Előzmény és névválasztás:
A tanács tagjai nem sokáig kutattak egy olyan személy iránt, aki a település kultúrájáért sokat tett, hiszen Vitay Yvette közel hatvan éven át meghatározó szereplője volt a kulturális életnek. Már iskolás évei alatt is kivette részét a különböző események szervezéséből, később a házban vállalt munkát és nyugdíjba is innen ment, egyenesen az igazgatói székből. A jelenleg hetvenhetedik életévét betöltő boszorkány máig fiatalos lendülettel vezeti a helyi nyugdíjas klubbot és a belőle alakult dalkört - NyugiBanyák -, valamint aktív fellépője kisebb rendezvényeknek. Utódainak szívesen ad tanácsot, mindig lelkiismeretes, a település díszpolgára.

Felépítés
Az épület külső szemmel láthatóan is aránytalan, hiszen bejárata nem középen helyezkedik el, ám ezt az apró szépséghibát jól ellensúlyozza a tökéletes belső elrendezés. A rengeteg ablaknak köszönhetően minden tér világos, könnyen szellőztethető, üde. Belépve az előtérbe recepcióval találjuk szembe magunkat, ahol a mindig kedvesen mosolygó hölgytől mindent megtudhatunk, legyen szó a helyiségekről vagy a faluról, hiszen ő az első benyomás, amikor az épületbe lépünk, a felkészültsége pedig példaértékű. A hölgyet többnyire helyi vagy környékbeli művészek alkotásai veszik körbe, amatőr és már ismert nevek is szívesen állítják ki itt néhány darabjukat, melyek egytől egyig megvásárolhatóak.
Az épület bal oldalán - ez a kisebbik rész - helyezkedik el a település könyvtára, melyben minden korosztály meglelheti az érdeklődésének legmegfelelőbb olvasnivalót: az állomány folyamatosan frissül, félévente egyszer könyvbörzét tartanak a már leselejtezett könyvekből, emellett ifjúsági és felnőtt olvasókört is működtetnek. Az emeleti részen az olvasókörök klubszobái, valamint a könyvtár raktára és a könyvtárvezető irodája található.
A jobb oldalon helyezkedik el a művelődési ház, két szinten. Az alsó szinten találhatók a mosdók, a harminc fő befogadására alkalmas táncterem, egy szintén ekkora kisterem és a közel százötven főnek elegendő nagyterem, mely színpaddal felszerelt. Ezen kívül itt található még az alkotóműhely és a baba-mama klubszoba is. Az emeleti részen a művelődési ház dolgozóinak, illetve az intézmény vezetőjének irodái vannak. A fenti kisebb helyiségekben a helyi civil szervezetek kaptak helyet: az irodákat saját ízlésükre formálták, rendszeresen tartanak klubmegbeszéléseket, szerveznek eseményeket.

Képek a helyszínekről
Események és közreműködés
Az intézmény fenntartója a polgármesteri hivatal, éves költségvetését Bogolyfalva Tanácsa határozza meg. A fenntartó a termekre bármikor igényt tarthat. Rendszerint a nagyteremben kerülnek megrendezésre a jótékonysági bálok, események, valamint a falugyűlés és a közmeghallgatás is. Termet bárki bérelhet, előzetes egyeztetés alapján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=825049#post825049][b]Vitéz Rebeka - 2021.01.21. 20:52[/b][/url]

Hát persze, hogy érti. Lennének is problémák, ha nem értené. Alapvetően bocsánatkérésre számított, de hát emlékezett még ő arra, milyen tizenhat évesnek lenni. Mármint azért nem tudott be minden a lázadásnak és hanyagságnak, de ez éppen amúgy is megbocsájtható bűn volt. Legalábbis számára. Kedvenc kolleganője, Lilla, lehet nem kezelte volna ilyen jól a helyzetet. Ő sokkal magánakvalóbb volt, mint a vörös, ennek ellenére Rebeka kedvelte a lányt. Arról persze nem tudott érdemben nyilatkozni, hogy vajon mindez kölcsönös volt-e, de azért bízott abban, hogy igen.
A Lili kifejezetten gyakori név, be is volt iratkozva legalább öt, akit ha nem is így hívtak, de a becenevei közt biztosan szerepelt. Ezért is kérte, hogy pontosítsa kicsit, hogy most akkor melyiket kereste. Figyelmesen hallgatja Olcsi szavait, jót szórakozik a találó leíráson. A haj témánál már tudja, hogy a főnököt keresik, de azért hagyja, mondja csak végig ha már belelendült. – Igazán sajnálom, hogy nem találod, meg hogy kihagytad az edzést miatta – néz rá valóban együttérző képpel. Hát igen, van az a kor ami felett már átalakulnak a prioritások. Iskolásévei alatt imádott kviddicsezni, rengeteg szabad idejét áldozta be, hogy minél jobb és jobb lehessen, de aztán valahogy ez a szenvedélye lecsillapodott. Felváltották más, az életében sokkal fontosabb és hasznosabb dolgok. Valamit valamiért. – Az igaz, hogy járt itt ma a főnök, de nálam nem hagyott semmit. Viszont ha gondolod megnézhetjük, hogy itt felejtette-e valamelyik asztalon  - ajánlja fel. Ez a lehető legtöbb, amit tehet, nem telik tovább öt percnél, hogy körbejárják azt a kis területet, amerre emlékei szerint Lili járt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=825176#post825176][b]Nemes Balázs - 2021.01.24. 12:56[/b][/url]

- Ebben biztos vagyok - elmosolyodtam, tényleg csak a nevek csengése miatt tűnt fel ez a hasonlóság, egyébként nem vizsgálódtam, hogy vajon lehetnek-e jellembeli megegyezések. Ahhoz ismernem kellett volna a fiatal hölgyet, a szokásait, hogyan viselkedik másokkal. Efféle elemzésbe azonban bele sem kezdtem, inkább csak pakolásztam a kapott könyveket. - Rendben van akkor - biccentettem, mert annak ellenére, hogy ez volt a feladata, igen segítőkésznek bizonyult, ezt pedig pozitívan könyveltem el magamban. Tényleg jó lett volna, ha ilyen tagok is összegyűltek volna ezen a mai délutánon, szerettem volna összekovácsolni egy klassz kis csapatot így a karácsony közeledtével. Már csak emiatt is dobtam be neki az ötletet, hogy mi lenne, ha esetleg csatlakozna, legalább egy alkalom erejéig. Kedves mosollyal, egy picit felvont szemöldökkel vártam válaszát, s legnagyobb örömömre volt ideje.
- Nahát, nagyszerű! Akkor örömmel várlak Lilla néhány óra múlva, hidd el, hogy nagyon jó lesz - tettem még hozzá, hisz sokan, akik még nem vettek részt ilyesmin, nem tudták elképzelni, hogy pontosan mi vár majd rájuk. Arról viszont megnyugtathattam, hogy semmi olyan, amitől kellemetlenül érezhetné magát. - Azt meg hagyd csak, majd én a helyére teszem - az utolsó pár könyvet, ha engedte, elvettem a kezéből, s egy fordulattal tettem arrébb, néhány üresen ácsorgó székre. Ekkor ért a kérdése, meglehetősen váratlanul. Meg is torpantam, aztán meglepett mosollyal fordultam Lilla felé.
- Ha hiszel Benne, akkor bárhol is légy, meggyónhatod a bűneidet, meg fog hallgatni - ennyit mondtam, s talán néhány kollégám nem értett volna egyet, hisz a gyóntatást hivatalosan mindig a templomban végeztük gyóntatófülkében, bár akadtak esetek, amikor házhoz mentünk. Ebben az esetben, itt Bogolyfalván pedig nem volt más lehetőség, mint ez a Művelődési ház. - Miért kérded, lenne valami, amit meggyónnál? - felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mit is tehetett ez a fiatal hölgy, ami miatt felmerült benne a kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=825586#post825586][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.01.31. 14:26[/b][/url]

Továbbra sem értette, mi késztette arra, hogy igent mondjon. Távol állt tőle minden ilyesfajta vallásos felhajtás, de hiába gondolta, hogy hülyeség az egész, lelke valahogy ki volt éhezve rá. Arra a fajta megnyugvásra, amit csak a szilárd tényektől való teljes elrugaszkodás adhatott meg.
Mert a valóság kiábrándító volt, és minden jóakarata, szándéka ellenére egyre inkább a menthetetlenség felé száguldott. A tanulmányai persze kiválóan alakultak, a teljesítménye nem hullámzott, és kétségei sem támadtak, hogy rossz irányt választott. De a magánélete, ha lehetett annak nevezni, olyan volt, mintha egy kiszáradt kútba dobták volna, és lezárták volna azt. És bár nem gondolta, hogy bármi haszna is lenne a siránkozásnak, nem volt senki, akinek igazán nyíltan, és őszintén elmondhatta volna, mi nyomja a szívét. Ott volt persze Emma, de még vele sem volt olyan közeli kapcsolata, ami elősegítené, hogy meg tudjon nyílni. És ez persze nem a rellonos lány hibája volt.
Átadta a maradék könyveket, majd kiszaladt a száján a kérdés, amit sosem gondolt, hogy egyszer fel fog tenni. Láthatóan Balázs atyát is meglepte kissé, de saját magát egészen sokkolta. Érezte, hogy forroság önti el az arcát, és a szégyenérzet, amit realizált, hogy ennyire szüksége van a segítségre, szabályosan kupánvágta.
- Én.. nem tudom - kezdte, és beletúrt hajába, tekintetét valahova félrevitte, nem nézett a férfire. Aztán egy pillanattal később visszafordult felé. - Van pár dolog, amire nem vagyok büszke. Ami bánt, és nyomja a szívem. Tudja? És..
Megint elhallgatott, sóhajtott egyet, és kibökte:
- Jó lenne, ha elmondhatnám valakinek, aki nem gyűlöl meg érte.
Vagy legalábbis "hivatalból" úgy tesz, mintha elfogadná, és feloldozhatná.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=826924#post826924][b]Nemes Balázs - 2021.02.27. 20:19[/b][/url]

