Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sok mindenre számít, csak épp arra nem, hogy a közeledő összecsapva tenyerét egy villámot idéz elő, mely pontosan a lába előtt csapódik a földbe. A lány meg is torpan egy pillanatra és elhűlve nézi a jelenetet. Oooooké, akkor lehet az lenne a legjobb, ha most szépen visszafordulna és olyan messzire szaladna, amilyen messzire csak tud. Mégis, ő most azért jött, hogy segítsen, abból pedig, amit az imént látott, már korántsem olyan bizonyos abban, hogy épp nem a fiú az, akinek erre szüksége van. Ettől függetlenül óvatoskodva közelíti meg őt, kezét jó előre nyújtja, hogy időben el tudja rántani, ha valami baj lenne. Nincs baja az elemi mágusokkal, de azért mikor majdnem az orra előtt csap be a villám, azért úgy megáll benne... Minden.
Bár a kezét nyújtja, az nem lel viszonzásra, amitől kissé kellemetlenül érzi magát. Lassan ugyan, de visszahúzza kezét és kabátja ujját kezdi húzogatni. Még a vak is látja, hogy zavarban van. Legszívesebben hátat fordítana, de nem teheti meg, neki most itt van dolga. Úgyhogy összeszedi minden bátorságát és felemeli fejét, hogy tekintetét Denisébe fűzze. Képes rá. Nagyon is képes rá.
- Semmi sem kéne - kissé pimaszul emeli ki az utolsó szócskát, mintegy utalva a nem túl kedves stílusra. Úgy is mondhatnánk, hogy erre a paraszt modorra, de azért annyira nem nagylány ő, hogy konkrétan be is szóljon. Előbb halna szörnyet, minthogy belekössön a fiúba. - Pár napja az egyik sárkány rátámadt a dolgozókra és a baleset körülményeiről jöttem érdeklődni - kihúzza magát, bár kezeivel még mindig kabátja ujját morzsolgatja. Még az a mázli, hogy a táskáját letette, különben már szálakra bontotta volna a vállpántját. Hiába, Shayleen sohasem volt egy bátor oroszlán, ha animágus lenne, minden bizonnyal egy kecses, törékeny hattyú lenne, netán egy őzgida. Ebben egészen biztos vagyok. - Ha esetleg valamiről szeretnél velem beszélni, azt is lehet. Többek között azért is vagyok itt, hogy támogassam a dolgozókat és segítsek nekik túllendülni a baleseten - elképesztő, hogy a korábbi illetlen és goromba modor ellenére is ilyen szelíd és kedves. Hatalmas barna szemekkel néz Denisre, miközben újra hátratűri azt a rakoncátlan tincset, pedig lehet, hogy ki se szabadult a korábbi helyéről. Nem akar kellemetlenkedni, csak a munkáját végzi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Kissé meglepődik, hogy pont ez a két ember az, aki a frászt hozza szegény szívbeteg eridonosra. Persze véletlenek mindig akadnak, de így első hallásra szinte már kész masterplan az egész. Természetesen ezek a gondolatok szép sorjában kivetülnek arcára, így Narának nem kell sokáig gondolkodnia, vajon mi lesz a következő mondat, mely elhagyja majd a nő száját.
- Na most már érdekel a sztori. Rosszban sántikáltál? - cinkosan csillannak meg szemei, hiszen ő is volt kamasz. Jó, ez igazából baromira nem látszott rajta, mert vagy halálba éheztette és sportolta magát, vagy a torkán ledugott csövekkel küzdött. Kamaszkorának egyetlen fénypontjaként Aident jelöli meg, mert neki köszönhetően kijutott Shayleennek a kamasz szerelemből is, de azért ez vajmi kevés. Ő sose ment el a haverokkal berúgni vagy bulizni, egyszer sem járkált takarodó után és amikor óráról kirúgta Barbi, arról is a rellonos tehetett. Szóval igen, ebben kimerül az ő "lázadó" korszaka.
- És mi mindent szeretnél majd vásárolni? - mosolyogva hallgatja az élménybeszámolót. Na, ez a bőbeszédű Nara az, akit eddig hiányolt, hiszen olyan csendes volt, amióta csak bejött! Már szinte aggódni kezdett, hogy komoly baja van a lánynak. Egyébként érdekes, hogy sokfelé járt már Európában, de Horvátországba még nem jutott el, szóval, ha az eridonos visszajön, mindenképp ki akarja majd kérdezni, milyen volt a nyaralása. - Óóó, hát persze. Meg megyek máshová is dolgozni. Általában Willel rotálódunk ilyenkor, úgyhogy lesz időm pihenni - vagy nem. Mert a nő pontosan jól tudja, hogy mennie kell majd külföldi ispotályokba is segédkezni. Belepusztulna, ha csak egyetlen hétvégét is otthon kéne töltenie nyugalomban. Eközben az immáron fertőtlenített palackokat arrébb teszi és előveszi a külön félretett bájitalokat, hogy aztán lassanként átöntse őket. Nem mindig ilyen hosszadalmas ez a folyamat, elvégre jobb esetben csak egy üveggel van dolga és nem kettővel, de ilyen az élet.
- Hogy sikerültek a vizsgáid? - oldalra pillant, hogy Nara érzékelje, attól, hogy épp a keze jár, a figyelme még az eridonosé. Ez is csak egy azon kedves gesztusok közül, amit Shayleen mindenki felé megtesz. Hiszi, hogyha minden embert meghallgatna valaki, már jobb lenne a világ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
a nyári szünetben Fehérvárcsurgón | este Juhászéknál | x



Nagyban iszom, Lau pedig idesétál hozzám. Lerakom a poharat és rámosolygok, miközben ő fixíroz engem. Nem nagyon tudom hova tenni ezt, viszont mivel fogalmam sincs, egyáltalán hogy kérdezzek rá, mi történik, illetve mivel tetszik a dolog, mindössze jámbor vonásokkal fürdőzöm benne.
Meglepődöm felvetésén, amit egy pillanatig sem palástolok. Rögtön odanézek az emlegetett ágyra, ami hát... nem mondom, tök kényelmesen elférünk rajta, viszont úgy semmiképp sem, hogy ne érjünk össze legalább egy kicsit. Szerintem legalábbis. Nyelek egyet. Nem a tömérdek torkomba döntött innivaló miatt, mint az előbb, úgyhogy nem is olyan hatalmas, ám jelentősnek jelentős. Lesütöm kicsit a szemem, rendesen elgondolkozva. Nem azért, mert én ne szeretnék együtt aludni vele. Mindig szerettem volna és mindig készen is álltam rá. Csak az a baj, hogy... oké, ez furán fog hangozni... szóval az a baj, hogy még soha nem reagált rám rosszul. Még soha nem tolt el magától, soha nem éreztem rajta feszültséget a közelségemtől, és félek tőle, hogy emiatt óvatlanná válok majd. Hogy elkezdem magam abban ringatni, hogy nem is lehet baj. Viszont most meg pont azon tépelődök, hogy talán nem gond ez. Hogy talán fel kéne hagynom azzal, hogy túlságosan vigyázok. Félreértés ne essék, nem hazudtam, mikor azt mondtam, hogy nem kell aggódnia, nem fogom korlátozni magamat. Én ezt nem annak éltem meg. Hanem valaminek, ami egyszerűen csak úgy van és kész. Valaminek, aminek így kell lennie. Azonban egyre inkább sodródom afelé, hogy teljesen feloldódjak. Hogy mindent megtegyek, amit meg akarok tenni, ami magától jön. Tartani pedig nem attól tartok, hogy emiatt majd záros határidőn belül elérkezik az a pillanat, amikor pofára esek, hanem attól, hogy ártok neki. Olyasmivel, amiről nekem eszembe se jut, hogy probléma lehetne. Dehát... itt lenne ideje ezt a félelmet elengedni, nem? Úgyis figyelek rá, úgyis tekintettel vagyok rá, és ez soha nem is lesz másként. Ennek pedig elégnek kell lennie. Nem igaz?
- Jól van - megyek bele kis mosollyal a közös ágyon alvásba. Sokkal nagyobb örömmel tölt el ez az ajánlat, mint az megmutatkozik rajtam, csak tényleg számtalan dolgot hívott elő bennem. Egyelőre még csak szokom ezt az új elhatározásomat. Lauval nem osztom meg, mert félő, nem tudnám rendesen elmagyarázni, hogy ez nem azt jelenti, hogy eddig külön türtőztettem magam és hogy bármiféle áldozatot hoztam, mert ilyenről szó sincs. Viszont ezt lehet, nem tudnám rendesen a tudtára adni.
