37. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa
Oldalak: « 1 2 ... 38 ... 46 47 [48] Le | Téma száljai | Témaleírás
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc


Tűzes Főnix
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 794
Írta: 2024. május 31. 19:53 | Link
Stephen Zimmermann
Érdekes fordulat - Outfite

Hirtelen elenged. Megigazítja a haját amit kicsit meg mosolygok. Stephennel egymást figyeljük. Amikor megcsókol. Hirtelen ér, mert valamilyen érdekes módon először csókolózom. Valahogy nem volt srác aki megtette volna. A cirkuszban nem volt olyan illető aki iránt többet éreztem volna. Vagy bármi. Talán az első úgy igazán szerelmes akkor voltam amikor Jacob tetszett negyedik környékén, de azóta valahogy nem. És logikusan ezért nem is csókolóztam sohasem. Ami azért kicsit ciki úgy, hogy már a húszas éveiben vagyok. Azt viszont sosem gondoltam volna, hogy Stephennel csókolózom. Ez kicsit furcsa mégis örülök, hogy vele lett végül. Csak egy dolog fogalmazódik meg bennem ebben a pillanatban: “Jobban szeretem, mint szeretném” Menjünk vissza? Naná!
Csak bólintok a fiúnak. Mert kicsit a csók sokkos állapota alatt vagyok még. Megszólalni azt egy kis ideig még nem fogok tudni. Megfogja a csuklómat és elkezd húzni. A lábam végre megmozdul. Én hátul sétálok ő pedig elől. Ránézek és elmosolyodom. Szőke haja megcsillan a gyér fényben.
Ez az egy találkozás teljesen össze kavarta a fejemet és a szívemet. Egy dologban vagyok csak biztos, hogy nagyon szeretem. És ez szerintem (egy jó darabig legalább is) nem fog változni. Hirtelen gyorsabb tempóra végül futásra vált, én pedig mögötte loholók. Aztán szépen lassan felveszem a tempót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Jóval nagyobb súlya van a szavadnak, mint azt gondolnád."
Stephen Zimmermann
Prefektus Levita, Mestertanonc Levita (H), Elemi mágus, Pro Levita-díjas, Harmadikos mestertanonc


Villámkezű
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 397
Írta: 2024. június 6. 06:37 | Link
Fekete Nonó

Azt hiszem csak azért olyan hihetetlen, hogy Nonó előttem áll, mert még egy olyan számomra tök természetes, szinte jelentéktelennek tűnő mozdulatot megmosolyog, mint esetlen próbálkozásom kósza hajtincsem rendezésére. Abból én kerülök ki diadalmasan és senki - még ő sem - állít meg az elcsattanó csók örömétől. Felkelt bennem bizonyos dolgokat. Eldugott üvegek kupakja pattan ki és különös érzelmek narancsa és kékje kavarog bennem. Boldogság. Szomorúság. Bele sem gondolok, hogy őt még nem csókolta meg senki sem. Nekem ez a többedik. Nem tartom már számon, hanyadiknál is járok éppen. A legelső viszont nem eperízű volt. Ott a szag maradt meg és hogy azt a nőt el kellett lökjem magamtól. Hányingerkeltő füstszag áradt belőle, mely gyönyörű oroszlándús fürtjeibe is beleivódott. Ahogy esni kezd, őszintén remélem, hogy követ és nem elhajt, mint a legtöbb csaj. Szerencsére azonban máshogy alakul. Bólintására széles vigyorra húzódik a szám. Tekintetem mindvégig az úton tartom, elvégre itt a stég közelében könnyen latyakossá válhat. Nem veszem észre, hogy a hajamat nézi, viszont elmondhatom, magamon érzem a tekintetét, ami kicsit helyreállítja a sikertelen randik során sérült egómat. Nem engedem el egy pillanatra sem, viszont futásra váltok és meglep, hogy követ. Hátranézek rá, csekkolom, hogy azért a lány megvan-e még és sétára váltok, amikor a kastély közelébe érünk.
- Na, célba értünk! - mondom vicceskedve. Persze a kérdés, hogy hol, jogosan vetülhetne fel. Azzal előreengedem a lányt és hacsak nem akar miről trécselni, akkor búcsút intve megindulok a Levita zuhanyblokkja felé mert én viszont ázott kruppnak érzem magam. Most az egyetlen különbség, amit idáig kevésszer tapasztaltam, az a pillanat varázsa okozta letörölhetetlen vigyor, hogy mégis mi a franc volt ez. És talán az a számomra mindig furcsa, kibogozhatatlan érzés, hogy nem éreztem magam valaki mellett egyedül.

//Köszönöm szépen a játékot.  Kiss //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
There’s nothing you cannot do or learn. Murray’s always float back to the top.
You are a survivor.
Sipka Laura Titanilla
Diák Eridon (H), Animágus, Negyedikes diák


~ Katita titalom ~
online
RPG hsz: 84
Összes hsz: 118
Írta: 2024. július 15. 19:07 | Link
βence


Nem pontosan tudom, hogy is keveredtünk végül ide, de rémlik, hogy fent hagytam a kastélyban a pénztárcámat, és hogy nagyon megkívántam a fagylaltot. Az invito varázslattal nem mertem ilyen távolságból kísérletezni, pláne, hogy nem biztos, hogy akadálytalanul idetalált volna a súlyos kis érméket rejtő szütyő, viszont mégis van egy édes tölcsér a mancsomban, jól megpakolva jéghideg gombócokkal, szóval szavam nem lehet.
Már volt ugyanis, egész sok, amivel a hálálkodásom fejeztem ki a navinés srác felé, aki volt olyan cuki, hogy meghívott. Bár azt hiszem, ilyen kuponokat használt fel, de a szándék akkor is minden köszönetet megérdemel.
Ha már így alakult, persze el is sétáltam fele a tó felé, és most a stégen dekkolunk. Lerúgtam a szandálomat, és mezítelen lábammal a hűvös vizet kavargatom, míg az egyik gombóc épp az ölembe készül csúszni, kitartó nyalakodásom ellenére. Amit amúgy a fehér ruhám miatt is sajnálnék, ami tele van apró kis görögdinnye szelet mintákkal, de főként a hőgutától éppen megóvó fagyinak szánok más sorsot, minthogy rajtam kössön ki.
- Te mit kértél amúgy? - kérdezem kíváncsian Bencét, mert persze ha a gravitációt nem kellene számításba venni, még vagy öt-hat gombóc tornyosulna a jelenlegiek tetején. Mondjuk, hogy azt hogy nyalnám el, mielőtt elolvad, az megint egy egész másik történet, de ha már a fizika egyik törvényét semmibe vehettem elméletben, belefér egy másik is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“For it was you who formed my inward parts; you knit me together in my mother’s womb.
I praise you, for I am fearfully and wonderfully made.”
Markovits Bence
Diák Navine (H), Ötödikes diák


