Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

  ruha

- Akkor medvét lövök – kacsintok rá jelentőségteljesen, mert ha ismeri Medve Lászlót, gyermekkori nevén Maci Lacit, akkor magától is rájöhet, hogy mire gondolok. Azért a pusziért nem tudom, hogy megérné-e bármennyit is melózni, hogy beférkőzhessek bárki kegyeibe. Igaz, az sem mindig mindegy, hogy hová kapod azt a puszit, de oda meg ugye kevés egy. Nem tudom mi lesz ma este, de kezdek belelkesülni, hogy talán mégiscsak nem lesz unalmas, mert társaságban sokkal jobb minden. Pláne, ha a társaság egy szívdöglesztő csajszi, akinek mindenféle titkai vannak. Itt van ugye, hogy miért nem az igazi hajszínével van itt, meg miért van itt, de a válaszai nagyon cselesek és váratlanok. Szeretem, ha valaki kreatív, mert az minden téren megmutatkozik valamilyen formában.
- Meglepne, de ugye ki tudja. Főleg, ha inkognyitó módban vagy, vagy százfűlében. Ilyen csajt bárki felvenne magára egy főzettel – halványan elmosolyodom, kezdem tényleg jól érezni magam. A rokonaim nem érdemelnek ennél több szót, de még csak gondolatot sem. Főzzenek maguknak otthon, aztán sózzák el. Nem tudom, hogy miért imponál az, hogy a lány kezdeményez, de van benne valami rejtett izgalom. Oké, én hívtam meg egy italra, de valahogy nem érzem, hogy annyira bánná, sőt az első nagyjelenet után, már-már én leszek a bosszú a szép fogú miatt. Legalábbis az arcukból ítélve, azt hihetik. Én nem hiszem, nyilván én vagyok az egyedüli normális egyén itt, meg érdemes is bármikor megismerkednie velem egy ilyen szexi dögnek. A jelzővel fel is invitálom magamhoz, hogy megtapasztalhassa Zétény mennyire egy úriember, hogy egy Farkas beengedi az odújába. Valamit beszél Eszterrel, amire felvonom a szemöldököm egy pillanatra, mert a pultos leányzó jót mulat rajta. Remélem rendelt valami piát. Végül beengedem a birodalmamba Odettet, ha már ilyen nagylelkű vagyok és felhívtam. Mégsem csaphatom az orrára az ajtót, na ugye?! A cipő gyorsan lekerül, ami egyrészt jelzi, hogy maradni szeretne, másrészt nem akarja a rendemet szétvágni, két jó pont egyszerre. Ha meglesz az 5, hangosabb lesz az éjszaka, mint gondoltam. Nem, nem a zene miatt.
- Magam, de annak nincs köze a tévézéshez – vigyorodok el egy pillanatra, miután odasétálok a távirányítóval hozzá, illetve mögé. – Parancsolj, kapcsolj át - hátulról átkaroló mozdulattal – és félreérthető szándékkal, szavakkal - teszem a teste elé a távirányítót, egy kicsit hozzá is érek valójában a testemmel, de ez csak az „így jött ki” mozdulat. Szándékosság nem volt benne, de tény, hogy talán jobban megközelítettem, mint, ahogy illene. Csak hát az illem kicsit kezd elszállni a lány bőrének illatától, meg attól, amit már megjegyeztem magamban korábban. Szexi egy dög.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

  Eddig jók vagyunk, minden szuperül halad. Mondjuk még öt perce sem találkoztunk, de voltak már olyan meetingjeim, amik már katasztrófával (pontosabban mondva én, amint épp szerencsétlenkedek) kezdődtek.Mondjuk szerintem ebben a megmagyarázhatatlan, tiszta szerencsén kívül az is közre játszik, hogy ismerem Márkot. Legalább is elmondhatom, hogy beszéltem már vele, az alap infók legtöbbjét tudom róla, de ellentétben a mugli szupersztár-dalszövegíróval, Taylor Swift-el, nem tudom, mi a kedvenc színe, hogy szeret-e vitatkozni (eddig elég chillnek tűnik), hogy tizenhetedikén született-e, hogy szép-e a nővére, hogy van-e egyáltalán nővére, vagy hogy az apja szemét örökölte-e. De ellentétben az említett művésznővel, nekem semmi romantikus háttérszándékom nincs, csak egyszerűen szeretek ismerni embereket. Nem feltétlen a titkaikat, de jól esik, ha az emberek méltónak tartanak arra, hogy a birtokomba adjanak ilyen-olyan információkat magukról. Reméljük ez ma is be fog következni.
  Eleinte egy rövid kis kínos megfagyással fogadom a -teljesen okos és ésszerű- lehetőséget, hogy bemehettem volna. Na mindegy, ennyit erről, majd legközelebb eszembe fog jutni. Nem, valószínűleg nem.
- Na ja, az is egy megoldás, amire nem gondoltam. - szólalok meg végre pár másodperc fagyás után, elismerően bólogatva. De hát valljuk be, az túl egyszerű és hétköznapi megoldás lett volna, én pedig túl cool vagyok ehhez (szarkazmus).
  Általában készen állok lejátszani pár oda-vissza "ne, menj te előre" típusú történetet, de Márk meglepő módon olyan ellentmondást nem tűrően szólít fel, hogy egy gyors bólintás és egy "oké" elartikulálása után besurranok az általa kitámasztott ajtón. Bent kellemes, jó idő és isteni pizzaillat csap arcon, ami szinte felrobbantja az eddig bennem lappangó éhségérzetet. Mikor megkapom a kérdést a letelepedésünkről, vállat vonok.
- Nekem igazából édes mindegy. Legyen az! - egyezek bele, miközben lekapom a hanyagul a tarkómra dobott sálat és a szőkített fejembe nyomott, kötött sapkát. Jó is, hogy ablak mellett ülünk, csak attól félek, hogy gyakran veszek majd el a kinti tájban, így le fogok maradni pár mondat-morzsáról. De sebaj. Elindulok a Márk által kijelölt asztal felé, s lépegetés közben felborzolom a hajamat, amit biztos lelapított a fejfedőm.
  Kérdésére felszalad a szemöldököm és felszisszenek. Na, most jön a feketeleves. Előbb elegánsan ledobom magam mellé a hátizsákom, amit a sapkámba gyömöszölt sálam követ.
- Nos, remélem ettől nem akarsz majd vasvillára tűzni, de imádom az ananászt, főleg kukoricával. - gondolok bele andalgó fejjel, miközben lefejtem magamról a kabátom és a többi cuccom mellé hajítom, majd magam is lehuppanok - Mondjuk az a gáz, hogy ehhez a kombinációhoz általában sonkát is adnak, amit meg nem ehetek, szóval általában szerencsésebb, ha magam készítem a pizzát. - magyarázom. Jézus, mit gondolhat szegény srác? Szereti az ananászt a pizzán és még vega is! Remélem nem pattan fel és hagy itt. Nem ilyen embernek tűnik, habár ki tudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Vannak olyan napok, amikor a megszokott környezettel kitörölheted a segged, mert többet árt, mint használ. Pontosan így jártam én ma. Baszhattam, hogy otthon vagyok, még Belián sem volt otthon, Niamey és Cortez is meglepően nyugodtan el voltak, én meg mégis úgy zsibbadtam, mint valami elmebeteg. Sehol nem volt jó, a tévé sem kötött le, unalmamban szívtam a blázt és ittam akkor már a negyedik kávémat. Délelőtt tízkor, ami másnak talán egészséges, de nekem annyira nem, amikor valamikor így is túlpörög az agyam jelentéktelen dolgokon, és akkor jön az, hogy összeveszek Payne-el, valami faszságon, hogy aztán mehessen a huzavona, ki kérjen bocsánatot. Borzalom.