Úgy döntünk, kéne még játszani valamit, mielőtt kidőlünk, úgyhogy előkerül egy kártyapakli. Lenyomunk pár partit, rágcsálva még ezt azt, az ágyon üldögélve, aztán csak elérkezik a közös fogmosás ideje. Nevetgélve térünk vissza utána a szobába.
- Melyik oldal az enyém? - kérdem a lánytól, megállva az ágy mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tehát egy mágusról van szó. Mint minden esetben, most is legelőször anyám és az ő módfelett egyéni foglalkozása jut eszembe. Vagyis inkább az, hogyan kellett éveken keresztül vándorolnunk településről településre.
- Esetleg nem volt szükséged valamilyen gyógyfűre az elmúlt években? Talán az Ardai név ismerősen csenghet - vontam meg a vállam. Még mindig jobb volt tippelgetni, mint csak állni és farkasszemet nézni.
- Ahogy gondolod - hagytam rá a dolgot. Lehet csak az én neveltetésemből adódik, hogy mindenre teát iszunk. De úgy tényleg. Még akkor is, ha csak szimplán szomorúak vagyunk.
- Jajj nem, arra semmi szükség... - kezdtem rögtön a magyarázkodást, de a férfi félbeszakított. Elhúztam a számat. Szegény Pénteket már így is túl sokszor hagytam magára az utóbbi időben, és most még az öcsém se volt vele. Csak a macska. Igaz, azzal a döggel nagyon jól megvoltak.
- Arra sincs esélyem, hogy hoppanálni tudjak esetleg, mi? - kérdeztem még, de arcomon már tükröződött a beletörődés. Sóhajtottam egy nagyot, körbenéztem és széttártam a karom.
- Legyen. Mutasd az utat - adtam meg magam. - Mellesleg köszönöm. Viszont azt hiszem rájöttem. Nem a Bagolykőbe jártál? - tettem fel neki a kérdést, csak hogy ne fagyjon be köztünk a beszélgetés. Valami tényleg derengett, de ennél közelebb azért még nem jutottam a megfejtéshez. Ott is annyi arc volt, hogy azt lehetetlen volt megjegyezni. Meg hát, volt aki csak névből ismert. Néha egyenesen az öcsém miatt. Rosszabbik esetben Kirill miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Láttam a szemében, hogy tényleg örül nekem, és nem csak úgy mondja. Jobban átláttam rajta, mint bárki más. Mindenki csak a macsó férfit látta benne, az igazi legendát, én viszont már rég nem csak a felszínt látom. Sokszor volt, hogy az ágyban fekve csak néztem, ahogy alszik. Nyugodtan, semmi színjátékkal. Most pedig megint egy újabb fal bomlott le köztünk.
Ahogy felemelte a kezét, én úgy rezzentem össze. Felszisszentem, és pár másodperc után elkaptam a pillantásom. Szinte éreztem a fájdalmát. - Uram Isten, mégis mi a jószagú szent ég történt ezen a meccsen? - háborodtam fel. El se tudtam képzelni, hogy harapódzhatott el egy békés iskolai meccs ennyire. Hogy Várffy ilyen rosszul járjon. - Be kéne szüntetni ezt a játékot, ez veszélyes még a felnőttekre nézve is, nemhogy a gyerekekre - kezdtem el a kiakadásomat, mert ezek után képtelen voltam visszafogni magam. Azonnal elöntött a düh. - És mégis a Játékvezető ezt hogy hagyhatta? Neki az a dolga, hogy kézben tartsa a dolgokat. Tudom, hogy jó játékos vagy, de attól még rajtad is kellett volna tartania a szemét - adtam az égi beszédet Robinak, hiszen a tényen kívül, hogy megsérült, semmi más nem jutott el hozzám. Elmondani nem tudtam, hogy mennyire megijedtem, amikor csak annyit közöltek velem, hogy ott van. Még talán magamnak sem ismertem be, hogy mennyit jelentett számomra a férfi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fehérvárcsurgó, a nyári szünetben |a szobámban |o


 oo

Figyelmesen nézem őt, miután szóba hoztam az ágy dolgot, arcom nem árul el semmiféle érzelmet. Csupán valamiféle türelmes várakozás olvasható le róla. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa. A felszín alatt zajló dolgokat inkább megtartom magamnak. Minden egyes rezdülését észreveszem és kiértékelem. És nagyon nem értem a dolgot. Aludtunk már együtt, többször is. Nagyobb ágyon, ez igaz, de akkor is közel voltunk egymáshoz, nem húzódtunk ki a túlszélére soha. Az enyém kisebb, mint azok ez tény. De nem annyira, hogy szorosan egymáshoz kelljen simulnunk ha nem akarunk leesni. Vagy hogy félig a másikon kelljen feküdni. Fel se mertem volna ajánlani, ha olyan lenne a fekhelyem kezdjük innen. Mégis meglepődik, és mintha zavarba is jönne. És átgondolja.
És ez az a pillanat, amikor legszívesebben visszaszívnám az egészet, és azt mondanám neki, hogy jó akkor hagyjuk, és aludjunk külön. A gond viszont az, hogy én ezt nem akarom. De lehet, hogy miatta jó lenne, hogy ne rágódjon feleslegesen, hogy ne hozzam nehéz helyzetbe. Várok még egy picit, és inkább iszom valamit, aztán majd ha még mindig vacillál akkor majd szépen visszatáncolok az egésztől. Egy gyors mozdulattal ellököm magam az asztaltól és megfordulok, hogy töltsek magamnak valamit. Akármit, tök mindegy mi az csak igyak valamit. A poharamba jégkanálka is kerül, az forog lassan körbe-körbe, kevergetve a házi limonádét, hűtve azt. Visszafordulok, az italomat lassan kortyolgatom, a pohár pereme fölül nézve tovább a barátomat.
- Oké, akkor megetetem a macskát és letessékelem az ágyról, hogy meg tudjam csinálni – bólintok egyet, amikor végre elhatározásra jut. Sikerül nem rögtön visszakérdeznem, hogy biztos-e benne, egészen biztos benne. Felesleges lenne, meg egyébként is, ha bármi van akkor körülbelül egy pálcaintés és már elő is kerül a matrac. Még lazán meggondolhatja magát. Örülök, hogy így döntött, de valahogy az izgatottság az most úgy elmarad. Őszintén szólva még nem hiszem el, hogy tényleg így is lesz. Inkább felkészülök arra, hogy nem.
Benito etetése teljesen eseménytelen, a táskámból szimplán kiveszem a tálkáját és beleöntöm a fagyasztott legyét. Farka hegyét rezegtetve vonul le az ágyról, így én el tudom rendesen rendezni az ágyneműt. Hamarosan kártyázni kezdünk, megmutatok a fiúnak pár egyszerűbbet, amit még gyerekként tanultam, már amelyikre emlékszem. Sőt megpróbálok elmagyarázni egy bonyolultabbat is, de hamar rájövök, hogy a szabályok felére nem emlékszem. Ezen persze jót nevetünk, majd abba is hagyjuk inkább az egészet. Fogmosás közbe ér utol a gondolat, hogy most vajon akkor mi is lesz. A választ hamar megtudom, amint visszaérünk a szobámba.
- Igazából amelyiket szeretnéd. Én a belsőt javaslom, ha nem szeretnél leesni véletlenül, de tényleg mindegy nekem – felelem neki mialatt a függönyöket húzom be. Ismeretlen ágy ugyebár … ha ő alszik kívül akkor benne van a pakliban, hogy esetleg forgolódás közben érzékeli hogy valami – egészen pontosan valaki – van mellette, odébb helyezkedik és lepottyan. Míg én ismerem a saját ágyamat, még álmomban sem fogok leesni, még ha tőle elfele is mocorgok. Lelökni meg már csak nem fog. De döntsön ő, hogy neki melyik a szimpatikusabb. Visszasétálok a villanykapcsolóhoz, megvárva, hogy végül is hogy dönt. Nekem aztán tényleg mindegy. Vak sötétben is be tudok mászni a helyemre, ha arról van szó. Bár azért némi fény fog derengeni lámpaoltás után is. Itt, az ajtó mellett álldogálva jutok el végül odáig, hogy oké, akkor nem táncol vissza, és tényleg együtt alszunk. Végre engedélyezem magamnak, hogy úgy igazán örüljek, és meg is jelenik rögtön az enyhe izgatottság. Mosolyogva figyelem amíg el nem helyezkedik aztán lekapcsolom a lámpát, pár másodpercet várok, hogy hozzászokjon a szemem a megváltozott fényviszonyokhoz, majd lassan az ágyamhoz sétálok és bevackolódom a helyemre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Nem emlékeztem volna rád - jelenti ki könnyedén. Denis előtt nem is nagyon volt olyan, akivel többször futott össze egy alkalomnál, ráadásul ott ugye elsőre nem csak hogy nem történt semmi, de otthagyta. A beszélgetés kellős közepén. És képes volt ebbe a fiúba beleszeretni, a többiek meg azt mondják, hogy a karmának nincs humora.
