Kárpáti Damian
INAKTÍV
there's a flaw in my code | elektromágus
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
|
<333 Az enyém Hannibal  Sárközi - remélem hamar elmész orvoshoz, súlyosnak hangzik
|
|
|
|
|
Wittner Stella
INAKTÍV
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
|
Nem haragudtam Celre, sőt, nagyon tetszett, ahogy behelyettesítette a Gergő elfelejtett nevét. Nem mintha nekem is ne kéne néha elgondolkodnom ezen az egészen. Mármint múltkor is csak úgy ültem anyánál otthon, néztem magam elé, nagy mesében voltam és meg kellett állnom, mert elfelejtettem a nevet. Ritkán használom, bezzeg Bubu így meg Bubu úgy, meg Sudden, meg Dávid. Szóval ő meg több formában is megvolt, mint normális mások szerint.
- Fúj, undi vagy. Nem érdekelnek az ilyenek nála - ingattam is meg a fejem. Oké, volt elég a rovásomon kerítés terén, ha valaki, akkor ő tudja, mert a sikertelenségeim drámáit mind-mind hallja, de csak jót akarok, mert Bubu fontos és szeretném ha boldog élete lenne, olyan, amiben van egy ding, aki bátran az, és csak vele, csak neki. Egy, aki tényleg tarthat a sírig. Vagy tovább. Drakula is elég kitartó volt ugyebár. Ez az új ding dolog meg engem kicsit megvisel, de ezt már nem fejtettem ki inkább senkinek. Még ha a lány itt előttem tuti meg is értené.
- Pepperdance vagy Minty, nehéz kérdés, de őket szeretem - bólogattam is nagyokat. Igazából mindet is, de előbbinek a színei meg a paprikái, csak ahw, a másikuk meg gyönyörű, mint a legtöbb. De koncentráljunk a levesre!
Kibontottam a zacsit és a tésztát már úsztattam is a vízre z ízfokozót szorongatva. A pozitív válaszra vigyorogva bontotta a fűszeres, meg a fura szószos zacsit is és belenyomkodtam.
- Ha bárki kérdez, mi a játszótéren hintáztunk - tettem hozzá gyorsan, aztán persze már két lábon is álltam még két leves bontása után és a táskám szorítottam. - 3, csak kapd fel és szaladás. Majd a társasházban öltözünk!
Azzal már rohantam is, miközben az a levesillat el is kezdett terjengeni. Ha itt sokat öltözgélünk, annak tuti nem lesz jó vége! Igyekezni kell!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ophelia Donovan
INAKTÍV
Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
|
Repülök. Repülni könnyű. Szárnyam alatt érzem a levegő felhajtó erejét, és csípőssége belemar a szemeimbe, amik ebben a formámban is zöldek maradnak, mindig. Ez az azonosító, különleges ismertetőjegyem. Akárhányszor is válok fekete hattyúvá elcsodálkozom rajta, hogyan tudtam megtanulni és miért pont azzá tudok alakulni, amivé. Fentről minden más, a terek, a távolságok elvesztik jelentőségüket, ahogy a bajok. Itt fenn nem számít felfüggesztettek-e vagy sem, vagy, hogy mennyire érzem magam ezért hibásnak. Itt nem vagyok okklumentor, boszorkány vagy auror, sem ügynök, csak egy magányos sötét madár. Ében tollakkal és vörös csőrrel. Egy a sok közül, aki most - vegyük úgy - ide tévedt, ahol nem őshonos.
A lebegés, a vitorlázás a szél hátán megnyugtat. Kikacsol mindet bennem. Jó ötlet volt ma kora délután felöltenem animágus alakomat és tennem egy két kört a falu felett. Ebben a formámban nem fázom, de hamarosan vissza kell változnom, hogy hazamenjek. Lassan és észrevétlen esteledik. A fények egyre másra gyúlnak ki alattam, arany gyöngyfonatokkal rajzolva ki a település térképét. A tájra lenézve gyönyörködöm még egy utolsó kanyart teszek, majd komótosan leereszkedem a stégre, ahol - mivel egy teremtett lelket sem látok - deanimálok. Rövid, fekete, testhez simuló ruhám az az egyetlen megbűvölt öltözet, amit ilyenkor viselek, így szinte füstölök, ahogy a hidegtől sűrűn lélegezve kezdek elindulni vissza a lakóhelyemre.
