Előzmény és névválasztás:
A tanács tagjai nem sokáig kutattak egy olyan személy iránt, aki a település kultúrájáért sokat tett, hiszen Vitay Yvette közel hatvan éven át meghatározó szereplője volt a kulturális életnek. Már iskolás évei alatt is kivette részét a különböző események szervezéséből, később a házban vállalt munkát és nyugdíjba is innen ment, egyenesen az igazgatói székből. A jelenleg hetvenhetedik életévét betöltő boszorkány máig fiatalos lendülettel vezeti a helyi nyugdíjas klubbot és a belőle alakult dalkört - NyugiBanyák -, valamint aktív fellépője kisebb rendezvényeknek. Utódainak szívesen ad tanácsot, mindig lelkiismeretes, a település díszpolgára.

Felépítés
Az épület külső szemmel láthatóan is aránytalan, hiszen bejárata nem középen helyezkedik el, ám ezt az apró szépséghibát jól ellensúlyozza a tökéletes belső elrendezés. A rengeteg ablaknak köszönhetően minden tér világos, könnyen szellőztethető, üde. Belépve az előtérbe recepcióval találjuk szembe magunkat, ahol a mindig kedvesen mosolygó hölgytől mindent megtudhatunk, legyen szó a helyiségekről vagy a faluról, hiszen ő az első benyomás, amikor az épületbe lépünk, a felkészültsége pedig példaértékű. A hölgyet többnyire helyi vagy környékbeli művészek alkotásai veszik körbe, amatőr és már ismert nevek is szívesen állítják ki itt néhány darabjukat, melyek egytől egyig megvásárolhatóak.
Az épület bal oldalán - ez a kisebbik rész - helyezkedik el a település könyvtára, melyben minden korosztály meglelheti az érdeklődésének legmegfelelőbb olvasnivalót: az állomány folyamatosan frissül, félévente egyszer könyvbörzét tartanak a már leselejtezett könyvekből, emellett ifjúsági és felnőtt olvasókört is működtetnek. Az emeleti részen az olvasókörök klubszobái, valamint a könyvtár raktára és a könyvtárvezető irodája található.
A jobb oldalon helyezkedik el a művelődési ház, két szinten. Az alsó szinten találhatók a mosdók, a harminc fő befogadására alkalmas táncterem, egy szintén ekkora kisterem és a közel százötven főnek elegendő nagyterem, mely színpaddal felszerelt. Ezen kívül itt található még az alkotóműhely és a baba-mama klubszoba is. Az emeleti részen a művelődési ház dolgozóinak, illetve az intézmény vezetőjének irodái vannak. A fenti kisebb helyiségekben a helyi civil szervezetek kaptak helyet: az irodákat saját ízlésükre formálták, rendszeresen tartanak klubmegbeszéléseket, szerveznek eseményeket.

Képek a helyszínekről
Események és közreműködés
Az intézmény fenntartója a polgármesteri hivatal, éves költségvetését Bogolyfalva Tanácsa határozza meg. A fenntartó a termekre bármikor igényt tarthat. Rendszerint a nagyteremben kerülnek megrendezésre a jótékonysági bálok, események, valamint a falugyűlés és a közmeghallgatás is. Termet bárki bérelhet, előzetes egyeztetés alapján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872387#post872387][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 14:26[/b][/url]

Oké, azért erre a kijelentésre eléggé ellágyul a tekintetem és biztatóan simítom végig barátnőm karját. Megoldjuk. Ezt is, ahogy eddig mindent.
- Vaaaagy csak simán elmész órára - mutatok rá széles vigyorral. Nem lennék a helyében, nem tudom elképzelni min megy keresztül, de nem hagyhatom, hogy ez a kötelezettségei és közé álljanak. Mármint kellemetlen és tényleg borzasztó lehet, de... akkor sem.
- Valahogy nem nézem ki belőle, hogy ignorálna, főleg nem azt, hogy kerülne - őszintén megmondom, szerintem erre nincs jó megoldás. Vagy rossz van, vagy kevésbé rossz. Berci és az édesanyja említésére csak megingatom fejemet. El tudom képzelni mennyivel egyszerűbb volt ott, hiszen nekem is sokkal könnyebb volt, amikor Toscanaban voltunk. Távol a saját édesanyámtól, akitől lassan két éve elköltöztem. Még mindig mardos a bűntudat emiatt.
- Puncsos - felelem az egyszerűbb kérdésre, mielőtt a bonyolultabbra térnék rá. - Figyu, talán még mindig az lenne a legjobb megoldás, ha csak várnál. Ha nem hozza fel, felhozod te, hiszen azt mondtad a legjobb barátod. Akkor tudtok róla beszélni értelmesen és felnőtten. Sokat számít, hogy ő már tényleg felnőtt. És ügyvéd - fejemet rázom meg, hogy visszatérjek a földre, mielőtt nagyon belelovalom magam abba, hogy Dr. Laines milyen.
- Ha ennyire le szeretnél részegedni, jöhetsz hozzánk, Kori dolgozik ma, de nem vállalok felelősséget - mutatok rá a villám végén levő sütivel, amit utána el is tüntetek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872390#post872390][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.20. 14:40[/b][/url]