Megemeli fél szemöldökét, még mindig fél mosolyra húzódnak ajkai. Tekintetével a füstöt követi, és bár most nem olyan feltűnő számára a láthatatlan fal, azért bízik Denisben. Még ha nem is akarta soha elfogadni Ellie babájának a létezését, rosszat nem akar neki. Ugye?
- Nem hiszem, hogy sikerült volna valaha is - ismeri el könnyedén. Nem fáj beismerni, nem egyszer győzött már a fiú, sőt.
A tekintetével Denis kezét követi. Olyan sokszor látta már ezt a mozdulatsort korábban, most valami mégis megváltozott. Nem tervezi, hogy többé látni fogja, akármennyire is akarja. Azok az ujjak soha nem fogják már érinteni, és akármennyire is tiltakozik ellene, valami nehézség telepedik a mellkasára.
- Hát akkor menj, és szerezd meg hát mind - még egy vérszegény mosolyt is sikerül mellékelnie. Sokkal nehezebb volt visszaépítenie a falat maga köré, mint azt gondolta. - Vagy csak menj haza a feleségedhez - kivételesen nem gúnyosan mondta, semmi rosszindulat nem jellemezte. Sosem tudta, mi járhat Denis fejében, de egy dologban biztos volt. Nem fogja kételyek között hagyni, ennél többet érdemel.
Ujjaival a virág szárát birizgálta, a szemei inkább a lányokat keresték a tömegben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
a nyári szünetben Fehérvárcsurgón | éjjel Juhászéknál | x



Ó, engem az ágyról legördülés veszélye nem fenyeget egyáltalán. Nem mocorgok álmomban semerre. Dehát tudhatja, aludtunk már egy szobában. Ja, hogy akkor ő is aludt. Oké, a lényeg, hogy ezzel nem volna gond. Az indokláson csak elvigyorodom tehát, mert persze elképzelem, ahogy leesek.
- Jó, akkor enyém a belső fele - árulom el neki, mire jutottam kevés töprengés után. Mondjuk én inkább olyan megfontolásból, hogy így nem kell átmásszon rajtam, vagy fogösszeszorítva kikúsznia mellőlem, ha hamarabb kelne, ami egyébként esélyes. Meg különben is, olyan magától értetődőbbnek tűnik. Abba bele se gondolok, az csak tudatalatt motoszkál bennem, hogy ez menekülőút is a számára, amit mindenképp szeretnék megadni. Ne érezze magát beszorítva.
Különben arról fogalmam sincs, honnan veszi, hogy visszatáncolnék. Tettem én már olyat? Nem emlékszem. Nem vagyok ez a bizonytalankodó fajta. Mármint, ha nem vagyok biztos valamiben -ami tényleg sokszor előfordul-, egyszerűen megmondom. Ha viszont már döntöttem valamiről és ezt a másik tudtára adom, akkor az már tuti bennem. Komolyan nem vágom, adtam-e valaha bármivel okot, hogy az ellenkezőjét higgye rólam. Valószínűleg inkább arról van itt szó, hogy csak izgul. Nem engem tart határozatlannak, csak benne tengenek túl az érzelmek. Amit teljesen megértek.
Az ágy végéről mászom be a helyemre, rátérdelve, egyetlen lépést téve négykézláb, aztán már fordulok is meg, leülök, hátradőlök, derekamra vonva a takarót. Miután leoltja a lámpát, sokáig nem igazán látok még. Azt is csak ímmel-ámmal, hogy közelít. Emiatt inkább gondolataimra figyelek, míg a szemem szokja a helyzetet. A bajok pedig itt kezdődnek. Ugyanis beleragadt az jelenet az agyamba, hogy lehullok az ágyról és ez lejátszódik újra meg újra. Elvigyorodom, a vigyoromba nemsokára segy fújtatás vegyül, majd kettő egymás után, fejem minden alkalommal megemelkedik kicsit. Végül egy erős szusszanás sorozat jön össze, amiről csakhamar kiderül, hogy egy nevetés eleje.

¤ ¤ ¤


Végül becsukom hát szemem és vállaimat felhúzva, ujjaimat homlokomra támasztva látok neki helyes, vékony hangon mulatni. Aztán muszáj vagyok mindkét kezem arcomra tenni, mert rámtör a röhögőgörcs. Egészem rázkódik és vele kicsit az ágyunk is. Néha levegő után kapok, miközben áradóan nevetek. Annyira szeretném barátnőmnek elmondani, mi jött rám, csak hát nem bírom még abbahagyni a kacagást. Elveszem aztán kezeim arcomról és magam mellé nézek a lányra.
- Bocsánat, csak... - törölgetem a derüléstől könnyessé lett szemem, nyikkanva még egy kicsit olykor. - ... csak elképzeltem, ahogy leesek az ágyról. - bököm végre ki, mi lelt engem, ám ezek a szavak is visszafojtott hangúak, nem hiába, hiszen megint egy kis nevetés követi őket. - Jaaj - sóhajtom, próbálva lezárni a rám jött ötpercet, megmasszírozva arcomat, hátratúrva hajamat és pislogva, szipogva kicsit. Ez kemény volt. Biztos hozzájárul a fáradtság is, meg a magányunk felszabadultsága.
- Hú - legyezgetem meg magam pólómmal, hiszen naná, hogy ettől most jól kimelegedtem. Oldalamra fordulok, Lau felé, arcom a párnámnak nyomom és kezem barátnőm karjára simítom, szeretettel mosolyogva rá az éji félhomályban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fehérvárcsurgó, a nyári szünetben |a szobámban |o

Jó, de mi van akkor ha éppen ma akar mocorogni álmában? Vagy ha nem akar de fog? És igen, honnan tudjam mégis hogy mit csinál alvás közbe, ha egyszer alszom? Nincs rejtett kamerám, sőt nem rejtett se. Csak ezért meg nem fogok virrasztani. Na, mindegy is.
Az persze nem jut eszembe, hogy ha övé a belső fele, akkor meg simán be tudom én őt szorítani. Ugyanis én mocorgok álmomban. Hoppá. Ó, mindegy, majd lesz valahogy. A lényeg, hogy ő nem esik le. A ki-be mászkálást meg tuti simán megoldanám amúgy, de így tényleg jobb, hogy nem kell.
A mosolyom még szélesebbé válik azt figyelve milyen módon jut el az ő felére. Tök üres az ágy, simán leülhetne a szélére és szépen begördülhetne, de nem, ő kiskutyaként végigmászik rajta. Így kell feszültséget oldani kérem szépen. Minden gond nélkül el is jutok a helyemig, helyezkedem el éppen kényelmesen a takarómon, amikor a fura hangok áradata a kezdetét veszi. Nem tudom ugyan, hogy mi ennyire vicces, de az biztos hogy a nevetése magával ragadó. Vigyorogni kezdek én is, fel-felkuncogva, majd én is nevetésbe váltok át, amikor elkezd mozogni az ágy is. Már maga ez a tény is iszonyat mulatságos, az meg pláne hogy még néha neki is koppan egy picit a falnak, és ez már iszonyat röhejes. Nagy nehezen az oldalamra fordulok, ám ez nem bizonyul a legjobb ötletnek, mert elég egy pillantást vetnem a nevető arcára – már amennyire ki tudom venni a sötétben – máris újra felkuncogok.
- Ahogy leesel az ágyról? – kérdezek vissza felprüszkölve. Hát, az inkább fájdalmas, mint vicces lenne, de sebaj. A fáradtságnak, meg az eseményeknek tudom be a dolgot. Én viszonylag gyorsan lenyugszom a nevetés után, hiszen ugye nem képzelegtem semmit se, csupán magával ragadott az ő jó kedve. Végül felém fordul ő is, és amikor hozzám ér újra elvigyorodom.
