Polli
Borcsa

- Meg sem mozdulok, kölyök - horkantok fel fintorogva. - Rinyálsz má' ennyit - még a szememet is megforgatom, na de mit lát ő ebből? Semmit. A józanságnak határait sem súroljuk, oszt még az ég is sötét. Kezd csípőssé válni az idő, úgyhogy félkézzel a vállamra húzom a dzsekim, míg a másikkal a cigiből slukkolok.
- Neked a pattintós kéne, mint Marikának - nem Marika, hanem...Mari...la? Na? Marica? Mindegy, mit érdekel. - De a koboldgyökér is tetszene, hidd el, fiam, attól unikornist látnál a szivárványon pisilve - a kezemmel nagy vonalat mutatok az égen, mutatva ezzel, mekkora nagy szivárványra gondolok.
- Csak akkor, ha meglátnak. Annyira béna vagy, hogy meglátnak? - fordulok felé a szemöldökömet megemelve. - Amúgy sem értem, az a lik nem volt eddig rajta? Láttam egy csajt, bafod, annak egészen a micsodájától a bokájáig szét volt szaggatva, cérnák tartották össze. Akkor meg már minek veszi fel? - kérdésem nyilvánvalóan nem vár valódi választ. Értem én, hogy divat, de tesó...nemá'.
- Én minden este ezt csinálom. Csak változatosabban, télen rohadt nehéz lenne elkötni egy hattyút - magyarázom a cigivel a számban. A cipőfűzőmet kötöm, aztán kinyújtom a kezem egy üvegért.
- Legyen az ananászos, az már majdnem pina colada. Szereted? Vagy a bloody mary az eseted? - nem lepődnék meg, ha egyik sem lenne és az lenne a következő lépcsőfok, amit megugornánk. Egy koktélest.

Polli
Borcsa

- Hülye vagy - legyintek azonnal, hát ez a lány tényleg nem tudom, honnan jött. - Vágod, amelyikben van egy kis kapszula és ha szétnyomod, akkor gyümölcsös lesz tőle - magyarázom néha Pollira pislogva. - Majd hozok neked.
Sok emberrel vagyok jóban, de azt nem értem, vele hogy sikerült lespanolni. Megesett rajta a szívem talán, mintha egy kidobott kiscica lett volna, akit haza kellett vinni, különben ki tudja, mi lesz vele.
- Pedig baromi kényelmesek ám. Ha leguggolsz, nem feszül a térdeden - magyarázom azt a nagy tudományomat, ami a divattal kapcsolatban van. Én szeretek néha csinosan felöltözni, főleg ha alkalom van, de az esetek nagy százalékában azt is leszarom, ha festékes melegítőben szabadulok ki otthonról.
- Mivan?! - hüledezve fordulok teljes testemmel felé. - Ittál már? Jézi, esküszöm egyre büszkébbé teszel, fiam - még a szememből ki nem gördült könnycseppet is letörlöm és szipogok hozzá. Miért is nem színésznőnek mentem?
- Az? Egy szar - vonom meg a vállam. Elveszem az ananászos üveget, felpattintom a tetejét és beleiszok. Természetesen az elégedett "áhh" nem marad el a végén. - Paradicsomlé az alapja, vodkás és csípős, az a tipikus, amitől ha még nem voltál rosszul, már biztos mész okádni. Blöeh. Némmeg, máris feláll a szőr a karomon - mutatom a dzsekim ujját felhúzva, bár elég sötét van már ahhoz, hogy semmit ne lásson.
- Szerintem amúgy ebben a tóban még mindig élnek a vad sellők, vagy valami ilyesmit hallottam. Lehet ők mozgatják a hattyat - a semmiből jut eszembe, de legalább a frászt hozom rá.

Polli
Borcsa

- Dik - szalad ki a számon és a szám lefelé görbül meglepetésemben. Tőle pont nem számítottam egy ilyen könnyed-laza-fiszemfaszom-csavarós mozdulatra, amivel kinyitja az üveget. Na ezért barátkozom vele. Mert bár totál fogyi, van benne potenciál, csak rendesen meg kell nevelni és megtanítani az életre.
Kezdve a véres maris koktélnál, át a tóban élő vérre szomjaz sellőkön egészen...hát majd meglátjuk, mi lesz még belőle.
- Hallod állj már le - förmedek rá, mert akkora hévvel ugrabugrál, hogy majdnem felborul az egész hattyú. A tyú mind a hat része. Megkapaszkodom a belső ívében és kitámasztom magam a lábammal, hogy legalább én a mozgásommal ne adja rá még egy löketet.
- Sellők - ismétlem el magam. - Hát honnan tudjam? Vadásznak a halakra meg a vízbe csábítják a varázslókat, biztos - tippelem meg. - De úgy tudom, a kedvenc hobbijuk, hogy a vízbe lógatott lábakat leharapják tőből - szépen elvigyorodom, amint ezt kimondom.
- Van egy csávó, az jár be a csárdába és azt mondja, ő a sellők királya, vagy mi a bánat - horkantok fel. - Hát én meg akkor Ariel vagyok és megbűvölt a csápos banya...

Polli
Borcsa

- Ne bízd azé' el magad - nem adom meg neki a választ a kérdésre, hogy jó vagy rossz dik, egyszerűen meglepődtem. Hát na, de komolyan, ilyet még én sem tudok.
- Igen légyszi, egy bébi sellő jól lakna veled - vigyorogva megbököm a lábát, hát tiszta csont. Az enyém is, nyilván, de másét basztatni mennyivel jobb már.
Lehet, hogy nem a legjobb ötlet rémisztgetni a kölyköt, még a végén tényleg felborulunk hajóval meg mindennel együtt. Őszintén? Annyira azért nem szeretném megnézni magamnak a tóban élő lényeket, ha végül mégis igaz, hogy nem túl barátságosak, akkor az szopacs mindkettőnk részére.
- Nekem is van kutyám, én is gondolkodtam már rajta, hogy feldobom a nyársra, úgyis olyan dagadt - rántom meg a vállam. Áh, ágyban alszik az a dög, nem tudnék egy ujjal sem hozzányúlni, nem hogy megegyem. Előbb enném meg Polkát. - Ugye?! Hát én úgy kiröhögtem, mondtam is neki, menjen inkább dolgozni, mint ilyen mesékkel tömni az idegenek fejét - a fejemet ingatom és közben kortyolok ebből a cukros lötyiből. Kellemes.
A parton világító pálcák fényét követem a tekintetemmel, amikor a bongyi felhoz egy olyan kérdést, amire azt hittem, még vérhatok egy tizennyolc évet. Vágod, felvilágosítás meg ilyesmi, azért na.
- Háttttöööö - gondolkodom el hangosan -, mert a szex az jó - emelem az üvegem, mintha valami nagy bölcsességet mondtam volna. - Mondjuk ahhoz nem kell járnod senkivel... De van a Beni. Nekem. Nem neked, kölcsön nem adom. Hát ő az őrangyalom. Meg közben fullra kiakaszt, azt hiszi nagyon vicces - ezen a ponton megforgatom a szemem. - Szóval a Benivel néha jól érezzük magunkat úgy is, meg így is, mint veled, mert ha jársz valakivel, akkor ő a barátod is meg ölelgetheted anélkül, hogy azt mondaná a másik, szálljlerólam - magyarázom.