Úgyhogy összeszedtem a jegyzeteimet, Cortezt a nyakamba és megindultam. A pub már ilyenkor is tele van, vagy ha nem is tele, de biztos sokkal többen vannak ott, nekem meg egy családias és csendesebb helyre van szükségem, ami a Csárdában megtestesül, szóval a cuccaimmal együtt robbantam be az helyiségbe. Rögtön a pulthoz lépkedve kértem ki egy whiskyt - szigorúan jég nélkül -, majd a pultnak háttal fordulva lebegtettem végig tekintetemet az asztalokon. Na, azért az már elég durva, hogy minden asztal foglalt, a legtöbbnél idősebbek ülnek, nagyon ráncolt szemöldökkel figyelve az asztallapot, szóval valószínűleg már filozofikusra itták magukat, amire nekem nincs szükségem. És akkor látom meg a csajt, aki törökülésben a padon tekeri magának éppen a cigit. Mi a fasz ez? Cigit tekerni? Fúj már, ha dohányzol legalább add meg a módját, mert ennél lejjebb nincs. Vállat vonva kapom fel a jegyzeteimet és a whiskymet, miután az üveget is kikértem magamnak, majd komótos lépésekkel indulok meg a csaj felé. Szó nélkül vágom le magam vele szemben, egyáltalán nem zavartatom magam. Jegyzeteim az asztallapon csattannak, ahogy levágom őket rá. Italomért nyúlva engedek meg egy apró kortyot magamnak, majd visszateszem az asztalra, és türelmesen megvárom, amíg Cortez elhelyezkedik, majd ahogy a lány kattintja az öngyújtót, úgy lobban fel az én ujjamból is az aprócska láng. Cigarettám vége felizzik, szám szegletébe biggyesztem azt, és tökéletesen olyan higgadtan, ahogy a füst száll fel a felettem lévő felhőbe, kezdem el kibontogatni a jegyzeteimet. Kurva élet, hogy életemben nem tanultam még ennyit, mint ezek a retkes egyetemen, de ha elengedem magam, akkor baszhatom. Mélyet szívok cigarettámból, ahogy az első papírlapot kezdem olvasni, igyekezvén fel is fogni mi van ráírva, és komolyan betudom a környezetváltozásnak, mert használ. Értem, ami le van írva. Elégedetten szusszanva cirógatom meg Cortez állát, majd térek vissza a jegyzethez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Vékonyka ujjaimmal óvatosan fonom körbe a bögrém, amikor az már nem annyira forró. Elég volt a nyelvemet leforrázni a finomsággal, nem hiányzik még, hogy a tapintásom is kinyiffantsam. Ezek után az is kérdés marad, hogy miként fogom én jóízűen elfogyasztani a csokit, ha nem fogok érezni semmit. De nagyon erősen reménykedem benne, hogy nem égettem meg annyira az ízlelőbimbóimat, hogy a teljes élménytől megfosszon. Lehettem volna egy kicsit elővigyázatosabb is.
- Látszik valami? - kérdezem ártatlanul, ha már szemlélőm akadt Lili személyében. Nyelvet öltve látványosan áthajolok hozzá az asztal felett, természetesen vigyázva arra, hogy ne lógjon bele a felsőm az italomba. Kíváncsian pislogok rá, hogy vajon lát-e valami furcsát rajtam, esetleg piros foltokat, amik arról árulkodnak, hogy bizony nagy a baj. Kicsit lihegek így a számon át lélegezve, aztán visszasüppedek a székembe és hagyom, hogy kiszáradt nyelvemhez érjen a nyál, majd az akrobatikáról kezdünk el beszélni.
- Igazán? - húzom össze a szemem kételkedően. - Na jó, ebben igazad van - röhögök fel hangosan, mikor végiggondolom. Annyira hülye sport ez a kviddics. Nem elég, hogy egy seprűn kell egyensúlyoznod, még egy masszív golyó is üldöz, ha nem a többiek löknek fel a magasban. Hát, ha valakinek ez a perverziója, akkor nem állok útjába a boldogságának, de engem sürgősen hagyjanak ki ebből. Maga a repülés persze foglalkoztat, mert nagyon menő lehet suhanni a felhők között, de még rettentően félek tőle.
- Hát, majd kíváncsi leszek, hogy mit műveltek. Elmehetek megnézni az egyik edzéseteket? - érdeklődöm, a sajátos kis poénjára pedig csak forgatom a szemeimet. Megejtem az első kortyomat, ami már fogyasztható hőmérsékleten ér, aztán válaszolok a rá jellemző, gúnyos szurkálódására.
- Nos, hát... azon meg igyekszem változtatni. Keresem a megfelelő személyt, aki korrepetálhatna - húzom magam össze szégyenemben. Elszomorít, hogy híre ment a félelmemnek, mondjuk nem meglepő úgy, hogy a fél csoport rajtam röhög az órákon. Persze nem szabadna megérintsen, mert a többi órán a legjobbak között vagyok, de akkor is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Tiszta bullshit ez az egész. Komolyan, kezdem magam úgy érezni, mintha legalább A szürke ötven árnyalatának egyik elcseszett spin-off-jába kerültem volna. Nehezen, de eltudom képzelni a csávóról, hogy van egy szex dungeon-ja, teli mindenféle játékszerrel, amiket a kiláncolt rabszolgáin alkalmaz. Nem mondom, hogy nem lennék a rabok helyébe, azok után, hogy miket leművelt velem a vízesésnél. Még most is érzem magamban az idegen testet, mire farpofáim összeszorulnak, szívem pedig heves kalapálásba kezd.  Legszívesebben itt helyben csinálnék egy majomcsapdát, hisz nagyon is illene a mostani helyzethez és minden bizonnyal a srác is nagyon élvezné. Én minden bizonnyal igen, s ahogy levágtam eddigi találkozásunkból, nagyon is hasonlítunk egymásra. Olyannyira, hogy az szinte már frusztrálttá tesz. És nem, most nem a jóleső, bizsergető érzésre gondolok. Nem. Jobban inkább ahhoz hasonlítanám, amilyen erővel tépem ki a karkötőt, majd egy fújtatás keretében felcsapom azt karomra. Nagyon ajánlom neki, hogy ez az egész csak egy rossz vicc legyen, vagy különben előtör belőlem a vélahiszti. Jah, hogy nem tartozom abba a fajba? Nos, édeskéim, anélkül is lehet olyan patáliát csapnál, hogy a közösség tagja lennél. Nekem elhiheted, ha valami nem úgy van, ahogy azt én akarom, akkor ott kő kövön nem marad. Jelenleg pedig ez a randevúnak csúfolt szarság egyáltalán nem képezi a tervem részét. Csak még egy hülye, aki majd azzal jön, hogy szeret. Pff… jó vicc. Kérlek MJ, ne legyél a második Benett!
Ahogy a karperec a kezeimre kerül, MJ is elveszi sajátját, majd valamit susmusol a DÖK-ösökkel. Hamarosan ki is derül mit, mikor zsebéből két kártyát húz elő, mindegyiken egy-egy elérhetőséggel. Sandán nézek rá, szemöldököm felröppen, ám mikor elmosolyodom, azok is visszaállnak normális helyzetükbe. Gondolhattam volna, hogy neki is van több terve az estére végtére is, ahogy már említettem, nagyon is hasonlítunk egymásra. Mondjuk csak személyiségileg, hisz külsőleg nagyon eltérőek vagyunk, főleg most, hogy rajtam már semmi ázsiai sincs. Talán méretkülönbségeink a legnagyobbak, hisz körülbelül pontosan tíz centi lehet köztünk, úgy, hogy ő már egy felnőtt férfi, míg én csak egy kiskamasz vagyok. Néha az élet nagyon igazságtalan tud lenni.
- Jól áll a barna – jegyzem meg, továbbra is tincseivel játszadozva. Igazából sosem értettem az ázsiaiak haj és szemváltoztatós mániáit, de kétségtelen, hogy a srác sokkal felnőttesebb ezzel a színnel.
Aztán végre elindulunk, én a fenekemet bőszen rázom, egyik lábam a másik után rakva, mintha kifutón sétálnék. Hogy adom e alá a lovat? Hmm… minden bizonnyal igen. Jó lenne, ha tőle kapnám meg a napi adagom, hisz nagyon is élveztem a legutóbbit. Mérges vagyok a randevú miatt, hisz hogy ne lennék, mégis úgy vélem, egy vagy két menet belefér még vele. Mert az, hogy szexelünk, még nem jogosít fel senkit egy kapcsolatra. Jó lenne, ha más is így gondolná. Kedves Prücsök, most rád gondolok jó erősen. Remélem, csuklasz.