|
|
|
|
|
Moon Jun Seo
INAKTÍV
"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
|
Dana Straw Berry - Okey. Én hívhatlak téged Eperkének? - kérdezem. Inkább rákérdezek, mert nem biztos hogy tetszik neki ez a név. Szerintem aranyos, de nem mindenki szereti az aranyos dolgokat, ami nem is baj. Nem lehet mindenki egyforma, akkor itt lenne a világvége! Vagy csak furcsa dolgok történnének, de nekem világvége lenne. Milyen lenne már ha mindenki ugyan olyan lenne? Nem túl jó, az tuti biztos!
- Sokkal jobban, nem is szeretek hazamenni. - a hazamenninél az ujjaimmal idézőjelet mutatok - Én Magyarországot tekintem az otthonomnak, mert itt élek már két éves korom óta. - nem is nagyon emlékszek milyen volt az élet Koreában. Azt tudom csak, hogy milyen visszamenni. Néha az se jut eszembe hogy melyik városban éltünk. A család busani, de Szöulban születtem, de akkor sem biztos hogy Szöulban is éltünk!
- Izland szuper hely lehet, még sose voltam ott. - de egyszer úgy elmennék oda. Nem tudom hogy hogyan, de valahogy biztos el tudnék valamikor jutni! Vagy nem, fogalmam sincs mit hoz a jövő, az is lehet hogy holnap már világ se lesz. Nem tudhatni!
- Van egy nővérem és egy húgom. Nőuralom van otthon! - nevetek. - Ami amúgy nem baj. - teszem gyorsan hozzá. Sose zavart hogy én vagyok az egyetlen fiúgyermeke anyuéknak. Apa sokszor vitt el valami fiús dolgot csinálni ketten, amiket még élveztem is, hogy kisajátíthatom ott apcit.
- Mintha csak két volt osztálytársamat látnám mugli iskolából. - fú de nem szerettem őket. Egyszer azon vesztek össze, hogy ugyan azt a zenét hallgatták egyszerre! Meg nem csak egymással veszekedtek, hanem velem is. Egyszer az egyikőjük azon próbált velem civakodni, hogy nem hallgattam magyar zenét. Nem hallgatok azóta se nagyon magyar zenéket, nekem nem tetszenek annyira. Biztos van olyan ami tetszene, de nem hallottam még. De ki tudja? Lehet hogy pont holnap hallok egy olyan zenét!
|
|
|
|
|
Kárpáti Damian
INAKTÍV
there's a flaw in my code | elektromágus
RPG hsz: 29
Összes hsz: 185
|
1za
[Budanekeresd]Are you ready, hey, are you ready for this? Are you hanging on the edge of your seat?
Minden milyen fényes. Szia, néni! Na, mi van, miért kell így nézni rám? Nem csináltam semmit. Csak megyek a dolgomra, mint mindenki. Már énekelni sem szabad?
Átugrok egy férfit, aki épp lehajolt valamiért - és nem estem el! Nevetve nézek hátra a vállam fölött, a férfi nem is tudta, mi történik, csak néz, mint egy borjú. MÚ!
Először jöttem ide, azt mondták, van itt élet, meg biztosan találok valami magamnak való helyet. Nem értettem, mégis az milyen, de tényleg szükségem volt erre-arra, úgyhogy csak eljöttem. Budanekeresd. Ezek a mágusok és a neveik. Nekeresd. Akkor hogy találjam meg, ha nem keresem?
Kacagás közben prüszkölni kezdek, vért nyelek, s abbahagyom a nevetést. Vérzek. Az orromhoz emelem a kezem, de már mindegy, folyik ki onnan sebesen, le a számon, államon, rá a felsőmre. Látod, miért hordok feketét? Deadpool hülyeséget beszélt, amikor azt mondta, a piros ruhában nem látszik a vér. Mindenen látszik. Csak a feketén nem. Pulcsim ujját odanyomom az orromhoz, amíg előkotrok egy zsebkendőt.
