Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Állja a lány átható, elszánt tekintetét, ami olyasmi, amit még nem látott csillogni a szemében. Dacot, önfejűséget és hajthatatlanságot már igen, ez azonban... más. Agresszívebb. A makacsságát ugyanis nem ártó szándék, hanem egy ösztönös önzőség szülte: a magánytól való rettegése. Ezt megérti akkor, amikor a lány a családjáról beszél - és ez olyasmi, amivel könnyen azonosul. Hosszan pislog egyet, a mellkasa mély levegővételre tágul, az arcát ismét a Nap felé fordítja, hogy az ágak közt átsütő fény elvakítsa őt.
Most kurva jól szórakozol, apa, igaz?
   -  Kénytelen lennék szemen köpni magam, ha most azt mondanám, hogy menj Isten hírével és hallani se akarok róla. Apa se tette. - csukott szemhéja összébb szorul - Ráadásul én megígértem neked, hogy ha egyszer ezt akarod, akkor az a te döntésed lesz. Csak... csak egy dolgot tegyél meg nekem, jó? - lebiccenti a fejét, szaporán pislogva néz le a fűbe, a foltoktól azonban ismét semmit sem lát - Gondold végig még egyszer. Ha három nap vagy egy hét vagy két hét múlva is így akarod, én nem leszek az, aki megállít. De ha meg akarsz szabadulni tőle, akkor sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vár valamiféle ellenkezést, további megrovást, vagy úgy bármilyen tiltakozást. És ez elmarad. Nagyon fura, hogy nem falba ütközik, hanem egy vívódó, elgondolkodó Willbe, de nem szeretne ennek semmilyen különösebb jelentőséget tulajdonítani. Nem akar csalódni.
- Nem kell követned apád példáját. - Lazának szánt vállrándítással próbálja elintézni a kényszeredettnek csengő szavakat. Olyan, mintha most kicsikarta volna Willből, hogy felelősséget vállaljon érte és a meg nem született gyerekükért. Ebből pedig nem kér. Ha valaki csak azért marad vele, mert muszáj, az régen rossz. Másfelől aljas módon örül, hogy Will nem akar meghátrálni, mert mi van, ha...
- Rendben. Végiggondolom még egyszer. - Tényleg végig fogja, ő is érzi, mennyire hirtelen felindulásból született szavak hagyták el a száját, de mégis igaznak érzi a kijelentéseit. Ettől függetlenül érdemes átrágnia magát egy esetleges gyereknevelés részletein, hogyan, hol, miből. Fontos kérdésekre kell választ adjon saját magának elsősorban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ő is csak megrántja a vállát, a maga melletti fűbe nyúl, hogy azt kezdje tépkedni. Persze, hogy nem kell Martin példáját követnie... hivatalosan. Még csak nem is arról van szó, hogy nehezen nézne tükörbe aztán, hogy leköpte az apa emlékét és mindent, amit vallott, hiszen erről szó sincs. De ismeri a családját, mi több, mint már Adélét is. Ha ez kitudódik, márpedig nincs az a bő ruha, ami örökre titkolna egy terhességet, akkor leghamarabb őt fogják satuba fogni a matrónák egész addig, amíg bele nem roppan.
   -  Akkor... - letép egy lóherét - akkor majd beszélünk. Ha meg van valami, szólsz.
Feltápászkodik a fűből, felveszi az üveget is, aminek már csak az alján löttyen meg némi ital. A tó felé fordul, egy lendítéssel hajítja felé, az üveg pedig hangos loccsanással tűnik el a tükröződő víztükör alatt. Nem néz vissza a lányra, csak a kezeit nyomja a zsebébe, egy elmormogott viszlát kíséretében hagyja ott őt a tó partján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vannak ötletek, melyek a legrátermetebb, leghatalmasabb, legkönnyedebb embereket is könnyedén térdre kényszerítik. Az ilyen ötletek egyike az éjszakai fürdőzés, melyre Kornélunk egészen addig volt lelkes, míg rá nem jött, hogy mennyire veszélyes is ez. Hiszen már így, több réteg alatt is imádkoznia kell sokszor, hogy lelkesedése ne öltsön testet, ám most, mikor egyetlen vagy akár egyetlen réteg sem lesz rajta, a terep sokkal veszélyesebbé válik. Kívánja a menyasszonyát, ez egyértelmű, látszik a szeme állásából, a tenyere izzadásából, melyeket próbál leplezni, és melyek éjjel, álmában gát nélkül szakadnak rá. De erről ugyebár, a lakás csendjében senki sem tud. Ma azonban Cassandra is megfogyatkozott ruházatban lesz látható, és noha közeleg az esküvő, mégis, egy évezrednek tűnik, ami elválasztja őket tőle. Onnantól viszont, ez a jóságos ifjú köszöni szépen, egy hónapig nem kíván majd elhagyni az ágyat, és erre kéri majd a hitvest is.
- Gyönyörű a mai, tiszta égbolt. Tudsz lebegni? Én imádok. - És ha nem tud, hát meg kell tanítania, mert véleménye szerint ezt a látványt a vízen lebegve kell igazán átélni. Mellette lépked, ujjaik összefonódva. Az elmúlt időszakban szinte nem is voltak ketten, mindenhova menniük kellett, és ha csend lett volna, hát jöttek a rokonok és kérdezgettek, ők pedig olyan hosszan válaszoltak, hogy alig várták, ki-ki a maga ágyába kerüljön. Ezért is ez az este, mert most együtt szeretnének végre lenni, zavaró tényezők nélkül. - Ha nem megy, megtanítalak, de szívesen tartalak is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Talán nem ez volt a legjobb ötlet, amit bedobhattak valaha, elvégre továbbra sem érhetnek egymáshoz, amilyen bolondok, ezt még ráadásul be is tartják. Persze elcsattant már néhány csók közöttük, a férfi megérintette bizonyos testrészeit, de ott még sohasem járt. Nem mondhatnám, hogy ez nem keltett frusztrációt a lányban, elvégre ha valakire vágysz, akkor arra szőröstül-bőröstül vágysz, függetlenül attól, hogy ez engedélyezett-e, avagy sem. Lenge ruhája alól fel-felsejlik bikinije, azonban nem ad tökéletes képet arról, ami Kornélra vár, ha egyszer lekerül a textil.
- Tudok lebegni a vízen és szeretek is. Napozni is úgy szoktam, csak a szerencsének köszönhetem, hogy nem égek le soha - elmosolyodik, ahogy visszaemlékszik a medencében töltött nyarakra. Azért előfordult egyszer-kétszer, hogy megpirult egy kissé, de alapvetően szerencsés bőrtípusba tartozik, s előbb sül bantunégerre, mind pekingi kacsára.