- Hidd el, velem csak úgy repül az idő – kacsintok rá, ahogy végül az ajtó becsukódik utánunk, majd megindulunk a pizzázó felé. Elég hideg van még így közel a tavaszhoz is, ilyenkor pedig áldom az eszem, hogy nem az egyik csipkés vagy hálós cuccomat vettem fel, mert akkor tuti, hogy jégcsákánnyal kellene a lyukamhoz férnie a férfinek.
Beér hanyagul dobom a kabátom a székre, majd huppanok le az asztalhoz, ahova patáimat fel is pakolom. Szarom le, hogy nem illik, meg hogy idegen helyen vagyunk. Majd ha szólnak, akkor megveszem az üzletet, aztán nekik már semmi beleszólásuk sincs a dologba, hisz mondhatni akkor már itthon lennék. Na, igen, milyen jó, ha kő gazdag vagy. Vagyis nem én, hanem anyám, de… értitek a lényegét.
- Én annyira nem vagyok izgalmas – húzom fintorra arcom, majd veszem le lábaim, s hajolok át az asztalon, hogy a Valentin-nap alkalmával tányérokra kirakott édességet az ő térfeléről is elvegyem. – Ellenben te… - ülök vissza hanyagul, a nyalókát jó mélyen bevéve számba, majd szívok rajta egyet – Te már sokkal izgibb vagy. Mr. Damfír kujon. Milyen a falu bikájának lenni? – Teszem vissza az édességet, majd kezdem el nyitott számban forgatni nyelvemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A terv az volt, hogy a DÖK-ösök közül is bedobja magát pár ember, hátha nem lennének jelentkezők a licitre, így lehetett az, hogy engem is felírtak, ámbár elég indokolatlan a dolog, tekintettel arra, hogy elég kevesen ismernek még, ami nekem nem baj, de a licitet aligha mozgatta volna előre. És akkor jött a meglepetés, mert minden DÖK tagra érkezett licit - az nem számít, hogy az egyiket én nyertem meg, hiszen meg van rá az okom -, szóval rám is érkezett. Az összeg kedves, a lány, aki tette pedig fiatal. Borzasztóan fiatal, és csak párszor láttam a körletben. Na igen, mert Rellonos, szóval illene tudnom, hogy ki ő, de ha tehetem nemigen állok le beszélgetni alsóbb évesekkel, mondjuk felsőbb évesekkel sem, nem fontos. Szóval a lány komolyan hiperédes, és a kezdeti megszeppenés után, amit láttam rajta a klubhelyiségben, végig beszélte a pizzázóhoz vezető utat. Komolyan végig dumálta, de mindenről, ami eszébe jutott, nekem meg már a helyszínre érkezéskor lezsibbadt az agyam, és mérhetetlen fáradtságot éreztem, pedig még el sem kezdtük az érdemi részt.
A helyszínre érkezvén egy kis felüdülés ütött mellkason, mert bizony, ha tele a szája, talán nem beszél ennyit. És pizzával. Kizárólag pizzával van tele a szája, nem mással. A széket kihúzom neki, majd amikor helyet foglal könnyedén tolom azt be az asztalhoz a pihe súlya alatt. Mosolyogva foglalok helyet vele szemben, igyekezvén a ránk szegeződő pillantásokat figyelmen kívül hagyni, mert sajnos nem annak szól, hogy egy ilyen fiatal lánnyal jöttem - pedig bárcsak -, hanem nekem. Inkább tituláljanak pedofilnak, mintsem bámuljanak, mert egy idő után frusztráló ám a lelkemnek a dolog, de egyelőre könnyedén viselem.
- Bármelyik pizzát megeszem, csak ne legyen rajta ananász - esik pillantásom Médire. - És kapsz kólát is - bólintok egy aprót, majd a hozzánk lépő pincérnek adom a kártyát, ami az itt fogyasztásunk fedezését igazolja, majd a lányra pillantok. Haja két fonatban omlik vállára, ami az amúgy is kislányos külsőt csak még jobban azzá teszi. Halvány mosollyal ajkaimon dörzsölöm meg arcomat, majd kékjeim megállapodnak a bársonyos arcon.
- Bármit rendelhetsz, amit szeretnél - őszinte mosoly kerül fel ajkaimra. - Ha túlmegyünk a kereten, akkor is - mert ha már eljöttünk, akkor adjuk meg a módját és az első randinak mindig emlékezetesnek kell lennie, nem? Még akkor is, ha én egyáltalán nem készültem rá, csak felhúztam egy fekete nadrágot egy kék pólóval. Kinek mi a rákészülés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ha már hajmeresztő dolgokról kezdtek beszélgetni, Beni is egész megijesztette Lilit, mikor váratlanul az asztal fölött áthajolva odadugta az orra alá az arcát és egész pontosan kinyújtott nyelvét szemrevételezésre. Lilkó hátra is hőkölt kissé, és majdnem előtört belőle egy meglepett hang is, de szerencsére ez elmaradt. Azért szerencsére, mert nem tudta elképzelni, hogy az a hang olyan lett volna, amire büszkén gondolhatna vissza.
- Piros. De olyan normális nyelv-piros. Asszem - összegezte véleményét még mindig nagyokat pislogva. - Szóval látszólag rendben van. Érzésre nincs? Más az íze, vagy valami?
Nem is igazán értette, minek kérdezget ilyesmit, elvégre ő is égette már meg a nyelvét és a szájpadlását meleg (és persze ehető vagy iható) dolgokkal.
Inkább új felfedezéséről, és leendő szenvedélyéről kezdtek beszélgetni, és mire észbe kapott, Lili már gond nélkül tudta kortyolgatni forró csokiját.
- Persze, amint lesz olyanom, azonnal jöhetsz - bólintott nagy komolyan, majd elnevette magát. Kicsit még cikinek is érezte most a helyzetet, hogy így lelkendezik itt Beninek valamiről, aminek még csak a tervezés fázisában tart, és még senki, de tényleg senki se engedte meg neki, nemhogy azt, hogy seprűre üljön, de hogy ráálljon egyre.
Tényleg nem akarta bántani a piszkálódó megjegyzésével a srácot, nem lehetett mindenki seprűre születve eleve, sőt, az is lehet, hogy sose fogja elsajátítani igazán a dolgot, de cserébe például sokkal okosabb és szorgalmasabb volt Lilinél, amit pedig ő irigyelhetett.
- Nem hiszem, hogy van rá képesítésem, vagy ilyesmim, de én szívesen segítek. Csak nem biztos, hogy szabad, szóval... inkább titokban.
Kajla kis mosolyt varázsolt az arcára, kíváncsi volt, mit szól a büntetőmunkát illetve -pontokat kilátásba helyező ötlethez Beni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Halkan felnevetek az ananászos reakción. Legalább már egy közös pontunk van, amiben egyet tudunk érteni, és nem vita tárgya, ami igencsak megkönnyíti, elvonatkoztatva attól, hogy mennyire borzalmasan fiatal. Komolyan, legalább valami hasonló korú lány nyert volna meg és a végén még ki is élvezhettem volna, de nem. Kaptam egy nagyon maximum tizenöt éves kislányt, akinek be nem áll a szája, és pontosan most áll neki nézni is. Remek, kellemes a hasznossal, mert addig sem beszél, így zsibbadozó agyam talán egy kis felüdülést nyer.
- Oh, szóval a te kezedben van minden - motyogom ujja alatt, ahogy neki nyomja azt ajkaimnak. - Értem én - mosolyom szélesebb lesz apró ujja nyomásának ellenére. Ezen ne múljon, felőlem hordhatja ő a nadrágot erre a maximum két órára, amit hajlandó vagyok itt tölteni, hiszen, ha ez a vágya, akkor én megadom neki. Bár a mozdulat, ahogy elkussoltat kissé meglep, de a bátorsága és közvetlensége miatt a képzeletbeli piros pont azért beírásra került. Nem is tudom mikor értek hozzám utoljára úgy, hogy nem kellett rá engedélyt adnom. Meglepő és furcsa fordulatok az életben, amit éppen egy kislánnyal tapasztalok meg, és meg kell mondjam, igencsak különös érzés.