- Segítek – jelentem ki egyszerűen, hiszen látom, hogy melege van, majd ahol a keze hozzám ér ott vékony jeget képzek. Nem olvad el és nem fagy oda az ember, csupán kellemesen hideg. A másik kezemet valahogy kiszabadítom és a csuklójára fogok rá, picit hűtve rajta. Bezony, tök jól rájöttem, hogyan lehetne ezt megoldani. Azt nem ajánlom fel, hogy például a nyakát is végigtaperolom hasonlóan, azért nem lenne jó ha fázni kezdene. Nem sokáig tartom fenn ezt az állapotot, az erek hamar lehűlnek, szóval pár pillanat tényleg elég. Aztán vissza is húzom a kezemet mosolyogva.
- Örülök, hogy itt vagy – jelentem ki egyszerűen majd közelebb viszem az arcom az övéhez egy pillanatra, hogy összeérintsem a nózijainkat. Bátor vagyok, hajaj, mint egy nyuszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Kicsi még és félénk. Megmosolyogtat, de ez csak előny, mert így ellágyulnak még inkább a vonásaim. Kicsit lehajolok, a kezeimmel a térdemre támaszkodom, így próbálok vele egy magasságba kerülni. Igaz így valamennyire előre is hajolok és közelebb kerülök hozzá, de azért még nem vagyok túl közel.
Kérdésemre gyorsan összekapja magát, és egészen határozottan válaszol. Felegyenesedem, úgy nézem meg, hogy pontosan mire is gondol. Az egyik állványhoz lépked, amit láthatóan nem érne fel, és úgy pontosít. Odamegyek, ezzel az eddiginél jóval közelebb kerülve, de eddig sem mondott semmit rám vonatkozóan így annyira már nem is igyekszem. E
- Ezt? - emelem le a kirakóst az állványról, aztán még a kezemben tartva, hogy megszemlélhesse hozzá fűzöm - Van más méretben is. Meg több-kevesebb darabos. És persze 3D-s.
Mondjuk lehet nem is tudja mi az a 3D. Vajon hány éves lehet? Illik ilyet egyáltalán kérdezni. Azt is megkérdezném, hogy lett farkas, de nyilván az is illetlenség. És ki tudja, lehet az egész elképzelésem a dologról teljesen más, mint másoknak. Látszik, hogy évek óta nem foglalkoztam a témával, sőt, megpróbáltam elfelejteni mindent, amit tudok.
- Esetleg más valamit még? - kérdezem, ha döntött a kirakós kapcsán, aztán ha úgy látom egyedül is boldogul, akkor hagyom kicsit kibontakozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Vele együtt figyelem a bőréből előcsalogatott aprócska lángokat; azok nem csak őt, engem is lenyűgöznek. Az elemi mágusokban egyébként is van valami, valami megmagyarázhatatlan, ami egyszerre bűvöli el az embert és kíván magának cirkuszt. Amúgy nem tudok sokat a srácról, de azért nem vagyok teljesen hülye, és az már ebből a kis bemutatóból is kiderül, hogy ha úgy akarná, könnyűszerrel megölhetne. Mondjuk leszarom, a pokolban úgyis égni fogok, akkor meg? Most mit majrézzak?
Aztán felém fordítja az arcát, és már indul is; mosolyog, mintha legalábbis az ezer éve nem látott legjobb cimbijét ismerte volna fel bennem. Pedig úgy tűnt, siet... ja, hozzám. Körbepillantanék, hogy van-e itt rajtam kívül más is, de egyrészt képtelen vagyok levenni róla egyre szűkülő tekintetem, másrészt pedig pontosan tudom, hogy néhány JóskaPistáról pletykáló öregasszonyon kívül senki sincs a környéken. Illetve dehogynem van, bocsánat; Wittner úr talán most is az ablakban áll, és azt gondolja, Brightmore-ral kezelünk egyet, elszívunk még egy gyors cigit, aztán leszek kedves megtisztelni őt azzal, hogy külön kérvény benyújtása nélkül feltolom hozzá végre a seggem.
Miafasz.
Nem tudja a nevem, mi? Vicces ez a fiú. Pillantásom arcáról a felém nyújtott kezére esik, mire halkan, a lassan csikké égő darabbal a számban nevetni kezdek. Ej, ej, hát itt tartunk, Denisem, te meg én, csóválom a fejem, majd balra billenő arccal, hunyorogva nézek vissza rá.
- Tudom, ki vagy - mondom nyugodtan, miután szabaddá teszem a számat. Nyelvem hegyével végigsimítok a fogaimon, aztán sóhajtok egy aprót. Wittner figyelő szemeit, mint egy vaskos konyhakést, a hátamban érzem; itt balhénak esélye sincs. Így hát úgy döntök, akárcsak ő, én is úriember leszek, aztán meglátjuk, leszünk-e még mi jóbarátok. Jobbommal ráfogok a kezére, miközben vonástalan arccal és tónustalan hangon megszólalok. - Vajda Richárd.
Személyesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Irigykedve nézem, ahogy varázsol, de végül meggyőzöm magam, hogy jól van ez így. Az ecsetpakolás mellett dönt én pedig csak bólintok neki, az rendben lesz. Én pedig a kicsit nagyobb festékes bödönöket kezdem megszámolni. Jó lassan, erősen koncentrálva, nehogy elrontsam. Szerencsére egyikből sincs jelenleg tíznél több, így nem okoz akkora gondot a dolog, de azért küzdök vele rendesen. Épp a pirosakat számolom, amikor meghallom a manócska hangját.
- Tessék? - kérdezek vissza, mert a számolás kötött le, de természetesen már fogalmam sincs, hogy hánynál tartottam.
- Öh.. hát... az enyém a bolt, szóval amióta kinyitott? - felelem kissé bizonytalanul, miután felfogtam, hogy mit is kérdezett. Pontosat nem tudok mondani, mert ugye ahhoz is számolni kéne, én pedig nem jegyeztem meg.
- Pár éve már biztosan. De nem tartom számon. Miért kérdezed? - próbálom valahogy mégis kivágni magam a helyzetből aztán visszakérdezek, mert nincs jobb ötletem. Amíg válaszol én nem számolok, nem rendezek. Mert nem tudnék erre is meg a válaszára is figyelni. Hiába, van ilyen, amikor az ember nem tudja, hogy mit meg hogyan.
Ha válaszolt akkor visszafordulok a piros festékes bödönökhöz és újra kezdem számolni őket. A homlokom ráncolódik, azt ujjaimon is mutatom a számokat, csak hogy biztos ne rontsam el - igaz ez sem garancia, de legalább nem mondhatja senki, hogy nem próbálkozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Azért be kell vallja, hogy egy valamivel bátrabb Máriára számított így, hogy az öltözőben bedobta a Jancsi stílust. Mégis, itt állva vele szemben, miközben kézfogása harmatgyenge, mi több, ezzel akaratlanul is alárendelt szerepbe kényszeríti magát, azért nem semmi. Persze Henrik nem igen enged neki, szabályosan rázza meg a lány kacsóját és egy pillanatig sem érezteti vele erőfölényét. Eltörhetné az ujjait is szinte, miközben rászorít, esetleg teljesen leuralhatná, de nem teszi. Képzeljen akármit a lány, Henrik lényegesen jobb ember annál, mint amilyennek látja.
- Igen, Ambrózy Henrik - biccent egyet, majd gondolkodás nélkül folytatja. - És ha jól tudom, Zippzhar Mária - tudja a teljes nevét, de lusta végigmondani, elvégre a lényeg ebbe is benne van. Szeret picit utánanézni azoknak, akikkel összesodorja az élet és nem volt nehéz megtudnia, hogy a levitás mi mindent alakított az előző meccsén. Az meg sem lepi, hogy az Unikornisok ellen már nem lépett pályára, betudható annak a traumának, hogy leesett a járgányáról. Ezen kívül olyan, teljesen irreleváns információkat is megtudott, minthogy a Squadron másik terelőjével, Lóránt Bencével van kapcsolatban és gusztustalanul boldogok, egyébként jó tanuló és rajong a kviddicsért, no meg kissé szeleburdi. Azt, hogy elmebeteg, mondania sem kellett senkinek, a terelőpárbaj ténye bőven elég bizonyíték volt erre.
