek később is elmélkedni. Itt egy újabb alkalom, hogy ismerkedjek. A következő pillanatban meg is szólít, az akit az előbb hallottam. Felnézek, egy fiú áll mellettem, aki egészen helyes. Megkérdi tőlem, hogy leülhet-e.
- Szia! Persze, ülj csak le. Igazából nem is néztem a szökőkutat, teljesen elmerültem a gondolataimban. De igazad van, tényleg csodaszép. Ezért is döntöttem úgy, mikor idetévedtem, hogy leülök itt.
Miközben beszélek, az ölembe veszem a táskám, és egy gyors mozdulattal elsüllyesztem benne a levelet. Remélem nem látta az újdonsült beszélgetőpartnerem, de ha igen, akkor sem kötelességem elmondani, ha nem akarom. Vissza is pillantok rá, hogy folytassam a csevegést.
- Én Kékessy Arabella vagyok, harmadéves Levitás. Örülök, hogy találkoztunk!
Ahogy jobban nézem, nagyon helyes a fiú. Kezdek felvidulni, nem is rossz hogy idejött. Ha már így alakult, legalább végre megismerek valakit a házamon kívül is. Elég sápadtnak és fáradtnak látszik, lehet ugyanolyan csudabogár mint én vagyok.
- Ha már idetévedtél, tényleg huppanj le mellém, és mesélj kicsit magadról. Honnan jöttél és hogy tetszik a suli? Hogy érzed magad itt?
Ki tudja, lehet a végén kiderül, hogy tényleg hasonlítunk egymásra valamiben. Mosolyogva várom, hogy mit válaszol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Lehuppan mellén, láthatóan örül annak, hogy nem küldtem el, hanem egyből kérdéseket tettem fel neki. Hát igen, ha akarom, tudok én nagyon nyitott is lenni. A továbbiakban is így kellene tennem. Kiderül, hogy mugli származású. Igazán érdekes lehetett, mikor megtudta, hogy varázsló. Kicsit irigykedem is, hisz nekem minden az ölembe hullott, de így izgibb.
- Az én történetem kicsit kuszább. A szüleim mindketten aranyvérűek, így én ebbe születtem, azonban míg Apa magyar, Anya angol. Itt Budapesten találkoztak, mikor Anya nyaralni volt egyszer. Hamar egymásba szerettek, összeházasodtak, letelepedtek Miskolcon és jöttem én is. Aztán 11 évesen megkaptam a levelet a Roxfortból, hogy felvettek, ugyanis Anya előtte ott tanított. El is mentem, és jártam oda három évet. Aztán mikor innen is kaptam egy levelet, úgy döntöttünk, hogy átjövök, én is jobban szeretek közelebb lenni hozzájuk.
Ő se szűkszavúan beszél, azonban nekem sikerült még nagyobb szóáradatot rázúdítanom. De ennél egyszerűbben, ezt sajnos nem tudom elmondani. Szegénykém, remélem nem ijesztem el. Azon meg se lepődtem, hogy van barátnője.
- Azt elhiszem, hogy így nem lehetett könnyű. Minden újdonság volt, de jó hogy volt aki segített neked. Az is jó, hogy ennek köszönhetően még párt is sikerült találnod. Egy házban is vagytok vele?
Mikor a testvéremről kérdez eszembe jut a levél, ami most a táskámban lapul. Ha látta is, nem tudhatta, hogy olyat kérdez, ami miatt pont elmélkedtem itt egymagamban.
- A testvér kérdéssel rátapintottál egy olyan dologra, ami számomra is újdonság. Épp ma tudtam meg, hogy pár hónap múlva lesz testvérem. Eddig egyke voltam, és a suliváltás miatt kicsit magányos is. A kinti barátaimmal ugyan tartottam a kapcsolatot, azonban akár hiszed, akár nem, az itt töltött, lassan három évem alatt eddig nem volt részem semmi kalandban. Csak a tanulással foglalkoztam. Azt azonban én is kijelenthetem, hogy nagyon szeretek itt lenni, jobban mint a másik suliban. Éppen mostanság kezdtem el kicsit nyitni az emberek felé, így jókor botlottunk egymásba.