- Néni! Néni? Van egy… mi a f- - A néni ijedten tovább sietett. Köcsög. Mindegy, van nekem itt valahol. A nagyi mindig felpakol. Meg is van! A fél csomagot kicibálom és odanyomom, hogy felfogja a vérzést. Mit is kell ezután csinálni? Ja igen, leülni és hátradönteni a fejet. Még volt valami… Rég nem vertek el, látszik. Lecsúszok a fal mentén, lehuppanok bénán a nedves aszfaltra. Mi ez itt? Valami intézmény lehet, nagyon fancy. A nevetésem fulladozó köhögésbe csap át s a számon jön ki, ami az orromon visszament.
|
|
|
|
|
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
|
KenőkésPersze, nyilván egy tó fenekén kell, hogy legyen az a nyavalyás kard. Nem lehetne csak odamenni, kihúzni valakinek és végre haza menni. Nem... úszikázzunk le érte, ráadásul az, akit a szirén kiválaszt erre a becses feladatra. Amint Conroy elmerül a habok között, nagyot sóhajtva nyújtom ki lábaimat. Könyökömmel támaszkodom a feljebb lévő lépcsőfokokon, várva a csodára. Eltelik körülbelül három perc, West máris fel s alá járkál, morog magában, emelkedett szemöldökkel figyelem, ahogy járkál. Lassan én is begolyózom, ahogy oda-vissza megy, borzasztóan idegesítő. Több sem kell neki, a tizedik perc környékén torpan meg a tó szélénél, és nem mozdul. Utána akar menni, mégis nagyobb a félelme, minthogy Conroy után ugorjon. Payne is elkezd visítani, mintha én valami motivációs esteket tartanék a jelenlévő tagoknak. Nagy nehezen feltápászkodom, kezeimet zsebreteszem, égő cigarettám lazán fityeg a számba. Gyönyörű lehet kívülről, ám pont nem érdekel, öles léptekkel indulok meg West felé, amint odaérek bal lábam a talajon tart, jobbommal pedig rásegítek, hogy végre betaláljon a vízbe. Hatalmasat csattan a tó vízében, remélem arccal esett bele, majd visszasétálok a lépcsőhöz, és ugyanabban a pozícióban ülök le megint. Payne felé emelem pillantásom, egy vigyor terül el arcomon, ahogy bocsánatot kér. Csak rákacsintok, mélyet szívok cigarettámból, csak utána válaszolok előbb feltett kérdésére. - Ahogy mondod - hunyom le szemeimet, még fejemet is hátradöntöm a lépcsőn. Senki nem tudja mennyi idő telhet el, mire ismét hallom a víz mozgását. West libben ki elég béna ábrázattal a vízből, karjában Conroy-jal, aki még szarabbul néz ki. F*sza. Tényleg nem megyünk soha haza. Cath máris mellettük terem, abban a pillanatban, ahogy megcsapja - valószínűleg - mindenki fülét az eszeveszett visítás. Gyorsan pattanok fel, cigarettám a földre hullik, és mintha lassítva érzékelném a világot. Westen taszítok egyet, szinte bizonyosan abban, hogy megtartja az egyensúlyát és kifelé indul Conroy-jal, majd gyorsan megragadom Cath karját, mikor kiabál egyet, nagyot rántok rajta magam mögé és éppen ahol áll hirtelen lobban fel egy tűz fal. Csak gondolnom kellett rá, és máris köztünk és a visító lény közé kerül. Balra sandítok, remélve, hogy nagy rohanásom közepette nem mértem el a dolgokat és MJ nem éppen a lángokban áll. Egy pár másodperces elégedett mosollyal konstatálom, hogy egyelőre jól állunk, nem hiszem, hogy a lény a vízből kimerészkedik a tűzbe, legalábbis az elméletem ez. - Na takarodjunk innen - mondom fennhangon, hogy a nagy visítás közben mindenki meghallja, majd először jelentőségteljesen MJ-re pillantok, reménykedve, hogy megindul, majd Cath karját elengedve, tenyerébe csúsztatom a sajátom és elkezdem kifelé húzni, mindezt tizedmásodpercek alatt.