Itt volt ez a kedves lány, aki segítőkész volt, amióta betette a lábát, pedig nem lett volna szükségszerű az, hogy kipakolja a könyveket, hisz nem ez volt a feladata. Neki csupán le kellett volna szállítania, s ezzel be is fejeződött volna. Ám őt valami mégis vezérelte, hogy segítsen, éppen ezért volt szimpatikus, s eszembe juttatta a hazai kis egyház közösséget. Ott voltak ilyen lelkes fiatalok, rájuk lehetett építeni, mert szívesen jöttek, szívesen beszélgettek a történetekről, kedvük volt ahhoz, hogy a kisebbeket is szárnyaik alá vegyék, hogy kreatív feladatokban hirdessék Isten igéjét, s hogy énekszóval csaljanak örömet mások szívébe. Éppen ezek az emberek hiányoztak most, s Lillát figyelve arra gondoltam, hogy talán ha jobban ismerné a vallást, akkor neki is lenne kedve ahhoz, hogy egy ilyen közösség része legyen. S ahogy beszélgettünk, úgy tűnt, hogy nagyon is érdeklődik, bár a legutóbbi kérdése igen csak meglepett. Mert a gyónásról kérdezett, de nem úgy tűnt, mint aki szimplán csak kíváncsi, hanem sokkal inkább úgy, mint aki szeretne beszélni valakivel a problémáiról. - Oh...értem. Nézd, nem tudom, hogy mit tettél, de a gyűlöletet sokszor csak a pillanatnyi harag táplálja, a féltékenység, az irigység...na de, ha úgy érzed, hogy el szeretnéd mondani, nekem nyugodtan elmondhatod. Bármi, amit elmondanál, az közted és köztem maradna - mondtam komolyan, ezzel felajánlva lelkészi szolgálataimat is, ha szeretné. - Nekem még...van egy órám , míg megérkezik a kis társaság...öhm, tudom, itt nincs fülke, és látom az arcod, de üljünk egymásnak háttal, úgy talán könnyebb lesz, mit szólsz? - kezemmel két szék felé mutattam, most már csak Lillán állt, hogy elfogadja-e a segítséget és megbirkózik a nehézségeivel, vagy sarkon fordul és elszalad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=827277#post827277][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.03.08. 16:30[/b][/url]

Hirtelen rátört a menekülhetnék. A vágy, hogy felszívódjon, láthatatlanná váljon vagy egész egyszerűen elnyelje a föld, megszűnjön létezni, vagy bármi. Bármi, csak ne legyen itt, ahová minden logikus, számító gondolata még véletlenül sem sodorta volna, és amiről egyedül agyonrugdosott, magányos lelke tehetett. Nyilvánvalóan nem gondolta át ezt az egészet, mert ha megteszi, fel sem merül benne, hogy ilyesmit kérjen.
És meg volt győződve róla, hogy már ezzel a kérdéssel elássa magát, tönkreteszi a nehezen felépített képet önmagáról, és visszasüllyed abba a gödörbe, ahonnét pár éve kimászott, mikor ideköltöztek Németországból. Az egy fordulópont volt Lilla számára, egy új lap, de most úgy tűnt, csak még nyomorultabb lett. Akkoriban, ha szomorú volt, legalább Sárira számíthatott.
Most meg kénytelen egy idegentől segítséget kérni? Nehezen jutott szóhoz
 végül, mert gombóc ült a torkára.
- Én nem olyan pillanatnyinak érzem - sóhajtotta, és végül minden vívódása ellenére bólintott, elfogadva a felajánlott lehetőséget.
- Rendben.. de.. ugye nem bánja, ha védővarázst szórok ki, hogy ne hallja senki, aki erre jár?
Paranoia, legalább az a helyén maradt, ha az esze nem is. Aztán amint elhelyezkedtek, és minden készen állt, már csak Lillának kellett összeszednie magát. Rendezni gondolatait, és egyáltalán eldönteni, hogy hol és mivel is kezdje. Vagy hogy egyáltalán belekezdjen-e. Még mindig volt visszaút. Még mindig elmehetett.
Nagy levegőt vett, szólásra nyitotta a száját, aztán becsukta. Ezt ugyan Balázs atya nem láthatta, de hallhatta, érzékelhette, ahogy Lilla egész testében küzd magával, és próbál bátorságot gyűjteni.
- Egyszer majdnem megöltem valakit - szaladt ki végül a száján az első gondolat. Az, amelyik talán a legrosszabb volt, és egyúttal az, amit talán a legkevésbé bánt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=828526#post828526][b]Nemes Balázs - 2021.04.03. 10:00[/b][/url]

Láttam a lány tekintetében a gondterheltséget, érződött rajta az, hogy valóban van valami, amit magában hordoz, s azt hiszem, feladatom volt az, hogy megtudjam, mi az, hogy megpróbáljak rajta segíteni. Emiatt is ajánlottam fel részére a szolgálatomat, de nem erőszakosan, csak lehetőségként, hogy Ő döntsön. S bár ez nem volt egy hagyományos gyóntatófülke, ettől függetlenül könnyíthetett a lelkén, ha akart.
- Nem bánom, nyugodtan szórj szét védő varázslatot - bólintottam, majd helyet foglaltam a széken, s vártam, hogy a leányzó is ezt tegye. Nem láttam őt, csupán a neszekből tudtam ítélni, hogy ott van már-e mögöttem. - Akkor kezdj bele, amikor jól esik , van időnk - tettem hozzá, hogy érezze, nem kell elkapkodnia, nyugodtan összeszedheti a gondolatait.
Vártam csöndben, bár hallottam a küszködését, hogy mondaná is, meg nem is, megfordult a fejemben, hogy kérdésekkel segítsem, ám mielőtt még feltehettem volna egy kérdést, végre hang szökkent ki ajkain. Majdnem megölt valakit. Hangzott elmémben a mondat, ami rövid volt és tömör, mégis sok mindenről árulkodott. - Mi történt pontosan? - nem tettem semmi olyat, amivel azt sugallnám, hogy meglep, vagy elítélem, hangom végig nyugodt volt, érdeklődő. Szerettem volna, ha Lilla megnyílik, s képes beszélni arról, ami ennyire nyomja a lelkét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=828863#post828863][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.04.05. 10:29[/b][/url]

Elméjében állóháború alakult ki logikus gondolatai és azok közt, melyek ebbe a helyzetbe sodorták. Amik segítségért kiáltottak. Nem tehetett mást, beletörődött abba, hogy ilyen gyenge, és elesett. De azt nem engedhette meg, hogy ezt mások véletlenül is megtudják. Nem hagyhatta, hogy ismét céltáblájává váljon néhány semmirekellő, érzelmi nulla suttyó számára. Ezért aztán kiszórta a védővarázslatokat a teremre, melyektől azt remélték, hogy gondolatait bent tartják, még ha ki is mondja azokat a papnak. Mindent előkészített, hogy a lehető legnagyobb biztonságban tárja fel a lelkét egy olyan vadidegennek, akiben mégis ösztönösen bízni lehetett, még ha ő maga nem is volt vallásos.
Mert ezeknek a dolgoknak súlya van, ha hisz az ember bennük, ha nem. És Lilla, bár nem ismerte Balázs atyát, mégis érezte, hogy nála biztonságban vannak gondolatai, titkai. Így aztán kimondta az elsőt, ami szorosan kötődött az összes többihez is. Hiszen Sári miatt ölte meg kis híján azt a nyomorultat annak idején. Amiért bántotta a húgát.
Azonban ahogy kiszaladt a száján ez az egy mondat, és próbálta volna összeszedni gondolatait a folytatáshoz, a férfi megszólalt, megkérdezte, mi történt pontosan. És bár semmi vádló, ítélő hangsúly nem érződött szavain, Lilla mégis összerezzent.
- Sajnálom, ez rossz ötlet volt - mondta színtelen hangon, és felpattant, mielőtt még meggondolhatta volna magát.
Mit csinálsz, te hülye? Kérdezte magát, de hiába, már ragadta is meg a kocsit, amin a könyveket hozta, suhintott kettő pálcájával, hogy megszüntesse a gondosan elhelyezett varázslatokat, és már fordult is ki az ajtón.
Mire ő, vagy a férfi észbe kaphatott volna, már ott se volt. Hiába döntötte el magában, hogy megteszi, hiába készítette föl magát. Nem ment. Még nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=829741#post829741][b]Vajda Liliána - 2021.04.17. 18:37[/b][/url]