- Az én ötletem jobb - motyogom ellágyulva, és elmosolyodok, mert tudom, hogy az ő ötlete a helyes. Mert egyszer megtehetem. És utána? Nem tudom megtenni, hogy minden alkalommal kitalálok valamit. Aztán meg menne a családomnak a rivalló.
- Nem tudom.... eddig mindig én léptem le, ha ingoványos volt a talaj. Nem láttad milyen gyorsan elszelelt... tényleg jó az a fenék - épp csak sajnálom, hogy így kellett látnom.
Túl gyorsan fogy a süti, és gyorsan mennek a másodpercek is, pedig tényleg nincs más vágyam, csak hogy elnyeljen a föld, vagy...
- És ha izé... van amnéziátor ismerősöm, aki el tudja venni az emlékeit... akkor majd nem emlékszik - felcsillan a szemem, mert ezt zseniális ötletnek tartom. Persze, mert a kivitelezéséig el se megyek addig, míg May nem támogat teljes válaszélességgel.
- A nagyobb gond az, hogy már pletykálnak is... azt se tudom, hogy látták meg... - grimaszolok, hisz azért hozzám is hamar elér. Nem is foglalkoztatna, ha... emiatt nem rúghatnák ki dr. Lainest.
- Szerintem neki is sokkal egyszerűbb lesz, ha óra végén szépen felállok, és elsétálok. Amúgy is... csak bajt hoznék a fejére. Ennél is nagyobbat. Na meg... itt vagy nekem te... - pislogok rá hálásan, mert lehet, hogy rövid idő alatt, de hamar a szívemhez nőtt a kis virág.
- Még most se tartom jó ötletnek. Nem is a családom miatt, szerinted mit kezdünk, ha nyolc olyan kellemes küllemű férfi áll körbe? - elhúzom a szám, hisz tudom, hogy akadnak ott olyanok, akik épp a családom miatt kerültek oda. És teljesen érthető, hogy nem látnak szívesen.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872393#post872393][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 15:28[/b][/url]

- Persze, hogy lelépett. Egy diákja közölte vele, hogy amúgy... - két mutatóujjam hegyét érintem össze és ellenkező irányba mozdítva őket rajzolok szívet a levegőbe szemtelen mosollyal. - Nincs baj azzal, ha bejön. Csak... óvatosan kell - szalad ráncba szemöldököm. Nem tudom, támogatnom kellene-e ezt a kapcsolatot, ami nem kapcsolat, vagy észérvekkel alátámasztani, miért olyan rossz ötlet ez. Egyik oldalról, Zsolna a barátnőm, akit támogatnom kell, a másik oldalról, Zsolna a barátnőm, akit óvnom kell. Most legyél okos.
- Persze. Remek ötlet amneziálni egy ügyvédet. Biztos nem derülne ki - nézek értetlen barátnőmre. Amikor azt mondtam, óvatosan kell, nem feltétlen erre gondoltam. Bár ki hogy értelmezi, igaz.
- Ó, igen. Hallottam hírét, bár nem vagyok híve ezeknek, de... elvileg Kakasi professzor asszony is beszélt vele - nyammogok kicsit. - Legalábbis híre kélt, hogy látták kijönni a terméből. Nem gondoltam volna, hogy el kell mondanom - teszem hozzá kicsit bűnbánóan. Ha tudtam volna már akkor, hogy ennek ekkora jelentősége van, akkor azonnal elmondtam volna neki.
- Lehet - támasztom arcomat tenyerembe, miután hátratűrtem egy tincsemet. - De nem nyomhatod el magadban örökre az érzéseidet. Azt nem szabad - húzom el számat jól láthatóan. Mi értelme az érzelmeknek, ha nem élhetjük meg őket? Zsolna nem tett rosszat ezzel, csak őszinte volt. Teret adott a szerelmének csupán, ami elfajulhat és elsülhet rosszul, de nem rajtuk múlik. Mármint a rosszul elsülés része. Szélesen mosolyodom el - én tényleg itt vagyok neki, legyen bármi.
- Ezért nem vállalok felelősséget - bólintok egyet. Nem véletlen, hogy én is mindig pálcával a kezemben indulok haza, vagy jövök el otthonról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872396#post872396][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.20. 15:51[/b][/url]