Markovits 2.3
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 71
Írta: 2024. július 15. 19:33 | Link
Sipi

Valszeg' Bazsi észre sem vette, hogy elcsórta otthonról a kuponjait. A probléma csak az volt az egésszel, hogy miután jól kitalálta, hogy mikor is eszi meg az ingyengombócokat, el is felejtette. De, mivel édességről van szó, az utolsó nap - azaz ma - eszébe jutott, hogy fel kellene használni, különben  vége a világnak! Órák után lerohant a fagyishoz, ahol egy bajba jutott hercegnőt talált, aki fent hagyta a pénztárcáját. Ismerte az Eridonost, néhány órán már összehozta őket a sors, amikor néhány tanár több évfolyamnak is tartott összevont órákat. Az ismétlés a tudás anyja, mondta ő, amíg a felsőbbévesek a szemüket forgatták erre, a fiatalabbaknak pedig új volt minden. Szóval ott ismerte meg Sipit és ha már volt plusz kuponja, mindent beváltott. Bence bevállalta az öt gombócot is, amit egy nagyobb édes-cukros-mázos tölcsérbe kért, nem nagyon zavarta, hogy milyen lesz tőle. Most meg már mindketten a stégen üldögélve élvezik a napsütést és a fagyijukat nyalják.
- Habos varázst, csokiálom, citrommalom, sárga párna és a kedvencem a olaszfagyi - mosolyodik rá a lányra, majd a pálcáját elővéve lebegtetni kezdi a fagyit. Kinyújtja a nyelvét és forgatja a fagyiját  előtte, úgy nyalja be a következő falatokat. - Vigyázz, mert lefolyik - fogja meg végül a sajátját, majd nagyon óvatosan egy glaciust nyom Sipi fagyijára, ami így nem folyik tovább. Nem fagy meg, csak a napnak újra el kell kezdenie olvasztania azt.
- Na, így már mindjárt jobb - mosolyog, majd visszatér a sajátjához és nyalja tovább a fagyiját. Oda sem figyel, és ő is - megirigyelve Tititől - belógatja a lábait a vízbe. Élvezettel csukott szemmel nyal tovább, bár ő cipővel együtt lógatja a lábait a vízbe. Nem zavartaja magát.
- Te miket kértél? kérsz az enyémből? - nyitja ki a szemeit és néz a lányka felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sipka Laura Titanilla
Diák Eridon (H), Animágus, Negyedikes diák


~ Katita titalom ~
online
RPG hsz: 84
Összes hsz: 118
Írta: 2024. július 15. 19:54 | Link
βence


Hazudnék, ha azt mondanám, nem irigylem tőle a választásait, de hazudni és irigykedni is csúnya dolog, szóval igyekszem egyiket se csinálni, csak hümmögve bólogatok, és próbálom a nyálam a számban tartani. Kell a nyaláshoz, és amúgy is ott a helye, anyukám azt tanította.
- A citromos meg az a sárga párna... szóval azok úgy adják is magukat, hiszen navinés vagy, meg minden - mondom, és rögtön el is szégyenlem magam, amiért semmi pirosat nem kértem. Még egy nyomorult epret se! Igaz, hogy nem szeretem, de akkor is!
Elámulva figyelem a forgó fagyit, pedig aztán négy év után már cseppet se kéne rácsodálkoznom holmi lebegő tálakon. Inkább csak maga a konkrét dolog nyűgöz le, hiszen nem elég, hogy a levegőben van, még csodálatosan is néz ki ott. Az meg egyenesen zseniális, hogy eképp nyalja körbe mindenféle megerőltetés nélkül Bence. Mi mindenre nem lehet használni a varázspálcánkat!
Én is kotorászni kezdek a sajátomért, semmi konkrét tervet nem fontolgatva, miközben a fagyim persze olvad tovább rá a kezemre, és vészesen leng ki oldalra, amint a súly húzni kezdi lefelé. Persze az ölemben is nagyon kellemesen hűtene, de inkább elfogyasztanám akkor is.
- Ó, köszi! - hálálom meg mosolyogva a gyors közbelépését, és kissé bizonytalanul dugom ki újfent a nyelvem, hogy a hűs finomsághoz nyomjam, mintha attól tartanék, az is oda fog dermedni hozzá. Nagyon vicces látványt nyújtanék, az kétségtelen.
- Lássuk csak... van itt Túrósrétes, Mákos Csoda és Csokikeringő - mutogatom végig őket, bár az utolsóból épp csak egy kis rész látszik, de abban látszanak a csíkok is.
Ajkamat beharapva rápillantok Bencéjére, leküzdhetetlen vágyat érezvén arra, hogy megtudjam, milyen íze van a párnának. Ami a szobámban van, és amit rendszeresen összenyálazok reggelre, nem túl fincsi.
- Jó, cserélhetünk! - nyújtom felé a tölcsérem, és kipirult ajkaimat mosolyra húzom.
Utoljára módosította:Sipka Laura Titanilla, 2024. július 15. 19:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“For it was you who formed my inward parts; you knit me together in my mother’s womb.
I praise you, for I am fearfully and wonderfully made.”
Markovits Bence
Diák Navine (H), Ötödikes diák