- Megvárom, míg kihozod - kényelmesen támaszkodik meg ütőjén és pofátlanul mosolyogva várja meg, hogy Masa elmenjen a gurkóért és kicipelje. Mozgékony egy állat, kár tagadni, a maga ötven kilójával dobozon keresztül is ledarálna mindenkit, ha csak azon múlna. Egyébként azért nem segít a levitásnak, hogy érezze a törődést. Még egy picit játszik az idegeivel, mielőtt elárulja, hogy nem fog történni semmi. Jó, ez egy picit szemét húzás tőle, de ez van, azokra a vékony karokra amúgy sem árt gyúrni egy picit. Ahogy megérkezik, némileg unottan néz rá, mielőtt ismét megszólalna. - Sok sikert - s mozdul is a doboz felé, hogy a lány ne tudja kiereszteni a gurkót. Úgy tesz, mintha ő maga akarná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A meg nem történt párbaj után kötelességének érzi, hogy immáron tanári titulusban keresse meg a kékek házának egyik vezetőjét. Nem kell sokat kutakodnia, hogy megtudja, kik lehetnek célpontjai e kérdésben, így reménykedve, hogy mielőbb megtalálja egyiküket, a tanári felé veszi az irányt.
Ja igen, merthogy lemaradt az a része a történetnek, hogy megpályázta az Okkultizmus és fekete mágia tantárgyat, amit végül sikeresen meg is kapott, így hát mostantól fogva a Bagolykő falai között oktat. Meg kell mondanom, nagyon büszke erre az eredményre, hiszen Kriszpinnel bár beszélt erről, a férfi sikerét a szerencsére bízták. A tanév kezdésével egybecseng a tény is, hogy a nyomozása lezárult. Végre valahára a Minisztérium kijelentette és minden újságnak leközölte, hogy Henrik ártatlan, ami hatalmas sziklákat görgetett le a férfi válláról. Alig hitte el, mikor az első újságban olvasta, hogy ejtették a vádakat bizonyítékok hiányában, illetve - valószínűleg Liam közreműködésének köszönhetően - azt is kiemelték, hogy a férfi mindvégig segítőkészen vetette alá magát a nyomozásban az auroroknak.
Úgyhogy az elmúlt pár nap tele volt jó hírrel, arról nem beszélve, hogy Lianna cikke is futótűzként terjedt el, végre nem úgy vizslatták, mint egy bűnözőt. Mi munkája van ebben! Gondolataiból magához térve fordul be a nem túl zsúfolt tanáriba, ahol először asztalához lép és lepakolja iratait, jegyzeteit és minden szükséges holmit, amit magával hozott. Az évnyitó persze csak holnap lesz, így hivatalossá csak akkor válik a diákok számára is tanárrá válása - a Squadronosokat annyira nem lepi majd meg, elvégre egy csapatban játszottak, tudnak erről is -, de beköltözni akár pár nappal előbb is be lehet. Ahogy mindent letesz, könnyű kiszúrnia Szentmihályi Izabellát, hiszen a végzősök tablóján már látta, illetve a kviddicsesek körében is ismert itt a kastély falain belül. Pár nagyobb lépéssel terem mellette kellő távolságban és egy megnyerő mosollyal indít.
- Jó napot Izabella, Ambrózy Henrik vagyok - udvariasan megvárja, míg a hölgy kezet nyújt, hiszen most neki kell felajánlania azt, nem a férfinak, mivel rangban egyenlőek. Amint kezet ráztak, rá is tér a lényegre. - Válthatnánk pár szót? Az egyik levitás diákról van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem ez az első alkalom, hogy szellemek kínos helyzetbe hoznak és attól tartok, hogy nem is az utolsó. Miből gondolom ezt? Csak ismerem a szerencsém és a sorsom, így nem lepne meg különösebben az sem, ha Margit az ereklye visszaszerzése ellenére is velem maradna. Ezt a létező összes módon szeretném elkerülni, képtelen lennék még egyszer a nővel és annak ráncos ábrázatával együtt élni. A hermelin kucsmát nem is említve, pedig a mammer nyáron halt meg. Nem azt mondom, hogy drámai a hölgy, de az orosz balettról sem rúgnák ki a hacukában, amit magára vett a halála előtt.
Csendesen betettem magam után az ajtót, kezemben még mindig a virággal, amit csak alibiből hoztam magammal. Igazából szép meg drága csokor volt, de nem sokra jutottam vele.
- Hisztiroham? - kérdeztem felvont szemöldökkel, a nő felé pillantva az ágyon, gondolom ő volna Adél. Margitka idegesen, siettetve csapkodta össze göcsörtös tenyereit, mire Boldizsár a fejébe húzta a kucsmát.
- Úgy valahogy - bólintottam igenlően, de nem akartam konkrét választ adni, nem különösebben szerettem hazudni. Olyan nehéz érzést okozott a gyomromban, amit nem tudtam eltüntetni onnan.
Szép lány, mármint tényleg, olyan különleges kisugárzása volt, kicsit furcsán is ért éppen ezért a virágos megszólalás. Mérlegelve Jövendőbeli Józsefnére pillantottam, majd megfordulva a lány felé nyújtottam a csokrot, téve is két lépést közelebb, hogy ne kelljen felkelnie azért, hogy átvegye.
- Szívesen máskor is. Te nem láttál itt engem, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Túlzás lenne azt mondani, hogy rögtön megnyugszik a kedves arcvonások láttán, de legalább nem ijed meg jobban vagy hátrál el, és ez is valami. Kicsit előrébb biccenti fejét, ahogy immár nem szükséges olyan magasra bámészkodnia. A gesztus, a legörnyedés, a finom megtámaszkodás már határozottan segít, hogy oldódjon kicsit. Tartása régi és jelenlegi tanáraira, oktatóira emlékezteti, míg ilyet az az ember sosem tett, sosem próbált kedvesnek mutatkozni. Vállai lejjebb mozdulnak, lélegzete és szívdobogása kicsit lelassul.
Félrehúzódik, nem szeretne útban lenni amikor a másik megindul, hogy levegye neki amire szüksége van. Nem szalad át a bolt másik végébe, nem is ugrik odébb hirtelen, tényleg csak arréb lép, hogy helyet adjon neki.
- Igen, azt - bólint félszegen a kérdésre, majd mikor már fellélegezne, hogy túl van a nehezén, lehetőségeket kezdenek neki sorolni. Összezavarodik kicsit, keze félig felemelve dermed meg a levegőben, nyúl is, hogy átvegye azt amit kinézett, nem is. Egy hosszúra nyúlt másodpercig csak bámul a másikra, majd lassan megrázza a fejét.
- Köszönöm, de nekem ez jó lesz. - Hallotta már ugyan azt a kifejezést, hogy 3D, és egy olyan könyvük is van otthon, amit ha ügyesen néz kijönnek az ábrái, de ha az élete múlna rajta se tudná ezt most felidézni, így inkább el is engedi füle mellett az információt. Egy sima, egyszerű, festhető kirakóst szeretne, ez pedig pont ott lapul a férfi kezében.
- Nem, köszönöm - rázza meg buksiját olyan vehemenciával, hogy a sapesz alól kilógó tincsek röpködni kezdenek. Festékei, ecsetei vannak, most csak ezért a különlegességért jött. Nem akar tolakodónak se tűnni, így nem kezd szemezgetni a bolt kínálatával, visszahúzza hát mancsait, és érmék után kezd keresgélni az apró erszényben. - Mennyit adhatok? - kérdez felpillantva, hiszen a férfi éppen kitakarja az állványon lévő cédulát, ő pedig nem jegyezte meg, mennyibe került. Reméli nem lesz baj a sok kérdésből, és köszönömjéből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Leveszem neki, amit kér, de biztos ami biztos, elmondom, hogy van másik is csak nincs kirakva. Aztán gyorsan meg is bánom, mert látom rajta, hogy teljesen összezavarodik. Ejj Min Jong, nem csak a varázserődet vesztetted el, de a vásárlók iránti jó képességeidet is? Persze csak gondolatban dorgálom magam, és közben a lányka is összeszedi magát. Egészen határozottan közli, hogy neki akkor is ez kell, én pedig nem erősködöm egy percig sem, csak átnyújtom neki a kirakóst.
- Akkor tessék - mondom egy széles mosollyal, és megérdeklődöm szeretne-e mást is. A válasz ismét határozott és ahogy a fejét rázza, csodálattal figyelem a haját, ahogy jobbra-balra száll. Lehet nem kéne, de engem az ilyen egyszerű dolog inspirálnak, boldoggá tesznek.