A parthoz érve elereszti kedvese kezét és egy gyors, laza mozdulattal kibújik ruhájából, hogy kettejük történetében most először mutassa meg testét úgy igazán. Persze a különböző cosplay-ek többé-kevésbé már engedték a láthatást egyes testrészeire, most azonban mindenféle takarás nélkül villan elő lapos, feszes hasa, melyet tetoválás díszít, hosszú, tükörsima combjai és kerek, kívánatos mellei. Haját egy laza kontyba köti, hiszen nem akar feltétlenül megfázni, amikor majd kimásznak a vízből. - Na mehetünk? - a holdfényben csillanó tekintetét jövendőbelijére veti és finoman elmosolyodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ó, ez esetben... - valamit biztos mondani kívánt, egészen biztos benne, hogy egy nagyon jó mondatot talált ki annak érdekében, hogy ezt a beszélgetést tovább tudja vinni, csakhogy Cassandra, akire éjjel és nappal is mind jobban és jobban vágyik, mindenféle figyelmeztetés és jelzés nélkül, vagy, mielőtt még Kornél elfordulhatott volna, mozdult, és könnyeden vette le azt az egyetlen kis anyagot, amit Kornél úgy istenített, hiszen elfedte előle azt, ami kisejlett alóla. Tökéletes volt, biztonságos volt, és mostanra teljesen elveszett. Vége van. Ha most animációként jelenne meg, álla valószínűleg a földön lenne, nyála megalkotná a tavacska testvérét a kis nyáltengerkét, szemei kocsonyán lógnának, körülötte szívek hullámoznának, és jönne a Tarzan szereti Jane-t kezdetű mondatok. Kornél, bár volt együtt lányokkal korábban, van mégis egy kis titka, ami nem is olyan kicsi, de az biztos, hogy megnehezíti a könnyed légyottokat vele, így hát jó ideje már nem látott nőt ennyire kevés ruhában, ehhez pedig hozzájön a tény, hogy közöttük nem csak az érzelmi érés alakul, hanem egyre túlfűtöttebb a szexuális feszültség is. Minden szentek kérlek titeket, védjétek meg ezt a szerencsétlent, nehogy banális ostobaságot tegyen.
- Mi? - Tudni illik, hogy Ipkovich Kornél úgy nevelkedett, hogy a "mi", "mivan" és ehhez hasonló szavak sosem hagyják el a száját, most mégis, zavarán lassan kerekedik felül a tény, hogy a kedves hozzá intézi szavait. Itt mutatkozik meg kérem, hogy a nő bár a vénuszon született, a férfinak azért erős köze van a majomhoz, mert az ezt követő "ühüm" is kísértetiesen majomszerű. Most még ne kérjük, hogy beszéljen, csak hagyjuk neki, hogy segísen a lánynak a vízbe jutni. - Én. Én eddig is nagyon szépnek láttalak, kívül és belül is, természetesen, de most csak olyan szavakkal illetnélek, amik nem bántóak, de az édesanyám egészen biztosan a számra verne. Gyönyörű vagy, és fogalmam sincs, hogy miért kellett az aratáshoz igazítani az esküvőnket, nem vagyok benne biztos, hogy képes leszek várni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Cassandrának nem célja a fanservice, már amennyiben beszélhetünk ilyesmiről az ő esetében, arról pedig nem tehet, hogy maga a létezése is már az. Nem elég, hogy a belőle áradó vélamágia már önmagában elegendő ahhoz, hogy magára vonja mások figyelmét, muszáj volt ilyen szépnek születnie, ráadásul ennyire ösztönösen csinosnak és vonzónak lennie.
- Csak azt mondtam, mehetünk - szemeivel fürkészőn vizslatja Kornél arcát, kell pár másodperc, mire leesik neki, hogy szótlansága miből is fakad pontosan. Pislog párat, majd ajkai elkezdenek felfelé görbülni, s kénytelen kelletlen rá kell harapnia az alsóra, nehogy szabadjára engedje a feltörni vágyó kuncogást. Nem biztos, hogy mulatságos, ami kettejükkel zajlik, elvégre ha nem aranyvérű családból származnának, ezeken a körökön már régesrég túlestek volna, mi több, ennél sokkal kevésbé formális körökön is. Óóó, igen, nagyon sok nem formális körön. Ettől a gondolattól bizseregni kezd bensője, s nem segít sokat, hogy a férfi végre megtalálja elvesztett hangját.
- Talán nem kell annyit várnunk - óvatlanul szalad ki száján e mondat, azonban legnagyobb megdöbbenésére egy fikarcnyit sem bánja. Ahelyett, hogy a víz felé venné az irányt, Kornélhoz lép, hogy karjait az égimeszelő nyaka köré fonja, miközben lábujjhegyre áll. - Tudod, rengeteg dolog van, amivel örömet szerezhetünk egymásnak... a szexen kívül - hamiskásan mosolyodik el, miközben ujjai a szőke tincsekkel játszanak. Olyan területre tévednek, aminek még csak a közelében sem kellene járniuk, de végre ismét kettesben vannak, s nem csak a férfinak, hanem Cassandrának is nehezére esik már a várakozás. Többet akar egy kislányos kézfogásnál vagy szerelmetes, lágy csóknál. Sokkal többet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Meglepődve tapasztalta, hogy igenis volt kereslet tanoncokat illetően. Mivel a korábbiakban a tanulók nem mutattak különösebb aktivitást, legalábbis Keserű professzor szerint, arra számított, hogy pályamunka nélkül marad. Ehhez képest már az első napokban megérkezett hozzá Marina Darik baglya, miszerint tanulni szeretne okklumenciát. Az ok egyszerű: szeretné magát megvédeni. Mi több, azt is jelezte, hogy a legilimencia nem is igazán érdekli, csak hadd tanuljon meg falakat húzni gondolatai, emlékei és tulajdonképpen önmaga köré. Tivadar mindig is jobb szerette ezeket a típusú embereket, könnyebb volt őket formálni, terelgetni, hiszen nem támadni, visszaélni akartak egy igencsak komoly képességgel, hanem önmagukat felvértezni és védekezni. Talán ezért is kedvelte mindennél jobban az okklumenciát.
- Boldog új évet Neked is, ha nem haragszol, tegeződjünk, sokat fogunk együtt dolgozni és hidd el, belefáradunk a túlzott formalitásba - kezét nyújtja, amit tekinthetünk baráti gesztusnak is. Ezzel egy időben szentesíti szavait is, mely szerint nem pazarolja idejét az olyan extra illedelmességi körökre, amiknek nincs helyük egy olyan kapcsolatban, ahol egymás elméjét próbálják meg feltárni, lehetőleg minél kevesebb sikerrel.