- Engem lepjetek meg - intek a pincér felé, hogy akkor a rendelés leadva, mehet is elfele, mielőtt elcsöppen, vagy kifolyik a nyála az asztalra, amit eléggé nehezményeznék. Gusztustalan. Kékjeim visszaesnek Médire, és még valahogy még mindig nehezen akaródzik elhinnem, hogy vele ülök itt. Mármint itt ugye nem azzal van a baj, hogy vele, hanem a korával leginkább, mert... Merlinre! Hát mennyire fiatal már?
- Igen, az vagyok - bólintok egy aprót feleletem közben. - Nehogy a végén te is odáig legyél értem - forgatom meg szemeimet, miközben megnyomom a két szócskát, amit ő is használt. Ha odáig vannak értem, akkor nincs mese, odáig vannak, nem mintha bármit is tudnék kezdeni ezzel az információval jelenleg. Vagy bármikor máskor. - Üzenem a barátnőidnek, hogy nagyon kedvesek és köszönöm a bókot - halvány mosoly kerül fel ajkaimra, miközben Médi kislányosan csillogó tekintetébe fúrom pillantásom. Nem-nem, nincs mágia, most nincs. Csak egy egyszerű mosoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Mindig úgy voltam ezzel az élet nevű dologgal, hogyha már élek, akkor használjam ki. Nem szerettem a szabályokat, és inkább bevállaltam az összepiszkolt ruhám miatt a pofonokat, mintsem kimaradjak a buliból gyerekként. Ennél sokkal többre voltam és vagyok hivatott, mert ha már megszülettem, és van életem, akkor használjam ki és igenis basszak az asztalra. Vagy táncoljak rajta, attól függ milyen kedvem van. És most táncolok. Úgy érzem, hogy a felhők felett, de táncolok, mert Quinn úgy vonzz magához, mint valami mágnes, aminek aligha tudnál, vagy egyáltalán akarnál ellenállni. Valami mégis van, és nem bennem. A férfi egyenes, őszinte, olyannak tűnik, aki egyszerűen kimondja, amit akar, amit vár tőled, de most valamiért mégis csak játsszunk, ahelyett, hogy előre lépnénk párat, inkább oldalazgatunk és várjuk a csodát. Ha rajtam múlna, már rég átléptük volna azt a bizonyos határt, de ha Quinn eddig nem lépett, annak oka van, és nem az én tisztem ezen a határon átlökni, mert ha nem, akkor nem. Elfogadom a nemet, de akkor mondja ki, akkor ejtse ki ajkain a szócskát, hogy testem ne rezdüljön vele minden egyes mozdulatánál. Végül csak lehunyt szemekkel elmosolyodom, és bólintok egy aprót. Igen, főnyeremény.
- Azt észrevettem - nevetek fel halkan, ahogy testem ismét engedelmesen követi az ő akaratát. Érintésére emelem fel fejemet. A tincsek eltűnnek arcomból, Quinn tekintetét nem tudom elereszteni. Halvány mosoly kerül fel ajkaimra, fejemet kissé oldalra fordítom, így Quinn tenyerébe simítom arcomat. Ujjperceimmel érintem meg óvatosan kezét, miközben lesütöm pillantásomat egy pillanat erejéig, majd ismét ránézek.
- Nem vagyok különleges - lehelem feleletemet. - Nem vagyok különb másoknál, ám te... benned van valami - aprót vonok vállaimon, szavaimat végig Quinn tekintetében elveszve mondom, mert egyszerűen képtelenség elszakadni tőlük, ha csak a helyzet úgy nem hozza. Ne hozza úgy. Hadd vesszek el még egy kicsit ebben a táncban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vicces nézni, hogyan változik az arckifejezése, hogy tisztázom, hogy van más elképzelésem is, ha ő nem akar velem lenni. De megnyugtató, hogy egyikünk sem akar ebből az egészből többet, mint ami. Kölcsönös, kellemes együttlét. Mert hát egyértelműen nem akar ő sem semmi romantikusat ebből, ahogy én sem. Nem vele. Persze ettől még mindig vannak álmaim, hogy majd egyszer lesz családom, de lehet hetven éves leszek, mire odajutok. Végül is, ráérek. Vagy mi.
- Tudom - pillantok fel rá, kicsit kidugva a nyelvem, a piercingemmel játszadozva - De jó tudni, hogy másnak is bejön - teszem még hozzá, mert amúgy értékelem a bókot. Mondjuk nagyon régóta szőke voltam, elsőre nagyon megijedtem, amikor megláttam a barnát, de pár nap alatt egészen megszoktam és most teljesen boldog vagyok vele. Jobban is illik a jövőbeli terveimbe.
- Dereng valami... de ami azt illeti nagyon rossz az idő érzékem - nézek rá, ezúttal én kihívóan, mert hát tényleg. A vízesésnél, nem tudom mennyi időt töltöttünk el egymással, de egyáltalán nem tűnt soknak. Most pedig viszonylag gyorsan érünk el a pizzériába is.
Nem kekeckedik, beül velem a sötétebb sarokba, s akár hálás is lehetnék, de azt hiszem őt valóban nem érdekli és nem miattam megy bele, szóval csak örülök, hogy rá licitáltam és nem másra, aki esetleg akadékoskodni akarna. Helyet foglalunk és miután beállítom a két órát, kérdezgetni kezdem, hogy meséljen valamit magáról, de szinte rögtön vissza is dobja a kérdést. Felhúzom a szemöldököm, úgy pillantok rá kérdőn. Mit titkolsz? Fut át a fejemen a gondolat, de nem faggatom.
- Fogalmam sincs miről beszélsz. Szűz vagyok - nézek rá teljesen komolysággal, s ekkor érkezik meg egy felszolgáló is - A csillagjegyem - pontosítok a srácra nézve, mert nyilván nem hiszi el ő sem, hogy én az vagyok. Vagy végül is... ha azt hiszi sem baj.
- Hányféle vega pizzátok van? - kérdezem, ha már itt ácsorog, de aztán csak legyintek - mindegy. Mindegyikből kérek egyet. És te? - pillantok át Theonra, hogy ő is rendelhessen. Miután pedig ez meg van, még rendelek egy narancslevet magamnak, aztán ha lelép a felszolgáló lelép, visszafordulok Theonhoz.
- Ezt a sok baromságot honnan szeded amúgy? - dőlök hátra a székemen, kezeimet összekulcsolva a mellkasomon és lábaimat bokáimnál keresztezve kinyújtva az asztal alatt. Oké. Érzékeny pontra tapintott. Nem híresztelem, hogy milyen kórsággal vagyok megáldva, még ha terveztem is, hogy elmondom majd nyíltan még nem tartok ott. Szóval érdekel, hogyan jött rá, vagy kitől hallotta, egyáltalán van-e még értelme annak, hogy úgymond "kijöjjek a szekrényből"?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Elismerően hümmögök egyet. Nos, ha egy nő azt mondja, hogy a randi is az ő kezében van, meg én is, akkor rendben, csak ugye a baj itt leginkább az, hogy ő nem nő. Hanem egy kislány. Egy hitetlen kacaj csúszik ki ajkaimon, pedig igyekszem komoly arcot vágni az egészhez, de valljuk be, szerintem nem csak nekem megy nehezen a dolog, amikor két fonatba szedett hajjal ül előttem egy kislány. Egy konkrét kislány. Ja, ezen aligha fogok tudni valaha túllépni, nem úgy, mint a pincér, aki végre valahára összeszedi magát, a szavainkat is felfogja, vagy leírja, teljesen mindegy, majd távozik az asztaltól. Jobb kezemet csúsztatom az asztalra, miközben hátradőlök, lábaimat az asztal alatt nyújtom ki.