|
|
|
|
|
Jason Henry Payne
INAKTÍV
grizzlyme
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
|
carolina
A nevetése elhal, és pont elkapom, ahogy lehunyt szemmel hátradől, majd a teáscsészéje mellett halkan dobolni kezd. Elvigyorodom ugyan, és futólag még az ajkamat is megnyalom - ez jó lesz -, de nem szeretném, hogy azt érezze, nem veszem komolyan, így majdnem engedelmes diákként eltüntetek arcomról minden szemtelen vonást, és az asztal szélére könyökölve kérdőn rá pillantok. Kár, hogy az egész lényemet átitató kedélyesség még így sem múlik, és a szemeimben épp ugyanaz a pimaszság csillan, amivel annak idején a menzatálca fölött néztem át rá, és vontam fel pofátlanul a szemöldököm az őt ostromló férfiak láttán. Aztán felálltam, a tálcát dúdolgatva visszavittem a helyére, majd kifelé menet még direkt felé kanyarodtam, és nevetgélve elsétáltam az asztala mellett. Imádtam átnézni az érte áhítozó kollégák feje fölött, és odakacsintani a bájosan muszáj-mosolygó nőre.
- Mindig van első - felelem a szemkontaktust egy fél pillanatra sem szakítva meg. Az a helyzet, hogy a sugárzóan kék szempárba szinte beleragad az ember, Carolina tekintete kivédhetetlenül vonzza a férfipillantást - és megmerem kockáztatni, hogy a nőit is. Figyelem a mozdulatát, amivel magához hívja a pincért, majd míg vele beszél, bekapom az utolsó falat karamellás süteményt is, és a tányért az asztal szélére tolva hátradőlök.
Miután a fiúcska magunkra hagy, széles mosollyal nézek át a felém forduló nőre, és hüvelykujjammal megtörlöm a számszélét.
- A drámai távozás nem az én asztalom - jegyzem meg velősen, míg a cukrászda ablakára ragadt tekintetére várok. A vállaim és felfelé ívelő ajkaim elárulnak; azok meg-megremegnek az elfojtott nevetéstől. Nos, azt hiszem, ez egy újabb sakk, Brown. - És egyébként is volt még egy darabka karamellám. Ha karamelláról van szó, úriember vagyok.
Somolyogva pillantok az asztal szélére, ahol az üres tányérom a Carolina krémesét csomagoló srácot várja. Aztán, mintha nem találnám a helyem, fészkelődni kezdek, végül előredőlve visszakönyökölök az asztalra, és egy utolsó pillantást vetve az üvegen túli - innen túlságosan is távolinak tűnő - világra, halk sóhajjal nézek át a nőszemélyre.
- Ha megígéred, hogy nem töröd össze a szívem, talán megkóstolhatod a kedvenc burgerem - mondom megjátszott nagylelkűséggel. Az érzés, hogy valaki talán hazavárja egyszerre a háttérbe húzódik, mintha az, hogy a szemeibe nézek, vélaerővel feledkeztetne el velem minden józan ítéletet és gondolatot. Lehet, hogy tényleg létezik a végtelen?
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
B É B I
péntek hajnal fél négy körül x esztiOké, lehet, hogy kicsit elszaladt velem a ló.
Kezdetnek elhagytam a személyim.
Majd elhagytam a bankkártyám is.
Ha mindez nem lenne elég, órákkal később pont azt a fekete Mercedes-t állította meg egy rendőr, aminek az anyósülésén történetesen én foglaltam helyet - a lábaim addigra már kényelmesen annak az ölébe nyújtottam, aki nem az anyósülésen volt, szóval gyakorlatilag feküdtem -, ablak le, a tag beleszagolt a kocsiba, és akkor azt mondta:
- Uram, magának le kellene állnia a fűről.
