Balić András Dorián
INAKTÍV
RPG hsz: 60
Összes hsz: 89
|
N E S S Z A
#BADboi // I Do What I DoSemmi szándékomban nem állt a frászt hozni a nőre, még csak indirekt módon sem akartam zavart az erőben, de az arca egész mást tükrözött, aztán a válasza meg pláne. Kicsit esetlenül hatott az egész, de persze előfordulhat, hogy pályakezdő tanár, én meg még a tanárikar jórészével is közel egyidősnek, ha nem idősebbnek tűnök. Nem hibáztatom a meglepődését, de egyelőre nem is tudom be a magaménak.
- Ennek örülök, kínos lenne, ha már a harmadik nőnél próbálkoznék ezzel a szöveggel - nevettem is el magam, mert a vicc mindent old, néha gátlást nem, de ez most egy túl nagy kanyar lenne, inkább finoman és gyorsan megszorítottam a kezét majd elengedve néztem rá le. Kellemetlennek biztos az a különbség így kicsit kivárva végül leültem én is. - Ha megengedi - aztán a kérdése is előkerült, én meg gyakorlatilag csak ezért futottam neki a napnak, így helyben is voltunk. El is kezdett belőlem hamar ömleni az információ.
- Pár hónapja intenzíven dolgozom együtt a munkahelyemen illuzionistákkal. Eddig is volt velük közös projektem, de nem láttam bele ennyire. De elképesztő amit művelnek, igazság szerint talán külön ág is - vigyorodtam el, ennyire nem értek hozzá - még -, de talán nem is lövök annyiban mellé. Szeretnék egy próbát tenni, ha van rá lehetőség. De ne szaladjunk ennyire előre.
- Ne haragudjon meg, de olyan ismerős. Nincs valami médiás dolga - kérdeztem találomra bökve dolgokra, mert most meg nem mondom hol, de a neve után az arca is elég ismerős. - Egyébként. Színházban dolgozom, és kellékesnek, jelmez és látványtervezőnek készülök... aminél, nos, nem volna hátrány. De őszintén szólva, semmit nem tudok az egészről.
|
|
|
|
|
Juhász Laura
INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
|
Thomas délután a műszak vége felé a tanév második vasárnapján | o
 | oo - Köszi – felelem kicsit pironkodva, egy aprót pukedlizve. Örülök neki, hogy egész normális az egyenruha, lehetett volna sokkal, de sokkal rosszabb is. Az meg, hogy Thomas szerint is jó, hát attól meg pláne boldog vagyok.
- Rendben, sietek – igazából mivel se a munkatársaim, sem pedig a főnököm nem tudja, hogy Thomas a barátom, így jelenleg teljesen beleillik a vendég kategóriába az ő szemszögükből. Felcsillan a szemem majd miután helyet foglal, megyek tovább a dolgomra. Kedves mosollyal az arcomon bocsájtom újtukra a jóllakott vendégeket, majd szervírozni kezdem az elkészült rendelést is. Figyelmesen hallgatom a kisfiút, aki aggódva kérdezi, hogy ugye tényleg nincsen gomba az övén. Picit ellágyul az arcom, mialatt megnyugtatom, hogy ezer százalék, hogy nincs rajta. Felvidul hát, és nekiesik a szeletnek. Megérkezik közben a váltótársam is, váltunk egy sokatmondó pillantást. Ő intézi az újonnan érkezetteket, nekem már csak a megüresedett asztalt kell leszednem és ennyi. Elpillantok Thomas felé, aki éppen az egyik lánnyal cseveg. De nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, elég sok embert ismer, akiket én nem. Befejezem hát a dolgomat, majd a pulthoz sétálok, hogy eltűnjek a személyzeti részen. Az átöltözést rekord sebességgel ejtem meg, és már vissza is térek a normális utcai szerelésemben. A hosszított bordó felsőm ujját feltűröm, hiszen most már nincs olyan hideg, mint reggel volt, és élvezem, hogy újra a szürke nadrágom van rajtam és a mi a legjobb: kényelmes cipő! Felmarkolok két teli poharat, átöltözés előtt még beszóltam, hogy kérek szépen egy kis sütőtöklét, majd azokkal a kezemben sétálok oda a barátomhoz.
- Tessék – teszem le elé az innivalót mosolyogva egy picit kérdő tekintettel, hogy ez jó lesz-e neki. Szeretni szereti azt tudom, de lehet, hogy most inkább valami mást inna. Akkor sincs nagy probléma, mert akkor megiszom én mindkettőt. Leülök végre vele szemben egy jóleső hangos sóhajtással. Vége, mára vége. – Hogy tetszik, vagy voltál már itt? – teszek fel egy kérdést mielőtt belekortyolok az italomba. Aztán felvetem az ételrendelés ötletét is, mivel idő amíg elkészül a pizza.
|
|
|
|
|
Nadine Rohr
INAKTÍV
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
|
Arie • Budanekeresd, Kulturális Központ • dress up Azt hiszem ez az a pillanat, amikor egy kicsit megbánom, hogy az első ismerős szempárban Arie-t találtam, és kétségbeesett tekintetem őt kérte segítségül. Mert hát, ahelyett, hogy kulturáltan lekoptatná Márkot, rögtön kezdené adni alá a lovat. Na de ehhez már azt hiszem nincs türelmem, így kénytelen vagyok közbevágni, aminek meg is lesz az eredménye. Amíg beszélek végig Márk arcát figyelem, de amint megüti a fülem a reggeli ajánlat tekintetem Arie arcára kapom, és ugyan a kényelmesen semmitmondó mosolyom még tartja magát a szemeim az „ezt ugye nem gondolod komolyan?!“ üzenetet közvetítik. Vagy hát nagyon remélem, hogy csak a maga nevében beszél, merthogy én nem szándékozom megvitatni semmit reggel hétkor vele, az teljesen biztos.
Amint Márk eltávolodik egy megkönnyebbült sóhajt eresztek utána, és vállaim is egy leheletnyivel lazábbnak tűnnek. A poharat szorító ujjaim engedelmesen engednek Arie kezének, szavaira pedig mosoly kúszik az arcomra. Talán nem is igazán fogom fel mit akar mondani, olyannyira nagy a megkönnyebbülésem.
Viszont most, hogy a pohár-kapaszkodóm eltűnt, már csak a derekam köré fonódó karokra támaszkodhatok, és ahogy Arie közelebb hajol megcsap az illata.
- Milyen jó illatod van - pillantok az arcába, majd amint tudatosul, hogy ezt nem szándékoztam hangosan is kimondani, úgy kúszik fel orcáimra a pír. Határozottan sok volt az a rozé…
- Menjünk sétálni - bólintok egyet, mert jobban járok, ha addig sikerül kislisszolnunk a teremből, mielőtt Márk visszatér, vagy valami jóval kínosabbat teszek nagyközönség előtt annál, hogy megdicsérem Arie illatát. - El ne engedj - súgom még oda pár lépés után, ahogy kezemet a derekamon pihenő kézre simítom. Nem vagyok benne biztos, hogy méltóságteljesen sikerülne megtalálnom a kijáratot, ha nem támaszkodhatnék rá.
- Köszönöm, én nem is tudom mit gondoltam… - nevetek fel kínosan, kerülve a tekintetét amint túllépünk a küszöbön. Még itt is vannak beszélgetők, de közel sem annyi, mint odabent. Egy óvatos pillantással nézek még hátra, de úgy tűnik egyelőre Márk figyelmét csakis Wright professzor kapja.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
Megnyugodtam, mikor a fiú megértette, hogy nem jár ám mindenkinek puszi, csupán annak, akivel már jóban van. Nagyon cukin fogadta, mikor közöltem vele, hogy ez a csók remek volt, bár ez volt életem első csókja, amit nem adtam a tudtára, így nem is volt összehasonlítási alapom. De ember legyen a talpán, aki überelni tudja ezt, úgy voltam most vele, meg egyébként is csodás volt, és csak ez számított. Végignézve a srácon eltűnődtem magamban, hogy ilyen kinézettel bizony tutira nincsenek csajozási gondjai. Ráadásul még kedves és udvarias is volt, szóval jól fog vele járni a szíve választottja. Már, ha lesz olyan, nem ismertem igazából, hogy milyen kapcsolatra vágyott, lehet, hogy semmilyenre, nem tudhattam. Bár idővel, ha rátalál az igazira, akkor majd úgyis zajlanak maguktól a dolgok. Emellett örömmel vettem, hogy nyugtázta a bocsánat kérésemet az indiszkrét kérdésemet illetően.