Jól esik vele beszélgetni, és ahogy erről mesélek, kezdek még kitörőbb boldogságot érezni a testvérkém várható érkezése miatt. A mosolyom a fülemig ér, a szemem is minden bizonnyal ezt tükrözheti.
- És neked van tesód? Illetve, azt elfelejtettem mondani, hogy a Bella becenevet szeretem leginkább, szólíts csak bátran így, csak mondd meg, én hogy szólíthatlak téged!
Jól tettem, hogy ma elindultam. A hír, mely engem is végtelen örömmel tölt el, abban is segít nekem, hogy új embereket ismerjek meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Továbbra is üldögélünk a padon és beszélgetünk. Nagyon jól érzem magam, egy nagyon kedves emberkébe botlottam ma bele, vagy is inkább ő botlott belém. Láthatóan, tényleg örül is annak, hogy találkoztunk, nem csak mondja.
- Na igen. Nehezemre esik nyitni, de ha egyszer megteszem, akkor megállíthatatlan vagyok.
Századszorra is elmosolyodok, szórakoztató a társaságom, remélem nem ijed meg tőlem előbbi mondatomra. De nem gondolom róla, hogy ezt tenné. Kicsit ő is mesél a családjáról, majd ismét a testvéremre terelődik a szó.
- Köszönöm! Nem tudom milyen nemű lesz, mert nem írták meg. Azt sem tudom, hogy vajon ők tudják-e. De remélem kiderül, bár ha nem az se baj. Én szeretném, ha fiú lenne. Én is szeretek hazamenni, ha alkalmam van rá mindig, de gondolom, ha megszületik, még ennél is jobban fogom várni. Már most nagyon szeretem őt! Szerintem ő is fog kapni Angliából is levelet, meg innen is. Alig várom, hogy láthassam ő hogyan dönt majd.
Örülök, hogy nem érezte tolakodónak a kérdésem barátnőjével kapcsolatban, és válaszol rá.
- Ez nagyon édes, hogy segített itt eligazodnod és úgy szerettetek egymásba. A korkülönbség pedig nem sok közöttetek, nem is kell zavarnia senkit. Remélem nagyon sokáig együtt lesztek, én sok boldog percet kívánok nektek.
Mindkettőnkből dől a szó. Lehet, hogy ez egy hosszú barátság kezdete? Nem lenne rossz, örülnék neki. Egyenesen rákérdez arra, miért csak most kezdek ismerkedni. Nem találom tolakodónak, eddig akivel találkoztam, mindenki megkérdezte.
- Az az igazság, hogy hiába örültem annak, hogy eljöhetek ide, a barátaimtól nehéz volt elszakadnom. Nagyon hiányoznak minden nap, sokszor küldünk baglyot egymásnak. Én beletemetkeztem a tanulásba, hogy ne legyen annyira rossz, de ők is aggódtak értem. Előtte nem voltam ilyen, ezért ők is és a szüleim is unszoltak, hogy ismerkedjek. Rájöttem, hogy igazuk van, ezért nyitottam. De bánom, hogy nem tettem hamarabb, mert mindenhol kedves emberekbe ütközök, mint amilyen Te is vagy.
Ahogy egyre többen kérdezik, nem is értem, miért viselkedtem így. De szerencsére ennek már vége.
- Van még egyéb, amit érdemes rólad tudnom? Mi a hobbid? Esetleg van kedvenc órád?
Kicsit sürgetőnek tűnhetek, de csak nagyon lelkes vagyok, hogy valaki ennyire nyíltan beszél velem, mikor csak most ismert meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ahogy telik az idő, míg itt vagyunk egyre kellemesebb az idő. Habár nagyon szeretem a nyarat, de néha tud rettenetesen meleg is lenni. Ez nem egy olyan nap, szerencsére.