- Mondod ezt most - engedek meg egy szemtelen mosolyt felé, fejemet is oldalra biccentem kissé. Eszembe sem jutna használni rajta a mágiámat, mégis minek néztek ti engem? Nem vagyok holmi unatkozó gyermek, aki csak azért használja a fajtáját, hogy legyen elfoglaltsága. Régen ez működőképes lett volna, de itt, ahol nagyjából egy lehetek a többiek között, nemigen engedhetem meg magamnak. - De előbb vagy utóbb te is szerelmes leszel valakibe. Ez sajnos nem döntés kérdése - bölcs Sztravinszkij in dö háusz kérem! Tapsot, konfettit, reflektort az arcomba, meg is hajolok hamarosan, csak előbb várjuk meg, amíg degeszre tömöm magam. Mert megtehetem, hiszen az előttem ülő fizet, szinte már-már kiharcolta, én meg nem fogok könyörögni az ellenkezőjéről. Így legyen.
- A kastélyban Varázspszichológiát, az egyetemen Varázspszichiátriát - biccentem hátra fejemet, behunyt szemekkel nagyjából két másodperc erejéig. - Auror? Az szép. Milyen területen? Vagy azt még nem tudod? - meglepő, hogy ennyi idősen már tudja mit szeretne az élettől, mert nekem ennyi idősen a legnagyobb elfoglaltságom az volt, hogy az RJ-ben túléljek, nem az, hogy tudjam mi leszek nyolc év múlva. Vagy én voltam elbaszva, vagy a világ volt és van is, vagy a kislány tényleg tudja mit akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Majd legközelebb eszedbe jut - felelem neki egy biztató mosollyal, de az is benne van ebbe, hogyha neki nincs ehhez kedve, akkor nem kell. Csak tényleg jobb, mint fagyoskodni. Na de túl teszem én magam ezen és ő sem lesz beteg és akkor semmi gond. Előre engedem és szerencsére nem vitatkozik, így belépés után csak helyet kell néznem magunknak. Mármint, ha neki nem tetszene akkor alku képes vagyok, de ezzel sincs gond. Neki láthatóan mindegy, hogy hol ülünk. Szóval hurrá. Az asztalhoz megyek, amit kinéztem és közben hallgatom a válaszát, a "fontos" kérdésre. A válaszra pedig csak vigyorogni kezdek aztán vállon veregetem.
- Helyes, helyes. Ananász az kell rá. Megegyeztünk. Kukorica is. Sok. - bólogatok mellé nagyon helyeslően, mert bizony ez így pont megfelel nekem is. - Nem ehetsz? - húzom fel a szemöldököm, miközben a kabátom a székre dobom, s leülök. - Miért nem? - érdeklődöm, mert ilyesmiről még nem is nagyon hallottam.
- De am, nem gáz. Én ehetek. Megeszem a te részed is - toldom hozzá nevetve, mert ez elég abszurd, de hééé! Tényleg éhes vagyok és kajáról beszélgetünk. Szóval... szóval ez már csak ilyen. Meg is kordul a gyomrom. - Oh... Éhes vagyok - mondom elhúzott szájjal, és nézelődni kezdek, hogy van-e a környéken egy pincér, akinek leadhatnánk a rendelést. - Akkor extra ananász és kukorica? Óriás-óriás? Vagy kérjünk két külön pizzát? - érdeklődöm tovább, bár tartok tőle, hogy unalmas leszek, ha csak a kajáról tudok beszélni. De akkor majd felhoz ő más témát. Nekem most csak itt jár az eszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Márk és Mihail
február 14.

- Nem fogom - forgatom meg szemeimet mosolyogva, nézve, ahogy bánkódását kicsit kivetíti rám is. Ha ezt tudom megveszem Karolát is, és véletlen együtt hagyom őket, hihi. Jó, ez a megveszem rész elég rosszul hangzik, meg amúgy se lett volna pííínzem, de elméletben nem olyan gáz terv nem?
Nagyon igyekszem felé terelni a témát, hiszen kettőnk közül nem én vagyok az akinek láthatóan másfelé járnak a gondolatai. Hát, akkor legalább beszélne róla, de nem, értetlenkedik, úgyhogy dünnyögve hajolok előrébb, figyelve reakcióit. Somolyogva legyintek, mielőtt pontosíthatnám melyik csókra is gondolok (egy legilimentor húg lehet a legidegesítőbb dolog a világon, de bocsi, ez van), nem várt látogatót kapunk. Arcom felderül, Márkkal ellentétben én széles mosollyal fogadom Mihailt, szemeim vidáman csillannak meg.
- Szia - pattan a köszönés tőlem is, Márkéval szinkronban, még talán hellyel is kínálnám, de hát azt ugye megoldotta magának. - Nem zavarsz - vágom rá, lábaim előre-hátra kezdenek kapálózni, ahogy hallgatom. Nem hozzám szól. Oh. Márkhoz intézi szavait, aki ettől mondjuk nem éppen a legboldogabb, szóval közbe is vágok. Szépen hangzana ha azt mondanám, hogy azért teszem, hogy a bátyámnak segítsek, de szimplán előtör belőlem a hálálkodási kényszer, s ahogy megérint a halvány mágiafonál, egészen nem is érdekel, hogy épp egy beszélgetést szakítok meg vele. De hé, ez Márknak is jó, úgyhogy kérek egy jótesó pontot.
- Köszönöm, hogy kipótoltad a 10 sarlómat - mármint hogy tízre, ugye, robbanok be, a fenyegető(?) rossz hangulatot talán oldom a kis ártatlan megszólalásommal. Mondtam már, amikor átvettem a kártyát is, de azt hiszem most pár napig hétig hónapig ezt fogja fixen hallgatni tőlem, hát milyen rendes volt már ez tőle? És még hallottam olyan pletykákat, hogy a rellonosok mind kegyetlenek! Tiszta jószívű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nagy meglepi volt számomra, mikor kiderült, hogy Soma licitálta rám a legtöbbet, így vele nyertem egy vacsorát. Mivel pizzériába mentünk, ezért kényelmesen, ámde dögösen öltöztem fel, nem is jártam itt azóta, mióta felújításon esett keresztül. Nagyon szép lett a helyiség, sokkal jobban nézett ki, mint előtte, helyet is foglaltam az első szabad szimpatikus asztalnál a fiúra várva. Reméltem, hogy egy romantikus vacsorát töltünk majd el együtt, már meg is volt a tervem a folytatásra. Amikor megérkeztem a helyszínre, már csomó párocska volt ott, persze a legtöbben nagy lelkesedéssel, úgy tűnt, hogy minden a legtökéletesebben alakult köztük. Én is leültem az első székre, amelyet még senki sem foglalt el, majd rögtön meg is rohamozott a pincér, hogy kérek-e valamit. Kértem egy pohár vörösbort, hogy amíg várakoztam, legyen mit innom. Ahogy telt-múlt az idő, egyre bizonytalanabbnak éreztem az adott helyzetet, hiszen körülöttem csodaszép párocskák foglaltak helyet nagy lelkesedéssel, Somának pedig nyoma sem volt idáig. Nem értettem, hogy mégis hol lehetett, hiszen már csomó időt vártam rá, már a borom fele is elfogyott, és még se híre, se hamva sem volt. Úgy éreztem, hogy valószínűleg megfeledkezhetett a Valentin-napi találkánkról vagy közbejött neki valami, ez pedig rém ciki volt számomra. Arra gondoltam, hogy legalább jelezhetett volna valahogy, hogy mégsem jön el, akkor nem várnék rá hiába. Épp azon gondolkodtam, hogy elindulok a szobám felé, mikor meghallottam valamiféle fura zúgást odakintről. Felhörpintettem a maradék bort, majd felvettem a táskámat, aztán elindultam a hang irányába. Nagy meglepi volt, hogy megláttam Somát a motoron, majd hirtelen eszembe is ötlött, hogy egyszer beszéltük, elmegyünk közösen motorozni.
- Szia édes! Szóval motorozunk? Már kezdtem megijedni, hogy el sem jössz! - köszöntöttem a srácot, majd rákacsintva megindultam feléje, hogy puha csókot leheljek az ajkaira köszönésképpen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Halk kacaj hagyja el ajkaimat, amikor elmondja az idézetet. Túl kislány még valószínűleg ahhoz, hogy tudja, a szerelem amilyen borzalmas dolog lehet, pontosan olyan felemelő is. Bár én még nem tapasztaltam, de ahogy rám néznek néhányan, el tudom képzelni mit élhetnek át, mi lehet a fejükben. Mert egy ember tekintete is nagyon sok mindent elárul arról, ahogy egy másik emberre néz, mégis mit gondolhat róla. A tekintetedben és a testbeszédedben is sok minden benne van, amire nem is gondolnál.