- Ezt örömmel hallom, üljünk le - a maga mackós stílusában, aprót nyögve huppan le a recsegő deszkákra, hogy megvárja, amíg a lány is így tesz, minden bizonnyal jóval kevesebb zajjal. - Ha szeretnéd, hívhatod elmepalotának. Azért kedvelem jobban az elmetérkép megnevezést, mert így még csak ötletet sem adunk annak, aki a fejünkbe akar nézni, hogy mi vár rá - praktikusság, semmi több, de néha igencsak hasznos. - Viszont kíváncsian hallgatlak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem sokat tud arról a fiatalemberről, aki megkereste a képesség elsajátításának okán, azonban minden további nélkül jelzett vissza, hogy a segítségére lesz. Marinához hasonlóan ő sem egy túlzsúfolt helyet választ, ami azt sugallja, hogy maga is jobb szeret rejtett üzemmódban élni, megfigyelni, láthatatlan lenni. Nem mintha pusztán egy bagolyból messzemenő következtetéseket lehetne levonni, de míg korábban sokan kérték teaházba, kávéházba, vagy egy parkba a találkozót, ahol viszonylag sok ember megfordul, a rellonoshoz hasonlóan Tobias sem így cselekszik. Érdekes.
- Szép jó napot - a hidegben dideregve érkezik meg és automatikusan megjelenik arcán egy bíztató mosoly. Nem olyasmi ez, ami levakarhatatlan, inkább tényleg csak egy ösztönös, szelíd jelzés, hogy nem kell tőle félni a szükségesnél jobban. - Reményi Tivadar vagyok, ha nem bánja, örülnék, ha tegeződnénk - mivel nem egy egyszerű diákról van szó, kevésbé nyit közvetlenül, s azt is figyelembe veszi, hogy ebből kifolyólag a másiknak könnyebb a formalitás talaján maradnia. Most, hogy megkezdik a közös munkát, elengedhetetlenné válik a kettejük közötti bizalom kialakítása, máskülönben megette az egészet a fene. Azért reménykedik abban, hogy semmi probléma nem adódik majd.
A csónakház ajtajához lép és kinyitja, azonban ahelyett, hogy belépne, udvariasan előre engedi Tobiast, hogy aztán kattanjon a zár. - Nos, vágjunk is bele. Ha bármilyen kérdés felmerül útközben, arra természetesen válaszolok, most viszont csapjunk a közepébe. Gondolom van már valamilyen elképzelés az elmetérképet illetően - nem kezd el hosszú ismerkedési köröket róni, már csak azért sem, mert igazán jól a közös munka során fognak megismerkedni. Attól nem lesz jobb a viszonyuk, hogy megosztja, van egy örökbefogadott lánya.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nagyon sok mindent nem csináltam még, amit megtennék veled. - Az őszinteség nagyon szép dolog, de bizony a fiú is belátja, hogy olykor jobb, ha csupán csak csend marad, és nem egy-egy kijelentés hangzik el. Mert, bár ez tőle bók volt, az ember mégis gondolhatná, hogy közelében sincs annak, hanem inkább egy cukrosbácsi, aki bizony legújabb áldozatát cserkészi be. Kornél, lássuk be, nagyobb, szélesebb és idősebb is Cassandránál, ám gyermeki lelke lévén úgy vélem, tökéletes társra lel a lányban, és szívem minden reménységével gondolom, hogy ez a tökéletesség kölcsönös lesz. Az biztos, hogy a lány nem könnyíti meg a tényt, hogy tisztességes házasságra kíván lépni vele. Mert ezt szándékozik, még ha teste tiltakozik is. Álmaiban a lány olyan kéjesen nyög és vonaglik alatta vagy éppen felette, hogy mikor másnap családjuk körében reggeliznek, a kis hercegfi zavarában alig mer ránézni. Erre most itt van. Itt áll előtte, mind egy perverz vágy beteljesülése, és képtelen nem rá nézni, nem a testét szemlélni, és akaratlanul is megnyalni ajkait. - Éééén. Én sajnálom, ez illetlen volt. - Szemeit lesüti egyetlen pillanatig, de a következőben már hormonjai újra megemelik a fejét, melyben meg is született a gondolat, hogy ha itt álldogálnak, a lány sosem lesz vizes. Ó drága gyermekem, nagyon sokat kell még tanulnod, és úgy vélem a neked szánt nőben emberedre leltél.
- Voltak kapcsolataim, szerettem őket, de egyikőjükhöz sem vonzódtam úgy, mint hozzád. - A lány más, érzi ezt ő is, nem csak a vonzódás, hanem a tény, ahogy egyre jobban a szívében van. Ahogy minden találkozásukkal kiderül valami, ami közös, vagy amit az egyik még sosem próbált, de megtenné a másikért. Jókat beszélgetnek, hasonló célok vezérlik őket, és, ahogy egyik beszélgetésük során kiderült, a fiúban már feléledt a birtoklási vágy is iránta. Most csak magának akarja Cassy-t. Évekig csak ketten akar lenni vele. - Erről még nem beszéltünk, de te mennyire vagy, jártas ebben? - Érződik, hogy a szavak kissé nehezen buknak elő belőle. Cassy olyan magabiztos, és nem, egyáltalán nem baj, ha volt együtt mással, az sem érdekli, hogy hány emberrel, csak, hogy mit tapasztalt már, azt szeretné tudni. Hogy érezze a lány, benne megbízhat, finoman megfogja a kezét, és a stéghez sétál vele, hogy aztán a vízbe ereszkedve kinyújtsa a kezét felé. És ha Cassandra követi, magához húzhassa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ennek már csak gondolatától is libabőrössé válik, egész teste belebizsereg a gondolatba, hogy Kornél hozzáér. Nem sok tapasztalata van férfiak terén, de abban biztos, hogy jövendőbelijétől nem kell tartania, elvégre egy figyelmes, türelmes, becsületes ember, aki még ráadásul tagadhatatlanul odáig is van érte. Nem gondolta volna, hogy a kényszerházasság akár jól is elsülhet. - És mindnek eljön az ideje - óvatos mosolyra húzza száját, miközben képtelen elszakadni a másiktól. Az eddig a szőke tincsekkel incselkedő ujjak elindulnak lefelé a nyak vonalán, hogy apró köröket írjanak le a mellkason - azon a széles mellkason, amelyhez éjszakánként simulni akar.
