Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A hátát nekiveti a mohásodó sírkőnek, most, hogy már nem koszos, egész kellemes így. A jobb kezének ujjai a másik tenyerének összekarcolt bőrét kapargatják, biccent egyet az engedélyadásra. Pedig ironikus lenne, ha illegális növénytépkedéssel szegné meg a feltételes szabadlábra helyezés feltételeit és varrnék vissza a börtönbe a fennmaradó öt évére. Ezt nehezen magyarázná ki a nagyanyjánál.
Lepillant maga mellé, majd eg mély levegővétellel szánja el magát a felállásra. Köszönhetően annak, hogy a tüskés bokor tompította az esését, nem ütötte meg magát, így a karcolások híján semmijen sérülést nem szenvedett. Mindenesetre óvatosan, a sírkőbe kapaszkodva tápászkodik fel, az ízületei is megroppannak, mint egy üregembernek, ő pedig szisszenve-nyújtózkodva egyenesedik ki.
   -  Megbűvölni? Hogyan? - a tenyerét ösztönösen fonja rá a csuklójára, mint általában, ha szúba kerül. Régről betokosodott mozdulat ez, amit még kisiskolásként tanult. Igaz, felnőve még kicsi az esélye annak, hogy a nagyobb gyerekek megverjék a gyengesége miatt, de vannak megszokások, amik nehezen változnak - Nem akarok udvariatlan lenni, de ha arra gondolsz, egy bűbáj meggyógyíthat, már próbáltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lassú léptekkel közlekedik az ösvényen, mintha csak tartana attól, hogy valaki szembe jön vele, és a lelket is kiijeszti belőle. A kezében lévő hosszú bottal játszik, könnyed mozdulattal húzza végig a fák vaskos törzsén, ami csak akkor akad meg, mikor a bagoly huhog a feje fölött.
- Én is unatkozom - bólint neki aprót, teljesen osztva a bagoly véleményét. Felfelé pillog, majd sóhajt, ahogy még a madár is fogja magát és elrepül. - Önző - morogja maga elé nemtetszően, de végül csak-csak tovább halad. Hajnali egy körül lehet az idő, még túl sokat kell várnia arra, hogy a nap felkeljen, és csak messziről ugyan, de hallgathassa a reggeli zsivajt. Legalább addig, amíg össze nem szedi magát, hogy kis alvást mímelve érezze, hogy elindul a nap.
De ez még odébb van, szóval éles kanyart vesz és kezdi el követni a csobogó hangot. Meglepő, de a hangfoszlányok nem a vízeséshez vezetik, hanem a tóhoz, aminek a vízéből előszeretettel ugranak ki a halak. Fejét félrebiccentve méricskéli őket, mint egy gyermek, míg nagy vidáman, meztelen lábát dugja a vízbe. Normális esetben felszisszenne a hidegtől, de így csak elégedetten konstatálja mennyire kellemes a márciusi víz hőmérséklete. Vidáman guggol le, nem törődik azzal, hogy szoknyája aljának nagy része belelóg - a botot döfi bele, így kezd el absztrakt mintákat rajzolni, miközben messzebbről ugyanúgy hallja a halak csobbanásait, az erdőből kiszűrődő állati zajokat, érzi a szagukat - valami másét is, aminek most nem szentel nagyobb figyelmet -, szeme sarkából olykor a gyér holdfény megcsillanását is látja a halak nedves testén. Elfoglalja magát, így talán gyorsabban megy az idő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Unottan sétálok a tó körül. Számtalan éjszakát tölöttem már azzal, hogy körbe jártam, így lassan csukott szemmel is meg tudom tenni a kört. Gondoltam már rá, hogy más felé sétáljak, de valahogy minden álmatlan éjszakán ide lyukadok ki. Így pedig marad a tó körüli séta. Ma egyébként egészen tetszetős. Talán mert az idő végre kellemesebb, és nem akarok halálra fagyni. A holdfény tükröződése, ahogy megcsillan a víz felszínén egészen megihlet.
Úgy fél óra séta után leülök egy padra, és a táskámból kiveszem a vázlat füzetemet. A5-ös kicsi méret, de egy kis vonalrajzhoz elég. Aztán majd otthon megfestem. Ha lesz még kedvem. Mert az mondjuk még nem mindig van, de most hogy van ki kell használni.
Ceruzám hegye serceg a papíron, ahogy lázasan rajzoglatom az éjszakai csendéletet. Aztán valami csobban és ahogy a víz felszínt kezdem fürkészni, egyre több hal kezd ugrándozni.
- Belétek meg mi ütött? - kérdezem nevetve, ahogy a nem mindennapi táncot szemlélem. Némi nézelődés után, pár halacskát is felvázolok, aztán becsukom a füzetem és elteszem. Közelebb lépek a vízhez, majd tovább indulok a jól ismert ösvényen. Séta közben tovább figyelem a halakat, s megpróbálom elképzelni, milyen lehet halként a hold felé ugrálni.