- Az ott jó lesz. Ideiglenesen.
Édes, amikor érkeznek új dolgok, csak kellemetlen, amikor egyszerűen nem tudja az ember hova eltenni őket, mert a régieket még nem szállították el. Valami nagyon félremehetett a kommunikációban, én pedig csípőre tett kézzel, kissé morcos babának ható arccal nézem, ahogy lepakolják a könyvtár hátsó részébe az új bútorokat. A régieket, amik még teljesen használhatóak, a Kerekinek adjuk, ezzel segítve nekik, és persze az intézményt és a polgármestert is jó színben tüntetve fel. Csak arról volt szó, hogy két nappal a megérkezésük előtt lesz az elszállítás, mi is addigra terveztük be a felszabadításukat, azonban ők, mint kiderült, egy teljes hetet mentek félre a dátumok tekintetében, vagyis, most úgy nézünk ki, mintha mi magunk építkeznénk maradékokból, és persze ez az a nap, amikor nem csak egy, óóó nem, hanem négy új olvasó is érkezik, és beiratkozni szándékozik. Ráadásul egyszerre, mert miért is ne.
Szusszanva pillantok a sorban állókra, majd a két lányra, akik erejükön felül dolgoznak, de hát a rendszert még ők sem tudják megmásítani, ráadásul a pakolás sem éppen csendes, Erzsike is cicceg, hogy sietne. Esküszöm, hogy ma nem hétfő van, de ez a mai nap az új hétfő, sőt, az egész év minden hétfője egybegyúrva, és nem nagyon élvezem, pedig megígértem magamnak is, Ricsinek is, hogy nem stresszelek. Van most elég dolog az életemben, ami miatt a plafonon tudnék lenni, a munkahelynek, különösen, ha az egy közművelődési intézmény, a nyugalom szigetének kellene lennie. Hiszen lássuk be, piszok nagy szerencsém van, különösen a könyvtáros lányokkal, de most mégis úgy érzem, hogy ez a tény se vígasztal.
A kezemet a hasamon tartva, ujjaimmal kicsit dobolok, aztán a sokadik ciccegésre megfordulok, és nem, eszemben sincs Erzsikéhez odasétálni, szánt szándékkal egy nála fiatalabb hímneműt célzok meg, méghozzá olyat, aki előtte volt a sorban, de aztán a néni láttam, hogy befurakszik. Így akad össze a tekintetem Teddy-ével, és mosolyodom el tündérien.
- Szia, Lili vagyok, miben segíthetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=829742#post829742][b]Nemes Balázs - 2021.04.17. 18:43[/b][/url]

Pályafutásom alatt sokan próbáltak meggyónni sokféle bűntettet, ezek többsége azonban házastársakkal kapcsolatos félrelépést és apróbb hibákat jelentett. Nem volt jellemző az emberekre az, hogy komolyabb vétkeket is felvállaljanak, s azt hiszem, hogy a gyülekezeti tagok közt nem is voltak olyanok, akik bármi nagyobb kihágást tettek volna. Éppen ezért is lepett meg az, ahogy ez a fiatal lány az elején kissé bizalmatlanul, majd lassacskán, mégis nagy nehezen nyílt meg nekem, s olyasmit hozott a felszínre, amivel nem sokan néznének farkasszemet. A halál maga is egy szörnyű tragédia, hát még, ha az egy hibás cselekedet következménye. S bár nem egészen volt egyértelmű még egyelőre, hogy amiről a leányzó mesél, az vajon megtörtént-e vagy csak majdnem, mindenesetre felkeltette a kíváncsiságomat. Nem ítéltem el, de meglepett, viszont segíteni szerettem volna, ezért is bátorkodtam újabb kérdést intézni felé. Azt gondoltam, hogy ha nem lát, s háttal ül nekem, akkor talán könnyedebben nyílik meg, s bátran beszél majd, ám ehelyett úgy tűnt, hogy megijedt. Nem tudom, hogy pontosan mitől, vagy kitől, esetleg bennem nem bízott-e meg eléggé, vagy csak nehéz volt számára a téma, de Lilla hirtelen pattant fel, s mire hátrafordultam, már csak azt láttam, ahogy kiszalad az ajtón. Magam is felpattantam, szaladtam, hogy utána szóljak, de mire a folyosóra értem, már hűlt helyét találtam. - Lilla - magam sem tudom már, kinek is mondtam ezt, nem hiszem, hogy hallótávolságon belül volt. Abban viszont biztos voltam, hogy ez a lány valami nagyon súlyos terhet cipelhet, s csak remélhettem, hogy egy napon majd újra megnyílik, és megosztja azt velem. Segíteni szerettem volna, most viszont nem sikerült, így kissé letörten folytattam tovább a könyvek pakolászását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=829783#post829783][b]Theodore B. Marchetti - 2021.04.18. 13:22[/b][/url]

Senkit sem lep meg, hogy itt van. Vagyis igen, mert ő és a könyvtár valami olyan kettős dolog, amely nemigen emlegethető egy lapon. Csak muszáj. azonban, az nem lep meg senkit, pontosabban szólva, hogy az iskolai helyen nem látják szívesen. Nem éppen olyan helyre való az, akinek nyugodt perce, meg úgy halk hangja sincsen. Vagy mert sikerült belefirkálnia egy könyvbe? Még tavaly volt, idén csak szamárfülezett, azonban mind a kettő felér egy gyilkossággal a papírillatúak körében. Mint bűnelkövető, azonban muszáj teljesítenie a kötelezettségeit és mivel nem szerzett pár tanárnál jó pontot kezdésnek, jobb, ha valós adatokat ír le, mint random gondolatokat. Nem túlbuzgó ő, félre ne értse senki, ahhoz még sokat kellene fejlődnie, amit nem fog megtenni, sokkal több dolog érdekli és mozgatja, amelyhez egyelőre még kell a hely is. Csak most jön bele a mágiába! Hát ha más nem, ez mi menő már?! Ő csinálja, senki más, nem a múlt egy régi, ismerős alakja, csakis ő. Nem kell hozzá kiabálnia, mérgesnek lennie, jön. Csakhogy létezik elmélet is, száraz, unalmas szavak hada, amely miatt megkísérli, hogy hátha itt nem néznek rá azonnal olyan szemmel, akit meg akarnak ölni. Felöltözött hát, útnak indult, harmadszorra meg is találta, mert a drága háztársa rohadtul nem tudta értelmesen elmagyarázni, hogy mi merre van. Ezt még leveri rajta, de előbb elintézi a dolgait. Különös késztetést érez, hogy belopózzon a pub-ba, sört inni, d majd utána. Ráér. Egy-két potyacigi így is belefért, vagyis itt a faluban a kutyát nem érdekli és a sorba már a rágón rágódva áll be. Érdekes hely ez, mintha kicsit káosz lenne, meg minden, főleg az, hogy állnak előtte, majd még elébe is tolakodnak. Felcisszen, karjait tárja szét és ejti le, halkan odanyomva egy-pár keresetlen olasz szót az öreglánynak. Jó, siet, megérti. Százezer évesen biztosan nincs ideje semmire sem. Chh.
Legyint végül, hát akkor vár tovább. Sarkain hintázik, mozog, nem tud egyenesen és totál nyugalomban állni. Így, lábujjhegyen állva éri a pár, kedves szó és a mosoly, amelyre pislog egy nagyot. Ó, hát de szép! Elvigyorodik ő is, csak kevésbé bájosan, annál több foggal. Hajaj, a néni nagyon csúnyán néz feléjük, szinte hallja, hogy rákezd; ő volt itt előbb.
- Helloo – gesztikulál szélesen a köszönéshez. – Theodore vagyok ééés sose voltam itt, de kellene pár könyv – nahát, hogy ilyet kér egy könyvtárban! Jöhet mellé egy diétás üdítő és két szelet pizza, akkor meglepő lenne. – Ühm, sárkányokról kellene valami, meg, meg… meg – nagy szussz, jön is a merész gondolat. – És az elemi mágia. Elemi mágus akarok lenni – mert az csak úgy megy. De neki kell egy olyan állat. Megint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=829789#post829789][b]Vajda Liliána - 2021.04.18. 14:26[/b][/url]