- Nem feltétlen szeretem - mosolyodom el halványan. - Érdekes, ahogy egy ugyanolyan, vagy hasonló problémát minden ember másként él meg. Ki belerokkan, ki vállat vonva továbbsétál - dörzsölöm meg arcomat kicsit feszélyezetten. Soha nem beszéltem még arról, hogy miért ezt az irányt választottam, erre éppen egy kislánnyal kerül rá sor. Valahol el kell kezdeni, értem én, és ez rendben is van, de mondjuk nem lehetne, hogy egy nagyjából velem egyidőssel jön szóba? Vagy egy olyannal, aki szintén ezt tanulja? - Az emberek reakciói, és az adott élethelyzethez való hozzáállásuk érdekel engem inkább - nem tudom, hogy ez így vajon érthető-e számára, vagy felfogja a lényeget, mert azért a pszichológiában és a pszichiátriában is több van, minthogy leülök egy ember mellé a noteszkámmal és jegyzetelek róla, majd kielemzem, mondok pár snassz dolgot és tovább lépek, ahogy a páciens is. Nem, én ennél sokkal többet akarok elérni ezekkel a dolgokkal. Segíteni is akarok embereknek, nyilvánvalóan, mert csak a kíváncsiságom miatt, aligha tanulnám ezt, de a reakciók a legfontosabbak.
- Vicces vagy - mosolyodom el szélesen. - Nem elemzem a beszélgetőpartnereimet. Nem meghatározott sémák szerint szeretném őket megismerni, hanem amennyit a szájuk - pillantok jelentőségteljesen a lány ajkaira. - Vagy a testbeszédük elárul róluk - mert a testbeszédet akaratlan veszed észre néha, én pedig erre különösen figyelek, de nem elemzek. Nem keresek okokat és indokokat, hogy mit miért tesz a másik, egyszerűen elraktározom magamban az információt és hagyom, hogy leülepedjen. Elemezni nem vicces, így nem tudnak meglepni.
- Ez nem valami konkrét elképzelés - rázom meg a fejemet somolyogva, de rosszallás nincs bennem. Majd rájön, hogy mit szeretne csinálni pontosan, mert egyelőre ez így elég tág dolog. - A gonosz mágusok elkapása miatt szeretnél auror lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szuper érzés, amikor az adakozás mellett még én i kapok valamit, és jó tudni, hogy azt az öt galleont jó célra ajánlottam fel. Nekünk úgyis bőven volt miből gazdálkodni, elég rendes kis pénzt sikerült félretennem a diákmunkával is, emellett pedig jól érezhettem magam valaki társaságában.
Szimpla, de csinos öltözetben igyekeztem megjelenni most is.
Az épület előtt vártam meg őt, hogy együtt lépjünk be az étterembe. Ide jobb, ha az ember lánya csak kísérővel megy, úgy hallottam, viszont az ételeknek meg jó híre van.
Szép időnk volt, szerencsére nulla széllel, elég volt egy vékonyabb dzsekit felvennem, és épp ezt szerettem a tavaszban, ilyenkor elkezdhettem már elpakolni a vastag kabátokat, és lassan előszedhetem a szoknyáimat, bár azzal talán még várnék inkább májusig.
Az órámra pillantva láttam, hogy még van tíz perc a megbeszélt délutáni időpontunkig. Nagyon-nagyon ritka, ha kések, általában az is tőlem független körülmények eredményezik, kimondottan udvariatlannak tartom a késést, mert más idejét pocsékoljuk vele.
De a túlzottan korábban való érkezés sem túl jó ötlet, ahogy tapasztaltam, az meg elijeszti az embereket, és felmerül a kérdés, hogy nincs-e jobb dolga az illetőnek? Vagy ennyire ideges a találkozó miatt?
A tíz perccel előbb érkezés a legideálisabb, és most elégedett lehettem magammal, hiszen sikerült tartani, igaz, a készülődé is csak húz percet vett igénybe, meg ugye, mire leérek a faluba gyalogszerrel, az még húsz perc.
Nem is olyan vészes, negyven perc… ehhez képest van, aki órákig képes cihelődni.
- Szia! - köszöntöm, ahogy megpillantom Isaacet. Bár lehet, a Matthew lenne a megfelelőbb megszólítás? Kissé bizonytalan vagyok, de bízom benne, hogy elárulja, melyik keresztnevét részesíti előnyben. Fú, én igazi hárpiává tudnék vedleni, ha valaki Lucának merne hívni. Az szigorúan anyának van megengedve, ha mérges rám, és odahaza olyankor a teljes nevemen szólít. Ha azt mondja, Luca, akkor már tudom, hogy baj van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Az emberben lévő gátak nem véletlen alakulnak ki bizonyos helyzetekben. A tudat, hogy a játékot azért húzzuk, azért halasztjuk állandóan, hogy valami érdemleges történjen, mert Quinn életében van valaki, nem kézzelfogható, és bár én nem rontok ajtóstul a házban, de valamiért toporgunk egy helyben, amit tiszteletben kell tartanom. Nagyon igyekszem legalábbis megtenni ezt, hogy ne hozzam kellemetlen helyzetbe, mert jelenleg az én életem olyan szabad, mint a madár. Azonban ameddig ő nem lép, van az a bizonyos gát, ami engem is arra késztet, hogy ne tegyem. Egy játékot lehet örökké húzni?
- Képtelen lennék megtenni veled - mert úgy vonzz magához, mint méhet a frissen kinyílt virág, és az önzőségem sem engedné, hiszen ha végre megtenné, ha végre érezhetném ajkaimon az övéit, akkor képtelen lennék eltűnni, még ha csak képletesen is. Nem, nem lennék rá képes, mert vágyom rá, szeretném, hogy megtörténjen, de a játék csak játék marad, ahogy ajkai ajkaim helyett a homlokomra ad csókot. Lehunyom szemeimet, egy halk, mégis érezhetően lemondó sóhaj tör fel belőlem, mégis mosolygok. Mert egy játékot nem lehet húzni az örökkévalóságig, ezt már megtanulhattuk gyerekkorunkban is, a mosoly mégis lankadatlan. Engedelmesen követem a pulthoz, aminél rögtön fel is ülnék egy bárszékre, de ahogy Quinn leadja a rendelést, már előttünk is vannak az italok, keze derekamra csúszik. Úgy simulok az ölelésébe, mintha attól félnék elszáll a pillanat varázsa. Valójában nem ettől félek? Mi lesz, ha kilépünk innen? Ő balra, én jobbra, de mégsem történt meg az, aminek meg kellene, mert érzem, hogy mindketten vágyunk rá. Vagy már csak beképzelem, azonban azt biztosan nem, hogy a kérdésre felelnék, ajkaim már elnyílnak egymástól, ám megérzem illatát ismét, amely olyan alantasan siklik be orromba, hogy nem ad esélyt, hogy elfelejtsem, majd megérzem ajkainak puha érintését a nyakamon. Halkan nevetek fel, kissé megrázom fejemet, ahogy még inkább beledőlök a férfi karjaiba, miközben a feles pohárért nyúlok.