- Akkor azért neked jóval nehezebb lehetett, mint nekem. Illetve még most is az. El sem tudom képzelni, hogy milyen lenne, ha ilyen sok mindent el kellene hallgatnom a barátnőim elől.
Bele is borzongok. Látom, hogy szomorú lesz, mikor szóba kerülnek a barátok. Bátorításként megszorítom a kezét pár pillanatra, de mielőtt folytatnám a mondanivalóm, el is engedem.
- Nekem a legkedvesebb hobbim az éneklés, de a sport nekem is nagy szerelem. Bár profi szinten sosem űztem semmit, de nagyon szeretek futni és jógázni, illetve alkalomadtán teniszezni. Ezeket itt én is hanyagolom. A kviddics nekem se jön be amúgy. Nézni szeretem, de nem tudom magam elképzelni, hogy játsszak. Egyébként a vívásról még eddig csak egyszer hallottam, mikor sétáltam otthon, és a muglik valami versenyről beszélgettek, nem láttam sosem mi az, de biztos izgalmas lehet. Hiába muglik a szomszédaink is, de nálunk Miskolcon senki nem sportolja ezt. Nálunk a futball, meg a jégkorong a menő. A jégkorong csapata a városnak elég jó, szép eredményeket érnek el. Néhanapján, ha otthon vagyok, szoktam eljárni a meccseikre. Te szoktál valami sportot nézni, vagy ezért még vívsz ha otthon vagy?
Ahogy magyarázok, egyre jobban belelendülök, dől belőlem a szó. Beszélgetőpartnerem érdeklődve figyel, ami arra ösztönöz, hogy minél többet áruljak el magamról, és tudjak meg róla. Jól esik, hogy úgy gondolja, jó nagytesó lesz belőlem.
- Köszönöm, remélem tényleg jó testvére leszek.
A kedvenc tantárgyára adott válasza nem lep meg, én is hasonló okok miatt vettem fel a tantárgyat.
- Nem, egyáltalán nem lep meg a választásod. Én azért vettem fel a mugliismeretet, mert közöttük élek születésem óta, de úgy érzem nem ismerem őket eléggé. Az ismereteimet szeretném bővíteni róluk. Az én kedvencem amúgy a gyógynövénytan, ennek Anya is oka lehet amúgy, de nehogy azt hidd, hogy rám erőltette volna. Ő a Roxfortban ezt tanította, mielőtt Apával találkoztak. Én láttam, hogy milyen boldog és kiegyensúlyozott, mikor a növényekkel foglalkozhat, és kicsi koromtól kezdve, arra kértem, hogy hadd lehessek én is vele, meséljen nekem róluk. Nagyon szeretem megtudni, melyik mire jó, teákat főzni belőlük, vagy éppen körömvirág kenőcsöt készíteni Anyával közösen. És a szomszédokkal is legalább ez közös téma, ha más nem is, hiszen az ő életükben is jelen vannak, használják a növényeket. Amúgy ti használtatok ilyeneket otthon a családoddal?
Nem tudom, nem untatom-e ezzel, hisz tudom, nem mindenki hisz a gyógynövények erejében. Már csak arra nem feleltem, mennyi tárgyam van idén.
- Na igen. Rengeteg tárgyat vettem fel ebben az évben, kicsit talán túl sokat is. A 15 nagyon sok? És neked mennyi van?
Ahogy ezt mondom szememben bujkál a huncutság, alig bírom visszafojtani a nevetésem, hisz biztosan meglepődik majd a számoktól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Örülök annak, hogy ilyen hamar sikerült barátságot kötnöm, erre nem is gondoltam volna.
- Örülök, hogy barátok lettünk. Legalább most már én is itt vagyok, ha bármire szükséged van. Akkor is, ha az csak egy kis beszélgetés.
Amikor a sporttal kapcsolatos kérdésemre válaszol, nem ereszti bő lére. Ebből gondolom, hogy azért nem könnyű beszélnie róla, inkább hanyagolom is a további sporttal kapcsolatos kérdéseket.
- A foci engem annyira nem köt le, de volt már, hogy mikor valami nagyobb verseny volt belőle, akkor láttam pár meccset.