Gondolataimból egy furcsa érzés, egy szag? ráz fel. Rögtön tudom, hogy egy vámpír az, csak épp azt nem tudom, hogy jó-e ez nekem.
- Semmi kedvem tisztelet körökhöz... - motyogom az orrom alá, de közben mégis az ismeretlen vámpír felé indulok, mert kíváncsivá tesz. Aztán ha közelebb érek, majd kiderül, hogy jó-e kíváncsinak lennem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem feltétlenül a legátgondoltabb dologra készülnek, de hát kit érdekel. Minden megkérdőjelezés nélkül hagyja, hogy barétnője az általa helyesnek vélt irányba vezesse, bízik abban, hogy ő tud valami olyat, amit Rebi nem. Mert bár a vörös is sok mindent tud, de betörésben - még - nem valami profi. Aztán ki tudja, lehet ezután az este után, hogy ez az a hivatás, amit egész életében keresett, és beáll hivatásos betörőnek. Szép életcélok.
Fanni iránytűje helyes, hamar megtalálják a személyzeti ajtót, amire akkora betűkkel van kiírva, hogy idegenek belépni tilos, hogy talán még a Holdról is látná. Elzavarja agya egy hátsó zugába az aggodalmas énjét, és előhúzza a pálcáját. - Megpróbálom, hátha. - Izgatott vigyorra húzza ajkait, míg pálcáját az ajtónak szegezi, és elmormolja a megfelelő igéket. Néhány másodperc feszült csend következik, mielőtt az ajtó feltárulna. - Sikerült baszki - pislog előbb hitetlenkedve a bejáratra, majd a másik nőre, mielőtt kitörne belőle a nevetés. Merlinre, sosem gondolta volna, hogy egyszer ilyeneket csinál majd, és most rettentően büszke magára. - Fáradj be - tessékeli be előzékenyen Fannit, mielőtt ő i belépne utána, és behúzná maguk után az ajtót. Kezdődhet a buli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nyugodtan figyeli a másik mozdulatait, s vele összehangolva áll fel a földről, hogy szükség esetén el tudja kapni, ha megszédülne. Mindez azonban néma elhatározás, nem nyújtja a karját és nem teszi szóvá, s amint megbizonyosodik róla, hogy a számára is tisztán hallható ropogás ellenére Will stabilan áll, a takarót visszaalakítja gereblyévé.
A férfi mozdulata, amivel egyszerre elfedi a pántot, óvatos gyanakvásával együtt ismerős számára. Udvariasabb, élére vasalt és szépen kisimított módon rejtette gyengeségeit.
- Az ilyesféle medimágia messze meghaladná a képességeimet,-*hárít finoman megrázva fejét, mert végképp nem szeretné azt a benyomást kelteni, hogy szakértője az ágnak. *- Az eszközök, köztük néhány gyógyászati segédeszköz bűvölése az, amihez értek. Készítettem már rohamok előjelzésére, feljegyzésére és mások értesítésére alkalmas karkötőt, ugyanezt szeretném felajánlani Önnek is.-*Sejti, milyen furcsán hangzik ez így, egy vadidegen temetőgondnok szájából, nagyjából félórányi ismeretség után. Mégis, talán ellensúlyozhatja mindezt a tény, hogy nem kér érte semmit, mert nem vetül rá a haszonszerzés árnya. Segíteni akar, amit néha nehezen fogadnak az emberek, főleg neve hallatán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Külső szemmel valószínűleg úgy néz ki, mint akinek teljesen elmentek otthonról, ahogy kissé a vízben guggolva játszadozik azzal és a bottal. A hirtelen hangtól a halak is elhallgatnak, valahol sajnálja a hirtelen csendet, de mégis: így legalább nagyobb koncentrációt szentelhet az erdőből kiszűrődő hangoknak. Vagy éppen illatoknak, amik megcsapják. Specifikusan egyre gondol most, ami egyre közelebb ér. Most már akarva sem tudná figyelmen kívül hagyni, mikor ennyire kiéleződtek rá az érzékszervei. Mosoly lesz arcán.
- Ha vigasztal, nekem sincs kedvem hozzájuk - nem pillant fel, csak nagyjából tudja bemérni, mégis milyen távol lehet az illető, akinek szavait intézi. További mosollyal arcán játszadozik tovább, mint aki éppen ebben leli legnagyobb örömét - erről szó sincs. Már nincs. Felkeltette a kíváncsiságát a másik, most mégis visszafogja magát, amíg közelebb nem ér a férfi. Ki gondolta volna, hogy a vámpírok melegágyába költözik be? Ő bizonyosan nem, de mindezekkel a kellemes csalódásokkal is csak reméli, hogy talán otthonra lelhet itt már véglegesen. A költözés nehéz és fárasztó, még ha segítséget is kap hozzá mindig, úgyhogy tervei szerint, hosszabb időre marad itt. Ha nem az örökkévalóságig.