- Nos, a könyvek már egy nagyon jó kezdet.
És ugyebár a sárkányok meg egy jó folytatás, mert az ember azt tudja mondani, hogy oké, ez jócskán leszűkítette az állományt, de aztán jön a mély víz, vagyis az, hogy ő elemi mágus akar lenni. Óóó, ha így működne, akkor nekem elsőre meglett volna a jogsim, és nem úgy megyek haza a sokadik alkalom után, hogy azt mondhatom Ricsi kérdésére: Igen, meghúztak, de legalább van jogsim. Amúgy nem, mármint tisztességgel levezetett hosszú vizsga után sikerült eme képességemet abszolválnom, nem egyéb szolgáltatásért. Mondjuk azóta is, ha megyünk valahova, ritka az, hogy én vezetek, ez már csak ilyen.
- Oké, kezdjük a sárkányokkal.
Mert nem akarom, hogy a néni belekotnyeleskedjen, inkább intek neki, hogy kövessen, és a pakolódó emberek mellett elindulunk a könyvtár legendás lényekkel foglalkozó szakkönyvei felé, azon a kategórián belül, külön alszámon találhatóak a sárkányok. Nyilvánvaló, hogy ez a könnyebben teljesíthető rész, és hát, ezt miért is ne ott fogjuk fel. De persze nem akarom, hogy hosszan reménykedjen, a célom csupán annyi, hogy tisztes távolságra tudhassam a többiektől, és amikor úgy vélem, hogy már senki sem hallgatózik, akkor teszem hozzá.
- A helyzet az, hogy az elemi mágia sajnos azon mágiaágak közé tartozik, amit nem lehet megtanulni. Úgy is nevezik, hogy vele született képesség. Vagyis, ha nem bukkan fel pár éven belül, akkor nincs meg benned. Azt nem tudom, hogy lehet-e ez valahogy kideríteni, talán Várnai Rafael tudja, ha gondolod, leírom a címét.
Sosem merült fel bennem, még csak elméleti szinten sem, hogy akár elemi mágus is lehetnék, így sosem jutottam arra a következtetésre, hogy ezzel jobban kellene foglalkoznom, vagyis, fogalmam sincs, hogy mérhető-e ez valamilyen bűbájjal vagy csodaszerrel, megvolt mindig is a problémám a túl intenzív mágiámmal, örülök, hogy az féken van tartva.
- Esetleg, nem gondolkoztál még az illúziómágiába? Azzal elég sok mindent lehet csinálni, még ha nem is mozgatod például a vizet, de másokkal elhitetheted, hogy megtetted.
Vetem fel neki a javaslatot, hogy hátha tetszik ez az opció, és akkor legalább valami más vonalon indul el. Azt hiszem, valaki tanít illúziót most is a kastélyban, de hogy ki, azt nem tudnám megmondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=829805#post829805][b]Theodore B. Marchetti - 2021.04.18. 18:47[/b][/url]

Tényleg jó kezdet, még bólogat is nagyokat, szépen csusszan meg feje tetején a napszemüveg, de vissza is tolja. Szóval, könyvek. Amiket nem ehet le, nem firkálhat, mert akkor innen is kinézik, ha nem száműzik. Ez nem az iskola, ide nem kell jönnie és nem muszáj fogadniuk, mert a tudást ki kell elégíteni. Neki inkább a tanárok beadandó-igényét kell, ha nem akar örökké egy évfolyamon rekedni, bár az enélkül is teljesíthető.
- Oké, oké – bízza rá magát Lilire, mintha csak valami küldetés lenne vagy hát, egyedül nem találná meg. Időbe telne, de jobban tetszik neki az, hogy könnyít a helyzeten azzal, hogy kísérik. Felzárkózik mellé egy pár, könnyed léptekkel, onnan nézelődik, mintha valódi kisangyal lenne. Nem az, de hátha itt még elhiszik.
- Költöznek a könyvek? – fordul menet közben körbe, majd vissza előre, megszemlélve azt, akik pakolnak. Na szép, megjegyez valamit és már költözik is el. Majd megkeresi, amikor majd villog a határidő, hogy hoppá, vissza is kell hoznia a könyveket, nem csak az asztalán tárolni. Egyelőre marad a sárkányoknál.
- Nagyon komoly könyv kell, mert a tanárom is az és asszem’ nem tetszett neki, hogy megvicceltem – nem vicc volt az, ki minek fogja fel. Bemutatkozott nagyon szépen, maradjanak annyiban, innentől van egy nagy szint, amit meg kellene lépnie. Aztán ha megnyugszanak a kedélyek, akkor majd lazába veszi, gondolja ő. Aztán lehet, hogy mikor elballag, még akkor is kap valami feladatot, még utolsónak. Bleh. Megáll végül, Lilire figyelve és nagyot sóhajt. Ó, hát pedig… Lebiggyeszti az alsóajkát, ahogy hallja az ítéletet. Ezt neki senki se mondta!
- Kááár… azt hittem ez is olyan mint a többi. Hülye én. De az a Rafael ha tudja. Meg lehet tőle kérdezni? – billenti oldalra a fejét, hogy a fura nevű talán meg tudná erősíteni abban, hogy benne aztán nincs semmi különleges. Eddig sem volt, szóval, mindegy. Ha leírja, leírja, a kérdés mindig ingyen van.
- Illúzió? Hogy? – oké, akkor ő nagyon lemaradt valahol. Lehet jobban át kellett volna néznie a könyveket, de csak beleírta a nevét és lecsukta, csak akkor nyitja ki, ha kell és muszáj. – Becsapom őket lényegében? És ehhez nem kell semmi? Király! Jöjjön – bár ahhoz nem jár állat és mire visszaér, majd lead abból is. Igazából most mindent akar. – Dee, elsőre jók lesznek a sárkányok – bólint végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=829808#post829808][b]Vajda Liliána - 2021.04.18. 19:13[/b][/url]

- Nem, akkor szerintem nem mosolyognék, hanem az egyik szimpatikus sarokba bújva zokognék.
Mostanra a bogolyfalvi állomány igen tekintélyesre duzzadt, és tízezresével lehet számadatot mondani rá. Részben pályázatok, részben támogatás, részben adományok lévén duzzadt ilyen tekintélyesre. Volt egy pont, talán egy jó fél éve, amikor annyi könyv lett hirtelen, hogy két hétre be kellett zárni, mert képtelenség volt a nyitva tartás mellett rögzíteni őket. Valószínűleg a következő selejtezés alkalmával szintén ez lesz a felállás.
- Viszont új asztalok és székek lesznek, illetve a gyerekrészleg kap pár extra babzsákot, matracot, amin a kicsit kényelmesen olvashatnak. Egyre többen járnak az olvasókörökbe, és a legutóbb már csak szűken fértek el, illetve olyan hosszan vitáztak, hogy kényelmetlenné vált az ülés. Mi pedig pont megnyertünk egy pályázatot.
Mintha a polgármesterünk gondolatolvasó lenne. Nem hiszem amúgy, bár, amennyire tökéletesen irányítja a települést, ettől az eshetőségtől sem vonatkoztathatunk el. Nekem mindegy, amíg nekünk jó, és márpedig nekünk jó, ez egyértelmű. Tisztelem őt, de tisztelem a tisztes távolságot is, ami kettőnk között van. Nem vagyunk, és nem is leszünk soha puszipajtik, ő a főnököm, és a kölcsönösség elvén működik a kapcsolatunk. Teljesen ideális, mely néha nehézségekkel tarkított úton vezet minket a magunk céljáig. Kell több? Nem hiszem, én tökéletesnek találom azt, ami itt van.
- Denis-t? Ó, akkor azt hiszem nem csak egy nagyon komoly könyv, de némi ima sem ártana, mert valljuk be, sikerült beválasztanod.
Denis érdekes, mindig is annak tartottam. Koszorúslány voltam az esküvőjén, a neje tervezte az esküvői ruhám, ahogy a sok-sok fellépőruhámat is, sőt, a színházban is együtt dolgozunk most. A srác, nos, olyan volt, akivel fájdalmat tudtam okozni Ricsinek, és erre nem éppen vagyok túl büszke, de nem hibáztatom őt, ez a kettőnk harca volt. Együttérzőn nézek rá, miközben rámutatok a könyvekre, amik a Sárkánytan felirat alatt találhatóak.
- Persze, leírom a címet, ahova tudsz neki baglyot küldeni.
Bólintok, majd, amikor azt mondja, hogy nem kell hozzá semmi, akkor azért kibuggyan belőlem egy apró nevetés. Na persze, ha nem kellene hozzá semmi, akkor emberek milliói szórakoztatnák egymást illúziókkal.
- Úgy tudom, hogy elég kemény tanulási folyamattal lehet csak elsajátítani, de elég menő képesség. Um, a tanári karban van egy másik Brightmore, Cath, ő birtokolja az illúziót, esetleg kérdezd meg, és ha gondolod, akkor addig a lányoktól kiderítem, hogy ki tanítja most a suliban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=829810#post829810][b]Theodore B. Marchetti - 2021.04.18. 19:41[/b][/url]