- És valószínűleg több is megtette már azelőtt a diák előtt... hisz... láttad. Nem hiszem, hogy én voltam az egyetlen, aki eddig elment... - vonom meg a vállam. Nem tudom, mennyi ideje tanít, de abban valahogy biztos vagyok, hogy legalább még valakivel lefutotta ezt a kört.
- Óvatosan... na az nem megy nekem mostanság... - elhúzom a szám, hisz az utóbbi időben minden vagyok, csak óvatos nem. A lavinát Domi indította el, de igazán vége lehetne már. Szeretnék újra a régi lenni.
- Látod? Erről beszélek...tudom, hogy hülyeség. Mindenre is van egy rokon, de az, ha saját magam kell megoldanom valamit... az - széttárom a karom, és megvonom a vállam. De sose keltettem a nagy önállóság látszatát, mikor egy házimanó rendezi a ruháim, és gondoskodik arról, hogy ne haljak éhen. Így könnyű elköltözni a szülőktől.
- Hogymicsoda?! - még előrébb is hajolok, és nagy, ijedt tekintettel meredek rá. Biztos akarok lenni abban, hogy jól hallottam azt, amit.
- Nemnemnem... az nem történhetett meg - motyogom, és fel is állok, hogy járkálni kezdjek, még az arcom is a kezembe temetem.
- Látod May? Pontosan erről beszélek. Mi van, ha már ki is rúgta? Könyörgöm, egy inspektor szaladgál a kastélyban, apu mesélte... ha csak megneszeli, hogy volt egy ilyen beszélgetés, már bezáratja az egész sulit - talán egy leheletnyit kikelek magamból.
- Minden egyes mozdulatommal valami katasztrófát idézek elő, csak mert... nem nyomom el az érzéseim. Lássuk be, hogy nekem ez a luxus nem adatik meg - pördülök is, hogy szembenézzek a lánnyal.
- Mindig valaki máson csattan, mert én azt hiszem, hogy nekem is lehet - motyogom, még a fejem is lehajtom, hisz nincs szükség magyarázkodásra... arra se, hogy ennél több jelet küldjenek nekem. Értem én.
- Tudod mit? Ha nem baj, mégis átmennék. Max megátkoznak - vonok vállat, de elég határozottan ahhoz, hogy most már ne is akarjon lebeszélni róla. Eldöntöttem.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872397#post872397][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 16:09[/b][/url]

- Nem tudhatom - és tényleg nem. Annyira nem szokták nagy dobra verni se a diákok, se a tanárok, ha éppen viszonyt folytatnak. Jaj, miért ilyen nehéz ez? Egyetértően bólogatok arra, hogy nem megy neki. Feltűnt, különben nem kezdené meg a harmadik krémesét.
Hirtelen kapom fel fejemet, kicsit hátra is hőkölök, ahogy felkiált. Ezért jó, hogyha járnak is ide, általában csak jönnek-mennek. És mivel hamarosan zárok, valószínűleg már senki nem jön. Kékjeimmel követem, ahogy járkálni kezd. Aha, lehet nem is kellett volna neki elmondanom. Egyáltalán nem. Ezzel nem tud mit csinálni, szóval feleslegesen is aggódik rajta, de hát... magyarázd el neki.
- Dehogy rúgta ki! - rázom meg fejemet gyorsan. - Akkor fel is lenne függesztve és nemhogy az iskolába, de a területére sem léphetne be. Nem tettél semmi rosszat, Merlin szerelmére! - emelem meg hangomat. - Igenis megadatik, hogy érezz! - teszem még hozzá határozott hangon. Mély levegőt véve ereszkedem vissza a székre, mert fel sem tűnt, hogy mérgemben elemelkedtem tőle.
- Visszautasított amúgy? - billen oldalra fejem, ahogy rákérdezek. Itt már főleg nincs értelme óvatoskodásnak. Ott mondjuk már kellene lennie, ha át akar jönni. Láthatóan nézek rá megszeppenve és hitetlenül.
- Hát jó. Találkozzunk a Boglyas téren és menjünk együtt onnan. Az a biztos - gondolkodom el kicsit csücsörítve. Igazából sehogy nem biztos, de ezt nem fogom neki elmondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872403#post872403][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2024.01.20. 16:45[/b][/url]