- Bevallom, ennek azért örülök. Nem lenne túl jó előjel a házasságunkra nézve, ha más nők után epekednél, bár tekintve, hogy beleszólásunk nem nagyon van abba, mi történik velünk, nagyon tenni sem tudnánk ellene - hangja némiképp keserédes, azonban ez nem kettejük ellen szól. Vajon hány embernek kell boldogtalanul leélnie az életét olyan ember mellett, akit nem szeret? Nekik szerencséjük volt, hiszen le sem tagadhatnák vonzalmukat, mégis... Mennyi volt erre az esély?
A kérdésre megemeli fejét és zavartan összevonja szemöldökét. Hát akkor a szexről fognak beszélgetni, legyen. Minden amit tud, az csupán elméleti tudás, viszont elmondható, hogy annak legalább széleskörű. - Gondolom nem fog meglepni, hogy még nem feküdtem le senkivel. Mivel alapvetően csak a külsőm miatt szoktam kelleni, nem keveredek kalandokba sem - megvonja vállát és láthatóan habozik, hogy folytassa-e. Erre tökéletes megoldás, hogy Kornél a vízbe invitálja, amit el is fogad. Belékapaszkodik, hogy így ereszkedhessen le a stégről, ám a közeg túlságosan hidegnek bizonyul így elsőre. Érezhetően összerázkódik és szorosan vőlegényéhez simul, hogy a belőle áradó hővel próbáljon felmelegedni. Ennek örömére elkerülheti a további szemkontaktust. - Az árvaházban... az igazgató próbálkozott ezzel-azzal, de nem történt végül semmi - hogy ez vajon indoklása vagy oka-e annak, hogy eddig nem szerzett kirívó mennyiségű tapasztalatot, az igen jó kérdés. Viszont őszinte, amit nem gondolt volna: még szüleinek sem mesélt ezekről az élményeiről, azonban ha komolyan gondolják a házasságot, jobb, ha mindent megoszt, ami kettejükre tartozik és befolyásolhatja kapcsolatuk alakulását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Csak a formalitásokba nincs, hogy mi történik az esküvő után, abba azonban másnak nincs beleszólása - Feleli szinte lágyan, még akkor is, ha tudja, ez nem teljesen igaz. Habár ő maga csak sokadik, sőt nem várt gyermek a családban, mégis, most, hogy felfigyeltek rá, és vőlegénnyé tették, figyelemmel fogják kísérni házasságát is. A vagyonnal való gazdálkodását, felesége költéseit, gyermekeik számát, neveltetését. Bele fognak szólni az életükbe, de javaslatként fognak minden kritikát feltüntetni.
- Ezek a házasságok sokszor nem egyenlőek, de a miénk az lesz - Nem könnyű úgy beszélnie, hogy közben a lány simítja, érinti, és ő is egyre inkább felfedezi nagy kezei alatt az aprócska testet. Ha kettejüket nézzük, valószínűleg könnyedén jut eszünkbe a Szépség és a Szörnyeteg című mese, hiszen Cassy gyönyörű, fiatal, törékeny, míg Kornél magas, széles és marcona külsővel van megáldva. Reméljük az idő valóban őket igazolja, és mindaz, amit Kornél elhatározott, a boldog házasság, az évek, melyeket kettesben töltenek majd, valóban a boldogságot hirdetik. Szeretne utazni, világot látni a feleségével, és megadni neki mindent, amiben hiányt szenvedett. Azt szeretné, ha mindenki megértené, milyen csodálatos is az ő kapcsolatuk, és majdan példaként szolgálhatna gyermekei, unokái, vagy éppen tanítványai előtt. - Szeretném, ha nem azt érznéd, amit sokan, hogy uralkodom feletted, hogy megalázhatlak, hogy kényszeríthetlek. Magunk körül nagyon sok boldogtalan házasságot látunk, de én azt a szomorúságot a te szemedben sosem szeretném látni. - Számára a Romanova lány a megváltás, valaki, akit nem hitt, hogy meg fog ismerni. Élete elején van még ugyan, de a visszautasítások és sikertelen együttlétek után úgy határozott, hogy nem kényszeríti magát szerelembe, és elfogadja, ha senki sem lesz, aki elbír vele. A félelme persze nem múlt el, sőt, mi több, mindig, mikor Cassandra hozzáér, megállapítja, hogy mennyire karcsú és apró. - Senki sem bánthat már. - Mostanra mindenhova eljutott a hír, hogy jegyesek, és ki tudja, az idei házasságok között talán egy szerelmi frigy is köttetik. Oly sok botrányos házasság után, ez nem is lenne olyan rossz, nem igaz? - Valamit szeretnék elmondani neked. Vagyis, azt hiszem, inkább megmutatni. Nem akarlak megriasztani, csak felkészíteni, hogy lehet, hogy egy kicsit kellemetlen lesz a velem való együttlét. Nem akarlak én se bántani, de lehet, hogy nem lesz kellemes. - Érződik, hogy keresi a kifejezéseket, a szavakat, mondataiban el-elakad. Valószínűleg még sosem volt olyan személy, akivel ilyen különös helyzetbe került.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hallod... Hallod asszony, ne ringassadd már aztat a tutajt, hát mindjárt belezuhanunk a vízbe mindketten! - fújtattam nagyot, majd köhhentettem kettőt a füsttől, amit még mindig nem bírok, de ugye ha valamit ki kell próbálni, akkor ki kell. Inkább a lány felé tartottam a kézzel tekert cigarettát, amit a főnökömtől kaptam a  kávézóban, hogy ha gondolja, akkor szívjon belőle ő is. Nekem kaparta a torkomat, de amúgy nem volt nagy durranás, sokkal jobbra számítottam. Különben miért van érte mindenki ennyire megveszve? Semmi értelme, meg drága is. Már ránk sötétedett, ahogy a lopott hattyús vízibiciklin ringatóztunk. Elkötni a járművet nem lehetett akkora durranás, mert már nem is emlékszem a részletekre, de ugye ki tartja számon?
- Ugye tudod, hogy ha így megyek vissza a kastélyba, nekem szét fogják rúgni a seggem? Nézd meg a farmerom is elszakadt - mutogattam a tátongó lyukra a nadrágon, de aztán csak a hűtőtáskát közelebb húzva vettem ki belőle egy olyan színes, denevéres üveges dolgot. A piros egész finom. - Szerintem gyakrabban kéne ezt csinálnunk. Nyugodt. Meg emberek sincsenek. Ha csak nem kukkolnak a partról. Csak nem... Milyet kérsz inni? Van narancsos, meg ananászos, meg... dinnyés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Borka

-Kamu - vágtam rá rögtön. Ha ő sem mozog és én sem mozgok, meg áramlatok sincsenek, fizikai képtelenség, hogy a hattyú dolongeljen jobbra-balra, mert a természet nem engedi. Most mégis úgy ingázott, mint egy rossz hinta.