Én meg ekkor így oldalasan ráborultam a műszerfalra, és a stressztől elsírtam magam, hogy bazmeg, bazmeg nem hiszem el, hogy nekem még ez sem sikerül. Később persze kiderült, hogy csak arra gondolt, hogy álljon arrébb, az aszfaltra, ellenben az is kiderült, hogy képtelen vagyok igazoltatni magam - félúton eszembe jutott, hogy mennyire sértheti a büszkeségem amiért nem tudja, ki az a Vajda Eszter -, így, amíg őt csak megbüntették nyolcvanezerrel gyorshajtásért - vagy mit tudom én, mennyi jár ezért, lekötött, hogy SÍRJAK - engem behoztak. És akkor itt vagyok. Olyan fél óra múlva eszembe jutott, hogy Amerikában az embernek van joga egy telefonhíváshoz, és már amúgy sem volt mit vesztenem, szóval megmondtam, hogy uram, nekem van jogom egy telefonhíváshoz!, ő morgott valamit, amiből azt értettem, részeg kurva, én azt morogtam, hogy már nem is vagyok részeg, de végül megkaptam amit akartam.
Értelemszerűen az ügyvédem kellett volna felhívnom, de az ügyvédem a nagyanyám, aki elmondta volna a szüleimnek, az apám pedig már így is GYŰLÖL. Benjáminban nem bíztam meg annyira, hogy ki is hozott volna. Egyetlen lehetőségem maradt hát.
- Vedd fel, légyszi, légyszi - az ajkamról tépkedve a bőrt támasztom homlokom két csengés között.
|
|
|
|
|
Ophelia Donovan
INAKTÍV
Elmezáró | Kardos menyecske
RPG hsz: 106
Összes hsz: 191
|
Jasmine A. Jhaveri Az megvan, amikor a szörnyeteg lesi a szépséget, az meg észreveszi és odamegy hozzá? Nincs? Helyes, akkor jól ismeritek a mesét és nem dőltetek be nekem. Minden esetre én most pont így érzem magam és mellékesen megjegyzem, a szörny vagyok a fentebb vázolt szituációból. Az általam eddig figyelt nő ugyanis odajön hozzám és kedvesen rámköszön. - Jó estét! - vetem hátra csuklyámat, hogy lássa nem a helyi szatírt - ha van ezen a környéken egyáltalán ilyen - sikerült leszólítania - Szokásos, de itt most új - felelek mosolyogva - Új vagyok a faluban. És önnek? - kérdezek vissza érdeklődve és közben tovább nyújtogatok, hogy ne hűljenek ki a már bemelegedett izmaim, elvégre tél van még, vagy mi a szösz. - Ha van kedve, futhatunk együtt is akár - vetem fel, mert ketten minden könnyebb. Jó, ha van aki motivál az első és az utolsó métereken. A magam részéről szeretek egyedül futni, de ha akad hozzá társaságom azzal sincs bajom. Mindenki másként szeret sportolni. Az akadémián, majd később a mugli kiképzésen is meg kellett tanulnunk alkalmazkodni. Társai és ellenfelei voltunk egymásnak, hogy mindkét szerepben megálljuk a helyünket, ha a szükség úgy hozza. Szóval el tudom kerülni, ha nemet mond és mellette tudok lenni, ha igent. A döntés rajta áll. Van olyan akit az ilyen hirtelen ötletek kibillentenek, míg mások látják benne a lehetőséget. Kíváncsian várom ez a csinos ifjú hölgy melyik lesz ezek közül.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Vajda Richárd
INAKTÍV
kisvajda||fontosabb, mint a globális felmelegedés
RPG hsz: 219
Összes hsz: 567
|
Erzsi
péntek hajnali fél négy
tovább a hszhez...
Figyelmeztetés!
A hozzászólás nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz;
erősen szexuális tartalmú, fizikai bántalmazás és egyéb nem gyermeknek való tartalom,
így 18-as karikás besorolást kapott.
Biztosan elolvasod? Ne, inkább ne tedd, mert ki fogsz akadni.
Na ne szórakozz, Vajda, mutasd már végre!