Markovits 2.3
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 71
Írta: 2024. július 28. 17:29 | Link
Sipi

A víz kellemesen hűt, ahogy a fagyi is kezdi lezsibbasztani az agyát, nem véletlenül "pálcával nyalja" a fagyit. Ő is elképzelte, hogy mindenből kér, de ugye még neki is vannak határai, meg a varázstölcséreknek is, amik némelyike képes szélesedni, vagy éppen nem folyik ki belőle semmi. Nyilván ezek menő cukorvarázslatok lehetnek, amelyek titkait féltve őrzik a menő fagyisárusok. Így kénytelen ő a sima miatt kevesebbet kérni egyszerre, de a csere gondolata azonnal felvillanyozza. Nos, neki sosem volt baja azzal, hogy más fagyijába belenyal, pedig sokakat elborzaszt valamiért. Nem tudja felfogni, hogy miért, így aztán néha kérdés nélkül is belenyal a családtagjai fagyijába, akik közül néhányan ezt nem nézik jó szemmel.
- Juhí, ez a beszéd - visszalebegteti a kezébe a sajátját, majd a pálcát félretéve nyújtja oda Sipinek a fagyiját és ha a lány odaadja neki, máris elveszi tőle. - Igyekszem nem megenni a felét - vigyorog a lányra, mert aki nem ismeri, nem tudhatja, hogy az édességkóstolás nála nagyobb mértékű, mint az általánosságban elfogadott. De mivel Laura ajánlotta fel végül is - Bence kifacsart gondolkodásmódja szerint -, így tényleg csak végigkóstolgatja azokat, amik látszanak.
- Hmmm, ooohhh - és hasonlókat mondogat minden nyalás után és tartja magát az ígértekhez, Sipinek marad még bőven fagyija. Miután visszaszerzi a sajátját, nem tudja igazán eldönteni, hogy melyik ízlett neki a legjobban.
- Na melyik a legjobb három? - kérdezi a lányt.
Utoljára módosította:Markovits Bence, 2024. július 28. 17:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sipka Laura Titanilla
Diák Eridon (H), Animágus, Negyedikes diák


~ Katita titalom ~
online
RPG hsz: 84
Összes hsz: 118
Írta: 2024. július 30. 18:45 | Link
βence


Nem kell nagyon győzködni, hogy cseréljünk, főleg mivel jómagam sem vagyok az a túl kényeskedő fajta. Két nagy cula bátyám volt, akik mellett megtanultam küzdeni a finom falatokért, és ebbe bizony az is beletartozott, hogy beleettem abba, amit ők már a magukénak tekintettek.
Azért eléggé ijedt ábrázat költözik arcomra, mikor Bence közli, hogy igyekezni fog nem megenni a felét, de olyan, mintha úgy értené, hogy az egészet. Remélem is, hogy igyekezni fog!
Én is vidoran szántok fel nyelvemmel a srác fagyijából, minden színűből egy keveset, picit ízlelgetve, forgatva a falatokat számban, mielőtt szétolvadna.
- Ez... ez az a párna? - kérdezem nevetve, mert még mindig nem sikerült túltennem magam rajta, hogy így hívják. - Nagyon.. érdekes. A citromos, az olasz meg ez a habos, hát ezek mennyeiek!
A véleményem érdekelte, és valóban nagyon jókat válogatott össze, majdhogynem vissza sem akarom adni neki, de azért a sajátom az mégiscsak az enyém, és még korántsem ettem belőle eleget, így kinyújtom kezem az újbóli cserekereskedelemre.
Közben tovább pacsálok a vízzel, és a felszínen úszkáló madarakat figyelem.
- Kérdezhetek valamit? Szoktál.. tartani tőle, hogy nem jön össze egy varázslatod, és valami rossz fog történni?
Magam is meglepődöm, hogy ez így kiszalad a számon, nem épp fagyi-téma. Viszont olyan gondolat, ami egy ideje már nem nyomasztott, inkább csak kezdetekben, elsőben, de most újból előkerült.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“For it was you who formed my inward parts; you knit me together in my mother’s womb.
I praise you, for I am fearfully and wonderfully made.”
Markovits Bence
Diák Navine (H), Ötödikes diák


Markovits 2.3
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 71
Írta: 2024. augusztus 4. 20:58 | Link
Sipi

Minden jól alakul, ahogy a fagyik fogynak és a csere után egy kicsit fel is pörög Bence. Láthatóan és hallhatóan - azaz némileg nyögdécsel, amikor megkóstol egy-egy ízt Sipi gombócaiból - élvezi a nyalakodást, miközben arra is figyel, hogy mit kérdez a másik.
- Igen, azaz - nyugtázza, mikor kinyitja a szemeit, hiszen eddig csukott szemekkel élvezte az evést. - A tiédben is mindegyik nagyon finom! Nem igazán tudnék választani! De a csokikeringő a legjobb - nyújtja vissza és ígéretéhez híven, nem ette meg a felét sem. Miután a visszacsere megtörtént a lábával paskolja a vizet, ahogy az édességet a nulla megmaradás felé repíti a nyelvével. Hihetetlen sebességgel kezdi enni, de annyira látványosan könnyedén, hogy ez egy olyan embernek, aki még nem látta ez, meghökkentő lehet. A kérdés megakasztja a falást, láthatóan elgondolkodik rajta.
- Hát végül is azért vagyunk itt, hogy ha nem sikerül kijavítsák, nem? - von vállat. - Néha azért parázok persze, de inkább bájitaltanon. Ott volt már probléma, egy hétig suvickolhattam a BT termet - mondja vigyorogva és közben azon gondolkodik, hogy Sipi miért is kérdezte ezt.
- Nem megy valami? Tudok segíteni! - ez csak félig igaz, inkább azt kellett volna mondania, hogy szívesen segít. Nem mindenben kiváló, de azért nem is olyan rossz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sipka Laura Titanilla
Diák Eridon (H), Animágus, Negyedikes diák