- Különös egy város ez - jelenti ki inkább magának, mint a másiknak, az előző gondolatmenet túlságosan is mély szöget ütött a fejében. Egy kisváros, ahol ennyi minden fellelhető. Álmaiban sem gondolta volna. Talán így csak még könnyebb lesz a beilleszkedés, bár ritkán találkozni az éjszaka közepén bárkivel is a fajtáján kívül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem szoktam késni, ezért is igyekeztem annyira, hogy odaérjek a tóhoz. Ha nem tévedek el, előbb is odaértem volna, mint a levélben megadott időpont. Korábban meg sem fontoltam volna, hogy egy névtelen levél hívására megjelenjek egy találkozón. Azonban mikor Magyarországra jöttem, megfogadtam, hogy bátrabb leszek, hogy kipróbálok olyan dolgokat, amiket eddig még soha. Végülis új kezdetre vágytam. Szapora léptekkel igyekeztem hát a tó fele, a megadott helyszínre. Nem tudtam, mire számítsak, kivel fogok ott találkozni. Abban sem voltam biztos, hogy lesz ott valaki rajtam kívül.
Nem zavart volna az sem, ha egyedül maradok, hiszen a tó környéke igen békés. Szép hely ez, még aznap fedeztem fel, mikor ideértem. Elindultam sétálni, és itt kötöttem ki. Talán több óra is eltelt, mire visszaindultam a kastélyba, addig itt ücsörögtem. Most is szívesen megtettem volna, ám a levél feladója megkerülni látszott. A lemenő nap fényében megpillantottam egy férfit, aki a tó partján álldogált. Közelebb léptem hát.
- Üdv! Elnézést a késésért - szólítottam meg, ahogy mellé értem. A környéken nem volt senki más, így feltételeztem, hogy tőle kaptam azt a bizonyos levelet. - Ugye Öntől kaptam ezt a levelet? - Talán túlságosan is hivatalos vagyok olykor, de a megszokásokat nehéz levetkőzni. Közben jobb kezemből kivehette a levelet, melyet szoknyám zsebébe hajtogattam. Érdekelt, miért kaptam, pontosan miért hívott ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Áll ott a parton és nézi a tó vizében visszatükröződő napsugarakat. Szereti a naplementét, a szépségen kívül nincs különösebb oka rá. Emlékeztethetné az elmúlásra, a végre, a sötét éjszaka közeledtére, de ehelyett inkább a szépséget, a gyönyört igyekszik megtalálni. Mint mindenben. Szerencséje van, hogy ilyen a természete, hogy a keserűség helyett mindig azokat keresi, amik megédesítik a mindennapjait. Túl fiatalon kellett túl sok fájdalmat elviselnie, voltak is rosszabb időszakai, de most szerencsére rendben van.
Messziről kiszúrja a hölgyet, sejti, hogy ő lehet a feladó. Legalábbis olyan céltudatosan közeledik felé, hogy az lenne a furcsa, ha nem őt keresné. Meleg mosollyal üdvözli, barna pillantását kíváncsian vezeti végig rajta, és elégedetten állapítja meg, hogy dühöngő őrült helyett az egyik kedves kolleganője az. Az mondjuk nem érti, miért így kell intézni a találkozót, mikor egyszerűen a tanáriban is megszólíthatta volna. - Ugyan, nem vártam sokat. - Mert valóban, és ha mégis, az sem probléma. Ráér, most nem siet.
A kérdésre összevonja szemöldökét, érzi, hogy valamiféle zavar támadt itt. - Én azt hittem hogy tulajdonképpen ön hívott ma ide - húzza elő zsebéből saját levelét. Ha Frida engedi, kicseréli a két papírt, hogy mindketten szemrevételezhessék egymás igazságát. Rá kell jönniük, hogy mi folyik itt, mert kezd kicsit ijesztő lenni a történet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Óvatosan, halvány mosollyal viszonoztam a férfi gesztusát. Köszönésem mellé aprót bólintottam. A jóslástan professzor kezdettől szimpatikus volt, kedves arca van. A levél dolgát azonban nem tudom hova tenni. Miért nem kérdezett meg egyszerűen a kastélyban? Valami nem volt a helyén, főleg kollégám arcát látva, a levél említésére. Mintha nem emlékezne rá.
Lassan nyúltam az ő kezében tartott példány után, arcomra pedig hasonlóan zavarodott, értetlen kifejezés kúszott. Kicseréltük hát a két levelet. Alaposan megvizsgáltam a kezembe került példányt. A hajtásmintákkal díszített papíron hasonlóan egyenes, kissé zaklatott betűk ültek, kirajzolva szinte ugyanazt a néhány sort, mellyel engem is ideinvitáltak. Kétszer is végigfutottam, mielőtt lassan néztem fel az előttem álló férfira.