- Valami olyasmit csinálni, amit nem szabad, azt jelenti, hogy rossz fát tenni a tűzre. Tudom, a magyar nyelv egyenesen borzalmas, annyi fura kifejezés van - csicseregtem neki mosolyogva. Hát még nekem is kihívás volt elsajátítani ezt a bonyolult nyelvet, nem kis időbe telt, mire megtanultam a dolgokat, de még így is voltak hiányosságaim, nem is kevés. Azért azt méltányoltam a szüleim felől, hogy sok pénzt öltek a taníttatásomba, ennek végül meg lett az eredménye. Azonban sok olyan kifejezést tanultam itt még pluszban, amelyet valóban csak a helybeliek ismertek.
- Akkor ebben hasonlítunk. Nálam is az a lényeg, hogy érdekesen meg legyen írva a könyv - válaszoltam a fiúnak úgy, hogy ő is megértse, amit mondok neki. Miután közölte, hogy szereti a gyümölcsöt, egyenesen végigmért, amely megint csak pirosságot csalt az arcomra. Legbelül kicsit szidtam magam, hogy mindenen elpirulok, nem is értettem miért, hiszen nem volt rám jellemző. Bizonyára Mihail váltotta ki belőlem ezt a szokatlan reakciót, ami mondjuk jelen esetben teljesen érthető volt.
- Igen, a Rellon vezetője az alagsorban van az irodájában. Odatalálsz vagy elkísérjelek? - kérdeztem tőle kedvesen. Szívesen segítettem neki eljutni a kívánt helyre, ő is nagyon rendes volt velem, és egyébként is nagyon bírtam. Bárcsak sose térne véget ez a találkozás, bár tudtam, hogy egyszer minden jónak vége szakad, az élet nevű játék már csak ilyen volt.
|
|
|
|
|
Juniper Delaney Iredale
INAKTÍV
RPG hsz: 71
Összes hsz: 97
|
 &
 Összességében nagyon szimpatikus volt a hely hangulata, a kiszolgálás is. Gyorsak voltak, precízek és kedvesek, az árak sem voltak ijesztőek, azt hiszem, jól döntöttem, hogy itt terveztem enni. Ezzel az a kizárólagos probléma lépett fel, hogy hiába kértem nagyon szépen, még határozott is voltam, nem motyogtam, akkor mi lehetett a gond?
Már éppen szóltam volna a pincérnek, hogy itt valami nagyon elcsúszott, de ő olyan hipersebességgel volt a világ másik felén, hogy még pislogni sem volt időm, már ott sem volt. Mit nekem reklamálás! A nyakam nyújtogatva kerestem a tekintetemmel utána, de se híre, se hamva nem volt.
Helyette viszont megjelent a srác az asztalomnál, mindenféle előjel nélkül, kezében tányérral, meg egy nagyon széles mosollyal az arcán. Szinte akaratlanul kúszott az arcomra a vigyor válaszként.
- Csak ha cserébe adhatok egy szénhidrátbombát - feleltem, majdnem el is nevetve magamat, az asztal jobb oldalán felé csúsztatva a tányérat. Nem zavartatom magamat azért, mert ledobta magát, igazából nem vagyok oda az egyedüllétért. - Hányas asztalnál ültél?
A kérdés elég hamar kint volt, meg is kocogtattam a kis hatost az asztalon lévő vázán, ha esetleg olyan asztalnál ült, akár még be is nézhették a számokat.
- Jártál már itt, ez gyakori? Én évek óta nem voltam már itt. Nem mintha sokat változott volna.
|
|
|
|
|
Dana Straw Berry
INAKTÍV
°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
|
- Wow, ez aztán a tökéletes csapatmunka! - lelkendeztem Bencének, miközben lepacsiztunk, megöleltük egymást és még meg is pörgetett. Egyszerűen szuperek voltunk, jobban nem is mehetett volna a dolog, ez volt számomra az év tökéletes bűnténye, avagy akciója.
- Ez rólad is elmondható ám, Zöld Lámpás! - nevetgéltem vele, miközben belé karoltam, aztán vígan lépkedtünk egyenesen a megkukult banya irányába.
- Bizony, szuper helyre fog kerülni, a fény és csillogás városába. Talán még kaszinózhatna is - vigyorogtam a portréra kedvesen, csak hogy érezze a törődést.
- Minden sínen van! - mosolyogtam a fiúra, miután elvégezte a kép zsugorítását, illetve a kezembe lebegtette azt. Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy feladjuk postán a zsémbes banyát Las Vegas-ba.
- Naná, készültem! - feleltem Bencének egy cinkos pillantás kíséretében, majd elővettem egy piros színű csomagoló papírt arany masnival és megmutattam neki a címet is, ami egy jól menő kaszinóhoz tartozott. Minden adott volt, hogy a banya ott jól érezze magát, talán majd haza sem akar jönni, legalábbis abban reménykedtem.
- Szerintem remekül fogja érezni magát ott. Kicsit irigylem is, előbb járhat egy menőbb helyen, mint mi - néztem fintorogva a képre. Tényleg a jó ügy érdekében tettük ezt az egészet szó szerint, és most be is bizonyosodott, hogy igazunk volt. Egy kis idő eltelte után be is csomagoltam a banya miniatürizált portréját, majd megcímeztem azt, aztán az egyik szimpatikus bagoly lábára kötöttem, hogy vigye innen jó messzire. Nagy megkönnyebbülés ült az arcomra, miután a bagoly a kijelölt cím felé repült a pletykás banyával.
- Ez aztán valóban hatalmas sikernek számít, amit most csináltunk, ráadásul a "közjó" érdekében tettük - néztem Bencére hatalmas mosollyal az arcomon. Ennyire tökéletes akciót még sosem végeztünk idáig, minden simán ment, úgy, ahogy lennie kellett, ráadásul megszabadultunk egy olyan némbertől, aki feltehetően senkinek sem fog hiányozni.
|
|
|
|
|
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
|
1. Damian Ha tudná, hogy tudom, hogy varázsló. De nem hiszem, és szerintem ő se tudja rólam, vagyis már tudja, de csak a címer miatt a telefontokban, semmi más oka nincs rá. Mi mást csinálhatnék ma, mint társalogni vele? Szépen, lassan, akár csak az entek köszöntése Tolkien mester műveiben. Lehet, hogy arra értette a dezertálást, hogy mugli munka ránt is érdeklődöm? Majd kiszedem belőle, most inkább csak társalgok vele. Persze, jó lenne valami programozós munka, de nem tudom még hogy milyen. Nem tudok semmit se. Szóval már eltávolodott a világtól és most tér vissza. Érdekes fickó vagy, Damian. Nagyon érdekes, de nem jelenti azt, hogy ne lehetnél barátságos. Meg türelmes, hiszen mégiscsak leálltál csevegni egy ismeretlennel binárisban, melyre kevesek lennének képesek a világon. IT.