- Pattintós? Hangot ad ki vagy ugrál? - kérdeztem látványos megrökönyödéssel az arcomon. Sosem láttam még cigarettát pattogni, az ember azt hinné, hogy nem is tud olyat. Ezek szerint meg mégis alkalmas rá, különben nem árulnák ilyen néven, gondolom. - Azt kipróbálnám, jól hangzik.
Még szélesen el is vigyorodtam, miközben azért még egyet szívtam a cigiből. Úgy hallottam a menők így csinálják.
- Hát nem tudom. Ritkán megyek vissza este, tudod, nem sok dolgom van erre - közöltem végül elgondolkozva, de meg is vontam a vállam, hogy összességében nem is lényeges. A társaság a fontos, nem az út maga. Azt hiszem. - Nem veszek olyat, ami lyukas. Mutatóba se. Lehet neki az anyukája nem mondta, hogy ne hordjon ilyen hülyeségeket...
Mindig tudtam, hogy Borka egy nagyon laza nő, de ennyire sose gondoltam volna, hogy király tud lenni. Én nagyon elragadtatott gyerek módjára figyeltem őt.
- Pina Coladat ittam, az finom. Mi az a Bloody Mary? - kérdeztem elkerekedett szemekkel. Miért inna valaki véres marit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Van abban valami igazán morbid, és mégis szemet gyönyörködtetően szép, ha a temetőben három sorban is a rokonaid sírja helyezkedik el. Mindenki a családomból itt fekszik, ha jól emlékszem, éppen azért van ekkora kihagyás a mostani szakasz és a rákövetkező között, mert anno ezt a részt a településalapító felmenőim magukénak nevezték ki, aztán, valahogy senki sem akart alább adni, inkább tetemes mennyiséget fizettek ki az előre megváltott sírokra. Amióta ideköltöztünk, ezt a költséget is átvettem az anyámtól, elvégre mindenféle külön egyezkedés vagy megbeszélés nélkül átadta nekünk a házat. Először máshova akartunk menni, de nem hagyta. Azt hiszem, Bogi miatt, akinek napról napra jobb nagymamája. A múltkor azt mondta, nem is hiszi el, hogy nem a mi gyerekünk, hiszen a szeme olyan, mint az enyém, a füle meg az álla, meg az orra, meg lényegébe minden mása olyan, mint az apjáé. Szegény gyerek. Eléggé pocsék arány tud lenni, ha lányként azt mondják, hogy olyan vagy, mint apád, és legyünk őszinték, én is a humoráért mentem hozzá, nem az ízlésesen elrejtett kockahasáért.
- Szóval tényleg úgy érzem, hogy lassan rendeződünk.
A jelenlegi legfrissebb sírnál ülök, itt nyugszik ugyanis Vitay Mátyás, aki tanácselnökként irányította Bogolyfalvát. A fehér márvány a mai napig szép, nem koptatta még meg az idő. Mondjuk az is igaz, hogy csak néhány éve történt, még nem volt annyi ideje annak a bizonyos elhasználódásnak. A képen fiatalos, mosolygós férfi van, emlékszem még akkor készült, amikor leköszönt a posztjáról. Ebből az időszakból vannak nekem is a legszebb emlékeim, és szerintem anyámnak is, mind a ketten erre a képre gondoltunk. Tökéletes. Mellettem a földön négy csikk hever, mellényomom az ötödiket, miközben már nyúlok is a következő szálért. Vannak rosszabb napok, amikor többet kíván a szervezetem, és ilyenkor meg kell adnom neki azt, amit kér. De azért kigyomláltam, minden sírra ültettem friss virágot, mindenkit letakarítottam. Így elégedett vagyok, és megérdemlem, hogy kicsit ejtőzzek. Szép volt Emma, tiszta családi jócselekedetcunamit zúdítottál a családra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Csak nem hagyta el Magyarországot, csupán keresett egy olyan menedéket, ahol aligha jutna eszébe bárkinek is keresni. Utoljára még tanodás évei alatt járt a faluban, amely azóta már várossá nőtte ki magát. Majdnem el is tévedt! De szerencsére az emberek nem városiasodtak el annyira, hogy felvegyék a mogorva, paraszt stílust és megmaradtak segítőkészek.
Catherine-t néhány évvel ezelőtt ismerte meg egy divatbemutató alkalmával, ahol összebarátkoztak annyira, hogy Mirellában felötlött, néhány napig meghúzná magát náluk. Szerencséjére a Payne ház minden jöttmentet befogad, aki arra érdemes és kapott egy ágyikót, ami nem is annyira kényelmetlen.
Mirella - bár az elmúlt napokban ez aligha derült ki róla - szereti a nyugalmat, szereti a természet csendjét, ahol lehet gondolkozni, elvonulni kicsit az emberek elől. Mindig szerette a tó környékét, bár már ez sem úgy be ki, mint amire emlékszik, a varázsa ugyanúgy él. Ezért is lehet az, hogy annyira elkalandozik a pár nap történéseiben, hogy fel sem tűnik neki, milyen vihar közeleg. Már csak az első esőcseppek hozzák vissza a valóságba, s bizony, mire feltápászkodik, egyre sűrűbb, egyre nagyobb cseppek esnek, így hát a legközelebbi menedéket célozza meg, ami nem más, mint a csónakház.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Még egy hangos sóhajtással sem meri megtörni a temető mélységes csendjét. Ugyan rokonai, szerettei nem itt nyugszanak, mégis sokszor fordul meg erre, abból a célból, hogy segít: növényeket gondoz, pár, a faluban élő, már nagyon idős hozzátartozói sírját, vagy csak úgy, mert éppen erre van kedve sétálni. Nem kér cserébe semmit sem, szívesen teszi, mint mindenhol, ahogy a növényekről van szó és foglalkozhat is velük. Van, aki nem, van, aki megtalálja azt, ami ki tudja kapcsolni. Temetőből nem illik lopni, így ő sem teszi. Fizetségének tekinti mókásan azt, hogy amikor mag, hajtás vagy valami más zöld kell, kijön és vesz, szed. Így történt ez most is, ahogy kezeiben a kis táskában pihennek a zsenge hajtások, hiszen a magokat még csak majd ez után keresgélgeti. Egyrészt az iskolai, másrészt a saját, házi kis gyűjteményébe tervezi eltenni, miután kikeveredett innen.