- Nem, nem én hívtam Önt. Az én kézírásom teljesen másmilyen - ráztam aprót a fejemen. Visszahajtogattam, és felé nyújtottam a levelet, hogy el tudja venni, ha szeretné vissza. - Akkor feltételen az a levél sem az ön kezei közül került ki - mutattam közben arra a példányra, amit én kaptam. No de akkor honnan származnak a levelek? Ki akart pont mi kettőnket idehívni ma estére? - Nincs ötlete, ki hívhatott minket ide? És miért pont minket? - Olyan kérdéseket tettem fel, melyek talán benne is megfogalmazódtak, ahogy bennem is, több más kérdőjel mellett. Talán csak egy ártatlan csíny volt az egész, mégis van benne valami ijesztő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Will
- Budapest után egy nappal -
Beautiful day, beautiful news

- Majd iszol később. Egyébként meg tényleg gondold át ezt. Így nem lesz második házasságod, mert meghalsz, mielőtt igent mondana a feleséged. - Már vagy negyed órája leheveredtek a parton az egyik fa árnyékába. Hagyta, hogy Will szokásához híven inkább a Napba bámuljon és melegedjen, mint valami macska, mint hogy face-to-face legyenek. Ő maga nekidőlt a fatörzsnek, a kiengedett haja végigömlik a vállán és a mellkasán.
Tegnap este fél órán át szóval tartotta az új telefonon Willt. Nyilván ki kellett próbálja a kamerázást, és... nem mellesleg megemlítette, hogy lesétálhatnának a tóhoz ma. Jó az idő, és ő is kiudvarolta, hogy később vigyék haza. Nem akar abba a kriptaszerű házba visszamenni egyhamar, és... El kell mondania valamit a férjének.
- Beszéltél az ügyvédekkel? - Végül csak elkezdi ráterelni a témát a megfelelő vágányra. Nem tudja, pontosan mennyi időbe telik majd az egész procedúra és a férje ebben proaktívabb nála. Őt most egyébként is a szalamantoni projekt foglalja le, a semmiből jött megkeresés, amint Joannanak köszönhet főleg. De ez a mostani helyzet égetőbb mindennél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hunyorogva fordítja a fejét a fejét a fa alatt üldögélő lány felé. Az arcát átforrósította a Nap, hiába nyitja ki a szemét, Adél helyett az árnyékban csak azokat a lila és narancssárga foltokat látja, amiket a retinájába égetett a fény. AZ ujjai közt érzi a tavaszi fűszálakat, a levegő pitypangok és nedves homok illatát hordja.
   -  Honnan tudod, hogy nem az a terv? - könnyed mosollyal billenti meg a fejét, a szemét behunyva, a keze azonban tényleg elengedi a maga mellett tartott üveg nyakát és hagyja, hogy az halk puffanással eldőljön a lóherék közt.
   -  Egyelőre nem - vesz mély levegőt, az arca pedig visszafordul a fény felé - De holnaputánra vagyok hivatalos Hévízre. Vagy nem tudom, te ott leszel akkor? Apáddal kell találkoznom. Nem tűnt túl... feldobottnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Remélem, hogy nem az, másképp elég értelmetlenek lennének a lépéseid. - Nincs benne kötekedés, csak egy egyszerű megjegyzés. Ha öngyilkos hajlamai lennének a férjének, házasodnia se kellett volna. Nincstelenül is feldobhatta volna a talpát.
A mellette eldőlő, landoló fejet olyan szívesen megsimogatná, mégis megállítja a kezét. Az ajkába harap, és a másik keze ujjai a táskájával kezdenek babrálni zavarában. Nem tudja, mi lesz Will reakciója, és kár tagadnia, tart tőle, viszont bizonyosságot kellene szerezzen. Ha tényleg úgy állnak a dolgok, ahogy gondolja, a férjének is lesz beleszólása az események folyásába.
- Persze, hogy nem volt az. - Elhúzza a száját, s amikor ismét megszólal, gúnyosan kezd affektálni. - "Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen, hogy még egy börtönviseltet sem tudsz megtartani? Csak az lett volna a dolgod, hogy szétteszed a lábad." és ezen a ponton vágtam neki a vázát, aztán bezárt a szobámba. Nem, nem túl boldog, ezt tanusíthatom. De téged aligha fog megfúrni. Nem hiszem, hogy össze akar akaszkodni a nagyszüleiddel, miután a nagyapáddal üzletel, a nagyanyád pedig egy vérbeli diktátor. - Megvan a maga kellemes véleménye Madlen Kriseról, történetesen, hogy nem akarna ujjat húzni vele ennél jobban. És most ismét arra készül, hogy megkavarja az állóvizet.
- Will... Szeretném valamiben a segítséged kérni. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Maga mellé nyúl és a fűszálakat kezdi tépkedni. A feje alatt a föld még hűvös, de már nem rideg, mint pár héttel korábban, amikor utoljára járt itt. Csak ködös emlékei vannak a hajnalról, de a hideg homok határozottan megmaradt az agyában, hiszen emlékszik, mennyire bosszantotta, miközben négykézláb a bokrok közé hányt.