- Jaj, jó. Akkor nem kell új címet megjegyezni – bár a sírást is megérti, amennyi kötetet lát, azt cipelje az, akinek hat anyja van. Így is eléggé szuszognak a pakolók, nem is érti, minek akkor a mágia? Ő leülne az egyik székre és mint a karmester, csak lengetné a pálcát. De senki se akarja ezt, mert akkor olyan káosz lesz, hogy tényleg sírni fog, minden sarokban valaki. Van az egyik filmben egy jelenet, amikor sorra dőlnek le egymás után a polcok, mint a dominó. Nos, az lenne, ha ez rá lenne bízva. De ezek szemében ő taknyos, a közelükbe se tudna menni.
- Egy jó babzsák, csak alig lehet belőle kikelni. Csak a kicsik ülhetnek bele? – fene se akar olvasókört, hanem egy olyan babzsákot, amin nem ültek előtte ezren. Mert van az Eridon toronyban is, csak éppen már nem újak. Lehet, oda is kellene egy pályázat, majd házsártoskodik, mint az öregek, hátha valaki megszánja és szerez be új ülőalkalmatosságokat. Fotel se ártana új, mert van pár embernek macskája és ki vannak már karmolva, neki meg mindig késztetése van arra, hogy kiszedje a tömést vagy mi van benne és szétszórja. Nem ért amúgy a pályázatokhoz, meg a komoly felnőtt dolgokhoz sem, ahhoz igen, hogy itt most nő minden és szebb lesz. Hát, ettől még nem ő lesz a következő könyvmoly, ahhoz meg kéne tanulnia nyugodtan ülnie.
- Japp, ő az – bólogatok nagyokat, hogy bizony, ő. – Ima? Ó jaj – jaj bizony, nem mintha nem volt elsőre világos, hogy vele nem kellene ujjat húzni, pontosabban egyet mutatni. Meg úgy semmit. De hát, annál jobban csinálta, csinálja, mert ugye a tilos a menő. – Én azt hittem lazább, mert hát… úgy néz ki. Hogy érti a mókát – még vigyorog is mellé bugyután, de nagyon is megkapta a jelet arra, hogy tényleg sárkányokról írjon most, ne másról. Olyan szép lesz, talán meg is könnyezi. Na ebben azért annyira nem biztos.
- Grazie – majd biztos a végén, most a könyvek felé fordul félig és nézegeti a címeket a gerincen. Tudatlansága mulattató és nem is veszi magára, csak vigyorog, mintha muszáj lenne. Ő más közegből jött, ha nem robban ki belőle semmi, akkor most is ott lenne. De amit hall, az megint nem neki való. Tanulás, keményen. Miért nem lehet valami könnyű?
- Ő nem olyan, mint a másik, Denis? Mert akkor meg se merem, leharapná a fejem – rázza is meg azt, hogy elég, ha egynél húzogat gyufát. – Nem vagyok jó tanuló, bebuknám – húz ki egy könyvet, amelynek a borítója is komoly és lapozgatja. Oké, egynek elmegy. – Semmi se könnyű erre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=829819#post829819][b]Vajda Liliána - 2021.04.18. 21:15[/b][/url]

Elmosolyodom arra, hogy nem kell új címet megjegyezni, mert valóban így áll a helyzet, nem is nagyon hiszem, hogy ennyi cuccal tudnánk hova menni, mert ami azt illeti, a falu többi része jóval kisebb helyiségekkel van megáldva. Itt meg azért megvan minden, ami ahhoz kell, hogy az ember kulturálisan töltekezzen. Az egyik legjobb benne, hogy egy épületben van a művházzal, nem kell épületek közötti gyaloglásra vesztegetni az időt, itt meg, képes vagyok út közben is rendszeresen kitalálni egy-egy megoldandó feladatot, tehát már haladásomban is haladok. Képtelen vagyok egyetlen projektet vinni csak. Ráadásul a korcsolyától idén hivatalosan is visszavonulok, ha Ricsivel elköltözünk, egy ideig talán még edzőként dolgoznék, de versenyezni már ne, fogok. Ezt eldöntöttem. De ez a jövő, ami még olyan képlékeny, mint az áprilisi időjárás, olykor négy évszak van egyetlen nappal belesűrítve.
- Hát ja, de szerintem ez nála csak megtévesztés, olyan, mint egy öreg pokróc és egy gúnyolódó varjú szerelemgyereke. Egyébként igen, ebbe csak kicsik, mert eleve rájuk is van méretezve, hogy ne süppedjenek el teljesen. A felnőttek hatalmas foteleket szeretnének, amibe bele lehet kucorodni, akár felhúzott lábakkal is. Megjegyzem, ez egy kiváló ötlet.
Én magam is imádom a hatalmas foteleket, azokat, amikben két ember is elfér, de még nem lehet őket kanapénak hívni. Az olyanokba jó elnyúlni, puha pokrócba csavarodva, teával, és könyvet olvasni, hóesést nézni, vagy éppen csak pihengetni.
- Nem, ő csak hozzáment. A nők bolondok ám, erre készülj fel, gyűrűt látnak, igent mondanak.
Felemelem a saját, karikagyűrűs kezemet is kuncogva, hogy jelezzem, én is megtettem, szóval bátran mondhatom. Itt jegyezném meg, hogy bármikor és örömmel újra igent mondanék Ricsinek, és a viszontagságok ellenére szerintem boldog házasságban élünk. Nem bánom egyáltalán, hogy fiatalon vágtunk bele, mert ezt akartuk, és egymást fogjuk akarni évtizedeken át is.
- Nem, tényleg nem, de legalább azt elmondhatjuk, hogy szépek vagyunk. Az is valami. Na de, nézd át a könyveket, én ezzel kezdeném. Előre sétálok, kiderítem neked azért az oktató nevét, rendben?
Kacsintok is egyet, és ha benne van, akkor tényleg előre sétálok, ahol mindent megtudhatok, ami nekünk fontos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=831212#post831212][b]Theodore B. Marchetti - 2021.05.10. 22:27[/b][/url]

A technikai megoldások már nem az ő terepe, neki elég a válasz, hogy marad és ezzel boldog. Mert sejti ő, hogy nem csak a sárkányok miatt fog idejönni, hanem úgy sok tárgy miatt is. Aki nem képes sokáig figyelni egy dologra, úgy jár, hogy utólag és szenvedve okul és tanul. Persze, szerencse jegyzeteket tud kérni, mindig valamiért cserébe, de az meg már az ő gondjuk, hogy miért is mit üzletelnek vele. Csak a jegyzeteket is el kell olvasni, ami megint egy dilemma. Nem lesz ez így a legjobb, azt már tudja. Mondta már neki az okos ember is, hogy türelmet és figyelmet kell tanulnia, de még itt, a sorok között is el-elkalandozik nagyon a tekintete a színes borítókon, cirádás betűkön. Mindenen.
- Dehogy az! Olyan mint amit tanít, egy sárkány. Ha nem vigyázunk, elégünk - mintha valami prófécia lenne, meg hát ott az elemi mágia, ami bőven igazat ad a szavainak. Bár minden bizonnyal rossz kínhalál lenne, a tanár biztosan megkapná a cellán kívül és a dementorcsók után a hírhedt tanárok csarnokában a helyet. - És nem lesz nagyobb? Miért csak foteleket? Az néha kemény és vágja a seggem ha kitekerem magam - panaszkodik, mintha a nő dolga lenne fogadni azt, hogy ő inkább babzsákon tespedne, mint fotelban. Na nem is úgy néz ki, hogy ő itt fog órákig ülni és olvasni, de most babzsákot akar. Lehet két alkalom után már jó lesz neki a lópokróc is.
- Bolondok? Hát maga is, te is, izé, nő vagy - pislog egy sort. Bezzeg ha ő mondja, már itt vernék az ablakot, hogy adják csak ki ezt a hímsoviniszta disznót akasztásra. - Deee oké, nem mutogatok ilyeneket - na nem mintha jelenleg a házasság gondolatára ne fintorogna úgy, mint az ovisok egy csók láttán. Nem kell semmire felkészülni, az apja végzete is egy gyűrű volt, szóval nem, nem kell ez ide. Inkább csendben nézi, hogy a nőnek is van gyűrűje, tehát ő is igent mondott.
- De ez szép - mert tényleg az, csillog is, biztos sokat is ér. Neki is van gyűrűje, az a tipikus ezüst ékszer, amire valamit rávéstek, ami úgy néz ki, mint pár rúna, de közük nincs hozzá. Ez pihen hüvelykujján, mert mindenhova nagy, Teddy meg sok éve találta a strandon a homokban.
- Hát rám szépet se mondanak - mégis vihog, ahogy lepillant magára. Nem szép, ellenben neki baromi kényelmes. Elvileg tud szépen nézni, meg mosolyogni, ha akar. Meg a pasik nem szépek, inkább helyesek meg ilyenek.
- Rendben, rendben, kezdek itt és akkor várok - bólogat, hogy akkor így lesz, be is áll a polc elé és ujjait kezdi a gerinceken futtatni. Fogalma sincs, hogy mi a francot keres. Kivesz egy vékony könyvet, meg egy vastagot. A vékonyban sok a szöveg, a vastagban is, de sok a kép is. A képeset fogja elvinni, azokat szereti nézni. De végül csak válogat: egy olyat, aminek szakszavait nem érti, de bele fogja írni, meg végül valami könnyedet, ami inkább mesék tárának meg egy. Így van három könyv a kezében, úgy várja vissza Lilit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=832353#post832353][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.06.05. 20:23[/b][/url]

Még a legöntudatosabb, legmegfontoltabb emberekkel is megeshet olykor, hogy ösztönösen, magukat is meglepve cselekednek. Hogy egyszercsak olyan helyzetben találják magukat, méghozzá saját akaratukból, amire nem is voltak felkészülve. Nem tervezték be, még csak nem is állt szándékukban, ha valaki megkérdezi őket róla. Lilla mostanában egyébként sem volt egészen önmaga, szóval mikor a műszakja végén, amit fogalma sem volt, hogy tudott végigcsinálni, ott találta magát a Balázs atya által is használt terem ajtajában, miközben kopogásra emelte kezét, belehasított a felismerés, hogy épp ilyesmit művel.
Megpillantotta a férfit, aki egyelőre őt még nem szúrta ki, és nem értette, hogy a fenébe gondolhatta, hogy ez jó ötlet. Már a múltkor sem ment, és azóta csak minden pocsékabb volt. Mármint hatványozottan. És már akkor sem értette önmagát, hogy mégis mi a francot akarhat ettől az embertől. Nem hitt Istenben, sem az egész Bibliába gondos válogatás után foglalt tündérmesében, pedig egy olyan világban élt, ahol a varázslat létezik.
Persze tudta, miről szól ez, de attól sem érezte magát jobban. Igazából semmitől sem. Még a repülés sem segített, szóval nem is értette, mit remélhet attól, hogy már megint itt van. Pocsékul érezte magát a változatosság kedvéért egyébként is. Fájt mindene, erőtlen volt, a szemei mintha ki akartak volna fordulni a helyükből. A gyomrát mintha szorongatták volna, amitől kissé meg volt görnyedve, és a nyelés is nehezére esett. Így akarna beszélgetni? Egyszerűbb lenne lefeküdni aludni.
Úgyhogy leeresztette kezét, és sarkon fordult, hogy távozzon inkább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=833535#post833535][b]Nemes Balázs - 2021.07.01. 17:21[/b][/url]