Éppen kikerüli az egyik sírt, amikor egy füstfelhőt pillant meg. Nem ijed meg, hiszen tűzhöz kicsi, hideg már nincs, és mivel a saját zsebében is pihen egy doboz, tudja, mi hozza. Csak a kíváncsiság miatt a közelebbi soron megy, ahonnét megpillantja a női alakot, aki hamarosan ismerőssé válik. Nem kívánná megzavarna, ha nem üti meg a fülét a mondat, amit a morbid humora nem enged el oly könnyen. Így csendben lépdel közelebb, legalább köszönni utána és aztán hagyni, hogy szerettei között pihenhessen kicsit, gondoljon rájuk. Rá meg vár egy nagy adag virágföld és a kosz, amit okoz vele. De már okos, leteríti az újságot is az asztalra és könnyebben takarít.
- A nikotin függőségeddel? - nevetős hangja csendül fel a nő mögött, ahogy futólag a csikkekre pillant, majd vissza rá, immáron szégyenlős mosollyal. - Ne haragudj, nem tudtam kihagyni. Szia – megérti azt is, ha ezek után messzire küldik, de ő ilyen. Most már. Csendben gyújt rá, majd nyúl oldalra és az egyik, csak a vázába csípett fehér rózsát helyezi a sírra, amint térdkattogással guggol le mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Egyáltalán nem állt szándékomban mindazok után, ami ott történt, hazamenni. Helyette valóban Bogolyfalva felé vettem az irányt, egy olyan helyre, ahol nyugalmat reméltem, ez pedig a nagymamám volt. Ő pedig, ahogy annak lennie is kell, tette a nagymamai kötelességeit, mert mindegy, hogy hány éves az ember, a nagyi nagyiként funkcionál. Ehettem pirítóst és csokit reggelire, aludhattam sokáig, kaptam kakaót lefekvéshez, és a nagypapa újabb trükköket tanított sakkozás közben, mialatt persze, szépen kiszedte belőlem, hogy mi is a problémám. Aztán nevetett. Igen, simán kinevetett. Már értem, hogy miért mondják, hogy ugrik egy generációt a stílus. Az öcséim köszönnek vissza benne. Vagy ő az öcséimben, mindegy is.
Viszont a bújkálásnak és a titkoknak megvan a maga ára, többek között az, hogy sétáltathatok kutyát. Hiába van nagy udvar, az nem elég neki, mert olykor szeret a tóban megmártózni, és hát igazán, én is kimozdulhatnék. És hiába esik, a kutya éppen ezt szereti. Így hát egy kölcsönkapott gumicsizmában, egy jól tartott Husky és Golden Retriever keverék ebbel, Mucikával, akinek bejegyzett neve amúgy Sarolta - ne, ne menjünk bele a részletekbe -, nekivágok annak a harci feladatnak, hogy a kutya meg legyen sétáltatva, és ha kedve úgy tartja, az esőben még a tóba is megmártózzon. Nagyobb égés már úgysem érhet, nem?
Nos, de. Történetesen az, hogy mostanra már hallucinálok is, ugyanis, ahogy a vízparton teszem a kört a kutyával, kezemben a sárga esernyővel, egyszer csak életem megkeserítőjét pillantom meg, amint a romantikus esős jelenetben álldogál a csónakház teteje alatt. Kiváló. Meghibbantam, hivatalosan is. Remek. Behunyom a szemem, finoman megingatom a fejem, és helyette inkább Mucit engedem el, hogy csobbanjon. Komolyan megteszi, nagyobb élvezettel, mint a környékbeli gyerekek. Én pedig nagyon erősen megpróbálom elkerülni, hogy rápillantsak a nőre. Nincs ott, és kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ez csak egy kis eső, ez csak egy kis eső. Nem lehet baj, nem lehet baj. Mantrázza magának a mondatokat újra és újra. Az esővel semmi baja nincsen, szereti a természetet, amikor ébredezik egy kevéske eső után. Az illatok fenségesebbek, mint máskor, a virágok éppen úgy nyitnak a világ felé, mint a most született új élet. Egy csendes záporban mezítláb sétálni maga a mennyei manna, még akkor is, ha mások emiatt olykor bolondnak nézik az embert.
Ám egy vihar, égi zengés, fényjáték, durva széllel és végeláthatatlan csapadékkal az már nem csak a természetet sújtja, hanem őt is. Fél tőle azóta, hogy gyermekként egy majdnem az életét vette.
Eleinte azt gondolta, hogy most is csupán egy kedves, barátkozós, magát éppenhogy megmutató eső felhő érkezett, ami üdvözölni akarta őt a faluban. Ám a szellőből lassan leveleket, port hordó szél kerekedik, az esőcseppek durvábbak, szaporábban érkeznek a csónakház fedelére és Mirella ettől kezd pánikba esni. Nem vesz észre magán kívül senkit, Márton és a kutya jelenléte nem viszi el messzi földre, hogy gondolataiba elmerülve, sikerüljön nem arra koncentrálni, hogy ebből akár nagyobb vihar is kerekedhet.
Jobb híján mit csinál? Bemegy a csónakházba és ott keres magának menedéket egy sarokban, egy pokróccal, mert természetesen pálcája nincs nála, hiszen ő csak egy kellemes, nyári sétára indult, hogy kicsit szellőzhessen a feje. Ehelyett, most lábait felhúzva, nyugtatgatja magát, remélve, hogy ez a vihar éppen olyan hamar tovább áll, mint ahogy érkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Abszolút nem vágom - világosítottam fel, hogy amúgy nálunk otthon nem voltak ilyen fura dolgok, mint itt a dohánybolt, hogy bemész, kérnek tőled papírokat, meg minden, azért, hogy egy fa maradványaiba csomagolt, szárított növényt vehess. Akkor a teázóban miért nem kellenek a papírok? Magyarázza már meg nekem valaki, hogy működik ez az egész. A hozok nekedre hálásan elmosolyodtam és megfogadtam, hogy legalább tizenöt percig nem vádolom meg vele, hogy billegteti a hattyút.
- Ha... az mondjuk nem hangzik rosszul - gondolkoztam el mélyen, még a homlokomon is elmélyedtek a ráncok, ahogy filozofáltam az esztétika és praktikum arányáról. Ha apa egyszer ezt meghallotta volna a számból, biztos, hogy arcon vert volna érte. Mint anyát. Szegény anya.