A telefon odalent a padlón, a szanaszét heverő ruháink alatt vibrál, míg én Lili lábai között hasalok, és erősen a feneke alá fogva tartom őt közel az arcomhoz. A balom elindul; két ujjam hegye végigsiklik a bőrén, hogy a combja belső felén át elérjen a szeméremajkaihoz, és egy pillanat múlva el is tűnjenek benne.
Néhány mozdulattal később, mikor a vibráló hang elér a tudatomig, a nyelvem megáll a mozdulatban, és rögtön utána a fejünket egyszerre emeljük fel, hogy miután értetlenül összenézünk, merőben ellentétesen reagáljunk a kialakult vészhelyzetre.
A-a, rázom a fejem, mire ő egy jelentőségteljes pillantással feljebb kúszik a párnák irányába, és összezárja előttem a Mennyek kapuját. De nem érdekel, szajkózom hisztérikusan, és utána mászva, a térdeire tenyerelek, hogy megpróbáljam azokat szétfeszíteni, az érintésemre hátha elfelejtkezik az egyre mérgesebben zümmögő telefonról. De nem, a drágám már az ágyon keresztbe hasalva keresi a bugyiját, és közben felém nyújtja a mobilt, amelyen az Ismeretlen szám olyan kellemetlenül világít bele a sötét szobába, hogy hirtelen hunyorognom kell. Mi a...
- Vajda Richárd, tessék - szólok bele hivatalos, mély hangon, és közben megtörlöm a Lilitől még nedves arcom. A telefont a kulcscsontomra támasztva fordulok az öltözködő lányhoz, és suttogva kérem, hogy keresse meg az alsónadrágomat, majd felállok az ágyról, és a másik felet visszateszem a fülemre.
|
|
|
|
|
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár
Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 435
Összes hsz: 860
|
Thomas - Mehet.
Szusszanok egy utolsót, és mosolygok. Sokkal jobban megy, mint azt először hiszem magamról. Sosem láttam még ennyire tudatosan egy kamerát, sosem néztem még bele direkt. Remélem, zavaromban nem vágyok se furcsa arcot, sem nem görbül le a szám széle. Az olyan kellemetlen tud lenni.
- Oké, így jó lesz.
Állítom be a kamerát, hogy tökéletesen lássuk az eredményt, és közelebb húzódok Thomashoz, hol őt nézve, hol a kamera képét. Szeretném, ha mind a ketten jól látszanánk benne. Éppen válaszolok neki, amikor az első képet elkattintja, így a következő pillanatban már annyira meglepődök, hogy muszáj nevetnem egy nagyot. Rengeteg kép születik rólunk, a végére már fel sem tűnik, hogy közben fotók is születtek.
- Dehogy, ezek szuperek lesznek. Mondjuk nem ez, mert ezen olyan, mintha tüsszentési versenyt rendeznénk.
Nem mászok arrébb, kényelmes így, és mind a ketten jól láthatjuk, hogy mit alkottunk, mennyire vagyunk fotogének. Szerintem nagyon szépen nézünk ki a képek nagy részén, az a pár, amin meg nem, az annyira vicces, hogy jót nevethetünk magunkon. Persze azért a nehezebb téma is előkerül, de nem bánom, egy ideje már el akartam neki mondani, és megígérte, hogy nem mondja el másnak, így megbízom benne.
- Nagyon betegen születtem, az orvosok csak pár napot adtak nekem, így Denisnél nem szerették volna, ha megszeret. Ezt megértem, mert sokkal nehezebb úgy, hogy találkoztunk, elengedni. Azzal, hogy én még most is életben leszek, senki sem számolt, és ahogy múlt az idő, egyre nehezebb volt elmagyarázni, hogy én mégiscsak megszülettem, és élek. Ezért nem szép dolog a hazugság, tele van utána bonyodalommal az élet. De egészen jóban vagyunk, jól fogadta.
Annyira mondjuk nem, ha Cath fejét nézem, de most már jól van. Abban az egyben makacs, de majd idővel az is rendeződik. Remélem. Mondjuk úgy tegnap, tekintve, hogy mennyire rohan az idő.