- Arra, hogyha egyszer megcsókolsz, nem válok köddé - hangom simogató, miközben elhagyja ajkaimat, szabad kezemmel a férfi kezére cirógatok, ami derekamon pihen. Óvatosan koccintom poharamat az övének, majd széles mosollyal döntöm hátra fejemet és tüntetem el a pohárból az italt. Lassítani kellene, mert aki megérez két pohár bort, annak lehet nem előnyére válik, ha elkezd röviditalokat inni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Vaknak kellene lennem ahhoz, hogy ne vegyem észre, Márk tekintete mögém villan, hogy hátha meglátja Karolát. Olyannyira élvezem a helyzetet, hogy az eredeti tervtől kicsit eltérek akkor, de csak azért, hogy tovább élvezhessék a társaságomat és még több kérdőjel kerüljön Márk feje köré. Vicces srác, pedig olyan aranyos akartam lenni! Gondoltam csak bejövök, elmondom egy kedves mosoly mellett, hogy bár megnyertem a lányt, de csak azért licitáltam rá, hogy mint DÖK elnök ne kerüljek kellemetlen helyzetbe, hiszen na, fontos a látszat, vagy így vagy úgy, de Márk tekintete sokkalta szórakoztatóbbnak bizonyult annál, minthogy ilyen hamar lelépjek innen és hagyjam a testvéreket kibontakozni nagy vidámságban egy meghitt vacsora mellett. És bár a mosoly meg van, de talán nem úgy kedves, ahogy mindenki másé a kastély falai között, és meg kell valljam, cseppet sem bánom. Régen volt már az, hogy visszaéljek a mágiámmal, azonban ilyen vicces helyzetekben csak megengedett egy kis lazítás nekem is, nemde? Na ugye, hogy igen!
- A miértekre nem tudok választ, kérdezd meg majd tőle, ha találkoztok - vonom meg vállaimat, mintha mit sem tudnék, pedig a lelaminált kártya szinte már égeti nadrágom zsebét, rezonál is, mintha röhögne. Pedig ez lehetetlen, mégis olyan ironikus a helyzet. Szar érzés lehet, amikor rébuszokban beszélnek neked, nemde? Nem mintha tudnám, vagy egyáltalán érdekelnének engem ezek a dolgok. Kékjeim a lányra esnek, amikor rávágja, hogy nem zavarok.
- Aranyos vagy - nevetek fel halkan, és a minimális vélamágia szintet megtartva fordítom vissza fejemet Márkra, aki nagyon bájosan válaszol a kérdésre. Ez a gyerek mindig be van feszülve? Mindegy is, mert az első és legfontosabb, hogy fejemet kissé megrázva forduljak vissza Masa felé, és én tényleg egy elbűvölő mosollyal ajkaimon válaszoljak. - Igazán nincs mit. Soha nem árt egy tesós este, még akkor sem - halkítom le hangomat, ahogy közelebb hajolok kicsit a lányhoz, számat kezemmel eltakarva. - Ha ennyire be van merevedve az a testvér - kacsintok rá szemtelenül a lányra, majd mintha csak szívességet tennék fordulok ismét Márk felé, akinek nagyon fúrja az oldalát a kérdés, hogy mit keresek itt. Nos... ez amúgy igen egyszerű.
- Mert ez egy pizzázó - közlöm a tényt, kis értetlenség is tükröződik tekintetemben, ahogy válaszolok. Hát eddig ez nem volt egyértelmű? Mondjuk ezek szerint nem, de jobb később, mint soha. - Valamint megláttam a kedvenc DÖK-ösömet, csak idejövök köszönni, nemde? Még akkor is, ha az illető a háta közepére sem kíván - jaj, hát ellenállhatatlan mosolyt villantok meg felé, ami a mágiával keveredve lehet aljas, de ez most engem egy cseppet sem érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egy pillanatra kérdőn nézek rá, hogy tényleg nem fogja-e, de végül ráhagyom. Ha fogja sem lesz semmi. Majd visszapiszkálom. Mondjuk, ahogy témát vált ezt is meggondolom kétszer, mert nem szimpatikus, hogy tud valamit, amit szerintem nem kéne tudnia és egyébként is. Érzem, hogy vörös vagyok és hiába kérdezek vissza, nem ad egyértelmű választ. De csak somolyog és ez még ijesztőbb.
- Te Maris! Mióta legilizel úgy, hogy nem szólsz? - kérdezem felhúzott szemöldökkel, mert ha ilyesmit csinált az nagyon aljas, és akkor igenis haragszom. Mert nem ér. Mert elmondtam volna. Egyszer. Biztos. De most már nem tudom, hogy mi van. Kideríteni pedig egyelőre nem is fogom, mert társaságot kapunk.
Nagyokat pislogok a DÖK-elnökre. Próbálok rájönni, hogy ő miért van itt és hol van Karola, mert együtt kéne lenniük, de a lány nem bujkál a háta mögött, lehet elrohant máshova, mert én is itt vagyok? Ezt a gondolatot szeretném messzire űzni. Tudom, hogy béna vagyok és sok mindent rosszul csinálok, de a mai napot szerintem jól elterveztem. Szeretném, ha itt lenne, ha beszélnénk. Mert bár gáz lehet, én gyakoroltam hogy mit akarok mondani, hogy ne csak makogjak, mint máskor. Viszont ő nincs itt, csak Mihail, és ő túl kedvesnek és túl rendesnek tűnik. A mosolya is fura, és az egész viselkedése. Nem tudom hova tenni.
Valamit susmusol Marissal, amit felhúzott szemöldökkel figyelek, de csak megforgatom a szemem. Elvégre nem tudom miért vártam mást. Etikett level 0.
A kérdésemre adott válaszára is csak egy újabb szemforgatással válaszolok. Nem értem miért néz hülyének. De a válasza folytatása az, ami leginkább meglep. Főleg mert nem hallok ki semmiféle szarkazmust vagy iróniát, és ez arra késztet, hogy a lehető leghátrább dőljek a székemen, aztán átüljek egy másikra. Nem tetszik a mosolya.
- Mióta vagyok a kedvenced? - nézek rá hitetlenül, ijedten keresve a mugli kandi-kamerát, hogy kiderüljön ez egy rossz vicc, Mihailnak meg oscar jár az alakításáért, mert beveszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szörnyen kislány még. Annyira, hogy talán szavak sincsenek rá, mégsem kelek fel és megyek el, aminek igen egyszerű oka van. Szórakoztat. A naivitása, a hiszékenysége, hogy azt hiszi, amit most eldöntött gyermekded fejjel, az később is teljesen működőképes lehet, mert senki és semmi nem tántorítja el tőle. A probléma az, hogy az élet ennél sokkal bonyolultabb és kegyetlenebb, de amíg a naivitása fent tartja, és elhiteti vele, hogy minden rendben van, addig nem lehet gond. Majd rájön, mert én azt vallom, mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia mindent.
- Mondhatjuk így is, igen - bólintok egy aprót, ajkaimon halvány mosollyal. Szerencsésebb helyzetben vagyok, mint a korombeliek legtöbbje, akiknek elképelésük sincs arról, hogy mit akarnak kezdeni magukkal, de így, hogy az előttem ülő - jelenleg randipartnerem -, ennyire határozottan látja a jövőjét aurorként, még akkor is, ha én ebben kételkedem, ad némi reményt, hogy nincs semmi veszve. Nem csak a fiatalabbaknál, de az időseknél sincs.
- Én arra szerettem volna célozni, hogy sokat elárul egy emberről az, ahogy beszél, amiket mondd egy adott témáról - mosolyom szélesebb lesz, ahogy az arcára felkerülő pír szembetűnik. Tény és való, hogy rengeteget beszél, de talán nem is bánom, mert így legalább nem ülünk egymással szemben, mint két kuka, akik egy szót sem szólnak egymáshoz. - Nem zavar, ne kérj bocsánatot - bátorító mosolyt küldök felé, mert valóban így gondolom. Felesleges bocsánatot kérnie, hiszen olyan témákat érintettünk eddig, amik ezek szerint igencsak mélybe menően érdeklik, így ha ő erről szeretne beszélni, akkor tegye. Szólásra nyitnám a számat, hogy feleljek, ám a pincér az asztalhoz lép és leteszi elénk a rendelésünket, amit halkan, direkt nem emelvén pillantásom a pincérre köszönök meg. Ne kísértsük a sorsot, hátha véletlen itt akarna maradni. Szélesen elmosolyodom, még egy kacsintást is megengedek magamnak a lánynak, majd érdemben is reagálok még az előző témára. Illik.