Mágiatörténésznek tanultam.Hosszú percekbe tart, míg az egészet bepötyögöm. Nem tudom, hogy minek írom le, hogy minek tanultam. tanulok. Majd, valamikor levizsgázok, csak annyira lusta vagyok és nem merem elhagyni a sulit. Sokkal szívesebben élnék a muglik világában néha.
|
|
|
|
|
Angelica Black Wing
INAKTÍV
extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
|
Lena Mostmár csak magamban lepődök meg Lena megjegyzésén. Hogyha nem tudnám, hogy egy 14 évesről beszélünk, azt hinném legillimentor. Az is lehet, hogy simán csak Felagund, bár az ellenszenvem kezd alábbhagyni velük szemben. Nem tűnik ez a levitás lány túlságosan bunkónak, akármit mondjanak a nővéréről. Azért az ördöghurok egy kicsit talán túlzás. - Egy nagyon picit meglepődtem, nem mondom. De a csalán is egész jó! - vonok egy aprót a vállamon, és mosolygok. Közben végzek a papírokkal, és elégedetten nézem a munkám gyümölcsét. Mi ezt elsőévben tanultuk, nem? Mindegy, majd megkérdezem a bűbájtantanárt. A következő kérdés meglep, de nem nagyon. Mindenki szeretne jobb lenni valamiben, azt hiszem. A válaszon elgondolkozok. - Várffy professzor lehet, hogy örömmel fogadná az igyekezetedet. A kívánságok termében tudnál egyedül is gyakorolni, de azt nem javaslom. - mielőtt felháborodna, hogy miért féltem, gyorsan magyarázkodni kezdek. - Azért nem, mert hiába néznéd ki egy könyvből a varázslatot, egy tanár, vagy más mágus sokjal jobban eltudja magyarázni a működését. - kis bólintással nyomatékosítom. Nem szeretném, hogy egyedül gyakoroljon. Az elmondottakon kívül persze ott van még az, hogy ez veszélyes is lehet, sőt, lebukni is nagyon könnyű vele. - Szóval a legjobb, és legszabályosabb módszer valamelyik tanár, aki nem hiszi azt, hogy te leszel az új, az ötödik tekergő. - Szerintem ez a téma lezártnak tekinthető, de a kérdéseire még válaszolok szívesen, hogyha van egyáltalán. Kérésére bólintok egyet, úgy intek a virágföldes zsákra. - Szerintem ezt már tegyük kézzel. Mit gondolsz? - nézek rá, egy nagy marék földdel a kezemben, amit utána belepottyantok a csészébe. Gyorsan betömködöm, és utána átveszem a megtermett csalánt. A sárkánybőr kesztyűn nem csíp, úgyhogy vidáman ásom be a nagy növény gyökerét. - Aquamenti! - varázslatomra a föld benedvesedik, egy kicsit talán túlságosan is, de az újság és a csalán kibírja. Majd legközelebb egy kannába teszek vizet. - Van nálad kanna? - Hogyha nincs nem baj, mert még mindig nálam volt a pohár, amiből Theonnal ittunk. Igen, ennyire felejtem el a talárjaim zsebét átnézni. Mondhatjuk, hogy egy poharat csak észreveszek, de nem. Valahogy elkerülte a figyelmemet.
|
|
|
|
|
Angelica Black Wing
INAKTÍV
extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
|
Dina Igaza volt, ez valóban nem egy házirendhez illő kószálás lesz. Eddig kétszer voltam az erdőben, ebből egyik sem volt túl szívderítő, de még most is vonzottak a fák és az árnyak. Annyi dolgot megúsztunk már, és most nem is megyünk be az erdőbe. Így nyugtattam magamat útközben. Mosolyogva nézem az állatot, ahogy Dina simogatja. Szerencsénkre egy egészen szelíd akadt a nyomunkba, így egyetlen egy apró nyelés után lassan elindulok a hippogriff felé. Kíváncsian nézett, nekem pedig helyzethez illő módon csípni kezdett a szemem. Jó mélyen meghajoltam, nemsokára pedig a jószág is így tett. Odamentem hozzá, és kinyújtottam a kezemet. - Szervusz nagy madár! - barátságosan rámosolygok, és megsimogatom, utána pedig odaadom neki a húst. Lassan eltávolodok tőle, és körbenézek. Tőlünk nem messze áll egy másik hippogriff, ránk emelve csillogó szemeit. - Odanézz Dana! - mutatom az irányt suttogva - Szerintem érzi a hús illatát. Remélem egyedül van. - Kettő hippogriffre még lehet figyelni, de háromra már nem igazán. Az új, teljesen kávészinű mögött viszont nem látszott semmiféle mozgás. Megnyugtató - gondoltam magamban, és kérdőn néztem a lányra, hogy mi legyen.
|
|
|
|
|
Theon Delacroix
INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
|
Lena Igaz tökéletes vagyok, még nálam is jelentkezhetnek kisebb hibák, amelyek anno, mikor testemet márványból faragták meg, kimaradtak az adalékból. Noha aranyvérű máguscsalád sarja vagyok, kvibli mód nem értek a varázslás folyamatához és az ezzel járó ügyes-bajos dolgokhoz. Szóval nem meglepő, ha azt mondom, hogy tudásom a bájitalok terén annyi, mint egy darab szemétnek. Óriási szerencsém van, hogy jóképű vagyok, mert így – ha a tudásomnak semmi haszna nem is volt -, testemmel át tudtam jutni az összes vizsgámon. Elég volt kigombolnom ingem gombjait, lopni néhány szál rózsát a Fénylő Lelkek Udvaráról és voilà, máris garantált volt a kiváló! Na, ne nézz így rám, ha egyféle képen nem megy, akkor semmi gond nincs azzal, ha találsz egy kiskaput, amin könnyebben átevickélhetsz, mintha a társadalmi normák alapján helyesnek ítélt ösvényen járnál. Én pedig mindig megkapom, amit akarok, még ha mocskos módszerekhez is kell folyamodnom. Ebből a szellemiségből jött az az az ötlet is, miszerint én majd megleckéztetem a jó öreg Felagund-ot, amiért nála nem sikerült a tervem és galád módon elégségessel szúrta ki a szemem a vizsgalapon. És mi jobb módot találhatna rá az ember, minthogy elcsábítja a legkisebb és legártatlanabbnak tűnő unokáját; Lenát. Persze a lánynak erről nem beszéltem semmit, azt sem tudja, milyen vita folyt le a nagyapja és köztem. Egyszerűen csak azzal az indokkal hívtam ide, hogy hátha jó lelkűen segítene egy szerencsétlen kisfiúnak, aki annyit ért a bájitalokhoz, mint a húgom patkánya a normális viselkedéshez. Bár úgy látom, ez a késés valami család hagyomány lehet náluk. Először Charlotte az évnyitón, most meg Lena az órámon. Szerencséje, hogy nem számolok fel ezért óradíjat – csitt, tudom, hogy azt a tanárnak kellene -, mert akkor igazán nagy bajban lenne. Bár most hogy belegondolok, lehet jobban járnék. Talán még az adósságaimból is kievickélnék valahogyan.
Unottan lendítem lábam az asztal tetejére, hogy aztán őket keresztezve terüljek el a széken. Hogy valamivel elüssem az időt, táskámból kiveszem a körömreszelőmet, majd manikűrözni kezdem a kezemen meg található keratindarabokat. Annyira belemerülök, hogy még azt sem veszem észre, mikor a lány nevet kiáltja, majd kicsivel később megjelenik az asztalomnál.
- Késtél – jegyzem meg még mindig körmeimre meredve.
|
|
|
|
|
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák
-10 pont a Levitának
RPG hsz: 492
Összes hsz: 1991
|
Dana Straw Berry
Természetesen sok kérdés merült fel Danában, elsőre valószínűleg sokkolóan hathatott a monológom.
- A vegyes származásúak nem mindig értik a varázsvilág szabályait, nem ismerik a hagyományainkat úgy, mint mi, akik beleszülettek ebbe a világba. Ezért kell nekünk utat mutatni. Partnerként kell tekintetnünk rájuk, és segíteni, hogy hasznos tagjaivá váljanak a társadalmunknak. - próbáltam eloszlatni a lány kételyeit, hogy szó sincs itt mások leigázásáról, a múltban elkövetett hibákat nem ismételhetjük meg.