- Képzeld, azon gondolkoztam, hogy jövőre akár be is iratkozhatnék a suliba. Szerinted melyik házba kerülnék?
|
|
|
|
|
Vajda Eszter
Auror, Animágus, Legilimentor, Végzett Diák
bossy
RPG hsz: 181
Összes hsz: 904
|
B É B ITudod, amikor az embert egy nagy helyzet éri, nem igazán van ideje olyan ésszerű dolgokra gondolni, mint:
ad1) Ricsi már hónapok óta olyan, mintha csak látogatóba járna haza, ezért eleve nem lenne semmi értelme, hogy a telefonja az apánknál legyen hajnali négykor;
ad2) az ember hajlamos egyik szobából a másikba szólva összekeverni a hangjuk alapján, miért lenne ez majd másképp telefonon keresztül,
nem, az ember egyből arra gondol, hogy képtelen felfogni, hogy az öccsét akarta hívni, és nem az apját, és, hogy nem hiszem el, hogy még a családom telefonszámát sem vagyok képes tisztességesen, a megfelelő arcokhoz és nevekhez kapcsolva megjegyezni, és minden bizonnyal vége az életemnek, mert megígértem apunak, hogy majd itthon jó kislány leszek, nem kell sehol fizessen azért, hogy hazamehessek, és ezek után minden bizonnyal egészen halálom napjáig szobafogságra leszek ítélve. Sőt. Bezár egy toronyba, mint Rapunzelt.
Szóval egy pillanatra meg kell támaszkodnom a falban, mert amikor meghallom az apám hangját, rendesen elszédülök, és csak utána remegnek meg kétségbeesetten lefelé görbülő ajkaim.
- Úr isten, Apu? - rebegem bele halálra vált hanggal a telefonba, és tessék, MÁRIS újra sírni kezdek. - Kérlek kérlek ne gyűlölj meg - folytatom anélkül, hogy rendesen válaszolhatna, miközben szipogva megtörlöm szemeim. - Történt egy kis baj, és - nyilván nem fogja elhinni, hogy kis, miközben SÍROK - én esküszöm nem így terveztem, csak haza szerettem volna jutni, és - szipogás - nem tudom hol vagyok, mert még soha nem voltam itt - ellenben Norvégiában, ott már fejből tudtam, melyik őrs hol van! - és úgy félek - fejezem be.
|
|
|
|
|
Mérey Nárcisz Mara
Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
killer queen
online
RPG hsz: 60
Összes hsz: 588
|
my King Miért Nárci, mit tippeltél? Most miért vonod fel a szemöldököd meglepetten? Az az ó, amit formál a szád és a hang, amit kiadsz, szerinted felér egy kérdéssel? Egyáltalán rá akarsz kérdezni itt az utca kellős közepén, hogy Amerikából hogy lett Magyarország? Nem, nem. Mindketten tudjuk, hogy jobban vonz most valami más, valami, amivel nem kell felesleges és zavarba ejtő kérdéseket feltenned egy még idegen - továbbra is gyilkosságra esetlegesen felbérelt - embernek. Elvégre, ez az első randitok, nem? Randink. Az első randink vele. Látod...te...is? Látod azt a mosolyt? Hirtelen túl sokat pislogok két másodperc alatt, aztán fel- és eltűnő mosollyal nézem őt. Nekem óráknak tűnik, míg ezt csinálom, neki talán fel sem tűnik. Egy biztos; zavarban vagy. Mióta? Talán még sosem láttalak ilyennek. Röpke sóhajjal nyugtázom, hogy mindketten ugyanolyan kezdők vagyunk ebben, amit csinálunk. Ideje indulni, egyébként is kezd fázni a lábam, ott majd biztos meleg lesz. De ha nem, egyben biztos lehetsz. Tudod mi az? Hát hogy el fogja terelni a figyelmed a sok csipogó, hangoskodó játék és játékos róla. Az a két utca néhány perc alatt megtehető, de útközben azért egyszer-kétszer rápillantok Damira. Tudjuk, elég cikis lenne, ha félúton inkább visszafordulna és úgy mennél tovább, mintha egy képzelt barátod lenne. - Nézd, ott van - mutatóujjammal előre mutatok a szemközti épületre. AZ egyetlen, amivel kirí a többi közül, az a lapos tető szélén néhány méteren mászkáló Rontó Ralph, aki a kalapácsával próbálja lecsapni a hely cégéreként szolgáló táblát. Eszedbe ne jusson. Miért? Mert nem kell tudnia, hogy az egyetlen amit ismersz, az Ralph a meséje miatt és miatta állsz meg rendszeresen az ajtóban bámészkodni. Megpróbálok nem túl feltűnő lenni azzal, ahogy figyelem a reakcióit. Az előbbiből ítélve tetszeni fog neki a hely és emiatt izgatott vagyok, meg kíváncsi. Vajon erre gondolt ő is?