~ Katita titalom ~
online
RPG hsz: 84
Összes hsz: 118
Írta: 2024. augusztus 7. 18:22 | Link
βence


A csokikeringő valóban fergeteges, olyan ízélmény, amit lehetetlen mindössze annyival összefoglalni, hogy "csokiízű". Ez ennél sokkal több, könnyedebb, lágyabb, mintha kakaó lenne, de aztán inkább egy fenséges süteményt juttat eszembe. Az tuti biztos, hogy muglik ilyet nem tudnak keverni, ebben határozottan ott lappang valami varázslatos. Úgyhogy ha másért nem is, ezért muszáj vagyok visszacserélni Bencével a sajátomra a fagyiját.
És igazából még bőven tudnánk hova magasztalni a finomságokat, amiket szereztünk, pontosabban, amire volt olyan édespofa, és meghívott, de valahogy előkerül, felszínre bukik belőlem valami, ami már nyomasztott egy ideje.
- Ó, a bájitaltanban is vannak nehézségeim... - sóhajtok, mintha most jutna eszembe. - A tanár úr ráadásul párba osztott Seannal, aki nagyon jó, de én csak hátráltatni fogom szegényt, attól félek.
És persze az elrontott bájitaloknak is megvan a veszélye, de általában nem végzetesek, vagy maradandóak, legalábbis ezen a szinten még, ahol tartunk. De amitől én tartok, az sokkal ijesztőbbnek tűnik jelenleg.
- Hacsak nem vagy illegálisan animágus, nem hiszem - kuncogok. - Tudod, rövidesen meg kell próbáljak majd átalakulni egy állattá, és még csak nem is tudom, mi lesz belőlem, és édes jó Istenem, el se tudom képzelni, milyen lehet, ha az utolsó porcikámig megváltozik mindenem.
Legalábbis ami a fizikai valómat illeti. Izgalmas, de nagyon rémisztő is egyúttal. És ha Anyu tudomást szerez valaha róla... eltitkolhatom egyáltalán?
Utoljára módosította:Sadie Sallow, 2024. augusztus 27. 17:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“For it was you who formed my inward parts; you knit me together in my mother’s womb.
I praise you, for I am fearfully and wonderfully made.”
Markovits Bence
Diák Navine (H), Ötödikes diák


Markovits 2.3
offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 71
Írta: 2024. augusztus 27. 12:31 | Link
Sipi

Nem is tudja, hogy melyikükben fogalmazódott meg az ötlet, hogy ide jöjjenek, de a fagyik és a vízpart kicsit emlékezteti a nyaralásokra a családjával, így egyre jobb kedvre derül. Élvezettel majszolja az összes ízt, igazából nála nehéz olyanfélét találni, amit ő nem, vagy csak kevésbé szeret. Azért biztos akad, de szerencséjére még nem nagyon találkozott ilyennel, és mivel az ő személyisége olyan, amilyen, ha van lehetősége biztonsági játékot játszik. Elkerüli a számára már csak névben sem tetsző gombócokat, csak hát nincs olyan sok ezekből sem.
- Ugyan, nem kell ettől tartani. Sean szerintem megértő lehet, meg amúgy is, a hibákból könnyű tanulni. Kár, hogy én állandóan hibázok az ilyenben - kuncog, de ez van. Minden évben van pár bájital, ami csak sokadjára jön össze neki, de végül mindig sikerül neki. A közbenső hónapokról pedig nem érdemes beszélni.
- Nem vagyok, pedig az menő lenne - tűnődik egy kicsit. - Wow, ha állat leszel, megsimogathatlak? Már, ha nem valami bogár, vagy ilyesmi - vigyorog. - És mit mondanak, milyen állat leszel, vagy... hogyan is működik ez? Nem igazán figyeltem, amikor ezeket tanultuk. Csak valami olyan, mint a patrónusbűbájnál, hogy benned van és akkor majd lesz valami, nem? - ráncolja meg egy kicsit az orrát elgondolkodva. - Na figyuzz! Sikerülni fog és tök menő leszel! Kell ennél több? - érdeklődik, miközben a fagyija utolsó darabjait tűnteti el. Aztán hirtelen pálcát ránt
- Leperex - mutat végig magán és a ruházatán. Aztán vállat vonva eldugja a pálcáját és ugrik egy bombát a stégről. Lassan jön fel, amikor felérkezik, megrázza a haját, amin úgy tűnik nem működött a víztaszító bűbáj.
- Ahh, de király - mondja, majd pár perc múlva elkezd kimászni a stégre, ha úgy látja, hogy Sipi nem követi őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sipka Laura Titanilla
Diák Eridon (H), Animágus, Negyedikes diák


~ Katita titalom ~
online
RPG hsz: 84
Összes hsz: 118
Írta: 2024. szeptember 1. 11:50 | Link
βence