- El kell érnünk, hogy az aranyvérűekkel kapcsolatos negatív előítéletek eltűnjenek a közgondolkodásból. Minket már ne büntessenek a mások által elkövetett szörnyűségekért. Utálom, ha bennem akarnak bűntudatot kelteni olyasmiért, amihez semmi közöm. - fakadtam ki kissé. A megoldást tényleg az jelentette, hogy más tartalommal töltsük meg a büszke aranyvérű fogalmát.
- Persze az aranyvérűek között is vannak, akik letértek a helyes útról. Szóval a származás nem minden, pusztán emiatt nem ítélhetünk el senkit, de ha valaki megtagadja a jelentőségét, ugyanolyan tévúton jár. - összegeztem az elmondottakat. Bár igaz, hogy második évfolyamon kimerítően ki szoktuk tárgyalni ezt a témát, így Dana sem most halhatta tőlem ezt először. Az ismétlés viszont sosem ártott.
- A feladatod szerintem akkor világos. Jó munkát kívánok hozzá! Mára akkor ennyit, majd egyeztetünk, további szép napot! - köszöntem el újdonsült tanársegédemtől, és útjára engedtem. Meggyőződésem volt, hogy mindkettőnk számára gyümölcsöző kapcsolatnak néztünk elébe.
|
|
|
|
|
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató
RPG hsz: 210
Összes hsz: 685
|
Archie-megjelenés-A lelátón bár sok ember foglalt helyet, valahogy mindenkinek volt elég hely, még akár a nyilvánvalóan nem túl olcsó ételeknek és italoknak is némelyik ülés mellett. Végül is, ez a fajta lóverseny mégsem egy kőbányai focimeccs volt, hogy a vendégeknek nyomorognia kelljen. Odalenn a versenyzők készülődtek idefenn, aki élt a fogadás lehetőségével, egy cetlit gyűrögetett vagy épp vágott zsebre hanyagul. Ez már csak ilyen volt. Dia meg mondjuk egyedül azért jött el, mert már nagyon-nagyon-nagyon régen ígérgette odahaza, hogy valamilyen programra akkor csak elkíséri őket, úgyis olyan keveset találkoznak. Zsófi szerencsésen kimentette magát. A maga módján Diána is, mert amint lehetőséget látott rá, rögtön ismerős mellé dobta le magát az üléseken a kikért száraz fehér társaságában egy szusszanós "fuhh" hang kíséretében. Tőlük két sorra szerencsétlenkedik tőlük egy barna hajú, kissé pufók, márkás, elegáns ruhákat viselő srác. Szerencsétlenkedik, mert abból, ahogy néha-néha felnéz Dia irányába, aztán vissza a ülésekre, nyilvánvaló, valahogy diszkréten igyekszik megoldani azt, hogy mellé ülhessen a futamok idejére.
Behúzza a nyakát, egyik kezével felkönyököl és úgy támasztja meg a fejét, hogy pont arra az oldalra ne kelljen rálátnia, majd a mellett ülő Archibaldra pislog halvány kétségbeeséssel.
- Garai még mindig jön? - Nem utálja a srácot, csak nagyon nem jön be neki. Ha még csak a külsejével lenne baj, de arra Dia nem igazán finnyás, ha valakinek szimpatikus személyisége van szerinte. Viszont Garaitól mindig kirázza a hideg valamiért.
|
|
|
|
|
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
|
DIÁCSKA| goddamnitAlapvetően, talán meglepő módon én sem vagyok az a fajta selyemfiú, aki minden hétvégéjét hasonlóan puccos előkelőségek között tölti - persze vannak azok a fajta meghívásos vacsorák, amik alól aligha lenne célra vezető kimentenem magam, most nem erről van szó.
Leginkább unatkoztam. A srácok bizonyos mértékben elkezdték előkészíteni a beavatási szertartás körülményeit, amiken ugyan mindenképp illene nekem is részt vennem, stílusosan kivontam magam belőle erre hagyatkozva. Addig is kiélvezik kicsit a saját kis játszóerük, az adott határokon belül teljes szabadságban. Win-win.
Diána lénye tulajdonképpen akkor is feltűnő, ha ő maga nem szánja annak. Először az élénk, nem teljesen környezetbe illő lila folt kúszik be perifériámba, majd, ahogy reflexszerűen felé fordítva fejem megpillantom a - nem túl gyakori vendégnek mondható - lányt, mosolyom kiszélesedik. Oldalra billenő fejjel helyezem át pezsgőspoharam balomba, miközben jobbom kinyújtom az imént a kishölgy által elfoglalt szék támlájának élén. Pár szálat mutató- és hüvelykujjam közé csippentve kezdek morzsolgatni, miközben bele is vág a közepébe.
- Garai? - összevonom szemöldököm, némileg gyanakodva szalad végig tekintetem a lány alakján ahogy hasonlóan felé fordulok, majd félreérthetetlen kifejezéssel fókuszálok át a mögötte szöszmötölőre. Pillantásunk találkozik, az én arcomon átsuhan valami egészen sokatmondó kifejezés, miközben gondolatban újra megállapítom, esetében a ruha aligha kompenzálja az embert. - Szerintem akadtak kétségei - vonok végül vállat, ahogy figyelmem újra a lánynak szentelem. - Miért, történt köztetek valami? - szinte már szórakozottan kezdem ujjamon az egyik aranygyűrűt csavargatni Dia háta mögött.
|
|
|
|
|
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató
RPG hsz: 210
Összes hsz: 685
|
Archie-megjelenés-- Sokkoló lesz, amit mondani fogok, de.. nem. - Jó, erre azért el kell vigyorodnia, mert mégiscsak, némi önkritika fért ám bele, pontosan tudja, hogy mit csinál, vagy legalábbis hogyan csapódik ez le a külvilágnak.
Amikor Archie közli, hogy ezt a hajszát egyelőre megúszta, szemmel láthatóan lejjebb ereszkednek a vállai.
- Uh, köszi. Egyébként tényleg nem, csak nekem ő fura. Olyan kellemetlen, ahogy néz meg gesztikulál és úgy néz, mintha élve fel akarna boncolni. - Abszolút nem rossz szándék cseng a hangjában, nem is túloz költőien, csak hogy gonoszkodva kiélje diszkriminatív hajlamait a testesebb emberekkel szemben. Valóban őszintén ez a benyomása a srácról. Csak annyira emeli fel a fejét, hogy elnézzen az üldözője irányába, de már csak a hátát látja, amint épp mégiscsak egy négy sorral fentebbi ülés mellett dönt.
- Megmentettél. Ma se boncolnak fel, yay! - Ez olyan ünneplésre ad okot, hogy bele is iszik a borba.
|
|
|
|
|
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
|
DIÁCSKA| goddamnitRöviden felnevetve ingatom meg fejem a válaszát hallva, kékjeimmel még végigkövetem a tag láthatóan nem tervezett távozását, mielőtt visszafordulnék kis barátnőm felé. Meg tudom érteni, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem többnyire olyan jelzők jutnak eszembe a szóban forgóról, mint, hogy undorító. Ehhez nincs semmi köze semmilyen társadalmi vagy vagyonbeli megkülönböztetésnek, csak rá kell nézni az öltönyére - ugyanakkor, a pénzével is egy szociális söpredék marad. Kellemetlen.
- Akkor jó, már kezdtem aggódni - jogosan felmerülő kérdés, hogy egészen pontosan miért és melyikőnknek lenne kínosabb, ha az ellenkezője derül ki. Na nem mintha hasonlót feltételeznék.
Aztán megint nevetni kezdek, ezúttal már jelzésértékűen hátrafordul az előttem ülő hölgy, mire bólogatva intek neki, hogy igyekszem nem megzavarni a nyugdíjas elfoglaltságát - hiszen nyilván különleges alkalom, mikor ideje van ilyenekre.