Beszívja az alsó ajkát; erre lenne néhány megjegyzése most. Egy börtönviseltet sem tudsz megtartani, mintha az ilyesmi csak Adélon és az ő női praktikáin múlna. Tény és való, ha bárki megkérdezné tőle, egyértelműen, megmásíthatatlanul és kérlelhetetlenül a lányt tenné felelőssé a válásuk miatt. A jelenlegi kapcsolatuk azonban túl higgadt ahhoz, hogy ezt szóvá tegye, a tűzszünetet pedig szeretné a válás végleges kimondásáig megtartani. Mert Adél kurva nagyot üt ahhoz képest, mekkora.
   -  Egyszer vagy kétszer már megfenyegetett, szóval nem hiszem, hogy most majd visszafogná magát - az ujjait összefonja a hasán - Miben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Felnéz az éppen csak zöldellni kezdő lombkoronára, mintha valami felsőbb hatalomtól kérne segítséget. Aztán sóhajt egyet, és az ölébe veszi a táskáját, hogy kitúrjon belőle két mugli terhességi tesztet. Joanna azt mondta, ezek hamarabb kimutatják, mint a bájitalos módszer. Mindkettő pozitív eredményt mutat az átlátszó műanyag tasakon keresztül, amibe belehelyezte őket.
Az ajkai pengevékonyra préselődnek össze. Will és maga közé teszi le a tasakot a tesztekkel, mielőtt ismét megszólalna.
- Ezek alapján lehet, hogy... nagyon elszámítottuk magunkat a Bükkben. - Innentől nincs más, mint várni, hogy az atom felrobbanjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Időközben behunyta a szemét, így csak hallja, hogy valami megzörren a fűben. Arrafelé nyúl, elsőre nem találja a tárgyat, beletelik pár másodpercbe, míg a zacskó az ujjai közé akad. Összevont szemöldökkel húzza magához közelebb, majd emeli a feje fölé úgy, hogy a Napot kitakarja vele és árnyékot vessen az arcára. A szeme előtt továbbra i foltok táncolnak, így szaporán pislog, először közelebb, majd távolabb emeli magától, az ujjai közt megmorzsolja a zacskót, hogy legalább árezze annak tartalmát. Mintha kissé lapos tollak lennének, esetleg dagadt, műanyag hurkapálcák. Fehérek, kék kupakkal, ez az első, amit a foltokon túl először meglát, majd a szintén ugyanolyan tintakék feliratot.
A szórakozott mosoly leolvad az arcáról. A karját kitartja maga mellé, a zacskó kihullik az ujjai közül, vissza kettejük közé a fűbe. Ugyanazzal a kezével, két ujjal, összeszorított szemmel megdörzsöli az orrnyergét. Súlyos másodpercek telnek el a madárcsicsergésben.
   -  Oké. Semmi pánik, megoldom. Ez még nagyon korai, vissza lehet csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A feszültsége egyenlegesen csap át hitetlenkedésbe, majd egy pillanatig egyetértésbe, végül masszív elutasításba. 'Megoldom'. Mit? Miért? Miért nincs beleszólása? A felháborodás erőteljesen rezegteti meg a lelkét, hogy ellenállásra késztesse, noha a pánik még mindig mardossa. Két napja ezzel kel és fekszik.
- Ki mondta, hogy vissza akarom csinálni? - Nagyon halkan, de érthetően beszél, közben végig a földön fekvő, most már messze nem boldognak kinéző férjét bámulja átható szemeivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Végül ő is felül. Az egyik lábát felhúzva törzsből fordul szembe a lánnyal, az egyik kezét a térdére ejti. Ismét lenéz a földön fekvő zacskóra, amiben a tesztek fejjel lefelé fordultak, így nem láthatja az előlapjukra vágott kis ablakocskát. De nem is kell; megadja Adélnak azt a tiszteletet, hogy elhiszi, egyedül is el tud számolni kettőig.
   -  Te mondtad? - értetlen arccal a válasza egyszerre kérdés is - Mert mégis mi másban tudnék segíteni? Szerzek neked cuccot, nem kell beszarni. Észre se fogod venni. És senkinek se kell megtudnia sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lassan megrázza a fejét, most már Willel szemben ücsörögve tovább a fa alatt, a táskát még mindig a hasán nyugtatva.
- Csak a megerősítésed kellene. Hogy ezek a tesztek mennyire megbízhatóak. Hogy... Nincs-e valami konkrétabb, mielőtt elkezdek megint folyamatosan hányni majd. - Ami még pár hét számításai szerint. Ha valóban állapotos, nemsokára elkezdik majd kínozni a brutális rosszullétek.