|
|
|
|
|
|
|
Frank Arie Martin
INAKTÍV
Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
|
Bence
- Ajánlatot?
Nem is magával a szóval volt a bajom, hanem azzal a három száz euróssal, ami a pultomon hevert. Nagyon nincs jó időszaka a forintnak, de ez testvérek között is közel százezer forint. Ő meg csak így lepakolja ide a pultra, és bármennyire is nem akarom figyelni, látom, hogy van még ott, ahonnan ez jött. Tisztán látom. Próbálom mégis inkább a szemkontaktust fenntartani, és nem úgy csinálni, mint akit valójában teljesen felcsigázott az a lehetőség, hogy extra bevételre tehet szert, természetesen törvényesen. Más nem is nagyon lehetne, főleg mivel akkor nem itt beszélgetnénk, és játszanánk a százasokkal. Aztán a tekintetem követi a feje helyzetének változását, és szemöldökeim összehúzódnak, amint a tulajdon testvéremen állapodik meg a szemem. Belül egy hang élből üvölt: NEM! Kint azonban, mintha mi sem történt volna, nézem, ahogy kiszolgál két lányt, majd tovább sétálva számlát ad a következő asztalnak.
- Sajnálom, uram, de ez a hely azon túl, hogy valóban egyre vonzóbb és vásárlóbarát szemléletűbb, egy határon nem megy túl.
Lepillantok a már négy darabra dagadó toronyra, és bár de, szükségünk van a pénzre, nem azért töltöttem az életem egy jelentős részét kaszinókba, hogy a gödörből való kimászás után, visszalökjem Lunát, és rajta nyerészkedjek. A pénzét a pulton finoman felé tolom.
- Remélem nem veszi sértésnek, ha megkérem, hogy a jövőben az üzletemben tartózkodjon az ilyen jellegű megnyilvánulásoktól. Egyik felszolgálóm sem nyújt extra szolgáltatásokat, sem most, sem a későbbiekben. Feltételezem, hogy ön tisztességes úriember, aki ha udvarolni kíván, a megfelelő módon teszi.
Érzem, ahogy elpattan egy ér az agyamban, mégis igyekszem olyan szinten tisztességesen és nyugodtan beszélni vele, hogy az már művészet. A gondolataimban már helyből átugrottam a pultot, és téptem le a fejét. Az pedig, hogy az összes lány közül a nővéremért fizetne, csak még növeli a lassan, bennem felgyülemlő agressziót. Érzem, ahogy egy apró, de annál határozottabb szellő felkapja a négy bankjegyet, és szorosan a férfi mellkasához nyomja. Mosolyra húzódik a szám.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Guinevere Frances Yazel
INAKTÍV
She-hulk
RPG hsz: 80
Összes hsz: 149
|
Romée Nisa Yazel - 2019.02.09. 11:42!Munkát keresek!
Magyarországon új, Hollandiából érkezett hibátlan önéletrajzzal* rendelkező nőnemű egyed munkát keres első sorban az egyetem és környékén, de a távolság nem okoz gondot.
Különleges képességem emberek meggyőzése + hoppanálás.
Meg a bájitalokhoz is tök jól értek.
Légyszi vegyél fel!
*hibátlanul írtam a nevemIde is kiragasztom, milyen büszke vagyok a húgomra*-* nem mindig sikerült ám neki leírni a nevét!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
megverem!