- Azért ha valami gáz van, tudod... Megbeszéljük - állammal a szóban forgó felé intek. Épp csak, halványan kiérezhető ebből egy olyan szekunder fenyegetésre utaló altónus, ami ugyan jelzi, hogy komolyabb baja semmiképp sem esne barátunknak, anélkül is egészen biztosan meggyőzénk arról, mennyire és mit szeretne a lánytól.
- Ugyan - legyintek ismét, és ha már ennyit használom a kezem, már-már testvériesen csípem mutató- és középső ujjam közé Dius arcát.
- Na és mivel vettek rá, hogy megjelenj itt?
|
|
|
|
|
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató
RPG hsz: 210
Összes hsz: 685
|
Archie-megjelenés-Most veszi csak észre, hogy talán zavarják az előttük ülőt, bár nem nagyon érti, hogy mire háklis ennyire a néni (akinek biztosan tudnia kéne a nevét valahonnan, de még csak arról sincs fogalma, hogy a köreiknek melyik halmazába sorolja, melyik ismerősük nagynénje, nagymamája lehet) - szégyenlős vigyorral formál a szájával egy nem túl felsőtízezerbeli "bocsi"-t.
- Awww, tudoom. A hercegi városőrség készen áll.. - Amúgy sem romlott el igazán a kedve, de ez a barátságos és bizalmas mozdulat azt a kevés kellemetlenséget is kimossa belőle, amit az iménti közjáték generált.
- Ez egy hosszú és bonyolult történet, tele árulással, intrikával, zsarolással és megvesztegetéssel. Szóval csak a szokásos, szerintük keveset járok. Hallottam, hogy elnök lettél a klubban? Tényleg? - Annyira talán nem is meglepő, hogy Diához visszajut az ilyesmi, nem azért, mert tényleges befolyása lenne, inkább csak azért, mert jó embereket ismer.
|
|
|
|
|
Archibald Napoleon Crawford
INAKTÍV
RPG hsz: 14
Összes hsz: 43
|
DIÁCSKA| goddamnit- Szolgálunk és védünk - bár tény, hogy vannak helyzetek, ahol effektívebb munkát végzünk a magyar rendőrségnél. Végig mosolyogva kicsit még meg is hajolok, épp csak annyira az aurájába kerülve ezzel, hogy az még ne legyen feltétlenül kényelmetlen, elvégre régi jó barátok vagyunk mi ketten. Ugye, Dia?
- Ccc - elhúzva szám ingatom meg fejem, egyenesen borzalmas, hogy ilyenek még vannak. Szinte el sem tudom képzelni, hogy bírhatja ezt a mértékű elnyomást. Az már meg sem lep, hogy erről is tud.
- Tényleg, bár ez még elég unofficial, szóval tudod... - nem kell befejeznem a mondatot, tudja ő magától is, hogy nem lenne túl egészséges szétkürtölni, máris eleve több dologról van fogalma, mint ahogy az egyesek szerint kéne. Tény, hogy az igazán lényeges dolgok továbbra is az asszisztálása nélkül működnek és léteznek ugyan - szerencsére őt ezek már nem is érdeklik.
- Tettél valakire? Nincs kedved a hétvégén leugrani valahova?
|
|
|
|
|
Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató
RPG hsz: 210
Összes hsz: 685
|
Archie-megjelenés-Annyira nem kényelmetlen a hirtelen támadt közelség, hogy még egy kicsit bele is helyezkedik, súlypontját ültében oda helyezve. A levegőben hagyott megjegyzés végén cinkos mosollyal pillant oldalra.
- Jó-jó, tudom, ez még ... - Szépen manikűrözött mutatóujját mosolyra húzódó ajkai elé illeszti, jelezve, hogy az ő száján lakat. Aztán tenyérrel előre felemeli mindkét kezét, megadóan. Suttogva folytatja, aminek semmi jelentősége, de az előbbiek után ez illik jobban.
- De attól még gratulálok, jó cucc. - Itt jobban oldalra fordul ezúttal már a felsőtestével is, és ezúttal rajta a sor, hogy nagyisan visszacsipkedje.
- Olyan gyorsan felnőnek, még csak tegnap volt, hogy gólya voltál, aztán tessék, nagy ember lett a mi Archibald Napoleon Crawfordunk. - Bár neki ez a klub igazából nem jelent annyinál többet, minthogy kívülről, az ő szemszögéből jó szórakozásnak tűnik a srácok számára, a bátyja is élvezte.. mind a kettő. Neki meg velük lógni szórakoztató, a titkaikat nyugodtan megtarthatják, sosem firtatta, nem is most tervezi elkezdeni.
- Hogyne, legyen már értelme eljönni, akár win-akár lose. És naná, hova? - Mit lehet mondani... Diát sose volt nehéz meggyőzni ilyesmiről.
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess
RPG hsz: 995
Összes hsz: 4917
|
.hivatal, reggel 10.
𝕊𝕙𝕒𝕪𝕝𝕖𝕖𝕟Rövid és velős, ennyi volt az egész, mégis, miután kinyitotta a száját, majdnem fel is szisszen az egészre, hogy talán kicsit túl velős és őszinte is volt ezzel az egésszel. Noha nem a haragját akarja itt bárkire vetíteni, mégis, kicsikét sikerült. Remek bemutatkozás már csak a másik félre nézve is, még a végén azt hiszi, mindenért így fog vele pörölni – van az a hangulat – pedig aztán ő alapvetően általában fejet hajt. Nem is volt mindig így, a legtöbb alkalommal csak némán ült egy-egy szerv asztala előtt és csak bólogatott, vagy épp első körökben rettegett is, mintha csak a rendőrség termében kellett volna megjelennie, az sem kellemesebb, akármennyire jampi valaki, ott már csak kevesek mernek bármit is. Mindegy. Hosszas sóhajjak zárja le az egészet, vissza sem néz, nincs több kérdése, még ha kicsit akadna is. Majd, egyszer, nem fontos. Amúgy is úgy látta, hogy inkább látnák az ajtón kívül, mintsem még kérdezősködjön. Nem, ezek itt nem a kellemes arcok, ebben már biztos. És akkor kettesben maradnak, amint az ajtó bezárul mögöttük. Már nem szájal, már nem morog és tekintete sem olyan, mint odabent, mintha vádlóan méregette volna azokat, akik eldöntötték a dolgokat, mert ebben nem volt sok minden megbeszélnivaló, csak azért kellett bejönnie, hogy ne mondhassa azt, vele ezt senki nem beszélte meg. Mosom kezeimet szituáció. - Igen? - pillant felé, neve hallatán, hiszen úgy hiszi, lesz is tovább. Tessék, amennyire bent tudta a forgatókönyvet, idekint elveszíti és várja a csodát talán. Fogalma sincs, mennyire bújt bele az aktákba, meddig ment el és a többi, lesz rá ideje. Nem vidám mese, nem is a legrosszabb. Majd meglátja, talán nem menekül el előle hisztérikusan. Mindegy is. Az a fontos, ami a valóság meg a jelen. - Nem azért mondom, mert gondoltad. Csak tudod... így előre... - még mutogat is. Oké, egyelőre nem kell ezt tovább fokozni. Igazából meg akarta kicsit nyugtatni, hogy nem lesz ez olyan nehéz – hahaha – mint gondolta odabent, vagy mikor behívták és közölték vele, nem azért kell figyelni, mert már holnap kész lesz felforgatni a falu életét. Kiérve sem rúg fel egy kukát sem, pedig tekintetéből az irodában még ezt lehetett kiolvasni, inkább csak ő is az oxigént és a kellemetlen tekintetek megszűnését élvezi újra. Nem volt bent sokat, mégis úgy érzi, hosszú órák teltek el azóta. - Ezt inkább én mondhatnám. Bizonyára megvannak a magad dolgai is ugye, aztán most jövök én, akire pluszban figyelni kell. Ne haragudj így utólag, hogy akaratlanul bele lettél keverve – bizalom, szép dolog, akkor is dolog van és ha nem is látják egymást minden nap, valamikor kérnek tőle jelentést és szavakat, mit sikerült kihoznia. Arra meg nem is akar gondolni, hogy ha a szerv nem látja azt, amit akar, elő is vehetik. És akkor az a kellemetlenség is miatta. Ehh.. - Lakni? Öhm... gondolkodtam valami motelen vagy min, ha van erre, addig, míg nem találok valamit. Nem hagytak nekem sok pénzt, így míg nincs munka, azt hiszem meghúzom a gatyamadzagot lesz az én bevásárlásom. De szívesen beszélgetek – mosolyt is mutat, mert miért ne, de tényleg nem akarja szórni azt, amije van, mihamarabb kell megoldást találnia, vagy jöhet megint ide kalapolni azért, hogy adjanak már neki szállást is, ne csak felügyelőt. Akkor hogy fogják utálni! Bár tény, akárhova megy, a mágiamentesítést mindenképp kérni fogja, ahogy azt tanácsolták neki. Annyit csak megérdemel.