- Én nem akarom elvetetni, ha tényleg terhes vagyok. - Most már biztos benne, hogy félreértették az előbb, ezért kimondja inkább nyíltan és érthetően, mit gondol, mit akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ismét lepillant a zacskóra, de most utána is nyúl. Felveszi, megfordítja, feljebb emeli, hogy a fólián keresztül először az egyik, majd a másik tesztet is megnézze. Megdörzsöli a szemét, majd kissé arrébb csúszik, hogy kikerüljön a fa lombjának árnyékából, a zacskót pedig a tűzó napon is megvizsgálja. A szemei összeszűkülnek, az alsó ajkát rágcsálja, a mutatóujja vége párszor megkocogtatja a műanyagot a fólián át. Halovány. A másik már kevésbé.
   -  Ezt honnan kéne tudnom? Nem vagyok nőgyógyász.
Indokolatlanul mar vissza, bár a hangját nem emeli fel. Végképp összezavarodott azzal kapcsolatban, mit vár tőle Adél: segítsen rajta vagy csak bólintson, hogy igen, jól lát?
   -  Na ezzel azért még várj, jó? Csak a pánik beszél belőled. Mondom, ne aggódj, megoldom. Még kvázi nem történt semmi meg ilyenkor még úgyis bármi lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Most már azért kezdi kissé felidegesíteni magát. Mintha teljesen hülyének néznék.
~ Csak egy genetikus, de semmi gond. ~ Ez a kutatók gyöngye úgy tesz, mintha keveset értene a nőgyógyászat ezen részéhez. Megtanulta már, hogy kár az acsargó kutyával vitáznia és felesleges köröket futnia, de az felettébb zavarja, hogy Will ignorálja, amint mond.
- Mint például? Fals pozitív tesztek? - Csak egy nagyon picit vegyül idegesség  a hangjába, összességében most elég jól uralja önmagát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Mint például...
Barom, hogy hagyta magát egyenesen bevezetni az erdőbe. Inkább csak fogd be a szád és számolj el tízig mielőtt ismét kinyitod. Fals pozitív, igen, olyasmi is létezik... az emberek fantáziájában. Egy pozitív, majd napokkal később negatív teszt általában nagyon korai vetélést rejt, olyasmit, amiről általában nem is venne tudomást az ember lánya. Mély levegőt vesz.
   -  Mint például bármi. Ez ilyenkor még nem jelent semmit, van rá esély, hogy megoldódik magától is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Most már láthatóan megráng az arca a folyamatos 'megoldódik'-tól. Nem akarja, hogy megoldódjon, hanem azt, hogy ne kínozza a bizonytalanság és a stressz máris. Hogy ne forgolódjon az ágyában már második éjszaka óta azzal a tudattal, hogy talán ez a baba is beteg lesz és abortálni kell. Nem szeretne ilyenekbe belegondolni. Másfelől érzi az izgalmat is felbuzogni a belsőjében, ma reggel például volt egy momentum, amikor örült a gyerek gondolatának. Aztán persze eszébe jutott, hogy az apja hallani sem akar felőle, csak úgy, mint az előző apa. Ekkor már nem bírta cérnával és elbőgte magát a négy fal között.
Üres tekintettel néz maga elé, hosszú másodpercekig nem mond semmit Will szavaira, míg összekapargat magában egy többé-kevésbé akkurátus választ a heves tagadásra. Látja, hogy Will nem kér ebből az egészből, és ez olyan, mintha másodszorra is beledöfte volna a méregfogait, hogy még hamarabb kivéreztesse.
Végül felszusszant és rápillant a férjére- az arcán most már nyoma sincs az eddigi megjátszott könnyedségének, amit a találkozásaik során produkált, vagy az utolsó napokban a kényszernászútjukon- egyszerűen fáradt és megtört, a tekintete fakó és üres.
- Ne aggódj, ha meg is marad, nem foglak terhelni a felelősséggel. Megtanultam már a lecke ezen részét. Csak úgy tartottam fairnek, ha tudsz róla, de nem kell semmiben sem részt venned, ha meg tudom szülni. Ha pedig ő sem marad meg, akkor... - Csak megvonja a vállát. Nem tud mit mondani, nem szeretné kimondani, hogy akkor nem biztos, hogy megmarad az épelméje, vagy hogy valaha ismét meg akarja próbálni az anyaságot.
- Szóval mindegy, ennyi lett volna a lényeg. Gondolom, ez tovább komplikálja majd az egész válást, szóval, ha lesz valami konkrétum a kezemben pár hét múlva, ultrahang és hasonlók, akkor majd elküldöm neked, hogy továbbítsd az ügyvédeknek. Nehogy az legyen, hogy elhallgattam. - Az utolsó mondata tagadhatatlanul egy keserű, cinikus marás, ugyanazon a fásult, szürke hangon megfogalmazva. Nincs kedve belerúgni Willbe, de ez ösztönösen csúszott ki a száján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Adél arca mintha megváltozna. Ő megdermedve ül mellette a fűben, az eddigi "semmi gond, minden rendben lesz, bármit vissza lehet csinálni" hangulata mellé pedig egy ismeretlen súly telepszik a gyomrába. Volt már ilyen helyzetben, akkor még hagyta, hogy megbénítsa a pánik és úgy érezze, hogy az életének ott és akkor vége. Az évek és a tapasztalat azonban szinte teljesen érzéketlenné tették hírrel és a gondolattal szemben, amitől Adél láthatóan meginog. Tudja, hogy a probléma negyed óra alatt orvosolható, hát nem érti, miért ellenkezik ennyire vehemensen a lány? Kutatón fürkészi az arcát, a tekintete a két fakó szem közt jár.