Az a visszafojtott nevetés, végül csak kibukik belőlem, mikor reagál a számra, hogy mennyi tárgyat vettem fel. De rögtön le is esik az állam, ő még nálam is többet. Na jók vagyunk mindketten...
- Hűha, ez még szebb szám, mint az enyém! Engem is a hév kapott el, hogy ennyit felvettem, de épp emiatt én már most javában a vizsgákra készülök. Az évfolyamelsőséghez amúgy gratulálok, nekem eddig még nem sikerült. De nem is nagyon hajtok rá, én azért veszek fel ennyi tárgyat, mert szeretek sokfélét tanulni. Itt pedig egyik tárgy érdekesebb, mint a másik.
Most döbbenek rá, hogy telik az idő. A nap egyre kevésbé süt be az udvarba, és ez csak most tűnt fel. Még tanulnom kellene, illetve illendő lenne válaszolnom a levélre ami a táskámban van.
- Hogy elszaladt az idő! Ha nem haragszol, én most visszatérek a házamba. Nagyon jót beszélgettem, de lassan illene visszamennem a tanuláshoz, mert így esélytelen vagyok az összes tárgyat elvégezni. Illetve a levélre is szeretnék válaszolni a szüleimnek, még ma. Tényleg örülök, hogy megismertelek, remélem hamarosan találkozunk!
Gyorsan megölelem futólag és egy puszit nyomok az arcára. A táskámat a vállamra lendítem, és a következő pillanatban már úton is vagyok. Azért még visszafordulok és intek neki, csak úgy tűnök el a boltív alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Az utóbbi napokban nagyon meleg van. A tanulásra sem tudok annyira koncentrálni, pedig nem ártana. A szüleimnek írtam választ a bagolyra, és időközben barátnőimtől is kaptam levelet Angliából, így nekik is megírtam a nagy hírt. Ma annyira tele van a fejem, hogy úgy döntöttem útnak indulok. Csak bolyongtam a kastélyban, az egyik folyosón meg is láttam egy szépen kidolgozott fa ajtót. Úgy döntöttem benyitok, és egyszer csak a Lélek szobában találtam magam. Belépve szétnézek, nagyon hangulatos hely. Páran vannak itt, és beszélgetnek a nagy, kényelmesnek tűnő kanapékon. A falak kékes árnyalatúak, a zene lágyan szól és a kellemes virágillat is megnyugtat. Jobban szétnézek, és megpillantok egy ismerőst az egyik kanapén ülve. A nemrégiben megismert barátom, Benedek az. Mosoly terül szét az arcomon, és gyorsan oda is megyek hozzá. Örülök hogy megint összefutottunk vele. Gyors puszit nyomok az arcára, és leülök mellé a kanapéra. Tényleg nagyon kényelmes.
- Szia! Jó téged látni! Na mit mondasz, szeretnél társaságot, idejöhetek hozzád beszélgetni?
Örülök, hogy itt kötöttem ki, a szoba is nagyon tetszik, és megtaláltam a megfelelő társaságot, hogy egy kicsit kikapcsolódjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Szóba elegyedünk Benedekkel, a szobában jó sokan tartózkodnak, nem lepődöm meg, hogy sokaknak tetszik a helyiség.
- Én is örülök a te társaságodnak. De szerintem kár volt aggódnod, amilyen népes most ez a hely, csak találkoztál volna valakivel. De most meg már itt vagyok, így nem fogsz unatkozni.
Kényelmesen ülök a kanapén, a karom az ölemben pihen és rá figyelek, de azért a folyamatos mozgást is látom a szemem sarkából. A szoba egész hangulata jó hatással van rám, remekül érzem magam.
- Nem sok minden történt, mióta találkoztunk. Új embereket még nem ismertem meg annyira, mint téged a múltkor, de már inkább kijárok közéjük.
Folyamatosan érkeznek az emberek a helyiségbe, azonban valószínűleg távoznak is, mert mellettünk még mindig elfér egy-két ember. Körbenézek, és annak hála, hogy már többet járok diáktársaim közé, kezdek ismerős arcokat is felismerni, egy-egy közös óráról.