Meglepett nevetés szakad fel belőlem, ami tök jól esik, figyelembe véve, hogy épp nekiálltam - már megint - görcsölni. De Bence kérdése annyira váratlanul ér, hogy kizökkent önsanyargató gondolataimból. Még senkinek se volt ilyen első kérdése, miután meghallotta, hogy animágus leszek.
- Jó ég, nem tudom! - pirulok el mellé, mert most így még csak emberi alakomban tudom elképzelni magam, és ha valaki a hajam simogatná, egész biztos kiakadnék. Vagy legalábbis rettentően zavarban lennék, és nem tudnám, miként kell erre reagálni. De talán, ha majd valami szőrös állatka leszek, másként érzek majd a dologgal kapcsolatban.
- De azt tényleg nem tudni, mi leszek, akkor derül majd ki. És igen, olyasmi, mint a patrónus esetében, gyakran meg is egyeznek. Mármint a két alak - magyarázom, most már úgy, mintha valami szakértő volnék, pedig aztán még csak a legelején vagyok.
Rámosolygok Bencére, ahogy buzdít, és lelkesít, remélem, hogy igaza lesz, bár azt tudom, hogy annál, hogy sikerülni fog és kész, több kell. De azt bele is fogom tenni, mert tényleg nagyon szeretném, ha sikerülne. Egész biztos sokat nyomna a latba, mikor aurornak jelentkezem majd. Csak ahhoz tényleg szükségem lesz arra is, hogy Sean mellett megtanuljak bájitalt főzni, és a többi szerencsétlenre is, akire ráakaszkodtam, hogy korrepetáljon.
Gondolataimból egy jókora csobbanás szakít ki, Bence úgy dönt ugyanis, hogy beleveti magát a tóba. Remélem nem azért, mert elege lett belőlem.
- Te megbolondultál! - állapítom meg nevetve, és felállok. Persze nem azért, mert utána készülődnék ugrani, csak a reflex, ami pár rám hulló csepp váltott ki. Pedig nem vagyok víz iszonyos, és jól is esne, és tudom, varázslattal könnyen szárítható a ruha, de a régi, mugli beidegződésem még erősebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“For it was you who formed my inward parts; you knit me together in my mother’s womb.
I praise you, for I am fearfully and wonderfully made.”
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 593
Írta: 2024. szeptember 7. 10:50 | Link
Will
a Jankovits háztól jövet

Egyszer megálltam egy padnál leülni, megnyugodni, vagy mondjuk úgy, kifárasztani magam a sírással, hogy ne legyen tovább kedvem folytatni. Negyed órát ülhettem ott, egy-két ember elsétált mellettem, de ügyet csak egy macska vetett rám. A lábamnak dörgölődzött párszor, és halkan nyávogott párat. Ránéztem, és mintha bánatosnak tűnt volna, de szerintem a macskák mind úgy néznek ki, mikor épp pislogás nélkül nyekeregnek.
Normális esetben elkergettem volna, most azonban jól esett a társasága. Aztán gondolom rájött, hogy nem fogok enni adni neki, így továbbállt. Egy-két pillanatot rászántam, hogy haragudjak magamra, amiért azt képzeltem, miattam jött oda hozzám, aztán felkecmeregtem és újból elindultam. De inkább csoszogtam csak, húztam magam után a lábaim, és az előbbi neheztelésem lassan kiteljesedett rajtam. De nem a macskára haragudtam. Nem is Jankovitsra. Őt gyűlöltem, és minden csontját egyenként szerettem volna eltörni azért, amit tett, de okolni nem őt okoltam érte. Nem igazán.
A tó mellett járok már, mikor rádöbbenek, hogy még mindig rajtam van minden mocska annak az embernek. És a sajátom is. Le kell mossam magamról, akkor talán jobb lesz. Akkor talán.. talán valami megváltozik. De hogy tényleg jobb lesz? Nem hiszem, de elviselhetőbb.
Felvonszolom magam a stégre, ledobálom a ruháimat, amiket, ha nálam lenne a pálcám, még azelőtt felgyújtanék, hogy leülök a deszkákra, lábaim a vízbe lógatva, majd elrugaszkodva a széltől a vízbe merülnék. Magzatpózban, térdeim felhúzva, és átölelve süllyedek le, pedig képletesen értve már rég megfeneklettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
online
RPG hsz: 1986
Összes hsz: 2038
Írta: 2024. szeptember 9. 00:37 | Link
Sadie


Megvárja a víz kalk csobbanását és aztán lép csak az öreg, megnyikorduló stég deszkáira.
Nem, nem követte őt - az olyasmi hátsó szándékot és elhivatottságot sugallna, legalább is célt vagy tervet. Jelenleg egyik sem hajtja, legfeljebb az a kíváncsiság, amivel percekkel korábban, a nádas vonala szélén, a könyvével az ölében ülve felkapta a fejét a közeledő léptekre. Először csak a fényt oltotta el a nemrégiben visszakapott galagonya- pálca végén, csöndben hallgatva a neszeket és a szég deszkáinak nyekergését.
Az alak, ami számára kibukkant a nád takarásából, nem azonnal lett ismerős. Talán akkor, amikor megállt a stég végén, talán akkor, amikor a felsője után nyúlt, hogy lefejtse magáról, talán akkor, amikor meztelenül, a ruháit félredobva leereszkedett a víz peremére. Ekkor ő már oldalra billentett fejjel, a megkopott borítójú könyvvel az ölében nézte őt.
Helló, Sades, rég nem láttalak.
Sosem érdekelte a meztelenség. Pontosabban: sosem érdekelte úgy, ahogy felnőve tudja, hogy a tinédzser fiúkat érdekelnie kellett volna. Az első, amit látott, halott volt a nagyapja laborjában, üresen a plafonra meredő tekintettel, megkékült ujjvégekkel. Tizenegy vagy tizenkettő volt akkor, a sarokban álló sámlin ült, mint mindig, onnan nézte végig, ahogy a nagyapja szakavatott precizitással végigméri a testet, és onnan tette fel a gyermeteg kérdéseit. Az egész steril volt és személytelen; és ugyan nem tudja, akkor csúszott-e félre valami benne, de amikor évekkel később is, amikor már más szituációban látott meztelen alakot, ugyanazt a passzív és semleges kíváncsiságot érezte csak.
Ahogy a lányt elnyeli a fekete víz, ő ráérősen sétál közelebb. A szétszórt ruhák mellett megállva hátrapillant a válla fölött, majd az idefelé jövet felvett, kerek kavicsot a tóba ejti ott, ahol apró buborékok szállnak a felszínre.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2024. szeptember 9. 00:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

when you are not fed love on a silver spoon
you learn to lick it off knives
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 593
Írta: 2024. szeptember 9. 17:48 | Link
Will