   -  Te mégis miről beszélsz, Adél?
Eddig oldalvást ült, most feltérdel vele szemben. A rumos üveg, amit a combjának döntött, eldől a fűben.
   -  Hogy lettem megint én a rosszfiú, mi? Mégis milyen kibaszott mentális gimnasztikával szülted meg azt a konklúziót, hogy a felelősséggel van bajom? Fuck it. Ha ez igaz, akkor elfelejthetjük a válást, te pedig a szabadságodat, ezt tényleg nem akarhatod. Nem: én nem akarom, hogy bezárkózz egy gyerekszobába tizennyolc évesen, mint az anyám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Most rajta a sor, hogy megütközésbe forduljon át az arckifejezése. Nem érti, hogy ez meg honnan jött? Mások is elválnak és a gyerekelhelyezést ugyanúgy végigjárják. Abszolút nem érti, honnan jött ez a kifakadás most.
- Merlinre, dehogy vagy rosszfiú. Te honnan szedted ezt a badarságot? Nem mindig az volt a baj, hogy hazudtam? Végre egyszer nem hazudok, de ettől nem váltál bűnössé, azért ezt tisztázzuk. - Bár utána kezdi érteni, mire gondol Will... de mégsem. Megrázza a fejét elég vehemensen, még egy pillanatra két ujjal megmasszírozza a halántékát is.
- Figyelj, attól, hogy esélyesen terhes vagyok, téged ez nem kell kötelezzen... túl sokra. Ahogy mondtad - Itt ráng egyet az arca. - lehet, hogy elhal a magzat, akár holnap, akár néhány héten belül. És az is lehet, hogy megmarad. De attól, hogy megszülöm, nem, nem fogok bezárkózni egy gyerekszobába és téged sem magamhoz láncolni a gyerek kifogásával. Ezen azt hiszem, már túllendültem az előző nyomorult próbálkozásommal. Nem sikerült, tanultam belőle. Te nyíltan és egyenesen kifejtetted, hogy nem kérsz belőlem, de ez nem olyasmi, amit a hátad mögött el akarnék sunnyogni továbbra sem. - Szinte egy lélegzettel hadarja el mindezt, mintha félne, hogy a szavába vágnak.
- Nevezz idealistának, de gyerekkel vagy anélkül, biztos nem fognak bezárni egy szobába, hogy csak a fiam vagy a lányom szórakoztassam és neveljem. Szóval messze nem látom ennyire drámainak a helyzetet, de a válásunkat, na azt komplikálja már egy közös gyerek megléte. Viszont nem akadály, ettől még ugyanúgy végigmehetünk vele. - Sokszor elismételte magában, hogy igen, a válásnak végig kell mennie. Minden porcikája utálja mostanra ezt a gondolatot, hányni tudna tőle, nem akarja elengedni Willt. De sokkal jobban fél attól, hogy a férje örökre megutálja, csak úgy, mint Jean-Paul. Nem akarja, hogy minden kapcsolata megszakadjon ezzel a kiszámíthatatlan, mégis mostanra kedvessé vált emberrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Túl sokra - ismétli meg hitetlenkedve. Nem kell kötelezze túl sokra, hát elment ennek az idiótának a maradék esze is? A sarkaira ül, a kezei erőtlenül esnek le az ölébe, a szája résnyire nyílik, a tekintete üres csodálkozással figyeli a lányt. Komolyan gondolja. Nem blöfföl, látja az arcán az elszántságot, amivel lényegében közli vele: nélküle, de végig akarja csinálni.
Nélküle.
Az ingerültség áramütésként rázkódik végig az izmain. Hirtelen mozdul, a lány bal csuklója után kap, hogy azt közelebb rántsa és felemelje kettejük közé, valószínűeg ezzel meg is billentve a lányt. A két levehetetlen karkötő fém rúnái egymás mellett megcsillannak a napfényben; egy az ő csuklóján, egy pedig Adélén.
   -  És azt mondd meg, mégis melyik gyámod akarod, hogy felnevelje a gyereked helyetted? - ránt egyet a lány kezén - Egy gyerek vagy, aki magára se tud vigyázni. Ha elveszed tőlem, elveszik tőled is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hirtelen éri a rántás- egyensúlyát majd elvesztve épphogy sikerül feltérdelnie, de meglehetősen zavarodottan pillant fel Willre. Nem érti miért dühös rá, mikor épp tehermentesítette a felelősség alól?