Aztán abba hagyja a fej csóválást, és a pénztárcáját kezdi kutatni, miközben az árról kérdez. Kedvem lenne nevetni egy jót, mert rossz személytől kérdezi. Legszívesebben ingyen oda adnám neki, de ezt a gondolatot inkább elvetem.
- 1 knút - mondom végül teljesen határozottan és a kassza felé megyek, hogy majd számlát is tudjak neki adni. Remélhetőleg követ, ha igen, akkor a pénztár gépnél állva veszem el tőle az apró érmét, aztán elismétlem a gépnek is az összeget, mire az kinyílik, számlát ad stb.
- Tessék, ha mégsem lenne jó, akkor két éven belül visszahozhatod. Csak legyen meg a számla róla - mondom és azzal át is nyújtom az említett papírt.
- Jó szórakozást hozzá! - Toldom meg a szavaimat búcsúzóul, aztán ha elmegy, figyelem, merre indul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az éjszaka igen csak jól sikerült és egy cseppet sem bánom, hogy akkor nem mentem bulizni a srácokkal, hanem elvonultam félre. Mert ha nem így lett volna, akkor nem találkozom Myraval, akkor nem lyukadunk ki itt, és semmi nem történik. Vagyis lehet történt volna valaki mással, de ez már sosem fog kiderülni. Isten lással lelkem, nem úgy indultam neki a napnak, se a fesztiválnak, hogy én márpedig hülyére nőzöm magam és strigulákat gyűjtök. Azonban örülök, hogy így alakult ahogy! Reggel van , a szobában félhomály van én pedig egy hatalmas nyújtózkodással ébredek. Oldalra fordulok és ő még mindig ott fekszik mellettem. Egy még erőtlen de őszinte mosolyt küldök felé, majd közel hajolva hozzá egy puszit nyomok a homlokára.
- Jó reggelt szépségem! – suttogom, majd felülök és a mellettem lévő vizes palackért nyúlok, amit végül meghúzok és ki is iszok. - Jól aludtál? Minden rendben? – kérdem Myratól, majd a választ várva kinyitom a hűtőt és még két üveg fél literes vizet veszek ki belőle. Egyet a mellettem lévő leányzó felé nyújtok, hátha ő is szükségét érzi a folyadék pótlásának, majd utána  a saját üvegemet is kinyitom. Apró kortyokat iszok belőle, már annyira szomjas nem vagyok, de jól esik a hideg víz. - Megbántad? – teszem fel neki az újabb kérdést, mivel olyan furcsa volt a tegnap este egy része, illetve most is eléggé érdekes a tekintete. Nem tudom mire vélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

No hát én azokat a felsőbb évesektől jövő információt valahogy messzire elkerültem ugyanis tőlük nem tudok semmit se. Pusztán józan paraszti ésszel következtettem ki, hogy csak nehezedni fog a dolog. Eleve ott lesz az a vizsga, aztán mehetünk tovább mestertanoncnak, meg el kell dönteni, hogy mit is szeretnénk kezdeni magunkkal, arrafelé szakosodni. Uh, belefájdult a fejem. A helyzet ugyanis az, hogy halvány lila fogalmam sincs arról, hogy milyen irányba kellene majd elhelyezkednem. Van nekem ennél nagyobb bajom is mostanság.
Ó, hát pedig nyugodtan odajöhetett volna hozzám, akár társaságba voltam, akár nem. Senki sem harapta volna le a fejét, de tényleg. Igaz, hogy én se mennék oda hozzá fordított esetben. Nem azért mert ne lenne merszem, sokkal inkább azért, mert nem szeretném megzavarni őket. Gondolom ő is így érti. Bagoly mondja verébnek…
- Elégetni egyszerűbb lenne őket, akkor nem kellene ásni – vetem fel huncutul vigyorogva, majd gyorsan megrázom a fejemet, jelezve hogy szimplán poénkodok. Nem ártanék egy könyvnek se, akár utálom azt, ami le van benne írva, akár nem. De nyilván csak elméleti síkon mozgunk éppen, úgy meg belefér, nem? Ugye ez pusztán elméleti dolog?
- Fú, hát … ha nem veszel fel extrákat, mint a legilimencia, vagy animágia, vagy hasonlók akkor nem annyira gáz. Az alap órák egész túlélhetők, mondjuk olyan 4-6os valahogy -mint a villamos- Ezekkel az extrákkal együtt már olyan 40es, ha épp eljutsz a vizsga szintre. Na az brutál. De csak egyszer kell túllenned rajta – felelem töprengve. Elég nehéz beskálázni egy egész évet, főleg úgy, hogy minden egyes évben újrakezdi az ember. Az első az volt vagy huszas, de aztán jött a második és azt már nem az elsőhöz viszonyítottam. Na ebből elég nehéz pontos képet kapnia szegény fiúnak, hogy milyen nehéz is. Na meg persze ez eléggé szubjektív ám. Meg nekem a tárgyak voltak a legkönnyebb és legegyszerűbb dolgok az egész évben. Szinte kikapcsolódás volt néha beülni órára és a tananyagra figyelni.
- Vannak jó dolgok benne, például imádok járőrőzni. Borzasztóan rettegtem tőle egyébként, de fantasztikusan jó az üres, csöndes kastélyban téblábolni. Büntit? Öö, talán kettőt. Mázlim van és nem botlottam olyan rendbontókba. Inkább példát mutatok – automatikusan visszamosolygok Elire, és eszembe is jut az egyik kirótt büntetőmunka.
- Képzeld szegény Béla kénytelen volt lepucolni a lelátók padjairól a rágót … körömreszelővel. Nem hőbörgött érte? A te házadba tartozik, tudod, az a kviddicses - avatom be végül a fiút a vicces büntimunka kiosztásba. És ennyire jó a névmemóriám. Fogalmam sincs, hogy milyen Béla. De a lényeg az, hogy nagyon rosszkor kezdett ki két prefektus lánnyal. Nagyon- nagyon rosszkor.
- Még soha nem rajzoltam embert, de öhm, kísérleti jelleggel nekiveselkedtem – osztom meg vele ezt az apró infót, hogy ő az első, aki megörökítésre kerül általam ily módon. Lepillantok a rajzra, amit visszafordítok magam felé és még egy picit átsatírozom az arcrészt. Oda nem vetődött ennyire erős árnyék.
– Nem feltétlenül baj, ha mozogsz egyébként. Attól függ, hogy épp mit rajzolok le. Ha mondjuk a fejedet, akkor hadonászhatsz ahogy akarsz, nem zavar meg. Majd neked adom, akár kész lesz, akár nem.
Nem szóltam egyébként, se nem tapsoltam, nem csináltam semmit. Csak leültem rajzolni egy árva mukk nélkül. Az, hogy belemozdult egyáltalán nem baj, tényleg csak úgy pusztán szórakozásból álltam neki, nem pedig azért, hogy na márpedig őt most lerajzolom. Ez esetben nyilván rászóltam volna, hogy ne ficeregjen. De eleve, ekkor előre engedélyt is kértem volna.
Figyelmesen hallgatom, hogy miket tervez, szemöldököm egy résznél felszökik ugyan, de hamar megértem miről is beszél. Fürdeni, hát ez így elsőre hirtelen nem strandolásként, vagy hasonlóként hangzott, nem is értettem hirtelen. Aztán persze elmosolyodom, főleg azon, hogy úgy kezd el helyezkedni, mint amikor egy kisgyerek készül a mesehallgatásra.