|
|
|
|
|
Lily
INAKTÍV
Lilyke, a vándor
RPG hsz: 40
Összes hsz: 58
|
Rentai Bálint úrfi Köszönöm!  Nem untatna, a világért sem. Egyszerűen nem hinném, hogy tudnék segíteni rajta. Mikor elpanaszolja, hogy szerelmi gondjai vannak, megingatom a fejemet, mire a füleim ide-oda ingadozik. Ebben a témában pont nem vagyok jártas. Gazdámat és engem is elkerült nagy ívben mindenféle szerelem. Azért kellene segítenem neki. Nem esne jól, hogyha csak így, megoldatlan dologgal a hátam mögött távoznék. Ezért ismét ránézek a fiúra, és megpróbálok értelmes dolgot mondani. - Én igazán nem értek ehhez. De talán hogyha annyira jóban vagytok, szerintem megértené a barátnőd. - Nyelek egyet, és körbenézek. Szép az idő, és ma már több embernek is segítettem. Jólesik, szükség van rám a kastélyon kívül is. Véletlen, hogy ahogyan eszembe jutott az iskola, meghallottam a gazdám hangját? Igen, valószínűleg. - Nagyon sajnálom, de Gazdám szólított. Mennem kell, viszlát! - ahogy befejezem, intek egyet, és elhoppanálok Angelicához.
|
|
|
|
|
Dr. Halty L. Zaina
Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 134
Összes hsz: 191
|
Bremzay A. Eugén
#cikkírós #Sopron #CafeFrei #ezavég?
 Biccentek egyet a magázódás elhagyására. A tegeződés azon dolgok közé tartozik, amik teljesen megkönnyítik a kommunikációt. Azért, mert tegezel valakit még ugyanúgy tisztelettel beszélsz vele, plusz az sem utolsó szempont, hogy közvetlenebb, mint a magázódás. Egy könnyed szia, még mindig jobban feldobhatja az ember napját, mint egy komoly, faarccal odaközölt jó napot, amitől áll a szőr a hátadon.
Az itallap visszakerül az asztal szélére, majd Eugén beszélni kezd a kaszinóról és igen meglepő információkat közöl. Na, erre az ember nem számít, mert egészen idáig azt hallgattam, hogy Bremzay megint milyen ötlettel állt elő, egy falu szélére kaszinó? Mindenki megbotránkozott a legtöbb kiadónál, senkinek még csak eszébe sem jutott az az opció, hogy Eugén ebben az egészben tényleg csak, mint befektető szerepel. Hah, ez nagyon érdekes fejlemény, tetszik az, ahová ez a beszélgetés éppen tart.
- Nem mondanám, de szeretem a meglepetéseket, amiket az interjúalanyok adnak. Szóval ön befektető, amíg Ms Santos a hely tulajdonosa és vezetője - egy bólintással adok megerősítést magamtól a szavaknak, amiket nemrég ejtettem ki számon. A pincérre emelem pillantásom én is, egy fekete hosszú kávé mellett döntök, még sok helyre kell ma mennem, nem érek rá olyan dolgokra, mint holmi alvás, meg ilyesmik. Kell az energia, na.
- Arról esetleg van információja, hogy miért pont Bagolyfalva széle? - megvárom, amíg a pincér elmegy, nyilvánvalóan, mert éppenséggel nincs semmi köze ahhoz, amiről éppen beszélgetünk a férfival. - Gondolom lettek volna nagyobb városok, esetleg mágusfalvak ezen terv megvalósítására, vagy tévednék? - emelem meg szemöldökömet kérdőn, ahogy könyökömet felteszem az asztalra, összekulcsolt ujjaimra helyezem államat, majd egy elbűvölő mosolyt küldök a férfi felé. Igen, ilyen is tudok lenni, mielőtt valaki meglepődne.
|
|
|
|
|
Thomas Middleton
KARANTÉN
cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
|
LAU
kora délutáni randi egy ablak melletti asztalnál | x
Az a helyzet, hogy ezeket a lányokat nem ismerem ám. Egyszerűen odajött az egyikük és azt mondta, hogy ha nem szeretnék egyedül enni, a barátnője szívesen lenne az asztaltársaságom. Igazán kedvesnek találtam ezt, de tudtára adtam, hogy valójában nemsokára nem leszek már egyedül. Minden esetre megköszöntem a felajánlást. Megesnek ilyen fura, aranyos dolgok néha velem. Jól esnek, komolyan. Végre csatlakozik hozzám Lau. Megint kétszer kell ránéznem, hogy egyszer rájöjjek, hogy ő az, pedig fel lehettem volna készülve, hogy már nem a kis pincérnő szerkójában fog idelejteni. Legszívesebben megint elárasztanám a dicséreteimmel az öltözéke, kinézete miatt, viszont félek, sok lennék velük, hiszen az előbb megtettem már a másik rucija kapcsán, így hagyom, hogy az bókoljon neki, ahogy mosolyogva végigjáratom rajta tekintetem, miközben felállok. Mindig felállok, ha nem huppan le túl gyorsan mellém és van időm, alkalmam rá. Együtt ereszkedünk le helyünkre. - Köszönöm - sötőtöklé. Tökéletes! - Egészségedre - emelem is poharam és iszom. Hú, ez nagyon kellett. - Egyszer-kétszer már igen - bólogatok neki, nézelődve körbe. - Mártonnal meg... talán Annievel? - morfondírozom. Azt hiszem, vele. - De tök jó kis hely - véleményezem, majd kortyolok egyet ismét, hogy aztán számat nyalogatva vegyem magamhoz a menüt és válasszunk. Részemről egy pásztorpite pizzát fogok szerintem. Nem pattogok azt illetően, hogy én intézzem a rendelést meg ilyenek. Kicsit most barátnőmre bízom magam. Ez az ő terepe és végülis ő is hívott el.
|
|
|
|
|
Thomas Middleton
KARANTÉN
cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
|
PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | x
Akkor remekül kiegészítjük egymást. Oké, ez nem teljesen igaz, hiszen ez csak akkor lenne így, ha én meg csak a bringákhoz nem értenék, ami viszont egyáltalán nincsen így. Viszont legalább akkor az tuti, hogy a bicikli jó kezekben van. Szerencsémre pedig egyelőre nem osztja meg velem az eszébe jutó Star Wars utalásokat, ugyanis nem sok mukkot fognék fel belőlük. Azért, mert az elmúlt egy-két évben elkezdtem filmeket nézni, attól még bőven nincs ezekről jelentősebb fogalmam. Kétséges, hogy valaha felzárkózom-e mugli kultúrából. - Ja én csak úgy sétálgattam. Túl vagyok a mai vizsgámon, szóval gondoltam, járok egyet, ha már ilyen klassz az idő - vonok vállat, amit nem kellett volna. Már kapok is oda elfintorodva. Hanyagolnom kell ezeket a hirtelen mozdulatokat. Nem vagyok egyébként egy nagy visszakérdező, mert mindig azt feltételezem, hogy a másik megosztja velem, amit szeretne, én meg úgyis érdeklődve hallgatom, ahogy mindig mindent, így nem dobom vissza neki ezt most. Különben is, úgy sejtem, biciklizett. Ebben a járatban volt errefelé. - Ó! - adom az öröm hangját és már hajolok is le, felkapva meglelt pálcáját a földről. Pár gally mellett volt, nem csoda, hogy nem láttuk meg hirtelen. Diadalmasan felemelem és lépek Petya felé, ám a varázseszköz nekilát szikrákat hányni. Kissé ijedten nyújtom neki, vegye át gyorsan. Úgy tűnik, a legkevésbé sem lelkesedik érte, hogy nem a gazdája kezében van.