- Örülök, hogy eljöttetek, nagyon szépen szóltak a dalok. Tudom, hogy még kevesen vagyunk, de szerintem így is nagyon jó kis csapat - hálás mosolyt küldtem az énekkarosok felé, akik alig voltak többen öt főnél, de a kis létszám ellenére mindent beleadtak, s remekül szóltak a dalok. Csak azt sajnáltam, hogy három szólamban nem tudtunk megszólalni, mert ahhoz szükség lett volna még néhány énekesre, közülük is pár mély hangú fiúra. Ennek ellenére a lelkesedésem nem hagyott alább, miután elköszöntem a lányoktól, s hazaindultak, még ott maradtam a teremben, és a zongorához ülve elkezdtem játszani az egyik dalt. Ritkán zongoráztam, mert nem éreztem magam túl jónak, de rájöttem arra, hogy zenei alappal sokkal jobban szólnának a dalok, s talán akkor még a lányok is bátrabbak lennének. Ehhez viszont nekem is gyakorolnom kellett, így párszor eljátszottam még a dalt.
Egy óra telhetett el így, az utolsó hang leütését követően lecsuktam a zongora tetejét, s már elkezdtem összepakolni, hogy hazamenjek, amikor kopogás hallatszott az ajtón. Azt gondoltam, hogy talán az egyik lány felejtett itt valamit, esetleg a takarító szeretné már birtokba venni a szobát, ehelyett azonban Lillával találtam szemben magam, a könyvtárban segédkező lánnyal, aki annak idején áthozta nekem az énekeskönyveket, majd viharosan távozott, félbeszakítva a gyónását. - Lilla? - épp hogy csak felismertem, a lány már fordult is sarkon, de gyors léptekkel utána léptem. - Ne menj, várj. Miben segíthetek Neked? Be akarsz jönni? - nyitottam ki előtte az ajtót, nem akartam egyéb kérdésekkel zaklatni, hogy miért futott el legutóbb, vagy mi a gond, csak szép fokozatosan próbáltam maradásra bírni. - Öhm, kérsz egy pohár vizet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=834449#post834449][b]Vizsnyiczky Médea Lilla - 2021.07.17. 19:20[/b][/url]

Egyszerűen csak el akart sétálni, mintha itt sem lett volna, és ha nem kopog be, valószínűleg sikerül is, hiszen a férfi el volt foglalva, pakolt, és nem csak rá várva ücsörgött odabent. És Lilla azt hitte, vissza is fogta a késztetést, és jelenléte nem hívta fel a figyelmet, de ahogy afölött sem volt akarata, hogy idetalált, úgy tűnt, azt is hiába határozta el, hogy nem kopog az ajtón.
Balázs pedig utána is sietett, és mielőtt a levitás felszívódhatott volna, meghallotta nevét, és a maradásra szólító kérést is a férfi szájából. Megtorpant, hiába ellenkezett minden idegszála ez ellen.
- En.. nem hiszem. Nem tudom - felelte kissé zavarodottan. Szerencsére egy sokkal egyszerűbb kérdést is feltett a férfi, amire már könnyebb és biztosabb választ tudott produkálni, és azt is megkerülte vele, hogy az elsőn kelljen rágódnia.
- Az jól esne, köszönöm.
Megfordult és követte Balázst vissza, a terembe. Valóban szomjas volt, nem igazán ügyelt rá, hogy eleget igyon napközben, de most, hogy torkán ragadtak kissé a szavak, úgy találta, hogy nem árthat. Persze kifogás volt, hogy végül mégis itt maradjon, magát sem tudta ezzel becsapni, de túl gyenge volt, hogy küzdjön még az ösztöneivel is. Épp elég volt az érzéseit kordában tartania. És a falánkságát, ami folyamatosan súlyosbodott.
- Próba volt? Azt hiszem hallottam az éneklést korábban - mondta, miközben tekintete a már összegyűjtött énekeskönyvekre esett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=842619#post842619][b]Radetzky Bercel - 2022.01.23. 08:46[/b][/url]

Vannak barátságok, amiket szimplán nem értenek az emberek, amikben azt hiszik, hogy nincs semmi indok vagy ok arra, hogy a két fél mélyebb viszonyt ápoljon. Nos, örömmel mondhatom, hogy éppen ezek az események azok, melyek miatt az ember nagyon szeret ilyen barátságokban lenni. Érdek és kényszer nélkül. Matyival is ez a helyzet, hiszen már totyogós korunk óta ismerjük egymást, egy idősek vagyunk, és míg apám a minisztériumban menetelt, anyám pedig művészeti iskolát alapított, ő csak gazdag volt. De olyan mocsok gazdag. Fene se érti hogyan, de végül sosem került szóba, hogy a gucci rugi boy family-nek miből telik, nos gucci rugira.
- Az a lényeg, hogy most lesz a negyedik házassági évfordulónk, huszonharmadikán ugye, és nem tudom, hogy szerinted ez már elég haladás-e?
A helyzet úgy áll, hogy amúgy mind a ketten munkaidőben vagyunk, pontosabban ő munkaidőben, nekem meg van egy rém unalmas kurzusom, amin bent kéne ülnöm, de szerintem nincs baj a kommunikációmmal, és a tanár annyira vontatott, hogy ha baj is lenne vele, ez az egész csak még tovább rontaná. Szóval nem, egyáltalán nem érzem úgy, hogy nekem ott kéne lennem. Helyette eljöttem, hogy egy kicsit átvegyem Matyival a tánclépéseket, majd ezt követően ebédeljünk. Elvileg ide, a baletterembe, vagy mi ez, nem illendő ételt hozni, de nem visongott semmilyen bűbáj, hogy ne tegyem, így hát most itt, a földre lehúzott matracon ülünk, körülöttünk mindenféle étellel. Én ennyitől baromira meg is éheztem, szóval úgy vetem rá magam a szezámos csirkére, mint aki ezer éve nem kapott enni. De kaptam, de még mindig fejlődésben vagyok. Különben is, még mindig kicsit weird a tény, hogy Matyival táncolok, de a srácnak elképesztő a mozgása, és amit kihoz az emberből... mintha én is profi lennék.
- Milyen napod van, nem is kérdeztem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=842828#post842828][b]Hajdú Mátyás - 2022.01.26. 20:26[/b][/url]

Matyi sosem törődött a munkaidővel. A munka... nos, az csak elvégzi magát. Neki sosem kellett dolgoznia és mégis minden munka eddig meg volt csinálva. Ha meg nem, akkor nem volt fontos, igaz? Úgyhogy tökéletesen ráér kedvenc barátjával ebédelgetni.
Berciben azt kedveli a legjobban, hogy borzasztóan jól néz ki. Így amikor együtt tudják tölteni az idejüket, akkor simán csak el-elkalandozik rajta a tekintete. Persze, házas, meg heteró, meg minden. Pontosan Matyi zsánere.
 - Negyedik? Viccelsz? Semmi iránt nem köteleződtem még el négy évig - neveti el magát. - Tervezel valami nagy dolgot? Az évfordulóra. Ugye tudod a napját? Biztos huszonharmadika? - kérdezi, mert bármit kinéz a heteró férfiakból, még azt is, hogy elfelejtik a saját házasságukat. Bár, amikor ilyet látott, akkor nagy szerepe volt abban, hogy a férfiak ujjáról levarázsolja a karikagyűrűt. Lehet, hogy csak az ő műve, de azért a világ összefüggései között tartja számon.
- Ne viccelj. Itt ebédelgetünk egy koszos matracon, pletyizünk, aztán táncolni is fogsz velem. Rég volt ilyen jó napom - válaszolja egy szemtelen vigyorral. A mondanivalója félúton van a hízelgés és a szarkazmus között. De hála istennek hozott magával 100% természetes, frissen préselt, szuperfoodos green dzsúszt. Az emeli kicsit az ebéd fényét. Persze nagyon jót szórakozik azon, ahogy Berci jó étvággyal eszi. Az olyan vékony kis szépségek, mint ő ezzel laknak jól. Nézik, ahogy mások falnak, mert pontosan tudja, hogy neki ilyen sosem lesz az élete. Nem is bírná elviseli a kicsi lelke.
- Amúgy képzeld, van az a kollégám, tudod, a Bea, meséltem már róla. Epekővel vitték be a kórházba múltkor. Most meg szülési szabadságon van... epekővel indult és gyerek lett belőle. Hallottál már ilyet? - kérdezi, miközben felszaladnak a szemöldökei. Ő maga ismét meglepődik a történteken, pedig már nem először adja tovább az infót. - Ne aggódj, már felgöngyölítettem az ügyet. Két opció van. Vagy tényleg nem tudta, hogy terhes, és ennyire szerencsétlen... vagy nem akarta elmondani, mert sejtette, hogy akkor ki lesz penderítve. Mindegy, én láttam rajta, hogy pufi, de azt hittem, hogy csak túl sok csokis kekszet tart a fiókjában és ez a fő oka. Csak a férje, a Sanyi jött be, hogy mondja, nem számíthatunk Beára most jó ideig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=842888#post842888][b]Radetzky Bercel - 2022.01.28. 09:28[/b][/url]