- A tesómmal kapcsolatos levélre válaszoltam anyuéknak és a barátnőimnek is elújságoltam a dolgot. Azóta még nem kaptam hírt, de gondolom bármikor kaphatok újra levelet tőlük, amiben akár azt is megtudom öcsém vagy húgom  lesz-e.
Épp hogy befejezem ezt a mondatot, társaságunk érkezik. A fiú fiatalabbnak tűnik, és érdeklődik, hogy leülhet-e mellénk.
- Persze, engem nem zavar, gyere ülj csak le ide. Mi már ismerjük egymást, de mindig öröm új emberekkel találkozni.
Eközben egyik pillanatról a másikra, a kanapé másik végén már egy fiú ül, aki idegesnek tűnik. Int felénk, a szája szólásra nyílik, azonban végül egy szó sem hagyja el a száját. Így hát csak ül, és vár a reakciónkra.
- Szia kedves idegen! Gyere csatlakozz te is hozzánk. Mellettem Benedek ül, az itt áldogáló Mathias is éppen csatlakozni fog hozzánk, én pedig Arabella vagyok. Téged hogy hívnak?
Kedvesen mosolygok, remélem ezzel kicsit oldódik benne a feszültség, és kedve lesz velünk beszélgetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A mai napom kicsit másabb mint a többi, egy új dologba vágom a fejszém. Vegyes érzelmekkel, ám de annál lelkesebben indultam neki a napnak. Éppen a megérdemelt szünetemet töltöm, mielőtt elkezdődne az első mestertanonci évem. Rögtön az első napon a városban jártam, és ekkor történt az, ami miatt itt vagyok. Ugyanis megtalált egy kedves úriember, egy úgynevezett fejvadász, és megkért, hogy vegyek részt egy castingon a modellügynökségnél ami foglalkoztatja. Először nem akartam elfogadni a kérését, hiszen épp pár pillanatra találkoztunk az utcán, ahol a kezembe nyomott egy kártyát és már rohant is tovább. Az utolsó mondata hogy "Remélem tényleg eljössz, még sokra vihetnéd nálunk!" a következő napokban is a fejemben visszhangzott. Korábban sosem éreztem késztetést erre, pedig olyan helyen nőttem fel, ahol akár lett is volna rá lehetőségem. Most mégis úgy döntöttem hogy miért is ne?, így ma itt vagyok. Habár sokszor nem jártam a városban, szerencsére egyszerűen idetaláltam. Nagyon kedvesen fogadtak mikor beléptem, és elmondtam miért is jöttem, és felvették a legfontosabb adataimat. Ezután kényelmes székekhez vezettek, ahol várakozhatok, amíg majd szólítanak. Most már az előtérben üldögélek rengeteg szép lánnyal körülvéve, akik közül van aki láthatóan ideges, van aki pedig teljesen nyugodt. Én leginkább csak izgatott vagyok, a szerencse nyakláncomat babrálva várom, hogy a nevemet halljam valahonnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem is telt el sok idő, és máris a nevemet hallottam. Azonban nem onnan, ahonnan vártam. Hannah lépett elém, akit már nagyon régen láttam. Az édesapám és az ő anyukája ismerik egymást időtlen idők óta, mi így ismerkedtünk meg évekkel ezelőtt. Mindig is felnéztem rá, de évek óta nem találkoztunk. Szégyen, nem szégyen, de azt sem tudtam, hogy itt összefuthatok vele. Azonban most nagyon örülök hogy látom, ami abból is látszik, hogy mikor megpillantom elmosolyodom, és úgy válaszolok neki.
- Szia! Nahát, ezer éve... Nem gondoltam volna, hogy pont itt találkozunk! - amikor látom, hogy egy intésére engem is hívnak következőnek, megörülök. Gondolom amúgy elég sokat kellett volna várakoznom a hölgyek számából ítélve.