|
|
|
|
|
Egervári Zalán
INAKTÍV
Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
|
Nők az életemben
Késő délután volt, de még ne annyira késő, hogy ne ugorjanak el sütizni egyet Bogolyfalván. Vagy legalábbis Zalán ezt mondta, sőt egyenesen ő az ötlet gazdája is. Valljuk be, ez nem egy szokványos délután volt. Ezért, és azért, mert Roxy csatlakozni fog hozzájuk. Hihetetlenül fontos volt ez a találkozó a férfinek, és pontosan ezért nagyon izgult. Nem Ariana miatt, Léda volt a vészesebb eset kettejük közül.
Betértek a vendéglőbe, és rögtön helyet is foglaltak az egyik boxban. Zalán direkt úgy ült le, hogy rálátása legyen az ajtóra is. Lába folyamatosan fel-alá járt ütemesen, és kezével is kopácsolt az asztalon. Az ilyen viselkedés miatt a tanodában már rég kitették volna. Mindig arra tanítják, hogy vissza kell fognia az érzelmeit, és mivel tudja az alapvető nonverbális jeleket, így azokkal is vigyáznia kell, nehogy túl sok mindent áruljon el magáról. Amiket most produkál, azok meg valahol az első oldal környékén helyezkednek el.
- Még egy kicsit várj a rendeléssel, jó? Valaki csatlakozik ma hozzánk - jelentette be a férfi, és tovább fixírozta az ajtót. Léda minden további tiltakozására csak legyintett, vagy megkérdezte tőle, hogy akkor szeretné-e a sütit vagy nem.
Amikor megjelent Roxy, felállt, és egy puszit adott a lány arcára.
- Szia! - mondta előbb a nőnek, aztán a kislány felé fordult. - Léda, szeretném bemutatni neked Arianat. - egyenlőre nem akarta lesokkolni azzal a lánykát, hogy közli vele, hogy a barátnője, előbb hagyja őket megismerkedni.
|
|
|
|
|
Damien Achille DiAngelo
INAKTÍV
RPG hsz: 37
Összes hsz: 39
|
Rá akartam hagyni, közben pedig csak élveztem, hogy mennyire elhiszi azt, amit nem is feltétlen kellene. De így volt szép. A kezei után nyúltam, mikor inkább hadonászott taps helyett, és elég koordinálatlannak tűnt. Inkább lehúztam őket az öle felé, biztos ami biztos, abból nagyobb baj csak nem lesz.
- Nem szeretem a szemtelenkedést - néztem sokatmondóan a nyelvnyújtást követően, de a hangom nem volt éppen dorgáló, nem kifejezetten láttam itt hasznát, és az hiszem elég ritkán kellett ezt kedvesen és hasznosan elővennem. Ritka értékes kombináció lenne.
- Úgy rémlik már ezen túl vagyunk, nem értem a gondot - néztem rá valódi meglepettséggel. Hiszen eleve az első találkozásunkkor maximum három kortyig ha jutott a beszélgetésünk kezdetén, aligha volt részeg, miközben követett, asztaltól asztalig és valahogy ott ragadt, a figyelmem középpontjába. Ok és indok nélkül. Csak mély levegőt vettem, ahogy végigsimítottam párszor nyugtatóan a hátán, hogy aztán feleljek is neki, mert láthatóan a semmiből nem lesz elégedett, nem mintha erre lehetne, egyelőre nem teljesen értettem mit keres itt, úgy gondoltam fogalma sincs róla kit talált.
- Jók lennénk? Mert már mindkettőnknek van ez a gumitalpú semmirevaló - mutattam a cipőre. Nagyon nagy divat állítólag manapság ez az összeöltözés. Régen egy megfelelően passzoló nyakkendő vagy kocsi pont elég volt a nő ruhájához, ma meg még az alsógatyád se mindegy. Elfajult és elkorcsosult világ ez. - Bárkinek? Nem válogatod meg eléggé, amit kellene, Tesoro - nyúltam finoman az álla alá, a hüvelykujjammal finoman végigsimítva az arcélén, amit elértem. - Nem hasonlítasz ilyen állatokra, de egy fürdő jót tenne azt hiszem, nem?
|
|
|
|
|
Bárány Farkas
INAKTÍV
Szellemekkel suttogó fekete bárány
RPG hsz: 20
Összes hsz: 23
|
Szendrey Adél
Kimerültnek látszott a lány. Nem olyan nagyon betegnek, csak mint aki napok óta képtelen kipihenni magát, mindegy, mi történik. Nem szerettem az ilyet, nem volt egészséges színe tőle az embernek.
A rövid virágos közjáték után ki is fordul a színére a helyzet, a lány a nővérhívó után kapott, én meg színpadias sóhajjal pillantottam el az idős hölgy és Boldizsár felé. Előbbi olyan volt, mint aki lábon hordott ki egy sztrókot, utóbbi meg kaján mosollyal figyelte a nőt, hogy pontosan mikor is hozza a nyakamba a komplett biztonsági szolgálatot. ~Nem, ilyet nem játszunk!~ Meg is torpantam hát, a kezeimet kicsit fel is emelve, mint azokban a fos krimikben.
- Tetten értél, juhu. Nehéz dolgod volt - sóhajtottam fel, Boldi meg csak hajtogatta, hogy maradjak csendben, ne mondjak semmit az ügyvédem jelenléte nélkül. Ilyenkor bezzeg nem nagy a szája!
- Hidd el, nem az erényeit. Gondolom nem hiszel a szellemekben - jegyeztem meg hanyagul, miközben egy sóhajjal az egyik, a fal mellé tolt székbe roskadtam. Nem szeretem az ilyen bonyolult, sok részletet igénylő társalgásokat, pláne nem olyan kényes szitukban, mint a mostani. - Vagy ha mégis, akkor sem fogsz hinni nekem.
Mert a legtöbb nő ilyen, van egy elméletük, amiből nem tudod kidumálni őket, bármennyire nagyon is próbálkozol. Elég nagy szívás, nem szeretem az ilyet. Fel is sóhajtottam ismét, Józsefné felé pillantva.