Felnevetek azon, hogy semmi iránt nem köteleződött el még négy évig, és itt szeretném kijavítani, hogy de, hiszen a tanulmányai és a bogolyfalvi élete is ezt meghaladó időintervallumot ölelnek fel, szóval kedves spontán és leköthetetlen Mátyás közlöm, hogy de bizony, vannak, amit hosszabb időt ölelnek fel a te életedben is. De inkább csak nevetek.
- Egészen biztos, hogy január 23. Tudod, hogy miért? Mert szerintem nem nézték ki belőlem, hogy képes vagyok dátumokat megjegyezni, így olyan dátumot adtak, ami könnyű. Január huszonhárom, azaz nulla, egy, kettő, három.
Sokaknak nem esik le, hogy azon túl, hogy egyetlen hónapnyi jegyességünk volt csupán előtte, és bármilyen meglepő Edittől sem derült ki, hogy a házasságkötésünk hatodik hónapjában életerős, nagy súlyú újszülöttet hozott a világra, hogy még a dátum is hihetetlenül leegyszerűsített. Mert erről van szó. A mi kapcsolatunk se túl bonyolult, csak később jött az igazi szerelem, később hangolódtunk egymásra.
- Sőt, az ötödiken azt tervezem, hogy újra feleségül veszem, most megkérem, a negyediken, hogy jöjjön hozzám megint, és az ötödiken feleségül veszem. Szóval, ha van affinitásod az esküvőszervezéshez, akkor neked adjuk a munkát.
Mindenképpen olyannal szeretnék dolgozni, akiben megbízok, és valljuk be, ezt a srácot úgy védelmezném, akár az életemet. Egyszer össze is verekedtem egy tohonya tuskóval, mert beszólogatott neki. Szeretem, hogy az emberek néha nagyon furcsán néznek ránk, emlékszem, hogy még az apám is megpróbálta legyőzni önmagát, és a témát, ami az egész családot érdekelte, nyugodtan felhozni. Most mondjátok meg, a helyemben ki ne fogalmazott volna kétértelműen. Sokkos állapotot idéztem elő, holott határozottan azért nem kerültem elő éjjel, mert egy lánnyal voltam.
- Epekőnek hitte a gyereket? De várj, Bea… az akinek ilyen barna, kicsit cilámpás a haja nem? Amelyiknek csak egy kis gondoskodás kéne, és egészen rendben lenne a feje. De hát, nem is látszott rajta, hogy terhes, különben is, ha gyereket vársz, akkor elvileg védett vagy, nem rúghatnak ki. Meg gondolom a polginak se kell az, hogy az ő felesége terhes, aztán ő meg más terhes nőket rúg ki, tudod, hogy milyenek ezek itt, rögtön azt feltételeznék, hogy nem a Sanyi az apja, az meg, amilyen tompa, nekimennek mindenkinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=845945#post845945][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2022.04.23. 20:42[/b][/url]

X biztosjóötlet? || X zenebona || X szentségtelenszerelésem

Hogy mégis hogyan került ide? Az nagyon jó kérdés.
Ha jobban megnézzük a leányzót, láthatjuk, hogy épp lábujjhegyre magasodva próbált bekukucskálni a művelődési ház ablakán. Vajon mit nézhetett? Mit vagy kit akart meglesni? Ezekre s hasonlókra gondolhattak azok, akik kiszúrták a kémkedő lányt szombat délután.
Kornélia is csak a faluban járt, hogy egyik ottani évfolyam társával átvehessék újra a másnapi szellemtanra feladott anyagot. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire nem szerette a tárgyat, a legutóbbi vizsga után a professzor úr dicsérete. Ez a pár ösztönző szó célba ért, egyre lelkesebben készült az órákra. Rájött, nem is olyan ijesztőek vagy gonoszak, amilyennek beállítják őket a muglik.
Hazafelé tartva a művelődési háznál akarta levágni az utat, hogy mihamarabb visszatérhessen a kastélyba, hiszen aznap este még járőrözésre volt beosztva. Az épületből zene és éneklés zajai ütötték meg a füleit. Olyan…. egyházi. Fúj. Gondolta is magában, így hagyta is a fenébe. Nem érdekelte őt, bár nem volt annyira elkötelezett hívő, mint szülei. Azok a normák, melyek alapján felnevelkedett, messziről ellenzi mindazt, amit maga az egyház hirdet.
Egy kedves férfi hang is megütötte füleit az ének mellett. Áradt belőle a kedvesség, lelkesség és Kori nem akarta elhinni, hogy valaki ekkora szeretettel a hamis istent éltesse. Meg kellett néznie magának, kíváncsi volt. Így hát visszafordult és újból az ablakhoz pipiskedte fel magát, hogy láthassa, kihez tartozik a hang, persze csak óvatosan, nehogy észre vegye őt bárki is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=845965#post845965][b]Nemes Balázs - 2022.04.24. 16:17[/b][/url]

Mióta a faluba költöztem, azóta heti kétszer tartottam igeolvasást a Művelődési Ház egyik kis termében a fiataloknak, ahol megpróbáltuk közösen értelmezni az igét és a példázatokat. Először szinte alig toppant be valaki, aztán csak két-három érdeklődő lézengett a teremben, de közel egy év elteltével már elmondható, hogy legalább tizennégy-tizenöt fiatal jött heti rendszerességgel. Akadtak köztük kisebbek és nagyobbak is, de ami leginkább összekötötte őket, az a zene.
Megkíséreltem velük alkotni egy kórust, persze sokan tartottak tőle, de aztán lassacskán azok is csatlakoztak,akik az elején még félve nézték végig a próbákat. Nem voltunk profik, voltak a csapatban kezdők, de akadt olyan diák is, aki értett a zenéhez, többnyire tőle kértem zenei segítséget. Most is Réka ült a zongoránál, ő indította a dalt, én meg igyekeztem karmesterekhez hasonlóan kalimpálni és irányítani a kis csapatot. Most éppen az Oh Happy Day volt a következő dal, már két hete gyakoroltuk, s úgy éreztem, hogy kezd beérni ez a dal úgy igazán.
- Nagyon jó volt lányok! Annyira büszke vagyok rátok, csúcsszuper! - dicsértem meg őket, mert valóban sokat fejlődtek, s láttam az arcukon, hogy ez örömmel tölti el őket.
- Megpróbálhatnánk két szólamban, mit gondoltok? Na, gyerünk, csak egyszer, mehet? - körbenéztem az arcokon, majd biccentettem Rékának, aki elindította a dalt a zongorával, majd ahogy intettem, úgy beléptek a lányok is. Ügyesen énekeltek, feltűnt, hogy már Luca is bátrabban engedi ki a hangját. Így, vezénylés közben tűnt csak fel egy kobak a nyitott ablaknál, úgy tűnt, mintha egy lány leskelődne.
- Folytassátok - súgtam oda Rékának, majd ott hagyva a  lányokat, odasétáltam a másik ablakhoz, s kinyitva azt, oldalra pillantottam a kukucskálóra.
- Szervusz! Nincs kedved bejönni a próbára? - kedves mosollyal pillantottam rá, remélve, hogy nem ijesztem őt el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=845966#post845966][b]Agárdi Kornélia Auróra - 2022.04.24. 18:39[/b][/url]

X biztosjóötlet? || X zenebona || X szentségtelenszerelésem

Ujjacskáit az ablakpárkányra fonta, azok segítségével tartotta fenn magát, nehogy eldőljön és lepottyanjon a földre. Nem szerette vonla felhívni magára a figyelmet, mégha igazából annyira nem is járt tilosban.
Bent egy kórust pillantott meg és egy lány ült a zongoránál, aki nagyon szépen játszott. Szemei tovább siklottak a beltéren és meglátta az arcot, ami ahhoz a kedves férfihanghoz járt. Kornélia itt döbbent rá, hogy a helyi pap igazából egy baromi jóképű hapsi és ő a tipikus tiltott gyümölcs lehet a npk számára. Huncut a bácsi.
Újra kezdték a dalt, Kori pedig továbbra is az ablakból leskelődött befelé. Sajnos volt olyan ügyetlen, hogy nem rejtőzködött el eléggé és kiszúrták a tudtán kívül. Csak arra eszmélt fel, hogy az a kedves hang közvetlen közelről szólt, mintha neki szólt volna. Pont neki, Agárdi Kornéliának. Fejét felkapva szemtől szembe találta magát a pappal, aki mosolyogva hívogatta be magukhoz. Annyira megrezzent az eridonos, hogy majd elesett, legalábbis megbillenni megbillent.
- Áá! - kapott szívéhez és majd összezuhant ott helyben. Kékjei hatalmasra guvadtak és úgy nézett vissza az ablakon kikukucskáló Balázsra.
- Ő… én csak.. csak erre jártam. Nem hiszem, hogy én idevaló lennék. Még csak… még csak énekelni se tudok! - legyintett erőltetett kuncogással s azon törte a kis fejét, hogy léphetne le, mert nagyon cikinek tartotta lebukását.
- Én ő… én őő.. megyek.. is. Azt hiszem. Ja… arra. Oda a… oda - nem jutott eszébe, hogy a kastélyba kell mennie vissza, de valahogy a lábai nem akartak megindulni. Mutogatott, beszélt, de nem cselekedett egyelőre. Miért nem mozdult?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=846016#post846016][b]Nemes Balázs - 2022.04.25. 21:41[/b][/url]