Elindulunk befelé, előttem megy, ezzel is mutatva az utat, és újabb kérdést tesz fel. - Itt jártam Pesten egy pár napja, és a cég egyik fejvadásza leszólított az utcán. Én meg úgy voltam vele, hogy akár ki is próbálhatnám a dolgot, így eljöttem. Amúgy nagyon köszönöm, hosszú várakozástól mentettél meg! - mondok köszönetet egy utolsót visszapillantva a zsúfolt előtérre, majd még hozzáteszem mielőtt elérnék az ajtót, ami vészesen közeledik - Mivel már nincs idő előtte, azt utána elmeséled te miért vagy itt?
Épp hogy befejezem a mondatot, be is lépünk egy helyiségbe, ahol négyen várakoznak ránk. Miközben Hannah leül oldalt egy székre, engem meg is kérnek, hogy mutatkozzak be. - Kékessy Arabella vagyok, 18 éves, miskolci lakos. Egyik munkatársukkal összefutottam az utcán pár napja, aki biztatott hogy jöjjek el ide. Megtetszett a gondolat, ezért vagyok ma itt. Habár lehet előreszaladok, de úgy gondolom, ez egy nagyszerű lehetőség arra, hogy el tudjak kezdeni pénzt keresni. Szeretnék regisztrálni Önökhöz, mi a teendőm? - bemutatkozom, és azonnal a tárgyra is térek. Nem tudom hogy mennek ezek a dolgok, remélem nem bénázok el itt mindent. Lehet jobb lett volna, Hannah-tól ezeket megtudakolni, mielőtt bejövünk, de minden olyan gyorsan történt. Mondandómat befejezve várom a továbbiakat, miközben egy ideges mosolyt eresztek meg a szőke lány felé, hogy azután visszaforduljak "vallatóim" felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A következő percek gyorsan eltelnek, hirtelen azon kapom magam hogy alá kell írnom a papírokat. Akkor jó, úgy látszik hiába voltam kicsit rámenősebb, bejött a dolog. Tudatják velem, hogy ez nem jelent még kötelezettséget, és hogy portfóliót kell majd készítenünk egy hónap múlva. Lelkesen bólogatok, miközben aláfirkantom a két papírt, közben oldalra pillantva Hannah felé is megeresztek egy mosolyt. Alig várom, azt hiszem ez valami jónak a kezdete, ilyen lelkes régen voltam. Ezek után utamra is engednek, így elindulok, azonban végül tétovázva megállok,  hogy merre is menjek. Idő közben Hannah is elindul, és miután elköszön a többiektől egy másik ajtóra mutat, mint amin bejöttünk, így elindulok utána. Az ajtón az utcára érkezünk, a verőfényes napsütésbe.
- Örülök, hogy tetszettem nekik! Én is izgultam, de ez szomorú! Pedig első ránézésre ezt egyik várakozó társamról se gondolnám.
Olyan utcákon haladunk most, melyet nem ismerek, de Hannahban bízom. Éppen azon gondolkozom, hogy meg kellene kérdeznem, hol tudunk még egy kicsit beszélgetni, amikor arról érdeklődik, hova megyek ezután.
- Nem sietek sehova, én is éppen mondani akartam hogy menjünk még el valamerre. Van valami ötleted? - kérdezem, de azt még hozzáteszem - Úgy is ki szeretnélek faggatni arról is, mi van veled mióta nem találkoztunk!
Ez a város olyan nagy, és én annyi részét nem ismerem még. De a mellettem haladó lánnyal szívesen eltöltenék még egy kis időt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A napsütés vakítóbb, mint akkor volt, mikor idefelé tartottam. Nem igazán érzékeny a szemem, de azért lehet nem ártana a napszemcsi. De mindegy is, emlékszem, ahogy ma kipakoltam a tatyómból, hiszen borongós időt jósoltak. Így próbálok nem hunyorogni, miközben egymás mellett haladunk az utcán.
- Érdekes... - Nem tudok egyebet hozzáfűzni a témához, így lógva hagyom a levegőben. Nem is igazán akarok más lányokról beszélni, hisz mindenki a maga sorsának kovácsa, nemde?