Fel sem merül bennem, hogy bárki láthat, esetleg megbotránkozhat azon, hogy meztelen vagyok, mivel konkrétan láthatatlannak érzékelem magam. Jelentéktelennek, egy hétköznapi tárgynak csupán, ami mellett elmegy az ember. Tudja, hogy ott van, kikerüli, ha az útjába kerül, de nem tudatosodik benne igazán, hogy volt ott valami, még akkor sem, ha a szemét is ráfordította. Ilyennek érzem most magam. Egy senkinek, akit senki sem hiányol, akit, ha az a rohadék pár utcával arrébb a másvilágra küldött volna, talán napok, hetek is eltelnek, mire keresni kezdenek. És akkor sem azért, mert hiányzik, hanem mert valamennyire, törvényileg legalábbis biztosan, embernek számít, és számon kell tartani. Meg valakinek el kell látnia a prefektusi feladatait.
Mélyen vagyok, nagyon mélyen. Fáj a karom, az oldalam, a nyakam is, és persze odalent sem kellemes. De ezek a fájdalmak bőven eltörpülnek a lelki fájdalomnál, amin most úgy érzem, még az se segítene, ha ájultra innám magam. Ha felébredek, úgyis visszatér. Az egyetlen dolog, amire most képesnek érzem magam, hogy lemossam magamról a szennyet. Bár egy drótkefe is kellene, most be kell érnem a tó vizével.
Lassan merülök, folyamatosan engedve ki tüdőmből a levegőt, apró szemű buborékokat eregetve szép egymásutánban fölfelé, és magamba kapaszkodva várom a megfeneklést, ám még azelőtt tompa csobbanást hallok, és a hínárként szétterülő hajam közt egy kavics szökik át, sebesen merülve lefelé.
Meglepettségemben levegőért kapok, ami a víz alatt persze azt jelenti, hogy félrenyelem azt, és köhögve szakítom át a felszínt, vadul kapkodva tekintetem. Ami néhány pillanattal később meg is állapodik a férfin.
- Mi a faszt csinálsz?! - krákogok, vérben úszó szemeimmel nézve körül. De nincs itt más, csak ő. És engem néz.
Utoljára módosította:Sadie Sallow, 2024. szeptember 9. 17:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
online
RPG hsz: 1986
Összes hsz: 2038
Írta: 2024. szeptember 9. 20:01 | Link
Sadie


Nincs oka súlyos tetteket sejtenie Sadie viselkedése mögött, hiszen a maga részéről számtalanszor merült alá éjjel a tóban, bár többnyire ruhástól és csak ritkán önszántából. Erős mágikus erő az, ami a felügyelet nélküli gyerekeket, a demens öregeket és a részegeket az elhagyatott víztömegek felé vonzza, az pedig, hogy ő maga az éjszakai hazabotorkálásai során eddig nem találta meg a végzetét, talán csak a véletlen műve.
A kő által felfodrozott víz pillanatokkal később megtörik azzal, amikor Sadie a felszínre bukkan. Ő a pálcát a könyvvel összefogva utoljára még egyszer hátrapillant a sötétbe vesző nádas felé, majd derűsen leguggol a stég szélére.
   -  Én semmit, te mi a faszt csinálsz?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

when you are not fed love on a silver spoon
you learn to lick it off knives
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 593
Írta: 2024. szeptember 10. 18:39 | Link
Will

Mintha valami álomból pofoztak volna fel, önsajnálatba fúló világomat épp úgy felkavarja a leguggoló, továbbra is engem néző férfi, ahogy az előbb a vízbe dobott kavics tette azt a tó felszínével. Még mindig köhécselve, a vizet taposva söpröm ki arcomból nedves tincseim, és a szavakat keresem, amikkel megválaszolnám kérdését, ami sajnos jogos, nem ő sétált bele a tóba az éjszaka közepén.
- Fürdök - bököm oda a választ, és végre eszembe jut elfordulni, a hátamat mutatni neki, védekezően még egyik karomat melleimre is rászorítva. Megremeg a szám széle, és egyszercsak minden előzmény nélkül beleordítok az éjszakába. Reszelősen, keservesen, annyi dühöt préselve bele, amennyit megviselt tüdőm képes bevállalni még. Aztán pár pillanatig mintha még kivárnának a tücskök, zizegő rovarok, madarak, mielőtt újból visszavennék maguknak az est hangjait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
online
RPG hsz: 1986
Összes hsz: 2038
Írta: 2024. szeptember 10. 19:44 | Link
Sadie


Nem számít semmi különösebben drámai okra a lány szokatlan viselkedése mögött, legfeljebb arra, hogy részeg, vagy beszedett valamit. Ugyan nem ismeri közelről, az eddigi félinformációk és tapasztalatok alapján egyik sem állna messze Sadie-től - de ő lesz az utolsó, aki követ vet rá emiatt.
Bár remekül szórakozik azon, ahogy a lány végül hátat fordít neki, úgy tervezi, miután meggyőződött róla, hogy nem fog megfulladni, magára hagyja majd Sadiet a tóban. Így a könyvet tartó kezében a stég lécein megtámaszkodva kászálódna fel... amikor az állatias ordítás beleszakad az éjszakába.
Nincs ember, aki nem rezzenne össze teljes testében az ilyesmitől. A pálca kigurul a kezéből, felállva pedig az arcáról eltűnik a derűs semlegesség.
   -  Mi van veled, megvesztél?!  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

when you are not fed love on a silver spoon
you learn to lick it off knives
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 593
Írta: 2024. szeptember 10. 20:24 | Link
Will