A szemei úgy kitágulnak a hirtelen jött idegtől, mint mindig, ha a férje seperc alatt képes felingerelni. Megpróbálja kirántani a csuklóját Will ujjai közül.
- Nem is akarod, akkor meg mit számít neked, mi lesz vele? Sosem hagynám, hogy az anyám vagy a nagyanyád nevelje a gyerekünket. Akkor inkább eltűnök vele a fenébe, rohadt messze! - Váratlanul csattan fel, végképp elveszítve a türelmét. Még azt sem veszi észre, hogy a kis sejthalmot máris közős gyerekként emlegeti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Érzi a rántást, az ujjai azonban csak erősebben szorulnak a lány csuklója köré. Ha akarná, fájdalmat okozhatna neki és lehet pont az kellene, hogy végre észhez térjen és elkezdjen felnőttként gondolkodni. A nők és az ő ködös szentimentalitásuk, ha gyerekükről van szó, még akkor is, ha az nem több egy kósza gondolatnál. Ezerszer látta már ezt a kétségbeesésbe forduló, mégis agresszív arckifejezést. The animal instinct.
   -  Nem. - még nem emeli fel a hangját,csak a hangsúlya válik keményebbé. Az ujjai végül ellazulnak a bőr körül, hogy elengedjék a lány csuklóját, fehér foltokat hagyva maguk után - Erről még csak ne is álmodj. Nem mész sehová. És nem viszed sehová.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem tudja kirántani a kezét, és ettől még feszültebbé válik. Csak akkor nyugszik meg picit, mikor Will vaskapcsú ujjai eltűnnek a csuklójáról, ismét szabad mozgásteret biztosítva neki.
- Eddig megoldásról beszéltél, most meg nem vihetem sehova... Mit akarsz egyáltalán? Nem értelek. - Ahogy néha magát sem. Ha később belegondol majd ebbe, hogy vakmerőn kijelentette, felnevel majd egy egész gyereket, nem fogja látni mögötte a logikát és a tervet, hogya fogja mindezt kivitelezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Honnan tudjam?! - fakad ki őszintén, széttárva a karjait. Kissé hátradőlve maga mögé nyúl, a fűben kitapogatja az üveget, az ölébe veszi és kihúzza a dugóját - Két perce se tudom, fogalmam sincs, hadd gondolkodjak, jó?
Mély levegőt vesz, beleiszik a rumba. Kesernyésebbnek érzi, mint általában, az arca is megrándul. Ha a lány szólni próbálna, ő az ujját felemelve inti csendre; most hallgasson, hadd tegyen rendet az agyában. Két galamb álmatagon búg fölöttük a fán, az italon keresztülszűrődő napfény narancssárga foltokat hagy a térdén.
   -  Szóval - kezd bele végül a hallgatást követően. A térdéről visszaül a fűbe a tó tükre felé fordulva. Az üveg ismét visszakerül a combja mellé - Annyit tudunk csak, hogy még semmi sem biztos. Szóval most kár ezen stresszelni - ismétli meg a már nyilvánvalót nyomatékosan - De ha mégis úgy alakul, akkor... biztos ezt akarod? - néz végül a lányra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Az jó lesz. - Most először epés hosszú idő után, de hagyja Willt meditálni. További szómenés helyett ismét hátradől, és a lassan föléjük vándorló Nap lombok közé beszűrődő sugaraiban merül el inkább.
Egyszerre abszurd és izgalmas ez a helyzet, kétségbeejtő és tettekre sarkalló. Bizarr, hogy pár hónappal ez előtt ugyanebben a szituációban volt, rettegett, de közben elkezdte akarni a dolgot. A bűntudata azóta is mardossa, van, ami nem enyhül csak úgy, viszont megtanulta irányítani valamennyire, és rájött Szonján keresztül pár dologra.
Will kérdésére felpattannak a szemei, s ahogy a zöld párost ráfordítja a férjére, végre némi élet költözik a tekintetébe.
- Biztos. Ahogy az is, hogy lesznek napok, amikor majd elsírom magam és nem akarom, aztán továbblendülök. De nem ez a lényeg. Nimcs normális családom, és Szonja ráébresztett, hogy ha alapból rossz helyen kezdtem, csinálhatok magamnak saját családot. Így vagy úgy. Ha megmarad a gyerekünk, szeretni akarom és vigyázni rá. Egyelőre ebben vagyok biztos. Minden más jöhet ezután, megugrom. - Nem fog a padlón csúszni és örökké sírdogálni, hanem eldöntötte, majd magában megalkot mindent amit hiányol. Főleg a családot.
- De egy adott ponton el kell majd döntened, hogy szeretnél-e az élete része lenni. Ha megszülöm. Te leszel az apja, tied ez a döntés. De előre mondom, egyik vén satrafa sem nevelheti. Nem lesz belőle aranyvér-őrült. - Vannak azért már most elég határozott elképzelései.