Nyilván nem tudhatja. Nekem sem kellene. Sőt. Téma se kellene, hogy ez legyen. Egyszerűen már azért undorodok magamtól, mert ez téma. Mert én erre képes voltam. Igen, szerelmet akartam. Igen, kétszer is azt hittem, hogy meg is kaptam. Hát most aztán tényleg megkaptam. Tessék. És megint eszembe jut, mikor azt mondja, hogy az elcsépelt mondatok lehetnek a leginkább igazak. Jól vigyázz, mit kívánsz, mert a végén megadatik. És túl mélyen vagyok már benne ahhoz, hogy ebből olyan könnyedén ki tudjak szállni.
- Jogos. Szóltak volna, ha más lesz a tanár - szusszanok egy nagyot, miután végiggondolom, amit May mond. Beletúrok a hajamba, hisz tényleg csak egy fokkal leszek nyugodtabb. Most mégis hogy derítsem ki, hogy Kakasi igazgatóhelyettes asszony megneszelt-e valamit?
- Aranyos vagy.... de May. Belém nevelték, hogy nem. Az, hogy én úgy gondoltam, mégis lehet csak a saját meggyőződésem, ami mint látjuk, legalább annyira pocsék, mint az óvatosságra tett kísérleteim. És még szerencsés vagyok, mert engem nem vertek. Nem volt rá szükség. De most a legnagyobb lázadó vagyok Berci szemében is - rázom meg a fejem. Persze, tudom, hogy ő ezt nem érti, és nagyon jól esik, hogy ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy nekem is lehet.
- Persze, hogy visszautasított. Közölte, ha nem is lenne a tanárom, tizennégy évvel idősebb. Mikor azt mondtam, hogy felejtse el, amit mondtam, ő is azt mondta, felejtsük el... - pislogok rá egy szomorkás mosollyal arcomon.
- Nem, egy percig sem gondoltam, hogy.... igazából nem is tudom, hogy mit gondoltam. May én esküszöm, hogy fogalmam sincs, mi történt... miért történt... - tényleg, még ha Veritaserumot itatnának velem, akkor sem tudnám megmondani, hogy mikor és hogyan ment ez ennyire félre. Csak azt tudom, hogy az én hibám. Viszont az is legalább annyira jó ötletnek tűnik, hogy átmenjek hozzá, mint az eddigiek. De nem érdekel. Nem hiszem, hogy történhetne még ennél rosszabb.
- Rendben, most viszont megyek. Illene összeszednem magam egy kicsit - mosolygok rá, aztán odamegyek és megölelem.
- És leteszem a nagyesküt, hogy most már tényleg nem csak akkor kereslek, ha kicsúszik a lábam alól a talaj - nevetem el magam halkan, mert elég önző dolognak tartom ezt, de hát... most ilyenek a napjaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3818&post=872404#post872404][b]Havas-Mezei Margaréta - 2024.01.20. 17:06[/b][/url]

Teátrálisan csapok az asztalra és mutatok levitás barátnőmre, hogy igazam van. Persze, hogy az van. Jelenleg én vagyok a józanabb fél az egész történetben, ami be kell látnia mindenkinek, elég nagy baj.
- Tudom, hogy beléd nevelték, de attól még megélheted őket. Mármint... a családod nem lát beléd teljesen, engedd, hogy kicsit elsodorjon... - halkan hümmentek. - Sajnálom, igazad van. Tényleg megértem, nehéz helyzet ez, csak szeretném, ha boldog lennél. És lássuk be, a jó fenekű ügyvéd mellett ez garantált lenne - ingatom meg fejemet lassan. Nehéz elfogadnom, de Zsolnának igaza van ebben, és tudom, hogy az van. Nem dönthet úgy, ahogy éppen kedve tartja. Igazából, szerintem vissza sem kellett volna vinnie Laines professzor zakóját egyedül. Vajon erről tud a család? Remélem nem.
- Pillanat - emelem meg kezemet, ahogy ráncolt szemöldökkel meredek magam elé. Ide is, meg oda is visszajátszom magamban a nemrég elhangzottakat. Összeszűkült szemekkel fürkészem Zsolna arcát, alsó ajkamat kezdem el harapdálni, ahogy a szavak összeállnak egy egésszé. És értelmet nyernek.
- Azt ugye tudod, hogy nem utasított vissza? - pislogok rá. - Mármint... az, hogy kiemelte a korkülönbséget nem azt jelenti, hogy nincs esélyetek. Vagy, hogy neked nincs esélyed nála. Meg az, hogy felejtsétek el... hát tanárként mi mást mondott volna? - kérdőn nézek Zsolnára, majd kelek fel és ölelem magamhoz szorosan.
- Megoldjuk ezt, esküszöm - simítok végig hátán fel-alá kicsit. Eltávolodva tőle, hülyén nézek rá, mert ne csak akkor keressen, amikor már mindennek vége, hanem bármikor. Bár nem tetszik az ötlet, hogy Bánffy-ként eljön hozzám, de mit tehetnék? Vesszek vele össze emiatt? Így csak nézem, ahogy kilép az ajtón, én pedig a gondolataimmal térek vissza a munkámhoz.