Bántó a csend, amit fülsiketítő ordításom magam után hagy, ám Will hamar megtöri azt, és kicsit sem lep meg, hogy ki van bukva, épp csak elmondhatatlanul leszarom.
És bár elmondhatnám, hogy segített, de nem. Mintha egy üvegben préselődne össze minden érzésem, és teljes erőmből megpróbáltam volna lecsavarni a tetejét, de még csak meg sem lazult, csak a kezem fájdult bele az erőlködésbe. Egy pillanatra úgy tűnik, használ, aztán amint felhagyok vele, már látom, hogy semmi sem változott.
Ahogy a víz sem képes lemosni rólam mindezt, és ha körmömmel felhasítanám, és letépném magamról bőröm, akkor is ugyanolyan mocskosnak érezném magam. Egyszerűen csak tudom. És ez a nyomasztó érzés jobban szorítja a torkom, mint előtte Jankovits.
Hátrapillantok a férfi felé, aki valamiért még mindig ott áll. Szememmel követem pár másodpercig egyre lassabban guruló pálcáját, aztán felnézek gazdájára is. Csak egy röpke pillanatra, aztán visszafordulok a tó sötétségbe vesző, lágyan fodrozódó vize felé.
- Bocs, csak hozzámért egy hínár - mondom rekedten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
online
RPG hsz: 1986
Összes hsz: 2038
Írta: 2024. szeptember 10. 21:20 | Link
Sadie


Mióta él, akár a bántalmazott kölyökkutyák, nehezen viseli a hirtelen és váratlan zajokat. Vagy egyáltalán bármit, ami kiszámíthatatlan. Így ugyan nem esik pánikba, mégis zaklatottan lép a deszkákon elguruló pálcára, hogy megállítsa, majd hajol le érte majdnem egyidőben azzal, hogy a lány válaszol.
   -  Nem mondtad, hogy ennyire beszari vagy.
Pár másodpercecel később válaszol csak. Pár sokatmondó másodperccel később, hiszen mindenekelőtt nincs porcikája, ami elhiszi, hogy a lány hínárba tekeredett és ez okozza a kifakadását. Azonban nem kérdez vissza és csak a pillanatnyi némaság jelzi a kételkedését.
   - Be vagy baszva, Sades?
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2024. szeptember 11. 02:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

when you are not fed love on a silver spoon
you learn to lick it off knives
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 593
Írta: 2024. szeptember 12. 18:12 | Link
Will

Hiába kellemes a víz, nem képes megnyugtatni viszkető, égő bőrömet, aminek valójában semmi baja nincs. A horzsolások, zúzódások még nem fájnak úgy, a nyakamon is csak azt érzékelem, hogy nehezebb a nyelés, és kapar a torkom, de azt még az ordításnak is betudhatom. A belső fájdalmamig azonban nem jut el semmi, nem tud, nincs, ami gyógyír lenne most rá jelenleg. Pedig talán arra vágytam, hogy valaki észrevegyem, és elmondja, hogy minden rendben lesz. De Will mást mond. Érthető.
Nem. Bárcsak - nyelem le a szavakat, és inkább másokat mondok ki: - Menj innen! Várj, mégse.. előbb gyújtsd fel azokat!
Féloldalt fordulok, és fejemmel a ruháim felé bökök. Valamiért elhiszem, hogy ettől máris minden jobbra fordul. Egy icipicit. De nem várom meg, hogy megteszi-e nekem, helyette ismét a sötétségbe révedek. Megkapaszkodom a stég szélében egyik karommal, mert úgy érzem, ha nem kötök ki, el fogok süllyedni újból, és ezúttal nem jövök fel ismét. Olyan tévképzeteim nincsenek, hogy esetleg a férfi utánam ugrana kimenteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
online
RPG hsz: 1986
Összes hsz: 2038
Írta: 2024. szeptember 12. 19:06 | Link
Sadie



Eddig csak rálépett, de most le is hajol a stégre esett pálcájáért. A lány vizes keze a cipőjétől nem messze kapaszkodik bele a korhadozó fába; az ő szeme egy pillanatra akad meg azon, majd mielőtt felegyenesedne, fordul a szerteszét hagyott ruhák felé.
Valami nincs rendben - ehhez nem kell sem különösebben okosnak vagy tapasztaltnak lennie, mégis az utóbbi súgja a fülébe a gyanút. Amikor a nádas szélén ülve látta levetkőzni, majd pedig vízbe ugrani a lányt, könnyen és a tényen jól szórakozna döntötte el, hogy túl sokat ivott vagy beszedett valamit, és a bőrén rohangálni hallucinált rovarokat mossa le így. És ugyan ez még mindig megeshet, de...
   -  Bántott valaki?
Halkan kérdez vissza, alig hangosabban, mint a tücsökciripelés. Nem vethetné a szemére senki, ha most megfordulna és az első, odamart kérésnek eleget téve magára hagyná a lányt a sötétben. Semmi köze Sadie magánéletéhez, vagy ahhoz, ha ezen a nyárvégi estén úgy dönt, belefullad a tóba. Azonban... az alig kihallatszó hisztérikus él tagadhatatlanul felébreszti benne a szunnyadó kíváncsiságát.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2024. szeptember 12. 19:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

when you are not fed love on a silver spoon
you learn to lick it off knives
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 593
Írta: 2024. szeptember 12. 21:34 | Link
Will

Először nem érdekel, nem gondolok bele, hogy milyen következtetést vonhat le esetleg, amiért ilyet kérek tőle, nem látom be, mennyire nyilvánvalóan látszik, hogy gond van. Jelenleg nem tűnik kirívónak meztelenül fürdőzni, és lazán beleordítani a világba, mert még mindig nem vagyok képes feldolgozni, hogy átéltem valamit, és most már örökké magammal fogom azt vinni. Nem egy múló este, egy szokásos berúgós, felelőtlen kicsapongás volt ez, hanem egy olyan, amit csak kívánni tudok, hogy bár öntudatlan állapotban éltem volna meg.
Kérdését hallva egy pillanatig elfelejtem kifújni a levegőt. Várok, hátha inkább sarkon fordul és elsétál, ám aztán nagyot sóhajtok, és kifejezéstelen arccal megrázom a fejem.
- Hideg van.
Felkapaszkodom, és kissé remegő karokkal fellököm magam a stégre, és lehuppanok a fára, lábaim lelógatva. Mellem előtt összefonom karjaim, és bár valójában nincs hideg, mégis libabőrös leszek. Sőt, szabályosan rázkódni kezd testem, és össze kell szorítsam fogaim, hogy ne kezdjek újból zokogni.
Milyen idióta vágyik figyelemre, miközben az utolsó dolog, amit szeretne, ha azt látnák, hogy szenved?
Utoljára módosította:Sadie Sallow, 2024. szeptember 12. 21:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
online
RPG hsz: 1986
Összes hsz: 2038
Írta: 2024. szeptember 12. 22:53 | Link
Sadie