- Hoppá, vigyázz! - aggodalmasan szóltam oda, nem gondoltam azt, hogy ennyire ráijesztettem a lányra.  Miután meggyőződött arról, hogy a leskelődőnek nem esett baja, s nem fordult ki a bokája, kedves mosollyal pillantottam rá.
- Ne haragudj, hogy megijesztettelek, nem volt szándékos - még mindig mosolyogtam felé, barátságosan invitáltam, ha már ennyire érdeklődött, de éreztem benne némi bizonytalanságot. A ruházatát elnézve sem tűnt tipikusan olyan fiatalnak, aki ilyen közösségbe járt, de nem voltam előítéletes, és ez az ajtó mindenki előtt nyitva állt.
- Sebaj, itt senki sem profi, ennek a lényege az, hogy örömünket leljük a zenében - próbáltam meggyőzni, de valamiért zavartnak tűnt, látszott rajta, hogy megleptem, s mintha maga sem tudná, hogy mit szeretne pontosan. Szerencsére a földszinten voltunk, ezért is döntöttem úgy, hogy kiülök az ablakba, majd egy mozzanattal talpra szökkenek mellette.
- Nemes Balázs, vagy más néven Balázs atya. Egyházi közösség vagyunk, heti kétszer szoktunk itt összeülni a fiatalokkal. Ha érdekel, nyugodtan gyere és ülj be, végig nézheted, nem jár semmilyen kötelezettséggel. Ha nem akarsz, nem kell énekelni, de bentről kényelmesebb hallgatni őket, mint innen. És van süti meg tea is - kezem nyújtottam kézfogásra, bízva abban, hogy nem érti félre. Fiatalos voltam, és barátságos, de eszem ágában sem volt, hogy ráerőltessem, csak felkínáltam a lehetőséget, mert nagyon bizonytalannak tűnt.
- Nos? Beülsz meghallgatni őket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=856366#post856366][b]Déry-Nagy Ágoston - 2022.11.11. 21:13[/b][/url]

Könnyebben ment, mint hittem. Bementem, elmondtam, hogy mit akarok, elmondta, hogy mire adja az áldását és mire mond nemet, tiszta játék volt nettó huszonhárom percben. A végén elvitt magával egy vörös hajú nő, lett szerződésem és egy nagyobb kulcscsomóm, meg két nevem, akik mint beosztottak lesznek jelen az életemben, de mind a ketten a könyvtárban dolgoznak. Ésszerű keretek között, vagyis maximum két főig magam mellé is kereshetek embereket, ha akarok. Akarok. De még ki kell találnom, hogy kikre van szükségem. Azonban a meglévőket nem akarom megváratni.
Így hát magamhoz véve új munkahelyem kulcsait meg a szerződésemet elindulok a művelődés szentéjébe, hogy megismerjem a neveket takaró hölgyek. Elsőre nem akarom elmondani, hogy ki vagyok én, így ártatlan olvasóként, vagyis, olvasójelöltként lépek be, és csodálkozva nézek körül. Valójában jártam itt már párszor, nem véletlenül akartam ezt a posztot. De azért a komoly munka előtt szeretnék egy kis mókát még, így csak elgondolkodó arccal sétálgatok a kölcsönzőpult előtt, és várom, hogy valaki megszólítson.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=857439#post857439][b]Vitéz Rebeka - 2022.12.18. 22:51[/b][/url]

Szóval szóltak, hogy az új főnök majd beugrik, kaptak egy nevet, de nulla leírást arról, hogy kiféle-miféle emberre kellene felkészülniük. Kivételes alkalom ez, hogy kedvenc kolleginájával, a könyvtáros osztag teljes létszámában tartózkodjon az intézményben. Maga a könyvtár kellően kicsi és alullátogatott ahhoz, hogy egyikük jelenléte tökéletesen elég legyen, így legtöbbször egymást váltva dolgoznak a nyugdíjasok és kétségbeesett diákok navigálásnak érdekében.
Az a helyzet, hogy Rebeka imádja ezt a munkát. Egész nap kedvesen kell mosolyogni, mikor csend van, olvashat vagy horgolhat, kicsacsoghatja magát Marika nénivel, és meghallgathat minden falubeli pletykát, és segíthet azoknak az ártatlan elveszett lelkeknek. Az olyanoknak, mint amilyennek ez a fickó is tűnik, aki épp felé közelít. - Segíthetek? - szólítja meg szokásosan bájos és tündérién kedves módon, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne mindenkihez ezzel a kedvességgel állni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=857615#post857615][b]Gófitz Dániel - 2022.12.23. 01:01[/b][/url]

Az élete rengeteg kutatásból, írásból, elmélkedésből és mások gondolatainak analizálásból áll, lényegében egyfolytában járatja az agyát, aminek mondhatni sosincs ideje pihenni egy kicsit.
Amikor rajzol, olyankor szokott kikapcsolni egy kicsit, azonban valahogy mindig a kutatásokra terelődik közben a gondolata, meg többnyire elűzi az olyan ihleteit, amivel nem támogatja a disszertációját, így végeredményben a szabadidejében is a munkájának él. De ez amolyan kellemeset a hasznossal szituáció a szemében.
Az egyik előkészítős tanár javasolta neki, hogy mi lenne, ha olvasna, de nem szakmai anyagokat. Igaz, hogy azzal is az agyát használná, de ha sikerülne egy igazán kellemes történetben elmerülnie, akkor igazán ki tudna kapcsolni.
Időnként, amikor végtelenül fáradt, úgy érzi, hogy egy értelmes gondolat sem jön ki a fejéből, képtelen gondolkozni, csak ül a papír fölött és várja, hogy jöjjenek az összefüggések, amik valahogy nem érkeznek el az ilyen estéken. Talán ha sikerül egy kicsit kimozdítani a gondolatait, kevesebbszer kerül ilyen kellemetlen helyzetben, ami az írást illeti.
Kesztyűjét levéve, kezeit összedörzsölve toppan be a könyvtárba, majd a pulthoz közeledve fokozatosan vetkőzik le: először a sapkájától szabadul meg, majd kabátját és sálát kibontva lép oda a könyvtároshoz.
- Jó napot kívánok! Szeretnék olvasójegyet csináltatni. - Mondja egy utolsót dörzsölve száraz kezein. Vennie kéne valami krémet, mert vérezni fog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=858262#post858262][b]Keserű Lídia Dorottya - 2023.01.07. 06:55[/b][/url]

Azon kutatásomat, hogy nekem mi is az a művészeti terület, ami igazán a szenvedélyemmé válhat, még mindig folytatom, és ennek következő állomása egy táncház. Az alap tánctudásom megvan, meg a magabiztosságom is, így ennek megfelelő hosszúságú ruhában, igen, szigorúan térd alá érő, de pörgős szoknya, és összefont hajjal sétálok a művház felé, ahova ma koraestére hirdettek meg táncházat. Nem kérdeztem senkit, hogy jön-e, akikkel barátkozom, nem igazán lelkesednek a művészetek iránt, így inkább csak egy "van programom" kijelentéssel hárítottam a ma esti csacsogást, egész héten minden pletykát elcsacsogtak, és rájöttem, hogy mostanra picit elfáradtam.
A húgaim másik házba járnak, ők szerencsések, hiszen ott vannak egymásnak, ráadásul az egyik anya, míg a másik apa szakterületére érzékeny. Így a kívülállóság halmozottan eltalált, de ahelyett, hogy mély depresszióba zuhannék, mint egy drámázó tinédzser, úgy döntöttem, hogy megkeresem az utam. Vagyis, most táncolni fogok, hátha ez az, ami engem hív. A kis csoportosulásokban nézem az arcokat, de ismeretlenek, ami egyszerre nyugtat meg és feszélyez is picit. Furcsa vagyok, tudom, de nem kell aggódni, életképes. Mosolygok, nézelődöm, és nagyon megörülök, amikor Csongort felismerem, így kicsit gyorsabban szedem a lábaimat, hogy én legyek az első, aki odaér hozzá. Tudom, ez butus dolog, de hát lányból vagyok.
- Szia, nem hittem volna, hogy táncházas típus vagy, a tanulószobában inkább tűntél párbajharcosnak. - mosolygok rá szelíd boldogsággal, miközben végigpillantok a termen - Jaj, igaz is, én Lídia vagyok. Így egyenruha nélkül tudom, hogy nem könnyű minket megkülönböztetni.