- Van olyan opció, amiben nem nyomod meg azt a gombot? Vagy ne erőlködjek?
|
|
|
|
|
Cameron Blanc
INAKTÍV
Your local deceptionist:3
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
|
 Helyzet valóban komikus, nem is nagyon tudom türtőztetni magamat; amint találkoznak szemeink elnevetem magamat. Nem hinném, hogy valaha történt volna velem akár csak hasonló ehhez. Olyan már volt, hogy nem teljesen azt kaptam amit kértem, vagy egy elem lemaradt a tányérról, de hogy az étel elkészüljön, minden baki nélkül aztán végül egy másik asztalon kössön ki... Nos, ez egyedülálló. - Legyen, na. Mit tudok tenni - teszem szét a kezemet viccelődve, játszva az áldozat szerepét, ki sosem szerette volna elfogyasztani azt a szénhidrát dús fogást. Közben zavartan tekintek magam mögé, keresve az asztalt és a rajta lévő számjelzést. Őszintén, ki szokta azt figyelni? Nem szoktam csak úgy megjegyezni ilyen jelentéktelen - ámbár ebben az esetben igen jelenték teljes - apróságokat. - Ömm, kilences. Úgy hiszem - felelem miközben még mindig a kérdéses asztalt vizslatom. - Igen, a kilences lesz az - erősítem meg, mikor rekognizálom az ablakot melyen fél órán keresztül csak bámultam kifelé még az imént. A gondolat felettébb logikus, meglehet, hogy ezt a két számot keverték össze. Sok féle oka lehet ennek az apró félreértésnek, bár nem hinném, hogy csak ezért képes lennék lehúzni a hely értékelését. Túl megértő vagyok én ahhoz. - Nem igazán. Ez az első alkalom. Tesznek a jó első benyomásért - felelem még mindig viccelődve. - Mit takar az évek óta? Mit csináltál eddig? - Teszem fel az ő kérdésből felmerült kérdéseimet. - Ja igen! - kapok észbe, hogy még mindig két tányér van előttem, majd a kevésbé szimpatikusabbat - amely nyilván az övé - felé tolom. - Cameron lennék nem mellesleg. Cameron Blanc - nyújtok kezet, legmegnyerőbb mosolyommal az arcomon, melyet ismerkedéskor rendszerint használni szoktam. Jó hely amúgy ez a Pillangó-varázs. Össze hozza az embereket.
|
|
|
|
|
Maximillian Liebhart
INAKTÍV
Maximus | Luca férje
RPG hsz: 279
Összes hsz: 386
|
France | 8 September
Ha bárki megkérdezné Maxit róla, hogy mi az értelme, egész biztosan azt mondaná, hogy 42. De ezzel hazudna, mert még ő sem gondolta ezt komolyan, egész egyszerűen csak szerette mindig önfeledten magát adni és nem gondolni arra, mi lesz holnap. Így kötöttek ki a nem tervezett mini nyaraláson is, ahol ledöbbentette a biciklikölcsönző tulaját, mikor öt különböző férfias biciklire rázott fejet, majd egy glitteres-rojtos lilát választott ki. Nem csalta volna meg Helent, ő otthon várta, de nem is cserélte volna le egy Ildára, aki csupa szürke és komolyság. Így a komoly bringa a törpe nőre maradt a babacipelős kiegészítővel, komoly képet festettek a családról.
- Világgá, Rea, világgá! Én nem megyek haza a nővéremmel ebédelni! - tekert is kicsit gyorsabban a német, csak hogy látsszon az igyekezet, mennyire szeretne megmenekülni még a gondolattól is, hogy a testvéréékkel kelljen enni. Ő megmondta a nőnek, hogy nem lesz az országban aznap, mikor családi ebéd lesz, erre az idősebb közölte vele, hogy akkor ő megy hozzájuk. Max is ettől tartott.
Aztán vettek egy kanyart, Maxi biztos volt benne, hogy az a fánk automata valahol itt volt. Márpedig a német tájékozódó képessége az évek alatt mesterire fejlődött, különben biztos, hogy sosem talált volna haza részegen annyiszor, annyi különböző helyre. És mégis megtörtént, nagyon ritkán aludt el köztereken.
Le is parkolt végül, csengetve egy nagyot, hatalmas mosollyal az arcán.
- Helyben vagyunk!
|
|
|
|
|
Kapitány Fortuna Cinna
INAKTÍV
Szultána | K.F.C.
RPG hsz: 70
Összes hsz: 99
|
D.A.D.dy
Dress | ♪ | Szeptember 27, 02:59
Hagyom, hogy a kezeim az ölembe húzza, pedig ez nem egy feltétlenül mindennapos helyzet a részemről, nem szoktam hagyni, hogy csak úgy befolyásolják, mit teszek, mikor és miért. Tetszik az érzés, ahogy hozzám ér, alapvetően, boldogan el is mosolyodom tőle.
- Majd figyelek - közlöm nagylelkűen, mert ezen nem múlik, szeretném, ha elégedett lenne velem, ha nem azt látnám az arcán, hogy ki van ábrándulva és mindjárt kifordul a saját lakásából. Legalábbis, gondolom itt lakik, vagy ilyesmi.
Nem érti a bajomat. Persze, hogy nem érti, férfi, nem is akármilyen, hanem olyan tudja mennyire értékes, gyönyörű és határozott példány, bármelyik nő szívesen beszélne vele!
- Az más. Nagyszájú és hangos az sokszor vagyok, át sem gondolom, csak úgy kiesnek a szavak a számon - még modellezem is egy kézmozdulattal hogy putty, már le is esett. Vége. - De olyan... ijesztő vagy, tudod, nem egyszerű veled beszélni.
Még bólintok is mellé, asszem ez a legjobb szó rá, eléggé be voltam szarva a ténytől, hogy idejöjjek, eleve, azért is csúszott le az az első feles. De nem lettem tőle bátrabb. Nem eléggé. Inkább csak hagyom, hogy simogasson, jól esik, felperzsel az érintése. Boldog vagyok. Pár pillanatig.
- Nem, nem csak azért. Azért is. De... te komoly vagy, én meg rá tudlak venni, hogy mosolyogj. Jól áll. Hallgatsz és figyelsz rám - kezdem lehunyt szemmel simogatni a mellkasát, legalább addig sem vagyok olyan durván rosszul. A másik kezem még mindig a nyakán jár, még akkor is, mikor közli, hogy igazán válohathatnék.
- Mit kellene? Nem úrihölgy vagyok, Achille, csak egy mezei nő. Neked is kiöltöztem, csak az többet elmond, hogy felvettem olyat is, amit magamtól sosem... - simul az arcom a kezéhez, imádom az érintését. Lehet az alkohol teszi, ennyire nem szoktam senkire ráállni. - Nem tudom mennyire jó ötlet. Mármint persze, az, de... de nem. Szerintem le se tudok vetkőzni.
Még fel is nevetek halkan, mielőtt apró csókot tolok a szája szegletébe, de aztán ráveszem magam, hogy lemásszak róla, lassan mint valami kaméleon. Utána kísérlek csak meg felállni, de nagyon nagyon szédülök. Éééés meg is van a baj. Szegény szőnyeg.
|
|
|
|
|
Mitzinger-Yazel Frances
INAKTÍV
She-hulk
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
|
Zayday #Frankie | Augusztus 31 Fogalmam sincs, mi a szart csináltam volna, ha nincs meg a kütyüm. Mármint, persze, vettem volna egy újat, de egész pontosan miből is? Megint mehettem volna haza, anyámékhoz, szégyenszemre bevallani, hogy a második karperecemnek is kampec. Mentségemre szóljon, az elsőt azért offoltam ki, mert ráfröccsent az robbanó üst tartalma, én abban semmilyen kárt nem tettem.
Ellenben a bácsi a kedvünket asszem nem igazán fényezte, vagy emelte, a enyémet legalábbis semmiképpen. Folyamatosan mormog, meg morog, hiába öleltem meg a lányt, még akkor is csak dörmögött maga elé.
- Tényleg köszönöm. Drága, nem kell elhagynom - nézek a táskámba, biztos vagyok benne, hogy nem úgy fogalmazok, ahogy kéne, de kis szerencsével a lányka azért még megérti, hogy mit akarok kihozni belőle.
A lány fel is nevet, nem egészen értem miért, de egy széles, bátorító mosollyal nézek rá, felőlem annyit nevetgél, amennyit szeretne, mert ki sikerült húznia ma egy nagyon pocsék helyzetből.
- Amennyit jól esik - vonok egyet a vállamon, amúgy is rengeteget vettem, szinte már indokolatlanul sokat, de nem zavar, nagyon szeretem ezt a gyümölcsöt, szóval úgy érzem, majd csak el fog fogyni.
- Nincsen mit. Frances vagyok - mosolyogok rá, de nem nyújtok kezet, a barackok mellé nem hiszem, hogy még van erre kapacitása. - Merre mész?
|
|
|
|
|