- Jaj ne sírj, ha baj, majd nem iszom többet... oh - realizáltam, hogy amúgy irónia, meg büszkeség, akkor biztos nem rossz, inkább az öngyújtóval lepattintottam a bacardi tetejét, ahogy a videóból tanultam. Az internet a tudás és állatos videók végtelen tárháza. Szép hely.
- Szóval... alkoholos...paradicsomleves - dolgoztam fel az infókat lassan, szavanként ízlelgetve, hogy most pontosan miről is beszélünk. Nem tetszett, amit hallottam, én nem fizettem volna ilyenért. Eleve a paradicsomért sem voltam annyira oda. A sötétség ellenére szemügyre vettem Borka karját, bár nem láttam semmit, de bólogattam.
- Hogy MIK élnek itt?! - csattantam fel, a lábam kihúzva a vízből, beljebb is csúszva a hattyún, akaratlanul is mozgatva azt. Elborzadva meredtem a vízre. - És mit csinálnak azok egész nap????

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nincsen semmi baj. Éppen csak megkattantam, mi is az, amin aggódnom kéne? Eljövök ide, direkt ide, ahol mindig megvédenek, ahol nem érzem a kényszert, ahol nem kell aggódnom azon, hogy belébotlok, és mi történik? Ide képzelem. Hát teljesen normális! El fogom venni a húgát feleségül, szép életünk lesz, kissé unalmas, de kellemes, és ő nem lesz jelen, sem akkor, sem most. Zille nem ezt érdemli, nem azt, hogy ne legyen a nővére jelen, és persze azt sem, hogy ne szerelemből házasodjon, de az élet nem kívánságműsor,  ha az lenne, az apám élne, én meg szerelemből házasodnék.
- Mucika.
Láttam, hogy bemegy, és ez egy picit gyanús képzelgés, mert reális esetben csúnyán nézne rám, nem reálisban meg vetkőzni kezdene. De nem. Nem eltűnt, bement. Ennek kapcsán utána indulok, a kutya pedig éppen nem tud vizet érni, amiért lehet, hogy utál, de mindegy is, mert a nagy helyzet az, hogy csúnya vihar lesz, és ha meghal, megölnek. A csónakház viszont nagyon is vonzó jelenleg, így elindulok felé. Az is lehet ám, hogy egy sötét démon megszállt, megkereste a gyengepontom, és őt találta, mint az új, ám érzelmileg igen aktív eshetőséget, és belőle táplálkozik. A lényeg, hogy haza kéne mennem, de nem teszem, helyette belépek a kutyával, aki egyből abba az irányba indul, ahol a nő van, és hozzá közel fekszik a földre. Jobban kellett volna figyelni SVK-n, és akkor most tudnám, hogy milyen babonázó lénnyel van dolgom…talán banshee? Mire a gondolat idáig elér, már óvatosan mellé telepedek, és kérés vagy kérdés nélkül átölelem, szótlanul a haját simogatva. Ez most egy ilyen helyzet, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Het komt goed, het komt goed - mantrázza halkan, s egészen addig, míg a kutya egy halk nyűszítés közepette meg nem érkezik, fel sem tűnik neki, hogy valaki szintén a házat választja menedéknek. Csak meredten néz előre, nem akar tudomást venni arról, aki jött és jól is megy neki. Hollandul mantráz, magára figyel és akkor két kar tekeredik köré, ő pedig gondolkodás nélkül temeti arcát a férfi vállgödrébe.Orrába lassan kúszik a már ismerős illat, a boróka keveredik a mandarinnal és lágyan simogatja meg Mirella lelkét a kevéske só, ami a tengert idézi egy pillanatra.
- Márton!? - halkan, lágyan kérdezi, úgy, ahogy még sosem szólt a másikhoz. Fejét nem emeli, mert éppen dörren egyet az ég, melytől ő még jobban elveszik az ölelésben.- Megint meg akarsz menteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Itt van. Fizikailag. Érzem őt, és hirtelen az a nem kimondottan illő gondolat jut eszembe, hogy ha megnyalnám a nyaka hallatán, vagy válla ívét, pont olyan íze lenne, mint néhány napja, amikor magamhoz vonva csókoltam őt, úgy, mintha az életem múlna rajta.
A gondolat megmosolyogtat, ahogy reszkető testét határozottan tartom. Férfiasan, biztonságot sugárzóan. Nem akarok olyat tenni, amit támadásnak, vagy kellemetlenségnek élne meg, mégis vannak ösztönös cselekedeteim, amelyeken nem tudok uralkodni. Ilyen az is, ahogy simítom a haját, vagy akaratlan is megcsókolom a feje búbját.
- Most megpróbálom jobban csinálni. Mi a legrosszabb, ami történhet? Megversz? Majd beperellek.
A gondolatra elmosolyodom, és remélem ő is, bár azt jobban szeretném, ha megnyugodna, aggasztó egy olyan határozott nőt, mint amilyen ő, ennyire védtelennek látni. Hogyan is lennék képes magára hagyni, vagy bántón viselkedni vele, amikor ennyire ki van szolgáltatva?
- Régen én is féltem a vihartól, de aztán megszülettek az öcséim, és nekem nagy és erős testvérnek kellett lennem. Mindig azt mondták, a családtagjaimnak kell egy biztos pont, mert az a legfontosabb, így azzá akartam válni. Nincs félelmetesebb, mint legidősebbnek lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Márton szavaitól teste lassan rázkódik, nevet az ölelésben, s megjegyzi magának, hogyha már sokkal jobb állapotában lesz, kérjen bocsánatot. Elvégre majdnem eltörte a másik orrát, s ez tőle szokatlan viselkedés, még annak tükrében is, hogy a másik kiprovokálta.
- Csak mesélj tovább, hogy valami elterelje a figyelmemet - kéri halkan, fejét egy pillanatra sem megemelve. Teljesen ki van attól, hogy ennyire gyenge és esetlen. Senki előtt nem kellene ilyennek lennie, főleg nem Bontovich előtt.
- Én nem, én, én nem félek. Kikérem magamnak - most mozdulna, de kintről hatalmas dörrenés adja tudtukra, hogy valahol a közelben csapott be a villám. Mirella pedig még közelebb bújik, minden parányi levegőt kiprésel maguk közül.
- Het spijt me, het spijt me - búgja halkan ismét a holland nyelvet használva. - Sajnálom, nem kellene így látnod, sőt sehogy sem kellene, sajnálom, tényleg, sajnálom - 28 évesen ennyire félni egy vihartól, nevetséges. Tudja jól, hogy most dől össze a kártyavár, pedig egész jól felépítette Mártonnal szemben a falakat.