- Szívesen meginnék egy kávét! És a vásárlás is remek ötlet, nekem se ártana pár új cucc. Főleg a közelgő fotózás miatt! - Szívesen töltök vele még időt, mindig is kedveltem. A köztünk lévő korkülönbség miatt, mindig is felnéztem rá, mint egy példaképre. És érdekes módon, most valóban úgy hozta a sors, hogy ebben a szakmában tényleg példaképem lehet.
- Az lehet, hogy már nem dolgozol náluk modellként, de egy biztos: adnak a véleményedre. Ez a mai nap után számomra is világos! - Aztán egy gondolat suhan át a fejemen, így nem is habozok feltenni a kérdést ezzel kapcsolatban: - Akkor esetleg lehetne arról szó, hogy kicsit a szárnyaid alá veszel a kezdetekben? Elég magabiztosnak érzem magam, élveztem ezt a pár perces beszélgetést, és nagyon várom a fotózást. De egy nálam tapasztaltabb segítsége jól jön, mivel teljesen új vagyok ezen a területen.
Idő közben egy utcasarokra érünk, ahol balra fordul, így követem, majd egy zebrához érünk. A szemközti oldalon egy igen hangulatos kávézót látok meg, igazán aranyos hely. A zebrán átérve helyet foglalok a helyiség előtti asztalok egyikénél, a napernyők árnyékában, és várom, hogy Hannah is csatlakozzon.
. Akkor ezek szerint elég keresett modell vagy! Most éppen magyarországi vagy külföldi ügynökség foglalkoztat téged? - temérdek kérdés jut eszembe, de csak szépen sorjában - És mit csinálsz még a modellkedés mellett? - Remélem nem sok kérdés ez egyszerre, próbálom magam kicsit moderálni, így hátdadőlök a székben és a szőkeség arcát figyelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A pincér amint leültünk, szinte azonnal ott is termett. Hannah nem habozott rendelni, én meg csak hallgattam nagyokat. Nem vagyok valami nagy kávéivó, nem is tudom mit kért. Én nem szeretnék belezavarodni mindebbe így pillanatnyi habozás után én is rendelek.
- Én egy cappuccinót kérek édesítőszerrel, köszönöm!
A pincér távozik, így felytathatjuk a beszélgetést, amit nagyon élvezek. Gyorsan válaszolok is a kávézóba érésünk előtti kérdésére. - Hát, azokon kívül csak egyszer voltunk családilag profi fotózáson. De azt nagyon élveztem, remek képek készültek! - nevetem el magam, visszaemlékezve a sok bolondozásra. Az még azelőtt volt, hogy kiderült testvérem lesz. Nem is ártana elmennünk újra, most már hugival együtt...
A továbbiakban figyelmesen hallgatom mennyi mindent csinál egyszerre, igazán bámulatos. A távolban hallom a kávéfőző hangját, ahogy ontja magából a fekete nedűt. A levegőben is remek illatok vannak, az embernek nehezére esik nem elcsábulni egy-egy finom süteménynek a kávé mellé.
- Hűha, akkor nálad nincs megállás! Én pedig elsős mestertanonc leszek a Bagolykőben magizoológusként. De én is elgondolkodtam a tanári pályán, tudod Anya miatt. De még nem tudom...
Egyébként tényleg sok mindenbe kóstolt bele, és ez egyáltalán nem rossz. Jó, hogy sok lehetősége van. Én nem tudom elképzelni ugyan magam egyikben sem, de mind érdekesnek hangzik. Viszont még van pár kérdésem, így nem is habozok őket feltenni. - A fotózás után amúgy hogy fog kinézni a dolog? Mennyi idő lehet, míg megtalálnak valamilyen munkával?
Nem vagyok én türelmetlen, csupán érdekel minden, mivel ismeretlen az egész dolog. Közben a háttérben már nem hallom a kávégépet, lehet lassan itt lesz a kávénk is. Hannah szép arcát figyelem a válaszra várva.