- Szóval órákat szeretnél velem eltölteni egy szűk szobában, és még bilincsbe is vernél - mintha elgondolkodnék, aprókat biccentek mellé. - Nem mondom, elég hízelgő gondolat - csak ne lennél ilyen fiatal. De ezt már nyilvánvalóan nem mondom ki hangosan, mert el kell vonatkoztatni tőle. Muszáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Márk és Mihail
február 14.

Szinte tapintani lehet fejem fölött a glóriát, amit ártatlan pislogásaim festenek körém, úgy rázom meg buksim rögtön tagadólag. Nem szoktam én legilizni. Nem nem, dehogy. Rosszul érti. Kicsusszant volna valami olyasmi a számon, amiről egyébként nem lehetne tudomásom? Háát, megeshet, de biztos csak elfelejtette, hogy beszéltünk, nem igaaz? Nem, de ezt neki nem kell tudnia. A válaszadástól Mihail ment meg, így bocsi Márkító, de a lecseszerintésemmel még várnod kell.
Lehet azért, mert eleve nagyon közlékeny vagyok, és bizalommal, érdeklődve fordulok az emberek felé, de sokkal jobban látszik rajtam a vélamágia hatása, mint testvéremen. Persze nem tudom mi történik, csak mosolyom szélesedik ahogy azt mondja, aranyos vagyok, s izgatottan szólítom meg újra, hogy foglalkozzon velem. Ez tőlem még nem is annyira szokatlan, de simán az is lehet, hogy érzékenyebb vagyok erre az átlagnál. Belefér.
Csatlakozom a játékba, mosolyogva fülelek közelebb, hogy megsúgja amit akar, és el is nevetem magam kicsit, észre sem véve milyen rosszul eshet a kis szóváltás Márknak. Nem kuncogok idiótán, egyszerűen csak vigyorgok, majd kézfejemre támasztva államat pislogok egyikőjükről a másikukra. Tekintetem picit mindig tovább időzik el Mihailon, olyan mintha nagyon enyhén valami vonzana felé, de ezekben a pillanatokban ez teljesen természetesnek tűnik, nincs bennük semmi különös. Nem szólok közbe feszített párbeszédükbe, inkább csendben fülelek, figyelmesen hallgatva a beszélgetést. Miért is nem jelentkeztem én eddig DÖK-ösnek? - bukkan elő bennem a kérdés, ki tudja honnan vagy miért, így innentől kezdve ezen filozofálgatok, pro-kontra listát készítve magamban, úgy téve mint aki figyel a társalgásra, pedig valójában teljesen kizoomolok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Igazából tényleg csak oda kellene adnom a kártyát és eltakarodni a francba, de milyen haver lennék, ha csak úgy lelépnék egy helyről, amikor megláttam egy ismerőst? Nem úgy diktálja az illem, hogyha meglátsz valakit, akit ismersz, akkor köszönsz neki? Még akkor is, ha lerí róla, hogy egyáltalán nem akar látni, vagy ha te is elférsz, inkább azt szeretné, hogy leüljön az asztalhoz, akinek velem kellene lennie, de nincs. Karolának ehhez nincs köze, nem kell tudnia róla, hogy a tökéletes randi, amit nyújtani tudtam volna neki, miért nem lett megtartva. Mert a jóravalóságom és kedvességem itt ütközik ám ki; hát hogyan lenne szívem elmenni egy olyan lánnyal randevúra, akinek szíve választottja itt ül mellettem, és aki viszonozza is, csak egyelőre még megy a huzavona, mert fiatalok, de hát, nem sietünk sehova, van idejük rájönni, nemde? Olyan aranyosak ezek a kamasz szerelmek. Szinte majdnem tenyerembe támasztom az államat, miközben Márkot figyelem, pilláimat megrebegtetve állnék neki sóhajtozni, mint egy szerelmes tinifiú, de ugye, nem teszem. Nem vagyok fogyatékos, és Márk húga jelenleg jobban leköti a figyelmem, mivel testvérével ellentétben ő sokkalta cukibb. Meg kell zabálni mindjárt, ahogy nevetgél, és pillantgat felénk, leginkább felém, de mint egy jó kislány marad csendben végül. És a beszélgetésbe tökéletesen beleillik a hódítós mosolyom, amely mellett könnyedén közlöm a titkot Márkkal, miszerint ő a kedvenc DÖK-ösöm. Hazudhatna egy vezető a keze alá dolgozóknak? Kötve hiszem, már csak azért sem, mert inkább vagyok jelen egyszerű tagként a DÖK-ben, mintsem elnökként, csak ezt elég elmagyarázni egy olyannak, vagy megértetni egy olyannal, aki zsigerből utál valamiért. Jaj, mindjárt kettétörik a szívem.
- Megfogtad a lényeget - csettintek nyelvemmel, miközben ujjaimat összekulcsolva támasztom azokat a szék támlájára, hogy végül rátámasszam államat, így pillantva Márkra, elkapva és nem is eresztve pillantását. - Számít ez valamit? Mert ha igen, természetesen válaszolok szívesen - mosolyom szélesebb lesz, a vélamágia erősebben jön ki belőlem a mosollyal, amit megengedek magamnak. Óvatosan fordulok a húga felé, aki vagy elbambult, vagy agyilag teljesen máshol jár, vagy ennyire belemerült a beszélgetésbe.
- De engem jobban leköt, hogy Mosolyka - bökök fejemmel a lány felé nem túl diszkréten. - hogyan lehet a testvéred? Olyan zabálnivaló - kicsit talán túlzás, de pár gyorsabbat pislogva pillantok ugyanakkora vélamágiával, mint legutoljára Márk felé, a lány irányába is, és ha eddig megérezte a kislány, akkor mostantól vége lesz. Merlin, gyere le, mekkora bunkó vagyok, tudom, de ígérem, hogy nem húzom már sokáig ezt az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Maris válasza nem nyugtat meg, és az sem, hogy nem tudom kifaggatni. De majd később. Remélem tudja, hogy nem felejtem ám el. Most viszont leköt a drága elnök. Nem értem miért, nem akarok vele foglalkozni. Maris pedig még nevetgél is vele, ami még sokkal rosszabb. Hát nem érti, hogy ez egy randi a húgommal? Vagy ha már idepofátlankodik, legalább hozta volna Karolát is. Bár lehet, hogy jobb, hogy nem. Nem hiszem, hogy el tudnám mondani, amit akartam, plusz két emberrel magunk mellett.
A kérdéseimre nem kapok választ vagy inkább mást mond, és egyik jobban megijeszt mint a másik. A szemeit nézem, amik az enyémhez hasonlóan kékek, de valahogy az övé kékebbnek tűnik. Nyelek egyet. Vajon miért tűnik ilyen szépnek? Mármint a kék. Nem Mihail. Határozottan nem ő.
- Miért, nem ez volt a lényeg? - fogalmam sincs mi volt a lényeg, és rettentően bosszantó, hogy nem értem. Nem minta eddig értettem volna bármit is, amit mondott. Leginkább értelmetlennek tűnt minden megnyilvánulása, ahogy a mostani is az, ahogy rám néz, meg minden.
- Nem - rázom meg a fejem, mert valóban azt hiszem, nem akarom tudni a választ, s jobb is, ha nem felel. Tudom, hogy hazudik. Csak nem értem miért, és hogy hogy csinálja ilyen jól. Bár nekem is így menne.
Ahogy Marisra pillant, követem a tekintetét, aztán a szavaira eltátom a számat egy picit, de gyorsan kapcsolok.
- Mi? - miért köti le jobban? Most mondta hogy a kedvence vagyok. Hazudott. Emlékeztetem magam, de közben rettentően meglep, hogy kivételesen nem az jut eszembe, hogy a húgomra akar rászállni, hanem mintha féltékeny lennék, hogy hirtelen nem velem foglalkozik. Nem értem magam. Eddig sem értettem, de ez most kezd a tetőfokra hágni.
- Egyáltalán nem az - vágom rá, gondolkozás nélkül, teljesen őszintén. Nyilván, mert a húgom. Sosem gondoltam rá úgy mint más lányokra. - Egyébként foglalt - toldom hozzá, csakhogy tudja Marisnak van barátja, ne akarjon vele kikezdeni. Bence nem lesz boldog. És én sem. Ha már választani kell... inkább Bence.