- A mugliságot meg kockulást meg vásárlást azt meghagyom neked. Főleg a vásárlást. Hát, családdal én aztán nem megyek sehova se, az biztos. De Dankával, Edithel meg Thomasszal lemegyünk pár napra a Balcsira, ilyen előnyaralásként, aztán gondolom elnézek a táborba is, ami lesz idén. Mindig el szoktam ugyebár. Meg, haza is látogatunk majd. Sajnos muszáj lesz – biggyesztem le a számat egy kicsit. Elijah is tudja, hogy nem rajongok a szünetnek ezen részéért, sose tettem. Most amúgy egy kicsit izgatott vagyok a dologtól, ami talán valamennyire át is jön. Azt viszont nem veszem észre, hogy automatikusan többesszámot használtam. – A fennmaradó időbe nem tudom, gondolom ugyanazt, mint suli időben hétvégente. Mászkálok össze-vissza, pihenek, olvasok. Nemtom. Nagyon kíváncsi vagyok viszont, hogy milyen lesz a magyar tengernél. Te voltál már ott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Köszönömöt motyogva veszi át a felé nyújtott puzzle-t. Azt persze nem gondolja át, hogy így nehézkesen kell majd kiválogatnia a pénztárcából a sok egyformát, de pillanatnyi habozás után hóna alá dugja szerzeményét. Közben a férfi megindul a pult felé, így kotorászva indul meg ő is a nyomában. Lassan, billegősen éri utol a pultnál, mivel tekintete az érméket számolgatja. Hű, vajon tényleg elég lesz? Felpillant amikor megmondja az árát, épp csak egy pillanatig szemébe néz, majd előkotor egy knútot. Fogalma sincs, hogy ez sok vagy kevés, de nála sokkal több van, még galleonjai is csilingelnek. Lábujjhegyre állva nyújtja a fizetséget, és veszi el a blokkot, számlát. Bólogat az elhangzott szavakra, sőt, a kapott papírt szépen összehajtogatva teszi a kis erszényébe.
- Köszönöm szépen, viszont látásra! - kezd el oldalazni az ajtó felé, majd hopp, már kint is van az utcán. Arcába vág a hideg szél, egy pillanatra azt sem tudja hol van. Egy boldog, bűbájos mosoly sejlik fel arcán, majd miután még utoljára visszafordul az kirakathoz, vidám, már-már egészen ruganyos léptekkel indul meg az előkészítő felé. Megcsinálta, örvendezik magában, és az apró büszkeségtől ugrándozni támad kedve. A játékot maga elé tartja, miután erszénye zsebébe süllyed, és lelki szemeim előtt már színek jelennek meg a fehér anyagon. Egy egy virág, talán egy nyuszi... annyi minden kerülhet még oda, és Zina nagyon fogja élvezni kitalálni s megvalósítani a kis műremeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
a nyári szünetben Fehérvárcsurgón | éjjel Juhászéknál | x



Ahh, mennyei a hűsítés. Kedves, hogy figyelmeztetett előtte, mert szerintem eléggé ledöbbentem volna, miért lesz hirtelen ilyen hideg a bőre az érintésemtől, ám így értem, ezzel segít azon, hogy majd' meggyulladok. A csuklómnál is nekikezd. Irtó finom. Jólesően sóhajtozom, szemem is lehunyva hozzá kicsit. Gondolok rá, hogy odavonom a kezét a tarkómra is, mert ott esne aztán igazán jól. A behűtött üdítősüveget is oda szoktam nekinyomni, viszont valóban hamar megvan a hatás enélkül is.
- Köszönöm - mosolygok rá, miután elenged, én viszont nem húzom el kezemet.
- Én is - értek egyet vele a helyes eszkimó puszit követően, amibe belemozdítom orromat, vigyorogva. Klassz, hogy itt vagyok. Főleg pont itt és pont most. Sok minden történt ma, sok élmény ért, van mit emésztenem, ám szerencsére utólag általában csak a szépre emlékezem, úgyhogy hiába voltam nem egyszer zavart vagy enyhén feszült a nap folyamán, ezek már sehol nincsenek bennem. A szoba áldott magánya, a puha ágy, a lábamhoz odabújt csodacica és barátnőm közelsége végtelenül megnyugtat. Az iménti nevetésem kedélye pedig még mindig fáradt testemen ül, szemeimben csillog.
- Annyira szeretlek - mosolygok rá melegen, csöndes szavaim olyan természetességgel áradnak ki ajkaim közül, mintha már olyannyiszor elmondtam volna ezt. El is mondtam. Én legalábbis úgy érzem. Csak nem így, hanem azzal, ahogy nézek rá, ahogy megszaporázom lépteimet felé a folyosón, ahogy vele nevetek, ahogy ott vagyok neki bárhol és bármikor. Karján jár még tenyerem kedveskedve, majd megsimogatom arcát. Látszik rajtam, ami elhangzott, annak nincsen súlya bennem. Úgy értem, nem tűnök úgy, mint aki előkészült rá, hogy ilyen hatalmas vallomásokat tegyen, vagy mint aki egyáltalán felfogja, hogy jelentős lehet az, amit most lépett. Mert nincs is így. Nem jut el az agyamig, miféle pillanat ez. Olyan nekem, mint mindegyik Lauval: boldog. Nem is várom hát, hogy bármit feleljen rá. Hiszen nem is kérdés volt. Csak kiszakadt belőlem, mint egy sóhajtás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fehérvárcsurgó, a nyári szünetben |a szobámban |o

Érdekes, hogy még soha nem jutott eszembe magamon így segíteni, amikor nagyon melegem volt. Elemi mágiával sose próbálkoztam még, pedig, hát valljuk be őszintén eléggé adná magát. Ma viszont, figyelve, hogy milyen nehezen tűri a barátom ezt a klímát, viszonylag hamar jött az ötlet. Miután már tényleg minden szokásosat végigjártam, a sötétítéstől a ventillátoron át, a fagyiig. Hideg zuhanyt azért mégsem zúdítok a nyakába, az tudna még hatásos lenni. Tetszik neki, amit csinálok, nekem pedig az tetszik, ahogy ő ezt kifejezi.
- Nincs mit. Lehet, hogy elég lenne egy lepedő, vagy egy vékony pokróc a takaród helyett – teszem még hozzá elgondolkodva a dolgon. Igen, lehetséges, hogy a takaró az tényleg túlzás. Főleg, hogy ilyen közel fogunk aludni, melegítve egymást. Az amúgy is forró éjszakában. Ehgen, sok lesz az a takaró. De most nem állok neki pattogni a dolgon, inkább próbálom megvalósítani, amit szeretnék. Az orr összedörgölésen felnevetek, ez nagyon aranyos dolog.
A helyzet az, hogy a kijelentésem teljesen meggondolatlanul jött, nem is tudnám megmondani, hogy pontosan mit értek az ’itt’ alatt. Itt az otthonomban? A szobámban? Az ágyamban? Mindegyik igaz, sőt még tudnám sorolni. Sóhajtok egyet boldogan a vonásait figyelve. Szinte sajnálom, hogy előbb utóbb el fog nyomni minket az álom. Egész éjszaka el tudnék így lenni.
Majd megáll körülöttem minden, hogy aztán egy hirtelen 180as fordulattal szédült iramban kezdjen el pörögni megint, miután kimondja az ominózus sz-betűs szót. Ami már vagy egy tucatszor „elhangzott” köztünk, csak nem így. Közel álltam már hozzá párszor én is, hogy ki is mondjam ténylegesen, de valami mindig visszatartott. Hányszor elmondtam már pedig neki, csak épp ezt a szót hagytam ki? Ő is rengetegszer elmondta már, szavak nélkül. Nem érzem azonban úgy, hogy ettől valami új szintre lépett volna a kapcsolatunk, vagy hasonló, de jézusom, hihetetlenül jól esik, hogy kimondta. Annyira jól esik, hogy kénytelen is vagyok a fejemben lepörgetni a szokásos nyugtató dallamomat, mielőtt özönvíz áraszt el minket.
Amikor megcirógatja az arcomat, akkor mozdítom én is a kezemet, végigsimítok az arcán, majd tétovázás nélkül közelítem a fejemet az övéhez, majd az ajkaimat az övéhez érintem. Túlságosan is tele vagyok érzelmekkel ahhoz, hogy meg tudjak szólalni, amúgy is az ’én is téged’ olyan hülyén hangzik, és úgy meg nem fogok felelni neki, mintha automatikusan visszamondanám. Úgyhogy inkább más módon válaszolok neki, és megteszem azt, amit az előbb is szerettem volna, meg az asztalnál is, csak nem mertem. Megcsókolom, finoman végigcirógatva a száját, majd hátrébb húzom a fejemet, szemeim telis tele érzelmekkel. Pár pillanatig csak nézem őt, majd egy puszit adok a szája sarkába. Szeretlek. Majd a másik sarkába is. Szeretlek. Majd megint hátrébb húzom picit a fejemet, hogy mélyen a szemébe nézhessek.
- Szeretlek - csak egy suttogásra futja tőlem, mielőtt egy újabb puszit adnék neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Én esküszöm figyeltem mindenre! Azaz majdnem mindenre. Mert ezek szerint nem sikerült. És ez még nekem is fájt rendesen, pedig két lábon maradtam valahogy.