Ismét tanácstalanul hátrapillant a stég sötétbe vesző vége felé, amerről jött. A pálcáját ismét összefogja az összezárt könyvvel és leereszti az oldala mellé, most először pedig különös és kényelmetlen érzése támad, miszerint nem kellene itt lennie. Ezt az érzést azonban könnyen és rutinosan nyomja el magában és ad utat annak a dominánsabb gondolatnak, ami érdeklődve felkapta a fejét benne a lány viselkedésének képletes vérszagára.
Valami történt. Azt nem tudhatja, micsoda, sőt, ha magára maradna a gondolataival arra is rájönne, hogy nem érdekli. Azonban az a valami a tóba kényszerítette Sadie-t, egyedül, összezavarodva és védtelenül.
Amikor a lány megkapaszkodik a stégben, majd pedig a partra húzza magát, ő hátrébb lép egyet. Látja a vizes haját a fehér bőrére tapadni a hátán, látja a megremegő, vékony karokat, amik fázva-védekezőn fonódnak a libabőrös test köré, az arcát azonban nem. Kéretlenül lép vissza mellé, azzal a különös természetességgel, mint aki észre sem veszi a meztelenséget a szája pedig ismét válaszra nyílik, mikor a tekintete lejjebb téved Sadie arcéléről a vizes hajszálakkal csíkozott torkára. Az apró karcolások, a foltok és az ujjak erőszakos nyomai az avatatlan szemek előtt árnyékok közé vesznének a Hold fényében.
Egy vagy két másodpercet hallgat csak. Addig hajol le, hogy a könyvet és a pálcát a stégre tegye a lány mellett, majd kiegyenesedve lerázza magáról a pulóverét és a kezébe gyűrve azt a lány felé nyújtja.
   -  Az - hagyja rá először, ezzel okot adva a mozdulatának -. Hazajössz velem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

when you are not fed love on a silver spoon
you learn to lick it off knives
Sadie Sallow
Prefektus Rellon, Ötödikes diák


a sallow hallow in the shallow also, a pixie
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 593
Írta: 2024. szeptember 13. 20:25 | Link
Will

Undorodom magamtól, a lemoshatatlan szennytől, ami a bőrömbe, és hajamba itta magát, ami a ruháim is menthetetlenné tette, de egyúttal attól is, hogy azt remélem, valaki majd jön, és megment, helyrehozza ezt az egészet, de talán az egész félresiklott életem is. Még ha ez lehetséges is lenne, nem akarom, hogy más hozzon rendbe. De mégse igazán igyekszem elzavarni Willt, pedig ha valakiből, belőle nem nézem ki, hogy segíteni tudna rajtam. Hiszen magán se tud.
Egész bizarr módon eszembe jut, ahogy a vízbe lógó lábaimat nézegetem, hogy elvesztettem a munkám. Aztán az is, hogy a pálcám sincs nálam, ami talán nagyobb gond. De csak annyit állapítok meg, hogy hideg van, és ha megkérdezné, hogy miért nem válaszolok egyenesen egyetlen kérdésére sem, alighanem közölném vele, hogy a tó vizes.
Csak hagyj magamra - gondolom, és összerezzenek, amint érzékelem, hogy mellém lép, és felém nyújt valamit. Elhúzódom, felemelem védekezően karomat, és vadul cikázik tekintetem a férfi arca, és a kezében gombóccá gyűrt valami közt.
- Enyém a felső szint? - kérdezem, és lassan összezárom ujjaim a pulóveren, hogy aztán, amint ő elereszti, hirtelen magamhoz rántsam, mintha attól tartanék, hogy visszaveszi, vagy a karomért kap.
Vetek még egy gyanakvó pillantást rá, aztán gyorsan átbújtatom fejem felsőjén, és magamra húzom. Nagy rám, úgyhogy többé-kevésbé takarni fog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

“You will never see things as they are; you will only see things as you are.”
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
online
RPG hsz: 1986
Összes hsz: 2038
Írta: 2024. szeptember 13. 21:04 | Link
Sadie


Ahogy a lány összerezzen, az ő mozdulata is megtorpan egy pillanatra, a szeme pedig ismét visszavándorol Sadie holdfényben fehérlő torkára, majd a stégen heverő, kapkodva levetett ruhákra.
Ha csak egyet lépne felé, megragadhatná és beránthatná és belefojthatná a tóba. Nem esne nehezére leküzdeni a harmatgyenge ellenkezést, a víz pedig elfedné az ellenkezés pánikba esett hangjait. Másnap persze megtalálnák a lányt a nádasba gabalyodva, iszaposan és meztelenül, majd megtalálnák a ruháit és... és ő moshatná kezeit, ki gyanakodna rá? Sadie körme alatt nem az ő vérét találnák meg, a ruháin nem maradnának nyomai, ha pedig igaz a halvány gyanúja azzal kapcsolatban, mi történhetett vele, az aurorok nem az ő ajtaján kopognának.
Aztán Sadie megragadja a felé nyújtott pulóvert, ő pedig pár szapora pislogással kirázza a fejéből az illékony gondolatot.
   -  Ha szeretnéd, akkor a tiéd - hagyja rá félmosollyal. Hátrébb lépve megvárja, hogy Sadie felálljon, egy vállvonással kéri, hogy kövesse, hamarosan pedig az intermezzóból nem marad más, csak a hátrahagyott ruhák a koszos deszkákon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

when you are not fed love on a silver spoon
you learn to lick it off knives
Oldalak: « 1 2 ... 38 ... 46 47 [48] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→A falu határa