- Legidősebbnek lenni néha átok - ehhez sajnos csak ennyit tud hozzátenni. Ha nem ő lenne idősebb, hanem Zille, akkor valószínűleg most minden más lenne.. De nem így van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Tőlem senki se fogja megtudni, hogy mi a gyengepontod, megőrzöm a titkod.
Mást akarok mondani, azt, hogy védelmezem, hogy egész életemben fogom, hiszen hamarosan a családom lesz. De nem mondhatok ilyet, mert a húgát kell feleségül vennem, mert attól még, hogy a családjaink egyesülnek, és ő a rokonom lesz, nem én leszek a férfi, aki érte él. Nem én fogom ölelni a következő viharos éjjelen, és ez a tény szomorúbb, mint bármi az elmúlt napokból.
- Itt akartam élni, gyerekként. Még tervrajzot is csináltam arra, hogy hogyan fogom átalakítani. Megnöveltem volna a verandát, hogy ott ülhessünk ki, és húztam volna rá még egy szintet. Muglimód, saját kezűleg. A szüleim elhűltek, amikor azt mondtam, hogy kőműves akarok lenni. Egyszer, hogy elrettentsenek, megmutatták nekem a legsztereotípabb munkást, akit csak találni lehetett. Mindig részeg volt, és a feneke kilógott a nadrágból. Szerinted elijesztett?
Lágyan beszélek hozzá, a hangom megtelik azzal a szeretettel és kellemes nosztalgikus hangsúllyal, amilyen valójában szokott lenni. Ujjaimmal a felkarját simogatom, és amikor jobban hozzám bújik, szorosabban ölelem magamhoz. A gondolataim, melyek egyértelműen szexuális töltetűek voltak, tovaszálltak, és helyüket átvette az a megnyugtató és mégis kínzó gondolat, hogy én vele akarom ezt, hogy vele, bármennyire is impulzív ez az egész, bármit képes lennék otthonnak nevezni, sőt vágyom a közös otthonra. Nem akarok erre gondolni, így inkább folytatom a történetet. Ahogy kinéz ez most, elég hosszan elhúzódik majd a vihar.
- Már aznap megvolt a terv, reggel elloptam Milán egyik farmerját, ő gyerekként elég vézna volt, én meg masszív, beleerőszakoltam magam, és anya tükre előtt guggolgattam, míg be nem állt a fenékívem olyanra, mint a férfié. Elloptam egy bort, pocsék íze volt, de ittam, mert láttam, hogy ő is azt teszi. A különbség kettőnk között az volt, hogy ő négyszáz forintnál kevesebbet költött a tablettásra, én viszont egy közel húszezer forintos borral rövidítettem meg a családot. Nem érte meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Hallgatja s szinte látja a szemei előtt a képet, amit Márton szavaival lefest. Hangja most lágy, édesen cseng, olyan, mintha bátorságot és erőt kapna tőle. Ezenfelül pedig.. Úgy érzi, hogy viharos estéken a kandalló előtt ülve, el tudná hallgatni, ahogy ez a hang duruzsol neki és álomba ringatja.
Szedd össze magad.
Mélyen szívja magába még egyszer a férfi parfümjének illatát, majd lassan, már nem remegve kezd el kibontakozni az ölelésből.
- Tévedtem. Ez így nem jó. Ez. Nem jó. Inkább ne mesélj- ez kérés, mindkettejük érdekében.- Gyönyörű elképzelés amúgy, látom magam előtt az egészet. A szüleid pedig irtó jó fejek, hogy ezt csinálták, nagyon tetszik a megoldásuk, de... Ha tovább mesélsz, akkor másképpen kezdek rólad gondolkozni és nekem most gyűlölni kéne téged, nem? - bizonytalanul teszi fel a kérdést, talán csak magának, nem is Mártonnak. - A kutya?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Furcsán üres és hideg az érzés, amit maga után hagy azzal, hogy eltávolodik tőlem. Nem akarom, hogy ne legyen itt, velem, hiszen már volt, tetszett, akarom. Mégsem tartom ott erőszakkal, zavartan helyezkedem inkább törökülésbe, és félszegen bólintok.
- Igen. Igen, mindenképpen. Mindenkinek az lesz a legjobb, ha gyűlölsz.
Ez mondjuk tényleg igaz, mert ha nem tenné, akkor megkérdezném, hogy nem-e akarja mégiscsak újragondolni azt, hogy nem megy férjhez, és ha nemet mond, akkor ugye visszamegyünk a startra, és megint gyűlölni fog, igazán. Inkább csak mondjuk, hogy utálnunk kell egymást.
- A nagymamámé. Fura kutya, eleve furán néz ki, így, hogy félig husky. Saroltának nevezték el, amire hallgat is, de általában akkor szólítják így, ha valami rosszat tett. A mucikát szereti. Előző életében vizikutya volt, imád nagyokat sétálni. A papám volt a falu orvosa, negyvenpár évig, az utolsó aktív évében ő találta ezt a kutyát, és hazavitte a mamámnak, mint legújabb unoka. Azért is lett Sarolta, mert nálunk a fiúk m, a lányok s betűvel kezdődnek. Ezen az ágon persze, és akkoriban mint itt tobzódtunk náluk. Meséltem nekik rólad. Hogy találkoztunk, hogy most itt vagy, és, hogy mennyire furcsa ez a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem ezt akarta hallani. Tudja, hogy így kell lennie, mégis az elmúlt napokból kiindulva arra számított, hogy Márton ellenzi majd a dolgot. Furcsa, hogy egyetértenek, olyan idilli és veszélyes.
- Sarolta, aki Mucika.. Érdekes párosítás - mosolyodik el szeretettel, s a furcsa ebre néz, aki békés a kinti idő ellenére. - Meséltél rólam? Mármint, miért? Mit? Ez így eléggé furán hangzik Márton.. Félnem kellene? Most meg fogsz ölni és elásol? - nyilván viccel, de csak azért, mert a saját gátlásait szeretné oldani, hogy ne legyen ennyire feszült a másik jelenlététől és attól, hogy ennyire esetlen. Nem tudja, hogy mi van vele, de Márton jelenlétében egy olyan énje kerül elő, melynek létezéséről sem tudott. Eldönteni még nem igazán sikerült neki, hogy most ez akkor jó vagy sem.
Most jó. Túlságosan is.
- Szerettem idejárni. Azt terveztem, hogy mesteren is maradok.. Aztán.. El se végeztem még az alapot se - nevet fel halkan és Mártonra néz, mintha ebből tudnia kellene, hogy végül is, miatta nem.
- Ne hagyd, hogy Zille ne fejezze be, esetleg ne tanulja azt, amit szeretne, kérlek.