Össze-vissza pislogva próbálom eljuttatni az agyamig mi a frász történt. Nem is hallottam hogy jön, aztán bumm. Ideteleportált, vagy mi a szösz? De lehet csak én vagyok süket szokás szerint.
- Jól vagy? - hát nem tud felállni ahogy látom, hogy lenne jól? Nyújtom neki a mancsomat, hogy segítek neki, hátha akkor fel tud. Nem vagyok csodatévő, nem azért. - Elkísérjelek a gyengélkedőre? - remélem azt nem kell. Nem szeretem a gyengélkedőt, gyengélkedő se szeret engemet. Meg alapból minden kórházszerű helyiséget utálok.
Közben végignézek a lányon. Láttam már valahol, szerintem ő is Levitás. De fogalmam nincs hányadikos lehet. De nem akarom tippelni gondolatban, mert az milyen már? Meg nem is fontos. Én nem örülnék ha valaki a koromat próbálná megtippelni, főleg akkor nem, ha idősebbnek lennék gondolva. Kikérem magamnak, én nem vagyok több mint amennyi, és nem is nézek ki többnek. Meg nem is akarok többnek kinézni. De egyszer úgyis megöregszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

LAU
a nyári szünetben Fehérvárcsurgón | éjjel Juhászéknál | x



Még jobban elmosolyodom, ahogy ő is megsimogatja az én arcomat, aztán picit megemelkedik szemöldököm, mikor odahajol hozzám. Lehunyom szemem és már mozdul is szám a szelíd, mégis telített csókra. Kezem nyakára csúszik közben. Megbűvölten figyelem őt, miután elválunk, aztán ismét elszélesedik mosolyom, hiszen érkezik még egy puszi. Aztám egy újabb és egy harmadik. Mindegyikhez pislogok egyet. Utána pedig elsuttogja ő is, ami benne van. Talán ekkor ébredek rá valamennyire, mit mondtam az imént. De csak úgy derengőn. Sokkal jobban lefoglal, ami éppen történik. Az, hogy milyen gondtalannak érzem magam. Milyen könnyűnek. Nagy szemmekkel nézek rá, aztán röviden lehunyom őket az újabb, apró csókra.
Viszont nem hagyhatom ám ezt annyiban. Elég a viszonzatlan puszikból! Most végetek! Elárasztom én is őt velük. Kap az arcára, halántékára, orrára, szája csücskébe. Derűsen szusszanok olykor közben, aztán helyezkedem kicsit, mert nem tudok mit kezdeni az alattam lévő karommal. Tisztára útban van. Félig felkönyökölök hát, kicsit darabosan, bénázva, de csak vigyorgok magamon és ahogy megint kényelmesen vagyok, már folytatom is, amit abbahagytam. Kap egyet másik orcájára, lopva szájára, egyet az állára. A szobában csak helyes kis cuppanások hallanak meg az ágyneműk súrlódása, ahogy fészkelődünk. Leveszem kezem nyakáról és derekára simítok, miközben belecsókolok nyakába. Majd ismét és ismét, mélyről szusszanva. Felemelem aztán fejemet és barátnőmre mosolygok, homlokomba lógó, kócos hajjal. Ahogy figyelem őt, az ismét világossá teszi, amit az imént mondtam neki. Ahogy mindig, minden rezdülésem. Szeretem a barátnőmet. Persze, hogy szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Nem tudom miért lep meg ennyire a kérdése, bár inkább arról lehet szó, hogy a számolásba merültem nagyon bele. Pont emiatt is, eléggé zavart vagyok.
- Jah, hogy az... Nem volt sok idő. Tudtam, mit meg hogy szeretnék, és a kezdő tőke se volt gond - megvonom a vállam. Mert valóban. Nem lehetett több a dolog néhány hónapnál. Aztán azóta eltelt jó pár év. És bár nem az enyém a legforgalmasabb bolt, egy pillanatra sem bántam meg soha. Vagyis... amikor nagy ritkán leltárazni próbálok akkor igen. De most még emiatt sem panaszkodhatok, hiszen itt van Lily, hogy segítsen nekem.
Remélem a válaszom és a hangomból érezhető "most nem akarok beszélgetni" nem sérti meg szegényt. Nem a személyével van a probléma, hanem az én számolási képességeimmel. Ha nem koncentrálok, akkor valószínűleg mindent újra kell kezdenem, azt pedig nagyon nem szeretném.
Szerencsére nem tűnik sértődöttnek és egy darabig nem is szól hozzám. Aztán megáll, én pedig ezúttal be tudok fejezni egy kisebb számolást, és felé fordulok, hogy jelezzem figyelek.
- Oh? Akkor megszámolhatnád a papírlapokat. Megmutatom - pillantok le rá, majd megindulok a sorok között. Előbb balra majd jobbra fordulok, végül megérkezünk a papírokhoz. Van mindenféle színű, kisebb-nagyobb méretű, csomagolt vagy darabos. Tulajdonképpen elég soknak tűnik.
- Mit gondolsz? Menni fog? - kérdezem, ha nemet mond, az is oké. - Arra vigyázz, hogy ne vágd meg magad velük - toldom még hozzá, feltéve, hogy igent mondott, és hajlandó ezeket megszámolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szavamhoz hűen tényleg csendben végighallgatom a nőt, még csak nem is mosolygok. Néhány helyen azért nehéz megállnom reakció nélkül, nem arra lettem beprogramozva, hogy kussban üljek, de egy ennyit kibírok. Meglepően Henrik is szép nyugodtan ül mellettem - már amennyire nyugodt tud lenni, amikor a szülei haláláról és az ő ügyéről van szó -.
Tudom, hogy a nő relatív kezdő és ég a bizonyítási vágytól, de ez akár előnyünkre is válhat. Nincs tele előítételettel, nem szokott az elmúlt tíz évben együtt koktélozgatni a nagykutyákkal. Nincs múltja, ami az aurorságát illeti. Egy ilyen múlttalan ember, mégha a tapasztalat hiánya fájón meg is látszik, nem feltétlenül fog negatívan kihatni Henrikre. Úgyhogy a kérdéseit hallgatva nagyon kedves vagyok és nem forgatgatom a szemeim, meg nem horkanok fel, semmi ilyesmi, csak nézek, olykor a férfire sandítva. Ő is hasonló apátiával nézi a nőt. Egyikünk sem ájult el ettől a remekbeszabott tervtől. De tény, hogy jobb, mint eddig bármi, amivel próbálkoztak. Csak... too little, too late. Mágia nélkül nem fognak túl sok részletet előszedni Henrik memóriájából, mert 1. rég volt, 2. egy traumatikus élményről beszélünk, amit rövid időn belül a szelektív amnézia köde borít be.
Végül olyan tisztán szembemegy a Minisztériummal, hogy már-már azt várom, valaki berúgja az ajtót és az egész bulit gyorsan feloszlassa. Valami csoda folytán ez nem történik meg, úgyhogy megköszörülöm a torkom, hogy feleljek, de Henrik megelőz. Hagyom, hadd beszéljen, kivételesen pont azt mondja, amit én is szerettem volna, s mindenképp jobb, ha tőle jön a válasz.
- A segítség feltétele a bizalom - folytatom a gondolatot. - Ha lezárják az eddigi nyomozást és új szálat nyitnak, az a bizalom első feltétele. A második az lesz, hogy nem Henrikkel kezdik, hanem mondjuk a szülei kollégiával, szomszédokkal, olyan emberekkel, akik esetleg tényleg gyanúsítottak lehetnek. Nem beszélve arról, hogy többet voltak az áldozatok környezetében, mint egy Roxfortban lakó fiú.
Kezdem összeszedni magam, s Henrikre pillantva jelzem, hogy itt az alkalom a lelépésre.
- Ha mindez megvan... - a mellzsebemből elővett névjegykártyámat átnyújtom a nőnek, amin először csak a mugli praxisom elérhetősége szerepel, de ha mágus kezébe kerül a papír, akkor néhány pillanat után megjelenik rajta a megfelelő elérhetőség is. - Engem hívjanak, ne Ambrózy urat.
Szinte soha senki nem tartja be, hogy csak a jogi képviselőt értesíti, sokkal jobb megfélemlítő taktika a gyanúsítottat zaklatni, de miután ilyen szépen megbeszéltük a bizalom fontosságát és segítséget is kért tőlünk, remélem megteszi ezt a minimális udvariasságot.
Felkelek a székből s ha Henrik vagy az auror nem kíván még valamit hozzátenni, akkor részemről lezárhatjuk ezt a kedves beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt